Készítette: Angyal Brixi Bubu (Tyna)
Becca Fitzpatrick csitt, csitt NEM KEDVEZETT AZ ISTEN A BŰNBE ESETT ANGYALOKNAK, HANEM MÉLYSÉGBE TASZÍTV[N, A SÖTÉTSÉG L[NCAIRA ADTA ODA ŐKET, HOGY FENNTARTASSANAK AZ ÍTÉLETRE. - 2 PÉTER 2,4 PROLÓGUS Loire-völgy, Franciaorsz{g, 1565. november Chauncey egy paraszt l{ny{val múlatta az időt a Loire füves partjai mentén, mikor beköszöntött a vihar, és mivel a réten hagyta herélt ménjét, kénytelen volt gyalog visszamenni a kastélyba. Letépett egy ezüstcsatot a cipőjéről, a l{ny tenyerébe nyomta, azt{n figyelte, amint az s{ros szokny{j{ban eliszkol. Végül felr{ngatta csizm{j{t, és elindult haza. Zuhogott az eső a Chateau de Langeais-t körülvevő, sötétbe boruló vidéken. Chauncey könnyedén lépkedett a besüppedt sírokon és a temetői talajon; innen még a legsűrűbb ködben is hazatal{lt volna, nem kellett félnie, hogy eltéved. Ma este nem volt köd, de a sötétség és az eső így is elég megtévesztő volt. Chauncey a szeme sark{ból mozg{st l{tott, és hirtelen balra fordította a fejét. Ami egy közeli emlékmű tetején első pillant{sra angyalnak tűnt, kihúzta mag{t. Nem volt sem kő, sem m{rv{ny, hanem egy fiú, karokkal és l{bakkal. Felsőteste és l{ba csupasz volt, derek{n parasztnadr{g lógott. Leugrott az emlékműről, arc{ba hulló fekete haj{ról csöpögött az eső. Bőre olyan sötét volt, mint egy spanyolé. Chauncey keze kardja markolat{ra csúszott. Ki van ott? A fiú sz{ja sark{ban mosoly bujk{lt. Ne j{tszadozz Langeais hercegével! figyelmeztette Chauncey. A nevedet kérdeztem, ki vele! Herceg? A fiú nekidőlt egy kitekeredett fűzf{nak. Vagy fatytyú? Chauncey kir{ntotta kardj{t a hüvelyéből. Ezt vond vissza! Ap{m volt Langeais hercege. Most én vagyok Langeais hercege tette hozz{ esetlenül, amiért {tkozta is mag{t. A fiú hanyagul megr{zta a fejét. A te ap{d nem az öreg herceg volt. Chauncey-ban forrongott a düh a gyal{zatos sértés hallat{n. És a te ap{d? harsogta kardj{t kinyújtva. Még nem ismerte az összes hűbéresét, de tanult. Ennek a fiúnak a vezetéknevét az emlékezetébe vési. Még egyszer megkérdezem mondta mély hangon, miközben letörölte arc{ról az esőt. Ki vagy te?
A fiú odasét{lt hozz{, és arrébb lökte a kardpengét. Hirtelen idősebbnek l{tszott, mint amilyennek Chauncey képzelte, tal{n egy vagy két évvel is idősebb mag{n{l Chauncey-n{l. Az Ördög egyik ivadéka v{laszolta a fiú. Chauncey érezte, hogy gyomr{t megmarkolja a félelem. Őrült vagy mondta összeszorított fogakkal. Menj az utamból! Chauncey l{ba alatt megingott a talaj. Szeme mögött arany és vörös fények robbantak. Körmét a combj{ba mélyesztve összegörnyedt, úgy nézett fel a fiúra pislogva és zih{lva, és prób{lt r{jönni, mi történik vele. Elméje szédült, mintha m{r nem ő parancsolt volna neki. A fiú lekuporodott mellé, hogy belenézhessen a szemébe. Most jól figyelj! Meg kell tenned nekem valamit. Addig nem megyek el, míg meg nem kapom. Érted? Chauncey fog{t csikorgatva r{zta a fejét, hogy hangot adjon hitetlenkedésének, dac{nak. Megprób{lta leköpni a fiút, de a ny{l végigcsorgott az {ll{n, nyelve nem engedelmeskedett. A fiú kezével megszorította Chauncey-ét; a belőle {radó forrós{g megperzselte Chauncey-t, aki felki{ltott. A hűségedre van szükségem mondta a fiú. Ereszkedj fél térdre, és esküdj meg! Chauncey azt parancsolta a tork{nak, hogy hars{ny nevetésben törjön ki, de torka összeszorult, és csak fuldoklott az erőlködéstől. Jobb térde megbicsaklott, mintha valaki megrúgta volna h{tulról, pedig nem is volt ott senki, és Chauncey előrebukott, bele a s{rba. Oldalra dőlt, és öklendezni kezdett. Esküdj meg! ismételte a fiú. Forrós{g öntötte el Chauncey nyak{t; minden energi{j{t felemésztette, hogy gyengén ökölbe szorítsa a kezét. Nevetett mag{n, de nem jókedvében. Fogalma sem volt, hogyan, de a fiú gyengeséget és émelygést fecskendezett a testébe. Biztos, hogy nem is múlik el addig, míg meg nem esküszik neki. Kimondja, amit kell, de szívében eltökélte, hogy elpusztítja a fiút ezért a megal{ztat{sért. Uram, a szolg{d leszek mondta Chauncey epésen. Akkor a fiú l{bra {llította. Itt tal{lkozunk a héber hónap, Cheshvan kezdetén. Az újhold és telihold közti két hétben szükségem lesz a szolg{lataidra. Két< hétig? Chauncey egész testében r{zkódott a dühtől. Én vagyok Langeais hercege! Te egy Nephil vagy mondta a fiú halv{ny mosoly kíséretében. Chauncey-nak m{r a nyelvén volt a szentségtörő riposzt, de visszanyelte. Azonban a következő szavait jeges epével ejtette ki. Mit mondt{l?
Te a bibliai Nephilim fajhoz tartozol. Az igazi ap{d egy angyal volt, akit sz{műztek a mennyből. Félig halandó vagy. A fiú felemelte sötét pillant{s{t, tekintete tal{lkozott Chauncey-éval. Félig bukott angyal. Chauncey tanítój{nak hangja sziv{rgott elő elméjének rejtett zug{ból, ahogy a Bibli{ból olvas fel. Egy devi{ns fajról beszélt, akik akkor teremttettek, mikor a mennyből sz{műzött angyalok halandó nőkkel h{ltak. Egy félelmetes és hatalmas faj. Jeges borzong{s futott végig Chauncey-n, ami nem volt valami hirtelen v{ltoz{s. Ki vagy te? A fiú megfordult és elsét{lt, és b{r Chauncey ut{na akart menni, l{bai nem engedelmeskedtek. Ahogy ott térdelt és pislogott az esőben, két vastag sebhelyet pillantott meg a fiú mezítelen h{t{n. Egy fejtetőre {llított V-t form{ztak. Te< bukott vagy! ki{ltott a fiú ut{n. Letépték a sz{rnyaidat, igaz? A fiú angyal, ak{rki is volt, nem fordult meg. De Chaunceynak nem volt szüksége megerősítésre. Ez a szolg{lat, amit v{rsz tőlem kiab{lta. Követelem, hogy {ruld el, mi az! A levegőben még sok{ig visszhangzott a fiú öblös nevetése.
1. FEJEZET Coldwater, Maine, napjainkban BESÉT[LTAM A BIOLÓGIAÓR[RA, és dobtam egy h{tast. Valaki a t{bl{ra ragasztott egy Barbie bab{t és a t{rs{t, Kent. Karjaikat összefűzték, és meztelenek voltak, kivéve a szabadon elhelyezett műleveleket. Fejük fölé rózsaszín krét{val a következő vastag betűs szöveget írt{k: ISTEN HOZOTT AZ EMBERI REPRODUKCIÓ VIL[G[BAN (SZEX) Mellettem Vee Sky azt mondta: Pontosan ezért tilos kamer{s mobilt behozni az iskol{ba. Ha egy ilyen kép megjelenne az ezine-ban, akkor minden bizonyíték a kezemben lenne, hogy töröltessem az iskolaszékkel a biológi{t. És akkor lenne egy ór{nk, hogy valami hasznosat csin{ljunk< mondjuk kaphatn{nk testközeli oktat{st cuki felsős fiúktól. Most miért, Vee kezdtem, meg mertem volna esküdni r{, hogy egész félévben erre v{rt{l. Vee lesütötte a szemét, és csintalanul elmosolyodott. Itt semmi olyat nem fogok tanulni, amit m{r ne tudnék. Vee? Mint valós{gos szűz? Ne olyan hangosan! Pont akkor kacsintott, mikor megszólalt a csengő, és leültünk a helyünkre, közös padunkba. McConaughy edző belefújt a nyak{ban himb{lózó sípba. Helyedre, csapat! Az edző úgy tekintett a tizedikes biológia oktat{s{ra, mintha csak mellékes megbízat{s lenne az egyetemi kos{rcsapat edzésén kívül, és ezzel mindannyian tiszt{ban voltunk. Tal{n még nem esett le nektek, sr{cok, hogy a szex több, mint egy tizenöt perces túra a kocsi h{tsó ülésén. A szex tudom{ny. És mi a tudom{ny? Dögunalom mondta valaki a terem végében. Az egyetlen t{rgy, amiből megbukok szólt egy m{sik. Az edző az első sort fürkészte, és pillant{sa megakadt rajtam. Nora? Valaminek a tanulm{nyoz{sa mondtam. Az edző odasét{lt, és mutatóujj{val az asztalomra bökött. És még mi? Olyan inform{ció, amit megfigyelésből és kísérletezésből szerzünk. Csod{s! Ez úgy hangzott, mintha a tankönyvünk hangoskönyvéhez jelentkeztem volna meghallgat{sra. A saj{t szavaiddal. Nyelvem hegyével megérintettem az ajkamat, és megprób{ltam szinonim{t keresni. A tudom{ny olyan, mint a nyomoz{s. Ez meg kérdésnek hangzott.
A tudom{ny olyan, mint a nyomoz{s mondta az edző, és összeérintette két kezét. A tudom{ny megköveteli, hogy kémekké v{ljunk. Ebben a form{ban a tudom{ny szinte mók{snak tűnt. De elég ideje j{rtam m{r az edző ór{j{ra ahhoz, hogy ne reménykedjek túls{gosan. Gyakorlat teszi a jó detektívet folytatta. Pont, mint a szexben jött egy újabb komment{r h{tulról. Visszatartottuk a nevetést, míg az edző figyelmeztetőn a t{madóra szegezte a mutatóujj{t. Ez nem lesz benne a mai h{zi feladatban. Az edző újra felém fordult. Nora, te az év eleje óta Vee mellett ülsz. Bólintottam, de volt egy olyan érzésem, hogy ennek nem lesz jó vége. Együtt írj{tok az ezine-t. Megint bólintottam. Lefogadom, hogy elég sok mindent tudtok egym{sról. Vee megrúgott az asztal alatt, és én tudtam, mire gondol. Arra, hogy az edzőnek fogalma sincs, mennyi mindent tudunk egym{sról. És itt nem csak azokra a titkokra gondolok, amiket beleírunk a naplónkba. Vee az én ellentétes ikerp{rom. Ő zöld szemű, vidraszőke és p{r kilóval több ann{l, amit molettnek nevezhetnénk. Én sötét szemű, barna l{ny vagyok, olyan göndör tincsekkel, amik a legjobb vasalónak is ellen{llnak. És olyan nyakigl{b vagyok, mint egy b{rszék. De van egy l{thatatlan kötelék, ami szerintünk m{r születésünk előtt is összefűzött minket. És megesküdtünk, hogy ez a kötelék mindörökre kitart. Az edző az oszt{lyra nézett. Lefogadom, hogy mindenki elég jól ismeri a mellette ülőt. Jó okotok volt oda ülni, ahova. Az ismerősség érzése. K{r, hogy a legjobb nyomozók kerülik az ismerőset. Az eltompítja az ösztönöket. Ezért ma új ülésrendet készítünk. Tiltakoz{sra nyitottam a sz{mat, de Vee megelőzött. Mi a fenének? [prilis van. Vagyis majdnem év vége. Nem {llhat elő ezzel a dologgal pont most. Az edző sz{ja sark{ban mosoly bujk{lt. Elő{llhatok ezzel a dologgal, és a félév végéig így is marad. És ha megbuksz, jövőre is itt leszel, amikor is újra elő{llok ezzel a dologgal. Vee szemreh{nyó pillant{ssal nézett r{. Híres erről a pillant{s{ról. Ettől mindenki jól hallhatóan felszisszent. Az edző nyilv{nvalóan immúnis volt r{, mert a sz{j{hoz emelte a sípj{t, és a helyzet megvil{gosodott előttünk. Minden bal oldalon ülő di{k, ez a bal oldal, üljön eggyel előre! Az első sorban ülők, igen, ez r{d is vonatkozik, Vee, menjenek h{tra! Vee beledobta a füzetét a t{sk{j{ba, és behúzta a cipz{rt. Beharaptam az ajkam, és búcsút intettem neki. Azt{n kissé megfordultam, hogy megnézzem, mi folyik mögöttem. Az összes oszt{lyt{rsam nevét tudtam< kivéve egyét. Azét, aki mellém került. Az edző sohasem szólította fel, és úgy tűnt, a sr{cnak ez megfelel így. Eggyel mögöttem ült, és hűvös fekete tekintete mindig előremeredt. Én egy pillanatig sem gondoltam, hogy nap nap ut{n csak ül ott, a semmibe b{mulva. Gondolkodott valamin, és az ösztöneim azt súgt{k, hogy nem akarom megtudni, min. Letette a biológiakönyvét az asztalra, és becsusszant Vee régi helyére.
R{mosolyogtam. Szia, Nora vagyok. Sötét pillant{sa a vesémig hatolt, sz{ja sarka felkunkorodott. A szívem kihagyott egy ütemet, és abban a pillanatban úgy tűnt, borongós félhom{ly ereszkedik fölém. Az érzés azonnal el is tűnt, de még mindig őt b{multam. A mosolya nem volt bar{ts{gos. Olyan mosoly volt, ami bajt sejtetett. Sokat ígérőn. Ink{bb a t{bl{ra koncentr{ltam. Barbie és Ken furcs{n derűs mosollyal b{mult vissza r{m. Az edző így szólt: Az emberi reprodukció kényes téma tud lenni< Fúj! morogt{k egyszerre jó p{ran. Megkív{nja, hogy éretten kezeljük. És mint minden tudom{ny{g, a legjobb megközelítés az, ha nyomozunk. Az óra h{tralevő részében gyakorolj{tok ezt a technik{t azzal, hogy annyi mindent tudtok meg az új partneretekről, amennyit csak lehet. Holnap hozzatok ír{sos besz{molót a felfedezésetekről, és higgyétek el, ellenőrizni fogom a hitelességét. Ez biológia, nem irodalom, úgyhogy eszetekbe se jusson kital{lni a v{laszokat. Igazi p{rbeszédet és csapatmunk{t szeretnék l{tni. A mondandója végén ott lebegett egy burkolt vagy különben< Teljesen mozdulatlanul ültem a helyemen. A labda a sr{c térfelén volt én r{mosolyogtam, és tessék, milyen jól sült el. Összer{ncoltam az orromat, prób{ltam kital{lni, milyen illata van. Nem cigaretta. Valami testesebb, mark{nsabb. Szivar. Tekintetemmel megkerestem az ór{t a falon, és a m{sodpercmutató ütemére kopogtattam a ceruz{mmal. R{könyököltem az asztalra, {llamat a tenyerembe helyeztem. Felsóhajtottam. Remek. Így meg fogok bukni. Mereven néztem előre, de hallottam, ahogy a sr{c tolla l{gyan súrlódik a papíron. Írt valamit, és én tudni akartam, hogy mit. Csak tíz perce ülünk egym{s mellett, és ez nem jogosítja fel arra, hogy b{rmilyen következtetést vonjon le rólam. Vetettem egy pillant{st oldalra, és l{ttam, hogy m{r jó néh{ny sor van azon a papíron, és egyre csak szaporodnak. Mit írsz? kérdeztem. És beszél angolul mondta a sr{c, miközben leírta a szöveget. Kezének mozg{sa egyszerre volt l{gy és hanyag. Annyira közel hajoltam hozz{, amennyire csak mertem, és megprób{ltam elolvasni, mi m{st írt még, de ő behajtotta a papírt, elrejtve előlem a tartalm{t. Mit írt{l? kérdeztem parancsoló hangon. Az én üres papíromért nyúlt, és mag{hoz húzta az asztalon, majd összegyűrte. Mielőtt tiltakozhattam volna, a tan{ri asztal mellett {lló kuk{ba dobta. Csont nélkül beletal{lt. Egy pillanatig a kuk{ra meredtem, harag és hitetlenkedés közt vergődve. Azt{n kinyitottam a füzetemet, hogy kitépjek egy m{sik üres lapot.
Mi a neved? kérdeztem, készenlétben tartva a ceruz{mat. Pont időben néztem fel ahhoz, hogy elkapjak egy újabb sötét vigyort. Ez a mostani szinte felhívott, hogy szedjek ki belőle valamit. A neved? ismételtem, azt remélve, hogy csak a képzeletemben halkult el a hangom. Hívj Foltnak! Komolyan gondolom. Gyerünk! Kacsintott, ahogy kimondta, és egész biztos voltam benne, hogy hülyét akar csin{lni belőlem. Mit csin{lsz a szabadidődben? kérdeztem. Nincs szabadidőm. Feltételezem, hogy erre a feladatra kapunk jegyet, szóval tegyél nekem egy szívességet! Folt h{tradőlt a széken, karj{t összefonta a feje mögött. Milyen szívességet? Teljesen biztos voltam benne, hogy ez egy célz{s, és igyekeztem valahogy tém{t v{ltani. Szabadidő ismételte elgondolkodva. Fényképezek. Leírtam a lapomra, hogy Fényképezés. Még nem fejeztem be mondta Folt. Jó kis kollekcióm van az ezine egyik írój{ról, aki elhiszi, hogy organikus kaj{t kell enni, titokban verseket ír, és akit kiver a víz arra a gondolatra, hogy v{lasztania kell a Stanford, a Yale és a< mi is az a H betűs? Egy pillanatig csak b{multam r{, és megr{zkódtam attól, mennyire fején tal{lta a szöget. Nem éreztem úgy, hogy egyszerűen r{hib{zott volna. Tudta. És tudni akartam, honnan azonnal. De nem mész egyik egyetemre sem. Tényleg? kérdeztem gondolkod{s nélkül. Ujjait a székem alj{ra hurkolta, és közelebb húzott mag{hoz. Nem voltam benne biztos, hogy eliszkoljak-e, és kimutassam a félelmemet, vagy unalmat színleljek, de az utóbbit v{lasztottam. Azt mondta: Annak ellenére, hogy mindh{rom egyetemen boldoguln{l, megveted őket, amiért teljesítményorient{ltak. Az ítélkezés a harmadik legnagyobb gyengeséged. És mi a m{sodik? kérdeztem magamban dühöngve. Ki ez a sr{c? Ez valami idióta vicc? Nem tudod, hogyan bízz m{sokban. Ezt visszaszívom. Bízol te< csak nem azokban, akikben kellene. És az első? tudakoltam. Nem engeded az életet hosszú pór{zra. Ez meg mit jelentsen? Félsz attól, amit nem tudsz ir{nyítani. Fel{llt a szőr a h{tamon, és a teremben mintha megfagyott volna a levegő. Norm{lis körülmények közt odamentem volna az edzőhöz, hogy megkérjem,
készítsen új ülésrendet. De nem hagyhattam, hogy Folt azt gondolja, meg tud félemlíteni. Irracion{lis késztetést éreztem, hogy megvédjem magam: akkor és ott elhat{roztam, hogy amíg ő nem h{tr{l meg, én sem fogok. Meztelenül alszol? kérdezte. Majdnem t{tva maradt a sz{m, de uralkodtam magamon. Majd pont neked fogom el{rulni. J{rt{l m{r agyturk{szn{l? Nem hazudtam. Az az igazs{g, hogy az iskolai pszichológushoz, dr. Hendricksonhoz szoktam j{rni. Nem az én v{laszt{som volt, és ez nem olyasmi, amit b{rkivel is szívesen megvitattam volna. Csin{lt{l m{r valami törvénybe ütközőt? Nem. Az, hogy alkalomadt{n megszegem a sebességkorl{toz{st, nem sz{mít. N{la nem. Miért nem kérdezel valami norm{lisat? Mondjuk< hogy milyen zenét hallgatok? Azt nem kérdezem meg, amit magamtól is ki tudok tal{lni. Nem tudod, hogy milyen zenét hallgatok. Barokkot. N{lad ez a rendről, az ir{nyít{sról szól. Lefogadom, hogy< csellózol. Ezt úgy mondta, mintha a levegőből olvasta volna ki a v{laszt. Nem igaz. Újabb hazugs{g, de azért kir{zott a hideg. Most komolyan, ki ez a sr{c? Ha azt is tudja, hogy csellózom, mi m{st tudhat még? Ez mi? Folt a csuklóm belső részéhez érintette a toll{t. Ösztönösen elhúzódtam. Anyajegy. Olyan, mint egy sebhely. Hajlamos vagy az öngyilkoss{gra, Nora? Tekintete az enyémbe kapcsolódott, és éreztem, hogy nevet. A szüleid együtt vannak, vagy elv{ltak? Anyuval élek. Apu hol van? Az ap{m tavaly ment el. Hogy halt meg? H{trahőköltem. Megölték. Ez mag{nügy, ha nem haragszol. Elhallgattunk, és a metsző él Folt tekintetében mintha kissé ell{gyult volna. Biztosan nagyon nehéz. Úgy beszélt, mint aki komolyan gondolja, amit mond. Megszólalt a csengő, mire Folt talpra ugrott, és elindult az ajtó felé. V{rj! szóltam ut{na. Nem fordult meg. Bocsi! M{r kint volt az ajtón. Folt! Nem mondt{l magadról semmit! Megfordult, és elindult felém. Megfogta a kezemet, és r{firkantott valamit, mielőtt eszembe jutott volna elhúzódni. R{néztem a piros tint{val írt hét sz{mjegyre a tenyeremben, és ökölbe szorítottam a kezem. Meg akartam neki mondani, kiz{rt, hogy csörögjön ma este a telefonja. Meg akartam mondani neki, az ő hib{ja, hogy az egész időt az én
kikérdezésemre haszn{lta el. Egy csomó mindent akartam, de csak {lltam ott, mint akinek elvitte a cica a nyelvét. Végül azt mondtam: Ma este nem érek r{. Én sem. Elvigyorodott, és m{r ott sem volt. Földbe gyökerezett l{bbal emésztgettem a történteket. Folt sz{ndékosan pazarolta el az időt, hogy kikérdezzen? Hogy megbukjak? Azt hiszi, hogy egy rövid vigyorral jóv{teheti az egészet? Igen, gondoltam. Igen, így van. Nem foglak felhívni! ki{ltottam ut{na. Nem< soha! Befejezted a cikket a holnapi hat{ridőre? Vee volt az. Odajött hozz{m, közben jegyzetelgetett a füzetébe, amit mindenhov{ mag{val vitt. Én azon gondolkodom, hogy az igazs{gtalan ülésrendekről írok. Egy olyan l{nnyal kerültem p{rba, aki azt mondta, hogy ma reggel ért véget a tetűkúr{ja. Az új p{rom mondtam, és a folyosóra mutattam, Folt h{t{ra. Bosszantóan magabiztos volt a j{r{sa, az a fajta, amelyikhez fakó póló és cowboykalap duk{l. Folt nem viselte egyiket sem. Ő olyan sötét farmer-sötét ingsötét csizma típusú sr{c volt. A végzős? Gondolom, előszörre nem tanult elég keményen. Vagy m{sodszorra. Vee mindentudó pillant{ssal nézett r{m. A harmadik alkalomnak var{zsa van. Kir{z tőle a hideg. Tudta, milyen zenét szeretek. Gondolkod{s nélkül azt mondta, barokk. Nem igaz{n sikerült ut{noznom mély hangj{t. R{hib{zott? Tudott még< m{s dolgokat is. Mint péld{ul? Felsóhajtottam. Több mindent tudott, amit szerettem volna nyugodtan {tgondolni. Hogy hogyan l{sson belém mondtam végül. Meg fogom mondani az edzőnek, hogy vissza kell cserélnie minket. Gyerünk! Haszn{t vehetném a következő ezine-os cikkemhez. A tizedikes visszav{g. Vagy ami még jobb: Az ülésrend arcul csap. Mmm. Tetszik. A nap végén én voltam, akit arcul csaptak. Az edző lehurrogta a kérésemet, hogy gondolja {t az ülésrendet. Úgy l{tszik, Folthoz ragadtam. Egy ideig.
2. FEJEZET ANYUVAL EGY HUZATOS, tizennyolcadik sz{zadbeli német paraszth{zban élünk Coldwater külv{ros{ban. A Hawthorne Lane-en ez az egyetlen h{z, és a legközelebbi szomszéd egy mérföldnyire van tőlünk. Néha eltűnődőin rajta, vajon az eredeti építtetőnek feltűnt-e, hogy az összes rendelkezésre {lló földterület közül egy olyan misztikusan fordított atmoszfér{ba építtette a h{z{t, ami mintha Maine partjainak összes ködét mag{ba szippantan{, és a mi udvarunkba telepítené. A h{z most olyan hom{lyba burkolózott, ami megszökött, kóborló szellemekre emlékeztet. Az estét a konyh{ban töltöttem az algebra h{zira és Dorothea, a h{zvezetőnőnk t{rsas{g{ban. Anyu a Hugo Renaldi Aukciósh{znak dolgozik, ingatlan- és antik {rveréseket szervez az egész keleti part mentén. Ezen a héten odafönt volt New Yorkban. A munk{ja megkövetelte, hogy sokat utazzon, és azért fizetett Dorothe{nak, hogy főzzön és takarítson, de szinte biztos vagyok benne, hogy Dorothea munkaköri leír{s{nak apró betűs része tartalmaz egy kitételt, miszerint kísérjen féltő figyelemmel. - Mi volt a suliban? kérdezte Dorothea enyhe német akcentussal. A mosogatón{l {llt, és r{égett lasagnét súrolt egy tűz{lló t{lról. - Új padt{rsam van biológi{n. - Es ez jó vagy rossz? - Vee volt a régi padt{rsam. - Hmm. Még erőteljesebb súrol{s következett, és Dorothea felkarj{n megr{ndult az izom. Akkor rossz. Egyetértőn felsóhajtottam. - Beszélj az új padt{rsadról! Milyen a l{ny? - A sr{c magas, sötét és idegesítő. És h{tborzongatóan z{rkózott. Folt szeme egy fekete gömb volt. Mindent elnyelt, de nem adott ki mag{ból semmit. Na nem mintha szerettem volna többet is tudni róla. Mivel az sem tetszett, ami a felszínen volt, kétségem sem volt afelől, hogy nem tetszene, ami a mélyben rejtőzik. Csakhogy ez nem volt egészen igaz. Nagyon is tetszett, amit l{ttam. Hosszú, szik{r, izmos karok, széles, mégis laza v{ll és részben j{tékos, részben cs{bos mosoly. Kellemetlen szövetséget kötöttem magammal, és prób{ltam ügyet sem vetni arra, ami kezdett ellen{llhatatlann{ v{lni. Dorothea kilenckor befejezte a munk{t, és kifelé menet bez{rta az ajtót. Kétszer felvillantottam a villanyt a verand{n elköszönésképpen; a fény biztosan {thatolt a ködön, mert Dorothea dud{l{ssal v{laszolt. Egyedül maradtam. Sz{mba vettem a bennem kavargó érzéseket. Nem voltam éhes. Nem voltam f{radt. Még csak mag{nyos sem voltam. De egy picike nyugtalans{got éreztem a biológiafeladat miatt. Azt mondtam Foltnak, hogy nem fogom felhívni, és hat ór{ja még komolyan is gondoltam. Most viszont csak az j{rt a fejemben, hogy nem akarok megbukni. A biológia volt a legkeményebb tant{rgy sz{momra. A jegyem négyes és
ötös közt ingadozott. Az elmémben ez volt a különbség egy teljes és egy fél jövőbeli ösztöndíj között. A konyh{ba mentem, és felkaptam a telefont. Megnéztem a kezemre írt hét sz{mjegy maradék{t. Titokban azt reméltem, hogy Folt nem veszi fel. Ha elérhetetlen és nem működik együtt a közös feladatokban, lesz elég bizonyítékom ellene, hogy meggyőzzem az edzőt, írja {t az ülésrendet. Reménykedve beütöttem a sz{mokat. Folt a harmadik csörgésre felvette. - Mi a helyzet? T{rgyilagos hangon azt mondtam: - Azért hívlak, hogy megtudjam, tal{lkozhatn{nk-e ma este. Tudom, hogy azt mondtad, nem érsz r{, de... - Nora. Folt úgy ejtette ki a nevemet, mintha az lenne a vicc poénja. Azt hittem, nem hívsz fel. Soha. Ut{ltam, hogy meghazudtoltam magam. Ut{ltam Foltot, amiért az orrom al{ dörgölte. Ut{ltam az edzőt és a zavaros feladatait. Szóra nyitottam a sz{mat, azt remélve, hogy sikerül valami okosat mondanom. - Szóval? Tal{lkozhatunk vagy nem? - Az a helyzet, hogy most nem tudok. - Nem tudsz vagy nem akarsz? - Egy poolj{tszma közepén vagyok. Hallottam a mosolyt a hangj{ban. Ez egy fontos j{tszma. A h{ttérzaj miatt elhittem, hogy igazat mond a poolról. Hogy ez fontosabb volt-e, mint a feladatom, az m{r m{s lapra tartozik. Hol vagy? kérdeztem. - A Bo's Arcade-ban. Nem az a fajta hely, ami tetszene neked. - Akkor csin{ljuk meg telefonon! Van egy list{ra való kérdésem, és... Letette. Hitetlenkedve meredtem a telefonra, azt{n kitéptem egy üres lapot a jegyzetfüzetemből. Az első sorba azt írtam: Bunkó Al{ pedig a következőket: Doh{nyzik, szivart szív. Tüdőr{kban fog meghalni. Remélhetőleg hamarosan. Kitűnő fizikai {llapot. Az utolsó mondatot azonnal {thúztam, míg olvashatatlann{ nem v{lt. A mikro ór{ja 9:05-öt mutatott. Ahogy r{néztem, két v{laszt{som maradt. Vagy kital{lom az interjút Folttal, vagy elmegyek a Bo's Arcade-ba. Az első lehetőség cs{bító is lehetett volna, ha ki tudtam volna űzni az edző hangj{t a fejemből, miszerint le fogja ellenőrizni, mennyire hitelesek a v{laszok. Nem tudtam eleget Foltról ahhoz, hogy kital{lhassak egy egész interjút. És a m{sodik lehetőség? Az t{- volról sem volt cs{bító. Elég sok{ig halogattam a döntést, és fel kellett hívnom Anyut. Az egyezségünk része volt az is, hogy felelősségteljesen viselkedem, és nem leszek az a l{ny, akire {llandóan felügyelni kell. Szerettem a szabads{gomat, és nem akartam olyasmit csin{lni, ami okot adna Anyunak arra, hogy kevesebb pénzért helyi {ll{st v{llaljon, hogy odafigyelhessen r{m. A negyedik csörgésre bejelentkezett a hangpost{ja.
- Én vagyok mondtam. Csak jelentkezem. Még be kell fejeznem a biológia h{zit, azt{n lefekszem. Ha akarsz, hívj fel holnap ebédidőben. Szeretlek. Miut{n letettem, tal{ltam egy negyeddoll{rost a konyhapulton. Jobb, ha a bonyolult döntéseket a sorsra bízzuk. - Ha fej, megyek mondtam George Washington portréj{nak, ha ír{s, maradok. Feldobtam az érmét a levegőbe, a kézfejemre csaptam, és r{pislantottam. A szívem nagyot dobbant, és azt bizonygattam magamnak, hogy nem tudom, ez mit jelent. - Most m{r nem én ir{nyítom mondtam hangosan. Eltökélten, hogy olyan gyorsan végzek a dologgal, amilyen gyorsan csak lehet, felkaptam egy térképet a hűtőről, magamhoz vettem a kulcsokat, és kitolattam a Fiat Spideremmel az útra. A kocsi 1979-ben tal{n édes volt, de most csokibarn{ra festve, a rozsd{s s{rh{nyóival és a felhasadt, fehér bőrüléseivel nem volt valami vad. Kiderült, hogy a Bo's Arcade messzebb van, mint szerettem volna, szorosan a part mellett, harmincpercnyire tőlünk. A térkép a korm{nyon volt kiterítve, mikor leparkoltam a Fiattal egy nagy téglaépület mögött, amin neonfény hirdette, hogy Bo's Arcade, Őrült paintball és Ozz Bili{rdszalonja". A falakat graffiti borította, a föld tele volt cigarettacsikkekkel. A Bo's Arcade nyilv{nvalóan tele van leendő Ivy League tagokkal és mintapolg{rokkal. Megprób{ltam fennkölt és nemtörődöm maradni, de a gyomromban kényelmetlen érzés kezdett fészkelődni. Kétszer is ellenőriztem, hogy bez{rtam-e a kocsiajtót, azt{n elindultam befelé. Be{lltam a sorba, és v{rtam, hogy {tengedjenek a kordonon. Ahogy az előttem {lló csoport fizetett, befurakodtam a nyomukban, és a harsogó szirén{k meg a pisl{koló fények felé vettem az ir{nyt. - Szerinted bemehetsz ingyen? ordította egy füstös hang. Megpördültem, és az erősen tetov{lt pénzt{rosra pislogtam. - Nem j{tszani jöttem. Keresek valakit mondtam neki. Amaz felmordult. - Ha be akarsz jutni, fizetsz. A pultra tette a kezét, ahov{ egy {rlist{t ragasztottak, miszerint jövök neki tizenöt doll{rral. Csakis készpénzben. Nem volt n{lam készpénz. És ha lett volna, akkor sem pazarolom arra, hogy p{r percig faggathassam Foltot a mag{nletéről. Elöntött a harag az ülésrend gondolat{ra, és főleg azért, mert idejöttem. Csak meg kell tal{lnom Foltot, azt{n megtarthatjuk az interjút idekint is. Nem {llt sz{ndékomban üres kézzel t{vozni, ha m{r egyszer elautóztam id{ig. - Ha nem jövök vissza két perc múlva, kifizetem a tizenöt doll{rt mondtam a pénzt{rosnak. Mielőtt jobban megítélhettem volna a helyzetet, vagy kicsivel több türelmet tanúsítottam volna, valami olyasmit tettem, ami egy{ltal{n nem volt jellemző r{m: {tbújtam a kordon alatt. Nem is {lltam meg ott. Végigsz{guldottam a j{téktermen, Foltot kutatva a tekintetemmel. Magamban azt mondogattam, nem tudom elhinni, hogy ezt teszem, de olyan voltam, mint a lavina, ami egyre gyorsabb, egyre lendületesebb. Abban a pillanatban csak az volt a v{gyam, hogy megtal{ljam Foltot, és kijussak.
A pénzt{ros ut{nam jött, és azt ki{ltozta: - Hé! Miut{n megbizonyosodtam róla, hogy Folt nem a fő szinten tartózkodik, lekocogtam a lépcsőn, követve Ozz Bili{rdszalonj{nak jeleit. A lépcső alj{n jó néh{ny pókerasztal borult félhom{lyba, mindegyiknél folyt a j{ték. Az alacsony mennyezet alatt majdnem olyan sűrű szivarfüst gomolygott, mint amilyen sűrű köd burkolta be a h{zunkat. A b{rpult és a pókerasztalok között bili{rdasztalok sora helyezkedett el. Folt a tőlem legt{volabbin{l nyújtózott, és épp egy bonyolult lökéssel prób{lkozott. - Folt! szólítottam meg. Ahogy kimondtam a nevét, meglökte a d{kót, bele az asztal k{rpitj{ba. Felemelte a fejét, és meglepett, kív{ncsi tekintettel b{mult r{m. A pénzt{ros elviharzott ut{nam a lépcsőn, és megragadta a v{llamat. - Gyerünk fel! Most. Folt ajka alig észrevehető mosolyra húzódott. Nehéz megmondani, hogy csúfond{ros volt-e vagy bar{ts{gos. - A l{ny velem van. Úgy tűnt, ez hatott a pénzt{rosra, mert lazított a szorít{s{n. Mielőtt meggondolhatta volna mag{t, ler{ztam magamról a kezét, és végigcik{ztam az asztalok közt Folthoz. Először nagyokat léptem, de minél közelebb értem hozz{, ann{l ink{bb elillant az önbizalmam. Azonnal észrevettem, hogy Folt megv{ltozott. Nem tudtam volna megmondani, milyen tekintetben, de úgy érzékeltem, mint az elektromoss{got. Még több gyűlölet lett volna benne? Még több önbizalom. Sokkal szabadabban lehetett önmaga. És az a fekete szemp{r egyenesen engem b{mult. Olyan volt, mint egy m{gnes, ami minden mozdulatomat követi. Nyeltem egyet, és prób{ltam tudom{st sem venni gyomrom émelyítő remegéséről. Nem tudtam pontosan megmondani, micsoda, de valami nem volt rendben Folttal. Valami nem volt norm{lis körülötte. Nem volt... biztons{gos. - Bocs, hogy megszakadtunk mondta Folt, ahogy odajött hozz{m. Idelent nem valami jó a vétel. Ja, persze. Egy fejmozdulattal intett a többieknek, hogy menjenek el. Kényelmetlen csend telepedett r{nk, mielőtt megmozdultak volna. Az a sr{c, aki elsőként t{vozott, nekiütközött a v{llamnak, mikor elment mellettem. H{traléptem egy lépést, hogy megtartsam az egyensúlyom, és pont időben néztem fel ahhoz, hogy l{ssam a m{sik két j{tékos hideg tekintetét. Nagyszerű Nem az én hib{m, hogy Folt a padt{rsam. - A fekete golyó? kérdeztem, felvonva a szemöldökömet, és prób{ltam olyan hangot megütni, mint aki teljesen tudat{ban van mag{nak és a környezetének. Foltnak tal{n igaza volt, és a Bo's Arcade tényleg nem az a hely, ahol szívesen lógnék. Ez azonban nem jelentette, hogy hanyatt-homlok menekülök kifelé. Mekkora a tét?
Folt még szélesebben vigyorgott. Biztos voltam benne, hogy rajtam gúnyolódik. - Nem pénzben j{tszunk. Letettem a t{sk{mat az asztal szélére. - K{r. Mindenemet feltettem volna ellened. Felmutattam a jegyzetemet, amin m{r volt két sor. Néh{ny gyors kérdés, és m{r itt sem vagyok. - Bunkó? olvasta hangosan Folt a d{kóhoz hajolva. Tüdőr{k? Ez valami jóslat akar lenni? Meglobogtattam a papírt. - Feltételezem, hogy alkalmazkodsz a környezethez. H{ny szivart szívsz el egy éjszaka? Egyet? Kettőt? - Nem doh{nyzom. A v{lasz őszintének hangzott, de én nem vettem be. - Ühüm mondtam, miközben letettem a papírt a fekete és egy lila golyó közé. Amint leírtam a harmadik sorba, hogy Egész biztos szivarozik, véletlenül meglöktem a lil{t. - Belerondítasz a j{tékba mondta Folt még mindig mosolyogva. Elkaptam a tekintetét, és nem tudtam nem elmosolyodni - kurt{n. - Remélhetőleg nem neked teszek vele jót. Legnagyobb {lmod? Erre a kérdésre büszke voltam, mert tudtam, hogy zavarba fogja hozni. Nem lehetett elsietni a v{laszt. - Hogy megcsókoljalak. - Ez nem vicces - mondtam, és {lltam a tekintetét. H{l{s voltam, amiért nem kezdtem dadogni. - Nem, de elpirult{l. Felültem az asztal szélére, és prób{ltam közömbösnek l{tszani. Keresztbe tettem a l{bamat, a térdemet haszn{lva padként. - Dolgozol? - Leszedő fiú vagyok a Borderline-ban. A legjobb mexikói étterem a v{rosban. - Vall{sod? Nem tűnt meglepettnek a kérdés hallat{n, de nem is volt odaérte. - Azt hittem, csak p{r gyors kérdést teszel fel. Ez m{r a negyedik. - Vall{sod? - kérdeztem hat{rozottabban. Folt elgondolkodva simogatta az {ll{t. - Nem vall{s... kultusz. - Valami szekt{hoz tartozol? - Túlkésőn jöttem r{, hogy a kérdés meglepettnek hangzott, holott nem kellett volna. - Úgy {lla helyzet, hogy szükségem van egy egészséges nőnemű {ldozatra. Azt terveztem, hogy elnyerem a bizalm{t, úgy édesgetem magamhoz, de ha m{r most készen {llsz... Ha maradt is mosoly az arcomon, az most eltűnt. - Nem nyűgözöl le. - Még meg sem prób{ltam.
Lesz{lltain az asztalról, és oda{lltam elé. Egy fejjel magasabb volt n{lam. - Vee azt mondta, végzős vagy. H{nyszor bukt{l meg tizedikes biológi{ból? Egyszer? Kétszer? - Vee nem a szószólóm. - Tagadod, hogy megbukt{l? - Azt mondom, hogy tavaly nem j{rtam suliba. - A tekintete csúfond{ros volt, amitől csak még elsz{ntabb lettem. - Lógt{l? Folt letette a d{kót az asztalra, és az ujj{val közelebb hívott mag{hoz. Nem mentem. - Akarsz hallani egy titkot? - kérdezte bizalmas hangnemben. - Azelőtt soha nem j{rtam iskol{ba. Még egyet? Nem is olyan unalmas, mint amilyennek hittem. Hazudott. Mindenki j{r iskol{ba. Vannak törvények. Folt hazudott, hogy kitörésre késztessen. - Azt hiszed, hazudok - mondta mosolyogva. - Nem j{rt{l iskol{ba, soha? Ha ez igaz, b{r jól gondolod, én nem hiszem el, akkor mi késztetett arra, hogy idén elgyere? - Te. Belém hasított egy sugallat, hogy meg kellene ijednem, de azzal nyugtatgattam magam, hogy Folt pontosan ezt akarja elérni. Nem h{tr{ltam meg, hanem prób{ltam dühösen v{laszolni. Azonban még így, is eltartott egy darabig, mire megjött a hangom. - Ez nem az igazi v{lasz. Valószínűleg közelebb lépett hozz{m, mert hirtelen csak egy vékony légréteg v{lasztott el tőle. - A szemed, Nora. Az a hideg, s{padt, szürke szemp{r meglepően ellen{llhatatlan. - Oldalra biccentette a fejét, mintha új szögből akarna tanulm{nyozni. - És az a gyilkosan kunkorodó ajkad. Nem is a kijelentéstől riadtam meg, hanem attól, hogy az a bizonyos, részem pozitívan reag{lt r{. H{trébb léptem. - Ennyi. M{r itt sem vagyok. De ahogy a szavak elhagyt{k a sz{mat, tudtam, hogy nem így van. Musz{j volt még valamit mondanom. Kutattam a fejemben örvénylő gondolatok között, és prób{ltam megtal{lni, melyiket érzem ideillőnek. Miért ilyen gúnyos Folt, és miért viselkedik úgy, mintha megérdemelném, amit tesz? - Úgy tűnik, sok mindent tudsz rólam mondtam ki az év leghülyébb mondat{t. Többet, mint kellene. Úgy tűnik, pontosan tudod, mit kell mondanod ahhoz, hogy kényelmetlenül érezzem magam. - Megkönnyíted a dolgom. Dühbe gurultam. - Beismered, hogy sz{ndékosan csin{lod? - Mit? - Ezt... hogy provok{lsz. - Mondd újra, hogy provok{lsz. Olyan provokatív a sz{d, ahogy kimondod.
- Végeztünk. Fejezd be a j{tszm{t! Felkaptam a d{kót az asztalról, és odanyújtottam neki. Nem vette el. - Nem szeretek melletted ülni jelentettem ki. Nem szeretek a padt{rsad lenni. Nem szeretem a leereszkedő mosolyodat. Az {llkapcsom megr{ndult; ez csak akkor történt, mikor hazudtam. Azon tűnődtem, vajon most hazudok-e. Ha igen, szerettem volna bok{n rúgni magam. Nem kedvellek mondtam olyan meggyőzően, ahogy csak tudtam, és Folt mellkas{hoz v{gtam a d{kót. - Örülök, hogy az edző összerakott minket mondta Folt. Némi irónia csengett abban a szóban, hogy edző, de nem tudtam r{jönni, miért. Folt ezúttal elvette a d{kót. - Azon f{radozom, hogy megv{ltoztassam a helyzetet ellenkeztem. Folt jól szórakozhatott: még a foga is kil{tszott, ahogy mosolygott. Felém nyúlt, és mielőtt megmozdulhattam volna, kivett valamit a hajamból. - Egy darab papír magyar{zta, miközben a földre pöccintette. Ahogy felém nyúlt, észrevettem egy jelet a csuklój{n. Először azt hittem, tetov{l{s, de m{sodik pillant{sra felt{rult előttem egy vörösesbarna, enyhén kitüremkedő anyajegy. Olyan form{ja volt, mint egy szétfröccsent festékcsepp. - Szerencsétlen hely egy anyajegynek mondtam b{tortalanul, mert az én hegem is hasonló pozitúr{ban helyezkedett el. Folt hanyagul, de észrevehetően lejjebb csúsztatta az ingujj{t a csuklój{n. - Jobban tetszene, ha intimebb helyen lenne? - Sehol sem tetszene jobban. Nem tudtam, ez hogy hangzott, úgyhogy megint nekifutottam. Az sem érdekelne, ha nem is lenne. Harmadszor is megprób{ltam. Nem érdekel az anyajegyed, pont. - Egyéb kérdés? kérdezte Folt. Magyar{zat? - Nincs. - Akkor bioszon tal{lkozunk. Arra gondoltam, megmondom neki, hogy soha többet nem tal{lkozunk. De egy nap kétszer nem hazudtolom meg magam. Aznap éjjel egy reccsenés riasztott fel {lmomból. Arcomat a p{rn{ba nyomva teljesen mozdulatlan maradtam, de az összes érzékszervem fokozottan éber volt. Anyu havonta legal{bb egyszer elment a v{rosból, úgyhogy hozz{szoktam, hogy egyedül alszom, és m{r hónapok óta nem képzeltem, hogy lépések lopóznak végig a folyosón a szob{mig. Az igazs{g az, hogy soha nem éreztem teljesen egyedül magam. Rögtön azut{n, hogy aput lelőtték Portlandben, miközben Anyu születésnapi aj{ndék{t akarta megvenni, egy különös fantom lépett az életembe. Mintha valaki keringene a vil{gomban, és t{volról figyelne. A fantom jelenlététől először kir{zott a hideg, de miut{n semmi rossz nem sz{rmazott belőle, az idegességem is al{bbhagyott. Azon kezdtem tűnődni, vajon valami kozmikus sz{ndék {ll-e amögött, hogy így érzek. Tal{ri az ap{m szelleme a közelben van? A gondolat {ltal{ban megnyugtatott, de az az éjszaka m{s volt. A jelenlét jeges érzést keltett bennem.
Leheletnyit elfordítva a fejem, egy padlón nyújtózó {rnyalakot pillantottam meg. Gyorsan megfordultam, hogy szemben legyek az ablakkal, de a hold f{tyolszerű fénye volt az egyetlen, ami {rnyékot vethetett. Nem volt ott semmi. Szorosan {töleltem a p{rn{t, és azt mondtam magamnak, hogy csak egy felhő takarta el a holdat. Vagy egy szemétdarabot kapott fel a szél. Mégis azzal töltöttem a következő néh{ny percet, hogy lecsillapodjak. Mire összeszedtem magam annyira, hogy fel tudtam kelni, az udvar csendes volt és nyugodt. Az egyetlen zajt a h{zhoz verődő fa{gak és saj{t szívem kalap{l{sa adt{k.
3. FEJEZET MCCONAUGHY EDZŐ A T[BL[N[L [LLT, monoton hangon duruzsolt valamiről, de az elmém messze j{rt a tudom{ny összetettségétől. Azzal voltam elfoglalva, hogy okokat soroljak fel, Foltnak és nekem miért nem kellene tov{bbra is egym{s mellett ülnünk, és leírjam ezeket egy régi röpdolgozat h{tulj{ra. Ahogy vége lesz az ór{nak, az edző elé t{rom az érveimet. Nem működik együtt a feladatokban írtam. - Nem érdekli a csapatmunka. De azok a dolgok zavartak a legjobban, amiket nem írtam fel a list{ra. Kísértetiesnek tal{ltam Folt anyajegyének a helyét, és hal{lra voltam rémülve a múlt éjszakai incidenstől. Nem gyanakodtam egyértelműen Foltra, hogy leselkedik ut{nam, de nem vehettem semmibe azt a véletlent, hogy szinte biztos voltam benne, valaki benézett az ablakomon néh{ny ór{val azut{n, hogy tal{lkoztam vele. Arra a gondolatra, hogy Folt leselkedik ut{nam, benyúltam a h{tizs{kom elülső zsebébe, elővettem két vastablett{t egy üvegből, és egyszerre lenyeltem őket. Egy pillanatra megakadtak a torkomon, azt{n sikerült lecsúszniuk. Szemem sark{ból észrevettem Folt kérdő tekintetét. M{r azon voltam, hogy elmondom, vérszegény vagyok, és naponta p{rszor vastablett{t kell bevennem, főleg ha nyom{s alatt vagyok, de meggondoltam magam. A vérszegénység nem hal{los... amíg rendszeresen szedek vasat. Nem volt olyan üldözési m{ni{m, hogy Folt b{ntani akar, de az egészségi {llapotom valahogy olyan gyengeség, amit jobb titokban tartani. - Nora? Az edző a terem közepén {llt, kinyújtott keze el{rulta, hogy egy dologra v{r: a v{laszomra. - Megismételné a kérdést? kérdeztem. A többiek vihogtak. Az edző enyhe ingerültséggel a hangj{ban megismételte: - Mik azok a kvalit{sok, amik vonzanak egy potenci{lis partnerben? - Potenci{lis partner? - Gyerünk m{r, nem érünk r{ egész délut{n. Hallottam, hogy Vee felnevet mögöttem. A torkom mintha összeszorult volna. - Azt akarja, hogy soroljak fel egy list{t azokról a tulajdons{gokról, amik... - Egy potenci{lis partneréi, igen, sokat segítenél vele. Akaratom ellenére oldalra pillantottam, Foltra. Kényelmesen h{tradőlve ült a padban, majdhogynem görnyedten, és elégedetten tanulm{nyozta az arcomat. R{m villantotta kalózmosoly{t, és hangtalanul azt mondta: R{d v{runk. Összekulcsoltam a kezemet az asztalon, remélve, hogy nyugodtabbnak l{tszom, mint amilyen vagyok. - Ezen még nem gondolkodtam el. - Akkor gondold {t gyorsan! - Nem kérdezne meg először valaki mist?
Az edző türelmetlenül a balomra mutatott. - Te jössz, Folt. Folt, nem úgy, mint én, magabiztosan beszélt. Úgy helyezkedett el, hogy a teste enyhén felém fordult, térdünket csak néh{ny centi v{lasztotta el egym{stól. - Intelligens. Vonzó. Sebezhető. Az edző szorgosan jegyzetelt a t{bl{ra. - Sebezhető? kérdezte. Hogyan? Vee szólalt fel. - Van ennek valami köze a fejezethez, amiről tanulunk? Mert a szövegben sehol sem tal{lok olyat, hogy egy partner kív{nt tulajdons{gai. Az edző annyi időre abbahagyta az ír{st, hogy h{tranézzen a v{lla felett. - A földön minden {llat azzal a céllal vonzza mag{hoz a partnerét, hogy szaporodjon. A bék{k felfújj{k magukat. A hím gorill{k a mellkasukat döngetik. Megfigyelted m{ra hím hom{rt, ahogy kiegyenesedik, és az ollój{t csattogtatja, hogy felhívja mag{ra a nőstény egyedek figyelmét? A vonzalom minden {llati reprodukció alapja, beleértve az emberit is. Miért nem osztja meg velünk a list{j{t, Miss Sky? Vee feltartotta öt ujj{t. - Jóképű, gazdag, engedékeny, {d{zul védelmező és csak egy kicsit veszélyes. Minden tulajdons{gn{l behajlította egy ujj{t. Folt felnevetett a bajsza alatt. - Az a baj az emberi vonzalommal, hogy nem lehet tudni, viszonzott-e. - Kitűnő megl{t{s - mondta az edző. - Az emberek sebezhetők - folytatta Folt -, mert könnyen megsérülnek. - Ekkor a térde az enyémhez ütődött. Arrébb húzódtam, de nem mertem eltűnődni azon, mi volt Folt sz{ndéka ezzel a gesztussal. Az edző bólintott. - Az emberi vonzalom és reprodukció összetettsége az egyik olyan saj{toss{g, ami megkülönböztet minket m{s fajoktól. Folt erre mintha felhorkant volna, de nagyon gyenge volt a hang, nem lehettem biztos benne. Az edző így folytatta: - A nők az idők kezdete óta olyan partnerhez vonzódtak, akinek erős túlélési hajlama van, mint az intelligencia és a fizikai r{termettség, mert az ilyen kvalit{sú férfiak nagyobb eséllyel hoztak haza vacsor{t a nap végén. - Feltartott hüvelykujj{val a levegőbe bökött, és elvigyorodott. - A vacsora egyenlő a túléléssel, csapat. Senki nem nevetett. - Hasonlóképp - folytatta -, a férfiak a széphez vonzódnak, mert az egészséget és fiatals{got jelez: semmi értelme egy beteges nővel p{rosodni, aki nem lesz jelen, hogy felnevelje a gyerekeket. - Az edző az orra tövére tolta a szemüvegét, és kuncogott. - Ez olyan szexista - tiltakozott Vee. - Olyasmit mondjon, ami egy huszonegyedik sz{zadi nőre utal. - Ha a reprodukcióhoz tudom{nyos szemlélet szerint közelít, Miss Sky, l{tni fogja, hogy a gyerekek a kulcs a faj fennmarad{s{hoz. És minél több gyereke van,