Lovas Emlékmenet az I.világháború áldozatainak tiszteletére Kisújszállás-Nagycenk 2014. június 12-22. Az 1800-ban a jászkunokból toborzott Nádor huszárok emlékére alakult a Nagykun Nádor Huszár Bandérium 2001. április 24-én Kisújszálláson. Célul tűzte ki, hogy a Magyar és a Kunság katonai hagyományát ápolja, a történelmi évfordulókról méltóan megemlékezik. Emlékmenetünk célja az áldozatokra emlékezni és tisztelegni a hősök előtt. Továbbá az utunk során érintett településeken felhívni a figyelmet arra, hogy minden közösségnek vannak áldozatai és a 100 éves évforduló kapcsán egy közös főhajtással tisztelegjünk. Csapatunk emlékszalagot helyez el az utunk során érintett I. világháborús emlékhelyeken. A települések képviselői pedig az emlék zászlónkra kötnek szalagot amit az utunk végén a Hadtörténeti Múzeumnak vagy a Terrorháza Múzeumnak felajánljuk. Az utunk megválasztásakor figyelembe vettük azt is, hogy a vasfüggöny lebontásának 25. évfordulója van, ennek emlékére a Magyar-Osztrák határon egy megemlékezést tartottunk. A 7 főt aki vállalta a küldetést 2014 június 11.-én Kisújszállás polgármestere indította útjukra.
Felkerült az első emlékszalag a kisújszállási emléktáblára a Jászkun huszárok tiszteletére. Az utunk első állomása Kenderes, Fegyvernek majd Nagykörű volt.
Besenyszög ahol Balogh Zoltán polgármester kötött szalagot a zászlónkra mi pedig emléktáblát helyeztünk a település emlékművére.
Az ünnepség és az ebéd után folytattuk utunkat Jászladányra,majd Jászkisérre. Útközben egy zápor tette próbára tűrőképességünket. Az éjszakát Gubicz András Jászkapitány tanyáján töltöttük,másnap reggel a város főterén népes közönséggel és lovas csapattal tisztelegtünk az áldozatok előtt. A lovas csapat csatlakozott hozzánk és együtt folytattuk utunkat Jásztelekig. Itt ők vissza fordultak mi tovább mentünk Jászberény majd Jászfényszarura. Jászfényszarun a Jász huszárok vártak bennünket és együtt mentünk az ünnepség helyszínére. Közös vacsora után itt töltöttük az éjszakát.
Utunkat a Galga mentén folytattuk : Tura, Galgahéviz, Hévizgyörk, Aszód irányába. Majd egy lovas csapat csatlakozott hozzánk és együtt mentünk Galgamácsára és Őrbottyánig. Innen egy Váci huszár barátunkkal folytattuk utunkat Sződligetig ahol az éjszakát töltöttük. Másnap Vácra érve a huszárokkal közösen emlékeztünk az áldozatokra. A Dunán komppal keltünk át és Tahitótfaluba mentünk ahol Magyar Gábor tanyáján pihentünk és hűséges lovacskáinkkal közösen fürödtünk a Dunában.
A hajnali kelés nagyon indokolt volt. a legnehezebb nap előtt álltunk, lóval átkelés a Pilisen. Alföldi lovak alföldi lovasok nagy kihívásnak voltak kitéve. A távolság sem volt kevés aznap mint egy 80 Km. állt előttünk. Erdei utakon,patak mederben turista utakon küzdöttünk meg a kitűzött távval. Ami Pilisszentlászló,Pilisszentkereszt,Pilisszántó,Kesztölc, Dorog,Tát,Nyergesújfalu, Lábatlan,Süttő. A reggel 5órai indulás és az esti fél tízes megérkezés kimerítette a lovakat és a lovasokat. A Süttői vendéglátás és baráti fogadtatás feltöltötte a csapatot. Süttőről lelkesen indultunk tovább, hiszen az úti célunk Komárom a Monostori erőd. Rövid de fárasztó utunk volt mert mű út mentén mentünk szinte végig. Kárpótolt bennünket a csodálatos Monostori erőd és a hely szelleme
Itt két helyszínen is tisztelegtünk az I. világháború áldozatai és a háborúban áldozattá vált magyar katona lovak emlékművénél. Lovaink az eddigi legkomfortosabb szálláshelyen pihenhettek. Másnap fájószívvel hagytuk el az erődöt..
Komáromból szép utunk volt Győrig, itt rendőri felvezetéssel mentünk át. Győrön átlovagolni borzalmas volt. Egy órán át nagy forgalomban aszfalton dudáló kocsik között akkor inkább a Pilis. Győrből kiérve a Rábca gáton folytattuk utunkat Abdáig. Abdán Rajna Pista barátunk szervezte a programot ahol Szabó Zsolt polgármester úr kötött emlékszalagot zászlónkra mi pedig az emlékműre helyeztük el emlékszalagunkat.
Utunkat a Rábca partján folytattuk Bősárkányig. Majd délben már Acsalagon koszorúztunk a helyi cserkész csapattal és a Polgármester asszonnyal valamint a településhez képest nagy létszámú közönséggel.
Esti végállomásunk Farád volt ahonnan a helyi lovas szabad csapat Kelemen Zsolt vezetésével elénk jött már Bősárkányig és utunk végéig velünk lovagoltak. Nagy segítség volt mert jó helyismerettel rendelkeztek.
A következő napon egy másik évfordulóról is megemlékeztünk a vasfüggöny lebontásának 25. évfordulója van, ennek emlékére a Magyar-Osztrák határon egy megemlékezést tartottunk, az Andaui hídnál ahol 1956-ban 70 000 ember hagyta el az országot.
A határról Kapuvárra igyekeztünk,csak még útba ejtettük Oslit ahol a polgármester úrral és a helyi asszony kórussal közösen tisztelegtünk az I. világháború áldozatai emlékműve előtt. Polgármester úr szalagot kötött az emlékzászlónkra és tisztelget a csapat előtt. Innen utunk Kapuvárra vezetett ahol népes csapat csatlakozott hozzánk és együtt emlékeztünk.
Elhelyeztük az emlékszalagot majd közös baráti vacsorával zártuk a napot. Reggel lovas kísérőkkel indultunk a végállomásra Nagycenkre.
Nagycenken a Soproni huszárok katonai tisztelet adással fogadtak bennünket huszár alaki gyakorlatot mutattak be,és a polgármesterrel közösen szalagot kötöttek a zászlónkra. Mi pedig elhelyeztük a zarándok utunk utolsó Emlékszalagját a Nagycenki világháborús emlékművön.
Összefoglalva a történteket elmondható,hogy egy csodálatos de nagyon fárasztó zarándok utat hajtottunk végre. Bizonyítva azt, hogy az utókor nem felejt és tiszteleg az áldozatok előtt. Hiszen ők akik életüket adták egy értelmetlen háborúban nem akartak hősök lenni és főleg nem hősi halottak. Nagy árat fizettek ezért a nagyhatalmi átrendezésért, mint ahogy nagy árat fizetett hazánk Magyarország is az Trianoni békepaktumnak köszönhetően. Az út során jó volt megtapasztalni, hogy minden településen nagytisztelettel fogadtak bennünket és mindenhol a település vezetőivel és a lakosok egy részével együtt hajtottunk fejet az áldozatok előtt. Minden településnek és minden családnak van háborús áldozata akikre fájó szívvel együtt emlékeztünk. Az időpont megválasztása is jónnak tűnt mert az helyi megemlékezések előtt hívtuk fel a figyelmet arra amit már József Attila is megfogalmazott A Dunánál című versében:. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. Végezetül köszönet mindenkinek aki segítette ezt a méltóság teljes megemlékezést és köszönet azoknak Nagykun Bandérium tagjainak akik vállalták, hogy az országot átlovagolva ilyen módon tisztelegnek a háború áldozatai előtt. Nem utolsó sorban köszönet a lovacskáknak akik a tíz nap alatt 520 km. utat tettek meg a sikeres küldetés érdekében. A csapat tagjai: Horváth György Hö. őrnagy parancsnok Tóth Mihály zászlós. Tóth Erzsébet Tankó Fülöp Vallyon Béla lova: Mesi. lova: Bogár. lova: Bársony. lova: Boján. lova: Remény. Orbán Zoltán és Tóth István kísérő kocsi és fotózás. Kisújszállás 2014-06-29 Horváth György Az emlékmenet vezetője.