A Puszta 1999. 1/16, pp. 84-100. A KÉTÉLTŰFAUNA HELYZETE ÉS KÉTÉLTŰ FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGEK ELŐFORDULÁSA A KÖRÖS-MAROS NEMZETI PARKBAN DR. PUKY MIKLÓS, GÖD MTA ÖBKI MAGYAR DUNAKUTATÓ ÁLLOMÁS 1999. 1. BEVEZETÉS Az ezredforduló időszakának elsődleges természetvédelmi feladata a biodiverzitás megőrzése. A fajok kihalásának felgyorsult üteme miatt ennek megvalósítása jelenleg szinte lehetetlennek látszik, ami egyben a tevékenység fontosságát is bizonyítja, hiszen abban mindenki egyetért, hogy a biológiai sokféleség fenntartása az ember fennmaradásának is záloga. A földtörténet során öt olyan kihalási hullámot regisztráltak, amelyekben rövid idő alatt az ismert állatcsaládok legalább 17%-a eltűnt (1. táblázat). Jelenleg éljük meg a hatodikat, amelynek legfőbb kiváltó oka alapvetően különbözik az előzőektől. Míg a korábbi öt alkalommal valószínűleg elsősorban kozmikus okokkal magyarázható az állatok gyors eltűnése, addig a jelenkorban ez az emberi tevékenységnek tudható be. A nyilvánvaló, általános hatást kifejtő tényezők mellett (például élőhely tönkretétel, szennyezés) olyan speciális hatások is megjelentek, amelyek jóval szelektívebben károsítják az élővilágot (például az UV sugárzás emelkedése). A biodiverzitás változása az ökoszisztémákban lejátszódó folyamatokat is megváltoztatja, aminek hosszú távú következményei nehezen jósolhatók (CHAPIN és mtsai, 2000).
1. táblázat: A biodiverzitás gyors csökkenésének legfontosabb földtörténeti periódusai Földtörténeti kor Időpont Kihalás mértéke (Kipusztult állatcsaládok aránya) Jellegzetességei Ordovícium 440 millió éve 25% tengeri élőlények eltűnése Devon 370 millió éve 19% tengeri élőlények (például halak eltűnése) Perm 250 millió éve 54% rovarok, trilobiták eltűnése Triász 210 millió éve 23% gerinctelenek, emlősszerű hüllők eltűnése Kréta 65 millió éve 17% a dinoszauruszok kihalása Negyedkor Jelenleg? bogarak, halak, kétéltűek, madarak, nagy emlősök eltűnése A kétéltűek az egyik legveszélyeztetettebb csoport, amelyet biológiai szempontból összetett élőhelyigénye, korlátozott terjedési sebessége és permeábilis bőre tesz különösen veszélyeztetetté (YOUNG, 1981). Egyes fajoknál speciális veszélyeztető tényező a közvetlen emberi felhasználás (például táplálékként vagy kísérleti állatként) is. Emellett jelentős az információhiány szerepe is, ami szintén csökkenti az egyes fajok, populációk túlélési esélyét, hiszen nem áll rendelkezésre megfelelő akcióterv a különösen veszélyeztetett állományok megőrzésére (PUKY, 2000b). Hátrányt jelent az is, hogy a beavatkozásokra szánt összegek nem állnak arányban a csoport fokozott veszélyeztetettségével. Mindezek fontosságát jelzi az is, hogy a kétéltűek gyors eltűnése miatt az IUCN SSC által létrehozott Kétéltűkutató és -védő Munkacsoport 2001-ig érvényes mandátumát nagyon korán, már 1999-ben meghosszabbították (HEYER, 1999). A biológiai sokféleség megőrzésében és bemutatásában kulcsszerep hárul a védett területekre, elsősorban a nemzeti parkokra, amihez azonban szükség van az ott élő fajok minél alaposabb ismeretére, hogy - minél kiterjedtebb ismereteink legyenek a védett fajokról, - pontos képet kapjunk az egyes állományok egyedszámának változásáról, - szükség esetén a korábban nem védett fajokat jogi és gyakorlati védelemben részesíthessük, - a kezelési utasítások, természetvédelmi beavatkozások a lehető leghatékonyabban szolgálják a megőrizni kívánt rendszerek fennmaradását, - a látogatók minél pontosabb információkat kapjanak. A Körös-Maros Nemzeti Park kétéltűfaunájának kutatása 1997 őszén kezdődött. Az 1997-98-as felmérések eredményei alapján (PUKY, 1999a) megállapítható, hogy a nemzeti park jelentős kétéltűfaunisztikai értékek őrzője (pl. dunai gőte Triturus dobrogicus), amit több tényező veszélyeztet (pl. esetleges vízszennyezések, a nyári élőhelyek szerkezetének megbontása, információhiány). Elkészült a nemzeti park kétéltűfaunájának általános leírása, és egy a további felmérésben felhasználható, a helyi adatokon alapuló határozó is (PUKY, 1998). A korábbi eredmények alapján az 1999-es vizsgálatok célja - az egyes részterületek további felmérése, - a Triturus dobrogicus helyzetének általános tisztázása, - a kétéltűeket figyelembe vevő kezelési javaslatok kidolgozása,
- az általános, és ezen belül a kétéltűekkel és hüllőkkel kapcsolatos környezeti nevelés elősegítése volt. 2. MINTAVÉTELI IDŐPONTOK, HELYEK, MÓDSZEREK A felmérésre 1999. március 24-e és október 10-e között került sor. Összesen 17 terepnapot töltöttünk a nemzeti park északi és középső területeinek vizsgálatával. Hat nemzetközileg elfogadott mintavételi módszert használtunk (FELLERS & FREEL, 1995; GRIFFITHS & RAPER, 1994; HEYER és mtsai, 1994; OLSON és mtsai, 1997). Valamennyi élőhelyen alkalmaztuk a nedves területek vizuális vizsgálatát. Tavasszal elsősorban a peterakóhelyeket, nyáron és ősszel az azoktól távolabb eső élőhelyrészleteket is bejártuk. Ahol erre módunk nyílt, ott kiegészítő módszerként mindig figyelembe vettük a hang alapján történt meghatározásokat is. Amellett, hogy egyes fajok jelenlétét ezzel a módszerrel a legegyszerűbb bizonyítani, a rendszertani és határozási szempontból problematikus kecskebéka fajcsoport (Rana esculenta complex) elemeinek elkülönítését is jobban lehetővé teszi a hang alapján történő határozás. A felvételezés során tovább folytattuk a Magyarországon (és Közép- Európában) először ebben a nemzeti parkban, Biharugrán alkalmazott észak-amerikai road call count módszer használatát is (ANTHONY, 1998). Ennek lényege, hogy egyes fajok jelenlétét és a populációk méretét meghatározott útszakaszokon hallható békakórusok hangintenzitásával jellemzik. Mivel a meghatározás költség- és időigénye alacsony, önkéntesek bevonásával is elvégezhető valamint a fajok jelentős részének felmérésére alkalmas, a hazai biomonitoring vizsgálatokban is fontos módszerré válhat. A hazai kétéltűfauna kutatásában azért is lényeges ez a módszer, mert mindkét Nemzetközi Vörös Könyvben szereplő békafajunk kimutatására, egyedszámának becslésére kiválóan alkalmas (ANTHONY & PUKY, 2001). Elsősorban Észak-Európában és Amerikában bevett módszer az éjszakai útfelmérés, amikor a kemény burkolaton található élő és elütött kétéltűeket veszik számba. Kiterjedten csak fejlett úthálózattal rendelkező területeken alkalmazható, de egyes fajok, pl. barna ásóbéka (Pelobates fuscus) kimutatásában különösen eredményes. A vízben tartózkodó farkos kétéltűek jelenlétét éjszaka lámpázással, nappal hálózással vizsgáltuk. Az egyes esetekben felvett hosszméréseket tolómérővel, a tömeg meghatározását KERN 462-41 digitális mérleg segítségével kiviteleztük. A eredményeket adatlapon rögzítettük, az élőhelyekről és az egyes fajokról, részben belső oktatási anyag céljából, fényképfelvételeket készítettünk. Az 1. ábra néhány jellemző élőhelytípust mutat.
1. ÁBRA FOTÓDOKUMENTÁCIÓ I. Biharugrai élőhelyek Hyla arborea szaporodóhely Triturus dobrogicus élőhely
Tavaszi árvíz alatt lévő égeres Sző-réti élőhelyrészlet
II. Körösmenti élőhelyek Ártéri tó a Fekete-Körös mentén A Gyigérzug
A megáradt Körös Gyomaendrődnél A vízszennyezés súlyos környezetvédelmi probléma a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság területén
III. Egyéb élőhelyek A Hortobágy-Berettyó Túrkeve közelében A kiszélesedő Hortobágy-Berettyó Ecsegfalvánál
Mágorpusztai élőhelyrészlet A csoportosan érkező kócsagok kifalják kétéltűeket (Terehalom)
3. EREDMÉNYEK 3. 1. Faunisztikai felmérés Folytatódott a nemzeti park területének faunisztikai vizsgálata. A részletes eredményeket a 2. táblázat tartalmazza. Az eredmények összhangban vannak a korábbi adatok alapján kialakított összképpel (PUKY, 1999a). A részletes adatok alapján a leggyakrabban és a legnagyobb egyedszámban a Rana esculenta complex egyedeit mutattuk ki, (hang és morfológiai jegyek alapján a tavibéka (Rana ridibunda), a kecskebéka (Rana esculenta) és a kis tavibéka (Rana lessonae) is előfordult). Gyakori volt a vöröshasú unka (Bombina bombina), aminek zöldhátú (viridis) változatát több helyen él a Körös - Maros Nemzeti Park területén, és a zöld levelibéka (Hyla arborea) is. A rendkívül csapadékos időjárás kedvezett a pionír zöld varangy (Bufo viridis) elterjedésének, több helyen észleltük tömeges megjelenését (2. ábra). A legritkább fajnak a mocsári béka (Rana arvalis) bizonyult. A dunai gőte (Triturus dobrogicus) több élőhelyről előkerült 1999-ben. Valamennyi nagyobb védett területegységben előfordul, de jelenléte nem tömeges, a populációk egyedszáma kicsi, ami megegyezik MARIÁN (1963) közép-tiszai eredményeivel. Ennek egyik oka, hogy a vízi élőhelyeken sok potenciális ragadozó (halak, ragadozó vízibogarak, szitakötőlárvák) él. A hüllők között új faunaelem a vörösfülű ékszerteknős (Chrysemys scripta elegans). A Dévaványánál talált példányt feltehetőleg a mérete miatt engedték szabadon. A jelenség nem egyedülálló (lásd pl. SALLAI & PUKY, 1998), ezért az őshonos élővilág védelme érdekében fontos lenne az idegen fajok további betelepítésének megakadályozása. (Az értékelésnél saját eredményeink mellett figyelembe vettük a Nemzeti Park munkatársainak megfigyeléseit is.) 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 T. dobrogicus Triturus vulgaris Hyla arborea Pelabates fuscus Bombina bombina R. arvalis B. virdis Bufo bufo R. esculenta c. R. dalmatina 1998 1999 2. ábra: Kétéltűek relatív gyakorisága a KMNP területén 1997-98-ban és 1999-ben
2. táblázat Kétéltű és hüllőfajok lelőhelyadatai Triturus vulgaris Biharugra, elhagyott vadászlak, 1999. III. 25., Biharugra, csatorna a halastavaktól nyugatra, 1999. VIII. 14., Cserebökény, 1999. III. 25., Dévaványa, csatorna a repatriáló állomás mögött, csatorna Ecsegfalvától nyugatra a Méntelepi legelő felé, 1999. VIII. 17., Fekete-Körös, Mályvádi víztározó berobbantási helye, időszakos víz, 1999. VIII. 19., Kiri-tó - Felsőréhelyi csatorna, 1999. VIII. 17., Ködmönösi báger, 1999. VIII. 18., Szabadkígyós, 1999. V. 23., Szabadkígyós, 1999. VIII. 19., Triturus dobrogicus Biharugra, csatorna a halastavaktól nyugatra, 1999. VIII. 14., Cserebökény, 1999. III. 10. (leg. Tóth Tamás), csatorna Ecsegfalvától nyugatra a Méntelepi legelő felé, 1999. IV. (leg. Széll Antal), Szabadkígyós, 1999. V. 23., Túrkeve, Győrffy-tanya 1999. IV. 25., Bombina bombina Besenyő báger, 1999. VIII. 18., Besenyő báger, 1999. X. 9., Biharugra, csatorna a halastavaktól nyugatra, 1999. VIII. 14., Biharugra, elhagyott vadászlak, 1999. III. 25., Biharugra, halastavak, 1999. III. 24., Biharugra, halastavak, 1999. IV. 26., Biharugra, halastavak, 1999. V. 21., Biharugra, tó a focipályánál, 1999. III. 25. (Bombina bombina viridis is), Biharugra, tó a focipályánál, 1999. IV. 26., Biharugra, Sző-rét, 1999. III. 25., Biharugra, Ugrai rét, 1999. III. 25., Cserebökény, 1999. III. 25., Cserebökény, Terehalmi élőhelyrekonstrukció, 1999. VIII. 20. (Bombina bombina viridis is), Fekete-Körös, hullámtéri-tó 1,1 km-nél, 1999. VIII. 19., Fekete- Körös, Mályvádi víztározó berobbantási helye, időszakos víz, 1999. VIII. 19., Kiri-tó - Felsőréhelyi csatorna, 1999. VIII. 17., Körös, 1999. X. 10., Ködmönösi báger, 1999. VIII. 18. (Bombina bombina viridis is), Ködmönösi báger, 1999. VIII. 18. Ködmönösi báger, 1999. X. 9. (Bombina bombina viridis is), Mezőgyán, csatorna, 1999. VIII. 13., Szabadkígyós, 1999. V. 23., Szabadkígyós, 1999. VIII. 19., Veker, K11, 1999. VIII. 20., Veker, K11, 1999. X. 10., Zsadányitó, 1999. IV. 26., Pelobates fuscus Biharugra, elhagyott vadászlak, 1999. III. 25., Biharugra, halastavak, 1999. V. 21., Cserebökény, 1999. III. 25., Szabadkígyós, 1999. V. 23., Zsadányi-tó, 1999. IV. 26., Hyla arborea Besenyő báger, 1999. VIII. 18., Biharugra, elhagyott vadászlak, 1999. III. 25., Biharugra, halastavak, 1999. III. 24., Biharugra, halastavak, 1999. IV. 26., Biharugra, halastavak, 1999. V. 21., Biharugra, tó a focipályánál, 1999. III. 25., Biharugra, tó a focipályánál, 1999. IV. 26., Biharugra, Sző-rét, 1999. III. 25., Biharugra, Ugrai rét, 1999. III. 25., Dévaványa, Pipás-tó, 1999. VIII. 18., Ködmönösi báger, 1999. VIII. 18., Szabadkígyós, 1999. V. 23., Zsadányi-tó, 1999. IV. 26., Bufo bufo
Biharugra, elhagyott vadászlak, 1999. III. 25., Biharugra, halastavak, 1999. III. 24., Biharugra, halastavak, 1999. IV. 26., Biharugra, Ugrai rét, 1999. V. 22., Fekete-Körös, hullámtéri-tó 1,1 km-nél, 1999. VIII. 19., Fekete-Körös, Mályvádi víztározó berobbantási helye, időszakos víz, 1999. VIII. 19., Mezőgyán, csatorna, 1999. VIII. 13., Zsadányi-tó, 1999. IV. 26., Bufo viridis Biharugra, a falu Körösszakál felé eső oldalán, 1999. VIII. 13., Biharugra, tó a focipályánál, 1999. IV. 26., Biharugra, a falu Zsadány felé eső oldalán, 1999. III. 24., Dévaványa, túzoktelep, 1999. VIII. 17., Gyula, 1999. VIII. 18., Okány, 1999. III. 24., Vésztő, 1999. VIII. 14., Zsadány, 1999. V. 21., Rana arvalis Biharugra, Ugrai rét, 1999. III. 25., Rana dalmatina Biharugra, tó a focipályánál, 1999. III. 25., Mezőgyán, csatorna, 1999. VIII. 13., Rana esculenta complex Besenyő báger, 1999. VIII. 18., Besenyő báger, 1999. X. 9., Biharugra, csatorna a halastavaktól nyugatra, 1999. VIII. 14., Biharugra, elhagyott vadászlak, 1999. III. 25., Biharugra, halastavak, 1999. IV. 21., Biharugra, halastavak, 1999. V. 21., Biharugra, a falu Körösszakál felé eső oldalán, 1999. VIII. 13., Biharugra, tó a focipályánál, 1999. III. 25., Biharugra, tó a focipályánál, 1999. IV. 26., Biharugra, Sző-rét, 1999. III. 25., Biharugra, Ugrai rét, 1999. III. 25., Biharugra, Ugrai rét, 1999. V. 22., Cserebökény, 1999. III. 25., Cserebökény, Terehalmi élőhelyrekonstrukció, 1999. VIII. 20., Cserebökény, Terehalmi élőhelyrekonstrukció, 1999. X. 10., Dévaványa, Pipás-tó, 1999. VIII. 18., Ecsegfalva, Borzi II. szivattyútelep, 1999. VIII. 17., Ecsegfalva, egyenes csatorna a Borzi II. szivattyútelep felé, 1999. VIII. 17., csatorna Ecsegfalvától nyugatra a Méntelepi legelő felé, 1999. VIII. 17., Fekete-Körös, Bánomi anyagnyerő árok, 1999. VIII. 19., Fekete-Körös, hullámtéri-tó 1,1 km-nél, 1999. VIII. 19., Fekete- Körös, Kisdeltai tározó lokalizációs töltésének anyagnyerő árka, 1999. VIII. 19., Fekete-Körös, Mályvádi víztározó berobbantási helye, időszakos víz, 1999. VIII. 19., Fekete-Körös, Mályvádi víztározó lokalizációs töltésének anyagnyerő árka, 1999. VIII. 19., Fekete-Körös, Mályvádi víztározó vízkieresztő zsilipjének vízleeresztő csatornája, 1999. VIII. 19., Hortobágy-Berettyó, 1999. IV. 24., Kiri-tó, 1999. VIII. 17., Kiri-tó - Felsőréhelyi csatorna, 1999. VIII. 17., Ködmönösi báger, 1999. VIII. 18., Ködmönösi báger, 1999. X. 9., Körös, Brenazugi-holtág, 1999. VIII. 20., Körös, Gyigérzugi-holtág, 1999. VIII. 20., Körös, Őzénzugi-holtág, 1999. VIII. 20., Körös, 1999. X. 10., Körösszakál, 1999. VIII. 12., Mágorpuszta, 1999. VIII. 14., Mezőgyán, csatorna, 1999. VIII. 13., Szabadkígyós, 1999. V. 23., Szabadkígyós, 1999. X. 9.,Veker, K11, 1999. VIII. 20., Veker, K11, 1999. X. 10., Zsadányi-tó, 1999. IV. 26., Emys orbicularis Biharugra, halastavak, 1999. V. 21., Lacerta agilis Ecsegfalva, Borzi II. szivattyútelep gátja, 1999. VIII. 17. (var. rubra), Mezőgyán, csatorna, 1999. VIII. 13.,
Natrix natrix Ecsegfalva, Borzi II. szivattyútelep, 1999. VIII. 17., Chrysemys scripta elegans Ecsegfalva, Hortobágy-Berettyó, 1999. X. 8. (leg. Széll Antal). Amennyiben a közölt adatokat más gyűjtötte, azt zárójelben külön feltüntettem. A saját adatok egy részét egyedül gyűjtöttem. A további mintavételekben résztvevők nevét a köszönetnyilvánításban tüntettem fel. 3.2. Kezelési javaslatok Két jövőbeni illetve jelenleg folyó rekonstrukciós munka tervezésében vettünk részt. A nagy kiterjedésű Kiri-tó (Ecsegfalva) a kétéltűek számára is fontos élőhely lehet. A természetvédelmi beavatkozásoknál olyan vizek kialakítását célszerű kezdeményezni, amelyek - vízmélysége változatos, 15-25 és 30-50 cm-es területek is előfordulnak, - egyrésze nyár közepére rendszeresen kiszárad, - mellett részben erdő van, - partja nem meredek. A terehalmi élőhelyrekonstrukció 1999-ben már folyt, a kétéltűek kolonizálták is a kialakult vizeket. Egyelőre problémát jelent a tavak kevéssé változatos szerkezete, ez a vízinövények további térhódításával részben javul a továbbiakban. Érdemes néhány kisebb, időszakosan kiszáradó vizet létesíteni a nagyobb tavak környékén, az úttól távolabb eső oldalon. Célszerűnek tűnik a part egy részére fákat ültetni, de olyan elrendezésben, hogy azok a vizet kifejlett korukban se árnyékolják be teljesen. 3. 3. Fejlődési rendellenességek előfordulása 1999. szeptemberében kiugróan nagy arányú fejlődési rendellenesség előfordulást tapasztaltunk a Duna-Dráva Nemzeti Parkban (PUKY, 2000a). Ennek hatására a Körös-Maros Nemzeti Parkban is vizsgálatokat végeztünk a jelenség esetleges előfordulásának kimutatására. A fejlődési rendellenességek vizsgálata a mérsékelt égöv egyik legaktuálisabb kétéltű kutatási programja, Észak-Amerikában a legtöbbet vizsgált jelenség. Ennek oka, hogy egyre több helyen fordulnak elő nagy gyakorisággal torzan fejlődött állatok. Természetes vagy közel természetes viszonyok között ez az arány 0-2% között van (VERSHININ, 1989; HOPPE, 1999), az évezredfordulón azonban a 10-30% közötti érték is gyakori, sőt egyes esetekben (például növényvédő szerrel történt erős vízszennyezés esetén) akár a 85%-os gyakoriság is (DUBOIS, 1979; QUELLET ET AL, 1997; VERSHININ, 1989). Annak ellenére, hogy rendkívül kiterjedt kutatás követte a jelenség első felfedezését, amikor 50%-os előfordulási arányt találtak, egyenlőre - eltekintve azoktól az esetektől amikor a szennyezőforrás nyilvánvaló volt - csak egyetlen esetben sikerült ok-okozati összefüggést diagnosztizálni (SESSIONS & RUTH, 1990; JOHNSON és mtsai, 1999). A Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Körzetében regisztrálthoz hasonló tömeges fejlődési rendellenesség - ami főleg a hátsó lábon teljes vagy részleges végtaghiányban, ujjhiányban vagy - összenövésben, kacskakezűségben jelentkezett - nem fordult elő a Körös-Maros Nemzeti Parkban. A jelenség azonban Túrkevén (Triturus dobrogicus), Dévaványán (Bombina bombina) és
Cserebökényben (Rana esculenta c., Bombina bombina) is kimutatható volt. A Körös mentén nem tapasztaltuk fejlődési rendellenesség előfordulását (3. ábra). 3. 4. Kétéltűeket fenyegető veszélyforrások Vizsgálataink alapján a 3. táblázatban foglaltuk össze a Körös - Maros Nemzeti Parkban a kétéltűeket fenyegető veszélyforrások helyi jelentőségét. Az összeállításból a legsürgetőbb gyakorlati feladatnak az esetleges vízszennyezések visszaszorítása, a nyári élőhelyek szerkezetének védelme, egyes esetekben a védelem kiterjesztése és az információhiány megszűntetése tűnik. 70 60 50 % 40 30 20 10 0 Dorottya-rét (R. esculenta c.) Báli-tó Bundás Hókony Bundás Hókony (R. esculenta c.) (R. esculenta c.) (B. bombina) Cserebökény (R. esculenta c.) Körös-völgy Dévaványa (B. bombina) 3. ábra:fejlődési rendellenességek előfordulási gyakorisága a Duna-Dráva és a Körös-Maros Nemzeti Park területén 3. táblázat Kétéltűeket fenyegető veszélyforrások jelentősége* a Körös-Maros Nemzeti Parkban. Veszélyforrás Begyűjtés Emberi kegyetlenség Eutrofizáció Élőhely tönkretétel Feltárás hiánya Helyi jellemzés Nem jelentős. Helyi szinten jelentkezik, kiemelt fontossága nincs. 1999-ben nem volt jelentős. A védettségből fakadóan közvetlenül nem jellemző. Az ismeretek hiánya az egyik legfontosabb veszélyforrás. Háziállatok predációja A településszerkezet miatt nem jelentős. Haltelepítés Idegen kétéltűek Izoláció Kiszáradás A halak pete- és ebihalfogyasztása a sekély, nyár végére kiszáradó, nagy kiterjedésű vizek kialakulása miatt 1999-ben kevésbé volt jelentős. Nincs ilyen adat. A nagy kiterjedésű ideiglenes vizek kialakulása miatt 1999-ben különösen jelentéktelen volt. A rendkívül csapadékos időjárás miatt 1999-ben nem volt jelentős szerepe.
Kifalás Közúti forgalom Parazitizmus Szennyezés Ultraibolya sugárzás Különösen az egyszerűbb szerkezetű víztestekben jelentős, ahol a csapatosan érkező gémek és kócsagok teljesen elnépteleníthetik az élőhelyet. A jó vízellátás fokozott vándorlást és sikeres szaporodást eredményezett, ami a gázolások gyakoriságát növelte. Rana ridibundánál észleltük a vörös láb betegséget Cserebökényben. A mezőgazdasági művelés kiterjedt a térségben, széles pufferzóna szükséges. Nem áll rendelkezésre adat. * Az értékelés a kétéltűfauna speciális igényei, nem az egyes tényezők általános természetvédelmi jelentősége alapján készült. 4. ÖSSZEFOGLALÁS 1999-ben tovább folytatódott a Körös - Maros Nemzeti Park területén élő kétéltűek vizsgálata. A korábbi évektől eltérő időjárási feltételek kedvező hatással voltak a kétéltűek szaporodására, terjedésére. Különösen a pionír Bufo viridist mutattuk ki a korábbi éveknél több mintavételi helyről. Változatlanul a Rana esculenta c. a leggyakoribb kétéltű taxon, a Bombina bombina és a Hyla arborea szintén gyakori. A Triturus dobrogicus valamennyi nagyobb védett területegységben előfordul, de jelenléte nem tömeges, a populációk egyedszáma kicsi. A hüllőfauna új tagja a vörösfülű ékszerteknős (Chrysemys scripta elegans). A további betelepítés elkerülésére a nemzeti park oktatási programjaiba célszerű beépíteni az idegen fajokkal kapcsolatos problémák tárgyalását is. A természetvédelmi kezelések során nagy diverzitású (például mélység, állandóság, fényviszonyok) élőhelyeket kell kialakítani a kétéltűek megtelepedésének elősegítésére. Előzetes felméréseink során kétéltű fejlődési rendellenességet a Körös-Maros Nemzeti Parkban is észleltünk, de az nem tömeges. A kérdés részletes vizsgálata a 2000. év fontos kutatási területe lenne. A Körös-Maros Nemzeti Park kérésére a park területén az oktatás, környezeti nevelés különböző formáiban vettünk részt. 1999-ben is felmértük a kétéltűeket fenyegető általános veszélyforrások helyi jelentőségét, ami a megváltozott környezeti tényezők miatt némileg eltért a korábban tapasztaltaktól (a sikeres szaporodás és a nagy számú víztest például fokozott kétéltű vándorlást, ennek eredményeként gyakoribb gázolást okozott). A nemzeti park területén a jövőben a kétéltűekkel kapcsolatos fontos feladat - további területek részletesebb felmérése, - a fejlődési rendellenességek gyakoriságának vizsgálata, - a kezelési javaslatok megfelelő kidolgozása, - a herpetológiai oktatás fejlesztése. 5. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Hálásan köszönöm mindazok segítségét, akik munkámat támogatták. Külön kiemelem Anthony Brandon, Forgách Balázs, Sallai R. Benedek, Sallai Zoltán, Széll Antal, Tóth Tamás és Zalai Tamás szíves közreműködését.
6. SUMMARY The Körös - Maros National Park is situated in the southeastern part of Hungary. It is a recently (1997) designated national park of 42,000 hectares with a great demand on biological surveys. As part of this project, the regular and large-scale investigation of the local herpetofauna began in 1997. This paper summarises the results of the 1999 surveys. Six internationally accepted methods (visual encounter and audial surveys, road transects, line counting, torching, netting) were applied. Rana esculenta c. is the commonest taxon in the investigated area (Figure 2. shows the relative frequency of teh species.). Due to wet weather and spring floods, Bufo viridis was also quite common in 1999. There are three International Red Data Book amphibian species in the park. While Bombina bombina and Hyla arborea are abundant, Triturus dobrogicus is more restricted and its population sizes are usually small. A new element of the reptile fauna is Chrysemys scripta elegans, an introduced American species found in the Hortobágy - Berettyó. Due to the importance of amphibians and reptiles, their needs should also be taken into consideration when the local management plans are made. Amphibian deformity was recorded in several species (Triturus dobrogicus, Bombina bombina, Rana esculenta c.) but it was not abundant in the Körös - Maros National Park (Figure 3.). Besides preventing water pollution and the protection of summer habitats, herpetological education is also an important task to ensure the long-term survival of the regional herpetofauna.
7. IRODALMOJEGYZÉK ANTHONY, B. (1999): A kétéltűek hang alapján történő monitorozása (Körös - Maros Nemzeti Park - Kis-Sárrét). Crisicum II. 199-205. ANTHONY, B. & PUKY, M. (2001): Kétéltűek hang alapján történő monitorozása. Kézikönyv. CEU/OSI Publications Office. pp. 18. CHAPIN, F. S. - ZAVALETA, E. S. - EVINER, V. T. - NAYLOR, R. L. - VITOUSEK, P. M. - REYNOLDS, H. L. - HOOPER, D. U. - LAVOREL, S. - SALA, O. E. - HOBBIE, S. E. - MACK, M. C. - DIAZ, S. (2000): Consequences of changing biodiversity. Nature. 405:234-242. FELLERS, G. M. & FREEL, K. L. (1995): A standardised protocol for surveying aquatic amphibians. - Davis, CA. National Biological Service, University of California, pp. 117. GRIFFITHS, R. A: & RAPER, S. J. (1994): A review of current techniques for sampling amphibian communities. - JNCC Report No 210. Joint Nature Conservation Committee, Peterborough, pp. 26. HEYER, W. R. (1999): Report from the DAPTF Chair. FROGLOG. 34:1. HEYER, W. R., DONELLY, M. A., MCDIARMID, R. W., HAYEK, L. C. & FOSTER, M. S. (szerk) (1994): Measuring and monitoring biological diversity: Standard methods for amphibians. - Washington: Smithsonian Institution Press, pp. 364. HOPPE, D. M. (1999): History of Minnesota frog abnormalities: do recent findings represent a new phenomenon? In Kaiser, H. & Casper G. S. (eds): Investigating amphibian declines. - Proceedings of the 1998 Midwest Declining Amphibians Conference. JOHNSON, P. T. J., LUNDE, K. B., RITCHIE, E. G. & LAUNER, A. E. (1999): The Effect of Trematode Infection on Amphibian Limb Development and Survivalship. - Science, 284: 802-804. MARIÁN, M. (1963): A Közép-Tisza kétéltű és hüllő világa. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. 207-231. OLSON, D. H., LEONARD, W. P. & BURY, B. (1997): Sampling amphibians in lentic habitats. - Northwest Fauna No. 4., Society for Northwestern Vertebrate Biology, pp. 134. PUKY, M. (1998): A Körös-Maros Nemzeti Park kétéltűfaunájának vizsgálata. A PUSZTA. 10-23. PUKY, M. (1999a): A Körös-Maros Nemzeti Park kétéltűfaunájának helyzete, kutatottsága, országos és nemzetközi jelentősége. Crisicum II. 207-213. PUKY, M. (1999b): On the amphibian fauna of the Körös - Maros National Park, Hungary. 10th Ordinary General Meeting of Societas Europea Herpetologica. 6-10 September, 1999. Irakleio. 228-229. PUKY, M. (2000a): A comprehensive three-year herpetological survey in the Gemenc Region of the Danube - Dráva National Park, Hungary. Opuscula Zoologica. XXXII: 113-128. PUKY, M. (2000b): A kétéltűek védelme Magyarországon. In Faragó S. (szerk.): Gerinces állatfajok védelme. Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar. 143-158. QUELLET, M., BONIN, J., RODRIGUE, J., DESGRANDES, J-L. & LAIR, S. (1997): Hindlimb deformities (Ecromelia, Ectrodactyly) in free-living anurans from agricultural habitats. - Journal of Wildlife Diseases, 33(1): 95-104. SALLAI, Z. & PUKY, M. (1998): A Nimfea Természetvédelmi Egyesület Halfaunisztikai Munkacsoportjának tízlábú rák, kétéltű és hüllő adatainak értékelése különös tekintettel az elektromos halászat felhasználására a kétéltűek és a vízben élő hüllők vizsgálatában. A PUSZTA. 137-154. SESSIONS, S. K. & RUTH, S. B. (1990): Explanation for Naturally Occuring Supernumerary Limbs in Amphibians. - The Journal of Experimental Zoology, 254: 38-47.
VERSHININ, V. L. (1989): Morphological anomalies in urban amphibians. - Ékologia (Sverdlovsk), 3: 58-66. YOUNG, J. Z. (1981): The life of vertebrates. Oxford: Clarendon Press. 1. melléklet: Herpetológiai ismeretterjesztés a Békés Megyei Hírlapban
2. melléklet: A Körös-Maros Nemzeti Park kétéltűfaunáját ismertető összefoglaló az Európai Herpetológiai Társaság x. Kongresszusának Kivanatkötetében