Filó András Dr. (Pest Megyei Kéményseprő Kft.): Ami a kéményseprők munkáját nehezíti

Filó András Dr. (Pest Megyei Kéményseprő Kft.): Ami a kéményseprők munkáját nehezíti Botcsinálta kéményseprőként veszek részt az V. Országos Kéménykonferencián. Végzettségemet tekintve szerkezetépítőmérnök (statikus) vagyok, de közgazdász és jogi diplomával is rendelkezem. Hogy kerülök mégis ide? 1999-ben két alkalommal is megműtöttek a csípőmmel, és mivel addig a kivitelező építőiparban dolgoztam kevesebb mozgással járó feladatot kellett vállalnom. Éppen akkor pályáztatták meg a Pest Megyei Kéményseprő Vállalat igazgatói székét, és én lettem a nyertes. Eddig a pontig a kéményekről annyit tudtam, mint amennyi épületszerkezettan órákon elhangzott, meg amit láttam belőle. (A pályázati feltételek szerint építész, építő vagy gépészmérnöki végzettség kellett) Fokozatosan ismerkedtem meg ezzel a területtel, és megfelelő tisztelettel tekintettem azokra, akik ezen a szakmán belül bizonyították szakmai jártasságukat. Bár a kéményseprő mestervizsgát letettem, soha nem mernék szakmai vitába bocsátkozni olyanokkal, akik ezt az ipart űzik egy életen át. Éppen ezért inkább olyan téren próbáltam segíteni ha szükség volt rá ami nem konkrétan szakmai, hanem inkább jogi. Talán emlékeznek a kollégák, hogy az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII.29.) KTM rendelet hatályba lépése óta, tehát 1998. január 01.-e óta szúrta bizonyos körök szemét. Az FVM építési hivatalának a vezetője, Kovács Imre már 1999-ben kezdeményezte bizonyos lobbykörök kérésére a rendelet módosítását, és ez majdnem sikerült neki. Természetesen a kéményseprő szolgáltató részvétele a hatósági engedélyezési eljárásban szúrta ezeknek a köröknek a szemét. Kocsis Attila lehetne a tanú rá, hogy akkor ezt az akciót úgy tudtuk leállítani, hogy időpontot kértem Dr. Tamás Károlytól, az FVM akkori közigazgatási államtitkárától, és Attilával egyetemlegesen logikusan elmagyaráztuk neki, miért jó ez a rendelet úgy, ahogy van. Az államtitkár úr berendelte a területért felelős helyettes államtitkárt Dr. Szaló Pétert, és leállítatta az akciót. Tulajdonképpen elég hosszú idő telt el 2000-óta, hogy ismételten szembe kerüljünk hasonló problémával. Mint mindenki tudja, 2008. január 01.-től hatályba lépett a 37/2007. (XII.13.) ÖTM rendelet, amely hatályon kívül helyezte a korábbi KTM rendeletet, és ezzel minden előzetes várakozás ellenére igen komoly legitimációs válságba kerültünk, mi kéményseprő-ipari közszolgáltatók. Lassan 3 hónap tapasztalata azt mutatja, hogy az új rendelet több területen is inkább káoszt, mint rendet teremtett.

Anélkül, hogy belemennék a bennünket nem érintő változásokba, úgy gondolom, hogy az a fajta liberalizmus, amit ez a rendelet képvisel, komoly gondot fog okozni más területen is. Gondoljunk csak bele, pl. utcafronti kerítés nem építési engedélyköteles vagy a korábbi 1 m-es feltöltés helyett 3 m-es feltöltést lehet készíteni, 10 m3 helyett 30 m3 lett az engedélyezési határ a medencéknél, és még sorolhatnám tovább. Persze ezeket lehet finomítani a HÉSZ vel, de az sem egy egyszerű procedúra. Térjünk inkább rá a bennünket, a kéményseprőket leginkább érintő kérdésekre. Magányszorgalomból februárban levelet írtam Bajnai Gordon Önkormányzati és Területfejlesztési, valamint Fodor Gábor Környezetvédelmi és Vízügyi minisztereknek az egy hónapos tapasztalatokról. Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Bajnai Gordon miniszter részére Budapest József Attila utca 2-4. 1051 Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Dr. Fodor Gábor miniszter részére Budapest Fő utca 44-50. 1011 Tárgy: 37/2007. (XII.13.) ÖTM rendelettel kapcsolatos tapasztalatok és vélemények. Tisztelt Miniszter Urak! Engedjék meg, hogy a 2008. január 1.-én hatályba léptetett tárgyi rendelettel kapcsolatban elmondjam a jogszabály alkalmazása során tapasztaltakat, és azzal összefüggésben tényekkel és adatokkal alátámasztott véleményemet. Mint az Ország második legnagyobb kéményseprő-ipari közszolgáltatójának az ügyvezetője aki 9 éve vezeti a társaságot egyben mérnök, jogász, közgazdász és kéményseprő mester, úgy gondolom, nemcsak jogom, hanem kötelességem elmondani e jogszabállyal kapcsolatos kéményseprő-ipari közszolgáltatást érintő tapasztalataimat, és felhívni a figyelmet a jogszabály által e területen okozott káoszra és bizonytalanságra. Talán rövidnek tűnhet a hatályba léptetéstől eltelt egy hónapra, mint általános érvényű gyakorlatra és tapasztalatra való hivatkozás, de véleményem szerint pontosan az egy hónapos tapasztalat bizonyítja azt, hogy a dolgok rossz irányba mennek, és sürgős korrekcióra van szükség. 2. oldal

Az új jogszabály fellazította azt a zárt rendszert, amely a tervezés fázisától a kivitelezésen át az épület használatbavételéig megkövetelte a kéményseprő-ipari közszolgáltató közreműködését. Magam is egyetértek néhány terület liberalizációjával, de ennek a liberalizációnak meg kell állnia ott, ahol ez már emberi életet és vagyont veszélyeztet. Évente túl sokan esnek áldozatául az égéstermék-elvezetők (kémények) és tüzelőberendezések okozta szénmonoxid és széndioxid mérgezéseknek, de egy élet munkája mehet veszendőbe egy szabálytalanul üzembe helyezett kémény vagy készülék okozta tűzben. Addig kell cselekedni, ameddig még megakadályozható a jogszabály-változtatás okozta gyakorlat beidegződéssé válása! Tehát vissza kell állítani azt a zárt rendszert, amely az elmúlt 10 évben évrőlévre csökkentette a halálos áldozatok számát, vagyis a kéményseprő-ipari közszolgáltatónak továbbra is kötelezően közre kell működnie az építési engedélyezési eljárásban! E kijelentés talán túl erőszakos követelésnek tűnik, de nem alaptalanul. 1997-ben a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Miniszter az 1997. évi LXXVIII. Építési törvényben kapott felhatalmazás alapján döntött az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII.29.) KTM rendelet kibocsátásáról, és abban leírta az eljárásban résztvevő szakhatóságokat és egyéb közreműködőket, köztük a kéményseprő-ipari közszolgáltatót is nagyon helyesen. Ez a rendelet közvetlen kapcsolódott és kiegészítette a kötelező kéményseprőipari közszolgáltatásról szóló 27/1996. (X. 30.) BM rendeletet, ezáltal felállított egy egységes, zárt engedélyezési-ellenőrzési mechanizmust egy olyan területen, ahol a korábbi éveknek, évtizedeknek az erre a területre vonatkozó halálozási adatait nem is merték nyilvánosságra hozni. Nem véletlen, hogy a BM rendelet hatálybaléptetését (1997. január 1.) egy évvel követte ez a KTM rendelet, hisz kínálta magát a megoldás, hogyan tegyünk rendet ezen a szabályozatlan területen. Csak zárójelesen jegyzem meg, hogy a 9 éves működésem alatt Pest megyében nem történt olyan haláleset és épülettűz, amely az említett jogszabályok hatálya alatt átvett, üzemeltetett és ellenőrzött égéstermék-elvezetők miatt történt volna, vagyis minden haláleset és épülettűz vagy korábban épített (tervezett) kémény miatt történt, vagy az ellenőrizetlen tüzelőberendezés, égéstermék-elvezető hibájából, de leginkább a szabálytalan (engedély nélküli) kivitelezésből (építkezésből). Ma már (február elején) ott tartunk, hogy az építési hatóságok hívják fel a tervezők figyelmét arra, hogy a továbbiakban nem kérik tőlük (szükségtelennek tartják) a kéményseprő-ipari közszolgáltatóval történt egyeztetésről szóló 3. oldal

nyilatkozatot (Budaörs, Nagykörös a nagyobbak közül, de vannak kisebbek is Verseg,.). Pedig eljutottunk odáig, hogy a tervezők is (legalábbis legnagyobb részük) igényelték a közszolgáltató közreműködését, hisz minimális díj fejében biztosak lehettek benne, hogy a megvizsgált (elbírált) építési engedélyezési terv alapján megépült égéstermék-elvezető a használatbavételi eljárás során megfelelő szakvéleményt kap. Ezt a bizalmat az új rendelet kétségessé teszi. I. A 2007. december 31.-ig hatályos BM és KTM rendeletek szerint a rendszer az alábbiak szerint működött: A rendeletek egységes és zárt rendszerré tették az égéstermék-elvezetőkkel kapcsolatos hatósági munkát, valamint a kéményseprő-ipari közszolgálatást. Ez a következőt jelentette: 1. az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII.29.) KTM rendelet. (kiemelések a korábbi KTM rendeletből) 8. (1) Az építményekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokban a szakhatóságokon túlmenően a 2. számú mellékletben felsorolt és aszerint az adott esetben érdekelt közművek (a víz-, a csatornázási művek, a gáz-, a távhő- és az áramszolgáltató szervezetek, a villamosmű) üzemeltetői (a továbbiakban együtt: közművek), továbbá a kéményseprő-ipari szolgáltató szervezet (vállalkozó) (a továbbiakban: kéményseprő) működnek közre. A közművek és a kéményseprő nyilatkozatát az építtető, illetve a tervező köteles beszerezni. (2) A közművek és a kéményseprő nyilatkozatának arra kell kiterjednie, hogy a szükséges közműellátottság biztosított-e, illetve milyen feltételekkel biztosítható, továbbá a szakszerű megoldás követelményeire, és arra, hogy az építmény égéstermék kivezetőinek műszaki megoldása megfelel-e a követelményeknek. 2. 27/1996. (X. 30.) BM rendelet a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról (kiemelések a jelenleg hatályos BM rendeletből) 1. (1) A kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervezett ellátása kiterjed a lakásban és más helyiségben épülő vagy már használatban lévő tüzelőberendezés égéstermékeinek elvezetésére szolgáló kémény - ideértve a tartalékkéményt is -, valamint tartozékainak műszaki felülvizsgálatára, ellenőrzésére, tisztítására és szakvélemény adására. 11. (1) Új égéstermék-elvezetőket kivitelezés közben, eltakarás előtt a kémény kivitelezőjének jelenlétében a szolgáltatóval ellenőriztetni kell. A 4. oldal

megrendelésnek a szolgáltató 3 munkanapon belül köteles eleget tenni. Az ellenőrzés eredményét a szolgáltató szakvéleménnyel igazolja. (2) Új, újjáépített vagy megosztott épületek, lakások használatbavételéhez a szolgáltató a kémények megfelelőségét tanúsító szakvéleményt ad ki. (3) Újonnan épített vagy javított, illetőleg újból használatba vett és felülvizsgálati kötelezettség alá eső kéményeket és tartozékait csak azok megfelelőségét tanúsító szakvélemény birtokában lehet üzemeltetni. (4) Gázüzemű, továbbá - a tüzelési mód vagy a kémény terhelésének megváltozása esetén - más tüzelőberendezést meglévő kéménybe kötni csak a kémények megfelelőségét és terhelhetőségét tanúsító szakvélemény birtokában szabad. (5) A 3. -ban meghatározott műszaki felülvizsgálat eredményét a szolgáltató szakvéleménnyel igazolja. 12. (1) A szakvéleményt - a 11. (4)-(5) bekezdésében foglalt szakvélemények kivételével - a megrendeléstől számított 8 napon belül kell kiadni. (2) A 11. (4) bekezdésében foglalt szakvéleményt a megrendeléstől számított 15 napon belül, a 11. (5) bekezdésében foglalt szakvéleményt 30 napon belül kell kiadni. (3) A szakvélemény másolatát a szolgáltató 5 évig köteles megőrizni. 13. (1) A szolgáltató a közszolgáltatás során általa elvégzett munkát sormunkakönyvben tartja nyilván. (Ez alapján végzi majd az éves (féléves) ellenőrzést) 3. A használatbavételi engedélyezési eljárás (kiemelések a korábbi KTM rendeletből) 29. A használatbavételi engedély iránti kérelemhez mellékelni kell c) az érintett közművek és a kéményseprő nyilatkozatát 1-1 példányban; 31. A használatbavételi engedély csak akkor adható meg, ha a) az építmény az 30. -ban említett követelményeknek megfelel, és b) az engedély megadásához a hatósági előírások megtartásának ellenőrzésére az adott esetben jogosult szakhatóságok, a közművek és a kéményseprő - kikötésekkel vagy ezek nélkül - hozzájárultak. Ez a hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelentette, hogy a tervezés fázisától ezáltal az engedélyezési eljárástól kezdve (kémény elhelyezkedése, geometriája, anyaga, teljesítménye ) a kivitelezés közbeni ellenőrzéstől (ún. eltakarás előtti ellenőrzés), az égéstermék-elvezető használatba vételéig használatbavételi engedélyezési eljárás keretében egy kézben, a kéményseprőipari szolgáltató kezében volt mind a műszaki megfelelőség szempontjából (ellenőrzött tervdokumentáció, szakvélemény, esetlegesen hibajegyzék), mind a nyilvántartás szempontjából, melynek keretében a szakvélemény alapján az égéstermék-elvezető bekerült az ún. kéménykataszterbe, és ezáltal az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény szerint kötelező éves (féléves) ellenőrzési rendszerbe. 5. oldal

Ennek a korábbi rendszernek a kiemelkedő jelentősége abban is nyomonkövethető, hogy még a tervezés fázisában kiderültek azok a hibák (geometria, szerkezeti elhelyezkedés, teljesítmény.), amelyek a kivitelezés során már csak bontással orvosolhatóak. Ez a mi vállalkozásunk esetében számokkal kifejezve 2007. évben azt jelentette, hogy a beadott 7466 terv (lakásegységre számítva a tervdokumentációkat) dokumentáció 32%-a volt hibás az égéstermék-elvezető szempontjából. Tervellenőrzés hiányában közel 4000 db kéményt építettek volna meg szabálytalanul, mivel egy lakásegységre átlagosan 1,7 db kémény jut. Ez a 4000 szabálytalan kémény nemzetgazdasági szempontból is jelentős összeg, nemhogy egy-egy építkezőnek. A tervellenőrzések ellenére a használatbavételi eljárás során még így is az összes kémény kb. 10%-a bizonyult rossznak a kivitelezés hibájából, amelyet csak javítással (először hibajegyzékkel, majd javítás után szakvéleménnyel) lehetett használatba venni. Ez is kb. 1200 részben hibás égéstermék-elvezetőt jelentett, de ezek a kémények a tervellenőrzésnek köszönhetően kis költséggel javíthatók voltak. Olyan kéményt, amely oly mértékben volt hibás (alulméretezett, hibás geometriájú.stb.), hogy csak bontással lehetett volna javítani, elvétve akadt, hisz minden egyes terv mellé akár hibás, akár hibátlan terv volt egyebekben külön tájékoztatót is mellékeltünk az égéstermék-elvezetőkkel szemben támasztott követelményekről. És akkor még nem beszéltünk azokról az esetekről, ahol a tüzelőberendezés ismeretében méretezés nélkül nem is lehetett kiadni a hozzájáruló nyilatkozatot. Idetartoznak elsősorban a 60 kw teljesítmény feletti tüzelőberendezések, ahol a méretezés után szinte nem fordult elő hiba. Ha költségoldalról nézzük, akkor az ún. tervfelülvizsgálat 2007-ben 6.400.- Ft/lakóegység volt. Úgy gondolom, a tervezési költségnek igen jelentéktelen részét tette ez ki, miközben mind az építtető, mind a tervező biztos lehetett benne, hogy a felülvizsgált terv szerint szakszerűen megépített égéstermék-elvezető megfelel majd a követelményeknek, és a használatbavételi eljáráshoz szükséges szakvélemény kiadásával sem lehet így gond. Amennyiben mégis előfordulna tévedés, vagyis az ellenőrzött tervnek megfelelő építést követően az égéstermékelvezető nem felel meg az előírásoknak és követelményeknek a használatbavételnél, vagy működés közben, akkor a felelősség megállapítása nem okoz gondot, és a kárfelelősség keretében az ebből adódó költségeket egyszerűen a szolgáltatóra lehetett hárítani. Ezért is rendelkeznek a szolgáltatók pl. kötelező felelősségbiztosítással. II. 2008. január 01.-től hatályos BM és 37/2007. (XII.13.) ÖTM rendeletek szerint a rendszer változott és az alábbiak szerint működik: 6. oldal

A jelenleg hatályos ÖTM rendelettel az egységes és biztonságos rendszer megszűnt, és ez kizárólag az előzőekben leírt I.1. pontot érinti, mert a 2. pont szerinti BM rendelet még hatályos, valamint az új ÖTM rendelet is megköveteli a 3. pont szerinti használatbavételi eljárásnál a kéményseprő-ipari közszolgáltató nyilatkozatát. 1. Tehát a korábbi KTM rendelet 8. -ban előírt közreműködéssel szemben az új ÖTM rendelet csak bizonyos esetben teszi kötelezővé a kéményseprő-ipari közszolgáltató nyilatkozatát az engedélyezés során (kivonatok az új ÖTM rendeletből): 19. (1) A tervező az elvi építési, az építési, a fennmaradási és szükség esetén a rendeltetés-megváltoztatási és az elvi telekalakítási engedély megkérése (bejelentés) előtt b) az építészeti-műszaki dokumentáció elkészítése során az érdekelt közmű-szolgáltatóval és a kéményseprő-ipari közszolgáltatóval a (2) bekezdésben meghatározott követelmények tekintetében különösen az alábbi esetekben egyeztet: be) ha az építésügyi hatósági eljárás tárgyát képező meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység építési tevékenységgel érintett részében a meglévő épített vagy szerelt égéstermék-elvezető műszaki állapotának, kialakításának, alkalmasságának, megfelelőségének megállapítása szükséges. (2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti egyeztetés arra terjed ki, hogy b) az érintett épített vagy szerelt égéstermék-elvezető műszaki megoldása megfelel-e a szakszerűség követelményeinek. A jogszabályt értelmezve (alanyát tekintve, jogalkalmazói értelmezés, nyelvtani értelmezés módszerével) a magyar nyelv szabályai és a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint, de a formális logika szabályai szerint is az említett jogszabályhely azt jelenti, hogy a tervezőnek egyeztetési kötelezettsége csak 19. (1) b) szerint és akkor csak akkor áll fenn (csak itt található kategorikus állítás), ha be) eset következik be (hadd ne ismételjem a jogszabályt), vagyis ha a műszaki terv tárgya meglévő épület, épületrész, meglévő égéstermék-elvezető. Ezt tökéletesen bizonyítja 19. (2) b) bekezdésében használt igeidő is az érintett épített vagy szerelt. Új égéstermék-elvezetőknél a jogszabály az egyeztetést kizárólag a tervezőre bízza, függetlenül teljesítménytől, épülettől.vagyis az építendő égéstermék-elvezetőkre csak a 19. (4) a) vonatkozhat, mely szerint a tervezőnek nyilatkoznia kell többek között arról is, hogy az általa tervezett égéstermék-elvezetők megfelelnek-e a vonatkozó követelményeknek, és ebben a tárgyban egyeztetett-e az érintett kéményseprő-ipari közszolgáltatóval. Olvassuk el a 19. (4) bekezdését! 7. oldal

(4) A (3) bekezdés a) pontjában megnevezett tervezőnek nyilatkoznia kell továbbá arról is, hogy a) az általa tervezett építészeti-műszaki megoldás megfelel a vonatkozó jogszabályoknak, általános érvényű és eseti előírásoknak, így különösen a környezetvédelmi előírásoknak, a statikai, az életvédelmi és az égéstermékelvezetőkre vonatkozó követelményeknek, továbbá az égéstermékelvezetőkre vonatkozó követelmények teljesítésének módja tárgyában egyeztetett-e az érintett kéményseprő-ipari közszolgáltatóval, f) az (1) bekezdés szerinti egyeztetés megtörtént, továbbá annak tartalmáról, illetve a követelmények teljesítése módjának a műszaki leírásban történő igazolásáról, (7) Ha a tervezői nyilatkozat tartalma nem felel meg a fenti előírásoknak, vagy a tényállás tisztázása során bebizonyosodik, hogy tartalma valótlan, illetve ha a tervező által elkészített dokumentáció szakszerűtlen, vagy tartalma valótlan, továbbá ha a tervező az engedélyezés tárgyát képező tervezési tevékenységre előírt jogosultsággal nem rendelkezik, az építésügyi hatóság külön jogszabályi előírás szerint etikai-fegyelmi eljárást kezdeményez a tervezői jogosultságról névjegyzéket vezető szervnél. A jogszabályhely alapján a tervező kétféle nyilatkozatot is tehet minden következmény nélkül azon kívül persze, hogy kötelezően nyilatkozik arról, hogy az égéstermék-elvezető megfelel a vonatkozó követelményeknek, hisz enélkül nincs engedély: A.) Első lehetőségként azt nyilatkozhatja, hogy egyeztetett a közszolgáltatóval, de annak megtörténtéről, tartalmáról nem köteles nyilatkozni, mert a jogszabály nem kötelezi rá!!!! (a (4) bekezdés f) pontja már nem erre vonatkozik, hanem (1) bekezdésre, vagyis a már meglévő épület, épületrész..meglévő égéstermék-elvezetőjére). B.) Másik lehetőségként azt nyilatkozhatja, hogy nem egyeztetett a közszolgáltatóval. Ebben az esetben sem sérti meg a (7) bekezdést, amely a szinte vicces szankciókat tartalmazná szabálytalan eljárás esetére, hisz nyilatkozatának tartalma pl. ebben az esetben nem valótlan, mert valóban nem egyeztetett stb, tehát nem szankcionálható. Felmerül ilyen esetben a kérdés természetesen akkor, ha helyesen értelmeztem a jogszabályt hogy mi szükség van olyan, jogszabályban előírt kötelező nyilatkozatokra az égéstermék-elvezetők vonatkozásában, amelyeknek nincsen kötelező tartalma, de egyébként sem jelent érdemi nyilatkozatot, és az önkormányzatok saját hatáskörükben eldönthetik, hogy kérik, vagy nem kérik azt? Vagyis ismétlem, az én jogértelmezésem szerint a jogszabályból egyértelműen az derül ki, hogy nem kötelező a kéményseprő-ipari közszolgáltatóval való egyeztetés, kivéve a 19. (1) bekezdés be) alpontját, 8. oldal

vagyis amikor az meglévő épület, épületrész, meglévő égéstermékelvezetőjére vonatkozik. Ez viszont több problémát és kérdést is felvet. Először is megszakadt a korábban már ismertetett zárt rendszer. A tervezői fázisban elhibázott égéstermék-elvezető a legritkább esetben javítható bontás és nagyobb költség nélkül. Nem állítok valótlant azzal, hogy ez leginkább többszázezer forintot (nagyobb létesítménynél milliós a nagyságrend) fog kitenni, de ki fogja ezt kifizetni? A felelősségbiztosítással nem kötelezően rendelkező tervező? A továbbiakban a hatálybaléptetés körülményeire is szeretném felhívni a figyelmet. Miután az előzőekben felsorolt kifogásaimat ismertettem 2007. december elején a Kéményseprők Országos Ipartestületének ülésén, hivatkozva még arra, hogy az építési tervek előzetes felülvizsgálata minden szolgáltatónál egyben bevételi forrás is, és a szolgáltatási árakat megállapító önkormányzatok már meghatározták a 2008. évi díjakat, akkor azt a megnyugtató választ kaptam az ÖTM jelenlevő egyik jogszabály-előkészítőjétől, hogy az új rendelet csak 2009. január 1.-én lép hatályba, tehát lesz lehetőség az akkor még jogszabály-tervezet módosítására. Ezek után decemberben kihirdették, majd 2008. január 1.-én hatályba léptették. Költői a kérdés: Kinek lehet az érdeke a káosz? Sokakkal együtt azonban úgy gondolom, hogy erre nem lehet racionális választ adni. Megjegyzem, korábban magam is találkoztam a különböző lobbik (építész, gépész, gázos) tevékenységével, akik szerették volna kiiktatni a kéményseprőt az engedélyezési eljárásból, de eddig az észérvek és a logika ezt sikeresen megakadályozta. Véleményem szerint szükségszerű a jelenlegi jogszabály megváltoztatása, vagy a jogszabály olyan jogalkotó általi értelmezése, amely nem ad teret eltérő értelmezésnek, nem ad lehetőséget sem arra, hogy akár az önkormányzatok, akár a tervezők saját belátásuk szerint értelmezzék és alkalmazzák, mert ez veszélyezteti a jogbiztonságot is. Vagyis a félreérthető és félremagyarázható mondatokat és kifejezéseket felül kell írni érthetően és világosan, a magyar nyelv szabályai és a szavak jelentése szerint. Tisztelt Miniszter Urak! A levelem célja az volt, hogy felhívjam figyelmüket erre a veszélyes gyakorlatot elindító jogszabályra, amelynek következményeként ismételten és rohamos léptekkel arathat az értelmetlen halál. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! dr.filó András ügyvezető igazgató 9. oldal

Budapest, 2008. február 11. Ikt.szám: TIGÁZ ZRT. SOÓS GÁBOR ügyvezető részére HAJDÚSZOBOSZLÓ Rákóczi u.184 4200 Tárgy: A kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 27/1996. (X. 30.) BM rendelet által kötelezően előírt szakvélemény adási kötelezettségekről. TISZTELT ÜGYVEZETŐ ÚR! Pest megye 179 településén látjuk el a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatást. A települések jelentős hányadában a TIGÁZ ZRT. a gázszolgáltató. A két társaság között korábban fennálló korrekt partneri viszony a beérkező jelentések szerint lassan a múlt jótékony homályába merül. A jelentések alapján a TIGÁZ ZRT. a tárgyi jogszabályban kötelezően előírt esetekben sem kéri a kéményseprő-ipari közszolgáltató szakvéleményét. Mivel mindkét társaság mégha eltérő nagyságrendű is piaci szereplő, elvárható a mindkét fél részéről kötelező korrekt együttműködés mellett az is, hogy egymás piaci pozícióit nem rontják. Tiszteletkörök helyett a konkrétumokra térnék rá. Levelem célja a figyelemfelhívás egy olyan, TIGÁZ ZRT. által bevezetett gyakorlatra legalábbis Pest megye területén ami bizonyos helyzetekben veszélyezteti a tárgyi jogszabályban előírt szakvélemény-adási jogunkat és kötelezettségeinket, ezzel jelentős anyagi kárt is okozva nekünk. Mivel Önök nem ebből a jogszabályból dolgoznak, engedje meg, hogy idézzek a jogszabályból. A tárgyi 27/1996 BM. rendelet az alábbiak szerint szabályozza többek között a közszolgáltatónak a szakvélemények adására vonatkozó kötelezettségeit (kivonat a rendeletből): Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény 4. -ának (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 1. (1) A kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervezett ellátása kiterjed a lakásban és más helyiségben épülő vagy már használatban lévő tüzelőberendezés égéstermékeinek elvezetésére szolgáló kémény - ideértve a tartalékkéményt is -, valamint tartozékainak műszaki felülvizsgálatára, ellenőrzésére, tisztítására és szakvélemény adására. A kémények használatával összefüggő szakvélemény 10. oldal

11. (1) Új égéstermék-elvezetőket kivitelezés közben, eltakarás előtt a kémény kivitelezőjének jelenlétében a szolgáltatóval ellenőriztetni kell. A megrendelésnek a szolgáltató 3 munkanapon belül köteles eleget tenni. Az ellenőrzés eredményét a szolgáltató szakvéleménnyel igazolja. (2) Új, újjáépített vagy megosztott épületek, lakások használatbavételéhez a szolgáltató a kémények megfelelőségét tanúsító szakvéleményt ad ki. (3) Újonnan épített vagy javított, illetőleg újból használatba vett és felülvizsgálati kötelezettség alá eső kéményeket és tartozékait csak azok megfelelőségét tanúsító szakvélemény birtokában lehet üzemeltetni. (4) Gázüzemű, továbbá - a tüzelési mód vagy a kémény terhelésének megváltozása esetén - más tüzelőberendezést meglévő kéménybe kötni csak a kémények megfelelőségét és terhelhetőségét tanúsító szakvélemény birtokában szabad. Az idézett bekezdések szerint szakvélemény kell: 1. Kivitelezés közben az új égéstermék-elvezetők építésénél, még eltakarás (pl. vakolás) előtt. 2. Épületek és lakások használatbavételi eljárásánál. 3. Újonnan épített vagy javított, illetőleg újból használatba vett és felülvizsgálati kötelezettség alá eső kéményeknél. 4. Gázüzemű tüzelőberendezés meglévő kéménybe való bekötésekor. 5. Tüzelési mód illetve a kémény terhelésének megváltozása esetén. A leggyakoribb probléma az, hogy a TIGÁZ ZRT. nem kéri a kéményseprő szakvéleményét az általam 4. ponttal jelzett ún. gázkészülék csere esetében, illetve a zártégésterű ún. turbós készülékek koncentrikus égéstermékelvezetőinél akkor, amikor ún. készülékkel együttminősített égéstermékelvezetőről van szó, vonatkozzon ez akár 2-5. pontra. A jogszabály nem ad lehetőséget sem a gázszolgáltatónak, sem az építéshatóságnak arra, hogy a jogszabály által előírt esetekben és égéstermékelvezetőknél (kémény) mérlegeljen, hogy az adott esetben kér, avagy nem kér szakvéleményt a szolgáltatótól. Vagyis minden esetben, amennyiben az égéstermék-elvezető kéménynek minősül, kötelező a szakvélemény. Tehát a közszolgáltatónak nemcsak joga, hanem kötelezettsége is a szakvélemény (esetleg hibajegyzék) kiadása. Felmerülhet a kérdés, hogy mi minősül kéménynek (égéstermékelvezetőnek)? A jogszabály Fogalommeghatározások címszó alatt így határozza meg a kémény fogalmát: 2. (1) E rendelet alkalmazásában c) kémény (füstcsatorna): olyan szilikát alapanyagból, fémből, műanyagból vagy ezek együtteséből kialakított - jellemzően függőleges tengelyirányú - építménynek, épület- vagy épületgépész szerkezetnek minősülő, zártszelvényű, 11. oldal

gravitációs vagy mesterséges áramlás elvén működő rendszer, amely alkalmas a tüzelőanyag elégetésével működő tüzelőberendezés (hőtermelő berendezés) füstgáza (égésterméke) elvezetésére; Természetesen az égéstermék-elvezetőre (kémény) különböző megfogalmazásokat találunk a különböző szabványokban, szabályzatokban, de jogszabályban sehol máshol, és ezt külön is hangsúlyozni kell. Csak tájékoztatásképpen: MSZ-04.82/1-85 szerint: Kémény: épület(rész)hez tartozó, illetve építmény(rész)nek minősülő és afölött kitorkolló függőleges irányú szerkezet tüzelőberendezés(ek) füstgázának szabadba vezetésére. MSZ EN 1443 szerint: Égéstermék elvezető berendezés (chimney) Olyan héjból vagy héjakból álló szerkezet, amely egy vagy több járatot képez. GMBSZ szerint: (Az új kéményseprő törvény szerint is) Égéstermék-elvezető berendezés: olyan héjból vagy héjakból álló szerkezet, amely egy vagy több járatot képez, és a gáztüzelő berendezésben keletkezett égésterméket a szabadba vezeti." Gáztörvény: Nem definiálja az égéstermék-elvezető fogalmát, miként a végrehajtására kiadott 111/2003. Korm. rendelet sem. Mivel szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes, ezért most tekintsünk is el a szabvány általi megfogalmazásoktól. A nemzeti szabványosításról az 1995. évi XXVIII. törvény rendelkezik, és amely egyértelműen kimondja, hogy a nemzeti szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes [5..(3)] A nemzeti szabvány 5. (1) A nemzeti szabvány olyan szabvány, amelyet a nemzeti szabványügyi szervezet alkotott meg, vagy fogadott el, és tett a nyilvánosság számára hozzáférhetővé. (2) A nemzetközi és az európai szabványokat szabványként közzétenni a Magyar Köztársaságban csak nemzeti szabványként lehet. (3) A nemzeti szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes. A jelentések szerint a TIGÁZ ZRT. a GMBSZ re hivatkozással utasítja el szakvéleményi jogosultságunkat. 12. oldal

Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy függetlenül attól, mit tekint a GMBSZ kéménynek, mit tekint a GMBSZ olyan esetnek, amikor nem kell a szabályai szerint szakvélemény, a GMBSZ akkor sem írhatja felül egyik jogszabályt sem, mintahogy az Önök esetleges belső utasításai sem. Érdekes módon Pest megyében is működő FŐGÁZ ZRT. esetében ilyen probléma fel sem merült. A gázszolgáltató nem hatóság, nem jogalkotó, hanem ugyanolyan piaci szereplő, mint a kéményseprő-ipari közszolgáltató, és mint ilyen, nem tehet mást, mint jogkövető magatartást tanúsít. Amennyiben ebben a problémakörben nem történik sürgős megállapodás, a jogellenes magatartással okozott kárért (elmaradt haszonért) polgári peres úton kérünk elégtételt. Üdvözlettel dr.filó András ügyvezető igazgató TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZAT ÉPÍTÉSHATÓSÁG VEZETŐJE RÉSZÉRE Tárgy: A kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 27/1996. (X. 30.) BM rendelet által kötelezően előírt szakvélemény adási kötelezettségekről. TISZTELT ÉPÍTÉSHATÓSÁG VEZETŐ! Az elmúlt időszakban többször is használtam a körlevél formulát nem udvariatlanságból hanem észszerűségi okokból mivel a kéményseprő-ipari szolgáltatási területünkhöz 179 település tartozik, ezért nem tudom Önöket névreszólóan megkeresni. Levelem célja a figyelemfelhívás egy olyan gyakorlatra, ami veszélyezteti a tárgyi jogszabályban előírt szakvélemény-adási jogunkat és kötelezettségeinket, ezzel jelentős anyagi kárt is okozva nekünk. A tárgyi 27/1996 BM. rendelet az alábbiak szerint szabályozza többek között a közszolgáltatónak a szakvélemények adására vonatkozó kötelezettségeit (kivonat a rendeletből): Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény 4. -ának (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 1. (1) A kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervezett ellátása kiterjed a lakásban és más helyiségben épülő vagy már használatban lévő tüzelőberendezés égéstermékeinek 13. oldal

elvezetésére szolgáló kémény - ideértve a tartalékkéményt is -, valamint tartozékainak műszaki felülvizsgálatára, ellenőrzésére, tisztítására és szakvélemény adására. A kémények használatával összefüggő szakvélemény 11. (1) Új égéstermék-elvezetőket kivitelezés közben, eltakarás előtt a kémény kivitelezőjének jelenlétében a szolgáltatóval ellenőriztetni kell. A megrendelésnek a szolgáltató 3 munkanapon belül köteles eleget tenni. Az ellenőrzés eredményét a szolgáltató szakvéleménnyel igazolja. (2) Új, újjáépített vagy megosztott épületek, lakások használatbavételéhez a szolgáltató a kémények megfelelőségét tanúsító szakvéleményt ad ki. (3) Újonnan épített vagy javított, illetőleg újból használatba vett és felülvizsgálati kötelezettség alá eső kéményeket és tartozékait csak azok megfelelőségét tanúsító szakvélemény birtokában lehet üzemeltetni. (4) Gázüzemű, továbbá - a tüzelési mód vagy a kémény terhelésének megváltozása esetén - más tüzelőberendezést meglévő kéménybe kötni csak a kémények megfelelőségét és terhelhetőségét tanúsító szakvélemény birtokában szabad. Nem szeretném, hogy a jogszabályhely feltüntetése kioktatásnak tűnne, de a figyelemfelhívásomhoz hozzátartozik ezeknek a mondatoknak az értelmezése, ezért ettől ismételten elnézést kérve nem tekinthetek el. Az idézett bekezdések szerint szakvélemény kell: 1. Kivitelezés közben az új égéstermék-elvezetők építésénél, még eltakarás (pl. vakolás) előtt. 2. Épületek és lakások használatbavételi eljárásánál. 3. Újonnan épített vagy javított, illetőleg újból használatba vett és felülvizsgálati kötelezettség alá eső kéményeknél. 4. Gázüzemű tüzelőberendezés meglévő kéménybe való bekötésekor. 5. Tüzelési mód illetve a kémény terhelésének megváltozása esetén. A leggyakoribb probléma az általam 4. ponttal jelzett ún. gázkészülék csere esetében, illetve a zártégésterű ún. turbós készülékek koncentrikus égéstermékelvezetőinél fordul elő. A jogszabály nem ad lehetőséget sem a gázszolgáltatónak, sem az építéshatóságnak arra, hogy a jogszabály által előírt esetekben és égéstermékelvezetőknél (kémény) mérlegeljen, hogy az adott esetben kér, avagy nem kér szakvéleményt a szolgáltatótól. Vagyis minden esetben, amennyiben az égéstermék-elvezető kéménynek minősül, kötelező a szakvélemény. Tehát a közszolgáltatónak nemcsak joga, hanem kötelezettsége is a szakvélemény (esetleg hibajegyzék) kiadása. Felmerülhet a kérdés, hogy mi minősül kéménynek? A jogszabály Fogalommeghatározások címszó alatt így határozza meg a kémény fogalmát: 2. (1) E rendelet alkalmazásában 14. oldal

c) kémény (füstcsatorna): olyan szilikát alapanyagból, fémből, műanyagból vagy ezek együtteséből kialakított - jellemzően függőleges tengelyirányú - építménynek, épület- vagy épületgépész szerkezetnek minősülő, zártszelvényű, gravitációs vagy mesterséges áramlás elvén működő rendszer, amely alkalmas a tüzelőanyag elégetésével működő tüzelőberendezés (hőtermelő berendezés) füstgáza (égésterméke) elvezetésére; E hosszadalmas bevezetés után azt kérem az Építéshatóság Vezetőjétől, hogy a jelenleg is hatályos tárgyi BM rendeletnek megfelelően mindazon esetekben (1-5) követelje meg a jogszabályban meghatározott kéményseprő szakvéleményt, amikor a kémény a jogszabályban meghatározott kémény fogalomnak megfelel. Tehát függetlenül attól, hogy a gázszolgáltató mit tekint kéménynek, és mit nem vagy mire kér szakvéleményt a kéményseprőtől és mire nem. A gázszolgáltató nem hatóság, nem jogalkotó, hanem ugyanolyan piaci szereplő, mint a kéményseprő-ipari közszolgáltató, és mint ilyen, nem tehet mást, mint jogkövető magatartást tanúsít. A jogellenes magatartással okozott kárért (elmaradt haszonért) pedig a károkozóval szemben a Ptk. alapján eljárást kezdeményezünk. Üdvözlettel dr.filó András ügyvezető igazgató 15. oldal

A JOGSZABÁLY ÉRTELMEZÉSE A jogértelmezés alanyai A jogszabály értelmezését végző alany, azaz a norma tartalmát feltáró személyisége szerint megkülönböztetünk: 1.) Jogalkotói (autentikus) jogértelmezés esetén a jogalkotó maga értelmezi az adott jogszabályt. (pl. Ptk. 685. c.) (mivel van ilyen, amit jelen esetben fogalommeghatározásnak hívnak, ezért ezt kell elfogadni addig, ameddig a jogalkotó ezt meg nem változtatja, vagy az AB meg nem semmisíti) 2.) A legnagyobb jelentőségű a jogalkalmazói értelmezés, mely alatt szűkebb értelemben a bíróságok és más jogalkalmazó szervek értelmezését értjük. (Tágabb értelemben mi is értelmezzük a jogszabályt) 3.) A tudományos (vagy jogirodalmi) értelmezés hasznos segítséget nyújt a jogalkalmazók számára, s alkalmasak lehetnek a már kialakult bírói gyakorlat befolyásolására. Az értelmezés módszerei: 1.) A nyelvtani értelmezés során a jogszabály szövegét a magyar nyelv mindenkori szabályai és a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján elemezzük - nyilatkozati elv. Az akarati elv szerint pedig a nyilatkozattevő szándéka kerül előtérbe. 2.) A logikai értelmezés a formális logika szabályainak alkalmazását jelenti. Létezik a többről a kevesebbre, a kevesebbről a többre következtetés logikai szabálya, egyetlen lehetséges értelmezés mellett a többi kizártsága, vagy az egy állításból annak az ellenkezőjére való következtetés. 3.) A rendszertani értelmezés keretében egy adott szabály tartalmára vonatkozóan annak a jogrendszerben, jogágon, törvényen belüli elhelyezéséből vonunk le következtetéseket. 4.) A történeti értelmezés keretében igyekszünk feltárni és figyelembe venni a jogszabály keletkezési körülményeit. A Magyar Installateur 2008/1. számában Fazakas Miklós (MSZT/MB 309 Gázkészülékek Müszaki Bizottság elnöke) által Füstbe ment jogelmélet Hibás gyakorlat az égéstermék-elvezetés területén címmel megjelentetett egy számomra nem egészen világos cikket. Azért nem világos számomra, mert nem értettem, hogy tényeket, vagy vágyakat akart leírni. A cikk szakmaiságához nem is szeretnék hozzászólni, mint említettem, ilyen témakörben soha nem vitatkoznék szakemberrel. Viszont jogilag aggályosnak találom a cikket, akár tényekről, akár álmokról szól. Időközben kiderült, hogy hasonló tartalommal már megjelentetett az említett úr egy cikket 2007. márciusában a Magyar Épületgépészet című újságban, de levelet is írtak többek között az ő aláírásával is az önkormányzatok jegyzőinek, amelyben segítséget nyújtanak nekik különös tekintettel az európai harmonizációra és a kéményseprő-ipari közszolgáltatással, valamint a gáztörvénnyel kapcsolatban rövidesen várható változásokra. 16. oldal

Ezt a levelet aláírta Regőczi István a Magyar Gázipari Vállalkozók Egyesületének elnöke, Netoleczky Károly a Kéményjobbítók Országos Szövetsége elnöke, Golyán László a Magyar Épületgépészek Szövetsége elnöke is. Mindenesetre figyelemfelhívó, hogy a Kéményseprő szolgáltatók részéről nem írta alá senki. Nem véletlen, mivel mind ez az írás, mind Fazakas úr előbb említett cikkei egyoldalúan és meggyőződésem szerint rosszul értelmezik a jogszabályokat. Mégpedig: Az általa hivatkozott jogszabályok, a 2003. évi XLII. törvény a földgázellátásról, valamint a 22/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet az egyes gázfogyasztó készülékek kialakításáról és megfelelőségének tanúsításáról, de ide sorolható a 13/2004. (II. 13.) GKM rendelet az ipari és mezőgazdasági gázfogyasztó készülékek megfelelőségének tanúsítási, illetve jóváhagyási rendjére és forgalomba hozatalára vonatkozó szabályokról is. Az IKIM és GKM rendeletek megalkotására a felhatalmazást a Gáztörvény adja meg, mégpedig az alábbiak szerint: 23. (1) Gázfogyasztó készülékek forgalomba hozatalára külön jogszabály rendelkezései az irányadók. (Ezek lehetnek az említett IKIM és GKM rendeletek. Egyébként az IKIM rendelet hatályba lépésekor az MSZ CEN/TR 1749 és az elődje az MSZ CR 1749:2001 még nem is létezett, nem beszélve arról, hogy szabvány jogszabály része az 1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról alapján csak akkor lehet, ha 6. (2) Műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek. Azonban az IKIM rendelet nem hivatkozik, és az előbbiek alapján mivel nem is létezett a szabvány nem is hivatkozhat erre. (2) A gázfogyasztó készülékek megfelelőségének tanúsítási rendjét külön jogszabály állapítja meg. (Szintén az említett rendeletek lehetnének az irányadók) (3) Csak megfelelőségi tanúsítvánnyal, illetve jóváhagyással ellátott gázfogyasztó készülék telepíthető. (4) Gázfogyasztó készülék kizárólag a műszaki előírásoknak megfelelő égéstermékelvezető - rendszerhez csatlakoztatható. Amennyiben tehát az előzőekben említett aggályaimat félretesszük, és elfogadjuk, hogy az IKIM rendelet része az említett szabvány, akkor is ott van a 23. (4) bekezdés, amelyik exprecis verbis kijelenti, hogy gázfogyasztó készülék kizárólag, és ezt megismétlem, kizárólag a műszaki előírásoknak megfelelő égéstermék-elvezető rendszerhez csatlakoztatható. Tehát nincs, avagy e megfogalmazás szerint lényegtelen égéstermék-elvezető szempontjából az olyan gázkészülék fogalom, hogy készülékkel együtt tanúsított égéstermék-elvezető, C vagy B ilyen-olyan típus. 17. oldal

Egyébként, ha valaki figyelmesen elolvassa az IKIM rendeletet, nem is talál olyan kifejezést, hogy zárt égésterű, csak olyat, hogy zárt téri üzemelésű, ami az A típusú készülékre utal. Mivel tehát maga a Gáztörvény is kötelezővé teszi az égéstermék-elvezetőt, akár együtt tanúsított, akár nem, tehát az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény felhatalmazása alapján készült 27/1996 BM rendelet az irányadó, és égéstermék-elvezető kérdésében ez alapján lehet csak eljárni, mivel a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. (3) egyértelműen kijelenti, hogy Az azonos vagy hasonló életviszonyokat általában ugyanabban a jogszabályban, illetőleg azonos vagy hasonló módon kell szabályozni. A szabályozás nem lehet párhuzamos vagy indokolatlanul többszintű. Remélem nem kell ezt a bekezdést külön magyarázni, mivel mindössze annyit jelent, amit a BM rendelet 1..-a mond, vagyis 1. (1) A kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervezett ellátása kiterjed a lakásban és más helyiségben épülő vagy már használatban lévő tüzelőberendezés égéstermékeinek elvezetésére szolgáló kémény - ideértve a tartalékkéményt is -, valamint tartozékainak műszaki felülvizsgálatára, ellenőrzésére, tisztítására és szakvélemény adására. Hogy mi a kémény égéstermék-elvezető arról már szó volt. Tehát a párhuzamos szabályozás tilalma, a jogalkotói értelmezés egyértelműsége miatt azok a megállapítások (vágyak vagy tényeknek nevezett) levezetések véleményem szerint nem helytállóak. Legyen itt egy kis ismertető a jogalkotásról szóló törvényből is. 1987. évi XI. törvény a jogalkotásról szóló törvény I. fejezet A jogszabályok Alapvető rendelkezések 1. (1) A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják: a) az Országgyűlés törvényt, b) a köztársasági elnök (a továbbiakban: köztársasági elnök) törvényerejű rendeletet, c) a Kormány rendeletet, d) a miniszterelnök, elnökhelyettese és tagja (a továbbiakban együtt: miniszter) rendeletet, e) az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkár (a továbbiakban: államtitkár) rendelkezést, 18. oldal

f) a tanács rendeletet. (2) E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Miniszteri rendelet 8. (1) A miniszter feladatkörében és törvényben, törvényerejű rendeletben vagy minisztertanácsi (kormány) rendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet. Felhatalmazás végrehajtási jogszabály alkotására 15. (1) A végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. A felhatalmazás jogosultja a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat. (2) A szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni. II. fejezet A jogszabályok megalkotása Általános rendelkezések 18. (1) A jogszabály megalkotása előtt - a tudomány eredményeire támaszkodva - elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdekösszeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Erről a jogalkotót tájékoztatni kell. (2) A jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni. (3) Az azonos vagy hasonló életviszonyokat általában ugyanabban a jogszabályban, illetőleg azonos vagy hasonló módon kell szabályozni. A szabályozás nem lehet párhuzamos vagy indokolatlanul többszintű. A jogszabályok hatályosulásának vizsgálata 44. A jogalkotó és a jogalkalmazó szerveknek figyelemmel kell kísérniük a jogszabályok alkalmazásának hatását, fel kell tárniuk az érvényre juttatásukat gátló körülményeket, és a tapasztalatokat a jogalkotásban is hasznosítani kell. 45. (1) A szakminiszter feladata, hogy folyamatosan vizsgálja - az érdekelt minisztereknek és országos hatáskörű szervek vezetőinek bevonásával - a jogszabályok hatályosulását, és a vizsgálat eredménye alapján megtegye a szükséges intézkedéseket. III. fejezet 19. oldal

Az állami irányítás egyéb jogi eszközei Szabvány (tehát nem jogszabály korábban sem volt az, hanem az állami irányítás egyéb jogi eszközei közé tartozott, ma már nem tartozik ide sem, hanem külön jogszabály rendelkezik róla lásd következő oldal.) 1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról Alapelvek 3. A nemzeti szabványosításban a következő alapelveket kell érvényesíteni: a) az áttekinthetőséget és a nyilvánosságot, b) a közérdek képviseletét, c) az önkéntességet egyrészről a nemzeti szabványosításban való részvétel, másrészről a nemzeti szabványok alkalmazása szempontjából, d) a tárgyszerűséget, e) a függetlenséget a különböző érdekcsoportok túlsúlyától, f) az egységességet és ellentmondás-mentességet, g) az alkalmazkodást a tudomány, a műszaki gyakorlat és a tapasztalat általános eredményeihez, figyelembe véve a gazdasági adottságokat, h) az alkalmazkodást a nemzetközi és az európai szabványosítás rendjéhez, i) a nemzeti szabványügyi szervezet nem nyereségérdekelt jellegét. A nemzeti szabvány 5. (1) A nemzeti szabvány olyan szabvány, amelyet a nemzeti szabványügyi szervezet alkotott meg, vagy fogadott el, és tett a nyilvánosság számára hozzáférhetővé. (2) A nemzetközi és az európai szabványokat szabványként közzétenni a Magyar Köztársaságban csak nemzeti szabványként lehet. (3) A nemzeti szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes. (4) A nemzeti szabványt nemzeti szabványjellel kell ellátni. A nemzeti szabvány jele: MSZ (Magyar Szabvány). (5) A nemzeti szabvány csak a nemzeti szabványügyi szerv felhatalmazása alapján forgalmazható és terjeszthető. (6) A nemzeti szabvány és a nemzeti szabványjel alkalmazása 20. oldal

6. (1) A nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes. (2) Műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek. A cikk bevezetője: A következőkben a gázkészülékek installációjára vonatkozó magyar nemzeti jogszabályokat és a gázkészülék definicióját meghatározó gáztörvény és a 22/98 IKIM-rendelet vizsgálatából levezethető következményeket ismertetem a teljesség igénye nélkül, szemléltetve a mai szerelési eljárások fentiekkel ütköző gyakorlatát 3. E törvény alkalmazásában: 2003. évi XLII. törvény a földgázellátásról Értelmező rendelkezések 27. Gázfogyasztó készülék: földgázzal, valamint propán- vagy butángázzal, illetőleg ezek elegyeivel üzemeltetett készülék. A csatlakozóvezeték és a fogyasztói berendezés létesítése és üzemben tartása 23. (1) Gázfogyasztó készülékek forgalomba hozatalára külön jogszabály rendelkezései az irányadók. (2) A gázfogyasztó készülékek megfelelőségének tanúsítási rendjét külön jogszabály állapítja meg. (3) Csak megfelelőségi tanúsítvánnyal, illetve jóváhagyással ellátott gázfogyasztó készülék telepíthető. (4) Gázfogyasztó készülék kizárólag a műszaki előírásoknak megfelelő égéstermékelvezető-rendszerhez csatlakoztatható. 22/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet 21. oldal

egyes gázfogyasztó készülékek kialakításáról és megfelelőségének tanúsításáról 2. E rendelet alkalmazásában: Értelmező rendelkezések a) gázfogyasztó készülék (a továbbiakban: készülék): a gáz halmazállapotú tüzelőanyaggal működő minden olyan termék, mely főzésre, sütésre, fűtésre, melegvíz-előállításra, hűtésre, világításra, mosási célokra szolgál, és amennyiben a hőcsere víz közvetítő közeggel történik, legfeljebb 105 C vízhőmérsékleten üzemel, valamint az ezen feltételeknek megfelelő légbefúvásos égővel összeépített hőcserélő, az ipari hőtechnikai eljárások berendezéseinek kivételével: Tehát a gázkészülék definíciója e két jogszabály alapján: A gázkészülék = gázfogyasztó készülék (továbbiakban: készülék) ami gáz halmazállapotú (földgáz, propán-bután gáz, vagy ezek elegye) tüzelőanyaggal működik, és amely főzésre, sütésre, fűtésre, melegvíz-előállításra, hűtésre, világításra, mosási célokra szolgál, és amennyiben a hőcsere víz közvetítésével történik, legfeljebb 105 C vízhőmérsékleten üzemel, valamint az ezen feltételeknek megfelelő légbefúvásos égővel összeépített hőcserélő, az ipari hőtechnikai eljárások berendezéseinek kivételével. Hogy ebből miképpen olvasható ki, hogy a gázkészülék definíciójába beletartozik az égéstermékelvezető is, az nem teljesen érthető egyébként nem olvasható ki.) A gyújtás és égés biztonsági követelményei 6. (1) A készüléket úgy kell gyártani, hogy rendeltetésszerű használat esetén a) a gyújtás és újragyújtás azonos módon történjen, és a teljes gyulladás biztosítva legyen; b) a láng stabilitása biztosítva legyen, és az égéstermék ne tartalmazzon egészségre káros anyagokat olyan mértékben, amely az egészséget veszélyezteti; c) égéstermék az előírástól eltérő módon ne áramolhasson ki. (2) A helyiségben üzemelő égéstermék elvezetővel felszerelt készüléket úgy kell gyártani, hogy nem megfelelő huzathatás esetén veszélyes mennyiségű égéstermék a helyiség légterébe ne áramolhasson ki. (3) Az égésterméket elvezető készülékhez nem csatlakoztatott, zárt téri üzemelésű fűtőkészülék (Pl. Szieszta) és átfolyásos üzemű vízmelegítő (Pl. 5 l-es vízmelegítő) működése - a rendeltetésszerű használat időtartamát figyelembe véve - nem okozhat az egészségre veszélyes szénmonoxid koncentrációt. Zárt téri az nem egyenlő Zárt égésterűvel 22. oldal