Jelentése codex = fatábla (latin)
Jelentése codex = fatábla (latin) Kézzel írott középkori könyv, amely a 4. században jelent meg.
Ám a 11. századig nem volt papír!
Csak pergamenre írták, mert papirusz nem volt alkalmas könyv készítésére.
Pergamen?
A pergamen (magyarul hártya) az ókor óta az írás rögzítésére használt cserzetlen, szőrtelenített állati bőrből készült fehérített, vékonyított, általában kétoldalas írásra alkalmas lap.
Kecskebőrből készült pergamen
Kötése általában bőrrel bevont, fém kapcsokkal összefogott két fatábla (innen származik a neve).
Az értékesebbeket néha arannyal, ezüsttel és drágakövekkel díszítették.
Egy-egy kódex nem egyszerű lapokból (folio), hanem levélpárokból, bifoliumokból állt.
Számos lap egymásba hajtogatásával, középen átvarrással egybeerősítve készültek az ívek.
A kezdeti időkben nem volt sem tartalomjegyzék, sem oldalszámozás, nem voltak fejezetek, bekezdések, sem hasábok az egész egyetlen folyamatos szövegnek tűnt.
A szöveget iniciáléval, lapszéldísszel, miniatúrával élénkítették.
Itáliától Németalföldig léteztek kódexkészítő műhelyek, céhek.
Itáliától Németalföldig léteztek kódexkészítő műhelyek, céhek. Idővel emelkedett az igényes, művészi kódexek száma és színvonala. Mindez több ember összehangolt munkájának eredménye volt:
a másoló: scriptor
a másoló: scriptor a szöveget részekre tagoló, címeket kiemelő rubricator,
a másoló scriptor a szöveget részekre tagoló, címeket kiemelő rubricator, a kódex aranyozását végző illuminátor,
a másoló scriptor a szöveget részekre tagoló, címeket kiemelő rubricator, a kódex aranyozását végző illuminátor, az iniciálékat festő miniator,
a másoló scriptor a szöveget részekre tagoló, címeket kiemelő rubricator, a kódex aranyozását végző illuminátor, az iniciálékat festő miniator, a korrektor,
a másoló scriptor a szöveget részekre tagoló, címeket kiemelő rubricator, a kódex aranyozását végző illuminátor, az iniciálékat festő miniator, a korrektor, és a könyvkötő
Magyarországon a 16. századig, a könyvnyomtatás elterjedéséig virágzott a kódexírás.
Írásos munkákban az iniciálé a mű, a fejezet vagy a paragrafus első betűje, amely általában nagyobb a szöveg többi karakterénél.
Az iniciálé szó a latin initialis szóból származik, melynek jelentése elöl álló, kezdet.
Az iniciálék gyakran több sornyi magasak
a középkori kódexek és a korai nyomtatott könyvek fejezeteinek vagy bekezdéseinek élén figurákkal vagy jelenetekkel gazdagon díszítettek. L
Az iniciálék többféleképpen is igazodhatnak a szöveghez. Íme a leggyakoribb megoldások:
Az iniciálé elhelyezkedhet a szöveg első sorával megegyező alapvonalon, a szöveggel megegyező margó mellett.
Lehet az iniciálé a bal margónál, a szöveg pedig bekezdéssel.
Állhat az iniciálé a margó mellett úgy, hogy nagyobb betűmagassága miatt néhány soron keresztül belóg a paragrafusba, a szöveget jobbra tolva.
A nyomtatás korai történetében a szedők üresen hagyták az iniciálék helyét, hogy később a miniatúrafestők megfesthessék a képeket.
A scriptor (másoló) a szöveg írása közben a képek, iniciálék számára üresen hagyta helyet, ahová estenként odaírták a kép tárgyát, majd megrajzolták a kontúrokat.
A scriptor (másoló) a szöveg írása közben a képek, iniciálék számára üresen hagyta helyet, ahová estenként odaírták a kép tárgyát, majd megrajzolták a kontúrokat.
Ezt követte először a nagyobb felületek, majd a finom részletek (kezek, arcok) megfestése, végül az aranyozás, melyhez aranyport vagy laparanyat használtak.
A fedőfestékes technika (különösen aranyozással együtt) időigényes és drága volt, ezért főleg reprezentatív pergamenkódexekhez használták.
A humanizmus szó a studia humanitatis (az emberre vonatkozó tanulmányok) kifejezésből származik, amely a reneszánsz idején a görög-római kultúra tanulmányozását jelentette.
Olyan gondolkodói beállítottság, amely a természet rendjében az ember fontosságát hangsúlyozza.
A humanizmus a középkori világnézettel szembenálló újkori eszmerendszer akart lenni, amely az úgynevezett itáliai reneszánsz mozgalmával kezdődött.
A görög munkák megismerésével, a kéziratok összegyűjtésével, miután könyvtárakat és múzeumokat hoztak létre, elérkezett a könyvnyomtatás hajnala.
Francesco Petrarca (1304 1374) akit a humanizmus alapítójának tartunk, az embert az önálló döntés és gondolkodás képességével rendelkező racionális és érző lénynek tekintette
Az észak-európai humanizmus legjelentősebb képviselője Rotterdami Erasmus (1469 1536) volt, aki a keresztény filozófia és az ókori humanizmus összekapcsolódását szerette volna létrehozni.
A humanizmus magyar képviselője: Janus Pannonius azaz magyar nevén Csezmicei János volt. Leghíresebb epigrammája, az ókori műfajnak teljesen megfelelő, összesen négy sorból álló hexameterben írt epigrammája a Pannonia dicsérete címet viseli.
JANUS PANNONIUS (1434-1472) Pannónia dicsérete Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, S most Pannónia is ontja a szép dalokat. Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám, Szellemem egyre dicsőbb, általa híres e föld! (Berczeli Anzelm Károly fordítása)
A humanista gondolkodás szerint az embernek vannak olyan, csak sajátosan őrá jellemző minőségei és képességei, amelyek produktumai történelmi események, irodalmi művek, gazdasági rendszerek nem vethetők alá az általánosan elfogadott tudományos magyarázatok objektív elemzéseinek.
Vége