ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG FÜGGETLEN POLGÁRI HETILAP Alapító és kiadó a tóthfalusi LOGOS-print d.o.o., 24427 Tóthfalu, Kossuth u. 4. tel. és fax: (024) 887-140 Felelős vezető: Deák Verona Szerkesztőség: Logos-print Kft. Kossuth utca 4/a 24427 Tóthfalu Folyószámla: 265-242031000125-58 Alapító főszerkesztő: dr. Papp György Felelős szerkesztő: Jenei Klementina Munkatársak: Aranyos Á. Klára, Bata Attila (műszaki szerkesztés), Bödő Sándor, Csápek József (egyházi hírek), Jánosi Károly, Koprivica Aranka, Losoncz Ernő (sport), Major Ibolya, Miskolci Magdolna, Molnár Csikós Benedek, Pósa Károly, Teleki Mária (humanitárius tevékenységek) Fotók: Iván László, Puskás Károly Szerb nyelvű oldalak: Molnár Áron Készült a tóthfalusi Logos-print d.o.o. nyomdában Felelős vezető: Deák Verona Kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg, és nem adunk vissza Egyes szám ára 40 dinár Előfizetés egy évre 2080 dinár, fél évre 1040 dinár, negyedévre 520 dinár postaköltséggel E-mail: uku@stcable.rs LAPUNK KÖVETKEZŐ SZÁMA 2013. AUGUSZTUS 29-ÉN JELENIK MEG. Az Új Kanizsai Újság megjelenését Magyarkanizsa önkormányzata és a Magyar Nemzeti Tanács támogatja. CIP Katalogizacija u publikaciji Biblioteka Matice srpske, Novi Sad 659.3(497.113) Új kanizsai újság Független hetilap / Fő- és felelős szerkesztő Papp György. 1 évf., 1 sz. (1994) Tóthfalu : Logos-print, 1994, 30 cm. Dvonedeljno. ISSN 1451-4051 COBISS,SR-ID 62375186 Elbagatellizált bűncselekmények Csak úgy becézték a falujában, hogy a Zakkant Maca. Valóban kicsit furcsán viselkedett, sandán figyelte az embereket, ritkán mosolygott, akkor is inkább ijesztő, mint vidám volt a mosolya. Bevásárolt, főzött a családra, amíg a szülei napszámba jártak. Néha megpróbálták őt is magukkal vinni, de mindig kitört a botrány, ha valaki akár csak véletlenül is hozzáért a lányhoz. Gonoszkodó emberek pedig mindig akadtak, akik tudtak Maca érinthetetlenségéről, és galádul visszaéltek ezzel: amikor elmentek mellette, hozzádörgölőztek, és azután röhögve hagyták ott a földön fetrengő, zokogó lányt. Maca jutott eszembe most, amikor olvastam arról a döbbenetes esetről, ami nemcsak Szabadkát rázta meg. Átgázoltak rajtuk az autóval már a Magyar Szó hírének a címe is borzasztó, a történtek pedig ép ésszel fel sem foghatók. Mert hogyan is lehetne azt ép ésszel felfogni, hogy Szabadkán szombaton hajnalban, valamikor fél kettő és három óra között két férfi három embert megkínozott?! Biztosan mindenki olvasott-hallott a brutális bűncselekményről, emlékeztetőül mondjunk el csak annyit, hogy előbb az egyik bárból hazafelé tartó, 18 éves Aleksej Bojogovićot támadták meg. Egy sötétzöld Passat vezetője azt kérdezte tőle, hány óra van, majd üldözték, bántalmazták, elütötték a fiút, és kétszer is átgázoltak rajta. Azután az ugyancsak 18 éves Seleza Valentin került sorra, ő is abból a bárból tartott hazafelé, mint Aleksej, fél órával később, szintén egyedül. A Majsai híd lábánál szóltak hozzá az autóból, majd két roma fiú nekiesett és összerugdosták, betették a kocsiba, és tovább verték. Követelték, mondja meg, hol lakik. Egy idő után behajtottak egy mellékutcába (véletlenül Valentin utcájába), kilökték az autóból, és áthajtottak a lábán. Mindkét fiú kórházba került, nem sokkal utánuk bevittek egy szőke lányt is, akit úgy hallották az autó után kötve húztak ugyanazok a vadállatok, mert nem volt nála pénz. Ugyanitt ez év márciusában írtam arról az óbecsei gyilkosságról, amiről nagyon ellentmondásos hírek láttak napvilágot. Egyik szerint holtan találtak egy 17 éves fiút, másik szerint kórházba szállítás közben/után halt meg. Egyik hír szerint éjjel 2 körül, másik szerint jóval később, egyik arról adott hírt, hogy senki nem hallott-látott semmit, a másik szerint viszont szemtanúk azt állították, hogy négyen rugdosták és verték a szerencsétlen fiút. Akkor feltettem a kérdést, mit tettek a szemtanúk azért, hogy megakadályozzák a brutális gyilkosságot. Ha nem tettek semmit, miért nem? Kísértetiesen emlékeztet arra az esetre, amit a szabadkai fiatalemberek meséltek. Feküdtem az úton, és kiabálni kezdtem segítségért, de senki sem jött ki. Hosszú percek múltak el. Vagy félórába tellett, mire egy távolabb lakó nő kijött és hozott vizet, meg hívták a mentőket mesélte Aleksej. Másfél óráig szenvedtem, mire a szomszédok kijöttek és kihívták a mentőket. Kúsztam, csúsztam, másztam a fájó lábammal. Bekopogtam az ablakon, csöngettem, kiabáltam magyarul, szerbül, de senki sem jött ki mondta Valentin. Kiderült, hogy a 17 éves óbecsei fiú tócsába fulladt, egy 14 éves kölyök csak megütötte néhányszor. Nemrégiben pedig közzétették, hogy a helyszínen talált DNS-minták szerint sem az áldozat, se a gyanúsított nem volt a helyszínen vagyis használhatatlanok a minták. A szabadkai rendőrségi közleményt olvasva deja vu érzésem támadt. A rendőrség két kiskorút terhel rablás és rablási kísérlet elkövetésével. Elismeri ugyan, hogy az egyik sértettnél a kórházban súlyos testi sérüléseket állapítottak meg (vajon annál, akin kétszer átgázoltak, vagy akinek miszlikbe törték a lábát?), a megtámadott nő azonban csak leesett a kerékpárjáról Mi köze mindehhez Zakkant Macának? Voltaképpen semmi. Ő nem került kórházba, nem lett se hír, se közlemény főszereplője csak egyszerű áldozat volt. Az okos, talpraesett, szép lányt szinte a házuk előtt erőszakolták meg és verték félholtra. Apja-anyja hallotta a sikoltozását, de az ablakot se nyitották ki, mert nem ismerték fel a hangját. Minek kell még történnie, hogy minden ajtóablak kinyíljon, amikor segítségért kiált valaki? Miért van az, hogy rendre kiskorúsodnak az elkövetők? Vajon meddig lehet elbagatellizálni súlyos bűncselekményeket? És miért hagyjuk, hogy így legyen? Miskolci Magdolna 3
2013. 08. 13. 2013. 08. 19. 4 HATÁRON INNEN Oromhegyesen a helyi közösség és a Faluház Alap támogatásával megszervezték az I. Nemzetközi Festőtábort gyerekeknek, amelynek munkájában helybeli, oromi valamint Oromhegyes magyarországi testvértelepüléseiről érkezett felsős kisdiákok vettek részt. A Szabadka Zombor vasútvonalon Tavankút és Bajmok között kedden 13.06 órakor kisiklott egy tehervonat utolsó vagonja. A vizsgálat első eredményei szerint a kisiklást az okozta, hogy a sínpárt tartó csavarok közül 220-at elloptak. A közlekedés ezen a szakaszon csak napok múlva állt helyre. Ebben a hónapban két villanyszámlát kapnak a fogyasztók jelentette be a Szerbiai Villanygazdaság (EPS). Az egyiket az ellátóvállalat küldi ki a korábbi tartozásokról június utolsó napjával bezárólag, az új, Belgrádban bejegyzett EPS Snabdevanje (Ellátás) vállalat pedig a július 1-jével kezdődött fogyasztást számlázza. Szerdán a magyarkanizsai strandon megkezdődött Magyarkanizsa nyílt lábtenisz-bajnoksága, amelyen 12 helybeli és két zentai páros vett részt. A bajnoki címet végül a Lipták Csaba Lipták Zsolt magyarkanizsai testvérpár nyerte meg. Az ártatlan csúrogi áldozatok emlékére emelt emlékművet, amelyet Tomislav Nikolić szerb és Áder János magyar államelnökök jelenlétében júniusban avattak fel, a múlt csütörtökre virradóra ismeretlen tettesek megrongálták. Pénteken a községi önkormányzat és az Agrokanizsa mezőgazdasági társulás szervezésben parlagfű-irtási akciót szerveztek a magyarkanizsai Nagyrétben. A munkában a társulás 16 tagja vett részt munkagépeivel. Az üzemanyagot és a permetszert az önkormányzat biztosította számukra. Rablás és rabláskísérlet alapos gyanújával a szabadkai rendőrség letartóztatott egy 14 éves szabadkai fiatalembert, a másik gyanúsított fiatalkorú elkövetőt pedig nagy erőkkel keresik. A két roma fiatalt azzal terhelik, hogy szombatra virradóra három különböző helyen, a Vasutas és a Kertváros helyi közösségek területén megtámadtak három személyt. Alapos a gyanú, hogy az előállított, illetve körözött fiatalok gépkocsival feltartóztatták a sértetteket, majd bántalmazták őket, és elvették pénzüket, illetve mobiltelefonjukat. Hétfőn a rendőrség elfogta a vélhetően tettestárs, 16 éves fiatalembert is. Oromhegyesen és Horgoson vasárnap ünnepelték meg államalapító Szent István királyunk napját. A komposztálásnak, mint hosszú távú környezetvédő tevékenységnek a község óvodáiba és iskoláiba való bekapcsolásáról tartottak hétfőn sajtótájékoztatót a városházán. Újságírók kíséretében hétfőn a magyarkanizsai csempegyárba látogatott Nyilas Mihály polgármester, hogy személyesen is megtekintse a legújabb, mintegy kétmillió eurós beruházásokat, amelyek révén a gyárban húsz új munkahely létesült. HATÁRON TÚL Túszul ejtett több embert egy fegyveres férfi hétfő délelőtt a bajorországi Ingolstadt belvárosában, egy önkormányzati épületben. A túszejtés aznap délután rendőrségi akcióval ért véget, melynek során a két túsz sértetlenül kiszabadult, a fegyveres férfi viszont megsebesült, kórházba szállították közölte a bajor rendőrség. Légicsapást mért gázai célpontokra szerda hajnalban az izraeli hadsereg azután, hogy a palesztin területről rakétatámadás érte a dél-izraeli Szderót városát. A Kárpát-medence kenyere néven százötven kilogrammos cipót sütnek Szent István király napjára Szolnokon. A Guinness-rekordra is pályázó óriási kenyér sütéséhez hozzájárult a vajdasági Zenta, a felvidéki Révkomárom, a kárpátaljai Beregszász, a székelyföldi Sepsiszentgyörgy, a lengyelországi Tarnow, valamint az anyaországi települések közül Lipót, ahonnan többek között forrásvizet, burgonyát, sót és élesztőt küldtek a Tisza-parti városba. Egyiptomban a fokozódó erőszak miatt az ideiglenes elnökség szerda délutántól szükségállapotot hirdetett ki. Megérkezett a Sólyom Hungarian Airways első repülőgépe vasárnap délután a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre a dél-angliai Bournemouth repülőtérről. Az Álmos vezér névre keresztelt Boeing 737-500-as gépet repülős szokásoknak megfelelően vízsugárral köszöntötték. Az államalapítás ünnepe alkalmából Áder János magyar köztársasági elnök nevében Navracsics Tibor miniszterelnökhelyettes, közigazgatási és igazságügyminiszter a Néprajzi Múzeumban átadta a Magyar Arany Érdemkereszti polgári tagozata kitüntetést Bicskei Zoltánnak, a magyarkanizsai Nagy József Regionális Kreatív Műhely igazgatójának. Összeállította: Bödő Sándor
A H A J N A L I V E N D É G L Á B J E G Y Z E T E Új kanizsai centenárium a javából A sajtótörténeti kuriózum ritka madár. Ettől ritkább csak az, ha valami, vagy valakik száz évvel dicsekedhetnek. Szép kerek ez a szám, illik rá emlékezni. Meg is teszik. Focicsapatok, alapítványok, intézmények rendre megünneplik egy évszázadnyi létezésüket. Mert az idő bizony nagy úr. Értéket ad a régmúltban megtörténteknek. Sokszor át is minősíti azokat, de ugyan akkor helyrére is teszi a dolgokat. Megmutatja: mi a való. Mi az, ami számít és rangot ad a közösségnek. Ha lesz valaha ember, aki Kanizsánkat egy szerényen bővített mondatban jellemezni fogja, minden bizonnyal megemlíti a Gyógyfürdőt. Mellette a Tiszát, a Járást, esetleg a téglagyárat, meg az itt élő emberek szorgalmát, becsületét. Nem hiába írta volt az akkori Kanizsai Ujság a címlapon: Megnyílt a csodafürdő. Csoda volt. Hogy valóban csoda lett-e belőle az, leginkább az utókor ítéletén múlik. Mifelénk, ahol a középkorban, vagy a török előtti érában a vályogból tapasztott házakat visszasírta az idő a földbe; ahol a 18. századi temetőink helye is csak onnét gyanítható, hogy a ház alapjainak ásásakor furcsán, meghökkentően sok egy korból származó emberi csont kerül napvilágra; ahol a síkságon nyargalászó szél nem csak jellemző, hanem olyan szerves tartozék, éltető ötödik elem, mint a leheletünk, vagy az őseinknek a szuszogása: bizony meg kell becsülnünk a régit. Itt tényleg kincs, ami 100 évet tudhat maga mögött. 1913. augusztus 17-én címlapon hozta a szerkesztő, hogy Magyarkanizsa immáron fürdővárosi jelleggel dicsekedhet. Nagy szó volt ez. Akkor is ma is. A ráfos parasztkocsi-kerékkel szántott dűlőutak, búzatáblák, jegenyefa-sorok tövében az életet jelentő víz gyógyhatását merték használni. Bizonytalan üzleti vállalkozás, befektetett tőke mögött tengernyi kérdőjellel. Megéri-e? Lesz-e foganatja a pusztába ledöfött akaratnak, Grünfeld Hermann álmának? Megannyi válaszra váró föltett kérdés volt. Lett. Magyarkanizsa fölkerült a térképre. A fürdő révén megannyi ember vendégeskedett nálunk. Kell-e jobb reklám a beteg emberek hálájától? Attól a szárnyra kelő hírtől, hogy egy járási forrás szagos vizétől, annak iszapjától új erőre kapnak az elsorvadt izmok, és az ízületek fájdalmának megszűnésén túl valahol, nem is elhanyagolható mértékben az ide érkezőnek a lelke is gyógyul, a szívek fájdalmát enyhíti a környezet. A perzsaszőnyeg is úgy szép, ha messziről elénk tűnnek a formák. Kirajzolódik a mívesség, a fonalak éltető rendje, a színek harmóniája. A magyarkanizsai Gyógyfürdő visszanézett száz évét is a távolság nemesíti széppé. Pedig mennyi buktató idő, gonosz korszak, gáncs meg hitetlenség kísérte! Nem tudni, hogy az öreg Grünfeld magabízó lelke, vagy az őt követő fürdőigazgatók szenvedélyes akarata volt-e a megmaradás és a fejlődés kulcsa, de tény, hogy ez az intézmény városunk védjegyévé vált. S immáron százéves. Amikor pont egy évszázaddal ezelőtt a bátorság szülte merész vágyak testet öltöttek megfogant a gyógyfürdő ötlete, és a szót tettek követték. Grünfeld újító szelleme, zsenialitása révén ez a régió sosem látott fejlődésnek indult. Fantaszta volt? Nem. Ennek igazolása a centenárium. Az alapítók arról már igazán nem tehettek, hogy ennek a nagy ívű elképzelésnek, a színes álmoknak megálljt mutatott az első világháború és az azt követő történelem. Menj hát kanizsai barátom a Csodakúthoz! Mártózz meg a kéntől szagló pocsolyában! Jusson eszedbe, hogy őseid, minden fölmenőd ugyanezt a sarat dagasztotta. Hajtsunk fejet emlékük előtt! Jusson eszünkbe, hogy a régiek mertek nagyok lenni! De jó volna, ha a ma embere feleakkora hittel lenne! Pósa Károly 5
A nagy múltú Martonosi Kosárfonó Szövetkezet volt dolgozói augusztus 17-én találkozóra érkeztek a nyugdíjas otthonba, hogy a fonyóban együtt töltött időkre emlékezzenek. A szövetkezet 1904 és 1974 között működött, megélhetést biztosítva ez idő alatt sok száz ügyes kezű falubelinek. A kosárfonók jó minőségű és szép termékei eljutottak több európai országba és Amerikába is, öregbítve ezzel Martonos hírnevét. A bezárás után 39 évvel most először találkoztak, két kosárfonó, Kiss Gizella és Csikós Erzsébet szervező munkájának köszönhetően. Déli harangszóra érkeztek, a mára már nagymama és nagyapa korú kosárfonók és vesszőhúzók. Nagyrészt falubeliek, de vidékről, sőt külföldről is hazalátogattak a találkozó apropóján. 90-en gyűltek össze a nyugdíjasok hűs termébe. A vendégeket Kiss Gizella és Biacs Magdolna köszöntötte, majd ifj.tandari Erzsébet beszélt a szövetkezet 70 évéről, mely Martonos 20. századának sikertörténete. A nyugdíjas otthon falára helyezett néhány korabeli fénykép és tabló emlékeztette a jelenlévőket a szövetkezeti életre és a néhai kosárfonó mesterekre. 6 E S E M É N Y T Á R Újra együtt Martonosi kosárfonók találkozója A finom ebéd elfogyasztása után az Aranykalász együttes hangulatos zenéje hívta táncba, illetve szórakoztatta vendégeket. Közben előjöttek a régi közös emlékek, és az unokák fényképei is előkerültek. A több évtized alatt csak külsőségeikben megváltozott, régen látott munkatársak és barátok ismertek nagy örömmel egymásra. Az elmaradhatatlan tombola főnyereménye Biacs Szilveszter ajándéka, egy míves fonott kenyeres kosár volt, de a vigaszdíjak között Tandari Erzsébet gyümölcsös kosarát is hazavihette a boldog nyertes. A találkozó sikeréhez nagyban hozzájárult a Telek család anyagi támogatása. Remélhetőleg, a Negyela Ferenc ötlete nyomán létrejött találkozónak még lesz folytatása, és jövőre a szövetkezet alapításának 110 éves évfordulóját együtt ünneplik kosárfonóink, akik öregbítik falunk hírnevét. T. E. Fotó: Szél János IX. Kakaspörkölt-főző verseny, Kispiac Harminc bográcsban rotyogtak a tarajosok A kispiaci homokbánya mellett szombaton rendezték meg a hagyományos kakaspörkölt-főző versenyt, amelyen vajdasági, magyarországi és horvátországi csapatok rotyogtatták az előző napon még harsányan kukorékoló tarajosokat. Az UKROK polgári csoport rendezvényének népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a már megszokott júniusról augusztusra áthelyezett időpont ellenére is, három országból érkeztek a résztvevők nyilatkozta Dobó Róbert szervező, aki maga is a bogrács mögé állt. Érkeztek vendégek Szegedről, Mórahalomról, Horvátországból és mindenhonnan Vajdaságból, úgyhogy egy kellemesen nemzetközi volta lett a versenynek. Általában két kategóriában szoktak az emberek indulni. Vagy a rendes tanyasi kakaspaprikást főzik vagy tyúkot. Én mondjuk több mint egyéves tyúkokat szereztem, azzal próbálok szerencsét. Az Ősz Szabó Imre elnök által vezetett zsűri értékelését követően a három legjobb pörkölt készítője értékes jutalomban részesült, de a hagyományoknak megfelelően kiosztották az Aranycitrom-díjat is, amelyet mindig a legehetetlenebb pörkölt készítője kap. A zsűri szerint a legjobb kakaspaprikást a kispiaci önkéntes tűzoltók főzték, de érdekesmód az Aranycitrom-díj is a lánglovagoknak jutott. Hogy melyiknek, az maradjon a szervezők és a rendezvényen résztvevők titka! A kispiaciaknak a rendkívül sikeres, élő zene mellett nagyszerű hangulatban lebonyolított kakaspörkölt-főző verseny után sem kell aggódniuk: a faluban maradtak még kakasok, úgyhogy továbbra is kukorékolásukra ébredhetnek majd a település lakói. Bödő S. Fotók: Sziveri Péter
S Z E N T I S T V Á N - N A P Oromhegyes vasárnap ünnepelte Szent István-napját, amelyet a községi önkormányzat mellett két magánvállalat, a Grafopak és a Metalmania támogattak. Az új kenyeret ünnepi szentmise keretében Ft. Dobó Tibor, a falu plébánosa áldotta meg. A mise végén Balla Lajos-Laci, Oromhegyes helyi közösségének elnöke megszegte az idei búzából sütött kenyeret, szétosztotta, illetve felajánlotta azoknak, akik a búzát megtermelték, megőrölték, a kenyeret megsütötték, majd a falu legkisebbjeinek is, hogy jóízűn megegyék, de a faluból elszármazottakat sem hagyta ki a sorból. A kísérő programok keretében érdekes és felettébb szórakoztató családi játékok kezdődtek a falu központjában, a kisfoci-pályán pedig 3 helybeli csapat részvételével labdarúgótornát tartottak. Sor került az Eleink Eledelei elnevezésű hagyományos és hagyományápoló főzőversenyre is, amelyen ezúttal honfoglalás-kori halételeket kellett készíteniük a résztvevőknek. A mindössze 500 dináros benevezési díj ellenében a résztvevők 4-4, összesen 62 kiló pontyot kaptak, amit a rendezvény egyik fő támogatója, a Fishmánia Halastó biztosított. A támogatás hitelessége jeléül maga a tó tulajdonosa, Tandari László és öccse Zoltán is beneveztek a főzőversenybe, majd családtagjaikkal fogyasztották el az elkészült halászlét. Mint kiderült, megfelelő receptek híján a feladatot egyáltalán nem volt könnyű teljesíteni, így a 20 résztvevőből 13-an, akik a halászlé-főzés mellett döntöttek, az általunk ma ismert és kedvelt, pirospaprikával ízesített és színezett halászlét főzték, mert ha ragaszkodnak a honfoglalás-kori gasztronómiai szokásokhoz, akkor ki kellett volna hagyniuk a fűszerpaprikát, hisz az annak idején még ismeretlen volt Európában. A többi hét versenyző babot, borjú-, sertéspörköltet vagy mást főzött, néhányan pedig sült hallal próbálkoztak. Őseink egy évezreddel ezelőtt a Tiszából frissen kifogott halat főzték meg, méghozzá a folyóból merített vízben. Főleg ez utóbbit most nem lenne tanácsos utánuk csinálni. Megfőzhetnénk persze folyóvízben is, de az ízéért nem mernék garantálni, ahogy az ételt elfogyasztók egészségi állapotáért sem. A honfoglalás idején még tiszta volt a Tisza vize, egészségesek a halak. Igaz, a paprikát még nem ismerték, de vöröshagymájuk, fokhagymájuk, paradicsomuk már bizonyára volt ezer év előtt élt őseinknek is. Éppen ezért, mi csak részben tehettünk eleget a kiírásban foglaltaknak, aztán ha tetszik a zsűrinek, tetszik, ha nem, hát nem. Mi biztosan jóízűen megesszük majd nyilatkozta Nagy Csaba oromhegyesi versenyző. Délután 4 órára azután megszülettek az eredmények. A kisfoci-tornát ezúttal is a Barátok nevű öregfiú-csapat nyerte meg. A legjobb halászlét az oromhegyesi Erdélyi Zsuzsanna főzte, amiért egy kisbogrács lett a jutalma. A zsűri különdíját a falu magyarországi testvértelepülése, Kisszállás önkormányzatának főzőcsapata érdemelte ki. Az eredményhirdetést követően művelődési műsorra került sor, amelyben a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tagjai léptek közönség elé. Az ünnepség résztvevői a Faluház előcsarnokában megtekinthették a napokban véget ért I. Oromhegyesi Nemzetközi Gyermek Festőtábor munkáiból összeállított kiállítást is. Bödő Sándor Fotók: Tandari Zoltán 7 cmyk
cmyk 8
B E S Z Á M O L Ó Nemzeti kegyhely Nagyboldogasszony ünneplésére augusztus 18-án, talán éppen először, magyarkanizsai zarándokcsoport látogatott el Mátraverebély- Szentkútra, tizennyolcan. A nyugat-erurópai visszatérő vendégmunkások hatalmas tömege miatt hajnalban háromórás araszolás a két határállomás között kisbuszunk sofőre úgy döntött, hogy Kelebián át fuvaroz bennünket. Papp Attila és kedves neje Ilonka, akinek épp vasárnap volt idén a neve napja, reggel négy órakor felszedte a zarándokok csoportját és irány Kelebia. A szerbiai határon egy perc alatt átkeltünk. A magyar oldalon kissé tovább tartott az átkelés, mivel itt is három sorban alakult a beléptetés. Fél hatkor már száguldottunk Halas felé, a felkelő nap sugarait élvezve a kellemes reggelben. Kelet felől hosszú fénysugár csillogott az égen. Azt hittük, valamilyen repülőgép, ám igazi üstökös lehetett, ami egy helyben állt egészen napfelkeltéig, amikor fél hét tájban kiértünk az E-5-ös autópályára. Budapest alatt reggelizés az autópálya melletti pihenőben otthonról hozott elemózsiából. Délelőtt kilenc órakor már le is parkoltunk a kegyhely melletti parkoló-réten, ahol számos autóbusz és gépkocsi már elfoglalta helyét. Zarándokok csoportjai szüntelenül érkeztek, ki gépkocsival, autóbusszal, kik meg gyalogosan. A kilencórási szentmisét Ivancsó István teológiatanár celebrálta, prédikálta a megváltástémára. A kegyhely oltárától negyed tizenegykor Dr. Bábel Balázs kalocsa-keskeméti érsek tartott előadást a feltámadás-témára, harminc percen át. Ez a katekézis a Hit Évében időszerű és figyelemre méltó volt. A kegyhely kültéri oltára előtt már minden ülőhely foglalt volt a hűst adó fák alatt. de a környező fák alatt is, az erdőben már elfoglalták helyüket a zarándokok a magukkal hozott ülő alkalmatosságokon. A nagyboldogasszonyi ünnepi szentmise pontosan tizenegy órakor kezdődött. Az asszisztencia a kegytemplomból indult a kültéri oltárhoz. Elől ministránsok, füstölő-vivők, majd díszes evangéliumos könyvvel a jelenlévő állandó diakónus. Következett a papság, tízen, legvégül a kegyhely igazgatója és a szentmisét celebráló érsek úr. A zarándokok ekkorra már elfoglalták helyüket. Nemzeti díszruhába öltözött lányok és fiúk tartották a Szűz Mária szobrokat, logókat, transzparenseket, hogy honnan jöttek. Az oltárhoz vezető úton az érsek úr főpapi áldásban részesítette a megjelenteket. El kell még mondani, hogy a kolostort körülvevő árkádsor alatt és az udvaron tizenöt gyóntató fogadta a híveket, akik lelki vigaszt és tisztulást kértek. Az olvasmányt magyaros díszruhába öltözött középiskolás lány olvasta. A Szentleckét teológus énekelte. Az érseki áldás után az állandó diakónus, Csápek József olvasta az evangéliumot, miután megtömjénezte. Ezután az érsek úr kezébe adta, aki régi szép liturgikus szokás szerint az evangéliumos könyvvel megáldotta a jelenlévőket. Az érseki beszéd igen hosszúra nyúlt, mintegy negyven percesre, de mindenki érdeklődéssel hallgatta, mert a hívek szívéhez szólt, valódi népnyelven, hogy mindenki értse. Családról, Isten kegyelméről, a Szűzanya anyai gondoskodásáról szólt az Ige. Mindenki merített belőle igényeihez mérten, hiszen az érsek úr szavában ott volt az éltető remény, az élet szépsége, amit földi zarándokutunkra ingyen kaptunk, és amit nagyon tisztelni kell. Az Istenbe vetett hit, lelki erőink legyőzik az élet viszontagságait, fájdalmait, mert élni jó, nagyszerű és szép, annak, aki szereti közösségét, embertársait. A zarándokok áldoztatását tizenöten végezték, eljuttatva mindenkihez, aki igényelte a szentséget. Öröm volt látni a sokgyermekes cigány családokat, ahol először a családfő majd a családanya, ünnepi ruhába öltözötten fogadják az Úr Jézust, a gyerekek pedig homlokukra az áldoztatótól a kereszt jelét. Egy óra tájban következett a körmenet. Elől vonultak a szoborvivők, lobogósok, mögöttük a zarándokok, majd a papság. Az érsek úr a supellátum alatt vonult az Oltáriszentséggel. A kegyhelyet körülvevő erdős úton haladt a körmenet. Négy helyen megállt, miközben evangéliumi részletet olvasott fel egyegy pap. Ezután a négy világtáj felé az érsek úr megáldotta a zarándokokat. Közben Mária-énekek zúgtak orgonakísérettel. Szentmise végén áldás az Oltáriszentséggel, majd felcsendül egy szívvel-lélekkel a Boldogasszony Anyánk himnusz. Ezután a zarándokok, akik még nem tették, kegytárgyakat vásárolhattak. A kegyhely igazgatója felhívta a figyelmet, hogy a kegytárgy-bolt haszna, valamint a kegyhely bejáratánál lévő boltocskában vásárolt különböző palackos borok és egy kiváló misebor (literje ötezer forint) ára mind a kegyhely felújítási költségre megy. A kegytemplomot őszre kezdik felújítani. A kegyoltárt már elbontották és restaurálják. Rendezik a kegyhely környékét is, ahol szállás lehetőségeket építenek, valamint a parkolóhelyek bővítését. Idén az augusztus 18-i ünnepségen a zarándokok számát mintegy 7-8 ezerre becsülték. Az idő nagyon kedvező volt, igaz déltájban már hőség uralkodott, de az erdő fái alatt kellemes volt a tartózkodás. Délután három órakor indult vissza zarándok-csapatunk. Az autópálya mellett lévő motelnál megpihentünk. Aki igényelte, finom ételekből választhatott a motelban. Este hét órára nagyszerű buszvezetőink már haza is érkeztek Magyarkanizsára velünk, mert a határon hazafelé pillanatokon belül átjutottunk. Nem így az országból kifelé igyekvők, akik négyes sorban araszoltak órákon át. Valahogy a túloldalon az átkelő bővítés még nem hozta meg eredményét. A kocsisor mellett vagy huszonöt busz várakozott. A túloldalon. Szöveg és fotó: Csápek J. 9
A Tisza-parti Vízitelepen augusztus 12 17-e között immár tizennegyedik alkalommal jött létre a harcművészeti edzőtábor, amelynek főszervezője Halász Mihály, a Gozo Shioda Real Aikido klub vezetője illetve edzője. Ez a sportegyesület 1998-ban alakult, tehát idén 15 éves, és kiemelkedő eredményeket értek el a gyermek- és ifjú klubtagok, habár a real-aikido nem versenysport, hanem önvédelmi harcművészet, de országszerte és azon túl számos találkozót szerveznek. Az egyik legfiatalabb küzdősportban, a kick-boxban a klubtagok kiemelkedő sikereket értek el ország- és világviszonylatban is. Az idén is több orszából jöttek a résztvevők, a létszám 98. Szerbiából (Törökkanizsa, Magyakanizsa, Zenta, Becse, Óbecse, Újvidék, Kúla, Topolya, Surčin, Belgrád, Beljina), Magyarországról (Szeged, Debrecen, Hódmezővásárhely). Egy vietnámi cserediák is jött volna az anyaországból, de Szerbia és Vietnám közti vízumkényszer miatt lemaradt mondta Halász Mihály. A klubvezetők hozták a tanítványaikat, és többen megjegyezték, az előbbi évekhez viszonyítva nagy a csend, a strand is üresebb, este szinte kihalt a város. Eltűntek a hangulatos vendéglői létesítmények, a rendezvények sem olyan tömegesek, mint régen. Öt csoportban edzünk délelőtt és délután. Így: 9 11-ig, illetve 15 17-ig, valamint a boxolók 20 órától. Minden reggel futunk a töltésen reggeli tornaként. Amint látom, a hagyományos fehér kimonóban színes övekkel a derekukon (amelyek egy-egy fokozatot jelentenek) végzik a harmonikus mozdulatokkal teli gyakorlatokat a résztvevők, hogy sérülés nélkül felléphessenek az önvédelemben a majdani támadóikkal szemben. Korosztályonként hogyan osztották be a gyerekeket, felnőtteket? Eképpen: A csoport: 5-10 éves korig, B- csoport: 10-14 évesekig, C-csoport: 14-18 éves korig, D-csoport: 18-20 évesekig, vagyis felnőttek, és az E- csoport 14-től felfelé a boxolók. Mint minden évben, idén is több kiemelkedő edző dolgozik a csoportokkal, akik már évek óta visszatérő szakemberek és jó barátaink függetlenül a nemzeti hovatartozástól. Ezek a barátságok nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek, ifjak között is kialakultak, és ezzel egymás nyelvének a megismerését, megbecsülését is elősegítjük. Fő előadónk Ljubomir Vračarević, a Real-Aikido Világszövetség elnöke, a grandmaster, aki már évek óta vendége a tábornak. Hogy mik az edzőtábor céljai? A tapasztalatcsere, harcművészeti neveltetés, edzések, egészséges életmódra való nevelés (pl. a csipsz és kóla fogyasztását betiltottam), barátságok felújítása, természet iránti szeretet, és nem utolsósorban az új övek megszerzése. Időközben, augusztus 15-én megérkezett Miodrag Jotić, aki egykor nagyon sikeres versenyző volt, ma viszont edzőként dolgozik Újvidéken a kick-boxban. Kick-boxolóknak tart a táborban edzést, 3 éve volt nálunk, és az iskolában edzett a gyerekekkel. Így vallott: Nagyon tetszik ez a Tisza-parti tábor, hiszen szabadban van, sok a gyerek, körülvesz a pozitív energia. Örülök, hogy találkozhatom Ljubomir Vračarevićtyel, habár régóta ismerem, ő az élő legenda. Nagyon jó érzés, hogy együtt lehetek Halász Mihály táborvezetővel és Halasi Évával a többszörös 10 A I K I D O A XIV. Real Aikido harcművészeti edzőtábor Vendégek: Ljubomir Vrač erević grandmaster és Miodrag Jotić, volt világ- és Európa-bajnok kick-boxban világ- és Európa-bajnokkal. Magamról ennyit: A volt Jugoszláviában a Savate, a lock-box és a thaibox pionirja (úttörője) voltam. Európa-bajnok 1988-ban (Karlsruhe) kikbox (FUL- KONTAKT). Világbajnok ezüstérmes 1989-ben (Párizs) savate. Világbajnok 1991-ben (Berlin) kick-boksz (Ful-kontakt). Mai tisztségeim: a Szerbiai Kick-boksz Szövetség alelnöke, a Szerbiai Válogatott Sportdirektora. A Vajdaság Harcművészeti Klub edzője. Ez a legrégibb klub Szerbiában. (1978-ban alakult), ahol kontakt sportokkal foglalkoztak. Az utolsó tíz évben e klub volt Szerbiában a sportsikerei alapján hat alkalommal Szerbia legjobb, legeredményesebb klubbja. A gyerekek véleménye egyöntetű, megelégedettek, mert edzenek, de szórakoznak is, röplabdáznak, röplabdáznak, tollaslabdáznak, úsznak. Piri Attila és László Gergely, 4. osztályosok lesznek, kanizsaiak. Először vagyunk itt, tetszik az önvédelmi sport, a fürdés a strandon és a Gyógyfürdőben. A sátorban jót alhatunk, most nincs hőség, így az edzés és pihenés is könnyebb, és jól esik testünknek-lelkünknek. Szerbül is beszélgetünk szólt Gergely, mert a zentai Natannal barátságot kötöttünk. Az étkezés, ebéd meg a többi jóízű, finom, van repeta is. A zentai hármas ikrek Nagymélykúti Álmos, Katalin és Tamás, 5. osztályt végezték, már harmadszor vannak a táborban. Ez az edzőtábor jobb a tavalyinál, mert (de nem a szervezés miatt), egy évvel idősebbek lévén, megértjük az értékét az önvédelmi hasznát, de szépségét is. Mi idén a kék övet szeretnénk megkapni. Reméljük, sikerül. A két testvér, Tallós Márk és Máté is zentaiak, a narancssárga övért edzenek. Kiemelték az ételekből a csirkepaprikást, a babgulyást, a szárnyas májkrémet, no meg a lédús dinnyét. Jövőre is szívesen jönnének! Pénteken, az utolsó nap délelőttjén közös fotó, vagyis csoportkép készült. Az eddigi vizsgához képest a különbség, hogy aznap a délelőtti edzéseken történik (történt) a vizsgáztatás mondta a táborvezető, az esti edzés időpontjában pedig a strandon felállított boxringben 20 órakor tíz sparring meccs lesz, és a szünetben harcművészeti bemutató. Minden sportkedvelőt szeretettel vártak. Az est látványos és sikeres volt. A zárónapon a tábor résztvevői egy-egy fehér emblémás pólót kaptak a Gozo Shioda klubtól. Teleki Mária Fotó: Puskás Károly