GÚTAI HÍRMONDÓ független közéleti havilap 2010. június-július II. évfolyam, 6-7. szám A kettős állampolgárságról más megközelítésben MAYER János Az új magyar állampolgársági törvényről és a szlovák állampolgársági törvény módosításáról, mint a közelmúlt egyértelműen legnagyobb vihart kavaró eseményeiről, nehéz objektívan megnyilvánulni, ezért megpróbálom e kérdésben az egyértelmű tények segítségével a saját gondolataim szabad asszociációját felvázolni. Először néhány szóban a régi magyarországi állampolgársági törvényről (az új szabályozás csak 2011-től érvényes). Aki látott már magyar állampolgársági, pontosabban honosítási kérelmet, az bizonyíthatja az állításomat, hogy olyan teljesítendő követelményeket és kötelezően megválaszolandó kérdéseket tartalmaz, ami arra irányul, hogy lehetőséget adjon az eljáró szerveknek elutasítani azt. Sőt az elutasítást indokolni sem kell. Aki nem tudja hiteles iratokkal igazolni pl. a nagyszülők (vagy dédszülők) egyébként teljesen nyilvánvaló egykori magyar állampolgárságát, vagy netán nem tudja, hogy anyai és apai ágon a nagyszülők mikor és hol születtek, és hol és mikor kötöttek házasságot (gondoljuk meg, hányan tudják ezt előkeresni a mostani 40-50 évesek korosztályából), az már valószínűleg elbukta. Emellett magyar nyelven az alkotmány ismeretéből is vizsgáznia kell (hacsak nem végzett magyarországi felsőfokú oktatási intézményben), és sorolhatnám tovább az agyament követelményrendszer elemeit, a költségekről nem is beszélve (pl. kizárólag csak az általuk kijelölt szervek hiteles fordítását fogadják el stb.) Mindezek mellett meghatározott ideig EGT (Európai Gazdasági Térség) tartózkodási engedéllyel Magyarországon kell élnie és biztosított magyarországi lakást és megélhetést (munkahelyet) kell felmutatnia. Amennyiben mindezek megvannak és a házastársa és a kiskorú gyermeke is magyar állampolgár, akkor szerencsés esetben 3-5 éven belül megkaphatja az állampolgárságot. Hangsúlyozom: szerencsés esetben, ugyanis ismerek jónéhány külhonit, aki már 10 éve Magyarországon él, dolgozik a magyar állampolgárságú családtagjaival együtt és 10 éve folyamatosan kérvényezi a magyar állampolgárságot mindhiába Mindezen felsorolt tények azt a látszatot (ha csak látszatot!) keltik bennünk, hogy az elcsatolt területeken élő magyarokat akkor sem akarják a nemzettársuknak tekinteni, ha egyébként minden feltételnek meg is felelnek. Viszont a gazdag nemzettestvérek, az Amerikában, Kanadában, Ausztráliában, Svédországban, Izraelben stb. élő magyarok szívesen fogadottak (kettős állampolgárságuk gyorsan elintéződik), hiszen ők önként hagyták el (ilyen-olyan okokból) az országot... Érdekes módon az afrikai, arab, kínai sokszor magyarul nem is beszélő, nyilvánvalóan nem magyarok is könnyebben szereznek magyar állampolgárságot (hogyan intézik el, ki tudja azt? lehet, hogy azzal a módszerrel, ahogyan az analfabéta szerez járművezetői jogosítványt!). Mindezeket még megspékelik egy jól elszúrt népszavazással, amelyben velünk riogatják a mindennapi betevőjüket féltő tudatlan és elbutított néptömegeket EZ TEHÁT A MÚLT, és az új törvény hatályba lépéséig egyelőre a jelen! Ezt a számunkra megalázó, tűrhetetlen állapotot rendezi a Fidesz többségű parlament elsők között elfogadott törvénymódosítása. Az elcsatolt területeken élő magyarok ezentúl ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint a nemzet összes többi tagja. Amenynyiben valaki szeretné a magyarsághoz való tartozását hivatalos formában is deklarálni, akkor könnyített eljárással, egyszerű kérelmezéssel, a magyarországi lakhely és munkahely nélkül is szerezhet a meglévő állampolgársága mellé magyar állampolgárságot is. Ennyi a történet, nem több és nem is kevesebb! Egy olyan jogszabályról van szó, ami teljesen elfogadott Európában. Az egységesülésre törekvő Európában a kettős vagy többes állampolgárság lehet a népek, nemzetek közötti üzleti és magánkapcsolatok kialakításának és megszilárdításának a kulcsa. (Folytatás a 2. oldalon) Fesztiváloztak a Gútai Művészeti Alapiskolások Március végén a Művészeti Alapiskola táncosai és zenészei iskolánk berkein belül mérhették össze tudásukat. Hosszú évek óta minden tavasszal megrendezésre kerül a zenei illetve táncfesztivál, melyre a táncosok saját koreográfiával készülnek. Kicsik és nagyok, szólisták és csoportok egyaránt versengtek a jutalomért, hogy koreográfiájukat bemutathassák április 29-én a nagy táncbemutatón a helyi művelődési házban. (Folytatás a 3. oldalon)
GÚTAI HÍRMONDÓ A kettős állampolgárságról... (Folytatás az 1. oldalról) Egyre többen próbálnak szerencsét az egyik vagy a másik országban, ideiglenes vagy tartós letelepedéssel járó munkalehetőségek, barátságok, szerelmek, házasságok születnek, de ugyanúgy érhetnek is véget egyik napról a másikra. A nemzeti közösséghez tartozás legalább olyan fontos biztos háttér marad, mint a szülőföld tisztelete, szeretete és az állampolgárság megtartása. A kettős állampolgárságot, úgy néz ki, mindenhol a világon megértik, sok helyen üdvözlik, másutt elfogadják, tolerálják (valahol úgy, hogy egyszerűen nem vesznek tudomást a másikról lásd az SDKÚ javaslatát), de sehol sem büntetik!!! Ebből állambiztonsági kérdést csinálni?! Ez csak Szlovákiában fordulhat elő! Na Slovensku je to tak mondta az egyszeri ember a parlamentben, és nagyon igaza volt. Itt bármi megtörténhet Nemzetbiztonsági kockázat mondja Fico, a szegény antifasiszta hagyományokra épülő Szlovákiát veszélyeztetik a fasiszta eszméket valló revizionista magyarok. A Hlinka és Tiso örökségét magára vállaló és továbbvivő Slota meg egyenesen háborút megelőző állapotokat vél felfedezni a magyar törvény mögött. Először is jó lenne tisztázni, hogy Szlovákia az antifasiszta vagy a Hlinka-Tiso féle hagyományok örököse? Másodszor: senki sem beszélt itt határmódosításról, eszünkbe sem jutott. (No, ez talán nem teljesen igaz de ábrándozni csak szabad! lottó főnyereményről is ki nem ábrándozott soha?) És, hogy fáj nekünk Trianon? Igen, fáj! Egy igazságtalan, megalázó döntés értelmében kiszolgáltatott kisebbségi sorsba kényszerültünk talán az a minimum, hogy megengedtessék számunkra, hogy fájjon, és erről megemlékezhessünk. Nem bánom és megértem, hogy ezt a körülöttünk élő nemzetek örömünnepként kezelik, van minek örülniük Hát örüljenek neki! De ettől még nem lesz háború, és nem látok állambiztonsági kockázatot sem. Éppen ellenkezőleg, a kettős állampolgárság intézménye egy kisebbfajta gyógyír vérző sebeinkre, bár nem ártana, ha a felénk irányuló gesztust az gyakorolná, aki a sebet ejtette. Harmadszor: érdekes, hogy a jelentős magyar kisebbséggel rendelkező kárpátmedencei országok közül csak Szlovákiában van dilis hisztéria az állampolgárság körül. Sem a legnagyobb magyar közösséggel rendelkező Romániában, de Szerbiában és másutt sem foglalkoznak kiemelten a kérdéssel. Igaz, hogy ezen országok mindegyike Trianon előtt is létezett, míg Szlovákia azelőtt sosem volt És az is igaz, hogy a fent említett államok más országokba szakadt saját nemzettársaik javára szintén lehetőséget adnak az állampolgárság könnyített megszerzésére. Ez alól Szlovákia sem kivétel, csak a szelektív amnézia Szlovákiában valószínűleg nemzeti betegség lett, mert elfelejtették, hogy Szlovákia pár évvel ezelőtt teljes nemzeti egyetértésben szintén elfogadott egy hasonló törvényt a külföldön élő szlovákok honosítását illetően Most viszont megszületett a nagy szlovák tett: ellentörvényt alkottak, amely hamarabb lép érvénybe, mint ami ellen megalkották nagy bölcsen! Aki saját akaratából (önként) igényli más ország állampolgárságát, az elveszíti ezzel a szlovákot. Ez zseniális hazafias hőstett, igazi férfimunka volt! Most azt nem ecsetelem, hogy ez mennyire alkotmányellenes és kivitelezhetetlen törvénymódosítás, ezt már sok helyen leírták és elemezték, meglátjuk mivé alakul. Bár azt az én gyönge agyam akkor sem képes felfogni, hogy miként lehetne esetleg másképpen, mint saját akaratból állampolgárságot igényelni talán kényszerből de azt hogyan? Milyen lehetőségek maradnak ezek után? Felvázolok néhány változatot, ami az én fejemben megfordult. Előre is elnézést kérek a tisztelt olvasóktól, mivel néhány változat ezek közül teljesen komolytalan és abszurd, éppen olyan agyament mint maga a szlovák állampolgársági törvény módosított változata. 1. változat: (totális csőd szlovák győzelem) az alkotmánybíróság is jóváhagyja a szlovák állampolgársági törvény módosított változatát, és ezek után senki vagy elhanyagolhatóan kevesen merik a felvidéki magyarok közül felvállalni a magyar állampolgárság igénylésével a szlovák állampolgári jogok elvesztését. Ettől kezdve még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülünk. Ezek után felbátorodva bármit megtehetnek velünk szemben nyelvtörvények, hazafiassági törvények, kétnyelvű oktatás, stb. 2. változat: (konfrontáció) bár jogilag érvényben marad a szlovák állampolgársági törvény újítása, mégsem tántorítja el a felvidéki magyarok tömegeit attól, hogy magyar állampolgárságot igényeljenek. Ezáltal Szlovákia elveszíti néhány százezer polgárát, akik továbbra is itt fognak élni és dolgozni, viszont minden sérelem esetében állampolgári jogon az anyaország határozott védelmét élvezik. Rengeteg konfliktushelyzet várható ebből sok vita, peres ügy, atrocitás. 3. változat: (józan belátás) Szlovákia önként visszavonja a törvénymódosítását. Minden marad a régiben, annyi kivétellel, hogy az anyaországra végre tényleg anyaként tekinthetünk, és megmarad a mindkét országnak értéket jelentő kettős lojalitásunk. Lesz egy édesanyánk és lesz egy nevelőanyánk, akikre egyformán büszkék leszünk. 4. változat: (döntetlen) az alkotmánybíróság kimeri mondani, hogy a törvénymódosítás valóban alkotmányellenes, és az új szlovák parlament elfogadja az SDKU javaslatát, amely lehetővé teszi a kettős állampolgárságot, azzal a feltétellel, hogy Szlovákia területén a szlovák állampolgárok másik országbeli állampolgárságának hatálya megszűnik. Ez nem jelent szlovák meghátrálást, nekünk meg nem okoz érzelmi veszteséget. 5. változat: (totális magyar győzelem) az Európai Unió szankciókat is kilátásba helyezve határozottan fellép a szlovák törvénymódosítás ellen, és a további középeurópai konfliktushelyzetek megelőzése érdekében magyar autonóm terület kialakítására kötelezi Szlovákiát. Amennyiben ezt Szlovákia megtagadja, határrevízióra kerül sor. 6. változat: (történelmi szlovák-magyar kiegyezés) a szlovák nép bebizonyítja, hogy sokkal értelmesebb, mint a választott képviselői és osztoznak sorsunkban. Ha ezer évig szépen megvoltunk egymással, akkor most ezt a békés egymás mellett élést néhány évtized vélt vagy valós problémája nem rombolhatja le. Ők is igényelnek magyar állampolgárságot, hiszen minden felmenőjük (ősük) rendelkezett magyar állampolgársággal, sokan beszélnek is magyarul ( a többiek pedig gyorstalpalón elvégeznek egy nyelvtanfolyamot), és velünk együtt ők is elvesztik a szlovák állampolgárságukat. Marad egy fantom ország állampolgárok nélkül És lesz egy sziget Európa közepén, ahol kettő és több egymást tisztelő, szerető nép további ezer évig békében egymás mellett fog élni. Gútai Hírmondó ingyenes helyi havilap. Felelõs kiadó: Gúta Város Önkormányzata. Fõszerkesztõ: MAYER János. Szerkesztõbizottság: SZÁNTÓ Zsuzsanna, Žofia NAGYOVÁ, KÜRTI Endre, Katarína SZABÓOVÁ. Tördelõszerkesztõ: SALÁTH Richárd. Korrektúra: BAR- CZI László. Nyomja: SILVESTER Kft. Regisztrációs szám: EV 3622/09. A szerkesztõség címe: 946 03 Kolárovo, MsÚ, Kostolné nám. 1. Tel.: 035/77 71 753, 77 75 820. Fax: 035/77 75 832. E-mail: janos.mayer@post.sk 2
Ellátogattunk a nagycsaládosok találkozójára GÚTAI HÍRMONDÓ 2010. április 9-én a gútai Nagyboldogaszszony Magyar Tannyelvű 8-éves Egyházi Gimnázium maroknyi diákja és tanáraik délután 4 órakor buszra szálltak, hogy részt vegyenek a nagycsaládosok találkozóján Deákin. A találkozó fő vendégei a budakalászi cserkészcsapat és Bíró László püspök volt, aki még a délelőtt folyamán iskolánkba látogatott, hogy előadást tartson az iskola diákjainak mintegy utat mutatva önmagukhoz és a világhoz. A deáki művelődési központba érkezve a nagycsaládosok elnöke, Pásztor Csaba fogadott minket. Gyors eligazítás után egy terembe vezetett bennünket, ahol a hívek és a nagycsaládosok izgatottan várták Bíró László püspököt, aki a család szerepéről és a család intézményét romboló hatásokról tartott egy nagyon elgondolkodtató előadást. Az előadást követően a püspök úr minden kedves hívőt szentmisére hívott. Beérve a deáki templomba a látvány lenyűgöző volt. Minden pad megtelt, hiszen ez nem mindennapi esemény volt a deáki hívek számára. A püspök úrral együtt misézett a deáki plébános, Kiss Róbert, iskolánk lelkipásztora és Elek László, a komáromi gyülekezet papja. A szentmisébe a nyitrai egyetem énekkara is bekapcsolódott. A mise fénypontja a Halotti beszéd meghallgatása volt. A szentmise után a helyi kultúrházban a nagycsaládosok meghívására a budakalászi cserkészcsapat a Szent Márton életéről szóló rockoperát adta elő. Átélhettük Szent Márton szenvedéseit és vívódásait, majd megvilágosodásának örömét. Az előadást követően közös vacsorára kaptunk meghívást. Jó hangulatban telt el a délután és az este is. A budakalászi cserkészcsapat néhány tagjával tértünk haza Gútára. Dobosi Boglárka Fesztiváloztak a Gútai Művészeti Alapiskolások (Folytatás az 1. oldalról) A zenészeket tanáraik készítették fel a versenyre. Tudásukat és tehetségüket szóló illetve kamara kategóriában mérhették öszsze. Semmi sem bizonyítja jobban, hogy diákjaink szeretik ezeket a fesztiválokat, mint az a tény, hogy a 1O9 zenészből idén mintegy 4O diák jelentkezett a versenyre. Az idei év kissé különbözött az előzőektől. Az iskola mellett működő Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége és a Hapeko pékség támogatása mellett, a Gúta Város által kiírt pályázat sikeres elnyerése lehetővé tette számunkra, hogy értékesebb díjakkal jutalmazzuk a versenyzőket. Üres kézzel senki sem távozhat ezekről a fesztiválokról. Célunk, hogy egészséges versenyszellemre neveljük diákjainkat, évről évre új tapasztalatokat szerezzenek, fejlődjenek, szeressék és megismerjék a művészetet, miközben észrevétlenül is jól érzik magukat nálunk. Mgr. Kandik Réka 3
GÚTAI HÍRMONDÓ Gyermeki félelmek I. rész SZÁNTÓ Zsuzsanna Borzasztó érzés lehet az a tehetetlenség, amelyet akkor érez egy szülő, mikor gyermekét félni, rettegni látja és nem tud rajta segíteni. Legyen az a félelem bármiből fakadó bár szerintem sokszor nem is tudják, mi lehet a félelem forrása, az apa vagy anya csitítani, nyugtatni szeretné gyermekét. A szorongásnak több oka lehet, ezért szeretném felhívni a figyelmet néhányra, melyekből az érinett szülők ötletet meríthetnek a probléma megoldására. Szinte mindegyik félelem-típusnak a szimbólumok az okai. A gyermek tudja, hogy a fantázia teremtette szimbolikus alakok nem léteznek, de azért - hátha mégis... A szörnyeteggyűjtemény, a mesék világa az irreális veszélyhelyzeteikkel, a háborús történetek!...és ki meri azt állítani, hogy ezek a kalandok véget érnek, mikor a felnőtt befejezte a mesét? A mesealakok tovább élnek a gyermek képzeletében, melyeket természetes szimbólumteremtő készségével kivetít környezetének tárgyaira, jelenségeire, sőt személyeire is. Így történik meg, hogy a gyermek fél a maga alkotta szimbólumoktól. Félelem az állatoktól A gyermek szibólumalkotási képességének kifejlődése jól nyomon követhető az állatoktól való félelem alakulásában. Hároméves korától fokozatosan a mesevilág fantázia teremtette állatai válnak félelme tárgyává. Sokkal kevésbé természetes azonban, ha egy európai gyermek 3 éves kora után is megőrzi egy-egy vadállattól (oroszlán, tigris) való félelmét. Ez esetben a félelem tárgya nem az állat, hanem valami vagy valaki más, illetve az a fizikai ártalom, amelyet ez az ismeretlen X előidézhet. A pszichológiai tapasztalatok szerint ez az X igen gyakran az apa. A gyermek számára valamilyen okból fájdalmas apjától való félelmére gondolnia - gyakran, mert ez a félelem egy vagy több igen kellemetlen tapasztalatra emlékezteti -, ezért egy olyan élőlényre vetíti át, amely tulajdonságainál fogva az ilyen érzelmek jogos kiváltója lehet. Legtöbbször azonban azért fájdalmas ez a gondolat, mert bűntudatot ébreszt: tehát valójában büntetéstől való félelemről van szó. Néha az is előfordul, hogy a gyermek konkrét félelmét egyszerű háziállatokra - pl. kutyára - viszi át. Félelme olyan erős lehet, hogy az utcára is fél kimenni. Ez esetben gondolhatunk arra is, hogy régebben egy kutya megharapta. Az állatoktól való szimbolikus félelemnek természetesen más oka is lehet. 10-12 éves leányoknál pl. eléggé gyakori a kígyótól való félelem, melynek hátterében sokszor a hibás szexuális nevelés és az előkészítés nélküli felvilágosítás következményeként, szexuális félelmek húzódnak meg. A szimbolikus félelmek valamennyi formájára érvényes, hogy az átvitel a személyiségnek tulajdonképpen sikertelen védekezése: a félelmet, mely elől menekülni akar, szimbolikus formában naponta újra éli. Félelem a sötétségtől Biztosan minden szülő tudja, hogyan játszik a 3-4 éves gyermek bújócskát: behunyja vagy eltakarja a szemét, és azt mondja: Hol vagyok? Keress meg! Mi a szemlehunyásos jelenség magyarázata? Nyilvánvalóan az, hogy a gyermek úgy véli, szemének lehunyásával a sötétség előidézésével tüntette el magát a környezetéből: nem ő nem lát, hanem őt nem látják, egyszerűen azért, mert eltűnt. A sötétség tehát a környezet eltűnését jelenti, mely a gyermek számára a legfélelmetesebb dolgok egyike. Mi történik azonban akkor, ha a jelenséget a sötétséget nem a gyermek idézi elő, és nem is áll hatalmában megszüntetni azt? Félelem keletkezik, hiszen a fentiek szerint a sötétség nem más, mint a szülőtől való kényszerű elkülönítés, a szeparáció szimbóluma. A gyermek a szülőtől való elszakítás félelmét a sötétségre vetíti át. Szimbolikus jellegének közvetett bizonyítéka, hogy 3 éves kor előtt szinte soha nem találkozunk vele. Még két tényezőnek szerepe van jelentkezésében. Az egyik az, hogy a sötétben elvész a mozgás biztonsága. Konkrét, fizikai ártalomtól való félelem is belejátszik tehát az összkép kialakulásába: a gyermek a sötétben alig mer megmozdulni, fél, hogy nekimegy valaminek és megüti magát. A másik tényező pedig az, hogy a sötétség mobilizálja fantáziáját. A gyermek képzeletében tehát megjelennek és a valóságba vetülnek ki a mesevilág alakjai és eseményei, amelyek sokszor még a felnőtt számára is félelmetesek. A három tényező összekapcsolódásával magyarázható, hogy a 3. életévtől a 9-10. évig terjedő időszakban a sötéttől való félelem szinte minden gyermeknél megjelenik. Mit tehetünk, ha ez a félelem rendkívül erős? A gyermek ilyenkor mindent elkövet, hogy a sötétséget elkerülje: villanyoltás után sír, kiabál, anyjához tapad, és ha a szülő mégis magára hagyja a sötétben, rettegése esetleg a sokkállapotig fokozódik. Ekkor a szülőnek feltételnül pszichológushoz kell fordulnia. Ha ez a félelem enyhébb, nem szabad a gyermeket kigúnyolni, illetve rákényszeríteni, hogy akarata ellenére sötét helyiségben tartózkodjék. Az ilyen próbálkozások inkább növelik a gyermek félelmét. Elsősorban gondoskodnunk kell arról, hogy a gyermek világosban tökéletesen megismerkedjék a helyiséggel, melyben majd sötétben kell maradnia. Ne legyen egyetlen bútordarab sem, amely villanyoltás után másképp áll, mint ahogy a gyerek megismerkedett vele. Alaposan meg kell tanítanunk a gyereket arra, hogy hol a villanykapcsoló, és hogyan kell kezelni! Ez egyike a legfontosabb feladatoknak: a gyermeknek akárcsak a szemlehunyás jelenségénél azt kell éreznie, hogy uralkodik a sötétségen, és amikor kedve tartja, megszüntetheti. Fontos a gyermeknek megígérnünk, hogy a másik szobában tartózkodunk, és még fontosabb ígéretünket be is tartanunk! Forrás: Dr. Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió 4
GÚTAI HÍRMONDÓ Nárciszok napja Április 16-án, pénteken sárga nárciszok özönlötték el a szlovákiai városokat és falvakat. A Rákellenes Liga egyetlen közérdekű gyűjtésére már tizennegyedik alkalommal került sor. A tavasz virága a Nárciszok Napján már hagyományosan a rákos betegekkel való szolidaritást jelképezi. Szlovákia térképén ebben az évben 78 járási székhely mellett világít a nárcisz, 15 600 önkéntes 4 500 kasszába gyűjtötte a pénzt. 1,3 millió nárcisz várt megvételre. Az idei kampány mottója: A nárcisz összeköt mindenkit, aki hajlandó segíteni. ISKOLÁNK, A GÚTAI CORVIN MÁTYÁS ALAPISKOLA IS BE- KAPCSOLÓDOTT A PROGRAMBA. AZ ELŐZŐ ÉVEKHEZ HA- SONLÓAN, IDÉN IS SZÉP ÖSSZEGGEL (175,45 ) TÁMOGAT- HATTUK A RÁKELLENES LIGA TEVÉKENYSÉGÉT! Mgr. Rana Dávid, a Corvin Mátyás Alapiskola pedagógusa, Gúta 5
GÚTAI HÍRMONDÓ Úszni tanultak az ovisok Már hagyományosan, évente tavasszal megszervezzük az óvodásaink részére az úszás-előkészítő tanfolyamot. Az idei tanfolyamra 2010. április 12-16-a között került sor a komáromi fedett uszodában, ahol Béber Károly úszás-oktató 3 csoportban 45 gyermekkel foglalkozott nap mint nap, hogy megismertesse, megszerettesse velük a vizet, elsajátítsák gyermekeink a vízben való mozgást, a levegővételt, hogy közelebb kerüljenek az úszáshoz. Azért szervezzük évente ezt a foglalkozást, hogy minél több emberpalánta barátkozzon meg a vízzel, az úszással, kóstoljon bele az úszás élményébe és ezáltal tegyen az egészségéért is. Mert úszni mindenkinek tudnia kell! E tanfolyam gyümölcseként reméljük, hogy olyan ajándék-élményt adunk a gyermekeinknek, amely nem vehető el tőlük, amely egy életre szól: a víz barátságát, szeretetét. Az úszás pozitív élettani hatása és szüksége egyértelmű. A legkorábban elkezdhető mozgásforma, amely a vitálkapacitás növelésével, az izomzat általános és sokoldalú fejlesztésével, valamint az idegi érési folyamatok serkentésével minden gyermek számára nélkülözhetetlen. Az úszás felbecsülhetetlen érték a szabadidő hasznos és értékes eltöltésében, az egészséges életmódra nevelésben, az egészség megőrzésében és megtartásában. Nélkülözhetetlen az életvédelemben, a személyiség formálásában, hozzájárul a mozgásműveltség gazdagításához. Mozgásos cselekvésként sokoldalúan fejleszti a személyiséget. Az úszómozgás elsajátítása közben fejlődik a motorikus mozgás, egyensúlyérzék, erősödik a szem, a tüdő, a hátgerinc és a test minden izma. Az úszás-előkészítő foglalkozások célja: a játék a vízben, ismerkedés a közeggel, vízben való mozgás, kis vízben való tájékozódás, a testhelyzet és helyzetváltoztatás megismerése, a lélegzetvétel elsajátítása, az úszás megalapozása. A gyermekeink izgatottan várták ezt a hetet, amelynek végül a szépséghibája csak a szinte mindennapi eső volt, ami miatt az éppen nem úszó gyermekek az autóbuszon voltak kénytelenek eltölteni a várakozás idejét. Mélyreható beszélgetésekkel, mesehallgatással, szójátékokkal múlatták az időt. Egyedül pénteken állt el az eső, ekkor kirándultunk egy rövidet az uszoda környékén. A gyermekek kedvét nem szegte a rossz idő, mert a fő cél az úszás volt. A tanfolyam lényege a vízhez szokás, a vízben való mozgás elsajátítása, a víz mint közeg megismerése. A tanfolyam eredménye a tájékozódás, otthonos viselkedés és célszerű mozgás a vízben. Óvodánkból 45 gyermek részesült a tanfolyam során ebben a foglalkozásban úszás-oktató szaktudása és a szülők támogatása által. Mi, pedagógusok pedig örömmel szervezzük meg a jövő évben is a tanfolyamot, mert láttuk a gyermekek örömét, hogy várták és élvezték a vizet, felszabadultan mozogtak, játékosan tanultak és napról-napra mindig egy kicsit bátrabbak voltak a vízben. Jó érzéssel tölt el bennünket, hogy esetleg néhányukkal sikerül megszerettetni a mozgásnak ezt a fajtáját. Jövőre is megyünk! Magyarics Szépe Ildikó, óvónő 6
GÚTAI HÍRMONDÓ Színházban voltunk A Kolompos együttes csodálatos hangulatot teremtve megismertette a gyermekeket néhány hangszerrel. Megszólaltatták a hangszereket, állatok, események hangját utánozták, játszottak a hangokkal. A zenés bábozásba pedig a nézőtérről hívtak maguk közé a színpadra szereplőket a gyerekek közül, bevonták őket a mesébe. Táncoltak, énekeltek, zenéltek és meséltek együtt. Csodálatos délelőttöt töltöttünk el a színházban. 2010. május 7-én a gútai Brünni téri Tündérkerti ovisok egy csoportja a Komáromi Jókai Színházban a Kolompos együttes előadásában a Furulyás Palkó című zenés mesejátékot nézhette meg. Évente váltunk bérletet 45 gyermek részére, amellyel az iskolai évben két alkalommal van módunk megtekinteni egy-egy gyermekelőadást a Komáromi Jókai Színházban. A színházlátogatás az óvodánkban mindig jeles nap. Ünneplőbe öltözünk és kirándulunk, nemcsak egy másik városba, hanem a kultúra házába, a színház csodás világába. Tanító-nevelő jelleggel felruházott, aprólékosan megszervezett alkalmak ezek, ahol a gyermekek olyan nem mindennapi dolgokat tanulhatnak meg, mint pl. hogy hogyan illik viselkedni a színházban, hogyan illik felöltözni az alkalomra. Sokan ilyenkor utaznak első alkalommal autóbuszon, megtanulnak vigyázni, odafigyelni egymásra az utazás során. Egy felhőtlenül boldog élményben volt részünk. Jó volt látni a gyermekek arcán azt a felszabadult boldogságot, amellyel mesélték az élményeket hazafelé az autóbuszon, és azt kérdezték, hogy mikor megyünk újra? A jövő iskolaévben biztosan megyünk az oviból. Magyarics Szépe Ildikó, óvónő A gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola első alkalommal hirdeti meg MÉDIAISMERET tehetséggondozó újságírói szaktáborát középiskolások, ill. az alapiskolák fölső tagozatosai számára. A tábor a Vasárnap és az Új Szó munkatársainak közreműködésével valósul meg. Időpont: 2010. augusztus 23-26. (hétfő-csütörtök) Helyszín: szállás Sporthotel Gúta, képzés Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola épülete, 5 percre a szálláshelytől Elhelyezés: 4-8 ágyas komfortos szobákban WC, mosdó, zuhanyzó Jelentkezési határidő: 2010. június 26. Bővebb információ a www.scholaprivata.edupage.org honlapon. Jelentkezés emailben a kalinik.icu@gmail.com címen. A tábor célja a Médiasztár országos diákversenyre való felkészülés mellett a nyomtatott és elektronikus média ismeretének terjesztése. Leginkább a fiatalokat motiváljuk ezzel a táborral úgy, hogy közelebb visszük hozzájuk egyrészt a média világát, másrészt azokat a személyeket, akik a mai magyar és felvidéki sajtó frontemberei. Előadások, szakmai tréningek, gyakorlatok sorozatát építjük bele az első felvidéki Médiaismeret táborba, mely nagyban hozzájárul az újságírói tehetségek fejlesztéséhez és fejlődéséhez. A táborban megalakuló közösség a jövő nemzedékének újságírói létrehoznak egy internetes portált, amely szintén a média, s emellett az olvasás, kultúra szeretetére, terjesztésére hívja fel a figyelmet a diákok, a fiatalok körében. A programból: 1. Eltűnt műfajok csemegézés az újságírói palettáról 2. Rendhagyó irodalomóra író-olvasó találkozó 3. Médiaismeret bevezetés a filmkészítés rejtelmeibe 4. Sajtótörténet 5. A kommunikáció alapfogalmai 6. Tematikus beszélgetések és viták 7. Meghívott vendégelőadók órái 8. Gyakorlati feladatok és játékok 9. Látogatás egy napilap szerkesztőségében 10. Alapvető újságírói feladatok 11. Újságírói etika 12. Beosztás: szerkesztő, rovatvezető, ügyeletes szerk., gyakornok, oktató stb. 13. Munkakör: riporter, tudósító, hírszerkesztő, tördelőszerkesztő stb. x 7
KOLÁROVSKÉ ZVESTI SPOLOK PRIATEĽOV SLOVENSKEJ KULTÚRY V KOLÁROVE srdečne pozýva všetkých občanov mesta na jubilejný 10. DEŇ SLOVENSKEJ KULTÚRY, ktorý sa bude konať v pondelok 5. júla 2010 pri príležitosti štátneho sviatku venovaného sv. CYRILOVI a sv. METODOVI Organizátori pre účastníkov podujatia pripravujú s podporou MsZ v spolupráci s MsKS, slovenskými MŠ a ZŠ J.A Komenského a farskými úradmi nasledovný program: 15.00 Oficiálna časť osláv v centrálnom parku spojená s kladením vencov k pamätníku sv. Cyrila a Metoda 15.40 Ekumenické bohoslužby pri pamätníku vierozvestcov 16.30 Slávnostný jubilejný program v sále MsKS 18.30 Zábavná časť pri muzike s možnosťou občerstvenia v Rotunde MsKS VŠETKÝCH OBČANOV NÁŠHO MESTA SRDEČNE OČAKÁVAME! Podrobné informácie sa dozviete zo správ v mestskom rozhlase a v Gúta TV. 6
KOLÁROVSKÉ ZVESTI Zo života SPSK Zmena adresy Dňa 3. 3. 2010 so začiatkom o 17,00 hod. sa konala mimoriadna členská schôdza spolku. Jediným bodom programu bola informácia o definitívnom ukončení nášho podnájmu na ulici Mostovej č. 26 ku dňu 28. 2. 2010. Toto závažné rozhodnutie po dlhej úvahe prijal výbor spolku, s plným porozumením členstva. Zmluvné strany nevedeli dospieť ku konsenzu, nakoľko finančné požiadavky vlastníka boli vyššie ako naše možnosti. Aj keď nás to veľmi mrzí, plne chápeme ekonomické zákony trhu. Naše klubové miestnosti sme si pred začiatkom prenájmu svojpomocou (za výraznej podpory mesta a mnohých sponzorov) pripravili tak, aby sme sa v nich dobre cítili. Počas tejto schôdze sa v nejednom oku zaleskla slza pri spomienke nielen na vynaložené úsilie, ale aj na množstvo pekných chvíľ, ktoré sme tu za štyri roky prežili. Touto cestou srdečne ďakujeme vlastníkovi spomínaných nebytových priestorov - Evanjelickej cirkvi a.v. v Kolárove a osobitne pánovi farárovi Štefanovi Bálintovi. S našim problémom sme sa s dôverou obrátili na vedenie mesta ako deti na svojich rodičov. Opäť sme sa stretli s ústretovosťou nielen u čelných predstaviteľov mesta, ale aj u mestského zastupiteľstva, ktoré odsúhlasilo našu žiadosť o prenájom nebytových priestorov na Kostolnom námestí č.32. Hneď sme si podelili úlohy a začali konať. Jedna skupina pripravovala balenie vecí na prevoz. Dňa 6. 3. 2010 muži nastúpili na murárske a maliarske práce, po nich nastúpili ženy na upratovanie. Dňa 10. 3. 2010 všetok náš inventár bol prevezený do nových priestorov. Prvá výborová schôdza sa konala 15. 3. 2010 a malá kolaudácia za účasti predstaviteľov mesta: pána Árpáda Horvátha, primátora a pána Imricha Árgyusiho, viceprimátora sa uskutočnila dňa 19.3.2010. Ďakujeme všetkým aktivistom, ktorí sa akýmkoľvek podielom pričinili o zvládnutie presťahovania v takomto rekordnom čase. Na začiatku našej činnosti sme nemali vlastné priestory. Výborové schôdze sa konali striedavo u jednotlivých členov. Teraz sme si druhýkrát pripravili priestory pre svoju činnosť. Veríme, že si ich v krátkej dobe obľúbime a rovnako radi sa v nich budeme stretávať. Hovorí sa, všetko zlé je na niečo dobré. Napokon, ani v skromnejších podmienkach sa iniciatíve medze nekladú. Helena Svoreňová spravodajkyňa SPSK Zo života SPSK Beseda so spisovateľom Dňa 20. 3. 2010 o 15,30 hod. sa v klube SPSK konala beseda s vysokoškolským pedagógom, vedeckým pracovníkom a spisovateľom Mgr. Miroslavom Michelom, PhD., rodákom z Komárna. Jeho výskumným zameraním sú dejiny strednej Európy v 20. storočí (predovšetkým obdobie 1918-1945), slovensko-maďarské vzťahy, kolektívna pamäť. Má bohatú publikačnú činnosť. Vo svojej faktografickej knihe Pod heslom integrity sa zaoberá rozpadom Rakúsko-Uhorska, vznikom a vývojom Československa. Pána Michela sprevádzala študentka dokumentárnych filmov Vladislava Pančíková, ktorá sa tiež venuje podobným témam ako náš hlavný hosť, len sa vyjadruje iným žánrom. Témou tohto stretnutia boli rozhovory o presídľovaní z pohľadu jednotlivých osôb, ich pocity a dopad na rodinné vzťahy, zmenu prostredia, aklimatizáciu,... Na besede sa zúčastnilo viac ako 20 záujemcov. Helena Svoreňová spravodajkyňa SPSK 7
KOLÁROVSKÉ ZVESTI Deň narcisov V piatok 16. apríla 2010 sa uskutočnila verejná finančná zbierka Deň narcisov. Symbolom tohto dňa je narcis, kvietok nádeje, ktorý si ľudia mohli zakúpiť za dobrovoľnú cenu a pomôcť tým ľuďom, ktorí majú rakovinu. Pomôcť vyzbierať peniaze a podporiť dobrú vec sa rozhodli aj žiaci zo školy J. A. Komenského pod vedením vychovávateľky Mariany Steinerovej a mamičiek žiakov, ktoré sa tiež snažili pomôcť. Väčšina oslovených ľudí bola veľmi ochotná a s úsmevom na tvári prispela do našej zbierky. Našli sa však aj takí, ktorí pochybovali a veľmi nám na začiatku nedôverovali, že je táto zbierka legálna. Myslíme si, že je to preto, že je veľa ľudí, ktorí zneužívajú túto zbierku a peniaze sa nedostanú tam, kam by sa mali. Sme ale veľmi radi, že sa takéto zbierky konajú a tiež dúfame, že aj našou aktivitou sme pridali aspoň štipku nádeje pre ľudí s týmto ochorením a vyzbierali sme 628 EUR. Aj napriek kríze táto hodnota oproti minulému roku stúpla. Dúfame, že táto suma bude z roka na rok vyššia a vyššia. Bohužiaľ, nikdy nevieme, kedy táto zákerná choroba môže postihnúť aj nás. Nemôžeme sa jej však báť, musíme spoločnými silami proti nej bojovať. Klaudia a Tünde, žiačky ZŠ J.A.Komenského Stretnutie pedagógov dôchodcov v Klube dôchodcov Dňa 23. apríla 2010 vo vynovenom Klube dôchodcov sa stretli učiteľky a učitelia dôchodkyne a dôchodcovia. Cieľom tohto stretnutia bola snaha ponúknuť možnosť spolupráce v klube a oboznámiť prítomných s pestrou činnosťou v klube. Podľa zistených adries pedagógov Kolárova v dôchodku bolo pozvaných 52 osôb, zúčastnilo sa takmer 40 osôb. Na tomto priateľskom posedení s pohostením nechýbali ani ďalší hostia a členovia výboru klubu. Slávnostným príhovorom privítala prítomných pani Edit Fűri predsedníčka klubu, vyjadrila úprimnú vďaku a hlbokú úctu všetkým prítomným pedagógom. Medzi kolárovskými dôchodcami snáď niet takej osoby, ktorá by nebola v nejakej forme v úzkom kontakte s učiteľmi. Deti a vnúčatá mnohých z nás ste vyučovali a vychovávali. Na tie roky dokážeme spomínať jedine v dobrom a s veľkou vďakou konštatovala pani predsedníčka. Dobrej nálade prispel aj výborný kultúrny program v podaní škôlkarov, žiakov ZŠ a Umeleckej ZŠ, dospelých recitátorov a speváckeho zboru Harmónia. V rámci informácií o činnosti klubu sme sa oboznámili s plánom práce na rok 2O10. V slovenskom jazyku pozdravil prítomných pedagógov Ing. Ľudovít Horváth, podpredseda Klubu dôchodcov v Kolárove, ktorý na záver zavinšoval pohárom dobrého vína na ďalšiu dobrú spoluprácu. Ing. Ľudovít Horváth Podpredseda vlády SR navštívil Klub dôchodcov v Kolárove Dňa 26. 4. 2010 v peknom prostredí Klubu dôchodcov nás poctil svojou návštevou podpredseda vlády Slovenskej republiky pán Dušan Čaplovič za prítomnosti primátora a viceprimátora mesta Kolárova, ako i ďalší hostia, ktorí sprevádzali pána Čaploviča. Členovia klubu pripravili pre vzácnych hostí malé občerstvenie z tradičných kolárovských špecialít, z ktorých najväčší úspech mala koláčová špecialita tzv. kattancs. Hostí pozdravili pán primátor Árpád Horváth a predsedníčka KD pani Edit Fűri, ktorá odovzdala pánu podpredsedovi vlády krásny darček ručne vyšívaný biely obrus z dielne výšivkárok KD. Pobyt v klube spestril maďarskými i slovenskými pesničkami spevokol KD pod vedením Mgr. Žofie Nagyovej. Potom nasledovala družná, neviazaná priateľská debata, kde pán Čaplovič poukázal na niektoré aktuálne ekonomické a politické otázky štátu. Prítomní mohli konštatovať, že pán podpredseda vlády sa cítil v Kolárove v Klube dôchodcov dobre, strávil tu takmer 2 hodiny a v závere sa zapísal do klubovej kroniky. Ing. Ľudovít Horváth 4
KOLÁROVSKÉ ZVESTI Jubilejná členská schôdza z príležitosti 10. výročia založenia SPSK v Kolárove Helena SVOREŇOVÁ Jubilejná členská schôdza z príležitosti 10. výročia založenia SPSK v Kolárove sa konala dňa 30. 4. 2010 o 19,00 hod. v reštaurácii Club. K 10. výročiu založenia spolku sme si dopriali pekné nové logo: Na jemnom bielo-modro-červenom pozadí sú dve podávajúce ruky, symbolizujúce priateľstvo a spoluprácu, nad ktorými sa nachádza lipová ratolesť, symbol slovanstva. V dolnej časti loga sa nachádza názov Spolok priateľov slovenskej kultúry v Kolárove. Členovia i hostia si ho mohli prvýkrát všimnúť v záhlaví pozvánok na slávnostnú členskú schôdzu. Nie je tomu tak dávno, keď sa malá skupina ľudí stretla, aby naplnila myšlienku založiť spolok, ktorý by udržiaval kultúru našich predkov, stmeľoval a posilňoval Slovákov, žijúcich v našom meste. Na prvom stretnutí 20. apríla roku 2000 založili organizáciu, ktorej dali názov Spolok priateľov slovenskej kultúry. Uplynulo odvtedy 10 rokov. Je to veľa? Je to málo? Je to určite obdobie, ktoré stačilo na vyvíjanie bohatej činnosti a rozšírenie počtu členov z pôvodných 20 na súčasných 146,... - prítomným členom a pozvaným hosťom sa takto prihovorila v úvode svojho slávnostného príhovoru štvrtá, súčasná predsedníčka spolku, pani Alžbeta Mršková. Podmienky činnosti nového spolku neboli ľahké. Vynaložené úsilie členov výboru a mnohých ochotných členov postupne prispelo k rozšíreniu aktivít spolku. V súčasnosti sú mnohé podujatia organizované nielen pre členov, ale aj pre širokú verejnosť, čím prispievame k obohateniu kultúrneho a spoločenského života nášho mesta. Významná je aj naša spolupráca s družobnými obcami a mestami na Slovensku Brezová pod Bradlom, Topoľčianky, Dulovce a Hronské Kosihy. Vrúcne a hlboké priateľstvo udržiavame so Spolkom Slovákov v Mezőberényi. Pri tejto slávnostnej príležitosti bol dvadsiatim členom spolku odovzdaný Ďakovný list, predovšetkým členom prvého výboru: predsedovi pánovi Jozefovi Kubicovi, tajomníkovi pánovi Pavlovi Pilišimu, pokladníčke pani Márii Stykovej a kontrolórke pani Margite Selčániovej a ďalším aktívnym a obetavým členom. Po slovách uznania na adresu činnosti spolku pán Árpád Horváth, primátor mesta odovzdal pani Alžbete Mrškovej, predsedníčke spolku, Pamätnú plaketu mesta a pán Imrich Árgyusi, viceprimátor zasa peknú kyticu. Slávnostnú večeru zabezpečila hostiteľská reštaurácia. Mnohé členky napiekli chutné slané a sladké pečivo. Kultúrny program a spoločenskú zábavu pre viac ako 120 prítomných pripravila pre nás hudobno-spevácka zložka dospelých z miestneho folklórneho súboru Mlynček. Priebeh oslavy bol dôstojný. V živote spolku za 10 rokov nastali rôzne zmeny. Všetky však smerovali k zlepšeniu jeho činnosti. Prvý výbor, na čele s predsedom Jozefom Kubicom, začal organizovať oslavy sv. Cyrila a Metoda, spojené s Dňami slovenskej kultúry, výlety do blízkeho okolia a návštevy pamätihodností Slovenska. Zásluhou druhého výboru na čele s predsedníčkou Margitou Selčániovou sa založila nová tradícia Osláv Troch kráľov, spojených s novoročnou kapustnicou. Do tohto obdobia sa datuje aj prvý spolkový ples, rozlúčka s babím letom,... Ich zásluhou sa uskutočnila zbierka na pamätník sv. Cyrila a Metoda, ktorý je umiestnený v centrálnom parku mesta. Tretie vedenie spolku, na čele s predsedníčkou Annou Tóthovou, sa zaslúžilo o prenájom a zveľadenie spolkových priestorov na Mostovej ulici, čo nám umožnilo rozšíriť krúžkovú činnosť. Novou aktivitou bola Súťaž v pečení kysnutých koláčov, výroba krojovaných bábik, domáca zabíjačka,... Pod vedením súčasnej predsedníčky sa pokračuje v tradičných podujatiach, ku ktorým pribudli nové, a to účasť na 3. ročníku Slávnosti nového chleba, výroba domácich brdovcov, opekanie slaniny pri Vodnom mlyne, iniciovanie zapálenia prvej adventnej sviečky na adventnom venci pred mestským úradom,... Všetky aktivity spolku sú zachytené našou kultúrnou referentkou a kronikárkou, pani Žofiou Nagyovou v dvoch dieloch kroniky. Vízia činnosti SPSK do ďalších rokov je vyjadrená v závere slávnostného príhovoru: Do budúcna si želáme, aby naša spolupatričnosť a rodinná atmosféra pretrvávala aj naďalej, aby naše rady rozšírili noví členovia, predovšetkým z radov mladšej generácie. Chceli by sme, aby základné poslanie nášho spolku udržiavať a rozširovať tradície našich predkov a stmeľovať Slovákov v našom meste pretrvávalo aj naďalej a prenikalo do sŕdc všetkých priaznivcov našej organizácie. 5
KOLÁROVSKÉ ZVESTI Uctili sme... (Pokračovanie zo strany 1.) Otázky a výstražné výkričníky v environmentálnom konaní dnešnej generácie bolo možné vydiskutovať si s lektorkou organizácie Priatelia Zeme CEPA, p.dášou Kočvarovou, odbornou garantkou tejto aktivity u nás. Ďalšou spoločnou aktivitou bol informačný workshop na tému Voda a náš každodenný vzťah k nej. Úvodom podujatia odzneli básničky a pieseň Horehronie v podaní žiakov Zelenej školy. Z vysoko odborného hľadiska vodu a jej miesto v našej krajine analyzovala doktorantka katedry vodného hospodárstva a krajiny Technickej Univerzity v Bratislave, Ing.Jana Pástorová. Z pohľadu každodenného využívania vody v našich domácnostiach nám ju priblížili zástupcovia firmy Nuova Energia s.r.o. so sídlom v Nových Zámkoch páni Július Labancz a Tibor Cséplő. Prítomným ponúkli na predaj svoje produkty perlátory, ktoré šetria množstvo spotrebovanej tečúcej vody. Zároveň im ďakujeme za sponzorské vybavenie našej školy svojimi výrobkami. Ďalšia časť workshopu patrila prezentácii konkrétnych aktivít, ktoré v rámci programu Studňa Európy zachráň živú vodu prítomným priblížila riaditeľka Žitnoostrovského osvetového strediska v Dunajskej Strede Mgr. Jana Svetlovská. Tento program vstúpil už do svojho štvrtého ročníka. Záver workshopu sa konal v areáli Vodný mlyn v Kolárove. Prehliadka tejto jedinečnej kultúrnej pamiatky nám priblížila históriu vodného mlynárčenia nášho regiónu. Bodku za vydarené doobedie urobili pečené lángoše, ktoré nám v miestnej domácej peci upiekol p.ivan Šáli, správca areálu. Podstatná časť aktivít z príležitosti Dňa Zeme prebehla v miestnej Zelenej škole. Menší žiaci vyrábali obrázky z druhotných surovín. Z vrchnáčikov PET fliaš vyrobili obrázky s prírodným motívom, ktoré odvtedy zdobia steny školy. Iné priestory školy zdobia žabky a kvetinky zhotovené zo žmolkovaného papiera a z granúl spracovaných PET fliaš, korkovými pečiatkami zdobené rybičky a z navlečených syrových škatuliek 10 metrov dlhý had. Na aktivity takéhoto charakteru si pozvali aj svojich menších kamarátov z miestnych materských škôl. Každej škôlke venovali obrázok stromu, ktorého listy spoločne vytvorili z papierových ručičiek tých najmenších. Starší žiaci sa venovali inej činnosti. Z odpadového materiálu vyhotovili modely, ktoré v sprievode svojich spolužiakov predstavili náhodným chodcom v uliciach mesta. Cestou rozdávali okoloidúcim letáky s návodom, ako každý z nás môže prispieť k zníženiu množstva vyprodukovaného odpadu. Pred Mestským úradom sa k účastníkom sprievodu prihovoril p.imrich Árgyusi, viceprimátor mesta. Na adresu žiakov i pedagógov Zelenej školy vyslovil slová uznania i povzbudenia do našej ďalšej environmentálnej činnosti. Ďalšími aktivitami boli aj výtvarné kreácie z trhaného papiera, maľovanie črepníkov na pestovanie byliniek, sledovanie výchovno-vzdelávacieho pásma Sen planéty Zem a ďalšie. Už niekoľko rokov je pre nás samozrejmosťou aj starostlivosť o zelený areál školy o trávnaté plochy, o stromy a kry, ako aj o živý plot. A to nielen v Deň Zeme. Hlavnú úlohu v tejto starostlivosti má náš všestranný školník p.imrich Fördös, ktorý okolo seba sústreďuje tím ochotných žiakov. Takmer denne s nimi spolupracuje a ich činnosť usmerňuje. Aj túto jar už vysadili 11 stromčekov, 2 kríky a chýbajúce kmienky v živom plote. Spomenutými aktivitami sme aspoň čiastočne odbremenili naše okolie od odpadového materiálu, rozšírili sme plochu zelene, ktorá spracúva nemalé množstvo vyprodukovaného oxidu uhličitého a skvalitnili sme aj šetrenie spotreby pitnej vody. A toto všetko je len zlomkom úsilia a snahy našej Zelenej školy a školy v Klimatickej Aliancii. Valéria Kissová Kolárovské zvesti bezplatný miestny mesaèník. Zodpovedný vydavate¾: Mestské zastupite¾stvo Kolárovo. Šéfredaktor: MAYER János. Redakèná rada: SZÁNTÓ Zsuzsanna, Žofia NAGYOVÁ, KÜRTI Endre, Katarína SZABÓOVÁ. Grafická úprava: SALÁTH Richárd. Korektúra: BARCZI Ladislav. Tlaè: SILVESTER s.r.o. Registraèné èíslo: EV 3622/09. Adresa redakcie: 946 03 Kolárovo, MsÚ, Kostolné nám. 1., Tel. è.: 035/77 71 753, 77 75 820, fax.: 035/77 75 832. E-mail: janos.mayer@post.sk 2
KOLÁROVSKÉ ZVESTI Klub dôchodcov v Kolárove opeknel Po tradičných oslavách MDŽ, ktoré si pripomenuli členky Klubu dôchodcov dňa 8.3.2010 sa výbor Klubu v spolupráci s firmou GLOBÁL ihneď pustil do veľkého upratovania a rekonštrukcie poškodenej steny v niektorých miestnostiach klubu. Okrem toho boli vymaľované všetky miestnosti s ohľadom na dostatok svetla a farby zladené so stropmi, podlahami a farbou nábytku ako i dekorácie. Do veľkého upratovania sa ochotne zapojili takmer všetci členovia výboru Klubu ba aj ostatní radoví členovia. Renovácia miestnosti započatá v marci trvala takmer do konca apríla. Po skončení brigád vedenie klubu usporiadalo Guláš party pre všetkých tých, ktorí sa neúnavne pričinili o skrášlenie priestorov klubu. Na posedenie prišli pozvaní vzácni hostia: pán viceprimátor Imrich Árgyusi, prednostka pani Ing. Ivetka Némethová, katolícky kňaz pán Kiss Róbert Mgr., všetci vyjadrili uznanie za peknú a prospešnú prácu a prisľúbili členom klubu morálnu a podľa možností i ďalšiu pomoc pri úpravách okolia budovy klubu (čiže dvora). Výbor plánuje ďalšiu gulášovú party v už upravenom dvore a záhrade. Všetkým účastníkom konania rekonštrukčných a opravárenských prác vykonaných na budove Klubu dôchodcov v Kolárove srdečne ďakujeme. Osobitne ďakujeme pánu primátorovi Árpádovi Horváthovi, že našiel finančné prostriedky aj v týchto krízových podmienkach na obnovu klubu. Taktiež ďakujeme sponzorom, ktorí prispeli materiálmi tohto podujatia. Ing. Ľudovít Horváth Ako sme začínali... (Pokračovanie zo strany 1.) Zhotovila som aj návrhy na pozvánky, programové bulletiny a plagáty, ktoré nám vytlačili v tlačiarni v Komárne alebo v Kameničnej. Pri zabezpečovaní techniky pomáhal aj vtedajší predseda SPSK Jozef Kubica a členovia MZ DS Milan Németh, Oľga Molnárová a ďalší. Na slávnosť sme pozvali predstaviteľov mesta a všetkých organizácií bez rozdielu. Na naše prekvapenie mnohí prišli a po odhalení malého pamätníčka v centrálnom parku položili k nemu vence. Pre všetkých zúčastnených sme v rotunde MsKS pod záštitou vtedajšieho primátora mesta Imricha Tótha pripravili aj recepciu s pohostením a veľkou krásnou tortou od Helenky Kertaiovej zo Spolku, ktorá odvtedy každý rok zrealizovala môj návrh na jej aktuálnu podobu už po deviatykrát. Aké boli ďalšie roky? Pamätám sa, že pozvanie prijali aj hosťujúce skupiny zvučných mien... V kultúrnej komisii MsZ, ktorej som členkou nám v nasledujúcich rokoch schválili na toto podujatie určité dotácie, takže sme si mohli dovoliť pozývať aj nejakých hostí, ako napr. súbor MUSA LUDENS z Bratislavy, CHLAPČENSKÝ SPEVÁCKY ZBOR z Bratislavy, folklórne ľudové súbory TOPOĽNICA z Topoľčianok, súbor z Hronských Kosíh, MRCHANE zo Šurian, DUNAJ- ČEK z Komárna alebo detský folklórny súbor ISKIERKA z Brezovej pod Bradlom. Treba tiež spomenúť náš kolárovský folklórny súbor NEZÁBUDKY (teraz už pod názvom MLYNČEK), ktorý každý rok obohacoval Deň slovenskej kultúry. Snažím sa ich podporovať najmä morálne, aby členovia vydržali v tejto peknej činnosti a neskôr prevzali od nás starších štafetu v organizácii Dňa slovenskej kultúry. V roku 2003 sme dali zhotoviť nový, dôstojnejší pamätník vierozvestcom podľa môjho výtvarného návrhu, ale čisto z prostriedkov získaných zbierkou medzi občanmi a živnostníkmi. Zhotovil ho kamenosochár Ivan Tóth. Ako ste hľadali sponzorov? Boli ústretoví? Áno, boli. Chcem sa poďakovať riaditeľkám MŠ a ZŠ a ich učiteľom a žiakom, ktorí nám od začiatku nesmierne pomáhajú, ako i kolektívu ZUŠ. Pravidelne nás sponzorovali firmy Vitroflor, Kolagrex, Vitaflora, Ond a Beck, manželia Šramkovci, pán Košturiak, Agrospra, Lebeco, Hapeko, Spantex, Kitty, pani Kerďová Helenka, lekáreň Tília, pani Ivetka Csontosová, pán Kozma, pán Kováč, riaditelia CVČ a MsKS a mnohé súkromné osoby. Záverom tohto článku by ma ešte zaujímalo, čo bolo hlavným motívom desaťročnej kultúrnej činnosti SPSK? Jednoznačne kultúrny tvorivý život našich ľudí a spájanie troch generácií. Ďakujem pekne za rozhovor a želám ešte veľa síl a dobrých nápadov na poli kultúry! 3
KOLÁROVSKÉ ZVESTI obèiansky mesaèník Jún-Júl 2010 II. roèník, 6.-7. èíslo Ako sme začínali s projektom Deň slovenskej kultúry Katarína SZABÓOVÁ To, že kultúra ľudí spája, nie je len obyčajná fráza ale fakt, ktorý v našom meste podľa mňa platí dvojnásobne (chcem veriť, že to tak bude aj naďalej...). Toho roku sme oslávili nielen 1O. výročie založenia Spolku priateľov slovenskej kultúry v Kolárove, ale v júli v deň štátneho sviatku sv. Cyrila a Metoda to bude po desiatykrát, čo sa v našom meste slávi aj Deň slovenskej kultúry. O tom, že ľudia, ktorí sa v tejto veci angažujú, to robia dobre, svedčia mnohé pochvalné slová nielen z úst Kolárovčanov, ale aj občanov iných miest, dokonca občanov maďarskej národnosti. O krátky rozhovor som požiadala pani Žofiu Nagyovú, pretože tento projekt bol jej pôvodným nápadom a napriek smútku, ktorý ju postihol, ochotne porozprávala o jeho začiatkoch, za čo som jej veľmi vďačná. Za akých okolností sa zrodila myšlienka sláviť každoročne slovenskú kultúru, kto bol jej iniciátorom? Došlo k tomu veľmi spontánne, priniesla to vtedajšia uvoľnená atmosféra medzi ľuďmi. Rozhýbal sa tretí sektor, uvedomila som si, že treba pre našich ľudí niečo zmysluplné urobiť. Nevedela som nutkanie ovplyvniť, pretože bolo prirodzené, prichádzalo zvnútra. Stálo to iba na mne a ja som začala konať. A stretla som ľudí, ktorí mi ochotne v tom pomáhali. Najviac energie bolo potrebné vložiť do myšlienky, ktorá sa mi zrodila v hlave vo chvíli, keď som sa v marci r. 2001 zúčastnila osláv revolučného roku 1848, zorganizovaného maďarskými spoluobčanmi. Premýšľala som o sile tej výpovede, čo účinne pôsobila na zúčastnených maďarských divákov, ale i na mňa. Pochopila som, čo ľudia potrebujú pre pozdvihnutie sebaúcty a úrovne svojho národno-kultúrneho cítenia. Bolo to mierumilovné, ale silné podujatie. Žiadalo sa mi niečo podobné urobiť. Preto som ako predsedníčka Demokratickej strany v Kolárove po náhodnom stretnutí s pani Máriou Stykovou, zakladajúcou členkou Spolku priateľov slovenskej kultúry a po neskoršej dohode s niektorými ďalšími jeho členmi navrhla zorganizovať jeden taký deň, kde by mohla byť prezentovaná slovenská kultúra. Uvedomila som si, že už viac rokov je 5. júl štátnym sviatkom, kedy ľudia majú voľno, ale nič sa nedeje. Preto som to prekonzultovala s členmi našej DS a začali sme spolu s niekoľkými členmi Spolku pripravovať Deň slovenskej kultúry. Obišli sme s Marikou Stykovou na bicykloch sponzorov v priemyselnom areáli nášho mesta a získali sme nejaké financie. Dokonca dva týždne pred podujatím ma v školskom parku oslovila pamätná tabuľa o založení Detského domova v Kolárove a inšpirovala ma k postaveniu skromného pamätníčka aj našim vierozvestcom. 22. apríl je od r. 1970 Svetovým dňom Zeme. Tentokrát sa aktivity, zamerané v prospech našej planéty, rozšírili na celý týždeň. Výnimkou nebola ani naša Zelená škola. Po dlhšej a dôkladnej príprave sme v spolupráci s mestom pripravili celú šnúru aktivít venovaných šetrnému prístupu k prírode a k nášmu najbližšiemu životnému prostrediu. Aká bola odozva mesta, kto pomohol? Bez náhrady nám pamätník zhotovil kolárovský kamenár Štefan Nagy, mimochodom kolárovský Maďar, čo bolo tiež veľmi sympatické, totiž viacero sponzorov bolo tiež maďarskej národnosti, ale tí boli väčšinou bývalými žiakmi slovenskej školy, kde som dlhé roky učila. Vtedajší primátor mesta Imrich Tóth pre nás zabezpečil prenájom malého pozemku v centrálnom parku, kam sme mohli pamätníček postaviť. Pri jeho dokončovaní urobil veľký kus práce ďalší člen miestneho združenia DS Ivan Šáli, ktorému výdatne pomáhali jeho zamestnanci z areálu Vodného mlyna na Malom Dunaji a Ing. Pavol Piliši, člen SPSK. Kto tvoril oporný tím? Pripojili sa spontánne? Bolo potrebné pripraviť nejaký kultúrny program. Ja som si ho dokázala predstaviť iba v podobe spolupráce troch generácií. A tak som začala pripravovať predovšetkým môj komorný Spevokol Úsmev. Vzápätí sme s kolegyňami podchytili aj deti zo ZŠ a ZUŠ, dvoch škôlok a tiež spevokol dôchodcov a spoločne sme pripravili pekný kultúrny program, ktorý navyše obohatili kvalitné sólové výkony bývalých umelecky angažovaných žiakov našej školy. (Pokračovanie na strane 3.) Uctili sme si našu Zem Najskôr to bolo filmové predstavenie environmentálneho dokumentu s názvom Vek hlupákov z produkcie Oskarom ocenených filmárov Veľkej Británie. Film si pozrelo vyše 120 divákov najmä z radov študentov. Prítomných prinútil k zamysleniu sa nad osudom našej Zeme, ktorý ju očakáva v r. 2055 pri súčasnom vzťahu k nej. (Pokračovanie na strane 2.)