Csakhogy a szegényekről megemlékezzünk!
Wesley Jubileumi Kötetek Sorozatszerkesztő: Majsai Tamás
Csakhogy a szegényekről megemlékezzünk! (Pál apostol, Gal. 2,10.) A WJLF tisztelgő kötete Bánlaky Pál 70. születésnapjára Szerkesztette: Majsai Tamás Wesley János Lelkészképző Főiskola Budapest, 2009
Wesley Jubileumi Kötetek (1.) A kötetet szerkesztette: Majsai Tamás A szerkesztésben közreműködött: Balog-Tröger Angelika, Jónás-Mátéh Magdolna, Pápai Dezső, Papp Barbara, Szabó Ildikó, Szeles Judit, Udvarvölgyi Zsolt Wesley János Lelkészképző Főiskola ISSN ISBN 978-963-9744-23-3
Tartalomjegyzék: Elüljáró szók 7 Hetven. En l honneur de Bánlaky Pál (Iványi Gábor) 9 Balás István: Élettársak 11 Borbély-Pecze Tibor Bors: Munkaerőpiacok és regionalitás 31 Bukovics István: Gondolatok az egyházak szerepéről a katasztrófavédelemben 50 Faludy Judit: Azon túl ott a tág világ 55 Forrai Judit Lőrincz Norbert: Szociális munka, ártalomcsökkentés az utcai prostituáltak megsegítésére. (Magyarországi civil segítő szervezetek humán erőforrásainak vizsgálata) 63 Haskó László: Félsport 87 Hegedűs Dániel: Ius, Communitas, Potestas, avagy gondolatok Francisco Suarez jog-, társadalom-, és politikaelméleti munkásságáról 92 Krokovay Zsolt: Szegénység 125 Lukács Péter: A multikulturális oktatásról 132 Majsai Tamás: Ima, imák, miniszterelnökök. (Forgács a theológus közélettheológiai műhelyéből) 138 Nagy Péter Tibor: Szelekció és önszelekció a felsőoktatásba vezető úton 146 Németh Zsolt: A prostitúció rendőrségi nézőpontból 171 Nyáry Péter: Tézisek a pszichodráma alapú bibliodrámához 187 Takács Péter: Vezetés és/vagy gondozás. (A szociális intézmények vezető szakdolgozóinak vezetési és gondozási dilemmáiról) 191 Trencsényi László: Egy világkonferencia amúgy olyan... (Egy kis elbeszélés) 201 Bánlaky Pál írásainak bibliográfiája 209 A kötet szerzőiről 221
Elüljáró szók Kedves Professzor úr, kedves Pali! Kissé későn ébredtünk (amiben azért Te is ludas vagy, hiszen nem szóltál semmit, és mi pedig némi diszkrét irigységgel elhittük, hogy messze jársz még a fényes bibliai kortól). Napokkal ezelőtt döbbentünk csak rá kötelességünkre. Innen van az, hogy a születésnapi ajándékként megálmodott ünnepi kötet most még alig lehet több, mint komolyan gondolt ígérvény. Voltak ugyan közöttünk, akiknek módjukban állt a tiszteletedre szánt írásuk sebes határidőn belüli elkészítése, a legtöbben azonban most is dolgoznak rajta, és többen vannak, akik még csak a napokban csatlakoznak be a Neked ily módon is jubilálni kívánók igénytelen karába. Kérünk, állítsd hát át órádat a bergsoni la durée-állandó szerint, és fogadd a la simultanéité nagyvonalúságával baráti szeretetünk szerény szimbólumát, a tervezett kötet elektronikus hírnökét. Ha persze úgy tartanád helyesnek, hogy az égitestekkel is birokra kelsz (lásd Józsué 10:12.), tedd bátran, és mi pedig fegyelmezett örömmel fogjuk száműzni mégis elkészített dolgozatainkat asztalfiókunk legbiztonságosabb zugába. Az akár soha el nem készítendő kötet korongos torzójáról pedig természetesen hallgatni fogunk. A baráti sereg nevében a fenti szavak kíséretében nyújtottuk át ajándékunk CD-re égetett zsengéjét Bánlaky Pál professzor úrnak a hetvenedik születésnapon. Az idő azóta azonban mintha csak még tempósabb lépést vett volna fel. A kötet elkészültének napjaiban a Professzor úr immár a hetvenharmadik aetatis annus-t rója. Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van mondotta egykor a Názáreti, és mi hiszünk neki, és erre alapozva adjuk is át most az Ünnepeltnek e dolgozati csokrot a kurrens életévei számára utaló Zsoltár szavaival, köszöntve őt ismételten tisztelettel és szeretettel: De én mindenkor veled vagyok, Te fogod az én jobb kezemet. A Szerzők és a WJLF munkatársai nevében is: Barna István főtitkár Bukovics István dékán Iványi Gábor rektor Lukács Péter dékán Majsai Tamás dékán Nemes Judit oktatási rektorhelyettes 7
Hetven En l honneur de Bánlaky Pál Kiváltság számomra, hogy bevezető köszöntést írhatok olyan dolgozatok elé, melyek Bánlaky Pál tudós kollégánk előtt tisztelegnek. Bölcs barátunk 70 esztendős. Szívből köszöntöm őt én is ebből az alkalomból. A hetven szép, titokzatos bibliai szám. A héber alefbét tizenhatodik betűjének, az ájin-nak ez a számértéke. A betű neve önálló szó is: szemet jelent. Hetvennek lenni szemmé válni. Látni befelé és a horizont ködös messzeségében is. A hithősök nézése is ez. Ahogy Mózesről mondja az Írás (amikor maga mögött hagyta Egyiptom kiváltságait, hogy egy lehessen elnyomott népével): mintha látta volna a láthatatlant. Hetven éves volt Tháré, a szegény bujdosó mezopotámiai csillagimádó, amikor nemzette Ábrahámot. Hetvenen kísérték Izrael vénei közül Mózest, amikor felment az Úr hegyére, hogy a szövetség megköttessék az Örökkévaló és népe között. És ugyanennyi felé szakította az Úr a Mózesnek adott lelket, s helyezte hetven kiválasztott igazba, hogy osztozzanak a nagy tanítóval a vezetés terhében. Jézus nemcsak tizenkét apostolt választott (arra, hogy mindig vele legyenek ), hanem hetven további tanítványt is, akiket úgy bocsátott el mint bárányokat a farkasok közé. Nem akarta, hogy erszényt vagy táskát vigyenek magukkal, s a szegényekhez való közelség miatt azt is megtiltotta nekik, hogy sarut viseljenek. Azzal bízta meg őket, hogy gyógyítsák a betegeket, hirdessék Isten országának a szabadságát és örömét. Boldog ember az, akinek az elveit, a világhoz, a szegényekhez, a segítségre szorulókhoz való viszonyát továbbviszik, és utána is megélik a tanítványai. A hetven szép, teljes szám. Tíz menóra mécsese is ennyi. Ezek a lámpák eredetileg Isten szemét jelképezték. Azt, hogy a Mindenható rajta tartja atyai figyelmét népe életén. S mivel a lángok soha nem aludhattak ki, arról beszéltek az éjszaka riadt csöndjében, hogy nem szunnyad, és nem aluszik Izraelnek Őrizője. 9
Mózes zsoltárimája szerint hetvenen túl az ember belép az isteni idő feljebb -való terminusába. Isten virrasszon megnyílt szemű barátunk felett életének ebben a leggazdagabb szakaszában, tanítványai pedig vigyék sikerre a szolidaritásnak azt a szép eszméjét (erre utal az ünnepi kötet Pál apostoltól vett címe is), ami egész élete során számára mindennél fontosabb volt. Iványi Gábor 10
Balás István Élettársak Bevezetés Mózes I. könyve 2. részében olvassuk: Így szólt az Úristen:»Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.«azután az Úristen... megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt:»ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.«ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz. Az ember társadalmi kapcsolatai közül az egyik legfontosabb a stabil párkapcsolat. Az emberi szocializáció elsődleges színtere a családi közösség. Ezt veszi körül a helyi társadalom, mint másodlagos szocializációs övezet. Az erős családi mikroközösség a helyi önállóságnak is társadalmi bázisa, ezért a stabil család hiánya a társadalomnak is hátrányos. Amerikában és Nyugat-Európában az 1960-as évek elejéig, Magyarországon időnkénti hullámzástól eltekintve egészen az 1980-as évek közepéig a tartós párkapcsolatok elsöprő többsége még házassági kapcsolat volt. A jelzett időponttól kezdve azonban immár három évtizedes trendként áll előttünk a házasságkötések számának csökkenése, s egyidejűleg az élettársi együttélések számának növekedése. Egy 2000-es felmérésben 1 a megkérdezett 3.253 érettségi előtt álló középiskolás 75%-a vélekedett úgy, hogy ha egy férfi és egy nő szeretik egymást, nem kell összeházasodniuk ahhoz, hogy együtt élhessenek. Ismert az is, hogy a házasságokban több gyermek születik, mint az élettársi kapcsolatokból, így az immár harminc éves trendnek a magyarságra életveszélyes következményei napjainkra valósággá váltak. Szociológusok, szociográfusok, jogászok, pszichológusok, lelkészek hada évtizedek óta elemzi a változást, s hipotézisek felállításával, bizonyításával vagy megcáfolásával kutatja, hogy melyek e trend kiváltó okai, s milyen perspektíva áll a társadalom előtt. Könyvtárnyi anyagot kellene 1 A vizsgálatot a Minoritás Alapítvány Kisebbségkutató Intézete végezte 2000 őszén. 11
elolvasnia annak, aki a családi tradíciónak, az emancipációnak, a kitolódott tanulási időszaknak, a rendszerváltozással is összefüggő létbizonytalanságnak a párkapcsolatokra gyakorolt következményeivel szeretne behatóan megismerkedni. Élettársak. Társak az életben? Az utólag élettársinak minősíthető párkapcsolat általában fokozatosan, mintegy sodródás szerűen alakul ki: először átvándorol a fogkefe, majd egy fehérnemű, s előbb-utóbb társak lesznek az életben Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy őket egyúttal a jog is élettársaknak minősítené. Ehhez ugyanis amint ezt e dolgozatban elemezzük néhány jogilag értékelhető tartalmi feltétel megléte is szükséges, míg egyes jogilag értékelt körülmények fennállása kizárja az élettársként való jogi minősítést. A WJLF hallgatói által az elmúlt nyolc évben készített mintegy másfélezer interjú elemzése is megerősíti, hogy az élettársi kapcsolatban élők általában kevéssé ismerik valós jogi helyzetüket. Hiedelmek terjednek közöttük, melyet egyesek nagyon határozottan képviselnek. Arra a kérdésre, hogy miért választották ezt az életformát, általában a szerintük jól hangzó válaszokat kapjuk, melyek mögött ha jobban belenézünk gyakran több az önigazolás kényelme, mint a meggyőződéses értékválasztás. Leggyakrabban a következő indokokkal találkozunk: egy jól működő kapcsolat további fenntartásához már nincs szükség papírra; a fiatalok igényeinek jobban megfelel a törvényes kötöttségek nélküli párkapcsolat; ha a kapcsolat zátonyra futna, könnyebb kilépni aki egyszer már elvált, kétszer is meggondolja, hogy kössön-e újabb házasságot stb. I. Az élettársi kapcsolat jogi szabályozásának története 1. Az élettárs fogalmával már a római jogban is találkozunk. Az ún. concubinátus (ágyasság) egy férfinak és egy nőnek házasságkötés szándéka nélkül folytatott nemi viszonyát jelentette. 2. Amióta a kereszténység államvallássá lett, több mint ezerötszáz éven át e vallás hatotta át a középkori emberek mindennapjait. Az egyházi felfogás szerint a házasságon kívüli együttélés bűnnek számított. Az ilyen kapcsolatból származó utód törvénytelen fattyú volt. 3. A reformációt követően a protestáns egyházak ugyan toleránsabbak voltak, de a házasságkötés nélkül együtt élni kívánóknak ekkor sem maradt 12
sok lehetősége. A falvakban, ahol mindenki ismert mindenkit, elfogadhatatlan volt a házasság nélküli együttélés. Ám a nagyobb városokban már el lehetett bújni. Ez lehet az oka, hogy a vadházasság érzékelhetően először a nagyvárosok kialakulása, azaz az iparosodás kora után jelent meg. 4. A polgári forradalmak után a liberális elvek mentén kezdődött meg az állam és az egyház szétválasztásának folyamata, s ennek fejleménye volt az egyházi jog háttérbe szorulása is. Magyarországon a XIX. század végén a polgári házasság intézményének bevezetésével a házasságkötés nélküli együttélést nem szabályozták, azaz az ún. vadházasság nem ütközött világi törvénybe. 5. A két világháború között a bíróságokon olyan peres ügyek jelentek meg, ahol egy volt élettárs kérte a részének kiadását a közösen szerzett javakból. A bíróságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ha a házasság nélkül együtt élők mindegyike hozzájárult egy vagyonszaporulathoz, akkor ezzel közös vagyonuk keletkezett, ezért jogos, hogy ebből a szerzésben való közreműködés arányában részesüljenek. 6. 1960. május 1-jén lépett hatályba a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.). Ez elhatárolta egymástól a hozzátartozókat és a közeli hozzátartozókat. A házastársakat a közeli hozzátartozók közé, míg az élettársakat az egyszerű hozzátartozó kategóriájába sorolta. Ez a megkülönböztetés a polgári jogi szemléletben az azóta eltelt fél évszázadban változatlanul fennáll. A Ptk. ekkor még nem határozta meg, hogy kik tekintendők élettársaknak, s nem tartalmazott szabályozást az élettársak vagyoni viszonyaira sem. Ez utóbbi hiányt pótolta a Legfelsőbb Bíróság 94. számú Polgári Kollégiumi állásfoglalása, mely szerint az élettársak között olyan vagyoni közösség jön létre, amelynek rendezésénél nem a családjog, hanem a polgári jog szabályait kell alkalmazni. A Legfelsőbb Bíróság felfogásában az élettársi viszony gazdasági egységet jelent, ezért az élettársak közös tulajdonosai annak, amit közös gazdálkodásukkal szereztek. 7. Az 1947 utáni szocialista korszakban a jogi irodalmat is átitatta a hivatalos ideológia. Ebben az időszakban találták fel a szocialista erkölcs fogalmát. A házasságon kívüli együttélés a szocialista társadalmi erkölcsökkel ellentétes jelenség szögezte le 1963-ban Nizsalovszky Endre egyetemi tanár. 2 A társadalom rosszallására számíthat, aki polgári házasságkötés nélkül él együtt partnerével, így az is, aki csak egyházi házasságot kötött. Az élettársak ugyanis ügyeskedtek: mindenből kétszer annyit 2 Nizsalovszky Endre: A családi jog rendjének alapjai. Budapest, 1963. Akadémiai Kiadó. 67. 13
birtokolhattak, mint a házaspárok. Az élettársak két önálló személynek számítottak, így azután lehetett két lakásuk, két nyaralójuk, két Trabantjuk, sőt Csehszlovákiából telente akár két szánkót is behozhattak. Pilishegyi Mária 3 felvetette, hogy ha egy özvegy élettársi kapcsolatra lép, indokolt lenne az özvegyi haszonélvezeti joga megszüntetése, hiszen az élettársi viszony lényege a házastársak módjára történő együttélés és a közös gazdálkodás. 8. 1971. július 1-jén központi lakbéremelést rendeltek el, s a rászoruló családoknak lakbér-hozzájárulást adtak. A Kormánynak ekkor az élettársi kapcsolat két problémát is jelentett: a) El kellett dönteni, hogy az egy főre jutó jövedelem meghatározásánál csökkentse-e az egy főre jutó jövedelem összegét egy ott lakó jövedelem nélküli élettárs. A 3/1971. (II. 8.) PM-ÉVM együttes rendelet kimondta, hogy a lakbér-hozzájárulás szempontjából az élettársat a házastárssal azonosan kell elbírálni, azaz a jövedelmét figyelembe kell venni. b) El kellett dönteni, hogy ha egy tanácsi bérlakás bérlője meghal, mi legyen az ott maradt élettárssal: kilakoltassák vagy folytathassa a bérleti jogviszonyt. A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet lehetővé tette, hogy az elhalt bérlő élettársa is folytathassa a lakásbérleti jogviszonyt, ha a bérlő halálakor a lakásbérleti jogviszony kezdetétől fogva vagy legalább hat hónapja a lakásban lakott. Hat hónap! Megjelent egy jogszabályban egy időtartam, s ez nyomban elindította a máig tartó hiedelem-lavinát. A jogszabály rendelkezését sokan úgy fordították le maguknak, hogy csak az számít élettársnak, aki legalább hat hónapig együtt él a társával. Nem árt tudni, hogy még napjainkban sincs olyan jogszabály, amely előírná, hogy hány napi, heti vagy hónapi együttélés kell ahhoz, hogy a jog egy párt élettársnak ismerjen el. Olyan viszont bőven akad, amely meghatározott időtartam óta fennálló élettársi kapcsolathoz fűz jogi következményeket. 9. Bár a jogászok szemében az élettársi kapcsolat hivatalosan még nem családi kapcsolat, 1977-ben a Legfelsőbb Bírósági egyik bírája eretnek jogászi gondolatot is megpendített, mely szerint az élettársi kapcsolatok lényegében családi közösséget alkotnak éppen úgy, mint a házastársak. 4 3 Pilishegyi Mária: A házasságon kívüli együttélés hatása az özvegy haszonélvezeti jogára. In: Magyar Jog, 1970/6. 4 Tóthné dr. Fábián Eszter: Az élettársi kapcsolat jellegéről és szabályozása mikéntjéről. In: Magyar Jog, 1977/8. 14
10. Az élettársak fogalmának törvényi meghatározása azonban még mindig hiányzott. Végül az 1977. évi IV. törvény a Ptk-ba beiktatta az ún. Társaság (1. Gazdasági társaság, 2. A polgári jogi társaság, 3. Az építőközösség) szabályozása után a Ptk. új 578. -át, és itt definiálta elsőként jogszabályi szinten az élettársak fogalmát: Az élettársak házasságkötés nélkül, közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben élő nő és férfi együttélésük alatt a szerzésben való közreműködés arányában szereznek közös tulajdont A Ptk. tehát kizárólag e párkapcsolat tulajdonszerzési következményére koncentrált, ezért úgy tekintette az élettársakat, mint egy gazdasági célra létrejött kéttagú társaságot. Mint például egy lottózó közösséget, ahol többen adják össze a lottószelvény árát, s a nyereményből mindenki olyan arányban részesedik, amilyen arányban előzetesen beszállt a lottószelvény árába. Ez a vagyoni jellegű szabályozás immár negyven éve változatlanul érvényes! 11. 1993-ban a Legfelsőbb Bíróság részletezte 5, hogy az élettársi kapcsolat feltételezi a felek közös lakásban való együttélését, a közös háztartás fenntartását, a felek közötti érzelmi és gazdasági közösség fennállását, valamint azt is, hogy harmadik személyekkel szemben az összetartozásukat minden vonatkozásban vállalják. 12. Az 1989-1990 közötti politikai rendszerváltozással a liberális elvek is előre törtek. A közös háztartásban, érzelmi-gazdasági kapcsolatban együtt élők között speciális helyzetet foglaltak el az azonos neműek, akiknek számát a becslések a lakosság legalább 5%-ra teszik. Ők kisebbségként a többség elítélő hozzáállása miatt titkolva élték életüket. Az Alkotmánybíróság 14/1995.(III. 13.) AB határozatával alkotmányellenes megkülönböztetésnek minősítette, ha a közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő személyek közül az azonos neműekre az élettársakra előírt jogszabályi rendelkezés nem vonatkozik. Az Alkotmánybíróság döntése nyomán az Országgyűlés 1996-ban a Ptk. keretein belül újra szabályozta az élettársak fogalmát. A ma is hatályos rendelkezés a következő: Az élettársak ha a jogszabály másként nem rendelkezik két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő személy. [685/A ] Az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. [578/G. (1) bek.] Ezzel úgy tűnt, hogy az élettársak jogi megítélése a belátható jövőben még mindig valahol a családjogi és a polgári jogi szabályozás határán marad. 5 Pfv. II. 20 759/1993/4. 15
13. 2003. január 25-én a Kormány közzé tette az új Polgári Törvénykönyv koncepciójáról szóló határozatát. Ebben nem volt arról szó, hogy esetleg családdá minősítenék az élettársi kapcsolatot, de az élettársak esetén két újítást helyeztek kilátásba: a hosszabb élettársi viszony megszakadása esetére az élettársat megillető tartási jogot szabályozni kívánták, s biztosítani akarták az élettársnak a közösen lakott lakásra vonatkozó lakáshasználati jogát is. 14. 2003-ban az Országgyűlés az ún. antidiszkriminációs törvénnyel fellépett a homoszexuálisok hátrányos megkülönböztetése ellen is, de ez kevésnek bizonyult. 2005-ben az SZDSZ képviselői törvényjavaslatot nyújtottak be a regisztrált élettársak jogainak biztosítására, de ezt az Országgyűlés nem tárgyalta meg. 15. 2007 a politikában, és ezzel összefüggésben a törvényalkotásban is sajátos esztendő volt. Az egész évet végig kísérte a kisebbik koalíciós pártnak a több-biztosítós egészségpénztári rendszerre vonatkozó koalíciós szakítópróbának minősített követelése, mert a nagyobbik koalíciós párt ezzel a megoldással nem értett egyet. Közben szeptemberben az SZDSZ kezdeményezte a homoszexuálisok házasságkötésének engedélyezését, de októberben ezt a lehetőséget az Alkotmánybíróság, majd az Országgyűlés kijelölt bizottsága is elvetette. A Kormány végül benyújtotta az SZDSZ elképzeléseit tartalmazó több-biztosítós egészségpénztárra vonatkozó javaslatát, de az MSZP mintegy 40 képviselője közzé tette, hogy ezt nem fogják támogatni, s ez újra felidézte a koalíciós szakítás veszélyét. A Kormány benyújtotta a 2008. évi költségvetési törvény javaslatát is, melynek elfogadása a kisebb koalíciós párt képviselőinek szavazata nélkül lehetetlen volt. Ebben az igen bonyolulttá vált helyzetben az SZDSZ-nek a homoszexuálisok házasságkötésének lehetővé tételére vonatkozó, s alig néhány napja elbukott kezdeményezését a koalíciós partner váratlanul felkarolta. A Kormány november 16-i törvényjavaslata tartalmazta, hogy 2009-től mindazok, akik az anyakönyvvezető előtt kijelentik, hogy élettársként kívánnak együtt élni, azok ún. bejegyzett élettársként gyakorlatilag azonos jogokat kapjanak, mint a házastársak. A több-biztosítós egészségpénztár vitájával, a költségvetés vitájával, és ekkor sok egyéb feladattal is rendkívül leterhelt Országgyűlés a regisztrált élettársakra vonatkozó sürgős törvényjavaslatot egy hónap alatt elfogadta. Koalíció már nincs, több-biztosítós rendszer sincs, de ez a törvény megmaradt. A törvényjavaslatot ismertető államtitkár az egy évvel későbbi hatálybalépést azzal indokolta, hogy a bejegyzett élettársakra vonatkozó jogszabályi hátteret egy külön törvénnyel még meg kell teremteni, azonban e külön törvénynek még 2008 őszén sincs nyoma. A Kormány október 27-16
én csak az anyakönyvezés néhány technikai szabályának módosítását kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság november 10-i ülésének napirendjén csak e törvény néhány rendelkezése felülvizsgálatának megkezdése szerepelt, így reálisan azzal kell számot vetni, hogy 2009-től a következő tartós párkapcsolatokat szabályozza törvény: a) házassági kapcsolat (Csjt.) b) élettársi kapcsolat (Ptk.) c) bejegyzett élettársi kapcsolat (a 2009-től módosított Csjt.) A WJLF hallgatói 2008 őszén mintegy száz élettársi kapcsolatban élő pár mindkét tagjával készített riportjaikban kitértek a regisztrált élettársi kapcsolatra vonatkozó esetleges elképzelésekre is, de a gondolatot csaknem mindenki elutasította. Az elsődleges adatok alapján úgy tűnik, hogy azok a különnemű milliók, akik eddig élettársként éltek együtt, s nem tartották szükségesnek, hogy papírjuk legyen, várhatóan ezen túl sem fognak tolongani az anyakönyvvezető előtt, hogy magukat a bejegyzett élettársak anyakönyvébe bejegyeztessék. A bejegyzett élettársi kapcsolat esetleg előnyös lehet az azonos neműek számára, akik törvényi tilalom folytán nem köthetnek házasságot, továbbá a schengeni határon túl rekedt azon magyarok számára, akik különben a könnyebb vízumszerzés érdekében ún. névházasságot kötöttek volna. E kivételes helyzet elemzése még időelőttinek tűnik, ezért e dolgozatban csak a hagyományos élettársi kapcsolatban élők jogi helyzetét villantom fel. II. Az élettársi jogviszony tartalmi elemei Elöljáróban hasonlítsuk össze a házassági és az élettársi életközösség jogi megfogalmazását. Házassági életközösség A családjogi törvény szerint a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. A házastársi életközösség fogalmára jogszabály nem ad meghatározást. A mindennapi életben gyakran előfordul, hogy a házastársak egyikük munkája például külföldi kiküldetése miatt tartósan külön élnek egymástól, így az életközösség egyes elemei (együttélés, közös háztartás, szexuális kapcsolat, gazdasági együttműködés) hiányoznak, a felek között azonban megmarad az összetartozás érzése. Ilyenkor a házastársi életközösség is fennmarad, mert a házastársi együttélés megítélése szempontjából az akarati tényező a lényeg. 17
Élettársi életközösség A Legfelsőbb Bíróság egyik határozatában 6 az élettársi együttélés fogalmi elemeit így sorolta fel: a felek éljenek együtt, rendelkezzenek közös háztartással, köztük érzelmi és gazdasági közösség álljon fenn, harmadik személyekkel szemben összetartozásukat minden vonatkozásban vállalják. Látható ezért, hogy élettársak esetén is csak az élettársi életközösség eredményez élettársi vagyonközösséget. Vegyük egyesével sorra a törvényi tényállás elemeit. A Ptk. fentebb ismertetett és ma is hatályos rendelkezései szerint: Az élettársak ha a jogszabály másként nem rendelkezik házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő két személy. a) Közös háztartás A közös háztartás fogalmilag azt jelenti, hogy a közös háztartás tagjai tartósan együtt élnek és a közös szükségleteikre fordított kiadásokat közösen fedezik. Az egy fedél alatt élés nem feltétlenül jelent élettársi együttélést. Gyakori, hogy főiskolások, egyetemisták közösen bérelnek egy lakást, s megosztják annak kiadásait. Egy közös albérlet önmagában csak rezsiközösséget jelent, ami nem azonos a közös háztartással. Nem élnek közös háztartásban azok, akik mindegyike magának külön-külön főz, bár a rezsit egyenlő arányban megosztva fizetik. Ha a közösség csak abban áll, hogy egy lakásban lakva, laza érzelmi alapon szívességi szolgáltatásokat teljesítenek egymás javára, a szívességi szolgáltatások kölcsönössége kizárja az élettársi szabályok alkalmazását. 7 Élettársi kapcsolat csak akkor állapítható meg, ha a közös háztartásban élők legalább hallgatólagosan egyetértenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenység eredményeként szerzett vagyon közös legyen 8. Nem elegendő az élettársi kapcsolat megállapításához az sem, ha a felek közösen szórakoznak, ha a szoros érzelmi kapcsolatuk ellenére sem élnek közös háztartásban és saját jövedelmükkel önállóan rendelkeznek. 9 A bírói gyakorlat azonban arra is rámutatott, hogy élettársak esetén is előfordulhatnak olyan sajátos körülmények, amikor például az egyikük intézeti elhelyezése miatt tartósan nem élnek közös háztartásban. Ha azonban ez a sajátos helyzet a kapcsolat intenzitását véglegesen nem akadályozza meg, akkor ez nem akadálya az élettársi kapcsolatként való minősítés fennmaradásának. 10 Ebből kiindulva ezért nem zárhatjuk ki akár hajléktalanok esetén sem a jogilag is élettársinak minősülő kapcsolatot. 6 BH1994. 252. 7 P. III. 20 012/1985/3. BH 1986/2/62.,1998/2/83-I. 8 H 1998/12/588. 9 Fővárosi Bíróság 45. Pf. 25 749/1992/3. 10 BH2001. 596 18
b) Érzelmi közösség Az élettársak ha a jogszabály másként nem rendelkezik házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő két személy. Két személy között fennálló érzelmi kapcsolatot a jog adott esetben feltételezheti. Ilyennek vélelmezhető a házaspárok kapcsolata. Az érzelmi kapcsolatot a jog feltételezi a jegyeseknél is, bár a jegyesség fogalmát a jog sehol sem határozza meg. A jegyesek ezért azok, akik magukat ennek vallják, feltéve, hogy nincs elvi akadálya a házasságkötésüknek. Így nyilván nem minősülhetnek jegyesnek az anya és fia vagy két férfi akkor sem, ha közöttük érzelmi kapcsolat van. Ha a jegyesek érzelmi kapcsolata gazdasági közösséget is eredményező együttélésben is megnyilvánul, akkor a jegyesek egyúttal élettársak is. Az érzelmi közösség, a szeretet, a szerelem azonban egy olyan jogi tény, melynek vélelmezett fennállásához a bíróságok gyakorlata következményeket fűz. Az élettársak érzelmi kapcsolatban élnek együtt. Az egymással érzelmi kapcsolatban álló, s egymást szerető személyektől a Ptk. szerint általában elvárható egy minimális fokú kölcsönös támogatás. Ezért például ha valaki egy múló betegségben ápolja az élettársát, annak költségét nem számíthatja fel. Ezzel szemben tartós betegség esetén az élettárs szemben az erre jogszabállyal is kötelezett házastárssal már nem köteles ingyen ápolni a társát 11 Az egymással érzelmi kapcsolatban álló felek között megjelenhet a szerelemféltés, a féltékenység is, melynek olykor kriminális következményei vannak. Előfordul, hogy a féltékenység következtében az élettárs sérelmére vagy az élettárs védelmében követnek el bűncselekményt. Ilyenkor az élettársak közötti érzelmi kapcsolatot a bíróság megfelelő súllyal értékeli. 12 c) Gazdasági közösség Az élettársak ha a jogszabály másként nem rendelkezik házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő két személy. Az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont.. A polgári jogi szemlélet szerint az élettársi kapcsolat egyik leglényegesebb eleme a közös tulajdon keletkezése. Nem véletlen ezért, hogy az élettársi kapcsolat megszűnésekor a leggyakoribb vitatéma, hogy az érintett felek között egyáltalán megvalósult-e közös vagyont keletkeztető gazda- 11 Legfelsőbb Bíróság P.II.20.272/1990.sz. 12 BH2001. 461; BH1998. 64. 19
sági közösség. A bíróságok által követett gyakorlat szerint a közös háztartásban élők között a gazdasági közösség fennállása akkor állapítható meg, ha legalább hallgatólagosan, azaz legalább ráutaló magatartásukkal egyetértenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenység eredményeként szerzett vagyon közös legyen. 13 A tulajdoni arány megállapításának nehézségeit a későbbiekben részletesen kifejtjük. d) Két személy Az élettársak házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő két személy. Nem három személy, s nem négy, csak kettő! Ha a gazdasági közösség kettőnél több személy között áll fenn, akkor az ilyen kapcsolat keretein belül élő két személy kapcsolata nem minősül élettársi kapcsolatnak. Így ha a felek bármelyike házassági életközösségben is él, e tény az élettársi vagyonközösség egyidejű fennállását kizárja! 14 III. Az élettársak vagyoni viszonyai A Csjt. szerint a házastársak a házassági életközösség fennállása alatt ha vagyonjogi szerződésük másként nem rendelkezik egyenlő arányban szereznek közös tulajdont. Ezzel szemben a Ptk. szerint az élettársak a közösen szerzett vagyontárgynak a szerzésben való közreműködésüknek megfelelő arányban lesznek tulajdonostársai. Az életbeli helyzetek végtelen változatossága miatt a bírói gyakorlat szerint a szerzésben való közreműködés, és az ennek megfelelő arányú közös tulajdonszerzés mértékét az együttélés teljes tartalmára egységesen kell meghatározni. Ennek során nem csupán a felek által ténylegesen elért jövedelem összegét, hanem a különvagyonaikat, a közös háztartásban személyesen (nem pedig bejárónő alkalmazásával) végzett, valamint a közös ingatlan felújításához kifejtett szervezőmunka értékét is figyelembe kell venni. 15 A szerzési arány megállapításánál a felek jövedelme közötti arány is fontos szempont lehet, de gyakori az is, hogy az egyik fél csak a közös háztartásban dolgozik, azaz önálló jövedelemmel nem rendelkezik. Ez utóbbi esetre előírja a törvény, hogy a közös háztartásban végzett munka is figyelembe veendő a szerzéshez való hozzájárulás arányának kiszámításánál, de közelebbről a jogszabály nem ad támpontot a számításhoz. 13 BH 1998/12/588. 14 Pfv. II. 21 375/1999/4. sz. továbbá Legf. Bír. Pf. II. 25.710/2002. sz. 15 BH1996. 258. 20
Jól látható ezért, hogy a szerzéshez való hozzájárulás arányának megállapítása hosszú élettársi együttélést követően hihetetlenül nagy nehézséget okozhat. Az élettársak körében időnként felbukkan indokként, hogy azért nem kötnek házasságot, mert a házassági bontóperek elhúzódnak. Érzékelhetően ennek pontosan az ellenkezője az igaz, hiszen a házassági vagyonjogot a törvény világosan szabályozza, ott az arányokon általában nincs vita. A volt élettársak vagyoni vitája során azonban először be kell bizonyítani, hogy egyáltalán élettársak voltak. Ezt követően évekig el lehet vitatkozni azon is, hogy mi a közös vagyonuk, míg házastársak esetén erről a Csjt. rendelkezik. Végül újabb évekig el lehet vitatkozni a szerzési arányokon Igaz, a Ptk. kimondja, hogy ha a szerzési arány nem állapítható meg, akkor azt egyenlőnek kell tekinteni, azonban annak rögzítése, hogy az arány nem állapítható meg, eleve feltételezi, hogy azt a bíróságnak előbb meg kell kísérelnie. Ha ezt nem tenné meg, a II. fokú bíróság hatályon kívül helyezheti az I. fokú ítéletet, s ilyenkor az egész eljárás elölről kezdődik. Összességében megállapítható, hogy az élettársak közötti vagyoni elszámolás összehasonlíthatatlanul nehezebb és elhúzódóbb, mint a házastársi vagyonközösség megosztása. Az a hiedelem, hogy ebből a kapcsolatból könnyebb kilépni, csak akkor igaz, ha a felek letesznek arról, hogy a nekik jogosan járó vagyonrészt megkapják. Nem közismert az élettársak körében, hogy az élettársi vagyonközösségi igény ún. tulajdoni igény, amely nem évül el, ezért határidő nélkül lehet érvényesíteni. IV. A házastársak és az élettársak személyi és vagyoni viszonyai közötti különbségek 1. Eltérés az irányadó jogszabályokban A házasságban való együttélés családjogi viszonynak minősül, melyre a Csjt. rendelkezései az irányadók. A családjog a magánjognak elkülönült része. A család olyan érzelmi, morális tényezőkkel bizalommal, szeretettel, felelősséggel, hálával, intimitással, emlékekkel stb. átszőtt kapcsolatrendszer, amelyre az idegenekre vonatkozó polgári jogi szabályok alkalmazása erkölcsileg elfogadhatatlan. A családokra vonatkozó jogi szabályozás e terület sajátosságai miatt a bírói jogalkotás nélkül sokszor működésképtelen lenne. A bíróság sokszor kényszerült arra, hogy az élethez és az erkölcsi elvárásokhoz igazítsa a jogszabály értelmezését. Nem véletlen, hogy ha egy jogásznak felteszünk egy családjogi kérdést, a válasz úgy kezdődik, hogy az attól függ. 21
A házasság és a család intézményének alkotmányos védelme A házasságot a törvény elsősorban a konkurens párkapcsolattal, az élettársi kapcsolattal szemben védi, s ez a házasságban élőkre nézve előnyösebb szabályok útján valósul meg. A törvény a házasság védelme érdekében a házasfelek vagyoni viszonyait, az öröklési kapcsolatukat, valamint a házasságban született gyermek apasága kérdését kedvezőbben szabályozza, mint a hagyományos élettársi kapcsolatban élők esetében. A megfontoltabb házasságkötés érdekében a házasságkötési szándék bejelentése után 30 napos várakozási időt ír elő a törvény. Ezzel szemben a hagyományos élettársi kapcsolat létesítése informálisan történik. A házassági bontóperben a bíró bármikor megkísérelheti a felek békítését, ha esélyt lát a házasság megmentésére. Ha a feleknek kiskorú gyermekük is van, a megalapozottabb döntés érdekében az ügyben legalább két tárgyalást kell tartani. Az élettársi kapcsolat ezzel szemben általában úgy szűnik meg, hogy az egyik fél kimegy az ajtón Az élettársi kapcsolat mint házasságon kívüli együttélés viszont olyan polgári jogi viszony, amelyre a Ptk. alkalmazandó. A polgári jogi viszonyokban irányadó követelmény az adott helyzetben általában elvárhatóságnak megfelelő magatartás tanúsítása. Ebből vezette le a bírósági joggyakorlat az élettársaktól mint egymással a Ptk. szerint érzelmi kapcsolatban álló személyektől a polgári jogviszonyokban általában elvárható szintű kölcsönös támogatás követelményét is, mely a polgári jogászok szerint közelről sem azonos tartalmú elvárás, mint a házastársak esetén, ahol a törvény a kölcsönös támogatást számukra kifejezetten előírja. 2. Ki lehet házastárs, és ki lehet élettárs? Házasság a Csjt. szerint csak két különböző nemű személy között állhat fenn. Ezzel szemben a Ptk. a különböző neműek mellett 1995 óta már az azonos neműek érzelmi-gazdasági egységét is elismeri élettársi kapcsolatként. 3. Eltérés a létesítéshez szükséges életkornál Házasságot a Csjt. szerint nagykorú kivételesen a 16. életév betöltése után előzetes gyámhatósági engedéllyel kiskorú személy köthet. Élettársi kapcsolat létesítése polgári jogi szerződéses jognyilatkozatnak számít, ezért itt a Ptk-nak a cselekvőképességre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A cselekvőképtelen a 14. év alatti személy, illetve az, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett nem tehet érvényes jognyilatkozatot, így érvényesen nem létesíthet élettársi kapcsolatot sem. 22
Ezzel szemben a 14. életévét betöltött személy, továbbá az, akit a bíróság cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett, a törvényes képviselője jóváhagyásával már érvényes jognyilatkozatot tehet, így például a törvényes képviselője jóváhagyásával élettársi kapcsolatot is létesíthet. Egy 14. életévét betöltött gyermek ezért szülője egy gondokság alatt álló nagykorú személy a gondnoka jóváhagyásával élettársa lehet egy másik személynek. A hozzájárulás lehet írásbeli, szóbeli, de akár hallgatólagos is. Ha a 14. életévét betöltött gyermek élettársi kapcsolata a nemi kapcsolatra is kiterjed, azzal a jog ma már nem foglalkozik. 4. Eltérés a névviselési lehetőségeknél Egy élettárs nem viselheti élettársa nevét, míg a házastárs igen. 5. Eltérés a társ tartásának kötelezettségben A házastársakat a Csjt. alapján az életközösség fennállása és a különélés tartalma alatt, valamint a házasság felbontása esetén egymással szemben törvényes tartási kötelezettség terheli. Ezzel szemben az élettársakat a Ptk. alapján hasonló tartási kötelezettség nem terheli. Ha a házastársi tartás jogosultja utóbb élettársi kapcsolatot létesít, vajon igényelhet-e még tartást a volt házastársától az élettársi kapcsolat alatt vagy annak megszűnése esetén? A bíróság álláspontja szerint 16 az élettársnak törvényen alapuló tartási kötelezettsége nincs. Így önmagában egy élettársi kapcsolat létesítése a házastársi tartásra jogosultságot nem szünteti meg. Ha viszont az élettárs a tartásra jogosult megélhetéséről ténylegesen gondoskodik, a rászorultság megszűnése miatt a házastársi tartás már megszüntethető. Ha az élettársi kapcsolat utóbb megszűnik, a változatlan rászorultság esetén feléledhet a házastársi tartás iránti igény. 6. Eltérés a társ kiskorú gyermekével kapcsolatos tartási kötelezettségben A házastársat az életközösség fennállása alatt a Csjt. 62. (1) bek. szerint törvényes tartási kötelezettség terheli a házastárs olyan tartásra szoruló kiskorú gyermekével (mostohagyermek) szemben, akit házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba. Az élettársakat ilyen tartási kötelezettség nem terheli. 7. Eltérés a gyermeknevelésre (gyermekelhelyezésre) alkalmasság megítélése terén Ha az egyik házasfél félrelépett, s elköltözik a családjától, a bírói gyakorlat szerint a családi élet felelőtlen megbontása s a gyermek elhagyása 16 BH1974. 299. 23
kétségessé teheti, hogy ez a szülő rendelkezik-e a gyermek neveléséhez szükséges tulajdonságokkal. Élettársak kapcsolatát azonban a családjog nem tekinti családi kapcsolatnak, ezért a törvény nem várja el a kapcsolathoz való ragaszkodást sem, így egy gyermekelhelyezési vita során a bírói gyakorlat az esetleges félrelépéshez sem fűz ilyen következményt. 8. Eltérés az örökbefogadási lehetőségekben Az örökbefogadás célja, hogy az örökbefogadó, valamint annak rokonai és az örökbefogadott között családi kapcsolatot létesítsen, és elsősorban az olyan kiskorúak családi nevelését biztosítsa, akiknek szülei nem élnek, vagy akiket szüleik nem képesek megfelelően nevelni. Az örökbefogadó lehet egy házaspár mindkét tagja, továbbá a házasságban élő egyik személy, végül egy egyedülálló személy. Élettársak együttesen nem fogadhatnak örökbe gyermeket. Ha az élettársak bármelyike egy gyermeket örökbe fogadott, a másik élettárs a gyermeket már nem fogadhatja örökbe, mert az örökbefogadásról rendelkező jogszabály az élettársi kapcsolatot nem tekinti családi kapcsolatnak. 9. Eltérés az utolsó közös lakás további használata körében Házastársak esetén az utolsó közös lakás használatának joga függetlenül attól, hogy az közös tulajdon vagy csak egyikük tulajdona, illetve közös bérlemény vagy csak egyikük önálló bérleménye mindkettőjüket megilleti. A volt házastárs az utolsó közös lakás használatáról ingyenesen vagy ellenérték fejében lemondhat, illetve bírói ítélet ellenérték fejében attól megfoszthatja. Ezzel szemben élettársaknál, ha az utolsó közös lakás csak egyikük tulajdona vagy önálló bérleménye, az oda befogadott élettársnak nincs törvény által védett használati joga, mert ő csak ún. szívességi lakáshasználó. A szívességi lakáshasználatot a lakás tulajdonosa (bérlője) bármikor egyoldalúan megszüntetheti, s az utcára kitett élettársnak a lakhatási lehetőség megszűnéséért nem jár ellenérték sem. 10. Eltérés a közös kiskorú gyermek lakáshasználata kérdésében A házastársak közös kiskorú gyermekének a lakáshasználati jogát általában akkor is a volt közös lakásban kell biztosítani, ha az valamelyikük különvagyona vagy egyedüli bérleménye. Ez a gyakorlatban azzal jár, hogy amelyik félnél elhelyezik a közös kiskorú gyermeket, az egyúttal általában megkapja a volt közös lakás használatát is. Bár az élettársak utolsó együttélési színhelye is gyakran az egyik fél lakása, ahová ő az élettársát befogadta, az ilyen befogadott élettárs in- 24
gyenes lakáshasználatát bármikor egyoldalúan meg lehet szüntetni, s a korábban befogadott élettárs köteles a lakásból eltávozni. 17 Miután a szülő a Csjt. 77. (1) bek. szerint saját háztartásában köteles gondoskodni a kiskorú gyermeke állandó lakásáról, ez élettársak gyermek-elhelyezési vitája esetén általában a lakással rendelkező félnek jelent előnyösebb helyzetet. 11. Eltérés a közös tulajdon arányában A házasság megkötésével, a házassági életközösség idejére a házas felek között házastársi vagyonközösség jön létre. A Csjt. a házastársak egyenlő arányú közös tulajdonává minősíti mindazt, amit a házastársak a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek. Ez alól csak a házastársaknak a Csjt-ben taxatíve megjelölt különvagyona jelent kivételt. Az élettársak esetében az együttélésük alatt szerzett vagyon viszont a Ptk. szerint a szerzésben való közreműködésük arányában lesz az élettársak közös tulajdona. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. Bírósági út igénybevétele esetén a javak elosztásának aránya nagyban függ a bírói mérlegeléstől. 12. Eltérés a vagyonjogi szerződés alakiságainál A Csjt. alapján a házasulók, illetve a házasfelek házassági vagyonjogi szerződésben a törvényi előírástól eltérően meghatározhatják, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a különvagyonba. Az ilyen szerződés érvényességéhez annak közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges. A Ptk. szerint az élettársak vagyoni szerződésének érvényessége nincs alaki szabályokhoz kötve, az megköthető írásban, szóban vagy akár ráutaló magatartással is! Ilyen ráutaló magatartásnak minősülhet például az is, ha az élettársak a jövedelmeik meghatározott részét közösen, más részét pedig egymástól elkülönítve kezelik hosszabb időn át anélkül, hogy a pénzkezelés ilyen módja ellen bármelyikük is tiltakozna. További eltérés, hogy a házastársak esetén a jó erkölcsbe ütközik, s ezért érvénytelen az olyan szerződés, mely az egyik fél kifosztására irányul. Ezzel szemben élettársak esetén nincs jogi akadálya annak, hogy az élettársak valamelyike az őt törvény alapján megillető közös tulajdonszerzésről lemondjon. Színezi a lehetőségeket, hogy ha a lemondásra abban a téves feltevésben kerül sor, hogy a nála lényegesen fiatalabb élettársa túléli őt, úgy élettársának halála esetén az egyoldalú joglemondó nyilatkozatát megtámadhatja. 18 17 BH1999. 113. 18 BH1999. 498. 25
13. Eltérés a különvagyon haszna jellegében Házastársak esetén a különvagyon szaporulatát a közös vagyon javára kell elszámolni (Csjt. 27. ). Élettársaknál viszont nincs ilyen szabály, ezért a különvagyon jövedelméből a másik élettárs csak közreműködése esetén és ennek arányában részesülhet. 19 14. Eltérés a különvagyon helyébe lépett vagyontárgy jogi megítélésénél A házastársak különvagyona e minőségét mindvégig megtartja. Azonban a Csjt. szerint a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy, ha a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy (pl. mosógép, televízió stb.) helyébe lépett, tizenöt évi házassági együttélés után azaz a tizenötödik házassági évforduló napján közös vagyonná válik. Az élettárs különvagyona helyébe lépett vagyontárgy változatlanul és határidő nélkül különvagyon marad. 15. Eltérés a közös vagyontárgy elidegenítésénél A házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyat csak a házastársak közös egyetértésével lehet elidegeníteni. 20 Ha tehát egy házasfél a közös lakás nevén álló felét a közös gyermeküknek szeretné ajándékozni, még ez is csak akkor érvényes, ha ahhoz a házastársa hozzájárul. Ezzel szemben az élettárs a közösen szerzett vagyontárgy őt illető tulajdoni hányadával a közös tulajdonra vonatkozó szabályok figyelembe vétele mellett önállóan rendelkezhet. Ha tehát egy élettárs a közös lakásnak a saját nevén álló fele részét el akarja ajándékozni, ezt az élettársa engedélye nélkül is megteheti. Az élettársat a közös vagyontárgy tulajdoni hányadának eladása esetén csak elővásárlási jog illeti meg. 16. Eltérés az öröklési szabályokban A házastársak egyikének halála esetén a túlélő házastárs törvényes örökös; leszármazó esetén özvegyi haszonélvezeti jogot, leszármazó hiányában pedig az ági vagyon kivételével a hagyatéki vagyont örökli. 21 Az élettárs viszont nem törvényes örökös, így csak egy javára szóló végrendelet esetén részesülhet élettársa hagyatékából. Célszerű ezért az élettársaknak végrendelettel örökössé tenni a túlélő élettársat. Így elkerülhető, hogy amint arra sok példa van adott esetben több évtizedes együttélés után se örököljön semmit a túlélő élettárs. 19 BH 1980. 245. 20 Csjt. 30. (1-5) bek. 21 Ptk. 607. (4) bekezdés és 615. 26
17. Eltérés az öröklési illeték mértékénél Nem árt, ha tudjuk, hogy az öröklési illeték az ajándékozási illetékhez hasonlóan kedvezményes mértékű, ha a házastárs örököl. Az élettárs azonban idegennek minősül, így a legmagasabb illetékkulccsal szabják terhére az öröklési illetéket. Az eltérés egyáltalán nem elhanyagolható: Öröklésnél: Az öröklési illeték %-a Lakástulajdon-öröklésénél Ha házastárs örököl: 18 millió forint értékig 11%, 18 millió forint feletti rész után 15% Ha élettárs örököl: 18 millió forint értékig 21%, 18 millió forint feletti rész után 30% 18 millió forint értékig 2,5%, 18 millió forint feletti rész után 6% 18 millió forint értékig 8%, 18 millió forint feletti rész után 12% Ajándékozásnál: Az ajándékozási illeték %-a Lakástulajdon-szerzésnél A megajándékozott házastársnál A megajándékozott élettársnál 18 millió forint értékig 11%, 18 millió forint feletti rész után 18% 18 millió forint értékig 21%, 18 millió forint feletti rész után 30% 18 millió forint értékig 5%, 18 millió forint feletti rész után 8% 18 millió forint értékig 10%, 18 millió forint feletti rész után 21% 18. Az élettársuk létezését letagadó egyedülállók állami támogatása Aki élettársi kapcsolatát letagadja, az a házasságban vagy élettársi kapcsolatban élőhöz képest a) 1500 Ft-tal súlyosan fogyatékos gyermeke esetén 2600 Ft-tal magasabb családi pótlékot 22 kap; b) magasabb jövedelmi határig is jogosult lehet rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre; 23 c) gyermeke könnyebben kerülhet be az óvodába; 24 d) kiskorú gyermeke ápolása címén kétszer annyi ideig például hat évesnél fiatalabb gyermek esetén 42 nap helyett 84 (!) napig lehet táppénzen; 25 e) amíg a gyermeke kiskorú, közalkalmazotti jogviszonya nehezebben szüntethető meg; 26 f) magasabb jövedelmi határig igényelhet nagykorú hozzátartozója ápolása érdekében ápolási díjat; 27 g) magasabb jövedelmi határig igényelheti a gáz- illetve távhőszolgáltatási ártámogatást; 28 h) idős korában magasabb jövedelmi határig igényelheti az időskorúak járadékát 29 stb. 22 A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 11. -a 23 A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 19. (2) bek. 24 Gyvt. 41.. 25 A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 46. (1) bek. 26 A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 32. (1) bek. b/ pontja 27 A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 43/B (1) bek. 28 A lakossági vezetékes gázfogyasztás és távhőfelhasználás szociális támogatásáról szóló 289/2007. (X. 31.) Korm. rendelet 2. (4) bek 29 A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 32/B (1) bek. 27
V. A házastársak és az élettársak vagyoni viszonyainak rendezése közötti hasonlóságok Mindkét vagyonjogi esetben dologi igényről van szó, mely nem évül el Az élettársi kapcsolat tartama alatt történt közös tulajdonszerzés a házastársakhoz hasonlóan vagyonközösség létrejöttével jár. Az így létrejött közös tulajdon mindaddig fennmarad, amíg a felek vagy jogutódaik el nem számolnak egymással. A tulajdoni igény soha nem évül el, így elvileg időbeni határ nélkül lehet az igényt érvényesíteni. Mindkét esetben vagyonmérleg szükséges a megosztáshoz Az élettársi közös vagyon megosztása a házastársi közös vagyon megosztásához hasonlóan az élettársi kapcsolatból eredő vagyoni igények egységes és végleges rendezését feltételezi. Akár békésen, akár peres úton történik az élettársak közös tulajdonának a megszüntetése, a korrekt elszámolás feltételezi a közös vagyonhoz tartozó tárgyak felsorolását, becsült értékelését, s az átlagos szerzési arány megállapítását. Ezt követi annak kiszámolása, hogy egy-egy felet milyen érték illet meg, s végül annak lerögzítése, hogy egy-egy fél a neki jutó értéket milyen vagyontárgyban vagy értékkiegyenlítéssel kaphatja meg. Hasonlóság a tartási és az öröklési szerződés kötésének lehetőségében A házastársakat a törvény 30 kötelezi társuk tartására a házassági életközösség fennállása alatt. Ha e törvényben előírt tartás biztosítására a közös vagyon nem nyújt fedezetet, az eltartást a különvagyon terhére is biztosítani kell. 31 Ezzel szemben az élettársakat nem kötelezi a törvény egymás eltartására. Az élettársak esetén az érzelmi kapcsolatukból következően ugyan általában elvárható egy alacsonyabb szintű kölcsönös támogatás, de ezt nem lehet a bíróság előtt kikényszeríteni. Kérdés: vajon köthet-e társával tartási vagy öröklési szerződést a házastárs, illetve az élettárs? A Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, 32 hogy nincs jogi akadálya annak, hogy szerződéses örökösként olyan személy kössön öröklési szerződést, akit az örökhagyóval szemben törvényes tartási kötelezettség is terhel. Elvileg tehát tartási (öröklési) szerződést köthet a szülőjével a gyermeke, az egyik házastárs a másikkal stb. 30 Csjt. 24. 31 Csjt. 32. (2) bek. 32 BH1990. 157. 28
Az ilyen szerződés azonban csak akkor érvényes, ha: a) a tartást vállaló személy a saját jövedelméből, különvagyonából tartja a társát, továbbá b) a nyújtott szolgáltatások mértéke meghaladja a rokoni kapcsolat, a házassági életközösség, illetőleg az élettársi viszony tartalmát kitevő, az együttéléssel értelemszerűen együtt járó tevékenység kereteit. Mindezt lefordítva a gyakorlat nyelvére, a feltételek a következők: Miután a házastárs a törvény szerint is köteles gondoskodni a társa megélhetéséről, tartalmilag ennél többet kell vállalnia a szerződésben, ha azt akarják a felek, hogy érvényes legyen a tartási (öröklési) szerződésük. A házastárs ezen túlmenően csak akkor köthet házastársával tartási szerződést, ha a szerződés kifejezetten tartalmazza, hogy az eltartásra nem a közös vagyont (jövedelmet) használják fel, hanem az eltartást vállaló házastárs különvagyonát. A nyilvánvaló nehézséget az okozza, hogy a Csjt. szerint az eltartást vállaló házasfélnek a saját jövedelme is közös vagyonnak számít, sőt még a különvagyonának a vagyonszaporulata (pl. a különvagyoni tehenének a teje, borja, a különvagyoni takarékbetétjének a kamatai, az albérletbe kiadott különvagyoni lakásából szedett albérleti díj stb.) is. A házastárs ezért csak akkor köthet házastársával tartási szerződést, ha annak fedezete a Csjt. szerinti különvagyona, vagyis: a) a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy, b) a házasság fennállása alatt örökölt vagy ajándékba kapott vagyontárgy, c) a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű illetőleg menynyiségű vagyontárgy, d) a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy, e) házassági vagyonjogi szerződéssel a különvagyonába utalt vagyontárgy, illetve jövedelem. Vajon mi a helyzet az élettársak esetében? Az elv hasonló: élettársak is köthetnek egymással tartási (öröklési) szerződést, ha az eltartó a tartást a különvagyona terhére vállalja, s a tartás vállalt tartalma meghaladja azt a szintet, ami az egymással érzelmi kapcsolatban levőktől a társadalmi felfogás szerint általában elvárható. Ha viszont a közös jövedelmet fordítják a felek az eltartott eltartására, akkor ez a szerződés sem minősül tartási (öröklési) szerződésnek. Élettársak esetén a különvagyon biztosítása lényegesen egyszerűbb, mert az élettárs együttélés alatti jövedelme eleve a saját különvagyonának számít, s ő dönti el, hogy ebből mennyit ad a közös háztartásra, meny- 29
nyivel járul hozzá egy-egy vagyontárgy szerzéséhez. Jövedelmének az a része, melyet nem ad be a közösbe, a különvagyona marad! Az élettársak ezért könnyebben köthetnek egymással tartási (öröklési) szerződést, mint a házastársak. Záró gondolatok A laza párkapcsolatot, az alkalmi közös programokat és szórakozást, az ún. együtt járást, az albérlőtársak osztott rezsiviselését attól kezdve váltja fel egy minőségi s a jog által is értékelt változás, ha a pár már közös háztartásban él együtt. Ha az együvé tartozásukat kifelé azaz minden tekintetben is vállalják, s a tartós együttélésükből fakadó közös feladataikat és gondjaikat is közösen oldják meg, attól kezdve már társak az életben. Ha közös vagyont szereznek, erre már az élettársi vagyonközösség szabályait kell alkalmazni. Akik számára ez az együttélés nem ütközik erkölcsi akadályokba, s a házasságot nem tekintik külön értéknek, azok tartós együttélésének tartalmán már valóban semmit sem változtatna egy házasságkötéssel megszerzett papír. Az élettársak általában nem ismerik a jogi szabályozás csapdáit, s ma hazánkban milliók sodródnak a téves hiedelmek tengerén, így az átfogó jogalkotás igénye egyre feszítőbbnek tűnik. 30
Borbély-Pecze Tibor Bors Munkaerőpiacok és regionalitás 1. Regionalitás és tudásgazdaság A munkaerőpiacok regionalitásának országhatáron belül és az Európai Unió viszonylatában is hatalmas irodalma van. A gazdasági fejlődés regionális eltérései magukkal hozzák a földrajzi térségek közötti differenciálódást. Amíg az emberiség történelmében évszázadokon át a mezőgazdasági termelés volt a domináns termelési szektor, addig az ipari forradalmak sorozat elvezetett oda, hogy a fejlett világban mára a szolgáltató szektor a meghatározó. A világgazdaság rövid idő alatt lezajlott átrendeződésével pedig a korábban fejletlen államokként emlegetett dél-amerikai és ázsiai országok egyre meghatározóbb szerepet hasítanak ki a világgazdaságból. Ami az ipari társadalmakat megkülönbözteti a preindusztriálisaktól, az a mezőgazdaság csökkenő foglalkoztatottsága, amely mögött hatalmasra nőtt termelékenység áll. A XVIII. század elejétől Nagy-Britanniában megindult iparosodás vége a XX. század eleje, amely során a foglalkoztatottak tömegesen kerültek át a primer szektorból a szekunderbe. Az indusztriális majd a posztindusztriális gazdaságokban a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek minden olyan mértéket és értéket meghaladnak, mint ami évszázadokon keresztül elképzelhető lett volna, ugyanakkor a piacok átalakulása gyorsan megy végbe. A lassan adaptálódó gazdaságok, régiók néhány évtized alatt kerülhetnek a világgazdaság élvonalából a hátsó sorokba. Igaza az átrendeződés visszafelé is működőképes, még ha sokkalta több munka, tett is szükséges hozzá. Pounds (2003:15) Európa 25 évszázados történetét bemutató könyvében egy egyszerű három tényezős modellre építi fel mondandóját. A környezeti adottságok a technika színvonala és az emberi magatartásminták, felfogásmódok és a társadalomszerkezet egymást feltételező, egymással állandó kölcsönhatásban álló tényezők, amelyek együttesen alakítják a terület gazdasági-foglalkoztatási fejlődését. A hazánkra is jellemző tudásintenzív gazdaság, a kimerülő természeti erőforrások miatt (amely 31
utóbbiak tekintetében a Trianon utáni Magyarország eleve meglehetősen szegény volt), a három tényező közül az emberi magatartásminták kategóriája, vagyis a mai megszokott felfogásban a HRD (Human Resource Development) a meghatározó. e- 1 1. sz. ábra A fejlődés három eleme Magyarország tekintetében a regionális széthúzás a rendszerváltástól erősödő és tartósodó tendenciát mutat fel, miközben Ady Endre (1905) találó megfogalmazásában kompország vagy Szűcs Endre 2 (1983) prózai, de Európa három fejlődési régióját szintén kifejezően bemutató elemzésében az ország jelentős fejlődési lemaradást halmozott fel történelem során Európa gazdasági-társadalmi középpontjához képest. Ez a hátrányunk együttesen a többi poszt-szocialista Közép-európai országgal az uniós tagságunkkal aligha csökkenthető egyik pillanatról a másikra. Az Európai Unió regionális és kohéziós politikái (vö. ESZA, 3 ERFA 4 ), az EU történelmében egyre erősödő jelleggel, folyamatos felértékelődés alatt állnak. A korábbi agrárium túlsúlyos brüsszeli büdzsében növekvőben vannak a regionális differenciákat kiegyenlíteni szándékozó alapok. Az EU célrendszere és hazánk vállalásai tehát ránézésre egy irányban hatnak, ugyanakkor az elmúlt 18 év történései (lásd a későbbi térképeket) nem igazolják vissza, sem a kormányzati, sem a szakpolitikai szándékot. Ebben a tanulmányban a munkaerőpiacok regionális (helyi, kistérségi ~ járásnyi 5 ) különbözőségeire hívjuk fel a figyelmet. Bemutatva a globális európai és hazai kistérségi tendenciákat és politikai dokumentumokat. 1 Hasonlóan egyre elfogadottabbak az emberi fejlettségi/ bizalmi indexeket bemutató gazdaságelemzések, mint a Human Development Index (HDI), vagy a bizalomra épített gazdaságszociológiai magyarázatok pl. Fukuyama Bizalom. 2 Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról. 3 ESZA: Európai Szociális Alap 4 ERFA: Európai Regionális Fejlesztési Alap 5 A magyar nyelv leleménye a járás fogalma, amely a motorizáció tömegessé válás előtt az egy nap alatt bejárható földterületet és az ingázási munkavállalási akciórádiuszt jelentette. L. még: http://hu.wikipedia.org/wiki/j%c3%a1r%c3%a1s 32
2. Világtendenciák A világgazdaságot hagyományosan jelentős regionális különbségek jellemzik a foglalkoztatásban. A XIX. századi bérmunka társadalom megjelenésétől kezdődően, előbb csak a fejlett világra, később a Föld országainak mind nagyobb részére jelentenek napi olvasmányt az összehasonlító elemzések, amelyek a foglalkoztatási színvonalat, a munkanélküliség alakulását, a béreket, később a vásárlóértékben számolt kereseteket hasonlítják össze. A mai globális világgazdaságban ezek az elemzések döntő tényezőkké válnak a befektetésekben, a beruházók adott ország mellett meghozott döntéseiben. 1. sz. grafikon (Forrás: EiE 2007) A XX. században folyamatosan alakultak ki a nemzetközi szervezetek gazdaságelemzési nomenklatúrái. Elsőként a Népszövetség intézménye a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO / fr. OIT) lépett fel, majd a II. világháború után, már mint az ENSZ szervezete él tovább. Az 50-es évek Európájában kap gazdaságfejlesztési szerepet a Nemzetközi Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés (OECD / fr. OCDE) elődszervezete. A 70- es évektől a Nyugat-európai és Észak-amerikai országok egyre gyorsuló módon kapcsolódtak be a mindinkább technológiaintenzív világgazdaság vérkeringésébe. A vasfüggöny létezése miatt Kelet-Európa és így Magyarország is kimaradt ebből a folyamatból. Hazánkat e változások sokkszerűen a rendszerváltást követő években érték el, hozzájárulva ezzel a jelentős földrajzi különbségek megszilárdulásához. A gazdaság átalakulása együtt járt a világ átrendeződésével, a korábbi gyarmatbirodalmak végérvényes 33
felbomlásával Ázsiában és Afrikában. A 90-es évekre az évszázadokon át domináns európai gazdaság még inkább visszaszorult. Az USA, a spanyol- amerikai háborút követően kialakuló, majd a II. világháború után meghatározóvá váló világgazdaságot vezető szerepe azonban még a volt harmadik világ államainak gazdasági fejlődésének következményeként sem romlott. A mai világgazdaságot a bretton woodsi (1944) amerikai- brit világrend vége jellemzi. A korábban a triász (EU/EGT, 6 USA/NAFTA, 7 Japán) országaira épült piacok helyett előtérbe kerültek a BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína). Afrika államaiban megjelentek a kínai beruházók, tőkeexportőrök, ezzel összhangban Európa gazdasági szerepe leértékelődőben van. A korábbi világgazdasági szerepleosztás pedig átalakul. Rövidesen Kína és India, valamint az ázsiai kistigrisek válnak a világ motorjává. Ezzel összhangban, ha hihetetlen egyenlőtlenségek közepette is, de Kína, Brazília, India lakosságának egy része belép, belépett a fogyasztói társadalomba. Ezzel párhuzamosan az új nagy gazdaságú államok belső munkaerőpiacai hihetetlen módon megosztottakká váltak. Például, Kínában egyszerre van jelen a nagyvárosi nyugati értelembe vett luxuséletmód (Shanghai) és a vidéki nyomor, ahol az elemi munkásbiztosítás sem létezik. 2. sz. grafikon (Forrás: Employment Outlook utlook 2007 OECD ECD ECD 36) 6 Európai Gazdasági Közösség (EU27 tagállama mellett Izland, Norvégia és Svájc) 7 Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (USA, Kanada, Mexikó) 34
A világgazdaság fejlődésével a BRIC-országok kialakult olcsó szalagmunka szerepe átalakulóban van (l. a fenti grafikonon a manufaktúraiparban a bérek növekedését). Az indiai egyetemek például már mai is nagyobb létszámban bocsátanak ki IT-mérnököket, mint az USA egyetemei. Könynnyen elképzelhető, hogy 2050-re Európa szerepe marginálissá válik a világgazdaságban. Miközben a volt harmadik világ munkaerőpiacain a bérek az élet és munkakörülmények jelentősen javulnak majd, de fennmaradhat az erőteljes foglakozási szegregáció. 3. Regionális differenciák az Európai Unióban Az Európai Unió területi statisztikája az un. NUTS (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques) rendszerre épül, amely öt méret szerint szintekre osztja a 27 tagállam területét. Az uniós terület- és vidékfejlesztés-politika tehát bármely furcsa is ezt nemzetállami, tagállami szintről megközelíteni területi alapon szerveződik, amely egyes esetekben nem azonos az országhatárokkal. A felosztás az alábbi módon építkezik: NUTS 1 nagyobb régió, tartomány, kisebb országok esetén országos szint; Magyarország három NUTS I. földrajzi területi elemből épül fel: Közép-Magyarország, Dunántúl és Észak- és Dél-Alföld (3) (statisztikai nagyrégiók); A NUTS 2 nagyobb közigazgatási egység; Magyarország esetében ez a hét régió (7) (tervezési régiók); A NUTS 3 kisebb közigazgatási egység, ilyenek a magyar megyék (20); A LAU 1 vagy (NUTS 4) helyi körzetek, kistérségek, Magyarországon a 2007. évi kistérségi törvény ezek számát a korábbi 168-ról 174-re emelte (174), és végül A LAU 2 vagy (NUTS 5) települések, idehaza 3152 település. 8 Az uniós munkaerőpiac, bár a Római Szerződéstől (1957) alapvető cél az egységes piac(ok) megteremtése, mélyen szegmentált. Az európai munkaerő mobilitást támogató rendszer, a SEDOC 1985-ben alakult, a munkaerő valódi mobilitást megalapozó Egységes Európai Okmány-a (EEO) 1972-ben született meg, segítségével a régi tagállamok tekintetében 1992- re valóra vált az évszázados állom, a nemzetiségtől független munkaerőmozgás. A SEDOC helyére 1993-ban az egységes Európai Foglakoztatá- 8 A magyar NUTS rendszert lásd bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/nuts:hu Az EU-27 régiói http://ec.europa.eu/eurostat/ramon/nuts/introannex_regions_en.html 35
si Szolgálat, az EURES 9 lépett. A big banggel csatlakozó tíz új tagállam esetében azonban a régi tagállamok belpolitikai csatározásainak eredményeképpen 2004-ben erőteljes korlátozás lépett életbe. 2007-ben további két poszt-szocialista ország (Románia, Bulgária) csatlakozásakor így tettek a korábban belépet államok is. Magyarország például csak egy évvel később nyitotta meg teljes egészében munkaerőpiacát Románia előtt. A magyar munkaerő pedig csak 2011 után mozoghat majd minden korlát nélkül a 27 tagú unióban. 1. sz. térkép Az uniós és csatlakozásra váró államok foglalkoztatási rátája (Forrás: Eurostat 2006) Az Európai Unió 2000-ben tűzte ki a maga, mára túlzottan ambiciózussá vált agendáját, a Lisszaboni Dekrétumot. Az Európai Foglalkoztatási 9 EURES European Employment Service 36
Stratégia 1997-ben vált egységessé. Ugyanakkor az európai munkaerőpiacról a mai napig nem lehet egységes piacként beszélni, még az olyanynyira nagyszámú migráns munkavállalóval együttesen sem. 2010 elején a 2000-ben megfogalmazott és csak részben sikeres közösségi agendát az EU2020 megjelenése váltotta ki; a foglalkoztatás területén pedig 2008. december 16-án megjelent Új munkahelyekhez szükséges új készségek: A munkaerő-piaci és a képzettségi igények előrejelzése és összehangolása {SEC(2008) 3058} című bizottsági közlemény. Az uniós tagállamok meglehetősen eltérő foglalkoztatási helyzete mellett a tagállamok regionális és kistérségi piacai is számos eltérést mutatnak fel. A Lisszaboni Célokat, a 70%-os általános foglakoztatási rátát a 491 milliós lakosságból csak a britek, svédek, dánok és hollandok érték el évekkel korábban. A csoporthoz 2007-ben csatlakozott Ausztria. Miközben számos állam megközelíti a célszámot, Magyarország a legutolsók között van (a 15-64 évesek foglakoztatási rátája 55%, a KSH által mért munkanélküliség pedig az uniós átlagba simulva 10,8% volt 2009. november és 2010. január közötti negyedévben), amit tovább nehezítenek a belföldi differenciák. A vidéki Európa messze elmarad a városiasodott kontinens fejlett, városi területei mögött. Ez a probléma a Bizottságot 2007-ben konkrét állásfoglalás megjelentetésére késztette. A népsűrűség alapján a vidéki térségek az EU-27 területének 93%-át teszik ki. A lakosság 20%-a túlnyomóan vidéki területeken, 38%-a pedig kiemelkedően vidéki területeken él. A 27 tagú EU-ban a vidéki térségek teremtik elő a bruttó hozzáadott érték 45%-át, és a munkahelyek 53%- át biztosítják, de egyre inkább elmaradnak a túlnyomóan városi térségek mögött (a túlnyomóan városi térségekben az egy főre eső jövedelem csaknem kétszer annyi, mint a túlnyomóan vidéki térségben). Az alacsony jövedelemszint megnehezíti a képzett munkaerő megtartását és vonzását. A 25 tagú EU-ban, 1996 és 2001 között, a városi térségekben nőtt a leggyorsabban a foglalkoztatás. A túlnyomóan városi térségekben a foglalkoztatási ráta 3,6%-kal nőtt, szemben a túlnyomóan vidéki térségek 1,9%- ával. Ez, a városi és vidéki területeket összehasonlítva, a foglalkoztatás területén mutatkozó egyre szélesebb szakadék kialakulását mutatja. 2004- ben az EU 27 tagállamában a foglalkoztatási ráta csaknem 5%-kal volt magasabb a túlnyomóan városi térségekben (64,7%), mint a túlnyomóan vidéki térségekben (60,1%). Hangsúlyozni kell azonban a vidéki régiók sokszínűségét. Néhány vidéki térségben, különösen a városi térségek közelében, magas volt a foglalkoztatás növekedése, összhangban az OECD országok általános tendenciájával. Szubregionális szinten az irányvonalak jelentős mértékben eltérhetnek a regionális szinten jellemző tendenciától, különösen azokon a területeken, ahol a mezőgazdaságból kivonuló munkaerőt a városok és a nagyobb falvak piaca elszívta. 37
A munkanélküliségi ráta általában jelentősen magasabb a vidéki térségekben, mint a városi térségekben. A város és vidék közötti különbségek különösen markánsak a magas munkanélküliségi rátát mutató országokban. A tartós munkanélküliség csak a kiemelkedően vidéki térségekben viszonylag magas, ami az alacsony jövedelmű csoportok növekvő kizárását jelezheti. A becslések szerint a rejtett munkanélküliség (ideértve az alulfoglalkoztatott mezőgazdasági termelőket és a mezőgazdasági dolgozókat) körülbelül 5 millió embert érint a vidéki térségekben. 3.1. A szolgáltatási ágazat lassabb fejlődése A szolgáltatási ágazat a legnagyobb foglalkoztató Európa vidéki térségeiben, de a városi térségekkel összehasonlítva kisebb, és a meghatározó benne a közszféra. Ennek oka a magánszolgáltatások fejletlensége, melyek főként a városokban jellemzőek. 2002-ben az ágazat aránya 57% és 65% volt a túlnyomóan, illetve a közepesen vidéki térségekben, szemben a túlnyomóan városi térségek 75%-ával. Ezt tükrözi a tudásalapú gazdaságra jellemző tevékenységek felé történő lassabb elmozdulás is. 3.2. Képzettség és a humántőke A képzettség és a humántőke szintje általában alacsonyabb a vidéki térségekben, mint a városi térségekben. Sok tagállamban az elemi vagy a középiskola alsóbb évfolyamain folyó oktatást követő iskolázás általánosabb a városi térségekben. A városi térségekben körülbelül a felnőtt lakosság 20%- ának van felsőfokú végzettsége, míg a vidéki térségekben az arány körülbelül 15%. A felsőoktatási végzettség gyakran a képzett személyek elvándorlásához vezet a vidéki térségekből a városi térségekbe. (COM 2006 857) 4. Magyarország: 3-7-174-3152 Két ország? Az 1989/90-es rendszerváltást követően a magyar területi igazgatási rendszer, a kialakuló önkormányzatiság Európában szinte egyedülálló módon töredezett rendszert hozott létre. Az 1990-ben elfogadott önkormányzati törvény alapján 3152 települési önkormányzat vált önálló entitássá a korábbi tanácsrendszer helyében. A 90-es évek elején a diktatúrából kiemelkedő önkormányzatiság már a 90-es évek közepétől a területfejlesztés gátlójává vált (vö.: 1996. évi XXI. számú, első területfejlesztési törvény). Nem csoda, hogy a magyar Országgyűlés által először elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK 35/1998. évi OGY. hat.) kevés eredményt tudott felmutatni. A települési önkormányzat megyei önkormányzat országos politikai vezetés mai napig meghatározó szembehelyezkedése pedig oda vezetett, hogy a 80-as években meginduló területi egyenlőtlenségekkel 38
szemben tett kormányzati intézkedések hatékonyatlanok maradtak. A 2005 októberében elfogadott második OTK már az ország EU-belépését követő első Nemzeti Fejlesztési Terv időszakában készült, mintegy felkészülésként a 2007 és 2013 közötti hét éves uniós fejlesztési ciklusra, amelyben Magyarország 22,6 milliárd Euro-s (a vidékfejlesztési támogatások nélkül) támogatást hívhat le, és ennek az összegnek valamivel több, mint ötöde kerülhet az un. regionális operatív programokban felhasználásra. A második nemzetiuniós fejlesztési ciklus során felhasználandó forrásokat egy soklépcsős és kétosztatú rendszerben kezdi el költeni az ország. A választási törvény és az önkormányzati törvények folytán (amelyek kétharmados parlamenti döntést igényelnek) egyszerre léteznek a választott megyei önkormányzatok és majd 3200 települési önkormányzat. Ugyanakkor a másik oldalról a kormány kísérletet tett a hét statisztikai tervezési régió valósággá váltására (NUTS II): a megyék helyett és helyi szinten a kistérségek felépítésére az eddigi települések helyett, és mindkét szerveződést többedik éve támogatja is a költségvetési törvényeken keresztül 1. sz. táblázat Az ÚMFT dedikált keretek operatív program szintű bontásban 265 Ft/Euró, 2004-es árak (Forrás: ÚMFT 2007-2013, 2007. május 7.) 39
(vö. többcélú kistérségi társulás a költségvetési törvény mellékletében). Ezt a célt szolgája a hét regionális OP is. Így egyszerre létezik a régió (7) és kistérség (174) valamint a megye (20) és a település (3152) alapon szerveződő ország. Közigazgatásilag tehát két országunk van egyszerre: egy jogilag legitim és megkérdőjelezhetetlen és egy fiskálisan közigazgatásilag működtethető. Az ÚMFT-ben az NFT1 felosztásával szemben nem egy ROP, hanem a hét tervezési régióra szabva hét terv készült el. Valójában nem a területileg szerveződő regionális önkormányzatok, hanem a központi kormány és a minisztériumok delegáltjai által dominált Regionális Fejlesztési Tanácsok (RFT) hoznak döntést. Az uniós direktíva, azaz a szubszidiaritás eleve formálisan így teljesül ugyan, a gyakorlat azonban sok helyen az ország centralizált vezetése megmarad. A 2005-ben az Országgyűlés által megszavazott új OTK célrendszere az alábbi: 2. sz. ábra 2..sz. ábra Az új OTK célrendszere Az új OTK célrendszere JÖV KÉP HOSSZÚ TÁVÚ, ÁTFOGÓ TERÜLETFEJLESZTÉSI POLITIKAI CÉLOK 1. Térségi versenyképesség 2. Területi felzárkózás 3. Fenntartható térségfejl dés, örökségvédelem 4. Területi integrálódás Európába 5. Decentralizáció és regionalizmus KÖZÉPTÁVÚ TERÜLETI CÉLOK 1. Versenyképes budapesti metropolisz-térség 2. Fejlesztési pólusok és városhálózati kapcsolatrendszer fejlesztése 3. Küls és bels perifériák, elmaradott térségek felzárkóztatása 4. Országos jelent ség integrált fejlesztési térségek és tématerületek A, Balaton térség Balaton tartós térség versenyképességének tartós versenyképességének megteremtése megteremtése B, Tiszta térség Tisza fenntartható térség fenntartható felzárkóztatása felzárkóztatása C, A Duna-mente A Duna mente fenntartható fenntartható fejlesztése fejlesztése D, A termálvíz A kincs termálvíz térségi kincs hasznosítása térségi hasznosítása 5. Határ menti területek együttm ködésének er sítése 6. Rurális (vidékies) térségek területileg integrált fejlesztési prioritásai 7. Területi prioritások a szakpolitikák számára ESZKÖZ- ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER RÉGIÓK FEJLESZTÉSI IRÁNYAI Regionális területi célok keretei - Közép-Magyarország - Dél-Alföld - Dél-Alföld - Közép-Dunántúl - Észak-Alföld - Nyugat-Dunántúl - Észak-Magyarország - Magyarország - Dél-Dunántúl - Dél-Dunántúl 40
2007-ben újra módosult a kistérségek felosztása, számuk a korábbi 168- ról az új kormánydöntés alapján 174-re nőtt (l. 2007. évi CVII. tv. valamint a 311/2007. (XI. 7.) Korm. hat.). A 174 kistérésből 33-at sorolt a leghátrányosabb helyzetűek közé (l. pirossal a térképen a 7 régión belül ábrázolva). A besorolásban a munkaerőpiaci helyzet, a helyi munkapiac elérhetősége és a települések foglalkoztatási, munkanélküliségi rátája is szerepet játszik Itt érdemes megjegyezni, hogy 2006-ban még csak 150 kistérség volt az országban. Számuk tehát alapvetően a lokális és az országos politika alapján folyamatosan változik, és esetenként nem organikus járásokról van szó. 2008 elején a 174 kistérségre 168 munkaerőpiaci körzet jutott, ugyanakkor például a 90-es évek közepén, az 1996-os első területfejlesztési törvény megszületésekor 174 munkaerőpiaci körzet létezett. A 67/2007. (VI.28.) OGY. határozat alapján a hátrányos helyzetű kistérségek támogatása az alábbiak szerint számítódik ki: Alkalmazott mutatócsoportok: korábban is alkalmazott: gazdasági, infrastrukturális, foglalkoztatási, új: önálló társadalmi és önálló szociális. Sávok a besorolás alapján: Hátrányos helyzetű kistérségek: a komplex mutatójuk kisebb, mint az összes kistérség komplex mutatójának átlaga. Leghátrányosabb helyzetű kistérségek: a hátrányos helyzetű kistérségeken belül azok a legalacsonyabb komplex mutatóval rendelkező kistérségek, ahol az ország lakónépességének 15%-a él. Zászlóshajó kistérségek : a leghátrányosabb helyzetű kistérségeken belül azon legalacsonyabb, komplex mutatóval rendelkező kistérségek, ahol az ország lakónépességének 10%-a él. Regionális szempontból hátrányos helyzetű kistérségek: a Regionális Fejlesztési Tanácsok jelölhetik ki azokban a régiókban, ahol a hátrányos helyzetű kistérségek lakónépessége nem éri el a régió lakónépességének 30%-át. 4.1. Magyarország: regionális munkapiacok töredezett ország Amennyiben a hét tervezési régió (NUTS II) szintjén nézzük az ország munkaerőpiacát, ugyancsak nagyfokú a hetereogenitás. A foglalkoztatási ráta, az inaktivitási ráta, a munkanélküliek (ÁFSZ és ILO szerinti mérései is) száma, az egy főre jutó GDP, a HDI ráta 2001-ben Budapesten 0,865, Szabolcs-Szatmár-Bereg-Megyében 0,764 (Nemes-Jakobi 203), az el 41
2. sz. térkép Kistérségek (2007. évi CVII. törvény) (Készítette: Bari Laura FSZH, 2007) tartotti index mind-mind egy földrajzilag mélyen szegmentált országról tanúskodnak, és e barázdákat eddig egyetlen kormányzatnak sem sikerült érdemben módosítania sem uniós, sem nemzeti források bevonásával. A régiók szintjén tekintve ma két fejlett (Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl) és öt fejletlen régió van az országban. 3. sz. térkép A hét tervezési statisztikai régió gazdasági és munkaerőpiaci mutatói (Forrás: HVG) 42
Amennyiben az egy főre jutó GDP öt évese tendenciózus alakulása alapján állítjuk sorrendbe a régiókat, az előbb már bevezettet helyzetleíráshoz hasonló eredményt kapunk. Az ország motorja Budapest és kis kiegészítéssel Pest megye, amelynek azonban csak a fővároshoz ingázási közelségben elhelyezkedő (cca. 40 km) területei tekinthetőek fejlettnek. Ezen települések még abszolút nyertesei is voltak a rendszerváltásnak, Budapest dezurbanizációs folyamatainak. (A Budapest melletti Budaörs pl. e folyamat abszolút nyertese lett.) A regisztrált 1 millió 282 ezer gazdasági szervezetből 516 ezer található a Közép-magyarországi régióban, a közel hárommilliós lakosság foglalkoztatási rátája (15-64 évesekre vetítve) majd 5 százalékponttal haladja meg az országos átlagot (56,6%), a munkanélküliség viszont elenyésző (4,3%) az országos 7%-kal szemben. 3. sz. ábra 4. sz. ábra (Forrás: TÉRPORT 2008) A magyar munkaerőnek ugyanakkor alig 4%-ka mobilizálható földrajzi értelemben éves szinten. Budapestnek a versenyszférában kimutatható net- 43
tó bérelőnye az ÁFSZ Bértarifa-felvétele alapján 48,6% volt. A legnagyobb természetes fogyást és a legalacsonyabb aktivitási szintet Észak-Magyarország mutatja, és itt az eltartotti ráta hamarosan 200%-ossá válik majd, a képzetlen roma kisebbség létszámaránya pedig jelentősen növekedni fog. 3. sz. grafikon 4. sz. grafikon (Forrás: TÉRPORT 2008) 44
A foglalkoztatás ugyanakkor településtípus szerint is eltérő. A városokban a férfiaknak 2-4, a nőknek pedig 3-4 százalékkal van nagyobb esélyük az elhelyezkedésre, mint a községekben. (Nagy 2003) A fejlett régiók bérelőnye Köllő (2003) vizsgálatai szerint 1986 és 2000 között 5-8 százalékos sávból 10-14 százalékos sávba emelkedett. A hazai lakásállomány rendszerváltás utáni privatizációja, valamint a munkásszállások (ma munkásmotelek) számának drasztikus csökkenése sem tett jót az országon belüli munkaerő-mobilitásnak. A lakások 96% van magántulajdonban. Hazánkban a lakosság 3,5-4%-a költözik évente új lakásba. Nyugat-Európában ez az arányszám lényegesen magasabb (Hegedűs 2001). 5. sz. ábra 6. sz. ábra (Forrás: KSH 2007) 45