Római jog VIII. A kötelmek nem teljesülése A k{rkötelem 1.

a kötelmek nem teljesülése A kötelem, ak{r szerződésből keletkezett, ak{r m{s jogalapból, a teljesítéssel éri el célj{t, amivel azut{n létjogosults{ga is megszűnik. Előfordulhat azonban, hogy a kötelem lebonyolít{sa sor{n zavaró tényezők {llnak elő, melyek a teljesítési eredmény be{llta elé akad{lyokat gördítenek. Ezek az akad{lyok {llhatnak - a felek magatart{s{ban (tevésében, mulaszt{s{ban) vagy - a felektől független objektív tényben (véletlen baleset). Hozz{juk, mint jogi tényekhez a jogrend kötelemmódosító vagy kötelemszüntető hat{st fűz. Mind a felek magatart{s{ból, mind pedig a tőlük függetlenül be- {lló lebonyolít{si zavarok jelentkezhetnek ak{r az adós, ak{r a hitelező oldal{n.

lebonyolít{si zavarok Adósi oldal Hitelezői oldal nem teljesítés lehetetlenülés késedelem K nem kellő teljesítés késedelem felróható K nem felróható kellékhiányos teljesítés hibás teljesítés K

adósi oldal 1. Az adósi oldalon jelentkező lebonyolít{si zavar megnyilv{nulhat: a) mint nem teljesítés, mely lehet aa) utólagos lehetetlenülés, vagyis a kötelmi szolg{ltat{s végleges nemteljesítése, mely ha az adósnak felróható, k{rtérítést von maga ut{n, ha pedig nem felróható, az adós szabadul{s{t eredményezi a kötelem alól; bb) adóskésedelem, azaz a kötelmi szolg{ltat{s ideiglenes nemteljesítése, mely felróhatós{g esetén az adósi felelősség megszigorod{s{t és a késedelemmel okozott k{r megtérítését vonja maga ut{n; b) mint nem kellő teljesítés, mely ismét lehet aa) kellékhi{nyos teljesítés, melyért az adós objektív alapon (vétkességére tekintet nélkül) jog- és kellékszavatoss{ggal tartozik, bb) hib{s teljesítés, melyért szintén k{rtérítéssel tartozik.

hitelezői oldal 2. A hitelező oldal{n jelentkező lebonyolít{si zavar a hitelezőkésedelem, mely {ltal{ban nem kötelemszegés (a hitelező ui. jogosítva van, nem pedig kötelezve), hanem az adósi teljesítésnél való közreműködés elmulaszt{sa. Ennek legfontosabb következménye az adósi felelősség enyhülése, míg a szolg{ltat{s hitelezőnek felróható lehetetlenülése az adós kötelem alóli szabadul{s{t idézi elő. A későbbiekben a nem teljesítés h{rom fő esetéről lesz szó: a) a lehetetlenülésről, b) az adóskésedelemről, és c) a hitelezőkésedelemről. A nem kellő teljesítés kérdései az egyes kötelmeknél kerülnek megt{rgyal{sra.

a k{rtérítés, mint a kötelemszegés szankciója A felróható kötelemszegés alapvető szankciója, hogy az adós tartozik azt a k{rt megtéríteni, amit a kötelemszegés a hitelezőnek okozott. a KÁR fogalma {ltal{nos megfogalmaz{sban a k{r (damnum) nem m{s, mint az a vagyoni h{tr{ny, melyet valaki egy k{rosító tény (ún. k{r-ok) következményeként elszenvedett (deminutio patrimonii)

a k{r összetevői A k{rosult vagyon{ban bekövetkezett teljes k{rnak két összetevője van: a) damnum emergens (valós{gos, ténylegesen felmerülő, pozitív k{r), vagyis a k{rosult meglevő vagyon{nak csökkenése az- {ltal, hogy abból egy vagyont{rgy (dolog vagy m{s aktívum) teljesen kiesett vagy értékében megfogyatkozott (a h{z összedőlt, leégett, a rabszolga meghalt vagy megrokkant, a munkaeszköz, haszn{lati t{rgy tönkrement, a követelést az egyetemes hitelezőt{rs elengedte, stb.); b) lucrum cessans ( elmaradt haszon ), azaz a k{rosító tény következtében elmaradt vagyonnövekedés, mely - ak{r oly módon jelentkezik, hogy egy m{r folyó jövedelem esik ki (pl. a bérh{z leégése miatt a h{zbérjövedelem, bérmunk{sn{l a baleset, testi sértés miatt a munkabér), - ak{r úgy, hogy a jövőben elv{rható jövedelem marad el (pl. a meg nem fizetett vétel{r ut{n az eladó {ltal szedhető kamat).

a k{r összetevői (2) A k{rokoz{sn{l elvben mindkét k{rféleség együtt fordul elő, de lehetséges, hogy a k{r a) csup{n damnum emergensként mutatkozik (pl. a kölcsönkapott ékszert a haszonkölcsönbe vevő elvesztette), b) vagy egyedül lucrum cessansként (pl. a v{llalt hat{ridőre a lakóh{z nem épült fel, a pénztartoz{st az adós késve fizette meg).

nemvagyoni k{r A római jog a k{rt tiszt{n vagyoni sérelemként defini{lta, ezért az ún. nemvagyoni, erkölcsi k{r, vagyis az ember immateri{lis (szellemi, erkölcsi, személyiségi) javainak sérelmét a k{r felmérésénél figyelmen kívül hagyta. A nemvagyoni k{r legtöbbször oly testi f{jdalom vagy lelki szenvedés form{j{ban jelentkezik, melyet a testi épség, külalak, üzleti vagy mag{néletbeli jó hírnév sérelme idéz elő. Minthogy a sérelem előidézte h{tr{ny pénzbeli egyenértéke nem hat{rozható meg ( liberum corpus nullam recipit aestimationem ) ezért a nemvagyoni k{rn{l helyesebb nem k{rtérítésről, hanem elégtételről (reparatio) beszélni. (Az elégtétel azonban nem csup{n pénzbeli k{rpótl{sban {llhat hanem m{s módon is történhet, pl. bocs{natkéréssel, a sértő kijelentés nyilv{nos visszavon{s{val, az ítélet közzétételével.)

nemvagyoni k{r (2) A római jog ezt az elégtételt a poenalis jellegű actio iniuriarum aestimatoria útj{n ugyan büntetés címén, de a nemvagyoni sérelem súly{nak messzemenő figyelembevételével tudta biztosítani. Az elégtételnek ez a büntetési természete alapj{ban véve azokban a modern jogrendszerekben is megmaradt, melyek a k{r szélesebb értelemben vett fogalm{ba a nemvagyoni k{rt is igyekeznek belefoglalni.

k{rviselés és k{rtérítés Által{nos jogelv, hogy a vagyonban bekövetkezett k{r a vagyon alany{t terheli ( casum sentit dominus ), hacsak a jogrend nem teszi lehetővé, hogy k{r{nak megtérítését a k{rosult m{stól, ti. a k{rokozótól követelhesse. a k{rviselés = a bekövetkezett k{r kényszerű elszenvedése és a k{rtérítés = a k{rkövetkezmények {th{rít{sa m{sra teh{t egym{st kiz{ró, egyszersmind egym{st kiegészítő fogalmak. Egym{ssal kötelmi viszonyban {lló vagyonalanyokra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy k{rtérítéssel a szolg{ltat{sért felelős adós tartozik, a k{rveszélyt pedig a hitelező viseli olyankor, amidőn az adóstól k{rtérítést nem követelhet.

a k{rtérítés módja A k{rtérítés alapgondolata az okozott vagyoni sérelem helyre- {llít{sa (in integrum restitutio), ami azt jelenti, hogy a) a k{rtérítésnek fel kell ölelnie a k{rosult teljes érdeksérelmét, b) de a k{rtérítés nem mehet túl a saj{t célj{n, vagyis a kiegyenlítésen, így a k{rosult sz{m{ra nyereség forr{sa nem lehet. Ebből következik, hogy: a) ha a k{rosító cselekmény a k{rosultnak előnyt is okoz, a k{rért felelős személy ezt az előnyt a k{rtérítés összegéből levonhatja (k{rkiegyenlítés: compensatio lucri et damni); b) ha a k{rokozó a k{rt megtérítette, mindaz, ami a k{rosult dologból, - mint residuum (maradv{ny: pl. rom, törött darabok), vagy - mint az elveszett előny surrogatuma (pl. a tolvaj elleni kereset) megmaradt, a k{rtérítést teljesítő félre sz{ll {t.

A k{rtérítés legtermészetesebb módja tkp. a természetbeni reparatio lenne pl. a rong{lt dolog kijavít{sa, a tönkrement helyettesíthető dolog helyett m{sik ad{sa. természetbeni k{rtérítés Gyakran azonban ez teljességgel lehetetlen vagy a k{rokozó sz{- m{ra ar{nytalan nehézséggel j{rna. M{skor viszont a k{rosult nem köteles elfogadni a természetbeni k{rtérítést (pl. a tolvaj {ltal viselt ruh{t).

pénzbeli k{rtérítés A római jogban egyrészt a természetbeni restitutio nehézségei, m{srészt a formul{ris perbeli condemnatio pecuniaria követelménye miatt a k{rtérítés norm{lis módja a pénzbeli k{rtérítés volt. Ennek keretében olyankor, amidőn a k{r egy dolog elpusztít{s{ban, megrong{lód{s{ban vagy elvon{s{ban {ll, a k{rtérítés terjedelmét befoly{solja a dologérték meg{llapít{s{nak a módja.

a dologérték/k{rösszeg kisz{mít{sa a) Minimumként és többnyire itt a rendes forgalmi érték (verum rei pretium), azaz a dolog piaci {ra jön figyelembe. b) Minthogy azonban a k{r mértékét a k{rosult interesseje (érdeke) vagyis objektíve megokolt, igazolt és ellenőrizhető, de mégis személyes viszonyai szabj{k meg, a dologk{r esetében is meg kell térítenie azt a rendkívüli értéket (interesse érték), melyet a k{rosultnak az adott dologhoz fűződő individu{lis érdeke hat{roz meg. Ilyen interesse értékkel bír pl. a vak ember kuty{ja, a négyes-fogatba tartozó ló, a z{rt készletbe tartozó egyedi darab, az a rabszolga, akire örökség nyílt meg, stb. c) Nem jön figyelembe ellenben az ún. előszereteti érték (pretium affectionis), vagyis az a szubjektív többletérték, melyet csak a k{rosult a tulajdonít a dolognak puszt{n erkölcsi vagy érzelmi okokból. (pl. hogy a kedvenc rabszolg{ja, lova pusztult el, a tönkretett dolog emlékt{rgy volt)

pozitív interesse A jogügyleti, szerződési k{rtérítés körében Jhering óta megkülönböztetik - a pozitív vagy teljesítési és - a negatív vagy biztat{si szerződési érdeket ill. az ezek sérelmére be{lló k{rt. a) A pozitív szerződési érdek a hitelezőnek a szerződéshez fűződő teljes érdekét foglalja mag{ban, vagyis azt a vagyonkülönbözetet, amely a hitelező mostani és ama vagyoni {llapota között jönne létre, ha az adós a szolg{ltat{st teljesítette volna. szerződés előtt szerződés telj. után

negatív interesse = bíztat{si k{r A negatív szerződési érdek ellenben azt a vagyonkülönbözetet jelenti, mely akkor {llt volna elő, ha a hitelező a szerződés érvényességében és az abból eredő szolg{ltat{s teljesítésében nem bízott volna és a szerződést nem kötötte volna meg. A szerződés elestéből eredő ún. bíztat{si k{r lehet a) damnum emergens: pl. a szerződésre eszközölt költségek, teljesítési előkészületek, részteljesítés, a szerződésre t{maszkodó tov{bbi ügyletkötésekből sz{rmazott kötelezettségek, b) lucrum cessans: pl. azok az előnyök, melyek az érvénytelen szerződés miatt elszalasztott m{s szerződésből sz{rmaztak volna. A biztat{si k{rt az a fél tartozik megtéríteni, aki vétkes volt a szerződés érvénytelenségében, vagy akinek hib{ja okot adott a szerződés utólagos meghiúsul{s{ra pl. tudott a szolg{ltat{s eredeti lehetetlenségéről (culpa in contrahendo)

a) damnum emergens negatív interesse szerződés előtt szerződés eleste után b) lucrum cessans szerződés sikere esetén szerződés eleste után

k{rkötelem Ahhoz, hogy valaki m{s k{r{nak megtérítésére legyen kötelezve (k{r {th{rít{sa - k{rtérítés), h{rom tény{ll{selem megléte szükséges: 1. valamely k{rtérítési jogalap (tényalap: causa) fennforg{sa, 2. az okozatoss{g, vagyis az a követelmény, hogy a k{reredmény azzal az eseménnyel, melyért a k{rtérítésre kötelezett felelős, okozati összefüggésben {lljon, 3. a k{rokozó személyében a k{rokoz{s felróhatós{ga, vagyis többnyire a k{rokozó szubjektív vétkessége, ritk{bban a vétlen k{rokozó terhére az objektív k{r-ok besz{míthatós{ga

I. k{rtérítési jogalap - ma A MAI JOGOKBAN a k{rtérítési jogalapoknak két fő csoportja ismeretes: 1. Egyes k{rtérítési kötelmeknek ön{lló, eredeti t{rgya a k{rtérítés, vagyis ezek létrejöttük pillanat{tól fogva k{rtérítésre ir{nyulnak (elsődleges k{rtérítési kötelmek). Az ide tartozó jogalapok MA ismét kétfélék: a) Mag{njogi tilos cselekmények ill. jogellenes vétlen magatart{sok, melyeket jogrend k{rtérítési kötelezettséggel szankcion{l; b) Olyan szerződés, melyben valaki egy m{sik személy olyan k{r{nak a megtérítésére v{llal kötelezettséget, melyre különben nem lenne kötelezve (pl. a biztosító); 2. M{s kötelmek eredetileg nem k{rtérítésre, hanem m{s primér szolg{ltat{sra ir{nyultak, de bizonyos esetekben k{rtérítési kötelembe fordulnak {t (m{sodlagos k{rtérítési kötelmek). Ide a szerződésszegésből ill. valamely szerződésszerű tény {ltal fakasztott kötelezettség megsértéséből eredő k{rtérítési kötelmek tartoznak.

k{rtérítési jogalap - Róma A római jogbeli k{rtérítési causak ettől annyiban mutatnak eltérést, hogy a) az elsődleges k{rtérítési kötelmek esetleges körében a mag{njogi tilos cselekmények, mint delictumok (ill. quasidelictumok) nem szorosan vett k{rtérítésre, hanem a k{rösszeget egyes esetekben el nem érő, m{sszor azt meghaladó poena fizetésére kötelezték a k{rokozót, s ezek a delictualis kötelmek csak a tov{bbélés sor{n alakultak {t valódi k{rtérítési kötelmekké. a szerződéssel előre felv{llalt k{rtérítési kötelezettség pedig alig volt ismert (pl. k{rtérítési kötbér) b) ezért a k{rtérítés fő esete a m{sodlagos k{rtérítési kötelem, különösen -a bonae fidei szerződéssel v{llalt kötelezettség felróható megszegése, ill. -a jogellenes birtokl{sból eredő k{rok megtérítésére való igény.

II. a k{rtevés okozatoss{ga A k{rnak, mint eredménynek azzal az eseménnyel, mint okkal (k{r-ok), melyért a k{rtérítésre kötelezett felelős, összefüggésben kell lennie. Az okozati összefüggésnek két szempontból van jelentősége: a) ez az alapja a k{rtérítési felelősségnek, b) ez hat{rozhatja meg a k{rtérítés terjedelmét. Az okozatoss{g filozófiai fogalma értelmében valamely eredménynek oka az eredmény valamennyi olyan előzménye, mely elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy az eredmény be{lljon ( conditio sine qua non ), vagyis ok = az előfeltételek összessége. E szerint pl. az eladott {ru nem szolg{ltat{s{nak okozata lenne az is, ha a vevő, miközben az {ru pótl{s{ra m{sikat keres, a l{b{t töri, amiért kórh{zba sz{llítj{k, ahol rag{lyos betegséget szerez, mely alatt egy előnyös szerződéstől elesik, végül is csődbe jut.

a k{rtevés okozatoss{ga (2) Nyilv{nvaló, hogy egy adott k{r-ok valamennyi okozat{t nem lehet jogi szempontból figyelembe venni, hanem a k{rosító tény következményeiért való felelősséget egyes meghat{- rozott következményekre kell korl{tozni. Jogi szempontból csak a relev{ns okozati összefüggést lehet a k{rokozónak besz{mítani, vagyis azt, melynél az {ltal{nos élettapasztalat szerint a k{r bekövetkezte egy adott k{r-okkal elegendő módon meg van magyar{zva; Egy k{r-oknak relev{nss{ minősítése az officium iudicis körébe tartozik, vagyis bírói mérlegelés kérdése. Nem szükséges az okozati összefüggés meg{llapít{s{hoz, hogy - a k{rokozó a k{r bekövetkeztét előre l{ssa (ez a vétkesség kérdése), - a k{r a k{r-ok közvetlen következménye legyen.

többes közrehat{s A k{rt többen is okozhatj{k, - ak{r egym{stól függetlenül, de egym{s közt mégis okozati kapcsolatban lévő cselekménnyel (pl. a b{ntalmaz{sba belehalt rabszolg{t előbb A, majd B ütlegelte) - vagy közös ténykedéssel is (pl. az egyik lefogta, a m{sik ütötte). Ilyenkor a k{rokozók részvételük ar{ny{ban felelnek, s ha ez nem {llapítható meg, akkor egyetemlegesen. A k{rt közösen okozók közt szerepelhet a k{rosult is (k{rosulti közrehat{s), és pedig vagy olymódon, hogy - aktív magatart{s{val maga is hozz{j{rult a végeredmény bekövetkeztéhez, - vagy akként, hogy passzív magatart{s{val elmulasztotta a k{r elh{- rít{s{t vagy enyhítését, noha ezt tőle el lehetett volna v{rni (k{renyhítési kötelezettség elmulaszt{sa). Ilyenkor a közrehat{s mértéke szerinti k{reloszt{snak van helye a k{rosult és a k{rfelelős között.

III. a felróhatós{g fogalma A k{rkötelem harmadik tény{ll{seleme : a felróhatós{g Felróhatós{gon azt értjük, hogy a jogrend a szolg{ltat{s elmarad{s{t az adósnak besz{mítja, s azért felelőssé teszi - terhére írja a szolg{ltat{s elmarad{s{ból eredő k{rt. A kötelem eredeti t{rgy{nak nem teljesítéséért (lehetetlenülésért vagy késedelemért) az adós akkor tartozik felelősséggel (k{rtérítéssel), ha a nem-teljesítés neki felróható, ellenkező esetben vagy szabadul a kötelem alól (a lehetetlenülésnél), vagy benne marad ugyan, de nem tartozik felelősséggel (a késedelemnél) Ugyanígy az elkövetett delictumokért is csak akkor felel, ha az elkövetés neki felróható.

felróhatós{g - vétkesség Szab{lyként a nem-teljesítés az adósnak akkor róható fel, ha azt az adós vétkes magatart{sa idézte elő (SZUBJEKTÍV FEL- RÓHATÓSÁG) némely esetben felel azonban a vétlensége esetén is, teh{t olyankor, amidőn a nem-teljesítés véletlen esemény (casus) következményeként {llott elő (OBJEKTÍV FELRÓHATÓSÁG) Vétkességen {ltal{nos értelemben az embernek a saj{t cselekményével való olyan pszichikai kapcsolat{t értjük, mely rosszalló t{rsadalmi értékítélet al{ esik. A kötelmi viszonyokban a vétkesség, mint az adós vétkessége jelenik meg, s attól függően, hogy az adósnak milyen képzete van kötelemsértő magatart{s{ról, súlyoss{ga szerint a vétkességnek különböző fokozatait különböztetjük meg:

dolus a) Sz{ndékoss{g (dolus): a tudatos jogsértés, a vétkesség legsúlyosabb alakzata, mely akkor forog fenn, ha az adósnak megvolt a képzete magatart{sa kötelességsértő volt{ról, de ez a képzet nemhogy visszatartotta volna, hanem egyenesen motiv{lta cselekedetét (dolus directus - egyenes sz{ndék) pl. az eladott rabszolg{t tudatosan megmérgezte, agyonhajszolta, megölte, felszabadította, gyógyít{s{t tudatosan mellőzte. vagy ha bel{tta tettei negatív következményeit, de közömbös volt magatart{sa eredményével szemben (dolus eventualis - eshetőleges sz{ndék) pl. a felv{llalt munk{t akaratlagosan nem végezte el. A sz{ndékoss{gnak nincsenek fokozatai!!

culpa b) Gondatlans{g (culpa): az a vétkességi alakzat, amidőn az adósnak vagy egy{ltal{n hi{nyzott magatart{sa kötelességsértő volt{- nak képzete, vagy ha megvolt, azt mag{tól elh{rította, remélve, hogy a negatív eredmény nem következik be. Megnyilv{nul{si módja szerint a gondatlans{g megjelenhet, mint culpa in faciendo, figyelmetlen, nem eléggé körültekintő cselekedet (ún. kommisszív culpa) pl. a bérelt ig{s{llatot a bérlő túlterheli. culpa in non faciendo, a köteles magatart{s elmulaszt{sa (ún. omisszív culpa), pl. a felügyelet, őrizet elhanyagol{sa.

a culpa fokozatai Eltérően a dolustól, a gondatlans{gnak - a kötelességsértés súlya szerint - különböző fokozatai vannak: a) súlyos gondatlans{g (culpa lata, culpa magna): figyelmen kívül hagy{sa annak az enyhébben mért gondoss{gnak, melyet még a közönséges ember is tanúsítani szokott, s melyet tőle is el lehet v{rni ( non intelligere quod omnes intelligunt ). b) enyhe gondatlans{g (culpa levis): elhanyagol{sa annak a nagyfokú gondoss{gnak (diligentia), amelyet a gondos ember (a jó gazda, a jó és gondos csal{dfő, bonus et diligens paterfamilias) szokott ügyeire fordítani.

a culpa fokozatai (2) c) Az enyhe gondatlans{got néha (a kései jogban) nem a diligens paterfamilias abszolút mértékével mérték, hanem az illető adósra vonatkoztatott relatív mértékkel. Ez a culpa (levis) in concreto: annak a gondoss{gnak az elmulaszt{sa, melyet az illető adós a saj{t ügyeiben szokott tanúsítani ( diligentia quam suis rebus adhibere solet ). Ez a gondatlans{g teh{t súlyosabb (s az elv{rható gondoss{g egyszersmind csekélyebb) mint a jó csal{dfőé, (ha ti. az adós a saj{t ügyeiben is kevésbé gondos), a culpa lata szintjére azonban nem sz{llhat le.

casus - objektív felróhatós{g Az a k{resemény, amely a jó gazda gondoss{g{val sem volt elh{rítható, a véletlen baleset (casus) fogalma al{ esik. Ennek két fokozata van: a) alsó baleset (casus minor): olyan k{resemény, mely egyfelől a legnagyobb gondoss{ggal sem előzhető meg, ill. h{rítható el, m{sfelől viszont nem is olyan elemi erejű, hogy ellene a védekezés ne lenne elképzelhető. A leggyakrabban előforduló esetei: a közönséges lop{s, a rabszolga szökése, az ingók elkallód{sa, elvesztése, törése, rong{lód{sa, a rozsd{sod{s, molyr{g{s, vadk{r, stb.

casus (2) b) erőhatalom (casus maior, vis maior): olyan k{rosító esemény, melyről teljességgel bizonyos, hogy a vele szembeni védekezés eleve lehetetlen, illetőleg eredménytelen ( casus cui resisti non potest ). Az erőhatalom elő{llhat, mint ellen{llhatatlan természeti erők eredménye (pl. földrengés, hajótörés, vill{mcsap{s, {rvíz, jégverés, asz{ly, s{skaj{r{s, rabszolga természetes hal{la, {llatok kimúl{sa), vagy elh{ríthatatlan emberi tevékenység következményeként (pl. ellenség, rablók, kalózok k{rokoz{sai).