A M E (» E L Ő Z Ő 0 It Y 0 S L ÁS S Z E M L É L E T E \Y E S Z P B É M I IST Y A X M I X K A S S A (. A lî V X írta: Dr. HHTÉXYI EDE (Debrecen) ^/eszprémi Istvánról, orvostörténeti múltunk nagynevű kutatójáról számtalan tanulmány látott már napvilágot. Méltatták az orvostörténelem területén kifejtett páratlan szorgal máról tanúskodó munkásságát, melynek eredménye a számunkra ma is oly becses..succincta..." etc. című munkája. Foglalkoztak és foglalkoznak az irodalmár és filológus Weszprémivel, és több tanulmány ismerteti a felvilágosodás e hazai nagy tudósának haladó társadalompolitikai és világnézeti szemléletét is. Számunkra, orvosokra mégis az orvos Weszprémi alakja gyakorolja a legmélyebb hatást. Weszpréminek a kor színvonalát messze meghaladó ma is érvényes tanításokat tartalmazó természettudományos, modern orvosi szemléletére és működésére - úgy érzem még nem figyeltünk fel eléggé. Ezt a hiányt szeretném pótolni, és ismertetni Weszprémi friss szemléletű orvosi működését. Ezzel is bizonyítani szándékozom azt, hogy Weszprémi Istvánra mint a XVIII. század legkiválóbb orvostudósára méltán lehetünk büszkék az egész világ előtt. A múlt nagy alakjainak munkásságát két szempontból lehet vizsgálat tárgyává tenni. Megnézhetjük egyrészről az objektív, szakmai tudásuk és alkotások maradandóságát, másrészről, hogy az idők múlása folyamán szemléletük mennyire mutatkozott értékállónak. Weszprémi István életművét ilyen szempontok szerint analizálva megállapíthatjuk, hogy szemlélete
mélyen természettudományos, materialista és dialektikus volt. Ezen szemlélet birtokában természetes ugyan de az ő korában mégis nagy bölcsességről tesz tanúságot hogy szakmai, orvosi ténykedése és az ezzel kapcsolatos nézetei döntő többségükben ma is helytállóak. A magyar egészségügy a XVIII. században igen elszomorító képet mutatott, ezt azonban csak nagyon kevesen vették észre. Weszprémi István látta, melyek a legégetőbb feladatok. Látta az ország népét állandóan sújtó járványok pusztítását. Németországból és xvusztriából írja úgy özönlenek évente, sok ezrével a betelepülők Magyarországra, mint a terhes trójai falóból. S hogy ezek a ragályt mennyire terjesztik az országban, azt a lakosságuktól megfosztott, elnéptelenedett puszta helyek bizonyítják." Látta a terhesvédelem teljes hiányát és a szülészeti munka primitívségét, annak minden szörnyű következményével együtt.,,... a Bába Mesterségnek vastag tudatlansága miatt olly sok ezer Lelkeknek kell elveszni..." panaszkodik egyik munkájában. Tudott az elrettentő méretű csecsemő- és gyermekhalandóságról, és szinte jaj kiáltásnak hallatszanak szavai:...többen halnak ki az Emberek közzül öt Esztendőn alol, mint kik Életeknek ötödik Esztendejét el-érték volna..." Látta tehát a problémákat ezt fenti szavai is bizonyítják mint ahogyan biztosan mások is észrevették azon időben; a megoldást azonban csak ő ismerte fel. Mit is lehetett abban az időben tenni a pusztító járványok a magas csecsemőhalandóság és a szülészeti komplikációk ellem? Vádolni a természetet, belenyugodni a sors csapásaiba, ill. különböző misztikus varázsszerekkel, füvekkel és haszemtalan kotyvalékokkal próbálni leküzdeni a kórt. Oki terápiára nem volt lehetőség. Weszprémi azonban elveteytte ezt a megoldást, mondván: Képtelenség volna itt (ti. a megbetegedésekkor) a' Természetet minékünk vádolni és haszontalanul így okoske)dnunk... hogy a Gonosze)k megvesztették, a roszszak fedváltertták." Véleménye világos, anűke>r így válaszol:... de én mindazokat el-nem hiszem." Az egyetlen lehetőség,
amelynek aktualitása ma sem szűnt meg, a prevenció. A sáros debreceni utcákat rovó, tépelődő Weszprémi orvosi nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a rendkívül fontos felismerés, hogy az orvos feladata nemcsak a betegségek gyógyítása, hanem talán még inkább azok megelőzése. Erről a kérdésről vallott nézete modern, természettudományos és egyértelmű: Ritka az írja a'ki értelmes Orvos Doktornak tanátsával kívánna élni máskor, hanem midőn meg-betegednek, holott arra kellene vigyázni kiváltképpen, hogy meg-ne betegednének, és a'nyavalyáktól eleve oltalmaztatnának." Nézzük már most ezek után, hogy a fentiek szellemében az egészségügy különböző területein milyen ténykedést fejtett ki Weszprémi. Abban az időben leginkább pusztító járványok sújtották a népet. A bevezetőben idézett mondatból világosan kitűnik: felismerte, hogy a járványok terjedésére milyen befolyást gyakorolnak a bevándorlások és a nagy népmozgalmak. Ez abban az időben a török pusztítás utáni nagy betelepülések idejében hazánkban különösen fontos probléma volt. Mi volt a tennivaló? Védőoltások. így tennénk ezt ma is, és így vélekedett Weszprémi is. Már Londonban felkeltette érdeklődését a betegségek megelőzésének egy igen fontos területe, nevezetesen a fertőző betegségek elleni védőoltások problematikája. Londonban jelent meg első, világviszonylatban is jelentős orvosi dolgozata a pestis elleni oltásokról Tentamen de Inocidanda peste címmel. Művét minden európai országban elismeréssel olvasták, de több éves külföldjárása közben sem feledkezett meg távoli, kicsiny, szegény hazájáról. A könyvét idegenben, idegeneknek írta, de közben állandóan haza is gondolt, a betegségektől és idegen elnyomástól elnyomorodott népére. Ha van még ország olvashatjuk említett munkájában úgy elsősorban hazám az, amely inoculatióra szorul." Abban az időben a másik nagy csapást a himlő pusztítása jelentette. Virágzó települések váltak néptelenné a dühöngve átvonuló járvány után. A népét szerető tudós nem nézhette ezt tétlenül, ezért behatóan foglalkozott a himlő elleni védőoltások kérdésével is. Általános, mindenkire kiterjedő oltási
akció megszervezését kéri az illetékesektől. így ír erről gróf Tholdi Ádámnak:,,... mi módon lehetne próbát tenni e' mi Nemzetünkben, hogy midőn a' Gyermekek életeknek negyedik Esztendejét elérték, a' hólyagos Himlőt beléjek olthatnék..." Természetesen itt nem a mai értelemben vett vaccinatióra gondol, hiszen Jenner az első ilyen oltást csak 1796-ban végezte, hanem a kínaiak által már a XI. század óta, Európában pedig a XVIII. században ismertté vált himlős pusztulák tartalmával történő oltásra. Igaz, hogy a későbbi néhány évtized meghozta a himlőoltás végleges és ma is használt, veszélytelenebb módját. Ez azonban mit sem von le Weszprémi érdemeiből, aki egy igen pusztító és elterjedt betegséget nem misztikus gyógyszerekkel, hanem a fertőző betegségek leküzdésében oly hasznos preventív és széleskörű védőoltásokkal akarta megelőzni. Hangsúlyozni szeretném itt különösen azt a szándékot, hogy általános, mindenkire kiterjedő oltási akció megszervezését hangoztatta. Ez nem csak azért jelentős, mert a járványok leküzdésének leghatásosabb módja ez, hanem az orvosi gyógykezelés, ill. prevenció egész népre kiterjedő formája abban az időben különösen, de ma is a leghaladóbb módszernek tekinthető. Igen kezdetleges fokon történt a szülő nők ellátása is. A tökéletes szülésvezetés az utókomplikációk és perinatális halandóság csökkentése érdekében fontos. Ezért volt igen helyes Weszprémi azon törekvése, hogy a szülő nőket csak szakképzett bábák, szülészek láthassák el. A bevezetőben már említett idézet mutatja, hogy,,a Bába Mesterségnek vastag tudatlansága miatt" mily sok ezer léleknek kellett elvesznie. Fontosnak, országos jelentőségűnek tartja ezért, hogy,,a' Szegény Aszszony Népnek sok panaszszát..." hozzáértő szakember hallgassa meg, és olyan doktor, kirurgus, ill. bába nem gyakorolhatja mesterségét, aki előzőleg,,a' Bába Doktor Professornak vezérlése alatt fundamentomosan meg nem tanullya és reális manuális operatiokat, tévén arról Tanúbizonyság Levelet nem vészen." A prevenciót szolgálta tehát már a Bábakönyv magyarra fordítása is. Azonban ennyivel sem elégedett meg, hanem kiharcolta, hogy a könyv minden debreceni bába-
asszony táskájában ott legyen, és annak utasítása szerint járjon el. A csecsemő- és kisdedvédelem területén kifejtett nagyszerű munkásságának ékes bizonyítéka A' Kisded Gyermekeknek nevelésekről való Rövid Oktatás... c. könyve. A könyv egyik példánya, a szerző eredeti dedikáció jávai a debreceni Ref. Kollégium Könyvtárának tulajdona. A műről 1960-ban, megjelenésének 200. évfordulóján az Országos Orvostörténeti Könyvtárban tartott előadáson emlékeztem meg, ezért itt a fenti könyvből csak néhány preventív vonatkozást ismertetek. Talán sehol olyan lehetőség nem volt a megelőző orvoslás szervezett kiépítésére, mint a csecsemő- és kisdedvédelem területén. Az egészséges életkörülmények között történő csecsemőápolás a legbiztosabb mód a betegségek elkerülésére. Állandó és gondos orvosi ellenőrzés, helyes táplálás és anyai gondozás a csecsemőhalandóság elleni küzdelem legfontosabb formája ma is. A csecsemőtanácsadást végző orvosok napjainkban is különösen vidéken, az évszázados elmaradottságból alig néhány éve kivergődött nép egyszerű anyái között szinte ugyanazokkal a problémákkal találkoznak. A mű szinte minden soráról megállapíthatjuk, hogy Weszprémi csecsemőgyógyászati és általános orvosi szemlélete mit sem veszített értékéből. Elevenebben él, igazabb, mint valaha, és 200 év múltán is bátran magunkévá tehetjük, sőt szemléletmódját tennünk is kell. wszavait szinte minden változtatás nélkül bátran elmondhatjuk mi is bármely csecsemőtanácsadási rendelésen. A hely korlátozottsága nem engedi meg, hogy konkrét tanácsaiból néhányat idézzünk is. ehelyett inkább szemléletének természettudományos frissességét szeretnénk itt kidomborítani, ez dicséri különösképpen Weszprémi nagyságát. Mai orvoskollégái és közötte csak annyi a különbség, hogy mi meg is tudjuk valósítani azt, amit ő csak tervezett. Természettudományos és haladó gondolkodásával nemcsak korát előzte meg, hanem sok ma élő pályatársánál is előbbre jutott. A csecsemőkori megbetegedések legfőbb okai ma is a tudatlanságból eredő ápolástechnikai hibák és az ostoba előítéletekből fakadó rossz szokások. Ezt írja pl. említett könyvében:,,a' Tsetsemő Kisdedekkel okosabban bánni nem tud-
nak, hanem a'mint Nagy Annyjóknak régi megrögzött helytelen rossz szokásokból tanulták." A bajok forrása és a betegségek oka tehát nem valami misztikum, csupán a helytelen csecsemőápolás. Mind ezeket vallyon nem a' roszsz vélek való bánásnak, a' tudatlan Nevelésnek kell-é tulajdonítani? kérdi. Mindezek tudatában magyar nyelvű könyvet adott népünk kezébe, s maga is mondja, félretett minden tekervényes Okoskodásokat", mert egyetlen célja volt csupán: világosan szólni mindenkinek épülésére. Konkrét tanácsai és a táplálás, az öltöztetés, a fogzás stb. kérdéséről vallott nézetei ma is teljesen helytállóak. Weszprémi István munkáinak tanulmányozása fel kell hogy hívja figyelmünket friss, ma is aktuális, modern, természettudományos szemléletére. A Néhai Nagyérdemű Tudós Orvos és Doktor" Debrecenben élte le életének nagyobb részét, és külföldön szerzett, Európa-szerte elismert tudását itt kamatoztatta. Előkelő külföldi meghívásokat utasított vissza, és inkább a puszta szélén elterülő álmos, sáros város betegeit választotta. S itt, ebben a csendes magányban olyan szemléletről és tudásról tett tanúságot, mely évszázadok múltán is változatlan érték. Nézeteit büszkén vallhatjuk tehát ma is magunkénak, és munkáiról a 200 éves port lefújván, nemcsak az orvostörténész Weszprémiről, hanem a korszerű módszerekkel gyógyító orvosról is meg kell emlékeznünk. Erre kötelez időtálló és ma is értékes szemlélete, mely bizonyítja, hogy Weszprémi István nemcsak eredményesen működő orvos, hanem bölcs természettudós volt. IRODALOM 1. Weszprémi István: Bába-mesterségre tanító könyv. Debreczen. 1766. 2. Weszprémi István: A' Kisded Gyermekeknek nevelésekről való rövid Oktatás,... Kolozsvár. 1760. 3. Weszprémi István: Succincta Medicorum Hungáriáé ct Transilvaniae Memoria I. Orvostörténeti Könyvek. Budapest. 1960.