Fryderyk Franciszek Chopin

Buskó András A XIX. századi romantika két kiváló zongoristája, Fryderyk Franciszek Chopin (Frédéric François Chopin) (1810-1849) és Liszt Ferenc (1811-1886) gyökeresen szakított az elızı század klasszikus kötöttségeivel. Chopin nem szeretett koncertezni, élete során alig harmincszor lépett fel nyilvánosan. Fryderyk Franciszek Chopin Zongoraszerzıként hozzájárult a zongoramuzsika arculatának megváltozásához. Chopin jellegzetes romantikus mővész volt, káprázatos játéka és egyéni hangvételő kompozíciói csaknem fél évszázadon át meghatározó hatással voltak a zongorajáték stílusára, s a koncertprogramoknak ma is kedvelt darabjai. Delacroix festménye BUDAPEST, 2010 ÁTDOLGOZOTT VÁLTOZAT

2 Romantika (1800/20-19. század végéig) Általános jellemzık A romantika a klasszicizmust felváltó irányzat a felvilágosodásban, pontosabban a szentimentalizmusban és a Sturm und Drang-ban gyökerezik. Elnevezése a francia roman = regény szóból ered, de a középkorban így nevezték az anyanyelven írt elbeszélı mőveket is. Maga a stílus az irodalomból fejlıdött ki. Forrása illúzióvesztés, kiábrándulás a józan ész eszményébıl, csalódás a polgári társadalomban. A napóleoni háborúk és a forradalmakkal terhes Európa; majd a tıke kora hol lelkes, hol pedig pesszimista szemléletet váltott ki a mővészekbıl. - Jellemzıje a tudatos szembefordulás a klasszicista mértéktartással. Meghirdeti a mővész teljes szabadságát, az egyéniség kultuszát. Liberalizmus a mővészetben, ahogy Victor Hugo mondaná. Képzelet és érzelem az alkotói munka legfıbb ihletforrása. A nagy mindent elsöprı szenvedély kerül elıtérbe a klasszicista mértéktartással szemben. Eredetiség az alapvetı követelmény: az alkotó zseni, aki új témák, új életérzés, új mőfajok, új kompozíciós szerkezeteket teremt; a töredékességet is kedvelı belsı formát kedveli. Felbontja a hagyományos klasszicista formákat és vegyíti a hangnemeket; mindent líraizál: pátosz és irónia jellemzi; a verses regény, drámai költemény, a kevert mőfajúság kedvelıje. Jellemzi a múltba fordulás, saját nemzeti múltba, a nemzeti tartalmak keresése. A népi kultúra felfedezése. Nemzeti mitológia teremtése. Egzotikum (különleges távoli, idilli világ) és orientalizmus (török, arab, újgörög, keleti ıshaza felé fordulás a sivár jelenbıl). Az antik világ helyett a rejtelmes középkor, gótika kerül az érdeklıdés középpontjába. Egyre nagyobb érdeklıdéssel fordultak a középkor, s azon belül is elsısorban a gótika felé. A történelemnek hangulatteremtı varázsa lett, volt benne valami megfejtésre váró, az ismeretlenségével vonzó titokzatosság. Ennek hatására az érdeklıdés kezdett kiterjedni arra is, ami nem az idıbeli, hanem a térbeli távolsága miatt volt addig ismeretlen. Európa felfedezte a távol-keleti kultúrák különös világát s általában a Kelet építészetét. Mindebbıl a romantikus klasszicizmus mellett a romantika két jellegzetes fıiránya bontakozott ki: a gótikát felelevenítı és a Keletrıl ösztönzést merítı romantikus stílus. A romantika másik éltetı forrása a polgári társadalmak születésével együtt kifejlıdı nemzeti tudat. A nyelv, a kultúra közösségén alapuló összetartozás igazolása mindenütt felszította a népek saját történelmi múltja iránt az érdeklıdést, ami aztán a mővészetekben is a nemzeti romantika különféle változatait alakította ki. Szándéka szerint ez a más népekétıl különbözı, nemzeti sajátosságok érvényesítésére törekedett. A romantika a vele egy tırıl sarjadó klasszicizmus ellenáramlata. Az tör fel benne, amit a klasszikusokhoz kötıdı stílus visszafojtott: az általános érvényővel szemben a különlegesen egyszeri, a sajátos, az egyedien természetes. A romantikus mővészek feszültségkeltésre, a szélsıségek ábrázolására törekedtek, áttörik a hangnemek közti határokat. A kitartott bıvítésekkel elodázzák a lezárást, a zenei formákat kibıvítik. Kedvelik a szélsıséges hangulatok ábrázolását, a hosszú dallamíveket. Akárcsak az irodalomban, a zenében is elıtérbe kerülnek a nemzeti vonások, tánc és ritmus. Ez az opera virágkora. A zeneszerzık programzenét írtak; zenei eszközökkel mondtak el egy történetet, úgy hogy képszerő érzeteket igyekezett ébreszteni.

3 Uralkodó zenei mőfaja a szimfonikus költemény, ballada, fantázia, és a versenymővek: - Franz Schubert: Téli utazás; B-dúr szonáta; F-moll impromptu; Margit a rokkánál; Pisztráng; Ave Maria - Robert Schumann: A költı szerelme - Felix Mendelssohn-Bartholdy: Szentivánéji álom; E-moll hegedőverseny; Török induló - Johannes Brahms: V. magyar tánc; Akadémiai nyitány - Hector Berlioz: Fantasztikus szimfónia; Rákóczi-induló - Frédéric Chopin: C-moll Forradalmi etüd; A-dúr polonéz; A-dúr prelőd; fisz-moll mazurka; F-moll ballada - Gioacchino Rossini: A sevillai borbély; Tell Vilmos - Giuseppe Verdi: Nabucco; Aida - Richard Wagner: Bolygó hollandi; Nürnbergi mesterdalnokok; Tannhäuser - Mogyeszt Muszorgszkij: Egy kiállítás képei; Éj a Kopár hegyen - Nyikolaj Rimszkij-Korszakov: Nagyorosz húsvét - Liszt Ferenc: Velence és Nápoly; Magyar rapszódiák; Les Préludes; Szerelmi álmok - Erkel Ferenc: Hunyadi László; Himnusz

4 Frédéric Francois Chopin (śelazowa Wola, 1810. március 1. Párizs, 1849. október 17.) Fryderyk Franciszek Chopin (ur. 22 lutego lub 1 marca 1810 w Żelazowej Woli, zm. 17 października 1849 w Paryżu) polski kompozytor i pianista. Przedstawiciel muzyki okresu romantyzmu, nazywany poetą fortepianu.. U źródeł jego twórczości leżała wrażliwość artystyczna oraz umiejętność czerpania wzorców z polskiej muzyki ludowej. Jego przyjaciółką i towarzyszką życia była pisarka George Sand. Felvett francia nevén Frédéric François Chopin, eredetileg Fryderyk Franciszek Chopin, (lengyel levelezésében olykor Szopen is) lengyel zeneszerzı és zongoravirtuóz. Közép-Lengyelországban, a Varsói Nagyhercegség Mazovia tartományában, a Sochaczew város melletti śelazowa Wolában született. Bár a születés után hetekkel kitöltött anyakönyvben február 22. szerepel, a család március 1-jét tekintette születésnapjának. Édesapja Mikołaj (Nicolas) Chopin (1771 1844) francia bevándorló, édesanyja, Tekla Justyna KrzyŜanowska (1782 1861) lengyel volt. Egy nıvére és két húga volt Chopinnek: Ludwika (1807 1855), Izabela (1811 1881) és Emilia (1812 1827). Néhány hónappal Fryderyk születése után a család Varsóba költözött, ahol a családfı franciatanárként dolgozott. Chopin zenei tehetségét nagyon fiatalon felismerték; zsenialitása a gyermek Mozartéhoz vagy Bachhoz mérhetı. Hét évesen már két polonézt (g-moll és A-dúr) szerzett. A csodagyerek híre megjelent a varsói lapokban, és a kis Chopin a fıvárosi arisztokrata szalonok látványossága lett, és számos jótékonysági koncertet is adott. Elsı zenetanára a Wojciech śywny (1756 1842) hegedőmővész volt, aki 1816-tól 1822-ig volt mestere, míg a tanítványa túl nem szárnyalta. Chopin tehetségének további fejlesztését Wilhelm Würfel (Václav Wefel), neves zongorista és a Varsói Konzervatórium professzora vette át. 1823 és 1826 között Chopin a varsói líceumba járt, ahol édesapja is tanított. Nyaranta a szünidıt vidéken töltötte iskolai barátainál; ez idıben alaposan megismerte és megszerette a lengyel népzenét, amely egyik alapját képezte késıbbi mőveinek is. 1826 ıszétıl Chopin zeneelméletet és zeneszerzést kezdett tanulni a Varsói Konzervatóriumban Józef Elsner zeneszerzı keze alatt. 1831-ben Bécsbe utazott, majd Párizsban telepedett le, ahol élete javarészét töltötte. Chopin 1829-ben járt Bécsben elıször, ahol zongorakoncerteket adott, és kedvezı kritikákat kapott. A következı évben visszatért Varsóba, ahol a Nemzeti Színházban március 17-én bemutatta f-moll zongoraverseny-ét. 1831-ben Chopin örökre elhagyta Lengyelországot, és Párizsban telepedett le. 1835. augusztus 1-jén a francia állampolgárságot is megkapta. Hozzákezdett az elsı scherzókhoz és balladákhoz, valamint etődjei elsı kötetéhez. Ezidıtájt kezdıdött az életét végigkísérı harca a tuberkulózissal. Az 1830-as évek eleje és közepe nagyon termékeny korszaka volt. Legtöbb híres mőve ekkor készült el, rendszeresen adott koncerteket, amelyekrıl rajongó kritikák születtek. 1838-ra Chopin ismert alakja lett Párizsnak. Közeli barátja volt az operaszerzı Vincenzo Bellini és Eugène Delacroix, a festı. Barátja volt Hector Berlioz, Liszt Ferenc és Robert Schumann is; Chopin nekik ajánlotta némely mővét. 1836-ban Chopin titokban eljegyezte a 17 éves lengyel Maria Wodzińskát, de az eljegyzést késıbb felbontották. Még ez évben Liszt Ferenc kedvesénél, Marie d'agoult grófnınél tartott fogadáson Chopin megismerkedett Dudevant bárónéval (azaz Amandine Aurore Lucie Dupinnel), akit leginkább írói álnevén, George Sandként ismerünk. A francia romantikus írókhoz sorolt báróné számos neves személyiséggel (Prosper Merimée, Alfred de Musset, Alexandre Manceau) folytatott szerelmi kalandjáról volt hírhedt. Chopint eleinte nem vonzotta. Valami taszít tıle írta a családjának. A kapcsolatuk 1847-ben ért véget, amikor Sand azzal gyanúsította meg, hogy viszonya van Solange lányával. Egyesek szerint Chopin az anya és lánya között elmérgesedett viszony miatt lépett ki a kapcsolatukból.

5 Sand levelezésére alapozva Chopint aszexuálisnak tartják. Ha így is volt, a kapcsolatuk mégis tíz éven át tartott, és csak a Sand gyermekei, Maurice és Solange miatti viták vetettek véget annak. Együttlétük emlékezetesen viharos és nyomorúságos epizódja a Mallorcán töltött 1838 39-es tél, amelyet egy főtetlen parasztházban, majd az üres és hasonlóan főtetlen Valldemosa kolostorban vészeltek át. Chopin késıbb gyakran panaszolta, mennyire nehéz volt Párizsból idehozatnia és a hegytetıre felcipelni a zongoráját. E reménytelen hangulatú idıszak megjelenik a 24 prelőd-jében (Op. 28), amelyeket fıleg Mallorcán írt. Az idıjárás olyan súlyos hatással volt Chopin egészségére, idült tüdıbajára, hogy kénytelenek voltak visszatérni Párizsba. Chopin és Sand nagyhírő kapcsolatát mutatja be az Impromptu címő film, amelyben Chopint Hugh Grant, Sandot Judy Davis játssza. Az 1840-es évekre Chopin egészsége gyorsan romlani kezdett, hasztalan utaztak Sanddal távoli helyekre. 1849-re fı mővei elkészültek, és a mazurkákra valamint a noktürnökre összpontosított. Utolsó mőve egy f-moll mazurka. Tuberkulózisban halt meg 1849. október 17-én. Kívánságára Mozart Requiem-je hangzott el a temetésén, amelyen mintegy 3000 ember vett részt. A temetés kényszerőségbıl két hétig húzódott, míg a Magdolna templom hozzájárult, hogy a Mozart-mő megkövetelte nıi kórus is felléphessen. Bár a párizsi Père Lachaise temetıben helyezték végsı nyugalomra, szívét és a levelezéseit a varsói Szent Kereszt templom egy oszlopában ırzik. Chopin stílusa és tehetsége sokakra volt hatással. Robert Schumann nagy rajongója volt, (bár az elismerés nem volt kölcsönös); dallamokat vett át tıle és Karnevál szvitjének egy tételét is Chopinrıl nevezte el. Liszt Ferenc, akivel többször tartottak közös koncertet, számos Chopin-darabot dolgozott át szóló zongorára. Chopin szilárd elképzeléssel bírt a mővei elıadásmódját illetıen, de ez sokszor ellentétes már mai elıadói gyakorlattal. Legjobb felvételeket Koczalski, Friedman, Alfred Cortot, Arthur Rubinstein, Malcuzinsky, Byron Janis, Magaloff, Maurizio Pollini és Zimmerman készítette. Chopin koncerttermekben is fellépett, de leggyakrabban barátainak játszott a szalonokban. Csak élete vége felé húzódott vissza a nyilvános fellépésektıl. Több zongoradarabja magában hordozza a sajátos technikáját is; prelődei (Op. 28) és etődei (Op. 10 és 25) gyorsan mértékadóvá lettek. Sokakat inspiráltak, így Liszt Transzcendens etődık és Schumann Szimfonikus etődök szerzeményeit. Valentina Lisitsa Chopin mőveket is játszik Chopin a romantika mozgalmát közönnyel, sıt talán viszolyogva tekintette, és ritkán hozta magát kapcsolatba vele. Még így is, napjainkban Chopin életmővét a romantikus stílus mintaképének tekintik. Azonban a zenéje a véltnél kevesebb jelét hordozza a romantikának. Míg a zenéje kirobbanó érzelmekkel teli, minden mővé klasszikusan tiszta és megfontolt, egy kis romantikus exhibicionizmussal. Lobogó lánggal égı kortársától, Liszt Ferenctıl eltérıen Chopin a közélettıl visszavonult. Kivétel nélkül minden mővében jelen van a zongora, akár szólóban, akár kísérettel. Mővei többsége szóló zongorára írt, kevesebb a kísért (második zongora, hegedő, cselló, énekhang vagy zenekar közremőködését igénylı) darab. Forrás: Wikipédia, szabad enciklopédia

6 1. Chopin családja A Chopin család francia eredető. Chopin nagyapja, François Chopin (Chappen v. Chapin) bognárkodó szılısgazda, egyúttal megyei biztos is volt. Fryderyk Chopin édesapja, Nicolas (Mikołaj) Chopin 1771. április 15-én a lotharingiai Marainville-ban született, és még fiatal korában elhagyva Franciaországot Lengyelországban telepedett le. François Chopin 1703 Catherine Oud (sz.: 1676-1714. jún. 28.) 1738. febr. 4. Claude Chopin François Chopin Dominique Chopin Nicolas Chopin 1. Elisabeth Bastien (sz. 1704) (sz.: 1706. dec. 17.) (sz.: 1710. okt. 10.) (1712. szept. 26.) (. 1747. szept. 22.) - 2. Françoise Dauphin (6 gyermeke született) 3. Barbe Camuset Charles Deflin Suzanne Renard 1769 François Chopin Marguerite Deflin Dominique Chopin Claude Chopin Jean-François Chopin (sz. 1738. nov. 9.) (sz.: 1736) (sz. 1741. febr. 14.) (sz. 1743. nov. 23.) (sz. 1747. szept. 21.) Anna Chopin Nicolas Chopin* Elisabeth Chopin Marguerite Chopin (sz.: 1769. nov. 23.) (sz.: 1771. ápr. 15., Maurenville-1844.) (sz.: 1773. jan. 28.) (sz. 1775. aug. 5. és 1775.) 1806 Tekla Justyna Krzyzanowska (sz.: 1782-1861) Ludwika Marianna Chopin Fryderyk Franciszek Chopin Justyna Izabela Chopin Emilia Chopin (sz. 1807. ápr. 6.) (sz. 1810. márc. 1., Zelazowa Wola) (sz.: 1811. júl. 9.-1881) (1812. nov. 1855. október 29.) 1827. ápr. 10.) *: Mikołaj Chopin (tkp. Nicolas Chopin, sz.: Marainville-sur-Madon, 1771. április 15.; Varsó, 1844. május 3.) Chopin családfája

7 XV. Lajos 1738-ban ajándékozta apósának, Stanisław Leszczyńskinek, Lotaringiát, mint élethossziglani hercegséget, miután az utóbbit megfosztották Lengyelország trónjától. Ekkor Maria Leszczyńska volt Franciaország királynéja. - 1733. február 1-jén II. (Erıs) Ágost lengyel király halála váltotta ki az 1735-ig elhúzódó lengyel örökösödési háborút, amely 1733-1738 között zajlott. Lengyelországban II. Erıs Ágost halála után a lengyel nemesség ismét Staniszław Leszczyńskit választotta meg királlyá (1733-1736), ıt Franciaország, Spanyolország és Szardínia is támogatta, de az orosz és a szász beavatkozás következtében hamarosan újra elvesztette a trónt. Oroszország és a Habsburg monarchia Leszczyński ellenében viszont Erıs Ágost fiát, III. Ágostot ültette a lengyel trónra. III. Ágost meg is tudta tartani azt. Leszczyński Szaniszló lemondása után Franciaországban élt. Az 1738. évi bécsi békében Leszczyński Szaniszló megkapta Lotharingiát, melynek hercege, a késıbbi I. Ferenc német-római császár, cserébe kapta Toscanát. Leszczyński Szaniszló 1766-ban bekövetkezett halála után egész Lotharingia Franciaországhoz került. (Lotharingia 1871-1918 között Németországhoz tartozott.) - Lotaringiában szép számmal telepedtek le Stanisław Leszczyńskivel rokonszenvezı lengyelek. (Stanisław Akadémia nevő líceum a mai napig létezik Nancyban, Lotaringia fıvárosában.) Az ország helyzete III. Ágost (1734-1763) alatt sem javult. Megbénult a közigazgatás. A köznemesség a mágnások zsoldjába süllyedt. Nicolas Chopin még csak egy éves volt, amikor 1772. augusztus 6-án Oroszország, Poroszország és Ausztria aláírták a Lengyelország elsı felosztását kimondó egyezményt. Marainville Charles-Joseph de Rutant gróf, Leszczyński kamarása hatalmas birtokához tartozott, de 1780-ban, amikor Nicolas Chopin kilencéves volt, eladták Michał Jan Pac lengyel grófnak, aki saját birtokigazgatóját hozatta el Lengyelországból, egy bizonyos Jan Adam Weydlichet. Weydlich és felesége hamarosan megismerkedtek François Chopinnel, a bognárral, akinek Nicolas nevő fiát azonnal a szívükbe zárták. Hét évvel késıbb, 1787-ben Pac gróf eladta birtokait, beleértve Marainville-t és három másik falut, a Weydlich család pedig hazatért, és magukkal vitték Nicolas Chopint, aki akkor tizenhat éves volt. Nicolas (Mikołaj) Chopin 1787-ben érkezett Varsóba. Lengyelországba érkezve könyvelıként talált állást egy francia tulajdonú, varsói tubáküzemben. Amikor az üzem beszüntette termelését, Chopin házitanító lett az özvegy Ewa Lączyńska grófnı birtokán. Már Varsóban volt, amikor 1791. május 3-án a szejm megalkotta az új májusi alkotmányt, melyre Szaniszló Ágoston Poniatowski [Stanisław Poniatowski (1764-1793)] lengyel király is felesküdött. 1792. január 23-án azonban Oroszország, Poroszország és Ausztria aláírták Lengyelország második felosztását is. 1794-ben a varsói nép forradalmi megmozdulása váltotta ki a Tadeusz Kościuszko vezette felkelést. Mikołaj Chopin, mint lelkes lengyel patrióta vett részt az 1794-es Kościuszko-féle felkelésben, s a felkelést vezetı Varsói Nemzeti Gárdában kapitányi rangig vitte. A pragai csatában Kiliński katonájaként vett részt. Az 1794-i ostrom során az orosz hadsereg tömegmészárlást hajtott végre a jobbparti városrész, Praga lakossága között. Tadeusz Kościuszko tábornok, miután hazájában vereséget szenvedett az oroszoktól, Amerikába ment, és csatlakozott a telepesek függetlenségi küzdelméhez. Kościuszko jelszava így hangzott: A ti szabadságotokért és a miénkért. A felkelés bukása után, 1795-ben aláírták Lengyelország harmadik felosztását. A király lemondott a trónról. Varsó porosz uralom alá került. Ezt követıen Nikcolas Chopin Lączyńska grófnı gyermekeit nevelte Czerniejewóban (két fiú mellett egy kislányt tanított). A kisebbik leány, Maria Lączyńska késıbb Maria Walewska néven 1806-tól Bonaparte Napóleon szeretıje lett. Nicolas (Mikołaj) Chopin 1802-ben került jószágigazgatóként a Skarbek-grófok śelazowa Wola-ban lévı birtokára. Ludwika Skarbek kastélyában Fryderyk Skarbek házitanítója lett. Itt ismerkedetett meg Tekla Justyna KrzyŜanowskával (1782 1861) a kastélyban Nicolas Chopin hegedőn és fuvolán, Justyna zongorán is játszott. 1806. június 2-án kötöttek házasságot. Nicolas Chopin 35 éves, Justyna KrŜyzanowska 24 éves volt ekkor. śelazowa Wola 1807-tıl a Varsói Hercegség része lett. A nagyhercegség uralkodója Frigyes Ágost szász király lett.

8 Fryderik Chopin tehát egy Varsó melletti mazóviai faluban, śelazowa Wolában lévı kis udvarházukban (a templomi anyakönyv szerint 1810. február 22-én, édesanyja állítása szerint azonban március 1-jén) született. A keresztelést a śelazowa Wolától 10 km-re fekvı, Sochaczew melletti Brochów község lelkésze végezte. śelazowa Wola, Chopin szülıháza Három lánytestvére volt, Ludwika (1807. április 6-án született), Justyna Izabela (1811. július 9-én született) és Emilia (1812. november-1827. április 10.). Chopin szülei Chopinék 1810-ben költöztek be Varsóba. Varsó Napóleon bukása után a Lengyel Királyság fıvárosa lett, Sándor cár lengyel királlyá koronáztatta magát. Mikołaj Chopin 1811 körül a varsói egyetemmé fejlıdött egykori kadett-iskola a Szkola Rycerska tanára volt. 1813-tól líceumi tanár lett. Napóleoni háborúk: Jan Henryk Dąbrowski vezetésével 1796-ban, a forradalmi francia sereg oldalán megalakult a lengyel légió, melynek indulója Josef Wybicki szerzeménye a Jecze Polska nie zgniela ( Nincs még veszve Lengyelország ) címő dal lett, ez lett késıbb a lengyel nemzeti himnusz is. 1797-ben, Itáliában, a francia protektorátus területén I. Napóleon oldalán lengyel légiók alakultak, céljuk az ország felszabadításáért folytatandó harc volt. Dąbrowski tábornok 1770-1792-ben a szász lovasságnál szolgált, 1792-ben a lengyel hadsereg szolgálatába lépett. 1794-ben részt vett a Kościuszko-féle felkelésben és Varsó védelmében. 1796-ban Franciaországba emigrált, 1797-ben megszervezte az itáliai lengyel légiókat. Kościuszko 1806-ban Nagy-Lengyelországban felkelést indított a porosz uralom ellen, s részt vett az 1806-1807-es, az 1809-es és az 1812-es napóleoni hadjáratban. A napóleoni háborúk korában a Bug és a Narew egybeömlésénél, magasparton fekvı Serock közelében fontos erıdtámaszpont volt. - Az innen 22 km-re fekvı mazowiai Pułtuskban, a városi invalidusház volt 1806-ban a császár vezérkarának székhelye. A pułtuski csatára 1806. december 26- án került sor Pułtusk-nál, Új-Kelet-Poroszországban, (ma: Lengyelországban) Leontyij Leontyjevics Bennigsen herceg körülbelül 40 000 45 000-es serege (128 ágyúval) és Jean Lannes marsall 20.000 francia katonája között. A csata eldöntetlenül ért véget, az oroszok visszavonultak.

9 Varsótól északra, a Bug és a Visztula összefolyásánál fekvı Modlin erıdjét, a hajdani cári Oroszország és a poroszok által megszállt lengyel területek határán 1810-1812 között még Napóleon utasítására kezdték építeni. Késıbb orosz, majd 1939 után náci megszállás alá került. 1809-ben a Varsói Királyság Józef Poniatowski vezette 12000 fıs hadserege Raszyn mellett ütközött meg a Ferdynand d Este fıherceg vezetése alatt álló, a lengyel hadseregnek több mint kétszeresét kitevı osztrák sereggel. Napóleon oroszországi 1812-13. évi hadjáratában a lengyel hadtest parancsnoka Józef Antoni Poniatowski herceg (1763-1813), lengyel tábornok és francia marsall volt, aki a Tadeusz Kosciuszko vezette 1794-es lengyel felkelésben hadosztályparancsnokként vett részt. 1812. június 24-én I. Napóleon mintegy 480000 fınyi hadsereggel átkelt a Nyemenen, Oroszország határfolyóján. Seregében volt Schwarzenberg herceg osztrák (Napóleon XIII. számú) hadteste is. 1812. szeptemberében Bonaparte Napóleon Borogyinónál meghátrálásra kényszerítette Kutuzovot, de nem tudta megsemmisíteni az orosz hadsereget. Elfoglalta ugyan Moszkvát, békét azonban nem tudott kötni, vissza kell fordulnia. Az eredménytelen hadjáratban novemberben megsemmisült a francia hadsereg. Az 1812. évi oroszországi hadjárat elvesztése után orosz katonaság szállta meg a Varsói Nagyhercegség területét, a lengyel seregek megmaradt része a franciákkal visszavonult. Kutuzov tábornagy 1813-ban Bolesławiec sziléziai ipari városban halt meg útközben. Napóleon Nagy Hadseregé -nek 1812. évi oroszországi pusztulása után, 1813-ban Poroszország és Oroszország katonai szövetséget hozott létre. A kezdeti sikerek ellenére Napóleon Poroszországgal és Oroszországgal fegyverszünetet kötött, de Ausztria, Anglia és Svédország mégis a szövetségesekhez csatlakozott. 1813. augusztus 26-27. között zajlott le a drezdai csata. A Nagy-Britannia Oroszország Ausztria Poroszország Svédország által indított felszabadító háborúban a túlerıben lévı szövetséges seregektıl a Lipcse melletti, 1813. október 16-19. között lezajlott népek csatájá -ban I. Napóleon megsemmisítı vereséget szenvedett. A csatában részt vett Széchenyi István huszártiszt is. A lengyelek vezére, Józef Poniatowski is elesett az 1813. évi lipcsei csatában. August Neidhardt von Gneisenau gróf, mint Gebhardt Leberecht von Blücher vezérkari fınöke (1813-1815) jelentıs szerepet játszott a franciák elleni gyızelmekben. Párizs 1814. március 13-án elesett, a szenátus április 2-án Napóleont lemondásra kényszerítette, és 1814. április 6-án Fontainebleau-ban lemondott. I. Napóleont elıbb Elba szigetére számőzték, ahonnan 1815. március 1-jén visszatért, de a június 18-i waterloo-i (Belgium) csatában az angol Arthur Wellesley Wellington (1769-1852) herceg (1814), tábornagy és politikus, valamint Gebhardt Leberecht von Blücher (1742-1819), 1814-tıl Wahlstett hercege, porosz hadvezér gyızelmet aratott Napóleon felett. Ezzel Napóleon száznapos uralma véget ért. Ezt követıen Szent Ilona szigetére számőzték, ahol 1821. május 5-én hal meg. 1815 A Kongresszusi Lengyelország Lengyelországnak az 1815. évi bécsi kongresszus határozata alapján Oroszországhoz került része -, Lengyel Királyság néven 1831-ig korlátozott alkotmánnyal rendelkezett. A napóleoni háborúkat lezáró 1815. évi bécsi kongresszuson a három gyıztes hatalom: Poroszország, a cári Oroszország és Ausztria Krakkó hovatartozásáról nem tudott megegyezni. A 25000 lakosú várost, Köztársaság címen önálló állammá nyilvánították. A megszállt Lengyelország területérıl ide menekültek a lengyel vezetı értelmiségiek. A Varsótól nyugatra fekvı Walewice a Walewski-család fészke volt. Maria Walewska grófnınek Napóleontól született fia, Alexander Walewski gróf itt született. Alexander Walewski Franciaország késıbbi külügyminisztere lett. I. Napóleon Mária Lujzától született fia, II. Napóleon (Ferenc Károly József Bonaparte), Reichstadt hercege, a Sasfiók (1811-1832) apja halála után osztrák felügyelet alatt élt.

10 1816-1826 2. Chopin gyerekkora A kis Fryderyk 1816-ban kezdte meg zenei tanulmányait a cseh származású Wojciech (Adalbert) śywnynél, akitıl zongoraleckéket vett. Fryderyk Chopin csodagyerek volt, karikatúrákat rajzolt, verseket írt és négykezest zongorázott Ludwikával. Német klasszikusokkal ismerkedett, így Johann Sebastian Bach mőveivel. Szívesen improvizált, és 1817-ben hétévesen megjelent elsı kompozíciója, egy polonéz (g-moll polonéz). Elsı hangversenyét 1818. február 24-én, nyolcévesen, a Kék Palota báltermében adta a Jótékonysági Egylet javára, a bécsi zeneszerzı, Adalbert Gyrowetz zongoraversenyét játszotta. A palotát építtetıje, Radziwiłł palotának is nevezték, birtokosa pedig ekkoriban Stanisław Zamoyski herceg volt. Zamoyski sógora, Adam Czartoryski herceg szintén a Kék Palotában lakott; Chopin itt találkozott vele elıször, találkozásuk egy életre szóló ismeretség kezdete volt. Chopin híre olyan gyorsan terjedt, hogy hamarosan felkérték, játsszon a Belweder Palotában is, Konsztantyin nagyhercegnek és családjának. A Chopin család hamarosan elköltözött śelazowa Wolából, bár Chopin késıbb is többször járt itt (elıször 1823-ban), Mazovia hangulata, népének zenéje, éneke nagy hatással volt mővészetére. Amikor Maria Fjodorova cárné, Sándor cár és Konsztantyin nagyherceg anyja 1818-ban Varsóba látogatott, egy líceumi elıadáson maga is meghallgatta Chopint, aki két új, saját szerzeményő polonézzel kedveskedett neki. 1819-ben a kilencéves Chopin játékától elbővölt híres olasz énekesnı, Angelica Catalini (1779-1849) egy aranyórával ajándékozta meg. Chopin tizenegy év alatt, 1818-1829 között mindössze hétszer lépett föl nyilvánosan Lengyelországban. Ezen kívül számtalan fellépése volt a Belweder palotában, illetve a varsói szalonokban, tizenöt éves korától pedig egy varsói templomban orgonált. Tizenegy éves korától Fryderyk az újonnan létesített Varsói Konzervatóriumban tanult zeneszerzést. 1822-ben, amikor Fryderyk tizenkét éves lett, Mikolaj Chopin, Józef Elsner gondjaira bízta a fiút. Chopin 1823-1826 között líceumba járt. Tizenhat évesen elfogadhatóan tudott franciául, németül és olaszul. Chopin a cár elıtt is fellépésre kényszerült. A cár gyémántgyőrőt ajándékozott neki. Konstantin nagyherceg és Novoszilcov gróf, cári kormánybiztos önkényeskedései hatására Walerian Lukasiński ırnagy vezetésével Hazafias Társaság alakult, amelyet azonban fölgöngyölítettek, vezetıit várbörtönre ítélték. 1825 áprilisában Sándor cár bevonult Varsóba, és összehívta a szejmet. Poznańból Antoni Radziwiłł herceg, a porosz király helytartója is megérkezett, ı volt a szerzıje a Faust Goethe által is elfogadott elsı és egyetlen zenéjének. A testi egészség tekintetében azonban, sajnos, más volt a helyzet. Chopin vézna, gyenge, sokat betegeskedı gyermek volt, aki különösen a megfázásra volt rendkívül hajlamos: rendszeresen bajlódott felsı légúti megbetegedésekkel. Gyakran volt mandulagyulladása is. Az orvosok ezért a nyári szünidıben szabad levegıre, vidékre küldték, egyébként pedig az egészségesnek tartott zabkása és egy pörköltmakk-ırleménybıl fızött ital bıséges fogyasztásának elıírásán kívül hashajtással és piócákkal kezelték. Chopin leveleinek visszatérı motívuma ekkoriban: "zabkásával etetnek, mint valami lovat". A gyermek Chopin alkatától nemcsak testileg, hanem lelkileg is távol állt a sok mozgás a szabad levegın, a sportolás. Érzékeny és könnyen elérzékenyülı, introvertált természete már ekkor megmutatkozott. Ez azonban valóban alkati volt és nem betegség, amint ezt gyengéd családi kötıdése és számos jó barátja bizonyítja. Nehezen oldódott, de nagyon is szociális lény volt. A fiatal Chopin valószínőleg nem volt boldogtalan: ábrándos, elvágyódásra és borúlátásra hajló természete humorral és a - meghitt - társaság szeretetével párosult.

11 3. Chopin sikerei 1826 1818-ban alapították a Varsói Egyetemet. Stanisław Staszic alapította meg a Tudományos Társaságot, 1825-ben pedig megalakult a Mőegyetem. 1825. december 7-én, Taganrogban elhunyt I. Sándor cár, lengyel király. A pétervári orosz tisztek dekabrista felkelését leverték, Varsó is forrongott, s 1826. január-februárjában lengyel hazafiak százait tartóztatták le összeesküvés vádjával. 1826-ban hunyt el Stanisław Wawrzyniec Staszic (Piła, 1755. november 6. Varsó, 1826. január 20.) író és publicista, filozófus, földrajztudós, katolikus pap, a lengyel felvilágosodás legjelentısebb alakja, a parasztság szabadságának harcosa. Temetésén ezrek vettek részt, és nemzeti tüntetéssé változott. Gyászleplébıl Chopin is szerzett egy darabot. Chopin 1826-ban érettségizett. Tizenöt éves korában megjelent elsı, zongorára írt opus 1 c-moll rondója. Chopin elsı nyomtatásban megjelent mőve az 1825-ben komponált "Elsı zongora-rondó" (Premier Rondeau pour le piano) volt. Ezt az opus 1-es, c-moll rondót Luisa Lindének, a líceumi rektor feleségének ajánlotta. Elsı külföldi koncertjét 1826. augusztus 16-án, a sziléziai gyógyfürdıhelyen, Reinertzben (Duszniki) adta, ahol anyjával meg Ludwikával és Emilkával nyaralt (augusztus-szeptember). Dusznikiban fémes vizeket és kecsketejet ittak (az utóbbit tüdıpanaszok ellen javallották), és gızzel inhaláltak. Fryderyk Chopin emlékmőve Duszniki-Zdrójban Duszniki-Zdrój (németül: Bad Reinerz, csehül: Dušníky) az Alsó-sziléziai Vajdaságban fekvı város a Kłodzkói Járásban. A Kłodzkói-völgy dél-nyugati részében helyezkedik el. A fıtéren álló házak egyikén emléktábla emlékeztet arra, hogy 1669-ben lemondása után, Jan Kazimierz lengyel király, útban Franciaországba itt szállt meg. Külön érdekesség az ipari mőemlék, az 1605-ben, a Bystrzyca Dusznicka partján épült papírmalom, amely az egyetlen ilyen fajta objektum az egész országban. A közelmúltban szép freskókat fedeztek fel benne. A barokk kori iparépület jelenleg papírmúzeum. Fryderyk Chopin Színház (Teatr Zdrojowy im. Fryderyka Chopina) és Chopin emlékmőve Diszniki-Zdrójban

12 Az 1324-tıl városként ismert település két részbıl áll: a dombon fekvı városból és a völgyben elhelyezkedı üdülıhelybıl. Fı látnivalója a Szent Péter és Pál-templom (Kościół św. św. Piotra i Pawla) és a reneszánsz piactér (renesansowy rynek). A Városháza barokk stílusban épült. Az Üdülı parkban (Park Zdrojowy) Chopin emlékmő található. A gyógykórház (a Szpital Uzdrowiskowy Jan Kazimierz) mellett a Fryderyk Chopin Színház (Teatr Zdrojowy im. Fryderyka Chopina) az üdülıhely fı látnivalója, amely tulajdonképpen az egykori udvarházként (Dworek Chopina) 1802-1805 között fából épült, mint a társaskör háza ("dom towarzyski"). 1826 augusztusában itt adott koncertet a tizenhat éves Fryderyk Chopin. Chopin szobrát 1897-ben állították (W. Lewandowski mőve). 1826-ban Józef Ksawery Elsner vezetésével kezdte meg tanulmányait a Varsói Konzervatóriumhoz tartozó hároméves Központi Zeneiskolában. E korszak eredménye legalább két rondó zongorára, egy trió, egy mazurka, egy szonáta és egy korabeli gyászinduló. Elsner a sziléziai Grodnóban született. Elıször teológiát tanult Boroszlóban (Wroclaw), majd Bécsben zenésznek állt. A brünni színház zenekarában lett elsıhegedős, majd 23 évesen a lembergi Opera karmestere lett, itt hét operát komponált. Varsóban a Nemzeti Színházon belüli Opera vezetıje és komponistája lett. Ebben az idıben bár a százezer lelket számláló Varsó nem tartozott a zenei központok közé -, Chopin szenvedélyesen részt vett minden zenei esten, koncerten, operaelıadáson. A szülei által vezetett diákotthonból négy bentlakó diákkal kötött szoros barátságot. Tytus Woyciechowskival, Jan Białobłockival (1805-ben született, de már korán, 1827-ben csonttuberkolózisban halt meg), Jan Matuszyńkivel és Julian Fontanával. Tytus Woyciechowski két évvel volt idısebb Chopinnél, és szintén śywnymél tanult zongorázni. A két fiú 1823-ban ismerkedett össze, és késıbb gyakran játszottak négykezest. Tytus otthona a Varsótól keletre fekvı Lublin melletti Poturzyn-birtok volt, ahová a líceumi érettségi után visszatért, hogy gazdálkodjon. Érettségi után mindössze háromszor tölthettek hosszabb idıt egymás társaságában. 1827 1827. április 10-én tüdıvészben elhunyt Chopin húga, a tizennégy éves Emília, amely Fryderyket nagyon megrázta. Feltehetıen maga Chopin is harminc éven át szenvedett tuberkolózisban. A Koch-bacilus nagyon korán megfertızte ıt is. Chopin korában a tüdıvész Lengyelország-szerte igen elterjedt betegség volt, és minden századik halálért felelt. Akkoriban még nem tartották fertızı betegségnek. A tuberkolózis (gümıkór) kórokozóját 1882-ben izolálta dr. Robert Koch német bakteorológus. A sztetoszkópot már 1819-ben föltalálta egy francia orvos, de Lengyelországban, ebben az idıben még nem lehetett beszerezni. A köhögés és a sápadtság szolgált a diagnózis alapjául. Chopin Mozart Don Giovanni-jának duettje, Là ci darem la mano ( Nyújtsd a kezed, te édes ) Don Giovanni és Zerlina duettje alapján írta a B-dúr variációk zongorára és zenekarra címő mővét, melyet Tytus Woyciechowskinak dedikált. [Don Giovanni Wolfgang Amadeus Mozart kétfelvonásos operája. A librettót Lorenzo da Ponte írta. Az operát 1787. október 29-én mutatták be.] Ez volt az elsı mőve, amely Lengyelországon kívül, éspedig Bécsben jelent meg három évvel késıbb, 1830-ban. Schumann 1831 ıszén elolvasta, és a lipcsei Allgemeine Musikalische Zeitungban írt róla. Az egyre népszerőbb Fryderyk Chopin 1827-ben és 1829-ben két ízben is felkereste Antoni Henryk Radziwiłł herceg Antoninban álló vadászkastélyát.

13 1828 A tanulmányokkal párhuzamosan egyre többet komponált. 1828-ban Chopint sürgısen Samnik üdülıfaluba küldték kúrára, ott írta opusz 8-as, g-moll trióját zongorára, hegedőre és csellóra. Zenei élményeit is folyamatosan győjtötte. Míg korábban Gioacchino Antonio Rossini (1792-1868) Sevillai borbélya hatott rá, 1828-ban Hummel vendégszerepelt Varsóban, s 18 évesen Johann Nepomuk Hummel káprázatos koncertje nyőgözte le. A bravúros zongorajáték láttán ujjgyakorlatokat készített magának. Chopin tıle sajátította el a zongorajáték sima eleganciáját, kecsességét, ami kompozícióin is nyomot hagyott. Útlevelének tanúsága szerint Chopin testmagassága 170 cm volt, ám rendkívüli soványsága miatt kissé hórihorgasnak hatott. Keze igen finom és keskeny volt, egyébként nıiesen finom alakját kiugró sasorra tette mégis férfiassá és különlegessé. (Egy kései levelében, keserő humorral, két legkérlelhetetlenebb ellenségeként említi nagy orrát és nem elég mozgékony negyedik ujjait...) Chopin 1828-ban Berlinbe utazott Feliks Jerockival, a varsói egyetem álattani tanszékének tanárával a természetbúvárok kongresszusára, melynek elnöke Alexander Humboldt volt. Nem hagyta ki az Operaház mősorait és a Singakademie elıadásait. Győjtötte az élményeket. Paganini, "az ördög hegedőse" több koncertet is adott Varsóban, melyeken természetesen Chopin is jelen volt. Hamarosan ı is nemzetközi szinten csillogtathatta meg tehetségét. Chopin 18 évesen, 1828-ban szerezte a különlegesnek mondható, ötnegyedes idımértéket alkalmazó c-moll zongora szonátáját (op. 4.), melyet Elsnernek dedikált [Chopin: c-moll zongora szonáta No.1 op.4. (1827-28) sonata fortepianowa nr 1 c-moll, op.4.]. 1829 1829. május 24-én lengyel királlyá koronázták I. Miklós orosz cárt. Az ünnepi misét a varsói Szent János fıvétele (Katedra Św. Jana) székesegyházban tartották. I. Miklós cár rémuralmat vezetett be Oroszországban, Lengyelországban pedig soha nem látott elnyomást teremtett, és tömeges letartóztatásokat rendelt el. Elızı nap azonban Niccolo Paganini lépett fel a lengyel fıvárosban lévı Nemzeti Színházban és kezdte meg koncertsorozatát. Chopin teljesen a hatása alá került. A tehetséges Chopin 1829-ben sikeres koncerteket adott Bécsben. Chopin Krakkón és Ojcówon keresztül meg a Beszkideken át, 1829. július 31-én érkezett Bécsbe, az osztrák fıvárosba, Gluck, Haydn, Mozart és Beethoven városába. Chopin Bécsben találkozott dr. Johann Malfattival, Ausztria császárának háziorvosával, Beethoven egykori barátjával, akinek felesége, Helena Ostrowska (1794 1826), a Lengyel Királyság egyik szenátorának lánya volt. Malfattiék azonnal fiukká fogadták. Bécsben Gallenberg grófnak, a Kärtnertor-Theater igazgatójának javaslatára, augusztus 11-én este tartotta elsı koncertjét. Beethoven Prometheus-nyitány, Rossini- és Vaccai-áriái mellett Chopin Variációiból (Là ci darem), Freie Fantesie-bıl állították össze. Chopin improvizációival elbővölte a közönséget. Moritz Lichnowsky gróf (1771-1837) kérésére augusztus 18-án újabb koncertet adott, melyen többek között elhangzott Chopin Rondo à la Krakowiak-ja és Mayrader Polonéze is. Bécsi koncertjeihez nagy segítséget nyújtott a cseh Wilhelm Würfel orgonista, aki a korábban a varsói konzervatórium tanára volt, s most az osztrák fıvárosban karmesterkedett. Prágán és Clary und Aldingen hercegek birtokához tartozó Töplitzen (Teplitz, Teplice) keresztül, ahol Clary hercegék szalonjában négyszer is improvizált, Drezdába érkezett. Itt szerezte Karl Maria von Weber a Bővös vadász c. operáját. Drezdában megnézte Goethe Faust c. darabját, majd Boroszlón és Kaliszon keresztül visszaérkezett a lengyel fıvárosba. Chopin Varsóba történı visszatérése után nemzetközi hírnévre törekedett. Ide visszatérve fellángolt titkolt szerelme Konstancja Gładkowska énekesnı iránt. Konstancja Radomból került Varsóba. Apja a vár intendánsa volt. Konstancja Soliva tanítványa volt a konzervatóriumban. Itt barátságot kötött Volkova kisasszonnyal, egy orosz hivatalnok lányával, aki ugyancsak a konzervatórium növendéje volt.

14 Chopin péntekenként felkereste barátját, Joseph Kessler német zongoramővészt. Chopin rövid idıre Radziwiłł herceg Antoninban lévı birtokára utazott, ahol esténként zongoradarabokat adott elı. - Chopin játszott Antoni Radziwiłł herceg berlini szalonjában is. Az Antoninban álló Radziwiłł vadászkastélyt 1822-1824 között Karl Friedrich Schinkel (1781-1841) építette Antoni Henryk Radziwiłł herceg (1775-1833) számára. A palota fából készült, görögkereszt alaprajzú épület, melyet nyolcszöglető középrészhez négy kisebb szárny hozzácsatolásával nyertek. Homlokzata császári sárga (németül: Kaisergelb) színő. Fryderyk Chopin 1827-ben és 1829-ben kétszer is ellátogatott ide, melyet az épület homlokzatán emléktábla örökít meg. A kastélyt 1939-ben az akkori tulajdonosa, Michael Radziwiłł herceg Hitlernek adományozta, így 1939-1944 a vadászkastély tulajdonosa Adolf Hitler volt. A vadászkastélyt Jerzy Waldorff-Preyss h. Nabram (1910-1999) lengyel író, újságíró és zenekritikus erıfeszítésének köszönhetıen, 1975-1978 között felújították, szállodáta és éttermet alakítottak ki benne, elnyerve az Europa Nostra '94.-díjat. A vadászkastély körül angolpark és egy tó terül el. A tó közepén lévı fehérmárvány sírkı alatt Antoni Radziwiłł lányai, Frederica Helena és Louise nyugszanak. A környéken tiroli historikus épületek találhatók. A kastélypark a Chopin ısz színeiben Nemzetközi Fesztivál (Międzynarodowego Festiwalu "Chopin w barwach jesieni".) helyszíne. Chopin 1829. évi antonini tartózkodásának eredménye a C-dúr polonaise csellóra (op. 3.) [Polonaise Brillante op. 3]. Eliza hercegkisasszony a mővész arcképét is megfestette. Chopin két zongoraversenyének sorrendjét megtévesztı opusz-számaik következtében az utókor felcserélte; a valóságban az f moll versenymővet 1829-ben, az e-moll koncertet 1830-ban komponálta a zeneszerzı. F-MOLL ZONGORAVERSENY, OP. 21 1830 (I. Maestoso; II. Larghetto; III. Allegro vivace) Ez a koncert Chopin elsı zongoraversenye; 1829-ben íródott. Elsı tétele a klasszikus szonátaforma felépítését követi. E forma tagolását a komponista a zenekari tuttira bízza: az expozíció elején bevezet, majd rövid összefoglalással elıkészíti a kidolgozást; visszavezet a reprízhez, és kóda helyett befejezi a tételt. A szonátaforma dramaturgiája az expozícióban a témák bemutatása, a kidolgozásban ezek fantáziaszerő továbbszövése, a reprízben visszaidézése a zongoraszólóban játszódik le. A lassú tétel csöndes, szemlélıdı hangulatát a középrészben izgatott recitativók segítségével fokozza drámaivá a zeneszerzı, majd a visszatérı ábrándos dallammal újból feloldja a feszültséget. A tételt a zenekar rövid kommentárjai foglalják keretbe. A finálé elegáns és bıvérő táncmuzsika, a lengyel nemzeti táncok látványos kavalkádja. Mindkét moll-hangnemő koncert végén dúr-hangnem deríti fel a befejezés hangulatát. Varsó visszatérve 1830. március 17-én a Nemzeti Színházban tartotta elsı koncertjét. Adagio-ja és Rondo-ja sikert aratott, Fantázia lengyel dallamokra a közönség tetszését váltotta ki. Második, ismét sikeres koncertjére március 22-én került sor. 1830-ban, Staszicz kezdeményezésére a híres dán szobrász, Thorwaldsen elkészítette Mikołaj Kopernikusz varsói szobrát. 1830 májusának végén a szejm ülésszakát I. Miklós cár jelenlétében nyitották meg. Az estélyeken azonban az oroszellenes Chopint mellızték. 1830 májusának végén és júniusában Henriette Sontag adott nyolc koncertet a varsói Nemzeti Színházban. Majerné estéjén való fellépése után Chopin Poturzyba utazott az aratóünnepre. Július 21-én már újra Varsóban volt, ahol megtekintette Konstancja Gladowska elsı fellépését az Operában. Az énekesnıtıl késıbb szalagot kapott emlékül. Chopin egyedüli barátja Tytus Woyciechowski, egykori osztálytársa volt, aki Varsótól kétszáz mérföldnyire, Lublintól távol esı faluban, Poturzyban gazdálkodott. 1830 augusztusában Chopin mintegy tíz napon töltött Tytusszal Poturzynban. Tizenkét levelet írt neki. 1830. augusztus 5-én Stefan Witwicki költı (1801 1847) Népdalok címő kötetét Chopinnak ajánlotta, s egyúttal lebeszélte ıt arról, hogy a felkelésre készülı Varsóba visszatérjen.

15 E-MOLL ZONGORAVERSENY, OP. 11 (I. Allegro maestoso; II. Romance. Larghetto; III. Rondo. Vivace) A versenymő nagylélegzető mőformájában Chopin sohasem vált igazán otthonossá. Intim vallomásokra hajló, gyengéd és érzékeny lénye inkább a finoman árnyalt kismővészet jellemdarabjaiban talál adekvát kifejezést. S amikor mégis nyilván a kor divatjának engedve nagyobb terjedelmő alkotásra szánja magát, akkor is inkább a részletek bonyolult megmunkálásában leli kedvét. A zongora páratlan kifejezési lehetıségei mellett Chopin számára a zenekar másodrendő szerepet játszik: mivel valamennyi gondolatát elsıdlegesen zongorára fogalmazta, versenymőveinek tutti szakaszai úgy hatnak, mintha e zongorán fogant gondolatokat a zeneszerzı kényszerőségbıl transzponálta volna az együttes hangszereire. Nem is tölt be versenymőveinek zenekara más hivatást, mint azt, hogy a szólóhangszer mondanivalóját elıkészítse, ragyogását kontrasztszíneivel még jobban kiemelje, ékes jelenlétét hódolattal övezze. Az elsı tételt bevezetı tutti mindamellett impozáns: a szonátaforma témái határozott karakterrel mutatkoznak be, és pazar kibontakozás lehetıségeit hordják magukban. S amint a szólóhangszer belép, nem is szorul többé a zenekar támogatására, szuverén módon fejleszti ki a heroikus-férfias fıtémát, a szenvedélyes melléktémát, a fantáziaszerő átvezetı dallamokat. Gazdagon áradó érzelemvilág és dúsan gyöngyözı pianisztikus bravúr jellemzi ezt a nagyszabású megnyitó tételt. A lassú tételnek Chopin talán Mozart versenymőveire emlékezve? a Románc címet adta. A zeneszerzı magánéletét ez idı tájt felkavaró szenvedély, Constantia Gładkowska énekesnı iránt érzett szerelme ihlette ezt a gyengéd és ábrándos muzsikát, amelyben Chopin nocturne-jeinek gazdag ornamentikája és légiesen karcsú dallamvilága illeszkedik a ciklikus nagyforma kereteibe. A finálé ugyancsak megırzött valamit a Mozart-zongoraversenyek csillogó társalgási tónusából, de Chopin lengyel népzenei élményei ennek a tündöklı társasjátéknak karakterisztikus színeket kölcsönöznek a kelet-európai folklór gazdag palettájáról. Chopin szeptember 22-én, majd a varsói Nemzeti Színházban október 11-én nemzeti jellegő viharos koncertet tartott, melyen Konstancja is fellépett. Konstancja Chopin emlékkönyvébe ezeket írta: Hírneved, hogy fennmaradjon mindörökre, búcsút intesz jóbarátnak és szeretteidnek, az idegen jutalmazhat, értékelhet többre, de jobban szeretni, mint mi, mégse tudna, meg! A mai Varsói Tudományegyetemmel (XVIII. sz-i Tyszkiewicz-palota, XVII. sz-i Kazimierz-palota) szemben áll a Képzımővészeti Fıiskola (volt Czapski-palota), ahol Chopin 1830-ig lakott. A húszesztendıs Chopin 1830. november 2-án, halottak napján végleg elhagyta Lengyelországot. Tytus Woyciechowski is vele tartott. Varsóból búcsúzva egy ezüstedényben maréknyi anyaföldet vitt magával, mintha megérezte volna, hogy többé nem tér vissza hazájába. Chopinék 1830. november 6-án Boroszlóba (Wroclaaw) érkeztek, ahol 8-án Joseph Schnabal, a székesegyház karnagyának kérésére helyi Vigadóban is fellépett. November 12-én Drezdába érkeztek, ahol a helyi lengyel kolónia és a szász elıkelıségek körében nagy sikert aratott. Itt ismerte meg Delfina Potocka grófnı szüleit, Komarów grófékat. Prágán keresztül november 23-án Bécsbe érkeztek.

16 Az 1830. évi felkelés: 1830 júliusában kitört a párizsi liberális forradalom, X. Károly francia király ugyanis megszüntette a sajtószabadságot, a nemesség és a klérus befolyásának növelése érdekében korlátozta a választójogot. Párizs népe azonban a Bourbonok zászlaja helyett újra kitőzte a piros-fehér-kék trikolórt a királyi palotára. Háromnapi utcai harc után gyızött a francia polgári forradalom, X. Károly elmenekült. A burzsoázia által választott új király, Lajos Fülöp az Orleans-dinasztia tagja volt, már új eszmék szerint kormányzott. Lajos Fülöp királyként a bankár Jacques Lafitte-et nevezte ki miniszterelnöknek, a Maison Rotschild pedig mintegy monopóliumot szerzett minden kincstári kölcsön felvételére, illetve folyósítására. Ez volt az a motor, amely megfelelı finanszírozással elindította Franciaországban az ipari forradalmat, majd szolgáltatta kibontakozását. A forradalom tovább terjedt Európában. Brüsszelben forradalom tört ki, 1830. október 14-én Belgium kikiáltotta függetlenségét a hollandokkal szemben. Az ország elsı uralkodója I. Lipót coburgi herceg lett. Válaszul a lengyel nemzeti jogok korlátozására tört ki a fıként nemesi ún. novemberi felkelés (1830. november 29. 1831. október 5.). 1830. november 29-én felkelt Lengyel Királyság is, s az 1830. évi lengyel felkelés központja is Varsó lett. Egykor a Łazienki-park része volt a Varsói Egyetem Botanikus kertje, hozzá csatlakozik az Obszervatórium. A Łazienki-parkban álló politikai reprezentatív épületek közül a Belweder-palota négy oszlop által tartott timpanonnal díszített egyemeletes épület, amelyet földszintes szárnyak vesznek körül. A palotát 1820-ban klasszicista stílusban építették a cári helytartó, Konsztantyin nagyherceg számára. 1830. évi lengyel felkelés során a Łazienki-parkban levı Wielka Oficyna (nagy személyzeti ház) épületébıl az egykori cári protektorátus alatt álló Kongresszusi Királyság kadettiskolájából a lengyel tiszti iskola növendékei november 29-én rajtaütésszerően akarták elfoglalni az épületet, s foglyul ejteni a Konstantin cári helytartót, aki azonban elmenekült, magával víve Lukasińskit. A felkelés során Gendere orosz generálist lemészárolták. A felkelık megnyitották az Arzenált és felfegyverezték a varsói népet. Az Újvárosban álló késıbarokk Makronowski-palota, a Sapieha-palota, mely a XIX. században a varsói 4. gyalogezred kaszárnyája volt. Az 1830. évi felkelés és az azt követı 1830-1831. évi lengyel-orosz ütközetek során ez a gyalogezred legendás hısiességével tőnt ki. A hivatalos vezetéssel ellentétben, a felkelt tisztek és a varsói polgárok kiszélesítették a felkelést. Adam Jerzy Czartoryski herceg (1770-1861) a felkelés idején a nemzeti kormány elnöke lett, Henryk Dembiński (1791-1864) tábornok a felkelés idején Varsó parancsnoka, rövid ideig fıparancsnok volt. Joachim Lelewel (1786-1861) történész, a polgári demokratikus szárny vezetıje, az 1830-31-es lengyel felkelésben a nemzeti kormány tagja volt. Az 1830-31-es felkelésben ott találjuk Józef Z. Bem (1794-1850) tábornokot, Ludwik Mierosławski tábornokot (1814-1878) is. Tytus Woyciechowski is visszatért Bécsbıl. Chopin egyedül maradt. 1830 karácsony éjjelén ellátogatott a bécsi Szent István-székesegyházba (Stephansdom), ahol nyomasztó érzések gyötörték. 1831 1831 májusában kihirdették a cár trónfosztását. 1831. május 26-án, Ostrolękánál ütköztek meg a szabadságukért küzdı lengyel csapatok a cári hadakkal. Az orosz túlerı azonban gyızött, a lengyelek alulmaradtak I. Miklós orosz cárral szemben. E csata hıse volt a 37 éves tüzérparancsnok, Józef Bem. Az 1666-ban épült barokk bernardinus templom és kolostor falai mögé vették be magukat a túlerı által ide beszorított felkelık. A Varsótól északnyugatra fekvı, egykori kasztellánus város, Zakroczym a XIV-XV. században Mazowia bírósági székhelye is volt, Lengyelország felosztását követıen határváros lett a cári orosz birodalom és a porosz királyság határán. Az 1831-es felkelés idején, egy idıre a kormány és a szejm ide helyezte székhelyét. Az oroszok elérték Praga-t. A lengyelek azonban visszaverték az oroszokat.

17 Közben kolerajárvány is dühöngött. 1826-ban a kolera Elı-Indián és Perzsián keresztül áttört Európába. 1827-ben a Gangesz völgyébıl a Koleravibrio baktérium által terjesztett kolerajárvány indult útnak Kelet-Európában. Karavánok hozták magukkal Oroszországba, ahonnan a lengyel felkelést leverı csapatokkal együtt a Visztula partján is megjelent a kolera, majd nemsokára átcsapott Németországba, Galíciába és 1831 nyarán Magyarországra is, a Felvidékre. 1830. december 28-án a magyar Helytartótanács a Galícia felıl közeledı kolerajárvány elleni védekezésül lezáratja az ország északkeleti határát. A kolerazárlatot 1831. október 3-án oldják fel. A kolerajárvány miatt Észak- Magyarországon (Felvidéken) és Kassa környékén parasztfölkelés tört ki. [A járvány áldozata lett többek között a Széphalmon élı Kazinczy Ferenc is. A járványban Magyarországon 536517 ember betegedett meg, akik közül 237641 fı meg is halt.] A lengyelek Igaiénál aratták utolsó gyızelmüket. 1831. szeptember 5-én Paszkievics tábornagy hadai elérték a Varsót övezı erıdítményrendszert, és 6-án megkezdték az ostromot. A legfıbb védelmi vonal a Powązki temetın és Wolán át húzódott. A wola-i sáncoknál esett el Sowiński generális is. Varsó szeptember 8-án adta meg magát. A cári csapatok a felkelést leverték, a cár önkényuralmat vezetett be Lengyelországban. Oroszország véres terrort alkalmazott. 1831-34 között a lengyel nép, a felkelık féken tartására épült fel a varsói Citadella. A cári idıkben a királyi palota az orosz helytartók székhelye volt. 1831-ben, az 1830-as felkelés leverését követıen Paszkievics herceg tartózkodott itt elsıként. A Visztula-part közelében álló, oroszok által 1833-35 között épített Citadellában (Brama Straceń) örökmécses emlékezik a varsói mártírokra. A megtorlás elıl külföldre menekültek között volt többek között az ekkor 36 éves Józef Bem is. Ferenc császár üdvözölte is az erıskező cárt. Európa népei azonban a lengyelekkel éreztek. Magyarországon Bajza József szerint Csatájok a védelmezett Népjog csatája volt, Kölcsey Ferenc pedig egyik legszebb beszédét Lengyelország érdekében tartotta meg. Bécs, amely Lanner és Strauss keringıkirály városa lett, nem fogadta be Chopint. Chopin nyolc hónapot töltött Bécsben, ahol mindössze két koncertet adott. 1831. április 4-i koncertjét a Vigadóban tartotta, ahol e-moll zongoraversenyét adta elı. Chopin a varsói forradalom kitörése miatt 1830-ban átköltözött az osztrák fıvárosba, ám a lengyelországi események bécsi megítélése kedvezıtlenül hatott pályafutására. Chopin néhány hónap után úgy döntött, hogy továbbutazik, s Bécsbıl Párizsba, Európa akkori mővészeti fıvárosába indult. Chopin Münchenben, 1831. augusztus 28-án koncertet adott a Filharmónia termében, ahol e-moll zongoraversenye és Fantázia lengyel dallamokra címő mőveit adta elı. Innen Stuttgartba érkezett. A felkelés bukását követı sokk Stuttgartban érte Chopint. Varsó bevételének híre itt érte, ahol megállt néhány napra Párizs felé vezetı útján. A hír eszeveszett haragot és elkeseredést váltott ki belıle, de továbbindult a francia fıvárosba. Egy percig sem gondolt arra, hogy visszasiessen Varsóba és a nemzeti tragédia után családja mellett legyen. Miközben hallatlanul szeretetteljes kapcsolatot tartott fenn Varsóban maradt szüleivel és két leánytestvérével, s mindvégig szenvedélyes lengyel hazafinak tartotta magát, úgy gondolta, hogy többet segít hazáján a zenéjével, mint az otthoni (esetleges) fegyveres harcban való részvételével. Ekkor született Forradalmi etőd c. mőve (Opus 10. 12. számú etőd).

18 Chopin szinte csakis zongoramőveket alkotott. A még Lengyelországban komponált mazurkák, keringık és polonézek tulajdonképpen stilizált táncok. Chopin mindkét zongoraversenyét (f-moll, e-moll) külföldre távozása elıtt szerezte, s ezek érzelemvilága a leigázott Lengyelországban akkoriban szervezıdı novemberi felkeléshez kötıdik. Chopin a nyári vakációit vidéken töltötte. Bıven volt alkalma népi táncokat, dépdalokat hallani polonézt mazurkát, krakowiakot, kujawiakot, obereket és a falvak sajátos zsidó zenéjét -, és e hatások megjelennek legnagyobb mőveiben is. A francia "polonaise" (lengyel) szóból ered. A barokk korszakban lassú, kimért mozgású 3-es lépı, ill. vonuló tánc. Ceremoniális jellegére a tánc eredete ad magyarázatot. A feljegyzések szerint a krakkói királyi udvarban táncolták, legkorábbi említése 1574-ig nyúlik vissza. Fel-felbukkan, például Bachnál, a barokk szvitekben (táncsorozatokban). A 19. századra társas tánccá változott, eredeti karaktere, tempója, ritmusprofilja teljesen átalakult. Chopin polonézeinek, polonézfantáziáinak hatására a lengyel nemzeti romantika fontos mőfajává vált. Népszerőségének köszönhetıen más nemzetek szerzıi is szívesen alkottak e mőfajban (pl. Csajkovszkij). Chopin elıtt már kétszázötven esztendıvel ismerték a polonézt, mely az ısi lengyel kolendából fejlıdött ki. Elıször 1574-ben, Krakkóban csendültek fel komoly, méltóságteljes ütemei, mikor a lengyel urak a francia herceget, Henriket választották lengyel királlyá, és azóta szokás lett, hogy a koronázási ünnepségeket mindig a polonéz kíséri. 1572-ben II. Zsigmond Ágost lengyel király halálával kihalt a Jagelló-ház. Medici Katalin 1533-tól II. Henrik felesége volt. Férje halála után fia, IX. Károly (1550-1574), francia király (1560-1574) kiskorúsága idején 1560-1563 között régens volt. Gaspard de Coligny (Scigneur de Châtillon) francia hadvezér és tengernagy (1519-1572) - aki 1557-ben Kálvinista hitre tért -, eltávolítása érdekében 1572. augusztus 23-ról 24-re virradó éjszaka, IV. Navarrai Henrik és Valois Margittal tartott esküvıjét használta fel Párizsban Medici Katalin anyakirályné és IX. Károly a hugenották lemészárlására a Szent Bartalan-éjszakán. Párizsban kb. 2000, vidéken kb. 10-20000 hugenottát gyilkoltak meg. III. Valois Henrik (1551-1589) francia királyt (1574-1589) II. Capeting Henrik (1519-1559) francia király (1547-1559) és Medici Katalin fia 1573-ban választották Lengyelország királyává. 1573-ban az elsı szabad királyválasztáson a nemesi országgyőlés választott királyt. A királyi hatalom gyengülése és a fıurak befolyásának erısödése következtében kezdetét vette a nemesi köztársaság válsága. Az ország élén ugyan a király állott, magát a rendszert nemesi köztársaságnak ( Rzeczpospolita ) nevezték. A király egyenlı volt a nemességgel. Kezdetben ennek az egyenlıségnek szellemében jött létre a késıbb hírhedtté vált Liberium veto (nie pozwalam = megtiltom) joga, a szejm (országgyőlés) minden egyes követének lehetıvé tette az országgyőlés megszakítását, és bármely törvényjavaslat elfogadását. III. Valois Henrik (1551-1589) francia királyt (1574-1589) 1573-ban ugyan lengyel királlyá választották, de titokban visszatért Franciaországba, hogy trónigényét érvényesítse. Anyja hatására 1569-1572 között a hugenották ellen fordult. III. Henriket 1589-ben gyilkolták meg. Utóda, IV. Henrik (1553-1610), francia király (1589-1610), az elsı Bourbon házból származó király lett. IV. Henrik 1593-ban áttért a katolikus hitre, és az 1598. évi nantes-i ediktumban politikai és vallásszabadságot biztosított a hugenottáknak. Idıvel a polonéz a lengyel királyi udvarból Franciaországba és más európai országokba is eljutott, Lengyelországban olyan népszerő lett, hogy a fıúri palotákban és a lengyel udvarházakban is táncolták. Egyfajta körtáncból állt, ahol a párok sasszélépésekkel vonultak át a termen, kecsességet és férfias bátorságot sugárzó mozdulatokkal. A polonézt a napóleoni idıkig táncolták, de a lengyel fül örökre a fényes ünnepség taktusait: a lakodalmi mulatságok s az udvari bálok termeit, vagyis a hajdani élet visszhangjait hallotta ki belıle. Chopin is ilyennek érezte. Elıtte már Bach, Mozart, Beethoven, Weber, Schubert és még sok lengyel komponista írt polonézt. İket a forma érdekelte, Chopint a polonéz lelke babonázta meg. Az A-dúr a dicsıség diadalmenete, a c-moll pedig szomorú gyászének. Az A-dúrt Chopin állítólag Szobieszki -nek nevezte el, s azt mondta, szeretné, ha ütemei mellett koronáznák meg majd a szabad Lengyelország királyát. Valóban a kevély méltóság és gyızelmi parádé hangulatát árasztja. A második, c-moll polonézban is sok a méltóság, de a szenvedés és kétségbeesés méltósága, ami talán megrendítıbb, mint az elızı harsonáié. Ez a két ellentétes hangulat mindenütt fellelhetı, ahol Chopin hazájáról való gondolatait próbálja kifejezni. Öröm és bánat, elragadtatás és csüggedés, hısiesség és mélabú változatlan pólusok, melyek közt csapongott. Mágneses terük nem zárta ki egymást, és csupán e kettısségbıl fakadt az a megmagyarázhatatlan szívfájdalom, amit Liszt megérzett.

19 A nemesi Lengyelország polonézein kívül Chopin számára a mazurkák paraszti Lengyelországa is létezett. Nem a múlt és hazája legendáinak zenei vetületeivoltak csak, de azt fejezték ki, amit ı hallott ki belılük, és amit a legszívesebben hallgatott. A népdalokból és táncokból nem változatlanul másolta le a melódiákat, hanem csak itt-ott érintette azokat, de ritmusukat pontosan megırizte, és általuk ki tudta fejezni a legárnyaltabb zenei gondolatokat is. Miközben megırizte bensı és mővészi arisztrokratizmusát, szüntelenül kereste a néppel való kapcsolatot, mővészetét pedig a nép kimeríthetetlen és ısi forrásai táplálták. 1831 Chopin Mazurka op. 6 nr. 1. fisz-moll és op. 7. nr. 4. Asz-dúr 4. Párizsi évek Chopin 1829-30-ben Bécsben és Münchenben hangversenyezett. 1831. szeptember közepén érkezett Párizsba, amely második hazája lett. Itt le is telepedett. Elsı párizsi lakása a Boulevard Poisonnière 27. számú ház ötödik emeletén volt. Chopin mindig visszavágyott hazájába. Elnyomott honfitársai iránti szeretetét és együttérzését fejezte ki a felkavaró polonézek és mazurkák sorozatában. Mindezek szóló zongoradarabok voltak.késıbb híressé lett mővei közül ekkor már több készen volt. A Don Juan fantázia (Mozarttémára) megjelenése forradalmi lázba hozta az ifjú Európa muzsikusait (Schumann méltató cikket írt róla 1831-ben). Chopin Párizsba magával vitt mővei közül a legcsodálatosabbak azok az etődök voltak, amelyek a tizenkét darabból álló opus 10-es ciklust alkotják majd. Ezek közül nyolcat valószínőleg Bécsben, 1830 vége felé írt, miután elhagyta Varsót, illetve 1831 nyarán, amikor elindult Párizs felé. Az 1. és 2. számú etődöt Varsóban is befejezhette. A 12. számú etődöt, a Forradalmi -t, és a 7-est, ezt a gyors, toccataszerő darabot valószínőleg Párizsban fejezte be. Az etődök (melynek sorrendiségét nem a keletkezési idejük, hanem zenei logikájuk határozza meg) 1831-es megjelenésükig ismeretlenek maradtak. Az étude szó (franciául) tanulmány -t jelent, és technikailag Chopin etődjei valóban tanulmányok. Chopin ezt követıen még tizenkettıt írt, amelyek 1837-ben, mint az opus 25-ös darabjai jelentek meg, 1840-ben pedig további három új etőd : a Nouvelles Études született.

20 Amikor a Lengyel Köztársaságot gyakorlatilag bekebelezték Oroszországba, a lengyel hazafiakat arra kényszerítették, hogy a függetlenségi harcot emigrációban, fıként Franciaországban folytassák. A Nagy Emigráció során (8000-9000 fı, túlnyomórészt nemesek) Franciaországban, részint Angliában, Belgiumban, Svájcban, Németországban és az Egyesült Államokban több demokratikus (Lengyel Demokratikus Társaság keretében, Joachim Lelewel körül) és konzervatív (Adam Jerzy Czartoryski körül) emigráns szervezet alakult. Adam Jerzy Czartoryski herceg (1770-1861), mint az egyik lengyel királyi család feje, Adam Kezimierz Czartoryski herceg (1734-1823) fiaként, a felkelés idején a nemzeti kormány elnöke lett, majd 1831-ben Párizsba emigrált. Henryk Dembiński (1791-1864) tábornok a felkelés idején Varsó parancsnoka, rövid ideig fıparancsnok volt. A vereség után Szászországba emigrált, majd Franciaországba költözött. Joachim Lelewel (1786-1861) történész, a polgári demokratikus szárny vezetıje, az 1830-31-es lengyel felkelésben a nemzeti kormány tagja volt. 1831-33-ban Párizsban, majd Brüsszelben élt, 1837-ben alapította meg a Lengyel Emigránsok Egyesületét, amely 1846-ban csatlakozott a Lengyel Demokratikus Társasághoz. Munkatársa Stanisław Worcell (1799-1857) volt, aki késıbb Franciaországban, Belgiumban ill. Angliában élt emigrációban. Chopin 1831 szeptemberében érkezett Párizsba, 21 és fél évesen, azután, hogy az ostromló cári csapatok bevették Varsót. Nem ismerte új hazáját, ám azt megsejtette, hogy bármily keserves is, nem ott szülıhazájában fog meghalni. Chopin életének 1830 utáni szakaszát a lehetı legélesebb kontrasztok jellemzik. Zeneszerzıi alkotóereje kimeríthetetlen, életmővében nyoma sincs megtorpanásoknak, válságoknak. Zeneszerzıként - és ameddig koncertezni tud, zongoramővészként is - körülrajongják, Liszttel együtt a párizsi szalonok kedvence. Fı támogatói többek között Delfina Potocka [a targowicai konföderáns Mieczysław Potocki felesége (1825-1843 között voltak házasok), de Flahault gróf és Lajos Fülöp egyik fiának, majd Zygmunt Krasiński illetve Delaroche szeretıje, késıbb Nizzában a de l Assomption (Nagyboldogasszony) zárda alapítója], Walenty Radziwiłł és James Rotschild bankár voltak. Zongoratanárként is mőködik, és Párizsban a legmagasabb honoráriumot kapja. A Chopint felkaroló fontosabb családok közé tartozott Ludwik Plater gróf és felesége, akik csütörtökönként a jobb parti, rue de Londres-i otthonukban tartottak fogadást. Lányuk, Paulina Plater lett Chopin elsı zongoratanítványa. Chopin ajánlólevelei közül az elsıt dr. Johann Malfatti, Ausztria császárának háziorvosa és Beethoven egykori jó barátja írta Ferdinando Paër olasz operaszerzınek, aki Napóleon idejében telepedett át Párizsba és lett karmester. A másik ajánlólevelet Józef Elsner, Chopin varsói tanára írta Jean-François Lesueur francia zeneszerzınek. A hatvanéves Ferdinando Paër Fryderyk pártfogója lett. Közbenjárására a franciák engedélyezték, hogy Chopin korlátlan ideig Párizsban maradjon. Franciaországban akkor valósággal parttalanul áradt a lengyelbarát érzelem, a franciák többsége szimpatizált a cári elnyomás ellen küzdı lázadókkal, ügyüket rokonszenvtüntetésekkel is támogatta. Chopin Párizsban hamarosan megbarátkozott az ott élı mővészekkel és írókkal. Az a tizennyolc év nemcsak zenéjének, hanem egész magánéletének, további létének leggazdagabb és legérettebb szakasza is volt: a kiteljesedésé. Nagyszerő személyiségek keresték barátságát. Barátja lehetett a vele csaknem egyidıs, de már akkor világhírő zongoravirtuóz komponista Liszt Ferenc, a hasonló korú Berlioz, Mendelssohn, Schumann és a 30 éves Bellini, de talán még az akkor és ott sikeres éveit élı Rossini is. És George Sand mellett Balzac, Hugo, Lamartine, Heine, no meg a festı Delacroix is a forrongó és új világért küzdı-lelkesedı baráti körhöz tartozott. Kiváló személyiségek egyedülálló összetétele volt ez, és Chopin többükkel a barátságon túl szakmailag is együttmőködött. Chopin zenéje kitőnı komponisták, interpretálók és kritikusok több nemzedékétıl kapott megkülönböztetett figyelmet. Nagy egyéniségek (Liszt, Schumann, Berlioz) írtak róla még életében elemzı értekezéseket, még többen a halála után, szinte napjainkig. Énekesnık, zeneszerzık (Baillot, Mayerbeer, Ferdinand Hiller, Liszt Ferenc, Mendelssohn és mások) lettek barátai. Hiller és Liszt mellett Heinrich Heine tartozott a szőkebb társasághoz. Chopinnél egy évvel volt fiatalabb Ferdinand Hiller német zeneszerzı és zongorista. Hiller mutatta be Chopint a szintén német Mendelssohnnak, aki viszont egy évvel idısebb volt nála. Ott volt még George Alexander Osborne, ír zongorista, és Camille-Marie Stamaty, francia zongoramővész.