Balog Béla
Egészséges nemzetért,y4z egészséges polgár az állam igazi vagyona.'''' /Dr.O.Z. Hanish/ " Az egészség a legnagyobb gazdagság, a legnagyobb hatalom, a legnagyobb boldogság. Tedd egészségessé a népet, s ezzel hatalmassá, gazdaggá, boldoggá teszed hazádat." /Fodor József/ MITŐL FOGY A MAGYAR? Magyarországon a népesség száma 1981 óta csökken, (korábbi adatok szerint) évente 17-20 ezerrel vagyunk kevesebben. A halálozások száma ennyivel haladta meg a születésekét. A ma születő szép és nagyreményű nemzedéknek rövidebb életkilátásai vannak, mint a tegnapinak, és senki sem tud válaszolni arra, hogy ez a folyamat meddig fog tovább romlani. A magas halálozásnak a krónikus, nem fertőző, un. civilizációs betegségek intenzív előretörése az oka. A kérdés, hogy a civilizáció szedi-e áldozatait, vagy az emberi nemtörődömség, felelőtlenség, érdektelenség? A magas halálozási értékeken túl különösen aggasztó, hogy jó néhány daganatféleség esetében jelentős életkori eltolódás figyelhető meg a fiatal korosztályok irányába. Míg korábban a daganatos halálozás főleg az időskorúakat veszélyeztette, addig az elmúlt 20 év alatt a fiatal korosztályokban a halálozás többszörösére emelkedett. A civilizációs változásokkal a rizikófaktorok száma világszerte ugrásszerűen nőtt. Különös súlyú ez Magyarországon, ahol az emberi, környezeti értékek semmibevétele volt a jellemző, illetve értékeinkkel szemben ma is visszaélés, rablógazdálkodás történik. A természeti, emberi értékekkel történő sorozatos visszaélés hozta meg az eredményt a magas halálozási számok formájában. Az állami költségvetésből finanszírozott, elvben minden állampolgárnak egyenlő ellátást biztosító, térítésmentes, állami egészségügyi rendszer elv maradt, s a gyakorlat egész más volt. Ez a helyzet melegágya a korrupciónak, visszaéléseknek. Következik belőle, hogy a megelőzés, mint szemlélet és gyakorlat az egészségügyben is csak a deklarálás szintjén van jelen és gyakorlatilag teljesen hiányzik a társadalmi tudatból. Az egészségügyi szakma a többi szakmához hasonlóan egzisztenciális és pénzkérdésekkel van elfoglalva, így nem sokat tud tenni a lakosság folyamatosan romló egészségi állapotának megállítása ügyében. Új gondolkodásmód nélkül nem megy... ÚJ GONDOLKODÁSMÓD NÉLKÜL NEM MEGY Jígy probléma nem oldható meg ugyanolyan gondolkodásmóddal, mint amilyenben az adott probléma keletkezett. " /Albert Einstein/ Az emberek nagy része kiválóan ért az elektronikához, a számítógéphez, a labdarúgás szabályaihoz, de elképesztően tájékozatlan a saját testének, lelkének működéséről, gondozásának mikéntjéről. A jelenlegi szemlélet a korok-betegség, tünet-gyógyszer összefüggésben gondolkodik. Több tünetre több gyógyszer; a betegek marokszámra szedik egymás hatását zavaró, mellékhatásokat okozó szereket. Mi vagyunk az egyik legbetegebb nemzet Európában, és ez egyaránt vonatkozik az állampolgárra, az orvosra, az egészségügyre... Ennek legfőbb oka az,,egészségügy"(?) szemlélete; az, hogy nevével ellentétben a betegségekre koncentrál az egészség helyett. Az állampolgár többnyire nem hiszi el, hogy a tanács betartása javíthat közérzetén, egészségén, életkilátásain. Nem hiszi el, mert - vagy nem bízik az egészségügyben (sem), - vagy gyógyíthatatlannak érzi magát, - vagy egyszerűen nem érdekli a saját egészsége (sem), fásultan beletörődött a testi, lelki romlásba, tüneteibe, a korai halálba!?? Az okok hátterében éppúgy jelen van meghatározóan az egészségtelen életmód, a hiányos egészségkultúra, mint pl. a környezetszennyezés. Nagyon sokan és sokat dohányoznak, egészségtelenül táplálkoznak, keveset mozognak, mérhetetlenül sok alkoholt fogyasztanak,
önpusztító életmódot folytatnak, nem törődnek egészségükkel, környezetükkel. Utálatos ez a kép, de hát ez a valóság!!! Minek kell még történnie, hogy ezeket az állampolgár tudomásul vegye??? Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit tenni elmulasztunk." /Moliere/ Ezer zsibbadt vágyból miért nem lesz végül erős akarat? " - jut eszembe Ady szállóigévé vált kérdése. Gyakran hangzik el mostanában, hogy Európához szeretnénk tartozni. Úgy vélem, elsősorban nem külsőségekben, a felszínen, hanem gondolkodásmódban kell megváltoznunk. Értékként kell kezelni az embert, a környezetet: figyelmet és pénzt kell fordítani az egészségre, az oktatásra, a jövőre. Szűk látókörű szemlélettel szomorú közállapotunk tovább fog romlani. Széchenyivel élve: Ne keressük mentőnket sehol is egyebütt, mint személyes erényeinkben." Mit vesztünk? Sokat! GYÓGYÍTHATÓ-E A NEMZET EGÉSZSÉGE? Beteg a magyar társadalom. Kontinensünkön mi magyarok vezetjük az elhalálozási statisztikákat; elölj árunk a dohányzásban, az alkoholfogyasztásban, a drogfogyasztásban és az egészségtelen, önpusztító táplálkozásban. Jeles írástudóink" szerint önpusztító nemzet vagyunk. Ezek sajnos vitathatatlan tények. Romániában, Szlovákiában a rosszabb szociális helyzet ellenére tovább élnek, kevésbé önpusztítóak az emberek. Úgy tűnik, a lelki egészségünk betegedett meg, az önbecsülés, az önértékelés. Mert az az ember, aki fontosnak tartja magát, az vigyáz magára, egészségére A magyarság elvesztette az önmagába vetett hitét, az önértékelését, és ezért önpusztítóan él. A magyar ember napjainkban nem vigyáz az egészségére, tudat alatt nem tartja fontosnak magát. Vagy inkább a külső tényezőkben kell keresnünk az okokat? Ha mi a tömegtájékoztatásban és az iskolában egy jó egészségpolitikát tudnánk az embereknek, fiataloknak elmondani, akkor nekünk nyert ügyünk lenne, mert az emberi magatartás megváltoztatható. Vajon tudunk-e élni ezekkel az eszközökkel? Egyáltalán felhasználjuk-e ezeket a lehetőségeket az egészséges életmód, életvitel ismertetésére? Sajnos abszolút nem. Természetesen nem lehet ennyire leegyszerűsíteni a kérdést. Az iskola nagyon fontos. A gyerekeket sok minden jó dologra megtanítják az iskolákban - talán fölösleges dolgokra is. De ki tanítja meg a fiatalokat az egészséges életmódra, az ésszerű táplálkozásra, vagy egyáltalán a szervezetük működésére? Sajnos, szinte senki. Pedig kevesen vannak, akiket ezek a témák ne érintenének. El kell érni, hogy a tömegtájékoztatás, az iskola összefogjanak e fontos és szükséges cél érdekében, hogy a lakosság egészségesebb legyen, és ne mi legyünk Európa népei közül a betegek. El kell érni, hogy ismét fontos cél legyen az emberi élet értéke, s a nemzet egészsége. MIT TEHETÜNK? Jövőnk saját kezünkben van. 1. Először is fel kell ismernünk, hogy egészségünk elsősorban saját személyes felelősségünk, és megfelelő odafigyeléssel legtöbb betegség elkerülhető. 2. Minden embernek fel kell ismernie azt az egyszerű igazságot, hogy az emberi test önhelyrehozó rendszer. Ehhez csak kedvező feltételeket kell teremteni. 3. A megoldás nem extra vitaminok és nyomelemek szedése, hanem friss, természetes - lehetőleg bio - étel fogyasztása nap mint nap. 4. Minden személynek kötelessége saját és az emberiség érdekében, hogy megismerje az élet törvényeit, és lelkiismeretesen engedelmeskedjék azoknak." /E. G. White/ 5 Sokkal jobb, ha megelőzzük a betegségeket, mint, hogy tudjuk, hogyan kell kezelnünk, ha megbetegszünk. Ezek nyújtják a leghatékonyabb védelmet fertőzések és betegségek ellen - nem csak számunkra, hanem születendő gyermekeink számára is.
Balog Béla A TERMÉSZETES ÉLETMÓD KALENDÁRIUMA llj Mani-fest Kiadó Budapest, 2005 Balog Béla: A természetes életmód kalendáriuma Második, javított kiadás
Szerkesztette: Ralikó Nándor Felelős kiadó: Új Mani-fest Kiadó Telefon: 06-1-413-1217, 06-70-271-0041 E-mail: info@ujmanifest.hu A kiadvány a szerző és a kiadó előzetes írásos hozzájárulásával szabadon sokszorosítható és terjeszthető! ISBN 963 214 533 X
A tanítvány meggyújthatja a saját gyertyáját a mester gyertyájából. Az Utat és a Fényt mindenkinek Önmagának kell megtalálnia, saját törekvése által" (Tábori László: A Tao virágai) AJÁNLÁS Életemet számos tanító kísérte, akik hatottak rám és munkámra. Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel ajánlom szellemi és gyakorlati vezetőmnek, Ferenrs/A~/stwimiak, aki rendíthetetlenül elkötelezte magát az emberi élet jobbá tétele ügyének; akinek szeretete, hite és példamutatása bátorságot öntött belém, hogy elinduljak az Úton; aki a szellem és a forma, az elmélet és a gyakorlat is- merőjeként megtanított, hogyan találjam rtieg a hidat e kettő között; akinek szíve, verbális képességei és iskolája segített a test, az elme és az érzelmek egyensúlyának megtalálásában; akinek példája az én javamra is vált, műve pedig segített megvilágítani az Utat... KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Már csak az a kedves kötelességem maradt hátra, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik inspiráltak, ösztönöztek, biztattak, fáradhatatlanul és áldozatkészen támogattak e kiadvány gondolatának megszületésétől a megvalósulásáig; az anyaggyűjtés és a végső forma kialakításához - tartalom és stílus vonatkozásában - hozzájárultak.
Szeretném kifejezni legmélyebb hálámat mindazoknak, akik részei voltak életemnek, akiktől tanulhattam, akik hatással voltak rám - minden kedves ismerősnek, minden barátnak. ELŐSZÓ Vissza 1/ természethez/" Q. J. Rousseau) Már sok-sok évtizede, ha nem évszázada, hogy elszakadtunk a Természettől. Manapság az emberiség ketté van osztva: az egyik féle beleéli magát a betonkockákba, ott látszólag jól érzi magát, és nem kíván többet. A másik fele azonban szeretné megtalálni az utat vissza a Természethez, de a ritmus amiben él, csak nagyon ritkán teszi ezt lehetővé. Mindegy, melyik csoporthoz tartozunk, a Természet ölében nem tudunk már élni, csak túlélni... megfelelő segítséggel. 6
Balog Béla kezdeményezése, A természetes é/etmódka/endá- riurna ígéretes a maga nemében, mert megpróbál az érdeklődők kezébe egy kis ízelítőt juttatni a Természethez visszavezető útból. Egy útikönyvecskét, amelyet - reményeim szerint jogosan - ifj. Xantusz János A természetkalendáriuma testvérének tekinthetünk. Ez a kis útikalauz nemcsak felhívja a figyelmet a természetes életmódra, de lépésről-lépésre vissza is vezeti a figyelmes olvasót a Természet ölébe, ahonnan akarva-akaratlanul többé- kevésbé elszakadtunk, s ahová - legalábbis tudatalattink - szeretne visszatérni... amíg nem késő. Dan Seracu író, egyetemi tanár, ÍÍ New York-i Tudományos Akadémia tag/a
BEVEZETŐ 8 ELÖLJÁRÓ BESZÉD Részlet Borbély Gyula könyvéből, azoknak, akik többet szeretnének tenni egészségükért, környezetükért: Az Jsten minden lényt egészségesnek teremt. Nem egy példa bizonyítja, hogy vak vagy tüdőbeteg szülők gyermekei is egészségesen lőttnek a világra, s ha megfelelő környezetben és egészséges életfeltételek mellett nőnek fel, egészségesek is maradnak. Ha ez igaz, ésszerű és indokolt az az állítás, hegy az ember nem meghal, hanem romlott életmódja által megöli magát. Ez az oka annak, hogy míg minden állat fe/lődési idejének többszörösét éri el, addig az ember csak alig kétszeresét. Az újabb orvostadomány megállapítása szerint ugyanis az emberi szervezet fejlődése a 37. életévben fejeződik be. Mégis a 80-IŰ0 éves ember ttáhtnk kivételes ritkaság. Csodálatos, hogy a közönséges ember mennyi mindennel törődik csak éppen egészségével nem. Tudományos elméleteket rakásra halmoz, találmányaival szédítő eredményeket ér el, képzelő - erejévelkáprázatos tündérországot teremt, de élete legdrágább kincsével - egészségével - nem foglalkozik. Tisztult öntudata ritkán emelkedik felszínre lelkében. S ha olykor önmagára gondol, ezt csak azért teszi, hogy mindennapi káros vágyait és szenvedélyeit kielégítse. Ez élete elsőrendű cél/a. Betegségét természetesnek tartja, mondván, hogy ez az élettel jár". Es ha gondolkodik felette, nem ott keresi az okát, ahol kellene, vagy ha mégis megtalálja, nem az okot szünteti meg, hanem orvosságnak nevezett mérgekkel "g}ógyítja«a következményt. Az orvos tudottlánya (különösen a sebészet) csak akkor segíthet, ha a szervezet életereje támogatja. Elgyengült, koravén egyéneken ttuír ez sem segít. Innen ered a mondái:»az operáció sikerült, a beteg meghalt«. A linden betegség, minden szenvedés oka a téves és helytelen élet- triód. A betegség nem egyéb, mint az egyénben rejlő élettörvények sorozatos megsértésének múlhatatlan következménye. Mert minden egyénben ugyanazok az é/ettörvények érvényesülnek. Ezek szabályozzák a sejtélet anyagcseréjét. Ha a sejtanyagcsere minden akadály nélkül megy végbe és az ájulás folytonos, ez annak a jeli; hogy a szervezetben uralkodó életerők a maguk törvényei szerint működnek. A növények és a vadon élő állatok sejtcsoportjai rendcsen végzik a maguk tevékenységét. Mert ők isteni irányítás alatt élne/c, mert a beléjük oltott természettörvényeknek ösztönszerűleg ettge delmeskednek. fíeteg csak az ember és háziállata lehet. Ezért van szükség állatorvosra is. A kaotikus ember szervezetében az élettörvények nem érvényesülnek, mc rt romlott t 'létmódját«/.és káros élvezeteivelminden nap megsérti azokat. Szerencsétlen szervezete pedig nem tehet mást, mint hog}'alkalmazkodik a törvénysértéshez. Sőt, annyira áthntia sejt világát az idegen anyag (a hós, a nikotin és az alkohol lassan sorvasztó mérge), hogy ennek eltávolítása is eleinte szenvedéssel /ár. Nehéz róluk
lemondani. Gondoljunk csak a háború alatti hús, dohány és alkoholhiányra. Milyen kínos nélkülözést okozott ez az önmagot fegyverrel is gyilkoló gyarló emberiségnek.' lágy ki ne venné észre a»nedves«amerika ujfongását a szesztilalom megszűntetésén? Szerencsétlen embertömegek.' A káros és romboló szenvedélyekből fakadó szenvedések és a Sátán rabjai ők' Nincs kímélet, nincs kegyelem szántukra. A törvényszegést kérlelhetetlen szigorra/ követi a büntetés, testi és lelki betegségek formájában. Jtdálóan írja Arany fános: Nincsen bocsánat/ A természet igaz bíró, Viseld e/, amit rád kiró! Mert az emberi szervezetben is szigorú törvényszerűség uralkodik. Az embernek az élet két alapösztöne mutatja az útirányt. Az egyik a tiszta élv, a másik a kín. Az élv jelenti az emberben megnyilvánuló természettörvények akadálytalan érvényesülését, a kin ellenben azok működésének felfüggesztésér. Az előbbi az eleire, az utóbbi a halál félé mutatja az útirányt. Az egészséges élet élvezet, öröm, boldogság, erő és összhang Ellentéte a kin, a gyengeség, a boldogtalanság, a bánat, a halál jéte/ern, a szenvedések láncolata, s végűi a megváltó halál. A'ér- lelhetetlen törvény uralkodik itt is, ott is. Egyik oldalon az élet törvénye, a masikon a halál dermesztő folyamata. Az éietreförm, az életújítás az élv irányában a tiszta éle / útjátje ízi. Egybt n jelenti az emberben megnyilvánuló isteni erők szabad érvényesülései, a sejtek rendszeres működését, azok természetes űfu/ását. lelett ti a véredényrendszer csodálatos hiánypótló és épitő tevékenységét. És Jelenti az egész embert szervezet önvédő és önújító energiáját. Az életúfitás érvényesüléséhez elsősorban az egyén belátása, az- után pedig erős akarata szükség -es. Be kell latnunk, meg kell értenünk, hogy mind a növényi és állati, mind az emberi szenezetben szigorú és változhatatlan tör- v< nyék uralkodnak.. -tz élet/ólyamat csak abban az esetben teljes, ha e ti >rvényeknek mindig engedelmeskedünk., lhután most e törvények értékét és kényszerítőhatalmátfo/ismertük, erős akaratra i un szükségűnk, hogy ezeknek engedelmeski di e k. in >s vágj ainkat és szenvedélyeinket megfékezhessük Ha lelkünkbe n t z a belátás es akarat - ez a két így mást egyensúlyban rartó lelki erő - lesz az uralkodó, akkor tudatosan teremt juk elő életfeltételeinket, akkor nem leszünk törvénysértők, nem teszünk szenvedélyeink rabjai, hanem mint é/etfblyaniataink tudatos és ésszerű irányítói, tör vényszerűen i 'lünk. A tor vényszerű, azaz tiszta életet bármely korban (akar SO évesen islj a biztos eredmény kilátásával kell megkezdeni. Az é/etújitás soha nem késő. Csak be ke/l látni, hogy minden betegség a törvénysértés következménye. A betegség okozat. Az ok az élettőrvény megszegése. Mellőzzük a tor vénysértést, és elmúlik a szenvedés; szüntessük meg az okot, és megszűnik az okozat. Ezen örök értékű igazság fölismeréséhez mély belátás, követéséhez pedig akarat keli. Ha ezekkel rendelkezünk, miénk az egészséges, a tiszta, a boldog, az eszményi élet. Azaz élet, melyet Isten ajándékozott nekünk, s amelynek csak egy feltétele van: a törvény tisztelet." A/, EGÉSZSÉGHEZ VEZETŐ ÚT 9
10 Már Dr. Lahmann felismerte valamennyi betegség okát, a későbbi kutatók pedig, akik ezen az úton tovább kutattak, a helyes eszközöket is megtalálták a bajok sikeres orvoslására. Lahmann azt tanította: a hibás táplálkozás hibás összetételű, tisztátalan vért hoz létre. Mivel testünk minden szerve a vérből nyeri erőforrását és tápanyagát, ezért a vérnek minden szükséges alkotóelemet tartalmaznia kell, hogy abból egészséges szerveket, jó idegeket, erőteljes csontokat, szép fogakat, rendes hajzatot stb. tudjon építeni és működtetni. Ez a tan oly világos, mint a nap! A megevett tápanyagokból képződik a vér. Az ételeknek tehát tartalmazniuk kell mindazt, ami a rendes vérképződéshea szükséges. Viszont semmi olyat nem szabad tartalmazniuk, ami a normális vérképződéshez fel nem használhatói Néhány példa meg fogja majd világítani ezt az alapvető tant, inert teljes világosság nélkül egy lépéssel sem jutunk előbbre. A csontok és a fogak főleg mészből állnak. Tehát a táplálékban elegendő mésznek kell lennie, mert másként gyermekeink gyenge csontúak, a felnőttek pedig lúdtalpasok lesznek, ami különösen a helytelenül táplálkozó keleti népeknél gyakori. Még a felnőttek csontjai is gyengébbekké lesznek és összezsugorodnak, ha a táplálék révén nem áll elegendő mész a vér rendelkezésére. A mészhiány legnyilvánvalóbb tünete a fogak kihullása. Azok még oly szorgos tisztítása sem képes egyetlen fogat sem fenntartani, ha az építőanyag, a mész hiányzik a vérből. A fogak fehéren tartására elegendő egy fogkefe. Az egészséges nyál pedig elpusztítja az összes baktériumot. Egy másik kép: normális epe képződéséhez a szervezetnek nátriumra van szüksége. De nem az általánosan ismert konyhasóra (a nátrium-kloridra), hanem organikusan lekötött nátriumra úgy, ahogy az az Összes friss gyümölcsben, bogyóban, salátában, főzelékben, gyökérben és gumóban található. Aki ezekből túl keveset eszik, és inkább kenyérrel, csuszákkal, tésztákkal, hússal és tojással él, az kevés megfelelő nátriuméi káliumsót nyújt a testének. Ennek természetes következménye lesz az, hogy a vér rossz nyiroknedvet (és emésztőnedvet) termel; a nyál, a gyomornedvek és az epeváladék is ide tartozik. Az epe tólyékonysága és zsíroidó képessége elvész. A zsíros ételek rosszul emésztődnek és mindenféle nehézséget okoznak. Az epe maga is oly sűrűvé válhat, hogy kőkemény tömeggé áll össze. Ezek az ismert epekövek, amelyek nemritkán halált is okoznak. A vese- és húgykovekkel is hasonló a helyzet. Mindezek a bajok és sok száz más betegség kizárólag azért keletkezik.
mert a szokásos rossz táplálékban az életfontosságú bázisok - így nevezi a táplálkozás kutatója a mész-, a kálium- és a nátriumsókat - hiányoznak, vagy nem elegendő mennyiségben vannak jelen. Égető szükségünk van tehát arra, hogy ezeket az alapvető kérdéseket teljesen megértsük és magunkévá tegyük. Az, aki könnyelműen átsiklik rajtuk és azt mondja: Ehhez semmi közöm", az az oktalanok számát szaporítja, akiknek a bőrét is lenyúzzák a gyógyszer-szélhámosok. Ez mindennapos dolog. Az agyonreklámozott gyógyszerek rendszerint olcsó hashajtó szerek horribilis áron, mint állítólagos tudományos ideg- és világgyógyszerek", melyek sokszor átmenetileg ugyan megkönnyebbülést idéznek elő azáltal, hogy a többnyire teletömött, bűzös beleket megszabadítják tartalmuktól, de soha, egyetlen esetben sem eredményezhetnek valóságos és tartós gyógyulást. Semmi csodálnivaló nincs tehát abban az állításban, miszerint nem maga a táplálkozás erősít, nem az adja meg még a fizikai erőt sem, hanem valami más. Sőt, minél erősebb valaki, minél hatalmasabb, minél inkább áll az átlag felett, annál távolabb kell állnia az átlaglói - tehát szükségszerűen az egészségtelen táplálkozástól is. Ha egyszer majd eléri azt a magaslatot, hogy egzisztenciáját az evéstől függetleníteni tudja - a szellem hatalmáig, az elpusztíthatatlan magasságig emelkedhet. Nyilvánvaló, hogy eddig a csúcsig számtalan fokozaton keresztül vezet az lit. S ha talán nem is szellemesülhetünk át egyszerűen emberi akarattal, az mindenesetre kétségtelen, hogy éppen a bennünk lévő magasabb rendű képességek fejlesztésével és az alacsonyabb rendű - tehát azokhoz is vonzódó - erők legyőzésével jutunk közelebb a szellemhez, és az azt reprezentáló erőkhöz. 11 ÉLETREFORM I. Megint valami új üzleti trükk a gyengébb idegzetűek megtévesztésére, szuggerálására!" - mondja a mi korunk magát reálisnak és józannak képzelő üzletembere. Megint valami korlát, valami új tilalomfa, szabály, amit ezért és azért nem szabad áthágni!" - mondja a magát szabadnak gondoló és egyéni szabadságával kérkedni szerető modern individualista. Már csak ez kell, hogy egészen megbolonduljak!" - így szól a robotba járó, estétől reggelig és reggeltől estig lógó nyelvvel munkája után futkosó iparos, kereskedő vagy szabadfoglalkozású ember. És mind félve, undorral dobja a papírkosárba azt a gyanús nyomtatványt, amely reformot ígér neki. Neki, a hitetlennek, akiből a jóban való hit utolsó szikráját is kiölte az élet,
Pénz kell ma az embereknek, nem reform! Munka, üzlet, állás," - mondják korunk koravén bölcsei, - és ha ezt megkapják, majd csak meglesznek valahogy reformélet nélkül is." Enni adjatok, kenyeret kérünk" - mondja a munkás ember. Nem prédikációt arról, hogy mit szabad és mit nem szabad ennünk, akik már éppen eleget koplaltunk életünkben - akaratunk ellenére is." Mily nehéz egy ilyen ellenséges beállítot tságú világgal szemben felvenni a küzdelmet és el nem csüggedve, kedvet nem vesztve: bizalmat, hitet, erkölcsöt hirdetni. És mégis meg kell tenni. Minél nagyobb az ellenállás, annál inkább! Mert bármennyire paradoxonnak is hangozzék - az élet megreformálására ott van a legnagyobb szükség, ahol arról a legkevésbé akarnak hallani. A gyümölcs mindent kioldó, jóvá tevő hatalmára mint orvosságra is ott van a legnagyobb szükség, ahol azzal a legkevésbé élnek, ahol a már tönkretett szervezet azt a legkevésbé tudja már feldolgozni, megemészteni. Csakhogy ésszel, természetesen! Bölcs előrelátással, okosan. Mert mi az életreform? Ez az új csodabogár?! Mit akar ez tőlem? Miért erőszakolja rám azt a nyers almát reggelire, vagy azt az utálatos zöld salátát, amikor én az ebédemmel egészen meg vagyok elégedve?! Nem az ebéd a rossz, hanem a gyomrom," - hangzik majd az ellenvetés, - azt tessék megjavítani! Az ebédemmel jó gyomor mellett majd csak megbirkózom, amint megbirkóztam azzal eddig is..." Hát csak türelem, kedves barátom! A gyomrod sem romlott el máról-holnapra, és az idegeid sem pont három perc alatt mentek tönkre. Hanem alig észrevehetően, lassan-lassan. Egy következetesen következetlen életmód eredményeképpen. A helyrehozásuk sem mehet tehát másképpen. Ha eltévedtél, annyit kell visszamenned, amennyit előre mentél; ez alól nem menthet fel sem protekció, sem előkelő összeköttetés. Persze mehetsz tovább is a magad választotta úton. Jogod van ehhez. Csak ahhoz nincs ez esetben jogod, hogy másnak tégy emiatt szemrehányást. Ki mint vet, úgy arat. Nem elcsépelt frázis ez, csak a kificamodott gondolkozás látja annak. Aki kora ifjúságától kezdve megszokta például a korán kelést, az nem fogja fél éjjeleit a füstös bárokban, kávéházakban leélni, de bizonyosan nem is fog orvosának álmatlanságról panaszkodni. Az tud korán lefeküdni, kipihenten felkelni, akár hajnalban is. Es ez az ember már életreformer. Életreformer azért, mert volt bátorsága a tömeg szokásaival szembehelyezkedni - még akkor is, ha egyébként ég és föld választja el attól az életreformertől, amely a mi ideálunk. Mi tehát az az életreform? Semmi esetre sem az, amire most Te gondolsz. Semmi esetre sem komplikált, merev szabályok összevisszasága. Sőt, ellenkezőleg, maga a józan ész, a helyes, 12
egészséges, logikus gondolkodás - lehetőség szerint az élet minél szélesebb területére kiterjesztve. Rájössz arra, hogy nem féltétlenül szükséges minden nap éjjel kettőkor lefeküdni. Hogy ez a szokás a józan ésszel ellenkezik, és míg hátrányai minden téren megszámlálhatatlanok, az egészségre nézve előnyei egyáltalán nincsenek. Ha van még benned némi erő, megpróbálsz egy, két, három hétig reggel már hatkor felkelni és munkához látni, vagy - ha ez talán az első hetekben még nagy nehézséget okozna - sétálni, a tüdődet szellőztetni egyelőre. Hiszen ez a szegény, elhanyagolt szervezet eléggé próbára volt téve, talán évtizedeken is keresztül. Háláld meg neki, hogy ily mostoha viszonyok között is hűen szolgálta a te esztelen, zsarnok akaratodat, és idő előtt nem mondta fel neked a szolgálati szerződést, amely pedig kétoldalú. Tedd jóvá a vele szemben konokul elmulasztottakat, mielőtt még nem késő. Meglátod, hálás lesz neked ezért a kis figyelemért, és háláját kézzelfogható módon fogod érezni, ha lesz időd a reggeli órákban egyszer nemcsak a szomszédodat, de saját magadat is megfigyelni. Ha ezt megtetted, már el is indultál azon az úton, amelyre hívogatni mi soha meg nem szűnünk Téged. Ha még oly kaján kacagás lesz is a válaszod sokáig. Mert mi tudjuk, hogy az nevet igazán, aki utoljára nevet. És utoljára mindig az nevet, aki tovább lát - ha csak egy lépéssel is - az orránál. Ami nem hiúság, nem az önbizalom túltengése nálunk, mert ha az, úgy a szó magasabb értelmében még nem beszélhetnénk igazi életreformról. Hála ez csupán és kötelesség. Végeredményben tehát szeretet ez bennünk, szeretet azokkal szemben, akik ezt még ma nem értik. Mint ahogy mi sem értettük meg azonnal, és hogy mégis célhoz értünk, ezt éppen azoknak köszönhetjük, akikben nagyobb volt a szeretet, mint bennünk a gúnyolódási hajlam. Valahogy ezt a bűnünket akarjuk mi is levezekelni. Nem számító önhittséggel, de lelkünk mélyéről fakadó, alázatos és mégis örömteli készségből, amelyet csak az érezhet, aki már megpróbálta magát saját maga előtt megalázni. De már messze elkalandoztam, holott a célom éppen az volt, hogy el ne riasszalak aszkéta hangzású szólamokkal, mert én szeretnék benne maradni a Te mai, modern életedben, és elfogadott életviteli szempontjaidon keresztül szeretném neked megmutatni, hogy az életreform nem ellenkezik az élettel. Sőt, az éppen az élet intenzitásának egyedül lehetséges fokozása! II. Ma sokfelé az összhang hiányát, bajt, szenvedést, meg nem értést láthatunk. Minél mélyebben ereszkedünk alá az emberi élet és lélek mélységeibe, annál megdöbbentőbb kép tárul elénk. A realisztikus 13
irodalom rámutat e bajokra. Észreveszi a nagy szociális problémák létezését és a maga módján kutatja is e bajok okait. Más szóval: keresi azokat az összefüggéseket, amelyek mindezt létrehozták, hogy kiküszöbölésükről gondoskodjék. De ha őszinték akarunk lenni, he kell vallanunk, hogy nem sok eredménnyel. Az eltérés a mai" és az ezzel szemben álló reform" világszemlélet között már itt megmutatkozik. A reforméletmód követői ugyanis azt tartják, hogy ha e kutatás tényleg eredményre akar vezetni, akkor ahhoz nem elégséges csak a felszínen mozogni, hanem a bajok legmélyebben fekvő, rejtett okait is fel kell kutatni. A reform világszemlélet úgy érzi, hogy a kutatás csak akkor vezethet eredményre, ha az a közel fekvő és ezért a legszembetűnőbbnek látszó összefüggések mellett a legtávolabbi - és ezért nehezebben felismerhető - összefüggéseket is folyton szem előtt fogja tartani. Az egyik oldalon ott van a társadalom (legkülönbözőbb fejlődési formáiban), a másik oldalon pedig e nagy test egyes sejtje, az ember, aki megint egy egész kis világ. A reformisták, akikhez a vegetáriusok is tartoznak, azt tartják, hogy elsősorban az embert kell alaposan megismernünk, hogy rajta keresztül megismerhessük az emberiséget, amely végtére is az egyes emberekből áll. Szerintük nem a társadalom beteg, hanem az egyes ember, azaz minden társadalmi elfajulás az egyes ember elfajulására vezethető vissza. Ezért van nem is sejtett jelentősége annak a mozgalomnak, amely az egyes ember meggyógyításán át véli megreformálni tudni a világot. Ez a világszemlélet azt tartja, hogy hiába van száz elmélet, terv, párt és miegyéb a világon, ami mind jobbat, tökéletesebbet akar csinálni, amíg csak az intézményeket, a világ berendezéseit akarja megváltoztatni és pusztán ettől a változtatástól várja az élet jobbra fordulását, a boldogságot. Nem az intézményeket kell megreformálni, vagy legalábbis nem azokat először, hanem az embert! Ha ez megtörténik és ha gyökeresen történik meg, az intézmények mint keretek önmaguktól fognak megtelni a kívánt tartalommal. Nem tagadjuk, hogy az intézmények is hatással vannak az emberekre, inert a világon minden kölcsönhatásban áll egymással. A legtökéletesebbnek elképzelt berendezések sem vezetnek azonban célra, ha azokat félemberek irányítják, ráadásul kiforratlan világnézettel. Ugyanakkor egy csapásra meg fog változni a mai intézményrendszer, ha azokat egész emberek, új felfogással vezetik. A hangsúlynak tehát az egyes ember életének és világnézetének megreformálásán kellene nyugodnia. Ha az egyén jobbá, szebbé, egészségesebbé és bölcsebb gondolkodásúvá válik - márpedig erre minden lehetősége adva van! -, akkor a maga képére fogja átalakítani az egész világot, annak összes berendezéseivel együtt. 14
III. A reforméletmód átültetésének, a követésig való meggyőződésnek egyik legnagyobb akadálya az, hogy az embernek - legalábbis látszólag - nem ártanak a különböző kilengések. A kosztolás terén például a hétköznapi, búsos, tobzódó étrend. Sőt, a kinézet - a külső - szempontjából az a legtöbbször még használ is. Mert a falánk ember, ha erős gyomra van, rendszerint meghízik és így állítólag jól néz ki. De éppen ez a példa is mutatja a mai ember egyrészt materiális, másrészt felületes gondolkodását. Csak a külsőt nézi. Azt is csak a látszat" szerint. Az igazság, a belső, a lényeg nem érdekli. Gondolkodni, e szónak mélyebb értelmében, nem szeret. A meggyőződés másik nagy akadálya a megfelelő példa hiánya. A vegetárius étrendre és életmódra rendszerint már súlyosan beteg emberek térnek át, a körülmények kényszerítő hatása alatt. A legyengült, beteg szervezet persze már sem a követésben, sem annak hatásában nem mutathat fel, legalábbis rövid idő alatt, látható, kézzelfogható eredményeket. Sőt, az ilyen vegetárius kinézete sokszor egyenesen siralmas. Hiszen az életerő most nagy tisztító munkával van elfoglalva. Leépít. Úgy testileg, mint lelkileg felfordulást okoz, ami minden építésnek és bontásnak szükségszerű velejárója. Ez a két látszat - miután az emberek túlnyomó része csak ez után ítél - a legnagyobb akadálya annak, hogy egy be nem avatott megerősítse hitét az új életmód iránt. Különösen akkor, amikor ezt a hitét lerontani igyekszik úgy a hivatalos orvostudomány, mint az általános közfelfogás, eltekintve az egyes ember megrögzött szokásaitól, amelyek mind a cél ellen dolgoznak. Az egyik oldalon látszólag duzzadó egészséget látni, gondtalannak tetsző, kívánatosnak tűnő, vidám életmóddal, a másik oldalon ugyanakkor töprengő, beteges kinézésű, sápadt arcokat, és ehhez még le is kell mondani egy csomó megszokott élvezetről - ugyan ki az, akitől ezt elvárhatjuk? Ki az, akit mindennek dacára sikerül meggyőzni, ha különben egészséges"? Majdnem lehetetlen vállalkozás ez a mai világban. Napjainkban az emberek - vágtató életmódjuknak megfelelően - frappáns, gyorsan ható, kézzelfogható bizonyítékokat követelnek. A hit a legtöbb ember szemében egyenlő a naivitással, amit a modern ember egyenesen alacsonyabb rendűnek tart - elmebeli fogyatékosságnak, babonának, fejletlenségnek. Ugyan ki az, aki a mai, büszkeségben tobzódó emberek között vállalni merné ezt az ő szei8 műkben nyilvánvalóan másodrangú szerepet? Ma, a rekordok korszakában, amikor mindenki különb akar lenni a másiknál, és magát tartja a világ közepének?! 15
Mindez ferde nevelésünk következménye, amelyek mindenhol velejárói a félműveltségnek. Vagy legalábbis az egyoldalú műveltségnek, amely csak a dolgok látszatával foglalkozik és csak hatásokat keres. Pedigmindenkomolyembermége hatásokban is megláthatná, ha akarná, hogy hamis úton jár. Csak egy-két generációt hasonlítson össze egymással és meggyőződhet arról, hogy a természet törvényeit nem lehet kijátszani. Annak a minden visszaéléssel dacoló, egészségtől duzzadó, ivó, evő, pipázó embernek a gyermekei már nem rendelkeznek hasonló fizikummal, és unokáiknál rendszerint már a testi degenerá- lódás jelei is láthatók. Kinek van még ma, idősebb korában is jó, egészséges foga? Nem ölt-e ijesztő méreteket a gyermekek között az angolkór? Nem pusztít-e a tuberkulózis, a rák és ezer más betegség? Nem az életmóddal függ-e ez össze? Ki merné tagadni, hogy a városi emberek idegei teljesen alá vannak ásva, s hogy az egészséges idegzetű emberek maholnap a legnagyobb ritkaságszámba fognak menni? Ez alól a tendencia alól pedig tnár a vidék sem kivétel, a falusi ember is egyre kevésbé tudja magát kivonni a városokból kiinduló rossz" hatása alól. IV. Figyeld meg egv kissé az embereket! Figyeld meg, hogy lamentálnak, aggódnak, félnek attól a vagyoni jövőtől, amelynek bekövetkezése még valószínűsítve sincs, vagy igen sok esetben csak a beteges képzelődés rémlátása! Kérdezd meg ugyanettől a nyúlszívűtől, hogy miért nem aggódik így az ő becses egészségéért, amely ellen nap-nap után, talán életének minden órájában, a leginkább bűnöket követ el? Bűnöket, amelyek százszoros biztonsággal ássák alá legnagyobb javát, az egészségét, és sokszor szemmel látható módon viszik, kergetik a kikerülhetetlenül súlyos vég felé. A legtöbbször még választ sem fogsz kapni kérdésedre. Vagy legfeljebb valami kényszeredett, keserű mosoly lesz a felelet. Valami olyasmi, hogy: Ez nem tőlünk függ," Vagy ha vallásos emberről vau szó, hogy: Isten kezében vagyunk!", és így tovább. Csodálatos az ember! Amíg a zsebéről van szó, addig nem ismeri az Istent. De ha nyilvánvalóan rossz szokásait, szenvedélyeit említed, rögtön Istenre hivatkozik. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy a legtöbb ember, aki még meg tud állni a lábán, nem hiszi komolyan, hogy ő is lehet beteg. Pláne azt nem, hogy máris az! Amit pedig éppen indokolatlan aggodalmai igazolnak. A rossz vérösszetétel, az erőtlen akarás. A beteges önállótlanság, amelyek mind ennek a lappangó betegségnek a szimptómái. De ő úgy gondolkozik, hogy hiszen ez ellen is az anyagi függetlenség lesz a legbiztosabb szer, a vagyon, a pénz, amivel mások tapasztalatait - amelyek rajta segíteni fognak - meg lehet vásárolni. 16
17 Elképesztő az az önállótlan gondolkogásmód, amelyet életének sarkalatos kérdéseiben a legtöbb ember tanúsít. Érthetetlen az a művelt embereknél is tapasztalható logikatlanság, amely miatt az illető saját életében sem tudja a dolgok fontossági sorrendjét megtalálni. Ez pedig - mint általában a rendetlenség - a legtöbb ember boldogtalanságának legfőbb oka. 1 lány embert ismersz, aki mindenre ráér, csak arra nem, hogy egészsége kérdésével is foglalkozzék? Legalább a testével, a lelkéről már nem is beszélve! Pedig nem nehéz meglátni és megérteni, hogy minden erőfeszítés hiábavaló, ha képtelen leszek a nagy nehezen kiküzdött anyagi jólétét élvezni is tudni (hogy a modern ember pszichéjének gondolatkörében maradjunk), és hogy a test épségben való megtartása első feltétele minden egyéb tevékenység eredményességének. Minden ember minden nap elolvassa a maga hírlapját. És mit nyer vele? Azt, hogy lassan, egészen öntudatlanul egy-egy politikai párt befolyása alá kerül. Ember lesz, aki már csak az orrára jól ráerősített idegen szemüvegen keresztül tudja látni a világot és ezt már nem is veszi észre. Sőt, azzal a szent meggyőződéssel ismétli a tőle teljesen idegen gondolatokat, hogy ő önmagát adja és nem őt nevelték át évtizedek lassú, de biztosan ható munkájával gondolkodás nélküli gramofonná, amelyből csak a belé helyezett lemez beszél. Modern névvel ezt nevezik a tömegek megszervezésének, így születnek a különböző pártok, csoportok - társadalmi. nemi, faji és osztályérdek szerint -, amelyek egymást rugdosva viszik előre szerencsétlen, testileg-lelkileg beteg fajunkat, a sokat hangoztatott kultúra" nagyobb dicsőségére. Hát nincs ember, aki itt megáll, a fejére üt és felkiált: Hohó! Hát én már semmi sem vagyok? Nem szabad nekem egyszer igazán a saját fejemmel gondolkozni? A saját szememmel látni? A saját - legegyénibb - érdekeimmel is foglalkozni?! Megállni ebben a rám kényszert tett csorda futásban! Leülni és nyugodtan rendbe szedni szertecsapongó gondolataimat! Revízió alá venni cselekvéseim sorrendjét, oda állítva mindent - a legegyszerűbb paraszti józanság szerint - ahová való! Hat nem szabad nekem felállítani egy épkézláb életprogramot, amelynek első pontja: mi válik és mi nem az én elméletileg oly féltve őrzött egészségem javára? Mi van káromra? Mi számít előnynek ebből a szempontból, és mi hátránynak? Hogyan érhetem el azt, hogy csakugyan ne legyek beteg? Hogy tiszta fejjel, világos szemmel és erős kézzel lássak neki a feladatnak, amelyet kifürkészhetetlen módon kaptam akkor, amikor erre a világra születtem. Amelyet akarva, nem akarva, de el kell végeznem. Be kell fejeznem, amit elvégezni, amiben örömet találni csak akkor leszek képes, ha egyáltalán képes leszek valamire; ha rendben lesznek
tagjaim: a lábam, a karom, az eszem. Sőt, mivel ezek összefüggnek egymással, így mind a három. No és a vérem, a lelkem, amely mindezt mozgatja, táplálja!" Ezek azok a kérdések, amelyek előbbre valók! Hát lehet valamihez is hozzáfogni a fiaskó biztos kizárásával ezek nélkül? Vagy azt hiszed, lehet ásni tompa, rozoga ásóval? Lehet fűrészelni bottal? Gondolkodni álmos, szesszel, nikotinnal és erotikus gondolatokkal túlfűtött aggyal? Oh, mily balgaság, mintha a sánta akarna versenyt futni épkézláb ifjakkal! Az élni szeretők épp a halált kergetik folyton. Mert az élvezetek ássák alá leghamarabb az egészséget."(szirbi k A.: Harmónia) ÁTTÉRÉS A TERMÉSZETES ÉLETMÓDRA Először is azt kell tudnunk, hogy az átálláshoz kapcsolódó félelmek a természetes étrendre vonatkozó előítéletekből, tévedésekből, félreértésekből származnak. Ezek eloszlatása, megcáfolása, a tiszta igazság felismerése a legfontosabb. Inkább lelki-tudati, mint élettani-konyhatechnikai probléma az étrendváltás. Ugyanis hogyha húsz, harminc, negyven vagy ötven éven keresztül kondicionáltuk, rászoktattuk magunkat, beprogramoztak bennünket a vegyes (húsos-zsíros, sok édességet tartalmazó) étrendre, aki-tor bizony nem kis energiaráfordítást és lelki munkát igényel a változtatás. Élettani szempontból ugyanakkor minden egészségkárosodás nélkül, máról-holnapra keresztülvihető a növényi étrendre való áttérés. Sőt, minél gyorsabban történik az átállás, annál gyorsabb a kedvező közérzetjavulás, az előnyös élettani változás, egészségerősödés is. A cukorról például azt állapította megjohn Yudkin, aki évtizedekig kutatta hatásait, hogy...élettaniszempontbólnincs szükség cukorra, az ember minden táplálkozási szükséglete kielégíthető anélkül, hogy akárcsak egyetlen kanálnyi/ehér, barna vagy nyerscukrot fogyasztana, tisztán vagy bármiféle ételben, italban". A zsírral ugyanez a helyzet. Csak megkönnyebbülés a szervezet számára, ha az állati zsír bevitelétől megszabadul. A sejtek és a szervek zsíros elfajulása és a zsírlerakódások, az elhízás fokozatosan megszűnnek, szanálódnak. A szervezet számára csak megterhelést jelent a húsevés, az állandó ön- mérgezés. A hús: salakanyag-forrás, a vastagbélben ugyanis rothadással bomlik, és innen rothadásos mérgek árasztják el a szervezetet nap mint nap. Úgy tudjuk, hogy a szokásos vegyes étrend teljes értékű táplálkozást jelent, míg a vegetárius étrenddel hiányállapotok következnek be, holott ennek az ellenkezője igaz. József Attila Óda című versében fogalmaz így: Elmémbe, mint fém be a sarak, ösztöneimmel belemartalak". Ugyan szerelemről 18
ír ily módon, de szavai nagyon találóan vonatkoznak témánkra is! Szüleink, rokonaink, barátaink, ismerőseink, tanítóink, később tanáraink, majd professzoraink, orvosunk, és minden rendű és rangú egészségügyi dolgozó, előadások, könyvek, intézményrendszerek, mindenkori környezetünk - mint fémbe a savak - belénk marták, hogy az ember mindenevő, hogy csak a húsfehérje teljes értékű fehérje. Aki pedig növényevő, az jobb esetben csak lefogy és elgyengül, rosszabb esetben megbetegszik és akár bele is hal a hiányos táplálkozásba". A lábadozóknak, a betegeknek, a legyengülteknek húslevest, erőlevest" kell enniük. Ebben az országban, ahol amúgy is céltábla az egyéni magatartás, a másság, különösen céltábla az életreformer, a vegetárius: Sárgarépán akarsz élni, mint a nyulak?! Talán bicsérdista vagy? Hiszen Bicsérdy nemcsak ütődött, hanem bűnöző is volt!" (Szabó László, egykori Kék- fény-szakértő könyve szerint, és ő csak ért hozzá!) Minden ünnepi alkalmat húsokkal, süteményekkel és szeszekkel ünneplünk. Még nemzeti érzésünkbe is beprogramozták, hogy magyar konyha" való a jó magyar embernek, a zöldség a kákabélű németnek" való, továbbá a krumpli nem étel, a tót nem ember". A magyarnak csak a csigaleves, a ropogós malac, a füstölt oldalas, a tejfeles töltött káposzta az étel. Nemcsak a lakodalmi rigmusok és közvetlen átlagemberi környezetünk, hanem legjobb íróink is ezt sugalmazzák. Ritka hang az Ady Endréé: Hej,gyomor, hej kutyabendő, ti vagytok a Magyarország sírja!". Mikszáth Kálmán, külföldi utazásáról hazatérve, alig várja, hogy nekilásson a magyar ebédnek", amit elérzékenyülten, poétikusan jellemez: Akkor tőr ki rajtunk a Juror hungaricus (az é t vágy ), midőn a paprikás pőrkőit i/iata újra megcsapja orrunkat, s a túrós csusza haván pirosló tópórtyűk nevetve megszólalnak. " Számos változatban olvasunk, hallunk az éhező harmadik világról, filmen, fényképen mutatják nekünk a nagyhasú, vízkóros, csontbőrig lesoványodott, fehétjehiányban" szenvedő gyerekeket, akik valójában nem azért sorvadtak és vízkórosak, mert fehérje- (hús-) hiányuk van, hanem mert éheznek, azaz minden fontos tápanyagban szűkölködnek. A közmondások, az állítólagos bölcsességek is így bombáznak bennünket:,jó gyomor mindent megőröl"; Ami ízlik, az nem árt";,jó bor, jó egészség"; Bor, búza, szalonna - égnek fő adománya"; Bor nélkül szegény a vendégség". A szólásmondások csak tódítják mindezt. Egészségünkre!" - hazudják vidáman a szeszesitallal koccintók, miközben gyerekek nézik, hallgatják őket. Olyan gyerekek, akiket cukorkával, édességgel, tortával jutalmaznak minden alkalommal. A szegény falusi édesanya cukros kenyérrel hallgattatja el kicsinyét, a városi jómódú anyuka drága bonbonnal békítgeti husikáját". Bizony nemcsak tudatunkra ható, ösztöneinkbe befészkelődő, meggyőző - mert sokszor ismételt és több irányból ható - érvelésben volt és van részünk, hanem kemény leckékben is, melyek drasztikusan, erőszakosan 19
is a vegyes étrend, a húsevés elfogadására kényszerítik az embert. Főként akkor, atnikor még gyerek az ember, és ősi növényevő ösztönére hallgatva - az ember ugyanis élettani és anatómiai felépítése szerint növényevő! - nem akar húst enni, hanem minél több - sőt, kizárólag nyers - növényi ételt, gyümölcsöt, zöldséget kíván. Pofonok csattannak, kemény verések esnek, és a pedagógiai erőszak különböző embertelen fogásai érvényesülnek, hogy az állítólag mindenevő ember gyerekét rátereljék a húsevés egyedül üdvözítő útjára. Szerencsére ezt is megörökíti a magyar irodalom, nemcsak a túrós csusza haván pirosló tepertőt. Sásdi Sándor Vacsorám hazatértek című remekmívű miniatűr regényében olvashatjuk a regény asszonyhősének gyerekkori tragikus élményét: A hízónak szánt malacot kiskorától én etettem. Kényeztettem, vakargattam a füle tövét, elhitettem vele, hogy örökké él. Ha meghallja a lépéseimet, két első lábával a hidas kökorlátjára kapaszkodik. Minél kövérebb lett, annál nehezebben. Amikor levágásra került, jókor elbújtam a padkán, a legmesszibb szögletébe, befogtam a fülemet, de hallottam a sivítást. A mostohám a nevemet kiáltozta, lerángatott a búvóhelyemről, észre akart téríteni: ezért nekem kellett a vért felfogni a mázas tálba. Sírtam, el akartam futni, erőszakkal letérdepeltetett a forrázóteknő mellé. Hánytam, a párolgó sűrű lé fele a földre folyt. Megkaptam érte a magamét". Észre akart téríteni!" Ez nem csak" irodalom, ez az élet. Élettörténetekbenszámoshasonlóélménybeszámolóval találkoztam. Schirilla György elbeszélése például így hangzik: A nagyapámnál voltam falun, főleg nyári időben, és akkor láttam, hogy a libának a fejét fejszével leverte, és a liba tutott még 6-8 métert, akkor kivérzett, összeesett. Ez gyerekszemmel nézve, legalább énbennem, határtalan visszatetszést és majdnem úgy mondhatom, depressziót váltott ki, tehát lelki problémát jelentett. Disznóölések idején is egészen a hatodik szomszédba képes voltam elmenni, annyira sajnáltam az állatot. Később ez úgy fogalmazódott meg bennem, hogy az embernek nincs joga az állat leölésére". 20
Katherine Mansfield Előjáték című novellájában is a levágott fejű kacsa utolsó sétájával találkozunk. Ezúttal a szakács egy gyerekcsapatot nevel" arra, hogy ne csak ne féljenek, ne borzadjanak az állatöléstől, de még élvezzék is azt, hiszen milyen komikusan furcsa látvány a lefejezetten sétáló kacsa! Nos, hát így alakult ki állítólagos természetes" mindenevő ösztönünk! Mindebből az a tanulság, hogy nem test és vér ellen tusakodunk, hanem a belénk programozott hazugságok, előítéletek, az igazi ösztöneinkkel ellentétes, ránk erőszakolt, embertelen szokás, hamis tudat ellen. Ismerjük meg egyre jobban a vegyes és a reform étrendre vonatkozó igazságot, és teljes tudatossággal, mély meggyőződéssel térjünk rá a természetes táplálkozásra, valósítsuk meg az életreformot! Legyünk képesek a negatív szuggesz ti ókkal, akadályokkal szemben képviselni és megvalósítani a magunk külön, jobbik életútját, melynek előnyeiről fokozatosan meg is győződhetünk! A tapasztalat a tudás anyja. Miután az első feladatot megoldottuk - változta ttunk szemléletünkön és átprogramozott ösztöneinket visszaállítottuk természetesre -, azért lehetnek még megoldandó problémák. Különösen, ha annyira tönkretettük emésztőszerveinket, érzékelő- és ízlelőrendszerünket, hogy szükség lehet bizonyos étrendi, táplálkozás-élettani fogásokra. Ma, amikor pusztulnak az erdők, a tavakból, folyókból ki- hal az élet, a talajbaktériumok száma drasztikusan csökken, savas eső esik és savhalál fenyeget, mi emberek még mindig azt hisszük, hogy a természet törvényei alól kivételek vagyunk. Pedig a népesség nagy része egészségtelenül él, helytelenül táplálkozik, nem mozog eleget és állandó stressz gyötri. Az ÉV RITMUSA Az év ritmusát figyelembe véve megismerkedhetünk az élet törvényszerűségeivel, Földünknek a bolygókhoz és az állócsillagokhoz vaió kapcsolatával. A végtelen térből és az időtlen időkből érkező ritmusok feltárják a kozmosz alakulását és ennek hatását az emberre. A kozmikus ember lénye túlnő egyéni voltán anélkül, hogy egyéniségét elveszítené, túlnő családja körén, a törzsön, a népen anélkül, hogy kiszakadna belőlük: az egész Föld belejátszik mindennapi életébe. A bolygók áthatják egész valóját. Elsősorban a bolygók uralkodnak felettünk, mert senki másnak nem szolgálunk, csak a Napnak, amely az élet központja. A bolygók csak akkor és olyan mértékben szolgálnak bennünket, amennyiben mi tiapszerűen koncentráltak vagyunk. A Föld a Nap körül mozogva minden évben befutja a tizenkét erőmezőt. Akinek lénye eléggé kitágult, minden egyes erőmezőből - mint tizenkét 21
égi kosárból - az élet kenyerét kapja (Jézus tanítványainak tizenkét kosárral felszedett kenyere, valamint tizenkét tanítványa is a zodiákust jelképezi). A természetben élő ember a világmindenséget kereknek észlelte: kerek határ", kerek világ". A természet szüntelen körforgásában, az évszakok változásaiban - tavaszi újulás- ban", nyári gazdagságban", őszi érettségben" és téli álomban" - a napok mellett az esztendő a legkerekebb időbeli egység. Ezt a ritmikus változást és nyomában a vegetáció kibontakozását a Nap járása idézi elő, amely az ember napi életét és munkáját, a gazdasági élet alapvető féltételeit is megszabja. Ősi megfigyelés adta a Nap égi helyzetének négy sarkalatos pontját: * a Nap születését" - a téli napfordulót; * diadalútra lépését" a tavaszi napéjegyen lőséget; * uralkodó" helyzetét - a nyári napfordulót; és * hanyatlását" - az őszi napéjegyenlőséget. Az északi félteke mérsékelt övén négy, közel azonos időtartamú szakasznak kezdő- illetve határpontjai ezek. Az esztendő körének egy-egy negyedszakában más-más ereje, tulajdonsága" működik a Napnak, égi helyzetétől függően: * a születő", s gyermek" Nap - előkészíti a földi minde nek újulását; * a diadalútját járó kamasz" - az új életet hozza, növel és nevel; * az uralkodó, a felnőtt" - megterít, érlel; míg * a hanyatló, az öreg" - betakarít, lebont. Az előkészület, az újulás-növekedés, az érés, valamint a lebontás mindegyike három-három részre tagolódik, amelyekben a változásrend árnyalatai jelennek meg. Ezeket a változáspontokat, s az érvénybe lépő változás tartalmát az ókorban mítoszok, mitikus alakok (csillag-istenek), fiktív személyek karaktere, képi beszéde közvetítette. A képi beszéd közvetítette égi parancsot" rítussal, szakrális cselekvések rendjével teljesítette az ember, ezzel igazítván hozzá életét az időszerű változásokhoz. Az esztendőt az ember mindig kultikus egésznek érezte, és kozmikus fordulatait a mai napig számon tartja. Isten kerek esztendeje tizenkét más-más ágat, hónapot hajt; a tizenkét hónap ötvenkét hetet virágzik, s az ötvenkét hét három nagy ünnepet - Karácsony, Húsvét, Pünkösd - terem. Az évkort már az ókorban tizenkét egyforma időtartamú részre tagolta az ekliptikán körbemozgó (már a régi ember által megtalált és kitüntetett) tizenkét csillagkép: az állatöv égi képírása". A tizenkét csillagképhez tizenkét egymást kiegészítő tulajdonság kötődött: földi életünk, élő környezetünk változásainak és átváltozásainak köre, ritmusa. A válto- 22
zások és átváltozások időpontjaihoz már az ősidőkben kultikus cselekedetek kötődtek, amelyek fokozatosan ünneppé nemesedtek az évkor megtalált csomópontjain. A régi ember számára a világ - annak minden mozgó és moccanatlan teremtménye" - kerek egész, amelyben minden mindennel összefügg, amelynek hierarchikus és heterogén rendszerébe ő, az észlelő, a látszólag külön való is szervesen beleilleszkedik: a tér és az idő cselekvő része, részese. Hiszi, hogy cselekvése - szokásai, szakrális játékai, illetve ezek módja - hatással van a létet formáló erőkre. Hiszi, hogy szükség van rá, és hogy az Úr aktív, pozitív hősnek" teremtette. Ezek segítségével tájékozódott a régi ember mind a kerek világ, mind pedig a kerek esztendő születést, életet, halált hordozó, ciklikusan váltakozó tartományában, a téridő misztikus mezején. A most következő elmélkedések során minden egyes jeggyel, illetve hónappal külön-külön foglalkozunk. Minden egyes hónapot állatövi (zodiákus) jegyével jelzünk, s mindegyik keretén beliií felsoroljuk azon napok jegyzékét, amelyekhez évszázadokon át valamilyen jeles esemény fűződött, amikor még a csízió és a százesztendős jövendőmondó járta. Úgy érezzük, itt meg kell állnunk egy percre és magyarázatot kell adnunk arra, mi is az a zodiákus vagy állatöv, és miért osztottuk be a természet kalendáriumának egyes fejezeteit éppen e szerint a csillagászati fogalom szerint. Amint azt a következőkben is látni fogjuk, az ember már ősidők óta a nappálya körét - szaknyelven az ekliptikát - tizenkét csillagkép alapján tizenkét szakaszra osztotta be. Mindegyik szakasz 30"-ra terjed. Miután ezeknek a csillagképeknek elnevezése főképpen állat alakokra vonatkozik, a tizenkét konstelláció körét állatövnek vagy zodiákusnak nevezték el. A különböző kultúrkörök csillagászai más és más állatneveket alkalmaztak. Minálunk a földközi-tengeri, tehát mediterrán kultúrkör elnevezései mentek át a köztudatba, illetőleg a tudományba, ezért mi is ezeket fogjuk használni. Abban az időben, amikor ezen kultúrkör csillagtudósai az ekliptika úgynevezett sarkalatos pontjait megállapították, a tavaszpont a Kos csillagkép 0"-ára esett. Ezért kezdődött az esztendő akkor, amikor Napunk égi útján ebbe a jegybe, ebbe a konstellációba lépett. Mivel pedig könyvünk a természet kalendáriuma szeretne lenni, mi is ezzel a legtermészetesebb újévvel kezdjük az első naptári fejezetet. Március 21-e ugyanis valóban egy új, egy friss esztendő kezdete odakint, erdőn és mezőn. Ekkor éled téli pihenéséből a növény- és az állatvilág, és volt olyan idő, amikor a köznapi esztendő is március 21-én kezdődött január elseje helyett. 23