Az innováció Az innováció Dr. Péli László Adjunktus peli.laszlo@gtk.szie.hu Az innováció fogalmát Schumpeter (1939) vezette be a közgazdaságtanba. Elmélete alapján a termelési tényezők új kombinációjában jelöli meg az innováció lényegét, és abban, hogy az ilyen típusú törekvéseknek van személyes hordozója, mégpedig maga a vállalkozó. Schumpeter az innovációnak öt alapesetét különbözteti meg: új termék, új áru, vagy egyes javaknak új minőségben való előállítása, új termelési értékesítési eljárás bevezetése, új elhelyezési lehetőség, új piac megnyitása, nyersanyagok vagy félkész áruk új beszerzési forrásainak megnyitása, új szervezet létrehozása, vagy megszüntetése. Schumpeter szerint az innovációs folyamat három részből áll: invenció: az új gondolat megszületése; innováció: az új gondolat materiális megvalósítása; diffúzió: az új termék elterjesztése, tömeges felhasználása. Az innováció fogalmi áttekintése Downs és Mohr 1976-ban tovább bővítette a fogalmat: az innováció bármely olyan eszköz, rendszer, folyamat, probléma, program, termék vagy szolgáltatás adaptációja, amely új a szervezet számára. Dougherty szerint (1996) az innováció egy új termék vagy szolgáltatás koncepciójának megalkotása, fejlesztése, gyártásfejlesztése, gyártása, piacra dobása és folyamatos menedzselése. Az innováció fogalmi áttekintése Az OECD által megalkotott és használat ajánlásai alapján készült Frascati kézikönyvben közzétett definíció szerint az innováció (K+F) az a rendszeresen végzett alkotó munka, amelynek célja az ismeretanyag bővítése, beleértve az emberről, a kultúráról és a társadalomról alkotott ismeretek gyarapítását is, valamint ennek az egész ismeretanyagnak a felhasználását új alkalmazások kidolgozására. Az így értelmezett K+F háromféle tevékenységet ölel fel: az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést. Ebből következik, hogy az innováció egy ötlet átalakulása - vagy a piacon bevezetett új, illetve korszerűsített termékké, vagy az iparban és kereskedelemben felhasznált új, illetve továbbfejlesztett műveletté -, vagy valamely társadalmi szolgáltatás újfajta megközelítése. Az innováció típusai vállalatok szempontjából Termék innováció: új értékesíthető termékekben jelenik meg. Eljárás innováció: a produktum létrehozása maga, mindazon módszer, mellyel létrehozzák az adott terméket (pl. költségcsökkentés, termelékenység javulása). Szociális innováció: a humán szférában, a vállalat munkaerő állományában hajtanak végre fejlesztéseket, vagy a vállalat irányításában, vagy új szervezeti forma létrehozásában járulnak hozzá az új termék létrehozásához. Strukturális innováció: az elosztási folyamatra szorítkozik, új piac, új beszerzési források formájában jelenik meg a vállalatnál. 1
Az innováció típusai a technológia terjedésének szempontjából folyamatos innovációk, amelyek megújítanak már meglevő termékeket és szolgáltatásokat (pl. egy újabb energiatakarékos mosógép) radikális innovációk, új termékek vagy szolgáltatások megjelenése (pl. a videó), amely egy-egy gazdasági szektort vagy ágazatot átalakít technológiai innovációk, az egész gazdaságra kiható változásokat indítanak el (pl. elektromos energia, vasút stb.). Az innováció életciklusa a kutatásnak és a fejlesztésnek (a termék bevezetésének) időszakából az érettség szakaszából, amikor a konkurencia is megjelenik, és a termelés a maximumot éri el, kisebb újításokkal a termék (technológia) tömegtermelésre alkalmassá válik a hanyatlási periódusból, a termék kezd kiszorulni a piacról. Kibocsátás csúcspont recesszió konjunktúra trend recesszió mélypont Idő Innovációs folyamatmodellek lineáris modellek a tudományos-műszaki eredmények nyomása (technology push) alapján. Rothwell-féle visszacsatolásos modell az új termékek/eljárások iránt megnyilvánuló kereslet indukáló, szívó hatása (demand pull) alapján. 2
Az innovációs modellek öt generációja A különböző generációs folyamatok eltérő technológiával és különböző piaci elfogadással rendelkeznek. Az első és második generációs modellek közé a műszaki-technikai eredmények nyomó-, illetve a kereslet szívó hatására épülő lineáris modellek tartoznak. A harmadik modellcsalád (coupling vagy sequential process modellek) ezekkel szemben összekapcsolja a technológiai kínálatot és keresletet, sőt visszacsatolások is léteznek. Az innováció e modelljei már nem tekinthetők a szó szoros értelmében lineárisnak, de az innováció különböző elemei időben elválnak. Az ún. integrált modellekben az innovatív tevékenységek egymással párhuzamosan zajlanak. A sikeres vállalatok arra törekszenek, hogy összehangolják az innovatív tevékenységeket mégpedig a beszállítók, a felhasználók és a versenytársak bevonásával. Az innováció területi hatása Az előzőekben ismertetett innovációs folyamatok külön-külön más folyamatokat indítanak el a térgazdaságban. Az ötödik generációs innovációs folyamat annyiban új az integrált modellekhez képest, hogy az informatika eszközei meghatározó szerepet játszanak a tervezés minősége, gyorsasága érdekében, illetve hogy a gyártás szempontjait a tervezés során is érvényesíthessék ezáltal jelentős időt és kiadásokat megtakarítva. A modell tulajdonságai ismertek, ugyanakkor elterjedése még várat magára. Kínálatorientált regionális stratégia A kínálatorientált regionális stratégia központjában az áll, hogy a térséget kívülről, a külső hatótényezők felől érkező impulzusok, külső feltételek, lehetőségek és korlátok felől közelítve egyre több belső folyamatra, összefüggésre rávilágítva, kívülről befelé közelítve fejlesztjük (KOROMPAI, 1995). A területi egység komparatív előnyeit kísérli meg a fejlesztési stratégia bővíteni, amely a kedvező gazdasági környezet alakításával érhető el. Ebben domináns szerepe van: a termelői és fogyasztói infrastrukturális fejlesztéseknek az elérhetőség biztosításának (közlekedési és kommunikációs kapcsolatok fejlesztésének) a termelést kiszolgáló létesítmények telepítésének, azok piaci ár alatt történő értékesítésének a gazdasági egységek letelepedését ösztönző különféle kedvezményeknek (adókedvezmények, támogatások, kedvezményes hitelek, állami és regionális vásárlások stb.). Keresletorientált regionális stratégia A keresletorientált regionális fejlesztési stratégia a térséget egységes egészként kezelve, annak belső sajátosságaiból, a térségen belülről kiindulva, egyre jobban kifelé haladva, mind több külső tényezőt figyelembe véve (KOROMPAI, 1995.) kerül meghatározásra és egyben működtetésre. A helyi-területi gazdaság megújításánál nem csupán a külső (exogén) forrásokra támaszkodik, hanem felméri és számba veszi a belső adottságokat, azokat újraértékeli éppen a külső piaci rendszerek által, s így keresi versenyképességük fokozásának lehetőségeit. A belülről kifelé haladás elvében, mint fejlesztési szemléletben és gondolkodásmódban döntő szerepet játszik a helyi-területi vagy regionális együttműködés forrásainak felderítése. Az együttműködés azt jelenti, hogy miként lehet a helyi-területi adottságokat a nagyobb rendszerekre rákapcsolni, mind a helyiterületi, mind a nemzetközi hálózatok révén. Hálózatra épülő regionális stratégia A hálózati szemléletre épülő regionális fejlesztési stratégia eredményezheti: a területi egységben - vagy az ahhoz kapcsolódó további egységekben - a belső, újszerű kapcsolatok (nem a hierarchiára, hanem az együttműködésre épülő kapcsolatok) minél több szinten jöjjenek létre, s ezzel a regionális jelleg szélesedjen (hálózatépítés), a térségben meglévő hálózatok erősödjenek, új mozgástereket nyerjenek, vagy éppen megújuljanak (hálózatfejlesztés), történjen meg a területi egység rákapcsolása egy, vagy több, éppen a hálózati elven működő, vagy azt tükröző régióra, hasznosítva és egyben szélesítve azok hálózati rendszereit (hálózatok összekapcsolása). Innovációs miliő A keresletorientált regionális stratégiában a hálózati jelleg szükségszerűen együtt jár az innovációs miliő kialakulásával. Az innovációs miliő alatt egyik oldalról azoknak - az adott földrajzi területen felismerhető - gazdasági, termelési kapcsolatoknak a csoportját lehet tekinteni, amelyek egységességet alakítanak ki a termelési rendszerben a gazdasági szereplők között és termelési kultúrában. A kollektív tanulással - helyileg meghatározott formában - hozzájárulnak az innovációs folyamatok terjesztéséhez, s egyben csökkentik a piaci kapcsolatok bizonytalanságait, növelik a termelő egységek és a területi gazdaság versenyképességét. Az innovációs miliőt másik oldalról azok a helyi kultúrában, társadalmi kapcsolatokban és az intézményrendszerben meglévő sajátosságok is képviselik, amelyek mind a gazdaságon keresztül, mind a helyi-területi szereplőkön át, folyamatosan hozzájárulnak az újdonságok kialakításához, azok megtelepedéséhez és részben terjesztéséhez. Metropoliszokban, nagyvárosokban, növekedési pólusokban 3
Agglomerációs hatások MARSHALL angol közgazdász felismerte, hogy egy adott földrajzi térben történő nagyszámú, egyazon ágazathoz tartozó termelők koncentrációja pozitív externáliákat eredményezhet. Ezek olyan külső, termelésen kívüli megtakarítások, amelyek a széles körű munkamegosztásra épülő, egymást kiegészítő tevékenységekkel és folyamatokkal kapcsolódó vállalkozások egymás mellettiségéből, továbbá az információs és kommunikációs költségek csökkentését eredményező, nem szabvány termékek közös előállításából következnek. Az externáliák azok a külső gazdasági hatások, amelyek a tényleges termelési költségek között nem számolhatók el, ezek közvetlenül nem hatnak a gazdasági egység termelékenységére. Agglomerációs gazdasági előnyök Az urbanizációs előny, amikor is a gazdasági egység telephelyét jelentő város méretéből fakadnak sajátos gazdasági előnyök. A lokalizációs előny, amikor nem a település mérete a meghatározó, hanem egyrészt azon ipari és gazdasági egységeknek a földrajzi koncentrációja, amellyel a gazdasági egység szállítási és termelési kapcsolatot létesíthet (pl.: szállítási, értékesítési kapcsolatok), másrészt azon szolgáltatások, amik hozzájárulnak a kibocsátás növekedéséhez (akár mennyiségi, akár minőségi szempontból, pl.: specifikus oktatás, tanácsadás ). Urbanizációs előnyök a kedvező infrastrukturális ellátottság (pl. kikötők, repülőterek, logisztikai központok közelsége) a korszerű kommunikációs infrastruktúra megléte (pl. számítógépes hálózatok és szolgáltatások, megfelelő internet kapcsolat) a széleskörű üzleti és piaci szolgáltatások (pl. pénzügyi szolgáltatások bőséges kínálata, technológia és kutatás-fejlesztési tanácsadás, médiák, reklám és marketing szolgáltatások) a kulturális szolgáltatások, illetve jelentős lokális piac, ami folyamatos keresletet jelent a termékek iránt, egyben azok megújítását is szorgalmazza, illetve új piacokat nyit meg. Urbanizációs hátrányok a nagyvárosi környezetben jelentős a zsúfoltság (pl. a szállítási idő növekszik, ez veszélyeztetheti a helyiterületi kooperációkat) a bűnözés számottevő (pl. a biztonsági és őrzési ráfordítások emelkednek) a környezeti szennyezés magas (pl. a tiszta környezetet igénylő technológiák védelmi ráfordításai növekszenek) magasabbak a megélhetési költségek (pl. munkabérekben megjelenik) a telekárak emelkednek (pl. a fejlesztés, a telephelybővítés költségesebb) a bérköltségek magasabbak, illetve szervezettek a munkavállalók (pl. szakszervezetek aktívak, erőteljesen kívánják a jogokat érvényesíteni). Iparági körzetek definíciója A már működő iparágak megerősödése az adott térségben főleg a pozitív lokális externáliákra vezethetők vissza, amelyek által költségcsökkentés érhető el és az adott iparág öngerjesztő fejlődését idézik elő. Iparági körzetek 4 dimenziója A vállalatok és a helyi termelési rendszer közötti munkamegosztás széleskörű, ami az input-output kapcsolatok zárt hálózatának az alapját képezi. Nagyon erős termékdifferenciálást figyelhetünk meg vállalati és társasági szinten, ami korlátozza a termelés spektrumát, ösztönzi a speciális szaktudás megszerzését, és lehetővé teszi az új technológiák bevezetését és ily módon nagyon nagy szabadságot biztosít az iparági körzet termelési rendszerének. Hatékony információs hálózat működik iparági körzet szinten, ami nagyon széles és gyors információáramlást biztosít a piacról, valamint alternatív termelési technikát, új nyersanyagot és input-árut, amelyet felhasználnak a termelési folyamatban, valamint új adminisztrációs módszereket jelent, és mindez hozzájárul az egyén tudásának az átkonvertálásához új közösségi kompetenciákká az iparági körzetek teljes területén. Ezek a folyamatok lehetővé teszik az egyre gyakoribbá váló személyes kapcsolatokat a gyártó és a felhasználó, valamint a különböző termelési szolgáltatók között. A munkaerő magas kompetencia szintje, ami a munkafolyamat hallgatólagos tudásának az átvitelét eredményezi a munkafolyamatokról és a termelési technológiákról a generációk között; és mindez a magas kompetenciaszint abból ered, hogy a felkészülés során jó képzést kapnak a szakiskolákban. 4
Iparági körzetek területi koncentrációja Mit értünk klaszterek alatt? A cégek közötti szisztematikus kapcsolatokon alapulnak A kapcsolatok közös vagy kiegészítő termékeken, termelési folyamatokon, kulcs technológiákon, természeti erőforrás szükségleteken, szakértői szükségleteken és elosztási csatornákon alapulnak. Földrajzilag koncentráltak Lokális előnyök kihasználására törekszenek A klaszterek definíciója A lokalizált gazdasági előnyök hozzák létre a termelési/tevékenységi klasztereket, amiket egymástól szervezetileg független (versengő vagy kiegészítő) olyan vállalatok, intézmények alkotják, amelyek egymással sajátos vásárlói, beszállítói, kutatás-fejlesztési stb. kapcsolatban vannak, szimbiózist alkotnak (Faragó, 1994). Klaszterek típusai Az első alapvetően a kézművességre épül, a kis és középvárosokban lévő tradicionális kézműiparok továbbélését, azok megújítását képviselik. Erre jó példa a textil- és ruházati iparban, cipő- és bőriparban, fafeldolgozó és bútoriparban kialakult, földrajzilag is körülhatárolható, döntően az élőmunkára alapuló, magas minőségű termékeket előállító térségek. A második csoportba sorolhatók azok a termelés/tevékenység koncentrációk, amik magas szaktudásra és technológiai ismeretekre (high tech) épülnek, így az elektronikára, az űrtechnológiára (Los Angeles), a biotechnológiára (San Francisco), a műszergyártásra (Cambridge), a repülőgépiparra, az ipari automatizálásra. A harmadik csoportot a szolgáltató szektorra épülő tevékenység koncentrációk képviselik, melyek az előzőkkel ellentétben nem a nagyvárosokon kívül, hanem éppen jellegük következtében a nagyvárosokban összpontosulnak. Ezek döntően egy-egy világvároshoz kötődnek, például - a pénzvilág központja New York, London és Frankfurt - a reklámipar újdonságai Londonból és New Yorkból származnak, - a divatvilág meghatározó egységei Párizsban és Milánóban találhatók - a képzőművészeti és régiségpiacot a londoni árverések határozzák meg. A szolgáltatások köre természetesen egyre szélesebb, s ezek között kell megemlíteni a turizmust, mint klaszter képző és szervező tevékenységi rendszert. A klaszterek által hasznosított lokalizációs előnyök Egy adott iparág cégeinek térbeli koncentrációja Speciális iparági szaktudás Speciális iparági intézmények Speciális iparági szakképzés Közös érdekképviselet Speciális infrastruktúra 5
A lokalizációs előnyök a klaszterben lévő vállalatok számára lehetővé teszik A tranzakciós és szállítási költségek csökkentését A gyorsabb és pontosabb információáramlást A gördülékeny inputhelyettesítést A technológiai és szervezési tapasztalatok megismerését A tudás állandó cseréjét A helyi társadalom támogatását A gyorsabb piaci alkalmazkodást A klaszterek alakulásának 9 lépcsője A klaszterek életciklusai A klaszterek általános felépítése Előklaszterek Független vállalatok és iparágak Feltörekvő klaszter kapcsolatok Vállalati és iparági koncentráció Terjedő klaszterek Növekvő kapcsolati háló Felszállóág Vállalatközi kapcsolatok Kritikus tömeg Forrás: Ihász, 2008. A klaszterek által teremtett externáliák Képesek-e régiók klasztereket létrehozni? - Kemény externáliák nagyobb választék, alacsonyabb költségű készletek, specializált szolgáltatások, képzett munkaerő és potenciális partnerek - Puha externáliák technológiai tudás megszerzése, piacok elérése, hálózati együttműködés, érdekek szükségletek egyesítése 1. Nagyvállalatból alakult ki Ez történt a bútorgyártok esetében Tupelo-ban, Mississippiben és County Monoghan-ban, Írországban. 2. Helyi kézműves kisvállalkozásokat fogtak össze Ez történt Olaszországban, Carpiban a szalmakalap gyártás, és Massachusets-ben, Leominster műanyag fésű gyártás. 3. Klasztert telepítenek át egy gyengébb gazdasági körzetbe Pl. autó beszállítói klaszter Kentuckyban, Dél-Walesben. 6
Klaszterek tipizálása Vertikális termelési lánc: ugyanazon iparágban/üzletágban egy vagy több nagyvállalat beszállítói hálózata, amely input-output analízis segítségével térképezhető fel. Kapcsolódó szektorok aggregációja: általában globális nagyvállalatok, vagy kiemelkedő szektorok, amelyek jelentős exportot bonyolítanak le. Pl. egy egészségügyi klaszterben a gyógyszergyártók mellett orvosi berendezések gyártói, egészségügyi szalonok, konferenciaközpontok stb. is szerepelnek. Regionális klaszter: a kapcsolódó szektorok földrajzi koncentrációja egy adott régión belül, amelyek hasznosítják a lokális technológiai externáliák számtalan variánsát a tudás megosztásától és a tudás túlcsordulásától a kezdő cégek magas arányáig. Iparági körzet: a termelési folyamat egy-egy lépésére specializálódott KKV-k lokális koncentrációja. Egy helyileg beágyazódott, a helyi társadalom magatartásmintáin, a bizalmon és informális kapcsolaton alapuló rugalmas helyi specializáció, melynek eredményeként a cégek együttesen exportképes termékeket állítanak elő. Lokális hálózat: speciális kapcsolatrendszer a gazdasági szereplők között, amely nemcsak üzleti és hierarchikus, hanem gyakran a kölcsönös függőségen, bizalmon és együttműködési készségen alapszik (hasonlít a KKV-k iparági körzetéhez). A hálózatra jellemző, hogy tagjainak köre pontosan megadható, egymással szerződéses kapcsolatban állnak. Innovációs miliő: high-tech iparágak helyi koncentrációja, amely a gazdasági és intézményi szereplők egymás közötti szinergikus hatásain alapszik; a tudás diffúziójának és a tanulásnak, a teljesítmények összehasonlításának és a legjobb gyakorlat elterjedésének (benchmarking), valamint az innovációnak alapvető szerepe van, és a rejtett tudás kiemelt fontossága miatt a földrajzi koncentráció elsőrendű szemponttá vált. Mi történik a klaszter hanyatlása után? Az érett klasztereknek meg kell állapítani erősségeiket, illetve hogy a visszaesés átmeneti-e és új piacot, termékeket kell keresniük. A klaszter bukásának megelőzése: 1. innováció (termék, piac, design) 2. új termék kialakításának támogatása 3. új elemekkel bővíteni az értéklánc rendszert 7