A Szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény Projekt neve: ÁROP-2.2.10-10-2010-0005 Jogalkalmazás javítása a mezőgazdasági Készítette: Földművelésügyi Igazgatóság Készült: 2011. május 31.
Tananyag információk: Projekt neve: (regisztrációs szám: ÁROP 2210-10-2010-0005) Tananyag címe: - A Szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény Készítette: MgSzH Földművelésügyi Igazgatóság Készült: 2011. május 31. A tananyagot és a hozzá kapcsolódó oktatási segédanyagot elfogadta: Elfogadta: Státusz: Dátum: Aláírás: Dr. Kardeván Endre VM államtitkár Elfogadta: Státusz: Dátum: Aláírás: Dr. Oravecz Márton MgSzH elnök Elfogadta: Státusz: Dátum: Aláírás: Dr. Józwiák Ákos szakmai vezető Elfogadta: Státusz: Dátum: Aláírás: Zsigmond Richárd témakör vezető 2
1 Tartalomjegyzék 1 Tartalomjegyzék... 3 2 A projekt keretei és az elérendő cél meghatározása... 4 3 Bevezetés... 5 4 A magyar földbirtokrendszer kialakulásának történelmi áttekintése... 6 4.1 A magyar földbirtokrendszer kialakulásának történelmi áttekintése... 8 4.2 Az 1945. évi földreform... 10 4.3 A szocialista nagyüzemi gazdaságok kialakítása... 13 4.4 A társadalmi környezet és elérni kívánt társadalmi célok ismertetése:... 14 5 A kapcsolódó jogszabályi környezet rövid bemutatása... 16 5.1 Kapcsolódó jogszabályok... 16 5.2 Földkárpótlás... 16 6 A közös tulajdon megszüntetésének külön szabályai... 53 6.1 A részarány földkiadás befejezésének feladatvégzései... 61 7 A földkiadási eljárások befejezéséig tervezhető kártalanítások költségigénye... 69 7.1 Helyzetelemzés... 69 7.2 A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény... 72 7.2.1 Védett természeti területek földalapokba történő kijelölése, kisajátítás... 74 7.3 Magántulajdonba kerültnek minősüllő földterület... 75 7.4 Védelemre tervezettnek minősülő földterület... 75 8 A Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. Törvény... 78 8.1 A törvény célja... 78 8.2 A Nemzeti Földalap rendeltetése... 78 8.3 A Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek és azok hasznosítása... 79 9 Összegzés... 82 3
2 A projekt keretei és az elérendő cél meghatározása Az Államreform keretén belül meghirdetett Jogalkalmazás javítása című pályázati konstrukció célja az volt, hogy az elfogadásra, illetve módosításra kerülő jogszabályok gyakorlati alkalmazását elősegítő képzések megvalósulhassanak, ezzel elősegítve az érintett jogterületeken az egységes és hatékony jogalkalmazást. Pályázatot kizárólag egy vagy több, központi szinten elfogadott és kihirdetett jogszabály, vagyis törvény, kormányrendelet és/vagy miniszteri rendelet végrehajtását közvetlenül szolgáló képzések megtartására lehetett benyújtani. Az MgSzH 2010. szeptember 16-án nyújtotta be pályázatát ÁROP 2210/2010 Jogalkalmazás javítása a mezőgazdasági címmel. A hiánypótló dokumentáció elküldése és a tisztázó kérdések megválaszolása után a Projektet a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. (mint Közreműködő Szervezet, továbbiakban KSZ) vezetője támogatásra érdemesnek ítélte. A támogatási jogviszony a 2011. január 5-én keltezett támogatói okirattal lépett hatályba. A Projekt megvalósulásának ideje 2011. február 1-től 2011. szeptember 30-ig tart. A Magyarországon és az Európai Unióban is mind társadalmi, mind gazdasági szempontból kiemelt jelentőségű mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén bekövetkezett széleskörű joganyag változás alapjaiban formálta át a hatósági feladatellátást. Az MgSzH pályázata elsősorban mezőgazdasági, élelmiszeripari és speciális szakigazgatási jogszabályok végrehajtását közvetlenül szolgáló képzések megtartását célozza. A pályázat célcsoportját az MgSzH vezetői, hatósági tevékenységet végző munkatársai és az érintett ágazatok szereplői alkotják. A projekt fő elemeit a tananyagok elkészítése és azoknak hagyományos, illetve e-leaning formájában megvalósuló oktatása jelenti. A pályázat értelmében a mezőgazdasági szakigazgatást érintő jogszabályok/témák oktatását végezzük el, összesen mintegy 8100 főnek. A projekt keretein belül kerül sor A Szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény oktatására. A képzés során a tananyag a pályázat tárgyaként megjelenő joganyag tárgyi ismertetésén túl kiterjed a kapcsolódó jogszabályi környezet rövid bemutatására, a szabályozás alapjául szolgáló társadalmi környezet és elérni kívánt társadalmi célok megismertetésére, a gyakorlati végrehajtást szolgáló eszközök ismertetésére, továbbá az ügyintézés, illetve tágabban a jogalkalmazás segítésének a módjaira. 4
3 Bevezetés A tananyag célja a történelmi áttekintésen, valamint a rendszerváltás időszakának társadalmi, politikai viszonyainak bemutatásán keresztül, a vonatkozó és kapcsolódó jogszabályok ismertetése, valamint esettanulmányokon, jellemző jogeseteken keresztül a jogalkalmazás elősegítése, és a részarány föld kiadással kapcsolatos feladat bemutatása. 5
4 A magyar földbirtokrendszer kialakulásának történelmi áttekintése A honfoglalás időszakában a Kárpát-medencében letelepedett, törzsi szervezetben élő magyarok az elfoglalt területeket törzsenként birtokolták. A törzset alkotó nemzetségek a törzsi területekből kisebb-nagyobb szállásbirtokokat kaptak. A szállásbirtokokat a nemzetség tagjai eredetileg közösen használták, később azonban felosztották a nemzetség tagjai között. Szent István (997-1038) király uralkodása alatt nyugati mintára Magyarországon is kialakult a földesúr-jobbágyi rendszer. Ezután a király rendelkezett azokkal a birtokokkal, amelyek addig nem voltak a nemzetségek tulajdonában. Ebben az időben földet csak a király adományozhatott. Így kapták birtokaikat az egyházi- és világi főurak, a köznemesek, valamint a középbirtokosok. A jobbágyok a nagy- és a középbirtokokon éltek, munkájuk ellenértékeként házhelyet és művelésre alkalmas földet kaptak. A jobbágytelek jogilag nem volt a jobbágy tulajdona, beépítésével és megművelésével csak állandó használati jogot szerzett arra. Ezt a jogát utódai is örökölték. A jobbágytelek nagysága vidékenként 24-40 hold között változott (egy hold alatt akkor földminőségtől függően 4000-4600 m 2 kiterjedésű területet értettek). A terület nagysága szerint voltak kéttelkes, másfél-, egész -, fél - vagy negyedtelkes jobbágyok is. A jobbágyoknak haszonvételi jogaik címén lehetőségük volt az épület- és tűzifát a földesúr erdejéből kitermelni, állataikat a kijelölt legelőkön legeltetni stb. A jobbágy házhelye után adót (füstpénzt) fizetett, terményeiből az egyháznak járó tized beszolgáltatása után a földesúrnak kilencedet, a szőlő terméséből hegyvámot adott. A jobbágy szolgáltatásait együttesen úrbérnek, a szolgáltatásra kötelezett jobbágyokat úrbéreseknek nevezték. A zselléreknek külterületi földjük nem volt, csak házuk és házhelyük lehetett. A középkor folyamán, Magyarországon is hatalmas feudális birtokok keletkeztek, melyeknek urai jelentős katonai és politikai hatalmat gyakoroltak. Fennmaradásukat és megerősödésüket az 1351. évi ősiségi törvény biztosította, amely megszüntette a nemzetségi viszonyból eredő szállásbirtokok és a királyi adományból származó birtokok közötti jogi különbséget. Ha az elhalt tulajdonosnak nem volt örököse a birtok felett a király rendelkezett. Az ősiségi törvény a királyi adományi birtokokat is elidegenítési, terhelési és örökösödési korlátozásokkal családi tulajdonként juttatta a nemesi családoknak. 6
A parasztság 1514. évi szabadságmozgalmának leverése a jobbágyság teljes kiszolgáltatottságát eredményezte. A jobbágyok eddig biztosított jogait - így a szabadköltözködési jogot is - megszüntették. Mária Terézia a kincstár adóbevételeinek növelése érdekében könnyíteni igyekezett a jobbágyok terhein, ezért újból szabályozta az úrbéri jogviszonyt, és a szabadköltözködési jogot is visszaállította. Az 1848. évi törvényhozás megszüntette az úrbéri jogviszonyt, és az állam terhére elrendelte a földesurak kártalanítását. Az 1848. évi törvény bár nagy politikai és gazdasági jelentőségűn volt nem gondoskodott a gazdaságilag gyengébb birtoktípus védelméről, érvényesülését a szabad versenyre bízta. A nemesi kis- és középbirtokosok elvesztették az úrbéri szolgáltatásokat és állandó mezőgazdasági munkásaikat, tőke és munkaerő nélkül maradtak, így sokan birtokuk eladására kényszerültek. A jogszabály a zsellérek sem juttatta földhöz. A helytelen földbirtok-politika következtében az elszegényedett lakosság a városokba özönlött. Az első világháborút követően kialakított új országhatárok következtében az ország összes szántóterületéhez viszonyítva a nagybirtok szántóföldjeinek százalékos aránya a háború előtti állapothoz képest 40%-kal emelkedett. Az 1919-es tanácsköztársaság eltörölte a nagybirtokrendszert, kártalanítás nélkül elkobozta a közép- és nagybirtokokat minden tartozékukkal, gazdasági felszerelésükkel, mezőgazdasági üzemeikkel együtt. Az elkobzott földeket nem a parasztság birtokába adta, hanem állami tulajdonba vette és szövetkezeti kezelésbe adta. Ez a körülmény nem segítette a parasztság támogatásának megnyerését. Ez a lépés mégis olyan hatású volt, hogy utána már nem lehetett elodázni az első világháború alatt is többször megígért - bár csak korlátozott mértékű - földreformot. Az 1920. évi ún. Nagyatádi-féle földreform során 1,2 millió katasztrális hold (kb. 690.558 ha) cserélt gazdát. Ekkor juttattak mintegy 400.000 törpebirtokosnak egy-két holdas mezőgazdasági ingatlant. A reform végrehajtását külön erre a célra szervezett bíróságra, az Országos Földbirtokrendező Bíróságra (OFB) bízták. A nagybirtokosokat kártalanították, a juttatottaknak térítést kellett fizetniük. Gazdasági segítség nélkül az új tulajdonosok továbbra is bérmunkára kényszerültek. Az 1920-ban földhöz juttatottak tartozásait 1945 után rendezték véglegesen. Az 1930-as évek közepén a társadalmi feszültségek levezetésére újabb földbirtok-politikai intézkedésekre került sor. 1936-ban törvényeket hoztak a telepítésekről és a 7
hitbizományokról, 1940-ben a kishaszonbérletek alakításának, a kisbirtokok és házhelyek szerzésének előmozdításáról. Az 1936-évi földreform is teljes kártalanítást biztosított a nagybirtokosoknak. Az 1939 és 1942. évi törvények újabb változásokat eredményeztek mintegy 200.000 kh terület tulajdonosait kötelezték ingatlanaik átengedésre. A földbirtokviszonyokban hatalmas változást okozott az 1945. évi 600. számú kormányrendelet alapján megindult földreform, amelynek során a magántulajdonban levő nagyobb birtokokat megszüntették, és azokból mezőgazdasági ingatlanokat és házhelyeket osztottak ki a földműveléssel foglalkozó igényjogosult parasztságnak, ill. más dolgozó kisembereknek. 1949-ben kezdődött el az állami gazdaságok kialakítása. Az 1959-1962 közötti években megvalósult a mezőgazdaság "szocialista" átszervezése, az állami gazdaságok mellett megalakultak a nagy termelőszövetkezetek. 4.1 A magyar földbirtokrendszer kialakulásának történelmi áttekintése A honfoglalás időszakában a Kárpát-medencében letelepedett, törzsi szervezetben élő magyarok az elfoglalt területeket törzsenként birtokolták. A törzset alkotó nemzetségek a törzsi területekből kisebb-nagyobb szállásbirtokokat kaptak. A szállásbirtokokat a nemzetség tagjai eredetileg közösen használták, később azonban felosztották a nemzetség tagjai között. Szent István (997-1038) király uralkodása alatt nyugati mintára Magyarországon is kialakult a földesúr-jobbágyi rendszer. Ezután a király rendelkezett azokkal a birtokokkal, amelyek addig nem voltak a nemzetségek tulajdonában. Ebben az időben földet csak a király adományozhatott. Így kapták birtokaikat az egyházi- és világi főurak, a köznemesek, valamint a középbirtokosok. A jobbágyok a nagy- és a középbirtokokon éltek, munkájuk ellenértékeként házhelyet és művelésre alkalmas földet kaptak. A jobbágytelek jogilag nem volt a jobbágy tulajdona, beépítésével és megművelésével csak állandó használati jogot szerzett arra. Ezt a jogát utódai is örökölték. A jobbágytelek nagysága vidékenként 24-40 hold között változott (egy hold alatt akkor földminőségtől függően 4000-4600 m 2 kiterjedésű területet értettek). A terület nagysága szerint voltak kéttelkes, másfél-, egész -, fél - vagy negyedtelkes jobbágyok is. A jobbágyoknak haszonvételi jogaik címén lehetőségük volt az épület- és tűzifát a földesúr erdejéből kitermelni, állataikat a kijelölt legelőkön legeltetni stb. A jobbágy házhelye után adót (füstpénzt) fizetett, terményeiből az egyháznak járó tized beszolgáltatása után a földesúrnak kilencedet, a szőlő terméséből hegyvámot adott. A jobbágy 8
szolgáltatásait együttesen úrbérnek, a szolgáltatásra kötelezett jobbágyokat úrbéreseknek nevezték. A zselléreknek külterületi földjük nem volt, csak házuk és házhelyük lehetett. A középkor folyamán, Magyarországon is hatalmas feudális birtokok keletkeztek, melyeknek urai jelentős katonai és politikai hatalmat gyakoroltak. Fennmaradásukat és megerősödésüket az 1351. évi ősiségi törvény biztosította, amely megszüntette a nemzetségi viszonyból eredő szállásbirtokok és a királyi adományból származó birtokok közötti jogi különbséget. Ha az elhalt tulajdonosnak nem volt örököse a birtok felett a király rendelkezett. Az ősiségi törvény a királyi adományi birtokokat is elidegenítési, terhelési és örökösödési korlátozásokkal családi tulajdonként juttatta a nemesi családoknak. A parasztság 1514. évi szabadságmozgalmának leverése a jobbágyság teljes kiszolgáltatottságát eredményezte. A jobbágyok eddig biztosított jogait - így a szabadköltözködési jogot is - megszüntették. Mária Terézia a kincstár adóbevételeinek növelése érdekében könnyíteni igyekezett a jobbágyok terhein, ezért újból szabályozta az úrbéri jogviszonyt, és a szabadköltözködési jogot is visszaállította. Az 1848. évi törvényhozás megszüntette az úrbéri jogviszonyt, és az állam terhére elrendelte a földesurak kártalanítását. Az 1848. évi törvény bár nagy politikai és gazdasági jelentőségűn volt nem gondoskodott a gazdaságilag gyengébb birtoktípus védelméről, érvényesülését a szabad versenyre bízta. A nemesi kis- és középbirtokosok elvesztették az úrbéri szolgáltatásokat és állandó mezőgazdasági munkásaikat, tőke és munkaerő nélkül maradtak, így sokan birtokuk eladására kényszerültek. A jogszabály a zsellérek sem juttatta földhöz. A helytelen földbirtok-politika következtében az elszegényedett lakosság a városokba özönlött. Az első világháborút követően kialakított új országhatárok következtében az ország összes szántóterületéhez viszonyítva a nagybirtok szántóföldjeinek százalékos aránya a háború előtti állapothoz képest 40%-kal emelkedett. Az 1919-es tanácsköztársaság eltörölte a nagybirtokrendszert, kártalanítás nélkül elkobozta a közép- és nagybirtokokat minden tartozékukkal, gazdasági felszerelésükkel, mezőgazdasági üzemeikkel együtt. Az elkobzott földeket nem a parasztság birtokába adta, hanem állami tulajdonba vette és szövetkezeti kezelésbe adta. Ez a körülmény nem segítette a parasztság támogatásának megnyerését. Ez a lépés mégis olyan hatású volt, hogy utána már nem lehetett elodázni az első világháború alatt is többször megígért - bár csak korlátozott mértékű - földreformot. Az 1920. évi ún. Nagyatádi-féle földreform során 1,2 millió katasztrális hold (kb. 690.558 ha) cserélt gazdát. Ekkor juttattak mintegy 400.000 törpebirtokosnak egy-két holdas mezőgazdasági ingatlant. A reform végrehajtását külön erre a célra szervezett bíróságra, az Országos Földbirtokrendező Bíróságra (OFB) bízták. A nagybirtokosokat kártalanították, a 9
juttatottaknak térítést kellett fizetniük. Gazdasági segítség nélkül az új tulajdonosok továbbra is bérmunkára kényszerültek. Az 1920-ban földhöz juttatottak tartozásait 1945 után rendezték véglegesen. Az 1930-as évek közepén a társadalmi feszültségek levezetésére újabb földbirtok-politikai intézkedésekre került sor. 1936-ban törvényeket hoztak a telepítésekről és a hitbizományokról, 1940-ben a kishaszonbérletek alakításának, a kisbirtokok és házhelyek szerzésének előmozdításáról. Az 1936-évi földreform is teljes kártalanítást biztosított a nagybirtokosoknak. Az 1939 és 1942. évi törvények újabb változásokat eredményeztek mintegy 200.000 kh terület tulajdonosait kötelezték ingatlanaik átengedésre. A földbirtokviszonyokban hatalmas változást okozott az 1945. évi 600. számú kormányrendelet alapján megindult földreform, amelynek során a magántulajdonban levő nagyobb birtokokat megszüntették, és azokból mezőgazdasági ingatlanokat és házhelyeket osztottak ki a földműveléssel foglalkozó igényjogosult parasztságnak, ill. más dolgozó kisembereknek. 1949-ben kezdődött el az állami gazdaságok kialakítása. Az 1959-1962 közötti években megvalósult a mezőgazdaság "szocialista" átszervezése, az állami gazdaságok mellett megalakultak a nagy termelőszövetkezetek. 4.2 Az 1945. évi földreform 1945. március 17-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletet adott ki a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról (600/1945. M. E. számú rendelet). Ezt a rendeletet később törvényerőre emelték (1945. évi VI. törvény). Magyarország 1945 tavaszától kezdődően történelmének egyik legnagyobb földbirtokrendezését hajtotta végre. A földreform az ország csaknem minden községét érintette. A reformvégrehajtása során elkoboztak és megváltás útján igénybe vettek 5 599 000 kh földet. Ebből egyéni juttatások céljaira 3,2 millió kh -t osztottak ki 642 000 igényjogosult részére, átlagosan 5 kh terjedelemben. Az igénybe vett erdőket, legelőket, nádasokat csaknem teljes egészében állami célokra használták fel. A juttatások során számos új törpe- és kisbirtok keletkezett, ill. a már meglevő ilyen birtokok kiegészültek. A reform - bár igen nagyarányú volt - az összes jogos igény kielégítésére mégsem adott lehetőséget, a földosztásból kimaradtak száma 100 000 főre becsülhető. A háború után a földosztás sürgős feladat volt. A földek előbb állami tulajdonba kerültek, és csak ezt követően szerezhessenek jogot a földigénylők. A nagybirtokrendszer felszámolása tehát nem a föld kizárólagos állami tulajdonának megteremtésével ment végbe, hanem a földmagántulajdon vált általánossá a mezőgazdaságban. A földreform tehát csak a nagybirtokosok földmagántulajdonát szüntette meg. 10
A reform végrehajtása a gyorsaságra törekedtek, ezért számos hiba volt a kiosztási munkálatokban és azok telekkönyvi átvezetésében. A földreform végrehajtását a 600/1945. M: E. számú rendelet a népi szervekre: az Országos Földbirtokrendező Tanácsra, a megyei földbirtokrendező tanácsokra és a községi földigénylő bizottságokra bízta. A technikai lebonyolítás munkáját a megyei földhivatalok és az Országos Földhivatal végezte. Ezek a népi szervek a nagybirtok felosztásával kapcsolatos munkájukat befejezték, de a földreform nem volt befejezett. Hátra volt még a kiosztott ingatlanok műszaki felmérése és telekkönyvezése. Az 1947. évi V. törvény. megszüntette a népi szerveket; hatáskörüket a megyei földhivatalokra, ill. az Országos Földhivatalra ruházta át, a kormányzat szükségesnek látta a vonatkozó műszaki és telekkönyvezési munkálatok sürgős elvégzését, és befejezésük időpontját 1947. október 1-jében jelölte meg. A földreformmal szoros összefüggésben álltak az ún. belső telepítések, valamint a magyarországi német lakosság kitelepítése és a csehszlovák-magyar lakosságcsere végrehajtása. 11
forrás: //www.agt.bme.hu/ 12
4.3 A szocialista nagyüzemi gazdaságok kialakítása 1948-tól kezdve alakultak meg az általános, ill. szakosított állami gazdaságok. Az állami gazdaságokat egyszemélyi felelősséggel az igazgató vezette. Az állami gazdaságoknak magas fokú árutermelést kellett megvalósítaniuk, és a mezőgazdasági nagyüzemeket el kell látniuk nemesített vetőmaggal, az állattenyésztésben és a növénytermesztésben meg kell teremteni a mintaszerű nagyüzemi gazdálkodást. Az állami erdőgazdaságok 1945-ben alakultak meg. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek vállalatszerű gazdálkodást folytattak, a közgyűlés által elfogadott alapszabály szerint működtek és gazdálkodtak. A termelőszövetkezetek a tagok által bevitt és a szövetkezet használatába adott, valamint az államtól ingyenes, határidő nélküli használatra kapott földeken gazdálkodtak. Működésének alapvető elvei: a tagok által bevitt föld kivételével szövetkezeti közös tulajdonban vannak a háztáji gazdaság kereteit meghaladó termelési eszközök; a tagok a nagyüzemi munkamegosztás előnyeit kihasználva a termelés minden ágában közösen végzik a munkát; a jövedelem túlnyomó részét a végzett munka alapján osztják el és kisebb részét földjáradék kifizetésére használják fel. A mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása idején a földrendezés legfontosabb feladata az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek szétszórtan elhelyezkedő ingatlanainak gazdálkodó egységek szerinti - táblákba történő összevonása volt. Az 1950-től a 60-as évek elejéig két hullámban az eredeti földtulajdonnal rendelkezőket, és a földosztással földhöz jutottakat, politikai indíttatásból különböző fokozatú ráhatással - termelőszövetkezetekbe szervezték. forrás: google 13
Az 1980-as évek végéig igen sikeres és nemzetközi mércével mérve is magas színvonalon működő agrárgazdaság alakult ki a mezőgazdasági nagyüzemek dominanciájával. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek használatában volt 1990-ben az ország termőföld területének csaknem egésze. A termőföld-forgalom államilag korlátozott volt, a termelési és fejlesztési hitelek fedezetéül nem szolgálhatott. A termelési folyamatok és fejlesztések állami irányítás alatt álltak. A szövetkezetek által használt termőföld részarány tulajdonból, a szövetkezet használatába ingyenesen átengedett állami tulajdonból és szövetkezeti tulajdonból tevődött össze. A részarány tulajdon a szövetkezetet alapító és később belépő tagok által a szövetkezet használatába adott termőföldek összessége alapján keletkezett. A szövetkezetbe bevitt termőföldet egy speciális tulajdoni lapon, a szövetkezeti különlapon tartották nyilván, a nyilvántartás alapja a termőföld minőségére és nagyságára jellemző aranykorona (AK) érték volt. Az AK-érték Mária Terézia korában került kialakításra, mára már meglehetősen elavult szempontok szerint (a mai kornak megfelelő földértékelés nem készült el az ország egész területére, ezért nem volt alkalmazható), ami a földkiadási eljárásban komoly problémákat okoz. A bevitelkor kiállított különlapokon a bevitt föld művelési ága és a területe is szerepelt. A szövetkezet használatába adott földterület eszmei tulajdonná vált, mely fölött a szövetkezet szabadon rendelkezett. Az állam tulajdonába különböző módon (államosítás, kisajátítás, öröklés) került, állami gazdaságok által nem hasznosított termőföldeket az állam a helyi szövetkezetek kezelésére bízta. Az előző két kategória esetében a földingatlanok tulajdoni lapjára szövetkezeti földhasználati jogot jegyeztek be a földhivatalok. 4.4 A társadalmi környezet és elérni kívánt társadalmi célok ismertetése: A szövetkezeti tulajdon a szövetkezetek 1950-60-as években történt alakulása óta eltelt évtizedek alatt keletkezett azáltal, hogy az alapító és később csatlakozó tagok többsége kilépett a szövetkezetből, vagy meghalt. A részarány földtulajdont az elhalálozott személyek után a leszármazottak csak akkor örökölhették, ha mezőgazdasági szövetkezetben, vagy állami gazdaságban dolgoztak. Ellenkező esetben a földterületet törvényi előírás alapján a szövetkezet pénzben megváltotta, amely így a szövetkezet tulajdonába került. Ugyanez vonatkozott a kilépő tagokra is. Ebben a kategóriában a szövetkezet tulajdonjogát jegyezték be (itt kell megjegyezni, hogy az ingatlan-nyilvántartás számos esetben pontatlanul jegyezte be a jogállást, tehát földbevitel esetén is tulajdonjogot jegyzett be földrendezés jogcímen, ami a felszámolási eljárások során jogviták sokaságát hozta magával). 14
Az államosított, kisajátított és a megváltott földek után a kárpótlási törvény alapján lehetett kárpótlási igényt benyújtani. A rendszerváltás idejére az a helyzet állt elő, hogy a részarány-tulajdonosok nagy része már nem dolgozott a szövetkezetekben, vagy nyugdíjas lett, viszont ők rendelkeztek a legnagyobb részarány földtulajdonnal és szavazati aránnyal a közgyűléseken. Továbbá egyes szövetkezetek részarány tulajdonának jó része olyan személyek tulajdonába került az öröklések folytán, akik egyébként nem kötődtek az adott szövetkezethez, de igényt tartottak a földtulajdon utáni járadékra. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelőszövetkezetben alkalmazottak nagy része nem rendelkezett részarány-földtulajdonnal, és egyáltalán nem rendelkezett szövetkezeti vagyonrésszel és nem szólhatott bele a közgyűlés döntéseibe. Ezért az érdekellentétek kiéleződtek, és a változás hangulata megérlelődött. Magyarországon az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltás egyik legfontosabb célkitűzése a tervutasításos szocialista rendszerről a piacgazdaságra való áttérés, a magántulajdonon alapuló piacgazdaság feltételeinek megteremtése volt. 15
5 A kapcsolódó jogszabályi környezet rövid bemutatása A földkiadási eljárást alapvetően három törvény szabályozza, az 1991. évi XXV. (kárpótlási) törvény, az 1992. évi II. (szövetkezeti átmeneti) törvény, valamint az 1993. évi II. (földrendező és földkiadó bizottságokról) törvény, illetve ezek módosításai. Elöljáróban le kell szögezni, hogy mindhárom törvény eseti törvény, ami azt jelenti, hogy egy speciális témakört, esetünkben a földprivatizációt szabályozza, amely eljárásra az általános hatályú törvények (pl. PTK) nem alkalmazhatóak. Ez a tény azt hozta magával, hogy a jogorvoslati eljárásban bírósági szakaszban a bíróságok ellentmondó tartalmú döntéseket hoztak azonos alaphelyzetű ügyekben, és ebben nem voltak kivételek az ítélőtáblák, illetve a Legfelsőbb Bíróság sem. 5.1 Kapcsolódó jogszabályok - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény - A földrendező és földkiadó bizottságról szóló 1993. évi II. törvény - A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény - A Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény - A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény - Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól szóló és a 2004. évi CXL. törvén 5.2 Földkárpótlás A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény és a végrehajtására kiadott 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 1991. augusztus 10-én lépett hatályba. 16
Az eljárás az illetékes megyei (fővárosi) kárrendezési hivatalhoz benyújtott kérelem alapján indult. A postán kapható adatlapot kitöltve, a bizonyítékokat és egyéb okiratokat mellékelve, postán ajánlott küldeményként kellett eljuttatni az illetékes hivatalhoz. Csatolni kellett az elvételt elrendelő eredeti határozatot vagy az elvétel tényét rögzítő levéltári iratot. Termőföld és más ingatlan esetében a jogosultságot a földhivatal által e célra kiállított hatósági bizonyítvánnyal is igazolni lehetett. A kárrendezési hivatal az igények elbírálása után határozatot hozott. A kárpótlás mértéke a ha a kár 0-200.000 Ft volt 100%, 200.001-300.000 Ft esetén 200 E Ft. + a 200 E Ft-on felüli rész 50%-a, 300.001-500.000 Ft esetén 250 E Ft + a 300 E Ft-on felüli rész 30%-a, 500.001 Ft-tól 310.000 Ft és az 500 E Ft-on felüli rész 10%-a. A részleges kárpótlás mértéke tulajdoni tárgyanként és volt tulajdonosonként az 5.000.000 Ft-ot nem haladhatja meg. A kárpótlás összegéről kárpótlási jegyet állítottak ki. Aki nem tartott igényt termőföldre, annak számára a kárpótlási jegy kiadásával befejeződött az eljárás, és eldönthette, hogyan kívánja azt felhasználni. Sokan át sem vették a kárpótlási jegyüket, hanem napi áron eladták azt. A törvény szerint a kárpótlási jegy bemutatóra szóló, átruházható értékpapír. Ennek értelmében a kárpótlási jegyre az egyes értékpapírok forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. 17
A kárpótlási jegy felhasználható még részvényvásárlásra, önkormányzati lakás vásárlására, és átváltható életjáradékra. Aki termőföldet kívánt szerezni, annak földárverésen kellett részt vennie. 18
Földárverés előkészítése A kárpótlási hivatal összesített kimutatást küldött a mezőgazdasági nagyüzemnek arról, hogy a tulajdonában vagy használatában levő termőföldre milyen AK mennyiségre jelentettek be kárpótlási igényt. A gazdaságnak az értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül ki keltett jelölnie a meghatározott AK értékű termőföldet. H a ezt határidőben nem tette meg, akkor a tulajdonában vagy használatában levő földmennyiség teljes egészében kijelöltnek kellett tekinteni. Az árverésre kerülő földek kijelölésénél az alábbiakra kellett figyelemmel lenni. A földterületeket úgy kellett kijelölni, hogy annak művelési ága arányaiban feleljen meg a gazdálkodó szervezet által ki nem jelölt földek művelési ágának, az erdő egy tagban maradjon, a gazdasági központ, gazdasági épület a mezőgazdasági nagyüzem területén maradjon, a talajvédelmi feladatot ellátó, a meliorációs és öntözési létesítményekkel ellátott terület működőképessége továbbra is biztosított legyen, belterülethez csatlakozó vagy ahhoz közel eső földek is rendelkezésre álljanak illetve ha a gazdálkodó szervezet területe több községben helyezkedik el, az érintett települések a földekből arányosan részesedjenek. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a tagok és az alkalmazottak, állami gazdaságokban az alkalmazottak földtulajdonhoz juttatása céljából földalapot kell képezni úgy, hogy tagonként 30 AK, alkalmazottanként 20 AK értékű termőföld jusson. A kárpótlási hivatal a kijelölt földet táblánként eltérő időpontban is árverésre bocsáthatta. Azt a táblát, melyen tanya is volt, csak akkor lehetett árverésre bocsátani, ha az elővásárlási jogával élni kívánó tanyatulajdonos már rendelkezett az őt megillető kárpótlási jegyekkel. Az árverés kitűzését a Magyar Közlönyben és legalább egy országos és egy megyei napilapban az árverést megelőzően legalább 30 nappal közzé kellett tenni. Árverés Az árverésen az vehetett részt, aki igazolta, hogy megfelel az előírt feltételeknek, és letétbe helyezte a felhasználni kívánt kárpótlási jegyeket. Ezek 20%-a az árverési előleg. A licitálásnál a kikiáltási ár 1.000 Ft/AK. Az árverést addig kell folytatni - 100 forintonként emelve a kikiáltási árat -, amíg ajánlat érkezik. Az árverés vezetője megállapította, hogy ki a legmagasabb ajánlatot tevő személy, és közölte, hogy ez a személy az általa letétbe helyezett kárpótlási jegyek alapján hány AK értékű föld megszerzésére gyakorolhatja a vételi jogot. Természetesen előfordult, hogy több azonos ajánlat érkezett (pl. ha az utolsó értéket többen tartották, de emelni már egyikük sem akart). Ebben az esetben, ha az általuk megszerezni kívánt AK mennyiség a táblából fedezhető volt, akkor lehetőséget kaptak a megállapodásra, ha nem történ megállapodás, akkor sorsolás útján állapították meg a sorrendet. Ha az 19
általuk megszerezni kívánt AK mennyiség a táblából nem volt fedezhető, akkor az árverést az eredeti kikiáltási áron újra meg kellett indítani. Talán a világon egyedülálló, hogy a licit a kikiáltási ártól lefelé is mozoghatott, Ha az árverezők a kikiáltási áron vagy afelett nem tettek ajánlatot, az árverés vezetője a kikiáltási árat 100 Ft-tal csökkentette, amíg ajánlat nem érkezett, vagy el nem éri a minimális 500 Ft/AK kikiáltási árat. Így alacsony értéken, sokan, de zömmel kis területű termőföldhöz juthattak. Sok árverés eredményeként használhatatlanul kicsi, önálló ingatlanok alakultak ki. Később a befektetési célú földvásárlások kerültek előtérbe, mely az árverési árak emelkedését eredményezte. Ekkor az árak szabtak gátat a nagyobb földbirtok megszerzésének, míg a kisebb összegű kárpótlási jegy tulajdonosok már nem tudtak földhöz jutni. A kárpótlási folyamatban sokan szereztek földet, a folyamat azonban mégsem teremtette meg a családi farmgazdaságok területi alapját. Az árverésen megszerzett földterület nagysága egy főre vetítve a 3 hektárt sem érte el. Továbbá egy személy korlátlan földrészletre licitálhatott, míg a kárpótlási jegye el nem fogyott. Így a kárpótlás zömében elaprózódott, eredményes gazdálkodásra alkalmatlan birtokszerkezetet eredményezett.a kárpótlási árveréseken hozzávetőleg 1 millió földrészlet, 2,26 millió hektár mennyiségű termőföld, az ország termőterületének közel 30 %-a került mintegy 760 ezer fő természetes személy tulajdonába.az árverésről jegyzőkönyv készült, melynek egy-egy példányát, a lezárást követő 8 napon belül megküldtek a földhivatalnak, az érintett mezőgazdasági üzemnek és a vételi nyilatkozatot tevő kárpótlásra jogosultnak. Forrás. google 20
A kárpótlási eljárás földmérési feladatai A vételi jog gyakorlásával tulajdonba kerülő termőföld önálló ingatlanként való kialakítását földmérő végezte. A földmérő feladata volt a felosztandó táblák természetbeni elhatárolása, azok ábrázolása az ingatlan-nyilvántartási térképen, a termőföldnek az árverési jegyzőkönyvben meghatározott AK mennyiség és sorrend szerinti felosztása, a földnek a jogosultak részére való kimérése, és a kimért földrészletek aláírással igazolt bemutatása, valamint az előírt változási vázrajzok és a tulajdont is tartalmazó kiosztási földkönyv elkészítése. A földkárpótlást követően kialakult problémák A földkárpótlás során az üzemgazdasági és környezetvédelmi szempontok nem mindig érvényesültek. A nagyüzemi gyümölcsösök sakktáblaszerű felosztásával a belső területek megközelíthetetlenné váltak, utólag már utak kialakítására nem volt lehetőség, mert a területek már magántulajdonban voltak. Ugyanazon személynek néha ugyanabban a táblában is elszórtan szereztek földtulajdont. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény Vagyonnevesítés A 1992. évi II. tv. hatályba lépésekor működő szövetkezetnek az 1991. december 31-i mérleg szerint, a részjegy-tőkével és a termőfölddel csökkentett vagyonát e törvény rendelkezései és a közgyűlés határozatai szerint fel kellett osztani, ezt nevezzük vagyonnevesítésnek. A vagyonfelosztásról az érdekelteket értesíteni kellett. Nem tartozik a szövetkezet vagyonához a földről szóló 1987. évi I. törvénynek az 1989. évi XXI. törvény 3. -ával megállapított 19. (2) bekezdésében meghatározott ingatlan, ha arra a helyi önkormányzat a tulajdonszerzési szándékát az 1992. évi II. tv. hatálybalépésétől számított egy hónapon belül bejelentette. A vagyon nevesítését 1992. április 30.-ig be kellett fejezni. A vagyonnevesítés során nem lehetett felosztani, az általános fogyasztási szövetkezet vagyonának harminc százalékát, a lakás, a takarék és az iskolai szövetkezet (szövetkezeti csoport) vagyonát. Az 1982. január 1. után nem átalakulás útján létrejött kisszövetkezet a vagyonnevesítés során teljes vagyonát feloszthatta. A vagyont szövetkezeti üzletrészben - részjegy formájában is fel kellett osztani. A szövetkezet által kiállított szövetkezeti üzletrész kívülálló személyre csak a 1992. évi II. tv. szerinti új alapszabály cégbírósági elfogadását követően lehetett átruházni. 21
Vagyonnevesítésben részesítettek köre Vagyonnevesítésben azt kellett részesíteni, aki 1991. január 1. napján tagja volt és a 1992. évi II. tv. hatálybalépésének napján is tagja a szövetkezetnek, aki a 1992. évi II. tv. hatálybalépését megelőzően legalább öt évig tagja volt a szövetkezetnek, illetőleg e volt tag örökösét, aki megszűnt tagsági viszonyát helyreállította, illetőleg a tagsági viszony helyreállítására jogosultnak az örökösét. A tag a volt szövetkezetétől csak az átlépésig terjedő időszakra, attól a szövetkezettől pedig, amelynek jelenleg tagja, csak az átlépést követő időtartamra volt jogosult vagyonnevesítésre. Az, aki a 1992. évi II. tv. hatályba lépését megelőzően legalább öt évig tagja volt a szövetkezetnek illetve a tagsági viszony helyreállítására jogosultnak az örökösei a vagyonnevesítésre vonatkozó igényüket e törvény hatálybalépésétől számított hatvan napon belül jelenthették be. E határidő elmulasztása jogvesztéssel járt. Azok akik 1987. december 31-e után szövetkezeti tagsági viszonyukat megszüntették, vagy akiknek tagsági viszonya a szövetkezeti határozattal szűnt meg, és a szövetkezettel 1991. január 1-jén munkaviszonyban álltak, továbbá akiknek mezőgazdasági szövetkezetben fennállott tagsági viszonya a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 332. -ának végrehajtása folytán szűnt meg, valamint akik földjüket a földről szóló 1987. évi I. törvény és a termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1990. évi IX. törvény alapján visszaigényelték, és tagsági viszonyuk ezzel összefüggésben szűnt meg, bejelentés alapján visszanyerhették tagságukat. A bejelentést a szövetkezet vezetőségéhez a 1992. évi II. tv. hatályba lépésétől számított hatvan napon belül lehetett megtenni. A határidő jogvesztő volt. A közgyűlés a vagyonnevesítés keretében szövetkezeti üzletrészt juttathatott a szövetkezet alkalmazottainak és a szövetkezet volt tagjainak, azok örököseinek, A közgyűlés köteles volt vagyonnevesítésben részesíteni azt a volt tagját, akinek legalább ötéves tagsági viszonya átlépéssel szűnt meg, és a vagyonnevesítésre vonatkozó igényét a 1992. évi II. tv. hatályba lépésétől számított hatvan napon belül bejelentette. E határidő elmulasztása is jogvesztéssel járt. A termőföldre vonatkozó sajátos szabályok Vételi jog illeti meg - a helyileg kialakult áron - a szövetkezeti szakcsoport tagját a legalább öt éve használatában álló földre, a haszonbérlőt a legalább öt éve használatában álló földre, valamint a volt szövetkezeti tagot a megváltott földjére, ha azt a megváltás óta megszakítás nélkül használta, amennyiben tulajdonszerzési szándékát a szövetkezet felhívásától számított egy hónapon belül bejelentette. A mezőgazdasági szövetkezetnek a közös használatában álló, továbbá a bármilyen címen tulajdonába került földekből - helyrajzi szám szerint meghatározva el kellett különíteni a 22
tagok, a velük azonos jogállású személyek és a kívülállók (a továbbiakban együtt: részarányföldtulajdonos) tulajdonában levő földet, a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 17. -ában meghatározott földalapot, a Magyar Állam tulajdonában lévő földeket, a Kpt. 15-16. és 18-20. -aiban meghatározott földet az ott megjelölt árverés céljára. A mezőgazdasági szövetkezet a tagjával megállapodhat abban, hogy ha a tag a szövetkezet tulajdonába került termőföldek után az őt megillető kárpótlási jegyét a szövetkezetnek átadja, a szövetkezet a tag részarány tulajdonát a kárpótlási jegy kiállítása alapjául szolgáló AK értékben visszaállítja. Ez a megállapodást csak a földárverés lefolytatása után fennmaradó földterületre lehetett megkötni. A földek kijelölésének szabályai A földeket úgy kellett kijelölni, hogy azok azon a településen, illetőleg elsősorban a település azon részén legyenek kijelölve, ahol azok a tulajdonosoktól a szövetkezet közös használatába kerültek. E földek AK értéke feleljen meg a részarány-földtulajdonosokat az ingatlannyilvántartás szerint megillető összesített AK értéknek. A földeken, valamint a szövetkezet közös használatában álló földeken belül az azonos művelési ágú, illetve a művelés alól kivett területek mennyisége arányaiban feleljen meg egymásnak. A földek egy hektárra vonatkozó összesített átlagos AK értéke, legfeljebb tízszázalékos eltéréssel, feleljen meg a részarányföldtulajdonosok tulajdonaként nyilvántartott földek egy hektárra számított átlagos AK értékének. Amennyiben a jogosult a1992. évi II. tv. és a Kpt. alapján többféle jogcímen is igényelhetett a szövetkezettől termőföldet, akkor kérelmére a részére különböző jogcímeken juttatandó termőföldterületeket lehetőleg egy tagban kellett kijelölni. A földek kijelölése során figyelemmel kellett leni az alábbiakra is: - az egyes földalapokon, illetőleg a szövetkezet által ki nem jelölt földeken belül az azonos művelési ágú területek mennyisége arányaiban feleljen meg egymásnak; - az erdő és a legelő művelési ágú termőföld lehetőleg egy tagban maradjon; - a talajvédelmi feladatot ellátó, a meliorációs és öntözési létesítményekkel berendezett terület működőképessége illetőleg a talajvédelmi követelményeknek megfelelő földhasznosítás továbbra is biztosítható legyen; - az a földterület, amelyen gazdasági központ, gazdasági épület áll, az okszerű gazdálkodás követelményei szerint hasznosítható legyen; - a Kpt.-ben meghatározott árverezők részére belterülethez csatlakozó vagy ahhoz közel eső termőföldek is rendelkezésre álljanak; - ha a szövetkezet termőföldje több települést érint, a kijelölt termőföldekből az érintett települések az AK érték arányában részesedjenek; 23
- az AK értékben ki nem fejezett értéknövekedést tartalmazó termőföldek a kijelölt földterületek között arányosan jelenjenek meg; - a Kpt. 17. -ában meghatározott földalap [13. b) pont] képzése során a szövetkezet tulajdonába polgári jogcímen került földet is figyelembe kell venni; - a lakott tanyákhoz tartozó termőföldek kivételével, melyek kijelöléséhez a természetvédelmi hatóság hozzájárulása szükséges - nemzeti park nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó és a fokozottan védett terület, továbbá - szántó, gyümölcsös, kert, szőlő művelési ágba tartozó termőföld kivételével, amelynek kijelöléséhez a természetvédelmi hatóság hozzájárulása szükséges - egyéb védett természeti terület ne kerüljön bele. A Kpt.-ben meghatározott árverésre nem lehetett kijelölni azt a földterületet, amely a kijelölés időpontjában is személyi használatban vagy tartós földhasználatban volt. Az utak A részarány-földtulajdonosok tulajdonaként elkülönített földterületek használatához szükséges, már meglévő szövetkezeti saját használatú utaknak a földrészletek határvonalával érintkező szakasza a szövetkezet tulajdonában maradt. A Magyar Állam tulajdonaként elkülönített földterületek használatához szükséges, már meglévő szövetkezeti saját használatú utaknak a földrészletek határvonalával érintkező szakasza állami tulajdonba került. A Kpt. szerinti árverésre kijelölt földterületek használatához szükséges, már meglévő szövetkezeti saját használatú utaknak a földrészletek határvonalával érintkező szakaszai a földrészletek területének arányában felosztva, a földrészletekkel együttesen kerülnek a Kpt. szerint árverésre. Ha fenti feltételek együttesen állnak fenn, az érintett útszakasz - a felek eltérő megállapodása hiányában - közös tulajdonba kerül. A szövetkezet jogutód nélküli megszűnése esetén a tulajdonában álló utak - eltérő megállapodás hiányában - kártalanítás ellenében a helyi önkormányzat tulajdonába kerülnek. A földprivatizációval érintett földterületek A földprivatizáció (kárpótlás és részarány-tulajdon kiadás együtt) az ország termőterületének mintegy ¾-ét érinti, és az eredetileg 3-5 évre tervezett folyamatot a mai napig nem sikerült lezárni. A kárpótlási árverések már évekkel ezelőtt lezárultak a jogorvoslati eljárás alatt levők kivételével. Azonban a részarány földkiadás a vártnál sokkal több nehézséggel járt. 2011-ben mintegy 34.000 hektár termőföld tulajdonviszonyának rendezése van hátra. 24
A kárpótlási eljárás elsősorban a szövetkezetek területét érintette. Később azonban, a megnövekedett igényeknek megfelelően, az állam is komoly mennyiségű termőföldet biztosított az árverésekre az állami gazdaságok területéből. A Magyar Állam tulajdonában lévő földterületek A Magyar Állam tulajdonaként a földeket (földrészleteket) úgy kellett elkülöníteni, hogy azok összesített AK értéke feleljen meg az ingatlan-nyilvántartás szerint a Magyar Államot megillető AK értéknek, és ezek elsősorban azon a településen, illetőleg a településnek azon a részén legyenek kijelölve, ahol eredetileg voltak. A védett természeti területeket - a lakott tanyákhoz tartozó termőföldterületek kivételével - a Magyar Állam tulajdonába és a természetvédelmi szervek kezelésébe kellett adni. Amennyiben a szövetkezet tulajdonából ez által földterület került ki, a szövetkezetet azonos AK értékben természetvédelmi oltalom alatt nem álló, a Magyar Állam tulajdonában levő csereterülettel - ha az nem lehetséges, pénzben vagy más módon - kártalanítani kellett. Érdekegyeztető fórum A termőföldeknek a különböző tulajdonú földalapok céljára történő elkülönítésével kapcsolatban a 1992. évi II. tv.-ben meghatározott feltételek megvalósulásának ellenőrzése céljából az érdekeltek helyi érdekegyeztető fórumot (a továbbiakban: fórum) alakíthattak. A fórumot a településen földdel rendelkező szövetkezetenként, illetőleg a szövetkezet működése által érintett településenként lehetett megalakítani. A fórum megalakítását az igénybejelentők vagy a szövetkezet legkésőbb 1992. február 29-ig kezdeményezhették a helyi önkormányzatnál. Ha a szövetkezet működése több önkormányzatot érintett a fórumot az érdekelt önkormányzatok közösen alakíthatták meg. 25
A fórum munkájában a helyi önkormányzat(ok) megbízottja(i), a kárpótlási igényt bejelentők közül a képviselőtestület által megválasztott 3-11 személy, a szövetkezet megbízottja és a részarány-földtulajdonosok képviselője vett részt. A fórumban a nem helyben lakók képviseletét is biztosítani kellett. A szövetkezet a földalapok elkülönítésének tervezetét köteles volt a fórumnak is véleményezésre megküldeni, amely nyolc napon belül tehet észrevételt a tervezetre. Ha a szövetkezet nem értett egyet a fórum észrevételével, a felek az észrevétel közlésétől számított nyolc napon belül megkísérelhették egyezség létrehozását. A megkötött egyezséget jóváhagyásra meg kellett küldeni a szövetkezet székhelye szerint illetékes megyei kárrendezési hivatalnak. Ha nem jött létre egyezség, akkor a szövetkezet az egyezségkötésre nyitva álló határidő utolsó napjától számított nyolc napon belül a tervezetet és az észrevételeket köteles volt megküldeni a székhelye szerint illetékes megyei kárrendezési hivatalnak. A kárrendezési hivatal az észrevételek alapján, tizenöt napon belül határozatot hozott, amelyben vagy helybenhagyta a szövetkezet által készített tervezetet, vagy megállapította, hogy a tervezet sérti a Kpt. és a 1992. évi II. tv. földkijelölésre vonatkozó szabályait, és megfelelő határidő kitűzésével kötelezte a szövetkezetet a törvénysértés megszüntetésére. A határozat az érintettek fellebbezhettek az Országos Kárrendezési és Kárpótlási hoz, illetve a jogerős határozatának bírósági felülvizsgálását kérhették. A szövetkezet köteles volt a földkijelölés megállapított tervezetét a székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) kárrendezési hivatalhoz, továbbá a földhivatalhoz haladéktalanul megküldeni. A földhivatal a részére megküldött térkép és táblakijelölés alapján - az állami költségvetés célelőirányzatából - gondoskodott az árverésre kijelölt táblák földmérési és földminősítési szempontú előkészítéséről. Az árverésre való kijelöléssel nem érintett valamennyi földet a tagok és az alkalmazottak tulajdonába kellett adni, kivéve, ha a jogosult e jogáról lemond. A tulajdonba adásnál a vagyonnevesítés szabályait kellett alkalmazni. A földárverés lebonyolítása után megmaradó szövetkezeti tulajdonú földet a vagyonnevesítés szabályainak megfelelő alkalmazásával a tagok tulajdonába kellett adni. A föld fekvése szerinti települési önkormányzat tulajdonába került - kivéve, ha az önkormányzat e jogáról lemondott - az az állami tulajdonú termőföld, amelyet az állam adott a szövetkezet ingyenes és határidő nélküli használatába, és amelyet 1993. március 31. napjáig a Kpt. végrehajtásával összefüggésben árverésen nem értékesítettek. E rendelkezés a védett természeti területekre nem vonatkozott. A részarány-földtulajdonos kérésére az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett tulajdoni részarányoknak és AK értéknek megfelelő nagyságú, és értékű földet részére ki kellett adni. 26
A föld önálló ingatlanná alakításának költsége és a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének eljárási illetéke a tulajdonost terhelte. A Kpt. szerinti, árverésre való kijelöléssel nem érintett valamennyi földet a tagok, a Kpt. 17. -ában meghatározott mértékű földet pedig a tagok és az alkalmazottak tulajdonába kell adni, kivéve, ha a jogosult e jogáról lemond. A tulajdonba adásra a vagyonnevesítés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A közgyűlés úgy határozhat, hogy a fent körülírt földekből a 8. -ban felsorolt személyek részére is juttat tulajdoni részarányt. A Kpt. szerinti árverés lebonyolítása után megmaradó szövetkezeti tulajdonú földet a vagyonnevesítés szabályainak megfelelő alkalmazásával a tagok tulajdonába kell adni. A változást az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdonos részarány-tulajdonaként kell feltüntetni. Ha a szövetkezet (jogutódja) fenti kötelezettségének a földkiadás befejezését követő 60 napon belül nem tesz eleget, a maradvány termőföldek e törvény erejénél fogva a Magyar Állam tulajdonába és a Nemzeti Földalapba kerülnek. Aki a vagyonnevesítés szabályai szerint jogosultságát hitelt érdemlően igazolja a Nemzeti Földalap földkészletéből termőföldet igényelhet, vagy pénzbeni kártalanításra tarthat igényt 4000 Ft/AK értéken. Ha a részarány-földkiadási eljárás lezárását követően a jogutód nélkül megszűnt, illetve felszámolás, végelszámolás alatt álló szövetkezet javára bejegyzett szövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészlet (a továbbiakban: maradványterület) szerepel az ingatlan-nyilvántartásban, a maradványterületet a mezőgazdasági igazgatási szerv határozattal a Magyar Állam tulajdonába adja. A maradványterület a Nemzeti Földalapba kerül. Jellemző jogeset: Előzmény: A Szövetkezetet 1995. március 2-vel felszámolták. A felszámolót a Bíróság külön végzésben eltiltotta a Szövetkezet termőföldjeinek értékesítésétől. A Szövetkezet elkülönítette a földalapokat, melyet először a Kárrendezési 249/3/1992. számú határozatával elutasította, majd a módosított egyezséget 2471-6/1993. számú határozatával jóváhagyta. A Kárrendezési az egyeztetési jegyzőkönyvvel a helyrajzi számokat tartalmazó listákat is megküldte a szövetkezetnek (I. r. alperes), így a felszámolónak II. r. alperes), valamint az illetékes körzeti földhivatalnak. A felszámoló figyelmen kívül hagyta az átmeneti törvén rendelkezéseit, valamint az 1996. 05..-jétől hatályos csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX tv. (Cs. Tv.) -ben foglalt szabályokat. 27