Kiegészítő ismeretek Az egyetemes reneszánsz művészete I. című fejezethez Történeti áttekintés Először is a törökök előnyomulása, melynek eredményeként 1453-ban elesett Bizánc, és a XV. század végén Amerika felfedezése; a Habsburg világbirodalom kialakulása; Anglia tengeri hatalmának megalapozása; s a XVI. század elején a reformáció. Ezek a főbb események alakították Európa országainak történetét. A reneszánsz korát Itáliában a XV. század elejétől a XVI. század végéig számítjuk. Európa többi országa néhány évtizedes, olykor évszázados késéssel innen vette át az új stílust. A későbbi indulásnak megfelelően a barokkba való átváltás időpontja is a legtöbb országban kitolódott. Itália északon fekvő területei számos kisebb-nagyobb városállamra, grófságra és hercegségre bomlottak szét. Közülük három városköztársaság, Firenze, Velence és Genova volt a legjelentősebb. A széttagoltság a városok közötti versengés előidézője lett. A városok élén arisztokraták, zsoldosvezérek, vagy gazdag kereskedő- és bankárcsaládok álltak, így pl. Firenzében a Medici család. Uralmuk fényét s a város tekintélyét nagyszabású építkezésekkel, a művészetek és a tudomány bőkezű pártolásával növelték. A vezető családok tagjai közül kerültek ki a főpapok és a világi fejedelmek módján uralkodó reneszánsz pápák is. Amerika felfedezése és a világkereskedelem útvonalainak áttolódása az Atlantióceánra súlyosan érintette Itáliát. A XV XVI. század fordulójától kezdve az addig lendületesen fejlődő városok gazdasága hanyatlani kezdett. A köztársaságok közül egyedül Velence tudta a hatalmát nagyobb veszteségek nélkül megtartani. A XVI. században Róma mint egyházi állam megerősödött, és átvette a politikában és a művészetek irányításában is a vezető szerepet. A humanizmus A középkor keretein belül kibontakozó polgári fejlődés megváltoztatta a korabeli gondolkodásmódot. A kereskedelem, az ipar gyakorlata során számos olyan probléma merült fel, amelyet nem lehetett a hittételeken alapuló magyarázattal megoldani. Az ember rákényszerült, hogy a valós világ dolgait értelmező, tényleges ismeretek megszerzésére törekedjen. Újból értékelni kezdte az életet s egyre fokozódó érdeklődéssel fordult a természet felé. E felfogás első képviselői az olasz irodalom késő középkori mesterei, Petrarca és Boccaccio. Évezrednyi feledés után ők fedezték fel újra az ókor római szerzőit, a műveikben azt a polgári világot, amelyet példaként állíthattak az itáliai városok elé. Az antik kultúra élesztésének ez a nagyhatású szellemi áramlata a humanizmus. A törökök elől sok görög tudós menekült nyugatra. Segítségük révén az olasz humanisták megismerték s behatóan tanulmányozták a görög műveltséget. A római irodalom mellett az ókor görög kultúrája vált a humanizmus másik alapjává. A humanizmus legjelentősebb központja a XV. században Firenze volt. A város életében vezető szerepet játszó Medici-család maga köré gyűjtötte a kor legkiválóbb tudósait és művészeit. Az új kultúra onnan sugárzott szét Itáliában, majd Európa országaiba. A humanizmus széles körű terjedéséhez a XV. század közepén nagyban hozzájárult Gutenberg korszakos jelentőségű találmánya, a könyvnyomtatás is. Sorra alakulnak a nyomdák egész
Európában. Hazánkban az elsőt, Hess András budai nyomdáját Mátyás király állíttatta fel 1473-ban. A humanizmus felszabadította a tudományos gondolkodást az egyház gyámsága alól. A XV. században a tudomány és a művészet még nem vált szét egymástól. Firenzében a mesterek körül formálódó művészeti műhelyek voltak a tudományos kutatás központjai is. Johannes Gutenberg Foglalkoztak a festészeten és a szobrászaton kívül anatómiával, kémiával s a természetkutatás különféle más területeivel. Ilyen sokoldalú, a tudomány és a művészet majdnem minden ágát művelő, jellegzetesen reneszánsz egyéniség volt a XV XVI. század fordulóján Leonardo da Vinci. A tudomány elválasztása a művészettől a XVI. század vívmánya. Főként a csillagászat fejlődött. A bolygómozgás törvényeinek felfedezésével, a napközéppontú (heliocentrikus) magyarázatrendszer kidolgozásával ebben értek el új korszakot nyitó eredményeket. De jelentős találmányok születtek a technika terén is. A művészek a valóság hiteles bemutatására törekednek. Behatóan tanulmányozzák az emberi test felépítését, a dolgok térbeli tulajdonságait, s mindenekelőtt magát a teret. Kidolgozzák a térbeli kapcsolatok rögzítésének pontos módszerét, és a perspektíva szerkesztési szabályait. A kor embereszményének megfelelően a legtöbb művész sokoldalúan képzett: festő, szobrász, ötvös és építész is egy személyben. Az itáliai reneszánsz legjelentősebb mesterei Masaccio, Donatello, Ghiberti, Pisano, Giambologna, Botticelli, Giorgione, Leonardo, Veronese, Raffaello, Michelangelo és Tiziano. A vezető művészek Németalföldön Jan van Eyck és Pieter Brueghel, s említeni kell Hieronymus Bosch-t is. Németországban a vezér Albrecht Dürer. Az ókorral való kapcsolat Nyugat-Európa népei az egész középkor folyamán valami furcsa emléket őriztek a klasszikus ókorról. Teodorik, Nagy Károly s a három Ottó, VII. Henrik és II. Frigyes a Római Birodalom visszaállításáról álmodoztak, és arról, hogy hatalmuk egész tekintélyét Róma egységesítő erejére alapozzák, hiszen annak tovább élő sugárzása sohasem szűnt meg izgatni az emberek képzeletét. Nagy Károly őszinte lelkesedéssel próbálkozott a klasszikus latin irodalom újjáélesztésével. Csakhogy
addigra már téves és hiányos ismeretek álltak csak rendelkezésükre arról, ami egykor az ókorhoz tartozott. Homérosz például meghamisított kivonatban forgott közkézen. A XIV. század közepéig kell várnunk, amíg Petrarca személyében fölbukkan az első olyan nyugati humanista, aki ismeri és érti a homéroszi költeményeket. Boccaccio már csaknem hellenista: ő meg Petrarca szöges ellentétben állnak e tekintetben Dantéval, akinek az antik világról még középkori fogalmai vannak. Az antik képzőművészet dolgában még nagyobb volt a zűrzavar; akár megérteni, akár utánozni lehetetlenségnek tetszett. Az ókori szobrok és épületek fölfedezését az egyház olykor némi bizalmatlansággal fogadta, hiszen ezek az alkotások azoknak a pogány istenségeknek voltak a templomai és képmásai, akiket az ördögökkel azonosítottak. Az egyház megsejtette, milyen veszedelmes ellenség rejtőzik ezekben az alakokban és azokban a csodálatos márványszobrokban, amiket az ásatások hoztak napvilágra. Olykor ezeket a szobrokat és domborműveket, minthogy szépségüket nem tudták értékelni, új alkotások nyersanyagául használták fel. A reneszánsz korában jelentős művek építtetőinek többsége a művészethez értő uralkodók, főpapok, főurak és gazdag polgárok köréből kerül ki. A megbízók sokszor maguk is jól képzett, az antik műveltségben jártas humanisták. Szakértelemmel s ízléssel tudnak beleszólni a művész munkájába. Az építészek kevés kivételtől eltekintve világi mesterek, s majdnem mindegyik a művészet több ágát gyakorolja. Nem ritka az olyan sokoldalú mester, aki építész, ötvös, szobrász és hadmérnök is egy személyben. A jelentős mesterek az építészet elméletével is foglalkoznak. Az építészek társadalmi megbecsülése jobb, mint korábban bármikor. Egy-egy neves mester megszerzéséért szinte versengenek az építtetők. Körülöttük iskolák alakulnak, stílusukat tanítványok sajátítják el, és terjesztik Itália határain túl is Itália Firenze: Ospedale degli Innocenti. A dóm kupolájával egyidejűleg kezdte Brunelleschi az ártatlanok kórházának nevezett lelencház építését. Alaprajzi elrendezése a kolostorokhoz hasonló: árkád-íves folyosóval övezett, négyszögű udvart vesznek körül egytraktusos épületszárnyak. Firenze: San Lorenzo templom. A dómkupolával és a lelencházzal egyidejűleg kezdte Brunelleschi ezt a munkát is. A templom háromhajós, bazilikális felépítésű, az alaprajza latinkereszt alakú. Firenze: Cappella Pazzi. Brunelleschi legfontosabb s egyben a firenzei kora reneszánsz egyik legjelentősebb műve a Pazzi-család megbízásából a Santa Croce kolostor udvarán épült. Bologna. Az egyeteméről híres felső-itáliai városban a reneszánsz idején is továbbélt a gótika számos helyi hagyománya s ez a palotaépítészetben egy sajátos típust alakított ki. A bolognai paloták általában egyemeletesek s a külső oldalon a földszinti traktus az utcára nyíló árkádfolyosó. A folytonossá összekapcsolódó árkádok alatt zajlott a gyalogos forgalom s ott árultak a kereskedők. Az építőanyag sötétvörösre
égetett tégla, ezt többnyire nyersen, vakolás vagy burkolat nélkül mutatták meg a homlokzaton. Velence. A lagunákra épült gazdag kereskedővárosban a paloták jellegzetes alaprajzi elrendezése a középkorban alakult ki. Az egymás mellé szorult, keskeny, hosszú telkek egyik vége rendszerint valamelyik kanálisra nyúlt ki, a másik pedig a két telek-sor között húzódó gyalogútra. A keskeny telket úgy építették be, hogy középen végig udvar és mindkét végén bejárat volt. Az udvarról nyíltak a raktárak. A beépítéstől adódóan a csatornára néző főhomlokzat három függőleges szakaszra oszlott. A két oldaltraktus szélességében lakóhelyiségek voltak, közöttük a földszinten az udvar szélességében a kapucsarnok, a két emeleten pedig egyegy nagyobb méretű, díszesebben kiképzett terem. Németország reneszánsz építészete Velence Német területen a reneszánsz a XVI. század elején kezdődött s a XVII. század közepéig tartott. Az új stíluselemek feltűnése az első időszakban még eléggé véletlenszerű. Csak a XVI. század második felében jut fokozottabb jelentőséghez. Akkor bővülnek régebbi kastélyok új reneszánsz szárnnyal, s akkor alakulnak ki az Itáliával szoros kapcsolatban álló gazdag kereskedővárosok Augsburg, Nürnberg, München patrícius lakóházain a stílus jellemző helyi vonásai. A zsúfolt beépítésű városokban a lakóházak többnyire keskeny, mély telekre épülnek. Az utcára néző
homlokzatot több emeletes, gazdagon díszített, lépcsős oromzat zárja le. A részletképzésben észak-itáliai formák keverednek a francia építészetből átvett elemekkel és németalföldi díszítőmotívumokkal. A német reneszánsz jelentős emlékei a heidelbergi várkastély és a nürnbergi Pellerhaus. Heidelberg: Várkastély. A középkori együttest a XVI. század közepén Ottheinrich választófejedelem, fél évszázaddal később pedig IV. Frigyes választófejedelem bővíttette reneszánsz szárny-épületekkel. A részletekben az antik motívumok szabadon átformálva, festői összeállításban jelennek meg. Nürnberg: Pellerhaus. A város egyik gazdag kereskedője építtette a XVII. század elején. A mély telek utca felőli részén helyezkedik el a tulajdonképpeni lakóház. Mögötte keskeny udvar húzódik, az egyik hosszoldalán emeletes traktussal, a másik oldalon csak a közlekedést szolgáló, több szintes folyosóval. 1945-ben bombatalálat érte. A pusztulása olyan mértékű volt, hogy nem lehetett helyreállítani. Nümberg, Pellerhaus
Cseh- és Lengyelország reneszánsz építészete Csehországban a reneszánsz a XVI. század második negyedében honosodott meg. Első jelentős emléke, a prágai Hradzsin közelében álló Belvedere itáliai mesterek munkája. A földszinten oszlopos árkádsorral körülvett, egyemeletes nyaraló-kastélyt I. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király építtette. A néhány évtizeddel később keletkezett Bucovice-i kastély, a reneszánsz egyik legszebb csehországi alkotása, szintén itáliai mestertől való. A cseh reneszánsz jellegzetes emléke a prágai Schwarzenberg palota. A bukovicei kastély
Lengyelországban a reneszánsz első nagyhatású műve a királyi palota, a krakkói Wawel átépítése. A XVI. század első harmadában végzett munka mesterei olaszok voltak. XVI. század második felében épült a Sandomierz-i városháza, a XVII. század elején pedig a pártázatos stílus legnevesebb emlékeként a Baranów-i várkastély. Krakkó, Wawel
Oroszország reneszánsz építészete Oroszországban a reneszánsz a XV. század végétől a XVII. század közepéig tartott. Kialakulásában jelentős szerepük volt az itáliai mestereknek. A stílus azonban itt már az indulásnál helyivé színeződött. Térformálásban, a tömeg képzésében az itáliai mesterek is a középkori orosz építészet hagyományaihoz igazodtak. A kor legjelentősebb emléke a moszkvai Kreml nagyszabású együttese. Moszkva: Kreml. A Moszkva folyó partján emelkedő magaslaton fekszik. Kiépítése III. Iván cár idején kezdődött. A nagy munkában az orosz mesterek mellett részt vettek itáliai építészek is, közöttük Aristotele Fioravanti, aki azelőtt Mátyás szolgálatában Magyarországon is dolgozott. A Kreml együttesének neves reneszánsz emlékei az Uszpenszkij székesegyház, a Nagy Iván harangtorony és a Granovitája palota. Lényegében hozzájuk tartozik, de az erődfalon kívül épült a Vaszilij Blazsennij templom. Moszkva, Kreml