Tájházi Hírlevél A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztatója 2007. 4. füzet Jósvafı, 2007. december
V. évfolyam 4. szám 2007. Felelıs szerkesztı: Szablyár Péter Felelıs kiadó: Hadobás Pál igazgató HU ISSN 1785-4873 Kiadja a Mővelıdési Központ, Könyvtár és Múzeum (Edelény, 3780 István király u. 49.) a Magyarországi Tájházak Szövetségével együttmőködve. Készült a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Szerkesztıség: 3758 Jósvafı, Dózsa Gy. utca 3. Nyomdai munkák: K-B Aktív Kft. Gyorsnyomda és másolószolgálat, Miskolc. Felelıs vezetı: Kása Béla A címlapon: Az V. Országos találkozó résztvevıi a mecseknádasdi Kulturcentrumban. A kiadványban szereplı aláírás nélküli - képeket Szablyár Péter készítette. Igény esetén a képek elektronikus formában díjtalanul igényelhetık a postmaster@tajhaz-josvafo.t-online.hu e-mail címen!
Tisztelt Olvasó, Kedves Barátaim! Az Országos találkozó kedvezı visszhangja újabb erıt adott a munka folytatására. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium felfigyelt a tájházak minıségbiztosítási rendszerének kidolgozásával kapcsolatos javaslatunkra. A Tájházi Szakfelügyelet a Szövetség elnökségi tagjai bevonásával dolgozott az elképzelések körvonalazásán, összecsiszolásán. Egy kérdıíves felmérés alapozta meg a munkát, amelybıl a tájházak minıségét meghatározó, a valódi minısítés majdani pilléreit képezı elemek meghatározhatók voltak. Reményeink szerint a minısítési folyamat ebben az évben megindul, és ennek kedvezı hatása hamarosan a tájházakban is tapasztalható lesz. A 2007-es év az Országos találkozó vajúdása mellett a sikeres Tájházi mőhely képzési rendszerünk újragondolását is kikényszerítette. Az egyes képzési napokon egyre kevesebben jelentek meg, még a törzstagokból is. Egyre nehezebben engedték el a fenntartók az érdeklıdıket, és az utazási költségek térítése is egyre nagyobb nehézségbe ütközött. Mindezek figyelembevételével úgy döntöttünk, hogy 2x2 napra összevonva szervezzük meg idén a képzést, ezzel csökkentve a költségeket és a távollét idejét. Az idei év legnagyobb tájházi eseménye a Tájházak a közösségért pályázat lesz, amelynek keretében kb. 100 MFt vissza nem térítı támogatással egészíthetık ki a házak fejlesztésére, korszerősítésére szánt saját források. A pályázat egy részt felkészülés is szolgálhat a kiírásra kerülı EU-s pályázatok sikeres lebonyolításához. Február második felétıl régiónként felkészítı konzultációkat szervezünk a szükséges információk biztosításához. Bízunk abban, hogy a Múzeumok Majálisa ez évi rendezvényén még a tavalyinál is több tájház képviselteti magát, ezzel is népszerősítve házainkat! Kézmőves bemutatóink mindig nagy közönségsikert aratnak, készüljenek ilyenekkel is! FIGYELEM! A TÁJHÁZSZÖVETSÉG mail címe megváltozott! Új címünk: postmaster@tajhaz-josvafo.t-online.hu Jöjjenek el március elsejei Közgyőlésünkre, szeretettel várunk mindenkit! Jósvafı, 2008. február 3. Szablyár Péter
A bátai Tájházi mőhely elıadásaiból (2007. október 12.) A hallgatóság Állományvédelmi szempontok érvényesítése a Rippl-Rónai Múzeum néprajzi textilraktárának kialakításakor - Simon Andrea - A magyar múzeumok 95 %-a nem múzeumnak épült. Ezért a raktározásra kijelölt épületrészt, helyiségeket a legtöbb esetben át kell alakítani. Szempontok a helyiség kiválasztásához: a raktár, az elhelyezésre váró anyag mennyiségét figyelembe véve kerüljön kiválasztásra a bemeneti ajtó megfelelı mérető legyen padlózata kı, környezetbarát mőanyag ablaka jól záródjon, jól szellıztethetı megfelelı világítás megfelelı hımérséklet, páratartalom biztosítható legyen (szabályozható főtıberendezés) rendelkezzen füstérzékelıvel, poroltó készülékkel legyen a biológiai kártevıktıl (moly, múzeumbogár, rágcsáló, baktérium és penészgomba) mentes fertıtlenített (meszelt) falazat, padozat a megelızı mőtárgyvédelem szempontjából a győjtemény összetétele fontos,
ezért célszerő az anyagfajtánkénti elkülönítés A mőtárgyak anyagfajtájuktól függıen különbözıképpen reagálnak a környezeti hatásokra pl.: levegı páratartalmára fényviszonyokra hımérsékletre a fizikai, biológiai és kémiai károsítókra Textilraktár esetében: Páratartalom mérésére a hygrométert alkalmazunk, mely mechanikus mérımőszer. a megfelelı páratartalmat légszárító berendezéssel tudjuk biztosítani. (optimális érték 50-55% RH) /1.kép/ Az ingadozó páratartalom állandó mozgásra kényszeríti a textilt, ezáltal fizikailag gyengíti a tárgyat. Fényviszonyok a./ mesterséges fényforrás ajánlott: 50-60 lux/óra b./ természetes fényforrás kiszőrése: UV szőrıs fólia tároló egységben történı elhelyezés A fény hatására megváltozik a textília szerkezete, fizikailag károsodik és érzékenyebb lesz a savakra (elszínezıdik, sárgul, fakul). Hımérséklet a textiltároló egységeket a főtıtesttıl megfelelı távolságra helyeztük el a hımérséklet ingadozását kiszőrtük optimális hımérsékletet biztosítunk (15-25 C) A múzeumi raktárban kialakuló hımérséklet ingadozások, ha nem járnak együtt a páratartalom változásával, általában nem károsítják a textíliákat. Azonban a
már megindult folyamatokat a magasabb hımérséklet felgyorsítja. Fizikai hatások a tárgy mozgatásakor különös gonddal járunk el. Biológiai kártevık moly, rágcsálók és a penész ellen védekezünk. Kémiai hatások biztosítjuk a megfelelı fényt, hımérsékletet és páratartalmat. A fizikai, biológiai és kémiai károsodások visszafordíthatatlan folyamatok, melyeket csak megállítani lehet! A raktár bútorzata legyen egyedi tervezéső figyelembe véve az anyag mennyiségét, minıségét és az elhelyezésre váró tárgyak méreteit. Ezt behatárolja a rendelkezésre álló pénz mennyisége. E tényezık együttesen határozzák meg a raktártípus kialakításának lehetıségeit. A RRM textilraktárának kialakításakor (2003-2006) a helyiség adottságait figyelembe véve célszerő volt a hagyományos és a tömör raktározás együttes alkalmazása. A hagyományos textilraktár: 1. Fából készült tárolók mindig jól kiszárított fa legyen (mert a fa ecet és hangyasavat tartalmaz) ne legyen ragasztott, mert kipárolgása károsítja a benne elhelyezett tárgyat ne legyen fedetlen pozdorja, illetve farostlemez, mert a ragasztásukhoz használt mőgyantából formaldehid párolog ki, ami a levegı nedvesség tartalmával keveredve gyenge savat képez. Ajánlott a laminált borítású rétegelt falemez. /2., 3. Kép/ 2. Fémbıl készült tárolók a./ Dexion-Salgó elemekbıl készült tároló könnyen felmelegszik és lehől, ezért savmentes papírdobozban, pamutzsákban (molino anyag) tároljuk a tárgyakat. Célszerő a polcokra polifoam hablemezt helyezni, mely csillapítja a rezgéseket és a fémpolc hımérsékletének változásától megvédi a tárolt anyagot.
b./ Egyedileg tervezett, fémelemekbıl készült, görgıs, síneken guruló hengeres és akasztós rendszer./4., 5. Kép/ A raktár kialakításához szükséges pénzt pályázatokból (NKA Múzeumi Szakmai Kollégiuma, Megyei Önkormányzat Kulturális Bizottsága) szereztük. A fiókos rendszerő, egyedi tervezéső tároló szekrények rétegelt lemezbıl és jól kiszárított fenyıbıl készültek. A fiókok görgısek, sínen gurulnak. /6. Kép/ Tervezéskor eldöntöttük, hogy a szekrényekbe fektetve tárolható, papírhengerre csavarható textilek és viseleti darabok kerülnek. A nagyobb díszített felülettel rendelkezıket fektetve, egyenként helyeztük el (pl. ködmönök, szőrök), valamint belsı felületüket a formának megfelelıen kitömtük savmentes papírral (agro fátyolfóliát is lehet használni). A fiókok aljára és a textilek takarására molino anyagot használtunk. A gyárilag elıállított molino anyagot felhasználás elıtt forró vízben ki kellett mosni, hogy az írezı anyagot eltávolítsuk.
Amikor a fiókokba több rétegben helyeztünk győjteményi tárgyat, savmentes selyempapírral választottuk el ıket egymástól. /7., 8. Kép/ Jelentıs mennyiségő nıi váll és fejkendı került az elmúlt évszázadban a néprajzi győjteménybe. Ezek többsége mőselyem, ezért nem szabad hajtogatva tárolni, mert az anyag a hajtás mentén kitöredezik, így ezeket a textileket papírhengerre tekerve, fiókba rendezve tároljuk. A felcsavarás során savmenetes selyempapírt alkalmazunk. /9., 10. Kép/ A kisebb mérető vászon alapanyagú textilek is feltekerve, a díszítettek pedig kiterítve tárolhatók a szekrények fiókjaiban. Közéjük rétegenként savmentes selyempapírt helyeztünk. /11., 12. Kép/
A nagyobb mérető vásznakat ( abrosz, lepedı, ágyterítı) speciális, e célra legyártatott fa hengereket tartó fémkonzolokra helyeztük. A konzolok (hengertartó, akasztós) a tömbösített raktározás típusát képviselik. Elınye: E típus a raktár méretéhez igazodva, az anyagi lehetıségeket figyelembe véve bármikor továbbfejleszthetı. Állományvédelmi szempontból elıírt tárolást biztosít. Lehetıség van a tér jobb kihasználására. A hengereket molino vászonnal vontuk be, a győjteményi textilek felcsavarása elıtt. /13., 14. Kép/ A függesztve tárolható viseleti darabokat (nıi blúz, bajkó, mellény, dolmány stb.) kipárnázott vállfán (milonóból varrt külsı, flíz, vagy agró fátyolfólia tömöanyag) helyeztük el, majd egyenként molinóból varrt ruhazsákba bújtattuk. /15., 16. Kép/
Az alsó és felsıszoknyákat (az egykori tárolási módnak megfelelıen) színét befordítva, derékban feltekerve, pamut pertlivel átkötve függesztettük a konzol akasztóira. /17., 18. Kép/ Az állványokat molinóból varrt takaróval fedtük be, mely a portól védi. /19. Kép/ Salgo-polcra: savmentes, hajtogatott, környezetbarát dobozokba helyeztük az apróbb viseleti és viselet kiegészítı darabokat (kalap, konty, harisnya, nıi lábbeli, kézelı stb.).
Az egyes tárgyakat formára igazítva (kalap, konty, nıi lábbeli) dobozoltuk. /20., 21., 22. Kép/ A rendezett győjteményi raktár alapvetı követelménye: Csak nyilvántartásba vett és kezelt tárgyak kerülhetnek be a raktárba. Az újonnan bekerült, vagy kezeletlen tárgyakat átmeneti raktárban kell elhelyezni! A mőtárgyvédelmi szempontokat figyelembe véve kialakított textilraktárban a tárgyak tematikus és azon belül leltári számsorrendben kerültek elhelyezésre. A győjteményben való keresést az ún. Forgató segíti. Pl.: Tematikai egység: Lakástextil Elhelyezés: I. állvány, bal 1. henger Megnevezés: abrosz leltári szám: 55.124.2. győjtés helye: Szenna A számítógépes nyilvántartás megfelelı fotófelvételek kíséretében a jövıben megkönnyítheti a tárgyi anyag hozzáférhetıségét, kutatását. Ez megkíméli majd a tárgyakat a gyakori mozgatástól! A kialakított győjteményi raktár mőködési feltételei: mőszaki ellenırzés klimát szabályozó gépek kezelése mérımőszerek (hı és pára) leolvasása, ellenırzése, kalibrálása takarítás (porszívózás, felmosás) mozgatási napló vezetése (leolvasott adatok rögzítése, munkavégzés) E feltételek teljesüléséhez szükséges a hármas felelısség érvényesítése: szakmúzeológus restaurátor győjteménykezelı A fotókat Kapitány Orsolya készítette
Somogy megye népi textilkultúrája a Rippl-Rónai Múzeum néprajzi textil- és viseletgyőjteményének tükrében - Kapitány Orsolya - 2009. január 31-én megalakulásának a 100. évfordulóját ünnepli a Somogy megyei múzeumi szervezet. Ez idı alatt a Rippl-Rónai Múzeum néprajzi győjteménybe 16.000 db tárgy, 52.000 db forrásértékő fényképfelvétel, 2600 tétel (9,5 folyóméter terjedelmő) kézirattári anyag kerül szaknyilvántartásba. E győjteményrészek a 18. századtól a 20. század közepéig a somogyi falvakban mezıgazdasági munkából élt emberek (parasztok) és a hozzájuk kapcsolódó néprétegek (pásztorok, mesteremberek stb.) életét, emlékezetét reprezentálják. A győjtemény kialakítói Alapját Gönczi Ferenc (néptanító, királyi tanfelügyelı, a múzeum elsı vezetıje) rakta le 1909-1948 közötti idıszakban, amit az államosítás után 1949-1963-ig dr.takáts Gyula ( földrajz-geológia-filózófia szakos tanár,költı, múzeumigazgató) gyarapított. Az intézmény elsı néprajz szakot végzett szakembere Dr. Knézy Judit volt. İ 1963-1980 között gondozta és fejlesztette. 1980-1993-ig esetleges volt az állomány számának a növekedése, majd 1993 után újra folytatódott a tudatos, tervszerő munka, szem elıtt tartva az egyes győjteményi egységek teljesebbé tételét. Győjtıterület A megyehatár 1950. május 31. elıtt Szigetvár környékére (Szigetvári járás) is kiterjedt (összesen: 284 település tartozott Somogyhoz), majd a határok változását követıen e terület 1974-ben 254, 2006-ban 244 településre korlátozódott. A népi textilkultúra honfoglalástól a 17. század végéig terjedı idıszakára - régészeti kutatások leletanyaga, - hatalmaskodási perek iratai, - rablásokat rögzítı jelentések, - külföldi utazók leírásai, - ikonográfiai adatok szolgálnak információval.
A feltárt adatok bizonyítják, hogy a paraszti textilkultúra nyomon kísérte a nagy gazdasági, társadalmi változásokat, hatással voltak rá a divatáramlatok és a vagyoni helyzet változását kisebb késéssel, de követte a ruházat átalakulása. Somogy megye népe A török elıtti idıkben Somogy a kevés létszámú nemzetiséggel rendelkezı megyék egyike volt. A 18. századra megfogyatkozott lakosságot nagy részt az idegen országokból történı földesúri betelepítések és a szomszédos megyékbıl való áttelepülések pótolták. E népmozgások megváltoztatták a korábbi nemzetiségi képet. A 17. század végén horvátországi sokacok települtek a Kis-és Nagy-Berek vidékére (Somogyvár, Buzsák, Lengyeltóti), a 18. század elején (1710-1740 között) Belsı-Somogy Dráva menti részére horvátok érkeztek. Külsı-Somogy néhány falvát (pl. Németegres, Bonnya, Kötcse) németek népesítették be, Dél- Somogyban Lad (1739), Szulok (1750), majd Barcs birtokosai is közvetlenül a hazájukból érkezı németeknek, osztrákoknak adtak letelepedési lehetıséget. A környezı megyékbıl is települtek át német anyanyelvőek (pl. Bize, Pusztaszemes stb.), Szlovéniából és a nyugati megyékbıl érkezı telepesek evangélikus vallású vendek (tótok) voltak (Porrog, Pat, Miháld, Sand, Surd stb.). (1. fotó) A török utáni újrakezdést -a feudális viszonyok megerısödése -a majorsági gazdálkodás térhódítása -a földesúri birtok és -a robot terhek növekedése
-a pusztákat benépesítı uradalmi cselédek számának emelkedése jellemezte. E nehéz gazdasági és társadalmi körülmények meghatározták a mezıgazdasági népesség ruházatához és lakástextiljeihez használt alapanyagokat. Alapanyagok fajtái 1. nıvényi eredető, saját termeléső a./ kender b./ len kereskedelem útján beszerzett c./ pamut, selyem, szövet 2. Állati eredető, saját vagy iparos által elıállított a./ bır b./ szır A Rippl-Rónai Múzeum néprajzi tárgygyőjteményének kb. 1/5-e textil, ill. bırbıl, szırbıl készült ruházat, vagy viselet kiegészítı darab. A győjtemény fıbb tematikai egységei I. Viselet 1. Férfi öltözet 2. Nıi öltözet 3. Gyermekviselet 1-3 a./ fejrevaló viselet b./ felsıtestre való ruhák c./ alsótestre való ruhák d./ lepelruhák (az egész testet elfedık) e./nyakravalók, gallérok f./ övek, kötık, szalagok II. Lakástextilek 1. Asztalra való ruhák 2. Ágyra való ruhák 3. Törölközık, törlıruhák 4. Lakásdíszek és alkalmi textíliák (pl. vıfélykendı, halottas textilek stb.) III. Gazdasági élet textiljei IV. Mesterségekhez kapcsolódó textilek I. Viselet A falusi közösség tagjai tudták a ruházat alapján, hogy az elıttük álló férfi: -paraszt -pásztor -iparos vagy
-cseléd, mert más volt a szőre, gatyája, nadrágja, mellénye, fejfedıje. (2. fotó) A nı ruházata is jelezte az illetı -korát (lány,asszony,vénlány) -állapotát (gyermektelen, gyászol) -vallását -gazdasági helyzetét. A rendi társadalom idején a világi és egyházi hatóságok ügyeltek arra, hogy az egyes társadalmi rétegek ruházatukkal is kifejezzék hovatartozásukat, így ezzel is megkülönböztethetık legyenek. Rendeletek, tiltások, elmarasztalások születtek a ruházattal kapcsolatban: indok a pazarlás, tobzódás, illetlenség volt. Fıleg a finomabb anyagú, divatosabb, rangosabb szabású, hímes-díszes darabokra adtak ki korlátozásokat (pl. 1812-ben a cifraszőr viselését tiltotta meg a Somogy vármegye győlése). Az egyes néprétegek viseletét alaposan ismerni kellett a gazdáknak, birtokosoknak is, mert a -cselédek -tisztviselık -idıszaki munkások -pásztorok bérezésének része volt a teljes öltözet, vagy annak egyes darabja.
Erre vonatkozó adatokkal az árszabásokban is találkozhatunk: pl. az 1775-ben kiadott Somogy vármegyei rendelet is külön foglalkozott a szolgarendnek való vásári mente., kocsisnak való tehén bır csizma viseleti darabokkal. Nagyváthy János az 1810-es években a hagyományırzıbb csurgói Festetics birtokról feljegyezte: általában ezen a vidéken az emberek kevéssel megelégedık:szőrben, ingben, gatyában és bocskorban járnak. A vásznat az asszonyok szövik, a bocskort pedig a férfiak szilfa kéregbıl főzik,de ezt csak nyáron szokás és lehet viselni. (3. fotó) Apáti Kiss Sámuel somogyi tartózkodása idején (1821-22) a köznép öltözetérıl szintén hasonlóan írt: ruházatja alsó vagy fehér ruháján kívül nagyobb részt télen által is laibli, ködmön és öreg szőr, a lábain bocskor, és számtalan öreg meghal, kiknek csizma és nadrág testükön nem volt (4.fotó)
Ugyanakkor a Balaton mellékén a gazdák 1858-ban (Vasárnapi Újság) már arra panaszkodtak, hogy-az egyszerőbb cselédeknek is két pár új csizma járt a béréhez, vagy ennek az ára. Az öltözködésben fáziseltolódás volt még a 19. század második felében is. A gazdálkodásban elırébb járó, a ló- és szarvasmarhatartásáról, a dohány- és burgonyatermelésérıl híres, magára sokat adó falvak népe (Kapos-mente, Külsı-Somogy, Balaton melléke, Belsı-Somogy egyes falvai stb.) viseletükben is kifejezésre juttatták helyzetüket, haladóbb gondolkodásúak voltak, mint az újra kevésbé fogékony, a hagyományokhoz jobban ragaszkodó Dráva menti települések, Belsı-Somogy és a Zselic egyes falvai. A finomabb gyári matériák a reformkortól (1830-as évek) tért hódítottak a tehetısebbek öltözetében, de náluk is megfigyelhetı volt a korábbi és az új daraboknak a tartós egymás mellett élése. (5. fotó) A közösség -felfogása, -elképzelése magáról, -hogyan kívánja kifejezni identitását, -milyen mintát követ szintén befolyásolták az egyes öltözetdarabok -anyagát, -szabását, -színét -díszítését. A 18. században a mezıgazdasági népesség ruházatának alapanyagát fıleg a saját termeléső
kenderbıl és lenbıl házilag vagy takács által szıtt vászon adta. A testet közvetlenül fedı alsó és felsı vászonruhadarabok: nık: -ing ümög, imeg -szoknya péntıl, bikla -kötény -fejkendı férfiak: -ing -gatya - kötény (elékötı) - nyakravaló. (6 fotó) A vászonöltözet divatja szinte a kivetkızés idıszakát (20. század elsı évtizede) megérte Somogyban. Az 1873-as bécsi világkiállításon, és az 1896- ban Budapesten rendezett millenniumi kiállításon is ott voltak a régi stílusú, rövid derekú sípujjú ingek, majd az ezt követı, újabb változatú, szabadrajzú hímzéssel díszített darabok Somogy bemutatkozásánál.(7-8. fotó)
A múzeum textilgyőjteményébe az elmúlt száz évben -135 db hímzett férfiing, -103 db ingmell -63 db kézelı -12 db gallér került be. Ezek szép példái a férfiak 19. századi ünnepi öltözetének, és az alkalmazott hímzés módok (vagdalásos,fonalszámolásos, lyukhímzés, keresztszemes) a paraszti sorban élt asszonyok mővészetének utolsó hírmondói. A 18. századot idézı teljes vászonöltözetet (ing,szoknya, kötény, fejfedı) a nık fehér gyászöltözete ırizte meg a legtovább. A 20.század közepéig elıfordult, hogy Belsı-Somogy és a Zselic egyes hagyományırzıbb, református (Csököly,Szenna) falvaiban és a Dráva mentén élı katolikus horvátok idısebbjei felöltötték magukra gyász alkalmával. (9-10 fotó) A vászonöltözetet mesterek: szőrszabó, szőcs, süveges, bocskoros, csizmadia stb. által készített viseletdarabok egészítették ki. A szőrszabók gyapjúfonallal, a szőcsök gyapjú- és selyemszállal is díszítették termékeiket. (11. fotó) (12. fotó) A házivászon öltözetet fokozatosan (19. század derekától) szorították háttérbe az ünnepi alkalomra készült, gyári anyagokat (posztó, szövet, selyem, karton, taft stb.) alkalmazó viseleti darabok. A fehéren kívül a fekete, bordó, zöld, barna, kék (életkortól függıen), meghatározó színei lettek a nıi öltözetnek. (12. fotó)
A férfiak körében a 19.század második felére a polgári szabású darabok -francia szabású ingek, -csizmanadrág, pantalló, -dolmány, félkabát stb. terjedtek el. A mellény viselete tovább tartotta magát, sıt napjainkban is jelen van. (13. fotó) A 19. század végére a paraszti viselet kiszínesedésének periódusa lezárult, majd megkezdıdött a fokozatos elhagyása. Néhány vidéken még ebben a fázisban is (1920-30-as évek) megfigyelhetı volt (lányok, fiatal-asszonyok körében) az öltözet újbóli kivirágzása (Kapos mentén, Koppány vidékén), de ez már nem volt hosszú élető. (14. fotó)
II. Lakástextilek A múzeum győjteményében jelentıs azoknak a textileknek a száma, melyek e csoportba sorolhatók: 1. asztalra való ruhák 2. ágyra való ruhák 3. törölközık, törlıruhák 4. lakásdíszek és alkalmi textiliák. E darabokat házilag állították elı (kender, len, pamutfonal felhasználásával), vagy mesteremberek munkáját dicséri. A gyári termékek megjelenése (20. század eleje) e területen is fokozatosan háttérbe szorította a korábban használt darabokat, esetleg új funkciót nyertek a lakáskultúrában, gazdaságban. A török után a megyében az elsı takácscéh 1723-ban alakult meg Igalban. A szervezet a pozsonyi fıcéh filiáléjaként jött létre. Mesteremberek mőködtek még Karádon (1748-ban 5 fı, 1782-ben 11 fı), Kaposváron (1750-ben 6 fı), Szárszón (1794-ben 2 fı), Marcaliban, Nagyatádon, Szigetváron stb. és még számos településen szinte a 20. század elejéig. A megye egyes vidékein a megtermelt kendert és lent takáccsal szövették meg (Külsı-Somogy, Balaton melléke), míg máshol (Belsı-Somogy egyes falvai, a Dráva mente és a Nagyberek horvát nyelvő lakossága, a Zselic református magyarjai) otthon dolgozták fel, vagy a faluban specialistára bízták a stafírungba szánt díszesebb darabok elkészítését. Az ágyruhaként használt küttıvásznat kivétel nélkül takáccsal szövették. (15. fotó) A megyében dolgozó sávolyos takácsok fıleg úri és polgári megrendelık részére damasztot készítettek, a hímes takácsok csíkokba szedett, geometrikus-, virág-és állatalakos mintákat szıttek a falusi nép igényeinek megfelelıen. Ezektıl a hímes takácsoktól lesték el az ügyesebb kező asszonyok a mintaszövés
módozatait, amit aztán késıbb a maguk és közösségük ízlését kifejezı módon el tudtak készíteni. Polgári igényeket kielégítı takácsmunkákból három zsúrgarnitúrát ıriz a múzeum győjteménye. Ezeket Szalóky Sándor híres mődamasztszövı takácsmester készítette 1896-ban Kaposváron. (16. fotó) Hímes takácsoktól származó darabok Karádról, Nagybajomból, Göllébıl, Fonóból és Kaposfüredrıl kerültek a múzeumba. (17. fotó)
A megyében győjtı szakemberek a paraszti szövés tárgyi anyagának a megmentésére helyezték a hangsúlyt, ezért a győjteményben túlsúlyban vannak a házilag,vagy parasztspecialisták által stafírungba készült darabok. Ezek között jelentıs az abroszok, törölközık,szakajtóruhák, vékaruhák száma. Ünnepi, reprezentációs célokat szolgáltak a dísztörölközık, a vékaruhák (komavéka), melyeket különös gonddal szıtt mintavariációk díszítettek. (18.fotó) Az alkalmi textilek sorából ki kell emelni a szintén nagy gonddal elıállítottkarácsonyi abroszokat és halottas textíliákat. A győjteménybe kerültek nagy részét a 20. század elsı évtizedeiben szıtték, piros, bordó pamutfonalat használva a karácsonyi abroszok szedettes mintáihoz, a halottasokhoz fehéret, sárgát, pirosat, feketét nemcsak az abroszokhoz, hanem a lepedıvégekhez, tükörtakarókhoz. (19-20 fotó)
A házilag szıtt textilek mellett szólni kell azokról a 18. századvégi 19. század eleji halottas lepedıvégekrıl is, melyek a Felvidékrıl kerültek a megyébe, gyolcsot, csipkét árusító kereskedık révén. E típusú textilek fıleg a kuriális falvakból kerültek a győjteménybe (pl. Nemesvid), de még ma sem bizonyított, hogy mindegyik a Felvidékrıl származik-e, vagy Somogyban is készíthették ıket. (21. fotó) A Dráva mentén élı horvát nemzetiségő népesség nemcsak mintavilágában, hanem a színek variációiban is megırizte hagyományait. Somogy német ajkú lakossága a takáccsal szövetett vásznát elıszeretettel díszítette keresztszemes hímzéssel. E díszítési mód még a finomabb textilek esetében is jellemezte e népcsoportot. (22-23. fotó)
A népi textilkultúra III. csoportját a gazdasági élethez kapcsolódók alkotják. Ezek között tartjuk számon a -vetıabroszokat, -zsákokat, -ponyvákat, melyek igen fontos szerepet töltöttek be a paraszti élet rendjében. (24. fotó) Somogy megye népi textilkultúrájában az egyetlen 18. századból való darab a mesterségekhez kapcsolódó textilek csoportjához tartozik. Az 1795-bıl származó fazekascéh zászlót, az 1791-ben önálló céhkiváltságot nyert mesterek készíttették. A textil és a rajta lévı festmények állapota az elmúlt 200 évben megromlott, a festményrészt a NKA támogatásával restauráltatni tudtuk külsı szakemberrel, a textil rész rendbetételét a múzeum szakembere végzi. A zászló egyik oldalán a Szentháromság látható, alatta a paradicsomi fa Ádámmal és Évával, a másik felén a céh patrónusa Szent Flórián amint az égı házra sajtárból vizet önt. (25. fotó) A fotókat készítette: Gızsy Gáborné, Fazekas Gyöngyi, Kapitány Orsolya
A mezıkövesdi Tájházi Mőhely elıadásaiból A magyar kocsi - Kemecsi Lajos tud. igazgató SZNM - A magyar parasztság egyik legösszetettebb munkaeszköze az állati erıvel vont kocsi, vagy szekér volt. A magyar nyelvterület nagy részén elsısorban az Alföldön a szarvasmarha (ökör, bivaly, tehén) vonta jármővet szekérnek, míg a ló fogatolásút kocsinak nevezik. A szekér általában erısebb, vastagabb, esetenként durvább kidolgozású alkatrészekbıl áll, mint a kocsi. A kocsinak rendszerint van juhafája, amely a rudat tartja a jármő alvázának részeként, míg a szekerek esetében a vonóállatot terheli a rúd súlya. További különbség lehet a vasalások kidolgozottsága és mennyisége, amely a kocsik esetében rendszerint finomabb és nagyobb mennyisége. A kocsi történetének kutatói már korán feltárták a magyar eredet adatait. Elsıként Cornides Dániel 1781-ben Pozsonyban kiadott könyvében szerepel. İ a kocsi elnevezést még tévesen a Moson megyei Köpcsény (Kottsee) nevébıl magyarázza. Külföldi szerzıknél már a 17. században felbukkan a kocsi magyar eredetének teóriája. A németek elfogadták ezt a magyarázatot, a franciák saját találmányuknak tartották. Az elfogadott bizonyítékok szerint évtizedekkel korábban (1493-ban) jelenik meg az elnevezés a magyarban, mint a belıle származó idegen szavak. Ezek szerint a királyi számadáskönyvekben található feljegyzésekben rögzítették a jármő korabeli használatát is: Narancsot, gyertyát szállítottak a currus kochy = kocsi szekér segítségével a királyi udvarba. Számos európai nyelvben egy bizonyos jármő típus elnevezése ered ebbıl a névbıl: pl. német: Kutsche, francia: coche, olasz: coccio, angol: coach, lengyel: kotzi, spanyol: coche, svéd: ksk, flamand: goetse, cseh: koczy. 1. Jeremias Schemel 1568-as metszete nyomán
Milyen volt ez a jármő? Sajnos nincsen tárgyi emlék a hazai győjteményekben. Viszont korabeli külföldi leírások: olasz, német, spanyol szerzık tollából megörökítették jellemzıit (pl. Herberstein, Daniero). Freiherr Sigmund von Herberstein osztrák államférfi és történetíró 1518-ban átutazott Magyarországon. Visszaemlékezéseiben leírja az ezen az utazáson megismert közlekedési eszközt. "...Pesttıl 10 mérföldnyire egy faluban kocsira szálltunk, amelyet három ló egymás mellett futva húzott, és amelyen ugyanakkor vas egyáltalán nem volt. A kocsissal együtt négy személy jött...", máshol Herberstein ezt írja: "Magyar kocsira szálltam, amelyet három ló húzott,... lovakat cseréltünk... Gyırtıl 5 mérföldnyire Kocs faluban, amelytıl a szállítószekerek is a nevüket kapták...". A leírásokból kibomlik egy négyszemélyes, 3 állat vontatta gyorskocsi képe, melyen szélsebesen utazik az ember. Jármő jellemzıi: Fa váz (fakó), fonott kassal, az utasok hátul ülnek, ahol a kas magasabb, nagyobb hátsó kerék, fedetlen, oldala nyeregalakú, rugalmas keményfa szerkezete van, lıcsös oldalkitámasztással rendelkezik, a juhafának köszönhetıen rendkívül fordulékony. Miért Kocson fejleszthették ki ezt a jármővet? A 15. században az Észak Dunántúlon húzódott az ország legforgalmasabb hadi és kereskedelmi útvonala. Mátyás király uralkodása idején Bécs Buda útvonal jelentısége még tovább nıtt. Ezzel is magyarázható, hogy egy legenda szerint Mátyás király találta fel a kocsit. Az útvonalon fekvı Kocs község fuvarosai és jármőkészítı/javító kézmővesei fejleszthették ki a kedvezı tulajdonságokkal rendelkezı jármővet. A kocsi fogalma évszázadok múltán kiterjedt minden fuvarozóeszközre. 2. Repkény István: Kocsizás, szekerezés, szánkózás 1992. nyomán
A jármő folyamatos innovációk eredményeként egyre összetettebbé és bonyolultabbá vált. A kocsi, szekér készítése bonyolult, összehangolt tevékenység. Az alkatrészek megmunkálásához alapos ismeretekre, szaktudásra és meghatározott eszközkészletre van szükség. A mesteremberek - bognár, kovács - mellett meg kell említenünk a paraszti faragókat, ügyes kező gazdákat is. A szekérkészítés, - javítás régebben a felnıtt férfiak általános ismeretei közé tartozott, nagyrészt minden falusi embernek értenie kellett hozzá. Ennek megfelelıen a vas alkatrészek gyarapodása következett be a 18. századtól. Terjedésüket elısegítette a tartósság igénye és az alkalmas fa hiány is. Általános igényként jelentkezett a teherbírás fokozása is. A vas alkatrészek terjedése sorozatosan jelentkezett az alábbi területeken: az érintkezı fa alkatrészek fém borítása (tengelyborítás), a merevítések (oldal, lıcs, rakonca) erısítése, majd a teljesen fém alkatrészek: tengely, lıcs, saroglyazápok, stb. is megjelentek a jármőveken. Végül a legsérülékenyebb alkatrész, a kerék vasalása is egyre jobban terjedt a 20. században. A kovácsmesterség már korán önálló mesterséggé vált. Viszont a jármőkészítés nem tartozott a kovácsok tevékenységi körébe egészen a jármővek fém alkatrészeinek elterjedéséig. A kovácsmunkák közül a szekérvasalás kívánja talán a legtöbb ügyességet, s ezt egyes mesterek környékükre kiterjedıen szinte mővészi színvonalra emelték, táji típusokat állítottak elı. A kereket talpalták legelıször. A sínvasat tüzesítve meghajlítják és melegen húzzák a talpfára. Megvasalták a kerékagyat, fontos feladatuk volt a tengelyek beállítása. A kocsi alkatrészei közül megvasalták a rúdszárnyat, förhécet, hámfákat. İk gyártották a fellépıvasat. A kocsi oldalait, saroglyáit, lıcseit és a rudat borítóvassal vasalták meg, és az elkészült jármővet is ık állították össze. A kovácsmunka elemei, a munkafolyamat a magyar nyelvterületen gyakorlatilag egységesült. Ezt a folyamatot gyorsította a kocsigyárak termelésének beindulása mellett a falusi jármőkészítı iparosok együttmőködése is. Ennek egyértelmő formái voltak a közös kovács céhek ipartársulatok a kerékgyártókkal. Az iparosok a vevıkörzetükben élı parasztsággal közösen alakították napjainkig a jármőveket. A polgárosulás következtében megváltozott igények kielégítésére a 19. század második felétıl, a gazdagabb parasztréteg számára a jármőkészítı mesterek új típusú kocsikat gyártottak, amelyek igényes kivitelükkel gazdáik tekintélyét is kifejezték. Ezek a kényelmes személyszállítást és az igényesebb áruszállítást egyaránt lehetıvé tevı jármővek a piacozó gazdagabb parasztok körében az 1950-es évekig nagy keresletnek örvendtek. Noha e jármővek elıképei, elızményei nemesi, uradalmi körökben lelhetık fel, bennük évszázados hagyományok összegzıdtek, de sajátosan érvényesültek a paraszti igények, táji követelmények. A jármővek készítésénél a famunkát sok esetben végezte falusi parasztember. A változatos természeti adottságok befolyásolták a parasztfaragók tevékenységét. Elsısorban a lombos erdık övezetében a fában gazdagabb,