A gyertyán helye erdőművelésünkben IÍJ. BIÍKY A L B E R T 50 évvel ezelőtt az Erdészeti Lapok" hasábjain először vetődött fel a gyertyán nagymérvű terjeszkedésének kérdése. Néhány év alatt 12 dolgozat jelent meg neves szakembereink tollából, amelyekben keresték a választ a gyertyánveszedelem" okára és a megoldást a további térhódítás megakadályozására. A gyertyán terjeszkedésének okát a helytelenül alkalmazott, a gyertyánnak kedvező felújítóvágásokban (Lippóczy B. 1919, 1921), a tarvágások következtében létrejövő sarj erdőgazdálkodásban (Kaán K. 1922), az igényesebb fafajok számára megromlott tenyészeti viszonyokban (id. Béky A. 1922) látták. A tanulmányok szerzői valamennyien elismerték a gyertyán jelentős szerepét a talajárnyalásban, a második koronaszint képzésében, és egyikük sem helyeselte az elegyetlen gyertyánosok létrejöttét. Mégis volt köztük vita és lényeges szemléletbeli különbség. Többségük a gyertyán erőteljes irtásában látta a már említett hibák megszüntetésére a kivezető utat. [Majerszky I. (1921), Bund K. (1921), Pottere G. (1922), Kaán K. (1923)]. Eltérő véleményének adott kifejezést id. Béky A. (1922): Ne azon legyen tehát az erdőgazda törekvésének a nyomatéka, hogy a gyertyánt szorítsa vissza, hanem azon, hogy a bükk és a tölgy, meg a többi nemesebb fafaj felújulása megtörténjék, ami nem zárja ki azt, hogy közvetlen, a gyertyán ellen is meg ne tegyünk mindent, ami terjeszkedésének gátat vet". Ez a nézet ma is helytálló. A gyertyánt legjobban Scherg K. (1924) pártfogolta. Részletesen leírta a gyertyán tulajdonságait, értékes tölgyek nevelésében betöltött nagy szerepét, jelentőségét. Majerszky I. (1921) már abban az időben sürgette a fafajok fa termőképességének összehasonlítása érdekében gyertyán fatermési tábla szerkesztését:... szükséges, hogy a gyertyánról sürgősen fatermési tábla állítassék össze".
Táblázat Kor Főállomány Egész állomány Összes fatermés T HÍ N G V 25 G F V z t év m db m 2 m 3 cm m 2 m 3 m 3 m 3 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 I. fto. 10 8,6 6,0 56 2,8 7,6 66 66 6,6 20 15,1 1 730 14,1 121 10,2 18,7 152 173 10,7 30 19,3 1 046 21,1 188 16,0 25,4 223 290 11,7 40 22,1 747 24,1 250 20,3 28,6 291 398 10,8 50 24,0 576 25,6 304 23,8 30,3 353 396 9,8 60 25,5 467 26,6 349 26,9 30,8 398 582 8,6 70 26,7 401 27,2 383 29,4 30,8 430 647 6,5 80 27,7 363 27,6 409 31,1 30,6 448 695 4,8 90 28,5 335 27,9 429 32,6 30,4 462 734 3,9 100 29,0 312 28,1 445 33,9 30,3 477 767 3,3 L10 29,5 297 28,3 458 34,8 30,2 487 792 2,5 120 29,8 290 28,4 467 35,3 29,9 488 810 1,8 II. fto. 10 6,2 15 000 4,0 39 1,8 4,9 44 44 20 12,1 2 400 11,6 91 7,9 15,3 113 126 30 16,4 1 346 18,1 145 13,1 22,7 177 220 40 19,3 949 21,0 195 16,8 25,5 232 307 50 21,3 731 22,6 238 19,8 27,0 278 383 60 22,7 598 23,5 272 22,4 27,6 313 446 70 23,7 512 24,1 298 24,5 27,6 336 496 80 24,4 457 24,5 316 26,1 27,4 348 533 90 25,0 416 24,7 329 27,5 27,3 359 563 100 25,4 384 24,9 339 28,7 27,4 368-587 110 25,6 360 25,0 346 29,7 27,2. 372 606 120 25,8 344 25,0 351 30,4 26,7 372 620 III. fto. 10 4,4 2,6 27 2,6 27 27 2,7 20 9,7 3 740 9,6 68 5,7 12,1 82 88 6,1 30 13,9 1 732 15,5 112 10,7 20,1 140 163 7,5 40 16,8 1 206 18,3 152 13,9 22,9 184 232 6,9 50 18,8 928 19,9 186 16,5 24,3 220 291 5,9 60 20,2 765 20,8 213 18,6 24,4 244 339 4,8 70 21,0 654 21,3 232 20,4 24,7 262 376 3,7 80 21,6 575 21,6 245 21,9 24,7 274 405 2,9 90 21,9 517 21,8 253 23,2 24,7 281 427 2,2 100 22,1 472 22,0 258 24,3 24,6 284 444 1,7 IV. fto. 10 3,2. 1,7 19 1,7 19 19 20 7,7 7 400 8,0 51 3,7 9,9 61 64 30 11,8 2 244 13,3 87 8,7 17,7 113 124 40 14,7 1 533 16,0 119 11,5 20,8 150 179 50 16,7 1 178 17,6 145 13,8 22,1 175 224 60 17,9 979 18,4 166 15,5 22,0 193 261 70 18,7 835 18,9 181 17,0 22,1 208 290 80 19,0 723 19,2 189 18,4 22,2 215 312 90 19,2 643 19,3 194 19,6 22.3 219 329 100 19,3 580 19,4 196 20,6 22,0 218 341 4,4 8.2 9,4 8,7 7.6 6.3 5,0 3.7 3,0 2.4 1,9 1,4 1,9 4,5 6,0 5,5 4,5 3,7 2,9 2,2 1,7 1,2
Kor Főállomány Egész állomány Összes fatermés T H f N G V Z> G F V z f év m db m 2 m 3 cm m 2 m 3 m 3 m 3 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 V. fto. 10 2,3 1,2 13 1,2 13 13 1,3 20 6,2 15 000 6,6 38 2,4 7,6 43 43 3,0 30 10,0 2 930 11,4 67 7,0 15,2 87 90 4,7 40 12,8 1 948 13,9 92 9,5 18,8 119 134 4,4 50 14,8 1 496 15,5 114 11,5 19,8 140 171 3,7 60 10,0 1 252 16,3 130 12,9 19,8 153 199 2,8 70 16,6 1 067 16,7 141 14,1 19,9 163 222 2,3 80 16,8 910 17,0 146 15,4 20,1 168 239 1,7 VI. fto. 10 1,6 0,8 9 0,8 9 9 0,9 20 4,9 23 000 5,4 28 1,8 5,4 28 28 1,9 30 8,5 3 880 9,7 52 5,7 12,3 65 65 3,7 40 11,2 2 475 12,1 72 7,9 16,5 95 102 3,7 50 13,1 1 899 13,7 89 9,6 17,6 112 132 3,0 60 14,2 1 602 14,4 102 10,7 17,7 122 155 2,3 70 14,7 1 363 14,8 110 11,8 17,8 129 173 1,8 80 14,8 1 145 15,0 113 12,9 18,0 133 186 1,3 1968-ban elkészült az új, országos gyertyán fatermési tábla (táblázat). Üj adatok alapján ismerjük a gyertyánosokkal termőhelyi kapcsolatban levő tölgy (Fekete Z. 1945), erdeifenyő (Sólymos R. 1965), lucfenyő (Sólymos R. 1968), bükk (Birck O. Mendlik G. 1968) fatermését. Segítségükkel eldönthető a gyertyán jövője. A fafajok jelentőségének, jövőbeni szerepének megítélésekor legfontosabb szempontok az alábbiak: Mekkora összfatermést ad, mekkora a folyó- és átlagnövedéke. Milyen méreteket ér el a vágásérettségi koráig. Jelenlegi és várható ipari felhasználhatósága milyen. Az általa elfoglalt termőhelyet más fafajok hogyan hasznosítják. A Greiner-féle fatermési tábla szerint a gyertyánosok folyónövedéke még a legjobb termőhelyen is 7 m 3 alatt marad. Azonban ez a főállomány folyónövedéke. Bizonyos termőhelyen álló állomány évi íatömeggyarapodását, vagyis a valódi folyónövedéket az összes fatermés folyónövedéke adja. Ennek értéke I. fatermési osztályú gyertyánosoknál meghaladja a 11 m :i -t. Az egyes fatermési osztályok folyónövedéke között jelentős különbség mutatkozik (1. ábra). A gyertyán ugyanis a termőhely romlására érzékenyen reagál. A levegő páratartalmával szemben is igényes, növekedésére azonban elsősorban a tenyészidőszakban lehulló csapadék, illetve a talaj felső rétegeiben tárolható víz van döntő befolyással. Ezért a nagyobb növedékű állományok általában félnedves termőhelyen állnak, a IV VI. osztályúak pedig félszáraz-szárazon. A gyertyánosok folyónövedéke 25 30 éves korban a legnagyobb. Ettől kezdve rohamosan csökken, 70 80 éves korban a maximumnak csak 40%-át éri el. A viszonylag rövid életű gyertyánnal' ellentétben a magas életkort megérő fafajok folyónövedéke csak lassan csökken: A bükk folyónövedéke például 120
éves korban még 75%-a a kulminációs értéknek. (Birck O. Mendlik G. 1968.) A gyertyán növedékének gyors csökkenése nemcsak az összfatermés nagysága szempontjából hátrányos, hanem azért is, mert a legnagyobb növedék a nagy törzsszámú törzskiválasztó gyérítés idején rakódik a fákra, így a kisebb értékű, előhasználatok során kitermelendő fatömeget gyarapítja. A középkorú, értékesebb egyedekből álló állományokban a folyónövedék már kicsi. Az átlagnövedék csökkenése is természetesen gyorsabb a tetőzés után, mint a gyertyánnal termőhelyi kapcsolatban levő, jelentős fafajaink esetében. Az elegyetlen gyertyánosok a bükkösök és a gyertyános-tölgyesek helyén jöttek létre. Ha összehasonlítjuk összfatermésüket (2. ábra) az alábbi eredményt kapjuk: JL. Az I. fatermési osztályú bükkösök 30 év felett fokozatosan, jelentős mértékben felülmúlják a gyertyánosok összfatermését. 2. A VI. fatermési osztályú bükkösök a III.. idős korban a II. osztályú gyertyánosokkal adnak közel egyenlő fatermést. 3. A tölgyesek csak 60 év felett adnak többet a gyertyánosoknál, a gyertyán lemaradása különösen a rosszabb termőhelyi osztályokban jelentős. A tölgy és a gyertyán összfatermésének összehasonlításakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a Fekete-féle tölgy fatermési tábla felső határértékénél jobb állományok is vannak, különösen kocsányostölgyesekben. A gyertyánosok nem a tölgyesek, hanem a gyertyános-tölgyesek helyét foglalták el, amelyeknek összfatermése a két fafaj egymást kiegészítő tulajdonságai következtében nagyobb, mint az elegyetlen tölgyeseké. A bükkösök és az üde, félnedves vízgazdálkodási fokú gyertyános-tölgyesek helyén álló gyertyánosok termőhelye kedvező a lucfenyőtermesztés számára. A száraz gyertyán termőhelyen az igénytelenebb erdeifenyő növekszik kiválóan. A két fenyő összfatermését a 3. ábrán hasonlítottuk össze a gyertyánéval. Látható, hogy:
lúcf. erdeif. gyertyán bükk tölgy gyertyán 400 Kor/év/ 2. ábra: Az I. és VI. fatermési osztályú bükkösök, tölgyesek, gyertyánosok öszszes faiermésének görbéi 400 Kor /év/ 3. ábra: Az I. és VI. fatermési osztályú lucosok, erdeifenyvesek, gyertyánosok összes faiermésének görbéi 1. A legjobb luc- és erdeifenyvesek 80 100 éves korra 1,5 1,7-szer nagyobb összf atermést adnak, mint a gyertyán. 2. A VI. fatermési osztályú lucosok összfatermése 60 éves kor felett nagyobb mint a II. osztályú gyertyánosoké. 3. A gyertyán nagyobb termőhelyigénye miatt a legrosszabb elegyetlen gyertyánosok helyén legalább IV. fatermési osztályú erdeifenyvesek tenyészhetnének, amelyek közel annyi fatömeget adnának, mint a legjobb gyertyánosok. A 4. ábrán a különböző fatermési osztályú gyertyánosok mellmagassági átmérőjének növekedési görbéit mutatjuk be. A fák vastagodását, az állományok növedék adatait figyelembevéve az I. fatermési osztályba tartozó állományokat 75 éves korukig, a VI. fatermési osztályúakat 55 éves korukig célszerű fenntartani, ha egyéb ok nem indokolja lecserélésüket. Véghasználati korukig csak az I. és II. osztályú gyertyánosok átlagos átmérője éri el a rönkméretet. III. fatermési osztálytól lefelé alig számíthatunk vastagabb iparifa választékra. 50 évvel ezelőtt a gyertyán ipari értéke igen csekély volt, főleg tűzifának használták. Főképpen cellulóz- és papíripari felhasználása óta iparilag minősített fafaj lett. Ma 50% körüli az iparifakihozatala, amely a papíripar fejlesztése következtében még jelentősen fog növekedni, az egyik legkeresettebb kemény lombos fafajunk lesz. De egyedül az ipari hasznosíthatóságára nem alapozhatjuk a gyertyán jövőjét. A gyertyán értékes termőhelyeken, legjobb erdőtalajainkon tenyészik elegyetlenül, amelyek egyedeiben méretesebb, lényegesen nagyobb összfatermést adó, iparilag keresettebb és értékesebb fafajok számára is kedvező tenyészeti viszonyokat biztosítanak. Az ábrákkal bizonyítottuk, hogy akár a gyertyánostölgyeseket, akár a bükkösöket szorította ki rendszerint emberi segédlettel a gyertyán, jelentős fatömeg és értékveszteséggel kell számolnunk. Ma a gyertyán által elfoglalt redukált terület több, mint 100 ezer hektár. Ha az elegyetlen, közel elegyetlen gyertyánosok, valamint a nagy, elegyes erdőrészletek 0,5 ha-nál nagyobb gyertyán foltjainak területét össze tudnánk adni, vé-
0 cm 20 4fl 60 60 100 120 Kor év 4. ábra. Egészállomány mellmagassági átmérője fatermési osztályonként leményünk szerint ez közel 50 ezer hektárt tenne ki. Ekkora területet kellene fokozatosan, íafajcserével átalakítani az alábbiak szerint: Az új, országos gyertyán fatermési tábla alapján az I. és II., fatermési osztályba sorolható gyertyánosok, valamint az ezekkel területileg összefüggő III. ' osztályúak és a bükkösök helyén álló III. osztályúak gyorsan növő fenyvesekké (elsősorban lucosokká) alakíthatók át. A fennmaradó III. és a IV. fatermési osztályú gyertyánosok helyén gyertyános-tölgyes, ha lehet, gyertyánosbükkös-tölgyes létesíthető. Az V. és VI. osztályú gyertyánosok helyett gyertyán második szintes, vagy elegyetlen eredifenyveseket célszerű nevelni. A sarjcsokros, rosszalakú, készletszegény, rontott gyertyánosok átalakítása a legsürgősebb feladat. Leváltásuk időpontja ne az állomány korától, hanem az erdőgazdaság teherbírásától függjön. A szép, mageredetű gyertyánosokat véghasználati korukig érdemes fenntartani. A gyertyán, bár elegyetlen előfordulása nem kívánatos, az egyik legfontosabb fafajunk. Fényigényes fafajaink, a tölgyek és erdeifenyő alatt, ha a termőhely vízgazdálkodása megengedi, értékes második szintet ad, amely megakadályozza a gyomosodást, javítja a talajt, árnyalja a főfafaj törzsét, lehetővé teszi annak szabadabb állású koronanevelését, elősegíti a termőhely jobb hasznosítását és nagyobb fatermést biztosít. A gyertyán sok, számára rendszerint nem optimális termőhelyről visszaszorult a gyertyánt irtó, helytelen szemléletű nevelővágások következtében. Szükségesnek tartjuk, elegyfafajként további elszaporítását. Erre hívta fel Keresztesi B. (1959) a figyelmet, amikor levéltári, üzemtervi, irodalmi adatok alapján részletesen feldolgozta, értékelte a sárvári erdők történetét, kiemelte az egykor tönkretett állományok és talajok rendbehozásában, feljavításában a gyertyán rendkívül nagy szerepét.
A gyertyánelegyes állomány, a gyertyán fiatalkori erőteljes, a főfafajnál gyorsabb növekedése miatt eggyel több tisztítást igényel. Ez azonban kamatostól megtérül a későbbiek során, nemcsak a nagyobb tömegű és értékesebb fatermésből, hanem egyéb munkaráfordításokból is. (Például: a vízfelesleggel rendelkező erdeifenyvesek elszedresednek, ami a fahasználati munkát akadályozza, drágítja.) Irodalom: id. Béky A. (1922): A gyertyán terjeszkedéséről. E. L. 01. 160 168. Birck O. Mendlik G. (1968): Bükköseink fatermési vizsgálata. Erd. Kut. 64. 1 3: 31 49. Bund K. (1921): A gyertyán térfoglalásának kérdéséhez. E. L. 60. 341 346. Fekete Z. (945): Fatermési és faállományszerkezeti vizsgálatok a hazai tölgyesekben. Sopron. Kaán K. (1922): Sarjerdő-veszedelem. E. L. 61. 55 63. Kaán K. (1923): Erdőgazdasági problémák és azok megoldása. Stádium sajtóvállalat R. T. Budapest. Keresztesi B. (1959): A sárvári erdők története. Erd. kut. 6. 1 2:3 55. Lippóczy B. (1919): Megfigyeléseim az elgyertyánosodásról. E. L. 58. 40 43. Lippóczy B. (1921): Erdeink elgyertyánosodásáról. E. L. 60. 281 284. Majerszky I. (1921): A gyertyán térfoglalása, mint égető erdőgazdasági probléma. E. L. 00. 167 177. Pottere G. (1922): Még néhány szó a gyertyán terjeszkedéséről. E. L. 61. 230 231. Scherg K. (1924): A gyertyánról. E. L. 63. 22 34. Sólymos R. (1965): Fatermési táblák hegy- és dombvidéki erdeifenyveseinkre. Az Erdő 14. 8:337 347. Sólymos R. (1968): Üj fatermési táblák a magyarországi lucfenyvesekre. Erd. kut. 64. 1 3:7 30. EeKU A. : M E C T O T P A B A B JIECOBOIICTBE B E H T P M H UlHpoKoe pacnpoctpanehne rpaöa AaBHo 3annMaeT BenrepcKHX jiecoboaob. M conoctabjiehme ;[am 11.1 x co- CTaBji6HHoíí B HacTOHiuee BpejwH oömen TaöjíHUbi xoaa pocta HacawaeHHH rpaöa c nahhbimh HeflaBHo coctabj i e H H b i x TaöjTHU, x o A a p o c T a H a c a w A e H H H n y ö a, ö y K a, emi H C O C H W oőbikhobehhofí n o K a 3 b m a e T, MTO n p o A y K T H B- HocTb, pa3mep AepeBbeB H npoiwbiujjiehhoe notpeö-nenhe rpaöa HaMHoro HeöjiaronpHBTHee, qem ynomfmytwx npebechbix nopoa- nostomy HHCTbie rpaöobhmkh naao 3aMeHHTb Apyroíí APCBecHOH nopoaofí. Ho rpaö npei<pachan nphmecb, BBHAy >iero ejviy HaAO yaenhtb Bawnyio poab, i<ai< H AO CHX nop. r>r. Béky, A. : T H E R O L E OF H O R N B E A M IN S Y L V I C U L T U R E. For the tirne being, considerable efforts have been made by Hungárián íoresters to decrease the area covered by hornbeam stands. The figures of the new hornbeam yield-table were compared with the table of oak, beech, spruce and Scots pine. T h e investigations have showed that yield, sizes of trees, industrial usefulness of hornbeam are m u c h more disadvantageous than other tree species mentioned. So the unmixed horbeam stands have to be changed, but it can play significant roll in mixed stands as by-species. a