Központi Statisztikai Hivatal. 2011. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3. Területi adatok 3.8. Győr-Moson-Sopron megye

Központi Statisztikai Hivatal 2011. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3. Területi adatok 3.8. Győr-Moson-Sopron megye Győr, 2013

Központi Statisztikai Hivatal, 2013 ISBN 978-963-235-347-0ö ISBN 978-963-235-404-0 Készült a Központi Statisztikai Hivatal Győri főosztályán, az Informatikai főosztály, a Népszámlálási főosztály és a Tájékoztatási főosztály közreműködésével Felelős kiadó: Dr. Vukovich Gabriella elnök Főosztályvezető: Nyitrai József Összeállította: Borbélyné Horváth Edina Fancsali József Kása Katalin Kramarics Tiborné László Dóra Nagyné Takács Tünde Németh Hajnalka Novák Zoltán Pástiné Illa Judit Szekeres Jánosné Vass Anikó A táblázó programot készítette: Papp Márton A kéziratot lektorálta: Végh Zoltán Tördelőszerkesztők: Bada I. Csilla Bulik László Kerner-Kecskés Beatrix Simonné Horváth Gabriella Weisz Tamás További információ: Kása Katalin Telefon: (+36-96) 502-423, e-mail: katalin.kasa@ksh.hu Internet: www.nepszamlalas.hu info@ksh.hu (+36-1) 345-6789 (telefon), (+36-1) 345-6788 (fax) Borítóterv: Lounge Design Kft. Nyomdai kivitelezés: Xerox Magyarország Kft. 2013.053

TARTALOM Köszöntöm az Olvasót!...5 Összefoglaló...7 1. A népesség száma és jellemzői...9 1.1. A népesség száma, népsűrűség...9 1.2. Kormegoszlás, a férfiak és a nők száma...11 1.3. Családi állapot...13 1.4. Iskolázottság, nyelvtudás...17 1.5. Gazdasági aktivitás...19 1.6. Nemzetiség, anyanyelv...22 1.7. Vallás...24 1.8. Egészségi állapot...26 2. Háztartások, családok...29 2.1. A háztartások száma és összetétele...29 2.2. A háztartások mérete, korösszetétele...32 2.3. A családok száma és összetétele...34 2.4. A családok mérete, a gyermekek száma...36 3. A lakásállomány jellemzői...39 3.1. A lakások száma...39 3.2. A lakásállomány tulajdon és használati mód szerint...41 3.3. A lakások mérete: alapterület, szobaszám...43 3.4. A lakások felszereltsége, komfortossága...45 3.5. A lakások és lakóik, laksűrűség...47 Táblázatok...49 Módszertani megjegyzések, fogalmak...259 3.8. Győr-Moson-Sopron megye 3

KÖszÖntÖm az OlvasÓt A Központi Statisztikai Hivatal 2011 októberében hajtotta végre Magyarország 15. népszámlálását. A közvélemény mielőbbi tájékoztatása érdekében az adatfeldolgozás befejezését megelőzően, 2012 márciusában az összeírás során külön gyűjtött információk alapján közöltünk előzetes adatokat a népesség számáról és a lakásállományról. 2012 októberében a népesség, a háztartások és a családok, valamint a lakásállomány legfontosabb országos jellemzőit, az elmúlt évtizedben történt változásokat bemutató kötetet készítettünk a kérdőívek mintegy 1 százalékát magában foglaló mintából származó becslések alapján. A feldolgozási folyamat befejeződése után megjelenő, 21 kötetből álló kiadványsorozatunkkal kezdjük meg a 2011. évi népszámlálás végleges adatainak közzétételét. A részletes területi adatok iránt a felhasználók különböző rétegeitől érkező információigény kielégítése érdekében elsőként a területi bontású táblákat és a települések, a járások és a kistérségek adatait is magukban foglaló megyei köteteket tesszük közzé. A honlapunkon (www.ksh.hu/nepszamlalas) és kevésbé részletezett adattartalommal papíron is megjelenő kiadványsorozatunkban összesen közel 4800, megyénként mintegy 200 táblával mutatjuk be a népesség demográfiai, iskolázottsági, gazdasági aktivitási, anyanyelvi, nemzetiségi, vallási és egészségi állapotra, a háztartások és a családok összetételére, méretére, valamint a lakásállomány összetételére vonatkozó adatainkat. Az országos összefoglaló régiónkénti, megyénkénti és településtípusonkénti, a fővárosi összeállítás kerületenkénti, a megyei pedig településtípusonkénti és településenkénti összesítéseket is tartalmaz. A települések adatait járásonként és kistérségenként, valamint a települések népességnagysága szerint közöljük. Az adat-összeállítások az első fejezetben korábbi népszámlálások adatait is közlik, lehetővé téve, hogy az elmúlt évtized részletes bemutatásán túl hosszabb időszak adatainak egybevetésével több évtizedes folyamatok is nyomon követhetők legyenek. Az ENSZ-ajánlásnak és az Európai Unió népszámlálási rendeletében előírt tartalomnak is megfelelő adatok módot adnak európai és Európán kívüli országokkal történő összehasonlításokra is. Tisztelettel ajánlom minden kedves felhasználónk figyelmébe a kiadványsorozatot, valamint a további, elsősorban a www.ksh.hu/nepszamlalas honlapunkon megjelenő népszámlálási közléseinket is. Dr. Vukovich Gabriella a Központi Statisztikai Hivatal elnöke 3.8. Győr-Moson-Sopron megye 5

ÖSSZEFOGLALÓ 1. A népesség száma és jellemzői 2001 és 2011 között Pest megye mellett egyedül Győr- Moson-Sopronban nőtt a lélekszám az országban. A népességnövekedés kizárólag a vándorlási többletből adódott, ami felülmúlta az élveszületések és a halálozások negatív egyenlegéből eredő természetes fogyást. 1.1. A népesség száma, népsűrűség 2011. október 1-jén Győr-Moson-Sopron megyében 447 985 fő élt, ami Magyarország lakosságának 4,5 százalékát jelentette, ezzel a hatodik legnagyobb lélekszámú megyének számított az országban. A népsűrűség a főváros, valamint Pest és Komárom- Esztergom megye után itt a legmagasabb, egy km²-en átlagosan 106,5 fő élt. 1.2. Kormegoszlás, a férfiak és a nők száma A népesség öregedése a megyében is megfigyelhető, a korszerkezet azonban kedvezőbb az országosnál. A kis népességű falvak sajátosságaként említhető az elöregedő népesség, ami a nyugat-dunántúli megyékre különösen jellemző. 1.3. Családi állapot Egyre kevesebben élnek házasságban, miközben az egyedülállók és az elváltak hányada növekedett. Csökkent a gyermekvállalási hajlandóság, száz nőre már csak 149 élveszületett gyermek jutott. 1.4. Iskolázottság, nyelvtudás A népesség iskolázottsága tovább javult, ezen belül különösen a diplomásak aránya növekedett az elmúlt tíz évben. A megyében a két leggyakrabban beszélt idegen nyelv a német és az angol. A nyelvismeret erősen kötődik az iskolai végzettséghez. 1.5. Gazdasági aktivitás Nőtt a gazdaságilag aktív népesség, ezen belül a foglalkoztatottak és a munkanélküliek száma. Az aktivitási ráta tíz év alatt 60 százalékra emelkedett, s magasabb, mint országosan. A munkanélküliségi ráta Győr-Moson-Sopron megyében volt a legalacsonyabb az országban. 1.6. Nemzetiség, anyanyelv A nemzetiségi kérdésekre adott válaszok alapján a népesség 5,0 százaléka vallotta magát valamely hazai kisebbséghez tartozónak. A megyében a német, a cigány, a horvát és a szlovák a legnépesebb etnikum, számuk a horvátok kivételével jóval nagyobb az egy évtizeddel korábbinál. 1.7. Vallás A vallásra vonatkozó kérdésre válaszolók körében nőtt az egyházhoz, felekezethez nem tartozók aránya. A válaszolók 86 százaléka tartozott valamelyik felekezethez, közülük a római katolikusok száma 243 ezer, az evangélikusoké 21 ezer, a reformátusoké 15 ezer volt. 1.8. Egészségi állapot A megyében 16 ezren vallották be valamilyen fogyatékosságukat, legtöbbjük mozgássérült volt. Több mint 63 ezren éltek tartós betegséggel a népszámlálás idején. Döntő részben idős személyek, de az ötvenes éveikben járók esetében már tízből két válaszadó jelzett tartós egészségügyi problémát. 2. Háztartások, családok 2001. óta a népességnél nagyobb ütemben, több mint 10 százalékkal nőtt a háztartások száma, így az átlagos háztartásméret csökkent. 3.8. Győr-Moson-Sopron megye 7

Az egyedülállók száma jelentősen emelkedett a megyében, a háztartások között már 28 százalékos részt képviseltek. 2.1. A háztartások száma és összetétele 2011. október 1-jén összesen 177 ezer háztartás volt a megyében. Az országosnál kedvezőbb a háztartás-összetétel, nagyobb a családháztartások és kisebb az egyedülállók aránya. A családháztartások döntő része párkapcsolaton alapul, de egyre több a gyermekét egyedül nevelő szülő. 2.2. A háztartások mérete, korösszetétele Száz háztartásra 246 személy jutott, ami tízzel több az országosnál. A háztartások meghatározó részében legfeljebb két személy él. Az egyszemélyes háztartások hányada jelentősen növekedett, közöttük egyre több a közép- és időskorú. 2.3. A családok száma és összetétele Az élettársi kapcsolatok gyakorisága jelentősen nőtt, 2011-ben 34 ezer volt a megyében. A válások számának emelkedésével egyre több az egyszülős család. 2.4. A családok mérete, a gyermekek száma A családméret csökkent, száz családban átlagosan 289-en éltek a népszámlálás idején. A születések számának csökkenése következtében a családok mindössze harmadában volt 15 éven aluli gyermek. A házastársi köteléken alapuló családokban kevesebb, az élettársi kapcsolatokban ezzel szemben kétszer több gyermek élt a tíz évvel korábbinál, ennek ellenére a 15 éven aluli gyermekek döntő hányadát még mindig a házaspáros családokban nevelik. 3. A lakásállomány jellemzői 2001 és 2011 között az országosnál jóval nagyobb ütemben nőtt a lakásállomány, melynek következtében a laksűrűség jelentősen csökkent, a népszámlálás idején száz lakásban 256 személy élt. A lakott lakásoknál az üresen állók száma nagyobb mértékben nőtt, amit a piaci hatások mellett különösen a falvakban a népesség öregedése is befolyásolt. 3.1. A lakások száma 2011. október 1-jén a megye lakásállománya 188 346 volt, ebből a lakottak száma megközelítette a 170 ezret. Egy évtized alatt számottevően javult a lakások korszerkezete, a 2000 után épültek aránya 13 százalékot képviselt. 3.2. A lakásállomány tulajdon és használati mód szerint A tíz évvel korábbihoz hasonlóan a lakott lakások 95 százaléka magánszemélyek tulajdonában volt. A lakások 90 százalékát a tulajdonosok használták, 8,7 százalékát pedig bérelték. 3.3. A lakások mérete: alapterület, szobaszám A lakott lakások átlagos alapterülete 84 m²-re nőtt, ami a legnagyobbak közé tartozik az országban. A lakásállomány több mint fele legalább 80 m²-es volt. A szobák száma a lakásállománynál erőteljesebben bővült, így száz lakott lakásra 2011-ben 289 szoba jutott. 3.4. A lakások felszereltsége, komfortossága A lakások felszereltsége általánosságban kedvezőbb az országosnál, a lakásállomány szinte teljes egészében volt vezetékes víz, a szennyvízcsatorna-hálózatra pedig 89 százalékát rákötötték. A lakások döntő részét gázzal fűtik, emellett a fa és a szén használata a leggyakoribb. A népszámlálás idején a lakott lakások háromnegyede összkomfortos, ötöde komfortos volt. 3.5. A lakások és lakóik, laksűrűség A lakásállomány legnagyobb hányadában fiatal- és középkorú személyek éltek együtt, a népesség öregedésével azonban jelentősen nőtt azok aránya, melyekben csak időskorúak laktak. A lakások legnagyobb hányadában két személy lakott, azonban 26 százalékra nőtt azok aránya, melyben egyetlen személy élt. 8 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 3. Területi adatok

1. A NÉPESSÉG SZÁMA ÉS JELLEMZŐI 1.1. A népesség száma, népsűrűség Történeti áttekintés Az első hivatalos népszámlálás során, 1870-ben 263 145 főt írtak össze Győr-Moson-Sopron megye jelenlegi területén, ezt követően, a második világháborús időszak kivételével, 1980-ig elsősorban az élveszületések halálozásoknál nagyobb száma eredményeként nőtt a népesség. Az 1980-as években azonban az egyre kisebb gyermekvállalási kedv következtében csökkenés kezdődött, annak ellenére, hogy a természetes szaporodás ekkor még pozitív volt (több mint 1000 fővel többen születtek, mint ahányan elhunytak) a megyét elhagyók száma viszont közel 7000 fővel meghaladta a betelepülőkét. Így az 1990-es népszámláláskor 432 126 főt vettek számba, ami 1,3 százalékkal elmaradt a tíz évvel korábbitól. Ezt követően a vándorlási különbözet pozitív értéket vett fel, s kizárólag ennek köszönhetően ismét növekedésnek indult a népesség. A 2011. október 1-jei népszámlálás időpontjában Győr-Moson-Sopron megyében 447 985 fő élt, mely Magyarország lakosságának 4,5 százalékát jelentette, ezzel a hatodik legnagyobb lélekszámú megyének számított az országban. Az előző cenzushoz viszonyítva 2,1 százalékkal (9212 fővel) nőtt a népesség, így az elmúlt 140 év folyamán az itt élők száma 1,7 szeresére bővült. A megye kedvező helyzetére utal, hogy orszá- 1.1.1. ábra A népesség számának alakulása 3.8. Győr-Moson-Sopron megye 9

gos viszonylatban, Pest megyén kívül csak itt emelkedett a népesség nagysága 2001-hez képest. A kedvezőtlen természetes népmozgalmi folyamatok az 1990-es évektől a megyében is erősödtek. Míg 1980 és 1989 között még összességében természetes szaporodás jellemezte a térséget, az ezt követő évtizedekben már természetes fogyás volt megfigyelhető, ami az 1990-es években közel 12 ezer főt jelentett, az elmúlt tíz évben pedig már meghaladta a 13 ezret. Ennek oka a születésszám csökkenése és a halálozások magas szinten való állandósulása. Az országoshoz hasonlóan a gyermekvállalási hajlandóság egyre kisebb a megyében, így közel 5200-zal kevesebb volt az élveszületés, mint az előző évtizedben. A halálozások számát tekintve pozitív változás következett be. 2001 és 2011 között mintegy 3500 fővel kevesebben hunytak el, mint az 1990-es években. A halálozás javuló tendenciájára a korábbi évtizedekben nem volt példa. A megye a rendszerváltást követően nyugati határközeli fekvése, fejlődő ipara illetve kedvezőbb munkaerőpiaci helyzete révén a vándorlás egyik fő célterülete lett, ebben az évtizedben 18,2 ezerrel többen költöztek a térségbe, mint ahányan elhagyták azt. Az ezredfordulót követően ez a tendencia tovább erősödött, így 2001 és 2011 között a vándorlási különbözet 22,5 ezres pozitívummal zárult. Az ezredforduló utáni években az ország más területeihez hasonlóan felgyorsult a városodási folyamat a megyében, nagyobb lélekszámú községek pályáztak a városi rang elnyerése érdekében, s összesen négyen (Beled, Fertőszentmiklós, Jánossomorja, Tét) sikerrel jártak. A vándorlással és a településszerkezeti változásokkal a népesség egyre nagyobb hányada élt városokban. 2011. október 1-jén településtípus alapján a megye lakosságának majd hattizede a 11 város valamelyikében lakott, ezen belül a megyeszékhelyen élők aránya az egy évtizeddel korábbihoz hasonlóan 29 százalék volt. A városi népesség száma összességében 2,0 százalékkal emelkedett tíz év alatt, ezen belül legnagyobb mértékben a megyei jogúakban, 2,4 százalékkal. A megye lakosságának 41 százaléka községekben élt. A települések népességnagyságát tekintve elmondható, hogy a két utolsó népszámlálás között a városok esetében a 30 ezer felettieknél következett be lakosságszám növekedés, míg a községek közül az 1500 főnél nagyobb lélekszámúak gyarapodtak. Ezzel szemben a félezer főnél kisebb falvak jelentős veszteséget könyvelhettek el, a 200 499 fősek népessége 9,3 százalékkal, a kétszáz fő alattiaké 12 százalékkal fogyott a két utolsó népszámlálás között. 1.1.2. ábra A lakónépesség változása 2001. február 1. és 2011. október 1. között (%) A megye egyes térségei közül az előző cenzushoz képest a népesség száma csak a Győri, a Mosonmagyaróvári valamint a Sopron-Fertődi kistérségekben növekedett. A három legnagyobb várost övező települések lélekszámának gyarapodása az agglomerációs folyamatokat is jelzi. Kiemelkedően magas, 20 százalék vagy annál nagyobb növekedés 11 községben következett be a megyében, közülük hét a megyeszékhely közvetlen környezetében fekszik. Az elmúlt tíz esztendőben mind a városokat mind a községeket a születések és a halálozások negatív egyenlege jellemezte, ebből eredően előbbieknél 4,8 ezer, utóbbiaknál 8,5 ezer fős csökkenés következett be. Ez arra utal, hogy a természetes népességfogyás a falvakat jobban érintette. A vándorlási különbözet ezzel szemben mindkét településtípusnál pozitív értéket vett fel, a megye községeibe költözők száma közel 2,5 ezer fővel meghaladta a városokban letelepedőkét. A vándorlási többlet mindegyik településtípus esetében ellensúlyozta a születések és a halálozások egyenlegéből adódó népességvesztést, ez a falvak közül azonban csupán a másfél ezernél nagyobb lélekszámúakról mondható el. A városok közül mindössze a három legnagyobb (Győr, Mosonmagyaróvár és Sopron) népessége nőtt a két utolsó népszámlálás között. 10 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 3. Területi adatok

1.1.1. tábla A lakónépesség változásának tényezői Településtípus Természetes szaporodás (+), illetve fogyás ( ) Vándorlási különbözet, egyéb változás (+, ) Lakónépesség, 2011 2001 és 2011 között, fő fő a 2001. évi százalékában fő/km 2 Megyeszékhely 1 981 2 096 129 527 100,1 741,8 Megyei jogú város 1 266 5 639 60 548 107,8 358,3 Többi város 1 535 2 265 76 335 101,0 122,9 Városok összesen 4 782 10 000 266 410 102,0 276,1 Községek, nagyközségek 8 463 12 457 181 575 102,2 56,0 Megye összesen 13 245 22 457 447 985 102,1 106,5 A népesség számának változásával egyidejűleg a népsűrűség is módosult a megyében. 2011-ben egy km²-en 106,5 fő élt, ami 2,2 fővel meghaladta a tíz évvel korábbi értéket. Győr-Moson-Sopron az ország legsűrűbben lakott területei közé tartozik, csak a fővárosban, Pest, valamint Komárom-Esztergom megyében volt magasabb az arányszám, az országos népsűrűségnél (106,8) pedig alig volt alacsonyabb a megyei érték. Településtípus alapján a városok ezen belül különösen a megyei jogúak jóval sűrűbben lakottak az átlagosnál. 2011. október elsején a mutató értéke esetükben 276,1 főt tett ki, ezen belül a két legnagyobb lélekszámúban annak kétszeresét érte el. A falvak közül elsősorban az újonnan letelepülők által preferált, nagyváros közeliek népsűrűsége nagyobb a megyére jellemzőnél. 1.2. Kormegoszlás, a férfiak és a nők száma 2011. október 1-jén 216,9 ezer férfi, illetve 231,1 ezer nő élt a megyében. Az elmúlt tíz évben előbbiek száma 3,7 ezer, utóbbiaké 5,5 ezer fővel növekedett. A korábbi évtizedekhez hasonlóan az ezredfordulót követően a kedvezőbb életkilátásuknak köszönhetően tovább folytatódott a nők arányának növekedése. Az 1941. évi összeírás idején még 4550 fővel több férfit vettek számba mint nőt, azonban a második világháborút követően utóbbiak kerültek többségbe, s arányuk azóta is folyamatosan növekszik. Az 1960. évi népszámláláskor ezer férfira átlagosan 1026 nő jutott, három évtizeddel később pedig már 1044. A mutató nagysága 1990 és 2001 között jelentősen nőtt, ekkor 1059-et tett ki. 2011. október 1-jén ezer férfira 1066 nő jutott, ami héttel több, mint egy évtizeddel korábban. A nemek megoszlását tekintve területi viszonylatban egyedül Fejér megyében jutott kevesebb nő (9 fővel) ezer férfira az itteninél. Az országos arányszám elérte az 1106-ot, ami 40 fővel magasabb a Győr-Moson-Soproni értéknél. A városokban ezer férfira 1094 nő jutott, míg a községekben ez az érték mindössze 1025 volt. Korévenként vizsgálva a nemek arányát megfigyelhető, hogy 49 éves korig férfitöbblet jellemezte a népességet, az ennél idősebbeknél már nőtöbblet alakult ki, ami az életkor előrehaladtával egyre nagyobb. (Kivételek ez alól az 5 évesek, akiknél nőtöbblet, illetve a 48 évesek, ahol megegyezett a férfiak és a nők száma.) Ez a tendencia a tíz évvel korábbi értékekhez képest 8 évvel tolódott ki, akkor még 41 éves korig volt megfigyelhető a férfitöbblet a megyében. A születések számának csökkenése, valamint a várható élettartam növekedése következtében a megyében az előző cenzushoz képest nőtt a népesség átlagos életkora. 2011-ben ez 41,1 év, ezen belül a férfiaké 39,2 év, a nőké 42,9 év volt. Településtípusonként nincsenek lényeges különbségek. Összességében a megyei jogú városok népességének életkora volt a legalacsonyabb (40,9 év), ami a férfiak és a nők esetében is elmondható. A többi városban együttvéve, valamint a községekben néhány tizedes eltérések mérhetők. 3.8. Győr-Moson-Sopron megye 11

1.2.1. tábla A férfiak és nők száma kiemelt korcsoportonként, 2011 Korcsoport, éves Férfi Nő Együtt fő A 2001. évi százalékában Ezer férfira jutó nő 2 6 504 6 211 12 715 110,7 955 3 5 6 825 6 696 13 521 106,1 981 6 14 19 611 18 401 38 012 82,7 938 15 39 81 795 77 138 158 933 99,7 943 40 59 61 246 62 831 124 077 100,6 1 026 60 62 8 414 9 607 18 021 131,7 1 142 63 65 7 072 8 372 15 444 127,6 1 184 66 69 8 074 10 298 18 372 115,1 1 275 70 17 323 31 567 48 890 111,0 1 822 216 864 231 121 447 985 102,1 1 066 A népesség életkor szerinti összetételében folytatódtak a már hosszabb idő óta hazánkban és az európai országokban is tapasztalt szerkezeti változások. A gyermekvállalási hajlandóság mérséklődése, valamint a javuló életkörülmények hatására bekövetkező várható élettartam emelkedés miatt kisebb lett a fiatal és egyre nagyobb az idős népesség száma és aránya, ami az elöregedő, hosszabb távon fogyó népességre utal. A két utolsó népszámlálás között a 15 év alattiak száma 5941 fővel csökkent, míg az időskorúaké (60 év felettiek) közel 15 ezer fővel nőtt, így előbbiek aránya 1,7 százalékponttal, utóbbiaké 2,9 százalékponttal változott az elmúlt tíz évben. (Az 1980-as népszámláláshoz viszonyítva még szembetűnőbb a változás, a gyermekkorúak hányadában 9,0 százalékpontos fogyás következett be, míg a 60 év felettieké 6,5 százalékponttal lett magasabb.) Az időskorúak közül a legnagyobb növekedés a 80 84 éveseket (hattizedes), valamint a 85 év felettieket (41 százalék) jellemezte, ami a kedvezőbb életkilátásokat jelzi. Demográfiai okok miatt a fiatal felnőtt korosztályba tartozók, azaz a 15 39 évesek mindössze félezer fővel lettek kevesebben, a 40 59 évesek száma pedig közel ennyivel (753 fő) nőtt tíz év alatt. Arányuk az össznépességen belül nem változott számottevően. Részletesebben vizsgálva a lakosságon belül a második világháború után, az ún. Ratkó-korszakban születettek, illetve az ő gyermekeik jelentős létszámú korcsoportot képviselnek. A mára a nyugdíjas kor felé közeledő, illetve az ellátásba belépő 55 64 évesek a népesség 14 százalékát, az aktív kort elért 30 39 évesek pedig 17 százalékát képviselték. Előbbiek hányada 3,4, utóbbiaké 4,2 százalékponttal nagyobb, létszámuk pedig egyaránt harmadával több a tíz évvel korábbinál. 2001-hez képest kiemelt korcsoportonként népességcsökkenés csak az általános iskolás kort felölelő 6 14 évesek (17 százalék), illetve a 15 39 évesek (0,3 százalék) körében következett be. A többi korcsoport létszáma emelkedett, legjelentősebb növekedés a 60 62 éveseket (32 százalék), valamint a 63 65 éveseket (28 százalék) érintette. Kedvezőnek tekinthető, hogy a gyermekkorúak körébe tartozó 0 2 évesek számának emelkedése meghaladta az egytizedet. 1.2.1. ábra A népesség száma nem és életkor szerint 12 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 3. Területi adatok

Településtípus alapján vizsgálva a kiemelt korcsoportok megoszlását, megfigyelhető, hogy a 15 éven aluliak, a 40 59 évesek, valamint a 70 évesek és idősebbek aránya a községekben, míg a fiatalabb felnőtt korúaké (15 39 évesek), illetve a 60 69 év közöttieké a városokban volt magasabb. A települések nagysága azonban jelentősen befolyásolja az arányok alakulását. Főként a kisebb lélekszámú (500 fő alatti) községek esetében szembetűnő, hogy az átlagosnál jóval alacsonyabb a gyermekkorúak, és a 15 39 év közöttiek, ellenben számottevően magasabb a 60 69 évesek és a 70 év felettiek aránya. Ez főként a kis népességű falvak sajátosságaként említhető elöregedő népességet jelzi, mely a nyugat-dunántúli megyékre különösen jellemző. A legutolsó népszámlálás időpontjában a 200 499 fős településeken élők 27 százaléka, az ennél kisebb lakosságúak esetében azonban már minden harmadik személy tartozott a 60 évesek és idősebbek közé, a 70 év felettieket tekintve ezek az arányok 15, illetve 20 százalékot tettek ki. 1.2.2. ábra Száz aktív korúra jutó gyermekés időskorú életkor szerinti megoszlásában bekövetkező kedvezőtlen folyamatokra utal, hogy az időskorúak aránya az aktív korú népességhez viszonyítva folyamatosan nőtt az elmúlt évtizedekben. Ennek ellenére 2011-ben a megyében mind a gyermekkorúak, mind az időskorúak eltartottsági rátája kedvezőbb volt az országos átlagnál. Az öregedési index az idős népesség gyermek népességhez viszonyított arányát méri. Az öregedési folyamat kedvezőtlen hatását mutatja, hogy 2011. október 1-jén száz gyermekkorúra már 157 időskorú jutott, ami 35-tel több a tíz évvel korábbinál, s több mint duplája az 1980-as összeíráskori értéknek. (A mutató országosan 161 százalékot tett ki, ami 4,0 százalékponttal magasabb volt a megyeinél.) Az egyes településtípusok között a népesség korösszetételéhez hasonló különbségek láthatók ez esetben is: a városokban az átlagosnál nagyobbak az értékek, a községekben kisebbek. Ennek ellenére utóbbiak körében nagyobb a szóródás, a mutató 52 és 920 között alakult. A falvak 58 százalékában az index nagysága felülmúlta a megyei átlagot, s mindössze kilenc olyan település volt, ahol a gyermekkorúak száma nagyobb volt, mint az időskorúaké. 1.2.3. ábra A 70 évesek és idősebbek aránya, 2011 (%) A korösszetétel kedvezőtlen alakulását jelzik az eltartottsági ráták is, melyek azt mutatják, hogy a gyermek- (0 14 évesek) illetve az időskorúak (60 év felettiek) társadalmi szinten mekkora eltartási terhet jelentenek az aktív korúak (15 59 évesek) számára. A gyermek népesség eltartottsági rátája a két utolsó népszámlálás között 2,1 százalékponttal 23 százalékra mérséklődött, eközben az időseké 5,2 százalékponttal 36 százalékra nőtt. A népesség 1.3. Családi állapot 2001 és 2011 között mind országosan, mind a megyében folytatódott az a hosszabb ideje érvényesülő tendencia, mely szerint a házasok aránya folyamatosan csökkent, az elváltaké, illetve a nőtleneké 3.8. Győr-Moson-Sopron megye 13

és hajadonoké viszont emelkedett. Az utóbbiakkal párhuzamosan az elmúlt két évtizedben elterjedt az élettársi kapcsolat, mint együttélési forma. A 15 éves és idősebb népesség esetében mindkét nemnél a házastársi kapcsolatban élők aránya a legmagasabb, bár a 2011. évi népszámláláskor együttes hányaduk már az 50 százalékot sem érte el. A megyében a férfiak 38 százaléka volt nőtlen, míg a nők 26 százaléka hajadon. Ez mindkettő esetében több mint 3 százalékponttal magasabb az egy évtizeddel korábbinál. A nemek közötti különbség legjobban az özvegyeknél mutatkozik meg, hiszen 2011-ben a nők 5,3-szer többen voltak, amely mögött elsősorban a férfiak rosszabb halandósága áll. Az özvegyek népességen belüli arányában jelentős változás nem következett be az ezredforduló óta. Az utóbbi tíz évben egyre gyakoribbá vált a házastársi kapcsolatok felbomlása, ennek következtében az elváltak száma másfélszeresére, népességen belüli aránya 9,6 százalékra nőtt, közel hattizedük nő volt. Győr-Moson-Sopronban 34 ezren éltek élettársi kapcsolatban, a megye 15 éves és idősebb népességének 8,9 százaléka. Közel kétharmaduk hivatalos családi állapota nőtlen, illetve hajadon volt, azon belül is a fiatal felnőttek aránya jelentős. További háromtizedüket az elváltak alkották, s legtöbbjük a 40 59 évesek közül került ki. A különböző családi állapotúak főbb korcsoportjaiban eltérő a két nem aránya. A házasok között 60 éves korig több a nő, mint a férfi, azonban az idősek között már utóbbiak vannak túlsúlyban, mivel az ő körükben nagyobb az újraházasodási kedv. A 15 59 éves nőtlenek és hajadonok 58 százaléka férfi, azonban 60 év felett már a nők vannak többen, hányaduk 53 százalék. A 2011. évi és a megelőző népszámlálás közötti időszakban a már korábban elkezdődött változások folytatódtak. A 15 39 éves férfiak héttizede volt nőtlen, tíz évvel korábban ez az arány 63 százalékot tett ki. Az ugyanilyen korú nők 58 százaléka tartozott hajadonok közé, míg 2001-ben csak 49 százaléka. A fiatal felnőtteknél a házasok aránya az elmúlt két népszámlálás között a férfiak esetében 7,5, a nőknél 9,7 százalékponttal esett vissza, mely folyamat hátterében az élettársi kapcsolatok elterjedése és a házas- 1.3.1. tábla A 15 éves és idősebb férfiak és nők megoszlása családi állapot szerint Férfi Nő Együtt Családi állapot 2001 2011 2001 2011 2001 2011 (%) Nőtlen/hajadon 33,8 37,7 22,3 25,8 27,8 31,5 Házas 57,0 50,5 53,1 46,7 55,0 48,5 Özvegy 3,5 3,5 17,1 16,9 10,5 10,4 Elvált 5,7 8,4 7,5 10,7 6,7 9,6 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Történeti áttekintés A társadalmi preferenciák változásával fél évszázadra visszatekintve jelentősen módosult a népesség családi állapot szerinti összetétele. Az 1960. évi népszámlálás idején a 15 éves és idősebb népesség kétharmada házasságban élt, s mindössze egy százalékot képviselt az elváltak hányada, miközben közel egynegyedük nőtlen, hajadon volt. Jelentősebb átalakulás az 1980-as évtizedben kezdődött, ami az 1990-es években felgyorsult. 2001-ben a népesség már csupán 55 százaléka volt házas, 28 százaléka nőtlen, hajadon, valamint 6,7 százaléka elvált. Ezek az arányok a két utolsó népszámlálás között továbbra is kedvezőtlenül alakultak, a nőtlenek, hajadonok hányada egészen a 60 64 éves korcsoportig nőtt, s ezzel párhuzamosan a házasoké csökkent. Az özvegyek aránya a 85 évesek és idősebbek kivételével mindegyik ötéves korcsoportban csökkent valamelyest. Az elváltak hányada azonban már a 35 39 évesektől kezdődően nagyobb volt mint 2001-ben. 14 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 3. Területi adatok

1.3.1. ábra A népesség száma családi állapot és nemek szerint, 2001 1.3.2. ábra A népesség száma családi állapot és nemek szerint, 2011 ságkötés időbeli kitolódása, vagy elmaradása áll. A 40 59 évesek többsége továbbra is házas, annak ellenére, hogy arányuk 10,8 illetve 7,1 százalékponttal csökkent egy évtized alatt, s az elváltak száma körükben másfélszeresére emelkedett. A 60 éves és idősebb férfiak és nők között számottevő eltérés mutatkozik a családi állapot tekintetében. Ugyanis míg 2011-ben az előbbiek háromnegyede házastársi kapcsolatban élt, s csak 13 százaléka volt özvegy, addig az utóbbiak négytizede volt házas, s közel fele özvegy. A 15 éves és idősebb nőknél a termékenységre vonatkozó vizsgálatot a családi állapot és az élveszületett gyermekek száma alapján végezhetjük el, mely szerint a gyermekvállalási hajlandóság az évtizedek során csökkenő tendenciát mutatott. 2011-ben összességében száz nőre 149 élveszületett gyermek jutott a megyében (kettővel több mint országosan), míg tíz évvel korábban 156, 1980-ban viszont még 181. Ez annak tükrében is kedvezőtlen, hogy a szülőképes korban lévők népességen belüli hányada szintén csökkenő. A nők gazdasági aktivitásának növekedése, iskolai végzettségük emelkedése, s ebből eredően tanulmányi idejük hosszabbodása, valamint a társadalmi preferenciák változásával az évtizedek során az átlagos 1.3.3. ábra Száz 15 éves és idősebb nőre jutó élveszületett gyermekek száma 3.8. Győr-Moson-Sopron megye 15

gyermekszám jelentősen csökkent. 2001 és 2011 között a 15 éves és idősebb nők lélekszáma ugyan nőtt a megyében, közülük négy, vagy annál több gyermeket vállalóké azonban csökkent. Legnagyobb mértében több mint tizedével az egygyermekeseké nőtt, a gyermekteleneké pedig 7,1 százalékkal lett több. A gyermekek száma alapján vett megoszlásukat tekintve a két utolsó népszámlálás között kismértékben ugyan, de tovább nőtt a gyermektelen, illetve az egy, vagy két gyermeket szült nők hányada a megyében, a három vagy többgyermekeseké viszont csökkent. A 15 éves és idősebb nők legnagyobb része, 38 százaléka két gyermeket vállalt, ötöde pedig egy gyermeket szült. Az iskolai tanulmányok kitolódását, valamint a házasságkötés és az első gyermek vállalásának későbbre halasztását jelzi, hogy a 2011. évi népszámlálás időpontjában korcsoport alapján a 20 24 éves nők 91 százalékának, a 25 29 évesek kétharmadának nem volt gyermeke, miközben ezek az arányok 1980-ban nem érték el az 50, illetve a 20 százalékot. E két korosztályban egy gyermeket a nők 6,6, illetve 23 százaléka vállalt. A 30 34 évesek harmada egy, kevesebb mint háromtizede két gyermeket szült, a 35 39 évesek esetében ezek az arányok három, illetve négytizedet tettek ki. A három élveszületett gyermekkel rendelkező nők aránya a 35 39 évesektől kezdődően az idősebbek felé haladva rendre felülmúlta a megyei átlagot (12 százalék). A házasok termékenysége nagyobb az átlagosnál, 2001-hez viszonyítva azonban az övéké is jelentősen csökkent, száz házas nőre ugyanis 188 gyermek jutott a megyében, hárommal kevesebb, mint egy évtizede. Ezen belül az utolsó népszámláláskor a szülőképes korúakra (15 49 éves) jutó mutatószám (173) ennél is kedvezőtlenebbül alakult. A házas nők több mint fele két gyermeket hozott a világra, 23 százalékuk csupán egyet. A négy- vagy többgyermekesek hányada tovább csökkent, a gyermek nélkülieké pedig lényegében nem változott tíz év alatt. Miközben a gyermekek száma összességében csökkent, a húsz évnél fiatalabb házas nők gyermekvállalási kedve javult. A 15 19 éves korban házasságot kötők korábban vállalták első gyermeküket, így körükben a mutató egy évtized alatt 12-vel emelkedett. A többi szülőképes korcsoportban (45 49 évesek kivételével) azonban visszaesett a házas nők termékenysége, legjobban a nagyobb létszámú évjáratokban, a 25 39 éveseknél. Ennek hátterében az egyre kevesebb tervezett gyermek és a szülések későbbre halasztása, vagy elmaradása áll. 1.3.2. tábla Száz 15 éves és idősebb nőre jutó élveszületett gyermekek száma a nő családi állapota szerint Év Hajadon Házas Özvegy Elvált 1980 7 202 269 165 181 1990 7 197 250 178 173 2001 12 191 228 175 156 2011 24 188 213 178 149 Az elmúlt húsz évben az élettársi kapcsolatok gyakoribbá válása a házasságon kívül született gyermekek számának növekedésével járt együtt. Ennek következtében a hajadon családi állapotú nők termékenységi mutatószáma 2001 és 2011 között megduplázódott a megyében. Az utolsó népszámlálás idején minden hatodik hajadon nőnek volt gyermeke, közülük több mint kétharmaduknak egy, közel negyedüknek pedig kettő. Hasonló változás következett be az elvált nőknél is, ahol a száz nőre jutó élveszületett gyermekszám hárommal nőtt egy évtized alatt. Több mint kilenctizedüknek volt gyermeke, s körükben a két- és háromgyermekesek száma másfélszeresnél is nagyobb mértékben emelkedett. Az özvegy nők termékenysége viszont csökkent, azonban közülük a két gyermekesek aránya az utóbbi népszámláláshoz képest 7,2 százalékponttal nagyobb lett. A sokgyermekesek aránya a városokban és a községekben egyaránt visszaesett, hányaduk 2011-ben 3,0 illetve 5,4 százalékot tett ki, sőt a megyei jogú városokban még ennél is alacsonyabb részarányt képviselt. A gyermektelenek többsége továbbra is városokban élt, s arányuk 1,1 százalékponttal tovább emelkedett, mely mögött elsősorban a városokban Győr és Sopron kivételével gyermeket nem vállalók közel háromtizedével megnövekedett száma áll. 16 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 3. Területi adatok

1.4. Iskolázottság, nyelvtudás Az általános tendenciákhoz hasonlóan az elmúlt évtizedekben a megyében is jelentősen nőtt az iskolázottság színvonala. Valamennyi végzettség tekintetében számottevő volt a javulás, elsősorban azonban a közép- és felsőfokúak száma és aránya nőtt. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy egyre többen tanultak tovább, s egyúttal számos oktatási forma közül is választhattak. Ezzel párhuzamosan csökkent a 8 osztálynál alacsonyabb végzettségűek hányada, ami szorosan összefügg az általános tankötelezettség korhatárának emelkedésével, s a korábbi iskolarendszerben tanuló időskorúak számának csökkenésével. A 2011. október 1-jei cenzus adatai szerint a 7 éves és idősebb népesség egytizede nem fejezte be az általános iskolát, míg 1960-ban ez az arány megközelítette a héttizedet. A megyében élők 24 százalékának legmagasabb iskolai végzettsége a 8 osztály volt, ami lényegesen nem módosult az elmúlt évtizedekben. A szakmai oklevelet szerzettek aránya 23 százalék, ami az 1960-as években bevezetésre került oktatási forma esetében négy évtized alatt négyszeresére emelkedett. Érettségije a vizsgált népesség 29 százalékának volt, míg 1960- ban mindössze 4,9 százalékuk mondhatta ezt magáról. A diplomások gyakorisága kiemelkedően növekedett, 1960-ban a 7 évesek és idősebbek csupán 1,5 százaléka rendelkezett egyetemi vagy főiskolai végzettséggel, 2011-ben viszont 14 százalékuk. A változás különösen a két utolsó népszámlálás között volt számottevő. Az iskolai végzettség szintjének vizsgálatakor az adott képzettséggel rendelkezők számát a megszerzéshez szükséges életkorhoz viszonyíthatjuk. A tíz évesek és idősebbek körében ma már elenyésző, mindössze 0,4 százalék (országosan 0,6 százalék) azok aránya, akik az általános iskola első évfolyamát sem végezték el. A 15 évesek és idősebbek 97 százaléka befejezte az általános iskola 8 osztályát. Ez az arány a 2001. évi összeíráskor 91, 1960-ban még csak 35 százalék volt. Jelenleg a 75 éven felüliek negyede nem rendelkezett ezzel a végzettséggel, tíz évvel ezelőtt még 62 százalékának nem volt 8 általánosa. A 2011. októberi felvétel idején 70 éves korig szinte mindenki elvégezte az általános iskolát. A 18 évesek és idősebbek körében a legalább érettségivel rendelkezők aránya 49 százalék volt a megyében. Nemenként jelentős különbségek tapasztalhatók, ugyanis az utolsó népszámlálás idején a nők 52 százaléka, a férfiak 45 százaléka tartozott e kategóriába. Az elmúlt évtizedekben e végzettség tekintetében kiemelkedő változás következett be: 1960-ban a népesség még kevesebb mint egytizede volt érettségizett, s az utóbbi két népszámlálás között is 11 százalékponttal nőtt hányaduk. Korcsoportonként a 35 év alattiak körében jóval átlag feletti az arány, de a 25 29 éves kor után fokozatos csökkenés tapasztalható, ami a férfiak esetében alacsonyabb ráta mellett érvényesült. A fordulat a nők javára az 1980-as évtizedtől következett be, addig a férfiak körében volt több érettségizett. 1.4.1. ábra A 15 éves és idősebb népesség megoszlása legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint, nemenként 3.8. Győr-Moson-Sopron megye 17

1.4.2. ábra A legalább érettségizettek aránya a 18 éves és idősebb népességben, 2011 (%) 1960 óta közel nyolcszorosára, ezen belül 2001 és 2011 között másfélszeresére nőtt a diplomások aránya a 25 éves és idősebb népesség körében. Az utolsó cenzus idején az adott korcsoport 17 százalékának volt egyetemi vagy főiskolai végzettsége. Ez az országosnál (19 százalék) alacsonyabb ugyan, de területi összehasonlításban csupán a Pest és a Csongrád megyeinél kisebb. Tíz év alatt a nemek szerinti különbség a nők javára változott, a 2011. évi összeíráskor már közöttük volt magasabb a diplomásak aránya, 18 százalék. A 25 35 éves nők harmada volt diplomás 2011-ben, míg az ugyanilyen korú férfiak közül csak minden ötödik. A 60 évnél idősebbek körében viszont a férfi diplomások hányada jóval nagyobb a nőkénél, összefüggésben az adott kor sajátosságaival, munkaerőpiaci elvárásaival. A népesség nyelvismeretét kedvezően befolyásolta a megye nyugati határszéli fekvése, gazdasága és az itt élők iskolázottsági színvonala. 2011-ben a lakosság negyede nyilatkozott úgy, hogy az anyanyelvén kívül más nyelvet is beszél, ez az arány tíz évvel korábban még 22 százalék volt. A legnagyobb változás az 1990-es évtizedet jellemezte, ekkor 2,7-szeres növekedés következett be, amit a gazdasági szerkezetváltás, az oktatási rendszer átalakulása is jelentősen befolyásolt. A megye földrajzi fekvése következtében a más nyelvet beszélők körében a német dominált, közel héttizedükre volt jellemző, annak ellenére, hogy arányuk kismértékben csökkent a tíz évvel korábbihoz képest. Az angolul tudók száma viszont jelentősen nőtt, így 2011-ben a más nyelvet beszélők 44, míg 2001-ben még csak 32 százalékát képviselték. Jelentősebb még az orosz és a román beszédszintű ismerete, ugyanakkor a szomszédos szlováké alig haladta meg az egy százalékot. A válaszok alapján a népesség egyre nagyobb hányada tud több idegen nyelvet is. A nemek között nincs különbség a beszélt nyelveket illetően. Kormegoszlásuk alapján mind a férfiak, mind a nők esetében a 15 39 és a 40 59 évesek körében volt a legnagyobb a más nyelven is beszélők hányada. A nyelvismeret az iskolai végzettség emelkedésével jelentősen nő. Az általános iskolai végzettségűek 16, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 57 százaléka beszél valamilyen idegen nyelvet. 1.4.1. tábla A népesség iskolai végzettsége, 2011 A 15 éves A 18 éves A 25 éves (%) Településtípus legalább az általános iskola 8. évfolyamát elvégezték és idősebb népességből azok aránya, akik legalább érettségivel rendelkeznek egyetemi, főiskolai oklevéllel rendelkeznek Megyeszékhely 98,0 61,3 25,4 Megyei jogú város 97,5 56,7 21,2 Többi város 97,0 46,1 14,8 Városok összesen 97,6 55,9 21,4 Községek, nagyközségek 95,5 38,0 11,5 Megye összesen 96,8 48,7 17,4 18 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 3. Területi adatok

Beszélt nyelv 1.4.2. tábla A magyar anyanyelvű népesség idegennyelv-tudása fő 2001 2011 a válaszolók százalékában fő a válaszolók százalékában Csak magyarul beszél 323 894 77,9 271 100 71,2 Más nyelvet is beszél 91 809 22,1 109 466 28,8 Ebből: német 70 016 16,8 78 962 20,7 angol 30 227 7,3 49 670 13,1 orosz 5 572 1,3 3 971 1,0 1.5. Gazdasági aktivitás Történeti áttekintés A 2001. évi népszámlálás adatai a foglalkoztatottak számának további visszaesését, a munkanélküliség növekedését mutatták a rendszerváltás utáni összeíráshoz viszonyítva, a nyugdíjba vonulást megkönnyítő jogszabályok hatására pedig felgyorsult az inaktív keresők állományának bővülése is, miközben az eltartottaké tovább csökkent. A következő évtized végére a 2008-ban kialakult és elhúzódó gazdasági válság hatására a munkanélküliség a korábbiaknál még szélesebb réteget érintett, a foglalkoztatottak száma azonban jelentősen bővült úgy, hogy gyermekgondozási ellátás, illetve nyugdíj vagy járadék folyósítása mellett jóval többen folytattak kereső tevékenységet. A nyugdíjkorhatár módosítása, kiegészülve demográfiai hatásokkal az inaktív keresők számának csökkenését okozta. Ugyancsak kedvezőtlen demográfiai folyamatokra vezethető vissza elsősorban a fiatalabb korosztályt érintően az eltartottak csoportjának szűkülése is. A gazdaságilag aktív népességet a foglalkoztatottak és a munkanélküliek alkotják. A foglalkoztatottak zöme aktív kereső. Mellettük csekély hányadot képviselnek a gyermekgondozási ellátás mellett dolgozók, de nem sokkal nagyobbat a nyugdíjukat vagy járadékukat kereső tevékenységből származó jövedelemmel kiegészítők sem. A 2011. évi népszámlálás időpontjában Győr-Moson-Sopron megyében az aktívak száma 213,5 ezer fő volt, ami 19 ezer fővel haladta meg a tíz évvel korábbit. A népesség 48 százaléka tartozott csoportjukba, ami 2,3 százalékponttal magasabb hányadot képviselt mint országosan. A gazdaságilag aktívak munkaképes korú (15 74 éves) népességhez viszonyított aránya (aktivitási arány) hasonló jellegű változást mutatva 57-ről 60 százalékra módosult, miközben a jelentős mértékű bevándorlásból és a megyét jellemző alacsony születési arányokból adódóan a 15 74 év közöttiek száma is, az országossal ellentétben, számottevően növekedett. A foglalkoztatottak száma 2011-re 5 ezer fővel meghaladta az 1990. évi népszámláláskor rögzítettet, a tíz évvel korábbihoz képest pedig 13,9 ezer fővel 1.5.1. ábra A népesség megoszlása gazdasági aktivitás szerint 3.8. Győr-Moson-Sopron megye 19

gyarapodott. A 198,3 ezer fős létszámuk a népesség 44 százalékát tette ki, míg a 15 74 éves népességhez viszonyított arányuk az utolsó két cenzus között 54- ről 56 százalékra emelkedett. 2011-ben a foglalkoztatottak 96 százaléka, 189,8 ezer fő volt aktív kereső, számszerű növekedésük ellenére foglalkoztatottakon belüli arányuk az előző összeíráshoz képest kismértékben csökkent. Ezzel párhuzamosan viszont többen vállaltak munkát gyermekgondozási ellátás mellett és több ezerrel nőtt a nyugdíj vagy járadék mellett kereső tevékenységet folytatók száma (7600 fő) is. A népszámlálási adatok szerint 1990-ben a munkanélküliek létszáma még nem érte el a 3 ezer főt a megyében, azt követően azonban rohamosan növekedett. A megelőző népszámlálási adathoz képest 2001- ben mintegy 7 ezerrel, 2011-ben további 5300-zal több, összesen mintegy 15 200 megyében élő keresett aktívan munkát. A növekedésben jelentős szerepe volt a 2008-ban hazánkba is begyűrűző és elhúzódó gazdasági válságnak, a megye munkaerőpiaci helyzete ennek ellenére még mindig az egyik legkedvezőbb. A munkanélküliek száma a népesség 3,4 százalékát tette ki. Arányuk az országos 5,7 százaléknál jóval kedvezőbben alakult és a megyék között is a legalacsonyabb volt. A munkaképes népesség körében valamivel nagyobb hányadot, 4,3 százalékot képviseltek, az országos 7,3 százalékos munkanélküliséggel szemben. A gazdaságilag aktívak számának növekedésével párhuzamosan, a fent említett okokra visszavezethetően, tízezer fővel csökkent a gazdaságilag nem aktívaké, miközben népességen belüli arányuk a két utolsó összeírás adatait tekintve 56-ról 52 százalékra módosult. 2011-ben jóval kevesebb (110) nem aktív jutott száz gazdaságilag aktívra mint 2001-ben (126) vagy előtte. Állományukon belül az inaktív keresők száma a 2011. évi cenzust kivéve évtizedek óta folyamatos növekedést mutatott, miközben az eltartottak köre folyamatosan szűkült. Az inaktív keresők több mint héttizede saját jogú öregségi nyugdíjas, járadékos volt. 2001-hez viszonyítva több a rokkantsági nyugdíjas, baleseti járadékos is, de 2011-ben kevesebben kaptak ellátást hozzátartozói jogon, mint tíz évvel korábban. Összességében fogyott a munkanélkülinek nem minősülő, de ellátásban részesülők, valamint a vagyonukból vagy egyéb, nem munkával kapcsolatos jövedelemből élők száma is. Ebbe a körbe 2001-ben még közel 8 ezren, 2011- ben már csak 4500-an tartoztak. A 109,2 ezer eltartott 64 százaléka nappali tagozaton tanult. Számuk csökkenésével népességen belüli arányuk is mérséklődött. A gazdaságilag aktívak korcsoportonkénti arányai 2001. évhez képest némileg átrendeződtek. Az aktivitás a korábbiakhoz hasonlóan most is az idősebb felnőtt korú 40 59 évesek körében volt a legmagasabb, korcsoportjukban ötből négyen tartoztak ide, míg a 15 39 éves fiatalabb felnőtt korúaknál kétharmaduk folytatott kereső tevékenységet vagy keresett folyamatosan munkát. Arányuk mindkét esetben növekedést mutatott, előbbieké a nyugdíjkorhatár emelésével is összefüggésben nagyobb, utóbbiaké kisebb mértékben emelkedett. A munkanélküliség a fiatalabb felnőtteket valamivel erőteljesebben érintette, mint az idősebbeket, 5,4, illetve 5,0 százalékuk nem talált az összeírás idejéig munkát. A nyugdíjkorhatár emelkedésével a 60 1.5.1. tábla A népesség gazdasági aktivitás szerint, korcsoportonként, 2011 (%) Korcsoport, éves Aktív Inaktív kereső Eltartott Aktív Inaktív kereső Eltartott a 2001. évi százalékában 14 100,0 100,0 x x 91,6 91,5 15 39 67,0 7,8 25,2 100,0 103,3 72,4 102,3 99,7 40 59 80,7 15,8 3,5 100,0 112,4 67,8 81,7 100,6 60 6,8 92,6 0,6 100,0 330,0 113,8 34,2 117,4 47,7 28,0 24,4 100,0 109,9 97,8 93,9 102,1 20 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 3. Területi adatok

éves és idősebbeknél közel háromszorosára nőtt az aktívak aránya és ebben a korosztályban 265-en voltak kereset nélkül. Az aktivitás növekedéséből adódóan az inaktív felnőtt keresők hányada mérséklődött, de az eltartottaké csak az időskorúaknál és az idősebb felnőtteknél csökkent. A foglalkoztatottak arányát ötéves korcsoportonként vizsgálva a fiatalabb felnőtteknél emelkedő tendencia mellett a 20 24, illetve a 25 29 éveket elérve mutatkozik nagyobb százalékos ugrás, míg az idősebb felnőttek esetében a 40 44 és a 45 49 évesek korcsoportjában a foglalkoztatottak aránya a 80 százalékot is jóval meghaladta, jelentős csökkenés az 55 éves kort meghaladóknál tapasztalható. A foglalkoztatottság szintje csupán a 15 19 és a 20 24 évesek esetében csökkent, mellyel párhuzamosan jelentősen emelkedett a nappali tagozatos tanulók aránya. A nemek szerinti aktivitás alakulása számottevő különbségeket mutat, a nőké lényegesen alacsonyabb, mint a férfiaké. Az utolsó két népszámlálás között az aktívak hányada mégis a nők vonatkozásában nőtt nagyobb mértékben, a férfiakat illetően 54 százalékra, míg a nők körében 42 százalékra módosult. 2011- ben száz munkaképes korúra a nőknél 54, a férfiaknál 67 gazdaságilag aktív jutott. A mutató értéke alapján 2001-hez viszonyítva a nők a megyében kedvezőbb helyzetbe kerültek mint országosan, a férfiak korábban meglévő előnye ezzel szemben jelentősen fogyott. A nők és férfiak foglalkoztatottsága egyaránt javult, előbbieknél több mint 8 ezer fővel, utóbbiaknál 5,8 ezerrel nőtt a munkajövedelemmel rendelkezők száma. A 2011. októberi felmérés szerint száz munkaképes korú férfiból 63-at foglalkoztattak, miközben a munkaképes nők fele folytatott kereső tevékenységet. A férfiak valamivel nagyobb hányada (1,9 százalék) dolgozott nyugdíjfolyósítás mellett is. A munkanélküliek népességen belüli aránya a nemekre vonatkozóan megegyezett és a munkanélküliségi ráta tekintetében sem volt különbség, a 15 74 éves férfiak és nők egyaránt 4,3 4,3 százaléka keresett folyamatosan munkát. A munkanélküliek 8,6 százaléka sohasem dolgozott, túlnyomó többségük (85 százalék) 30 év alatti. További 16 százalékuk már 4 éve vagy ennél hoszszabb ideje sem talált munkát, de tízből négyen már legalább egy éve voltak állás nélkül. A nemek közül e tekintetben a nők voltak kedvezőtlenebb helyzetben. A tartós munkanélküliség az 55 59 év közöttiek körében jelentősen megugrott, az ilyen korú álláskeresők hattizede nem tudott több mint egy éve elhelyezkedni. A huzamosabb állás nélkül maradással legkevésbé a felsőfokú végzettségűeknek kellett számolniuk, az érettségizettek, illetve a csak végbizonyítványt szerző vagy szakmával rendelkező középfokúak és a legfeljebb 8 általánost kijártak 42 47 százaléka volt hasonló helyzetben. A gazdaságilag nem aktívak hányada továbbra is jóval magasabb a nők esetében (58 százalék), mint a férfiaknál (46 százalék). Az eltérés döntően az inaktív keresők számlájára írható. A gyermekgondozási ellátást 118 férfit kivéve a nők vették igénybe. Több mint másfélszer annyi nő részesült saját jogú öregségi nyugdíjban, járadékban, mint férfi és hozzátartozói nyugdíjat is túlnyomó többségében nőknek (3061) utaltak 1.5.2. tábla A népesség gazdasági aktivitás szerinti összetétele nemenként, 2011 Településtípus aktív Férfi inaktív kereső eltartott aktív Nő inaktív kereső eltartott (%) Megyeszékhely 53,1 20,4 26,5 100,0 43,3 33,5 23,2 100,0 Megyei jogú város 52,6 20,1 27,3 100,0 43,0 33,1 23,9 100,0 Többi város 54,3 21,4 24,3 100,0 42,8 34,5 22,8 100,0 Városok összesen 53,3 20,6 26,0 100,0 43,1 33,7 23,3 100,0 Községek, nagyközségek 54,1 22,0 23,9 100,0 40,4 35,3 24,2 100,0 Megye összesen 53,6 21,2 25,2 100,0 42,0 34,3 23,6 100,0 3.8. Győr-Moson-Sopron megye 21