MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 80. Lendvai endre

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 80. Lendvai endre Budapest 2009 1

Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán Technikai szerkesztő: Földi Éva ISSN 1419 4481 ISBN 978 963 9559 39 4 Bolla Kálmán Kiadja a Zsigmond Király Főiskola. Felelős kiadó: Dr. Bayer József rektor. Hozott anyagról sokszorosítva. ROBINCO Kft. Felelős vezető: Kecskeméthy Péter. 2

LENDVAI ENDRE 3

üres 4

LENDVAI ENDRE VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL PÁLYAKÉPEM Gyökerek 1944. július 6-án születtem a Tolna megyei Bátaapátiban. Édesapám, Lendvai Konrád (1910 1980) főjegyző, édesanyám, született Marton Erzsébet (1909 1998) tanítónő, három gyermekét nevelő családanya volt abban az időben. Testvéreim Piroska (1939) és István (1939) Budapesten élnek. Édesapám és nagybátyám eredeti neve Linde Konrád, illetve János (1917) volt. A harmincas években mindketten értelmiségi pályára léptek. Apám jegyző, nagybátyám tanító lett, és 1936-ban Lendvaira magyarosították nevüket. A porosz eredetű Lindék Breslauból (Boroszló, Wrocław) érkeztek a XVIII. század közepén Tolna megyébe. Apai nagyanyám, született Hesz Katalin (1893 1982) ősei viszont szászok voltak, akik ugyancsak a fenti időszakban telepedtek le Tolnában. Anyai részről nagyapám, Marton Kálmán (1883 1961) negyven évig dombóvári katolikus kántor és iskolaigazgató, nagyanyám, sz. Szakovits Erzsébet (1886 1975) ugyanott tanítónő volt. Dédapám, Szakovits József vend volt, s a kőszegi postán dolgozott távírdászként. A magyar, német, szláv ősökkel rendelkező Lendvai gyerekek már egy magyarrá vált értelmiségi családban születtek. Apanyelvem révén akár magyar német kétnyelvűként is felnőhettem volna, de sajnos nem így történt. Magyarország nemzetiségi vonatkozásban meglehetősen erős olvasztótégely volt. A monarchia idején és a két világháború közötti időszakban nagy volt a hajlandóság az asszimilációra, különösen az értelmiség körében. Habár édesapám anyanyelvi szinten beszélte a németet, a családban csak magyar szót lehetett hallani. A német azonban mégsem volt ismeretlen a fülemnek, mert gyakran hallottam, amikor nagyanyám németül beszélgetett a váraljai svábokkal. Kétéves voltam, amikor 1946-ban Váraljára költöztünk. Egy csípős délelőtt érkeztünk édesapámmal, aki megállt a motorbiciklivel a leeresztett vasúti sorompó előtt, s leemelt a motor tankjáról, hogy mozogjak egy kicsit. Viszont annyira elgémberedett a lábam, hogy orra buktam, és eleredt az orrom vére. Így találkoztam Váraljával, amely később szülőfalummá vált. Özvegy nagyanyám egyedül élt az ódon váraljai házban, ezért nagyon örült, hogy hozzá költözünk. Szegény hosszú évekig siratta és kereste még János fiát, aki 1943-ban honvéd zászlósként esett el a Don-kanyarban. Az értünk végzett munka során lassan beletörődött sorsába. Igazi boldogságot a dédunokák hoztak számára; hat apróság szólította őt Dédikének. 5

Életünk szegényesen indult a kis Tolna megyei faluban. Az új hatalom édesapámat reakciósnak bélyegezve elbocsátotta sárpilisi főjegyzői állásából, pedig nem tett egyebet, mint hogy a falu érdekeit védelmezte a német és szovjet megszállás idején. Harminchat éves korában mindent újra kellett kezdenie. A mázai villanytelepen helyezkedett el villanyszerelőként, ahol édesapja 1936-ig főgépész volt, második ember a mérnök után. A nehéz kezdet után pár évvel aztán a Bányászati Aknamélyítő Vállalathoz került. Mivel már a harmincas évek elejétől sikeres rádióamatőr volt, kiválóan értett a villamossághoz. Új munkahelyén jelentősen előrehaladt a ranglétrán, s 1965-ben villamossági részlegvezetőként ment nyugdíjba. Édesanyám csak azután helyezkedhetett el újra tanítónőként, hogy a harmadik gyerek is kinőtt az óvodás korból. Ez 1950-ben történt, amikor megkezdtem általános iskolai tanulmányaimat. Gyermekkor Nem sok emlékem van korai éveimből. Négyéves koromtól többször nyaraltam Keszthelyen, anyai nagyszüleimnél. Amikor mintegy tizenöt évvel később viszontláttam ezt a gyönyörű balatoni várost, a Kossuth Lajos utcában örömmel ismertem fel nagyapámék egykori házát, a Helikon utcát, a Balaton-partot. Arra is emlékszem, hogy egyszer szüleimmel elmentünk Hévízre, ahol is a fürdőzők a tóban, az úgynevezett pletykapadokon üldögélve cseverésztek. Nem sokkal később nagyszüleim is Váraljára költöztek, hogy együtt legyenek lányukkal, vejükkel, unokáikkal. Mindketten kiválóan zongoráztak. Nagy élmény volt, amikor négykezest játszottak, mi pedig hallgattuk őket. Nagyanyám heti két alkalommal odaadással tanított bennünket zongorázni. Nem rajta múlott, hogy egyikünkből sem lett zongorista. Nagyapám mindezen felül gyönyörű akvarelleket festett Váraljáról és környékéről, a Mecsek északkeleti nyúlványairól, ahogy ők mondták, a magyar Svájcról. Testvéreimmel együtt nagy becsben tartjuk nagypapa bekeretezett képeit, melyek otthonainkat díszítik. A szegénységre, amelyben éltünk, egyáltalán nem úgy emlékszem, mintha nyomasztó lett volna, azt hiszem mindannyian természetesnek vettük. Gyakran kellett húsért, kenyérért sorban állni. Az ötvenes évek elején nagyanyám gyakran sütött prószát, s mi annak rendje-módja szerint megettük ezt a sárgás kalácsfélét, melynek még most is érzem az ízét. A nagymama gondozta a kertet, kapálta a pár holdnyi földet, művelte a kis szőlőt, kezelte a bort. Aztán a téesz betagosította a szőlőt, meg a pincét. Azt azért megengedte, hogy a pincét lebontva a téglából új kerítést építsünk a ház elé. A régi már ugyancsak ki akart dőlni a helyéről. Iskoláim Az általános iskoláról sok élményt őrzök. Váralján a magyarok reformátusok, a németek pedig evangélikusok voltak, ezért templomból, iskolából is kettő volt. Később államosították és összevonták őket. Pár évvel később már három épületben folyt az oktatás. Az alsó tagozat a volt evangélikus és református iskolában, a felső pedig a patakon túl, az egykori Hársfa csárda épületében. Az iskola 6

minden ősszel és tavasszal kirándulni ment az erdészházhoz, ami a Mecsek belsejében volt, a falutól pár kilométerre. Később a felső tagozatban különösen sokat kirándultunk Szabó tanár bácsival a Dobogókőre, meg a Zengőre. Nyáron ugyancsak vele bejártuk a Balaton mindkét partját, a következő évben pedig eljutottunk a Mátrába, Bükkbe, Jósvafőre, Putnokra, Aggtelekre. Elsős-másodikos koromban még rendszeresen elporolt bennünket a Varga tanító bácsi. Nem volt nehéz tőle fenekest kapni csakúgy, mint másodikban a Blickle tanító bácsitól sem. Akkor ez volt a regula, amit mindenki természetesnek vett. A tanulás jól ment, jeles és kitűnő bizonyítványokat vittem haza. Ugyanakkor elég rossz gyerek voltam. Nem messze tőlünk volt a pásztorház, ahol két-három sokgyerekes család lakott. Játszótársaim részben onnan kerültek ki. Sokat játszottam a szemben lakó szomszéd gyerekkel is, akinek nagyapja korábban módos gazda volt. Tőlük tanultam meg az ízes váraljai tájszólást. Ezen a falusi portán ismertem meg a paraszti élet minden részletét: istállót, szénapadlást, szekeret, szürüt, amit másutt szérűnek mondanak, no meg a szállást, a házhoz közel fekvő kisebb földdarabot, a kukoricafosztást, kenderáztatást, tilolást, kártolást, egyebeket. Máig tudom, melyek a szekér részei, hogyan kell befogni a lovakat, teheneket. Tíz-tizenkét éves korunkban nagy előszeretettel dézsmáltuk meg a szőlőhegyen a cseresznyefákat, ősszel a szőlőket. Az ilyen portyázás a bátorság fokmérője volt akkoriban a falusi gyerekek között. A Mecsek északi nyúlványai, a falu határa képezték természetes életterünket. Ismertük a környéket, mint a tenyerünket. A falu elég nagy volt, több részből állt. Bonyhád felől jövet, bekanyarodva a bekötőúton az ember pár száz méter után ér be a faluba. Az én időmben még Háromháznak nevezték ezt a részt, mert mindössze három ház állt az út mentén. Mára teljesen beépült. Tovább haladva beérünk a faluba, melynek ezt az enyhén dombos részét Ószögnek nevezték. Folytatva az utat, a főutcán először az evangélikus, utána a református templom mellett elhaladva lehet eljutni az Akadályba. A falunak ez a déli része már egy völgyben terül el, amely után a Mecsek erdői következnek. Ismerkedés a nyelvekkel A nyelvek iránti fogékonyságom huzamos ideig nem mutatkozott meg. Emlékszem egy családi beszélgetésre, talán egy vasárnapi ebéd után, az ötvenes évek elejéről. Nagyanyám azt találta mondani, hogy a Bandika nem azt mondja, hogy a víz spiccel, hanem priccel, mire édesapám levonta a konklúziót: Akkor nincs nyelvérzéke. Ezt a szót akkor hallottam először, s nem igazán értettem. Idegen nyelvek tekintetében akár ingerszegénynek is lehetne nevezni akkori környezetemet. Jellemző, hogy általános iskolai tanulmányaim idején (1958- ig) Váralján még orosz-oktatás sem volt. Ebből a szempontból gimnáziumi pályafutásom is érdekesen alakult. Mivel apánk annak idején reálgimnáziumba járt, szüleink automatikusan bennünket is reálosztályba írattak. Mind a hárman a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium reáltagozatán végeztünk. Kiderült, hogy a három Lendvai gyerek közül csak bátyámnak volt tehetsége a reáltárgyakhoz, amit bizonyít, hogy gépészmérnök 7

lett. Nővérem és én közepesre érettségiztünk. Visszatekintve, bennünket inkább az úgynevezett modern humánba kellett volna beíratni. Persze, ezen nem sok minden múlott. A gimnáziumban bennünket, falusiakat a kezdő orosz csoportba osztottak, a bonyhádiak ugyanis már négy év óta tanulták azt az általános iskola felső tagozatában. Gyalog Béla tanár úr, aki a kordivat szerint latintanárból képezte át magát, tanította nekünk a kezdő oroszt. Nem taníthatta rosszul, mert egy tanév alatt felzárkóztunk a bonyhádiakhoz, úgyhogy a második osztályt már velük együtt kezdtük. Mindez a mai napig jó tükörképe a nyelvtanulás, nyelvtudás körüli vélekedéseknek. Vajon miként, mire tanították egy évig azokat a társainkat, akik hozzánk képest négy éves előnnyel indultak? Hogy van az, hogy a középiskola ma sem ad kommunikációképes idegennyelv-tudást a tanulóknak? Találkozásom az angol nyelvvel ugyancsak elsős gimis koromra datálódik, s egy véletlenen múlott. Mivel az osztály nagy többsége németet akart tanulni, az első napon bejött az osztályba dr. Márvány János tanár úr, és azt mondta: Most jól figyeljenek! Az angol sokkal könnyebb, mint a német és sokkal könynyebben meg lehet tanulni, mint a németet. Ezzel a csoportbontási probléma egyszeriben megoldódott. Az angolos csoport létszáma nagyjából ugyanakkora lett, mint a németeseké. Márvány tanár úr helybéli német származású latin német szakos tanár volt. Elmondta, az angollal úgy került kapcsolatba, hogy a II. világháború vége felé szerencsés módon amerikai fogságba esett, ahol nem mulasztotta el a jó lehetőséget. A négy év során angolból és oroszból mindvégig jeles voltam, angolból fakultatív érettségi vizsgát is tettem. Ezzel természetesen nem voltam egyedül, sokan értek el hasonló eredményeket. Hogy megkedveltem a nyelveket, elsősorban Márvány tanár úrnak köszönhetem. Nagy nyelvismerete, nyelvészeti rálátása fanyar iróniával ötvöződött; rengeteg angol német, angol orosz, alkalmasint magyar párhuzamra hívta fel a figyelmünket, ami néhányunkban termékeny talajra hullott. Egyik társammal a bonyhádi kultúrházban három évig latinórára is jártunk hozzá. Padtársammal, Hajabács Péterrel magánszorgalomból végigtanultuk Baghy Gyula eszperantó tankönyvét is. Volt egy korszakunk, amikor egymással versengve tanultunk meg latin közmondásokat, idézeteket (utóbbira egy példa, Reginam interficere nollite timere bonum est, et si omnes consenserint ego solus non contradico ). Negyedikesek voltunk, amikor egyik osztályfőnöki óránkon továbbtanulási tájékoztatót tartott a járási hadkiegészítő parancsnok. Azt találta mondani, hogy egyebek között tolmácstisztnek is lehet jelentkezni az Egyesített Tisztiiskolán. Megtetszett a lehetőség, s bár édesapám nem örült neki, csatlakoztam a jelentkezőkhöz. A helyszínen kiderült, tolmácstiszteket ugyan nem, harci repülőket, légvédelmi tüzéreket és egyebeket viszont annál inkább képeznek. Azt mondták, a tolmácstiszti szakosodás a képzés későbbi szakaszában történik. Így lettem katona 1962 novemberétől 1965 januárjáig. Heteken belül kiderült, hogy nem lesz belőlem tolmácstiszt. Egy légvédelmi rakétás alakulathoz kerültem és minden valószínűség szerint lokátoros tisztté képeztek volna, ha néhány tár- 8

sammal együtt be nem jelentem, hogy másként döntöttem. A sereg tudomásul vette, de sorkatonai időnket le kellett töltenünk. A huszonhat hónapos szolgálat arra volt jó, hogy felnőtté váltam. A tizennyolc éves koromban megkezdett vargabetű tovább folytatódott, és a papírformához képest négyéves késést okozott. 1965. elején édesanyám beajánlott a Bonyhádi Művelődési Osztályon, s egy hét múlva már Lengyel községben dolgoztam képesítés nélküli nevelőként. A következő évben Gyulaj- Pogányvárra kerültem. Itt vezető oktatóvá küzdöttem fel magam. Két nálam is kezdőbb fiúval alkottunk egy testületet. Egyik volt az úttörővezető, a másik a szakszervezeti bizalmi. Romantikus idők voltak. A sikert nem adták ingyen. 1965-ben angol orosz szakon sikertelenül felvételiztem az ELTE-re, s csak a rá következő évben vettek fel a Pécsi Tanárképző Főiskola orosz testnevelés szakára. A kudarcok megtanítottak arra, hogy ne bízzak semmit a véletlenre. A jó felvételi érdekében a Dombóvári Gimnázium tornatermében edzettem, oroszból pedig órákat vettem egy dombóvári mérnök orosz anyanyelvű feleségétől. Emlékszem, tőle hallottam először orosz magyar összehasonlító nyelvtudományi megnyilatkozást, mikor is kijelentette, hogy a magyar nyelv rossz nyelv ( plohoj jazik ). Nehéz nyelv, bólogattam egyetértően, mire kijavított: Nem nehéz nyelv, rossz nyelv! Kérdésemre elmagyarázta, mennyire rossz egy olyan nyelv, amelyben a főneveknek nincs nyelvtani neme, a mellékneveknek pedig egyáltalán nincs melléknévi végződése. Utána sokat törtem a fejem, mit hozhatnék fel anyanyelvem védelmében, de a választ csak évekkel később találtam meg. A hölgy azóta már bizonyára folyékonyan töri a magyart. Honfitársaihoz hasonlóan félreismerhetetlen orosz akcentussal, névelő, igekötő használattal, alanyi-tárgyi ragozással. Tisztelet a csekély számú kivételnek. Főiskola, egyetem A PTF-en jó periódus kezdődött az életemben. Már az első évfolyamtól Tolna megye társadalmi ösztöndíjasa lettem, ezzel sikerült szüleim válláról levenni az anyagi terheket. A szerződés arra kötelezett, hogy ahány évig kapom az ösztöndíjat, annyi évig kell majd Tolna megye területén dolgoznom, a szerződő intézmény által megjelölt iskolában. Szívesen vállaltam ezeket a feltételeket. Cseppet sem zavart, hogy 2-4 évvel idősebb vagyok évfolyamtársaimnál. Egyébként is több olyan diáktársam volt, aki hozzám hasonló késéssel nyert felvételit a főiskolára. Euforikus hangulatban láttam tanulmányaimhoz mindkét szakomon. A labdarúgástól az úszáson, szertornán keresztül a röplabdáig mindent nagyon szerettem, a versenyekre is szívesen jártam. Az oroszról nem is beszélve, amelynek ízére már a kezdeteknél ráéreztem. Nem felejtem el, milyen jól esett Selymes Ferenc tanár úr dicsérete a Bevezetés a russzisztikába című tárgy félévi vizsgáján. Az első évfolyam utáni nyáron, habár Édesapám igyekezett lebeszélni, másfél hónapot töltöttem szovjet építőtáborban. Sokunkat vonzott a kaland, és nem csalódtunk. Egy kolhoz építkezésén vettünk részt Moszkvától északra mintegy 9

kétszáz kilométerre, a Rzsevszki járás Nyikolszkoje falujában. A mintegy húsz magyar főiskolás együtt dolgozott az orosz diákokkal. Iskola, kultúrház és magtár építése volt a feladat. A napi nyolc óra kemény munka után bőven volt lehetőség sportra, szórakozásra. Egy társammal a magtár építésén dolgoztunk csupa orosz diákkal körülvéve, tehát megvolt az áhított nyelvi környezet, fejlődött a nyelvtudás. Büszkék voltunk, hogy mind a betonozásban, mind az ácsmunkában mi voltunk a jobbak. Kamatoztattuk hazulról hozott tudásunkat, az oroszok viszont teljesen kezdők voltak. Hamarosan tekintélyre tettünk szert köztük, s a hír eljutott a vezetőségig, úgyhogy az egy hónap lejártával barátom villanyborotvát, én pedig karórát kaptam jutalomból. Munkánkért cserébe kéthetes üdülés keretében csoportunk megismerkedhetett a Volga felső és középső folyásával, kirándulást tett Moszkvába és Leningrádba. A harmadik évfolyamot, tehát az 1968/69-es tanévet Leningrádban töltöttem állami ösztöndíjjal. A Herzen Főiskolán tanultunk vagy ötvenen az ELTE-ről, KLTE-ről, az Egri, a Nyíregyházai és a Pécsi Tanárképző Főiskoláról. A Novoizmajlovi sugárúton épült, több tízezer férőhelyes diákvárost éppen 1968- ban adták át, amikor mi is kint tartózkodtunk. Ami a nyelvtudást illeti feltűnt, hogy a főiskolások megelőzték az egyetemistákat. További előnyre tettek szert azok, akik szovjet diákokkal kívántak egy szobában lakni. Magam is e kisebbség közé tartoztam. Két hónap sem telt el, már érezhető volt, mit jelent a második műszakot is orosz nyelvi közegben tölteni. Máig emlékezetes számomra a 8. épület földszint 1., ahol Oleg Bagrij és Szaid Sadmanov, majd Borisz Szidorov társaságában éltem egy évig. Második szakomat, a testnevelést igyekeztem nem elhanyagolni. Röplabdaedzésre és uszodába jártam, rendszeresen futottam. Rengeteget jártam könyvtárba, kedvenc könyvtáram a Szaltikov-Scsedrin Könyvtár, a Szaltikovka volt. Szenvedélyemmé vált a koncert- és színházlátogatás. Különösen szerettem az orgonahangversenyeket. Bach D moll toccata és fugája azóta is Leningrádot hozza eszembe. Mindenben benne voltam, ami egy külföldi diák számára érdekes lehet. Megszerveztem a magyar diákok kaukázusi kirándulását. Felejthetetlen élmény volt, amikor egy fagyos reggelen, május 5-én felszálltunk a Pulkovo repülőtérről és három órával később Tbilisziben landoltunk, ahol virágba borult fák, tavaszi illatok és húsz fok körüli hőmérséklet fogadott bennünket. A grúz fővároson kívül Jerevánban és Szuhumiban is eltöltöttünk pár napot. Az egy év hamar elszállt, s miután a nyarakat mindig munkával töltöttem, hazatérésem után Budapesten az Országos Mentőszolgálatnál dolgoztam egészen augusztus végéig. Aztán megkezdődött az utolsó tanév. Immár végzős hallgatóként, fél év alatt pótolnom kellett a testnevelés és pedagógia harmadéves anyagát. Kíváncsiságból bejelentkeztem az Országos Nyelvvizsga Központhoz, ahol oroszból felsőfokú bizonyítvány kaptam. Alig tettem le az utolsó vizsgát, már kezdődött az új vizsgaidőszak. Ez a tanév is gyorsan eltelt: 1970 júniusában jeles eredménnyel fejeztem be főiskolai tanulmányaimat. 10

Család, munka, tudomány 1970 nyara azért is emlékezetes számomra, mert augusztusban feleségül vettem Kis Vörös Katalint, akivel a mai napig szeretetben élünk. Az elhelyezkedéssel is szerencsém volt, mert a bonyhádi Vörösmarty Általános Iskolába kerültem, mely a legjobb iskolák egyike volt akkoriban. Ráadásul 12 kilométerre laktunk Váraljától, így szüleimet gyakran meglátogathattuk. Aztán jöttek a gyerekek. Katalin lányunk 1971-ben született. Ma művelődési menedzseri diplomával rendelkező kétgyerekes családanya. András unokánk tízéves Anna hamarosan három lesz. Piroska lányunk 1972-ben született. Orosz angol szakos diplomája van. Jelenleg a hollandiai Tilburgi Egyetemen dolgozik. Maxim unokánk most töltötte be harmadik évét. 1973-ban levelező úton elkezdtem az ELTE kiegészítő orosz szakát. Miután munkahelyem nem támogatta tanulmányaimat, a siklósi Táncsics Mihály Gimnáziumban dolgoztam tovább. Két szép évet töltöttünk itt. A gyerekek szépen növögettek, feleségem is jó munkahelyet kapott a Siklósi Járási Tanácson. Igaz, siklósi tartózkodásunk során mindvégig a tornaterem öltözőjében laktunk, igazgatómnak ugyanis nem sikerült a lakással kapcsolatos ígéretét teljesítenie. Ebben a helyzetben rendkívül csábítónak tűnt, amikor 1974-ben felkeresett a pártbizottság munkatársa, és állást kínált fel a számomra. Akkori fizetésem kétszeresét, azonnali lakáshoz jutást és kedvezményes Lada személygépkocsi akciót helyezett kilátásba. Nem kellett sokáig gondolkoznom. Megköszönve a lehetőséget, azt mondtam: további pályámat is a nyelvek társaságában képzelem el. Hálás vagyok feleségemnek, Katikának, aki egy szóval sem mondta, hogy fogadjam el a csábító lehetőséget. 1975 februárjában éppen hathetes moszkvai továbbképzésen voltam, amikor feleségem értesített, hogy a Pécsi Tanárképző Főiskola Orosz Tanszéke felkínált nekem egy állást. Március elejétől már az új munkahelyen dolgoztam, októberben pedig Pécsre költöztünk. Azóta ezen a munkahelyen dolgozom. Az intézmény ugyan többszörös integráción ment keresztül, de én maradtam. Érdeklődésemnek megfelelően a beszédgyakorlat oktatásáról fokozatosan a nyelvészeti országismeretre, a nyelvészeti tárgyakra tettem át tevékenységemet. Régi ambíciómnak megfelelően 1978-ban középfokú angol nyelvvizsgát tettem. A nyolcvanas évek elején elkészült orosz magyar országismereti (ma úgy mondanánk, lingvokulturológiai) szótáram első változata. 1985-ben koncepcióm alapján (dr. Misky György szerkesztésében) a Tankönyvkiadónál megjelent a Kézikönyv a Szovjetunió országismeretének tanulmányozásához című egyetemifőiskolai tankönyv. Ugyanebben az évben, az országban elsőként megkezdtem Az orosz szó jelentéstana című tantárgy oktatását. Közben 1978-tól kezdve, állandó résztvevője voltam a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a Papp Ferenc akadémikus által minden januárban megrendezett Debreceni Russzisztikai Napoknak. Többek között ennek okán is Papp Ferenc tanítványának tekintem magam. Itt ismerkedtem meg Pete Istvánnal, akitől ugyancsak sokat tanultam nyelvészetből. Egyetemi doktori értekezésemet nagyrészt az ő vezetésével írtam, melyet aztán 1980-ban a József Attila Tudo- 11

mányegyetemen védtem meg. A disszertáció az ekvivalens nélküli szókészlettel, vagyis az úgynevezett nyelvi reáliákkal foglalkozik orosz magyar egybevetésben. Tudományos témám elmélyítése, valamint további anyaggyűjtés céljából az 1980-as évtizedben több alkalommal jártam Vlagyimirban és Moszkvában. Hol kísérőtanári feladatkörben, hol pedig ösztöndíjasként. Ennek eredménye volt, hogy 1986-ban benyújtottam a Magyar Tudományos Akadémiához A lefordíthatatlan elem megfeleltetési lehetőségei című kandidátusi disszertációmat, melynek védésére egy évvel később került sor. 1988-ban Mádl Ferenctől, aki akkor az MTA főtitkára volt, vettem át kandidátusi oklevelemet. Életemnek ebben a szakaszában is történtek velem tanulságos események. Kandidátusi védésemen a bírálóbizottságban volt két kolléga, aki meg akart akadályozni a cím elnyerésében. Tették ezt úgy, hogy a védés során mindvégig hallgattak, csak a pontozáskor dolgoztak ellenem. Utólag tudtam meg, hogy személyes motívumok vezérelték őket. A másik epizód már anyaintézményemben történt. Miközben a docensi kinevezés mindenki másnál automatikusan követte a kandidátusi fokozat elnyerését, nekem másfél évet kellett helyben járnom ahhoz, hogy egyetemi docens lehessek. Így történt, hogy a kinevezést egyszerre kaptam azzal a kollégával, aki nálam egy évvel később kandidált. A kandidatúrát követően németből nyelvvizsgát tettem; úgy éreztem, ennyivel tartozom őseimnek. 1989-ben lefordítottam magyarról oroszra egy világtörténelmi tankönyvet, továbbá a Tankönyvkiadó gondozásában megjelent az Orosz magyar országismereti szó- és kifejezésgyűjtemény című szótáram. Ezzel a munícióval kezdtem meg az évszázad utolsó évtizedét. Az orosz nyelv kötelező jellegének 1989-es megszűnése nyomán nálunk tanszéki robbanás következett be. Működésbe lépett a süllyedő hajó effektus. Még mielőtt bármilyen szervezeti intézkedésre került volna sor, több kolléga köztük maga a tanszékvezető is más tanszékre kérte át magát. 1990 tavasza volt ekkor. Szépe György intézetigazgató két rangidős oktatónkat is sikertelenül kérte fel a vezetésre: egy hajón, mely léket kapott, senki sem akart kapitány lenni. Jobb híján a professzor engem is magához rendelt, kérdezvén, elfogadome a tanszék vezetését. A kockázat hatalmas volt. Mégis elfogadtam, mert izgalmas feladatnak tartottam a süllyedő hajó menet közben történő átépítését, egy új tanszék, a Szláv Filológiai Tanszék megalapítását. Angol szakon éppen elsőéves átképzős voltam ekkor, ahol elnyertem egy amerikai ösztöndíjat. Ezért azt kértem, tanszékvezetői megbízásom szóljon 1991-től. A Philadelphiához közel fekvő West Chester egyetemre kerültem, ahol angol stúdiumokat végeztem, s emellett orosz nyelvet tanítottam. Igaz, mindjárt az elején valaki megtorpedózta a szépnek ígérkező egyéves ösztöndíjat. Az amerikai tanszékvezető kolléga ugyanis pécsi tartózkodása alatt mentőövet dobott egy ösztöndíj nélkül maradt kolléganőnek, melynek folyományaként szeptemberben már ketten utaztunk ki az általam elnyert helyre. A tényállás persze véglegesen már csak West Chesterben vált világossá számomra. Rá kellett jönnöm, hogy tudományos fokozattal, egyetemi docensként az adott tanszéken csak má- 12

sodhegedűs lehetek egy általános iskolai tanárnő mellett. Így történt, hogy habár tanulmányaimmal, oktatómunkámmal minden a legnagyobb rendben volt, amerikai kiküldetésemnek két hónap után véget vetettem és hazajöttem. Tanszékalapítás Meggyőződésem szerint az orosz nyelvre továbbra is szüksége volt a magyar társadalomnak, csak éppen nem tömegméretekben, ezért 1991-ben megkezdtem a Szláv Filológiai Tanszék kiépítését. Az akkori kari vezetésnek ez nem volt nagyon ínyére, mert egyrészt eltérő véleménnyel volt a szláv nyelvekről, másrészt maradék státuszállományunkat örömmel használta fel más irányú elképzeléseire. Mégis elmondható, hogy az ellenszélben is jelentősen haladtunk. Programom alapján az egyetem szenátusa elfogadta a Szláv Filológiai Tanszék megalapításának koncepcióját. A szlavisztika mellett a koncepció másik pillére az alkalmazott nyelvészeti jelleg volt. Mindezzel kollégáim is egyetértettek. Annál is inkább, mert cseh és lengyel vonatkozásban csakúgy, mint a fordítás és tolmácsolás oktatása terén megvolt a szükséges muníciónk. 1992 93-ban elkészült a moduláris szláv filológiai tantervcsalád, mellyel tartalmilag lezárult a Szláv Filológiai Tanszék megalapítása. Megüresedett státuszainkra sikerült két lengyel szakos kollégát, valamint egy-egy ukrán és szlovák vendégtanárt alkalmaznunk. Így a kilencvenes évek közepén az alábbi nyelveket oktattuk: cseh, horvát (a Horvát Tanszék közreműködésével), lengyel, makedón, orosz, szlovák, ukrán. Oroszból a hagyományos filológiai tárgyak mellett működött a fordító- és tolmácsképző, valamint a külkereskedelmi szaknyelvi modul. Az idegenvezető képzés is szerepelt terveinkben, de megvalósítására már nem volt kapacitás. A fenti képzési kínálat rendkívül vonzóvá tette tanszékünket, és hosszú évekre megalapozta hírnevét. Az orosz nyelv országos mélyrepülése idején is megfelelő számban jelentkeztek hozzánk hallgatók. Igaz, volt pár évünk, amikor csak 16 hallgatót tudtunk beiskolázni az első évfolyamra. Aktuális dékánunk, aki kortesbeszédében ugyan a szubszidiaritás hívének vallotta magát, többet nem engedélyezett. Diplomaképes polonisztikai programunk eközben sikerrel jutott túl a kari tanácsi és szenátusi akadályokon. A képzés megindításához már csak az Oktatási Minisztérium jóváhagyását vártuk. Pár hónappal később sikerült megtudnom, hogy nem érdemes várakozni, mert a programot fel sem terjesztették. Jelenleg nincs meg a történelmi távlat, hogy az okokat és szereplőket megnevezzük. Újabb célkitűzések 1998-ban négy évre elnyertem a Széchenyi István professzori ösztöndíjat. Hálával emlékezem Papp Ferenc akadémikusra, aki javaslatában tanítványának nevezett, ami önmagában is kitüntetés. Az 1998-ban hatalomra jutott politikai kurzus aztán gondoskodott arról, hogy a Széchenyi Professzori Ösztöndíj csupán eszmei értékű legyen. Ugyancsak 1998-ban nyújtottam be (az ELTE-re) habilitációs disszertációmat, mely ugyanazon év elején megjelent Лексическая 13

семантика русского языка (magyar címe: Az orosz szó jelentéstana) című egyetemi tankönyvem volt. A könyv nemzetközi vonatkozásban is újdonságnak számított. Lengyelországban, Németországban, Szlovákiában és másutt is felhasználták az orosz szakos képzésben. Több külföldi szerző tollából származó recenzió méltatta, s a hazai szakemberek is pozitívan emlékeztek meg róla (például Kiss Lajos akadémikus, Viktor Fedoszov, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola professzora). Az ELTE ennek ellenére nem fogadta el, mondván tankönyvről, nem pedig monográfiáról van szó. Bántott, hogy minderről csupán az ELTE BTK dékánjától kaptam pár soros levelet. Magát a részletes bírálatot nem láthattam, mert az ügyintéző szerint az nem publikus. 1998 nyarán megszűnt tanszékvezetői mandátumom. Tanulságos, hogy olyan kolléga nyerte el a megbízatást, akinek szakmai-tudományos paraméterei meg sem feleltek a pályázati kritériumoknak. Fellebbezésemre egyetemünk rektora vizsgálatot indított, és megsemmisítette az eljárás eredményét. Az erről szóló döntés szerint konkurensemet be sem lehetett volna engedni az eljárásba. Amint az várható volt, az újbóli pályázati kiírás már ellenfelem arcképére készült, s bár másfél lapnyi koncepciója a semmittevésről szólt, a tanszékvezetői megbízatást elnyerte. Kudarcom oka, látszólag paradox módon, a Szláv Filológia Tanszék kollégáim által is elismert sikereiben keresendő. Az oktatók egy része erősnek tartotta a diktált iramot, az új felállásban pedig a kari vezetés könnyedén folytathatta a tanszék státuszállományának leépítését. Az évek során mindez be is következett. A szlavisztikai képzési paletta fokozatosan elsorvadt. A státuszelvonásokat megkönnyítette, hogy doktori tanulmányai során két kolléga nem jutott el a fokozat megszerzéséig. Egy kollégát pedig koholt vádak alapján távolítottak el a tanszékről. Az öt főre zsugorodott testületet 2005-ben szemináriummá fokozták le, és a Horvát Tanszék alárendeltségébe helyezték. Habilitált doktori fokozatomat 2000-ben a PTE Nyelvtudományi Doktori Iskolájában nyertem el. 2002-ben a moszkvai Puskin Intézetben pedig megvédtem Прагмалинвистические механизмы современного русского анекдота (A mai orosz vicc pragmalingvisztiki mechanizmusai) című akadémiai doktori disszertációmat, mely könyv alakban 2007-ben jelent meg Прагмалингвистический портрет русского анекдота (Az orosz vicc pragmalingvisztikai portréja) címmel. Mintegy tíz évet fordítottam a téma kutatására. Ez irányú publikációim nyomán a téma magára vonta a nemzetközi, elsősorban orosz nyelvtudomány figyelmét is, mely további ösztönzést jelentett számomra. Disszertációm és a később megjelent monográfia elsőként vizsgálja az orosz viccet mint narratív rendszert a korszerű nyelvészeti humorelmélet fényében. Az egyes fejezetek között helyt kap a viccszöveg keletkezése, fejlődési dinamikája, a pragmatikai mechanizmusok nyelvi szintjei, a tipológia szinkrón leírása, egyes viccszériák abszurdizációs folyamatai, végül az interkulturális megfeleltetés (kölcsönzés, fordítás) kérdésköre. A nyelvi manipuláció (elsősorban a szójáték) mélyebb feltárása révén a kutatás általánosabb érvényű eredményekkel is felruházza a nyelvészt. Kirajzolódik előttünk, hogy a humoros- 14

szarkasztikus közlésmód nem más, mint egy, a konvencionális kommunkációba ágyazódó deviáns szubdiszkurzus, melynek eszközrendszerét más kommunikációs regiszterek (reklámnyelv, politikai nyelv) is felhasználják. E kutatásokra épülnek Közelkép a verbális humorról, Komparatív reklámszemiotika és A politikai diszkurzus poétikája című kurzusaim. 2001-ben kari megbízatással szakirányú továbbképzésként elindítottam a BTK-n a fordítóképzést, mely ez idáig a francia, olasz és orosz nyelv terén valósult meg. 2004-ben megalapítottam a PTE Fordítástudományi Kutató Központját, mely szép sikereket ért el. Az FKK munkatársainak száma 25 fő. Évenként megrendezett konferenciáink ( Kultúrák dialógusa a soknyelvű Európában ) jelentős érdeklődés mellett zajlanak. Ez évben kerül sor ötödik konferenciánkra, mely hagyományos témáink mellett (interkulturális kommunikáció, fordítás), fokozott mértékben kívánja szolgálni Pécs Európa Kulturális fővárosa című programjára való felkészülést, melyre 600 000 Ft-ot nyertünk el. Rezümé Pályám vége felé járva tanulságos lehet néhány következtetés. Erkölcsi, szakmai hitvallásom kialakításában nagyszüleim, szüleim példája volt számomra az irányadó. Ez még akkor is igaz, ha meglehetősen sokat vitatkoztunk Édesapámmal, akinek életútja, enyhén szólva, aszinkronban volt a történelemmel. Apja rendjelekkel harcolta végig az I. világháborút, majd a bécsi repülőgépgyárban kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Ennek okán a kommün idején beválasztották a váraljai direktóriumba, ahol sokat segített a rászorulókon. A fehérterror emberei fel akarták akasztani, de a helybéli református lelkész megmentette. Nagyapám kommün alatti vétke miatt aztán apámat nem vették fel a Műszaki Egyetemre, kénytelen volt az államigazgatásban elhelyezkedni. A II. világháború alatt főjegyzőként dolgozott, s mint ilyen gyakran kellett ütköznie a Volksbunddal. Ebben az időben havonta rendelték fel a Belügyminisztériumba. A szovjet erőkkel is voltak konfliktusai, mert védelmébe vette a falut, ahonnan az utolsó állatokat is el akarták hajtani. Az új rend nem felejtett: 1946-ban reakciósnak minősítették és bélistázták. Habár nagyságrendekkel kisebb mértékben, de én is látok ilyen aszinkront életpályámban. Világéletemben ugyanúgy éltem, ahogy szüleimtől tanultam. Szemléltetésül álljon itt egy epizód. Bonyhádon annak idején heti két alkalommal fociztunk a kollégákkal, ismerősökkel. Arról voltam nevezetes, hogy ha szabálytalankodtam, mindig feltettem a kezemet. Pécsről szüleimhez jövet néha beálltam egy-egy mérkőzésre. Ilyenkor nem-pedagógus társaink sosem mulasztották el kollégáim ugratását: Egyetlen sportszerű ember volt köztetek, az is elköltözött! Nos, ha konfliktusom volt az életben, az mindig a partnerek sportszerűtlensége miatt volt. Máig nehezen viselem a kaméleon-embereket, nem tudok megbékélni a komformizmus megannyi formájával, a hatalomhoz való törleszkedéssel, a vele való visszaéléssel, az önérdek közjó fölé emelésével. Már negyvenes éveimben jártam, amikor megismerkedtem Szent-Györgyi Albert megállapításával, mely szerint ellentétben a közhittel az emberi agy 15

nem az igazság megismerésének szerve. Ez a mondat korszakváltást eredményezett az életemben. Nobel-díjasunk kijelentése azért okozott bennem katarzist, mert azt üzeni, az emberi elme elsősorban nem az igazságra, hanem az érvényesülésre összpontosít, ami, ugyebár, óriási különbség. Ha az emberi társadalomban az érdek fontosabb az igazságnál, akkor az agyak elsősorban az érdekek mentén dolgoznak, az igazságot pedig maszk gyanánt öltik magukra. A fenti mondat az élet alapképlete lett számomra. Személyiségjegyei, eddigi tevékenysége alapján bárkiről nagy találati pontossággal prognosztizálom, hogy egy adott szituációban mit fog mondani vagy tenni. Mivel kutatási és oktatási tevékenységem egyik fő vonulata már régtől fogva a szemantika volt, a Szent-Györgyi-idézet hatására tevékenységemet kiterjesztettem a pragmatikára is. A szemantika az eszményivel foglalkozik, a pragmatika pedig arról szó, miként használja mindezt mindennapi céljainak elérésére a gyarló ember. Köszönet Hálásan megköszönöm dr. Bolla Kálmán professzor úr felkérését, hogy a nyelvész pályaképek sorozata számára írjam meg önéletrajzomat. Az életpálya fontosabb adatai 2004: Fordítástudományi Kutató Központ megalapítása 2003: a nyelvtudomány doktora (MTA) 2002: a filológiatudományok doktora (OTA) 2000: habilitáció 1999: Applied Russian Studies in Hungary c. tanulmánykötet 1999: Puskin Emlékérem (Orosztanárok Nemzetközi Egyesülete) 1998 2002: Széchenyi Professzori Ösztöndíj 1998: Lekszicseszkaja szemantyika russkogo jazika c. könyv 1997: Slavica Tergestina 5. Славянские языки и перевод.c. tanulmánykötet (társszerkesztő) 1996: Közelkép a verbális humorról c. könyv megjelenése 1994 2005. Slavica Quinqueecclesiensia I VIII. tudományos évkönyvek szerkesztése 1993: középiskolai angol nyelv és irodalom szakos tanár 1992: Business English diploma 1991 1998: tanszékalapítás, tanszékvezetés, iskolateremtés 1990: két hónapos ösztöndíj (West Chester University, USA, Pennsylvania) 1987: nyelvtudomány kandidátusa 1981: bölcsészdoktor 1975: középiskolai orosz nyelv és irodalom szakos tanár 1970: orosz testnevelés szakos általános iskolai tanár 1958 1962: általános és középiskolai tanulmányok 16

LENDVAI ENDRE ÍRÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA (1977 2007) Rövidítések: AUSz DSI = Acta Universitatis Szegediensis. Dissertationes Slavicae, BTK = Bölcsészettudományi Kar, Eds. = Editor(s), FilKözl = Filológiai Közlöny, JPTE = Janus Pannonius Tudományegyetem, KLTE = Kossuth Lajos Tudományegyetem, MANYE = Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesülete, MNy = Magyar Nyelv, NemzTankK = Nemzeti Tankönyvkiadó, Nyr = Magyar Nyelvőr, PTF = Pécsi Tanárképző Főiskola, PTE BTK SZFT = Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Szláv Filológiai Tanszék, Szerk. = szerkesztette, SZAK Kiadó = Számítástechnikai Könyvek Kiadója, SZTE = Szegedi Egyetem, TankK = Tankönyvkiadó, TK = Tanárképző Kar, ГИРЯП = Moszkvai Puskin Intézet Budapesti Központjának Értesítője, ИГУ = Irkutszki Állami Egyetem, МАПРЯЛ = Orosz Nyelv és Irodalomtanárok Nemzetközi Egyesülete, МГУ = Moszkvai Lomonoszov Állami Egyetem, Вестник Филиала, Сб. = tanulmánykötet, РУДН = Oroszorszszági Népek Barátsága Egyetem. 1977. Имена собственные в преподавании русского языка венграм. В сб. Теоретические и методические вопросы преподавания русского языка во всех звеньях обучения. Будапешт Печ, 25 7. (Tézisek) Безэквивалентная лексика в лингвострановедческом аспекте преподавания русского языка венграм. В сб. Страноведение и преподавание русского языка как иностранного. 17 8. (Tézisek) 1978. Проблемы восстановления семантической нагрузки безеквивалентной лексики русского языка. В сб. Роль и место преподавателя в обучении русскому языку. Будапешт Сексард, 18 9. (Tézisek) 1979. Стереотипы в преподавании русского языка и роль преподавателя в их ликвидации. В сб. Коммуникативная направленность и использование технических средств в обучении русскому языку. Будапешт, 14 5. (Tézisek) 1980. Az orosz nyelv szókészlete ekvivalens nélküli elemeinek összevető vizsgálata. Bölcsészdoktori értekezés. Pécs, 118 p. 17

1981. Az orosz szó szemantikai vizsgálata. In: A nyelvészeti országismeret néhány kérdése. PTF Baranya megyei Továbbképző Intézet, Pécs, 41 99. (Társszerk. Misky Gy.) 1982. A lexiko-szemantikai nonekvivalencia fogalma és relatív jellege. In: A PTF Tudományos Közleményei. Seria Philologica. Pécs, 93 106. Антропонимы в системе русского языка. In: A korszerűbb oroszoktatásért I. Szerk. Misky Gy. JPTE TK, Pécs, 79 106. 1983. Az orosz személynév jelentése és szemantizációja. In: A korszerűbb oroszoktatásért III. Szerk. Misky Gy. JPTE TK, Pécs, 62 80. Газета Венгерская неделя. Русский язык за рубежом 3. 127. p. (Ism.) Верещагин Е.М., Костомаров В.Г. Лингвострановедческая теория слова. (Русский язык, Москва, 1980.) Módszertani Közlemények. 2. Szeged, 134 6. (Ism.) 1984. Előtanulmányok egy orosz magyar nonekvivalencia-szótárhoz. A JPTE TK Tudományos Közleményei 1. Filológia. Pécs, 143 58. Az orosz nyelvi valóságháttér specifikus elemeinek tükröződése a magyar nyelvben. In: A korszerűbb oroszoktatásért IV. Szerk. Misky Gy. JPTE TK, Pécs, 62 82. Семантические мотивы возникновения макаронизмов. Studia Russica VII, Budapest, 97 108. Влахов С.,Флорин С. Непереводимое в переводе. (Москва, Международные отношения, 1980) FilKözl 4. Budapest, 499 501. (Ism.) 1985. Сведения из истории СССР. In: Kézikönyv a Szovjetunió országismeretének tanulmányozásához. Szerk. Misky Gy. TankK, Budapest, 51 174. Kultúra, szókészlet, szótári interpretáció. In: Dolgozatok a nevelés és oktatás köréből. JPTE TK, Pécs, 108 22. Sajátos orosz jeltárgyak magyar megnevezése. MNy 3. 348 51. 1986. Стереотипы мышления и семантика русского слова. In: A korszerűbb oroszoktatásért VI. Szerk. Misky Gy. JPTE TK, Pécs, 37 47. Семантика русского слова и внеязыковая действительность. In: Nemzetközi Szlavisztikai Napok II. Szombathely, 175 81. Специфика употребления личных местоимений ты и вы в зеркале венгерского языка. Русский язык за рубежом 3. 82 4. 18

Страноведение Венгрии в обучении русскому языку. В сб. Шестой международный конгресс преподавателей русского языка и литературы. Секция 7. Будапешт, 44 5. (Tézisek) 1987. A lefordíthatatlan elem megfeleltetési lehetőségei. Kandidátusi értekezés tézisei. JPTE TK, Pécs, 15 p. Словесное значение и его отношения. In: A korszerűbb oroszoktatásért VII. Szerk. Misky Gy. Pécs, 52 67. Lada Szamara. Dunántúli Napló március 21. 9. p. (Tudománynépszerűsítő cikk) 1988. Az orosz nyelvi reáliák megfeleltetési elve és gyakorlata. Fordításelméleti Füzetek, Budapest, 85 103. О словаре венгерских языковых реалий. In: Nemzetközi Szlavisztikai Napok III. Szerk. Gadányi Károly. Szombathely, 331 6. Краткий обзор случаев непереводимости на материале русского и венгерского языков. In: A korszerűbb oroszoktatásért VIII. Szerk. Misky Gy. Pécs, 99 102. Egy képi allúzió jelentésszerkezete. Studia Russica XII, Budapest, 368 71. 1989. Orosz magyar országismereti szó- és kifejezésgyűjtemény. TankK, Budapest, 140 p. (Ariadné Könyvek. Kisszótár) Семантическая аналогия двух знаковых систем. In: A korszerűbb oroszoktatásért. Szerk. Misky Gy. JPTE TK, Pécs, 50 8. Семантика глагола в фразеологических синонимах кинетических знаков. В сб. Русский глагол. Печ, 12 3. (Tézisek) Szőke Ágnes. Eredete nem ismeretlen (latin és görög eredetű szavak tankönyveinkben). TankK, Budapest, 1988. Módszertani Közlemények 4. 50 1. (Ism.) 1990. Г. Заводски. История III. TankK, Budapes, 280 p. (Történelemtankönyv fordítása oroszra) Проблема эквивалентности русских и венгерских пословиц. AUSz DSI, Szeged, 113 23. Семантическое соотношение между кинемами и их фразеологическими синонимами. In: Russzisztika '90. Debrecen, 28 9. (Tézisek) 1991. Семантический заряд русских устойчивых сравнений. In: Könyv Papp Ferencnek. Szerk. Hunyadi L. et al. KLTE, Debrecen, 115 23. Couleur locale és ekvivalencia. In: Első Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kon- 19

ferencia II. Nyíregyháza, 750 3. Семантический аспект языкового деления мира. In: Nemzetközi Szlavisztikai Napok IV. Szerk. Gadányi Károly. Szombathely, 363 8. Семантическая основа русского анекдота. Lingua 808. 5. Русский. Экономический ун-т им. Карла Маркса, Институт иностранных языковm Будапешт, 147 55. Distinctive Features of Russian Greetings from the Viewpoint of American Learners. In: Program of the XVII th FIPLV World Congress. Pécs, 102. p. (Tézisek) Az orosz nyelv jövője Magyarországon I. Új Dunántúli Napló, 1991. július 10., 12. p. (Tudománynépszerűsítő cikk) Az orosz nyelv jövője Magyarországon II. Új Dunántúli Napló, 1991. július 11., 12. p. (Tudománynépszerűsítő cikk) 1992. Русская пословица в тексте. В сб. Теоретические и практические вопросы обучения славянским языкам. Ред. Л. Хайзер. JPTE BTK, Pécs, 25. p. (Tézisek) 1993. Translating untranslatable Russian jokes. In: Translation the vital link. Proceedings. v. 1. Brighton Institute of Translation and Interpreting, London, 105 9. The Untranslatable Joke. In: Transferre necesse est... Acta Germanistica Savariensia. D. Berzsenyi College Printing Press, Szombathely, 203 8. Szójáték és fordítási ekvivalencia. In: Harmadik Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia II. Miskolc, 195 9. 1994. Теория и практика обучения славянским языкам. Tanulmánykötet. JPTE, Pécs, 764 p. (Társszerk. Hajzer Lajos) Русские устойчивые сравнения и их венгерские эквиваленты. Slavica Quinqueecclesiensia I. 101 10. Társszerk. Hajzer L. Praktikus orosz tantervek. In: IV. Országos Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia. Többnyelvűség az oktatásban és kutatásban I. Budapest, 130 4. (FOLIA Practico-linguistica XXIV.) Ezer orosz vicc. (Egy viccgyűjtemény szerkesztési és fordítási problémái). In: II. Országos Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia. Egyetemi Kiadó, Veszprém, 190 2. Fordítók és tolmácsok XIII. világkongresszusa. Nagy-Britannia, Brighton, 1993. augusztus 6 13. Nyr 4. 474 6. (Ism.). Мотивация наименования и эквивалентность слова. В сб. Теория и практика обучения славянским языкам, Печ, 137 45. Страноведение в кроссвордах. В сб. Русский язык и литература в 20

современном диалоге культур. Регенсбург, 161. p. Лингвострановедческая ценность кроссвордов. Москва: Русский язык за рубежом 5 6. 90 3. Языкотворчество как источник национального юмора. В сб. IV Международный симпозиум по лингвострановедению. Москва, 129 30. (Tézisek) Языкотворчество как источник национального юмора. В сб. IV. Международный симпозиум по лингвострановедению. Тезисы докладов. Москва, 129 30. (Tézisek) Вторая международная конференция славистов. В сб. Теория и практика обучения славянским языкам. (Печ, 28 30 апреля 1994 г.) Русский язык за рубежом 4. Москва, 128 9. (Ism.) 1995. Slavica Quinqueecclesiensia I. Tudományos évkönyv. Társszerk. Hajzer L. JPTE, Pécs, 408 p. Семантическая близость русских и венгерских устойчивых сравнений. Slavica Quinqueecclesiensia I. Pécs, 101 11. Заимствование и семантические процессы. In: Nemzetközi Szlavisztikai Napok V. Szerk. Gadányi K.Szombathely, 563 8. Семантические механизмы русского арготического словотворчества. Sborník přednášek z V. Konference o slangu a argotu v Plzni 7 9. Února 1995. Pedagogická fakulta ZČU v Plzni, 149 52. Социолингвистическая типология русского анекдота В сб. Международная юбилейная сессия, посвященная 100-летию со дня рождения академика В.В. Виноградова. Тезисы докладов. Москва, 219 20. (Tézisek) 1996. Közelkép a verbális humorról. NemzTankK, Budapest, 223 p. Новейшие процессы заимствования в русском языке. In: A magyar honfoglalás és a szlávok. KLTE Szláv Filológiai Intézet, Debrecen, 63. p. (Debreceni Szlavisztikai Füzetek. 3.) О степени семантической мотивированности фразеологизмов. In: Debreceni Szláv Filológiai Napok. KLTE Szláv Filológiai Intézet, Debrecen, 20 1. (Debreceni Szlavisztikai Füzetek. 4.) Types of Untranslatable jokes. In: Translation Studies in Hungary. Eds. Klaudy, K. et al. Scholastica, Budapest, 89 98. Translation of Verbal Humour in Strategic Approach. In: Transferre necesse est... Second International Conference of Current trends in Studies of Translation and Interpreting. Abstracts. Budapest, 61. p. Системный облик русского вербального юмора. В сб. Современный русский язык: описание и преподавание. Будапешт 37. p. (Tézisek) 21

1997. Slavica Quinqueecclesiensia II. Pécs, 485 p. (Társszerk. Hajzer L.) Slavica Tergestina 5. Славянские языки и перевод. Padova: Universita degli Studi di Trieste Scuola Superiore di Ligue Moderne per Interpreti e Traduttori, 468 p. (Társszerk.: Zecchini, L.-Avirovic, L.) О сближении языковых картин мира. Slavica Quinqueecclesiensia II. 25 34. Társszerk. Hajzer L. Семантическая характеристика детского словотворчества. Slavica XXVIII, 199 207. Русская пословица в тексте и переводе. In: Slavica Tergestina 5. Славянские языки и перевод, Szerk. Zecchini, L. Avirovic, L. Lendvai, E. Padova Universita degli Studi di Trieste Scuola Superiore di Ligue Moderne per Interpreti e Traduttori. Pécs Trieste, 253 62. Az orosz szó jelentéstanáról. In: Konferencia-füzetek. Szerk. Barakonyi Károly Nagy Ferencné. JPTE, Pécs, 20 7. (Felelős kiadó), Nyelvi imperializmus és nyelvművelés. In: Hetedik Országos Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia. I. Szerk. Polyák I. 81 4. Семантическая деривация и лингвистический когнитивизм. В сб. Теория и практика русистики в мировом контексте. Симпозиум Теоретическая лингвистика и преподавание русского языка как иностранного. МАПРЯЛ МГУ им. М. В. Ломоносова, Москва, 13 4. (Tézisek) Б. Ю. Норман. Грамматика говорящего. (Изд-во Санкт-Петербургского унта, 1994, 229 стр. Slavica Quinqueecclesiensia II. 473 6. (Ism.) Семантическая калькирование. In: Debreceni Filológiai Napok XXIII. Szerk. Lévai, B. (Tézisek), 26 p. Лексическая семантика русского языка (презентация учебного пособия). В сб. Вестник Филиала Института русского языка им. А. С. Пушкина. Современный русский язык: функционирование и проблемы обучения." Pед. Вохмина, Л. Л. Российский культурный центр. Филиал Институра русского языка им. А. С. Пушкина, Будапешт, 43 4. (Tézisek) 1998. Лексическая семантика русского языка. NemzTankK, Budapest, 258 p. От толкового к толково-компаративному (опыт словаря нового типа). В сб. Вохмина, Л. Л. (ред.) Современный русский язык: функционирование и проблемы обучения. Российский культурный центр. Филиал Институра русского языка им. А. С. Пушкина, Будапешт, 39 40. (Tézisek) Динамика семантических моделей мира. В сб. Теория и практика преподавания славянским языкам. Тезисы докладов IV международной конференции (Печ, 24 25 апреля 1998 г.) 38. p. (Tézisek) 22

Hajzer Lajos. A magyar helynevekből képzett orosz derivátumok szótára. (Pécs, 1998) In: Lendvai, E., Hajzer, L. (szerk.) Slavica Quinqueecclesiensia 1998. IV297 300. (Ism.) Gyógyír nyelvi önérzetünknek. Népszabadság 1998. augusztus 8. 29. p. (Tudománynépszerűsítő cikk) 1999. Az orosz szó jelentéstana. Habilitációs értekezés tézisei. JPTE BTK, Pécs, 26 p. A. Sztrasnij. Természetgyógyászat. In: Természetgyógyászati szakkönyv fordítása magyarra. SHL Hungary Kft, Budapest, 269 p. Slavica Quinqueecclesiensia IV. Tudományos évkönyv. 367 p. (Társszerk. Hajzer L.) Slavica Quinqueecclesiensia V. Tudományos évkönyv. 357 p. (Társszerk. Hajzer L.) Applied Russian Studies in Hungary. Tanulmánykötet. Krónika Kiadó, Pécs, 170 p. Семантика русского смеха. Вестник Филиала Института русского языка им. А. С. Пушкина 12. Отв. ред. Л. Л. Вохмина. Будапешт, 47 64. Verbális humor és fordítás. Fordítástudomány 2. 33 43. Системный анализ русского анекдота. In: Textsemantik und Textstilistik. Hrsg. H. Jelitte J. Wierzbiński Peter Lang. Europäischer Verlag der Wissenschaften, Frankfurt am Main, Berlin, 251 66. Вербальный юмор в иностранной аудитории. In: Nyelvpolitika és nyelvoktatás. Szerk. Cs. Jónás Erzsébet. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Pedagógiai Intézet, Nyíregyháza, 77 86. Verbális humor és fordítás. Fordítástudomány I/2. 33 43. Внутренние соотношениями между лексико-семантическими категориями. В сб. Л. Л. Вохмина (гл. ред.) Русский язык в центре Европы 1. Банска Бистрица, 77 83. Деривационные процессы, мотивированные внешними заимствованиями. В сб. IX Международный конгресс МАПРЯЛ. Руский язык, литература и культура на рубеже веков I, Братислава, 101 2. (Tézisek) 2000. Вербальный юмор и языковая аномалия. Nyelv, aspektus, irodalom. Сб. научных трудов. Szerk. Györke Z. Szeged, 221 30. Russian and Hungarian Joke-Systems. In: Contact. Applied Russian Studies in Hungary. Krónika Kiadó, Pécs, 113 28. (Szerk.) Вербальный юмор и эффективизация обучения русского языка как иностранного. Инновационные методы в теории и практике русского языка как иностранного. Сб. научных трудов. Редакционноиздательский отдел ИГУ, Иркутск, 72 82. Лексическая амбивалентность и вербальный юмор. Slavica Quinqueeccle- 23