A közös agrárpolitika

A közös agrárpolitika Folytatása következik ÉVES a Közös Agrárpolitika Készen a jövőre P A R T N E R S É G E U R Ó P A É S A G A Z D Á L K O D Ó K K Ö Z Ö T T Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

A Europe Direct szolgáltatás az Európai Unióval kapcsolatos kérdéseire segít Önnek választ találni. Ingyenesen hívható telefonszám (*): 00 800 6 7 8 9 10 11 (*) Egyes mobiltelefon-szolgáltatók nem engednek hozzáférést a 00 800-as telefonszámokhoz, vagy kiszámlázzák ezeket a hívásokat. Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu). Katalógusadatok a kiadvány végén találhatók. Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2012 ISBN 978-92-79-23270-1 doi:10.2762/36320 Európai Unió, 2012 A sokszorosítás a forrás megnevezésével engedélyezett. Printed in Belgium Újrahasznosított papírra nyomtatva

Élő történelmünk ötven éve A 2012-es év az 50. évfordulója a közös agrárpolitika (KAP) létrejöttének. A KAP az európai integráció egyik sarokkövének számít, és már öt évtized óta biztosítja az európai polgárok számára a biztonságos élelmiszer-ellátást, valamint a vidék életképességét. A közös agrárpolitikát azért hozták létre, hogy a lakosságnak megfizethető árú, minőségi élelmiszereket, a mezőgazdasági termelőknek pedig méltányos megélhetést biztosítson. Ezek a célkitűzések ötven év elteltével sem veszítettek érvényességükből. Az évek során az Európai Unió a közös agrárpolitikát folyamatosan a társadalom változó igényeihez igazította. Így a KAP a gazdálkodók és Európa közötti kialakult dinamikus partnerség története. Ez a partneri viszony folyamatosan haladt a korral, így három fő szakaszt különböztethetünk meg a KAP történetében. Ezek során a közös agrárpolitika elhozta a bőséget Európába az élelmiszerhiány után; alkalmazkodott a fenntarthatósággal és a környezetvédelemmel összefüggő új kihívásokhoz; valamint kiterjesztette a termelőknek a vidékfejlesztésben betöltött szerepét az élelmiszer-termelésen túlra. A közös agrárpolitika létrehozása óta gazdálkodók három nemzedéke művelte a földet és gondoskodott állatairól. A KAP története az ő történetük is. A kontinens élelmezése mellett ők ma már a vidék és a természeti erőforrásaink épségének megőrzéséről is gondoskodnak, valamint kulcsszereplőivé váltak a vidéki területek és a vidéki gazdaság megújulásának. A közös agrárpolitika reformja most ismét terítéken van; a jelenlegi átalakítás erősíteni kívánja az unió vidéki területeinek és mezőgazdaságának versenyképességét és fenntarthatóságát. Ez az új politika választ keres a napjainkban Európa előtt álló gazdasági, környezetvédelmi és területi kihívásokra. 1

A közös agrárpolitika mérföldkövei 2

1957 A Római Szerződéssel létrejön az Európai Gazdasági Közösség (a mai Európai Unió elődje) hat nyugat-európai állam részvételével. Megfogalmazódik a KAP mint közös politika terve, melynek célkitűzése, hogy a közösség polgárai számára megfizethető árú élelmet, a gazdálkodóknak pedig méltányos jövedelmet biztosítson. 1962 Létrejön a közös agrárpolitika (KAP)! A közös agrárpolitika lényege, hogy a mezőgazdasági termelők jó áron tudják értékesíteni áruikat. Ők évről évre egyre többet és többet termelnek. Az üzletek polcai megtelnek megfizethető árú élelmiszerekkel. Ezzel megvalósult az első célkitűzés: az élelmezésbiztonság. 1970-es 1980-as évek A kínálat szabályozása. A gazdaságok termelékenysége olyan mértékben megnőtt, hogy a szükségesnél nagyobb mennyiségű élelmiszert is előállítanak. Az élelmiszer-fölösleget elraktározzák, ami élelmiszerhegyek felhalmozódásához vezet. Ezért célzott intézkedéseket vezetnek be, amelyek összhangba hozzák a termelést a piaci igényekkel. 1992 A KAP a piac helyett ezentúl a termelőket támogatja. Az ártámogatás szerepe csökken, helyét a gazdálkodóknak történő közvetlen segélykifizetések veszik át. A termelőket arra ösztönzik, hogy a környezetvédelmi szempontokat fokozottan figyelembe véve gazdálkodjanak. A KAP reformja egybeesik a Rióban 1992-ben tartott Föld-csúccsal, ahol elfogadják a fenntartható fejlődés elvét. 1990-es évek közepe Előtérbe kerülnek az élelmiszerekkel kapcsolatos minőségi követelmények. A közös agrárpolitika új intézkedésekkel támogatja a mezőgazdasági befektetéseket, a képzéseket, az élelmiszer-feldolgozás fejlesztését és a marketinget. Lépéseket tesznek a hagyományos és regionális élelmiszerek védelme érdekében. Megvalósításra kerül az ökológiai termelésről szóló első európai jogszabály. 2000 A KAP a vidékfejlesztésre helyezi a hangsúlyt. A KAP fokozott hangsúlyt fektet a vidéki Európa gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésére. Mindemellett folytatódnak a 90-es években megkezdett, a gazdálkodók piacorientáltságának növelését célzó reformok. 2003 A KAP újabb reformja függetleníti a támogatást a termelés mennyiségétől. A termelők tevékenysége piacorientáltabbá válik, és az európai mezőgazdaságot érintő bizonyos korlátozásokra való tekintettel jövedelemtámogatásban részesülnek. A támogatás fejében tiszteletben kell tartaniuk az élelmiszer-biztonságra, a környezetvédelemre és az állatok jólétére vonatkozó szigorú normákat. 2000-es évek közepe A KAP nyit a világ felé. Az Európai Unió világelső a fejlődő országokból származó mezőgazdasági termékek behozatalában. Nagyobb mennyiséget importál, mint az Egyesült Államok, Japán, Ausztrália és Kanada együttvéve. A fegyver kivételével mindent megállapodás keretében az Európai Unió szabad piaci hozzáférést biztosít az összes legkevésbé fejlett országnak. Egyetlen más fejlett ország sem tanúsít ennyi nyitottságot, elkötelezettséget és nyújt tényleges piaci hozzáférést a fejlődő országok termelői számára. 2007 Az Európai Unió gazdálkodóinak száma megduplázódik a 12 új tagállam 2004-es és 2007-es csatlakozását követően. Tizennyolc évvel a berlini fal leomlása után az Európai Unió 27 tagállamot és több mint 500 millió polgárt számlál. A bővítéssel megváltozik az unió mezőgazdaságának és vidéki tájainak összképe is. 2011 A KAP újabb reformja a mezőgazdasági ágazat gazdasági és ökológiai versenyképességének erősítésére törekszik annak érdekében, hogy a vidéki területeken ösztönözze az innovációt, küzdjön az éghajlatváltozás ellen, támogassa a foglalkoztatást és a növekedést. 3

Minőség a polgároknak és méltányosság a termelőknek 1957-ben hat ország részvételével megalakul az EGK (az Európai Unió elődje). Az 1962-ben induló közös agrárpolitika hozzáfog Európa azon képességének újjáépítéséhez, hogy el tudja látni önmagát élelmiszerrel. A sok -at azonban a túl sok váltja fel, és felesleg termelődik. Ezért az 1980-as években termelésszabályozó intézkedéseket vezetnek be. A KAP a figyelmét az élelmiszer minőségére és biztonságára, a megfizethető árakra, valamint a környezet védelmére, a méltányosságra és a hatékonyság növelésére irányítja. Az Európai Uniónak a mezőgazdasági termékek világkereskedelmében betöltött vezető szerepe további kötelezettségeket ró a KAP-ra. A Római Szerződés Az Európai Unió a háború által hátrahagyott romokra és hamura épült. A Római Szerződést 1957- ben aláíró hat állam megfogadta, hogy a háború utáni Európát sújtó éhínség nem fog többé megismétlődni. Bár az élelmiszerhiány enyhült, néhány alapvető élelmiszerhez való hozzáférést még az 50-es években is fejadagokkal szabályozták bizonyos nyugateurópai országokban. Ma már nehéz elképzelni, de sokunk szülei és nagyszülei számára ez jelentette a mindennapok valóságát. 4

Egy modellértékű politika A KAP volt az Európai Unió első és sokáig egyetlen teljesen integrált politikája. Kikövezte az utat az unió egységes piacának 30 évvel későbbi, 1992-es megvalósítása felé. A KAP egységes árrendszere szükségessé tette egy saját pénznem, az elszámolási egység (EE) kialakítását, amely az euró távoli előfutárának tekinthető. 1962-es bevezetésekor egy elszámolási egység egy amerikai dollárt ért. Sicco Mansholt: a KAP szülőatyja Sicco Mansholt holland gazdálkodó és politikus volt Európa agrárpolitikájának leginkább meghatározó tervezője. Mansholt képviselte a közös agrárpolitika garantált árakon és a tagállamok általi közös finanszírozáson alapuló főbb elemeit az 1962-ben záruló maratoni tárgyalássorozaton. Előrelátó politikusként 1968-ban figyelmeztetett a feleslegek jövendő kialakulására, valamint arra, hogy sürgősen korszerűsíteni kell a gazdálkodást és növelni kell a hatékonyságot. 5

A KAP első generációja A közös agrárpolitika bevezetésekor a háború utáni generáció számos kistermelője még mindig kézzel fejte teheneit, és kaszával takarította be a szénát. Bennük csakúgy, mint a társadalom többi tagjában még élénken élt az élelmiszerhiány és az üzletek előtti sorok emléke. A KAP nyújtotta támogatások lehetővé tették számukra, hogy mezőgazdasági berendezéseket, jobb minőségű vetőmagokat és műtrágyát vegyenek, valamint felújítsák gazdasági épületeiket. Magasabb jövedelmüknek köszönhetően banki kölcsönt vehettek fel tevékenységeik fejlesztéséhez. Mindennek köszönhetően az élelmiszer-termelés növekedésnek indult. A vidéki élet azonban továbbra is nehéz volt. A gazdák egyre idősebbek lettek, gyermekeik pedig nem lelkesedtek azért, hogy nyomdokaikba lépjenek. 6

A kínálat szabályozása A garantált minimumárak által támogatva a mezőgazdasági termelők az 1970-es években érték el azt a pontot, amikor több élelmiszert termeltek meg a szükségesnél. Ennek eredményeképp költséges és politikailag kínos élelmiszer-fölösleg alakult ki. Az 1980-as évek elejétől olyan intézkedéseket vezettek be, amelyek célja az volt, hogy a piaci kereslethez közeledjen a termelés. A fölösleg felszámolásának első lépéseként 1984-ben kvótakorlátokat állítottak fel a tejtermékekre. 1992-ben pedig az agrárpolitika jelentős átalakításának részeként az Európai Unió a piactámogatásról átállt a termelők támogatására. Állatjóléti normák Biztonságos élelmiszer kizárólag egészséges és megfelelően tartott állatokból származhat. Ezért az Európai Unió állatjóléti előírásokat vezetett be annak érdekében, hogy a haszonállatoknak tartásuk és piacra szállításuk során ne okozzanak fájdalmat és szenvedést. A lábasjószágoknak és a szárnyasoknak biztosítani kell egy minimális életteret, és a rendszer arra ösztönzi a termelőket, hogy visszatérjenek az állatok természetes környezetben való, szabad mozgását lehetővé tévő állattartási módszerekhez. 7

Cél a minőség A KAP emellett figyelmét a minőségre összpontosította. Jelenleg a legmagasabb szintű minőségi és termelési normákat alkalmazza szigorú növény- és állategészségügyi ellenőrzéssel. Ennek köszönhetően az Európai Unió 500 millió polgára számára a világ legbiztonságosabb élelmiszereit nyújtja, valamint biztosítja a termelőtől a fogyasztó tányérjáig tartó folyamatos nyomon követhetőséget. A hagyományos és regionális élelmiszerek támogatása és védelme érdekében is történtek lépések. A rendszer ösztönzi az ökológiai termelést. A KAP hozzájárult ahhoz, hogy az élelmünk megfizethető maradjon. Ma egy átlagos család jövedelmének 15%-át költi élelmiszerre, míg ötven évvel ezelőtt ez az arány 30% volt. Ez a csökkenés a növekvő jövedelmeknek tudható be, de hozzájárult a versenyképesebb és hatékonyabb mezőgazdasági termelés is. 8

A KAP költségei Integrált közös politikaként a közös agrárpolitika finanszírozása az Európai Unió éves költségvetéséből történik. Ezzel szemben a többi szakpolitikát, mint például az egészségügyet és az oktatást, javarészt az uniós tagországok saját nemzeti költségvetése finanszírozza. A KAP 50 évvel ezelőtti indulásakor az akkori igen csekély uniós költségvetés legnagyobb tételét alkotta. Ma a mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre fordított kiadások megközelítőleg évi 55 milliárd eurót tesznek ki, ami az EU teljes költségvetésének nagyjából 45%-a. A közös agrárpolitika kiadásai 1984-ben érték el az Európai Unió költségvetésének legnagyobb hányadát, mintegy 72%-át; ez az arány azóta folyamatosan csökken. Ez a csökkenő tendencia a továbbiakban is folytatódni fog. A KAP kiadásainak alakulása, 1980 2010 milliárd euró (folyó áron) 70 60 50 Vidékfejlesztés Termeléshez nem kötött támogatás 40 30 20 Termeléshez kötött támogatás Egyéb piaci intézkedések Export-visszatérítés 10 0 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 9

A természeti erőforrások felelős és fenntartható használata A KAP 1992-es nagy reformcsomagja tartalmazza azt a kívánalmat, hogy a gazdálkodók vállaljanak felelősséget a természet védelméért és a fenntartható mezőgazdaságért. A termelők bizonyos közjavakat is adnak nekünk, például megőrzik a táj szépségét, és ápolják a falusi élethez kötődő örökségünket. Ezenkívül első vonalban harcolnak az éghajlatváltozás ellen. A technológiát is munkába fogják az ökológia védelmében és versenyképességük növelése érdekében. Kiegyensúlyozott hozzáállás A globális élelmiszer-kereslet 2050-re 40%-kal fog bővülni, így Európának is növelnie kell termelését, de nem bármi áron. Az 1992-es reform a gazdálkodókra ruházta annak felelősségét, hogy felügyeljenek a vidékre és a biológiai sokféleségre, valamint körültekintően használják fel természeti erőforrásainkat, a talajt, a levegőt és a vizet. Ez a felelősségvállalás a gyakorlatban olyan intézkedésekben tükröződhet, mint a növénytermesztés diverzifikációja, állandó legelők fenntartása és a kevésbé intenzív termelés. 10

A KAP második generációja A második KAP-generáció másfajta gazdálkodói létet élt meg, amely azonban nem volt könnyebb a korábbinál. Azok a gazdálkodók, akik átvették szüleik gazdaságát, új valósággal szembesültek. A gazdák túl sokat termeltek, így fölösleges készletek keletkeztek. A kereslet és a kínálat kiegyensúlyozására reformfolyamatot indítottak útjára. Az 1990-es években az élelmiszer minősége és biztonsága, valamint az állatok jóléte kiemelt fontosságú kérdésnek számított. A gazdálkodók is ekkor kezdtek egyre inkább tudatára ébredni egyéb kötelességeiknek, úgymint annak, hogy felelősek a természet védelméért, illetve a természeti erőforrások körültekintő és fenntartható használatáért. A fenntartható mezőgazdaság kihívása A fenntartható fejlődés elve az 1992-es Rio de Janeiro-i Föld-csúcson került elfogadásra. Ez az elv azóta beépült az Európai Unió minden szakpolitikájába beleértve az agrárpolitikát is, ami új kötelezettségeket rótt a gazdálkodókra. Mindannyiunk érdekében olyan közjavakról kellett gondoskodniuk, mint az ápolt vidéki táj, a virágzó biológiai sokféleség, a természeti erőforrások körültekintő használata és a kulturális helyszínek és emlékek megőrzése. E közjavak biztosításának költségei azonban nem jelenhetnek meg a mezőgazdasági termékek árában. Ennek ellentételezéseként a társadalom egészének javára végzett tevékenységeikért az Európai Unió jövedelemtámogatásban részesíti a gazdálkodókat. 11

A gazdálkodók és az éghajlatváltozás Az éghajlatváltozás hatásai megértették velünk, hogy ami korábban távoli fenyegetésnek tűnt, már utol is ért bennünket. A mezőgazdasági termelésnek alkalmazkodnia kell az időjárási körülmények és a vegetációs időszakok változásaihoz, valamint a gyakoribb természeti csapásokhoz. Vissza nem térítendő támogatások segítik a gazdálkodókat abban, hogy a haszonállatok táplálásának megváltoztatásával, a melléktermékeket és a maradványokat felhasználó megújuló energiaforrások (biomasszatüzelőanyagok) hasznosításával csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ily módon a gazdálkodók kiveszik részüket az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére irányuló globális küzdelemből. Tudomány és technológia 12 A kutatás és fejlesztés az európai gazdaság egyéb ágazataihoz hasonlóan a jövő közös agrárpolitikájának is létfontosságú eleme. A laboratóriumok a termesztési feltételek változásához alkalmazkodó új növényfajtákat állítanak elő. A hatékonyság növelése biztosítja a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások eredményesebb felhasználását. A gazdálkodók a legújabb műholdas és mobil technológiákat alkalmazzák az időjárás előrejelzéséhez. Számítógépek segítségével határozzák meg az anyagfelhasználásukat, a kémiai növényvédő szerek használatát a lehető legalacsonyabb szintre szorítva. Intelligens mérő és irányító rendszerek a leghatékonyabban használják ki a szélenergia által termelt elektromos energiát a termőterületeken és a regionális vagy nemzeti elosztóhálózatokhoz való átvitel során egyaránt. Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy kétszerezzék meg az agrárkutatásra és -innovációra szánt költségvetést (amelynek allokációja egy új típusú innovációs partnerségen keresztül is folyna majd) annak érdekében, hogy kevesebből többet és hatékonyabban termeljünk. Ezek a források a gazdálkodók és a vidéki élet számára hasznos kutatási projekteket támogatják majd, áthidalva a kutatólaboratórium és a megművelt föld közötti szakadékot.

A k ö z ö s a g r á r p o l i t i k a F o l y t a t á s a k ö v e t k e z i k 20 W 10 W 0 10 E 20 E 30 E 40 E 50 E 60 E 40 N 40 N 50 N 50 N 60 N 30 W 60 N Éghajlatváltozás Az Európai Unió mezőgazdaságára gyakorolt lehetséges hatások 0 10 E 20 E 30 E Forrás: Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentései, valamint a Közös Kutatóközpont és a tagállamok szakértői tanulmányai alapján. Cartography : DG AGRI GIS-Team 09/2007 EuroGeographics for the administrative boundaries 0 250 500 750 km Éghajlati zónák Európában Nyugati és atlanti-óceáni területek Áradások kockázata Melegebb és szárazabb nyarak Tengerszint Növényekre veszélyes kártevők és betegségek kockázata Haszonnövény- és takarmányhozam Állategészségügy és -jólét Északi területek Nyári esőzések Téli viharok és áradások Vegetációs időszak hossza, terméshozamok Megfelelő termőföld Kártevők és betegségek kockázata Déli és délkeleti régiók Rendelkezésre álló vízkészlet Aszály és kánikula kockázata Talajerózió kockázata Vegetációs időszak, terményhozam Növénytermesztéshez ideális területek Közép-Európa Téli esőzések és áradások Nyári esőzések Aszály, vízhiány kockázata Talajerózió kockázata Terméshozamok, termeszthető növények 13

Pezsgő vidéki élet és gazdaság A gazdálkodók mindig is elengedhetetlenül hozzátartoztak a vidéki élethez, és jelentősen hozzájárultak a helyi gazdasághoz. A vidékfejlesztés 2000-ben a közös agrárpolitika részévé vált. Kiemelt figyelmet kap a vidéki Európa gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődése. A tét az, hogy fenn tud-e maradni a vidék mint emberek lakó- és munkahelye, illetve kikapcsolódásuk helyszíne. A KAP harmadik generációja A gazdálkodók mai generációja egyszerre tölti be a termelő, a vidék gondnoka és a vállalkozó szerepkörét. A reformok hatására ma már a gazdák piacorientáltabb termelést folytatnak. Néhányan közülük saját gazdaságukban dolgozzák fel, majd helyben értékesítik az élelmiszert, erősítve ezáltal a vidéki gazdaságot. A mezőgazdasági termelők helyi közösségüket is támogatják a vidéki turizmuson, új vállalkozások alapításán és kulturális tevékenységeken keresztül. Munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy az eljövendő gazdálkodó generációk biztos jövő elé nézzenek. 14

A fiatal gazdálkodók jövője Ma az unió mezőgazdasági termelőinek kétharmada 55 évnél idősebb. Gondoskodni kell a gazdálkodásnak a következő generáció számára történő átadásáról. Ennek hiányában kemény következményekkel számolhatunk: a vidékről való elvándorlással, gyorsan idősödő agrárnépességgel és az ágazatban elhelyezkedő fiatalok hiányával. A folytonosság jelentőségének tudatában a közös agrárpolitika képzéseket és pénzügyi forrásokat bocsát a fiatalok rendelkezésére, ösztönözve a gazdálkodói tevékenységekbe való bekapcsolódásukat. A gazdálkodók mint vállalkozók A jelenlegi közös agrárpolitika kifejezetten támogatja, hogy a gazdálkodók egyben a termékeiket közvetlenül a piacon értékesítő, a keresletre és kínálatra vonatkozó piaci jelzésekre reagáló vállalkozók is legyenek. Saját üzleti tervük és a fogyasztók általuk feltételezett igényei alapján szabadon dönthetnek afelől, hogy mit termeljenek. A KAP támogatásával olyan új tevékenységekbe foghatnak, mint a gazdaság saját üzletében történő értékesítés, kézműves termékek készítése, kulturális programok szervezése, vagy indíthatnak a falvak és vidéki infrastruktúra felújítását, a helyi munkahelyteremtést célul kitűző projekteket is. E tevékenységeknek nem szükséges közvetlenül kapcsolódniuk a gazdálkodáshoz. A vidék mindenkié: falusi turizmus Kiemelkedő változatosságuk és puszta szépségük a pihenés és kikapcsolódás ideális helyszínévé teszik az európai vidéket és tájakat. A vidéki környezetben eltöltött szabadság a városi népességet újra összeköti az elveszett falusi hagyományokkal, a tiszta környezetet és egyenesen a gazdaságból érkező friss élelmiszert is beleértve. Számos gazdaság biztosít kényelmes családi szálláshelyet felújított gazdasági épületekben, valamint részvételi lehetőséget a gazdasághoz kapcsolódó programokban. A gazdaságok száma irányítóik életkora szerinti bontásban az EU-15 területén 2000 és 2007 között (1000 gazdaság) 2 000 1 800 1 600 1 400 1 200 1 000 800 600 400 200 0 35 évesnél fiatalabb 35 és 44 év közötti 45 és 54 év közötti 55 és 64 év közötti 65 éves és a feletti 2000 2007 15

Segítség a kistermelőknek A kistermelők az Európai Unió agrárnépességének egyharmadát alkotják. Bár a megművelt területek csupán 3%-án gazdálkodnak, adminisztrációs terheik megközelítik a nagyobb gazdálkodókéit. A közös agrárpolitika tervezett reformjának egyik célja az adminisztrációs és kifizetési eljárások egyszerűsítése a kistermelők számára, hogy kevesebbet kelljen foglalkozniuk a papírmunkával és több időt szentelhessenek a gazdaságnak. A gazdálkodók alkotják az élelmiszer-ellátási lánc első lépcsőfokát. Gyakran azonban kevésbé jól szervezettek, mint az ellátási láncban távolabb elhelyezkedő élelmiszer-feldolgozók és -forgalmazók, valamint gyengébb az alkupozíciójuk is. A KAP jövőbeni célja, hogy segítse a gazdálkodók csoportokba szerveződését, hogy együttes tárgyalás révén nagyobb mértékben részesüljenek a termékeikért általunk kifizetett végfogyasztói árból. 16

Sokszínű Európa Az Európai Unió mezőgazdasági termelőinek száma 12 új tagállam 2004 és 2007 közötti csatlakozásával megduplázódott. A közös agrárpolitika mind a 27 tagállamot támogatja abban, hogy megőrizzék saját éghajlati és földrajzi adottságaikhoz illeszkedő mezőgazdasági tevékenységeiket. A mezőgazdasági termelés feltételei az unióban igen eltérőek a rövid vegetációs időszakú, közel sarki éghajlatú északi vidékektől a vízben szegény szubtrópusi déli területekig. A száraz, nehezen megközelíthető vagy hegyvidéki régiókban az életkörülmények megnehezíthetik a megélhetést. Ezért a közös agrárpolitikának nemcsak a társadalom változó igényeihez, hanem a vidéki élet átalakulásához is igazodnia kell, lehető téve a mezőgazdaság minden formájának virágzását, még a termelés szempontjából hátrányos területeken is. 17

A jövőbe tekintve A közös agrárpolitikában ismét komoly reformok zajlanak, amelyek célja, hogy a KAP legalább 2020- ig megfeleljen a kihívásoknak. A reformok főbb célkitűzései egy a környezeti szempontokat jobban érvényesítő, méltányosabb és hatékonyabb agrárpolitika kialakítására irányulnak. További cél az európai mezőgazdasági termelés gazdasági és ökológiai versenyképességének erősítése. 2) Válságkezelő eszközök felállítása, amelyek segítségével gyorsabban reagálhatunk az újabb gazdasági kihívásokra és jobban megfelelhetünk azoknak Az áringadozás kedvezőtlenül befolyásolja a mezőgazdasági ágazat hosszú távú versenyképességét. Ezért a Bizottság az ennek leginkább kitett ágazatok számára az intervenció és a magántárolás eszközével élő védőhálók felállítására tesz javaslatot, amelyek hatékonyabbak és jobban reagálnak; továbbá támogatja a biztosítási és befektetési alapok létrehozását. 18 A közös agrárpolitika tízpontos reformterve az Európai Bizottság 2011. október 12-i javaslata 1) Célirányosabb jövedelemtámogatás a növekedés és a foglalkoztatás ösztönzése érdekében Az Európai Unió mezőgazdasági potenciáljának eredményesebb fejlesztése érdekében a Bizottság javaslatot tesz a gazdálkodók jövedelmeinek méltányosabb, célirányosabb és egyszerűbb támogatására. Az alapjövedelem támogatása kizárólag az aktív mezőgazdasági termelőket illeti majd meg. A támogatás idővel csökkenő mértékű lesz, összege a létrehozott munkahelyek számát figyelembe véve gazdaságonként 150 000 eurótól a 300 000 eurót meghaladó felső határértékig fog terjedni. A támogatásra szánt összeg igazságosabban kerül majd elosztásra a termelők, a régiók és a tagállamok között. 3) Környezetvédelmi támogatás a hosszú távú termelékenység és az ökoszisztémák megőrzése érdekében A mezőgazdaság környezeti fenntarthatóságának növelése és a termelők erőfeszítéseinek támogatása érdekében a Bizottság javaslatot tesz arra, hogy a közvetlen kifizetések 30%-át a természeti erőforrások eredményesebb kiaknázásának támogatására használják fel. Az erre irányuló intézkedések a növénytermesztés diverzifikációja, az állandó legelők fenntartása, a víztározók és a táj megőrzése praktikusak, egyszerűen végrehajthatók és ténylegesen kedvezően hatnak az ökoszisztémára. 4) További befektetések a kutatás és fejlesztés terén A Bizottság azt javasolja, hogy kétszerezzék meg az agrárkutatásra és -innovációra szánt költségvetést (amelynek allokációja egy új európai innovációs partnerségen keresztül is folyna majd) annak érdekében, hogy kevesebből többet és hatékonyabban termeljünk. Az uniós finanszírozás többek között az új európai innovációs partnerség révén a termelők számára hasznos projekteket fogja támogatni, ösztönzi a kutatók és a gazdálkodók közötti szorosabb együttműködést, valamint a kutató laboratóriumokban elért pozitív eredmények gyorsabb gyakorlati

megvalósítását, ezenfelül megfelelőbb tájékoztatást és tanácsot kíván nyújtani a termelőknek. 5) Versenyképesebb és kiegyensúlyozottabb élelmiszer-ellátási lánc létrehozása A mezőgazdaság az élelmiszer-ellátási lánc első lépcsőfokaként kulcsszerepet tölt be, azonban az ágazatot jelentős széttöredezettség és a strukturáltság hiánya jellemzi, hozzáadott értékeit pedig nem ismerik el. A mezőgazdasági termelők pozíciójának megerősítése érdekében a Bizottság azt is javasolja, hogy hozzanak létre termelői és szakmák közötti szervezeteket, valamint fejlesszék a termelők és a fogyasztók közötti közvetlen értékesítést. A jelentőségét vesztett cukorkvóta-rendszer 2015 után megszűnik. 6) Az agrár-környezetvédelmi kezdeményezések ösztönzése A közös agrárpolitika fontosnak tartja, hogy minden területnek figyelembe vegyék a sajátos adottságait, továbbá országos, regionális és helyi szinten egyaránt támogatni fogja a környezetvédelmi kezdeményezéseket. Ennek érdekében a Bizottság két konkrét vidékfejlesztési prioritás meghatározását javasolja az ökoszisztémák helyreállítására, megőrzésére és minőségük javítására, valamint a természeti erőforrások eredményes felhasználására és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre. 7) A fiatal mezőgazdasági termelők kezdeti letelepedésének elősegítése A mezőgazdasági termelők kétharmada 55 évnél idősebb. A fiatal generációnak az ágazatba történő bevonását elősegítendő a Bizottság javaslatot tesz egy új letelepedési támogatás létrehozására, amely a negyven év alatti gazdálkodók mezőgazdasági termelésben eltöltött első öt évét támogatja. 8) A vidéki foglalkoztatás és vállalkozói tevékenység támogatása A foglalkoztatás és a vállalkozói tevékenység előmozdítása érdekében a Bizottság egy sor intézkedést javasol, amelyek a vidéken folyó gazdasági tevékenységet és a helyi fejlesztési kezdeményezéseket hivatottak ösztönözni. Ennek keretében például létrehoznak egy kezdő csomagot, amely öt éven keresztül akár 70 000 euróval is támogatja a mikrovállalkozások projektjeit. Ezenfelül erősítik a helyi LEADER akciócsoportok tevékenységét is. 9) A veszélyeztetett egyensúlyú területek hatékonyabb támogatása Az elsivatagosodás megakadályozása és termőföldünk gazdagságának megőrzése érdekében a Bizottság lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy további támogatást nyújtsanak a mezőgazdasági szempontból hátrányos területek termelőinek. Ez a támogatás hozzáadódik a vidékfejlesztési politika keretein belül már rendelkezésre álló egyéb forrásokhoz. 10) Egyszerűbb és hatékonyabb közös agrárpolitika A szükségtelen adminisztrációs terhek kiküszöbölése érdekében a Bizottság a KAP több adminisztrációs mechanizmusának egyszerűsítését javasolja ideértve a feltételes szabályokat és az ellenőrző rendszereket, anélkül, hogy az veszítene hatékonyságából. Ezenkívül a kistermelőknek nyújtott támogatásokkal kapcsolatos eljárások is egyszerűsödnek majd. A kistermelők számára létrehoznak továbbá egy gazdaságonként és évenként 500 1000 euró összegű átalánytámogatást. Támogatást nyer majd az a gazdálkodó is, aki egy mezőgazdasági termelést feladó kisbirtokostól vásárolja meg termőföldjét, vállalva annak átalakítását. 19

Borító: Thinkstock Hemera; 2. o.: A Francia Mezőgazdasági Minisztérium gyűjteménye, Comstock; 4. o.: Európai Bizottság; 5. o.: Európai Bizottság; 6. o.: A Francia Mezőgazdasági Minisztérium gyűjteménye; 7. o.: istockphoto, Photodisc; 8. o.: Thinkstock Hemera; 9. o.: Thinkstock; 10. o.: Ingram Publishing; 11. o.: Ceja, T. Hudson; 12. o.: istockphoto, istockphoto; 14. o.: Getty Images; 15. o.: istockphoto; 16. o.: istockphoto; 17. o.: istockphoto, istockphoto, istockphoto, Európai Bizottság, istockphoto, istockphoto, Getty Images, istockphoto, istockphoto; 18. o.: Getty images; 19. o.: istockphoto 20

Európai Bizottság A közös agrárpolitika Folytatása következik Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2012 2012 20 oldal 21 cm x 29,7 cm ISBN 978-92-79-23270-1 doi:10.2762/36320

KF-31-12-548-HU-C Európai Bizottság Mezögazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság http://ec.europa.eu/agriculture/50-years-of-cap doi:10.2762/36320