TANULMÁNYOK DR. LAKATOS MIKLÓS KAPITÁNY GABRIELLA A munkaerő napi mozgása (ingázása) és közlekedése Budapesten és a fővárosi agglomerációban, a népszámlálási adatok alapján I. rész Bevezető A jelen dolgozat szerzői több évtizede foglalkoznak a témával. Az 1980-as évtizedtől minden évtizedben az aktuális népszámlálás adatait használva dolgozták fel a budapesti kerületek közötti napi munkaerőmozgásokat és a fővárosi agglomeráció településeivel való napi ingázási kapcsolatokat (Lakatos 1983a, b, Kapitány Lakatos 1993, 2005). Miután a teljes körű nép- és lakásszámlálások adatai rendelkezésre állnak a legkisebb területi egységekre is, így információkkal rendelkezünk a lakosság térbeli mozgásának legfontosabb elemeiről: a lakóhely-változtatásáról és a munkahely lakóhely közötti napi ingázásáról. Már évtizedek óta, pontosan 1960 óta, a népszámlálások során az adatszolgáltatók nyilatkoznak arról, hogy mely településen van a munkahelyük, ahová naponta járnak dolgozni. Ha ez a település eltér a lakóhelyüktől, akkor naponta ingázók (Fóti Lakatos 2004c, Lakatos Váradi 2009). Az ingázással foglalkozó szakemberek különböző felmérésekre, elsősorban az utóbbi évtizedekben végrehajtott népszámlálásokra alapozva bőséges adatforrásból válogathatnak, amely lehetőséget nyújt a naponta ingázók társadalmi-foglalkozási összetételének sokrétű elemzésére (például népszámlálási összeírások, KSH munkaerőfelmérés, KSH időmérleg-felvétel). Az adatfelvételek zöme azonban nem ad lehetőséget annak vizsgálatára, hogy az ingázók vajon mennyi időt fordítanak közlekedésre. Ugyanis önmagában a települések közötti ingázás nem tudja pontosan érzékeltetni, hogy valójában mennyi időt kell fordítani a munkahelyre történő utazásra. Nyilvánvalóan a közlekedési időt jelentősen befolyásolja a települések közötti fizikai távolság, a közlekedési eszközök elérhetősége, fajtája stb. Sokszor egy nagyobb városban történő közlekedésre fordított idő hosszabb, mint amit a kisebb települések közötti ingázás igényel. Ezért örvendetes, hogy mind az 1990. évi népszámlálás (igaz csak 20%-os mintán), mind a 2001. és a 2011.évi népszámlálás (itt már teljes körűen) tartalmazott kérdéseket a közlekedési szokásokkal kapcsolatban (Lakatos 1987, 2013, KSH 2015). Magyarország települései közül kiemelt jelentősége van az ország egyetlen igazi, millión felüli népességszámú nagyvárosának, Budapestnek. Annak ellenére, hogy a mindenkori kormányzatok igyekeztek oldani az ország Budapest központúságát, a főváros megmaradt az ország gazdasági, társadalmi, közigazgatási központjának. Az ebből következő jelentős munkaerővonzás mellett területi kiterjedése (területe 525,14 km 2 ) is nagy szerepet játszik abban, hogy igen jelentős a lakóhely és a munkahely közötti munkaerőmoz-
A MUNKAERŐ INGÁZÁSA ÉS KÖZLEKEDÉSE BUDAPESTEN ÉS AZ AGGLOMERÁCIÓBAN 519 gás, mind a városon belül, mind pedig a vidéki, különösen az agglomerációhoz tartozó települések és a főváros között. A Budapesten belüli munkaerőmozgást a főváros sajátos földrajzi elhelyezkedése is befolyásolja: a Duna lényegében kettéosztja a várost és a Duna keleti oldalára sík terep, míg a túlpartra változatos domborzati viszonyok jellemzőek. A jelentős földrajzi kiterjedtségből is következik, hogy a fővárost már Buda, Pest és Óbuda 1873. évi egyesítésekor közigazgatási szempontból kerületekre osztották és az 1950-ben Budapesthez csatolt települések is közigazgatási egységekbe kerületekbe osztva váltak a főváros részévé. Azáltal, hogy a budapesti kerületek egyben közigazgatási egységként is funkcionáltak például a lakóhely vagy a munkahely meghatározásakor lehetővé vált a népszámlálások szervezői számára, hogy a napi munkaerőmozgás mérésénél ezt a tényt is felhasználják, azaz arra számítottak, hogy az adatszolgáltatók pontosan megjelölik, hogy Budapesten belül melyik kerületben laknak és dolgoznak. Azonban a gyakorlatban az adatszolgáltatóknak ez az ismerete mégsem olyan alapos, mint amikor egyes településeket kell megnevezni lakóhelyként vagy munkahelyként. Még a fővárosban élők egy része is bizonytalan abban, hogy egy-egy lokális terület, utca vagy városrész mely kerülethez tartozik, és ez még inkább igaz azokra a munkavállalókra, akik vidékről Budapestre járnak dolgozni. Miután a népszámlálási összeírások során semmilyen munkavállalással kapcsolatos dokumentumot nem kell bemutatni, továbbá az összeíró kérdéseire sokszor nem is a kérdezett személy válaszol, ezért a budapesti kerületekkel kapcsolatos információk egy része bizonytalan alapokon nyugszik. Ezt az adatok értékelésekor figyelembe kell vennünk. Könnyen belátható, hogy a népszámlálások országos adatainak közlésekor és ez érvényes a napi ingázásra is, a kiadványok és publikációk Budapestet egyetlen közigazgatási egységnek tekintik, hiszen a kerületek, mint közigazgatási egységek mégsem olyan státusúak, mint Magyarország egyéb települései. A kerületi szintű adatközlések inkább a Budapesttel foglalkozó kiadványokat jellemzik. Az ingázásról szóló kiadványok Budapestre vonatkozó részeiben különösen a 2001. évi népszámlálás kiadványsorozatában találunk ugyan információkat a fővárosi kerületek közötti munkaerőmozgásról és a vidéki agglomerációba tartozó településekkel való ingázási kapcsolatról, de ezek az információk teljes mélységében nem mutatják be ezt a témát (KSH 2014a, b, 2015). Ahhoz, hogy a rendelkezésünkre álló információkat elemezni és megfelelően szemléltetni tudjuk, különböző kerület- és településcsoportokat kellett képeznünk. A budapesti kerületek csoportosításánál a földrajzi fekvés (például az, hogy budai vagy pesti kerületről van-e szó) volt a szempont. Ennek megfelelően két budai és öt pesti kerületcsoportot képeztünk. (Nyilvánvaló, hogy egyes kerületcsoportokon belül is lehetnek különbségek, például a belső-pesti kerületek közül az V. és a dél-pesti kerületek közül a XXI. több szempontból eltérő jegyeket mutat az adott kerületcsoport többi tagjához képest.) A fentebb említetteken kívül főleg várostörténeti okok miatt célszerű összevont adatokat közölni a főváros azon részéről (az úgynevezett Kis-Budapestről), amely megközelítőleg az 1950. évi egyesítés előtti főváros területét foglalja magában (I III. és V XIV. kerület). Még ezt a területet is meg lehet bontani, a város szívét jelentő városmagra, amelybe a Budán fekvő I. kerület is beletartozik (I., V IX. kerületek), és az egyéb kis-budapesti kerületekre (II., III., X XIV. kerületek). Sajátos jegyeket mutatnak az 1950. évi egyesítés
520 DR. LAKATOS MIKLÓS KAPITÁNY GABRIELLA előtti, nem a fővároshoz tartozó úgynevezett peremkerületek is (IV. és XV XXIII.) (Kapitány Lakatos 2005). Az ország fővárosa, Pest Buda az 1867. évi kiegyezés után indult hatalmas fejlődésnek, és hamarosan nagy vonzást gyakorolt a környékbeli településekre. Az 1873-ban megszületett Budapest és az őt körülvevő településegyüttes népessége rohamosan nőtt, gazdasági ereje gyarapodott, munkaerő-tartaléka bővült. A főváros és környéke szoros kapcsolatát ismerte el némi politikai motivációt sem nélkülözve az 1950. évi területbővülés azáltal, hogy az akkori Budapesthez csatoltak több, gyakorlatilag már az előző évszázadban a fővárossal összenőtt szomszédos települést, amelyek így a főváros külső kerületeivé váltak. E közigazgatási határmódosítást követően a főváros területe mintegy két és félszeresére, népességszáma pedig másfélszeresére növekedett. A lakótelepi, illetve telepszerű társasházépítések nyomán a városi jelleg az 1950-ben Budapesthez csatolt kerületekben is erősödött. 1950 óta új, modern városrészek egész sora keletkezett, a magas beépítésű terület aránya számottevően növekedett mind a régi városkerületekben, mind a külső kerületekben. A Budapest körüli településegyüttes agglomerálódása nem állt meg. Tovább nőtt e települések népességszáma, ami összefüggött azzal, hogy a fővároson belül a letelepedési nehézségek jelentősek voltak, a lakások számának a gyarapodása nem tartott lépést a népesség számának a növekedésével és ezért a felvándorló vidékiek egy része inkább a környező településeket választotta lakhelyül. Első ízben egy 1971. évi kormányhatározat (1005/1971. (II. 26.)) határolta le a főváros körüli agglomerációs térséget, mintegy 45 települést sorolva be a Budapestet körülvevő településegyüttesbe. (Az 1970., 1980. és az 1990. évi agglomerációs térségbeli népszámlálási adatokat az 1980-as és az 1990-es évtizedben megjelent jelen témájú cikkeinkben e szerint a kormányhatározat szerint dolgoztuk fel.) Az 1980-as évekbeli szakmai vizsgálatai már jelezték, hogy az agglomerálódási folyamatok további településeket is érintenek, ezért a budapesti agglomerációhoz tartozó települések körét korábban a budapesti agglomeráció, valamint a Balaton kiemelt üdülőkörzete lehatárolásáról szóló 89/1997. (V. 28.) kormányrendelet rögzítette, jelenleg a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervéről szóló 2005. évi LXIV. törvény melléklete sorolja fel (Kovács Tóth 2003, Tóth Schuchmann 2010). Az agglomeráció területe (Budapestet is beleszámítva) több vetületben tagolódik. Egyrészről követ egy hagyományos gyűrűs szerkezetet, amelyben elkülönülnek a city, a peremkerületek, valamint az agglomeráció szűkebb és tágabb gyűrűjét alkotó települések. Másrészről sávosan is tagolódik, ennek tengelyét általában a közlekedési útvonalak adják. Az agglomerációs övezet településeit a térség szerkezetéhez és belső kapcsolatrendszeréhez igazodva hat szektorra osztottuk, ezzel követve a szakmai kiadványokban megjelenő csoportosítási rendszert. A hat szektor felosztásakor a Duna természetes határvonalként jelentkezik, bár a déli szektorba tartoznak a budai oldal és a Csepel-sziget települései egyaránt, ezért elemzésünkben a két térség településeit külön-külön is szerepeltetjük. Az agglomerációs övezet településszerkezete sajátos. Az ország legsűrűbben lakott településcsoportja, számos helyen szinte elmosódnak a településhatárok, a települések összenőnek, összeépülnek. E folyamat Budapest és a szomszédos települések, valamint az övezet települései között egyaránt megfigyelhető. Az övezet településeinek közel háromötöde 5 ezres lélekszámnál nagyobb, több mint egyharmadának a népességszáma a 10 ezer főt is meghaladja. Budapest körül zajlik a peremvárosok kialakulásának
A MUNKAERŐ INGÁZÁSA ÉS KÖZLEKEDÉSE BUDAPESTEN ÉS AZ AGGLOMERÁCIÓBAN 521 folyamata. Pest megye 48 városából 33 az agglomerációs övezetben található (Kapitány Lakatos 2005). A jelen dolgozat témájának feldolgozásakor jelentős figyelmet fordítottunk arra, hogy átfogó képet adjunk a fővárosi kerületek közötti munkaerőmozgásnak, illetve a főváros és az agglomerációs települések ingázási kapcsolatának időbeli változásairól, azaz kellőképpen tudjuk értékelni az ún. visszatekintő adatokat. Érthető ez a törekvésünk, hiszen az 1980-as évtizedben már az 1970. évi népszámlálási adatokkal is dolgozhattunk (Lakatos 1983a). Az időbeli változások értékelésekor felmerült módszertani problémák összefoglalásakor nem törekszünk teljes módszertani magyarázatra, ezek megtalálhatóak az 1960. évi népszámlálás utáni évtizedekben tartott aktuális népszámlálások kiadványsorozatában megjelent ún. módszertani kiadványokban. A napi munkaerőmozgás és ingázási adatai a foglalkoztatottakra vonatkoznak, hiszen elsősorban ennél a nagy létszámú népességcsoportnál merülhet fel a napi ingázás kérdése. (A másik ilyen jelentős létszámú népességcsoport a nappali tagozaton tanulók köre, azonban e társadalmi csoport napi ingázását a jelen dolgozatban nem vizsgáljuk.) A 2001. évi népszámlálást megelőzően a népszámlálási kiadványok az ún. aktív keresők adatait közölték, akik közé például nem számítottak a nyugdíj, gyes, gyed, illetve nappali tagozatos tanulmányok mellett dolgozók (Fóti Lakatos 2004a, b). A 2001. évi és a 2011. évi népszámlálás már e munkaerőt is a dolgozók közé sorolta, és az elnevezést is foglalkoztatottakra változtatta. (Így, ha a legutóbbi két népszámlálás során is csak az aktív keresőkkel számolnánk, a foglalkoztatottak 1990 és 2001 közötti jelentős számú és arányú visszaesése kissé mérsékeltebb lenne.) Naponta ingázónak az minősül, aki nem ugyanazon a településen dolgozik, mint ahol lakik. (Mint említettük a jelen dolgozatban a budapesti kerületeket is településként értelmezzük.) Helyben lakókon azokat a személyeket értjük, akik az adott (a szóban forgó) kerületben vagy településen laknak, függetlenül attól, hogy hol dolgoznak. Helyben dolgozókon azokat a személyeket értjük, akik az adott (a szóban forgó) kerületben vagy településen dolgoznak, függetlenül attól, hogy hol laknak. A kettő kombinációjából áll elő a Helyben lakók és dolgozók/lakóhelyén dolgozók fogalma. Ők azok a személyek, akik az adott kerületben vagy településen laknak és dolgoznak. A változó településen dolgozókat a lakóhelyén dolgozók közé számoljuk (Kiss Szalkai 2014). 2011. évi népszámlálás során külön tételként lehatárolásra került a foglalkoztatottakon belül átmenetileg külföldön dolgozók csoportja. Ezek olyan személyek, akiknek Magyarországon van az állandó lakóhelyük, de a népszámlálás eszmei időpontjában külföldön tartózkodtak és távollétük időtartama nem érte el a 12 hónapot. Miután viszonylag kis létszámról, 57 ezer főről van szó, ezért e csoportot az eddig megjelent népszámlálási adatok összehasonlíthatósága érdekében a Magyarországon lakó foglalkoztatottak, de a nem ingázók körében szerepeltetjük (KSH 2014b, 2015). A jelen dolgozatnak nem célja, hogy a fővárosi kerületek munkaerőmozgásáról és az agglomerációs települések ingázási kapcsolatáról mérlegszerű beszámolót adjon. Fő törekvésünk az, hogy nagyságrendeket mutassunk be e téma időbeli változásáról és a 2011. évi népszámlálás időpontja szerinti aktuális helyzetről. Tekintettel arra, hogy e
522 DR. LAKATOS MIKLÓS KAPITÁNY GABRIELLA téma ilyen mélységű elemzésére, tudomásunk szerint még nem került sor, ezért igyekszünk e hiányt pótolni annak érdekében, hogy a téma iránt érdeklődők igényeit kielégítsük, a szakemberek és döntéshozók munkáját segítsük. Tanulmányunkban először a budapesti kerületek munkaerőmozgásának mértékét és irányát elemezzük, majd rátérünk az agglomerációs települések és a budapesti kerületek közötti napi ingázási kapcsolatok értékelésére. Végül szintén csak jelzésszerűen elemezzük a közlekedési szokásokat, a közlekedés idejét és módját a budapesti kerületek között, illetve az agglomerációba tartozó települések vonatkozásában. Budapesti kerületek főbb jellemzői A kerületek népessége és a helyben lakó foglalkoztatottak száma és aránya, 1970 2011 A munkaerőmozgás (ingázás) egyik jellegzetessége, hogy átalakítja, módosítja egy adott terület népességének napközbeni összetételét. Ezért érdemes röviden összefoglalni a főváros népességének, foglalkoztatottjainak a munkaerőmozgás által nem befolyásolt (a lakóhely alapján leírható) összetételét, ennek változásait. A budapesti népesedési viszonyokat az elmúlt negyven évben az országos népesedési helyzet is befolyásolta, a népességnövekedés és csökkenés tendenciája a fővárosban hasonló volt ahhoz, mint ami az egész országot jellemezte. 1970 és 1980 között Budapesten kismértékben nőtt a lakosság, ebben az időszakban a főváros népessége 2 millió fő körül stabilizálódott, majd 1980 után az országéhoz hasonlóan folyamatosan csökkenni kezdett. A csökkenés mértéke a fővárosban erőteljesebb volt, ez különösen igaz az 1990 és 2001. közötti időszakra, amikor Budapest népességszáma 12%-kal csökkent, lakossága jóval 2 millió fő alá esett (1 millió 778 ezer személy). 2001 és 2011 között a népességcsökkenés már nem volt számottevő, a csökkenés mértéke 2,7% volt, mely 1 millió 729 ezer fős népességszámot eredményezett. A jelen dolgozatnak nem feladata a demográfiai folyamatok részletes ismertetése, ezért csak megjegyezzük, hogy a főváros lakosságának a csökkenése mögött két lényeges okot találhatunk. Az egyik és talán ez a legfontosabb a születések számának visszaesése, a másik pedig a fővárosból történő elvándorlás mértékének a növekedése, amely különösen az 1990 és 2001 közötti éveket jellemezte. (A főváros történetében talán először keletkezett jelentős mértékű vándorlási veszteség, hiszen Budapestnek története során általában vándorlási nyeresége volt.) 1. táblázat A budapesti népesség és a foglalkoztatottak számának alakulása Népesség Foglalkoztatott (fő) 1970 1980 1990 2001 2011 1970 1980 1990 2001 2011 2 001 083 2 059 226 2 016 681 1 777 921 1 729 040 1 110 669 1 029 198 917 748 746 018 777 544 A Budapestet érintő népességváltozások a fővárosi kerületeket eltérő mértékben érintették. Ezt leginkább úgy lehet szemléltetni, hogy bemutatjuk Budapest népességének kerületenkénti, kerületcsoportonkénti megoszlását 1970-től 2011-ig. Ebben az esetben
A MUNKAERŐ INGÁZÁSA ÉS KÖZLEKEDÉSE BUDAPESTEN ÉS AZ AGGLOMERÁCIÓBAN 523 1970-et azért tartjuk fontosnak bevonni a vizsgálatba, mert látható, hogy a kerületek közötti jelentős lakosságátrendeződés főleg az 1970-es évtizedben nem függetlenül a budapesti lakótelep építésektől következett be. 2. táblázat A népesség és a foglalkoztatottak arányának alakulása kerületek szerint Kerület, kerületcsoport (százalék) Népesség Foglalkoztatott 1970 1980 1990 2001 2011 1970 1980 1990 2001 2011 I. 2,3 2,0 1,7 1,5 1,4 2,3 1,9 1,5 1,4 1,4 II. 5,1 5,2 5,1 5,2 5,1 5,0 5,1 4,8 5,3 4,9 III. 4,0 5,9 7,4 7,4 7,3 4,1 6,0 7,9 7,8 7,3 XII. 3,8 4,0 3,8 3,5 3,3 3,7 4,0 3,7 3,5 3,1 Észak-Buda 15,3 17,2 18,0 17,5 17,1 15,0 17,0 17,9 18,0 16,7 XI. 8,1 8,7 8,7 8,1 8,3 8,1 8,8 8,4 7,8 8,0 XXII. 2,1 2,5 2,6 3,0 3,1 2,1 2,5 2,7 3,0 2,9 Dél-Buda 10,2 11,2 11,3 11,1 11,4 10,2 11,4 11,2 10,8 10,9 Buda 25,4 28,4 29,3 28,6 28,5 25,2 28,4 29,0 28,8 27,6 IV. 4,1 4,0 5,4 5,8 5,7 4,2 4,0 5,6 6,4 6,0 XIII. 7,7 6,6 6,5 6,4 6,9 8,0 6,8 6,6 6,5 7,5 Észak-Pest 11,9 10,6 11,9 12,3 12,6 12,3 10,8 12,2 12,9 13,6 V. 3,1 2,4 2,2 1,6 1,5 3,2 2,3 1,9 1,4 1,5 VI. 4,4 3,5 2,9 2,5 2,2 4,4 3,3 2,6 2,4 2,4 VII. 5,8 4,5 4,1 3,6 3,2 5,8 4,2 3,8 3,4 3,5 VIII. 6,9 5,4 4,6 4,6 4,4 6,9 5,1 4,2 4,3 4,5 Belső-Pest 20,3 15,7 13,8 12,3 11,3 20,2 14,9 12,4 11,6 11,8 X. 3,9 5,1 4,8 4,5 4,7 4,1 5,5 5,4 4,7 4,7 XIV. 7,2 8,2 7,1 6,9 7,3 7,3 8,4 6,9 6,6 7,4 Kelet- (belső-) Pest 11,0 13,2 11,9 11,5 12,0 11,3 13,9 12,3 11,3 12,0 XV. 3,1 5,5 4,7 4,8 4,6 3,1 5,6 5,0 4,8 4,5 XVI. 3,1 3,5 3,4 4,0 4,1 3,1 3,5 3,6 4,1 4,0 XVII. 2,5 2,7 3,6 4,5 4,9 2,4 2,7 3,7 4,6 4,8 XVIII. 4,6 4,4 4,8 5,4 5,7 4,6 4,4 5,1 5,4 5,5 XIX. 3,3 2,9 3,6 3,6 3,4 3,1 2,7 3,7 3,8 3,4 Kelet- (külső-) Pest 16,7 19,0 20,2 22,3 22,7 16,3 18,9 21,1 22,7 22,2 IX. 5,5 4,4 3,9 3,5 3,6 5,4 4,3 3,6 3,3 3,9 XX. 4,2 3,8 3,6 3,7 3,7 5,5 3,8 3,6 3,6 3,6 XXI. 3,7 3,7 4,5 4,6 4,3 3,9 3,9 4,7 4,6 4,2 XXIII. 1,3 1,1 1,0 1,2 1,2.. 1,1 1,0 1,1 1,2 Dél-Pest 14,7 13,1 12,9 12,9 12,8 14,7 13,1 12,9 12,7 12,8 Pest 74,6 71,6 70,7 71,3 71,5 74,8 71,6 71,0 71,2 72,4 Budapest összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 (Míg 1970 és 1980 között a főváros népessége 2,9%-kal nőtt, addig volt olyan kerület, ahol a növekedés mértéke 20% felett volt (például III., XXII., X., XV.) Az elmúlt 40 év során a két nagy városrész között a népesség arányában változás következett be, a Budán élő lakosság aránya 25,4-ről 28,5%-ra nőtt és értelemszerűen a Pesten élőké 74,6-ről 71,5%-ra csökkent. Budán e jelentős népességváltozáshoz főleg a
524 DR. LAKATOS MIKLÓS KAPITÁNY GABRIELLA III. kerület járult hozzá, népességének aránya ezen időszak alatt 4,0-ről 7,3%-ra emelkedett. Ennél jóval erőteljesebb volt a pesti kerületekben a lakosság számának és arányának átrendeződése, amelynek lényege, hogy a belső pesti kerületekben élő lakosság aránya igen jelentősen 20,3-ről 11,3%-ra csökkent, a külső pesti kerületeké pedig nőtt, például a kelet-pesti külső kerületekben élő lakosság 16,7-ről 22,7%-ra. A jelen dolgozatnak nem célja, hogy a lakosság számának és arányának budapesti kerületek szerinti változását részletesen elemezze, célunk csak az volt, hogy érzékeltessük a változások főbb irányait. Az egyes kerületek lakosságszámának növekedése, illetve csökkenése összefügg az adott kerület nagyságával, a történelmi városmaghoz való viszonyával, a közlekedési infrastruktúra fejlettségével és a települési formákkal. A modern nagyvárosok többségében így Budapesten is megtalálhatók a túlzsúfolt, ma már sok szempontból elavult belső városrészek és a lakóházakkal vegyesen telepített, gyárnegyedekből álló, a nagyvárosi színvonaltól elmaradó, de viszonylag rendezett övezetek. Ezek mellett jelentős területet ölelnek fel a villanegyedek és Budapestnek az a nagy kiterjedésű, családi házas, helyenként falusias, külterjes, hézagosan beépített övezete, amely a nyugat-európai nagyvárosokhoz hasonlítva egyedi jellegű (Kapitány Lakatos 2005). A budapesti népesség kerületenkénti változásainak fő irányai lényegében abban foglalhatók össze, hogy nőtt különösen a budai, pesti kertvárosi területek felé történő a népességkivándorlás és csökkent a főleg a pesti belső kerületekben élő lakosság száma és aránya. Ez utóbbi tendenciát befolyásolhatják már azok a beruházási területrekonstrukciók, amelyek megvalósulása esetén korszerűtlen, régi építésű lakások helyett új, egyes esetekben jelentős mennyiségű új, korszerű lakótömbök keletkeznek és ez újból vonzóbbá teheti a belső városrészekben történő letelepedést. Ha csak a legutóbbi évtized népességmozgását elemezzük, akkor a fővárosi átlagos 2,7% népességcsökkenés ellenére sok kerületben kisebb-nagyobb mértékben nőtt a lakosság száma és aránya. (Például a XVII. kerületben 5,5%-kal.) Viszont volt olyan kerület, amelyben az átlagnál jóval nagyobb arányban csökkent a népesség (például a VI. kerületben 13,2%-kal). Összességében Budapest egyes városrészeinek (Buda, Pest) vagy kerületcsoportjainak népességmegoszlása 2001 és 2011 között lényegesen már nem változott. A napi munkaerőmozgás szempontjából a népességváltozás mellett a foglalkoztatottak számának és arányának változását is fontos áttekinteni. Budapesten is az országos tendenciának megfelelően a gazdasági aktivitás az elmúlt negyven év alatt jelentősen csökkent, például 1970 és 2011 között a foglalkoztatottak száma 1 millió 110 ezerről 776 ezerre, mintegy 30%-kal esett vissza. Évtizedekre bontva e csökkenés mértéke eltérő volt, ebben a tekintetben is a rendszerváltás utáni évtizedben történt a legnagyobb foglalkoztatotti létszámcsökkenés (1990 és 2001 között a foglalkoztatottak száma 18,7%-kal lett kevesebb). 2001 és 2011 között viszont, szintén az országos tendenciának megfelelően, Budapesten 4,2%-kal nőtt a foglalkoztatottak száma, e növekedési tendencia a kerületek többségét jellemezte (kivéve a II., III., XII., IV., XV., XIX., XXI. kerületeket). Volt olyan kerület, ahol a növekedés mértéke különösen magas volt, például a XIII. kerületben ez a mutató 20,7% volt. A vizsgált kerületcsoportokban Észak-Buda kivételével nőtt a foglalkoztatottak száma, még a belső pesti kerületekben is mintegy 6,6%-kal emelkedett ez a létszám. Ha az elmúlt negyven év kerületek, kerületcsoportok foglalkoztatottjainak és a népességének arányát összevetjük, akkor természetesen többékevésbé a népesség és a foglalkoztatottak megoszlása azonos nagyságrendet mutat. Csak
A MUNKAERŐ INGÁZÁSA ÉS KÖZLEKEDÉSE BUDAPESTEN ÉS AZ AGGLOMERÁCIÓBAN 525 2011-et tekintve a Budán élő népesség aránya 28,5%, ugyanez a mutató a foglalkoztatottak esetében 27,6%. A gazdasági aktivitás mértékét így a foglalkoztatottak számát és arányát jelentős mértékben befolyásolja az adott kerület, kerületcsoport népességének korösszetétele, iskolai végzettsége és egyéb demográfiai, munkaerő-piaci körülmények. A napi munkaerőmozgás jelentőségét majd abban is érzékelhetjük, hogy a más kerületből, illetve a vidéki településekről bejárás révén a munkahely oldaláról tekintve az adatokat, miképpen változik meg egyes kerületek, kerületcsoportok foglalkoztatottjainak száma, aránya és munkaerő-piaci összetétele. 3. táblázat A népesség és a foglalkoztatottak számának alakulása városrészek szerint Kerület, kerületcsoport (százalék) Népesség Foglalkoztatott 1970 1980 1990 2001 2011 1970 1980 1990 2001 2011 Városmag (I. V X.) 28,1 22,1 19,4 17,3 16,3 27,9 21,2 17,6 16,3 17,1 Egyéb (II., III., X XIV.) 39,8 43,7 43,3 42,1 42,9 40,2 44,6 43,7 42,2 42,8 Kis-Budapest együtt 67,9 65,9 62,8 59,4 59,2 68,1 65,8 61,2 58,6 59,9 Peremkerületek (IV., XV XXIII.) 32,1 34,1 37,2 40,5 40,8 31,9 34,2 38,8 41,4 40,1 Budapest összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A jelen dolgozat keretei nem engedik meg, hogy alaposabban foglalkozzunk a fővárosi kerületek és az agglomerációba tartozó települések lakosságának társadalmi összetételével, ezért a munkaerő-mozgási (ingázási) kapcsolatok jobb megértése érdekében csak néhány megállapítást (és adatot) közlünk a foglalkoztatottak, illetve az el- és bejárók legmagasabb iskolai végzettség és foglalkozás szerinti összetételéről. A Budapesten lakó foglalkoztatottak nemenkénti összetétele nem tér el lényegesen egymástól, a korösszetételben már vannak különbségek. A napi munkaerőmozgás szempontjából igen aktív 20 29 éves korosztály aránya például a városmag kerületeiben 24,3, a peremkerületekben 15,7% volt. Budapesten a foglalkoztatottak legmagasabb iskolai végzettség szerinti összetétele már évtizedek óta magasabb az országos átlagnál. 1980-ban a felsőfokú végzettségűek aránya országosan 8,1, Budapesten 15,7% volt, a különbség 7,6 százalékpont. Ugyanezek a mutatók 1990-ben 12,3, illetve 21,3%, a különbség 9,0 százalékpont: 2001-ben 18,3, illetve 29,9%, a különbség 11,5 százalékpont; 2011-ben 25,2, illetve 41,1%, a különbség 15,9 százalékpont. Az adatokból jól látható, hogy ez a különbség fokozatosan nő annak ellenére, hogy a fővárosból elköltözők jelentős arányban a felsőfokú végzettségűek köréből kerülnek ki. Ezek az adatok az ingázás szempontjából azért fontosak, mert a felsőfokú végzettséget igénylő budapesti munkahelyek jobban merítkeznek a helyben lakó foglalkoztatottakból, mint az alacsonyabb végzettséget igénylő munkahelyek. Majd látni fogjuk, hogy ez az egyik oka annak, hogy 2011-ben a Budapesten bejárók között az ott lakókhoz képest alacsonyabb (36,4%) a felsőfokú végzettségűek aránya. Budapest nagyvárosi jellegét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a foglalkoztatottak legmagasabb iskolai végzettsége városrészenként, kerületenként jelentősen különbö-
526 DR. LAKATOS MIKLÓS KAPITÁNY GABRIELLA zik egymástól. Hagyományosan nagy különbség van a Budán, illetve a Pesten lakó foglalkoztatottak iskolai végzettség szerinti összetételében. Az iskolai végzettség szerinti polarizálódás is egyre nő. 2001-ben az I., II., XII. kerületekben 53,7, 57,6, 55,7% volt a foglalkoztatottak között a felsőfokú végzettségűek aránya. Ugyanezek a mutatók 2011-re 64,1, 68,3, 68,2%-ra nőttek. Jellemző, hogy a jelentős lakótelepi népességgel rendelkező III. és XI. kerületben 2011-ben ennél jóval kisebb (42 és 53%), Budafokon (XXII.) pedig hagyományosan alacsony (39%) volt a diplomások hányada. Pesten és főleg a pesti peremkerületekben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya ennél általában jóval alacsonyabb, ez alól a magas iskolázottsági szinttel rendelkező V. kerület (54,9%) kivételnek számít. Néhány pesti kerületben viszont az átlaghoz képest gyorsabban nőtt a diplomások aránya, például a XIV. kerületben 1990-ben 23, 2001-ben pedig 35, 2011- ben pedig már 47,4% volt ez a mutató. Az 2000-es években már egyes kedvező fekvésű és adottságú pesti kerületekben is megindult a magasabb státusú rétegek beköltözése, ennek eredményeképpen jelentősen nőtt a diplomások aránya. Az egyes budapesti kerületek és városrészek eltérő társadalmi összetétele a foglalkozással kapcsolatos adatok alapján is igazolható. A 2011. évi népszámlálás szerint a hegyvidéki társasház-, villaövezetben (XII. kerület), az erdős-dombos északnyugat-budai részen (II. kerület) és a nagyrészt újjáépített bel-budai területen (I. kerület) 80 82% körüli a szellemi foglalkozásúak aránya, a XI. kerületben pedig 73,7%. Ugyanakkor Pesten, főleg a külső városrészekben, vannak olyan kerületek (X., XV., XX., XXI., XXIII.), ahol az ott lakó szellemi foglalkozásúak aránya az 52%-ot sem éri el. A pesti oldalon csupán az V. kerületben tapasztalható a szellemi foglalkozásúak arányát illetően kiugróan magas érték (73,3%). A budai és a pesti kerületek tehát lakóik foglalkozása szerinti polarizálódtak, Budán egyértelmű a szellemi foglalkozásúak túlreprezentáltsága, a pesti oldalon viszont még mindig jelentős a fizikai foglalkozásúak aránya. (A budai kerületek sem egyformák, itt is megfigyelhető bizonyos rétegződés, az I., a II. és a XII. kerületben inkább a magasabb státusú szellemi foglalkozásúak laknak.) Foglalkozási főcsoportonként elemezve az adatokat a helyben lakó foglalkoztatottak összetételének budapesti kerületek közötti különbségei még szembeötlőbbek. A budai kerületekben a szellemi foglalkozásúak összetétele is eltérő, míg Budán a vezetők közé tartozók aránya 2011-ben átlagosan 8,7% volt, addig a II. és XII. kerületekben ez a mutató 11% körül alakult. A pesti kerületekben a vezetők aránya többnyire jóval alacsonyabb, a belső pesti kerületekben például 5,2%. Ha foglalkozási hierarchia másik oldalának, a segédmunkásoknak az arányát nézzük, akkor jól érzékelhető egyes kerületek foglalkozási összetételének igen kedvezőtlen jellege. A belső-pesti kerületekben, különösen a VIII. kerületben a segédmunkások aránya kiugróan magas, 11,1% volt (a budapesti átlag 7%). Ez az arány a VIII. kerületben 2001-ben még csak 8,6% volt. A VI. kerületben (2001-ben 5,9, illetve 2011-ben 7,4%) és a VII. kerületben is tovább romlott a helyzet (2001-ben 7,3, illetve 2011-ben 8,3%). A foglalkoztatottak legmagasabb iskolai végzettsége, foglalkozási összetétele nemcsak a lakóhely oldaláról mutat jellegzetes sűrűsödési pontokat, hanem a munkahely oldaláról is, ennek bemutatásához azonban meg kell ismerni az egyes kerületek napi munkaerőmozgásának mértékét.
A MUNKAERŐ INGÁZÁSA ÉS KÖZLEKEDÉSE BUDAPESTEN ÉS AZ AGGLOMERÁCIÓBAN 527 A fővárosi kerületekben lakó és dolgozó foglalkoztatottak napi munkaerőmozgásának (ingázásának) mértéke A budapesti foglalkoztatottak számának elmúlt két évtizedbeli változása kapcsán látható, hogy az 1990-es évtized és 2000-es évek létszámalakulásának trendje eltérően alakult, és ez a napi ingázók számára is hatással volt. A Budapesten dolgozók oldaláról nézve 2001-ben 856 ezer főt foglalkoztatott Budapest gazdasága, 232 ezer fővel, 11%-kal kevesebbet, mint 1990-ben. A fővárosi munkahelyekre vidékről naponta bejáró munkavállalók száma ennél lényegesen kisebb mértékben, 11%-kal esett vissza, így a budapesti foglalkoztatotti létszámon belül részesedésük emelkedett. Az 1990-es évekkel szemben 2001 és 2011 között a Budapesten dolgozók száma 68 ezer fővel, mintegy 8%-kal nőtt. A vidékről bejárók száma is 50 ezer fővel magasabb lett. Ez azt jelenti, hogy a Budapesten dolgozók létszámának növekedésében a vidékről bejáróknak meghatározó szerepük volt. A fővárosból is viszonylag sokan jártak el más településekre dolgozni, azonban korántsem annyian, mint azok a vidékiek, akik Budapesten találtak munkát. A Budapestről eljárók száma 1990 és 2001 között 27 ezer főről 65 ezer főre, 142%-kal nőtt, miközben, mint említettük, a vidékről bejárók száma csökkent. 2001 és 2011 között ez a növekedés jóval kisebb mértékben, de folytatódott, így a vidékre eljárók száma 79 ezer főre emelkedett, ami 21%-os növekedést jelent. 2001-ben tehát a főváros oldaláról nézve a dolgozók ingázási egyenlege 110 ezer fős többletet mutatott. 2011-re a fentebb vázolt folyamatok eredményeképpen ez a többlet 147 ezer főre emelkedett. A budapesti foglalkoztatotti létszám ingázás általi alakulásának vázlatos ismertetése után most a budapesti kerületekben lakók oldaláról elemezzük tovább az adatokat. A budapesti kerületekben lakó foglalkoztatottak közül 1960-ban 65, 1970-ben 64, 1980- ban és 1990-ben egyaránt 68, 2001-ben 63 és 2011-ben 61% dolgozott lakóhely szerinti kerületén kívül. Nagyon távolra visszatekintve tehát 1960 és 1970 között lényegében nem változott, 1970 és 1980 között jelentős mértékben nőtt, 1980 és 1990 között szintén nem változott a budapesti kerületekből dolgozni eljárók aránya. 1990 óta viszont jelentősen csökkent, majd 2001 és 2011 között kismértékben tovább esett vissza a kerületeken kívül munkát találók hányada. A kerületekből eljárók 1970 és 1980 közötti szám- és aránybeli növekedésének fő oka, hogy az új, nagyarányú lakótelep-építkezéseknek köszönhetően sok budapesti lakos távolabb telepedett le munkahelyétől és változatlanul megmaradó munkahelyét csak úgy közelíthette meg, ha új lakóhelyének kerületi határait átlépi. A rendszerváltozást követően viszont a kerületekből eljárók arányának csökkenése mögött az 1990-es évek munkaerő-piaci helyzetének a megváltozása áll, a munkahelyeket koncentráló nagyipari munkáltatók egy része megszűnt, a szolgáltatásban munkát találó dolgozók egy része pedig képes volt lakóhelye közelében is munkát találni. Elképzelhető ok még az is, hogy a budapesti közlekedés nehézségei miatt a lakosságnál egyre inkább szempontként jelentkezik, hogy olyan munkahelyen dolgozzon, amely könnyen elérhető, hogy az utazásra fordított idő a tűrési határ alatt legyen (Kapitány Lakatos 2005, KSH 2015). Ha kerületcsoportonként nézzük az adatokat, akkor jól látható, hogy 2001 és 2011 között a budai kerületekben jobban csökkent az eljárók aránya, 61,9-ről 57,5%-ra, mint a pesti kerületekben, ahol az eljárók aránya 63,9-ről 61,9%-ra változott. A pesti kerületcsoportok mindegyikében csökkent vagy stagnált az eljárók aránya, leginkább a belsőpesti kerületekben volt jelentős visszaesés. Budapest egy fontos kerületének, Csepelnek (XXI.) a példáján szemléltetve jól lehet érzékeltetni a kerületekből eljárók arányának
528 DR. LAKATOS MIKLÓS KAPITÁNY GABRIELLA változását az elmúlt évtizedbeli adatok alapján. 1970-ben alig egyharmad volt azoknak az aránya, akik Csepelről más kerületbe vagy vidékre jártak dolgozni: ebben az időszakban a Csepel Vas- és Fémművekben több tízezer ember dolgozott, és így a kerületben lakók könnyen találtak saját kerületükben munkát. 1980-ban már 40, majd 1990-ben 51% volt az eljárók aránya. 2001-re ez a mutató 60%-ra emelkedett, és 2011-re már lényegében nem változott. Közben a Csepelre (XXI. kerület) bejárók aránya egyre csökkent, tekintettel arra, hogy a kerület munkaerővonzó képessége jelentősen visszaesett. Tehát egy hajdan munkaerő-befogadó kerület így vált munkaerő-kibocsátó kerületté. 4. táblázat A budapesti kerületek munkaerőmozgásának mértéke és eredménye Kerület, kerületcsoport 2011, fő Eljáró Bejáró Helyben dolgozó a helyben lakók százalékában 2011, fő a helyben dolgozók százalékában 2011, fő a helyben lakók százalékában 1990 2001 2011 1990 2001 2011 1990 2001 2011 I. 7 000 79,9 70,6 63,1 14 842 87,6 83,7 79,2 18 738 162,3 180,8 169,0 II. 21 879 74,6 61,6 57,6 31 935 73,8 65,5 67,3 47 484 96,8 111,4 125,0 III. 32 258 67,8 60,5 56,9 34 230 52,9 52,2 58,9 58 147 68,4 82,7 102,6 XII. 14 463 74,0 62,0 59,6 23 038 76,4 70,1 70,9 32 507 110,0 127,2 133,9 Észak-Buda 75 600 71,9 61,9 58,1104 045 69,6 64,5 66,3156 876 92,5 107,3 120,7 XI. 33 700 65,0 59,1 54,5 60 821 69,6 67,4 68,8 88 366 115,0 125,6 142,8 XXII. 14 088 62,6 61,7 61,9 8 358 51,9 46,5 49,6 16 862 77,8 71,5 74,1 Dél-Buda 47 788 64,4 59,8 56,5 69 179 66,4 63,7 65,7105 228 105,8 110,8 124,3 Buda 123 388 69,0 61,9 57,5173 224 68,3 64,5 66,1262 104 97,6 107,3 122,1 IV. 30 073 62,7 63,1 63,9 19 841 56,7 49,9 54,4 36 503 86,1 73,5 77,6 XIII. 33 184 65,3 61,1 56,9 67 774 75,8 75,7 73,4 92 332 143,6 160,2 158,3 Észak-Pest 63 257 64,1 62,1 60,0 87 615 69,4 67,6 68,0128 835 117,2 117,1 122,3 V. 5 918 66,2 58,3 52,0 51 218 94,8 93,2 90,6 56 525 650,8 614,4 496,3 VI. 11 748 75,1 64,1 61,8 28 839 87,0 81,8 80,5 35 831 191,3 197,5 188,6 VII. 17 044 73,3 69,2 63,5 23 799 82,9 78,2 71,7 33 179 155,9 141,0 123,7 VIII. 20 832 69,9 62,7 59,8 42 127 84,9 77,6 75,6 55 724 200,0 166,5 159,9 Belső-Pest 55 542 71,4 64,4 60,3145 983 88,8 83,9 80,5181 259 254,4 221,4 196,9 X. 21 648 61,3 60,6 59,8 40 448 77,7 74,4 73,8 54 788 173,6 154,1 151,3 XIV. 34 979 70,4 64,5 61,0 38 419 73,7 68,8 63,8 60 257 112,7 113,7 105,1 Kelet- (belső-) Pest 56 627 66,4 62,9 60,5 78 867 75,9 71,6 68,6115 045 139,5 130,5 123,0 XV. 22 290 74,9 66,8 63,5 13 739 53,3 51,7 52,3 26 280 53,8 68,7 74,8 XVI. 19 692 70,0 63,8 63,9 9 558 51,8 45,5 46,8 20 430 62,1 66,4 66,3 XVII. 24 184 72,0 64,5 64,8 6 653 42,6 32,1 34,1 19 517 48,8 52,2 52,3 XVIII. 25 927 68,2 61,1 60,7 16 134 50,1 48,6 49,4 32 645 63,7 75,6 76,4 XIX. 17 872 78,6 71,6 67,8 9 129 60,4 52,9 52,4 17 424 54,1 60,4 66,1 Kelet- (külső-) Pest 109 965 72,6 65,3 63,8 55 213 51,7 46,7 47,5116 296 56,8 65,2 67,5 IX. 18 978 69,1 66,3 63,3 46 223 84,9 82,5 81,2 56 936 204,6 191,9 189,8 XX. 18 437 66,7 66,8 66,6 9 044 53,0 52,1 49,9 18 110 71,0 69,3 65,4 XXI. 20 069 51,3 60,2 61,2 10 516 45,1 42,6 45,7 23 013 88,7 69,4 70,1 XXIII. 5 750.. 63,0 63,2 8 420.. 61,1 72,1 11 683.. 95,1 128,5 Dél-Pest 63 234 61,7 63,9 63,5 74 203 66,7 65,3 67,6109 742 114,9 103,9 110,2 Pest 348 625 67,9 63,9 61,9441 881 74,7 69,2 67,9651 177 127,0 117,3 115,7 Budapest 472 013 68,2 63,1 60,7618 850 73,2 67,9 67,5917 026 118,5 114,8 117,9
A MUNKAERŐ INGÁZÁSA ÉS KÖZLEKEDÉSE BUDAPESTEN ÉS AZ AGGLOMERÁCIÓBAN 529 A bejárók (munkahely) oldaláról vizsgálva az adatokat, megállapítható, hogy 2001 óta a budapesti kerületekben dolgozó foglalkoztatottak között a bejárók aránya a budai kerületek többségében kisebb-nagyobb mértékben nőtt, a pesti kerületek esetében főleg a belső-pesti kerületekben inkább csökkent, a peremkerületekben inkább nőtt, vagy lényegében nem változott. Azokban a kerületekben, ahol a bejárók aránya csökkent, a visszaesés elsősorban a Budapest területén lakó, de más kerületekből bejárók tekintetében következett be. Mint később látni fogjuk, ezzel párhuzamosan a vidékről bejárók jelentősége inkább nőtt. 5. táblázat A budapesti városrészek munkaerőmozgásának mértéke Kerület, kerületcsoport 2011, fő Eljáró Bejáró Helyben dolgozó a helyben lakók százalékában 2011, fő a helyben dolgozók százalékában 2011, fő a helyben lakók százalékában 1990 2001 2011 1990 2001 2011 1990 2001 2011 Budapest 472 013 68,2 63,1 60,7618 850 73,2 67,9 67,5917 026 118,5 114,8 117,9 Ebből: Városmag (I. V IX.) 81 520 71,7 65,3 61,2207 048 88 83,6 80,6256 933 236,3 211,9 193,0 Egyéb (II. III. X XIV.) 192 111 67,8 61,2 57,7296 665 72,1 68,4 68,4433 881 115,4 122,6 130,4 Kis-Budapest 273 631 68,9 62,4 58,7503 713 79,3 74,5 72,9690 814 150,2 147,5 148,3 Peremkerületek 198 382 67,1 64,2 63,6111 392 51,7 47,8 50,1222 467 68,1 68,6 71,4 Budapest 472 013 68,2 63,1 60,7618 850 73,2 67,9 67,5917 026 118,5 114,8 117,9 A napi munkaerőmozgás (ingázás) egyik legfontosabb következménye az, hogy bizonyos fokig megváltoztatja ideiglenesen egy adott terület foglalkoztatottjainak létszámát. Ezt lehetett nyomon követni az eljárók (lakóhely), illetve a bejárók (munkahely) oldaláról. A végeredményt nevezetesen azt, hogy egy adott területnek, jelen esetben Budapest egyes kerületeinek munkaerő-nyeresége vagy munkaerő-vesztesége volt, az adott kerületben dolgozók (helyben dolgozók) számának az ugyanazon kerületben lakó (helyben lakó) foglalkoztatottjaihoz mért aránya alapján vizsgáljuk. A kerületek között 1990 és 2011 között a munkaerő-nyereség, illetve -veszteség alakulásában nem következett be alapvető változás, abban az értelemben, hogy a munkaerőt kibocsátó, illetve befogadó kerületek a II., III., XXIII. kerület kivételével ugyanazok voltak. A munkaerő-veszteség, illetve nyereség mértéke azonban hullámzóan kisebb nagyobb mértékben változott (Fóti Lakatos 2004c, Kapitány Lakatos 2005). A munkaerő-nyereség és -veszteség kerületenként 1990 és 2001, illetve 2001 és 2011 között a következőképpen alakult:
530 DR. LAKATOS MIKLÓS KAPITÁNY GABRIELLA A munkaerő-nyereség és -veszteség kerületenként 6. táblázat Megnevezés 1990 2001 2001 2011 A veszteség tovább nőtt IV., XX., XXI., XXII., XX., mérséklődött (vagy nem változott) III., XV., XVI., XVII., XVIII, XIX., IV., XV., XVI. XVII., XVIII., XIX., XXI., XXII. A veszteségből nyereség lett II. III., XXIII. A nyereség tovább nőtt I., VI., XI., XII., XIII., XIV. II., XII., XI. mérséklődött (vagy nem változott) V., VII., VIII., X., XI. I., V., VI., VII., VIII., IX., X., XIII., XIV. A nyereségből veszteség lett A napi munkaerőmozgás (ingázás) intenzitásának változása a vizsgált két évtized tekintetében abban is megmutatkozott, hogy 1990 és 2001 között a következő évtizedhez képest több volt azoknak a kerületeknek a száma, amelyekben a munkaerő-veszteség, illetve -nyereség tovább növekedett. Városrészenként, kerületcsoportonként nézve az adatokat, a budai városrésznek 1990-ben még munkaerő-vesztesége volt, 2011-re viszont már jelentős, 22%-os munkaerő-nyereséggel rendelkezett, a pesti városrészben pedig 1990 óta a munkaerő-nyereség jelentősen csökkent, l990-ben 27, 2011-ben már csak 16%-kal volt magasabb a városrészben dolgozók száma az ide tartozó kerületekben lakó foglalkoztatottakénál. Ezen belül különösen a belső-pesti kerületekben csökkent a munkaerő-nyereség, a hagyományosan jelentős munkaerő-befogadó képességgel rendelkező V. kerületben az 1990. évi 650,8-ről a 2011.évi 496,3%-ra változott a helyben dolgozó foglalkoztatottaknak a helyben lakó foglalkoztatottakhoz viszonyított aránya, és a visszaesés főleg a 2000-es években volt erőteljesebb. A pesti külső kerületekben az elmúlt évtizedben vagy stagnált, vagy kismértékben csökkent a munkaerő-veszteség mértéke. Ha az adatokat városrészek szerint nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a városmag kerületei továbbra is jelentős bár csökkenő mértékű munkaerő-többlettel rendelkeznek és Kis Budapest egyéb kerületei pedig, főleg a budai oldalon, szintén növekvő mértékű munkaerő-nyereséggel bírnak. Ezzel szemben a peremkerületek továbbra is bár csökkenő mértékben, de munkaerőt veszítenek. Ezek az adatok arra utalnak, hogy annak ellenére, hogy az elmúlt két évtizedben jelentős infrastrukturális fejlesztések történtek (például a budapesti körgyűrű meg- és továbbépítése, szélesítése, új Duna-hidak építése, közlekedésszervezési intézkedések sorozata), mégis fokozatosan mérséklődött az 1970-es évekre jellemző egyre intenzívebb kerületek közötti munkaerőmozgás, és azoknak a foglalkoztatottaknak a száma és aránya emelkedett, akik saját kerületükben találtak munkát. Az iskolai végzettség szerinti adatok is azt mutatják, hogy Budapesten a kerületen kívüli munkaerőmozgás csökkent. A csökkenés mértéke azonban iskolai végzettségenként eltérő: az alsó fokú végzettségűek körében az eljárók aránya a helyben lakók között 1990-ben 61, 2011-ben 52,4% volt, ugyanez a mutató a felsőfokú végzettségűek között 76-ról 63,2%-ra változott. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a felsőfokú végzettségűek
A MUNKAERŐ INGÁZÁSA ÉS KÖZLEKEDÉSE BUDAPESTEN ÉS AZ AGGLOMERÁCIÓBAN 531 még 2011-ben is kevésbé találtak munkahelyet saját kerületükben, mint az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők. 7. táblázat A helyben lakók és helyben dolgozók megoszlása kerületcsoportok és a tevékenység jellege szerint Kerületcsoport A helyben dolgozók Helyben lakó Helyben dolgozó foglalkoztatottak a helyben lakó foglalkoztatottak százalékában összesen szellemi fizikai összesen szellemi fizikai szellemi fizikai összesen foglalkozású foglalkozású foglalkozású 2001 Észak-budai kerületek 18,0 22,0 12,5 16,8 19,5 13,2 107,3 100,6 123,9 Dél-budai kerületek 10,8 11,9 9,2 10,4 10,7 9,9 110,8 102,3 126,1 Buda együtt 28,8 33,8 21,6 27,2 30,3 23,1 108,6 101,2 124,8 Észak-pesti kerületek 12,9 12,3 13,8 13,2 12,9 13,6 117,1 118,6 115,2 Belső-pesti kerületek 11,6 11,4 11,9 22,3 25,0 18,7 221,4 248,6 184,8 Kelet-pesti belső kerületek 11,3 11,1 11,7 12,9 11,8 14,3 130,5 120,9 143,3 Kelet-pesti külső kerületek 22,7 20,5 25,8 12,9 10,0 16,8 65,2 55,0 76,6 Dél-pesti kerületek 12,7 11,0 15,2 11,5 10,1 13,5 103,9 103,9 104,0 Pest együtt 71,2 66,2 78,3 72,8 69,7 76,9 117,3 119,2 115,1 Budapest összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 114,8 113,1 117,1 2011 Észak-budai kerületek 16,7 19,6 11,8 17,1 19,0 13,7 120,7 115,4 136,0 Dél-budai kerületek 10,9 12,1 8,8 11,5 12,4 9,8 124,3 121,5 131,0 Buda együtt 27,6 31,7 20,5 28,6 31,4 23,5 122,1 117,7 133,8 Észak-pesti kerületek 13,6 13,5 13,7 14,0 14,8 12,7 122,3 130,1 108,9 Belső-pesti kerületek 11,8 11,9 11,8 19,8 21,0 17,6 196,9 209,3 175,1 Kelet-pesti belső kerületek 12,0 11,7 12,5 12,5 11,5 14,5 123,0 115,6 135,0 Kelet-pesti külső kerületek 22,2 19,8 26,3 12,7 10,1 17,3 67,5 60,2 77,0 Dél-pesti kerületek 12,8 11,4 15,2 12,0 11,0 13,7 110,2 113,9 105,4 Pest együtt 72,4 68,3 79,5 71,0 68,2 75,9 115,7 118,4 111,6 Budapest összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 117,9 118,6 116,8 A bejárók oldaláról is vizsgálva az adatokat, azt lehet tapasztalni, hogy az 1990 és 2001 közötti évekhez képest kiegyenlítettebbé vált a bejárók és az eljárók iskolai végzettség szerinti összetétele, és már nincs akkora különbség, mint a korábbi évtizedekben. Ezt a munkaerőmozgás (ingázás) egyenlegével kapcsolatos adatok is mutatják, míg 2001-ben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében a főváros munkaerő-nyeresége 9, 2011- ben 16% volt. Ugyanez a mutató az alapfokú végzettségűek között 20-ról szintén 16%-ra csökkent. Ennek hátterében az áll, hogy 2001 és 2011 között a vidékről bejárók körében jelentősen emelkedett a felsőfokú végzettségűek aránya 21,4-ről 36,4%-ra, viszont az alsófokú végzettségűek hányada 17,9-ről 6,3%-ra csökkent. Ezek a változások következ-
532 DR. LAKATOS MIKLÓS KAPITÁNY GABRIELLA nek egyfelől az iskolai végzettség színvonalának általános javulásából, másfelől abból is, hogy az elmúlt két évtizedben a Budapestről kiköltözők körében jelentős volt azoknak a felsőfokú végzettségűeknek az aránya, akik visszajárnak a fővárosba dolgozni. A kerületen kívüli munkaerőmozgás csökkenése a foglalkoztatottak tevékenységének jellege szerint is kimutatható, a szellemi foglalkozásúak körében az eljárók aránya a 2001. évi 67-ről a 2011. évi 63%-ra, a fizikai foglalkozásúak között 57-ről 56%-ra csökkent. A bejárók foglalkozási összetétele ebben a tekintetben is kiegyenlítettebbé vált, a szellemi foglalkozásúak munkaerő-nyeresége 13-ról 19%-ra nőtt, a fizikai foglalkozásúaké lényegében nem változott (17%), tehát e két nagy foglalkozási csoport munkaerőmozgási (ingázási) egyenlege igen közel került egymáshoz. A szellemi foglalkozásúak csökkenő mértékű, de még a fizikai foglalkozásúakénál intenzívebb eljárása összefüggésben van azzal, hogy a szellemi foglalkozásúak lakóhelye és munkahelye koncentráltabban helyezkedik el, mint a fizikai foglalkozásúaké. Itt lényegében arról van szó, hogy a lakóhely oldaláról nézve egyes budai városrészekben a szellemi foglalkozásúak magasabb arányt képviselnek, a munkahelyek oldaláról pedig a belső pesti kerületek (különösen az V. kerület) mutatnak a szellemi foglalkozásúak szempontjából sűrűsödési pontokat. Ezek a különbségek 2001-ben jóval erőteljesebbek voltak, mint 2011-ben. A budai oldal megnövekvő munkaerővonzó képessége a szellemi foglalkozásúak munkaerőmozgására is hatással volt, azaz ebből a szempontból csökkentek a lakóhely és a munkahely szerinti városrészbeli különbségek. Például 2001-ben a helyben lakó szellemi foglalkozásúak között a Budán lakók aránya 33,8-ről, 2011-re 31,7%-ra változott. Ugyanez a mutató a helyben dolgozó szellemi foglalkozásúak között 30,3-ről 31,4%-ra nőtt, azaz 2011-re a budai városrészben a lakóhely és a munkahely közötti különbség lényegében eltűnt. A belső pesti kerületek szellemi foglalkozásúakra vonatkozó munkaerővonzó képessége is csökkent, a Budapesten dolgozó szellemi foglalkozásúak aránya ebben a városrészben 2001-ben 25 volt, 2011-re pedig 21%-ra mérséklődött. A fizikai foglalkozásúak tekintetében is jelentősen nőtt a budai városrész munkaerővonzó képessége, a 2001. évi 24,8%-os munkaerőtöbblet 2011-re 33,8%-ra nőtt, tehát jóval magasabb, mint a szellemi foglalkozásúak munkaerő-nyeresége (17%). 2011-re is igaz, hogy mivel a budai kerületek többségében jelentős volt a helyben lakó szellemi foglalkozásúak aránya, így az e kerületekben meglévő növekvő számú fizikai munkahelyek egy részét csak külső forrásból tudták betölteni. Például a helyben lakó fizikai foglalkozásúak több mint egynegyede lakott a kelet-pesti külső kerületekben és jól látható, hogy a más kerületekben levő fizikai munkahelyek egy részét az e kerületcsoportból eljárók töltötték be. (A vizsgált kerületcsoportok közül egyedül ennek a kerületcsoportnak volt mind a szellemi, mind a fizikai foglalkozásúak körében munkaerő vesztesége.) Természetesen kerületcsoportokon belül is vannak jelentős különbségek. Csak példaszerűen jelezzük, hogy a budai oldalon belül a XXII. kerületnek van egyedül munkaerővesztesége, ez érvényes a szellemi és fizikai foglalkozásúakra egyaránt. Ugyanakkor a dél-pesti kerületcsoportban mindkét tevékenységi jellegű foglalkoztatotti körben munkaerő-vesztesége volt a XX. és a XXI. kerületnek, ezzel szemben a IX. és a XXIII. kerület munkaerő-nyereséggel rendelkezett. Hasonló ellentétes munkaerő-mozgási (ingázási) egyenleget találunk az észak-pesti kerületcsoport nagy létszámú kerületeiben. 2011-ben a IV. kerületnek munkaerő-vesztesége, a XIII. kerületnek munkaerő-nyeresége volt, és ez az ellentétes irány már 2001-ben is megvolt.
A MUNKAERŐ INGÁZÁSA ÉS KÖZLEKEDÉSE BUDAPESTEN ÉS AZ AGGLOMERÁCIÓBAN 533 A budapesti kerületek munkaerőmozgásának mértéke 1. ábra Eljárók a helyben lakók százalékában Bejárók a helyben dolgozók százalékában % 51,9 55,0 55,1 60,0 60,1 65,0 65,1 67,7 % 34,0 50,0 50,1 60,0 60,1 70,0 70,1 90,6 Helyben dolgozók a helyben lakók százalékában % 52,3 75,0 75,1 100,0 100,1 200,0 200,1 496,2 Forrás: 2011. évi népszámlálások adatai alapján. Megjegyzés: a 1990. és 2001. évi adatokból készült térképeket lásd Területi Statisztika 2005, 2. sz. 122. o. Városrészek szerint nézve az adatokat, megállapítható, hogy a szellemi foglalkozásúak munkaerő-nyeresége a városmag kerületeiben jobban mérséklődött, mint amit a fizikai foglalkozásúak esetében tapasztaltunk. Ugyanakkor a Kis-Budapesthez tartozó egyéb, a budai kerületek többségét jelentő kerületekben a szellemi foglalkozásúak munkaerő-nyeresége erőteljesebben nőtt, a fizikai foglalkozásúaké lényegében stagnált. A peremkerületekben a szellemi foglalkozásúak munkaerő-vesztesége a 2001. évi 40,6-ről a 2011. évi 35,2%-ra mérséklődött, a fizikai foglalkozásúaké pedig lényegében változatlan maradt (20,2%).