EDELÉNYI KISTÉRSÉG FOGLALKOZTATÁSI PROGRAMJA HELYZETFELTÁRÁS

EDELÉNYI KISTÉRSÉG FOGLALKOZTATÁSI PROGRAMJA HELYZETFELTÁRÁS 2006. KÉSZÍTETTE: HATVANI TERÜLETFEJLESZTÉSI IRODA

TARTALOMJEGYZÉK Bevezető... 2 Vezetői összefoglaló... 4 1. Az Edelényi Kistérség bemutatása... 7 1.1 Természetföldrajzi jellemzők... 10 1.2 Társadalmi jellemzők, humán erőforrások... 20 1.2.1 Demográfiai helyzet... 20 1.2.2 Társadalmi aktivitás, jövedelmi viszonyok... 28 1.3 Gazdasági jellemzők... 34 1.3.1 Gazdasági aktivitás... 34 1.3.2 A gazdasági szerkezet... 36 1.4 A térség infrastruktúrája... 41 1.4.1 Úthálózat, közlekedés... 41 1.4.2 Kommunikáció, informatika... 43 1.4.3 Ivóvízellátás, szennyvízkezelés... 44 1.4.4 Hulladékkezelés, hulladékgazdálkodás... 47 1.4.5 Energiaellátás... 47 2. A Kistérség munkaerő-piaci helyzete... 49 2.1 A foglalkoztatottság... 49 2.1.1 A Foglalkoztatási aktivitás... 49 2.1.2 A munkanélküliség... 51 2.2 A humánerő potenciál... 56 2.2.1 Oktatás, végzettség... 56 2.2.2 Egészségügy, szociális ellátás... 57 3. A térségi foglalkoztatást befolyásoló tényezők... 59 3.1 A munkáltatók... 59 3.2 Az állami szerepvállalás... 67 3.2.1 A térség- és gazdaságfejlesztés állami támogatási rendszere... 67 3.2.2. A Megyei Munkaügyi Központ Edelényi Kirendeltségének szerepe... 71 3.3 A térségi foglalkoztatás további fontos szereplői... 76 5. SWOT anlízis... 78

Bevezető Az Edelényi Kistérség leírható, mint hazánk egyik tája, a Bódva folyó völgyében és a Nyugat-Cserehát dombjaitól az Aggteleki hegységig. Ezen a tájon két kis városban és negyvennégy kisebb, nagyobb községben, faluban alig több mint harminchatezer ember él. De ez a kistérség leírható úgy is, mint a legszegényebb magyarországi térségek egyike. Ennek a szegénységnek sok tünete van. Ilyen tünet az évi 302 ezer forintos átlag jövedelem, ilyen tünet a népesség rossz egészségi állapota, az átlagos életkora, az igénybevett szolgáltatások köre és színvonala. Azt, hogy mi okozta mindezt, annak számos oka van, de azok kutatása itt most nem feladatunk. Van azonban egy ok, amely teljesen nyilvánvaló, és amelynek megszüntetési lehetőségeit és módját keresi a Foglalkoztatási Stratégia. A térség általános szegénységének egyik fő okozója minden bizonnyal a munkanélküliség. A munkanélküliség nagyon súlyos társadalmi és nemzetgazdasági probléma, ezért kezelése, közfeladat is. E közfeladat felelőse elsősorban az állam, de felelősei mindazok a szervezetek a civil szervezeteket is beleértve amelyek előírt, vagy önként vállalt feladata a társadalmi problémák kezelése, megoldása. A beavatkozásnak számos iránya és eszköze lehetséges. Egy lehetséges beavatkozási folyamatot kezdeményezett a Regionális Fejlesztés Operatív Program A foglalkoztatást elősegítő tevékenységek helyi koordinációjának elősegítése (ROP 3.2.1) című pályázati kiírása. Az intézkedés lényege: a foglalkoztatási probléma társadalmasítása. Erre a kormányzati kezdeményezésre Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből öt kistérség pályázat benyújtásával reagált. Ez az intézkedés a sikeresen pályázó kistérségek számára nyújt támogatást ahhoz, hogy a térségi foglalkoztatásra hosszú távon hatni képes szervezetek partnerségi megállapodást, úgynevezett foglalkoztatási paktumot kössenek, a munkanélküliség csökkentése és a foglalkoztatási helyzet javítása céljából. A paktum résztvevői foglalkoztatási stratégiában rögzítik a munkanélküliség és a foglalkoztatás elérni kívánt helyzetét, azaz a jövőképet és a célhoz vezető utat. A célhoz vezető utat azok a projektek képezik, amelyek a finanszírozási forrásokat kötik össze az elérni kívánt célokkal. Hasonló paktumok számos EU tagállamban évek óta sikeresen működnek, de megjelentek már néhány magyarországi kistérségben is. Az Edelényi Kistérség, Edelény Város Önkormányzatának gesztorságával, a sikeres pályázat útján nyert támogatással vesz részt ebben a programban. A programban való részvétel módját, feltételeit és a költségek támogatásának mértékét az Országos Területfejlesztési Hivatallal kötött Támogatási Szerződés rögzíti.

A program fő célja, a kistérség munkaerőpiacán megteremteni a munkaerő kínálat és a munkaerő kereslet hosszú távon is, fenntartható egyensúlyát. A program első lépéseként, 2004. november 3-án a térségi foglalkoztatás meghatározó szereplői együttműködési megállapodást írtak alá partneri együttműködésről, a térségi foglakoztatási helyzet javításáért. A PARTNRERSÉGI MEGÁLLAPODÁS-t a következő szervezetek képviselői írták alá: Edelény Város Önkormányzata, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, az Edelényi Kistérség Többcélú Társulása, az Izsó Miklós Gimnázium és Szakképző Iskola, az Újra Dolgozom Program, az OTP Bank Zrt. Edelényi Fiókja, a Borsodi Közszolgáltató Kht., a Linga Csoki Kft., a Neptunecht Kft., a Mátrai Műhely Kft., az Orszak Borsod Kft. II. Ép. Vez., a Borsodi Víz Kft. és a Bódva-Coop Kereskedelmi Zrt. A foglalkoztatási paktum szervezésével párhuzamosan készül a térségi foglalkoztatási stratégia. A Foglalkoztatási Stratégiát szakértő vállalkozás készíti, de a munkában meghatározó szerepe kell, hogy legyen a Foglalkoztatási Paktum aláíróinak, a foglalkoztatás jelenlegi és stratégiai helyzetére hatni képes, és ebben partneri együttműködést vállaló szervezeteknek. A Foglalkoztatási Stratégia a stratégia készítés gyakorlatában ismert munkamódszerek alkalmazásával készül, a munkába bevont partnerekkel egyeztetett munkaterv mentén. A munka első szakasza, a Helyzetfeltáró adatgyűjtés és elemzés. Az adatgyűjtés forrásait, a Megyei Munkaügyi Központ Edelényi Kirendeltségének, a KSHnak, a TEIR-nek, a szakmai Kamaráknak, az Edelényi és a települési polgármesteri hivataloknak, a Kistérségi Többcélú Társulás Munkaszervezetének, Edelény honlapján található nagyon széleskörű adatbázis és nem utolsó sorban a foglalkoztatók adatbázisai képezik. Az egyik legfontosabb információ forrása a térségi foglalkoztatási stratégiának, a Megyei Munkaügyi Központ Edelényi Kirendeltségének adatállománya, Beszámolói és Munkaerőpiaci Prognózisai. A Munkaerőpiaci Prognózis amelyet évi rendszerességgel készít a Kirendeltség - teljes egészében beépítésre került a Foglalkoztatási Stratégia Helyzetfeltáró munkarészébe. A Helyzetfeltáró munka célja az, hogy felhívja a figyelmet a problémára, történetesen az Edelényi Kistérség munkanélküliségi és foglalkoztatási helyzetére, valamint azokra a tényezőkre, amelyek a jelenlegi és jövőbeni helyzetet meghatározzák. 2

Vezetői összefoglaló A helyzetfeltáró munka során gyűjtött és értékelt információkból az alábbi összegzés Az Edelényi Kistérséget a Cserehát dombságon, a 3-as fő út és a Magyar Szlovák országhatár, valamint a Bódva éa a Hernád folyók völgye között lévő 46 település alkotja. A települések több mint 75%-a 500 lakos alatti kistelepülés. A Kistérség funkcionális központjai a tizenkétezer lakosú Edelény és a négyezer-kettőszáz lakosú Szendrő városok. A helyzetfeltáró munka során gyűjtött és értékelt információkból az alábbi összegzés adódik. Az Edelényi Kistérség népessége, de elsősorban a kisfalvakban élők jövedelmi, szociális, demográfiai és foglalkoztatási helyzeténél fogva egyaránt hátrányos helyzetű. Az országos viszonylatban legalacsonyabbak közé tartozó átlag jövedelem, a népesség rossz egészségi állapota és alacsony átlagos életkora, az igénybevett szolgáltatások elégtelen köre és alacsony színvonala, mind olyan tünetek, amelyek a térség súlyos problémáit tükrözik. A lakosság és elsősorban az innovatív fiatalok elvándorlása, tovább súlyosbítja a jelenlegi helyzetet. A munkaerő kínálat alacsony képzettségi szintjénél fogva nagyobb részt segéd, illetve betanított jellegű munkakörök betöltésére alkalmas. A munkanélküliség és a foglalkoztatás színvonala jóval alacsonyabb az egyébként szintén kedvezőtlen megyei átlagtól. Az aktív korú lakosság több mint felének nincs munkaviszonya. A munkanélküliségi ráta (a regisztrált munkanélküliek aránya az aktív korú népességben) 18,2% volt 2004-ben, ami megyei átlagnál (11,9%) jóval magasabb értéket mutat. A tartós munkanélküliek száma 2002 és 2004 között 1374-ről 1514-re növekedett, aminek legfontosabb összetevője az edelényi növekedés (201ről 327-re). Különösen magas a munkanélküliek aránya azokon a településeken, ahol 40% fölötti a roma népesség aránya. A kistérségben a tartós munkanélküliek aránya összességében 7,3%-os, ami nagyobb a megyei (4,6%-os) átlagtól. A regisztrált munkanélküliek között a kistérségben a legnagyobb arányt képviselik a maximum 8 általános iskolát végzettek (41%). 1991-hez viszonyítva jelentősen meg növekedett a térségben segédmunkás, azaz a képzetlen munkanélküliek aránya. Hosszabb idő intervallumban (1991-2005) tendenciaként figyelhető meg a női munkanélküliek arányának növekedése is és az állományon belül nőtt az idősebb - 36-55 éves - korosztályok aránya. A lakosság 63%-a maximum az általános iskolát fejezte be. Alacsonyabb az országos, de a megyei átlagtól is a középiskolát és az egyetemet végzettek aránya. Összességében kijelenthető, hogy a térség lakossága országos, de megyei 3

viszonylatban is alul képzett. A lakosság egészségügyi állapota rossz és az ellátás mértéke nem ennek megfelelő A probléma előidézője és felszámolásának, enyhítésének legfontosabb tényezője a munkáltatói kör, vagyis a térség gazdasága. A munkáltatók foglalkoztatási szerepéről az állapítható meg, hogy a gazdálkodó szervezetek elsősorban tőke hiány miatt az elkövetkező évekre nem terveznek számot tevő munkahelyteremtő fejlesztést egyik ágazatban sem. Piaci pozícióikat és kilátásaikat általában jónak ítélik meg, de nem annyira, hogy akár hitelből is fejlesszenek. (lsd 3.3 pont alatt a Munkaügyi Kirendeltség Prognózisát). A mérsékelt gazdasági aktivitás, a helyi gazdaság gyenge teljesítőképessége és a munkahelyteremtő fejlesztések hiánya a munkaerő-piaci viszonyok kedvezőtlen alakulásának egyik oka. A települések többségében egyedüli foglalkoztató az önkormányzat és intézményei: iskolák, óvodák és a polgármesteri hivatal. A munkahelyteremtés szempontjából fontosnak ítélt gazdasági szervezetek többsége mezőgazdasági tevékenységet folytat, ami főleg szezonális és a technológiai fejlesztésekkel együtt járó, korlátozott foglalkoztatást jelent. Az Edelényi Kistérség infrastrukturális helyzete úgy jellemezhető, hogy az mikro térségenként és településenként változó, de sehol sem elégséges színvonalú és sehol sem teljes körű. A Kistérséget a megyeközponttal és a szomszédos kistérségekkel összekötő közutak zsúfoltak és általában rossz minőségűek. Az egyetlen vasútvonalat kihasználatlansága miatt nem fejlesztik. A települések többsége csak alacsonyabb rendű közúton érhető el. Az ivóvízzel ellátott lakások aránya a kistérségben 72%, ami jóval alacsonyabb, mint a megyei 86%-os arány. A csatornázott lakások aránya a kistérségben 37%-os, ami szintén a jóval a megyei (57%) alatt marad. A lakossági derítőkbe, szennyvízaknákba kerülő folyékony hulladék jelentős része a vízkészletet szennyezi. A gázzal ellátott lakások aránya a kistérségben 49%, ami ugyan csak alatta marad a megyei 69%-nak. A villamos fogyasztó lakások aránya a kistérségben szintén jóval alatta marad a megyei átlagnak. Megállapítható tehát, hogy a térség infrastrukturális ellátottsága minden vonatkozásban rosszabb, mint az ugyan csak elmaradott Borsod-Abaúj-Zemplén megyéé. 4

Az állam a térségfejlesztés, a gazdaságfejlesztés támogatási rendszerével és az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel avatkozik be. Ez eszközök hatása a munkanélküliségre és foglalkoztatásra, változó hatású. A térség foglalkoztatási helyzetére nagyobb hatással bíró beruházás tervezése, előkészítése nincs folyamatba. Úgy tűnik nincsenek versenyképes, előkészített fejlesztési projektjei a vállalkozóknak. Eredményesebbnek bizonyultak ez idáig az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök, bár ezek változó hatékonyságúak és legtöbbször csak átmeneti megoldást eredményeznek. A civil szervezetek közül, a Csereháti Településszövetség elsősorban a kis települések lakosságát érintő több kézműves foglalkoztatási projektet működtetett az elmúlt években. E projektek tapasztalatainak értékelése hasznos információkkal szolgálhat a Kistérség foglalkoztatási stratégiájának kidolgozásához. Mellékletként azokat a táblázatokba rendezett és diagrammokban ábrázolt adatokat mutatjuk be, amelyek alátámasztják megállapításainkat. 5

1. Az Edelényi Kistérség bemutatása Az Edelényi kistérség Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén helyezkedik el. A kistérség 46 települése természet földrajzi csoportosítás alapján a megye 11 kistáján található: 1. térkép Az Edelényi Kistérség B-A-Z Megyében és az országban 6

2. térkép Az Edelényi kistérség kistájai és mikro-körzetei Tornai medence Galyaság Tókörnyéke Alsó-Bódva Forrás: A Bódva-vidék kistérség Területi adatbázisa, MTA RKK EMO 1. Sajó-Hernád-sík: Boldva; 2. Sajó-völgy: Borsodszirák, Edelény; 3. Nyugati-Cserehát: Abod, Balajt, Damak, Hangács, Hegymeg, Irota, Lak, Ládbesenyő, Nyomár, Szakácsi, Tomor, Zilíz; 4. Bódva-völgy: Bódvalenke, Bódvarákó, Bódvaszilas, Komjáti, Perkupa, Szalonna, Szendrő, Szendrőlád, Tornanádaska, Tornaszentandrás; 5. Szalonnai-hegység: Becskeháza; 6. Tornai-dombság: Debréte, Hidvégardó, Tornabarakony, Tornaszentjakab, Viszló; 7. Rakacai-völgymedence: Martonyi, Meszes, Rakaca, Rakacaszend; 8. Szendrői- rögvidék: Galvács; 9. Putnoki-dombság: Égerszög, Szőlősardó, Szuhogy, Teresztenye; 10. Aggteleki-hegység: Jósvafő, Szín, Szinpetri, Tornakápolna, Varbóc; 11. Alsó-hegy: Szögliget. 7

1. táblázat Terület (km2) 739 Lakónépesség (fő, 2004. dec. 31.) 36 299 Területfejlesztési szempontból kedvezményezett térség (64/2004. Kormányrendelet szerint) Típus szerint Mérték szerint Társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térség Ipari szerkezetátalakítási térség Vidékfejlesztési térség Hátrányos helyzetű Leghátrányosabb helyzetű Települések száma 46 Jogállás szerint Város 2 Község 44 Területfejlesztési szempontból kedvezményezett települések száma (7/2003. Kormányrendelet szerint) Típus szerint Társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott település 40 Országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott település Leghátrányosabb kistérséghez nem tartozó leghátrányosabb helyzetű település I I N I N I 45 40 0 8

1.1. Természetföldrajzi jellemzők Domborzati adatok A Sajó-völgy szerkezeti árokban kialakult aszimmetrikus, teraszos folyóvölgy. A bal parton akkumulációs teraszok kísérik a folyót. A völgy keleti részén a terasz szintje összefonódik a Bódva teraszaival. A felszín fele ártér, fele pedig a közepes magasságú tagolt síksági domborzattípusba sorolható. Az abszolút tengerszintfeletti magasság 123 és 260 méter között változik. A Nyugati-Cserehát 122 és 340 méter közötti tengerszintfeletti átlagmagasságú. Északról dél felé lejtő önálló dombság. Felszínének közel 90%-a közepes (kisebb részben alacsony) magasságú kipreparálódott dombhátból és lejtőből áll, kb. 10%-a völgytalp. Különösen a keleti része terasztalan, eróziós völgyekkel szabdalt, lejtős tömegmozgások hatását őrzi. Különösen intenzív a talajerózió és jelenleg is csuszamlásos a Vadász-patak vízgyűjtője. A Bódva-völgy, a Bódva középső (az országhatártól Szendrőládig terjedő) szakaszát foglalja magába, mely két szélesebb völgymedencéből és az ezekhez csatlakozó szurdok szakaszokból áll. A völgymedencék teraszosak, löszszerű anyaggal vagy glaciális vályoggal fedettek, a keskeny szurdokok többnyire terasztalanok. A felszín kb. 60 %-a völgytalp, 40 %-a pedig tagolt medencedombság domborzattípusba sorolható. A tengerszintfeletti magasság 140 és 220 méter között változik. Völgyekkel enyhén szabdalt de a magasabb teraszokon intenzív eróziós folyamatokat és formákat azonosíthatunk. A Szalonnai-hegység közepesen kiemelt, teljesen exhumálódott sasbércvonulat. A tengerszintfeletti magasság 160 és 520 méter között változik. Szinte teljes egészében az alacsony középhegységek hátas domborzattípusába sorolható. A felszín regressziós karsztos völgyekkel szabdalt. A Tornai-dombság 178 és 300 méter közti tengerszintfeletti átlagmagasságú, dombsági hátakból és lejtőkből felépülő medencedombság. Jellemző, hogy a patakok völgy fője laza üledékben alakult ki, lankás lejtőik vannak, s a mészkő sasbérceket szurdokokban törik át (pl. Szent János-hegyi szurdok). A lejtők többsége ma is erősen erózió- és csuszamlás veszélyes. A Rakacai-völgymedence kelet-nyugati irányú völgymedence a Tornai-dombság és a Cserehát között. A felszín kb. 40 %-a dombsági hátak és lejtők, 20 %-a tagolt medencedombsági domborzattípusba tartozik. A Rakaca-patak genetikai okokra visszavezethetően terjedelmes vízgyűjtő területe aszimmetrikus, a déli rész fejletlenebb. A 9

vízfolyás alsó szakasza teraszos. A tengerszint feletti magasság 154 és 287 méter közötti. Intenzív a talajerózió a Rakacától délre eső területeken. A Szendrői-rögvidéket a Bódva-völgy két részre bontja, amelyek típusaikat tekintve tagolt medencedombságok. A tengerszintfeletti magasság 158 és 320 méter között változik. A felszín közel 70 %-a 5-12 o -os lejtőkategóriájú, völgyekkel közepesen szabdalt A Putnoki-dombság 200-400 m tengerszintfeletti átlagmagasságú (maximum 444 méter, minimum 139 méter), D-i, DK-i csapású völgyekkel felszabdalt medencedombság. Felszínének mintegy 20-30%-a többnyire laza üledékekből felépülő tetőfelszín, völgyközi hát, ill. folyóártér, kb. 5 %-a teraszfelszín, 55 %-a pedig hegylábi és domblábi lejtő. Az egész dombságra jellemzőek a lejtős tömegmozgásos folyamatok és formák, a talajerózió különösen intenzív a déli kitettségű lejtőkön és völgyfőkön. Az Aggteleki-hegység töréses-gyűrt szerkezetű sasbércvonulat, részben dombsági, többnyire alacsony középhegységi helyzetben. Felszínének kb. 60 %-a alacsony középhegységek hátas domborzattípusába, 20-20 %-a középhegységi hátas, ill. tagolt dombsági domborzattípusba sorolható. A tengerszintfeletti magasság 155 és 604 méter között változik. Nagy átmenő barlangokban gazdag, aszóvölgyekkel és karsztos völgyekkel tagolt. Rekreációs szempontból kedvező domborzati adottságú terület. Az Alsó-hegy 400-500 méter tengerszintfeletti átlagmagasságú, K-Ny-i irányú sasbércvonulatokból álló alacsony karsztos középhegység. Északra a Tornával, délre a Ménes-patakkal, keletre a Bódvával domborzatilag is jól lehatárolható. A hegység fennsíki részeihez északra és délre meredek lejtők csatlakoznak. A hegy kb. 60 %-a esik hazai területre. Az abszolút magasság 156 és 540 méter között változik; horizontálisan gyengén szabdalt. Földtani adottságok: A Sajó-völgy kőzettani alapját nyugatról keletre a márga, homok, a barnakőszéntelepes lajtamészkő és homokos-homokköves összletek képviselik. A felszín kb. 60 %-át a folyóvízi homok, kavics, teraszkavics, mintegy 15 %-át lösz és löszderivátum, kb. 15 %-át vályog fedi. A Nyugati-Cserehát a tengeri üledékgyűjtő; működésének szakaszos jellegére utal a nyugati peremén található riolittufa (15% részesedéssel). A felszín 40%-át pannóniai homok, márga, kavics, közel 50%-át pleisztocén lejtőagyag fedi. Hasznosítható homokanyagai (Ládbesenyő, Hegymeg összesen 0,2 Mt) lokális igények kielégítésére alkalmasak. 10

A Bódva-völgy kőzettani alapját triász kori karbonátos kőzetek adják. Jelenleg a felszín közel 60 %-át üledékek (teraszkavicsok, vályog) borítják, kb. 30 %-án folyóvízi, 10 %-án mészkő, dolomit és agyagpala található. A karbonátos felépítésű sasbércek közén kialakult mélyedésekben lignitképződés is végbement; ezek kitermelése a Bódva-völgy felső részének kivételével nem tűnik reménytelinek, ill. jelentősnek. A Szalonnai-hegység helyzetét, genetikáját tekintve sokban hasonlít a Rudabányaihegységhez, attól a Bódva-völgy választja el. A hegység kb. 70 %-át mészkő és dolomit építi fel, kb. 30%-a alsótriász képződményekből (agyagpala, homokkő, mészkő) áll. A vetőkkel átjárt szerkezetű hegységben jelentősebb érces nyom nincs. A hasznosítható ásványi nyersanyagok közül kiemelésre érdemes az esztramosi kohászati mészkőnek (20 Mt műrevaló készlet) és a Szalonna közeli mészgyártási mészkőnek (6 Mt) alkalmas nyersanyag. A Tornai-dombság kőzettani alapját triász kori, főként karbonátos üledékek adják. Az erre települő pannóniai rétegek az északi hegységkeret hegylábfelszíneit képezték. A Rakacai-völgymedence felszínének közel 70 %-át üledékek borítják. A terület nyugati részén mészkövekből és agyagpalákból álló rög csatlakozik a Rakaca-völgyhöz. A rakacai mészkő (0,8 Mt műrevaló készlet) és a rakacaszendi díszítőmészkő (1,7 Mt műrevaló készlet) regionális igények kielégítésére alkalmas. A Szendrői-rögvidék kőzettani alapja homokkő, agyagpala és mészkő; a felszín 2/3-át borítja. Hasznosítható ásványi nyersanyagai közül a közeli szendrőládi mészkő (1,5 Mt) regionális jelentőségű. A Putnoki-dombság felszínének több mint 2/3-át agyagos, homokos üledékek fedik, a Ny-i, DNy-i részen homokkő, márga (20%), D-en kis kiterjedésben (5% alatt) vulkáni tufa található a felszín közelében. A feltöltődő medencére jellemző üledékegyüttes miocén rétegeiben jelentős barnakőszénvagyon található (10 Mt). A felszínt jelentős kiterjedésben pleisztocén vályog, a déli részeken löszderivátum fedi. Mint a Bükk- és az Aggtelekihegység közti medence, rétegvizekkel is ellátott. Az Aggteleki-hegység felszínének kb. 50 %-át középső- és felsőtriász jól karsztosodó mészkő, kisebb részeken dolomit, 40 %-át alsótriász mészkő, márga, homokkő és mintegy 10 %-át pliocén kavics, homok fedi. 11

Az Alsó-hegyet változatos rétegsorú triász üledékek építik fel. A középső- és felsőtriász mészkő és dolomit részesedése kb. 80 %-os, a terület északi és déli részén vízzáró, alsótriász agyagpala és homokkő található. Éghajlat: A Sajó-völgy mérsékelten hűvös-mérsékelten száraz, de az É-i és ÉNy-i részeken közelíti a mérsékelten nedves éghajlati típust. A megművelhető területeken a szántóföldi és a kevésbé hőigényes kertészeti növények termesztéséhez kedvező az éghajlat. A Nyugati-Cserehát a mérsékelten hűvös- mérsékelten száraz éghajlati típushoz tartozik. A megművelhető területeken az éghajlat kedvező a kevésbé fagyérzékeny szántóföldi és kertészeti növények számára, a későn virágzó gyümölcsféléknek. A Bódva-völgy mérsékelten hűvös és mérsékelten nedves, de már a mérsékelten száraz éghajlati típus határán elterülő kistáj. A kevésbé hőigényes mezőgazdasági kultúrának kedvez az éghajlat. A Szalonnai-hegység mérsékelten hűvös-mérsékelten nedves éghajlatú kistáj. Az éghajlat és az orográfiai viszonyok az erdőgazdálkodásnak és a kevésbé hőigényes mezőgazdasági kultúráknak kedveznek. A Tornai-dombság mérsékelten hűvös-mérsékelten nedves éghajlatú kistáj. A kevésbé hőigényes mezőgazdasági kultúrák számára kedvező az éghajlat. A Rakacai-völgymedence mérsékelten hűvös-mérsékelten száraz éghajlatú kistáj. A Ny-i részeken összefüggő erdők vannak, a megművelhető területeken a kevésbé fagyérzékeny mezőgazdasági kultúráknak kedvez az éghajlat. A Szendrői-rögvidék mérsékelten hűvös- mérsékelten száraz éghajlatú kistáj. A rövid fagymentes időszak miatt elsősorban a nem fagyérzékeny növények termesztéséhez kedvező az éghajlat. A Putnoki-dombság mérsékelten hűvös, de a hűvös határán, mérsékelten száraz, de közel a mérsékelten nedves típushoz ez jellemzi a kistáj éghajlatát. Erdőgazdálkodás mellett a szántóföldi és a kevésbé hőigényes és nem fagyérzékeny kertészeti kultúráknak megfelelő éghajlat. Az Aggteleki-hegység, a 300 m feletti területek éghajlata hűvös-mérsékelten nedves, a kistáj többi része mérsékelten hűvös-mérsékelten száraz és mérsékelten nedves. A kistáj adottsága 12

és éghajlata kedvez az erdőgazdálkodásnak és a turizmusnak. Egyes területek a kevésbé hőigényes és kevésbé fagyérzékeny mezőgazdasági kultúrák számára is alkalmasak. Az Alsó-hegy mérsékelten hűvös-mérsékelten nedves éghajlatú kistáj. A kistáj adottsága és éghajlata a turizmusnak és az erdőgazdálkodásnak kedvez. A kevésbé hőigényes és nem fagyérzékeny mezőgazdasági növények termeszthetők. Vízrajz: A Sajó-völgy, a Sajónak az országtól a Bódva torkolatáig terjedő 58 km-es völgyére, valamint a Bódvának a Szuhogyi-patak torkolat alatti 30 km hosszú völgyére terjed ki. Árvizek főleg kora tavasszal és a nyár elején fordulnak elő, de lehetnek őszi árvizek is. A széles völgy egyes részeit nem összefüggő védgátak oltalmazzák az elöntéstől. A jelentékeny vízhozamok elméletileg vízenergia-termelést is lehetővé tennének. A völgynek tetemes talajvízkincse van. Hasonló értékű a rétegvízkészlet is. A Nyugati-Cserehát, a balról a Bódvába folyó kisebb vízfolyások (Abodi-, Balajti-, Damaki-, Ördög-patak), valamint az ugyancsak a Bódvába torkolló Rakaca bal oldali vízgyűjtője. Egyetlen természetes kistava van, Borsodszirák határában (1,5 ha). A Bódva-völgy, a Bódvának a határtól a Szuhogyi-patak torkolatáig terjedő, mintegy 30 km hosszú völgyére terjed ki. Egyetlen állóvize a Bódvának egy levetélt kanyarulata Komjáti mellett (1 ha), A völgyoldalban néhány forrás is akad. Tekintélyes a bódvaszilasi Vecsempatak forrásának és a komjáti Pasnyag-forrásnak a vízhozam ingadozása. A Bódva vize tiszta. A Szalonnai-hegység, a Bódvába folyó Juhász-patak és néhány más kisebb vízér vízgyűjtő területe. A Tornai-dombság, a Bódva bal oldali mellékvizének, a Sas-pataknak a vízgyűjtő területe. A patakban csak gyéren, jobbára csak csapadékos periódusban folyik víz. Esetenként azonban megduzzad, és árterét elönti. A területnek mind talajvize, mind rétegvize nagyon gyéren van, a talajvíz ráadásul nitrátos is. A területnek hasznosítható vízkészlete csak akkor lesz, ha a Sas-patakon megépítik a tervezett tározót. A Rakacai-völgymedence, a Bódvába torkolló Rakaca-patak völgyére terjed ki. A medencére a szélsőséges vízjárás a jellemző. Heves árvizei a hóolvadás és a kora nyári esők idején jellegzetesek. A völgytalp azonban csak rövid ideig kerül víz alá. Az árterület 13

benyúlik a mellékpatak völgytorkolatába is. Intenzív feltöltődés a Rakaca völgytalpán a mellékpatakok torkolata alatt figyelhető meg. A völgy a Borsodi Regionális Vízellátó-rendszer alapvető fontosságot nyert duzzasztott taváról nevezetes, amelynek felszíne 200 ha és 5,5 mill. m 3 vizet tartalékol az ipari vízellátás számára. Ezen kívül Martonyi mellett van egy 4 ha-os halastó. A Szendrői-rögvidék, a Bódva, Szendrő Szalonna közötti szakaszának a bal oldalára terjed ki, egyetlen vízfolyása a galvácson eredő Verbéna-patak. A Putnoki dombság, a Sajóba tartó kisebb (Keleméri-, Szörnyűvölgyi-, Szuponya-patak) és nagyobb (Szuha-patak és mellékágai: Csögős-, Imolai-, Ormos-, Mák-patak) vízfolyások, valamint a Bódvába folyó Szuhogyi-patak, továbbá a Rét- és a Telekes-patak felső vízgyűjtőjére terjed ki. Az Aggteleki-hegység, a Bódvába tartó Jósva- és a kis Vízvölgyi-patak vízgyűjtő területére terjed ki. A kistáj gazdag bővizű, de nagy vízhozam ingadozású forrásokban (pl. Színpetrin: Kopolya-forrás 4450-0,3 l/p, Tornanádaskán: Kastélykerti-forrás 6600-0 l/p). Valamennyi a karsztos vízgyűjtő, felszín alatti tározórendszerének túlfolyásaként működik. Az Alsó-hegy, a Bódva és az országhatár közötti terület a Ménes-patak vízgyűjtőjével. Szélsőséges vízjárására mutat a kifejezetten karsztos Jósvával szemben, hogy harmadnyi vízgyűjtő területről másfélszeres árvízi hozamokat vezet le. Így árvizei is hevesebbek, melyek fő időszaka a hóolvadás és a kora nyár. Egyetlen állóvize a szögligeti halastó (1,7 ha). Növényzet: Sajó-völgy: Az erdőművelésbe vont területeket vegyeskorú kemény-, részben lágylombos erdők borítják. A mezőgazdasági művelés jellemzőbb kultúrái a búza, a tavaszi árpa, a kukorica, és a cukorrépa. Nyugati-Cserehát: Az erdészetileg művelt területeket vegyeskorú keménylombos és fenyőerdők fedik. A mezőgazdaságilag termesztett növények közül a búza, a tavaszi árpa, a napraforgó, és a vöröshere jelentősebb. Bódva-völgy: Az erdőgazdasági területeket zömmel közép- és időskorú keménylombos erdők borítják. A mezőgazdaság által hasznosított területekre elsősorban a búza, a tavaszi árpa, és a vöröshere termesztése a jellemző. 14

Szalonnai-hegység: Az erdészetileg hasznosított területeket zömmel időskorú keménylombos, valamint fenyőerdők borítják. A szántóföldi növénytermesztésre a természeti feltételek kedvezőtlenek. A jellemzőbb termények a rozs, a kukorica, és a vöröshere. Tornai-dombság: Az erdőgazdasági területeket vegyeskorú keménylombos erdők borítják. A mezőgazdasági kultúrák között a búza, a tavaszi árpa, a silókukorica és a vöröshere említhető. Rakacai-völgymedence: Az erdőművelésbe vont területeken vegyeskorú keménylombos és fenyőerdők találhatók. A mezőgazdasági művelés a búza, a rozs, és a vöröshere termesztésével jellemezhető. Szendrői-rögvidék: Az erdészetileg kezelt területeket vegyeskorú keménylombos, helyenként fenyőerdők borítják. Mezőgazdasági termesztésre a búza és a burgonya a jellemző. Putnoki-dombság: Az erdészetileg hasznosított felületeken zömmel fiatal és közepeskorú keménylombos erdők díszlenek. A mezőgazdasági művelés elterjedtebb kultúrái a búza, a kukorica, és a cukorrépa. Aggteleki-hegység: Az erdőgazdasági területeket fiatal- és középkorú, zömmel keménylombos, helyenként fenyőerdők borítják. A kistájban kiterjedt mezőgazdasági növénytermesztés nincs. Alsó-hegy: Az erdészetileg hasznosított felületeket közép- és időskorú, zömmel keménylombos erdők, kisebb területi részarányban fenyvesek borítják. A területen a magas színvonalú mezőgazdasági termesztés természeti feltételei nem adottak. A jellemzőbb termények közül a búza, a tavaszi árpa, és a vöröshere említhető. Talajok: A Sajó-völgy talajtakarója változatos. A folyóvölgyet szegélyező dombok legmagasabb térszínein, barna erdőtalajok képződtek. Termékenységük a VII. vagy a VIII. termékenységi kategóriába sorolható. Jelentős részük szántóterület (64 %). Az enyhe lejtésű, déli kitettségű lejtőkön csernozjom barna erdőtalajok találhatók., az agyagbemosódásos barna erdőtalajokkal azonos kiterjedésben. Termékenységük alapján az V. termékenységi kategóriába tartoznak. Szántóterületek. 15

A Sajó-völgyben a nyers öntések részaránya 13 %, az öntési réti talajoké 57 %, a réti talajoké 6 %. Mechanikai összetételük vályogtól agyagos vályogig változik. Termékenységük a szerves anyag a talajosodás mértékétől függően VIII.-tól V.-ig változik a nyers öntés réti talaj fejlődési sorban. Szántók és rétek. A Nyugati-Cserehátat 57 %-ban agyagbemosódásos barna erdőtalajok borítják. Kedvező térszíni elhelyezkedésük miatt többségében mezőgazdasági területek. Erdősültségük 27 %- os. Erózió által veszélyeztetett területek. E talajokat dél felé haladva barnaföldek, majd csernozjom barna erdőtalajok váltják fel. A barnaföldek részaránya 23 %, a csernozjom barna erdőtalajoké 11%. Mindkét talajtípus löszös anyagokon képződött. Humuszanyagokban gazdagabbak (2-3 %), termékenységük alapján az V. termékenységi kategóriába tartoznak. Túlnyomóan szántóterületek (85 ill.92 %-ban). A Vadász-patak völgyében öntés réti talajok vannak, amelyek fizikai félesége és vízgazdálkodása az erdőtalajokéval azonos kategóriába esik, termékenységük az agyagbemosódásos barna erdőtalajok és barnaföldek közé sorolható (VI.). Teljes egészében mezőgazdasági területek. A Bódva-völgyre uralkodóan a nyers öntések és körülbelül Szalonnától délre a réti öntések előfordulása jellemző. E két talajtípus együttesen a táj 98 %-át borítja. A nyers öntések termékenységi besorolása a VII., a réti öntéseké a VI. termékenységi kategória. Utóbbi talajok kedvezőbb besorolását nagyobb szervesanyag-tartalmuk indokolja. A rétek, legelők aránya területükön 28, ill.18 %. A fennmaradó hányad szántóként művelt. A völgy szegélyein jelentéktelen területi részaránnyal rendzinák és agyagbemosódásos barna erdőtalajok is előfordulnak. Területi kiterjedésük nem haladja meg az 1 %-ot. A Szalonnai-hegység két talajtípusa közel egyenlő területi megoszlásban a triász mészkövön képződött rendzina (46 %) és a nyirokszerű agyagon kialakult agyagbemosódásos barna erdőtalaj (45 %). A rendzinák igen gyenge termékenységű talajok, a IX. termékenységi kategóriába tartoznak. Csaknem teljes egészében gyér faállománnyal borítottak, a füves térségek aránya kicsi (3 %). Lényegesen kedvezőbb termőhelyet képviselnek az agyagbemosódásos barna erdőtalajok. Termékenységi besorolásuk egyöntetűen VII. Mintegy 44 %-uk erdőborított, a fennmaradó rész mezőgazdasági terület, annak ellenére, hogy a lejtőviszonyok erre nem a legkedvezőbbek. A Tornai-dombság talajtanilag meglehetősen homogén, uralja az agyagbemosódásos barna erdőtalaj 95 %-os területi részaránnyal. A fennmaradó részen rendzinák találhatók. Az agyagbemosódásos barna erdőtalajok szinte kizárólag erősen savanyú kémhatásúak. A VII. termékenységi kategóriába tartoznak. 16

A Rakacai-völgymedencét zömmel nyirokszerű agyagon kialakult anyagbemosódásos barna erdőtalajok borítják (75 %). A VII. termékenységi kategóriába tartoznak. Minthogy az alacsonyabb térszíneket borítják, túlnyomórészt mezőgazdasági területek, erdősültségük csupán 7 %. A völgyperem magasabb térszínein rendzina talajok képződtek, területi részarányuk 9 %. Ezek a mészkövökön kialakult, köves, sekély termőrétegű és emiatt szélsőséges vízgazdálkodású talajok terméketlenek, füves és kopár területek. A Rakacavölgy nyers öntéstalajai (16 %) agyagos vályog mechanikai összetételűek, vízgazdálkodásuk és termékenységi besorolásuk az agyagbemosódásos barna erdőtalajokéval megegyező. Többnyire rét-legelő területek (80 %-ban), kisebb részük szántó. A Szendrői-rögvidéket csaknem teljes egészében mészkövön képződött rendzina (54,8 %) és harmadidőszaki vagy idősebb kőzeteken kialakult agyagbemosódásos barna erdőtalajok borítják (41 %). A kövesség és a sekély termőrétegűség miatt szélsőséges vízgazdálkodású rendzinák a dombtetőkön ill. azok közelében jellemzők; túlnyomóan fás vegetációval borítottak. A füves felszínek aránya 15 %. Mezőgazdasági szempontból gyengén termelő területek. Az agyagbemosódásos barna erdőtalajok avi I. termékenységi kategóriába sorolhatók. Ugyanezek a tulajdonságok illenek a Rakacára néző dombokon lévő, de nyirokszerű anyagon képződött változatokra is, amelynek a kistáj agyagbemosódásos barna erdőtalajainak körülbelül a hatodát teszi ki. Erdősültségük mintegy 80 %-os, csak kisebb részben mezőgazdasági területek. A területen előforduló, többnyire talajpusztulás révén létrejött köves és földes kopárok nem alkotnak kiterjedt foltokat, ezért területi részarányuk is jelentéktelen (0,2 %). A Putnoki-dombság területének 82%-át harmadidőszaki üledékeken képződött, agyagos vályog mechanikai összetételű agyagbemosódásos barna erdőtalajok borítják. A VII. termékenységi kategóriába sorolhatók. Erdősültségük mintegy 55%-os; jelentős a füves területek aránya (21%). A kistájba a Sajó völgyet szegélyező csernozjom barna erdőtalajok is áthúzódnak, kiterjedésük azonban nem számottevő (1%). A Szuha völgyében a réti öntések a kistáj mintegy 8%-át teszi ki. A VII. termékenységi kategóriába sorolhatók. Háromnegyed részben szántók, negyed részben rétek. Az Aggteleki-hegységet 88,4%-ban triász mészkövökön képződött rendzina talajok borítják. Ezek a talajok igen gyenge termőrétegűek, a IX. termékenységi kategóriába tartoznak. A lepusztult felszínű köves kopár változatok, pedig teljesen terméketlenek. Területi részarányuk 2,4%. A harmadidőszaki laza üledékeken agyagbemosódásos barna erdőtalajok 17

képződtek. Területi részarányuk 6,4%. Termékenységi besorolásuk a VII. kategória. Nagyrészt mezőgazdasági művelésbe vont területek. A Bódva völgyében agyagos vályog mechanikai összetételű, gyenge vízvezető és nagy víztartó képességű nyers öntéstalajok találhatók. A VII. termékenységi kategóriába tartoznak. Területi részarányuk 2,8%. Szántóterületek. Az Alsó-hegyet gyakorlatilag egyetlen talajtípus, a triász mészkövön kialakult rendzina borítja (99,2%-ban). Termékenysége igen gyenge, a IX. termékenységi kategóriába sorolható. Mezőgazdasági művelésbe nem vonható. Mintegy 96%-ban fás és 4%-ban füves a felszíne. A kistájban a Bódva felé szegélyező részen jelentéktelen kiterjedésben nyers öntéstalajok találhatók. A VII. termékenységi kategóriába sorolható talajokon mezőgazdasági művelés folyik. Összességében az Edelényi Kistérség természetföldrajzi adottságai kistájanként nagyon változó képet jelenítenek meg. Vannak jól megközelíthető és kevésbé megközelíthető települései a térségnek. Éghajlata alkalmas egyes mezőgazdasági kultúrák termelésére. Talaja nagyobbrészt alkalmas mezőgazdasági művelésre, de vannak nem művelhető területei is. Erdősített területei jelentősek, vadállományban gazdagok. Ásvány vagyonát jó minőségű barnaszén telepek és építőanyagok képezik. Vízkészletei jó minőségűek és bőségesek. A természeti környezet állapota általában jó, a táj változatos és alkalmas a turizmus művelésére. Különös értéke a térségnek az Aggteleki Nemzeti Park, a Cseppkőbarlang és a szomszédos, határ menti Szlovák Nemzeti Paradicsom. 18

1.2. Társadalmi jellemzők, humánerőforrások 1.2.1. Demográfiai helyzet Az Edelényi kistérség 46 települést foglal magába. Területe 73.941 hektár, azaz 739 km 2, ami a megye területének mindössze 10,2 %-a. A térség demográfiai mutatói közül a népesség alakulását, a természetes szaporodást, a vándorlási különbözetet a nemi-és korösszetétel fontosabb elemeit mutatjuk be, továbbá ahol lehetséges, összevetjük a megyei adatokkal. Népesség A térség lakónépessége 2004-ben 36.299 fő volt, állandó népessége, pedig 37.180 volt, ami Borsod-Abaúj-Zemplén megye lakosságának 5,0 %-át teszi ki. A települések lakónépessége 2004-ben a következőképpen alakult: A kistérség legnépesebb települése 11.014 lakossal Edelény, amelyet Szendrő követ 4.324 fővel. A többi település közül 5 db haladja meg az 1000 főt (Szendrőlád, Borsodszirák, Bódvaszilas, Szuhogy, Szalonna). A 100 főnél kisebb népességű települések Viszló (96), Égerszög (71), Varbóc (69), Becskeháza (44), Debréte (30), Tornabarakony (27), Teresztenye (26), Tornakápolna (23). 1. ábra A lakó népesség számának változása az utolsó 10 évben 19

Népsűrűség A települések népsűrűsége 2004-ben 2(!) és 196 fő/km 2 között alakult, az átlag 50 fő/km 2 volt, ami jelentősen elmarad a 109 fős országos átlagtól, de még - az országos átlagnál alacsonyabb 103 fős megyei átlagtól is. Mindössze egy olyan település van a térségben (Edelény), amelynek népsűrűsége 120 fő/km 2 fölött van, ezért urbánus jellegű településnek tekinthető. Nemi összetétel Az Edelényi kistérségben a népesség körében a nemi arányok általában megegyeznek a megyei és az országos átlaggal (48% férfi 52% nő). Néhány kisebb település van csak, ahol 2-3%-kal magasabb a férfiak aránya (Debréte, Tornakápolna, Szakácsi, Komjáti, Rakaca, Szendrőlád, Szögliget, Szuhogy, Varbóc, Ziliz), de ennek nincs sem demográfiai, sem foglalkoztatási jelentősége. Korösszetétel A kistérségen belül a népesség száma eltérően alakult, az elmúlt ötven évben, mivel az Alsó- Bódva kistájhoz tartozó települések népessége stagnált, enyhén növekedett, addig az államhatárhoz legközelebb eső északi kistájak (Tókörnyéke, Galyaság, Tornai medence) népessége a 70-es évektől kezdve folyamatosan csökkent. Közel negyedszázada a harminc év alatti népesség száma majd 19 ezer fő volt, a 2001-es népszámláláskor alig haladta meg a 16 ezret, ezzel szemben a hatvan év feletti népesség ugyan ezen időszak alatt 1322 fővel növekedett. Az aprófalvak többségében az idősek aránya meghaladja a 25%-ot, de több helyütt a népesség harmadát-felét teszi ki. A 30-39 közötti korosztály száma alig változott, a 40-59 év közöttiek száma enyhén csökkent. Az időskorúak aránya 15% alatt van Lakon, Színen, Boldván, Borsodszirákon, Rakacán, Tornanádaskán és Szendrőládon, ugyanakkor a 50%-ot is meghaladja Galvácson, Becskeházán, Teresztenyén, Tornabarakonyban és Debrétén, ami súlyos szociális problémákat okozhat. Edelényben az arány 19%, ami viszonylag kedvező. 20

2. ábra Korösszetétel (2004) 60.0% 50.0% 40.0% 30.0% 20.0% 10.0% Megye 0.0% Aktívak Idősek Fiatalok Kistérség Forrás: TeIR A kistérség népessége korstruktúrája alapján is változatosnak mondható, 3 jellemző településtípus rajzolódik ki: - fiatalodó népességű települések: a legnagyobb roma népességgel rendelkező települések - kevert települések: jelentős roma népességű települések - elöregedő települések: roma népességgel kevésbé rendelkező települések A kistérségben a roma népessége száma és aránya országos összehasonlításban a legmagasabbak közé tartozik. A több időpontban történt adatfelvételen alapuló becslések alapján közel 8,3 ezer fő, az összlakosság 23%-a tartozik a roma etnikumhoz. A kistérségi átlagnál (24%) magasabb a roma kisebbség aránya az összes lakossághoz viszonyítva: Borsodszirák 30%, Szalonna 31 %, Szendrő 31%, Balajt 40%, Színpetri 40%, Martonyi 50%; A roma kisebbség aránya 50 %-nál magasabb az összlakossághoz viszonyítva: Rakacaszend 62%, Szín 65%, Lak 67%, Szakácsi 70%, Szendrőlád 76%, Bódvalenke 78%, Tornanádaska, 80%, Rakaca 84%. 21

3. térkép A roma népesség aránya az Edelényi kistérségben (2001) 0% 0,1-10% 10,1-23,3% 23,4-50% Forrás: A Bódva-vidék kistérség Területi adatbázisa, MTA RKK EMO Pozitív lehetőségeket rejt magában, hogy az állandó népesség 55,8%-a (több mint 20.000 fő) aktív korú, tehát 18-59 éves korú közé esik. (A megyei átlag ennél magasabb 58,6 %-os.) Néhány településen az aktív korú népesség aránya az 58%-ot is meghaladja (Nyomár, Borsodszirák, Szalonna, Edelény, Szögliget), máshol viszont 40% alatt van (Tornabarakony, Becskeháza, Debréte). Edelényben az arány 60,2%, ami kedvező. 22

3. ábra Aktív korúak aránya az állandó népességben 2004. évben Debréte Becskeháza Tornabarakony Galvács Égerszög Teresztenye Bódvalenke Tornakápolna Szakácsi Irota Szőlősardó Meszes Viszló Balajt Tornanádaska Tornaszentjakab Damak Hegymeg Martonyi Szendrőlád Abod Szin Varbóc Bódvarákó Rakacaszend Lak Tornaszentandrás Komjáti Tomor Rakaca Perkupa Jósvafő Hidvégardó Hangács Szendrő Bódvaszilas Kistérség összesen Ziliz Ládbesenyő Boldva Szuhogy Szinpetri Nyomár Borsodszirák Szalonna Edelény Szögliget 0.0% 10.0% 20.0% 30.0% 40.0% 50.0% 60.0% 70.0% Forrás: VÁTI 23

Természetes szaporodás A kistérségben 2004-ben 41 fővel több elhalálozás történt, mint élveszületés, így az 1000 főre számított természetes szaporodás -1,1 volt. Ez a megyei -3,9-nél jóval kedvezőbb adat, mivel a kistérség nem minden településén negatív a természetes szaporodás. A kistérség települései között tizenegy rendelkezik pozitív természetes szaporodással (Égerszög, Tomor, Rakaca, Ziliz, Rakacaszend, Lak, Szín, Szendrő, Boldva, Tornanádaska, Szendrőlád), ugyanakkor Edelény természetes szaporodása -15 alatt van. A pozitív természetes szaporodással bíró településeken általában magas a roma népesség aránya. Vándorlási különbözet A népesség száma az 1870 óta eltelt időszak alatt 17%-kal növekedett (az ország egész népessége 130 év alatt megduplázódott). Ezen belül azonban a Galyaság lakosság száma felére csökkent, és a Torna medence népessége is ¼-ével csökkent. 1980 óta a városokban is mérsékelt fogyás tapasztalható. A 90-es években lefékeződött évi átlagos népességcsökkenési ütem a két északi mikro-körzetben az évtized második felében ismét felélénkült és a korábbi értékeken is túllépett. Ezzel szemben a Tókörnyékén az utóbbi években határozott népességnövekedés regisztrálható. A trend további érvényesülése mellett a következő 20 évben térségi szinten 7%-os csökkenés, ezen belül a Tókörnyékén 6%-os növekedés és a két északi mikro-körzetben további mintegy 6-800 fős, azaz 18-20%-os népességveszteség várható. 24

4. ábra Vándorlási különbözet 1000 főre (2004.) Becskeháza Égerszög Irota Komjáti Damak Rakacaszend Viszló Martonyi Hegymeg Tornaszentjakab Jósvafő Perkupa Meszes Szakácsi Szendrő Rakaca Bódvaszilas Edelény Tornaszentandrás Hidvégardó Abod Bódvarákó Boldva Szuhogy Hangács Kistérség összesen: Szalonna Nyomár Lak Szögliget Borsodszirák Tornanádaska Szendrőlád Szin Tomor Galvács Ládbesenyő Balajt Szőlősardó Varbóc Szinpetri Debréte Tornabarakony Bódvalenke Teresztenye Ziliz Tornakápolna -50.0-40.0-30.0-20.0-10.0 0.0 10.0 20.0 30.0 40.0 50.0 Forrás: VÁTI 25

Vándorlási Egyensúly 5. ábra Vándorlási Egyensúly Az Edelényi kistérségből 2004-ben 194 fővel többen vándoroltak el, mint ahányan itt telepedtek le, így az 1000 főre számított vándorlási különbözet -5,3. Ez a megyei -3,6-nél jóval kedvezőtlenebb adat, a megye kistérségei között 5 település 5-nél nagyobb vándorlási különbözettel rendelkező. Ezek Bódvalenke, Szín, Szendrő, Balajt és Viszló. Ám vannak nagy (-15 alatti) negatív különbözetűek is (Boldva, Szalonna, Edelény, Ziliz). 6. ábra Az elnéptelenedés veszélye az Edelényi kistérség településeiben Stabil bizonytalan veszélyeztetett elnéptelenedő Forrás: A Bódva-vidék kistérség Területi adatbázisa, MTA RKK EMO 26

Tíz olyan település van, ahol valamilyen külső behatás hiányában a ma mintegy 538 főnyi népesség már belátható időn belül elfogy. Tíz további településen ugyanez a veszély, de még vannak tartalékaik. A szóban forgó húsz település mai népessége összesen alig 3200 fő. A kiürülő falvak kivétel nélkül azok, ahol egyáltalán nem, vagy csak csekély számban élnek roma családok. Ezekben a falvakban maradt meg leginkább a hagyományos építészet és itt a legtisztább a természeti környezet. Ugyancsak itt találhatók ma is a legerdősebb, vadban leggazdagabb térségek és itt van leginkább szükség és lehetőség a tájfenntartó gazdálkodása. 1.2.2 Társadalmi aktivitás, jövedelmi viszonyok Társadalmi aktivitás Az Edelényi kistérségben a 37 ezres népességből 9.270 főnek volt munkaviszonya 2004- ben. Ez 25%-ot jelent, ami rosszabb a megyei 29%-os átlagnál. Egyéni- és társasvállalkozásból, valamint egyéb jövedelmekből a munkaviszonyban levőkel együtt 11.107 adófizető volt, ami 30% a teljes népességben. Ez rosszabb a megyei átlagnál (36%). Az adófizetők aránya a legmagasabb Jósvafőn, Hidvégardón, Tornakápolnán, Edelényben, Nyomáron és Teresztenyén, ahol meghaladja az aktív korúak 35%-át. A mutató 15% alatti Bódvalenkén, Szinen, Rakacán, Tornabarakonyon és Szakácsiban. Az aktív korúak több mint 50%-a munkaviszonnyal rendelkező Edelényben, Égerszögön, Bódvaszilason, Damakon, Tornabarakonyban, Jósvafőn, Hidvégardón, Meszesen, viszont kevesebb mint 30%-nak van L munkaviszonya Lakon, Balajton, Ládbesenyőn, Szuhogyon, Bódvalenkén, Rakacán, Szendrőládon, Rakacaszenden, Perkupán (7. ábra). Adófizetők aránya 7. ábra Az adófizetők aránya 27

8. ábra Az adófizetők aránya az aktív korú népességben Szakácsi Tornabarakony Rakaca Szin Bódvalenke Lak Rakacaszend Becskeháza Balajt Szendrőlád Martonyi Bódvarákó Galvács Abod Égerszög Tornaszentjakab Tornanádaska Meszes Tornaszentandrás Szinpetri Debréte Szendrő Szőlősardó Tomor Szalonna Hegymeg Irota Boldva Kistérség összesen: Borsodszirák Perkupa Ládbesenyő Hangács Komjáti Ziliz Szuhogy Damak Viszló Bódvaszilas Varbóc Szögliget Jósvafő Hidvégardó Tornakápolna Edelény Nyomár Teresztenye 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% Forrás: VÁTI 28

Jövedelmi viszonyok Az APEH SZJA kimutatásai szerint a kistérségben 2004-ben a belföldi jövedelem összesen 11,320 MrDFt volt. Ez a megyében megtermelt jövedelmek 3,5%-át tette ki. Az egy főre jutó jövedelem éves szinten 302 ezer forint volt, ami sokkal rosszabb, mint a megyei átlag (423 eft/fő/év). A megyei átlagot meghaladó jövedelem csak Tornakápolnán (961 eft/fő/év) található a kistérségben. A kistérségi átlagot meghaladó a jövedelem 17 településen található, ezek közül az átlagot jóval meghaladó a jövedelem Varbócon, Edelényben, Teresztenyén és Jósvafőn.. Az évi egy főre jutó jövedelem a 150 eft-ot sem éri el Szakácsiban, Bódvalenkén, Tornabarakonyban, Rakacán, Balajton, Galvácson, Szinben, Lakon, Szendrőládon, Becskeházán és Rakacaszenden. 9. ábra Egy főre jutó jövedelem (2004) Szakácsi Bódvalenke Tornabarakony Rakaca Balajt Galvács Szin Lak Szendrőlád Becskeháza Rakacaszend Debréte Martonyi Tornanádaska Tornaszentjakab Abod Meszes Égerszög Bódvarákó Szinpetri Tornaszentandrás Hegymeg Tomor Damak Szőlősardó Hangács Irota Ládbesenyő Szendrő Kistérség összesen: Viszló Szögliget Szalonna Perkupa Ziliz Borsodszirák Hidvégardó Boldva Szuhogy Komjáti Bódvaszilas Nyomár Jósvafő Teresztenye Edelény Varbóc Tornakápolna. Forrás: VÁTI 0 200000 400000 600000 800000 1000000 29

Az egy adófizetőre jutó éves jövedelem tekintetében Tornakápolna vezet (2,608 mft-tal), Varbóc és Boldva előtt, míg a sort itt Szakácsi zárja (0,574 mft-tal), tehát a kereseti különbségek a kistérségen belül kb. 4-szeresnek mondhatók. 1.2.3 Iskolázottság Az iskolázottság mutatóit tekintve 1990 és 2001 között javulás tapasztalható a kistérség egészében, és ez a pozitív tendencia érzékelhető majd mindegyik településen. 1990-ben középiskolát végzettek aránya 23,1%, 2001-ben 32,5% volt. A vizsgált évtized alatt az egyetemet, főiskolát végzettek aránya is emelkedett 3,1%-ról 4,7%-ra. Az iskolázottsági mutatók a kistérségen belül a nagyobb lélekszámút településeken kedvezőbbek. 10. ábra A kistérség lakóinak legmagasabb iskolai végzettsége 1990. (%) max. 8 osztály (73,8%) középiskola (23,1%) egyetem, főiskola (3,1%) Forrás: TeIR 11. ábra A kistérség lakóinak legmagasabb iskolai végzettsége 2001. (%) max. 8 osztály (62,8%) középiskola (32,5%) egyetem, főiskola (4,7%) Forrás: TeIR 30

12. ábra A népesség megoszlása iskolai végzettség szerint B-A-Z megye, 2001. (%) max. 8 osztály 8,9 középiskola 40,6 52,53 egyetem, főiskola Forrás: TeIR Az országban a 2001-es népszámlálás kor a népesség 12%-a volt diplomás, addig Borsod- Abaúj-Zemplén megye lakosságának csak 9%-a az Edelényi kistérségnek csupán közel 5%- a. Ugyan ezen időpontban az ország népességének 42%-a elvégezte a középiskolát, a megyének is kereken 41%-a, viszont a szóban forgó kistérség népességnek csak 33%-a járta végig a középiskola osztályait. A diplomások vonatkozásában az Edelényi kistérség az ország egész népességétől messze elmaradt (7,3% pont), de az országos átlagtól gyengébben iskolázott B-A-Z megye népességétől is jelentősen elmaradt (4,2% pont). 13. ábra A népesség megoszlása iskolai végzettség szerint Magyarországon 2001. (%) 12,1 max. 8 osztály 46,3 középiskola 41,6 egyetem, főiskola Forrás: TeIR 31

A középiskolát végzettek arányát tekintve az országos átlagtól 8,9% ponttal maradt el, a megyétől pedig 8,1% pontos volt a lemaradása. Az iskolázottság terén az elmaradásnak több oka lehetséges egyik ok az elvándorlás lehetett minden bizonnyal, hiszen a középiskolát és az egyetemet, a főiskolát végzők többségének a térséget el kellett hagyni, hogy tanulhasson. Az elvándorlást erősítette, hogy a helyi igazgatás, alapoktatás, valamint a kis számú gazdasági szervezeten kívül nem tudtak elhelyezkedni felsőfokú végzettséggel. A középiskolát végzett ingázó középvezetők és munkások pedig könnyebben találtak olyan munkát a 70-es években és még a 80-as évek elején is, ahol a munkahely lakást is kínált főleg az ipari központokban és megyeszékhelyeken, ahol az állami pénzekből épült lakások zöme épült. Összefoglalva: az Edelényi Kistérség 36 ezer fős népessége 46 településen él. A települések közül kettő kisváros Edelény és Szendrő 44 db pedig kisebb, nagyobb község, amelyek népsűrűsége nagyon változó. A lakosság nemi összetétele azonos az országos és megyei átlaggal. A térség etnikai összetételére jellemző a roma lakosság magas aránya. Ez az arány mikro térségenként erősen változó, de mindenütt meghaladja az országos viszonylatban magas megyei átlagot. Az aktív korú népesség aránya azonos a megyeivel és országossal, de vannak egészen elöregedett települések is. Bár a természetes szaporodás is negatív, de attól még rosszabb az elvándorlások magas száma, így a térség lakosság száma folyamatosan csökken. Alacsony fokú de településenként nagyon változó, társadalmi aktivitás, ugyanis csupán a lakosság 30%-a végez jövedelemszerző tevékenységet. A megszerzett jövedelmek pedig messze elmaradnak a megyei átlagtól. A népesség iskolázottságának mértéke a max 8 osztályt végzettek a népesség 63%-át képezik messze elmarad az országos, de a megyei átlagtól is. (10-13. ábrák). A népességre vonatkozó részletes adatokat az 1. és a 2. számú mellékletek tartalmaznak. 32