Fordította Csonka Ágnes EMMA DONOGHUE A SZOBA ALEXANDRA

Fordította Csonka Ágnes EMMA DONOGHUE A SZOBA ALEXANDRA

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Emma Donoghue: Room Little, Brown and Company, 2010 Hachette Book Group 237 Park Avenue, New York, NY 10017 www.hachettebookgroup.com Copyright Emma Donoghue Ltd., 2010 Hungarian translation Csonka Ágnes, 2011 A könyvben található idézeteket Károlyi Amy, Kosztolányi Dezső és Vas István fordította. Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy módon a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle összefűzésben, borítással és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került. Kiadja a Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2011 7630 Pécs, Üszögi-kiserdő utca 1. Telefon: (72) 777-000 e-mail: info@alexandra.hu www.alexandra.hu Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Gyuris Norbert A kiadványt Merényi Tamás tördelte A borítót Tóth Gábor tervezte ISBN 978 963 297 551 1

A Szobát Finn-nek és Unának ajánlom, Az én két főművemnek

Óh fiam, mily nagy bánatom! De te alszol, csecsemő-szived még pihegőn szunnyad a bús deszkák között ércbeszögelt éjszakákban, kékfényű sötétségbe nézel el. Szimonidész (Kr. e. kb. 556-468) Danaé*

Ajándékok

Ma vagyok ötéves. Tegnap este négy voltam, amikor bementem aludni a Szekrénybe, de amikor a sötétben felébredek az Ágyban, abrakadabra, már ötté vagyok átváltozva. Azelőtt három voltam, aztán kettő, aztán egy, aztán nulla. Voltam mínusz éves is? Hm? Anya nagyot nyújtózik. Fent a Mennyországban. Voltam mínusz egy, mínusz kettő, mínusz három? Nem, a számok csak akkor kezdődtek el, amikor lesuhantál ide. A Tetőablakon át. Nagyon szomorú voltál, amíg nem lettem a hasadban. Úgy, ahogy mondod. Anya kihajol az Ágyból, hogy felkapcsolja a Lámpát, aki sutty, mindent kivilágít. Még időben becsukom a szememet, aztán kicsit kinyitom az egyiket, aztán a másikat is. Annyit sírtam, hogy már nem maradt könnyem mondja Anya. Csak feküdtem itt, és a másodperceket számoltam. Hány másodperc volt? kérdezem. Sok- sok milliónyi. De pontosan mennyi? Már meg sem tudtam számolni mondja Anya. És addig gondoltál a petédre, amíg egyszer csak kövér lettél. Anya elvigyorodik. Éreztem, ahogy rugdosol. Mit rugdostam? Hát engem, mi mást? Ezen a részen mindig nevetek. Belülről, bumm, bumm Anya felemeli az alvós pólóját, és ugráltatja a hasát. Mire én azt gondoltam: Jack elindult kifelé. És amint reggel lett, te tágra nyitott szemmel kicsusszantál a szőnyegre. Lenézek a Szőnyegre, tiszta keszekusza pirosság, barnaság meg feketeség. Ott a folt, amit én loccsantottam ki véletlenül, amikor megszülettem. És akkor elvágtad a zsinórt, és én kiszabadultam mondom Anyának. És akkor fiúvá változtam. Igaziból akkor már fiú voltál. Felkel az Agyból és a Termosztáthoz megy, hogy megmelegítse a levegőt. Szerintem nem jött tegnap este kilenc után, ha jön, akkor mindig más a levegő. Nem kérdezem meg, mert Anya nem szeret mondani róla semmit sem. Mondd csak, Ötéves úr, most kéred az ajándékodat, vagy reggeli után? Mi az, mi az? Tudom, hogy izgatott vagy mondja Anya, de ne felejtsd el, hogy nem szabad rágcsálni az ujjadat, mert a baktériumok be tudnak mászni a lyukon. És megbetegítenek, mint amikor hároméves voltam, és hánytam meg ment a hasam?

Még annál is rosszabb mondja Anya, a baktériumoktól meg is halhatsz. És akkor hamar visszamegyek a Mennyországba? Még most is rágod. Elhúzza a kezemet. Bocsi. Ráülök a rossz kezemre. Hívjál megint Ötéves úrnak! Szóval, Ötéves úr mondja most vagy később? Felmászok a Hintaszékre, hogy megnézzem az Órát, aki 07:14-et mutat. A Hintaszéken tudok kapaszkodás nélkül gördeszkázni, aztán zutty, át a Paplanra, ott meg hódeszkázok. Mikor szoktak kibontódni az ajándékok? Így is, úgy is mókás lenne. Döntsem el én helyetted? kérdi Anya. Most már ötéves vagyok, nekem kell eldönteni. Az ujjam megint a számban van, bedugom a hónom alá és összeszorítom. Választom a mostot! Anya kihúz valamit a párnája alól, szerintem egész éjjel ott bujkált láthatatlanul. Egy cső vonalas papírból, és a lila szalag van körülötte, amit az ezer csokoládéról szedtünk le, amikor a karácsony volt. Bontsd csak ki mondja. Óvatosan. Rájövök, hogyan kell kibogozni a csomót, lesimázom a papírt, egy rajz az, csak ceruzával, nincsen színe. Nem tudom, mi van rajta, aztán megfordítom. Ez én vagyok! Pont olyan, mint a Tükörben, csak még jobban, ott a fejem, a karom, a vállam az alvós pólómban. Miért van csukva a szemem? Mert aludtál mondja Anya. Hogy csináltál alva rajzot? Nem, én ébren voltam. Tegnap reggel meg tegnapelőtt, meg az azelőtti napon felkapcsoltam a lámpát, és lerajzoltalak. Most nem mosolyog. Mi a baj, Jack? Nem tetszik? Nem Akkor nem, ha te be vagy kapcsolva, amikor én ki. De nem rajzolhattalak le akkor, amikor ébren vagy, mert akkor nem meglepetés, nem igaz? Anya vár. Azt hittem, örülni fogsz a meglepetésnek. Inkább legyen meglepetés, és tudjam. Anya nevet egy kicsit. Felmászok a Hintaszékre levenni egy gombostűt a Varródobozból a Polcról, a mínusz egy azt jelenti, hogy ötből nulla marad. Hat volt, de egy eltűnt. Egy tartja az A nyugati művészet mesterművei 3: A Szűzanya és a gyermek Szent Annával és Keresztelő Szent Jánossalt a Hintaszék mögött, egy tartja az A nyugati művészet mesterművei 8: A napkelte impresszióját a Kád mellett, egy tartja a kék polipot, egy az őrült lovas képet, aminek az a neve, hogy A nyugati művészet mesterművei 11: Guernica. A mesterműk a gabonapelyhes dobozban voltak, de a polipot én csináltam, az a legjobbam márciusban, egy kicsit kezd pöndörödős lenni a gőzös levegőtől a Kádnál. Anya meglepetésrajzát a parafa kellős közepére bököm az Ágy felett. Anya rázza a fejét. Ne oda.

Nem akarja, hogy a Patás meglássa. Mondjuk, a Szekrénybe hátulra? kérdezem. Jó ötlet. A Szekrény fából van, úgyhogy nagyon-nagyon bele kell nyomni a rajzszöget. Becsukom a buta ajtóit, mindig nyikorognak, még azután is, hogy bekentük a zsanérját kukoricaolajjal. Belesek a léceken, de túl sötét van. Kicsit kinyitom, hogy bekukucsoljak, a titkos rajz fehér, csak a rajzolás pici szürke vonalas rajta. Anya kék ruhája kicsit rálóg az alvó szememre, úgy értem, a szemem a rajzon van, de a ruha igaziból a Szekrényben. Érezem Anya szagát mellettem, nekem van a legjobb orrom a családban. Jaj, elfelejtettem kapni egy kicsit, amikor felébredtem. Nem baj. Lehet, hogy néha ki is hagyhatnánk, most, hogy már ötéves vagy. Azt már nem. Úgyhogy lefekszik a Paplan fehérére, és én is, és kapok jó sokat. * * * Megszámolok száz darab gabonapehelyt, és jön a tejvízesés, majdnem pont olyan színű, mint a tányér, nem loccsan ki, megköszönjük a Jézuskának. Olvadott Kanalat választom, a nyelén darabos lett a fehér, amikor véletlenül nekitámaszkodott a forró tésztásfazéknak. Anya nem szereti Olvadott Kanalat, de nekem ő a kedvencem, mert ő nem ugyanolyan. Megsimogatom az Asztal karcolásait, hogy ne fájjanak neki: ő egy teljesen fehér kör, csak a karcolások rajta nem, amik az ételvágástól lettek. Evés közben Dünnyögést játszunk, mert ahhoz nem kell a száj. Kitalálom a Macarená -t meg a She'll Be Coming Round the Mountain -t meg a Swing Low, Sweet Chariot -ot, de igaziból az a Stormy Weather. Úgyhogy két pontom van, két puszit kapok. Én az Evezz, evezz a csónakodban -t dünnyögöm, Anya rögtön kitalálja. Aztán a Tubthumping -ot, erre fintorog egyet, és azt mondja: Á, tudom, ez az, amelyikben leütik és újból felkel, mi is a címe? A legvégén eszébe jut. Amikor harmadszor jövök én, az I Can't Get You Out of My Head -et dünnyögöm, Anyának fogalma sincs. Nagyon nehezet választottál A tévében hallottad? Nem, benned. Hangosan énekelem a refrént, Anya azt mondja, hogy ő milyen dinka. Fafej. Két puszit adok neki. Odahúzom a székemet a Mosdóhoz mosogatni, a tányérokat óvatosan kell, de a kanalakkal szabad csörömpölni. Kinyújtom a nyelvemet a Tükörben. Anya ott van mögöttem, látom az arcát az enyémre ragasztva, olyan, mint az álarc, amit akkor csináltunk, amikor a Halloween volt.

Bárcsak jobban sikerült volna a rajz mondja Anya de legalább látszik rajta, milyen vagy. Milyen vagyok? Megérinti a Tükört ott, ahol a homlokom van, az ujja kört hagy rajta. Az én kiköpött másom. Miért vagyok kiköpött? A kör eltűnik. Azt jelenti, hogy pont úgy nézel ki, mint én. Szerintem azért, mert belőlem vagy, ahogy a nyálam is. Ugyanaz a barna szem, ugyanaz a nagy száj, ugyanaz a hegyes áll Én közben magunkat nézem, és a magunk visszanéz a Tükörből. Az orr nem ugyanolyan. Hát mert neked most még gyerekorrod van. Megfogom. Le fog esni, és felnőttorr nő helyette? Nem, csak nagyobb lesz. Ugyanaz a barna haj De az enyém egész a közepemig leér, a tiéd meg csak a válladig. Ez igaz mondja Anya, és a Fogkrém után nyúl. A te sejtjeid kétszer olyan elevenek, mint az enyémek. Nem is tudtam, hogy a dolgok lehetnek fele olyan elevenek is. Megint belenézek a Tükörbe. Az alvós pólóink mások, meg az alsónadrágunk is, az övé nem macis. Amikor másodszor köp, én jövök a Fogkefével, mindegyik fogamat megmosom körbe. Anya köpése a Mosdóban egyáltalán nem úgy néz ki, mint én, meg az enyém se úgy néz ki. Lemosom őket, és mosolyogok egy vámpírt. Áááá! Anya eltakarja a szemét. Olyan tiszta a fogad, hogy megvakulok tőle. Az övéi eléggé odvasok, mert elfelejtette megmosni őket, most már bánja, és már nem felejti el, de akkor is odvasok. Lelaposítom a székeket, és az Ajtó mellé állítom őket a Ruhaszárító mellé. Ő mindig morog, hogy nincs hely, de sok hely van, ha rendesen egyenesen áll. Én is le tudom laposítani magam az izomjaim miatt, csak nem annyira laposra, mert én eleven vagyok. Az Ajtó csillogós varázsfémből van, kilenc után azt mondja, hogy pitty-pitty, amikor nekem a Szekrényben ki kell kapcsolni. Isten sárga arca ma nem néz be, Anya szerint nem tud átfurakodni a havon. Milyen havon? Nézd csak mondja, és felfelé mutat. A Tetőablak tetején van egy kis fény, de a többi része mind sötét. A Tévében a hó tiszta fehér, de az igazi az nem, ez fura. Miért nem esik ránk? Mert kint van. A Világűrben? Jó lenne, ha itt bent lenne, és lehetne játszani vele. Á, de akkor elolvadna, mert itt bent jó meleg van. Dünnyögni kezd, rögtön kitalálom, hogy ez a Let It

Snow. Elénekelem a második versszakot. Aztán a Winter Wonderland -et, Anya énekeli velem, de magasabban. Minden reggel ezer dolgunk van, például a Növénynek kell adni egy pohár vízt a Mosdóban, hogy ne legyen kiloccsanás, aztán vissza kell tenni a tányérjára a Komódon. A Növény régebben az Asztalon lakott, de Isten arca leégette az egyik levéljét. Még kilenc van neki, olyan szélesek, mint a kezem, és csupa szőrösek, mint Anya szerint a kutyák. De kutyák csak a Tévében vannak. Nem szeretem a kilencet. Találok egy pici nőlő levelet, az már tíznek számít. A Pók igazi. Kettőször láttam. Most keresem, de csak egy háló van az Asztal lába meg az ő lakása között. Az Asztal ügyesen egyensúlyoz, azt elég nehéz, amikor én egy lábon vagyok, sokáig tudom csinálni, de aztán mindig eldőlök. Anyának nem mondom meg a Pókot. Mindig elsöpöri a hálókat, azt mondja, piszkosak, de nekem nagyon vékony ezüstnek látszanak. Anya szereti az állatokat, akik szaladgálnak, meg egymást eszik a vadállat bolygón, de az igazikat nem. Amikor négyéves voltam, néztem a hangyákat, akik felmentek a Tűzhelyre, ő meg odaszaladt, és mindet kilapította, hogy ne egyék meg a mi ételünket. Az egyik percben elevenek voltak, a következőben meg már csak piszkok. Annyira sírtam, hogy a szemem majdnem kijött. Egyszer máskor meg valami zzz-zzz-zzz éjjel megcsípett, és Anya nekicsapta az Ajtósfalnak a Polc alatt, az egy szúnyog volt. A nyoma még most is ott van a parafán, pedig Anya ledörzsölte, a szúnyog ellopta az én véremet, mint egy pici vámpír. Akkor egyszer jött ki belőlem a vérem. Anya kiveszi a gyógyszerét az ezüst csomagból, amin huszonnyolc kis űrhajó van, én kiveszek egy vitamint a dobozból, amin a fiú kézenállásozik, ő meg kivesz egyet a nagy dobozból, amin a Teniszes nő képe van. A vitamin gyógyszer, hogy ne legyünk betegek, és ne menjünk még vissza a Mennyországba. Én sose akarok felmenni, nem szeretem a meghalást, de Anya azt mondja, lehet, hogy nem baj, ha már százévesek vagyunk, és már elfáradtunk a játszástól. Egy csillapítót is bevesz. Van, hogy kettőt is, de kettőnél sose többet, mert van, ami jót tesz, de a túl sok belőle már hirtelen rossz. A Rossz Fog miatt? kérdezem. Felül van, a szája hátuljának a közelében, ő a legrosszabb. Anya bólint. Miért nem veszel be két csillapítót az összes napokon? Erre fintorog egyet. Mert akkor rákattannék. Mi az a? Mint amikor egy zár rákattan valamire, és nem tud szabadulni, mert akkor már mindig szükségem lenne rájuk. Már így is lehet, hogy egyre több kell belőle. És miért baj a kellés? Ezt nehéz elmagyarázni.

Anya mindent tud, kivéve azokat a dolgokat, amikre nem emlékszik jól, vagy néha azt mondja, hogy én túl kicsi vagyok ahhoz, hogy elmagyarázza. A fogam kicsit kevésbé fáj, ha nem gondolok rá mondja. Az hogy lehet? Erre mondják azt, hogy ne gondolj a gonddal. Ha nem gondolunk rá, akkor nincs gond. Amikor nekem fáj valamim, én mindig gondolok rá. Anya a vállamat dörzsölgeti, igaz, hogy a vállam nem fáj, de azért szeretem. Még most sem mondom meg Anyának a hálót. Fura, hogy van valamim, ami az enyém, és nem Anyáé. Minden más mind a kettőnké. Szerintem a testem az enyém, meg a gondolatok, amik a fejemben vannak. De a sejtjeim az ő sejtjeiből vannak, úgyhogy emiatt inkább az övé vagyok. És amikor elmondom neki, mit gondolok, és ő is elmondja, hogy ő mit gondol, a gondolataink átugranak az egymás fejébe, mint amikor a kék zsírkrétára rászínezünk a sárgával, és zöld lesz belőle. 08:30-kor megnyomom a gombot a Tévén, és kipróbálom mind a háromt. Megtalálom a Dóra, a felfedezőt, juhé! Anya nagyon lassan mozogtatja a Nyuszit, hogy megjavítsa a képet a Nyuszi fülével meg a fejével. Négyéves koromban egy napon a Tévé meghalt, én meg nagyon sírtam, de éjszaka a Patás hozott egy konverter varázsdobozt, és felélesztette a Tévét. A három utáni adók tiszta zizegősek, azokat nem nézzük, mert megfájdul tőle a szemünk, csak ha zene van, olyankor rárakjuk a Takarót, és a szürkéjén át hallgatjuk, és rázunk. Ma ráteszem az ujjamat Dóra fejére, megölelni őt, és mesélek neki a szupererőmről most, hogy már ötéves vagyok, ő meg mosolyog. Nagyon nagy a haja, olyan, mint egy barna sisak, amiből kivágtak hegyes darabokat, és akkora, mint az összes többi része együtt. Hátradőlök Anya ölében, onnan nézem, izegek-mozogok, hogy ne a hegyes csontjain üljek. Nincs sok puha része, de ott szuperpuha. Dóra mond olyat is, ami nemigazi nyelven van, spanyolul, például hogy lo hicimos. Mindig rajta van a Hátizsák, aki inkább kinti, mint benti, és benne van minden, ami Dórának kell, például létrák meg űrruhák a táncoláshoz meg a focizáshoz meg a fuvolához meg a kalandokhoz Csizivel, aki az ő legjobb barát majomja. Dóra mindig azt mondja, hogy az én segítségemre van neki szüksége, például megtalálok-e egy varázsdolgot, és megvárja, míg azt kiabálom: Igen! Kiabálok neki, hogy Ott van a pálmafa mögött!, és a kék nyíl odakattint a pálmafa mögé, és akkor Dóra azt mondja: Köszönöm. Az összes többi Tévéemberek nem figyelnek rám. A Térkép mindig három helyet mutat, el kell menni az elsőre, hogy eljussunk a másodikra, hogy eljussunk a harmadikra. Együtt sétálok kézenfogva Dórával és Csizivel, minden dalt együtt énekelek velük, főleg a bukfenceseket meg a pacsisokat, vagy a Hülye Csirketáncot. Vigyázni kell, mert jön a settenkedős Róka, olyankor háromszor azt kiabáljuk: Ne lopj, Róka!, akkor nagyon mérges lesz, és azt kiabálja: Ó, a fenébe!, és elszalad. Egyszer a Róka csinált egy távirányítós robotpillangót, de elromlott, és

a Róka álarcát meg a kesztyűjét lopta el, az nagyon vicces volt. Néha elkapjuk a csillagokat, és beletesszük őket a Hátizsák zsebébe, én a Zajos Csillagot választanám, aki bármit fel tud ébreszteni, és az Átváltozós Csillagot, aki mindenféle alakba át tud változni. A többi bolygón főleg emberek vannak, akik százan is ráférnek a képre, de időnként egy tiszta nagy és közeli lesz belőlük. Nekik bőr helyett ruhájuk van, az arcuk rózsaszín, vagy sárga, vagy barna, vagy foltos, vagy szőrös, a szájuk nagyon piros, a szemük nagy, és fekete a széle. Vagy nevetnek, vagy sokat kiabálnak. Jó lenne mindig a Tévét nézni, de szétrohad tőle az agyunk. Mielőtt lejöttem a Mennyországból, Anya egész nap bekapcsolva hagyta, és zombi lett belőle, ami olyan, mint egy szellem, csak úgy megy a lábával, hogy puffpuff. Úgyhogy most mindig kikapcsolja egy műsor után, és akkor a sejtek megint kinőnek napközben, és vacsora után megint megnézhetünk egy műsort, és alvás közben új agyat növeszthetünk. Légyszi, csak még egyet, mert szülinapom van! Légyszi! Anya kinyitja a száját, aztán becsukja. Aztán azt mondja: Végül is miért ne. A reklámot lehalkítja, mert az olyan gyorsan szétpépesíti az agyunkat, hogy a fülünkön át fog kicsöpögni. Nézem a játékokat, ott van egy remek teherautó meg egy trambulin meg Bionicle legók. Két fiú harcol Transzformerekkel a kezében, de barátságosak, nem olyanok, mint a rosszemberek. Aztán jön a műsor, a SpongyaBob Kockanadrág. Odaszaladok, hogy megfogjam őt meg Patrickot, a tengeri csillagot, de Tunyacsápot nem, ő ijesztő. Egy félelmetes mese jön egy óriási ceruzáról, Anya ujjain át nézem, amik kettőször olyan hosszúk, mint az enyémek. Anya semmitől sem fél. Csak talán a Patástól. Legtöbbször csak úgy hívja: ő, én nem is tudtam, mi a neve, egész addig, amíg nem láttam egy rajzfilmet egy emberről, aki éjszaka jön, és Vén Patás a neve. Én azért hívom így az igazit, mert éjszaka jön, de nem úgy néz ki, mint a tévés, akinek még szakálla meg szarva is van. Egyszer megkérdeztem Anyát, hogy vén vagy nem, és Anya azt mondta, hogy majdnem kétszer annyi idős, mint ő, ami elég vén. Rögtön felkel, hogy kikapcsolja a Tévét, amint jönnek a feliratok. A pisim sárga a vitaminoktól. Megyek kakilni, azt mondom a kakinak: Szia, menj a tengerbe! Aztán lehúzom, és nézem, ahogy a tartály blugy glugy glugy megtelik. Aztán addig sikálom a kezemet, amíg úgy érezem, hogy lejön a bőröm, onnan lehet tudni, hogy már eleget mostam. Van egy háló az Asztal alatt mondom, nem is tudtam, hogy mondani fogom. Pók csinálta, ő tényleg igazi. Kettőször láttam. Anya mosolyog, de nem igaziból. Ugye, nem fogod elsöpörni? Légyszi. Mert most még ott sincs is még, de lehet, hogy visszajön.

Anya letérdel, és benéz az Asztal alá. Nem látom az arcát, csak amikor a füle mögé teszi a haját. Tudod mit, a takarításig itt hagyom, jó? Az kedden van, még három nap van addig. Jó. Tudod mit? Anya feláll. Bejelöljük, milyen magas vagy most, hogy ötéves lettél. Ugorok egyet a levegőbe. Általában nem szabad rajzolnom a Szoba részeire vagy a bútorokra. Amikor kétéves voltam, összefirkáltam az Ágy lábát, a Szekrényhez közelit, és amikor takarítunk, Anya mindig megérinti a firkálást, és azt mondja: Nézd csak, ezzel örökre együtt kell élnünk. De a szülinapi magasom az más dolog, pici számok vannak az Ajtó mellett, egy fekete 4, alatta egy fekete 3 és alatta a piros 2, amilyen a régi Toll színe volt, mielőtt kifogyott, meg lent egy piros 1. Húzd ki magad mondja Anya. A Toll csikizi a fejem búbját. Amikor ellépek, ott van egy fekete 5, egy kicsivel a 4 felett. Az öt a legkedvencebbem az összes szám közül, öt ujjam van mindegyik kezemen, és ugyanaz a lábamon is, és Anyának is, kiköpött mások vagyunk. A kilenc a legrosszabb kedvenc számom. Mennyi a magasom? A magasságod. Hát, nem tudom pontosan feleli. Lehet, hogy egyszer kérhetnénk egy mérőszalagot vasárnapi meglepire. Azt hittem, hogy mérőszalag csak a Tévében van. Ne, kérjünk csokoládét. Ráteszem az ujjamat a 4-re, és az arcomat nekinyomom, az ujjam a hajamon van. Most nem lettem sokkal magasabb. Ez így normális. Mi az a normális? Az, hogy Anya a száját rágja. Azt jelenti, hogy rendben van. No hay probléma. De nézd, mekkora az izomom! Ugrálok az Agyon, Jack vagyok, az Óriásölő Jancsi a hétmérföldes csizmájában. Méretes mondja Anya. Óriási. Gigantikus. Hatalmas. Irdatlan mondja Anya. Irdalmas. Ez egy szószendvics, amikor összenyomunk kettő szót. Ez jó. Mondjak valamit? kérdezem Anyát. Amikor tízéves leszek, már nőve leszek. Komolyan? Egyre nagyobb és nagyobb leszek, amíg emberré nem változok.

Az a helyzet, hogy már most is ember vagy feleli Anya. Mind a ketten emberek vagyunk. Azt hittem, hogy mi igaziak vagyunk. A Tévéemberek csak színekből vannak. Úgy értetted, nővé leszel, e-vel? Igen mondom, nővé leszek a hasamban egy petével, amiben egy fiú van, és ő is igazi lesz. Vagy óriás leszek, de kedves, egészen eddig érek majd. Felugorok, hogy eléljem az Agyasfalat egész magasan, majdnem ott, ahol a Tető kezd elferdülni. Jól hangzik mondja Anya. Az arca üres lett, ami azt jelenti, rosszat mondtam, de nem tudom, melyik volt az. Kirobbanok a Tetőablakon át a Világűrbe, és baing-baing, nekimegyek a bolygóknak mesélem neki. Elmegyek Dórához meg SpongyaBobhoz meg az összes barátomhoz, és lesz egy Lucky nevű kutyám. Anya mosolyt rakott az arcára. Visszapakolja a Tollat a Polcra. Te hány éves leszel a szülinapodon? kérdezem tőle. Huszonhét. Azta. Nem hiszem, hogy ettől jókedve lett. Amíg folyik a víz a Kádba, Anya leveszi a Labirintust meg a Várt a Szekrény tetejéről. A Labirintust kétéves korom óta építjük, csupa üres vécépapír-guriga összeragasztva sok alagúttá, akik sokfelé tekerednek. A Pattanós Labda imád bemenni a Labirintusba, és elbújni, hívogatni kell, meg rázni, meg oldalra meg fejjel lefelé fordítani, hogy kijöjjön, hű. Aztán más dolgokat is beküldök a Labirintusba, például egy mogyorót meg a Kék Zsírkréta letörött darabját, meg egy nem megfőzött, rövid spagettit. Kergetik egymást az alagutakban, és settenkednek, és azt kiabálják, hogy húú, nem látszanak, de odateszem a fülemet a kartonpapírhoz, és ki tudom találni, merre vannak. A Fogkefe is be akar menni, de megmondom neki, hogy bocsi, te túl hosszú vagy. Ő inkább beugrik a Várba, hogy őrizze az egyik toronyt. A Vár konzervdobozokból meg vitaminos dobozokból van, mindig nagyobbra építjük, ha van egy üresünk. A Vár mindenfelé ellát, forró olajat spriccel ki az ellenségekre, azok nem is tudnak a titkos késnyílásairól, haha. Szeretném bevinni magammal a Kádba, de Anya szerint a víztől nem ragadna többet a ragasztószalagja. Kibontjuk a copfunkat, és úsztatjuk a hajunkat. Anyán fekszek, nem is beszélek, szeretem, ahogy a szíve dobog. Amikor levegőt vesz, kicsit le- meg felmegyünk. Lebeg a Fütyi. A szülinapom miatt én választhatom ki, mit húzzunk fel mind a ketten. Anyáé a felsőbb fiókban lakik, az enyém az alsóban. A kedvenc piros varrásos farmerét választom, amit csak különleges napokon húz fel, mert a térde kezd szálas lenni. Magamnak a sárga kapucnisomat választom, vigyázok a fiókra, de a jobb széle így is kijön, Anyának kell visszaverni. Együtt húzzuk lefelé a kapucnisomat, aki megharapja az arcomat, de már fel is ugrott rám.

Mi lenne, ha egy kicsit kivágnám a nyaka közepén? kérdezi Anya. Azt már nem. A Tornaórára lent hagyjuk a zokninkat, mert a mezítláb jobban kapaszkodik. Ma elsőnek a Futópályát választom, az Asztalt fejjel lefelé felemeljük az Ágyra, rátesszük a Hintaszéket, és a Szőnyeggel letakarjuk őket. A Futópálya az Ágy körül van, a Szekrénytől a Lámpáig tart, az alakja a Padlón egy fekete Cé. Figyelj, tizenhat lépésben meg tudom csinálni az odavisszát! Azta. Négyéves korodban tizennyolc lépés volt, ugye? kérdezi Anya. Szerinted ma hány odavisszát fogsz tudni lefutni? Ötöt. Mit szólnál ötször öthöz? Az a kedvenced megszorozva. A kezünkön szorozzuk, nekem huszonhat jön ki, de Anya szerint huszonöt, úgyhogy még egyszer megcsinálom, és nekem is huszonöt lesz. Az Órán számol engem. Tizenkettő! kiabálja. Tizenhét. Nagyon jól csinálod. Úgy veszem a levegőt, hogy hú-hú-hú. Gyorsabban Még gyorsabban futok, ahogyan Szupermen repül. Amikor Anya jön a futásban, le kell írnom a Vonalas Egyetemi Jegyzetfüzetbe a számot az induláskor, meg a számot a befejezéskor, aztán kivonjuk őket, hogy lássuk, milyen gyors volt. Ma az ő számja kilenc másodperccel nagyobb, mint az enyém, ez azt jelenti, én győztem, ezért fel-alá ugrálok, és nagyokat purcantok a számmal. Versenyezzünk egyszerre! Jól hangzik mondja Anya, de emlékszel, amikor egyszer megpróbáltuk, és bevertem a vállamat a komódba? Van, hogy elfelejtek valamit, akkor Anya megmondja, és utána már emlékezek rá. Leveszünk minden bútort az Ágyról, és visszatesszük a Szőnyeget a helyére, hogy betakarjuk a Futópályát, hogy a Patás ne lássa meg a piszkos Cé betűt. Anya a Trambulint választja, most csak én ugrálok az Ágyon, mert Anya eltörheti. Ő a kommentátor: Egy merész fordulat a levegőben a fiatal amerikai bajnoktól Utána a Megmondósat választom, aztán Anya azt mondja, vegyük fel a zokninkat a Hullához, amikor úgy fekszünk, mint egy tengeri csillag, lottyadt lábujjakkal, lottyadt köldökkel, lottyadt nyelvvel, még lottyadt aggyal is. Anyának viszketni kezd a térde hátul, és megmoccan, megint én nyertem. 12:13 van, úgyhogy már lehet az ebéd. A kedvenc részem az imádságban a mindennapi kenyerünket. Én vagyok a játékok főnöke, de Anya az evés főnöke, például nem engedi, hogy gabonapehelyt együnk reggelire meg ebédre meg vacsorára, mert akkor lehet, hogy betegek lennénk, és egyébként is akkor túl hamar elfogyna. Nullaéves meg egyéves koromban Anya mindig összevágta és megrágta nekem az ételem, de meglett a húsz fogam, és mindent össze bírok

rágni. A mostani ebéd tonhal sóskekszen, az én dolgom visszatekerni a konzervdoboz tetejét, mert Anya csuklója nem bírja. Kicsit zizgős vagyok, ezért Anya azt mondja, játsszunk Zenekarost, amikor szaladgálunk, és megnézzük, milyen hangot ad ki az a valami, amire ráütünk. Én az Asztalon dobolok, Anya kipp-kopp, kopog az Ágy lábain, aztán puff-puff, a párnákon, én egy villával és egy kanállal dingdingezek az Ajtón, a lábujjunk bummozik a Tűzhelyen, de a kedvencem az, amikor ráugrok a Szemetes nyitójára, mert akkor a fedele úgy nyílik ki, hogy bing. A kedvenc hangszerem a Plimm, ez egy gabonapehelyes doboz, amit összeragasztottam mindenféle színű lábakkal meg cipőkkel meg kabátokkal meg fejekkel a régi katalógusból, és három befőttesgumit tettem a közepére. A Patás már nem hoz nekünk katalógusokat, hogy kiválasszuk a ruháinkat, Anya azt mondja, egyre smucigabb. Felmászok a Hintaszékre levenni a könyveket a Polcról, és tízemeletes felhőkarcolót építek a Szőnyegen. Tíz emelet mese mondja Anya, és nevet, nem volt túl vicces. Régen kilenc könyvünk volt, de csak négyben volt kép: Mondókák nagykönyve Dylan, a darus autó A csavargó kisnyuszi Sürgés-forgás a repülőtéren És még öt, aminek csak az elején van kép: A viskó Alkonyat Az őrangyal Keserédes szerelem A Da Vinci-kód Anya szinte sose olvassa a képetlen könyveket, csak akkor, ha nagyon kétségbe van esve. Amikor négyéves voltam, kértünk még egy képest Vasárnapimeglepibe, akkor jött az Alice Csodaországban, szeretem, de túl sok benne a szó, és egy csomó régi is van benne. Ma a Dylan, a darus autót választom, az aljánál van, úgyhogy puffff, lebontja a felhőkarcolót. Megint a Dylan. Anya fintorog egyet, aztán előveszi a legnagyobb hangját. Jöööööön Dylan, a darus autó! Hosszú karján leng a kampó. Nézd, hogy fordul jobbra-balra, A sódert, téglát arrébb rakja. Berreg és emel és lendít és tol, Nincs ilyen szorgos gép sehol.

A második képen egy macska van, a harmadikon egy kupac szikla. A szikla kőből van, az azt jelenti, nehéz, mint a kerámia, amiből a Kád meg a Mosdó meg a Vécé van, de nem annyira sima. Macskák és kők csak a Tévében vannak. Az ötödik képen a macska leesik, de a macskáknak kilenc élete van, nem csak fejenként egy, mint nekem meg Anyának. Anya majdnem mindig A csavargó kisnyuszit választja, azért, mert a végén az anyanyuszi elkapja a kisnyuszit, és azt mondja neki: Egyél egy répát. Nyuszik csak a Tévében vannak, de a répa igazi, szeretem, mert hangos. A kedvenc képem az, ahol a kisnyuszi sziklává változott a hegyen, és az anyanyuszinak fel kell mászni nagyon-nagyon-nagyon magasra, hogy megtalálja. A hegyek túl nagyok ahhoz, hogy igaziak legyenek, láttam egyet a Tévében, amin egy nő lógott egy kötélen. A nők nem úgy igazik, mint Anya, és a fiúk meg a lányok se. A férfiak sem igazik, kivéve Patást, és nem is tudom biztosan, hogy ő igazából igazi-e. Lehet, hogy csak félig? Ő hozza a bevásárlást, meg a Vasárnapimeglepit, meg eltüneszti a szemetet, de ő nem ember, nem olyan, mint mi. Csak éjszaka van, mint a denevérek. Lehet, hogy ő az Ajtó pitty-pittyétől jön elő, és olyankor más lesz a levegő. Szerintem Anya azért nem szeret beszélni róla, mert fél, hogy attól igazibbá változik. Most izegek- mozogok Anya ölében, hogy megnézzem a kedvenc festményemet, amin a Jézuska Keresztelő Jánossal játszik, aki a barátja és egyben a nagy unokatestvére is. Mária is ott van, az Anyája ölében ül, aki a Jézuska Nagymamája, olyan, mint Dóra abuelája. Furcsa kép, nincsen rajta szín, és a kezek meg lábak egy része is hiányzik róla, Anya szerint nincs befejezve. A Jézuska egy angyaltól kezdett el növekedni Mária hasában, az angyal lesuhant, mint egy szellem, csak ő aranyos meg tollas is. Mária meglepődött, és azt mondta: Ez meg hogy lehet? Aztán meg azt: Jó, akkor legyen. Amikor a Jézuska kizuttyant a hüvelyéből karácsonykor, beletette egy jászolba, de nem azért, hogy a tehének megrágják, csak hogy felmelegítsék a fújásukkal, mert a Jézuska varázs. Anya most lekapcsolja a Lámpát, és lefekszünk, először elmondjuk a pásztoros imát a füves legelőkről, szerintem azok olyanok, mint a Paplan, de nem fehérek meg simák, hanem bolyhosak meg zöldek. (A csordultig levő pohár biztos kiloccsan.) Most kapok, a jobból, mert a balban nincs valami sok. Amikor hároméves voltam, bármikor kaphattam sokat, de amióta négyéves lettem, annyi dolgom van, hogy csak kevésszer kapok nappal és éjszaka. Jó lenne egyszerre beszélni meg kapni is, de csak egy szájam van. Majdnem kikapcsolok, de nem egészen. Szerintem Anya igen, a lélegzésén hallom. * * * Alvás után Anya azt mondja, kitalálta, hogy nem kell kérnünk mérőszalagot, mi is tudunk vonalzót csinálni.

Újrahasznosítjuk a gabonapehelyes dobozt az Ókori Egyiptomi Piramisból, Anya megmutatja, hogy akkora csíkot kell vágni, mint az ő lába, aztán háromszor tíz kis vonalat csinál rá. Megmérem az ő orrát, az öt centi. Az én orrom majdnem három centi, leírom. Anya a Vonalzóval lassított szaltókat csinál felfelé az Ajtósfalon, ahol a magasaim vannak, azt mondja, kilencvenhét centi vagyok. Te Anya mondom, mérjük meg a Szobát! Mi, az egészet? Miért, van más dolgunk? Furcsán néz rám. Igazából nincs. Leírom az összes számokat, például az Ajtósfal magasa a vonalig, ahol a Tető elkezdődik, egyenlő egy méter kilencvenkilenc centivel. Képzeld mondom Anyának, minden parafa lap majdnem egy kicsivel nagyobb, mint a Vonalzó. Á mondja, és a fejére csap biztos harmincszor harmincasak, csak egy kicsit rövid lett a vonalzó. Akkor számoljunk a kockákkal, úgy könnyebb. Elkezdem megszámolni az Agyasfal magasát, de Anya azt mondja, minden fal egyforma. A másik szabály az, hogy a falak szélese pont akkora, mint a Padló szélese, három méter harmincöt centit számolok mind a két irányba, ez azt jelenti, hogy a Padló egy négyzet. Az Asztal egy kör, ez összezavar, de Anya megméri a közepén, ahol a legszélesebb, az egy méter tizenhárom centi. A székem kilencvenhat centi magas, és Anyáé pont ugyanannyi, az eggyel kevesebb, mint én. Aztán Anyának kicsit elege lesz a mérésből, úgyhogy abbahagyjuk. Kiszínezem a számok hátulját, mind másra az öt zsírkrétánkkal, ami kék, narancs, zöld, piros, barna, amikor kész vagyok, a lap olyan, mint a Szőnyeg, csak őrültebb, Anya azt mondja, legyen ez a tányéralátétem vacsoránál. Ma este spagettit választok, van egy friss brokkoli is, azt nem választom, az csak egészséges. Felvágom a brokkolit darabkákra a Cakkos Késsel, néha lenyelek egyet, amikor Anya nem néz oda, és azt kérdezi: Jaj, ne, hová tűnt az a nagy darab? De igaziból nem mérges, mert a nyers dolgoktól nagyon-nagyon elevenek leszünk. Anya a melegítést a Tűzhely két körén csinálja, amik pirosak lesznek, nem szabad megfogni a gombokat, mert Anya dolga, hogy vigyázzon, soha ne legyen tűz úgy, mint a Tévében. Ha a körök egyszer hozzáérnek valamihez, mondjuk, egy konyhatörlőhöz vagy a ruhánkhoz, akkor lángok szaladnának szét narancssárga nyelvvel, és hamuvá égetnék a Szobát, mi meg köhögnénk és fulladnánk és sikítanánk, mert nagyon-nagyon fájna. Nem szeretem a főlő brokkoli szagát, de nem olyan rossz, mint a zöldbab. A zöldségek igazik, de a fagyi a Tévében van, jó lenne, ha az is igazi lenne. A Növény is nyers dolog? Hát, igen, de nem olyan fajta, amit meg lehet enni.

Miért nincs rajta már virág? Anya vonja a vállát, és megkeveri a spagettit. Elfáradt. Le kéne feküdni neki aludni. Még akkor is fáradt, amikor felébred. Lehet, hogy nincs már elég ennivaló a földjében. Megeheti az én brokkolimat. Anya nevet. Nem olyan ennivaló, hanem növény-ennivaló. Kérhetnénk olyat Vasárnapimeglepibe. Már így is van egy hosszú listám arról, mit kérjünk. Hol? Csak itt benn, a fejemben mondja. Kihúz egy spagettikukacot, és megharapja. Azt hiszem, a halat szeretik. Kik? A növények, szeretik a romlott halat. Vagy a halszálkát? Pfujj. Ha legközelebb halrudacskát eszünk, egy keveset betemethetünk belőle a Növény alá. De nem az enyémekből. Jó, akkor az enyémből egy darabkát. A spagettit a húsgolyós dalért szeretem a legjobban, elénekelem, amikor Anya szed a tányérunkba. Vacsora után egy csodálatos valami jön, szülinapi tortát csinálunk. Fogadok, hogy delicioso lesz, annyi gyertyával, amennyi én vagyok, és kigyulladnak, amilyet még sosem láttam igaziból. Én vagyok a legügyesebb tojáskifújó, megállás nélkül tudom folyatni a ragacsot. Hármat kell kifújni a tortához, a gombostűt használom a A napkelte impressziójáról, mert az őrült ló szerintem mérges lenne, ha a Guernicáról venném le, még akkor is, ha mindig rögtön utána visszateszem a gombostűt. Anya szerint a Guernica a legjobb mestermű, mert az a legigazibb, pedig tisztára össze van keveredve, a ló sok foggal sivít, mert egy lándzsa van beleszúródva, meg egy bika és egy nő, aki egy lottyadt gyereket fog fejjel lefelé, meg egy olyan lámpa, mint egy szem, és a legrosszabb a nagy, dagadt láb a sarkában, mindig azt hiszem, hogy rám fog taposni. Lenyalhatom a kanalat, aztán Anya a tortát beleteszi a Tűzhely forró hasába. Megpróbálok zsonglőrözni egyszerre az összes tojáshéjjal a levegőben. Anya elkap egyet. Kicsi Jack- arcok legyenek? Ne mondom. Csináljunk nekik fészket tésztából? Ha holnap kiolvasztjuk a céklákat, a levükkel lilára festhetnénk Rázom a fejemet.