A vízrendszer, a felszínborítás és a tájkarakter változása a Fertő- medencében Konkoly-Gyuró Éva 1, Tirászi Ágnes, Balázs Pál, Nagy Dezső, Király Géza A Fertő- medence az ország egyik jelentősen átalakított vizes tája, jóllehet az átalakítás mértéke az egyes tájrészletekben eltérő mértékű, erősen különbözik a hansági és a fertői térségben, valamint az osztrák és a magyar oldalon. A történelmi Magyarországon egységesen Sopron vármegyéhez tartozó medencetájat a Trianoni békeszerződés után az osztrák magyar országhatár osztotta ketté. A térség fejlődési útjai eltérő irányt vettek Ausztriában és Magyarországon, amely különbözőség még inkább felerősödött a második világháború után, amikor Európában a nyugati és a keleti politikai blokkot szigorú határzárral, a Vasfüggönnyel választották ketté. A magyar oldalon mindez azt jelentette, hogy a Fertő- periférikus vidékké vált, amely megmenekült az erőltetett iparosítástól és a mezőgazdasági intenzifikációtól. A 20. század második felében a térség lakosságát részben elvesztő, alvó tájjá vált, ami viszont kedvezett a természeti értékek és a hagyományos tájhasználati formák megmaradásának, illetve a természetközeli élőhelyek regenerálódásának. Ennek következtében a területen megtalálható számos természeti és kultúrtörténeti érték védelmére nemzeti és nemzetközi védettség alá kerültek jelentős kiterjedésű területetek és objektumok. A Fertő-tavi Tájvédelmi körzetet 1977-ben hozták létre, 1979 óta bioszféra rezervátum és 1989-ben Ramsari területté avatták, 1991 óta pedig Nemzeti Park, amelyet 1994-ben a i Tájvédelmi Körzet hozzácsatolásával bővítettek ki a jelenlegi kiterjedésűre. A kulturális örökségvédelem legfontosabb elemei Sopron város műemlékei mellett az Eszterházy kastély Fertődön, a Széchenyi kastély Nagycenken, a Püspöki palota Fertőrákoson és szintén itt a római kori Kőfejtő. 2001-ben az osztrák oldallal közösen a Fertő-táj felkerült a Világörökség listára kultúrtáj kategóriában (Konkoly-Gyuró 2003). A Fertőtáj világörökséggé nyilvánításának egyik fő indoka az évezredes tájhasználat folyamatosság volt. (Fraknó-Máté 2001.) Módszer Vizsgálatainkban többféle módszerrel közelítettünk meg a tájalakulás témakörét. Alkalmaztuk a hagyományos irodalmi és statisztikai forrásfeldolgozás módszerét, a térinformatika immár általánosabban elterjedt történeti térképelemzési eszköztárát. Jelen cikkben összefoglalva bemutatjuk ezen tájtörténeti kutatások eredményeit a vizsgált terület egészére, valamint az osztrák és a magyar oldalra vonatkozóan A kutatás, amelynek eredményeit itt közreadjuk, a TransEcoNet (2008-2012) projekt keretében folyt. Ennek során a táj felszínborításának és karakterének átalakulását az elmúlt két évszázadra visszamenőleg vizsgáltuk. Az elemzési időtávot nem pusztán a megfelelő információtartalmú és pontosságú térképi források rendelkezésre állása indokolja, hanem az a tény is, hogy a természeti potenciálokat, különösen a vízrendszert jelentősen módosító emberi beavatkozások ebben az időszakban történtek. Köztudottan a 18. század végi vízállapotok még az adaptív tájhasználat eredményeként az eredetihez közel állóak voltak. Az elmúlt két évszázadban mentek végbe olyan jelentős gazdaság-, társadalom- és geopolitikai változások is, többek között a kapitalizálódás és a Trianon utáni új országhatár megvonás is, amelyek a 1 Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Tájtudományi és Vidékfejlesztési Intézeti Tanszék, egyuro@emk.nyme.hu
terület hasznosítását, funkcióit és a centrum-periféria viszonyokat is jelentősen megváltoztatták. A felszínborítás-változás elemzéséhez a katonai felmérések térképszelvényeit, valamint a jelenkori térképeket és űrfelvételeket használtuk. A történeti térképek digitalizált állományai: I. Katonai felmérés, 1:28800 (1784); II. Katonai felmérés, 1:28800 (1840-47); III. Katonai felmérés, 1:25000 (1872-80); CORINE 2006 felszínborítás adatok. Az alkalmazott szoftver: ArcGIS 9.3, MS Excel. A felszínborítás változás elemzésénél 9 kategóriát vettünk figyelembe: 1) Zárt beépítés, út, vasút; 2) Nyílt beépítés, települési zöldfelület; 3) Szántó; 4) Szőlő, gyümölcs, kert; 5) Erdő, fás terület; 6) Gyep; 7) Vizes terület; 8) Nyílt vízfelszín. Az alkalmazkodó tájhasználat korszaka A XVIII. század végéig a Fertő-tó és a, valamint a Tóköz medencetája összefüggő tó és lápvidék, befogadója a Rába vízgyűjtőjében a D- és D-NY-ról, É-ÉK-re folyó vizeknek (Ikva, Répce, Kis-Rába, Rábca). A Fertő-tó a ból ÉK-en kifolyó Rábcán keresztül közvetlenül kapcsolódott a Duna vízrendszeréhez. A medenceperemi hordalékkúpok megakadályozták a víz lefolyását és számos tó keletkezett (Seewinckel, Tóköz), amelyek nagysága a vízállástól függött. Többségük a vízrendezések után kiszáradt. A Fertő- medence a Duna-Rába természetes árapasztója volt. A Fertő tóban szeszélyesen változó vízfelszín volt jellemző. A 18-19. századi földrajzi leírások (Bél 1718-25, Kiss 1797, Magda 1819, Krickel 1831..) beszámolnak a sekély, sós vizű tóról, a partvonal változékonyságáról, a kiterjedt nádasok dús madárvilágáról és a Fertőhöz délkeleten kapcsolódó lápvidékről, a ról, ahol a falvak gorondokon, többnyire ármentes lapos földhátakon települtek. A vízrendszer átalakítása A XVIII. század végétől kezdődően a helyi vízrendezések hatása mind jelentősebb, de a mai vízrendszert kialakító jelentősebb szabályozási és lecsapolási munkákra a XIX. század végétől kezdődően került sor. 1777-80 között Eszterházy Fényes Miklós Pomogy és Eszterháza között építtetett töltést. A XIX. sz. első felében több csatorna, pl. a Kardos, a Szegedi és a csatorna egy részének megépítése, az Ikva patak mederrendezése történt meg. Majd az 1880-90-es években a Rába szabályozása és a folyó menti töltések kiépítése, valamint a Mosoni- Duna jobb partjának töltésezése elzárta a külső vizek útját és ezzel megnyílt az út a végleges lecsapolása és a Fertő vízszintjének állandósítása felé. A -csatornát a XIX. század során több szakaszban ásták ki, 1895-re Pomogyig, majd 1908-ra a Fertőig kiépítették, összekötve ezzel a Fertő-tavat a Rábcán és a Rábán át a Dunával. Ekkor 70 cm-t esett a tó vízszintje, amelyet a Fertőszéli (ma Mexikópusztai) zsilippel szabályoztak. Az ötvenes évektől tovább folytatódott a csatornahálózat kiépítése, a műtárgyak és a korábban épült csatornák helyreállítása. Felszínborítás változás a 18. századtól napjainkig A vizsgált területen négy fő felszínborítás konverzió típus fordult elő a 18. század végétől. Legjelentősebb a gyepek szántóvá alakulása. A rétek és legelők területi részesedésének 25%- ról 6,5%-ra csökkenése főként a ban fokozatosan történt a 19-20. század folyamán. A nagyságrendben a második változás a szőlőterületek térnyerése volt a szántók rovására, amelynek révén a szőlőterület 6%-al, mintegy 140 km 2 el növekedett, döntően az osztrák oldalon a Lajta hegység lábánál, a fertő melléki dombsoron és a Fertő tótól keletre eső magasabb teraszfelszíneken. (1-2. ábra)
Fertő tó Fertő tó 1. ábra: A térség felszínborítása az I. és a II. Katonai felmérés alapján
Fertő tó Fertő tó 2. ábra: A térség felszínborítása a III. Katonai felmérés és a CLC2006 adatbázis alapján
Összterület % 100 90 80 70 60 50 40 30 20 Zárt beépítés, út, vasút Nyílt beépítés, zöldfelület Szántóföld Szőlő, gyümölcsös, kert Erdő, fás terület Gyep 10 0 I. Katonai felmérés II. Katonai felmérés III. Katonai felmérés CLC 2006 Vizenyős terület Nyílt vízfelszín 3. ábra: A térség felszínborításának alakulása 1784 és 2006 között Ezzel közel azonos mértékű volt a vizes területek csökkenésének eredményeként a szántóterület növekedése. Ez a konverzió főként a ban mutatkozott. A vizes területek ugyanakkor növekedést is mutatnak a Fertő tó partján a nyílt vízfelszínek csökkenése révén. A gyep és a vizes terület-szántóvá és nyílt vízfelszín-vizes területté alakulása a lecsapolásának és a Fertő tó vízszintjének szabályozása következtében történt. A változások mértéke egyre növekszik a vizsgált idősíkok közötti időszakokban. Szerény mértékű, illetve elhanyagolható a 19. század első felében az I. és II. katonai felmérés közötti időszakban. Határozottabbá válik a felszínborítás konverzió a 19. század második felében, a II. és III. felmérés közötti idősíkban, amikor a vízrendezések mellett a kapitalizálódás és a nagybirokokon az új termesztéstechnika bevezetésének eredményeként a mezőgazdasági termelés intenzifikációja következik be. A legszembetűnőbb változások a III. katonai felméréstől napjainkig láthatók. Ezt az időszakot mutatja be a területkonverziós mátrix is. (1. táblázat). Ekkor a trianoni határmegvonás után már elkülönülnek egymástól az osztrák és a magyar oldali tendenciák. Ausztriában a szőlők növekedése a legjelentősebb. Hazánkban a szántók növekedése és a fertői nyílt vízfelszín eltűnése és helyén a kiterjedt nádasöv létrejötte a legjellemzőbb tendencia. Emellett megemlítendő még a hansági erdősítés, amely főként nyár ültetvények telepítését jelentette és amely az erdők területarányát 6%-al növelte. III. Katonai/CLC06 1 2 3 4 5 6 7 8 Zárt beépítés, út, vasút Nyílt beépítés, zöldfelület Szántóföld Szőlő, gyümölcsös, kert 1 Zárt beépítés, út, vasút 2,13 0,51 15,96 0,07 0,35 2,11 0,62 0,78 22,54 0,8 2 Nyílt beépítés, zöldfelület 10,57 30,98 88,08 13,84 4,34 30,77 7,09 4,95 190,62 6,9 3 Szántóföld 16,62 2,61 853,41 34,91 34,93 259,68 135,18 8,74 1346,07 48,6 4 Szőlő, gyümölcsös, kert 2,33 0,20 139,33 47,76 6,73 30,04 2,46 2,15 230,99 8,3 5 Erdő, fás terület 2,52 0,93 31,78 2,85 224,58 67,79 78,45 2,82 411,72 14,9 6 Gyep 1,36 0,21 37,32 1,95 2,23 90,53 55,37 9,24 198,22 7,2 7 Vizenyős terület 0,05 0,03 3,65 0,11 0,21 10,27 68,77 119,66 202,75 7,3 8 Nyílt vízfelszín 0,03 0,04 2,37 0,00 1,06 2,44 4,10 156,79 166,82 6,0 össz (III. Katonai) 35,61 35,51 1171,89 101,48 274,44 493,63 352,04 305,12 2769,72 összterület % 1,3 1,3 42,3 3,7 9,9 17,8 12,7 11,0 100 1. táblázat: Felszínborítás konverziók a 20. század folyamán Erdő, fás terület Gyep Vizenyős terület Nyílt vízfelszín össz (CLC06) összterület %
Ausztria Magyarország 4. ábra: A 100 km 2 -nél nagyobb átalakulások a 20. század folyamán Konklúziók A Fertő- medence felszínborítás változási tendenciái alapvetően jellemzőek az Alföld egészére is. Az ok kettős, egyrészt a vízrendezések, másrészt a geopolitikai változások és a külpiaci igények. A vízrendezések nyomán átalakultak a természeti adottságok is, alapvetően szárazodás következett be. Ennek negatív hatásai a csapadékosabb Nyugat-Magyarországon (600-800m/év) kevésbé érzékelhetők, azonban az erdős-sztyepp klímájú, lényegesen csapadékszegényebb Alföldön (400-500 mm/év) kritikus lehet, különösen a klímaváltozással összefüggésben. Ugyanakkor a sekély vizű Fertő tó kiszáradásának veszélye megnövekedett, így nem pusztán az Alföldön érintheti negatívan az ariditás növekedése a természeti értékeket és az agroökológiai potenciált. Teljesen egyértelmű a megoldás, a síkságok vízvisszatartó képességének növelése, amelynek alapvető stratégiai célkitűzésnek kell lennie hazánk élőhely-diverzitásának és a vidéki lakosság jövőbeli megélhetésének fenntartása érdekében. Források ÁDÁM, L. - MAROSI, S. (SZERK.) 1975. A Kisalföld és a Nyugat-Magyarországi peremvidék. In. Magyarország tájföldrajza. Pécsi Márton szerk. Akadémiai Kiadó, Budapest. BALSAY, S. - HALUPA, L. - KOMJÁTHY, F. 1975. Adatok a hansági erdők történetéhez. In: KOLOSSVÁRY SZ-NÉ szerk. Az erdőgazdálkodás története Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest. BÉL, M. Sopron vármegye leírása I. Descriptio Soproniensis. (1718-1725) Fordította Déri, B., Földváry, M, TÓTH, G. Soproni Levéltár. Sopron város történeti forrásai. C. sorozat. 2. kötet. szerk. Kincses, K. BOROSS, M. 1965. Zöldségtermelés a Fertő tó déli partján. - Adatok Hegykő, Fertőhomok és Hidegség zöldségtermeléséhez. Soproni Szemle. XIX.évf. 4.sz. pp. 308-321. CSAPÓ, T. 1994. A népesség területi koncentrálódása Nyugat-Dunántúlon. 1869-1987 között Földrajzi Értesítő. XLIII. évf. 1.2. pp.75.100.
DÓKA, K. 1980. Adalékok a Rábaszabályozó Társulat történetéhez (1873-1948.) I. rész. ÉLŐ, D. 1937. Sarród monográfiája. Országos Széchenyi Szövetség. FRANKÓ, Á. - MÁTÉ, ZS. 2001. Világörökség a Magyar osztrák Fertő-táj. Falu-Város-Régió. 2001.10. sz. pp. 28-35. KALICZ, P. 2000. Tájformálódás vizsgálat térinformatikai módszerekkel a Fertő-tájban. Diplomaterv. Soproni Egyetem, Környezetmérnök Szak. KÁROLYI, Z. 1955. A és a Fertő tó rendezési kérdéseinek fejlődése. Vízügyi Közlemények. 3-4. füzet. KATONA, CS. 2001. A fertőbozi fürdő története. Soproni Szemle. 55.évf. 3.sz. pp. 249-261. KIS, J. 1816. A Fertő tavának geográphiai, históriai és természeti leírása 1797-ben. In. Rumy Károly György Monumenta Hungarica 1. Kötet. Pest. KISS, A. 2001. Sopron vármegye természeti viszonyainak változása a XVIII-XIX. században. in. Sopron vármegye leírása. Szerk. Kincses, K. Soproni Levéltár. Sopron város történeti forrásai. C. sorozat. 2. kötet. KONKOLYNÉ GYURÓ, É. 2000. Tájszerkezet vizsgálat. In. Márkus et al. A Fertő- Nemzeti Park és a Szigetközi Tájvédelmi Körzet földrajzi információs rendszerének kifejlesztése Soproni Egyetem. Phare projekt /OSS No. ZZ9524 0106 L001/. Sopron. KÖVÉR, F. 1930. A földrajza. Föld és Ember. Klny is. Szeged. KRICKEL, J. 1831. Wanderungen zu den Umgebungen des Neusiedlersses. /Vándorlások a Fertő Környékére./ Bécs. LÁSZLÓFFY, W. SZERK. 1972. A Fertő-táj bibliográfiája. Győr. Győr-Sopron Megyei Tanács. MAGDA, P. 1819. Magyar országnak és a határ őrző katonaság vidékinek legújabb statisztikai és geográfiai leírása. Pest. MÁRKUS, I. 1999. A Fertő-tavi nádasok felmérése és minősítése. Eco-Map Bt - Soproni Egyetem Földmérési és Távérzékelési Tanszék. Sopron. MAROSI, S. - SOMOGYI, S. 1990. Magyarország kistájainak katasztere. MTA-FKI. Budapest. MIKA, F.- VARGA, L. 1935. A Fertőn történt katasztrófák hatása a tó halállományára és halászatára. Halászat. XXXVI. évf. 5-6-sz. MŐCSÉNYI M. 1998. Eszterháza fehéren-feketén. Kiadja a szerző. Budapest. MÜHL, N. 1964. A soproni szőlészet története. 1845-1945. Soproni Szemle. XVIII.évf. PANNONHALMI, M. 1999. A Fertő-tó vízgazdálkodása. In. Stelzer, K. szerk. Vízügyi Közlemények. LXXXI. évf. 2. füzet. Országos Vízügyi Főigazgatóság. Budapest. PAPP-VÁRY-HRENKÓ, P. 1986. Magyarország régi térképeken. Gondolat - Offincina Nova, Budapest. SIMKOVICS, GY. 1965. A mezőgazdasági termelés és a termelőerők fejlődésének néhány vonása Sopron megyében a XIX. század végén. Soproni Szemle. XIX. évf. 2. szám. SZEKENDI, F. 1938. A és a Fertő lecsapolási kisérleteinek története. Vízügyi Közlemények XX. évf. 3.sz. p.397. THIRRING, G. 1886. A Fertő és vidéke. Különlenyomat a Földrajzi Közlemények 1886. évfolyamából. Budapest. ÚJHÁZY, J. 1873. A Rába s a vele vízművileg összefüggő Rábcza, Répcze, Kisrábatorok és Marczal szabályozása, csatornázása, továbbá a Hanyság és a Fertő lecsapolása. Magyar Királyi Államnyomda, Budapest VARGA, L. 1933. A Fertő tó lecsapolásának kérdése. A Földgömb. IV.évf. 10. sz. pp.273-282. Térképi források, adatbázisok ARCANUM 2006. Az Első Katonai Felmérés: Magyar Királyság (1763-1787) 1:28.800, Arcanum Adatbázis Kft., Budapest ARCANUM 2006. A Második Katonai Felmérés: Magyar Királyság (1806-1869) 1:28 800, Arcanum Adatbázis Kft., Budapest ARCANUM 2007. A Harmadik Katonai Felmérés (1869-1887) a Magyar Szent Korona Országai 1:25.000, Arcanum Adatbázis Kft., Budapest CLC 2006. CORINE 1:100 000-es felszínborítási adatbázis, Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)