Adatok a zalaszentgróti kastélypark avarfaunájához Somogyi Boldizsár 1 Kóbor Péter 1,2 1 Pannon Egyetem Georgikon Kar, 8360 Keszthely, Deák Ferenc u. 16. 2 Magyar Természettudományi Múzeum Állattár, 1088 Budapest, Baross u. 13. somogyi.boldi@gmail.com Összefoglalás A másodlagos, ember alkotta élőhelyek a természetes biotópok visszaszorulásával fontos szerepet tölthetnek be a biológiai sokféleség fennmaradásában, megőrzésében. Ilyen élőhelyként foghatóak fel a különböző parkok, ligetek. Ezek gerinctelen faunájának, közösségeinek ismerete fontos ismereteket adhat az ott jelenlevő viszonyokról, ezen ökoszisztémák állapotáról. Vizsgálatunk tárgyát a zalaszentgróti kastélypark adta, ahol a 2015. év vegetációs időszakában végeztünk avarfaunisztikai felméréseket. Eredményeink azt mutatták, hogy az élőhely talajon élő ízeltlábú közösségei még a viszonylag bolygatott állapot mellett is fajgazdagok, táplálékhálózatuk változatos. Eredményeinket további vizsgálatok alapállapotaként valamint más területekkel való összehasonlítás alapjaként kívánjuk felhasználni. 1. Bevezetés és irodalmi áttekintés Az urbanizáció hatására átalakul a természetes élettér, így a korábban jelen lévő genetikai diverzitás veszteségeket szenved (Vida, 1979). Az urbanizációs hatást követően kialakulhatnak természetszerű, ún. másodlagos élőhelyek, amelyeken az őshonos fajok egy része még megtalálható, de megjelenhetnek rajta új fajok is. Mivel ezek az élőhelyek egyre nagyobb területeket foglalnak el, így jelentőségük is megnő. A kastélyparkok olyan másodlagos élőhelyek, amelyek az ország területén sok helyen előfordulnak, és sok tájidegen faj mellett rendelkeznek az eredeti élőhely fajkészletével is. Ilyen a zalaszentgróti Batthyány-kastély parkja is, amelyet a 2011-ben kiadott Magyarország Élőhelyei. Vegetációtípusok leírása és határozója, ÁNÉR 2011 (Bíró és mtsai. 2011) című könyv P6-os jelzéssel, a Parkok, kastélyparkok, arborétumok és temetők az egykori vegetáció maradványaival vagy regenerálódásával kategóriába sorolja. Vizsgálatunk során a kastélypark avarlakó gerinctelenjeit, ezen belül is főként a hasznos értékes fajokat kívántuk felmérni. Ezek a szervezetek fontos szerepet töltenek be az élőhely életében, főleg a lebontó (Szentesi és Török, 1997) és növényeket károsító szervezeteket prédáló csoportok. 2. Anyag és módszer 1
A vizsgálat a zalaszentgróti Batthyány-kastély parkjának területén zajlott. A mintavételi pontokat avarborítás és zavarásnak való kitettség alapján osztottuk be. A mintavételek három időpontban zajlottak: 2015. március 29-én, április 26-án és június 26-án. A mintavételekhez 30cm szájátmérőjű avarrostát használtunk. A rostált mintákból a nagyobb szabad szemmel is jól látható élőlényeket helyben válogattuk, a megmaradt mintaanyagot pedig laboratóriumban mikroszkóp alatt néztük át. A határozáshoz a Fauna Hungariae köteteit használtuk, legnagyobb pontosságra a bogárcsaládoknál törekedtünk. A meghatározott egyedek alapján fajlista készült melyet a terepi jegyzőkönyvek alapján értékeltünk. A jegyzőkönyvek adatai alapján 3 élőhely-kategóriát állítottunk fel: 1. típusú élőhely: kevéssé korhadt avar; állandó bolygatás (fűnyírás, sétálók, stb.) 2. típusú élőhely: közepesen-erősebben korhadt avar; elhanyagolható bolygatás 3. típusú élőhely: erősen korhadt, halmozott avar; alkalomszerű, de jelentős bolygatás (száraz levelek halmozása) 3. Eredmények és értékelésük Eredményeink alapján a 2. típusú élőhely a legfajgazdagabb, ez összhangban van Gray (1989) növekvő zavarási hipotézisével, mely szerint a zavartabb helyek fajkészlete alacsonyabb. Az általunk fellelt fajok közül a következőket emelnénk ki: Isopoda Oniscidae Armadillidium pictum (Brandt, 1833) Jellemzően lomberdőkben található, de ritkábban fenyvesekben is előfordulhat. Jellemzően fakorhadék alatt vagy egyéb növényi korhadékban, esetleg kövek alatt vagy nedves mohapárnában élnek. Hazánkban eddig csak az Északiközéphegységből gyűjtötték (Farkas és Vilisics, 2013). Heteroptera Tingidae Corythucha ciliata (Say, 1832) Tápnövénye a közönséges platán (Platanus x acerifolia). A levelek fonákját szívogatja, amelyek ennek hatására az erek mentén elsárgulnak. Nagyobb mértékű károsítás esetén korai lombhullást okozhatnak, és ha ez az állapot több egymást követő évben sem enyhül, az a fa halálához is vezethet (Kondorsy, 2012). Coleoptera Nitidulidae Glischrochilus quadrisignatus (Say, 1835) A négyfoltos fénybogár nagyjából ötven éve behurcolt alkalmi kukorica kártevő. Hazájában, Amerikában almakártevőként tartják számon. Erjedő cukortartalmú anyagokon (pl. rothadó gyömölcsök) és a fák kicsorgó nedvén fordul még elő (Szeőke, 2012). Coleoptera Coccinellaidae Harmonia axyridis (Pallas, 1773) A harlekinkaticát Kelet-Ázsiából hurcolták be a levéltetvek elleni biológiai védekezés céljából. A rovar lárvái azonban a levéltetveken kívül az őshonos ragadozó fajok egyedeit, valamint többek között a lepkefajok petéit is elfogyasztja. Az 2
őshonos katicafajokat kiszorítja élőhelyükről, mivel agresszívebb, falánkabb és mozgékonyabb ezeknél (Markó és Pozsgai, 2009). További említést érdemlő csoport a ragadozó életmódú és ezáltal a biocönózisok felépítésének szabályozásában résztvevő százlábúak (Chilopoda gen. sp.). A bogarak rendjéből (Insecta: Coleoptera) az előkerült holyvák kiemelendők (Staphylinidae). Nedvesebb, nagy humusztartalmú talajoknál vagy vizek közelében fordulnak elő a legnagyobb számban. Legtöbb fajuk ragadozó, de előfordulnak köztük, gombaspórákkal, -fonalakkal táplálkozó, viráglátogató és moszatevő fajok is (Merkl és Vígh, 2009). Továbbá említést érdemel három, rovarevő ragadozó futóbogár-faj is: Acupalpus meridianus (Linnaeus, 1761), Bembidion assimile (Gyllenhal, 1810), Bembidion lampros (Herbst, 1784). 3
1. Ábra: A fellelt fajok előfordulása élőhelytípus szerint 4
4. Következtetések és javaslatok Vizsgálatunk alapján megállapítható, hogy a park azon részeinek fajkészlete a leggazdagabb, amelyek viszonylagos háborítatlanságot élveznek. A park fajai között ugyan jelen vannak adventív és mezőgazdasági szempontból kártékony fajok, ám ezek mellett megtalálhatók itt olyan taxonok is melyek értékesek a park, mint élőhely közösségeire nézve. Ezen lebontó és ragadozó taxonok közül további, természetvédelmi szempontból értékes fajok előkerülése is várható. Vizsgálatunk alapján a következő javaslatokat fogalmazzuk meg: 1. A kastélypark gerinctelen-faunájának további, kiterjedtebb monitoringja, különös tekintettel azon taxonokra és az őket célzó gyűjtési módszerekre melyekből védett, veszélyeztetett vagy ritka fajok előkerülése lehetséges. 2. A park kezelése során jelen eredmények (valamint ezek folytatásának) figyelembevétele. Ez alatt azt értjük, hogy fenn kell tartani viszonylag bolygatatlan részeket, ahol a természetes fás élőhelyekre jellemző folyamatok hacsak részben is, de érvényesülhetnek. Ez mind természetvédelmi, mind parkfenntartási szempontból kívánatos. Természetvédelmi szempontból emeli a park, mint helyi jelentőségű természetvédelmi terület jelentőségét. A parkfenntartás szempontjából pedig a fajgazdag lebontó és ragadozó gerinctelen-közösségek megőrzése fontos. 5
5. Felhasznált irodalom Biró M. Bölöni J. Molnár Zs. (2011): P6 Parkok, kastélyparkok, arborétumok és temetők az egykori vegetáció maradványaival vagy regenerálódásával. In: Bölöni J. Molnár Zs. Kun A. (szerk.): Magyarország Élőhelyei, MTA ÖKI Vácrátót Endrődi S. (1960): Ormányosbogarak II - Curculionidae II. X. kötet (Coleoptera V., Strepsiptera) 5. füzete, Fauna Hungariae Farkas S. Vilisics F. (2013): Magyarország szárazföldi ászkarák faunájának határozója (Isopoda: Oniscidea), Kaposvár. Kondorosy E. (2012): Adventív poloskafajok Magyarországon. Növényvédelem, 48 (3): 94 107 Markó V. Pozsgai G. (2009): A harlekinkatica (harmonia axyridis pallas, 1773) (Coleoptera, Coccinellidae) elterjedése Magyarországon és megjelenése Romániában, Ukrajnában, Szeőke K. (2012): A kukorica kártevői és tüneteik, Székesfehérvár. Gray, J. S. (1989): Effects of Environmental Stress on Species Rich Assemblages. Biological Journal of the Linnean Society. 37, 19-32. Szentesi, Á. Török, J. (1997): Állatökológia egyetemi jegyzet, Kovásznai Kiadó Budapest Vida G. (1979): Természetes génbankok: pótolhatatlan erőforrásaink. MTA Biológiai Osztály Közleményei. 22, 351-360. Győrffy J.: Cickányormányosok - Apionidae (10 ábrával) X. kötet (Coleoptera V., Strepsiptera) 3. füzete, Fauna Hungariae Kaszab Z. (1962): Levélbogarak - Chrysomelidae. IX. kötet (Coleoptera IV.) 6. füzete, Fauna Hungariae Mazur, S.: Sutabogarak Histeridae VII. kötet (Coleoptera II.) 14. füzete, Fauna Hungariae Székessy V. (1963): Holyvák I. - Staphylinidae I. VII. kötet (Coleoptera II.) 5. füzete, Fauna Hungariae Lucht, W. és Merkl O. (1993): Különböző csápú bogarak II. Diversicornia II., Álpattanóbogarak, tövisnyakú bogarak, merevbogarak Cerophytidae, Eucnemidae, Throscidae VIII. kötet (Coleoptera III.) 3. füzete, Fauna Hungariae 6