9805 Jelentés a főváros és a megyei jogú városok szennyvíztisztítási programjára rendelkezésre álló források felhasználásának vizsgálatáról

9805 Jelentés a főváros és a megyei jogú városok szennyvíztisztítási programjára rendelkezésre álló források felhasználásának vizsgálatáról TARTALOMJEGYZÉK I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok II. Részletes megállapítások 1. A víziközmű-ellátás helyzete és az ezt meghatározó tényezők 2. A Program megvalósításának tapasztalatai, az ütem szerinti végrehajtás főbb problémái és a lemaradás okai Az Állami Számvevőszék 1997. évi ellenőrzési terve alapján vizsgáltuk a főváros és a megyei jogú városok szennyvíztisztítási programjának (továbbiakban: Program) megvalósítási folyamatát, a rendelkezésre álló források felhasználását. A feladat része Magyarország települési szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási programjának. Egyik kiemelkedő kritériuma az Európai Unióhoz történő csatlakozásnak is. A tíz éves megvalósítási időtartamra tervezett Program mintegy 80 milliárd forint beruházást jelent. Az ütemszerű megvalósításhoz a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetése 336 millió forintot, az 1996. évi költségvetése 776 millió forintot és az 1997. évi költségvetése 1349 millió forintot irányzott elő a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium fejezeti kezelésű (továbbiakban: KHVM) támogatásként az érintett önkormányzatok részére. Az önkormányzatok a fejlesztésekhez átlagosan 25%-35% költségvetési támogatásban részesülhetnek. Az ellenőrzés célja: annak megállapítása, hogy a Program hogyan illeszkedik Magyarország szennyvízelvezetési- és tisztítási programjába, célkitűzései mennyiben felelnek meg az Európai Unió vízminőség-védelmi követelményeinek; ˇ a Program megvalósítása összhangban van-e a kiemelt városok 1985. évben elkezdett szennyvíztisztítási, továbbá a

címzett- és céltámogatásokkal 1991 óta elkezdett szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási fejlesztésekkel; ˇ az érintett önkormányzatok rendelkeznek-e a feladat megvalósításához szükséges pénzügyi eszközökkel, igénybe vesznek-e hitelt, vagy elkülönített állami pénzalapokból támogatást, számolnak-e a világbanki hitellel, vagy a PHARE program támogatásával, a központi költségvetési támogatások és az önkormányzatok saját forrásai lehetővé teszi-e a Program ütemszerű megvalósítását; ˇ a központi költségvetési támogatások igénylési rendje megfelelően működik-e, betartják-e a kormányrendelet előírásait; ˇ az érintett önkormányzatoknál a támogatások igénybevételével és felhasználásával érvényesül-e a törvényesség, a pénzeszközöket takarékosan és hatékonyan használják-e fel, célszerű volt-e a támogatás segítségével az adott kapacitás létrehozása, biztosított-e a megvalósított létesítmények üzemeltetése. A helyszíni ellenőrzés a KHVM-re, a vízügyi és környezetvédelmi területi szervekre, a Fővárosra, 22 megyei jogú városra és a Programban lévő 26 db szennyvíztisztító telepi fejlesztésre terjedt ki. Ellenőrzött időszak: 1995-1997. VI. 30. I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok Magyarország közműves ivóvízellátásának és csatornázásának fejlődése az elmúlt harminc évben belső aránytalanságokat mutat. Az ivóvízellátás fejlesztése igen dinamikus volt, 1995. év végére az ország lakosságának 98%-a, a lakás állományának 90%-a részesült a közüzemi ivóvízellátás nyújtotta szolgáltatásban. Ezen növekedéssel szemben, azonban a csatornázás, de különösen a szennyvíztisztítás lényegesen elmaradt a hazai és az Európai Unió környezetvédelmi követelményeitől. A csatornázott területen élő lakosság aránya 57%, a közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya 44%. A közcsatornán elvezetett szennyvíznek csupán 46%-át tisztítják valamilyen fokozatban. A közmű-olló az elmúlt évtizedekben folyamatosan nyílott. Az ország szennyvíztisztításának- és kezelésének fejlesztése 1986. évben indult be nagyobb ütemben nyolc város programjával. Ezt követően egyes megyei jogú városok különböző forrásokból lépéseket tettek szennyvizeik

tisztításának megoldása érdekében. Az 1995. évben jóváhagyott és megindult főváros és megyei jogú városok szennyvíztisztításának programja foglalta első ízben egységes műszaki- szakmai rendszerbe e kiemelt környezetvédelmi feladatokat. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás követelményeként a Program kidolgozása és végrehajtásának megindítása szükséges és indokolt volt. Megerősítette ezt az infrstruktúra-fejlesztés egyes elemeinek az európai integrációval összefüggő gyorsításáról szóló 1085/1997. (VII. 24.) sz. Kormányhatározat, amely prioritásként kezeli a veszélyeztetett vízbázisok védelmét, az ivóvízellátás és a csatornázottság eltérő szintjéből adódó vízi közműolló szűkítését. Megállapítja, hogy a hálózati infrastruktúra kiépítése alapvetően állami, illetve önkormányzati feladat. Az elmúlt mintegy tíz esztendő szennyvíztisztítási- és kezelési fejlesztései - célszerűen - különböző forrásokból valósultak meg. A különböző döntési körökben (állami, tanácsi, önkormányzati, vállalati) megépített szennyvíztisztító létesítmények beruházói általában egyedileg kezdeményezték az egyes pénzügyi források "megszerzését" több, kevesebb sikerrel, döntő mértékben hazai lehetőségekből. Az 1980-as évek második felétől - mivel nem volt egységes szakmai program egyértelműen kidolgozva - a Program kialakításáig a fejlesztési pénzeszközök összehangolására sem történtek megfelelő intézkedések. Az Állami Számvevőszék 1990-1995. évek között négy alkalommal végzett vizsgálatot Magyarország viziközmű ellátottsága, fejlettsége, belső aránytalanságai, a víz- és csatornaszolgáltatás feladatainak szervezeti ellátása, s ehhez kapcsolódó díj- és díjtámogatási rendszere kérdésében. A vizsgálatok során bemutatta az aránytalanságok kialakulásának főbb okait. Az Állami Számvevőszék, a vizsgálatok megállapításai alapján javasolta az érintett tárcáknak (KTM, KHVM, BM, PM), hogy a hazai vízbázisok védelmét, szennyvízelvezetést- és tisztítást, szennyvíziszapok kezelését átfogó - a környezetvédelmi igényeknek is megfelelő - koncepcióként kezeljék. Határozzák meg az elvégzendő feladatok időbeli és térbeli rangsorát és összehangolásának lehetőségeit, a várható pénzügyi konzekvenciáit. A költségvetés teherbíró képességének függvényében a csatornázási, szennyvíztisztítási, szennyvízgyűjtési és szennyvíziszap-elhelyezési feladatok viszonylag magas költségvonzata miatt - össztársadalmi érdekből - hogyan lehetne a helyi, illetve a térségi szennyvízelvezetésre és- tisztításra irányuló pályázatok

keretében is megjelenő kezdeményezéseket a jelenleginél nagyobb mértékben támogatni, beleértve a lakosság önerős fejlesztési tevékenységéhez kapcsolódó hitelkonstrukció korszerűsítését is és kiterjeszteni a támogatást a szippantott szennyvíziszap elhelyezésére. Az 1990-es évek elejére egyre világosabbá vált, hogy az ország viziközmű fejlesztésében lényeges irányváltásra van szükség szakmai és gazdasági téren egyaránt. A közcsatornán elvezetett szennyvizeknek mintegy 80%-a a fővárosban és a 22 megyei jogú városban keletkezik. Így a szennyvíztisztításban érdemi előrelépést - országosan és területi szinten - e 23 település szennyvíztisztításának fejlesztése jelentheti. A koncentráltan jelentkező, nagy szennyező források felszámolásához szükséges szennyvíztisztító létesítmények biztonságos és a vízminőségvédelem hazai és európai követelményeinek is megfelelő fejlesztése, csak komplex, prioritásokat is tartalmazó beruházási rendszerben kezelhető. A Kormány 1994. évben elfogadta a főváros és a megyei jogú városok szennyvíztisztítását elősegítő Kormányprogramot. Meghatározta a központi támogatási arányokat (25-30%), ezek fejezeti szintű kezelését. Felhívta a külföldi segélyforrást és hitelt koordináló szerveket, hogy biztosítsanak elsőbbséget a Program megvalósításának. E ténnyel felgyorsult a feladatok megvalósításának folyamata. A Kormány 1995. januárban elfogadta a tételes támogatási arányokat (25-35%), 1995. májusában pedig szabályozta a Központi támogatás igénybevételi rendjét, a KHVM és az önkormányzatok feladatait, a döntés előkészítés és az igénybejelentést, a támogatás tervezését és igénybevételét. A szennyvíztisztítási fejlesztési feladatok megvalósítására a Program mintegy 80 milliárd forinttal számolt, amelyből 20 milliárd forint a javasolt állami támogatás. A fennmaradó közel 60 milliárd forint az önkormányzatok saját forrása, amelyben az érintettek számoltak az elkülönített állami pénzalapok (VA, KKA) pályázati úton elnyert pénzeszközeivel, továbbá 5,0 millió ECU PHARE támogatással, és 22,5 millió USD Világbank kölcsönnel is. A Program szerves részét képező hét megyei jogú város szennyvíztisztítás fejlesztésének költségeit az összeg nem tartalmazza, mivel az előirányzott feladataikat részben, vagy egészen már más pénzügyi forrásból megvalósították. (Hódmezővásárhely, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Szombathely, Tatabánya). A Program tíz év alatt - 1995-2004-ig - napi 740 ezer m 3 mechanikai és 896 ezer m 3 biológiai és részben III. fokozatú (foszfor és nitrogén eltávolítás) szennyvíztisztító kapacitást,

s a hozzátartozó iszapkezelés- és elhelyezés megvalósítását tűzte ki célul. Ezzel lehetővé válik, hogy - az ütemszerű megvalósítás esetén - megszűnjék ezen városokban és térségükben a talajvizek, az ivóvízbázisok szennyvízzel történő szennyezése, s jelenleg a befogadókba jutó országos szervesanyag terhelés (napi 410 t/nap), 15%-ára csökkenhet. A Program jóváhagyásából szükségszerűen következett volna, hogy - az önkormányzatok döntési jogosultságát messzemenően betartva - kialakítsanak egy hatékonyan működő pénzügyi rendszert. A különböző minisztériumoknál (BM, KTM, KHVM) rendelkezésre álló központi költségvetési források, az elkülönített állami pénzalapok, a Megyei Területfejlesztési Tanácsok támogatásai közötti koordináció még nem alakult ki. A helyszíni vizsgálat lezárása után született a 263/1997. (XII. 21.) sz. Korm. rendelet, amely már az 1998. évi pályázati kiírásoknál irányadó a koordináció tekintetében. Az előzőek következtében a fejlesztések végrehajtásának pénzügyi megalapozottsága nem megfelelő. Sem a költségvetés, sem az egyes alapok támogatási rendszerében nem élvez - pénzügyi szempontból - prioritást a Program annak ellenére, hogy egyértelműen, az EU csatlakozás egyik infrastruktúrális feltételét jelenti. A helyszíni vizsgálatok tapasztalatai alapján egyértelműen megfogalmazható, hogy a Program alacsony állami támogatási arányai (25-35%), az egyéb különféle támogatások ismert rendszere következtében jelenleg nem tűnik biztosítottnak a fejlesztési feladatok ütemszerű, 2004- ig történő megvalósítása. Ezen arányok megállapítása, illetve az ezekre tett javaslatok az egyes tárcák részéről egységesek az önkormányzatok részére. Az egyes megyei jogú városok címzett- és céltámogatással megvalósított szennyvíztisztítási és szennyvíziszap kezelési központi támogatásainak arányai a Program arányait lényegesen meghaladták. Ezzel egyes önkormányzatok - nem indokoltan - előnyösebb helyzetbe kerültek, a többiekkel szemben. A helyszíni vizsgálat időpontjáig, illetve 1997. év végéig Békéscsaba, Nagykanizsa, Salgótarján, Sopron és Szekszárd nem nyújtott be támogatási igényt, elsősorban az alacsony központi költségvetési részarány (25%) miatt, mivel a 75%-os saját forrást nem tudják biztosítani. Ugyancsak nincs támogatási szerződés Budapest esetében a Csepel-szigeti és a Dél-budai Szennyvíztisztító- telepeknél, ahol még csak különböző szintű tanulmányok készültek. Az eredeti költségvetési támogatást 1995-97. években 33,0%-ban tudták felhasználni az önkormányzati saját erő

hiányában. Ezért 1997. évben a módosított előirányzat 30%-át más feladatokra csoportosították át (árvízvédelem), Így a megalapozatlan pénzügyi előkészítettség - a különböző források központi és területi koordinációjának hiánya, az alacsony támogatási arányok - lényeges lemaradást okoztak a feladatok megvalósításában is. Szolnok, Sopron-Balf és Debrecen városok kivételével a tervezett fejlesztések lényeges időcsúszásban vannak. A 11 önkormányzat 12 beruházásának összes fejlesztési költségelőirányzata 22,7 milliárd forint, amelyből az 1997. XII. 31-ig való teljesítés mindössze 12%.Figyelembe véve ezek befejezési határidejét néhány kivételtől eltekintve jelenleg nem látszik reálisnak a feladatok ütemszerű megvalósítása. Azok a városok pedig, amelyek nem is nyújtottak be pályázatot a központi támogatásra, saját forrás hiányára hivatkozva tovább rontják a Program 2004-ig történő megvalósításának lehetőségét. Az Állami Számvevőszék - a központi és a területi - helyszíni vizsgálatok tapasztalatai és következtetése alapján javasolja a 1. Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériummal együttesen tekintsék át a Program elmúlt három évi (1995-1996- 1997.) szakmai- műszaki teljesítését és jelenlegi állását, figyelembe véve a 2004-ig történő megvalósítás lehetőségét. E vizsgálatba vonják be a minisztériumok területi szerveit, az érintett önkormányzatokat és a Megyei Területfejlesztési Tanácsokat. Ennek alapján - áttekintve az addig elvégzett feladatokat - tegyenek javaslatot a Kormány számára a Program - esetleges szükségessé váló - módosítására, illetve kiegészítésére. 2. Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériummal és az érintett önkormányzatokkal és a Megyei Területfejlesztési Tanácsokkal együttesen vizsgálják meg az előzőek szerint pontosított Program ütemszerű megvalósíthatóságának pénzügyi feltételeit. Biztosítsák a területi koordinációt és a különböző alapok pályázata során a Programban szereplő fejlesztések prioritását. A lehetőség szerint gyorsítsák meg a PHARE támogatások és a Világbanki kölcsönök odaítélését és rendelkezésre állását. A Közlekedési- Hírközlési és Vízügyi Minisztérium tegyen javaslatot a Kormány részére a Program központi támogatási arányának növelése érdekében. 3. Közlekedési- Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak, hogy a Program ütemszerű megvalósításához szükséges műszaki- szakmai,

pénzügyi és ellenőrzési feladatok szervezeti keretének megerősítését biztosítsa. II. Részletes megállapítások 1. A víziközmű-ellátás helyzete és az ezt meghatározó tényezők A második világháborút követő mintegy negyven évben, 1990- ig a víziközmű- ellátás nagy ütemben, de aránytalanul fejlődött. Az ivóvízellátás gyorsütemű fejlesztésével nem tartott lépést a csatornázás, de különösen nem a szennyvíztisztítás növekedése. A lakásállomány 74%-a volt 1990. év végén az ivóvízellátásba és 41%-a csatornaellátásba bekötve. A lakosság 90%-a volt 1990. év végén közműves ivóvízzel ellátva. Lényegesen elmaradt ettől a közcsatornázottság aránya, 1990. év végén a lakosság 42%-a vehette igénybe ezen szolgáltatást. Az egyenlőtlen fejlődést tükrözte a közüzemi ivóvíztermelő és szennyvíztisztító kapacitások alakulása is: 1990. év végén napi 4,8 millió m 3 ivóvíztermelő kapacitás működött, míg a szennyvíztisztító kapacitás 1,4 millió m 3 volt naponta. A kedvezőtlen helyzetet fokozta, hogy 1990-ben a közcsatornán elvezetett szennyvizeknek mindössze 42%-át tisztították biológiailag. Az 1991-1995. között megvalósított fejlesztések eredményeként 1995. év végén az ország lakásállományának 90%-a, 3591 ezer db lakás részesült közműves ivóvízellátásban. Az ivóvíztermelő kapacitás 5,4 millió m 3 napra növekedett. Magyarország közműves ivóvíz-ellátottsága az Európai Unió országaival történő összehasonlításban 1995. év végén már megfelelt az elvárható követelményeknek. Más számokkal, mutatókkal jellemzve az 1995. évi helyzetet megállapítható, hogy az összes település 97,5%-ában, 3013 településen volt közműves ivóvíz szolgáltatás, az ország lakosságának 96%-a részesült közműves ivóvízellátásban.

Az öt év fejlődésének következtében a csatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya 1995. év végén 44%, azaz 1762 ezer db volt. A szennyvíztisztító telepek kapacitása napi 1,7 millió m 3 -re növekedett. Az ország lakosságának 57%-a élt csatornázott területen. A közcsatorna hálózaton elvezetett szennyvizek 46%-át tisztították valamilyen tisztítási fokozatban (mechanika, biológia, III. fokozat) míg 54%-a tisztítás nélkül került a befogadókba. A vízi közmű ellátottság helyzete - a nagy volumenű megvalósított fejlesztések ellenére - 1995. év végén az országban még mindig aránytalanságokat mutatott, ezt jellemzi jól a különböző "ollók" alakulása. Megnevezés 1960. 1965. 1970. 1975. 1980. 1985. 1990. 1995. közmű olló % X 3 7 9 14 22 26 33 46 kapacitás olló XX (millió m 3 /nap) 1,0 1,5 1,8 2,5 2,8 3,0 3,4 3,7 Vízminőségi olló % XXX 0 0 8 20 29 41 42 46 (X) Közműves ivóvízhálózatba bekötött lakások és a közműves csatornahálózatba bekötött lakások arányának különbsége (XX) Közműves ivóvíztermelő és szennyvíztisztító kapacitás különbsége (XXX) Összes közcsatornán elvezetett szennyvízből a tisztított aránya Az elvezetett szennyvizeknek megközelítőleg a felét tisztítják. Ez elsősorban a főváros és a megyei jogú városok problémája, ahol is a közcsatornán elvezetett szennyvizeknek 80%-a keletkezik, s vagy nincs szennyvíztisztító vagy a kiépített tisztító kapacitás minőségi tisztítása nem kielégítő. A magasabb tisztítási fokozatot biztosító kapacitás gyakran ki sem épült, illetve az egyre növekvő használati díjak következtében is csökkenő szennyvízmennyiség miatt a tisztítási hatásfok esetenként romlik. Ezekben a városokban 1995-ben a közmű olló 15,6%-os, a vízminőségi olló 36%-os mértéket mutatott. A víziközmű-ellátás terén tapasztalható - az előzőekben ismertetett -aránytalanságokat alapvetően a következő okok idézték elő. A lakosság egészséges ivóvízellátása elsőrendű és igen szorító közüzemi szükségletként és közegészségügyi követelményként jelentkezett. A feladat megoldását számos központi intézkedés, szabályozás segítette. Az 1977-es felmérés szerint a nitrát szennyezettség miatt, 1983-ban a dél- alföldi területen az arzén tartalom miatt

kellett az egészséges ivóvízellátási programot gyorsítani. Az ivóvízminőség javítására vonatkozó döntések mellett meghatározó volt a növekvő vízigény mennyiségi biztosítása is. Az 1990-es évben elfogadott a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a települési önkormányzatok kötelező feladatává tette az egészséges ivóvízellátás biztosítását, amelyet 1994. második feléig kellett megoldani. A KHVM értékelte az 1990. év végi kiinduló helyzetet és 1994. év végéig szóló fejlesztési programot készített a községek egészséges ivóvízellátásnak megvalósítására. A Kormány 1992. évben áttekintette a községek egészséges ivóvízellátásának helyzetét és Kormányprogramot hagyott jóvá. Az Országgyűlés 36/1993. (V. 28.) OGY határozatával elfogadta a települések egészséges ivóvízellátását elősegítő 1993-1994. évi Kormányprogramot. A feladat az ellátatlan települések ivóvízellátása, a külterületek veszélyeztetett helyzetben lévő lakosságának ellátása, az ellátott településeken a szolgáltatott víz minőségének javítása, a meglévő vízművek bővítése, a vízminőség-javító program beindítása. A helyzet felmérésén és a célkitűzések kijelölésén túl jelentős mértékű állami támogatás segítette a feladatok megoldását. A Kormányprogram, illetve az Országgyűlés határozatának megfelelően a helyi önkormányzatok címzett- és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény 1993. évtől céltámogatást biztosított (90% arányú) a közegészségügyileg megfelelő ivóvízzel nem rendelkező települések közkifolyós ivóvízellátására. Támogatható cél lett az ivóvízbázis-fejlesztés (40% arányú) az ivóvízhálózat építés (30-40% arányú) és az ivóvíz-kezelési eljárás (50% arányú). A címzett támogatás keretében a dél- alföldi vízminőség-javító program fejlesztési költségei kerültek finanszírozásra. Egyes térségek vízellátása, amelyeknél - a regionális kapcsolódások miatt - önálló megoldás nem lehetséges, ez kormányzati beruházások megvalósításával oldható meg. Az ivóvíz-ellátási feladatok megoldására az önkormányzatok számolhattak a Vízügyi Alap - pályázati úton elnyerhető - támogatásával is. A szennyvízelvezetés-, tisztítás megoldásában két erőteljesen eltérő szakasz különböztethető meg. Az 1990-es évekig lényegesen kevesebb központi intézkedés keletkezett, mint az ivóvízellátás megoldása érdekében. Ezek egy része is általános szabályozás, általában a vízminőség biztosításával foglalkozott mint pl. az 1964-es évi IV. törvény, amely előírta, hogy tilos a vizek fertőzése és káros szennyezése; a vizeket minden olyan behatástól védeni kell, amely azok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságát,

természetes minőségét és öntisztulási képességét hátrányosan megváltoztatja. Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény ugyancsak megerősítette a vízügyi törvény azon előírását, miszerint tilos a vizek fertőzése és káros szennyezése. Az ország egészére vonatkozó szennyvízelvezetési- tisztítási Kormányprogram nem volt. 1983-ban csupán a Balaton térségére, illetve 1985-ben pedig nyolc kiemelt városra (köztük 4 megyei jogú városra; Debrecen, Győr, Miskolc, Tatabánya) született központi előírás a szennyvíztisztítás javítására, megoldására. A gyorsabb ütemű fejlesztést hátráltatta az a tény is, hogy a szennyvízelvezetés és a szennyvíztisztítás megvalósításának fajlagos költségei többszörösét teszik ki az ivóvíztermelés és ellátás költségeinek. Emiatt, valamint a folyamatosan szűkülő pénzügyi lehetőségek együttes hatására a csatornázást - a lakótelepek, s a telepszerű lakásépítés miatt (elsősorban a fővárosban és a megyei jogú városokban) - általában megvalósították a tanácsok, míg a középtávú terveikben előirányzott szennyvíztisztító-telepek építését elhagyták, vagy leállították. A víziközmű társulatok megalakítása során a központi támogatások odaítélésénél nem részesítették előnyben a csatornázást. Csak 1986-tól adtak ki olyan szakmai ágazati útmutatást, amely szerint a csatornamű társulat alakításánál magasabb arányú Vízügyi Alap támogatás biztosítandó (30%), mint az ivóvízellátásnál. A szakmai sorrendiségen túl az általános szemléletmód sem kedvezett a megoldásnak, ugyanis a lakosság és a tanácsok sem érezték magukénak a szennyvíztisztítás ügyét, mivel az elmaradása nem az adott település közvetlen érdekeit veszélyezteti (lényeges, hogy a telek, vagy a település határát elhagyja a szennyvíz), másrészt nem érzékelik azonnal az ivóvízkészletek szennyeződésének rájuk is kiható káros hatásait, közegészségügyi veszélyeit. A problémák megoldását központi állami feladatnak tekintették, s ezért a központi szervektől várták a megvalósítás pénzügyi eszközeinek biztosítását. A közműolló csökkentése, a szennyvíztisztítási feladatok megoldása érdekében a határozottabb intézkedések az 1990-es évek elejétől tapasztalhatók. A központi támogatások hozzárendelése a feladatok megoldásához elősegítette a feladatok gyorsítását. A címzett- és céltámogatási törvény alapján 1993-tól lehetővé vált a szennyvízelvezetés (30-50% arányú) és a szennyvíztisztítás (50% arányú) támogatása. A

szennyvíztisztítás fejlesztésére azonban a fővárosi és megyei jogú városi önkormányzatok nem igényelhettek céltámogatást. A Kormányzati beruházásként indított fejlesztéseknél (kiemelt városok) külön források álltak rendelkezésre a szennyvíztisztítási feladatok megoldására. A cél- címzett támogatási törvény 1991-1997. között mintegy 90 milliárd forintot irányozott elő a vízgazdálkodási célra, ebből 20 milliárd forint szolgált az egészséges ivóvízellátás feladataira, míg a csatornázás, szennyvíztisztítás megoldására 70 milliárd forintot biztosítottak. Ezen kívül még a Központi Környezetvédelmi Alap és a Vízügyi Alap is biztosított támogatást pályázati úton. A szennyvíztisztítási (elvezetési) feladatokban megfogalmazott szakmai követelmények meghatározásához alapul szolgált az Európai Unió (továbbiakban EU) 1991. május 21-i direktívája (91/271/EGK), amely elsősorban a településen élő lakosság száma alapján határozza meg az elvezetés és tisztítás módozatait és határidejét (pl. a 15 000 lakos egyenérték feletti települések esetében 2000 év végéig szennyvízelvezető rendszert kell kiépíteni és biztosítani kell, hogy a szennyvíz a befogadóba való bocsátás előtt biológiai tisztításra kerüljön). (Az EU szennyvízelvezetés és tisztítási direktivájának követelményeit részletesen a 2. sz. melléklet tartalmazza). A hazai követelményeket a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény fogalmazta meg, amely szerint aki a vízkészlet hasznosítására jogot szerzett, köteles a hasznosításba vont vízkészletet - hasznosítás mértékének arányában - biztonságban tartani, továbbá gondoskodni a szennyvizek összegyűjtéséről, elvezetéséről, kezeléséről és a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő elhelyezéséről. Ezt erősítette meg a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, kimondva, hogy a víz védelme kiterjed a felszíni és felszín alatti vizekre, azok készleteire, minőségére és mennyiségére, továbbá, hogy a használt víznek a befogadókba történő visszavezetését úgy kell végezni, hogy a vízadó és befogadó közeg készleteit, minőségét és élővilágát kedvezőtlenül ne változtassa meg, öntisztulást ne veszélyeztesse. A KHVM az Európai Unió direktíváit kielégítő szennyvíztisztítási létesítmények megvalósításának szükségességét felismerve 1993. évben felmérte a főváros és a 22 megyei jogú város szennyvíztisztítási helyzetét, a szükséges fejlesztéseket, ezek beruházási igényeit és 1994. januárban - a Környezetvédelmi és Területfejlesztési

Minisztériummal (továbbiakban: KTM) együttesen - a Kormány részére előterjesztést készített. Ebben a szennyvíztisztítási fejlesztések címzett támogatási körbe való befogadását javasolta két változat szerint eltérően az akkori 100%-os arányú állami támogatottságtól: ˇ 1. változat szerint átlagosan 25%-os állami támogatás, ˇ 2. változat szerint átlagosan 50%-os állami támogatási mértéket előirányozva. A Kormány 1994. márciusában tárgyalta a KHVM-KTM együttes előterjesztést, s 2021/1994. (III. 23.) sz. alatt határozatot hozott a fővárosi és megyei jogú városok szennyvíztisztításának elősegítéséről. Egyetértett a fejlesztések állami támogatásával. A támogatást - a címzett és céltámogatásra jóváhagyott kereten kívül - a KHVM fejezeti kezelésű előirányzatként biztosította. Felhívta a külföldi segélyforrást és hitelt koordináló szerveket, hogy biztosítsanak elsőbbséget a Program megvalósításának. Előírta a szennyvíztisztítási fejlesztések rangsorolását, s ehhez prioritási szempontokat is adott. Az előkészítő és szakmai egyeztető munkák után a KHVM 1995. március hóban a Kormány részére előterjesztette a Program központi költségvetési támogatásáról szóló javaslatait. A Kormány 54/1995. (V. 10.) sz. rendeletével szabályozta a Program 25-35% arányú központi költségvetési támogatásának igénybevételi rendjét. Meghatározta a minisztérium és az önkormányzatok feladatait, a döntéselőkészítést és az igénybejelentést, a támogatás tervezését és igénybevételét. Döntött a beruházási koncepció és a beruházás szakmai programjának készítéséről és tartalmáról. (A jóváhagyott fejlesztéseket, a támogatási arányokat a 3. sz. melléklet tartalmazza). Előírta az önkormányzatok által benyújtásra kerülő dokumentumokat (Igénybejelentő lap, Beruházási adatlap, Képviselő-testületi határozat), a támogatási szerződés kötését a KHVM és az érintett önkormányzat között, továbbá az Állami Fejlesztési Intézet Rt. (jelenleg: Magyar Államkincstár) és az önkormányzat finanszírozási szerződés kötését. A Program indokoltságát az támasztja alá, hogy e városokban van a közcsatornába bekötött lakások 75%-a és az elvezetett szennyvizek 80%-a, tisztítás nélkül került a befogadóba az itt keletkezett szennyvizek 65%-a. A 23 város összes lakásállománya 1 604,3 ezer db, amely az ország összes lakásállományának 40,2%-át teszi ki. A közműves ivóvízellátásba bekapcsolt lakásoknak 42%-a található ezen

városokban. Az ivóvízellátásba bekapcsolt lakások aránya országosan 90%, míg a nevezett városokban 97,9%. A csatornabekötés aránya országosan 44,2%, e kiemelt városokban 82,3%. A csatornahálózati bekötések aránya nem mutat európai szinten is elfogadható arányokat, mivel a bekötések 34,4% - 91,4% között helyezkednek el. Két városban 50%, négy városnál 70%, öt városnál 80%, tíz városban 90% alatt. Mindössze két város esetében volt 90% felett a lakások közcsatorna-hálózati bekötésének aránya. Az országban szolgáltatott közműves ivóvízmennyiségnek 52,8%-a azaz napi 957,7 ezer m 3 jutott ezen városok lakosságának, intézményeinek és egyéb gazdálkodó szerveinek. Az országosan közműves csatornán elvezetett lakossági és egyéb szennyvíz mennyiségének 81,6%-a összesen napi 1403,2 ezer m 3 keletkezik a Programban szereplő városokban. Az elvezetett szennyvíznek országosan 45,9%-a kerül valamilyen fokozatú (mechanikai, biológiai) tisztításra, míg e városokban csak 35,7%-a. Az összes tisztított szennyvíz mennyiségének 62,3%- át, napi 501,3 ezer m 3 -t az érdekelt 23 városban tisztítják. A kiépített és valamilyen színvonalon működő szennyvíztisztító kapacitásnak 60,0%-a, napi 1033,2 ezer m 3 ezeken a településeken üzemel, ebből napi 850,4 ezer m 3 biológiai kapacitás. A biológiai kapacitáson belül napi 108 ezer m 3 csupán részbiológiai. (Az 1995. évi helyzetet az 1. sz. táblázat tartalmazza). A Kormány 2207/1996. (VII. 24.) határozatával jóváhagyta Magyarország települési szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási programjának - 1996-2010. közötti - irányelveit, amelynek szerves részét képezi a Program. Ennek keretében elsőbbséget élvez a fővárosi és a megyei jogú városok szennyvíztisztítási feladatainak megoldását célzó program. 2. A Program megvalósításának tapasztalatai, az ütem szerinti végrehajtás főbb problémái és a lemaradás okai A Programban szereplő 23 város (Budapest és 22 megyei jogú város) 26 db szennyvíztisztító létesítményének megvalósításával, bővítésével, továbbfejlesztésével, tíz év alatt

1995-2004-ig napi 740 ezer m 3 mechanikai, napi 896 ezer m 3 biológiai és részben III. fokozatú (foszfor- és nitrogéneltávolítás) szennyvíztisztító kapacitás, s a hozzátartozó iszapkezelés és elhelyezés megvalósítása a feladat. Ezzel lehetővé válik, hogy - az ütemszerű megvalósítás esetén - megszűnjék ezen városok térségében a talajvizek és ivóvízbázisok szennyvízzel történő szennyezése, a befogadókba jutó szerves-anyag terhelés országosan (napi 410 t.), a jelenleginek 15%-ára csökkenhet. A tisztítási fokozatok a befogadók vízminőségi követelményeinek megfelelően fokozatosan épülnek ki. Az első tisztítási fokozat (mechanika + részbiológia) megvalósításával elérhető, hogy a szerves anyagnak mintegy fele juthat csak a befogadókba. Így a Programban az elsőrendű cél, hogy azokban a városokban, ahol a szennyvizek nagyobb részben (Budapest), illetve teljes egészében tisztítatlanul jutnak az élővizekbe (Dunaújváros, Szeged, Szolnok) valósuljanak meg a szükséges létesítmények. A többi megyei jogú város rendelkezik valamilyen szintű szennyvíztisztítással, azonban a mennyiségi fejlesztésen túl, elsősorban a minőségi továbbfejlesztés vált elengedhetetlenül szükségessé az ivóvízbázisok fokozottabb védelme érdekében. A Program településenként egyértelműen meghatározta a szennyvíztisztítás különböző fokozatainak kiépítését, a keletkezett iszapok kezelésének módozatait. (A Program előirányzott kapacitás fejlesztéseit a 2. sz. táblázat tartalmazza). Az egyes városok szennyvíztisztításának szakmai-műszaki megoldásai településenként eltérő mélységben kidolgozottak. Egyes városok esetében előkészített, illetve kész kiviteli tervek álltak rendelkezésre, míg több esetben csak elvi műszaki megoldások, esetleg beruházási programszintű tanulmányok készültek. Meg kell állapítani, hogy amíg a Program műszaki feladatait egyértelműen határozták meg, a megvalósítás feltételei közül azonban kellő biztonsággal a pénzügyi forrásokat nem irányozták elő. A KHVM számításai szerint a tíz éves megvalósítási időtartamra ütemezett Program mintegy 80 milliárd forint (1995. évi áron) beruházást jelent. Ebből 20 milliárd forint központi költségvetési támogatást tervezett a KHVM. A Program szerves részét képező hét megyei jogú város szennyvíztisztítási fejlesztésének költségeit az összeg nem tartalmazza, mivel az előirányzott feladatokat részben vagy egészben már más pénzügyi forrásból megvalósították.

(Hódmezővásárhely, Kecskemét, Pécs, Szombathely, Tatabánya, Kaposvár, Miskolc). A megvalósításhoz szükséges pénzeszközök, a fejlesztések 65-75%-át az érintett önkormányzatoknak saját forrásaikból kell biztosítaniuk. Így az önkormányzatok mindenkori pénzügyi lehetőségei határozzák meg az egyes szennyvíztisztítási létesítmények megvalósításának lehetőségét és ütemét. A KHVM által kidolgozott prioritások ennek megfelelően a megvalósítás sorrendjét nem tudták befolyásolni. A KHVM felhívására - 1994. márciusában - kilenc megyei jogú város: - Békéscsaba, Debrecen, Eger-Szarvaskő, Sopron-Balf, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Veszprém és Zalaegerszeg küldte meg 1995. évi központi költségvetési támogatási igényét a címzett támogatásokra érvényes előírások szerint. Az állami támogatás mértékének 25-30%-os arányú meghatározása után Békéscsaba és Eger kivételével - az önkormányzatok megtették újabb igénybejelentéseiket. Az 1008/1995. (I. 31.) sz. Kormányhatározat már az egyes városok szennyvíztisztító telepeinek végleges támogatási arányait (25-35%) írta elő. A Programban szereplő városok közül 1995. évben négy: Sopron-Balf, Szeged, Székesfehérvár és Szolnok, 1996. évben hat város: Budapest (Dél-pesti és Észak-pesti Szennyvíztisztító Telep), Debrecen, Dunaújváros, Győr, Veszprém és Zalaegerszeg, 1997. évben Eger kötötte meg a KHVM-mel a Támogatási Szerződéseket. A Támogatási Szerződéseket többször is módosították. A helyszíni vizsgálat időpontjáig, illetve 1997. év végéig Békéscsaba, Nagykanizsa, Salgótarján, Sopron és Szekszárd megyei jogú városok nem nyújtottak be igényt a Program keretében történő szennyvíztisztítási fejlesztések megvalósítására. A biológiai tisztítás korszerűsítése, a III. fokozat kiépítése, továbbá az iszapkezelés- és elhelyezés megoldása indokolttá tenné a jelenlegi helyzetből történő előrelépést. A Programban szereplő, a Budapesten létesítendő két szennyvíztisztító telep (csepel-szigeti és a dél-budai) esetében a főváros sem nyújtott be támogatásra pályázatot. A fejlesztésekre különböző szintű tanulmányok készültek. A Magyar Köztársaság 1995., 1996. és 1997. évi költségvetése a KHVM fejezetben a "Kiemelt városok szennyvízkezelése" címen fejezeti kezelésű előirányzatként beruházási célprogramként 2 461 millió forintot hagyott jóvá. Az ellenőrzés megállapítása szerint csupán tizenegy önkormányzat tizenkét beruházására (Budapest, Dunaújváros, Szeged, Szolnok, Debrecen, Eger, Győr, Sopron-Balf,

Székesfehérvár, Veszprém, Zalaegerszeg) kötötték meg az önkormányzatok - a KHVM-mel - a támogatási szerződést a Magyar Államkincstárral (továbbiakban: MÁK) a finanszírozási szerződést. Az 1997. év végén érvényben lévő szerződések alapján történt a fejlesztések pénzügyi kérdéseinek vizsgálata. A helyszíni vizsgálatok adatai, továbbá a MÁK pénzügyi elszámolásai alapján egyértelműen megállapítható, hogy 1995., 1996., és 1997. években az eredeti, 1997. évben a módosított előirányzatok sem kerültek felhasználásra a Programban szereplő fejlesztési feladatokra. E Ft 1995. év 1996. év 1997. év Összesen Eredeti előirányzat 336 279 775 537 1 349 032 2 460 868 Módosított előirányzat 45 071 230 219 734 174 1 009 464 Pénzügyi teljesítés 45 071 230 219 538 048 813 338 Teljesítés %-a eredeti előirányzathoz 13,4 29,7 39,9 33,0 A Program eredeti pénzügyi előirányzatát 1995-97. években az önkormányzatok saját forrásainak hiánya miatt módosították, csökkentették. Ehhez a tényleges pénzügyi teljesítést vették alapul. A tíz évre tervezett mintegy 20 milliárd forint központi támogatásnak, három év alatt mindössze 4%-át használták fel. Ilyen ütem mellett nem látszik biztosítottnak a szennyvíztisztítási feladatok 2004-re tervezett végrehajtása. (A központi támogatás előirányzatát és felhasználását a 3. sz. táblázat tartalmazza). A módosítások (csökkentések) és a lemaradások alapvető oka a Programban lévő önkormányzatok saját forrásának hiánya. Az önkormányzatok képviselő-testületi határozatban nyilatkoztak a saját forrás költségvetési rendeletben történő biztosításáról. Ebben vették figyelembe a különböző pénzalapok támogatásait és az esetleges külföldi pénzeszközöket is. Az elkülönített állami pénzalapokból való forrásigényt nem a KHVM, hanem ugyancsak az érintett önkormányzatok tervezik, az egyes alapok pályázati rendjének megfelelően (Vízügyi Alap, Központi Környezetvédelmi Alap). A különböző alapok viszonylag kis arányt képviselnek az egyes beruházásokban, és nincs kellő koordináció az alapok és a Programban rendelkezésre álló állami támogatás igénybevétele között. Az egyéb elkülönített állami pénzalapok nagyságára jellemző,

hogy az e célra adott részarányuk alacsony (1997-ben VA-nál 3%, KKA-nál 0,25% a teljes előirányzatukból), az eddig igénylő önkormányzatoknál a beruházás előirányzatához képest sem meghatározó (pl VA aránya: Eger esetében 6%, Veszprémnél 2,5%, KKA: Egerben 11%, Veszprémnél 3%, Zalaegerszegnél 19%). A Programban szereplő négy város esetében (Debrecen, Dunaújváros, Szeged, Szolnok) PHARE támogatással is számoltak, amelyet 1997-2000 között az érintett önkormányzatok vehetnek igénybe, ennek összege 5,0 millió ECU. A KHVM PHARE Irodája látja el az ezzel kapcsolatos szervezési és koordinációs feladatokat, bevonva ebbe az Országos Vízügyi Főigazgatóságot is. Realizálása 1997. év végéig nem történt meg. A PHARE támogatások mértéke az érintett önkormányzatok esetében ugyancsak fontos részt képviselne: Dunaújváros 37%; Szolnok 50%; Debrecen 100% és Székesfehérvár 33%. (Összesen 438 M Ft-ot jelentett volna). Eger és Zalaegerszeg megyei jogú város is számolt PHARE támogatással, azonban e tekintetben még a tárgyalások el sem kezdődtek. Ugyanis a KHVM által ismert 5 millió ECU támogatási összegben e két város nem szerepel, mivel a támogatást a KKA-on keresztül mint kamatmentes kölcsönt megkapták. Eger 148 millió forinttal (a saját forráson belüli aránya 14%) és Zalaegerszeg 111 millió forinttal (ez saját forrásának 46%-a) számolt. A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (Világbank) három város (Budapest, Dunaújváros és Székesfehérvár) esetében az önkormányzatok részére kölcsön nyújtással számol 22,5 millió USD összegben. Az ezzel kapcsolatos KHVM-PM. együttes Kormány előterjesztés 1997. áprilisban elkészült, végleges megállapodás megkötésére 1997. évben nem került sor. A Világbanki kölcsön az adott önkormányzatok saját forrásában lényeges arányt képviselne: Budapest Dél-pesti szennyvíztisztító 50%, Észak-pesti szennyvíztisztító 10%: Dunaújváros 20% és Székesfehérvár 35%. (1997. évre összesen 1 110 M Ft-ot jelentett volna). A külföldi pénzeszközök pályázati eljárásai a hazai szabályozástól és egymástól is eltérőek. Az engedélyezési eljárások és jóváhagyások hosszú időt vesznek igénybe. Ezekkel a tényezőkkel az érintett önkormányzatok nem számoltak, illetve alábecsülték a folyamatok időszükségletét. Ez több éves csúszást okoz a végrehajtásban, lassítja a beruházás megvalósítását.

A tizenegy önkormányzat saját forrásainak felhasználása a következők szerint alakult. E Ft-ban 1995. 1996. 1997. Összesen Előirányzat 72 492 534 846 1 983 072 2 590 410 Rendelkezésre állt 72 492 534 846 1 342 889 1 950 227 Pénzügyi teljesítés 72 492 534 846 1 313 913 1 921 251 Az 1997. évben - a saját források megalapozatlan tervezése következtében - 640 millió forinttal maradtak le az önkormányzatok a vállalt saját forrás befizetéseiktől. Különösen nagy összegű volt ez Budapest (480 M Ft), Szeged (38 M Ft) és Eger (17 M Ft) esetében. Egyes önkormányzatoknál a befizetett forrás felhasználására sem került sor 1997. évben: Veszprém (15 M Ft), Eger (8 M Ft) és Szeged (4 M Ft) ezek, egyrészt késői számlázás, másrészt az elkülönített alapok késői rendelkezésre állása következtében keletkeztek. (A saját források előirányzatát és felhasználását a 4. sz. táblázat tartalmazza). Az 1997. év végéig támogatási szerződést kötöttek közül hat önkormányzat tervezi a saját forrás egy részének biztosítását a szennyvízelvezetési, szennyvíztisztítási és kezelési díjba beépíteni: Veszprém 13%-ot, Zalaegerszeg 18%-ot, továbbá - még meg nem határozott mértékben - Székesfehérvár, Debrecen és Eger. Különösen kiugró Budapest Főváros Önkormányzata, ahol a Dél-pesti Szennyvíztisztítónál 50%, az Észak-pesti Szennyvíztisztítónál 82% arányú saját forrást kívánnak a díjba beépíteni. A források ily módon történő biztosítása elfogadhatatlan, ugyanis ez egyet jelent a lakosság közvetett bevonásával a fejlesztésekbe, többletterhet jelent az állampolgároknak, beleértve, hogy a díjhoz tartozó a 12%-os ÁFA-t is nekik kell megfizetniük. Ez a gyakorlat a jelenleg amúgy is magas, több száz milliós - közműtartozások fokozatos növekedését idézné elő. Néhány önkormányzat felismerve a beruházás megvalósításának szükségességét, gyorsítását egyéb pénzeszközöket keresett a saját források kiegészítésére. Koncessziós díjat vesznek igénybe Szolnok megyei jogú város szennyvíztisztítási létesítményének építésénél 557 millió forint nagyságrendben, ami a beruházás saját forrásának 50%-át teszi ki. Pénzintézeti hitel felvételével két önkormányzat számolt: Eger 426 millió forint, Veszprém 130 millió forint értékben. A Program keretébe illeszkedő megyei jogú városok közül három város 1995-ig más módon, a kedvezőbb támogatási

feltételeket biztosító céltámogatással valósította meg a szükséges fejlesztéseit. Hódmezővásárhely szennyvízelvezetés- és tisztítás jogcímen 1992-93. években 60%-os, Kaposvár 1991-1996. évek között 30%-os és Kecskemét szennyvíztisztító telepének kiegészítésére, bővítésére (folyékony hulladék fogadása a környező településekről), amelyekre Helvécia önkormányzata 50%-os céltámogatást kapott 1997. évben. (Mintegy 70 000 m 3 mechanikai és biológiai kapacitás épült ki mindösszesen). Szombathelyen a szennyvíztisztító telep bővítésére Kőszeg város és 33 település szennyvizeinek befogadására - a regionális szennyvíztisztítás megvalósítására - 63%-os céltámogatást kapott 1997. évben. Debrecen 500 millió forint 66%-os, illetve Miskolc 480 millió forint 80%-os mértékű címzett támogatást kapott az 1994-97. évekre a keletkezett szennyvíziszap kezelésére és elhelyezésére. A Programban szereplő öt városnál: (Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs és Tatabánya) a szennyvíztisztítási létesítményeik megvalósítása már az 1986. évben "Kiemelt városok szennyvíztisztítása" címen központi költségvetési forrásból megindult. A fejlesztések e rendszere 1997-ben befejeződött. Pécs és Tatabánya megyei jogú városok szennyvíztisztítási igényét a létrehozott beruházások távlatban is (2004-ig) kielégítik, beleértve az iszapkezelést és elhelyezést is. Miskolc megyei jogú városnál a szennyvíztisztítás megoldódott, a szennyvízmennyiség csökkenése következtében további fejlesztés nem látszik indokoltnak. Győr megyei jogú városban a biológiai szennyvíztisztítás első lépcsője valósult meg, Debrecen megyei jogú városban a kormányzati beruházás keretében biológiai tisztítási fokozatot hoztak létre. Salgótarján megyei jogú város 1994-ig céltámogatás segítségével részben fejezte be a szennyvíztisztítási fejlesztését, (10 000 m 3 mechanikai, biológiai kapacitás épült ki) 2004-ig további fejlesztés nem szükséges. A megvalósított szennyvízkezelési létesítmények alapját és előfeltételeit képezik a Program további fejlesztései végrehajtásának (ott ahol szükséges).

A helyszíni vizsgálat zárásáig támogatási és finanszírozási szerződéssel rendelkező 11 önkormányzat 12 beruházásának fejlesztési költség előirányzata 1995-2001. időszakra 23 milliárd forint volt. Az 1995-97. évi ténylegesen folyósított költségvetési támogatás 813 338 ezer forint, az önkormányzati saját forrás 1 921 251 ezer forint, összesen 2 734 589 ezer forint, ami a teljes költség előirányzat 12,1%-a. Ez a tény egyértelműen alátámasztja azt a megállapítást, hogy a nevezett beruházások döntő hányada az eredetileg tervezett határidőre nem készül el. Ez alól kivétel Sopron- Balf, ahol a beruházás 1997. évben megvalósult, Szolnok esetében 1998. évi határidő tartható, Debrecen kis csúszással 1998. I. félévben befejeződik. Az egyes beruházások készültségének állása a következő: (A Program keretébe tartozó 23 város 26 szennyvíztisztító létesítményeivel kapcsolatos feladatokat és megvalósítás helyzetét részletesen a 4. sz. melléklet tartalmazza). Önkormányzat Összes előirányzat E Ft Teljesítés % Befejezés tervezett 1997. XII. 31-ig időpontja Budapest Dél-pest 7 261 000 0,5 1999. IV. n. év Észak-pest 3 774 000 3,9 1998. IV. n. év Dunaújváros 1 353 750 0,5 1998. XII. 31. Szeged 2 855 000 21,2 1999. IX. hó Szolnok 1 500 000 67,9 1998. XI. hó Debrecen 205 075 44,0 1997. XII. hó Eger 1 312 238 13,3 1999. VI. 30. Győr 1 865 000 1,1 2000. XII. 31. Sopron-Balf 63 250 95,0 1996. VII. hó Székesfehérvár 755 450 16,8 1999. XII. hó Veszprém 1 418 800 22,6 1999. IX. 30. Zalegerszeg 320 000 39,6 1998. VI. 20. Összesen: 22. 682 563 12,1 - A rendkívül alacsony készültségi fokot mutató beruházások esetében - amelyeknek döntő mértékben a saját forrás hiánya az oka - sürgős intézkedések szükségesek a 2004-ig történő befejezése érdekében, mert az általuk tervezett befejezési időpontok már nem tarhatók. (A saját forrás függvényében biztosított állami támogatást és az összes előirányzatot az 5. sz. táblázat tartalmazza). A Program 80 milliárd forint nagyságrendű teljes fejlesztési költségelőirányzatának 72%-a, azaz 58 milliárd forint nagyságrendű feladat megvalósítása 1997. év végéig nem kezdődött el, így a 2004. évi határidő betartása a jelenlegi feltételek szerint nem látszik biztosítottnak. A Program szennyvíztisztítási feladatai feltételezik az adott

település csatornázásának ütemszerű, az EU direktíváiban megfogalmazott szennyvízelvezetési követelményeinek teljesítését is. A szennyvíztisztítási fejlesztések végrehajtásához szervesen kapcsolódik ezen városokban keletkezett szennyvizek közcsatorna hálózaton való összegyűjtése és a tisztítótelepre vezetése. Ezt csak a megfelelő - legalább 80% arányú - bekötések biztosíthatják. A programban lévő települések felénél azonban nem kielégítő a közcsatorna-hálózatra bekapcsolt lakások aránya. Hódmezővásárhely, Kaposvár, Kecskemét és Nagykanizsa esetében, ahol a szennyvíztisztító kapacitás kellően kiépített, a csatornázottság nem éri el ezt a színvonalat (34,4%; 73,7%;, 47,2%; és 75,2%). A folyamatban lévő beruházásoknál: Szolnok (76,4%), Szeged (66,3%), Debrecen (69,7%) és Veszprém (79,4%) sem kielégítő a csatornázottság mértéke. A pályázatot 1998. évtől benyújtott városok: Nyíregyháza (66,5%) és Salgótarján (72,2%) esetében sem elfogadható az arány. Békéscsaba, amely pályázni sem kíván, a bekötések aránya (50,7%) igen alacsony. Az EU direktívák - e települések esetében - előírják, hogy legkésőbb 2000. december 31-ig el kell látni szennyvízelvezető rendszerrel. A megfelelő szakmai figyelem megkívánta volna a már kiépített és valamilyen tisztítási hatásfokkal működő telepek kapacitás kihasználásának vizsgálatát, különösen azokon a területeken, ahol a csatornázottság (rákötések) igen alacsony. (Hódmezővásárhely, Kecskemét, Kaposvár, Nagykanizsa). Hasonlóan fontos a most épülő vagy bővülő telepekhez biztosítani a terület csatornázottságának bővítését. (Szeged, Szolnok, Debrecen ). (A csatornázottság mértékét a 1. sz. táblázat mutatja). Nem sikerült a Programban a térségi fejlesztési koncepciót kialakítani (Szolnok, Szombathely kivételével), egyes megyei jogú városok esetében ugyanis erre lehetőség lett volna. Így kis települések önálló fajlagosan magas költségű és alacsony kapacitás kihasználtságú fejlesztéseket valósítanak meg (pl. Dunaújváros esetében a tervezett Baracs, Nagyvenyim, Kisapostag községekben és a jelenleg már épülő rácalmási beruházásoknál, Szekszárd esetében Öcsény, Decs, Sióagárd települések fejlesztéseinél). A helyszíni vizsgálat feltárta, hogy a KHVM-ben csupán egy fő (osztályvezető) foglalkozik a Program műszaki-szakmai és pénzügyi kérdéseivel. Ezen túlmenően a minisztériumi munkamegosztás alapján a Fejlesztési Főosztálya látja el a beruházási célprogramok tárcaszintű adminisztrálását, a

PHARE segély, a Világbanki és egyéb külföldi hitelek koordinálását. Esetenként a minisztérium bevonja az Országos Vízügyi Főigazgatóságot is. A feladatok összetettsége, a fejlesztési pénzeszközök több forrásból való biztosítása és ennek összehangolása, a széles körű kapcsolatok folyamatos tartása az érintett minisztériumokkal, és egyéb szervekkel valójában igen nagy feladatot jelent. A jelenlegi szervezeti keretek, így nem tükrözik a feladat kiemelkedő jelentőségét. A helyszíni vizsgálat a központi támogatás felhasználása során törvénytelen igénybevételt nem tárt fel. Két önkormányzat (Budapest, Debrecen) három beruházás esetében a beruházói jogkör szabálytalan - a Kormányrendelettől eltérő - átadását állapította meg. Amennyiben a törvényes állapot nem áll helyre lehetőség nyílik a szabálytalan ÁFA visszaigénylésre, vagyonvesztésre is. Meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat lezárását követően Budapest Főváros Önkormányzata visszavette a beruházási jogokat a Fővárosi Csatornázási Művektől.