Amerikából jelentem - 2009 október 19. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még értékelve Givenincs Amerikából jelentem Mérték - 1/5 2/5 3/5 4/5 5/5 Amióta Long Island-nek ezen a részén élek, amerikai ismerőseim gyakran kérdik, jártam-e már az amityville-i horrorháznál. Ha nem, azonnal utazzak oda és mondjam el a benyomásaimat, mit tapasztaltam, éreztem-e valami ördögit, hátborzongatót. Miért is kéne egy ilyen szép helyen furcsaságok után kutatni? 28 nap az új, hőn áhított otthonban. Ennyit bírt ki a Lutz család a nyomás alatt. Az ezalatt az idő alatt történtekből Jay Anson írt nagysikerű könyvet, melyet hamarosan meg is filmesítettek. 1. oldal (összes: 6)
De mi is történt? A család szinte az első naptól kezdve furcsaságokat tapasztalt. Az események sokszínűségét úgy élték meg, "mintha valamennyien különböző házban" éltek volna. A nyomott hangulatot eleinte a költözésnek, az új helynek tulajdonították, ám a veszekedős hangulat nemcsak a gyerekekre volt jellemző, a feszültség a felnőtteken is érezhető volt. George minden éjjel 3 óra 15 perckor (emlékeztek az időpontra?) felébredt és késztetést érzett, hogy ellenőrizze a csónakházat, de persze soha nem talált semmit. Gyakran napokig nem tisztálkodott, fázós lett, így a házban állandóan hatalmas tűz égett, rövid idő alatt sokat fogyott és agresszív lett a gyerekekkel. Az események azonban nemcsak lelki természetűek voltak. A ház tele volt hangokkal, zörejekkel, megmagyarázhatatlan zajokkal. Ajtók, zárak, ablakok rongálódtak meg, a harmadik éjjel pedig arra ébredtek, hogy a hatalmas bejárati ajtót valami tövéből kiszakította. Borzalmas bűz árasztotta el a házat, zöld trutyi áradt a falakból, ellepve a játszószobát, lefolyva a hallba. Az egyik napon, a téli hideg ellenére, legyek hada lepte el a házat. Egyik óráról a másikra Cathy testét vörös foltok borították el, máskor az ágy felett levitált, egyik alkalommal pedig az éjszaka közepén kilencven évet öregedett. A család felfedezett egy kicsi szobácskát az egyik fal mögött, mely a fényképeken sosem volt látható, s melynek közelében a kutyájuk, Henry vicsorítani és őrjöngeni kezdett. A kutya maga is roppant kiszámíthatatlan lett. Az egyik szökési kísérlete során majdnem felakasztotta magát a hátsó udvarban. 2. oldal (összes: 6)
Kislányuk, Missy hallucinálni kezdett egy Jodie nevű malacdémonról, mely vörös szemeivel riogatta a családot. Maga a ház is mintha ördögi külsőt öltött volna. A második emeleti hálószoba ablaküvegein izzó vörös szempárok lebegtek. Az emeleti ablakpár az ördög szimbólumává vált. A szomszédok lassan már megközelíteni sem merték a házat. Tanácsokkal viszont bőven ellátták a Lutz házaspárt. Valamennyien a "Miatyánk"-ot javasolták a misztikus erők ellen, ám amikor a család imádkozva végigjárta a házat, egy sírontúli hang így szólt: "Abbahagynák, kérem!?" (Illedelmes gonosz lélek lehetett.) Bizony ezen események egy idő után kibírhatatlanokká váltak és a család miután egy patás állat nyomát találta a ház körül, úgy döntött, hogy ebből ennyi elég volt. Az utolsó percek sem voltak könnyűek, amíg a legszükségesebbeket összeszedték fekete, bűzös iszap zubogott a lépcsőkön, a ház morgott és a falak mozogni kezdtek. George, Cathy és a gyerekek mindenüket hátrahagyva menekültek Cathy édesanyjának házába és soha többé nem tértek vissza az Ocean Avenue 112-be. Mi sem természetesebb, hogy azonnal elindult a vizsgálódás, ebben az esetben több szinten is. A rendőrség, a paranormális jelenségeket vizsgáló kutatóintézet, és persze a média. Senki nem talált sem magyarázatot az eseményekre, sem semmilyen arrautaló jelet, miszerint az előbbiekben leírtak 3. oldal (összes: 6)
igazak lennének. Az atya, aki megszentelte a házat, tagadta, hogy valaha is járt arra, egyetlen környékbeli ezermester sem javított tövestül kiszakított ajtókat, ablakokat az Ocean Avenue 112-ben. Természetesen a paranormális erőkben hívők kamerákat állítottak fel a házban. Egyik ilyen megfigyelés alkalmával (?) készült a híres kép, mely egy kisfiú szellemét ábrázolja. Egymást követték a perek. A házaspár még hazugságvizsgálaton is átesett és megfelelt. A ház pedig tovább élte életét. A róla íródott könyv körül is bőven akadtak horrorisztikus események. A hölgy, aki magával vitt egyes fejezeteket, hogy azokat nyelvileg lektorálja, lakástűz áldozata lett. Minden elégett, kivéve a kéziratot. A házat fotózó fényképész autóját lángokban találta. A történetből készülő filmet is balesetek sorozata övezte. A George-t alakító James Brolin a forgatás első napján liftbe szorult, a második nap a stúdióban kifordult a bokája. Természetesen ő tökéletesen meg volt győződve a gonosz erők jelenlétéről. Ennek ellenére a hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy a történet kitalált. George Lutznak minden oka megvolt rá, hogy ezt a sajátos történetet kitalálja. Komoly pénzügyi és családi problémákkal küzdött, nem fizette ki a számláit, és rendkívül erős stressz alatt állt. A család természetesen tagadta a vádakat és a könyv második részében továbbra is állította, hogy történetük valós. Bármi is történt több, mint húsz évvel ezelőtt ebben a csendes városkában, végképp megváltoztatta az ottlakók életét. Gonosz erők, démonok, csak egy elborult elméjű gyilkos és egy taplraesett család? Egy bizonyos, a történet fennmaradt és az amitivylle-i kísértetház bevonult a szellemtörténetek klasszikusai közé. Könyvek jelennek meg róla a mai napig, a klasszikus filmet többször is átdolgozták. A ház azóta is büszkén áll az Ocean Avenue-n, azonban a jelenlegi lakók, akik már több, mint tíz éve élnek itt, semmilyen gonosz erővel nem találkoztak. A szellemvadászokból, túristákból jócskán elegük van. A 112-es házszámot, mint az a képen is látszik, 108-ra módosították és a legendás ördögi szemekre emlékeztető második emeleti ablakpárt modernebbre, barátságosabbra cserélték. 4. oldal (összes: 6)
Ottjártunkkor, mert persze ezt én sem hagyhattam ki, semmilyen rossz érzés nem fogott el. Nem éreztem ártó szellemek jelenlétét a kedves, virágos utcában. A "horrorházban"-ban jelenleg lakó család éppen a hatalmas ebédlőben békésen ücsörgött a kanapén és az "Amerikai Megasztár"-t bámulta. Gonosz szellemeknek se híre, se hamva az Ocean Avenue 112-es szám alatt. Legalábbis nekem nem jelentek meg. Mindenki döntse el maga, vajon igaz történet, csak mese az amityville-i horror. A filmrészletek az Horror 2005-ös változtából valók, a fényképek saját készítésűek. Garbutt Katalin Szerző a Flag Polgári Műhely tagja 5. oldal (összes: 6)
Tweet (adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 6. oldal (összes: 6)