A legszebb magyar állatmesék Roland
Tartalomjegyzék A lompos medve...4 A mezei nyúl és a sündisznó...8 A kakas és a pipe... 12 Sündisznócska lovagol... 14 A kolbász, a béka és az egér... 18 A tréfás farkas... 20 A szegény ember és a róka... 24 A szállást kérő róka... 29 A bujdosó macska... 34 A nyughatatlan méhecske... 38 Az iregi kakasok... 42 Zörgő és Görgő... 44 Az őzhús... 49 A szamár meg az oroszlán... 53 A szamár füle... 57 A róka meg a pacsirta... 58 A vén kutya... 60 A róka és a szarka... 63 A telhetetlen kecske... 67 Farkas-barkas... 72 A farkas koma kántorsága... 76 A szürke ló... 79 A ló meg az egér... 83 Ki a legerősebb?... 84 A macska meg az egér... 88 Kié a bunda?... 90 Az egerecske... 92 A medve és a macska... 96 A kecskecsősz...100 A nagyhatalmú sündisznócska...104 Osztozkodik a róka...108 A szegény ember kakasa...110 A macska...116 A farkas, a róka, a nyúl meg a varjú...118 Kutya, macska, egér...120 A holló és a róka barátsága...122 A nyulacska harangocskája...124 A róka és a vadkacsák... 128 3
A lompos medve Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Egy nap kiment az erdőbe, ott felmászott egy vadkörtefára, annak is a legtetejébe. Szedegette a vadkörtét, hol a szájába, hol a zsebébe, többet a szájába, mint a zsebébe. Amint ottan eszegetett, arra jött egy nagy lompos medve. A hátán volt egy hatalmas zsák, és mondta a legénykének: - Te legényke, adjál nekem abból a jó kásás vadkörtéből, bizony nem bánod meg! Lekiáltott a legényke: - Dehogy adok, tudom, hogy nem a vadkörtére fáj a fogad, hanem énrám! De a medve addig beszélt, hogy így és úgy, bizony isten nem bántja, hogy a legényke lejjebb mászott, s adott neki egy vadkörtét. Bezzeg, hogy a lompos medve mindjárt megkapta a karját, lerántotta, s a zsákba bedugta. Sírt a szegény legényke, hogy az erdő is zengett a sírásától. Rugdalódzott, kapálódzott, de mindhiába, a lompos medve bekötötte a zsák száját, fölkapta a hátára, s vitte árkon-bokron keresztül. Mikor egy jó félóra járásra lehettek, a medve letette a zsákot, hogy egy kicsit szuszszanjon. Leheveredett a földre, s ott abban a helyben el is aludt, mint a bunda. No hiszen, egyéb sem kellett a legénykének. Amint hallotta a medve hortyogását, elővette fanyelű bicskáját, kihasította a zsákot és megtöltötte kővel, s mindenféle szúrós tövissel. Azzal uccu neki, vesd el magad, elszaladt, mintha szemét vették volna, s meg sem állott hazáig.
Közben fölébredt a medve, hátára vetette a zsákot, s ment tovább. De ahogy ment, szúrni kezdte a tövis. Visszaszólt nagy mérgesen: - Te legényke, ne szurkálj, mert úgy meggyomrozlak, hogy halálod napjáig megemlegeted! De hiszen annak beszélhetett, a tövis még jobban szurkálta. - Hallod-e te, legényke - mormogott vissza a medve -, még egyszer mondom, hogy ne szurkálj, mert rútul jársz! Bezzeg hogy beszélhetett a tövisnek. Szúrt az tovább, annyira, hogy a vér is kiserkent a medve bőréből. No de most igazán elhagyta a lompos medvét az istenes béketűrése. Földhöz csapta a zsákot, jól meggyomrozta, aztán ismét a hátára vette, s ment hazafelé. Ahogy hazaért, mindjárt szólt az öreg ördöngös szülének, aki nála lakott, hogy hamar töltse tele vízzel a nagy kondért, s forralja föl.
A mezei nyúl és a sündisznó Egyszer egy szép nyári napon künn a mezőn találkozott egy mezei nyúl egy sündisznóval. A mezei nyúl bosszantani kezdte a sündisznót. Azt mondja neki: - Te sündisznó, ezekkel a horgas lábakkal, hogy mersz te megindulni, hogy is tudsz te menni? A sündisznó nem hagyta magát, visszavágott szóval: - Én ezekkel a horgas lábaimmal jobban tudok futni, mint te azokkal az egyenesekkel!
Azt mondja a nyúl: - Én azt nem hiszem. - Na, ha nem hiszed, akkor csináljunk egy fogadást, fussunk versenyt. Ebben megegyeztek. Mikor kész volt a fogadás, akkor azt kérdi a nyúl a sündisznótól: - Na, mikor futunk? Azt mondja a sündisznó: - Holnap reggel, mikor a nyolcórás vonat megy. Azt mondja a nyúl: - Miért nem most? - Azért, mert haza kell mennem, hogy egyek. Holnap reggel nyolc órakor ebbe a pontos helybe legyünk mind a ketten. Na, a sündisznó hazament. Otthon a felesége várta az étellel. Miután megvacsoráztak, hát elmesélte a feleségének, ami történt. - Ni te, én fogadtam a nyúllal, hogy én jobban tudok futni, mint ő. Azt mondja a felesége neki: - Ne szamárkodj, hát hogy tudnál te jobban futni, mint a nyúl? - Hagyd csak el, majd kiokoskodjuk! Másnap reggel felkeltek, megreggeliztek, s kimentek a mezőre. De nem arra a föld végére mentek, ahol kellett, hogy találkozzanak a nyúllal, hanem a másik végére. Ott a feleségét a sündisznó beállította az egyik barázdába. Azt mondta neki: