BLEYER JAKAB A POLITIKUS, AKI A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK KETTİS IDENTITÁSÁÉRT KÜZDÖTT Bleyer Jakab (1874-1933) Bleyer Jakab 1920 körül (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, Lt. sz.: 1595/1957 fk. Fotó: Brunhuber Béla) Senki sem tudja a németségét vagy magyarságát jobban szeretni, mint én [ ]. Nincs ebben egyáltalán semmi perverz [ ], miként az apa és anya iránti egyforma szeretetben sem. Sohasem tudtam, melyiket szeretem jobban kettıjük közül, és mindig az volt a leghıbb vágyam, hogy kölcsönös szeretetben és egyetértésben éljenek [ ]. (Bleyer Jakab Neugeboren Emil képviselıhöz, 1917. április 3.) Ezzel a magyarországi németek kettıs identitásáról szóló szenvedélyes védıbeszéddel öntötte szavakba Bleyer Jakab meggyızıdését, amely egész életét meghatározta irodalomtörténészként és politikusként egyaránt. 1/5
Az irodalomtudós Bleyer Bleyer Jakab 1874. január 25-én született német parasztcsalád gyermekeként a Bácskában, Dunacsében (ném. Tscheb, a mai Čelarevo, Szerbia). Német népiskolai tanulmányai után a tehetséges fiú az újvidéki (ném. Neusatz, szerb. Novi Sad) magyar gimnáziumba, majd a kalocsai jezsuita gimnáziumba járt. Ezt követıen a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait germanisztika és magyar filológia szakon. Egyetemi tanulmányait 1897-ben fejezte be. Szakdolgozatát A német történelmi népdalok magyar vonatkozásai 1551-ig címmel írta [ Ungarische Beziehungen der deutschen historischen Volkslieder bis 1551 ]. A magyar-német kapcsolatok témája ettıl kezdve végigkísérte életét. Szakmai pályafutását Bleyer Jakab 1897-ben gimnáziumi tanárként kezdte Budapesten. 1900-tól fıreáliskolai tanár Sopronban (ném. Ödenburg). 1903-1904-ben Münchenben és Lipcsében állami ösztöndíjas. 1905-ben, 31 éves korában habilitált, kilépett az állami szolgálatból, hogy egyetemi magántanárként a budapesti egyetemen oktasson. 1902 és 1913 között alapvetı fontosságú irodalomtörténeti munkákat jelentetett meg, amelyek sokrétően taglalták a német-magyar vonatkozásokat, így pl. a Michael Beheim élete és mővei és a magyar történelem [ Leben und Werke Michael Beheims und die ungarische Geschichte ], A magyar-hun monda germán elemei [ Die germanischen Elemente der ungarischen Hunnensage ] (habilitációs dolgozata), Gottsched hazánkban [ Gottsched in Ungarn ] és Friedrich Schlegel am Bundestag in Frankfurt [ Friedrich Schlegel a frankfurti parlamentben ]. 1908-ban meghívást kapott Kolozsvárra (ném. Klausenburg, a mai Cluj Napoca, Románia) az egyetemre német nyelv és irodalom tanárnak. 1911-ig maradt itt, amikoris a budapesti egyetem hívására visszatért egyetemi tanulmányai színhelyére, ahol a német irodalomtörténet tanára 1919 októberéig. Már 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezı tagja, késıbb Németországban is hasonló megtiszteltetésben lett része mint a müncheni Német Akadémia tanácsának tagja, valamint a tübingai egyetemi tanácsnak tiszteletbeli tagja. 1911-ben Budapesten Bleyer Jakab Petz Gedeonnal közösen megalapította az egyetemen a Germanisztikai Intézetet. İk a ketten következı évben disszertációsorozatot indítottak, bevonva a munkába Heinrich Schmidtet, Arbeiten zur deutschen Philologie címmel, a tudományos utánpótlás szorgalmazására. 2/5
Bleyer, a politikus 1917-ben jelent meg Bleyer Jakab programszerő tanulmánya A magyarországi németség [ Das ungarländische Deutschtum ] címmel, amelyben kulturális jogokat követel a sváboknak, teljes egészében az 1868. évi magyar liberális nemzetiségi törvény szellemében. Az I. világháborút követıen 1918-ban és 1919-ben a konzervatív keresztény meggyızıdéső Bleyer politikailag szembefordult a kommunizmussal. A Tanácsköztársaság bukása után 1920-ban képviselıként bekerült a magyar országgyőlésbe, ahol 1933-ban bekövetkezett haláláig tevékenykedett. Eleinte az általa már 1919-ben megalapított Német Keresztény Gazdasági Pártot [Deutschchristliche Wirtschaftspartei] képviselte a Keresztény Nemzeti Egyesülés keretein belül, majd egységespárti országgyőlési képviselı lett. 1919. augusztus 15. és 1920. december 16. között Bleyer a nemzeti kisebbségek minisztere a Friedrich-, a Huszár-, a Simonyi-Semadam- és a Teleki-kormányban. Miniszterként küzdött a nyugat-magyarországi németlakta területek Ausztriához csatolása ellen, ezáltal magára haragította az ausztriai és németországi német nemzeti érzelmőeket. 1919. augusztus 21-én a nemzeti kisebbségek egyenjogúsítását érintı rendeletet bocsátott ki, amelynek célja ezen kisebbségek számára a nyelvi-kulturális autonómia biztosítása volt. Trianon után azonban Magyarország feladta korábbi liberális kisebbségi politikáját. Bleyer Jakab erre 1921 januárjában a Sonntagsblatt für das deutsche Volk in Ungarn megalapításával reagált, amely az ország egyetlen német nyelvő hetilapjaként rövid idı múlva a magyarországi németek fontos érdek- és jogi képviseleti orgánumá vált. 1923. június 22-én a magyar kormány új nyelvrendeletet bocsátott ki, amely garantálta a kisebbségek számára többek között az anyanyelv szabad használatát a közéletben és az iskolákban. Ez a rendelet egyébként többé-kevésbé csak papíron maradt érvényben, mivel a magyar közigazgatási, egyházi és iskolai hatóságok a kisebbségek nyelvi asszimilációját szorgalmazták. Három héttel késıbb, 1923. július 15-én Bleyer Jakab egyesületet alapított Ungarländischer Deutscher Volksbildungsverein (UDV) néven, amelynek haláláig vezetıje maradt. Jóllehet ez a kulturális szervezet államilag engedélyezett volt, tevékenységét kormányzati és igazgatási szervek korlátozták. Így az egyesületnek 1933-ig 186 faluban mindössze 12.000 tagja volt, amely a magyarországi német lakosságnak csupán 2,5 százalékát tette ki. 3/5
1929-ben folyóiratot alapított Deutsch-Ungarische Heimatblätter címmel. A negyedévenként megjelenı lap a magyarországi németség és a német-magyar kapcsolatok tudományos kutatását tőzte ki célul. Ehhez Bleyer magyarországi tudósok, kutatók mellett a Monarchia utódállamaiból és német nyelvő országokból is felkért szerzıket. Minden fáradozása ellenére 1932-ben egy Gratz Gusztávhoz intézett levelében elismerte, hogy a kettıs identitást célzó kisebbségi politikája a magyar sovinizmus miatt zsákutcába került. Bleyer Jakab utolsó országgyőlési beszéde A magyar országgyőlés 1933. május 9.-i ülésén Bleyer Jakab keresztény konzervatív képviselı szólásra jelentkezett a magyarországi német kisebbség nevében. Felemelte hangját az egymást követı magyar kormányoknak a trianoni békeszerzıdés (1920) óta egyre erısödı beolvasztó politikája ellen, amelynek következtében a magyarországi németek száma 1920 és 1930 között csaknem 100.000 fıvel csökkent. Beszédében Bleyer élesen bíráló hangon állította, a német anyanyelvet a népiskolákban a megyei szervek és a katolikus egyház segítségével egyre inkább háttérbe szorítják, úgyhogy a német ifjúságnak mintegy 70 százaléka mégcsak féligmeddig sem tud németül írni és olvasni. A német anyanyelvet a hivatalok és a hatóságok az érvényes nyelvrendelet ellenére nem használják; a magyarországi németek kormány által engedélyezett kulturális egyesülete, az Ungarländischer Deutscher Volksbildungsverein tevékenységének bénító akadályokat gördítenek az útjába. A jobboldali szélsıséges képviselık által újra és újra félbeszakított beszédében Bleyer megindokolta 1917 óta következetesen képviselt kisebbségi politikáját. Magyarázata szerint a magyar állami integritással mindig lojális német kisebbségnek joga van a kettıs nyelvi-kulturális identitás szabad kibontakoztatására a Szent Istváni eszme alapján, amely szerint valamennyi nép a Szent Korona egyenjogú alattvalója. Mindig hitet tettünk a magyar Szent István-i eszme mellett, amelyre a magyar állam ezer éve épült. Ez az [...] eszme feljogosít bennünket arra, hogy teljes szívünkbıl és minden erınkkel [ ] népiességünkbe, Istentıl kapott nyelvünkbe kapaszkodjunk. Végezetül Bleyer hangsúlyozta a szoros összefüggést egyrészt a magyarországi németek jogainak biztosítása, másrészt az utódállamokban élı magyar kisebbséggel való bánásmód, valamint Trianon magyarok által szorgalmazott revíziója között. De ez az érv is a magyar képviselık heves bekiabálásaiba ütközött. Bleyer országgyőlési beszéde nacionalista és jobboldali konzervatív körökben és a budapesti 4/5
egyetemisták körében uszító hadjáratot váltott ki saját személye és a Magyarországi németek ellen. Bleyer Jakab 1933. december 5.-én hunyt el Budapesten. Gratz Gusztáv így méltatta (in: Magyar Szemle, 1934): Bleyer képes volt szenvedélyesen hinni politikai eszményeiben. Nem csupán hordozója volt ezen eszméknek, hanem egy volt velük. Nem mővelte, hanem átélte a politikát. [ ] A politika számára nem valamiféle pingpongjáték volt, ahol a labdák ide-oda röpködnek [ ]. İ maga volt a labda, a saját testén érzett minden ütést, amely a játékban megesett. Szöveg: Fata Márta 5/5