A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG Mozgalom a vallási megújulásért A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG KÖRLEVELE
Címképünk Giovanni Bellini: Feltámadás A címlapon látható kép Giovanni Bellini 1475-79 körül festett műve: Feltámadás (ma Berlin, Staatliche Museen). A festő, Tiziano előde és mestere, 1430 táján született, és hosszú, munkás élete 1516-ban ért véget. Apja, Jacopo, és fivére, Gentile is kiváló festő volt, számos jelentős mű maradt fenn tőlük. Giovanni Bellini több kortársától tanult és sok fiatalabb művész példaképe lett. Korában nagy tisztelet övezte, Dürer is többször meglátogatta és nagyra becsülte. Hírnevét Tiziano életműve némileg elhomályosította, majd a XIX. században kezdték ismét értékelni művészetét, s ez a XX. században tovább fokozódott. Képei nyugodt, bensőséges hangulatot árasztanak, lágy, felülről jövő fény burkol be mindent, és a távlatok, a táj harmonikus egységbe olvad a képen megjelenő alakokkal. Bellini festményei a fény és a színek iránt különleges érzékenységgel bíró művészre utalnak. Minden jel arra vall s ezt az értő művészettörténészek is hangsúlyozzák, hogy mély belső élettel, meditatív képességgel bíró, hívő lélek volt. Bár élete nagy részében Velence hivatalos udvari festője volt (halála után Tiziano nyerte el ezt a hivatalt), nem ismerünk róla arcképet, külső megjelenéséről éppoly keveset tudunk, mint személyes életéről. A képen a hegyoldalba vágott, nyitott sírbolt előtt alvó, vagy éppen álomból ocsúdva álló katonákat látunk, egy félmeztelen ülő alak mellett, aki talán a temetőben vezeklő remete lehet. A távolba nyúló dombok között asszonyok közelednek a sír felé. A messzeségben házak, tornyok, a korabeli itáliai épületek jellegzetes formáival, a hegycsúcson vár látható. A kép bal szélén magas, kopár fa áll, rajta nagy fekete madár ül. A nyitott sír fölött látjuk lebegni a Feltámadottat, aki jobb kezét tanító, tanúságtevő gesztussal emeli fel, bal kezében zászlót tart. Nyugodt, tiszta arccal tekint felfelé, s úgy érezzük, mintha lassan emelkedne. Az őrt álló katonák közül ketten, mintha valamit érzékelnének ebből, felfelé kémlelnek. A színek, az ég felhői a hajnal hangulatát árasztják. Az ókeresztény korban a szövegek és ábrázolások Krisztust gyakran a felkelő Naphoz hasonlítják. Ebből az okból tájolták keletre a templomok szentélyeit is, és ezért láthatunk a kora keresztény bazilikák apszismozaikjain Krisztus alakja felett szivárványszínekben játszó hajnalfelhőket. A kereszténység első évszázadaiban még élt egy rejtett tudás Krisztusról, mint a magasztos Nap-szellemről, ez később fokozatosan eltűnt. A feltámadás misztériumáról gondolkodva megsejtjük, hogy ez az egyszeri, megismételhetetlen és mérhetetlenül jelentős esemény az egész emberiség és a Föld sorsát az eljövendő összes korszakra megváltoztatta, és valóban kozmikus Napkelte, új hajnal, új kezdet ez, ami ismét a szellemi világ felé fordítja az anyagba süllyedt emberi lelkeket. Giovanni mester, több mint ötszáz évvel ezelőtt, bizonyára megsejtett valamit ebből a titokból, és képét szemlélve ebből érezhetünk meg a XXI. században mi is valamit. Hegedűs Miklós 2
A tartalomból: Címlapunkon Giovanni Bellini: Feltámadás Emil Bock Az Evangélium c. könyvéből ezúttal a vízen járás története kapcsán írt elmélkedést fordítottuk magyarra Nyári táborunk hangulata és közösségfejlesztő hatása évről évre emelkedik meghirdetés és jelentkezés az idén nyári táborba Nagyszerű előadásokat tartott gyülekezetünkben Anand Mandaiker, erről közlünk összefoglalót Megpróbálunk áttekintést adni a szervátültetésről tartott konferencián elhangzottakból Egyre több a rendszeres csoportmunka és közös feladatvégzés, amelyekbe mindenkit szeretettel hívunk ezeket is összefoglaljuk A Keresztény Közösség programjait és a heti evangéliumrészeket külön programismertetőnkben tesszük közzé A vízen járás (Emil Bock: Az Evangélium Elmélkedések az Újszövetségről című könyvéből) Az egyes evangéliumok gyöngyszemei -nek szokták nevezni azokat az eseményeket, amelyek csak abban az evangéliumban szerepelnek. Nem kevésbé jelentőségteljes az, amit egy-egy evangélium negatív gyöngyszemének nevezhetnénk. Ezek olyan részek, amelyek három evangéliumban megtalálhatóak, de a negyedikből hiányoznak. A Lukács evangélium legfontosabb negatív gyöngyszeme Krisztus vízen járása a tengeren. Márk, Máté és János egyaránt a csodálatos kenyérszaporítás után meséli el ezt az éjszakai eseményt, amelyet a tanítványok átéltek. Ennek az elbeszélésnek a hiánya Lukács evangéliumában annál is feltűnőbb, mivel egy olyan szellemi eseményt ábrázol, amely különösen közel áll a Lukács evangélium szellemi természetéhez. Az Evangéliumban leírt csodákról szóló értekezésben szó volt arról, hogy Krisztus vízen járása a tengeren egy érzékek feletti Krisztus-találkozás volt a tanítványok számára, amely földi képekben vésődött be az emlékezetükbe. Azt, amit a tanítványok átéltek, nevezhetjük az éteri Krisztus-lény közös érzékelésének. Miért hiányzik hát éppen Krisztus vízen járása a Lukács evangéliumból, abból, amelyet az éteri Krisztus evangéliumának is nevezhetnénk? 3
Az olyan érzékek feletti jeleneteket, mint ez, nem lehet egyetlen nézőpontból szemlélve igazán mélyen megérteni. Újabb és újabb nézőpontokból kell megközelítenünk, hogy lassan felfoghassuk igazi belső mélységeit. Ehelyütt engedtessék meg nekünk, hogy a vízen járás ősjelenség-jellegére utaljunk. Itt az érzékek feletti tapasztalás, úgy a kereszténység előtti, mint a keresztény, ősjelensége mutatkozik meg előttünk. Egy természetes víz felületén, legvilágosabban egy csendes tó tükrén, olyan folyamatok játszódnak le, amelyek közvetlen megfelelői a szellemi-érzékfelettinek. Itt találkozik egy régebbi világnézet szerint a két alsóbb elem, a víz és a föld, a két felső elemmel, a levegővel és a hővel. A levegő és a víz között rengeteg kölcsönhatás jön létre. A szél működése a levegő elemben különböző alakokat rajzol a víztükörre, nyugodt karikákat, vagy tomboló hullámokat. A levegő felett található hő-elem a vízelemet felfelé húzza a felhőképződés minden alakjában. A levegő lefelé hat a vízre, a víz pedig felfelé hat a levegőre. A természeti képződmények csodálatos gazdagságának egy jó része a vizek felett játszódik le, ott, ahol a tenger és a menny egymásba érnek. Az antropozófiai megismerés örömteli útja felnyitja a szemünket arra, hogy az emberi lényben megtalálható a négy makrokozmikus elem mikrokozmikus megfelelője. A föld elemnek az emberben a fizikai test felel meg, a víz elemnek az éteri képzőerők szövődése és hullámzása (éter- vagy élettest), a levegő elemnek a lelki (asztráltest), és a hő-elemnek a szellemi lénymag, az Én. A természetben a víz felett lejátszódó folyamatoknak, a víz és az atmoszféra közötti határterület kölcsönhatásainak az emberben ott vannak a megfelelői, ahol a testi és a lelki kölcsönhatásba lépnek. A lelki nem hat közvetlenül a fizikai-testire, hanem az éteritestire, és ezen keresztül a fizikaira. Ahogyan a tengeren vihar keletkezik a levegő elem megbolydulása miatt, úgy keletkezik vihar és nyugtalanság az emberi életerőkben a lélek zaklatottságának következtében. Ha a lélek nem tiszta, hanem tele van nyugtalansággal és ösztönből eredő késztetésekkel, szenvedélyességgel, akkor ez felemészti, zavarja, rombolja az éteri képzőerőket, amelyeknek a feladata az emberi testet felépíteni, alakítani és egészségben megőrizni. Hogyan hat tehát egy megtisztult léleklény az ember éteri és fizikai testiségére? A természet hasonlatával úgy gondolhatjuk egy tisztán a világosságban nyugvó, vagy harmonikusan mozgó levegő elem a megtisztult léleklény szimbóluma. A csendes, fénnyel teli levegő teszi simává, tisztává odalent a víztükröt, amelyben tükröződhet az ég kékje és a fejedelmien, fehéren csillogó felhők. Természetesen az is igaz, hogy ha a lélek megtisztult, akkor az ember képzőerőlénye egy tiszta tükörhöz hasonlít, amelyben az egész teremtés nagysága és magasztossága látható. De ezzel még nem teljes a kép. Az emberiség nem a kereszténységben találkozott először a lélektisztulással. Ázsiából, elsősorban Indiából, hatalmas és nemes kereszténység előtti áramlatok érkeztek, amelyek a 4
lélektisztulás alaphangulatán keresztül mély bölcsességet hordoztak magukban. A régi Görögországban, a misztériumhelyeken és a misztériumokból keletkezett művészetben ismerték, mi a katarzis, a lélek megtisztulása. Amikor a kereszténység előtti világ leírja a megtisztult lélek hatását az éteri testiségre, akkor mindig a lótuszvirág ősi szimbólumához nyúlik vissza. A természeti hasonlatok világában a fénnyel teli, nyugodt levegőhöz, amely a tó sima tükre felett lebeg, az is hozzátartozik, hogy a fehér virágok, amelyek a víz színén úsznak, a fény-levegő szféra irányába nyílnak ki. A régi, elsősorban indiai bölcsességáramlatok tudták: kétféle lótuszvirág létezik. Kint a természetben ők az isteni szépség jelei, amelyek a levegő és a víz közötti szent teret jelölik. Bent az emberi lényben pedig isteni szellemi szervek, amelyek akkor jönnek létre, amikor a megtisztult lélek hatást fejt ki a képző- és életerőkre. A makrokozmikus lótuszvirágok kint a természetben olyanok, mint az éteri szemek, amelyekkel a Föld kitekint a kozmoszba. A tó tükre felveszi magába a kozmosz hatalmas képét; a lótusz szemei, amelyek erről a felületről felfelé irányulnak, a levegő és a fény lelki misztériumaiba pillantanak fel. A mikrokozmikus lótuszvirágok belül, az ember érzékfeletti, éteri-asztrális szervezetében akkor ébrednek fel, amikor a lelkiasztrális megtisztulása által az étertest isteni alakba rendeződhet, és kifejlesztheti érzékszerveit a legfontosabb erőközpontokban, ugyanúgy, ahogyan a fizikai test is rendelkezik érzékszervekkel. A hatalmas életérzéssé szerveződő étertest a csendes tó víztükréhez hasonló. A szellemi életét kifejlesztő étertest érzékek feletti érzékszervek, a szellemi szemek, hordozójává válik. Az étertest és az asztráltest határán virágoznak az elevenen hullámzó lótuszvirágok, amelyekkel az ember megtanul bepillantani az őt messze túlnövő lelki és szellemi világba, és fokozatosan egyre világosabban ki tudja venni azokat a lényeket, akik egyébként is ott vannak, azonban ő nem érzékeli őket. (A lótuszvirágról a nevet az ősi tradícióknak megfelelően megtartották behatóbb tanulmányokat találunk Rudolf Steiner A magasabb világok megismerése c. könyvében.) A legfontosabb lótuszvirág az, amely az emberi szív környékén fejlődik ki. Az embernek nemcsak fizikai, hanem éteri szíve is van. Azonban az ember földi fejlődésének eredményeként miután az ősi időkben az éteri sokkal erőteljesebb volt a fizikainál a fizikai szív az éterit kénytelen volt nemcsak elnyomni, hanem majdhogynem meg is fojtotta. Az ember keményszívű, szívtelen lett. A Biblia azt mondja, hogy az emberi szív többé már nem húsból, hanem kőből van, ám a szívnek majd ismét húsból valóvá kell válnia. Ahogyan azután a kereszténység új impulzusként beköltözött az emberek lelkébe, elkezdődött, tudatosan vagy tudattalanul, egy lélektisztulási folyamat, amelynek az lesz a következménye, hogy az éteri szív lassan felszabadul majd megkövesült bilincseiből. Itt alakul ki a voltaképpeni Krisztus-szerv. A szív Krisztusra nyíló szemmé válik. Az ember, amikor igazából kereszténnyé válik, Krisztust a szívébe fogadja. A szívrózsa felébredése, a szív 5
lótuszvirága, eleinte a lelken keresztül válik tudatossá. A fény megérinti a nyiladozó szív-szemet, s a Krisztus-Nap melengető sugaraival megérinti a fokozatosan kinyíló lótuszvirág-bimbót. A szív-szerv megelevenedése az, amit az Új Testamentum hitnek nevez. A hit nem fej-, hanem szívügy. Azonban nem pusztán érzéseket jelent. Egy olyan virág bimbója, amely egyre teljesebben meg akar nyílni a szellem fénye felé. Justinus Kerner sváb költő A prevost-i látó asszony című könyvében ennek az asszonynak az érzékek feletti élményeit írja le, és amikor annak a szív-szervnek a Napkörét és életkörét ábrázolja, amelyet a látó asszony transz állapotában átélt, a következőképpen foglalja össze vallásos felismeréseit. Az a fénysugár, amelyet a lélek az életkör központjába küld, megfelel annak a magasabb szférából származó vallásos fénysugárnak, amely megtölti a lelkünket. Mi ezt a fényt továbbárasztjuk mindenre, így az egész világot teljesen más megvilágításban látjuk, mint amire az érzékelő és bűnökkel terhelt ködbarlangunkból képesek vagyunk. A szentben azonban, ahová ez a fénysugár irányul, csak egy burkolt (misztikus) látás van, és ez a burkolt látás a hit, amely ugyan már magában hordoz minden erőt és igazságot, azonban csak burkoltan, akár egy bimbó. Ez a burkolt látás annak számára, aki ezzel bír, odaát majd nyílt látássá válik. És akkor a hit, ahogy Pál mondja, látássá válik, a bimbóból pedig kinyílik a fényvirág, amely nem más, mint Krisztus. Attól eltekintve, hogy Kerner a túlvilágot túlságosan a halál utáni időre helyezi, saját személyes halálmisztikájának következtében, nagyon pontos képekben beszél. A boldogság-beszédek nem pusztán szentimentálisan értendők, mint ami épületes, hanem úgy, mint ami szellemileg egészen pontos: Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják majd Istent. A valóságban ez azt jelenti: Meglátják majd Krisztust. De hol látják majd Krisztust? Tudatára ébrednek, hogy a szívükben nyíló fényvirág nem más, mint a hitük szeme, és amikor megtalálják a szemet, meglátják a Napot is, amelynek ez a szem szánva van. Itt a szem és a Nap ugyanaz. Látják a bennünk élő Krisztust, mint a szív nagy, ragyogó lótuszvirágát, ahogyan ezt Kerner helyesen ábrázolja. (Az itt említett lótuszvirágot tizenkét szirmúnak nevezik. Ahogyan a szív a mikrokozmosz, az ember központja, úgy a Nap a tizenkét állatövi jegy körében a makrokozmosz, a világmindenség középpontja. Az éteri szív szívvel látó képességével érzékeli a Nap szellemét, az éteri Krisztus-lényt, amely földi megtestesülésében a tizenkét apostollal vette körül magát.) Amikor a tanítványok látták a vízen járó Krisztust, felébredt bennük a szív-szerv a szent tápláló erő, a csodálatos kenyérszaporítás visszhangzásaként. Egyfelől jogos a vízen járó Krisztust nagy lótuszvirágként aposztrofálni. A természetben a lótuszvirág a nyugodt víztükrön virágzik. Az emberben belül a lótuszvirág az étertest nyugodtan áramló erőfolyamain nyílik, amikor a megtisztult lélekből nem zavarják és rázkódtatják meg ezt a folyamot szelek és viharok. A tanítványok élményének belső oldala a külső oldalt most nem érintjük, amivel nem azt mondjuk, hogy az hiányzik a következő. Először még izgatott a lelki lényük, így hánykolódik és háborog: A hajó 6
pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. (Máté 14, 24) Még vihar van. Azután azonban érvényre jut a Krisztusélmény lélektisztító utózöngéje: a szél elül, a tenger színe nyugodt és tiszta lesz. Ekkor már képes felébredni és önmaga tudatára ébredni a szív lótuszvirága: a tenger színén járva megjelenik egy fényt sugárzó lény. Az ő mozgására a tanítványok felfedezik annak a lótuszvirágnak mozgását, amely bennük ébredezik. Látják a hitük fényét,majd a szívük annyira tiszta és éber lesz, hogy képesek látni vele. Korábban átélték a szemet, most pedig átélik a Napot, úgy látnak, mint egykor a pásztorok az éjféli Napot : felismerik, hogy Krisztus az, és egyesülhetnek vele, teljesen befogadhatják megnyílt szívükbe. A tiszta szív látása, a hit látása az, amire most megérett a tanítványok lelke. Ezért is mondja Krisztus Péternek: Te kishitű! (Máté, 14, 31). Fordította: Barna Györgyi Lorenzo Veneziano: Krisztus a vízen jár (1370) 7
Nyári tábor Nyári táborunk hangulata, élmény-anyaga és közösségfejlesztő hatása évről évre emelkedik, és a kellemes pihenés mellett fejlejthetetlen élményekkel, intenzív szellemi munkával és felismerésekkel is segíti fejlődésünket. A Balaton közelében, a Bakony lábánál várjuk az aktív pihenésre vágyó családokat és fiatalokat, egyedülálló felnőtteket, a közösségünket már ismerőket és érdeklődőket egyaránt. Töltsünk együtt egy hetet tartalmi munkával, közös játékokkal, kirándulással, kézműves foglalkozásokkal, énekléssel, és mindazzal, amit közösen alakítunk! A gyermekeknek külön foglalkozásokat is biztosítunk. A tábor helye: a Veszprém melletti Nemesvámoson lesz, a Fehérlófia Waldorf Iskolában, többféle szálláslehetőséggel! (8248 Nemesvámos, Kossuth u. 24.). Ideje: 2014. július 14-20. (Már most beírhatjátok a naptárba. Kedvező időjárást rendeltünk. ) Várjuk azon felnőtt és ifjú önkéntesek jelentkezését is, akik szívesen vezetnének a táborban valamilyen gyerekprogramot (mozgás, túra, kézműves foglalkozás, kézimunka, egyéb), illetve gyermekfelügyeletet vagy a tábori életet segítő munkákat vállalnának. Ha szükséges, nekik fokozott kedvezményt nyújtunk a részvételi díjból. Diákoknak igazolni tudjuk az önkéntes munkát! A tábor alakításának további lépései attól is függnek, hogy milyen korosztályú és összetételű jelenlétre számíthatunk, milyen kérdések, érdeklődési körök merülnek fel bennetek, miről szeretnétek hallani, beszélgetni, milyen felajánlások érkeznek a gyerek és felnőtt foglalkozások vezetésére. A tábor részvételi díja szállással és étkezéssel együtt előreláthatóan 20-25 ezer Ft/hét lesz a felnőttek számára, ennek fele az iskolás gyermekek részére, negyede a 4-7 év közötti gyermekeknek, és 4 év alatt ingyenes. Önköltséges táborra törekszünk, így az árak a csoportlétszámtól függően változhatnak. Idén is van egy keretösszeget, amelyből bárki támogatást kérhet, akinek az önköltséges hozzájárulás is aránytalanul nagy terhet jelentene, vagy lehetetlenné tenné a részvételét. Tehát pusztán anyagi okok miatt tehát senki se maradjon ki az együtt átélhető élményekből! 8
AZ ALÁBBI ADATOKKAL VÁRJUK AZ ÉRDEKLŐDŐK JELENTKEZÉSÉT Bujdosó Juditnál judit.bujdoso@feherlofiawaldorf.hu címen, vagy postai úton Bujdosó Judit 8248 Nemesvámos Petőfi u. 1. Név: Cím: Elérhetőség: A résztvevő családtagok neve és életkora (gyermekek esetében fontos): Milyen téma érdekel: Milyen foglalkozást vezetnél: Milyen időtartamban, hány alkalommal: Milyen várható költséget jelentenének a foglalkozáshoz szükséges anyagok, eszközök: További kérdésekkel és észrevételekkel keressetek a fenti e-mail címen vagy telefonon: Bujdosó Judit 30-406 4906. Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban! vendégünk volt Anand Mandaiker Február végén, március elején gyülekezetünk vendége volt Anand Mandaiker úr, aki a Keresztény Közösség hét tagú vezetőségének tagja, azon belül is a három felső vezető egyike. Mandaiker úr indiai származású pap, aki gyermekkorát a hinduizmussal áthatott Indiai-félszigeten töltötte. Életpályája 23 évesen, építészhallgatóként vezette Európába, a Keresztény Közösség stuttgarti papi szemináriumára, hogy aztán később a Keresztény Közösség papjaként a kereszténységet szolgálja. Életének továbbra is fontos törekvése maradt az indiai emberek segítése, amit világi szervezetekkel is együttműködve tesz. Ezek közül a Gandhimozgalom munkájáról mesélt részletesen, készségesen eleget téve a munkatárskör kérésének. Így 2014. március 1-én és 2-án két előadása hangzott el (angol és német nyelven) a Keresztény Közösség kápolnájában A szegények erőszak nélküli küzdelme Indiában és Gandhi öröksége ma címmel. A két előadás között angol nyelven teljesült az emberszentelő szertartás vasárnap délelőtt. Érdeklődők népes köre töltötte meg a közösségi teret ezen a hétvégén fiatalokkal, idősekkel, a gyülekezetünk tagjaival, a téma iránt érdeklődő diákokkal, pedagógusokkal, miközben a szüleiket váró gyerekek a kisteremben játszottak. Mandaiker úr pillanatok alatt felkeltette érdeklődésünket témái iránt, nyitott, ébresztő kérdéseivel rögtön bevonta a jelenlévőket az együttgondolkodásba. 9
(Például: Mi mindent kell megszervezni és előkészíteni, ha 25 ezer vagy 75-85 ezer ember szeretne menetelni India 1. számú autópályáján három és fél héten keresztül Góliából Delhibe? vagy Mi az erőszak, milyen formái lehetnek?) Érzékletes és részletes példákon keresztül mutatta be nekünk az indiai szegények (az őserdőkben élő és életterüket egyre több okból elveszítő őslakosok) életét, élethelyzetét és problémáit, az erőszakmentesség módjait. Szavai mély együttérzést keltettek. Az érzékletes példákon keresztül közel hozta hozzánk az indiai emberek erőszakmentes küzdelmét, a Gandhi-mozgalom törekvéseit, és jól érthető módon adott rátekintést a szegények erőszak nélküli mozgalmának célkitűzéseire, követeléseire és eredményeire. Bemutatta a Gandhi-mozgalom modern, példaértékű működését, amely Gandhi életének kulcsmotívumaival összhangban tevékenykedik. Összekötötte mindezeket a hétköznapi és vallási értelemben vett áldozathozatal folyamatával, eljutva odáig, ami Gandhi életének legfőbb motívuma volt: Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban! Röviden összefoglalva: Nem a világ változására kell várni, hanem saját belső változásunkon dolgozni, mert ettől kezd változni a világ is. A Keresztény Közösség ereje az ember változást teremtő képességében és ennek ápolásában rejlik. Ez teszi lehetővé azt is, hogy az ember ne passzívan, hanem aktívan álljon a világban és erőszakmentesen, a hindi ahimsa szó etimológiája alapján pontosítva: hőt, melegséget teremtve közösségben cselekedjen és hasson a világban. Elmondta, hogy tulajdonképpen ezt gyakoroljuk az emberszentelő szertartáson is: ha nyitottan lépünk a szertartásba, és érdeklődve, odaadással hallgatjuk az evangéliumot, az együttérzést válthat ki, és ez alapozza meg annak a lehetőségét, hogy átélhetjük a megszületett hő átváltoztató erejét, az egységet, a kommuniót. A változáshoz áldozatkészség és áldozathozatal segíthet bennünket. Ennek a képessége az, ami hőt teremt és lehetővé teszi az erőszakmentes, mégis aktív cselekvést. Ez a fejlődés alapja, amelyet minden ember gyakorolhat ma is, abban a környezetben, amelyben él. Radics Helga Fra Angelico: Asszonyok a sírnál 10
A szervátültetés orvosi, etikai és jogi kérdései Az Antromedicart Egyesület, a Keresztény Közösség és a Magyar Antropozófiai Társaság szervezésében a fenti címen kétnapos rendezvény keretében dr. Heike Baumgart gyermekorvos, dr. Hinrich Baumgart aneszteziológus (a grazi Gyermekklinika Intenzív Osztályának főorvosa), dr. Kapócs Gábor neurológus, dr. Szőke Henrik antropozófus orvos és Gwendolyn Fischer a Keresztény Közösség lelkésze tartott előadást. Az ott elhangzott nagyon mély és érdekes tartalmakról számol be az alábbi írás, amely nem tud és nem is kíván teljes körű beszámoló lenni. Élethelyzet Dr. Hinrich Baumgart vezette elő a szervátültetés témáját egy mindenki számára jól megérthető életkép felfestésével. Két valódi történetet írt le, amely az előadó szerint várhatóan érzelmileg kettészakít bennünket, mint ahogy maga a téma is szétfeszíti a lelket. A kórházi éjszakai ügyeletben egyszer csak szirénázó mentő érkezett egy autóbalesetben a fején súlyosan megsérült, eszméletlen fiúval. A CT kimutatta, hogy a koponyacsont és az agy károsodott. Az intenzív osztályon két hétig küzdöttek a fiú életéért, azonban meghalt. Agyhalált állapítottak meg az orvosok. Ez az a pont a halál és az élet folyamatában, amikor felmerül a szervátültetés lehetősége. A szülők hozzájárultak a szervadományozáshoz, úgy gondolták, valami mégis tovább él így a gyermekükből. A másik eset egy 17 éves fiúról szól, aki náthás lett, ám idővel nem gyógyult, egyre gyengült, köhögött, végül kórházba került. Szívizomgyulladást állapította meg nála, állapota gyorsan romlott, mesterséges szívvel tartották életben azért, hogy a szívizomgyulladásból meggyógyuljon. De a gyulladás nem múlt el. Az életben maradáshoz egyetlen esélye maradt: ha kap egy új szívet. Ki kérdez és ki dönt? Ezen a ponton vette át a szót felesége, dr. Heike Baumgart gyermekorvos. Megkérdezte, mi merült föl a hallgatókban a témával kapcsolatban. A jelenlévők kérdéseket soroltak, melyek felkerültek egy táblára: Ha szervezetünk individuálisan fejlődik, hogyan lehet azt másba átültetni? Fontos-e, hogy ismerjem azt, akinek szervet adok? Mettől meddig tekinthető az ember embernek? Mitől és kitől függ a szervet fogadó élettartama? Hogyan hat az énre a szervátültetés? Van-e különbség az átültetett szervek között? Ha a test és lélek egységéről beszélünk, hogyan értelmezhető, hogy a test egy része a halál után itt marad? Kutatták-e, milyen hatással van a szervátültetés a karmára? 11
A doktornő pontosította, hogy ezen a rendezvényen elsősorban a szervadományozásról lesz szó. A szervet befogadó nézőpontjából kiindulva egy másik esemény során fogunk beszélni, előreláthatóan a jövő évben. Az adományozás és az átültetés nemes dolog és egyben elborzasztó is. A szervátültetés ténye fantasztikus, hiszen az orvostudomány képes kezelni az immunrendszert, ami az idegen szerv kilökésére törekszik. Enélkül sok ember meghalna idő előtt. De szabad-e ilyen mértékben beavatkozni a sorsba? Aki fogadja a szervet, kap egy második életet. Mindezt egy idegen embernek köszönheti, sokszor olyannak, aki soha nem nyilatkozott arról: igen, én adni akarok. Döntési helyzet az is, hogy súlyos betegség esetében akarok-e elfogadni szervet. Természetesen most nem a hirtelen fellépő, akut esetekről beszél, hanem arról a helyzetről, amikor van időnk a kérdés átgondolására. A szervadományozásról azonban a szervkivétel előtt kell és lehet dönteni. Az első szívátültetést 1967-ben végezték el, hihetetlen orvostudományi esemény volt, azonban számos kérdést is hozott magával. A szervátültetés következményeit nagyon nehéz teljességében áttekinteni, mégis döntenünk kell egy adott helyzetben. Elsőként a fizikai síkon tájékozódtunk, majd felmerült a kérdés: milyen lelki és szellemi következménye van a betegségnek és a halálnak? Ez az egész sors-utunkat érinti. A kérdések fontosak az ember életében, arra kell törekednünk, hogy élővé váljon bennünk, szemléletünkben. A szervátültetés kérdéseire is érvényes az, amit Rudolf Steiner így fogalmazott: A kérdés lelki törekvésében él az az erő, amely a szemléletünket eljuttatja odáig, hogy szemléletünk a lelki tevékenységgel együtt megnyilvánítsa a szemléltek valóságát. (Grundlinien einer Erkenntnistheorie, Előzetes kérdések fejezete (Vorfragen), 1. kiindulási pont az 1924-es új kiadáshoz fűzött megjegyzésben) Minden igazi kérdés az énünkből ered, így énünk tudatosságától függ, mennyire jelenvaló, a valósághoz kapcsolódó döntést hozunk. Korunk legnagyobb rejtélye az én-jelenlét. Énünk kapcsolatban áll az angyallal, így a felelősségteljes döntés meghozatalának dimenziója kiszélesedik. A költő Christian Morgenstern megkísérelte emberi szavakba foglalni azt, hogy mit kell az ember védőszellemének elszenvednie, ha egy lélek elidegenedik tőle: Ó, bárcsak látnád Arcfényed elváltozását, Amikor elveszted önmagad, És elfordulsz tőlem A csendes, tiszta tekintet közepén, Mely egyesít bennünket! Egy derült táj felhősödik be, És kizársz magadból. 12
Ekkor várok. Várok szótlanul, gyakran hosszasan. S ha ember lennék, mint te, Megvetett szeretet kínja ölne le. Ám végtelen türelmet Adott nékem az Atya, Rendíthetetlenül várok rád, Bármikor térj vissza. És e szelíd intést Ne mint szemrevetést fogadd, Tiszta üzenetként csupán. ( O, wüsstest du kezdetű vers, fordította Silye Imre) Az énünk fiatal, mégis ez az a szint, ahonnan fakadóan döntéseinket meghozzuk. Szabadságunk azonban egyben magában hordozza tévedésünk lehetőségét is. Mégis döntenünk kell, mert ha nem tesszük, akkor helyettünk döntenek. Képesnek kell lennünk arra, hogy szemben álljunk az ideával, egyébként a szolgájává alacsonyodunk. (Rudolf Steiner) A doktornő rövid, ám annál jelentőségteljesebb előadása hirtelen nagyon magasra helyezte a mércét: a szervátültetés során fontos döntéseket kell meghoznunk, amelyek énünk legmélyebb rétegét szólítják meg. A szabadság nem a fekete és fehér közötti választás, hanem az, amikor kilépünk az ilyen előírt választási lehetőségek közül. (Theodor W. Adorno) Mi az agyhalál? Hinrich Baumgart az agyhalál fogalom történeti kialakulásáról, és az ezzel kapcsolatos élettani folyamatokról beszélt a továbbiakban. 1950 körül az orvostudomány eljutott oda, hogy külsőleg, géppel képes volt lélegeztetni az önálló légzésre képtelen betegeket. A szakirodalomban 1958-ban bukkan fel a coma dépassé fogalma, amely olyan állapotot ír le, amikor a beteg a mesterséges lélegeztetés miatt nem hal meg, de nem is tud utána egészségessé válni. Az első szervek átültetése 1965-67-re tehető, vesével majd a szívvel próbálkoztak. De honnan és hogyan lehet átültethető szervhez jutni? 1968-ban a Harvard Egyetemen összeült egy ad hoc bizottság, amely hozott egy döntést: egy agyhalott (coma dépassé) állapotban lévő ember soha többé nem válhat egészségessé, ezért a szervei átültethetőek. Ekkor mondták ki először, hogy az agyhalál egyenlő a halállal. Valóban halott az agyhalott? Hiszen a szervei élnek. Az orvostudomány értelmében téves az a mondat, hogy az agyhalott halott. Az agyhalottat a jog hullának tekinti, de biológiai és szellemtudományos értelemben az agyhalott egy haldokló ember. Viszont ne legyünk mérgesek azért, mert jogilag az agyhalált megfeleltetik az ember teljes 13
halálának. Jogilag élő emberből nem lehet szervet kivenni, ez a római jog szerint csak egy hullából lehetséges. Amióta létezik transzplantáció, azóta tekintjük jogilag az agyhalottakat hullának, miközben ők még élnek, éppen haldoklanak. Azonban egyértelműen ki kell mondani, hogy az agyhalott állapotban lévő ember már soha többé nem lesz egészséges. A doktor úr ezután részletes anatómiai ismertetésbe kezdett, mely során bemutatta az agy részeit, melyik rész milyen élettani funkció működését irányítja, az agy egyes betegségei hogyan alakulnak ki, milyen területet érintenek fiziológiailag. Az agykárosodás formái nagyon sokrétűek, az ilyen betegek tünetei is nagyon változóak. Például bezártság-szindróma esetében a beteg éber ugyan, de semmilyen módon nem tud megnyilvánulni, vagyis gondolkodik, de nem tud mozogni, reagálni. Ebben az esetben csak olyan betegről tudnak beszámolni, akinek a szeme mozog. Létezhet-e tudat, ha semmilyen inger nem tud bejutni az agyba? Ha valaki még gondolkodásra képes, annak az agyműködését képesek műszerrel mérni. A beteg mozdulatlanul és csukott szemmel fekszik, de gondolkodik, és a számítógépen keresztül ezt lehet érzékelni, ez is egyfajta kapcsolattartás a beteggel. Az agykárosodás másik formája az oxigénhiányos állapot következménye. Ilyenkor a beteg lélegzik, a szemnek van reflexe, azonban nincs tudati tevékenysége. A Gillen-Barré szindróma esetében például a beteg teljesen lebénul, nem tud mozogni, majd a légző izmok is leállnak, géppel lélegeztetik, de a tudata teljesen éber. A fejet ért hirtelen ütés következtében pedig olyan kómába kerülhet az ember, amikor tudattalan, mozdulatlan állapotban, csukott szemmel fekszik. Nagyon fontos, hogy a felsorolt példák egyike sem tartozik az agyhalál fogalmába! A fenti esetekben az agy egy bizonyos részén következett be irreverzibilis folyamat, amely azonban valamikor reverzibilissé válhat, ha az elhalt agyrészt maga az agy valahogy pótolja. Az agyhalál esetében azonban a teljes agy elhalásáról kell beszélnünk, nincs egyetlen működőképes agysejt sem. Az agy teljesen halott, szétesett, és ezt követően feloldódik, elfolyósodik. Ebből az állapotból nincs visszatérés vagy javulás. A kómás állapotból visszatérő emberek beszámolói valóságosak, de hangsúlyozandó, hogy ők nem voltak agyhalottak! Hogyan történik az agyhalál kimondása és a szervkivétel? Az agyhalál megállapításának jogszabályokban szigorúan előírt, részletes szabályai vannak. Pontosan rögzíteni kell az összes előírt vizsgálat eredményét, és ezeket a vizsgálatokat egymástól függetlenül három orvosnak el kell végeznie, mindháromnak ugyanarra az eredményre kell jutnia. Dr. Hinrich Baumgart részletesen elemezte ezeket a vizsgálatokat a hallgatóságnak, dr. Szőke Henrik pedig a magyar jogszabály 14
által előírt protokollt, az agyhalál megállapításához szükséges jegyzőkönyv tartalmát mutatta be, mely letölthető innen: http://ovsz.hu/search/node/jegyzőkönyv A jogi halál pillanata akkor következik be, amikor mindhárom orvos aláírja az agyhalál diagnózisát. Amennyiben az agyhalott jogi és orvosi szempontból alkalmas donornak (pl. életében nem tiltakozott ez ellen, a rokonok beleegyeznek mindez az adott ország jogrendjétől függ), átvizsgálják a szervezetét és összevetik a szervátültetésre várók adatbankjával, majd felajánlják a szerveket: a májat például Berlinbe, a szívet Budapestre, a vesét Grazba. A fogadóhelyek orvos-csoportjai összegyűlnek, majd elkezdődhet a szervkivétel folyamata. Az aneszteziológia szerint nincs szükség narkózisra, azonban a legtöbb esetben mégis alkalmazzák. A szervelőkészítés során a véráram helyébe speciális fenntartó folyadékot nyomnak. Ennek hatására áll le véglegesen a szív dobogása. Innentől érzékelhető a test halála, a lénytagok távozása ekkor szűnik meg a test és a lénytagok összekapcsolódása, ez az érintett ember valós halálának pillanata. A halál tehát több folyamaton keresztül lép föl, amelynek megindítója a szív megbénítása, ami kb. 30 másodperc alatt játszódik le. Majd a hasüreg lehűtése és tartósítása után kifejtik a szerveket, visszavarrják a testet és elviszik a halottasházba. Hogyan válhat valaki donorrá? A magyarországi szabályozásról dr. Kapócs Gábor neurológus tartott ismertetőt. Szervátültetés történhet élő donorból, illetve agyhalott állapotú (dobogó szívű) donorból és ritkább esetben halottból (nem dobogó szívű donorból). Magyarországon élő donorból és agyhalottból történik szervátültetés. Élő személyből más személy testébe történő átültetés céljára csak regenerálódó szövetet, a szerv jelentősebb funkciókiesését nem okozó szervrészletet, illetve olyan páros szerv egyikét lehet eltávolítani, melynek hiánya nem okoz súlyos és maradandó károsodást. Szervet, illetve szövetet csak cselekvőképes személy adományozhat. Fontos kiemelni, hogy az adományozás ellenérték nélkül, valamint kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen történhet csak. A leendő donort az átültetésben közvetlenül részt nem vevő orvosnak kell szóban és írásban részletesen tájékoztatnia minden, a beavatkozással összefüggő lényeges körülményről, a szerv, illetve szövet hiányától várható rövid és hosszú távú következményekről. A donor beleegyezését szervadományozáskor közokiratba, szövetadományozáskor teljes, bizonyító jellegű magánokiratba kell foglalni, melyet a műtétig a donor bármikor, formai kötöttség nélkül visszavonhat. A beavatkozással kapcsolatban a tájékozott beleegyezés során a szervet kapót arról is tájékoztatni kell, hogy a donor egészségi állapotára milyen következményekkel járhat a szervkivétel. Az agyhalottból, halottból történő szervkivételéhez szükséges beleegyezés típusa szerint a világon alapvetően kétfajta rendszert lehet elkülöníteni: a pozitív 15
beleegyezés elvét és a feltételezett beleegyezés elvét. Mindig annak az országnak a jogszabálya érvényesül, ahol az érintett tartózkodik! A pozitív beleegyezés elvének ( opting in ) lényege az a feltételezés, hogy aki életében nem adott kifejezett írásos hozzájárulást ahhoz, hogy halála után szerveit transzplantációs célokra igénybe vegyék, annak szervei nem távolíthatók el. Ilyen szabályozás van érvényben például az USA-ban, Kanadában, Angliában, Németországban, Hollandiában, Írországban, Dániában, Görögországban, Romániában, Svájcban, Japánban. A másik rendszer a feltételezett beleegyezés elve ( opting out ), amely abból indul ki, hogy mindenki beleegyezett szervei halál utáni, illetve agyhalál utáni transzplantációs célú eltávolításába, aki ez ellen életében nem tiltakozott. Ez érvényes többek között a következő országokban: Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Finnország, Franciaország, Lengyelország, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia és Magyarország. Egyes országokban joga van a hozzátartozóknak tiltakozni. Kiskorú donor esetében a jog világszerte egyöntetűen rendelkezik: a szülő, a gyám, a törvényes képviselő hozzájárulásával lehet szervet kivenni. Hazánkban minden nagykorú ember potenciális donorjelölt, aki életében nem tett tiltakozó nyilatkozatot. Az itt tartózkodó külföldiekre is a hazai szabályozás érvényes. Mindezt részletesen az 1997. évi CLIV. egészségügyi törvény tartalmazza. Ez az alaptörvény számos módosításon ment át, utoljára 2013-ban módosították, tehát mindig a legfrissebb változatból kell tájékozódnunk. Az Országos Transzplantációs Nyilvántartás (OTNY) azon személyek adatait tartja nyilván, akik életükben tiltakozó nyilatkozatot tesznek arról, hogy esetleges agyhaláluk vagy haláluk után testükből szerveiket és szöveteiket eltávolítsák, és szeretnék, hogy személyes adataik ezzel kapcsolatban az országos számítógépes adatbázisba bekerüljenek. Az adatvédelmi törvény életbelépése óta a tiltakozó nyilatkozat (közokirat vagy magánokirat) megküldésével egyidejűleg a számítógépes nyilvántartásba vételhez írásban is hozzá kell járulniuk. A nyilatkozattétel legegyszerűbb módja, ha a nyilatkozó a személyes adataival ellátott, saját kézzel írott és aláírt szöveget postázza az alábbi címre a nyilvántartásba vételre vonatkozó hozzájárulás kitöltött és aláírt nyomtatványával együtt. Nyilatkozatot lehet tenni a háziorvosnál is, aki továbbítja azt az OTNY felé. A nyilvántartásba vételről visszaigazolást küldenek. Országos Transzplantációs Nyilvántartás címe: 1096 Budapest, Nagyvárad tér 2. E-mail: otny@okbi.antsz.hu Telefon: +36-1-476-1100 / 2509 Fax: +36-1-476-1138 Az Országos Vérellátó Szolgálat honlapján megtalálhatók a szervátültetéssel kapcsolatos tájékoztatók, jogszabályok és dokumentumok: http://www.ovsz.hu/oco 16
Az Ausztriában érvényes tiltakozó nyilatkozat nyilvántartásba vételéhez szükséges tudnivalók és nyomtatványok letölthetők innen: http://www.goeg.at/de/widerspruchsregister Érdemes a sürgősségi ellátás során figyelembe veendő betegségek leírását, és a baleset, súlyos betegség, illetve cselekvőképtelenség esetén értesítendők elérhetőségeit az igazolványunkban, jól látható helyen tartani. Ha valaki a szervátültetésre vonatkozó hozzájáruló vagy tiltakozó nyilatkozatát külföldön is ki akarja fejezni, az adott országban beszélt nyelven írt nyilatkozatát is az igazolványába teheti. Ha megtalálják, általában figyelembe veszik. Kérésre további tájékoztatást nyújt, illetve az internettel nem rendelkezők számára dokumentumot, nyomtatványt küld Silye Imre, Tel. 1-200 2889 A halál pillanata Gwendolyn Fischer előadásának indításaként fontosnak tartotta, hogy el kell oszlatni a tévhiteket és hazugságokat a szervátültetés körül. A szervátültetésért kiállók az agyhalottat gyakran halottnak tekintik, úgy bánnak a fogalommal, mintha az érintett teljesen meghalt volna. Magát az agyhalott fogalmat akkor vezették be, amikor megnyílt a lehetőség a szervátültetésre. A retorika arra utal: fogadja el az ember az átültetést az agyhalál révén. A szervátültetést elutasítók azonban az agyhalottat gyakran élőbbnek tekintik, mint amennyire valójában él. Az agyhalott ember azonban közelebb áll a halálhoz, mint az élethez. Már nem nyerheti vissza földi sorsának irányítását. Nem szabad az agyhalott ember állapotát a kóma felé tolni és kriminalizálni az átültetést. Ez is szélsőséges tendencia, hiszen ezáltal már eldönti az ember, hogy mit akar közvetíteni, és ennek megfelelően manipulál. Megfelelő mélységű információs alapra van szükségünk, az ítélkezéshez szükséges ismeretek elsajátítására, mint ahogy az eddig elhangzott előadások is ezt segítik. A döntés ettől nem lesz könnyebb, de elő kell segítenünk a szabad döntéshozatalt. A döntéshez erő és felelősségvállalás szükséges akkor is, ha nem tudjuk teljesen áttekinteni a helyzetet. Ám ebben az esetben is az egyéni én hozza meg a döntést, így a legértékesebb elem kapcsolódik hozzá. Csak egy rossz döntés lehet: ha valaki nem akar dönteni, ha ki akarja vonni magát a korunkból eredő kérdésekből. Földi látókörünk nagy tudásunk ellenére is felületes. Az agyhalottra úgy tekintünk, hogy eléggé halott már ahhoz, hogy életének hátralévő részét elhanyagoljuk, mert az ember cselekvőképessége egy működőképes agyat feltételez. Másik természetesnek gondolt előfeltétel, hogy az agyhalott lelke már eltávolodott, nem érinti az átültetés. Vajon miért alkalmaz az altató orvos mégis narkózist? Még biztatják is, hogy a lélek jó pontot kap mások megsegítéséért. Az utolsó jótett érve nagyon erős, amely jelentősen bővíti a beleegyezők körét. 17
Orvospolitikai érvek szerint sok szervre van szükség. Ez azt jelzi, hogy belső értékeink összhangja erősen a földi értékből indul ki. Az általános szemlélet szűk látókörű a következményeket illetően, nem foglalkozik például a halál utáni élettel. Abból indul ki, hogy a legfőbb jó az ember életének meghosszabbítása. Ezt a konferenciát három szervezet hozta létre: az Antromedicart Egyesület, a Keresztény Közösség és a Magyar Antropozófiai Társaság. Ez nagyon fontos, hiszen közösös az emberkép. Az embernek van fizikai teste, amely a lelki-szellemi lényünk hajléka. Az élettest, étertest az éltetője a fizikai testnek, folyamatosan áthatja azt, ezáltal át is alakítja. Az asztráltestben éli át a lélek az életet. Az én összefogja, rendezi, alakítja az előző hármat. Alakító énünk legfőbb feladata, hogy önmagát vezetve irányt adjon, a belőle fakadó erők dolgoznak bennünk. Mi történik, ha valaki súlyos beteg lesz, vagy balesetet szenved? Egy baleset kiragadja az életből, ott van kiszolgáltatva, segítségre szorulóan. Hallatlan, mi mindenre képes az intenzív orvostudomány. Minden intézkedése arra irányul, hogy a fizikai test és az étertest kapcsolata megmaradjon, biztosítsa a beteg önálló életének folytatását, amely ebben az életben egy adott életre és egy adott testre vonatkozik. Ha a beteg állapota kritikusra fordul, diagnosztizálhatják az agyhalált. Ekkor feltartóztathatatlanul elindult az elválasztódás folyamata, a beteg nem fog életben maradni, az orvosok pedig azon fáradoznak, hogy a hozzátartozókkal együtt a búcsúzás gesztusát nyilvánítsák ki. A lélegeztető gép leállítását nem lehet gyilkosságnak tekinteni, hanem ez által megengedjük a halál folyamatának beteljesülését. Egy olyan folyamatnak adunk teret, amely lélegeztető gép nélkül már hamarabb megtörtént volna. A mesterséges lélegeztetés célja az volt, hogy lehetőséget teremtsünk a segítségnyújtásra. A halál ilyen jellegű eltolása a beteg érdekében történt, földi életének támogatására. Ha azonban nem történik szervkivétel, a beteget elbocsájtják a halál felé, a lélek a teljesen ép testet hagyja el. A hozzátartozók áhítattal és nyugalommal búcsúzhatnak el. A halál szent dolog az életünkben, a haldoklók és halottaink magasztos élményről számolnának be, ha tudnának. Rudolf Steiner szerint a halál egy folyamat, amelynek egy pillanatában a szellem és a lélek elszakad a testtől. A halál pillanatában fény hatja át mindazt, ami előtte és utána történik, és ez akkor is így van, ha földi oldalról gyásszal és fájdalommal éljük át mindezt, mert a múlandót látjuk. Azonban a másik oldalról, a szellem felől nézve ez az a pillanat, amikor a legnagyobb békével telítődik az ember lénye. A szellem soha el nem múló örök élet. Így maga a halál a bizonyíték arra, hogy valójában nem létezik a halál. Máshol Steiner arról beszélt, hogy az igazi halál egy szívből induló folyamat. Az én, a lélek és a test kapcsolata a szívben válik szét, amikor elindul a halál. Ebből a szakadásból felviláglik egy fény, az étertest és asztráltest felemelkedik az ember feje fölé a szívből, miközben a test az ágyon fekszik. Felemelkedik az ember, aki 18
visszahagyja földi hajlékát. Beáll a halál, azonban ez a pillanat még nem hordozza a halál teljes folyamatát. Ami kezd kivirágozni, az néhány napig még kapcsolatban marad a fizikai testtel, amelyre szükség van még a visszatekintés miatt. A halál pillanatában kibontakoznak az étertestből a szerveinken keresztül átélt élmények: távolodnak, tágulnak, megnyilvánítják azt, ami beléjük pecsételődött, felszabadulnak a bele kötött emlékek. Ezek alkotják az életre történő visszatekintést, egy panorámaképet, amely sokkal erőteljesebb, mint a földi tudat visszatekintése volt. Az elhunyt a valóság valóságát érzi át, a saját életével találkozik. Ezt az én-élményt kell megsejtenünk, hogy közel kerüljünk a szellemi világhoz. Amikor az ember elválik testétől, először éli át a testét kívülről. Látja a saját holttestét, így jut el ahhoz, ami az én-tudatot lehetővé tette. Agyműködésünkkel tudunk kapcsolódni a világhoz, az agy azonban tudati szinten egy tükröző szerv. Az elhunyt nem úgy tekint a holttestre, mint amire már nincs szüksége. Magaslatról tekint rá, és elismeri a testet, mint ami az ént szolgálja. Emberek közötti kapcsolatban ez a másik ember isteni lényének elfogadását jelenti: ez a szeretetből fakadó tekintet. A kibontakozó kép, a visszatekintés, majd az énre való rácsodálkozás hármassága a teljes halál utáni életet befolyásolja, amely újra és újra visszanyúl, visszaérkezik a halál pillanatához. Én az én vagyok. A halál utáni életben be kell illeszkedni a szellemi világba, folytatni kell magamon a munkát, hogy egyre inkább tagjává váljak a világnak, egyre inkább a szellemi szférába emelkedhessek. Ezért nagyon fontos az élet-panoráma kibontakozása. Az élet-panoráma során képződik egy olyan kivonat, amely az embernek a szellemvilággal rokonná vált részét tartalmazza ilyen az éteri test kivonata, az emberszeretet iránt elkötelezett része, amely az ember fejlődését hordozza. Étertestünk aranyló fényű kivonatát tudja az angyal tovább vinni. Az ember lelke akkor indul tovább, amikor elhalványulnak az életképek. Sok mindennel találkozik, azzal is, ami nem válik aranyló fényűvé. Lelkünk mélyén ott él a törekvés, hogy a nem fénylőt is átváltoztassuk. A visszatekintésnek vannak kínos részei is, de a szellemi világ lényege éppen az, hogy ezt a kínosat át akarjuk változtatni. Mi történik, ha valaki szervadományozóvá válik? A szervátültetés célja, hogy a potenciális szervfogadó életében a fizikai és az étertest kötődését minél tovább fenntartsák. A donor esetében azonban az orvosok szándékai már nem az agyhalottra, hanem a szervre váró emberre irányulnak, a donor élete alárendelődik a szervfogadó életének. Ez a szándék súlyos következményekkel jár. A jogrendszert annak érdekében változtatták meg, hogy beavatkozhassanak egy másik ember életébe. A szervhez jutás van szem előtt, halottá nyilvánítanak valakit, aki még nem halt meg teljesen. Mivel csak élő szervet lehet átültetni, ezért a szervátültetés esetében az orvosi cél a halál megakadályozása. Egyrészt halottá nyilvánít, másrészt életben tart. Hatalmas ellentmondás. Az orvosok szerint az agyhalott nem érez fizikai fájdalmat, és ezt a halál közeli állapotból visszatért emberek beszámolói is 19
alátámasztják. Felülről látták magukat, de fájdalmat nem éreztek, csak akkor, amikor a lélek visszatért a fizikai testbe. De vannak más jellegű fájdalmak is, pl. szerelmi bánat, búcsúzási fájdalom, amelyek betegítő hatásúak. Például ha érzem, hogy mozdulnom kellene valamerre, de nem tudok. Ez a fájdalom lényünk magasabb szintjén van, ez lelki fájdalom, de emellett létezik szellemi fájdalom is (például ha tudom, hogy szükséges valami, de mégsem teszem meg). Ha a szervek nem megfelelően működnek, fájdalom lép fel, ezáltal a fizikai test egy részéből kiűzetünk. Nagyon nagy fájdalmat élnénk át, ha kötődni akarnánk a fizikai testhez, de nem tudnánk megtenni, mert teljesen kiűzetnénk a testünkből. Felébredéskor minden reggel ez fenyeget bennünket, ennek leküzdésére alámerülünk a fizikai testünkben. Szellemi-lelki lényünk törekszik kötődni a fizikai testhez. Az agyhalott estében, akit egészen addig vissza akartak hozni az életbe, a szellemi-lelki lény elhagyja a testet. Sorshelyzet: el kell hagynia a testét. Senkit sem tudunk megkérdezni közülük, volt-e fájdalmuk a teljes halálig. Az agyhalott fizikai testéhez való kapcsolata nem tekinthető elhanyagolható csekélységnek. Mesterségesen lélegeztetik, hogy ne haljon meg, amely beavatkozás okozhat fájdalmat, ha nem is fizikait. Az előadó felhívta a figyelmet, ez nem jelenti azt, hogy ne legyünk szervadományozók, de tudnunk kell, mit teszünk. Tudnunk kell, hogy a szervátültetést vállaló ember fájdalmat érezhet. Minél inkább tisztában vagyunk vele, mit teszünk, annál szabadabban döntünk. Nem szabad áldozati helyzetbe terelni valakit, aki nem akarja. Mit tesz a haldoklóval az, ha nemcsak a haldoklás folyamata tolódik ki, hanem a földi testiséggel összefüggő utolsó élménye is. A szervkivételre váró agyhalott esetében nem a haldokló ember egésze iránt érdeklődnek az orvosok, az intenzív figyelem az egyes szervei felé irányul. Majd rendkívül brutális halál következik, kivéreztetik, hogy hűtő és konzerváló folyadékkal tölthessék föl a szerveket, lényegében ez jelenti a szívműködés leállását. A cél érdekében szentesített gyilkosság ez. A természetes halál folyamata során a lélek kiemelkedik az étertesttel együtt a holttest fölé, rá akar tekinteni a testre felülről. Itt azonban egy torzó marad vissza, a kiveendő szervet hűtőfolyadékkal kell preparálni, amely a vér helyett hatja át. Miért teszik ez? Az ember felismerte, hogy hűtéssel az étertestet a szerv fizikaiságában lehet tartani. Ha nem hűtenék, és nem töltenék föl, elindulna a természetes bomlási folyamat. A hűtőfolyadékkal egy szünetet iktatnak be, hátráltatják a bomlás megindulását. A hűtés odaszögezi a szervhez az éteri erőket, hogy megőrizze élő formáját, amíg egy másik emberbe át nem kerül. Természetes halál esetében a fizikai testből kioldódó étertest-erők egy nagy panorámaképben nyílnak ki. Vajon ezt a folyamatot hogyan befolyásolja a szervkonzerváláskor megkötött éteri erők helyzete? Hogyan éli át az agyhalott ezt a 20
panorámát, ami oly fontos lenne a későbbi életében a szellemi világban? A halálnál megkívánt nyugalom itt nincs meg, pedig a halál pillanata meghatározó élmény. Nagyon nagy a különbség a szervátültetés halálfolyamata és a természetes halálfolyamat között. A szervátültetésnél nagyon megváltozik az ember életében döntő pillanat, amikor kibontakozik a halál. Tény, hogy a szervátültetés technikailag végrehajtható. Sok ember él közöttünk más ember szervével. Sorsuk új fejezetét élik. Ők a bizonyítékai, hogy az adok-kapok kérdését mindenkinek magának kell eldöntenie. Legfontosabb, hogy legyünk bátrak a döntésben, váljunk aktív tanulókká e téren. Mindezt azonban csak az énünkkel tudjuk megragadni. Mindig az viszi előbbre a fejlődést, ha énünkből fakadóan cselekszünk, akár tévedések árán is. Az énükből fakadó cselekvés ad erőt ahhoz, hogy a döntésünkből eredő következményeket viseljük. Az előadást lejegyezte Buella Mónika, a jogi részt kiegészítette Silye Imre Cabestany-i mester: Krisztus a vízen jár (1150 körül) 21