Kelemen Imola A FIATFALVA ALSÓ-KÖVESFÖLD LELŐHELY RÉZKORI (COŢOFENI 1 KULTÚRA) GÖDÖR ÁLLATCSONTLELETEINEK ARCHAEOZOOLÓGIAI ELEMZÉSE A rézkori gödör állatcsontanyagának mállási foka közepes, a maradványok viszont nagyon töredezettek. A hosszúcsontok esetében például szinte mindegyiknek hiányoznak az epifízisei. A gödörből előkerült összesen 40 töredék közül csupán 22 darabot állt módunkban fajok és testrészek szerint is azonosítani, a maradék 18 állatcsontot kisközepes vagy nagy termetű emlősök csoportjához soroltuk (1. táblázat). Szarvasmarha (Bos taurus): 4 koponyatöredék, pontosabban azonosítható belőlük 1 orrcsont (os nazale); 2 izolált fogtöredék: 1 felső előőrlő, illetve 1 alsó őrlő (M3 adultus egyed); egy, a disztális epifízisének elcsontosodása alapján adultus egyedhez tartozó bal orsócsonttöredék (radius); 1 bal lábtőcsont (ossa carpi: hamatum); 1 adultus egyed jobb csípőcsontjának (pelvis) töredéke, vágásnyomokkal. Juh/Kecske (Ovis aries / Capra hircus): izolált fog 1 alsó őrlő; egy subadultus egyed jobb és bal combcsontjának (femur) diafízis töredéke; egy subadultus egyed jobb és bal lapockatöredéke (scapula); 1 infans egyed combcsontjának (femur) diafízis töredéke, apró vágásnyomokkal; egy subadultus egyed sípcsontjának (tibia) 2 diafízis töredéke; egy subadultus egyed 2 mellső lábközépcsontjának (metacarpus) diafízis töredéke; egy infans egyed mellső lábközépcsontjának (metacarpus) diafízis töredéke. Házi sertés (Sus scrofa domesticus): egy juvenilis egyed jobb alsó állkapocs töredéke (benne tejfog előőrlővel és M1 őrlővel, M2 még nincs kibújva); izolált fog: 1 előőrlő. Azonosítatlan, kis-közepes termetű állat 3 bordatöredék, 5 db hosszúcsont diafízisének töredéke. Azonosítatlan, nagy termetű állat 10 db hosszúcsont diafízisének töredéke. NISP % MNI % Bos taurus (szarvasmarha) 9 40,9 1 25 Ovis aries (juh) / Capra hircus (kecske) 11 50 2 50 Sus scrofa domesticus (házi sertés) 2 9,1 1 25 Összes azonosított 22 100 4 100 Azonosítatlan, kis-közepes termetű 8 Azonosítatlan, nagy termetű 10 Összesen 40 1. táblázat. Fiatfalva Alsó-Kövesföld a gödör állatcsontleleteinek fajok szerinti megoszlása. Rövidítések: NISP = Number of Identified Specimens (azonosított darabok száma); MNI = Minimal Number of Individuals (minimális egyedszám). 37
Kelemen Imola A FIATFALVA ALSÓ-KÖVESFÖLD LELŐHELY RÉZKORI (COŢOFENI 1 KULTÚRA) GÖDÖR ÁLLATCSONTLELETEINEK ARCHAEOZOOLÓGIAI ELEMZÉSE Juh és kecske. A gödörből előkerült állatcsontok fele, mind a darabszámot, mind a minimális egyedszámot tekintve, a juh- és kecskefélék fajtájához tartozik. Csupán két csont, egy subadultus juh (Ovis aries) egyedhez tartozó jobb és bal lapockatöredék (scapula) esetében sikerült pontosan beazonosítani a maradványokat 1. A fennmaradó rész (9 töredék) egy, az archaeozoológiában a juhok és kecskék számára mesterségesen kialakított közös csoportba (Ovicapra) lett sorolva, a csontmorfológiailag két egymáshoz nagyon közel álló faj megkülönböztetési nehézségei miatt. A juh- és kecskefélék csoportjába tartozó töredékek legalább két egyedtől származnak, egy újszülött és egy subadultus állattól 2, ez utóbbi pedig Bos taurus (szarvasmarha) Ovis (juh) /Capra (kecske) Sus scrofa domesticus (házi sertés) Összesen Cranium 4 4 Izolált fogak 2 1 1 4 Mandibula 1 1 Scapula 2 2 Radius 1 1 Ossa carpi 1 1 Metacarpus 3 3 Pelvis 1 1 Femur 3 3 Tibia 2 2 Összesen 22 2. táblázat. Fiatfalva Alsókövesföld a gödör állatcsontleleteinek testrészek szerinti megoszlása. biztosan juh. A 2. táblázatra tekintve észrevehető, hogy az ehhez a fajhoz tartozó töredékek mindegyike az izolált fogakat figyelmen kívül hagyva jó húsminőséggel rendelkező testrészből származik, az A és B kategóriájú 3 csontok egyenlő arányban vannak jelen. Két combcsonton ugyanakkor vágásnyomok is észlelhetőek. Csupán egy csont esetében volt lehetőségünk méretet venni 4 : a juh egyedhez tartozó bal lapocka nyakának (collum scapulae) legkisebb szélessége 20,1 mm. Szarvasmarha. A leletanyagban csupán 9 töredékkel képviseltetett faj a második helyen áll, mind a darabszámot (40,9%), mind a minimális egyedszámot (25%) tekintve, ez utóbbi esetében a sertésekkel megegyező arányban. Ezen kevés töredék alapján a csontok legalább egy, felnőtt egyedtől származnak, annak is a többsége B kategóriájú húsminőséggel rendelkező testrészből. Ugyanakkor az egyetlen A kategóriájú csonton, a csípőcsonton vágásnyomok vehetőek észre, amelyek a hús lefejtéséről árulkodnak. Házi sertés. A darabszám szerint (9,1%) harmadik helyen álló fajhoz csupán 2 maradvány tartozik, egy alsó állkapocs töredéke, illetve egy, valószínűleg hozzá tartozó, izolált fog, és ezek egy kb. 7 hónapos, juvenilis korú egyedből származnak. infans juvenilis subadultus adultus Bos taurus (szarvasmarha) 1 Ovis aries (juh) / 1 1 Capra hircus (kecske) Sus scrofa domesticus 1 (házi sertés) 3. táblázat. Fiatfalva Alsókövesföld a gödör állatcsontleletei alapján becsült egyedek kor szerinti megoszlása. 1. A juh- és kecskefélék csontmorfológiai megkülönböztetéséhez Boessneck, Müller, Teichert (1964) művét használtuk. 2. Az állatcsontok korcsoportba való besorolása Forest (1997) adatai alapján történt. 3. Uerpmann 1973 4. von den Driesch (1976) adatai alapján 38
KUTATÁSOK A NAGY-KÜKÜLLŐ FELSŐ FOLYÁSA MENTÉN Analógiák: Az erdélyi, őskori kultúrák és közösségek állattartásáról dr. Diana Bindea, a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeum archaeozoológusának doktori disszertációja 5 szolgál jól használható összefoglalóval. A régészeti állattan szempontjából nyolc, Coţofeni kultúrához tartozó település 6 állatcsontanyaga volt vizsgálva, egyik esetében sem pontosítva azonban, hogy a leletek milyen típusú objektumból kerültek elő. Emiatt csak nehézkes összehasonlító alappal szolgálnak a jelen tanulmányban vizsgált gödör állatcsontleleteinek. Az archaeozoológiailag vizsgált településeken és ebben a korban a közösségek életében a háziállatok tartása volt elterjedt, többségük esetében pedig a vadászat is kisebb-nagyobb jelentőséggel bírt. A Fiatfalva Alsó-Kövesföld -i gödörhöz hasonlóan, két település (Cebe és Boj) vizsgálata során nem került elő vadállat maradványa 7. A települések egy részében az első és másodlagos termékekért tartott állatok listáján a szarvasmarha áll az első helyen, más részükben viszont a juh- és kecskefélék 8. A mi esetünkben ez utóbbi települések (Úrháza, Cebe, Boj és Ompolymező) mutatnak hasonlóságot a jelenleg vizsgált rézkori gödör leletanyagával. A levágott állatok életkoráról szóló adatok azt mutatják, hogy a vizsgált erdélyi településeken a szarvasmarhák felnőtt korban való feláldozása volt elterjedt 9, amely a Fiatfalva Alsó-Kövesföld -i gödör egyetlen azonosított szarvasmarha egyedének életkorcsoportjával is megegyezik. A juh- és kecskefélék az erdélyi településeken inkább másodlagos termékeikért voltak tartva, idősebb korukig, és ritkábban voltak újszülött korukban feláldozva a húsukért. A jelenleg vizsgált gödörben egyformán jelennek meg az infans és subadultus korcsoportba tartozó egyedek, mely szerint a faj ugyanúgy lehetett a húsáért, mint a tej- vagy gyapjúszolgáltatás végett tartva. Ne felejtsük el azonban, hogy 11 csonttöredékből és 2 azonosított egyed korából nagyon merész lenne az ilyesfajta következtetéseket biztosra venni. Következtetések: A rendelkezésünkre álló információmennyiség sajnos nagyon kevés és megbízhatatlan ahhoz, hogy pontos következtetéseket tudjunk levonni, ennek ellenére azonban megállapítható, hogy a gödörben talált állatcsontanyag konyhahulladék. Erre engednek következtetni a húsfejtésre utaló vágásnyomok és az a tény, hogy az összes töredék jó vagy nagyon jó minőségű, húsos testrészekből származik. A juh- és kecskeféléknél megjelenő infans egyed nagy valószínűséggel a húsáért volt feláldozva, míg a subadultus egyed jelenléte arra utalhat, hogy mielőtt szintén ételként végezte volna, előtte hosszabb ideig inkább a másodlagos termékeiért (tej, gyapjú) volt tartva. A felnőtt korú szarvasmarha élete során szintén tejadóként, mezei munkákban segítségként, vagy akár málhás állatként szolgálhatott, a sertés esetében pedig a juvenilis kor megfelelőnek tűnik a feláldozásra, hiszen ezt a fajt szinte kizárólag a húsáért és zsírjáért tenyésztik. 5. Bindea 2008. 6. Mezősámsond (Şincai), Maros megye; Berettyódéda (Ghida), Bihar megye; Alsótatárlaka (Tărtăria), Ompolymező (Poiana Ampoiului), Úrháza (Livezile) és Csákó (Cicău), Fehér megye; illetve Cebe (Ţebea) és Boj (Boiu), Hunyad megye. 7. Bindea 2008, 246. 8. Bindea 2008, 251. 9. Bindea 2008, 251. 39
Kelemen Imola A FIATFALVA ALSÓ-KÖVESFÖLD LELŐHELY RÉZKORI (COŢOFENI 1 KULTÚRA) GÖDÖR ÁLLATCSONTLELETEINEK ARCHAEOZOOLÓGIAI ELEMZÉSE Irodalom: BINDEA 2008 D. Bindea, Arheozoologia Transilvaniei în pre- şi protoistorie, Editura Teognost, Cluj-Napoca. BOESSNECK, MÜLLER, TEICHERT 1964 J. Boessneck, H. Müller, M. Teichert, Osteologische Unterscheinungsmerkmale zwischen Schaf (Ovis aries) und Ziege (Capra hircus), Kuhn Archiv, 78. kötet, 1 129. DRIESCH, VON DEN 1976 Driesch, von den, Angela, A Guide to the Measurement of Animal Bones from Archaeological Sites, Peabody Museum, Bull. I, Harvard University. FOREST 1997 Forest, V., Données biologiques et données zootechniques anciennes. Essai de mise en équivalence. In: Revue de Médecine Vétérinaire, tom 148, 12. kötet, 951 958. UERPMANN 1973 Uerpmann, H.-P., Animal bone finds and economic archaeology, In: World Archaeology 4 (1973). 40
KUTATÁSOK A NAGY-KÜKÜLLŐ FELSŐ FOLYÁSA MENTÉN Analiza arheozoologică a materialului faunistic provenit din groapa eneolitică de la Fiatfalva Alsókövesföld, aparţinând culturii Coţofeni 1 (Rezumat) Materialul faunistic analizat era dezagregat şi fragmentat, iar dintre cele 40 de fragmente găsite numai 22 au putut fi determinate ca specie. Informaţiile de care dispunem sunt foarte puţine şi nesigure pentru tragerea unor concluzii adecvate, se poate constata însă că oasele din groapă sunt resturi menajere. Acest lucru ne este arătată şi de urmele de tăieturi rezultate din tranşare şi de faptul că aproape toate fragmentele provin din zonele cu musculatură bine dezvoltată. Individul infant de ovicaprin a fost sacrificat probabil pentru carne, iar individul subadult era ţinut mai mult timp pentru produsele lui secundare (lapte, lână), înainte ca să sfârşească ca mâncare. Bovinul adult era probabil utilizat ca furnizor de lapte sau în munci agricole, iar în cazul porcului domestic, vârsta de juvenil pare a fi potrivită pentru sacrificarea animalului, carnea şi grăsimea fiind produsele primare pe care acesta le furnizează. The archaeozoological analysis of the animal bone finds in a pit belonging to the Coţofeni 1 culture (Copper Age) at Fiatfalva Alsókövesföld (Abstract) The analyzed material was relatively weathered and very fragmented. Among the 40 pieces that turned up, only 22 were determinable as species. The available information are unfortunately very scarce and unreliable to draw any accurate conclusions, but it can be stated that animal finds coming from the pit are kitchen middens. Proof for this are both the cut marks visible on the bones (resulted from clearing the bone from flesh) and the fact that all the fragments come from meaty regions of the body with good or medium quality. The infant individual from the group of sheep and goats was sacrificed probably for its meat, while the subadult sheep must have been kept also for its secondary products (milk and wool), before it ended up as food on the table. The adult cattle probably served as a milk supplier or was used in field works and in the case of the pig individual, juvenile age seems appropriate to sacrifice the animal, since this species is almost exclusively bred for its meat and fat. 41
42