EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2016.3.11. COM(2016) 134 final 2016/0074 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK, az 1098/2007/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1343/2011/EU és az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről {SWD(2016) 56 final} {SWD(2016) 57 final} HU HU
1. A JAVASLAT HÁTTERE A javaslat indokai és céljai INDOKOLÁS A technikai intézkedések olyan szabályok, amelyek meghatározzák, hogy a halászok hogyan és hol halászhatnak. Céljuk szabályozni az adott halászati erőkifejtés révén kifogható halmennyiséget és minimálisra csökkenteni a halászatnak az ökoszisztémára gyakorolt hatását. Szerves részét képezik a legtöbb halászati gazdálkodási rendszer szabályozási keretének, ideértve az uniós vizekre vonatkozó szabályozási kereteket is. A technikai intézkedések az alábbiak szerint csoportosíthatók: a halászeszközök működtetését szabályozó intézkedések, az alkalmazott halászeszközök tervezési jellemzőit szabályozó intézkedések, a halak azon legkisebb méretét meghatározó intézkedések, amely alatt vissza kell engedni őket a tengerbe, a fiatal egyedek és az ívó rajok védelmét szolgáló térbeli és időbeli korlátozásokat (pl. halászati tilalom hatálya alá vont / korlátozott hozzáférésű területek és szezonális halászati tilalmak) meghatározó intézkedések, és a halászeszközök érzékeny fajokra (pl. tengeri emlősök, tengeri madarak és teknősök) gyakorolt hatásának minimalizálását szolgáló intézkedések és területeknek az érzékeny élőhelyek (pl. hidegvízi korallzátonyok) védelmében történő tilalom alá helyezése. A közös halászati politika (KHP) keretében az európai halászati jogszabályokban alkalmazott technikai intézkedések eddigi alakulását az aktuálisan felmerülő problémák megoldására irányuló hézagpótló rendeletek, módosítások, végrehajtási szabályok és átmeneti technikai intézkedések sokasága jellemezte. Több mint 30 olyan, technikai intézkedéseket tartalmazó rendelet létezik, amely az uniós tengermedencékben folytatott halászatot és a nem uniós vizeken halászó uniós hajók tevékenységét szabályozza. A főbb uniós tengermedencék uniós vizeire vonatkozóan jelenleg három, rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott és részletes technikai intézkedéseket meghatározó rendelet van hatályban: az Atlanti-óceán északkeleti részére (és 2012 óta a Fekete-tengerre) vonatkozó, a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló, 1998. március 30-i 850/98/EK tanácsi rendelet; a földközitengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és az 1626/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 21-i 1967/2006/EK tanácsi rendelet; valamint a Balti-tenger, a Bæltek és az Øresund halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1434/98/EK rendelet módosításáról és a 88/98/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2005. december 21-i 2187/2005/EK tanácsi rendelet. Ezenkívül több bizottsági jogi aktus is létezik, amelyek a halászeszközök kialakítására vonatkozó részletes szabályokat tartalmaznak (pl. a tartozékoknak a vonóhálókra, a kerítőhálókra és a hasonló hálókra történő felszereléséről szóló, 1984. december 6-i 3440/84/EGK bizottsági rendelet), egyes területekre vonatkozó tilalmakat határoznak meg (pl. az egyes közösségi vizeken a 8 m teljes hosszt meghaladó hajók merevítőrudaszsákhálóhasználatának engedélyezési feltételei tekintetében a 850/98/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. szeptember 8-i HU 2 HU
1922/1999/EK bizottsági rendelet), vagy technikai intézkedéseket vezetnek be az egyes halállományok megőrzését kimerülésük kapcsán fenyegető közvetlen veszély enyhítése érdekében (pl. az Északi-tengerben található és a Skóciától nyugatra található tőkehalállomány helyreállítására vonatkozó kiegészítő technikai intézkedések megállapításáról szóló, 2001. október 19-i 2056/2001/EK bizottsági rendelet). Ezek a rendeletek rendszerint a fő rendeletekben foglalt felhatalmazásokon alapulnak. Léteznek továbbá technikai intézkedéseket tartalmazó különálló rendeletek is. Ezek közé tartozik a cetfélék halászat során történő véletlenszerű kifogásával kapcsolatos intézkedések megállapításáról és a 88/98/EK rendelet módosításáról szóló, 2004. április 26-i 812/2004/EK tanácsi rendelet és a cápauszonyoknak a hajók fedélzetén történő leválasztásáról szóló, 2003. június 26-i 1185/2003/EK tanácsi rendelet. Több, együttdöntési eljárással elfogadott rendelet foglalkozik a regionális halászati gazdálkodási szervezetek egyebek mellett az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény (CCALMR-egyezmény) és az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezmény (ICCAT-egyezmény) kezelésében lévő harmadik országbeli vizekre vonatkozóan elfogadott technikai intézkedések átültetésével. E rendeletek nem tartoznak e javaslat hatálya alá. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) hatálybalépése előtt technikai intézkedések szerepeltek az Atlanti-óceán északkeleti részére, a Balti-tengerre és a Feketetengerre, valamint a mélytengeri fajokra vonatkozó éves teljes kifogható mennyiségek és kvóták (halászati lehetőségek) megállapításáról szóló rendeletekben is. Ezek a rendeletek vegyesen tartalmaztak átmeneti technikai intézkedéseket, régióspecifikus intézkedéseket és más rendeletekben szereplő általános rendelkezésektől való eltéréseket. Az EUMSZ elfogadása óta az ilyen intézkedések már nem képezhetik részét a halászati lehetőségekről szóló rendeleteknek, kivéve azokat az intézkedéseket, amelyek egy adott állomány vagy állományok vonatkozásában funkcionálisan kapcsolódtak a fogási korlátokhoz. Ezért ilyen intézkedések jelenleg csak korlátozott mértékben szerepelnek a halászati lehetőségekről szóló rendeletekben. Például Írország nyugati partjánál a norvég homár (Nephrops norvegicus) védelmében halászati tilalom alá vontak egy területet a szóban forgó faj adott területre vonatkozó teljes kifogható mennyiségével összefüggésben. Más regionális halászati gazdálkodási szervezetek például az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) és az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) által hozott intézkedések ideiglenes intézkedésekként továbbra is szerepelnek az Atlanti-óceán északkeleti részére vonatkozó halászati lehetőségekről szóló rendeletben. Mindez jól szemlélteti, hogy a technikai intézkedések szabályozási szerkezete rendkívül összetetté és némileg széttagolttá vált. Egy, az e javaslat alátámasztására végzett visszatekintő értékelés 1 rámutatott, hogy a jelenlegi technikai intézkedések jórészt nem teljesítették az előző KHP-nak a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendeletben meghatározott célkitűzéseit. Ez bizonyos tengermedencék (pl. az Atlanti-óceán északkeleti része) esetében szembeötlőbb, mint másokéban, ám az általános nézet az, hogy több összetett és eredménytelen szabály illeszkedik egy rugalmatlan irányítási struktúrába. 1 MRAG et al. (2014). A study in support of the development of a new Technical conservation measures framework within a reformed CFP. Lot 2: retrospective and prospective evaluation on the Common fisheries policy, excluding its international Dimension (A megreformált KHP-n belül a technikai állományvédelmi intézkedések új keretének kialakítását támogató tanulmány. 2. tétel: a közös halászati politika visszatekintő és előretekintő értékelése, a nemzetközi vonatkozásoktól eltekintve). Brüsszel. 265 o. HU 3 HU
A 2014. január 1-jén hatályba lépett új közös halászati politika 2 új kihívásaival kapcsolatban a visszatekintő értékelés arra a következtetésre jutott, hogy a technikai intézkedések jelenlegi szabályozási struktúrája továbbra is el fog maradni az optimálistól. Ennek öt okát sikerült azonosítani: 1. A teljesítmény elmarad az optimálistól: A technikai intézkedések nem ösztönzik a szelektív halászatot, mivel a visszadobás, az érzékeny fajok kifogása és a tengerfenékre kifejtett kedvezőtlen hatás nem jelentkezik költségként. Ez a helyzet a halászati terhelés szabályozásának elmaradásához vezetett, ami miatt számos állományt túlhalásztak, egyes halászatokban megnőtt a visszadobások aránya, és az érzékeny élőhelyek és fajok nem kaptak megfelelő védelmet. Emellett egyes intézkedések jogi akadályokat hoztak létre vagy visszatartották az innovációt a szelektívebb halászati módszerek kifejlesztése területén, ami azzal az eredménnyel járt, hogy az intézkedések gazdasági hatásának minimalizálására irányuló törekvés jegyében gyakorivá vált az intézkedések mind jogszerű, mind jogszerűtlen kijátszásának gyakorlata. 2. Az eredményesség nehezen mérhető: A jelenlegi rendeletek nem tartalmaznak az intézkedés eredményességének mérésére szolgáló módszert. Ez megnehezíti annak felmérését, hogy a technikai intézkedések mennyiben járulnak hozzá a közös halászati politika állományvédelmi célkitűzéseinek teljesítéséhez. 3. A szabályok összetettek és előíró jellegűek: A technikai intézkedések száma és összetettsége a múltban egyre nőtt, és az intézkedések a halászati műveletek túl sok technikai vonatkozását akarták szabályozni. Néhány ilyen intézkedést az ellenőrző hatóságok nehezen tudnak érvényesíteni, a halászok pedig teljesíteni. A tagállamok és az érdekelt felek számára nagy adminisztratív terhekkel és költségekkel járnak. Ez aláásta a halászati ágazat bizalmát és nagymértékben a szabályok be nem tartását ösztönözte, ami pedig az ellensúlyozás szükségessége miatt további jogszabályok elfogadásához vezetett. 4. A rugalmasság hiánya: A technikai intézkedéseket többnyire bonyolult, rugalmatlan és hosszadalmas politikai folyamat eredményeképpen fogadják el, amely nem igazán alkalmas a gyakori frissítést és rendszeres felülvizsgálatot igénylő részletes technikai rendelkezések meghatározására. Ez korlátozza a technikai intézkedéseknek a halászatban történt változásokra való reagáláshoz, az innovatív halászeszköztechnológiák kiaknázásához és a váratlan eseményekre való reagáláshoz szükséges módosítását vagy felülvizsgálatát. Emellett az átmeneti szabályok és az eltérések hosszú ideig változatlanok maradtak, ami tovább rontotta a halászati ágazat bizalmát. 5. A legfontosabb érdekelt feleket nem vonták be eléggé a döntési folyamatba: A technikai intézkedések negatív, többnyire kényszerítő ösztönzőkön alapulnak, és hierarchikus (azaz alulról építkező helyett felülről építkező) irányítási rendszerbe illeszkednek. Emiatt a halászok és az érdekelt felek úgy érzik, hogy nem egy részvételen alapuló folyamatnak a részesei. A halászok úgy érzik, hogy a technikai intézkedések nem gyakorlatiasak, nem tükrözik a mindenkori halászati gyakorlatot, és olykor ellentmondásosak. 2 Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendelete a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.). HU 4 HU
Az új közös halászati politikára irányuló tárgyalások során a tagállamok, az érdekelt felek és az Európai Parlament mind megerősítették ezt a jelenlegi technikai intézkedésekről alkotott, meglehetősen negatív képet. Mindezt annak ellenére, hogy az elmúlt tíz évben nem született új intézkedéscsomagról szóló politikai megállapodás a Bizottság 2002-ben 3 és 2008-ban 4 előterjesztett javaslatai több okból nem kerültek elfogadásra. A tagállamok azzal érveltek, hogy a szöveg túlságosan bonyolulttá vált és nehezen értelmezhető, és hogy e javaslatok nem kezelik elégségesen a mögöttes problémákat. Az érdekelt felek azzal érveltek, hogy velük nem került sor megfelelő konzultációra, és hogy az új szabályok túlmutatnak a meglévő intézkedések egységes szerkezetbe foglalásán. Még azok a kísérletek is kudarcot vallottak, amelyek arra irányultak, hogy az Atlanti-óceán északkeleti részére, a Balti-tengerre és a Földközi-tengerre vonatkozó technikai intézkedésekről szóló rendeleteket összhangba hozzák az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel (EUMSZ), ugyanis a tárgyalások során a hangsúly az összehangolás helyett a rendelkezések részletei felé mozdult el. A technikai intézkedésekről szóló új rendeletről való megállapodás ismételt kudarcából világosan látszik, hogy új megközelítésre van szükség. Ennek a megközelítésnek a következőkön kell alapulnia: egyszerűsítés, a döntéshozatalnak a Lisszaboni Szerződéshez való igazítása, az állományvédelem és az erőforrás-gazdálkodás hosszú távú megközelítésének megerősítése, ideértve a visszadobás problémáját, a regionalizációt, az érdekelt felek fokozott bevonását és az iparági felelősségvállalás növelését (a szabálykövetés kultúrája). A javaslat a felsorolt problémák kezelése érdekében és az intézményi akadályokat felismerve az alábbi célokat tűzi ki: a technikai intézkedések oly módon történő optimalizálása, hogy azok hozzájáruljanak a KHP fő célkitűzéseinek eléréséhez, a szükséges rugalmasság megteremtése ahhoz, hogy (az uniós joggal összhangban álló) regionalizált megközelítés révén kiigazíthatók legyenek a technikai intézkedések, a jelenlegi szabályok egyszerűsítése a Bizottság célravezető és hatásos szabályozás programjával 5 (REFIT) összhangban. Míg e javaslat elsősorban a technikai intézkedések irányítási struktúráját módosítja, nem pedig magukat az intézkedéseket általában, az általa bevezetett nagyobb rugalmasság és a halászat szelektivitásának ösztönzése javítani fogja a technikai intézkedések eredményességét. Idővel a hozamok annak köszönhetően válnak majd optimálisabbá, hogy nagyobb halak kerülnek kifogásra, és a felelősségteljes halászati gyakorlatok bevezetése révén csökken a halászat tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatása. Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel A közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 204/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU 3 4 5 COM(2002) 672 végleges Javaslat: a Tanács rendelete a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról. COM(2008) 324 végleges Javaslat: a Tanács rendelete a halászati erőforrások technikai intézkedések révén történő megóvásáról. COM(2013) 685 final a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT): eredmények és következő lépések. HU 5 HU
európai parlamenti és tanácsi rendelet meghatározza a KHP általános keretét. A technikai intézkedések ebbe a keretbe illeszkedő eszközökként hivatottak hozzájárulni a közös halászati politika átfogó célkitűzéseinek eléréséhez, az alábbiak szerint: 1. A maximális fenntartható hozam (MFH) elérését a hasznosítási korösszetételt (azaz a halászati terhelésnek az állományok különböző életkorú egyedei közötti eloszlását) szabályozó technikai intézkedések alkalmazása segíti. Az egy adott állományra vonatkozó maximális fenntartható hozam elérése megköveteli a fiatalabb egyedek halászatának elkerülését. Ennek eléréséhez hatásos technikai intézkedések kombinációjára lesz szükség (azaz halászeszközök működtetését és kialakítását szabályozó intézkedések, minimális állományvédelmi referenciaméretek és térbeli/időbeli tilalmak), amelyek egy alkalmazkodóképes szabályozási struktúrán belül képesek javítani a hasznosítási korösszetételen. 2. A visszadobás gyakorlatának fokozatos megszüntetéséhez és a nem kívánt fogások minimalizálásához mind technikai (halászeszközök működtetése és kialakítása), mind taktikai (tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek) változtatásokra szükség lesz, melyek célja a szelektivitás fokozása és a nem kívánt fogások (minimális állományvédelmi referenciaméret alatti halak) elkerülése. Az e cél elérése érdekében bevezetett kirakodási kötelezettség kapcsán újra kell majd gondolni a technikai intézkedések jelenlegi irányítási struktúráját, biztosítandó a cél eléréséhez szükséges rugalmasságot. 3. A halászati tevékenységek tágabb ökológiai szempontokkal való összhangjának biztosításához olyan technikai intézkedések alkalmazására lesz szükség, amelyek minimálisra csökkentik a halászeszközök ökoszisztémára gyakorolt hatását (pl. enyhítő intézkedések bevezetése vagy területek halászati tilalom alá helyezése). A technikai jellegű intézkedéseknek konkrétabban a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben) foglalt 11 mutató közül 4 tekintetében hozzá kell járulniuk a jó környezeti állapot eléréséhez: a biológiai sokféleség fenntartása (1. mutató); a gazdaságilag hasznosított halak és kagylók populációinak biológiailag biztonságos korlátok között tartása és a populációk életkor és méret szerinti egészséges megoszlásának biztosítása (3. mutató); a tengeri táplálékláncok minden eleme vonatkozásában normális abundancia és diverzitás fenntartása (4. mutató); a tengerfenék épségének megóvása (6. mutató). A fő kihívás az ilyen intézkedések olyan végrehajtási keretének kialakítása lesz, amelyben az intézkedések a lehető leghatékonyabban biztosítják a leginkább veszélyeztetett fajok, valamint az érzékeny élőhelyek és a védelemre szoruló területek megóvását. E célkitűzéseken túlmenően az új közös halászati politika új irányítási megközelítésként a regionalizációt kívánja előmozdítani. A regionalizáció jó lehetőséget kínál a jogalkotó által meghatározott és a technikai intézkedések irányítási eszközként való jövőbeli használata szempontjából különösen fontos szabályok egyszerűsítésére, hiszen a technikai szabályok eredményességével kapcsolatos problémák egy része éppen abban az irányítási struktúrában rejlik, amelyben működnek. A regionalizáció lehetővé fogja tenni a technikai intézkedések regionális szintű (vagyis végső soron a többéves tervek keretében, illetve rövid távon más uniós intézkedések révén történő) kifejlesztését. A regionalizáció révén továbbá kevesebb olyan, részletes technikai intézkedésre lehet szükség, amelyeket az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa az együttdöntési eljárás keretében fogad el. A jogalkotó által meghatározott egyszerűsített jogi kereten belül az intézkedéseket regionális szinten ki lehet dolgozni és a különböző halászati tevékenységek egyedi jellemzőihez lehet igazítani. HU 6 HU
Regionalizáció lehetőséget nyújt arra is, hogy a technikai intézkedések ne egyszerűen a halászati lehetőségeket és erőkifejtési korlátozásokat kiegészítő korlátozó és kényszerítő intézkedések, hanem sokkal inkább a fenntartható halászat megvalósításának mozgatórugói legyenek. A regionalizált döntéshozatal további előnye az, hogy nincs szükség olyan gyakran az együttdöntéssel elfogadott aktusokban foglalt technikai intézkedések lényegi változtatására. Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival A javaslat és annak célkitűzései összhangban állnak az uniós szakpolitikával, különösen a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben, a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvben, valamint a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (vízügyi keretirányelv) foglalt jogi kötelezettségekkel. Ezen irányelvek teljes körű végrehajtása az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye értelmében vállalt kötelezettségek Unió általi teljesítésének része, ahogy az EU államfői által tett, az Európai Unióban a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-re való megállítására vonatkozó ígéret betartásának is. Mindezt csak megerősíti a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia 6. A technikai intézkedések hozzájárulhatnak az Európa 2020 stratégiához 7 is, azon belül különösen az erőforrás-hatékonyságra irányuló kiemelt kezdeményezéshez a halállományok jobb hasznosítása révén. Ezenkívül a technikai intézkedések reformja számos meglévő rendelet és egyedi intézkedés egyszerűsítése vagy törlése révén a REFIT program céljaihoz is hozzá fog járulni. 2. JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG Jogalap A javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdése. Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén) A javaslat rendelkezései a tengeri biológiai erőforrások megőrzésével kapcsolatosak, ami az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik. A szubszidiaritás elve ezért nem alkalmazandó. Arányosság Ez a javaslat már meglévő intézkedések módosítására irányul, ezért az arányosság elvének kérdése nem merül fel. A javasolt intézkedések megfelelnek az arányosság elvének, mivel megfelelőek és szükségesek. Semmilyen egyéb, kevésbé korlátozó intézkedés nem áll rendelkezésre a kívánt szakpolitikai célok megvalósítására. 6 7 COM(2011) 244 végleges a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia. COM(2014) 130 final/2 a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Mérleg az Európa 2020 az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájáról. HU 7 HU
A jogi aktus típusának megválasztása Javasolt aktus: európai parlamenti és tanácsi rendelet. Más jogi aktus nem felelne meg a következők miatt: rendelet csak rendelettel módosítható. 3. AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata 2012 decemberében a technikai intézkedések értékelésére került sor. Ennek keretében a technikai intézkedésekről szóló jelenlegi rendeletek visszatekintő értékelésére 1 került sor azok relevanciáját, eredményességét, hatékonyságát, koherenciáját és elfogadottságát illetően. Az értékelés során a Bizottság kiterjedt konzultációkat folytatott a halászati ágazat képviselőivel, a nemzeti közigazgatásokkal és a tagállamok kutatási ügynökségeivel. A folyamat 2013 júniusában fejeződött be. Ezt követte az előretekintő értékelés 1, amely a különböző meghatározott szakpolitikai lehetőségek várható gazdasági, társadalmi és környezeti hatásaival, valamint eredményességével, hatékonyságával, koherenciájával és elfogadhatóságával foglalkozott. A tanulmány 2014 júliusában készült el. A visszatekintő értékelés megerősítette, hogy a jelenlegi technikai intézkedések túl összetettek, és többnyire nem hoztak eredményt. Nincsenek egyértelmű és jól körülhatárolt céljaik és célkitűzéseik, és nem biztosítanak pozitív ösztönzőket a felelősségteljes gyakorlatok méltányolására és a megfelelés ösztönzésére. Az intézkedések ellenőrzése költséges, és az irányítási struktúra, amelyben jelenleg működnek, rugalmatlan, döntően felülről lefelé építkezik, és korlátozott teret enged az érintettekkel való konzultáció számára. Az előretekintő értékelés arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben az ellenőrzési és érvényesítési problémák megoldódnak, a jövőbeli technikai intézkedéseknél az eredményalapú irányítás lehet a legjobb megoldás. Egy ilyen megközelítést alkalmazva kevesebb előíró jellegű, technikai intézkedésekről szóló rendeletre lenne szükség. Konzultáció az érdekelt felekkel 2014. januártól májusig nyilvános internetes konzultációra került sor 8. A legfontosabb érdekelt felektől (azaz a tagállamoktól, az Európai Parlamenttől, a tanácsadó testületektől, a halászati ágazattól és a nem kormányzati szervezetektől) részletes válaszok érkeztek 9. A főbb következtetések, melyek nagyrészt egybeestek a visszatekintő és az előretekintő értékelésével, a következők voltak: 1. A technikai intézkedésekről szóló bármilyen új rendeletnek (vagy rendeleteknek) el kell mozdulnia (mozdulniuk) a mikroszintű irányítástól az eredményalapú irányítási megközelítés felé. 2. A halászokat az általuk használt halászeszközök kialakítása és működtetése helyett sokkal inkább a fogásaikért kell elszámoltathatóvá tenni. 8 9 http://ec.europa.eu/dgs/maritimeaffairs_fisheries/consultations/technical-measures/index_en.htm http://ec.europa.eu/dgs/maritimeaffairs_fisheries/consultations/technicalmeasures/contributions/index_en.htm HU 8 HU
3. A szabályok egyszerűsítése alapvető cél, ugyanakkor nem okozhat egyenlőtlenségeket a tagállamok irányítási rendszerei között ( egyenlő versenyfeltételek biztosítása ). 4. Az érdekelt felek a regionalizációt jó alkalomnak tartják a technikai intézkedésekről szóló rendeletek egyszerűsítésére. 5. Megközelítés tekintetében a keretrendszert részesítik előnyben. A keretrendszernek meg kell határoznia az átfogó célkitűzéseket és az Európai Unió egész területén alkalmazandó közös minimum-előírásokat. Ezenkívül tartalmaznia kell óvintézkedéseket is, amelyek garantálják a fellépést, ha a halászatban problémák merülnének fel. 6. A szelektivitást a múltban akkor sikerült javítani, amikor az ösztönzők struktúráját sikerült az állománygazdálkodási célkitűzésekhez igazítani. Ilyen struktúrákat a technikai intézkedésekre vonatkozó minden új szabályozási keretbe be kell építeni. A nyilvános konzultáción túlmenően a 2011-től 2015 elejéig terjedő időszakban számos műhelytalálkozóra, konzultációra és értekezletre is sor került a legfontosabb érdekelt felekkel. A nyilvános konzultáció és az azt követően a legfontosabb érdekelt felekkel (halászati ágazat, nem kormányzati szervezetek, tagállamok) folytatott kiterjedt párbeszéd együtt biztosították, hogy a kinyilvánított nézetekben teljes mértékben kifejezésre jusson az érdekelt felek különböző csoportjainak véleménye. Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságnál (HTMGB) három alkalommal ült össze szakértői munkacsoport (2012. október 10, 2013. március 11 és 2015. március 12 ). Ezeken az értekezleteken a csoportok azt vizsgálták, hogy a technikai intézkedések a KHP-n belül milyen potenciállal rendelkeznek irányítási eszközként. A jelentések megállapításai segítettek meghatározni az előretekintő értékelés során számításba vett lehetőségeket, és adatokkal szolgáltak a javaslat kidolgozásához. Az említett értekezleteken kívül több eseti megkeresés is érkezett a HTMGB-hez és a Nemzetközi Tengerkutatási Tanácshoz (ICES) a halászeszközök szelektivitásához kapcsolódó következő konkrét témákban: a szembőségre és a fogások összetételére vonatkozó szabályok felváltása; tengeri emlősök és más védett fajok járulékos fogásai; jelenleg tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek. Ezek a megkeresések szintén útmutatással szolgáltak a javaslat megszövegezése során. Hatásvizsgálat Sor került hatásvizsgálatra, melynek során figyelembe vettük a nyilvános konzultációból és az azt követő célzott konzultációkból származó információkat, a visszatekintő és az előretekintő értékelések eredményeit, a szakértői véleményeket, valamint az e kezdeményezés támogatására létrehozott hatásvizsgálati irányítócsoport és a Szabályozói Ellenőrzési Testület észrevételeit. 10 11 12 HTMGB (2012), a technikai intézkedésekről szóló jövőbeli rendelet keretében a szelektivitás meghatározásának különböző elveivel foglalkozó szakértői munkacsoport (EWG-12-14). 61 o. HTMGB (2012), a technikai intézkedésekről szóló jövőbeli rendelet keretében a szelektivitás meghatározásának különböző elveivel foglalkozó szakértői munkacsoport (EWG-13-04). 38 o. HTMGB (2015), Technikai intézkedések, III. rész (STECF-15-05). 2015. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg, EUR 27223 EN, JRC 95832, 59 o. HU 9 HU
A hatásvizsgálat keretében három olyan szakpolitikai lehetőséget és egy olyan részlehetőséget hasonlítottunk össze az alapforgatókönyvvel, amelyektől a leginkább várható a célok elérése és az azonosított problémák megoldása. Alapforgatókönyv: A jelenlegi rendeletek és a KHP mint központi elem hatályban marad, és az előírások a KHP-hez kapcsolódó számos technikai és egyéb állományvédelmi rendelkezésben kerülnek meghatározásra. Az alapforgatókönyv figyelembe veszi a KHP-ban foglalt kötelezettségekkel (kirakodási kötelezettség; az EUMSZ-szel való összhangba hozatal a Bizottság jelenlegi felhatalmazásai tekintetében) fennálló jogi ellentmondások kiküszöbölését célzó közelmúltbeli kiigazításokat. A technikai intézkedések regionalizációja visszadobási és többéves tervek révén valósul meg, ami tovább bonyolítja a jogszabályok szövevényét, és tovább növeli a meglévő technikai szabályok alól eltérést biztosító vagy e szabályokat módosító új szabályok számát. Egységes szerkezetbe foglalás: Egy korlátozott hatályú új rendelet egységes szerkezetbe foglalja valamennyi terület és halászati tevékenység közös szabályait (pl. egyes halászati módszerek általános tilalma). Az (együttdöntéssel elfogadott) közös szabályok elkülönülnek a regionális szinten meghatározható szabályoktól. Az utóbbi technikai szabályok hatályban maradnak a meglévő rendeletekben (együttdöntési aktusok és bizottsági aktusok). Ebbe beleértendő az említett rendeletek közelmúltbeli módosításainak beépítése és az EUMSZ-szel való összhangba hozataluk is. A technikai intézkedések regionalizációja a Bizottság által felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján elfogadott visszadobási tervek révén, valamint a Bizottság által az együttdöntési eljárás keretében elfogadott új többéves tervek alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén történik. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok (ideiglenes) eltéréseket vezetnek be a meglévő szabályoktól, illetve módosítják azokat. Regionalizációra akkor kerül sor, ha és amennyiben a tagállamok ideiglenes jelleggel, legfeljebb 3 éves időszakra szóló visszadobási tervekre irányuló közös ajánlást nyújtanak be. Ezen időszak lejárta után az említett eltérések fenntartása uniós többéves terv keretében adott felhatalmazás alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján lehetséges. Keretrendszeren alapuló megközelítés: Új keretrendelet, amely tartalmazza a) az általános rendelkezéseket (hatály, célkitűzések, alapelvek), valamint a várt eredmények meghatározását és a megfelelő előírásokat; b) a közös szabályokat és a technikai rendelkezéseket (mint az 1. lehetőség esetében); és c) a kapott eredményeknek megfelelő alapkövetelményeket (régiók szerint), amelyek a regionalizáció keretében alapintézkedésekként szolgálnak. Az alapkövetelmények lényegileg a meglévő szabályokon alapulnak és elsősorban felváltják a szembőségre és a fogások összetételére vonatkozó jelenlegi szabályokat, a jelenlegi minimális méretet a minimális állományvédelmi referenciamérettel átalakítják, valamint megtartják a fiatal egyedek és az ívó rajok védelméhez szükséges halászati tilalmakat és minden más régióspecifikus technikai szabályt. A struktúra átdolgozásra kerül (a sok meglévő rendelet helyett egyetlen rendelet). Több meglévő rendelet hatályát veszti, és adott esetben ésszerűsített formában beépül az új keretbe. Az alapkövetelmények és az e céloknak megfelelő alapértelmezett technikai intézkedések a regionalizált intézkedések kialakításáig és uniós jogban (felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján) való bevezetéséig alkalmazandók. Amennyiben regionális fellépés nem kerül kidolgozásra, továbbra is az alapkövetelmények számítanak alapértelmezett szabályoknak. A tagállamoknak így lehetőségük van arra, hogy a merevebb technikai szabályoktól (az alapértelmezett HU 10 HU
intézkedésektől) eltávolodva a regionalizáció keretében rugalmasabb, eredményorientált irányítási megközelítést alkalmazzanak egy adott tervben előirányzott eredmények és célkitűzések elérése érdekében. Alapkövetelmények nélküli keretrendszer: A keret főbb elemei változatlanul megmaradnak, kivéve az alapkövetelmények szerinti intézkedéseket. A keret felhatalmazást ad konkrét intézkedések regionális kidolgozására. Ez a felhatalmazás lehetővé teszi a KHP célkitűzéseinek teljesítéséhez regionális szinten szükséges intézkedések felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén, a visszadobási és a többéves tervek keretében történő meghozatalát. A meglévő szabályok felszámolása: A technikai intézkedésekről szóló rendeletek többsége azonnal hatályát veszti, kivéve az alapvető természetvédelmi intézkedéseket, amelyek továbbra is érvényben maradnak. A hosszabb távon szükséges technikai intézkedések regionális szinten, többéves tervek keretében kerülnek kidolgozásra (azzal, hogy a technikai intézkedések rövid távon ideiglenes jelleggel beépíthetők a visszadobási tervekbe). E lehetőség nem számol keretrendelet elfogadásával. A lehetőségek összehasonlítása Összehasonlításban az alapkövetelményeket alkalmazó, keretrendszeren alapuló megközelítés bizonyult a legalkalmasabbnak a kitűzött célok elérésére és annak kellő biztosítására, hogy az állományvédelmi célkitűzések a fokozott regionalizáció mellett továbbra is teljesüljenek. A cél az, hogy hosszabb távon (legkésőbb 2022-ig) a regionális tervek tartalmazzák valamennyi szükséges technikai intézkedést. E lehetőség a legalkalmasabb a regionalizáció felé való, 2022-ig tartó átmenet levezénylésére. Az alapkövetelmények nélküli keretrendszer és a meglévő szabályok felszámolása azonnal megoldaná a technikai intézkedéseknek a halászati ágazat által üdvözölt egyszerűsítését, azonban mindkét lehetőség nagyobb kockázattal is jár, mint az előnyben részesített lehetőség. Drasztikus változást hoznának az irányítási rendszerben, és a bizonyítás terhét jórészt a halászokra (és a tagállamokra) helyeznék át. Mindkét megközelítés azon a feltételezésen alapul, hogy a halászok mindent megfelelően dokumentálnak, és átlátható módon igazolják, hogy teljesítik a (KHP-ban foglalt) általános célkitűzéseket, és elérik a megállapodás szerinti eredményeket, valamint a többéves tervekben azonosított konkrét célokat és eredményeket. Azonnali magatartásbeli változást feltételez a halászok részéről és azt, hogy azok az egymásra gyakorolt nyomás és az önszabályozás segítségével gondoskodnak a nem szelektív halászati gyakorlatok megszüntetéséről. A tagállamok, a halászati ágazat egyes szegmensei és a nem kormányzati szervezetek legalábbis rövid távon vonakodnak ebbe az irányba elmozdulni. A technikai intézkedések egységes szerkezetbe foglalása volt a legkevésbé támogatott lehetőség. Lényegében megtartja a jelenlegi bonyolult szabályozási struktúrát, és az alapforgatókönyvhöz képest nem biztosít az érdekelt felek számára semmilyen egyértelmű ösztönzést. Ezenkívül nem teljes mértékben illeszkedik a közös halászati politikában előirányzott regionalizáció elképzeléséhez. A hatások összefoglalása Az előnyben részesített lehetőség főként a technikai intézkedések szabályozási struktúráját és irányítását módosítja. Kevés új intézkedés kerül bevezetésre, a lényegi módosítások pedig főképpen a meglévő szabályok törlésére korlátozódnak az egyszerűsítés és az adminisztratív terhek csökkentése, valamint az ellenőrizhetőség javítása és a természetvédelmi intézkedések egységes szerkezetbe foglalása érdekében. Ennek megfelelően a hatásvizsgálatban foglalt HU 11 HU
hatáselemzés konkrét példákkal és esettanulmányokkal alátámasztott minőségi értékelésen alapul. A főbb hatások a következők: Gazdasági hatás A keretrendszeren alapuló megközelítés gazdasági hatása pozitív, és előrelendíti a regionalizációt. A technikai intézkedések kialakításában a regionalizációnak köszönhetően jelentkező fokozott rugalmasság és az érdekelt felek fokozottabb részvétele más szakpolitikai lehetőségekhez képest jobban ösztönzi a szelektív halászeszközök mielőbbi alkalmazását. Ez elő fogja segíteni a maximális fenntartható hozam elérését és a nem kívánt fogások csökkentését, valamint az ennek nyomán megnövekedett halászati lehetőségek gazdasági előnyeit. A helyzet idővel folyamatosan javulni fog, különösen abban az esetben, ha a tagállamok kiegészítő halászati lehetőségekkel jutalmazzák a szelektív halászatot, amire a KHP lehetőséget ad. Társadalmi hatás A halászati ágazatban rövid távon az MFH szerinti halászatra való átállás és a kirakodási kötelezettség jelentette kihívásokhoz való alkalmazkodás ideje alatt valószínűleg csökkenteni fog a foglalkoztatás. Ha azonban azt feltételezzük, hogy a regionalizáció felgyorsul, és a leginkább érintett flottaszegmensek, azaz a vegyes tengerfenéki fajokat halászó szegmensek a szelektivitás gyors javítására törekednek, bármilyen negatív hatás gyorsabban ellensúlyozható lenne, és a foglalkoztatási szintek stabilizálódnának. Hosszabb távon amint megvalósul a fenntartható halászat a halászati lehetőségek növekedni fognak (2020-ra legalább 20 %-kal). Ilyen jelentős növekedés mellett lehet azzal számolni, hogy új munkahelyek jönnek létre a halászati ágazatban. A fenntartható halászat hatására emelkedni fognak a bérek, ezáltal pedig vonzóbbá válnak az ágazatban a munkahelyek. Környezeti hatás A rövid távú hatások valószínűleg hamarabb ellensúlyozódnak, mint a többi megvizsgált lehetőség esetében. A keretrendszer gondoskodna a regionalizációra való áttérésről, és az alapkövetelmények felvételével és a már meglévő, továbbra is szükséges technikai intézkedések megtartásával biztosítaná, hogy a KHP környezeti fenntarthatóságra vonatkozó célkitűzései ne kerüljenek veszélybe. Hosszabb távon az intézkedések kialakítása a regionalizáció jóvoltából olyan alkalmazkodó irányítási keretben történne, amely rugalmasabban tud reagálni és jobban fel van készülve a tengeri ökoszisztémákat fenyegető veszélyekre, és lehetővé teszi az állományvédelmi intézkedések gyors meghozatalát. Célravezető szabályozás és egyszerűsítés Egyszerűsítés E javaslat elsődleges célja a meglévő rendeletek egyszerűsítése. Az új keret 6 együttdöntéssel elfogadott rendeletet 1 rendelettel vált fel, további 3 rendelet pedig részben hatályát veszti, részben módosul. Hatályát veszti ezenkívül mintegy 10 kapcsolódó bizottsági rendelet is. E rendeletek bizonyos elemei a regionalizáció megvalósulásáig beépülnek a javasolt keretbe. Ez további egyszerűsítést tesz lehetővé két fő területen. Először is a fiatal egyedek és az ívó rajok védelme érdekében tilalom vagy korlátozás alá vont 40 jelenlegi terület majdnem fele esetében a tilalom vagy korlátozás törlésre vagy egyszerűsítésre kerül. Mindez a HTMGB szakvéleménye, valamint a tagállamok és az érdekelt felek észrevételei alapján történik. A másik egyszerűsítési terület az Atlanti-óceán északkeleti részére és a Balti-tengerre vonatkozó meglévő rendeletek szembőségre és fogásösszetételre vonatkozó táblázatait érinti. Ezeket a táblázatokat az egyes régiók esetében leegyszerűsítettük úgy, hogy a vontatott és a statikus halászeszközökre az eddigi hasznosítási korösszetételek alapján egy alapértelmezett HU 12 HU
szembőség vonatkozik, ugyanakkor fontos halászati tevékenységek fenntartása érdekében több helyen eltérést alkalmaztunk és kisebb szembőséget engedélyeztünk. Kkv-k A technikai intézkedésekről szóló rendeleteket érintő esetleges változások a nagyjából 82 000 hajót és teljes munkaidős egyenértéken véve mintegy 98 500 munkavállalót alkalmazó halászati ágazatot érintenék a leginkább. E megközelítőleg 82 000 halászhajónak mintegy 98 %-a minősül mikrovállalkozásnak, amely 10-nél kevesebb főt foglalkoztat, és amelynek éves forgalma és/vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 2 millió EUR-t. Tekintettel a mikrovállalkozások említett nagy ágazatbeli arányára, ha ezek nem kerülnének e javaslat hatálya alá, az veszélybe sodorná a KHP állományvédelmi célkitűzéseit, mivel az általános szabályok csak igen kevés halászati vállalkozásra lennének érvényesek. A kkv-kra gyakorolt hatás az adminisztratív költségek és terhek szempontjából pozitív lenne, mivel a jelenlegi rendeletek azonnal leegyszerűsödnének, és a halászati ágazat a tanácsadó testületeken keresztül nagyobb szerephez jutna a jövőbeli technikai intézkedések kialakításában. Ezenkívül a hosszabb távon az eredményalapú rendszerre való esetleges áttérés tovább egyszerűsítené a technikai szabályokat. Ez azonban a bizonyítás terhének a halászati ágazat felé történő eltolódását jelenti, mivel a halászoknak pontosan dokumentálniuk kellene a fogásokat. Ez potenciálisan növelheti a fogások dokumentálásához kapcsolódó költségeket, jóllehet azok mértéke függ a tagállamok regionalizált ellenőrzésre vonatkozó elképzelésétől, és a költségeket ellensúlyozná a megközelítésből adódó nagyobb rugalmasság. Alapvető jogok A javaslat nem érinti az alapjogok védelmét. 4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK Ennek az intézkedésnek nincsenek az uniós költségvetés kiadásait növelő vonzatai. 5. EGYÉB ELEMEK Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai Nyomon követés Az előnyben részesített lehetőség szerint egyértelmű célokat kell meghatározni a nem kívánt fogások 2019-ig való csökkentésére és amennyire lehetséges megszüntetésére, valamint valamennyi halállomány esetében a maximális fenntartható hozam szerinti halászat megvalósítására 2020-ig. A jó környezeti állapot 2020-ig történő eléréséhez való hozzájárulás céljából meghatározásra kerülnének a halászat által a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt negatív hatások csökkentésére vonatkozó célértékek is. Annak érdekében, hogy mérni lehessen a célok elérését, a technikai intézkedések nyomon követését lehetővé tevő következő környezeti, gazdasági, társadalmi és megfelelési mutatókat javasoljuk: Környezeti: fogási profilok alakulása, MFH-szinten lévő állományok száma, az érzékeny fajok járulékos fogásainak alakulása és az érzékeny élőhelyek védelme Gazdasági: jövedelem, bruttó hozzáadott érték, bevétel/megtérülési bevétel és nettó árrés Társadalmi: foglalkoztatás és legénységi bérek Megfelelés: a technikai intézkedésekhez kapcsolódó jogsértések és a tengeren töltött járőrnapok száma. HU 13 HU
A nyomon követéshez szükséges adatok az adatgyűjtési keretrendszerből (DCF) 13, a HTMGB és az ICES szakvéleményeiből, valamint az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) éves jelentéseiből állnának rendelkezésre. Értékelés 2022-ig, amikorra teljes mértékben alkalmazandóvá válik a kirakodási kötelezettség, valamennyi állomány tekintetében megvalósult a maximális fenntartható hozam, és a tengeri ökoszisztémák esetében sikerült elérni a jó környezeti állapotot, utólagos értékelést kell végezni a technikai intézkedéseket érintő főbb értékelési kérdések megvitatására. Ez az értékelés közvetlen része lesz a KHP visszamenőleges értékelésének, amely a tervek szerint 2022-ben veszi kezdetét. A HTMGB és az ICES a fenntarthatósági célok megvalósulásának ellenőrzése érdekében rendszeresen értékelni fogja az új többéves terveket. Ezek az értékelések jelzéssel szolgálnak majd azt illetően, hogy az említett tervekben foglalt technikai intézkedések eredménnyel jártak-e. A KHP-rendelet 49. cikke (a közös halászati politika működése) és 50. cikke (a maximális fenntartható hozam teljesítésében elért eredmények) szerinti jelentéstételi kötelezettségek bár közvetlenül nem a technikai intézkedésekhez kapcsolódnak szintén információkkal szolgálnak majd a technikai intézkedések eredményességét illetően. A regionális szinten kidolgozott intézkedéseket a HTMGB-nek vagy az ICES-nek szintén rendszeresen értékelnie kell annak érdekében, hogy az intézkedések összhangban álljanak a közös halászati politika célkitűzéseivel. Az EFCA közös alkalmazási programokról szóló éves jelentései dokumentálják a feltárt jogsértések számát és okait, összevetve az elvégzett ellenőrzések számával és jellegével. E számok jelzéssel szolgálnak majd a technikai intézkedésekről szóló rendeleteknek való megfelelés szintjét illetően. Jelentéstétel 2020 végéig és azt követően minden harmadik évben a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról, amely jelentésnek tartalmaznia kell a technikai intézkedések következőkre gyakorolt hatásának értékelését: a halászati erőforrások védelme, valamint a halászat tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása. E jelentés alapján a Bizottság javaslatot tesz a szükséges módosításokra. Magyarázó dokumentumok (irányelvek esetén) Tárgytalan. A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata A javaslat felépítése a következő: Általános rendelkezések ez a rész megállapítja a hatályt, az átfogó és egyedi célkitűzéseket, valamint az általános és egyedi célkitűzésekhez kapcsolódó célértékeket a nem kívánt fogások szintjeiben kifejezve; az érzékeny fajok járulékos fogásainak küszöbértékeit; 13 A Tanács 2008. február 25-i 199/2008/EK rendelete a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról (HL L 60., 2008.3.5., 1. o.). HU 14 HU
és a halászat által jelentősen érintett tengerfenék kiterjedésének csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket; a jó kormányzás elveit és a fogalommeghatározásokat. A fogalommeghatározások elsősorban a halászeszközök és halászati műveletek meghatározásait érintik, és valamennyi régióra érvényesek. Egységes szerkezetbe foglalják és naprakésszé teszik a meglévő rendeletek fogalommeghatározásait. Közös technikai intézkedések ez a rész tartalmazza a technikai intézkedésekről szóló minden főbb jelenlegi rendeletben szereplő közös szabályokat, ezeket azonban valamennyi tengermedence tekintetében alkalmazni kell, és de facto állandónak kell tekinteni, mivel módosításuk se nem szükséges, se nem indokolt. Az e részben foglalt rendelkezések a következők: tiltott halászeszközök és halászati gyakorlatok, ideértve a bizonyos típusú halászeszközökkel kifogott tengeri fajok értékesítésének tilalmát, az érzékeny fajok (például tengeri emlősök, tengeri hüllők és tengeri madarak) és élőhelyek (pl. hidegvízi korallzátonyok) védelmét szolgáló intézkedések, beleértve az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvben felsorolt madarak és élőhelyek védelmét, a vontatott halászeszközök használatára vonatkozó általános korlátozások és feltételek (ideértve a zsákvég alapvető kialakítását és a halászeszközökre felszerelhető megengedett toldalékokat), a statikus hálók használatára vonatkozó korlátozások. Ez magában foglalja az eresztőhálók használatára vonatkozó meglévő korlátozások egységes szerkezetbe foglalását (azaz a 2,5 km-nél hosszabb eresztőhálók használatának tilalmát, az ilyen eszközök nagy távolságra vándorló fajokat célzó használatának tilalmát és az eresztőhálók használatának általános tilalmát a Balti-tengeren). A regionalizáció keretében a tagállamoknak meg kell erősíteniük ezeket a rendelkezéseket, adott esetben teljes tilalmat elrendelve ezen eszközök használatára vonatkozóan, amennyiben tudományosan bizonyított, hogy az eresztőhálók további használata fenyegetést jelent a térség érzékeny fajainak védettségi állapotára nézve, minimális állományvédelmi referenciaméretek (meghatározás, mérés, a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti halak felhasználása), közös intézkedések a visszadobás csökkentésére (érték szerinti szelektálás, visszaengedés, a fogási korlátok hatálya alá nem tartozó fajok védelme). Regionalizáció ez a rész meghatározza a regionalizációra irányadó általános elveket, hivatkozással a regionális intézkedések hiányában alkalmazandó alapvető intézkedésekre, valamint a technikai intézkedéseknek a többéves tervek, ideiglenes visszadobási tervek és a környezetvédelmi jogszabályok alapján fennálló kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges állományvédelmi intézkedések keretében regionális szinten történő meghatározásához elengedhetetlen felhatalmazásokat. A felhatalmazások lehetővé teszik a tagállamok regionális csoportjai által benyújtott közös ajánlásokon alapuló regionális intézkedések kialakítását, amelyek módosítják a meglévő alapkövetelményeket, illetve eltérnek azoktól, illetve új intézkedéseket vagy eltéréseket vezetnek be, feltéve, hogy a meglévő intézkedések bizonyíthatóan nem járnak állományvédelmi előnyökkel, vagy amennyiben alternatív intézkedések kerültek bevezetésre. E felhatalmazások a közös halászati politikából származnak. Meghatározásra kerülnek továbbá az ideiglenes visszadobási tervek keretében meghozható regionális intézkedések és azok az óvintézkedések, amelyeket akkor kell életbe léptetni, ha tudományos bizonyítékok arra utalnak, hogy a regionális intézkedések HU 15 HU
nem biztosítják az állományvédelmi célok megvalósulását. E célból a szöveg védzáradékot tartalmaz, amely lehetővé teszi a Bizottság számára a fellépést, ha a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények rámutatnak, hogy azonnali intézkedésekre van szükség a tengeri fajok védelme érdekében. Mindez lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy e rendeleten vagy az uniós joggal összhangban lévő, egyéb módon meghatározott technikai intézkedéseken túlmenően vagy ezektől eltérve technikai intézkedéseket hozzon a szóban forgó veszélyek enyhítésére. Az intézkedések vonatkozhatnak a halászeszközök használatára vagy a halászati tevékenység végzésére vonatkozóan bizonyos területek vagy időszakok tekintetében megállapított korlátozásokra. Nem uniós vizeken alkalmazandó technikai intézkedések ez a rész ad felhatalmazást a Bizottságnak arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az Északkeletatlanti Halászati Bizottság (NEAFC) által elfogadott, a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák listáira vonatkozó meglévő részletes szabályokra, valamint a kék menyhal és a vörös álsügérek halászatához kapcsolódóan a NEAFC által elfogatott konkrét technikai intézkedésekre vonatkozóan. Ezenkívül a megfelelő rendelet módosítása által lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságról (GFCM) szóló 1343/2011/EU rendeletben 14 foglalt technikai intézkedésekre vonatkozóan. Lehetővé teszi továbbá a Bizottság számára, hogy a szóban forgó intézkedések NEAFC, illetve GFCM által elfogadott jövőbeli módosításait beépítse az uniós jogba. Jelenleg nem létezik ilyen felhatalmazás. Technikai rendelkezések ez a rész tartalmazza a tudományos kutatás végzésére, valamint a tengeri fajok mesterséges állománypótlására és áttelepítésére vonatkozó közös rendelkezéseket. Eljárási rendelkezések ez a rész írja elő a felhatalmazásnak a javaslatban szereplő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok esetében való gyakorlására vonatkozó rendelkezéseket és a végrehajtási aktusokra vonatkozó bizottsági eljárást. Záró rendelkezések ez a rész foglalja magában az érintett rendeletek hatályon kívül helyezésére vagy módosítására, valamint a felülvizsgálati és jelentéstételi folyamatra vonatkozó rendelkezéseket. Mellékletek a mellékletek tartalmazzák az alapintézkedéseket tengermedencék szerint (azaz Északi-tenger, Balti-tenger, északnyugati vizek, délnyugati vizek, Földközi-tenger, Feketetenger és legkülső régiók). Regionális intézkedések hiányában ezek az alapintézkedések alkalmazandók. Ide tartoznak a szembőségek alapméretei, a minimális állományvédelmi referenciaméretek, a fiatal egyedek és az ívó rajok védelmében tilalom vagy korlátozás alá vont területek, valamint minden egyéb régióspecifikus intézkedés. A többi melléklet tartalmazza azon, tilalom hatálya alá tartozó fajok jegyzékét, amelyek járulékos fogásként kifogott egyedeit haladéktalanul vissza kell dobni a tengerbe; valamint az érzékeny élőhelyek védelmében halászati tilalom hatálya alá vont területeket és azon fajok listáját, amelyeket tilos eresztőhálóval fogni. 14 Az Európai Parlament és a Tanács 2011. december 13-i 1343/2011/EU rendelete a GFCM (Földközitengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről és a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló 1967/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 347., 2011.12.30., 44. o.). HU 16 HU