Készült a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megbízásából

Készült a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megbízásából AZ ÖNKORMÁNYZATI ÉS LAKOSSÁGI RÉSZVÉTELT MEGHATÁROZÓ SZOCIOLÓGIAI ELEMEK, A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TÖRVÉNY GYAKORLATI VÉGREHAJTÁSA, AZ ISMERETÁTADÁS, OKTATÁS SZEREPE Zárótanulmány 2003. Kutatásvezető: Szirmai Viktória Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézet 1014 Budapest, Úri u. 49. Tel: 224-6742 Fax: 224-6741 E-mail: h9579szi@ella.hu 1

A kutatásban résztvevők névsora Megbízói konzultáció: Bese Erzsébet, szakmai főtanácsadó, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Hulladékgazdálkodási és Környezettechnológiai Főosztály részéről Szakértők: Csobod Éva, Ph.D. irodavezető, Regional Environment Center, Magyar Iroda Hartman Mátyás, egyetemi tanársegéd, Szent István Egyetem, Környezeti Elemek Védelme Tanszék, Gödöllő Krémer András, Ph.D. irodavezető, Oktatási Minisztérium Szilágyi Kinga, C.Sc. tanszékvezető helyettes, Szent István Egyetem, Tájépítészeti- Védelmi és Fejlesztési Kar, Kert és Településépítészeti Tanszék, Budapest Szirmai Viktória, D.Sc. tudományos tanácsadó, környezetszociológiai műhelyvezető, MTA Szociológiai Kutatóintézet Kutatók és résztéma felelősök: (Sorrend a tanulmány szerkezete szerint) Szirmai Viktória (Kutatás irányítása, kutatási koncepció) Molnár Balázs, tudom. segédmunkatárs, MTA RKK NYUTI, Közép-dunántúli Kutatócsoport Szépvölgyi Ákos tudom. segédmunkatárs, MTA RKK NYUTI, Közép-dunántúli Kutatócsoport (Hulladékgazdálkodási helyzetelemzés) Ferencz Zoltán, tudományos segédmunkatárs, MTA Szociológiai Kutatóintézet (Lakossági vizsgálat) Szilágyi Kinga (Önkormányzati vizsgálat) Domokos Tamás ügyvezető, Echo Survey SZK Kht. Székesfehérvár (Civil szervezetek kutatása) Csobod Éva (Oktatási alapelvek) 2

Krémer András (Fórum) A kutatást segítő munkatársak: Bognár Judit, kutatásszervező, MTA Szociológiai Kutatóintézet Baráth Gabriella, tudom. segédmunkatárs, MTA RKK NYUTI, Közép-dunántúli Kutatócsoport, (helyi szervezés, interjúkészítés) Molnár Balázs, tudom. segédmunkatárs, MTA RKK NYUTI, Közép-dunántúli Kutatócsoport, (helyi szervezés, interjúkészítés) 3

Tartalomjegyzék Bevezetés 5 1. A kutatás célja és módszerei 5 2. A hulladékgazdálkodás helyzete Magyarországon és a mintaterületen 11 I. A hulladékgazdálkodás és a lakossági részvétel: az empírikus kutatás eredményei 43 1. Környezettudatosság, környezet-kultúra 47 2. Felelősség, szabályozás 69 3. Információ áramlás 75 4. A multinacionális cégek szerepe, megítélése 78 5. Lakossági részvétel 90 6. Kapcsolat a településsel 92 7. Fogyasztási szokások 97 8. Hulladék-elhelyezés, kezelés 104 9. Hulladékgyűjtés, szállítás, kezelés, díjszabás 107 10. A helyzet javítása, szelektív hulladékgyűjtés 112 11. Településfejlődés 120 12. Mobilitás 121 13. Javaslatok, alapelvek 128 II. Az önkormányzatok szerepe a hulladékgazdálkodással kapcsolatos környezettudatos lakossági részvétel fejlesztésében 145 1. A hulladékgazdálkodási törvény jelentősége, megvalósíthatósága az önkormányzatok szerint 145 2. Az önkormányzati hulladékgazdálkodás megvalósításának feltételei, és akadályai 150 3. Az önkormányzatok kapcsolata a főhatósággal, a pályázati lehetőségek kihasználása 156 4. Az önkormányzati információ-átadási módszerek, a környezettudatos életmódra való nevelés, a környezetvédelem prioritása 159 5. Milyen segítséget várna el az önkormányzat a hatékonyabb környezeti oktatás és nevelés terén? 161 6. Javaslatok, alapelvek 164 4

III. A civil társadalmi szervezetek szerepe és lehetőségei a lakossági tudatformálást segítő programok, a helyi képzések megvalósításában 165 1. A környezetvédelmi civil szervezetek helyzete 165 2. Civil környezetvédelmi programok 169 3. Részvételi lehetőség a hulladékgazdálkodási programokban 171 4. Civil részvétel a hulladékgazdálkodással kapcsolatos oktatási programokban 173 IV. A hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati bevezetéséhez szükséges lakossági részvételt elősegítő oktatási stratégia és program alapelvei az önkormányzatok számára 176 1. Az oktatási stratégia és program alapelveit meghatározó háttér és környezet 176 2. Javaslat az ismeretátadási, oktatási stratégia és program alapelveire 178 3. Fórum a lakossági részvételt elősegítő oktatási program stratégiai alapelveinek megvitatására 195 4. A kutatás eredményeire épülő javaslat az ismeretátadási, oktatási stratégia és program alapelveire 199 V. Összegzés: a szociológiai kutatások főbb tapasztalatai és az oktatási alapelvek szerepe 202 1. A lakossági vizsgálat főbb eredményei. 203 2. Az önkormányzati vizsgálat eredményei 206 3. A civil társadalmi szervezetekkel kapcsolatos kutatás eredményei 207 4. Javaslatok 209 Mellékletek 211 Technikai mellékletek 222 5

Bevezetés (Szirmai Viktória) 1. A kutatás célja és módszerei Az önkormányzati és lakossági részvételt meghatározó és fejlesztő elemek kutatása a hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati végrehajtásában, különös tekintettel az ismeretátadás szerepére című szociológiai kutatás több feladatra is vállalkozott. Mindenekelőtt a törvény végrehajtásához szükséges társadalmi háttér feltárására, a törvény végrehajtásában alapvetően érintett és érdekelt, fontos szerepeket játszó társadalmi aktorok helyzetének a differenciált feltérképezésére. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény célul tűzi ki a környezettudatos magatartás kialakítását a hulladékgazdálkodás céljainak megvalósítása érdekében. A törvény szellemében a társadalom minden csoportja esetében létfontosságú a részvétel, a környezettudatos magatartás kialakítása. A törvény gyakorlati végrehajtásában az önkormányzatok alapvetően érdekeltek, hiszen új feladatokat kaptak. A feladatok megoldásához elengedhetetlen az önkormányzatoknál dolgozók felkészítése, a kapcsolódó feladatokkal ellátott szakemberek ismereteinek folyamatos fejlesztése. A törvény értelmében a településeken ki kell alakítani az érintett lakossággal, a civil szervezetekkel, a hulladékgazdálkodásban érdekelt vállalkozókkal való együttműködés feltételeit is.(ez utóbbi szereplő azonban nem tartozott a kutatási feladatok közé) A vonatkozó környezetszociológiai kutatások szerint a magyar társadalom környezeti tudata a 80-as, 90-es évek során nagyon differenciáltan fejlődött. A meghatározó társadalmi folyamatok, az átalakulás ellentmondásos természete, a polgárosodás megkésettsége, a gazdasági nehézségek, a társadalmi szegénység, a növekvő számú társadalmi vesztesek miatt is a környezeti érzékenység nem fejlődött a megfelelő módon. Jóllehet a környezeti érzékenység alakulása meghatározó jelentőségű lehet a törvény 6

érvényesüléséhez, a törvény hatásai meghatározott társadalmi, érdekeltségei viszonyok, a magyar társadalom helyzetének függvényében szerveződnek. A kutatási megbízás keretében megfogalmazódott álláspont szerint a lakosság környezeti tudata fejlesztésre szorul. A szociológiai kutatás egyik alapvető célja ezért a magyar társadalom mai környezeti gondolkodását, környezeti tudatát meghatározó folyamatok feltárása volt. A törvény értelmében fontos cél az érintett társadalmi csoportok, a lakosság ismereteinek a bővítése, a kívánt mértékű együttműködés érdekében a hulladékgazdálkodási ismeretek oktatása és átadása. Ehhez azonban meg kell határozni az oktatás-tudatformálás célszerű formáját, az információk közvetítésének módját, a legeredményesebb közvetítő csoportot is. Ez a közvetítő szervezet ma alapvetően az önkormányzat. Miközben ma ennek a folyamatnak hiányzik a gyakorlata. Ma még korántsem feltárt hogyan valósítható meg - az intézményes oktatási rendszeren kívüli-ismeretátadási folyamat, a hulladékgazdálkodási stratégiák, a törvény megvalósításában különböző szerepeket játszó csoportok közötti kommunikáció, a folyamatos ismeretátadás. Ebből fakadt a szociológiai kutatás másik célja, ez pedig a különböző csoportok közötti információcsere, kommunikáció bizonyos elemeinek a kidolgozása, a törvény megvalósulását támogató ismeretátadási, oktatási stratégia és program alapelvei kidolgozását támogató javaslat megfogalmazása. A kutatás konkrét céljai A szerződés értelmében a kutatás konkrét célja a következő: a hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati bevezetéséhez szükséges lakossági részvételt elősegítő ismeretátadási, oktatási stratégia és program alapelveinek meghatározása, az önkormányzatok számára, a környezetvédelmi minisztérium részvételével. A hulladékgazdálkodási törvény működéséhez szükséges lakossági részvételt elősegítő ismeretátadási, stratégia és program alapelveinek a kidolgozása érdekében: egyrészt feltártuk a hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati bevezetéséhez szükséges lakossági részvételt meghatározó társadalmi tényezőket, különböző térségi adottságok 7

között élő valamint különböző társadalmi helyzetű népesség hulladékgazdálkodással kapcsolatos társadalmi érdekeltségeit, értékeit, a törvény szellemének megfelelő környezettudatos magatartás szociológiai összefüggéseit, másrészt megvizsgáltuk az önkormányzatok szerepét és érdekeltségeit a környezettudatos lakossági részvétel kialakításában, különös tekintettel a lakossági ismeretátadás, képzés és oktatás folyamataiban, harmadrészt elemeztük a civil társadalmi szervezetek szerepét és lehetőségeit a lakosság tudatformálását elősegítő programok kidolgozásában, a helyi képzésekben, a vizsgálati eredmények ismeretében került sor a javaslatok megfogalmazása, az ismeretátadási programok kifejlesztésére és irányítására.. A kutatás módszere A kutatási koncepció és a szerződés értelmében a kutatás főbb célcsoportjai: 1: a kiválasztott térségek önkormányzatai, 2: a kiválasztott térségek településeinek a lakossága és 3. a kiválasztott térségek civil társadalmi (közte környezetvédelmi) szervezetei. A kutatás a közép-dunántúli régió két mintaterületén folyik: az egyik a székesfehérvári, a másik pedig a tapolcai kistérség, azok centrum települései, vagyis Székesfehérvár és Tapolca valamint a környékbeli kis települések. A két térség a vizsgálat koncepcionális szempontból fontos összehasonlító elemzésére ad módot. a.) A székesfehérvári kistérség 31 települése a régió (illetve az ország) gazdasági és társadalmi szempontból fejlett térsége, közép méretű polgárosodott centrum város, ahol a hazai átlaghoz képest viszonylag erős a polgárság, a környékbeli nagyobb és közepes méretű településeken is fejlett a gazdaság, részben a centrum település kisugárzó hatásai miatt is. 8

b.) A tapolcai kistérség kisebb méretű és kevésbé polgárosodott városközponttal, hátrányosabb helyzetű, fejletlenebb gazdasággal és hátrányosabb társadalmi helyzetben lévő lakossággal jellemezhető, ahol 33 aprófalvas település vizsgálatára került sor. A két térségben differenciált a lakosság hulladékgazdálkodással kapcsolatos környezettudatos magatartása, az önkormányzatok lehetőségei is eltérőek. A két térség differenciált települési típusokkal bír, ahol különböző típusú hulladékgazdálkodási konfliktusok jöttek létre, ezek eltérő társadalmi következményekkel, a lakosság és az érintett aktorok differenciált beállítottságával jár. Ezek miatt is megfelelő alapokat adnak az összevetésre. A kutatás megvalósítása érdekében többféle módszert alkalmaztunk, részben az érintett két térségekre reprezentatív mintavétel alapján kérdőíves lakossági vizsgálatot végeztünk, amellyel feltártuk az érintett lakosság szociológiai jellegzetességeit és környezeti érdekeit. Részben a strukturált mélyinterjúkra alapozott vizsgálatot is végeztünk, amelynek segítségével megismertük az érintett térségek önkormányzatainak és a civil társadalmi szervezeteknek, vagyis a lakosságon kívül érintett aktoroknak az adott problémával összefüggő véleményét, az oktatási program alapelveivel kapcsolatos szempontjaikat. Ezen kívül újraelemeztük a vonatkozó problémához kapcsolódó országos és térségi, települési dokumentációkat, statisztikai adatokat és az érintett térségek, városok fontosabb sajtóorgánumait is. Ezek alapján képet kaptunk a két térség hulladékgazdálkodással kapcsolatos helyzetéről, konfliktusairól is, valamint a felmerült vitás kérdésekről, amelyek segítségével mód nyílt az ismeretátadási, oktatási anyag alapelveinek a tisztázására is. A szociológiai jellegű vizsgálatokat követőn fórumot szerveztünk, ahol az érdekelt főbb szereplők (állami és térségi társadalmi aktorok, közte az oktatás és a nevelés területén is járatos szereplők, civil társadalmi szervezetek) találkoztak, és ahol a vélemények feltárására, ütköztetésére is mód nyílt. A fórum keretében kiderült, hogy mi az érintett aktorok véleménye az ismeretátadás, oktatás szerepéről a hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati végrehajtásában. A szociológiai kutatási eredmények valamint a fórumon feltártak ismeretében került sor a konkrét oktatási programok tartalmával és módszereivel kapcsolatos kérdések 9

bemutatására, az ismeretátadási, oktatási programok kifejlesztésével és irányításával kapcsolatos főbb javaslatok kidolgozására. A vizsgálat megvalósulását egy állandó szakértői testület is segítette, ahol a kutatás minden lépését közösen készítettük elő és közösen elemeztük, a megbízóval való állandó egyeztetés keretében is. A meghívott szakértők összetétele kifejezte a kutatás interdiszciplináris jellegét, a vizsgálat komplex megközelítési módját is. A kutatás fázisai A kutatás fázisai a következők voltak: I. A lakossági szociológiai vizsgálat, vagyis a hulladékgazdálkodás gyakorlati bevezetésében résztvevő térbeli és társadalmi csoportok véleményének, érdekeltségének kérdőíves vizsgálatra alapozott összegyűjtése és elemzése, értékelése. Ennek keretében került sor a hulladékgazdálkodással kapcsolatos állapotfelmérésre is a két mintaterületen. II. Az önkormányzati vizsgálat, amelynek során az önkormányzatok adott kérdésben kompetens felelősei, szakértői körében megvalósított strukturált mélyinterjúk segítségével tártuk fel az önkormányzatok vonatkozó szerepének, érdekeltségeinek, az ismeretátadás folyamatában történő részvételének és lehetőségeinek a problematikáját. III. A civil társadalmi szervezetek részvizsgálata során megnéztük a civil társadalmi szervezetek vonatkozó szerepének, érdekeltségeinek, az ismeretátadás folyamatában történő részvételének és lehetőségeinek a problematikáját, az érintett két térség településein található civil társadalmi szervezetek főbb képviselői véleményének a vizsgálatával. IV. Fórum szervezése az érdekelt szereplők számára, az állam, az önkormányzatok, a civil szervezetek, a lakosság képviselőivel. A fórum a véleménycserén túl kampány jellegű is volt, a meghívott média által közvetített új információk, ismeretek elterjesztésén keresztül. V. Az ismeretátadási, oktatási stratégia és program alapelveire vonatkozó javaslat készítése, amelyből kiderült, hogy milyen tartalmú és módszerű oktatási programok 10

szülessenek a lakossági részvétel erősítésére a hulladékgazdálkodás területén, ki és hogyan fejlessze ki az ismeretátadási programokat, ki irányítsa a szükséges képzési, továbbképzési programokat. A munka eredménye az adott összegző tanulmány, Az önkormányzati és lakossági részvételt meghatározó szociológiai elemek, a hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati végrehajtása, az ismeretátadás, oktatás szerepe címmel. *** 11

2. A hulladékgazdálkodás helyzete Magyarországon és a mintaterületen * (Molnár Balázs, Szépvölgyi Ákos) Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk egyik legkritikusabb környezetvédelmi kérdésének a hulladékgazdálkodás tekinthető, mely színvonalának javítása tekintetében és érdekében az elfogadott hulladéktörvénynek komoly hatásai kell, hogy legyenek. A jogi szabályozás A magyarországi hulladékgazdálkodás jogi szabályozása figyelembe veszi az Európai Unió csatlakozó jogszabályait. Ezek közül a legfontosabbak a 75/442/EEC számú Tanácsi irányelv a hulladékokról; a 91/689/EEC számú Tanácsi Irányelv a veszélyes hulladékokról; a 259/93 számú Tanácsi Rendelet a hulladékok Európai Unióba, Európai Unióból, illetve Európai Unión belüli szállításának felügyeletéről és ellenőrzéséről; a 94/62/EC számú Parlamenti és Tanácsi irányelv a csomagolásokról és a csomagolóanyag-hulladékokról; a 94/67EC számú Tanácsi Irányelv a veszélyes hulladékok égetéséről; valamint a 1999/31EC számú Tanácsi irányelv a hulladéklerakásról. A hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódó magyar jogszabályi környezet is kialakult. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. Törvény keretjellegénél fogva nem tér ki a hulladékok kezelésének részletes szabályaira, de a jogalkotó szükségesnek tartotta a hulladékokról szóló önálló törvény megalkotását. A környezet * Felhasznált források Balatonfelvidéki Térségfejlesztési Társulás Környezetvédelmi Programja, 1999. Balatonfelvidéki Térségfejlesztési Társulás Vidékfejlesztési Sapard Programja, 2000. Fejér megye területrendezési terve Egyeztetési dokumentáció. Kézirat. Váti Kht., Budapest, 2001. Magyarország Kistérségei Közép-Dunántúl. KSH Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém Megyei Igazgatóságai, Székesfehérvár, Tatabánya, Veszprém 2000. Székesfehérvár Megyei jogú Város Környezetvédelmi koncepciója. Kézirat. TOTAL Környezetfejlesztési és Szolgáltató Kft. Székesfehérvár, 1998. Tapolca Város Előzetes Hulladékgazdálkodási Terve, 2002. Tapolca Város Környezetvédelmi Programja, 2002. Országos Hulladékgazdálkodási Terv, 2002. 2000. évi XLIII. tv. a Hulladékgazdálkodásról www.foek.hu www.szekom.hu Vertikál környezetünk harmóniája. Tájékoztató. Vertikál Építőipari és Kommunális Szolgáltató Rt. Polgárdi, 2002 12

védelmének alapelvei között megjelenik a hulladékkezelés csökkentése (megelőzés) és az újrahasznosítás is. A helyi önkormányzati környezetvédelmi feladatokat taglaló 46. és 47. -ok előírásainak értelmében a helyi önkormányzat települési környezetvédelmi programot dolgoz ki, melynek része a kommunális hulladékkezelésre vonatkozó program. A hulladékgazdálkodás általános céljait, a legfontosabb jogokat és kötelezettségeket a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. Törvény tartalmazza. A hulladékgazdálkodási törvény hatálya a levegőbe kibocsátott és a radioaktív anyagokat kivéve a hulladék minden formájára, továbbá a hulladékgazdálkodási tevékenységekre és a létesítményekre is kiterjed. A törvénybe foglalt 13 alapelv útmutatást ad a tennivalók megközelítéséhez az integrált szennyezés-megelőzés elvétől a megosztott felelősség elvén át a példamutatás elvéig. Az EU szabályozás legfontosabb alapelve a megelőzés elve is helyet kapott az alapelvek között, de sajnos a törvényi szabályozás a továbbiakban nem tér ki e döntő elemre. A hulladéktörvény felhatalmazásainak megfelelően a mindenkori magyar kormány és az egyes miniszterek rendeleteikben részletesen szabályozták/szabályozzák az európai szintű hulladékgazdálkodás meghonosításához és elterjesztéséhez csatlakozó tevékenységeket, folyamatokat, hatás- és feladatköröket, lehetőségeket, kötelezettségeket és követelményeket, valamint a szakmai, a kezelési és a műszaki szabályokat, illetve mindezek részletes feltételeit 1. 1 A hulladéktörvényt részletező, egyben az európai normákat figyelembe vevő legfontosabb kormány- és miniszteri rendeletek 2000 óta: 98/2001. (VI. 15.) Kormányrendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről; 213/2001. (XI. 14.) Kormányrendelet a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről; 271/2001. (XII. 21.) Kormányrendelet a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról; 94/2002. (V. 5.) Kormányrendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól; 241/2001. (XII. 10.) Kormányrendelet a jegyző hulladékgazdálkodási feladat- és hatásköréről; 242/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól; 241/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet a hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásáról és a közszolgáltatási szerződésről; 50/2001. (IV. 3.) Kormányrendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól. 5/2002. (X. 29.) KvVM rendelet a települési szilárd hulladék kezelésére szolgáló egyes létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes műszaki szabályairól; 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről; 3/2002. (II. 22.) KöM rendelet a hulladékok égetésének műszaki követelményeiről, működési feltételeiről és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről; 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről; 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet a hulladékok jegyzékéről; 4/2001. (II. 23.) KöM rendelet a hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól; 5/2001. (II. 23.) KöM rendelet a poliklórozott bifenilek és 13

Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv Elkészült és az Országgyűlés is elfogadta a Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) részeként az Országos Hulladékgazdálkodási Tervet (OHT; ld. 110/2002. (XII. 12.) OGY határozat), amely elemzi a magyarországi hulladékképződés és kezelés mai helyzetét, meghatározza az NKP tervezési periódusához igazodóan a 2003-2008 között elérendő célokat, valamint az elérésüket biztosító intézkedéseket, programokat. Ennek keretében kijelölte a feladatokat mind a különböző hulladéktípusokra, mind az egyes gazdasági szektorokra vonatkozóan, illetve meghatározta a feladatok megosztását a hatósági, közigazgatási szervezetek, az önkormányzatok, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság és a szolgáltatások területén működők között. Ezek keretében kijelölte a feladatokat mind a különböző hulladéktípusokra, mind az egyes gazdasági szektorokra vonatkozóan, illetve meghatározta a feladatok megosztását a hatósági, közigazgatási szervezetek, az önkormányzatok, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság és a szolgáltatások területén működők között. Az OHT megvalósításával megoldandó, illetve kezelendő főbb feladatok: csökkenteni kell a mind abszolút mértékben, mind a termelési értékhez viszonyítottan magas hulladékképződési arányt; emelni kell a legtöbb hulladékfajtánál alacsony hasznosítási arányt, ösztönözni kell a takarékos anyag- és energiagazdálkodást; meg kell oldani a nagy mennyiségben tárolt hulladék nyersanyagkénti felhasználását; minimalizálni kell a lerakással történő ártalmatlanítás igen magas arányát; növelni kell a számos esetben nem megfelelő hulladékkezelés színvonalát és biztonságát, mérsékelni kell az egészségügyi és környezeti veszélyeztetés, illetve kockázat mértékét; fokozatosan fel kell számolni az elmúlt évtizedekben kialakult, nem megfelelő hulladékelhelyezésből származó veszélyeztető forrásokat és szennyezett területeket; növelni kell az elvek és szabályok betartásának, a környezettudatos és jogkövető magatartásnak a mértékét; teljessé kell tenni az egyes területeken hiányos szabályozási rendszert, növelni kell a szemléletformálás és a szakmai útmutatási eszközök alkalmazásának hatékonyságát; a poliklórozott terfenilek és az azokat tartalmazó berendezések kezelésének részletes szabályairól; 9/2001. (IV. 9.) KöM rendelet az elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik kezelésének részletes szabályairól; 2/2002. (VII. 9.) KvVM rendelet a titán-dioxid gyártás hulladékairól; 1/2002. (I. 11.) EüM rendelet az egészségügyi intézményekben keletkező hulladék kezeléséről; 16/2002. (IV. 10.) EüM rendelet a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményekről. 14

erősíteni kell a hatósági jogérvényesítés személyi, szakmai és intézményi feltételrendszerét; fejleszteni kell a hulladék monitoring (nyilvántartás, statisztikai adatszolgáltatás, mérésellenőrzés) eszközrendszerét, különös tekintettel az adatok megbízhatóságára; piackonform gazdasági szabályozókkal kell ösztönözni a fenntartható fejlődés elvének megfelelő, hosszú távon előnyös megoldásokat, a korszerű, komplex hulladékgazdálkodási rendszerek kiépülését, különös tekintettel a hasznosításra; ösztönözni kell a hulladékgazdálkodási célok elérését segítő kutatást és műszaki fejlesztést; erősíteni kell az állami és a magánszféra közötti együttműködést, támogatni kell a helyi, illetve helyi közösségi kezdeményezéseket, különös tekintettel a hulladék elkülönített gyűjtésére és hasznosítására; hatékonyabbá kell tenni az oktatási, nevelési, szemléletformálási tevékenységet. [11] A szilárd települési hulladék Magyarországon évente közel 114 millió tonna hulladék keletkezik, ebből körülbelül 90 millió tonna/év az ipari, mezőgazdasági vagy más gazdasági tevékenységből származó termelési hulladék. A termelési hulladékokon belül megközelítőleg 3,5 millió tonna az évenként keletkező veszélyes hulladék mennyisége (1. ábra). 1. ábra: A termelési hulladékok mennyiségének megoszlása 21% 3% Veszélyes termelési hulladék Egyéb termelési hulladék Egyéb hulladék 76% Forrás: Független Ökológiai Központ Alapítvány Az egészségügyi hulladék éves mennyisége meghaladja a 15 000 tonnát, a lakosság által termelt települési hulladékból mintegy 20 millió tonna a folyékony halmazállapotú, a szilárd hulladék 2 mennyisége, pedig meghaladja a 4 millió tonnát (térfogatmegoszlásukat 2 Települési szilárd hulladék: a háztartási hulladék, valamint minden egyéb, a háztartásihoz hasonló összetételű és ezért azzal együtt szállítható és ártalmatlanítható hulladék 15

nézve a kettő aránya kb. azonos, 20-21 millió m 3 /év). A települési hulladékokból évente 20 millió tonna a folyékony, 4 millió tonna a szilárd halmazállapotú (2. ábra). 2. ábra: A települési hulladékok megoszlása halmazállapot szerint 17% Folyékony települési hulladék Szilárd települési hulladék 83% Forrás: Független Ökológiai Központ Alapítvány A keletkező települési szilárd hulladék mennyisége jelentős területi különbségeket mutat. A lakosonként évente keletkező mennyiség átlagosan 420 kilogramm. Ezzel szemben a Közép-Dunántúlon ez meghaladja az 520 kilógrammot, ami a legmagasabb regionális érték Magyarországon. A települési szilárd hulladék összetétele egyebek között a fogyasztási szokások és az életmód változásával, a termékösszetétel és a csomagolástechnika változásával összefüggésben jelentősen módosult, fokozatosan emelkedik a hasznosítható anyagok és az energetikailag kedvezőbb alkotók (pl. csomagolóanyagok) aránya. A mintegy 2700 kommunális lerakóhelynek egyelőre csupán 30%-a felel meg többé-kevésbé a környezetvédelmi előírásoknak, jelentős az olyan illegális és legális lerakók száma, amelyek jelenleg potenciális szennyező források. A jelenlegi állapotot jellemzi még, hogy a szervezett hulladékgyűjtés nem teljes körű, a szelektív hulladékgyűjtés még alacsony fokú, az alkalmazott eszközök műszaki színvonala és állapota rendkívül rossz. A Független Ökológiai Központ Alapítvány adatai szerint a szilárd települési, vagy háztartási hulladék 2/3-a a városi, 1/3-a falusi jellegű településeken keletkezik (3. ábra). [12] Ez a mennyiség évente 2-3%-al nő. A hulladékgyűjtés arányát tekintve, e hulladék 16

egyre növekvő arányát gyűjtik rendszeresen, szervezett szolgáltatások formájában, melybe a lakásállomány 83%-a van bekapcsolva (KSH 2000). 3. ábra: A települési szilárd hulladék keletkezési hely szerint 67% 33% Falun keletkező szilárd hulladék Városban keletkező szilárd hulladék Forrás: Független Ökológiai Központ Alapítvány A települési szilárd hulladék gyűjtése A települési szilárd hulladékkezelés technológiai folyamatának első fázisa a hulladékoknak a keletkezés üteméhez igazodóan szervezetten, a környezetet nem szennyező és közegészségügyileg megfelelő módon kialakított eszközök, berendezések segítségével történő összegyűjtése, elszállításra alkalmas állapotba hozása és elszállításig történő átmeneti tárolása. Ezen hulladék körülbelül 82%-át gyűjtik rdndszeresen, szervezett szolgáltatások formájában, melybe a lakásállomány 65%-a van bekapcsolva (4. ábra). 17

4. ábra: A települési szilárd hulladék gyűjtése 18% Gyűjtött szilárd hulladék Nem gyűjtött 82% Forrás: Független Ökológiai Központ Alapítvány A települési szilárd hulladékok eltávolításának általános elterjedt módszerek az elhordásos rendszer. A nem elhordásos eltávolítási módszerek (vízöblítéses és pneumatikus rendszerek) ma még kivételnek tekinthetők, bár a pneumatikus gyűjtési és szállítási rendszerrel egyre szélesebb körben kísérleteznek. Az elhordásos rendszerű hulladékeltávolítás gyakorlatban alkalmazott változatai a gyűjtés-szállítás technológiájának függvényében a következők: Ürítéses rendszer félpormentes és pormentes változatban. Cserekonténeres rendszer. Zsákos rendszer. A szervezett hulladékeltávolításnak a gyűjtést követő, ahhoz szorosan kapcsolódó és attól el nem választható része az elszállítás. Az idők folyamán a hulladék elszállítására a legkülönfélébb típusú járműveket alakították ki, melyek a gyűjtés, a szállítás, a rakodás munkáját is elősegítő célgépek. A települési szilárd hulladék kezelése Korábban világszerte elterjedt gyakorlat volt a szabálytalan nyílt lerakás, melyet a jogszabályok is megengedtek, amikor terepmélyedésekben, üregekben, vagy egyszerűen a talaj felszínén helyezték el a szilárd hulladékot, mindenféle egyengetés, tömörítés, takarás nélkül szórták a szemetet a kijelölt vagy elhagyott területre. Ez a rendezetlen lerakás 18

higiénés és környezetvédelmi okokból még a településektől, víznyerőktől nagy távolságban sem fogadható el. Porral szennyeződhet a környező légkör és a tágabb régió, a bűzös szag nagy távolságban is érezhető, szennyeződhet a talaj és a talajvíz, a takaratlan laza hulladéktömeg vonzza a rovarokat és rágcsálókat, potenciális fertőzésveszélyt jelent az élővilágra és esztétikailag is romboló hatású. Az ártalmatlanítás leggyakrabban alkalmazott módszere a lerakás. Magyarországon a települési szilárd hulladékok ártalmatlanítása országos szinten kb. 85%-ban lerakással történik (5. ábra) 5. ábra: A települési szilárd hulladék ártalmatlanítása 15% Ártalmatlanítás lerakással Egyéb 85% Forrás: Független Ökológiai Központ Alapítvány A települési szilárd hulladékkal kapcsolatos problémák A hulladékokkal kapcsolatos és egyre gyakrabban megjelenő problémák közül jellemzőek a közegészségügyi problémák, vagyis a nem megfelelően gyűjtött és kezelt hulladék fertőzésveszélye, valamint a környezeti problémák. Emellett lényegesek a mennyiségi problémák, vagyis az, hogy a jelenlegi technológiai szinten egyre kevésbé vagyunk képesek követni a hulladékok növekvő mennyiségét. Ezt egészítik ki a gazdasági problémák, és a társadalmi problémák A problémákat kiváltó okok rendkívül sokrétűek. A legnagyobb súllyal a népességnövekedés, az egy főre eső fogyasztás növekedése, a gazdasági folyamatok 19

természete (növekedésorientált piaci mechanizmus, külső gazdasági hatások, a természeti erőforrások mint közjavak problematikája) bír. Hulladékgazdálkodás a mintaterületen Az összehasonlítás mindkét kistérségi mintaterülete a Közép-dunántúli régióban helyezkedik el, Veszprém, illetve Fejér megyében. A következőkben röviden áttekintjük a két kistérség hulladékgazdálkodási rendszerét hangsúlyosan a kutatás szempontjából kiemelt kérdésekre, annak érdekében, hogy az összehasonlítás és az oktatási stratégia alapelveihez szükséges következtetések szempontjait megalapozzuk. A székesfehérvári kistérség hulladékgazdálkodásának jellegzetességei Fejér megye 7 kistérségéből a székesfehérvári kistérség 31 településén él a megye lakosságának 40 %-a (1. táblázat). A kistérség állandó népességszáma csökken, mivel az agglomeráció településeinek népességgyarapodását ellensúlyozza Székesfehérvár és néhány település (Bakonykúti, Soponya, Füle, Kincsesbánya) népességének nagyobb mérvű természetes fogyása. A népesség korösszetétele a régió átlagánál jóval fiatalabb. A 14,5 ezer vállalkozás (5900 társas, 9600 egyéni) csaknem 85 %-a Székesfehérváron, míg a társas vállalkozások negyede az ipari szektorban összpontosul. A kistérség iparában alkalmazásban állók aránya 1,5 szerese a régió ipari átlagának. A vízellátás mértéke 96 % (kivétel Csősz és Soponya), a csatornázottság mértéke pedig 60 %-os. A kistérség idegenforgalmi fogadóképessége is kedvező (a megye szálláshelyeinek mintegy 20 %-a). A 31 településből 18 kapcsolódott a Székesfehérvár és Vonzáskörzete Önkormányzati Társuláshoz: az önállósodó Polgárdi és környéke, valamint a kistérség északnyugati részének a városhoz lazábban kapcsolódó települései nem vesznek részt az együttműködésben. [1] 1. táblázat: A Székesfehérvári kistérség településeinek jellege és népességszámuk, 2000 Település Népességszám Ipari Mezőgazdasági Alvótelepülés Idegenforgalmi Aba 4230 + Bakonykúti 103 + Csór 1605 + Csősz 1040 + 20