Időutazás Dél-Erdélyben a Hunyadiak nyomában 2016. június elején került sor a Nagymágocsi Hunyadi János és a Vásárosnaményi Petőfi Sándor Általános Iskola tanulmányi kirándulására a Határtalanul program keretében. Reggel 5-kor indultunk Erdélybe. Jó hangulatban szálltunk fel a buszra, senki nem unatkozott és még véletlenül sem szomorkodott. A határátlépésnél sem kellett sokat várnunk. Első állomásunk Arad volt. A rengeteg látványossággal büszkélkedő városban a lenyűgöző városházát, a kultúrpalotát, a Szabadság-szobrot néztük meg és megemlékeztünk az aradi 13 vértanú emlékművénél a hősökről. Dettiék verset szavaltak, majd elénekeltük a magyar és a székely himnuszt, Virágék elhelyezték a koszorút.
Következő állomásunk Lippa volt, ahol az eső miatt - buszból megnéztük Solymos várának romjait. Legközelebb Déván álltunk meg. Felejthetetlen élmény volt a vár és az utazás a siklón. A várból utunk Böjte Csaba árvaházához vezetett, ahol egy kedves, fiatal lány mesélt életükről. Nem mentünk üres kézzel. Mi átadtuk az iskolában összegyűlt élelmiszereket, útitársaink pedig tisztálkodó szereket adományoztak az árvaháznak. Első éjszakánkat Csernakeresztúron töltöttük, ahol remek vacsorával és táncházzal vártak minket.
Második nap a helyi iskolában rövid ünnepi műsorral emlékeztünk meg Trianonról. CD-kel és könyvekkel ajándékoztuk meg az iskola tanulóit és pedagógusait. Ezután Vajdahunyad várához utaztunk, ahol kitöltöttünk egy totót, majd keresztben-hosszában bejártuk a hatalmas építményt, ahol igazi középkori zene szólt, és még a hóhér is barátságos volt. A vár megcsodálása után megrohamoztuk a vár előtti boltokat, majd továbbindultunk. Gyulafehérváron megtekintettük a Szent Mihály templomot, és megkoszorúztuk Hunyadi János sírját.
Ezután az ortodox székesegyházat kerestük fel és megvitattuk a keleti és nyugati kereszténység közötti különbséget. A város főterén, az Egyesülés téren pedig vásárlásra is maradt időnk. Felejthetetlen élmény volt a tordai sóbánya.
Onnan nem messze megálltunk a Tordai-hasadék lábánál, ahol megcsodáltuk a tájat és köveket is gyűjtöttünk. Magyarfenesen egy étteremben vacsoráztunk, majd a szállásainkra mentünk, ahol egy jóízűt aludtunk. Másnap reggel finom reggelivel vártak a családok bennünket. Ezen a napon megnéztük a kolozsvári Szent Mihály templomot, Mátyás király híres szobrát, valamint Mátyás király és Bocskai fejedelem szülőházát, a Babes-Bójai Tudományegyetemet, utána Sárkányölő Szent György szobra következett. A mögötte lévő templomot csak kívülről nézhettük meg, mert ballagás miatt nem volt látogatható. Utolsó állomásunk volt itt a Házsongárdi temető, ahol több híres magyar ember sírjára kötöttünk nemzeti színű szalagot, köztük Apáczai Csere Jánoséra is.
Végül felszálltunk a buszra, és elindultunk a Medve-barlang felé. Útközben megálltunk a Királyhágónál, ahol megcsodáltuk a varázslatos panorámát. A kiskohi barlangban a gyönyörű cseppkövek sokasága fogadott bennünket, és az épen maradt barlangi medvecsontváz. Ezek után már csak hazafelé vezetett az utunk. Miután átléptük a határt mindenki megkönnyebbült és önfeledten a rokonokkal kezdett beszélgetni. Nagymágocsra érve pedig örömmel ugrottunk az anyukánk vagy apukánk karjába. Köszönjük Pelle Gabriella és Lenti Beáta tanárnőknek, hogy lehetővé tették ezt a kirándulást számunkra. Az eddigi legjobb kirándulásunk volt az idei, és még sok ilyen jó programot remélünk! Fábián Noémi, Ottroba Tamás
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani minden kedves nagymágocsi lakosnak az adományokért, amikkel örömet szerezhettünk a Böjte Csaba alapította Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonában élő gyermekek számára!