Szinyei Merse Pál Gimnázium Középszintű érettségi projekt 2016 Munkamegosztás a mai családban Tantárgy: Társadalomismeret Konzulens: Urbán Marianna Készítette: Kurdi Szilvia Osztály: 12/i 1
Előszó Sokat gondolkodtam, hogy miért éppen a társadalomismeretet választottam érettségi tantárgynak. A társadalomismeret a modern társadalom aktuális kérdéseivel foglalkozik, mely engem is érint a mindennapokban. Mélyebb ismerete segít boldogulni a mindennapokban, az alapvető műveltség részének látom. Mindezen belül felkeltette érdeklődésemet a család, a családon belül betöltött szerepek vizsgálata, és a család társadalmon belül betöltött szerepe. Úgy látom, hogy ez egy rendkívül aktuális kérdés, gondoljunk csak arra, hogy a fejlett társadalmakra általánosan jellemző az elöregedés, mely komoly szociológiai probléma világszerte. Magyarország sem kivétel ez alól, azonban az látszik, hogy a társadalom külső segítség nélkül nem tudja feldolgozni a család válságát, gondoljunk csak azokra a programokra, melyek ösztönzik a családalapítást, mint például mostanában indított CSOK program. A dolgozatomban a család definícióját követően feldolgozom a családok fejlődését és a családon belül betöltött szerepköröket egészen az őskortól. 2
A család A család a társadalom legkisebb egysége. Gazdasági, biológiai és társadalmi funkciókat lát el. A család a társadalom számára nélkülözhetetlen, gondoljunk csak arra, hogy életünk első éveit nem élnénk túl segítség nélkül. Társadalmi, kulturális integráló feladatot tölt be, az ifjak a családban sajátítják el a társadalmi és kulturális alapértékeket. A család az érzelmi szükségletek kielégítésének központja. A család az őskorban Az őskorra jellemző társadalmi csoportok jellemzően poligám csoportokban éltek. Ebből következik, hogy a gyermekek származása az anyákhoz volt köthető, összetartozóknak azokat tekintették, akik egy anyától származtak. A csoportokban a nők szerepe kiemelkedő volt, ők végezték a gyűjtögetés munkáját, amely biztosabb megélhetési lehetőség volt, mint a férfiak által végzett vadászat. Az ősközösség bomlásával a poligám életvitelt egyre inkább a monogám házasság kezdte felváltani, a családfő szerepe egyre jelentősebb lett. A családfő feladatává vált a család eltartása. Mezopotámia Mezopotámiában a családok és az utódnevelés védelme érdekében Hammurabi törvénykönyv is rendelkezett kr.e 1750 körül. A törvénykönyv alapján a hozomány szerepe az asszony gyermekeinek megfelelő felnevelése volt. Az anya halála esetén a hozományt gyermekei örökölték. Ha az asszony elvált, visszakapta hozományát és mellé férje fele vagyonát, hogy gyermekeit felnevelhesse. A válás lehetőségének 3
fenntartása arra utal, hogy a családi együttélés ekkor sem volt problémamentes. Az ókori Egyiptom Az ókori Egyiptomban a házasság az élet fontos része volt, földi boldoguláson túl a halál utáni életet is meghatározta a tény, hogy az utódok megőrzik a családi nevet. A házasságkötéshez nem kapcsolódott vallási szertartás, azonban házassági szerződést kötöttek. A feleség szerepévé vált, hogy ő legyen a ház úrnője, aki a család ügyeit rendezte. A családfő halálát követően az örökség 1/3-ad része a ház úrnőjéé lett, a 2/3 részt pedig az utódok örökölték. Egyiptomra jellemző volt a rendkívüli módon vallásosság, ennek kapcsán kell megemlítenünk Ozirisz és Ízisz történetét. Ozirisz a termékenység, a halál és újjáéledés istene, az alvilág királya és a holtak bírája, felesége és egyben nővére, Ízisz, Egyiptom legismertebb istennője volt. Ő testesítette meg a hitvesi hűséget és az önfeláldozó anyai szeretetet. Az ókori Görögország A fennmaradt írásos emlékek alapján két vezető polisz családpolitikájáról, házasságról alkotott felfogásáról vannak elsősorban adatok. Athénban és Spártában a feleségekkel szembeni elvárások megegyeztek, mely az utódok nemzésének biztosítása volt. Athénban nem tulajdonítottak szerepet a nők nevelésének, feladatok a házimunka elvégzése volt. A nők tudatlanok voltak, férjüknek teljesen ki voltak szolgáltatva. Rendkívül fontosnak tartották a családnév fennmaradását, mely mindenek előtt állt. 4
Spártában a nők helyzete némileg jobb volt. A nő nem volt teljesen tudatlan, sportolhatott, énekelhetett és táncolni tanulhatott. Itt a cél a tökéletes anya szerep betöltése volt. Mind a két poliszra jellemző, hogy a férfiak lelki társa nem feleségük volt, aki alárendelt szerepet töltött be és képzetlen volt. A társaságot a társasági nők, a hetérák töltötték be. Akik művelődtek, biztosították a társasági együttlét szellemi és testi gyönyöreit. Az ókori Róma Az ókori Rómában a nők szintén alárendelt szerepet töltöttek be. A családfő szerepét a férfi töltötte be, vagyis a patria potestas, aki élethalál ura volt. A lányok házasságukig apjuk hatalma alatt voltak, házasságot követően férjük hatalma alá kerültek. A honfoglaló magyarok A családi viszonyokat egyrészt mondákból, másrészt a fellelhető írott forrásokból, harmadrészt honfoglalás kori sírok vizsgálata alapján ismerhetjük meg. Ezek azt bizonyítják, hogy a honfoglalás kori magyarok a maihoz hasonló családi kötelékekben éltek. Nem házas férfiak és hajadon lányok is helyet kaptak. A család élén a családfő, az atya állt, aki korlátlan hatalommal rendelkezett és a családi vagyon egyszemélyű birtokosa is volt. A felnövő fiúk a vagyonból részt kaptak, ezzel biztosítva a gazdasági önállóságukat. Az idősebb megházasodott fiúgyermekek szokás szerint külön költöztek szüleiktől és hagyományosan a legkisebb fiúgyermek örökölte az atyai háztartást és a hozzá kapcsolódó vagyonrészt. A vagyonöröklés kérdésköre miatt jellemző volt a levirátus intézménye, mely azt jelentette, hogy a családfő halála esetében az özvegyet a 5
családfő testvére, vagy unokatestvére vette feleségül, ezzel biztosítva a vagyon családban maradását. Középkor A középkort a keresztény családmodell jellemezte, melynek legfőbb forrása a Biblia. Gondoljunk csak a Szent Családra, ahol még a fogantatás sem bűnös testi módon történt, hanem a Szentlélek által. A középkort a túlvilág felé fordulás és a testi örömek teljes elutasítása jellemezte a 11-12. század képzőművészetét, mely jól tükrözi a kor szellemiségét. Az irodalomban a feleségekre ritkán utaltak, melyből arra következtetünk, hogy a kort nem a szerelmi házasságok jellemezték. Reneszánsz A korai feudális életet idealizáló felfogással szemben a reneszánsz emberek már nem vetik meg a földi gyönyöröket, gondoljunk csak az irodalmi forrásokban fellelhető pápákra, királyokra, akik ágyasokat tartottak. Politikai házasságok megszámlálhatatlan sorával találkozunk, melyek később vagy szerelemmé, vagy örök gyűlölködéssé váltak. A házasság elsősorban gazdasági-politikai érdekfunkció betöltését szolgálta, valamint a család fennmaradását. A reformáció A reneszánsz korának megengedőbb erkölcsi felfogását a reformáció erkölcsi tisztaságra való törekvése követte. Ebben a tekintetben a lutheri és kálvini irányzat azonos nézetet vallott. Luther az Istennek tetsző házasság eszményét hirdette. Ennek a családnak az élén a férj állt, akinek felesége és gyermekei feltétlen engedelmességgel tartoztak neki. A család feladata a gyermekek 6
következetes és szigorú erkölcsű nevelése volt. A reformáció családról és erkölcsi tisztaságról alkotott felfogása nagy összekötő erőt jelentett a családok számára, és erkölcsi megújulást eredményezett. Nagymértékű szemléletváltás volt ez, gondoljunk csak arra, hogy a reneszánsszal szemben a reformáció halállal büntette a paráználkodást. A női egyenlőség és a 19. század első fele A Nagy Francia Forradalomig a család általános társadalmi helyzetét feudális felfogást tükröző törvények határozták meg. Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, majd Napóleon törvénykönyve juttatta el először az egyenlőség eszméjét az európai köztudatba, melyből logikusan következik a női egyenlőség is. Minthogy a 19. században nem voltak jelentős női szervezetek, így a nő lázadásának, a család válságának bemutatását az irodalom végezte el, gondoljunk itt a nagy családregények egyes nőalakokat bemutató motívumaira. A férfiak domináns szerepe megbomlani látszik azzal, hogy a gazdasági életben már nem csupán a testi erőnek lett kizárólagos jelentősége. Szellemi tevékenységgel is elő lehetett mozdítani a családok anyagi helyzetének javulását, mely teret nyitott a nőnevelésnek. 19. század második fele A család válsága fokozódik. A korábban leírtak szerint sejthető, hogy a család, mint az emberi együttélés legkisebb közössége, korábban sem tudta maradéktalanul teljesíteni feladatát, vagy nem tudott konfliktusmentesen megfelelni az emberek elvárásainak, különben nem került volna sor VIII. Henrik hatszori házasságkötésére vagy törvénytelen gyermekek nemzésére. A 19. század második felében, Angliában a nők tömegesen álltak munkába, megkövetelve az iskolázottságuk emelését és elősegítve a 7
szellemi és pénzügyi függetlenségüket. Ez elősegítette, hogy sokkal inkább személyes vonzalom, mint gazdasági érdek alapján kössenek házasságot. Európa többi részén a nő még csupán a polgári házasság konformizmusa ellen lázadt, ezért született meg Tolsztoj Anna Kareninája, Th. Fontane Effi Briest című regénye, valamint Ibsen Nóra című drámája. A nő kitörési vágya gyakran a család széthullását eredményezte, amely annak a képzetét vetette fel, hogy a család, mint társadalmi alapcsoport nem tudja betölteni szerepét. 20. század A 19. és 20. században lezajlott folyamat lényegét Lőcsei Pál a következőképpen foglalta össze: a házastársi viszonyt maguk az érdekeltek többnyire a kereső férj és az eltartott feleség viszonyaként értelmezték, és ennek megfelelően a férj-apai uralmat a családvezetés egyetlen lehetséges formájának tekintették. De amint az eltartott feleség elkezdte rendszeres kereső tevékenységét, a házastársak gazdasági kapcsolatait semmiképpen sem lehetett a kereső-eltartott viszony sémájába beilleszteni és a család addigi uralmi rendjével összeegyeztetni. Napirendre került tehát a szerepek, hatáskörök, döntési jogok újbóli elosztásának a feladata, mégpedig olyan célzattal, hogy a házastársi viszony a nagyfokú egyenlőtlenség állapotából az egyenlőség irányába mozduljon. Ezzel válságba sodródott a házasság intézménye, de nem szabad elfeledni, hogy a nő az, aki finom ösztöneivel, érzékeny természetével a bensőséges házassági kapcsolat fenntartására törekedett. A női szerepkör bővülésével az idősebb generáció szerepe felértékelődik. 8
A 21. század kérdései Az látszik, hogy a család nélkülözhetetlen alkotóeleme régi és modern társadalmunknak, mely nélkül a társadalom nem működőképes, azonban a család, mint intézmény megújítására nagy szükséges van. A rossz demográfiai és házasságkötési mutatók alapján, illetve az elöregedő társadalom ténye miatt látszik, hogy a család jelenlegi formájában alapvető szerepét, az önreprodukciót nem képes maradéktalanul teljesíteni. Korunk által biztosított környezet nem kedvező a családalapításra, gondoljunk csak a ma oly divatos szingli életmódra, vagy akár arra, hogy a nők munkavállalási esélyei milyen mértékben romlanak gyerekvállalással. 9
Utószó Összességében a mai modernkori nő szerepe mondhatni egyenjogú a férfi szereppel, ugyanolyan pozíciókat tudnak betölteni azonban a háztartási munkák, feladatok ellátásában javarészt a nők veszik ki a szerepüket. Az egyenlőtlen munkamegosztás, a modern társadalomra jellemző rohanó életvitel és verseny a családalapítás lehetőségeit rendkívüli módon beszűkíti, míg a közösségi médiák üzenete korántsem a családalapítást ösztönzi, sokkal inkább a fogyasztói társadalmat. A témakör kidolgozása közben sokat tűnődtem azon, hogy egy alapvetően számunkra természetes, mindennapokat formáló intézmény, mint a család hogyan is kerülhet válságba. Úgy gondolom, hogy alapvetően minden ember törekszik a családalapításra, azonban úgy látszik, hogy ez sem régen, sem ma nem könnyű feladat. Az új korok új kihívásokat tartogatnak, melyekkel a családoknak, azaz saját magunknak kell megküzdeni. 10
Források: https://hu.wikipedia.org/wiki/csal%c3%a1d_(szociol%c3%b3gia) http://matt.ucoz.hu/load/tarsadalomismeret/temavazlatok/8_tema_a_csal ad_fogalma_es_szerepe_napjainkban_csaladtipusok_jellemzoi/34-1-0-92 http://www.zemplenimuzsa.hu/07_1/kezi.htm 11