DANIEL ESTULIN ÖSSZEESKÜVÉS Tényfeltáró kötet a világot irányító titkos társaságról ALEXANDRA
Tartalom 5
Bevezetés 1954-ben találkoztak első alkalommal egymással a világ legnagyobb hatalommal és befolyással rendelkező emberei - a holland királyi ház és a Rockefeller család védnöksége alatt - egy hollandiai kisvárosban, Oosterbeckben, a Bilderberg nevű luxushotelben. Egy teljes héten át tanácskoztak a világ jövőjéről. Amikor az üléssorozat véget ért, megegyeztek, hogy ezentúl minden évben tartanak egy találkozót, hogy véleményt cseréljenek, illetve megvitassák a nemzetközi ügyeket. A csoport a Bilderberg Klub nevet vette fel. Ettől fogva évente összegyűlnek valahol egy luxushotelben, hogy az emberiség jövőjéről döntsenek. A klub tagjai közé választotta többek között Bill Clintont, Paul Wolfowitzot, Henry Kissingert, David Rockefellert, Zbigniew Brzezinskit, Tony Blairt és más vezető politikusokat, üzletembereket, kormánytagokat, bankárokat és újságírókat a világ minden részéről. Ennek ellenére a több mint ötven éve zajló találkozókon a sajtó soha nem lehetett jelen, a jelenlévők döntéséről egyetlen közleményt sem adtak ki, ahogy a Bilderberg-találkozók jegyzőkönyvei sem kerültek soha nyilvánosságra. A Bilderberg Klub vezetői azzal indokolták ezt a titkolózást, hogy a résztvevők így szabadon kifejthetik a véleményüket, nem kell tartaniuk attól, hogy szavaik nagy nyilvánosságot kapnak. Ha nem így járnának el, állítják a bilderbergiek, akkor a résztvevők a sajtónyilvánosságot szem előtt tartva kénytelenek lennének megválogatni a szavaikat. Kétségtelen, hogy ez a diszkréció lehetővé teszi a klubtagoknak a szabadabb hangvételű tárgyalásokat, ám válasz nélkül hagyja az alapvető kérdést: miről beszélnek a világ legbefolyásosabb emberei ezeken a találkozókon? 7
Mindegyik modern demokratikus rendszer védi a magánélethez való jogot, és garantálja bizonyos adatok védelmét, de a közösségnek nem áll-e jogában megtudni, hogy miről tárgyalnak politikai vezetőik, amikor saját országuk legvagyonosabb üzletembereivel találkoznak? Mi garantálja a polgárok számára, hogy a Bilderberg Klub nem hatalmi játszmák és titkos lobbitevékenységek színtere, ha eltitkolják a közvélemény elől, miről beszélnek képviselőik a klub titkos gyűlésein? Miért zajlik a davosi Világgazdasági Fórum és a G8-ak valamennyi találkozója több ezer újságíró jelenlétében, hogy másnap minden újság a címlapon hozza az ott történt események híreit, miközben a Bilderberg Klub találkozói titkosak - holott ez utóbbin minden évben részt vesz a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az USA Központi Jegybankjának elnöke, a világ száz leghatalmasabb vállalatának (többek között a Daimler Chrysler, a Coca-Cola, a British Petroleum, a Chase Manhattan Bank, az American Express, a Goldman Sachs és a Microsoft) elnöke, az Egyesült Államok alelnöke, a CIA és az FBI igazgatója, a NATO vezetői, amerikai szenátorok és a kongresszus tagjai, európai államok miniszterelnökei, az ellenzék vezetői, valamint a világ vezető újságainak főszerkesztői? Igazán meglepő, hogy a média vezető csatornái közül egyik sem tartja említésre méltónak olyan gazdasági szereplők találkozóját, akiknek közös vagyona messze meghaladja az Egyesült Államok polgárainak összesített vagyonát, miközben egyébként bármelyik tag utazása már önmagában is vezető hírként szerepel a televíziók híradóiban. Ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak én is. Tizennégy évvel ezelőtt ezek a kérdések kényszerítettek rá, hogy belekezdjek abba a felderítő munkába, amely élethivatásommá vált. Lassan, rétegről rétegre haladva törtem át magam a Bilderberg Klub működését övező titoktartás falain - ezt azonban nem tudtam volna megtenni a szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadó" belső klubtagok, illetve külső résztvevők segítsége nélkül. A legmélyebb hálával és elismeréssel tartozom nekik, mivel a tőlük származó felbecsülhetetlen értékű információk nélkül ez a könyv soha nem jöhetett volna létre. Az olvasó nyilván megérti, hogy védelmük érde- 8
kében egyetlen személyt sem említek név szerint a valódi hősök közül. Most névtelenül köszönöm nekik, hogy segítettek kinyomozni, mi hangzott el a fényűző hotelek zárt ajtói mögött, ahol a Bilderberg-tagok tartották éves ülésüket. Mielőtt belépnénk ennek az exkluzív klubnak a világába, fontos leszögeznünk, hogy nincsenek abszolút gonosz", sem abszolút jó" szervezetek vagy egyének. Élnek hatalmas és befolyásos emberek, akiket magasabb eszmék és alapelvek irányítanak, mint a könyvemben bemutatott manipulatív titkos klubot és oldalhajtásait. Még magáról a klubról is elmondható, hogy alapító tagjainak eredeti szándéka világunk megjavítása volt, igaz, hogy ez a szándék azon az apa mindent jobban tud" tekintélyelvű meggyőződésen alapult, mellyel a római katolikus egyház atyáskodik a kereszténység felett. A Bilderberg Klub azonban sajnálatos módon hamar túllépett ezen a - kezdetben valóban nemes - szándékon, és az idealisztikus kezdetek után világuralmi árnyékkormánnyá vált, mely éves gyűlésein teljes titokban dönt arról, miképp váltsa valóra terveit. Ez a szervezet azzal fenyeget, hogy elveszi tőlünk a szabad önrendelkezés jogát. Ráadásul a telekommunikációs technológia fejlődésével, illetve a magatartás-kutatás és viselkedésszabályozás terén szerzett hatalmas tudás, illetve új módszerek megalkotásával mindez egyre könnyebbé válik. Az egyéni viselkedés megváltoztatása, mely a történelem régebbi korszakaiban csak gonosz szándékként volt jelen, mára nyugtalanító valósággá vált. Az összes új lépés, ha csak önmagában nézzük, egyszerű tévedésnek tűnhet, ha azonban egy folyamat állomásaiként vizsgáljuk őket, akkor mindez a totális elnyomás irányába mutat. Eljött hát az ideje, hogy a színfalak mögé pillantsunk. Válaszúthoz érkeztünk. És az út, melyet a továbbhaladáshoz választunk, az emberiség jövőjéről fog dönteni. Ha szeretnénk megőrizni azt a szabadságot, melyet nagyapáink vívtak ki a II. világháború harcaiban, akkor rá kell ébrednünk, hogy melyek is a Bilderberg Klub - valamint párhuzamos társszervezeteinek - valódi céljai és tevékenységei. Nem a gondviselés dönti el, hogy visszaesünk-e abba az új sötét középkorba", melyet kiterveltek számunkra - mindez 9
csakis rajtunk áll! Az, hogy a következő évszázadba globális, hi-tech rendőrállamként, vagy szabad emberek közösségeként lépünk-e át, azon múlik, hogy most hogyan cselekszünk. Ha nem tesszük fel a megfelelő kérdéseket, akkor soha nem találjuk meg a helyes válaszokat sem. Pontosan ezeket a kérdéseket igyekszik megfogalmazni A pénzemberek szövetsége. Daniel Estulin 2006. szeptember 22.
ELSŐ RÉSZ A Bilderberg Klub: A világ urai A nyugati világ leggazdagabb, gazdaságilag és politikailag leghatalmasabb és legbefolyásosabb embereinek érdekszövetsége, mely titokban összeül, hogy eltervezze azokat az eseményeket, melyek később aztán spontán lezajló folyamatoknak tűnnek..." (The Times, 1977) Nehéz átnevelni a nacionalizmus szellemében felnőtt embereket, hogy szuverenitásuk egy részéről lemondjanak egy nemzetek felett álló testület kedvéért." (Bernhard herceg, a Bilderberg Klub egyik alapítója) A világesemények, legyen szó nemzeti vagy kereskedelmi ügyekről, soha nem a véletlen művei: és az esetek többségében azok tervezik, illetve irányítják őket, akik a pénzügyeket irányítják." (Denis Healy, egykori brit védelmi miniszter) 11
Első fejezet Szembesítés (2003) Az alkony vörös és arany színeiben pompázott a francia kisváros, Versailles égboltja, az este mégis igen sivárnak tűnt. Ahogy az utcákat jártam, egy helyet keresve, ahol szomjamat csillapíthatnám, mindent megült a tikkasztó, párás hőség. Mintegy háromszáz méterre a híres Trianon Palace Hoteltől egy lerobbant kocsma került az utamba, melynek ajtaja felett patkó alakú cégér himbálózott. A bíbor és zöld színekben játszó kocsmabelsőre ráfért volna egy alapos festés, és a luxushotel, illetve a kocsma sivárságának szembeötlő kontrasztja mellbe vágott: tényleg az lenne a sorsunk, hogy visszatérjünk egy olyan világba, ahol csak két osztály létezik, gazdagoké és szegényeké, uralkodóké és dolgozóké, hogy olyan rendszerben éljünk, mely a feudális nagyurak és jobbágyok világára emlékeztet egyetlen világkormány irányítása alatt? Erről a tervről csak kevesen mertek tudomást venni, én pedig ma éjszaka belefáradtam a szabadságunkat fenyegető veszélyt leleplező bizonyítékok keresésébe. Nem beszéltem meg senkivel sem interjút. A hétköznapi tevékenységek vigasztaló egyhangúságára és a mindennapi fecsegés lármájára vágytam. A kocsmából kiáradó étvágygerjesztő illatok hatására felébredt bennem a vágy egy jó habos kávé iránt, és beléptem az ajtón. Odabent nem volt szabad szék, csak a bárpult mellé tudtam állni. Nekitámaszkodtam a pultnak, és leadtam a rendelésem Velem 13
szemben likőröspalackok, csészék és poharak tömkelege sorakozott a falipolcokon. A kávéfőző gép a pulton állt. Jobbra mögöttem walesi turisták társaságában egy bőrkesztyűt és utazósapkát viselő púpos férfi ült az összetolt asztalok mellett. Épp azon tűnődtem, vajon miért visel valaki kesztyűt ilyen fülledt melegben, amikor az állán hatalmas anyajegyet viselő kövér hölgy elmagyarázta a turistáknak, hogy az illető zongorista, akinek óvnia kell a kezét. Bal oldalamon, egy másik asztalnál lármás társaság kártyázott. Az egyik rövidlátó játékos felkeltette a figyelmemet. Képzeletemben úgy jelent meg, mintha most lépett volna le egy Van Goghfestményről. A kopasz, petyhüdt férfi idősebb volt a többieknél, túlméretezett szürke öltönyt viselt, mely ahelyett, hogy karcsúsította volna, még kövérebbnek mutatta. Hatalmas szarukeretes szemüvege felnagyította véreres, könnyben úszó szemét, mellyel a többiekre pislogott. Sűrű szakálla állandó árnyékot vetett az állára és az állkapcsára, szája felett ősz csíkokkal tarkított, rendetlenül megnyírt bajusz ékeskedett. Rumot rendelt, megtömte a pipáját, és szórakozottan nézte a játékot. Már rég elmúlt nyolc óra, a párizsiak vacsoraideje, a szalonból zongora hangját és a fellelkesült gyerekek kiabálására válaszoló hangos ugratások, majd az ezt követő nevetés zaját hallottam. Ahogy kifizettem a kávémat, a kocsmáról kialakult első benyomásom is megváltozott. Lehet, hogy a hely annyira népszerű, hogy a tulajdonosnak nem volt ideje kipofozni. Ez a gondolat felbátorított. - Szeretnék pár szót váltani önnel. - Éreztem a mögöttem álló alak leheletét a tarkómon. Ösztönösen jobbra fordultam. Senki sem volt ott. - Maradjon ülve, kérem - suttogta egy másik hang. Éreztem, hogy felborzolódnak az idegeim. Hányszor zaklatott már a CIA vagy a Moszad, hányszor fenyegetett meg a helyi rendőrség, hány fényképet készítettek rólam a titkosszolgálatok! Újra a megszokott kerékvágásban haladnak a dolgok? Megfordultam a bárszékemen, hogy szembenézzek az arctalan hangokkal. - Látogatás a szegénynegyedben, ha jól sejtem? 14
A britnek tűnő úriember ügyet sem vetett piszkálódásomra. - Mr. Estulin, elnézést, hogy így rátörtünk, de nagyon szeretnénk beszélni önnel. - Petyhüdten kezet nyújtott, remélve, hogy esetleg elfogadom az üdvözlést. - Szükségtelen mondanom, hogy maximális diszkréciót kérünk öntől. Esetlen mondatszerkesztéséből azonnal megállapíthattam, hogy álművelt angol akcentusát valamelyik, a sikkes angol nyelv és modorosság tanítására szakosodott szélhámos irodalmártól" sajátította el - Honnan tudja a nevem? Nem emlékszem, hogy bemutatkoztunk volna. - Tudunk egyet s mást önről, Mr. Estulin - jelentette ki egy reszelős hang, mely ahhoz a szőke, széles vállú alakhoz tartozott, aki eddig az első férfi háta mögött állt. Nyilván a testőre volt. Jellegtelenségük okán magamban máris elneveztem őket Tweedle Dumnak és Tweedle Deenek. - Nyilván. Hátradőltem a székemen, és hagytam, hogy ránk telepedjen a csend. A hallgatás nekem kedvezett, bár ők is felhasználhatták fegyverként ellenem. Tweedle Dee lesütötte a szemét, kihalászta cigarettatárcáját elegáns zakója mellényzsebéből, majd vizsgálgatni kezdte. - Tudjuk például, hogy a Bilderberg-konferencia ügyében van itt. Sok éve követ már minket. Úgy tűnik, valamilyen úton-módon minden egyes találkozó pontos helyszínét ismeri, jóllehet a tagok többsége a konferencia előtt egy héttel tudja csak meg, hol fogunk összegyűlni. Sajnálattal kell elismernem, hogy hiába próbáltuk titokban tartani a működésünket, és tettünk meg minden szükséges óvintézkedést, úgy tűnik, ön ismeri a tárgyalások témáit, illetve jövőbeli terveink nagy részét. - Tweedle Dee újra felpillantott, és tekintete belefúródott az enyémbe. - Az ön fölbukkanása, Mr. Estulin, még egyes tagjaink kiválasztására is hatással volt. Egyszer azt hittük, hogy megcsíptük az emberét. Volt egy bizonyos tagtársunk, akit nem hívtunk meg a konferenciára, mivel azt hittük, hogy az illető az ön belső kapcsolata. Ha ön rosszul becsülte volna meg a konferencia időpontját, ez súlyos személyes következmé- 15
nyekkel járt volna gyanútlan tagtársunkra nézve. Az illető szerencséjére ön a helyszínen volt. Miközben hallgattam, végre az eszembe jutott, milyen akcentust próbál utánozni az ismeretlen: a kentit. - Honnan szerezte az információit? - kérdezte Tweedle Dum. Végigmértem a férfit, és visszafojtottam kitörni készülő vigyorgásomat. Végül ők" - a Bilderberg Klubot alkotó nemzetközi hatalmi és pénzügyi központok szigorúan titkos csoportjának képviselői vették fel velem a kapcsolatot. Bók volt ez számomra, még ha veszélyes fajta is. Most aztán észnél kellett lennem. - Fogalmazzunk úgy, hogy ez szakmai titok. Tweedle Dum csinosan nyírt bajuszkája és nagy, krumpliszerű orra megrándult erre a velős válaszra. Hatalmas, íves szemöldöke és apró szája volt, mely - engem megfélemlítendő - fagyos kis mosolyra húzódott. Valójában igen egyszerű és logikus módon szereztem meg az információimat. Mindig több nappal a Bilderberg-találkozó előtt érkeztem a helyszínre, ahol a gyűlésnek helyet adó ötcsillagos luxushotelben szálltam meg, amíg a Bilderberg-vendégek érkezésével a biztonságiak egy nappal a konferencia kezdete előtt ki nem penderítettek onnét. A szállodában töltött idő során megismerkedtem a pincérekkel és pincérnőkkel, illetve a személyzet más tagjaival. A nyitottabb embereknél puhatolózni kezdtem, és elmagyaráztam, hogyan működik egy Bilderberg-ülés, mi ez a titkos csoport, és mi fog történni szállodájukban az elkövetkező néhány nap során. Természetesen sokan nem hittek nekem, én azonban arra kértem őket, ne engem akarjanak a szavamon fogni, hanem egyszerűen csak figyeljék meg, mi történik a szállodában, és kiszolgálás közben figyeljenek oda, miről beszélgetnek a vendégek. Ezek után el tudják dönteni, kívánnak-e az én szememként és fülemként szolgálatot tenni az emberiség javára. Előnyömre szolgált az ötcsillagos szállodák személyzetpolitikája, nevezetesen az, hogy az alkalmazottaknak legalább négy nyelvet - angolt, franciát, németet és még egy választható nyelvet - kell beszélniük a vendégek kiszolgálásához. Ebből kifolyólag diszkréten kihallgathatták, és javarészt 16
meg is értették a konferencián zajló beszélgetések többségét. Ahogy telt az idő, az általam megkörnyékezett pincérek is észrevették a rendőrség, a titkosszolgálatok jelenlétét, a résztvevők titkolózását, és ennek hatására lassan elhitték, hogy amit tőlem hallottak, az igaz. Közülük néhányan úgy döntöttek, segítenek nekem, én pedig kijelöltem több helyi, kocsmát, ahol feltűnés nélkül találkozhattunk. Nagy megkönnyebbülésemre a jelenlegi bár nem ilyen hely volt. Tweedle Dee jelenléte garantálta, hogy ha a hotelben dolgozó bármelyik embert a társaságomban látják, az illető azonnal repült volna Tweedle Dee jobb kezét a bal nadrágzsebébe csúsztatta, hogy a szétnyíló zakószárnyak alól kilátszódjék a mellényzsebéből induló óralánc. - Ön valóságos rejtély számunkra, uram - vetett Tweedle Dum jelentőségteljes pillantást a kijáratra, majd halk, de határozott hangon azt mondta. - Kérem, kövessen minket az utcára, ott nyugodtabban beszélgethetünk. Kíváncsi voltam, ezért beleegyeztem. Mostanra a hotel teraszát övező távoli fasor felett hatalmas korongként ragyogott a hold. Előttem hunyorogva égtek az utcai lámpák. Az út mentén sorakozó kávézók teraszairól halk beszélgetésfoszlányok és távoli kutyaugatás hangja ütötte meg a fülem. Mi hárman perceken át csendben álltunk. - Miért követ minket mindenhová? - kérdezte Tweedle Dee. - Maga egyetlen neves újság számára sem dolgozik. A cikkei viszont kellemetlenséget okoznak a tagjainknak. Számos amerikai szenátor, illetve a kanadai parlament több tagja is kénytelen volt lemondani a részvételt éves találkozóinkról, mivel ön meghívott vendégnek nevezte őket. Nincs ez így rendjén - jelentette ki Tweedle Dum. - A Bilderberg-csoport, Mr. Estulin, privát fórum, ahol bizalmas, baráti és szigorúan magánjellegű beszélgetéseket folytatnak egymással az üzleti világ befolyásos tagjai. Politikusokat azért hívunk, hogy megosszák személyes és szakmai tapasztalataikat a csoporttal. Mindezt abban a reményben tesszük, hogy az ilyen típusú beszélgetések áthidalhatják a magas rangú politikusok és a világ népeinek valós igényei között tátongó szakadékot. Semmi 17
lyen módon nem próbálunk hatást gyakorolni a kormányzati politikára vagy döntéshozásra. - Egy lószart nem! - csattantam fel. Éreztem, hogy nyakizmaim megfeszülnek. Kirobbant belőlem a felháborodás. - Ha a kitartó újságírók nem tesznek meg minden tőlük telhetőt, akkor Kanada mára a kiterjesztett Egyesült Államok része lenne. Miért gyilkolták meg az embereik Aldo Morót? - Jól tudja, hogy semmit sem mondhatunk, Mr. Estulin. Jómagam pedig nem vitatkozni jöttem önnel, uram - nézett rám Tweedle. - Túlságosan nagy kérés lenne, hogy ez a beszélgetés maradjon szigorúan köztünk? - Általában nem titkolok el egyetlen beszélgetést sem, különösen akkor nem, ha az a Bilderberg Klubot érinti. Rájöttem, hogy ostobán cselekedtem, ám pillanatnyilag élveztem a lehetőséget, hogy alattomban működő Nemezisem arcába" vághatom a titkos terveik által kiváltott elnyomott frusztrációmat. Talán ha sikerülne belehajszolnom Tweedle Dee-t, hogy elveszítse a fejét, próbáltam racionalizálni a dolgot, akkor rájöhetek, miről is szól valójában ez a látogatás. Ehelyett azonban beszélgetőtársam még percekig papolt nekem a közösségvállalás erényéről, a nemzetek közti együttműködésről, az éhező afrikai gyerekekről... előadta a szokásos propagandaszöveget. Próbáltam a mondanivalójára összpontosítani, hamarosan azonban azon kaptam magam, hogy Tweedle Dum arcát figyelem. Vagy kifejezéstelenül mosolygott, vagy a bajszát nyalogatta. - Elintézhetjük, hogy fáradozásai igazán kifizetődőek legyenek, Mr. Estulin. Figyelmem visszatért Tweedle Dee-hez. - Milyen feltételeket kíván szabni? - kérdezte. Újra a néma Tweedle Dumra néztem, hogy felbecsüljem, mennyire érdekli a válaszom. Mereven bámult maga elé. Tweedle Dee a cigarettájával babrált, gyengéden ütögette, miközben alsó ajkát beharapva merengett. Tekintete nem is igazán a cigarettára szegeződött, hanem valahová a távolba meredt, úgy várta a válaszomat. 18
- Amennyiben a hallgatásom a feltétel, úgy szeretném, hogy a jövőben az összes Bilderberg-találkozó kerüljön nyilvánosságra. Azt akarom, hogy szabad és akadálytalan bejutást biztosítsanak minden újságíró számára, aki szeretne megjelenni az eseményen. Minden konferencia anyagát tárják a nyilvánosság elé, a résztvevők névsorát még az esemény előtt adják közre. Semmi CIA, fegyveres őrök, kutyák, őrző-védő szolgálatok, és mindenekfelett SEMMI TITKOLÓ- ZÁS! - Tudja, hogy ezt nem tehetjük meg, Mr. Estulin. Ehhez túl nagy a tét, és a játék a végéhez közeledik. - Akkor, uram - feleltem -, el kell viselniük engem, amíg a bíró le nem fújja a meccset. Tweedle Dee bólintott a maga illedelmes modorában. - Akkor hát, Mr. Estulin, szép esténk volt. Sajnálom, hogy feltartottuk. - Tweedle Dum megemelte a kalapját, és a főnöke nyomában kisétált. Csak ekkor jöttem rá, mi mindent kockáztattam. Ez nem egyszerű beszélgetés volt a Bilderberg megbízottai és köztem - hanem
Második fejezet A Hegylakó (1992) A Bilderberg Klubnak nevezett titkos társaság ügyeibe egy őszi napon, 1992 októberében keveredtem bele először, méghozzá egy Párizsban élő orosz emigráns telefonhívása révén. Az illető olvasta az egyik New York-i székhelyű orosz napilapban megjelent cikkemet, melyet családunk erőszakos száműzetésének tizedik évfordulójára írtam, és szeretett volna találkozni velem, hogy bizonyos komoly jelentőséggel bíró ügyről" beszéljen velem. Hetekkel később találkoztunk Toronto ismert spanyol éttermében, a Segoviában, mely a Yonge Street - a világ leghosszabb utcájának - főútvonala mellett áll. Amikor megtettem azt a sorsdöntő lépést, hogy találkoztam ezzel az emberrel - akinek a nevét nem fogom nyilvánosságra hozni, nevezzük egyszerűen Vlagyimirnek -, egy párhuzamos világegyetembe léptem, ahol a piros azt jelentette: gyerünk", a zöld azt jelentette: tűz"; sárga, kék, narancs és bármilyen más szín pedig egyszerűen nem is létezett. Ez a világ az emberek többsége számára végletesen kiszámíthatatlan és kiismerhetetlen, kivéve a kiválasztott kevesek szűk csoportját, akik valamiképpen kapcsolatban állnak a kémelhárítás kísérteties alakjainak világával. Ez a párhuzamos világ a hétköznapi életben az emberiség túlnyomó többsége számára láthatatlan marad, de higy- 20
gyék el nekem, létezik, és valóságos pöcegödre a kétszínűségnek, a hazugságoknak, a burkolt gyanúsítgatásoknak, a kétértelmű megjegyzéseknek, a zsarolásnak és megvesztegetésnek. Ez a kettős és hármas ügynökök, a megvásárolható lojalitás, a pszichotikus profi gyilkosok, szerencsevadászok és zsoldosok világa, akiknek fő bevételi forrását a legmocskosabb, legaljasabb kormányzati megrendelésre végrehajtott felforgató tevékenységek jelentik - olyan küldetések, melyek soha nem kerülhetnek napvilágra. Ezek az emberek egész életüket pengeélen táncolva élik le, és a veszély leghalványabb jelére felszívódnak. Amennyiben az emberek többségéhez hasonlóan az olvasó is azt hiszi, hogy ilyesmi csakis a James Bond filmekben létezik, ki kell ábrándítanom: ez a párhuzamos világ napi szinten határozza meg, hogy mit látunk, mit hallunk, mit olvasunk. Ahhoz, hogy az ember életben maradjon ebben a világban, az ő szabályaik szerint kell játszania: soha nem ítélhet meg senkit a tettei alapján, és nem hihet el szinte semmit abból, amit a másik mondani készül neki. Az ő világukban egyetlen valódi fegyverünk a rendkívül finomra hangolt hatodik érzék lehet, mely jó esetben épp elég időt biztosít számunkra, hogy életben maradjunk addig, amíg kitalálhatjuk, mi zajlik körülöttünk. Amikor beléptem ebbe a valóságba, olyan perverz és gonosz világba merültem bele, mely kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkemben. Láttam profi, díjakkal elismert oknyomozó újságírókat, akik olyan idegsokkot kaptak, hogy azóta is képtelenek felfogni azoknak a dolgoknak az igazságát, melyeknek szemtanúi voltak. Én érkeztem elsőként a Segoviába, rendeltem egy italt, és a sarokban helyet foglalva várakoztam. Tíz perc múlva megjelent Vlagyimir - magas, szikár, elegánsan öltözött férfi. Ahogy mellém ért, két ujjával könnyedén megérintette a vállam, lepillantott, és intett a pincérnek: - Whiskyt kérek. Hangjában alig észrevehető orosz akcentus érződött, egy olyan férfi ismertetőjele, aki élete tekintélyes részét külföldön töltötte. Velem szemben ült le. Vlagyimir a tolla hegyével lepöckölt egy na- 21
rancssárga cérnaszálat ropogósra keményített fehér ingéről. Rögtön rájöttem, hogy nem egy tipikus orosz emigránssal hozott össze a sors. - Figyeljen ide! - kezdte, miközben székét közelebb húzta az asztalhoz. - Mennyire ismeri azt a fickót, aki a helyet vezeti? - Jó barátom - feleltem. - Ezért akartam, hogy itt találkozzunk. Vlagyimir kissé elpirult, gyorsan bólintott, és bizakodó pillantást vetett rám. A terem másik végében egy kövér, az arcát Channel parfümmel illatosított zsebkendővel törölgető üzletember igyekezett elcsábítani egy formás, telt csípőjű, szőke hajú, dús ajkú fiatal nőt. Vlagyimir előhúzott egy nehéz, viseltes kinézetű fekete bőrtáskát, és gondosan az ölébe fektette. A táska zárja két alig hallható kattanással nyílt ki. Beszélgetőtársam hosszú hüvelykujjaival óvatosan felemelte a táska fedelét. A dupla fenekű táska titkos rekeszében csinosan elrendezett, többszínű mappákban iratok sorakoztak. A következő két óra során Vlagyimir végigvezetett egy olyan eseményláncolaton, mely mindörökre szilánkokra zúzta kényelmes kis világomat. Az iratok, melyeket láttam, semmilyen kétséget nem hagytak afelől, hogy amit hallottam és láttam, az igaz. Nyitottságával, őszinteségével és készséges válaszaival Vlagyimir hamar belopta magát a szívembe. Az iratok közt minden volt: Ferdinand Marcos, Fülöp-szigeteki elnök elmozdítását jóváhagyó háromhatalmi egyezség; a JFK-gyilkosságot előkészítő titkos találkozók jegyzőkönyvei; a Római Klub 1980. december 5-i washingtoni találkozójának iratai, ahol aláírták és elfogadták a Global 2000 Report" című beszámolót - mely nem más, mint egy globális népirtás forgatókönyve; a KGB Kissinger-aktái",.. Mielőtt azonban teljes egészében elfogadhattam volna Vlagyimir bizonyítékait, meg kellett győződnöm róla, hogy informátorom nem mézescsupor"-e (vagyis olyan titkosügynök, akit főnökei azzal a céllal engednek szabadjára, hogy hivatalos anyagokkal felszerelkezve - bármiféle korlátozás nélkül - magához édesgesse a kiemelten veszélyes egyéneket). Én még új voltam ebben a játszmában, számomra a fekete az fekete volt, a piros azt jelentette, állj, a zöld azt, hogy mehetsz, a sárga, hogy vigyázz. Hosszú időbe telt, 22
amíg hozzászoktam ahhoz, hogy ezek az alakok a saját szabálykönyveik szerint játszanak - és ha életben akar maradni az ember, akkor követni kell őket. Évekkel később jöttem csak rá, miért engem keresett meg Vlagyimir. Kettős ügynök volt, aki a KGB-nek és az MI5-nak dolgozott. Vagy az MI5-nak és a KGB-nek? Valamelyik vonalon lelepleződött, és most kétségbe esett. Reszketett az életéért, és amikor elolvasta a családomról írt cikkemet, talált benne valakit - nagyapámat, az egykori KGB elhárító tisztet -, aki segíthetett volna neki. Vlagyimir abban reménykedett, hogy ezzel a gyalogáldozattal visszacsalhatja magát a játékba. Megpróbálta lerázni az irányítóit, akik most a nyomában voltak. Szüksége volt valamire, amit felajánlhat azoknak, akik megpróbálták elhallgattatni. Úgy érezte, hogy én - vagy még inkább a nagyapám - lehet az ő csatornája, mivel én elég sok újságírót ismertem Torontóban, akiket rá lehetett venni, hogy felkapják a sztoriját, míg a nagyapám még most is rendelkezett elég titkosszolgálati kapcsolattal, hogy sakkban tarthassa az MI5 embereit. Egy hét múlva hallottam újra Vlagyimirról. Telefonbeszélgetésünk hátborzongatóan bizarr volt. Újra abban a párhuzamos világban találtam magam, ahol semminek sincs értelme, és ahol minden egyes szó kódolva hangzik el A rám zúdított számsorok és adatok pergőtüzéből egyetlen kódot sikerült megjegyeznem: UP AR 340-18-5. Titkosszolgálati kapcsolataim ki tudták nyomozni, hogy ez egy szigorúan titkos művelet, az Original Operation Watchtower kódja, mely az Egyesült Államok kormánya által végrehajtott kábítószereladási ügyletet takarta. A bevételből 1975 és 1984 között antikommunista tevékenységeket támogattak. Mindez rendőri felügyelet mellett zajlott. Talán azt próbálta elmondani nekem, hogy figyelik, gondoltam. Izgatottan vártam, hogy visszahívjon, de soha többé nem telefonált. Vlagyimir nyomtalanul eltűnt. Nem úgy a titkos társaságok és a nem hivatalos kormányzati műveletek sötét világa. A Bilderberg Klubot leleplező iratok feje tetejére állították a világomat, és örökre megváltoztatták az életemet. Bilderberg a világkormány hata- 23
lomátvételének szinonimájává vált, és ez a távoli párhuzamos világegyetem saját műveleti területem lett. Ezentúl én is közéjük tartoztam, pengeélen táncoltam, és a veszély leghalványabb jelére eltűntem: szellemtáncos lettem. Amerikában engem egyszerűen Hegylakónak, neveznek.
Harmadik fejezet A Bilderberg Alapítvány Képzeljenek el egy zártkörű klubot, ahol kormányfők, miniszterelnökök, nemzetközi bankintézetek vezetői és tábornokok járnak össze, ahol háborúkról döntenek, és ahol a piaci szereplők, illetve Európa képviselői kimondják azt, amit nyilvánosság előtt soha nem mernének kimondani. Ez a Bilderberg Klub, a világ legtitoktartóbb szervezete. Thierry de Segonzac, francia televíziós műsorvezető fogalmazta meg, miért nem hajlandó senki megtörni a klub hallgatási fogadalmát, illetve miért nem követeli ezt senki sem a tagoktól: Bilderberg túlságosan hatalmas és mindenütt jelenlévő ahhoz, hogy a tagokat leleplezzék." A Klub titkolózása Robert Ludlum és Gayle Lynds regényírók fantáziáját is megragadta. A könyveikben felvázolt titkos szervezetek működése azon az elenyészően kevés tényen alapul, amely a Bilderberg Klubról napvilágra került. A regények bemutatták, hogy ha világszerte bármely uralmi rendszer változtatásra szorul - akár a jóléti állam fenntartása céljából, akár a destabilizáló tőkeáramlás korrekciója miatt -, ez csak akkor történik meg, ha a hatalmi játszmákat irányító világszervezet úgy dönt, hogy megoldja az ügyet, és felveszi a kérdést a napirendjére. 1 25
A holland Bernhard herceg is osztotta azt a véleményt, hogy a súlyos gazdasági recessziókat, például a nagy gazdasági világválságot el lehetett volna kerülni, ha felelős és befolyásos vezetők irányítják a világeseményeket a nyilvános szereplők háta mögül. Ezért kérték fel őt, hogy szervezze meg az első találkozót 1954-ben a hollandiai Oosterbeckben található Bilderberg Hotelben, ahová a világ gazdasági, politikai, ipari és katonai hatalmainak hasonló gondolkodású" képviselői kapnak meghívást. Az első találkozó május 29-31. között zajlott le. Az ülés végén a résztvevők megállapodtak egy titkos társaság létrehozásában. A beszámolók többsége azt állítja, hogy az eredeti tagok a tanácskozásnak helyt adó szállodáról nevezték el a szövetséget Bilderberg Klubnak. Gyeorgos C. Hatonn azonban felfedezte, hogy a német születésű Bernhard herceg a Reiter SS hadosztály tisztje volt az 1930-as évek elején, és az I. G. leányvállalatának, a Farben Bildernek dolgozott. Könyvében ( Az alkotmány meggyalázása; a szabadság halála") Hatonn azt állítja, hogy Bernhard náci szervezetirányítási múltjához nyúlt vissza, amikor arra biztatta a szupertitkos politikaformáló csoport" tagjait, hogy nevezzék magukat bilderbergerieknek. Ezzel az akcióval a Farben vállalat egyik kezdeményezését, mégpedig a Heinrich Himmler Baráti Kör" megszervezésének tervét elevenítette fel A baráti körbe" tartozó dúsgazdag elit tagjai bőkezűen támogatták Himmlert, cserében pedig védelmet élveztek a nemzetiszocialista érában Hitler felbukkanásától a náci Németország vereségéig. A holland királyi család diszkréten eltemette Bernhard herceg múltjának ezt a részét, amikor - a háború után - a herceg a Royal Dutch Shell, egy holland-angol nagyvállalat csúcsvezetője lett. Napjainkban ez a gazdag európai olajvállalat a Bilderberg-szövetség belső elit köréhez tartozik. A bilderbergiek első megbeszélésén az alapító tagok felvázolták a szövetség céljait és feladatait. Minden egyes Bilderberg-találkozó mögött az a szándék húzódott meg, hogy Európa és az Egyesült Államok között egyfajta,,irányítási arisztokráciát" teremtsenek meg, illetve megegyezésre jussanak a politika, a gazdaság és a közös világirányítás stratégiai kérdéseiben. A műveleti és felforgató 26