Van, lehet-e rá kereslet, belsõ. le rólunk egyéb testtájakon?! Mi, néhány barátommal immáron a szerkesztõségben, azt mondtuk rá, igen, kell, hogy

MÉCSVILÁG A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye Mikor felkérést kaptam, a Partium nevû irodalmi folyóirat szerkesztésére, igencsak elgondolkodtam, hogy van-e, lehet-e erre igény, mennyire tud életképesen jelen lenni egy irodalmi, költészeti és más kortárs mûvészeti ágakat felkaroló és összefoglaló folyóirat, itt Szabolcs- Szatmár- Bereg megyei bázissal, mikor majdhogynem minden a fõváros és annak holdudvarában zajlik és valósulhat meg azon a színvonalon, hogy törõdni legyen vele érdemes. Van-e kulturális nyitottság, befogadókészség, ha kell polgárpukkasztó indulat ahhoz, hogy önmagunkról többet megtudhassunk, megismerhessünk, felfedezhessünk bosszankodva vagy éppen mosolyogva, a Talán emlékszik még a kedves olvasó arra, hogy itt a Mécsvilág lapjain milyen polémiát folytattam a Kanadában élõ tisztelt barátommal, Márkus Gyula bácsival: Õ, aki több nagyszerû írást küldött nekünk, - a Piatsek vér címû könyvét be is mutattuk, s kapható mai is könyvesboltjainkban - azt tanácsolta, alakuljunk irodalmi lappá. Fogjuk össze az ország keleti csücskének irodalmárait, vonjuk be a kárpátaljai és partiumi, mi több, a tengeren túli, de innen elszármazott költõket, írókat. Lapunk szerkesztõsége úgy döntött, nem tér le az eddigi útról, hiszen más habitus, más felkészültség, más közön- Partium elé kortárs mûvész szemüvegén, látószögén keresztül önmagunk hibáit, erényeit. Vagy elég "csak" a klasszikus líra, mert a jó indián az a halott indián és az élõkkel vigyázni kell, mert még lenyilazhatnak, megsérthetik szépen fölépített ego-nkat. Ki kíván ma önmegadóan és magát újra átfogalmazóan jobbá, szebbé, szerethetõbbé válni? Hisz aki jobb, szebb és szerethetõbb másoknál az legyõzhetõ, leigázható, megsemmisíthetõ, márpedig harc van kenyérért, hatalomért, egyáltalán a puszta létünkért. Szóval vállalható-e egy irodalmi kortárs folyóirat, jobb világot akaró, de nem elég jóba született, piszkosul õszinte jelenvalóvilágot láttató, szót, A "Partuim elé" alá fényt, színt, formát megnyilatkoztató írók, költõk, képzõmûvészek, fotográfusok és más csodabogarak gondolatainak megmutattatása, átéreztetése? Van, lehet-e rá kereslet, belsõ igény, miközben a bõrt nyúzzák le rólunk egyéb testtájakon?! Mi, néhány barátommal immáron a szerkesztõségben, azt mondtuk rá, igen, kell, hogy legyen ilyen élõ és elérhetõ folyóirat. A vidéken és határainkon kívül élõ magyar ember joga sem lehet kevesebb, mint bárki másé a magyar kultúrát kedvelõ, elgondolkodni, bõgni, máskor felröhögni szeretõ életigenlõ emberek akarása. Kürti László ség szükségeltetik egy irodalmi folyóirathoz, s meggyõzõdésünk szerint nem bõvítettük, inkább szûkítettük volna a hozzánk kapcsolható mûvészetbarátok körét. És most úgy látszik, mégis megtörténhet a csoda! Maradhat a Mécsvilág is az ami, s itt, egy új lendületes, fiatalos, minden Gyula bácsi által megfogalmazott kritériumnak megfelelõ folyóirat, a Partium! Nem valami induló, ismeretlen próbálkozásról van szó, hiszen a Partium ebben az évben ünnepelte alapításának 15. évfordulóját, s kiadója a vásárosnaményi székhelyû Kelet-Magyarországi Szabadelvû Kör, illetve annak megbízásából az Unitárius Alkotók Társasága. Alapító fõszerkesztõje Ószabó István, felelõs szerkesztõje pedig Felhõs Szabolcs, aki most a fiatal mátészalkai költõre Kürti Lászlóra bízta a lap megújítását. Tehát inkább lépésváltás, új arculat, más jellegû mûhelymunka jellemzi ezt a megújult Partiumot. Kürti László maga köré gyûjtötte fiatal barátait, a fotós Bócsi Krisztiánt és Czine Árpádot, a grafikus Filep Anitát, számít Oláh Andrásra az ismert költõre, drámaíróra, mint olvasószerkesztõre Varsányi Gábor tanár úrra, de ott vannak a csapatban a nyíregyházi, vásárosnaményi, debreceni, szovátai, kolozsvári munkatársak is. A megújult lapban már olvashatunk Kányádi Sándor, Fecske Csaba, Jánosi Zoltán, Orbán János Dénes, Ószabó István írásokat, verseket is. Valami megint történt körülöttünk, s ez olyan gyönyörû ebben a zajos, morbid világban! Ugye kedves Mátészalkaiak itt, ott a világban, nem hagyjuk, hogy ez elenyésszen, hogy érdektelenségbe fulladjon? Most minden rajtunk múlik, hiszen, ha olvassuk, ha elõfizetjük a lapot akkor élni fog, s ha Õ él, akkor a remény is, hogy van más értelme is az életünknek itt az ország keleti részében, mint hogy bevásárlóközpontokra, autószalonokra ácsingózzunk, s konzum-idiótákká váljunk. Az áldozat pedig: évi négy számra az elõfizetés 1.300 Ft. Mellékhatás nincs, de azért érdeklõdjön Partiumi szerkesztõjénél, és egyesületi titkáránál! VI. évfolyam 3. szám 2006. szeptember w3.enternet.hu/muveszet Egyesületünk szerkesztõsége is fejet hajt az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából a mártírhalált halt, sokat szenvedett, meggyötört, megalázott honfitársaink elõtt. Két verssel emlékezünk. Kürti László: Két kilométer, de minimum 1956 lépés (nagyapámtól) mi lehetne jobb most negyvenöt után marhavagonban visznek az oroszok melyik enyészet virágzik szebben otthonról vagy innen szebb a táj kibaszott ruszki fogság rabként csak eltompít a pince víz penészes kenyér puskatus nyoma hogy arcom feketítse megszökni lágerbõl õrtõl kutyától országhatárig s majd szépen visszapofozva lehúzni még három évet negyvenhét kilóm így komoly teher magyarország végén facipõben topog húsz forinttal buszon ingyen utazhat haza kire nem vár már szeretõ család rohadt idõkben hangtalan szivárog bomló elmékbe álnok besúgók hada égtelen csillagok alatt bujdokolva sehová nem érhetsz ezerkilencszáz meg ötvenhat lépés patakzó forradalom akárhány ruszki és akárhány sivár magyar fejüket nélkülem vegyétek Oláh András: ráismerni még Isten azon az õszön telesírta a mindenséget lelkében ismerõs félelem mocorgott mert föltámadtak a sötét erõk s idegen hitûek égették föl a szavak tarlóját * * * mi - kikre égõ kanócával vár a holnap - maradtunk fegyvertelenek az esõ elmosta azóta a vért de az utcaköveken ráismerni még Isten szálkás betûire

2 MÉCSVILÁG 2006. szeptember "Mûszaki ismereteimet csak a közjó elõmozdítására használjam" Szobor szülõhelyén a vasbeton-építészet atyjának Eddig bizonyára kevesen tudták, hogy Mátészalka volt a szülõvárosa a vasbetonépítészet magyarországi atyjának, dr. Zielinski Szilárdnak. Bár a történelmi hûség kedvéért azt is el kell mondani, hogy a szülõhelyet a véletlen adta. 1860. május 1-jén az ifjú Stanislaus Zielinski és felesége Böhm Terézia éppen átutazóban voltak a városban, mivel a férj pénzügyi szemlészként a keleti végekre rendeltetett. A szülõk bizonyára nem sejtették, hogy a századforduló egyik legkiválóbb mérnök-tudósa látta meg a napvilágot. A gyöngyösi és budapesti tanulóévek után a mérnöki pálya iránt elkötelezett Zielinski Szilárd a régi céhes legények hagyományait követve bejárja Európát. Párizsban, Eiffel irodájában "testközelbe" kerül a vasbeton-építészettel. Az 1890-es évek végén, már 1400 km vasútvonal, 63 nagyobb híd terve készül el. 1901-ben - az országban elsõként - mérnökdoktorrá avatják. E rövid kis életrajzi bevezetõ mindenképpen szükségeltetett ahhoz, hogy tudják Mátészalka lakói, miért éppen dr. Zielinski Szilárd szobrát avathattuk a Fényes Napok nyitányaként augusztus 29-én a Széchenyi Iskola Alkotmány út felõli sarkán. A szobor felállítását Képes Gábor mátészalkai mérnök kezdeményezte. Felállításánál bábáskodott dr. Kerekes Imre nyírcsaholyi lakos, a Megyei Mérnökkamara elnöke. Az alkotás létrejöttéhez, a környezet kialakításához szükséges összeg nagy részét a megyei Mérnökkamara, illetve városunk a képviselõi alapból biztosította. A szobor "értékét" mindenképpen növeli, hogy alkotója az a Zielinski Tibor, aki az egykori építészmérnök testvérének dédunokája. Az alkotó édesapjával együtt részt vett a szobor avatásán is. Csak sajnálni tudom, hogy ott az ünnepségen hivatalosan senki nem köszöntötte õket, az utca embere nem sejthette, hogy az az idõs bácsi, aki könnyekkel küszködik a Széchenyi Iskola diákjainak mûsorát hallgatva, bizony szintén a Zielinski Szilárd nevet viseli, és dédunokája ama híres Zielinski testvérének. Azt sem sokan tudhatták, hogy a fiatal szobrászmûvész úgy is tisztelgett neves elõdje emléke elõtt, hogy a mintázási díj egy részét munkadíjként magára vállalta. Erre érdemes lett volna jobban odafigyelni! Zielinszky szobor Szerencsére a Zsinagógában már minden a helyére került, és dr. Cservenyák László igazán meleg szavakkal köszöntötte és mutatta be Zielinski Szilárdot és fiát, Zielinski Tibort. A szobor avatása óta is mindennap arra visz az utam, és jólesik látni, hogy a beültetett bokrok növekednek, még nincs szemét, (bár lehet, hogy még több kuka kellene!) a növényeket nem taposták ki, és megvan az a pár szál szegfû, amit a gyerekek tiszteletük jeléül elhelyeztek. Egy gondos kéz, még vázába is tette a virágokat, ami szintén szívet melengetõ. Csak azt a néhány padot hiányolom a kis térrõl, amire le lehetne ülni, és egy kicsit elgondolkodhatnánk dr. Zielinski Szilárd mérnökdoktorrá avatásának alkalmából elhangzott szavain:" mûszaki ismereteimet csak a közjó elõmozdítására használjam és mindent tõlem telhetõt elkövetek, hogy hazám jó hírnevének öregbítéséhez hozzájáruljak." Kapturné Bíró Beáta A fényrõl nagyon sokan beszélnek, nagyon sokan vágynak rá, s nagyon sok minden szimbólumaként használják. A Fény lehet meleg, éltetõ, átkaroló, dicsõítõ, de lehet hideg, bántó, vakító, hivalkodó, kápráztató. A francia forradalom idején és az azt közvetlenül megelõzõ idõszakban a fény az ész szinonimájaként értelmezõdött, s mióta ez világítja be a világot, az addig eltelt, úgynevezett keresztény idõszakot Cipõ felemeli a kezét sötétnek tudjuk. S mit is látunk mi itt az ész napvilágánál? Hatalmaskodást, arroganciát, nagyravágyást, széthúzást, veszekedést, könyörtelenséget, elidegenedést és üzletet, üzletet, üzletet! Hogy ezekkel a kétes tulajdonságokkal korábban is rendelkezett az emberiség? Hát persze, de akkor még itt Európában létezett egy fék, egy kontroll, egy felülrõl jövõ, rendteremtõ Erõ. Mára maradt a gátlástalanság. Következõ kijelentésem valószínûleg meghökkenti, de talán elgondolkodtatásra is készteti a kedves olvasót: Mióta az Ész az úr a világban, Benkóék a színpadon A felülrõl és belülrõl jövõ Fényrõl Fényes Napok Fesztivál Mátészalkán - negyedszer semmi új érték nem született Európában, vagy ha mégis, az a keresztény hagyományokra alapozódott, vagy az új civilizáció tagadására. Ugye, tudják ki a Fényhozó? Lucifer! Nos, a fenti gondolatok akkor forogtak az agyamban, amikor ott álltam a Fényes Napok Fesztivál hivatalos megnyitójának estéjén a gyönyörû Kossuth téren, s a környezõ épületeket pásztázó, az emberek szemébe világító lézer-showt néztem, miközben ugyancsak primitívnek mondható zene szólt. És ekkor megkondult a katolikus templom harangja! A zene pedig csak szólt tovább, s igyekezett azt elnyomni! Ettõl kezdve nagyon rosszul éreztem magam, s arra vágytam, bárcsak megszólalna a reformátusok harangja is, talán akkor az egész ceremóniából áhítat lehetne. A másik harang nem szólalt meg, sõt emez is elhallgatott, de valami mégis történt: Valószínûleg mindenki arra számított, hogy a lézerfények majdan az égre vetítenek érdekes képeket, - s akkor tekintetünk mégiscsak felemelhetjük - ehelyett bántóan élesen az emberek szemébe világított. És ekkor a legtöbben megfordultak, háttal ennek a fénynek! Ez bizony reményteli, s bizakodással tölt el. A fáklyás felvonulás gyönyörû volt és példásan szervezett, ezrek és ezrek sétáltak beszélgetve, vidáman a fõtér felé. Valami várakozásféle volt a szemekben, mi lesz, ha megérkeznek? Talán, ha akkor, és azonnal a húrokba Egy fáklyás felvonuló csap a Republic együttes, és köszönti az érkezõket, akkor valamit kapott is volna a várakozó. Ehelyett még hosszú ideig pepecselés a hangosítással, aztán egy teljesen érdektelen és felesleges protokollbeszéd politikustablóval, majd egy harmatgyenge elõzenekar, s mire Cípõ végre felemelhette a kezét, már mindent kezdeni kellett elõröl. Bíró Miklós polgármester úr Kossuth téri rövid és lényegretörõ, szükséges és elégséges beszéde után már semmi helye nem volt a politikusok felvonulásának. Apropó hangosítás: Ha a városunkban vannak olyan vállalkozók, akik legalább azt tudják nyújtani, mint a távolabbról jövõk - s ez nemcsak a hangosításra igaz - akkor minek is kell nekünk mást foglalkoztatni? A Fesztivál nagy erénye volt, hogy szervezõi felkutatták a mátészalkai kötõdésû mûvészeket, alkotókat, s elhozták Ghymes Õket közénk. Köszönet Képes Gábor és Dr. Kerekes Imre uraknak, hogy hazahozták a Zielinski család tagjait, s nagyon szép szobor születhetett a kései leszármazott kezétõl a vasbetonépítészet atyjának. Nagy élmény volt Faragó Miklós festõmûvész kiállítása a zsinagógában. A mai napig Svájcban élõ mûvész munkáit a magyar emberek is jól ismerik, hiszen a mûvész jellegzetes alkotásai megjelennek a hollóházi porcelánokon is. Érdekes volt hallgatni Õt, amint az alkotás folyamatáról, az általa alkalmazott technikákról beszélt. Örömteli dolog, hogy városunkba egyre inkább gyökeret ver az igényes könnyûzene a dzsessz. Az East Side Company, a Calcutta Trió és a Kegye -Bajtala duó mellett szintén a zsinagógában lépett fel a Jazz Voices Choir, amely formáció szintén mátészalkai kötõdésû mûvészt mondhat magáénak: Király Anita, az együttes egyik énekese a legendás zenész Király család tagja. Ki ne ismerné itthon Király Petyát - az édesapát - Gyuszit, és a gitárvirtuóz Istvánt a G-Jam Project-bõl? Nagy siker a nagyszínpadon a Ghymes együttes és a Danubius Best of koncert. A Benkó Dixiland Band nélkül talán már meg sem nyílna a fesztivál, hiszen mind a négy eddigi alkalommal vendégeink voltak. Lehet, hogy vannak akik sokallják már, de ez azért mégiscsak a lenyûgözõ világszínvonal! (Külön cikk szól lapunkban Somogyi Gyõzõ kiállításáról és a Muzsikás együttes koncertjérõl.) Volt persze aztán minden, ami még színesítette a kínálatot, fokozta a kavalkádot: Konferenciák, testvérvárosi találkozók, kulturális bemutatkozókkal egybekötve, "Ízek utcája", népmûvészeti kirakodóvásár, ökörsütés, bábszínház, csülökfõzõ verseny, derûs tanévnyitó, fesztiválfutás. (folytatás a 3. oldalon)

2006. szeptember MÉCSVILÁG 3 (folytatás a 2. oldalról) Tagadhatatlan, hogy négy éve sikerül tartani az igen magas nívót, s egyre nagyobb a híre a fesztiválnak, egyre többen látogatnak el Mátészalkára, s egyre kedvezõbb a kép, ami rólunk az ország közvéleményében kialakul. S, a végére hagytam azt a kiemelkedõ, ritka élményt, amelyet még a fesztivál Schmidt Sándor megnyítja a Béres Györgyi emlékkiállítást Sajnos ma még elég kevesen tudják, hogy mi kell ahhoz, hogy ezen a Földön, nap mint nap megéljük az Aranykort. Hamvas Béla így írt errõl: " az aranykor nem történelmi korszak, hanem állapot, és ezért minden idõben jelen van. Csak attól függ, hogy van-e valaki, aki megvalósítja." Nos, olyan emberek voltak egyesületünk vendégei, akik egész életükben, és egész életükkel arra törekednek, hogy aranykort teremtsenek, s nemcsak önmaguknak, hanem barátaiknak, nézõiknek, hallgatóiknak, mûvészetük befogadóinak. Olyan mûvészek, akik, bár tudják, hogy nagyon is jelen van, mi több uralkodik a rossz világunkban, mégis a széprõl, a jóról beszélnek, ezt mutatják meg mûvészetükben. "Bízom abban, hogy a jó önmagában, külön harc és viaskodás nélkül eltünteti a rosszat, ahogy a kisütõ Nap felolvasztja a jeget. S akkor nincs szükség csákányra, meg hókotróra." - ezt már Somogyi Gyõzõ Munkácsy-díjas festõmûvész mondta, aki a Fényes Napok Fesztiválhoz kapcsolódva érkezett városunkba, hogy saját maga nyissa meg impozáns kiállítását, amely a Magyar hadiviseletek címet viseli. A Szatmári Múzeum sokat látott és hallott falai is beleremegtek, amikor a kicsit hosszúra sikeredett bevezetõ, köszöntõ - ne csodálkozzanak, azt is e sorok írója követte el - után, a majd kétszáz érdeklõdõ vendég gyûrûjében a Muzsikás együttes tagjai húzták a kiváló festõmûvész kedves dalát. A már húsz éve a Káli medence egyik kis falujában, Salföldön élõ Somogyi Gyõzõ talán otthon érezhette magát, hiszen olyan emberekkel találkozhatott, akik igenis érdekeltek az aranykor megteremtésében ott, ahol élnek, vagyis itt Mátészalkán. A nagyszerû mûvészrõl azt is illik tudni, hogy egyik feltámasztója a magyar huszár hagyományoknak, több ilyen tárgyú könyv szerzõje, illusztrátora, s maga is hagyományõrzõ hivatalos megnyitója elõtt élhettünk át, de az a Fény, amirõl mindig, mindennek szólnia kellene, a Somogyi kiállítás és a Muzsikás koncert mellett, ott volt talán a legragyogóbb: Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoramûvész koncertje a színházteremben maga volt a csoda, s mi Mátészalkaiak boldogok lehetünk, hogy ezt itthon élhettük át! Liszt, Schubert, Mozart és Schumann mûveinek virtuóz és Bogányi Gergely Mátészalkán lovas huszár. Ki ne tudna a Kõszegen kiállított portrésorozatáról, a könyv alakban is megjelent Magyar Hõsök Arcképcsarnoka 100 impozáns mûvérõl, vagy a Magyar Szentek sorozatáról, s a legendás Nagy Térképrõl, amely a maga valójában a Várpalotai Trianon Múzeumban látható? Kész csoda az a kézzel írott és rajzolt Káli Híradó címû újság is, amivel a Mûvész életben tartja a Káli medence nyolc falujának kulturális életét. A mi Mécsvilágunk ihletõje is ez a lap volt. Kisasszony havának elsõ napjának estéjén, a kiállítás megnyitóját követõen aztán újabb lélekemelõ csoda következett: A gyönyörûen kivilágított, parasztszekerekkel, hintókkal, kocsikkal, szánokkal érzelemteli tolmácsolásával, egy olyan kultúra bûvkörébe kerülhettünk, amely csak akkor foganhatott, amikor nem a mesterséges fények vakították az embert, hanem amikor az felülrõl és belülrõl érkezett. A megélt Aranykor Mátészalkán Somogyi Gyõzõ, Muzsikás, - csoda a Szatmári Múzeumban Somogyi Gyõzõnek húzza a Muzsikás megrakott kocsiszínek gyûrûjében felállított színpadon rázendített a világhírû Muzsikás együttes! Csak az autentikus, valóságos népzene lehet ilyen gyönyörû, Ma, amikor legfeljebb diszkó-, vagy rockritmusban találkozhatunk már csak népzenei elemekkel, egyszerûen lenyûgözõ volt, amit Sipos Mihály, Hamar Dániel, Éri Péter és Porteleki László mûvelt! Nem csoda, hogy a világ minden pontján ujjonganak zenéjüket hallva! Aki a koncert közben a télikert bejáratához sétált, s közben a zsúfolásig megtelt udvaron lévõ emberek arcát nézte - magam épp így tettem - majd visszanézett a kocsiszínek, a színpad irányába, olyan csodát láthatott, amilyet elmondani, leírni lehetetlen. Ezt csak megélni lehetséges! Igen, ez az Aranykor! Hogy is mondta Hamvas Béla? " van-e valaki, aki megvalósítja." Ki akadályozhat meg bennünket abban, hogy mi, magunknak valósítsuk meg? De vigyáznunk kell, mert van egy fontos szabály: az Aranykor csak együtt, csak közösségben élhetõ meg, mert a szeretetnek csak így van értelme! Járjanak gyakran a Szatmári Múzeumba! A Muzsikás fergeteges koncertet adott (Czine Árpád fotója) Égett a tûz a Szatmári Múzeumban is Ez még nem a Fényes Napok Fesztivál szimbolikus lángja volt, de emennek a történelmi beágyazottsága annál jóval mélyebb. Szent Iván éjjelén történt ama bizonyos tûzgyújtás, és az elmaradhatatlan tûzugrás. Ezen az éjszakán -amit 2001 óta a Múzeumok éjszakája néven is ismerhetünk - nagyszerû kulturális programmal várta a vendégeket Dr. Cservenyák László múzeumigazgató és lelkes csapata. Shorno Heinrich svájci szobrászmûvész kiállítását a jó barát Dr. Balogh László nyitotta meg a télikertben, majd a földszinti teremben maga Cservenyák doktor ajánlotta a résztvevõk figyelmébe Gonda Zoltán festõmûvész alkotásait. Az emeleti kiállító teremre is jutott még egy megnyitó, melyet a honfitárs, a barát Ihanus Sirpa szobrászmûvész tartott, aki Helena Juntilla finn képzõmûvész grafikáit méltatta. A csodálatos hangulatú múzeumudvarban aztán parádézhatott a Szatmár Néptáncegyüttes, fellépett a Csányi Ottó vezette Ádám Jenõ Pedagóguskórus, s az est bensõséges hangulatát adó Bereczky Jazz Band is. Múzeumok éjszakája Ez a MALTER biztosan jó kötõanyag Mégpedig azért, mert a fiatalok találták ki. MALTER, azaz Mátészalkai Alternatíva elnevezésû fényképkiállításra szólt a meghívó, s bár az alkotók igencsak jól ismertek Mátészalka mûvészetszeretõ közönsége elõtt - Czine Árpád és Bócsi Krisztián - a rendezõ ezúttal egy reményteljes csapat, a Mátészalkai Ifjúsági Egyesület volt. Talán nincs is örömtelibb dolog, mint amikor a fiatalok a kezükbe veszik a saját dolgaikat. Mind a kiállítás megnyitó, mind pedig a Fényes Napok Fesztivál keretében megrendezett Tudós Teaház Tiniknek címû rendezvényük igen bíztató volt. A szabadtéri elõadások, beszélgetések, az utcazene megmozgatta, gondolkodásra serkentette az ifjakat. Csak így tovább, ránk számíthattok. (Vagy lehet, hogy éppen ebbõl nem kérnek?) Csizmadia Zoltán kiállítása az 1956-os forradalom 50 évfordulója tiszteletére Városunk neves szülötte, egyesületünk tiszteletbeli tagja, Csizmadia Zoltán festõmûvész jelentõs szerepet játszott az 1956- os forradalom eseményeiben. Az akkori Képzõmûvészeti Fõiskola fiatal növendékét egy életre elkísérték annak a tiszta, forradalmi õsznek az eseményei, emlékei, s egy életre meghatározták sorsát, látásmódját. Az Õ állhatatos, kitartó munkájának eredményeként jelenhetett meg néhány évvel ezelõtt az a nagyszabású, hiteles dokumentumokkal ellátott kiadvány is, amelyik a Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola részvétele az 1956-os forradalom és szabadságharcban címet viseli. A jeles évforduló alkalmából, augusztus 4-én Balatonfüreden a Kisfaludy Galériában mutatta be forradalmi ihletésû mûveit, amelyeket Döbrentei Kornél költõ méltatott. A kiállítást Dr. Bóka István polgármester nyitotta meg.

4 MÉCSVILÁG 2006. szeptember Ment-e a könyvtárosok által a világ elébb? Fejezetek Szabolcs- Szatmár-Bereg Megye Könyvtártörténetébõl (1952-2002) Vörösmarty Mihály örökké aktuális kérdését újra feltéve, azt kissé kifacsarva lapozgathattam bele a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár kiadásában 2004-ben megjelent nagyszabású könyvtártörténeti munkába. Illetõleg az elsõ kötet, amelyik a közkönyvtárakról szól, jelent meg a jelzett évben, 2005-ben pedig a második, amelyik a Felsõoktatási-, Iskolai-, és Szakkönyvtárakat mutatja be. Nekünk Mátészalkaiaknak büszkeség töltheti el a keblünket, amikor ennek az igazán alapos, az elmúlt évtizedek könyvtári szakmai munkájának teljességét bemutató kiadványnak szerzõgárdáját vesszük sorra: Fõszerkesztõ Futaky László a megyei könyvtár ma már nyugalmazott igazgatóhelyettese, a szerkesztõk között pedig ott találjuk Kovács Tibor, a szerzõk között pedig Kovács Tiborné nevét is. Õk valamennyien egykor Mátészalkáról érkeztek a megyeszékhelyre, s ma is kötõdnek ide, például egyesületünk révén! A hatalmas munka bevezetõjében a következõt olvashatjuk: "A könyvtártörténeti kutatások eredményeképp olyan munkát adunk közre, amely reményeink szerint képes megjeleníteni Szabolcs-Szatmár- Bereg megye közkönyvtárainak, közmûvelõdési könyvtárhálózatának ötven éves múltját, ezen belül a potenciálisan fontos intézmények szerepét. Arra törekedtünk, hogy a társadalomfejlõdés menetéhez kötötten nyomon követhetõvé váljon a könyvtáraknak e régió mûvelõdésügyében elfoglalt helye, értelmezhetõbbé: milyen politikai, könyvtárfilozófiai irányultságok mentén volt megvalósítható a napi gyakorlat, hogyan próbáltak megfelelni elõdeink a korábbi korszakok könyvtárforgalmának. Célunk volt, hogy a szakmatörténet szikár bemutatásán túl megidézzük a korhangulatot, de mindenképpen és hitelesen felmutassuk az eredõket, a könyvtárügy kezdeti állapotát, ahonnan a könyvtári munka folyamatossága révén a múlt máig hatóan megjelenik a mában, az intézményi gyakorlat jelen eredményeiben." Az eredeti Vörösmarty kérdésre jelen hangulatomban hajlamos vagyok nemmel válaszolni, hiszen egy másik kérdés tolul elém, mégpedig a Hamvas Béláé: Az elmúlt évezredekben jobb lett-e az ember, bölcsebb, szeretnitudóbb, önzetlenebb, kevésbé irigy és hatalomvágyóbb? Pedig az írásbeliség egyre nagyobb tömegek sajátja, s mégis Tegyük a kezünket a szívünkre. Pont olyan gyarlók vagyunk mi is, mint "analfabéta" eleink! (Lehet, hogy még gyarlóbbak?) Hát akkor, ment-e könyvek által a világ elébb? Ami a második, az általam kreált kérdést illeti, már kevésbé vagyok hezitáló. Ha már ezt az úgynevezett nyugati kultúrát "nyögjük" - ami szerintem már csak civilizáció és egyre kevésbé kultúra - akkor bizony felbecsülhetetlen értéket képviselnek könyvtáraink, könyvtárosaink. Hála neki, hogy az "összehordott" tudást megõrzik, rendszerezik, elénk tárják, s hála azért is, mert a könyvtártörténeti mû megjelenése alkalmat adhatott nekünk arra, hogy újraolvassuk Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban címû versét. S, hogy ez miért olyan fontos? Azért meg megerõsíthetett bennünket mátészalkai mûvészetbarátokat abban a hitünkben, hogy nem járunk rossz úton. Olvassuk csak: "Mi dolgunk a világom? Küzdeni erõnk szerint a legnemesbekért." 1930. július 3-án Molnár Károly plébános ezüstmiséjét ünnepelte, melyen Székely Gyula apostoli kormányzóval az élen megjelent az egész egyházmegye papsága. 1930. július 6-án megjelenõ Szatmár és Bereg címû újság így ír a nevezetes eseményrõl: "Meleg szeretettel ünnepelték Mátészalkán Molnár Károly szentszéki tanácsost ezüst-misés jubileumán. A jubileumok szokásos jelentõségétõl függetlenül van abban valami rendkívüli, ha egy pap, mint Isten felkent szolgája, a Gondviselés kegyelmébõl 25 éven át végzett áldásos mûködés után, eljut a negyedszázados jubileumhoz. Egy katholikus lelkipásztor 25 papi éve oly sok elmélyült kapcsolatot jelent hívek és pásztor között, hogy a jubileum éppen olyan elragadtatott bensõséggel jelent ünnepet a hittel hívõknek, mint az Úr oltáránál szívét-lelkét megújultan Istennek ajánló ezüstmisés papnak. Molnár Károly szentszéki tanácsos ezüstmiséje is ilyen lelkesült ünnepi felbuzdulásra adott alkalmat Mátészalka katholikus közönségének s általuk a vármegyei és községi közélet vezetõinek. Molnár Károly nem kereste az ünnepeltetést, szerény és közvetlen egyénisége azonban semmiképpen se térhetett ki az elõl, hogy Székely Gyula apostoli kormányzóval az élén paptestvérei, valamint a mátészalkai katholikus hívek, bensõséges melegséggel emlékezetessé ne Balogh István a TRIDEA Természetvédelmi Egyesület motorja, a Krasznamenti Képzõmûvészeti Alkotótábor megálmodója, s immáron hatodik alkalommal fõszervezõje is. Az elmúlt évek alatt stabil mûvészgárda alakult a tiborszállási centrum köré, de mindig akadnak újak, fiatalok is. Az ország minden pontjáról érkeztek ide, de voltak kárpátaljai, erdélyi és szlovákiai alkotók is. Az augusztus Beszéld el nekem a múltat (7. rész) tegyék ezüstmisés jubileumát. Szerdán este Ortutay Gyula vezérigazgató készséges buzgólkodásából és az õ figyelmes rendezésében társasvacsorása gyûltek össze a megyeszékhely katholikus közönségének papjukhoz közelebb álló tagjai, akik a Vármegyebank árnyas gesztenyefái között, színes lámpionokkal díszített lombok alatt ültek asztalhoz. Megjelent a vacsorán Székely Gyula apostoli kormányzó, Kursinszki Zsigmond kormányzói helynök, Láng Gyula vállaji esperes és Heller Ernõ áldozó-papon kívül a mátészalkai katholikus hívek színe-java. Ott volt többek között Ortutay Gyula és neje, Balássy Miklós és neje, dr. Boér Endre és neje, Hradil Dezsõ és neje, Csederla Dezsõ, özv. Csipkés Józsefné, stb. Székely Gyula apostoli kormányzó mondotta az elsõ pohárköszöntõt, szívig ható melegséggel üdvözölte paptestvérét. Ortutay Gyula vezérigazgató beszélt utána, áradóan lelkesült szavakkal méltatva Molnár Károly áldásos mûködését, amely egy mintaszerû élet jóságos munkája volt a hívek javára, akik osztatlan szeretettel és ragaszkodással köszöntik jubileumán kiváló pásztorukat. Az ezüstmisét csütörtök délelõtt kilenc órakor mutatta be a jubiláns Kursinszki Zsigmond manuductorsága, Láng Gyula esperes és Pintér József zsuzsánnamajori plébános negyediki táborzáró kiállításon a Szatmári Múzeumban Bálint Mariann, Czapovcsak Miroslav, Filep Anita, Gödöllei István, Harangozó Miklós, Kolozsvári Katalin, Kópisné Nagy Mária, Magos Anita, Major O. Ida, Pócsai András, Stonawski József, Stonawski Tamás, Szólláth Gábor, Szöllösi Lajos, Tarr János, Vincze László és a fõszervezõ Balogh István munkáit láthatták az érdeklõdõk. segédlete mellett, Székely Gyula apostoli kormányzó és az egyházmegyei papság jelenlétében A zenés mise énekszámait Vitek Károly és Bertók Béla dirigálta. A szentbeszédet, melynek hatásáról elragadtatva nyilatkoztak akik hallották, dr. Schmiedt Béla nyírmadai plébános mondotta." 1931-32-ben az egyházközség élte megszokott életét. Rendkívüli események nem történtek, így ezekrõl az évekrõl az egyháztörténeti krónika is csak címszavakban ír. 1933. október 1-10-ig római zarándokutat szervezett a kalocsai egyházmegye. Szatmár vármegyébõl 44 hívõt toborzott a zarándoklatra Molnár Károly plébános, akik Dombóváron csatlakoztak a kalocsaiak különvonatához. Hat napon keresztül szállásuk Rómában volt a Santa Martha zarándokházban. Az ott töltött idõ alatt a zarándokok megismerhették Róma nevezetességeit, de elsõsorban lelki épülésükre szolgáló lelkigyakorlaton és szentmiséken vettek részt. Krasznamenti Alkotótábor, hatodszor! "Mûvészet a természetben, természet a mûvészetben" A Krasznamenti Alkotótábor résztvevõi A lelkigyakorlatok sora folytatódik 1935-ben is. A manréziai lelkigyakorlaton Ortutay Gyula vezetésével városunkból nyolc, a krónika szerint "intelligens katolikus urak" vesznek részt. A hívek a lelkigyakorlatról feltöltõdve hazaérkeznek, és május 12-én nagyszabású katolikus napot rendezett a vármegye katolikussága Mátészalkán. A Szatmár és Vidéke c. lap fõcímként említi meg a nevezetes napot. "ORSZÁGRASZÓLÓ MEGNYILATKOZÁS VOLT VÁRMEGYÉNK KATOLIKUS HÍVEINEK MÁTÉSZALKAI NAGYGYÛLÉSE" A szakadó esõ ellenére is öt-hatezer ember hallgatta végig nagy lelkesedéssel a katolikus közélet szónokainak hatásos beszédeit. Károlyi Gyula gróf, volt miniszterelnök, a katolikum aktív erejének s az erkölcsi alapelvek érvényesülésének szükségességérõl szólt: "Egy lelki kívánkozás hozott minket ma össze ilyen nagy számba. Az a kívánkozás, hogy vallási érzelmeinknek kifejezést adjunk. Tudjuk és érezzük mindnyájan, hogy erkölcsi alap nélkül sem egyének, sem népek és nemzetek nem lehetnek boldogak és nem boldogulhatnak. Azt is érezzük, hogy minden erkölcsi értéknek az istenfélelemnek a hazaszeretetnek, a családi élet tisztaságának, az egyéni becsületnek összefoglalója, gerincoszlopa a vallásosság, mert minden erkölcsi érzést és fogékonyságot az Isten oltott az emberbe. Azért jöttünk össze a mai napon, hogy ezen érzelmünknek kifejezést adjunk. De nem csak szóval kell ezt nyilvánítanunk, hanem mindennapi cselekedeteinkkel." Kapturné Bíró Beáta

2006. szeptember MÉCSVILÁG 5 Ebben az esztendõben százötvenhetedszer újulnak ki a fájó sebek. Meggyújtjuk az emlékezés fáklyáját a vértanúk porai felett, és imába foglaljuk drága szent neveiket. Arad felé szárnyalnak gondolataink. Szárnyalnak a vesztõhelyhez, hiszen ki emelhetne olyan magas gátat, amely megakadályozhatná a magyarság történelemtiszteletének megnyilatkozását? A mártírok sírja fölött egy nemzet zokog. Azóta, hogy a hóhérmunka elvégeztetett, hány és hány tizenhárom veszett el a haza iránti kötelesség oltárán? Nagyon sok szomorú emlékû dátumot tartanak emlékezetünkben, az aradi esemény napját azonban semmi sem homályosíthatja el, egyforma sötéten áll elõttünk. Ami 1849 október 6-án történt Aradon, az a nemzeti önérzet Szeretett hazánkat az a - szerintem - kétes megtiszteltetés érte, hogy tagja lehet az Európai Uniónak. Ne várjanak túlzott lelkesedést olyan embertõl, aki tudja azt, hogy mit jelentett Magyarországnak egy lélekromboló, embergyötrõ (szovjet) unióhoz való több mint négy évtizedes kényszerû tartozás, miközben az igazán óhajtott, s a szépemlékû tizenkét pontban is megfogalmazott Unióra mindhiba vártunk, s hogy arról beszélni ma is szentségtörésnek számít. Emez Európai sem sok jóval kecsegtet, hiszen már látszik, hogyan hígulnak nemzeti sajátosságaink, hogyan korcsosulnak el egykor nemes erényeink, s hogyan vicsorít ránk "a tátott tõke sárga szája". Ez a készülõ jövõ, valószínûleg nem az enyém, s talán nem alaptalanul féltem tõle gyermekeinket sem. Mégsem tehetek mást, némi rezignáltsággal veszem tudomásul, hogy Õk készülnek rá, hisznek benne, talán magukénak is érzik. Ezt a dicséretes optimizmust véltem kiolvasni a rendkívül kedves, barátságos Tóth Lilla Eszter soraiból, aki a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium tanulója, s aki Dr. Lõrinczné Varga Erzsébet tanárnõ vezetésével, valamint hat társa - Márton Ágnes, Molnár Tamás, Uszkai Andrea, Szabó Ádám, Erdélyi Zsófia, Tóth Lilla - kíséretében Németországban tanulmányozhatta az EU mûködését. Az aradi tragédia: 1849 lábbal tiprása, a nemzeti érzés kegyetlen kigúnyolása volt. Hõseinket, akár közönséges gonosztevõket kivégezni égbekiáltó bûn volt, és felejthetetlen szégyene marad azoknak, akik rabszolgaságban akartak tartani egy dicsõ múltú, szabadságra vágyó hõsi nemzetet. Október 6-a nekünk magyaroknak az emlékezés napja. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Aradon a 13 vértanún keresztül a magyar nemzetet alázták meg, ütötték arcul. Ha megfeledkeznénk az aradi tragédiáról, megérdemelnénk azt a súlyos büntetést, hogy a népek prédája legyünk! Emlékezzünk! A nemzetet, mely könnyen felejt, egyszerûen félrelökik a történelem porondján. A szabadság a haladás, a demokrácia megvalósítása áldozatokkal jár, s közöttük nemcsak közemberek, hanem hadvezérek, "Ezt az utat a FACE (Federation of Associations of young citizens of Europe, azaz a Fiatal európai polgárok egyesületének szövetsége) szervezte meg, immár nyolcadik alkalommal. Azt, hogy részt vehettem ezen a programon a tanulmányaimnak köszönhetem, továbbá a két nyelvvizsgámnak, illetve annak, hogy a MOM Vízméréstechnikai Rt, amelynek anyavállalata, a Hydrometer Ansbachban található, s ez a cég volt az egyik támogatója az idei találkozónak. Ansbachban voltunk elszállásolva( a Landesfinanzschule Bayern épületében) és ott tartották az ún. workshop -ok is. Hat munkacsoport volt, a következõ témákat dolgozták fel: *Nõk jogai és az abortusz; *Országok közötti kapcsolat a történelemben és napjainkban; *Vallás; *Ökológia, megújuló és nem megújuló erõforrásaink, energiaforrásaink; *Kreatív csoport- ( tagjai eus rövidfilmet forgattak, szerintem nagyon jól sikerült); * Európa kül- és védelmi politikája(ebben a csoportban voltam én). Szóval ezen témákon belül próbáltunk valamiféle megoldást találni néhány problémára. (Tényleg izgalmas és érdekes volt!:) Persze nem csak dolgoztunk :), hanem rengeteget kirándultunk is. Voltunk Münchenben a bajor parlamentben. Monumentális vezetõ politikusok is vannak, akik milliók gondolatait, tettvágyát hordják magukban. Arad mártírjai meghaltak, dicstelenül, mert ennek a nemzetnek bilincseit akarták széttörni, mert látták, hogy a magyar népet sohasem értette és becsülte meg kellõképpen az idegen szellem. A magyar föld mind a négy égtáj felé történelem. Olyan emlékeztetõ, mely egy-egy történelmi fejezet tragédiáit és dicsõségeit tárja elénk írottan és jelképesen: akár emlékmûvek formájában is. Sajnos, az utóbbi magyar dicsõséget kifejezõ monumentumok néhányát olykor meggyalázzák idegen kezek Emlékezzünk tehát, mert a múlt kísért! A történelem tanúsága szerint akkor volt a magyar nemzet nagy és boldog, amikor saját magát élte, amikor saját vérébõl kerültek ki az országelsõk. Egy fiatal és egy öreg az Unió(k)ról Tóth Lilla Eszter úti beszámolója, némi morgással kísérve épület, bevallom nem gondoltam volna. Itt találkoztunk a bajor miniszterelnökkel. Ellátogattunk Rottenbourgba, ahol minden utcában legalább 2 Porsche Carrera parkolt ( elnézést, de ezt nem hagyhattam ki.) Nürnbergben is voltunk. Idegenvezetõ kíséretében elmentünk a Hitler által építtetett Dokucenterben is. (Huuhh de érdekes volt!) Ansbachban a Városházán 2 alkalommal is volt rendezvény: az egyik a mi általunk multi-kultis estnek nevezett esemény volt, amely lehetõséget adott némileg megismerni a különbözõ nemzetek ételeit, fontosabb szokásait. A másik összejövetelen már politikusok is résztvettek, akiknek minden munkacsoportból 2-3 kérdésre kellett válaszolniuk. A workshopok vezetõi már tapasztaltak voltak ahhoz, hogy tudják, hogy olyan kérdést kell feltennünk, amire a válaszoknak többnyire egyértelmûnek kell lenniük, illetve hogy a politikusok ne tudjanak terelni. Segítségünkre volt egy úr is, aki tanácsot adott, és átnézte a kérdéseket, szóval nem igazán tudtak mellébeszélni. Sõt mi több a hölgy politikus a Nõk jogai és az abortusz témájú csoport egyik kérdésére olyan választ adott, hogy csak úgy sistergett és mindenki feléledt a válasza hallatán (elég nagy volt a hõség), ez egészen izgalmas, szórakoztató volt. Ellenben szánalmas, megalázó és gyötrelmes volt a magyarság sorsa, amikor idegenek tették rá a kezüket, és a szolgalelkûség önkényeskedésre bátorította õket. Tettükkel erre figyelmeztetnek az aradi vértanúk is. Ha úgy szeretjük mi is ezt földet, mint azok az idegenbõl szakadt tábornokok, akik az eszméért magáért meg tudtak halni, lesz még erõnk ahhoz, hogy összefogással megvédhessük a magyar rögöt! A magyar sors malmai, ha lassan is, de mégiscsak õrölnek, kiválasztván az ocsút, hogy söpörje szét a szél valamennyit, azokat, akik nemzetünk ellen vétettek és vétenek. Emlékezzünk! Az aradi vértanúk emléke legyen örökkön-örökké áldott, legyenek példaképek minden hazáját szeretõ magyar honfi elõtt. Dr. Szilvássy László A hét végén összefoglaló prezentációval kellett elõrukkolnunk. A hallottakból ítélve van esély arra, hogy a döntéshozók odafigyelnek az eredményeinkre. Igencsak komolya veszik ezt a dolgot, nekem sokszor úgy tûnt, mintha világmegváltásra készülne a csapat. Azt hiszem ez remek lehetõség jobban megismerni az EU-t, a mûködését. Rengeteg tapasztalat gyûjthetõ, s egy ilyen találkozó jó lehetõség a nyelv gyakorlására is. Jó pár ambiciózus fiatal tudatosan csinálja ezt, akik diplomaták, politikusok szeretnének lenni és vannak olyanok is akik már azok. Szóval ez a FACE valóban komoly dolog és furcsa, hogy eddig nem tudtunk róla, ill. hogy jóformán csak mi tudunk róla." Kedves Lilla Eszter, lehet, hogy mégis Neked van igazad, hiszen nemcsak korodnál fogva látod másképpen a világot, hanem azáltal is, hogy remekül beszélsz világnyelveket. Én, a morgós, aki saját nemzetem és anyanyelvem szerelmeseként, minden változást gyanakodva nézek, aki a világ tönkretevõjének a pragmatizmust tartom, mégiscsak félve figyelem lépteiteket. Legyen boldog és szép jövõtök! Tóth Lilla Eszter, Volt is, lesz is Talán Teátrum! Már tízéves a kiváló nyírbátori társulat 2006. augusztus 25-én este tartotta 10 éves jubileumi gálaestjét a nyírbátori Kulturális Központban Buzogány Béla színmûvészigazgató nagyszerû társulata, a Talán Teátrum. A két részes produkció elsõ felében a teátrum egy-egy régebbi produkciójából láthattak emlékezést, megindító részleteket az ünneplõ vendégek, szünet után pedig olyan mûvészek és mûvészeti csoportok köszöntötték a legkülönfélébb színpadi mûvekkel a jubiláló társulatot, akikkel éveken át szorosan együttmûködtek. Az ünneplés címe: Volt is, lesz is Talán Teátrum! "Jelezve ezzel is, hogy eltökéltek vagyunk a szívós folytatásra. Számunkra nem lezáródik ezzel a jubileumi évvel a Talán Teátrum mûködése, hanem megújhodva alkotó lendülettel és friss társulati tagokkal, készen állunk arra, hogy egy huszonegyedik századi hivatásos és szabad színházat építsünk tovább Nyírbátor városában." - írta meghívólevelében Buzogány Béla Köztudomású, hogy a társulat szerves részét képezi az az énekegyüttes is, amelyik elképesztõ profizmussal, muzikalitással vesz rész a darabok bemutatásában, s nagyon gyakran függetlenedve a színészektõl, önálló életre kelve arat sikereket. A jubileumi évben pedig megtörténhetett az is, hogy TÍZELÍTÕ címmel megjelenhetett az énekesek elsõ lemeze is. Lemezbemutató koncerttel ünnepelték az alkotók, közremûködõk e fontos eseményt. A kötetlen, baráti - asztalok melletti - énekes-közönség találkozó helyszíne a nyírbátori Bástya Vár-Kert Étterem volt, augusztus 10-én, ahol az énekesek, Karsai Hédi, Kiss Ági, Levenda Andrea, Kiss János és Márton Zoltán dedikálták is az új lemezt. Mátészalka és Nyírbátor lakóinak szellemi lelki közelsége - nem beszélve a minimális fizikai távolságról - elõbb, utóbb létrehozhatja azt a szoros együttmûködési formát is, aminek talán az elsõ lépése éppen a kulturális összhang megteremtése lehet. Milyen szívesen látogatunk el mi szalkaiak a Szárnyas Sárkány rendezvényeire, a Nyírbátori Zenei Napok hangversenyeire, s a Talán Teátrum fergeteges estjeire. Nyírbátori barátaink is gyakran láthatók a Fényes Napok eseményein, nem beszélve a kisebb pódiumszerû rendezvényekrõl. Éppen ezért hadd ajánljuk a kedves olvasó figyelmébe ismételten a TÍZELÍTÕ címû lemezt, amely megrendelhetõ a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület titkáránál is, valamint a társulat internetes honlapját, amely elérhetõ a www.talanteatrum.hu címen. Talán Teátrum társulata

6 MÉCSVILÁG 2006. szeptember Húsz év Wehner Tibor méltatta a Somogyi tanítványok munkáit Volt egyszer egy osztály a Képzõmûvészeti Fõiskolán. Egy olyan lelkes és tehetséges fiatalokból álló osztály, amelyik még Somogyi Józsefet, a legendás szobrászmûvészt tudhatta mesterének. 1986-ban, a fõiskola befejezése után útjaik elváltak, de a példás kollegialitás, s a barátság megmaradt, bár mindnyájan az ország, s a világ különbözõ pontjaira kerültek. Húsz év elteltével elhatározták, hogy közös kiállításon mutatják meg magukat egymásnak, és persze annak a közegnek, ahol élnek. A kiállítás tehát így járt városról városra, mígnem július 17-én Mátészalkára érkezett. S, hogy miért pont ide? Hát azért, mert ennek az osztálynak két olyan növendéke is volt, akik már két évtizede itt élnek, itt alkotnak. Ihanus Sirpa és Bíró Lajos a két közismert és népszerû szobrászmûvész büszkén mutathatta be társait a mátészalkai mûvészetszeretõ közönségnek. A szimpatikus mûvészházaspár mûvei mellett láthatóak voltak Farkas Ferenc, Karmó Zoltán, Tracy Mackenna, Márkus Péter, Severin Müller, Pogány Gábor Benõ, Heinrich Schorno és Stössel Nánda alkotásai is. A zsinagóga ódon falai között Wehner Tibor Munkácsy-díjas mûvészettörténész méltatta a mestert és az egykori tanítványokat, akik azóta maguk is mesteri fokon mûvelik hivatásukat, s ajánlotta a kiállított mûveket az érdeklõdõk figyelmébe. IN MEMORIAM FERENCZI ANETT Megjelent a fiatalon elhunyt mûvésznõ multimédiás emlék CD-je Edit Piaf dalok hallhatók és vidoklip és fotók láthatók azon a korongon, amely elõjegyezhetõ az alábbi helyeken: Szatmári Múzeum - Dr. Cservenyák László Városi Mûvelõdési Központ - Tóth Istvánné Városi Könyvtár - Sallai Emilia és Czine Árpád Novella Könyvesbolt - Szabó Ildikó TREND Divatüzlet - Kovács Sándorné Megvásárolható a Mûvészetbarát Egyesület titkáránál, nál. Zenebarátként, Mátészalkaiként Tiszadobon Kilencedik alkalommal rendezték meg a rangos zongorafesztivált Nagy Péter (Bócsi Krisztián fotója) Nem valószínû, hogy akár Schubert, akár Liszt belekomponálta volna mûveibe a fecskék csicsergését, a tücskök ciripelését, de az is elképzelhetetlen, hogy gondoltak volna arra a látványra, amit kései embertársaik majd a XXI. század elején, valahol Magyarország keleti felében, egy Tiszadob nevû községben élhetnek át, mégpedig egy Zongora Ünnepe elnevezésû alkalommal. Pedig minden úgy volt csodálatos, ahogyan volt! A nagy mesterek mûvei szóltak, a dallamokat a madarak vitték tovább magukkal, s az embernek az az érzése támadt, hogy a csodálatos Andrássy kastély fölött hangtalanul elhúzó repülõgép utasai is hallanak, de legalábbis érzékelnek valamit abból, ami lent történik. Nem csoda, hogy Hauser Adrienne zongoramûvésznõ, a fesztivál megálmodója, s immár kilenc éve szervezõje, beleszeretett ebbe a környezetbe, a kastélyba, a parkba, s persze az itt élõ emberekbe, akik a maguk természetességét, vendégszeretetüket adták ehhez a nagyszerû sorozathoz. Ez még akkor is megéri így, ha napról, napra reszketni kell, hogy vajon jön-e az esõ, mi lesz, ha feltámad a szél, vagy hogy hogyan tartsuk távol a szúnyogokat. Az Égiek most is figyelmesek, kedvesek és nagyvonalúak voltak, így a Tiszadobi Zongorafesztivál valamennyi koncertje hatalmas élményt nyújtott. E sorok írója ezúttal csak egyetlen koncertre tudott elzarándokolni, de azt a világ minden kincséért sem hagyta volna ki! Nagy Péter Liszt-díjas zongoramûvész rá is szolgált a várakozásra, hiszen fergeteges játékkal, lenyûgözõ, amolyan lezser eleganciájával elkápráztatta a közönséget. A koncert elsõ felében Schubert mûveket adott elõ, majd a szünet után Liszt darabok következtek. A XII. Magyar rapszódia után, a közönség szûnni nem akaró tapssal követelte a ráadást! Sajnos hiába, ugyanis a végtelenül kedves és szimpatikus mûvész - ahogy ezt mifelénk mondják - teljesen elkészült az erejével. Az évek óta Új-Zélandon élõ Nagy Péter több mint húsz órás repülõút után érkezett Tiszadobra, s bizony még az átállásra sem volt elég ideje. Amit azonban nyújtott ezen az augusztusi estén a hálás közönségének, az azt hiszem örökre felejthetetlen marad! Szem és fültanúk egybehangzó állítása szerint a fesztivál valamennyi koncertje nagyszerûen sikerült, s hasonló élményeket adott a nagyszámú közönségnek. Ami igaz, az igaz, nem sok kockázat volt ebben, hiszen a világ legkiválóbb mûvészei látogattak el ezúttal is Tiszadobra: A nyitókoncert máris Ránki Dezsõé volt, aki Bartók és Schubert mûveket játszott, aztán Hauser Adrienne következett, aki ezen az estén is bebizonyította, hogy nemcsak zseniális szervezõ, hanem csodálatos zongoramûvész is. A fesztivál egyik kuriózuma a grúz Elisso Virsaladze fellépése volt, aki világturnéját követõen Mozart és Schumann mûvekker aratott sikert. A már említett Nagy Péter koncert után, a fesztivál záróhangversenye ismét a világ egyik legnagyobb mûvészéé Kocsis Zoltáné volt. Nekünk Mátészalkaiaknak mindig hevesebben ver a szívünk, amikor Tiszadobra megyünk, s amikor az országos médiák kizárólag szuperlatívuszokban írnak, beszélnek e csodálatos zongoraünneprõl: Nagyon sok szállal kötõdik ez a fesztivál városunkhoz, hiszen Hauser Adrienne és Nagy Péter is itt született, itt tanulták a betûvetést, itt ismerkedtek elõször a kottafejekkel. Kocsis Zoltán - Hauser Adrienne-vel közösen - alapítvány mûködtet Mátészalkán, amellyel a fiatal tehetségeket támogatja. A tiszadobi rendezvénysorozat létrejötténél ott bábáskodott akkori országgyûlési képviselõnk Kertész István, s a fesztivál titkára mai napig Czuh János városunk ismert polgára, fotósa pedig Bócsi Krisztián, a neves fotómûvész. Szóval nagyszerû dolog zenebarátként és Mátészalkaiként is Tiszadobra járni! Legyen benne részük! Ablakot jelentett a koncert Szabó Zoltán és Mengelkoch Éva jótékonysági estje Mátészalkán Második alkalommal adott jótékonysági koncertet az amerikai Baltimor város zenemûvészeti egyetemének professzora Szabó Zoltán és zongorakísérõje Mengelkoch Éva. Az ötven éve az amerikai kontinensen élõ, szívében, lelkében magyar hegedûmûvész ezúttal is elbûvölte a hallgatóságot. Mozart, Beethoven, Schumann és Brahms mûvek váltották egymást a Mûvelõdési Központ kamaratermében megtartott teltházas koncerten. A résztvevõk azzal a jólesõ Nagy indulatok dúltak Benned, sokszor cselekedtél hirtelen, átgondolatlanul, talán a végzeted is ez lett. Késõbb mindig beláttad, de most nincs késõbb. Vagyis van, de már Nélküled. Az igazságot és csakis az igazságot akartad, kerested, s ezért a hangod is gyakran felemelted. Bár ez manapság nem számít bölcs dolognak, én mindig irigyeltelek ezért, s hálás vagyok érzéssel hallgathatták a csodálatos muzsikát, hogy egyúttal segíthettek is, hiszen a belépõdíjak minden egyes forintja a mátészalkai Területi Kórház I. számú Belgyógyászatának Pulzus Alapítványát gazdagította. A szervezõk, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület ismét magára vállalta a járulékos költségek kifizetését, így tényleg minden forint a betegek gyógyulását szolgálhatta. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a máltaiak, sikeres pályázatot nyújtottak be Mátészalka város önkormányzatához az est kapcsán, így városunk képviselõ testülete is támogathatta a nemes ügyet. Katona István az alapítvány kuratóriumának elnöke és Dr. Bajkó Sándor a belgyógyászati osztály vezetõje beszámoltak arról, hogy a jótékonysági est bevételébõl az egyik kórterem nagyméretû ablakát tudták kicserélni, amivel nagyon sokat javíthattak az ott gyógyulók életminõségén. Dr. Bíró Attila emlékére a Jóistennek, hogy megismerhettelek, s hogy tanulhattam Tõled! Annyit, de annyit dolgoztál, hogy tudtuk, sokáig ez nem fog menni. Emlékszem, amikor délután fél ötkor megmutattad nekem a reggelidet, amit addig még nem volt idõd megenni. Sose felejtem el, amikor végre játszhattál egy kicsit otthon a gyermekeiddel, én a kétbalkezes szomszéd levágtam az ujjamat, s Te rohantál késõ este velem, s még két órahosszáig mûtöttél, plasztikáztál. Nagy szíved volt! Soha senkinek nem tudtál nemet mondani. Sokszor kifacsarva, jöttél az esti férfikari próbákra, de csillogott a szemed, ha zsoltárt, vagy erdélyi népdalokat énekeltünk. Mert a gondolatod mindig otthon járt az erdélyi hegyekben. Ugye ma már jól látod azokat a hegyeket, Szabó Zoltán és Mengelkoch Éva onnan az Úr mellõl? Láttad, mennyien búcsúztattunk, s hajtottunk fejet földi porod és emléked elõtt? Hallottad, ahogy teli torokból, könnyes szemmel énekeltük Neked a Székely Himnuszt? Ajándék voltál nekünk ezen a földön, mint ahogy ajándék minden ember a szüleinek, gyermekeinek, barátainak, ismerõseinek. Az Úr ajándéka. Köszönjük Istenem!

2006. szeptember MÉCSVILÁG 7 Összeadtuk! No nem ezt a nagyon sok könyvet, hanem azt a 150.000 forintnyi összeget, ami ahhoz kellett, hogy eljusson Nyíregyházáról Beregszászra a Duna Televízió kezdeményezésére összegyûlt magyar nyelvû 13.600 db könyv. A történet elõzménye az - amirõl már egyik korábbi számunkban is hírt adtunk - hogy egyesületünk egy kisebb csoportja, évi egy-két alkalommal felkeresi nemzetünk határon kívülre esõ részéit, ismerkedve nagyobb hazánkkal. Ezeddig minden alkalommal szakavatott idegenvezetõje akadt a társaságnak, ugyanis Dr. Bajkó Sándor székelyföldi, Dr. Moráriu Péter partiumi, legutóbb pedig Dr. Hudák István kárpátaljai szülõföldjén vezette a csapatot. A katartikus élményektõl sem mentes, remek hangulatú kirándulások legutóbbiján szem-besülhettünk azzal, hogy sokszor a jóakaratú segítség is kevés, ha nem tetézzük azt meg egy újabbal. Felkereshettük a Beregszászi Hová lett a presztízs? A béremeléstõl a kötelezõ óraszám emeléséig Ha rutinosabban tudnék csúszkálni a neten, biztosan találnék olyan listákat, amelyek az egyes munkaterületek presztizsrangsorát mutatják, de így, látatlanban is ki merem jelenteni, olyan táblázat nincs, amelyen a pedagógusszakma (elnézést attól a pár érintettõl, akinek még hivatás!) az élmezõnyben lenne. Nem is volt soha, legfeljebb szép metaforákban adott a társadalom némi vállveregetést. Gárdonyi Géza lámpásnak nevezte a tanítót. Akkoriban mondta ezt, amikor már villannyal világítottak sokfelé, de azért az író jó szándékát ne vonjuk kétségbe! Szokták aztán a pedagógust a nemzet napszámosaként is emlegetni, s ez kétségtelen találó minõsítés, csak az a szépséghibája, hogy boldogult Vas Gereben, akinek népszerûsége hajdan Jókaiéval vetekedett, a színészeket nevezte így, márpedig a metaforát õ találta ki. Az azonban biztos, hogy a presztizsrangsorban a pedagógusszakma az elmúlt évtizedekben szép lassan csúszott lefelé. Ennek érdekében persze az érdekeltek is sok mindent megtettek. Azt kellett volna megbotozni elõször, aki kitalálta a képesítés nélküli pedagógus státusát! Ha képesítés nélkül is lehetett tanítani, akkor világos, hogy ez nem szakma. Látott már valaki képesítés nélküli orvost vagy mérnököt? Ami pedig a levelezõ oktatásban történt, elég alapot szolgáltatott ahhoz, hogy a szülõ jobban értsen az osztályozáshoz, mint akinek erre jogosítványa van. A tekintélyvesztés másik oka, hogy nem történt a szakma részérõl hatékony erõfeszítés, hogy a szülõket tájékoztassa a munka tényleges tartalmáról. A legtöbben ma is azt mondják, hogy a pedagógus "leadja az órát", aztán hazamegy, majd élvezi a téli meg nyári szabadságot. Az a kérdés, hogy mennyit dolgozik egy tanár, újabban a megszorító gazdasági intézkedések kapcsán került a figyelem központjába. Elõkerültek a nemzetközi összehasonlító táblázatok, amelyek azt tükrözik, hogy lám, az Unióban nálunk a legalacsonyabbak a kötelezõ óraszámok. Lehet. De egy ilyen összehasonlításnak csak akkor volna értelme, ha nem így, kiszakítva a teljes viszonyrendszerbõl, hanem a többi összefüggésre is figyelve komplex mutatórendszerként kerülne szóba. Kétségtelen, Finnországban egy középiskolai tanár kötelezõ óraszáma magasabb, mint nálunk, de az ellátandó Magyar Fõiskolát, s annak is már felújított Mátészalka termét. Talán emlékszik a kedves olvasó, hogy tavaly városunk önkormányzata 300.000 Fttal, majd egyesületünk és a Máltai Szeretetszolgálat helyi szervezete által szervezett jótékonysági est bevételébõl újabb 180.000 Ft-tal járult hozzá az intézmény felújítási munkálataihoz. A jó kárpátaljai testvéreink hálából az egyik oktatótermet a mi kis városunkról nevezték el. A Könyvtárat meglátogatva jutott tudomásunkra, hogy a Duna Televízió jóvoltából összegyûjtött hatalmas könyvmennyiség három éve nem tud átjutni a határon, s a heroikus küzdelem árán megszerzett ukrán vámigazgatási dokumentumok érvényessége is lejár néhány hónapon belül. Ekkor döntöttunk úgy, hogy feladata viszont kevesebb. Ott például olyan nincs, hogy osztályfõnökség, mivelhogy osztály sincs. Ezért a tanár nem ír osztályozónaplót, hiányzásigazolást, anyakönyvet, nem szervez osztálykirándulást, nem kínlódik ünnepi mûsor betanításával, szelektív hulladékgyûjtéssel, moziszervezéssel, osztálypénzkezeléssel, s akkor még csak egy részterületet érintettünk. Részletezhetném a finn példát, hiszen északi rokonaink azon a PISA-felmérésen, amelyrõl egy korábbi írásomban beszámoltam, s ahol mi a békát is alulmúljuk, õk az élcsoportban tanyáznak. Mégsem teszem. Elég legyen annyi, hogy ott magasabb a kötelezõ óraszám, mégis több az az idõ a tanár számára, amely alatt szellemi tõkéjét bõvítetten újratermelheti. A pálya presztízsét jelzi, hogy a gazdasági megszorító intézkedések villáma itt sújtott le elõször. Szeptembertõl mindenkinek heti két órával többet kell teljesítenie. A testnevelõnek is, a matematika szakosnak is. A földrajzosnak is, az idegen nyelvet tanítónak is. Az ének szakosnak is, a magyart tanítónak is. Okával még egyszer sem vizsgálták meg, melyik tárgynak mekkora az a munkaidõ-igénye, amely szükségképp a tanórán Összeadtuk! 13.600 könyv a Beregszászi Magyar Fõiskolának megpróbálunk segíteni: ADJUK ÖSSZE! Így szólt a felhívás, amit a Mûvészetbarát Egyesület internetes hírlevelében küldtünk szét, s ami aztán szájról szájra terjedt. Csak azt kértük jóakaratú honfitársainktól, hogy 1-2.000 Ft-tal járuljanak hozzá kezdeményezésünkhöz. És csoda történt! Alig két hét alatt összegyûlt a szükséges összeg, s reményeink szerint, mire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, Tóth József barátunk kamionja már célba juttatta a nemes rakományt. Tisztába vagyok azzal, hogy azok, akik a kért összeget sokszor jóval megtoldva álltak az ügy mellé, nem kérnek és várnak hálát, s talán a nevüket se szívesen olvassák ilyen összefüggésben. Mégis Személyesen mondok köszönetet Novák Tibor, Katonáné Erdélyi Alíz, Jászai Ferenc, Lábas Tibor, Dr. Hiriczkó Julianna, Fábián Zsurki Edit, Orendi Mihály, Nagy László, Dr. Szászi István, Szabó András, Dr. Hudák István, Kaptur Sándor, Kovács Sándor, Naunerné Baráth Enikõ, Dr. Makrainé Dr. Szabó Csilla, Fudella család, Bíró Gábor, Sallai Emilia, Vig Ottó, Katona István, Fejér István, Dr. Bajkó Sándor, Dr. Lõrincz Imre, Dr. Saleh Quasem, Dr. Csapóczi Román, Horváthné Szûcs kívülre esik. Hogy például mennyi idõ alatt javítható ki egy 3-4 oldalas fogalmazás? Vagy mennyi idõ szükséges egy feladat- vagy tesztlap elkészítéséhez? A tantárgyak, ha tetszik, ha nem, munkaidõ szempontjából nem azonosak! S nemcsak az játszik ebben szerepet, hogy az írásbeliség milyen súllyal van jelen bennük, hanem az is, hogy az érettségi szempontjából relevánsak-e. A fûnyíró-elv valódi nyelvi lelemény. De mi az ellentéte? Tud-e erre valaki jó szót vagy kifejezést? Mert ha egyformán emelkedik mindenki kötelezõ óraszáma, és nem veszik figyelembe a tanórán kívüli elkerülhetetlen munkát, akkor az egyenlõtlenség mértéke csak tovább növekszik. S mivel a tanár ereje véges, szükségképp csak egyfajta módon tud védekezni: felületesebben végzi a munkáját. És ez még csak az érem egyik oldala. A hozzáértõk ugyanis (habár nálunk mindenki ért mindenhez) vitatják az óraszám-emelés törvényességét is. A tizenharmadik havi bérrõl pedig még nem is beszéltünk. Dr. Hamar Péter Ilona, Dr. Telkes Lászlóné, Podolyák József, Oláh András, Török Izabella, Láncz István, Sarkadi József, Pák István, Konczné Jeszenszky Éva, Dr. Nagy Éva Mónika, Szabóné Dankó Zsóka, Czine Árpád, Bócsi Krisztián, Gelsei Gáborné és a nagydobosi Kovács Istvánné kedves ismerõseimnek, barátaimnak, valamint Nagy Gábor vámparancsnoknak, s Tóth Józsefnek a Tóth 47 Kft és Kastélyszálló tulajdonosának, akik megerõsítették az én személyes hitemet is abban, hogy a nehézségek nem azért vannak, hogy leterítsenek, maguk alá gyûrjenek minket, hogy sírjunk, panaszkodjunk, hanem arra, hogy cselekedjünk, hogy megoldjuk õket, ezáltal magunk is változunk, talán kicsit jobbak is leszünk.. Mi mindnyájan tudjuk, ezzel nem beregszászi testvéreinknek tartoztunk, hanem magunknak, a saját önbecsülésünkért. Köszönettel, Kevesebben vagyunk és mégis többen! A létszámunk csökkent, de az elkötelezettség nagyobb lett Idõnként leltárt készít minden közösség, s ilyenkor számba veszi tagságát, felméri annak elkötelezettségét. Valójában ez a közgyûlések feladata, amit mi mátészalkai mûvészetbarátok mindig az év elején, a Magyar Kultúra Napjához kötve rendezünk meg. Már hagyomány, hogy a Kölcsey parkban gyülekezünk, nemzeti imádságunk írójának, Kölcsey Ferencnek a szobránál. Valaki mindig mond egy rövid emlékbeszédet, majd a közeli Mûvelõdési Központban megvitatjuk a beszámolókat, elfogadjuk a következõ év programját, s új tagok felkérésérõl döntünk. No, hát és itt a baj: Egyre kevesebb olyan személyt tudnak tagjaink javasolni, akiknek a nívós kultúra iránti igénye egyértelmûen mutatkozna, akiknek a lokálpatriotizmus nemcsak politikai választások idején fontos kampányszövege, hanem mindennapjaiknak, gondolkodásuknak, tevékenységüknek szerves része. De még ennél is van nagyobb gond: A már egyszer tagságra felkért, s azt elfogadó személyek között is szép számmal akad olyan, akinek az egyesületi tagság, az itt megfogalmazott, - s ami a lényeg: megélt - értékek egyáltalán nem szívügyük, nem beszélve aktivitásuk teljes hiányáról, s az egyesületi tagságból eredõ kötelezettség teljesítésérõl. Holott ilyen valójában csak egyetlen egy van, mégpedig az, hogy az adott év márciusának végéig fizessék be a csillagászati összegnek nem mondható évi 2.000 Ft-os tagdíjat. Minden évben akadt 3-4 lemorzsolódó, de ebben az esztendõben úgy tûnik nagyobb megtisztulási folyamat indult be. Pontosan 21 egykori tagtársunk maradt adós a tagdíjjal, így törölnünk kellett õket a tagnyilvántartásból. A helyzet talán mégsem olyan súlyos, ha azt látjuk, hogy a kiválók között több Mátészalkáról azóta elköltözött személy is található, akikbõl talán - ha mátészalkaiságuk fontos nekik - még lehet külsõ tag is. Vannak olyan vállalkozók, aki személyükben ugyan a fenti okok miatt kiváltak az egyesületbõl, de vállalkozásaikon keresztül továbbra is támogatók maradtak. Mi tagadás, õk eddig sem igen vettek részt programjainkon, összejöveteleinken, de nyilvánvalóan bokros teendõik rabságában is fontosnak érzik azt, ami itt történik. Na de nézzük, hányan maradtunk pontosan. 42 tiszteletbeli, 264 rendes (tagdíjat fizetõ), és 63 külsõ tag, azaz összesen 369 fõt számlálunk. Azért ez sem kevés, s ami az elkötelezettséget, az aktivitást illeti, kimondottan biztató. Még ejtsünk szót az egyesület internetes hírlevelérõl, a Mécsvilág Hírlevélrõl is: Rendezvényeink hírét, s fontosnak ítélt információkat juttatunk el ebben a formában tagjainkhoz, s mindenkinek, aki igényt tart az információközlésnek erre a módjára. Idõnként más kulturális szervezet, közintézmény is fordul hozzánk azzal a kéréssel, hogy programjaikat népszerûsítsük ebben a formában is. Ezt mi nagyon szívesen megtesszük, mégpedig három okból is: Kölcsönös együttmûködési megállapodásban köteleztük el magunkat arra, hogy városunk önkormányzatának, a Városi Mûvelõdési Központnak, a Szatmári Múzeumnak, a Városi Könyvtárnak, a Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskolának, az Esze Tamás Gimnáziumnak és a Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesületnek programjait magunk is segítjük saját eszközeinkkel. Másodszor azért, mert partnereink soha nem kérik tõlünk azt, hogy számunkra vállalhatatlan nívójú produkciók reklámozását vállaljuk. Harmadszor pedig azért, mert nyilvánvalóan nekünk mátészalkai mûvészetbarátoknak a legfontosabb, hogy a város és környékének lakói tudomást szerezzenek, s részt vehessenek magas színvonalú rendezvényeken, elõadásokon. Hírlevelünk eljut több száz középiskolai tanulóhoz is, s így közel ötszázan szerezhetnek tudomást az arra érdemes rendezvényekrõl, eseményekrõl, hírekrõl., egyesületi titkár

8 MÉCSVILÁG 2006. szeptember Köszönet partnereinknek és támogatóinknak Egyesületünk tagságának lelkes munkája, adománya, valamint együttmûködõ partnereink és állandó támogatóink nagyvonalú segítsége teszi lehetõvé, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a tehetséges helyi mûvészek, produkciók támogatója, nívós kulturális rendezvények szervezõje lehet. Partnereink: Szatmári Múzeum, Városi Mûvelõdési Központ, Képes Géza Városi Könyvtár, Alapfokú Mûvészeti Iskola, Esze Tamás Gimnázium Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület Támogatóink: Mátészalka Város Önkormányzata Bíró Miklós városunk polgármestere Szabó István volt országgyûlési képviselõ Carl Zeiss Hungária Optikai Kft - Szûcs Gyuláné, Nobilis Rt. - Novák Tibor MOM Vízméréstecnikai Rt. - Georg Strauss Tóth 47 Kft és Kastélyszálló - Tóth József és Tóthné Lakatos Erzsébet Szal-Tó Kft - Tóth Attila és Szalai Árpád "Öcsi Hús" Húsipari Rt. - Zemlényi Gyula és Zemlényi Zoltán Infó-West Kft. - Juhász Katalin KATI Optika - Szováti Tiborné Medivox Bt. - Szondi Erika Trend Divatüzlet - Kovács Sándorné Hami 138 Bt. és a Falánk Fanni Cukrászda - Dankai Tamás Wyoming Bt. Könyvelõiroda - Oláh László Szalka Tüzép, Szalka-Sped Kft. - Gladics János Szatmári Kereskedõház Kft - Lábas Tibor Multilink Kft -PC-Kuckó Számítástechnikai Szaküzlet - Tõkés Szilárd Szatmár-Nyír Kft - Fülöp Bálint Medicus Universalis Bt. - Dr. Ilku Magdolna, Dr. Ungvári Zsigmond Can-Tel East Telekommunikációs Kft. - Szabó Tibor Flabeg Automatíve Gyártó és Kereskedelmi Kft. - Martin Urbanski Kelet - Holz Kft - Szegedi Tibor Képes Géza Általános Iskola - Korcsmáros István Médiatámogatóink: Szatmári Szó Információs Lap - Szamosi István M1 Televízió - Varga Dezsõ, Varga Zsolt Az egyesület bankszámlaszáma: 67800254-10605747 Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Adószám: 18803891-1-15 Honlapunk a következõ címen érhetõ el: w3.enternet.hu/muveszet MÉCSVILÁG Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye VI. évfolyam 3. szám Belsõ terjesztésû hírlevél Megjelenik: negyedévente Fõszerkesztõ: Szondi Erika Szerkesztõ bizottság tagjai: Czine Árpád, Kapturné Bíró Beáta, Losonczi Léna, A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a következõ címeken érhetõ el: 4700 Mátészalka Csokonai utca 5. sz. egyesületi titkár Telefon: 44/500-091 vagy 44/313-233 Honlapunk: w3.enternet.hu/muveszet, Villámposta (e-mail): muveszetbarat@freemail.hu Nyomdai munkák: INFÓ-WEST Kft. Nyomdaüzeme Mátészalka, Tompa M. u. 1. Telefon:44/500-024 e-mail: infonyomda@infowest.hu Indul a színházi évad - BÉRLETAJÁNLÓ EXTRA BÉRLET (6 elõadás) A bérlet ára: földszint: 8.000 Ft erkély: 6.000 Ft Gogol: A REVIZOR (komédia 2 részben) Forrás Színház Gyõr Rideg Sándor-Tímár Péter: INDUL A BAKTERHÁZ (vígjáték 2 felvonásban) Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata Molnár Ferenc: A DOKTOR ÚR (vígjáték 2 felvonásban) Körúti Színház Budapest Petõfi -Heltai - Bakonyi - Kacsóh: JÁNOS VITÉZ (daljáték 3 felvonásban) Mandala Dalszínház Nyíregyháza Kosztolányi Dezsõ: ÉDES ANNA (színmû 2 részben) Gózon Gyula Kamaraszínház Budapest Johann Strauss: A CIGÁNYBÁRÓ (operett 2 felvonásban) A Klasszikus Magyar Operettért Alapítvány Budapest Molnár Ferenc: LILIOM (játék 1 részben) Móricz Zsigmond Színház Nyíregyháza A Mûvelõdési Központ hangulatos belsõ udvarában megrendezett programok ezen a nyáron is többször adtak alkalmat könynyed kikapcsolódásra, sõt mély megrendülésre is. Július 6-án Csillag les rám címmel, az újra hazaérkezõk F. Sípos Bea és Faggyas László Veterán autó és motoros fesztivál márkatalálkozóval egybekötve Mátészalka és környékének egyik legaktívabb, leglelkesebb társasága, civil szervezete a KISBÉRLET (4 elõadás) A bérlet ára: földszint: 3.200 Ft erkély: 2.500 Ft Petõfi - Heltai - Bakonyi - Kacsóh: JÁNOS VITÉZ (daljáték 3 felvonásban) Mandala Dalszínház Nyíregyháza Görgei Gábor: KOMÁMASSZONY, HOL A STUKKER? (komédia 2 részben) Szép Színház Budapest Bernard Slade: JÖVÕRE VELED, UGYANITT (vígjáték 2 részben) Móricz Zsigmond Színház Nyíregyháza Molnár Ferenc: LILIOM (játék 1 részben) Móricz Zsigmond Színház Nyíregyháza John Mortimer: EBÉDIDÕ (színmû 1 felvonásban) Komédiás Kör Mátészalka IFJÚSÁGI BÉRLET (4 elõadás) A bérlet ára: földszint: 3.000 Ft erkély: 2.500 Ft Gogol: A REVIZOR (komédia 2 részben) Forrás Színház Gyõr Petõfi - Heltai - Bakonyi - Kacsóh: JÁNOS VITÉZ (daljáték 3 felvonásban) Mandala Dalszínház Nyíregyháza Udvarias Esték Jármûtörténeti Egyesület. Többször is hírt adtunk már nagyszerû programjaikról, Kosztolányi Dezsõ: ÉDES ANNA (színmû 2 részben) Gózon Gyula Kamaraszínház Budapest Molnár Ferenc: LILIOM (játék 1 részben) Móricz Zsigmond Színház Nyíregyháza John Mortimer: EBÉDIDÕ (színmû 1 felvonásban) Komédiás Színkör Mátészalka TINI BÉRLET - általános iskolák felsõ tagozatosainak - (4 elõadás) A bérlet ára: földszint: 2.800 Ft Erkély: 2.400 Ft Jókai Mór: A KÕSZÍVÛ EMBER FIAI (színjáték 2 részben) Theatrum Hungaricum Budapest Petõfi - Heltai - Bakonyi - Kacsóh: JÁNOS VITÉZ (daljáték 3 felvonásban) Mandala Dalszínház Nyíregyháza Tom Lycos -Stefo Nantsou: KÖVEK (ifjúsági játék 1 részben) Kolibri Színház Budapest Németh Ervin: KÁRÓKATONÁK (színpadi játék 2 részben) Forrás Színház Gyõr Georges Feydeau: BOLHA A FÜLBE adtak felejthetetlen koncertet klasszikus és kortárs költõk megzenésített verseinek felhasználásával. Kissé meglepõ, és mélyen felkavaró volt az a filmösszeállítás, amit ezt követõen láthattak a részvevõk. Kovácsné Kiss Csilla tanárnõ gyönyörû narrációja mellett idézhettük fel a fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt tündöklõ tehetség Ferenczi Anett életének, színházi és musical szerepeinek részleteit. Július 13-án már egy egészen más mûfaj várta a közönséget: A Nyíregyházi Mesekert (bohózat 3 felvonásban) Komédiás Kör Mátészalka MESE BÉRLET -alsó tagozatosoknak és óvodásoknak- (4 elõadás) A bérlet ára: földszint: 2.800 Ft erkély: 2.400 Ft A VÉREHULLÓ MADÁR (magyar népmese) Pelikán Színház Veszprém AZ ÉLET VIZE (meseelõadás) Árgyélus Színház Szlovákia Németh Ervin: ÁLDOTT JÁNOS (zenés mesejáték) Forrás Színház Gyõr SZÉPSÉG ÉS A SZÖRNYETEG (zenés mesejáték) Nektár Színház Budapest Andersen - Harmath - Lénárt: A KIS HABLEÁNY (gyermekmusical) Fogi Színház Budapest Bérletek elõjegyezhetõk személyesen a Városi Mûvelõdési Központban, (Mátészalka, Kölcsey u. 2) vagy a (44) 310 010-es telefonon! Bérletvásárlás: 2006. szeptember 25-tõl munkanapokon 10-18 óráig. A mûsorváltoztatás jogát fenntartjuk! Bábszínház elõadásában Tarbay Ede egyik mesejátéka került bemutatásra. Július 20-án Két szeretõ szív címmel abszurd egyfelvonásosok voltak láthatók a Filter Performance elõadásában, majd július 27-én Hang-Szín és Has-tánc esten vehettek részt az érdeklõdõk. pompás felvonulásaikról, kapcsolatápoló túráikról, értékõrzõ tevékenységükrõl. Ezúttal a július 15-16-án megrendezett III. Opel Márkatalálkozó és Veterán Autó-Motoros Fesztiválról számolhatunk be. A Parkerdõ és a régi Tûzép-telep környékén lebonyolított rendezvényen változatos programokkal vártak a szervezõk kicsiket és nagyokat. Volt autós, motoros szépségverseny, különleges és kuriózumnak számító jármûvek bemutatója. Az érdeklõdõk nézelõdhettek a kézmûves sátrakban, nézhették, hallgathatták a tánc és karaooke bemutatókat. Az egyesület tagjai Szatmár-Nyírségi Tájtúrán is részt vettek: A Mátészalka- Nyírcsaholy- Nagyecsed- Fábiánháza-Mérk-Vállaj- Terem-Nyírvasvári-Nyírbátor- Nyírcsászári-Nyírmeggyes- Mátészalka útvonalat pihenõkkel, ebéddel és a nevezetességek megtekintésével kötötték egybe. Az este folyamán még gyermekjelmez bemutató, divatbemutató és tombolasorsolás is volt. A rendezvényhez kapcsolódva országos jármû és alkatrészbörzén is vásárolhattak, vagy éppen csak nézelõdhettek az ország különbözõ pontjairól érkezett vendégek. Hírek Hírek Hírek Hírek Hírek Hírek Nemzeti Ünnepünkön, augusztus 20-án adták át a város vezetõi a Pro Urbe kitüntetést Konczili Sándor nyugalmazott iskolaigazgatónak és Láng Károlynak a Mûvelõdési Központ munkatársának. A nap ünnepi szónoka Dr. Kedves Gyula hadtörténész volt. A kulturális programban fellépett - többek között - Kovács Zoltán, ahogyan a mátészalkaiak ismerik Kiskókú, és két fia is, akik régi rock-slágereket játszottak. A Mátészalkai M1 Televízió stábja Varga Dezsõ vezetésével készítette el Varnus Xaver orgonamûvész egyik filmjének stúdió utómunkálatait. A Mûvészet Palotájának orgonaavató koncertjét bemutató alkotás szeptember 2-án este a Magyar Televízió 1-es csatornáján került bemutatásra. A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület ezúttal is sikerrel vett részt a Nemzeti Civil Alapprogram mûködési célú pályázatán. A 350.000 Ft - amely két részletben kerül kiutalásra - fedezi majd a Szatmári Múzeum új elektromos zongorájának, s egy nagyon hiányolt fénymásoló gépnek a költségeit. Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójának egyik jeles eseménye lesz Mátészalkán Nagy Imre mártír miniszterelnök szobrának felavatása. A mûvet, amely az Ifjúság téren lesz felállítva, Ihanus Sirpa, városunkban élõ szobrászmûvész készítette.