zsolnai Lily terhes

1992

Bess, először

Serge lakását látjuk: nem túl tágas, mindenféle kacattal és rengeteg bútorral berendezett, sötét kis hely; a fal omladozik, a festék mintája már nem kivehető. A legkülönfélébb poszterek és képek vannak a falon, mindenféle stílusú (a szocreáltól a szecesszióig) kislámpák adják a fényt, s a szanaszét szórt kacatoktól a konyha nem nagyon különböztethető meg az egyetlen szobától, melynek egyik falát furcsa, fémből készült, kb. 1 m 2 felületű fiókok telítik. Serge a dolgozósarokban, a számítógép előtt ül. (A képernyő üres.) Koszos, elhasznált atlétatrikót visel, gyanús boxeralsót. Borostás, haja rendezetlen, szemei karikásak. Úgy néz ki, mintha legalább négy-öt napja nem aludt volna. Rágyújt, a száját látjuk, ahogyan mélyet szív a cigarettából. A monitor körül hatalmas rendetlenség, papírhalmazok és -tartók, kiürítetlen hamutartók, többnapos kávéspoharak, megszáradt péksütemény. Kis tükör, rajta néhány szem finom fehér por, mellette használt injekciós tű. Serge balján egy üveges ajtó áll a levegőben, ez választja le a nappalit a dolgozószobától. Az üvegen rengeteg ragasztós cetli, a legkülönbözőbb feliratokkal (versidézetekkel, üzenetekkel, telefonszámokkal). A jobb oldalon egy régi, viharvert karosszék áll, benne levetett alsónadrágok és zoknik. Serge hátradől a székén, behunyt szemmel kifújja a füstöt. Megdörgöli a szemét, majd kinyitja, és a képernyőre néz. A képernyőn a képernyővédő fut, rajta a következő felirat látható: Lily terhes. Serge, mintha káprázna a szeme, hirtelen felegyenesedik, és felteszi nyakában lógó olvasószemüvegét. Reagál a feliratra. Serge iszik a kávéjából, miközben Bess kígyózik be a háta mögött (nehezen fér el). Nem vesznek tudomást egymásról. Bess előkelő mozdulattal megigazítja ruháját, majd leül a fotelbe, aminek leesnek a karfái és összecsuklik. Bess sikít, majd elhelyezkedik a fotel roncsain, ismét megigazítja a ruháját, a haját és megnyugodva rágyújt Serge cigarettájából. Serge az arcunkba fújja a füstöt, mélyen a szemünkbe néz, miközben a hangját halljuk. Nagyon halványan elmosolyodik.

Épp három hete, hogy leszoktam a dohányzásról. Azt hittem, végre kipróbálhatom magam, de sokkal könnyebb volt, mint sem gondoltam volna. Sőt, igazából azt kell, mondjam: semmilyen sem volt. Serge arca áttűnik egy zsúfolt utcaképbe. Tipikus belvárosi, péntek esti káoszt látunk. Serge az egyetlen mozdulatlan alak: az autóút közepén áll, és cseppet sem törődik azzal, hogy akadályozza a forgalmat. Grunge-öltözéket visel, haja művészien kócos. Nem éreztem semmiféle jelét vágyakozásnak, nemhogy elvonásnak. Talán a nosztalgia, az előbukkant néhány pillanatra tudod, ahogyan a szádba áramlik a hűs füst... Serge lábától néhány centiméternyire hangos csikorgással megáll egy autó. A vezető melletti ablak lebukik, s Bess (igen csinos, estélyre sminkelt nő) hajol ki rajta. Serge mosolyogva folytatja a beszédet, s gavallérosan Bess arcához hajol. S persze a mély és hosszú lélegzetvétel, amint a méreg mélyen s hosszan beléd suhan, mint egy csók, egy igen különleges csók, és... (Bess-hez) Ne haragudj, hogy megszólítalak, de igazán rokonszenves vagy nekem. Nem csókolnál meg? Bess zavarba jön, lesüti a szemét, sóhajt, majd visszanéz Serge-re. bess Nem. A Bess kocsija mögötti autók türelmetlenül dudálnak, ahogy Serge tovább forszírozza a nőt, az ablakra támaszkodva. Miközben beszél, Bess kinyitja a másik ajtót. Nem haragszol, vagy nem csókolsz meg? Bess kedvesen válaszol és int Serge-nek, hogy üljön be.

bess Egyik sem. Serge, miközben nagyon lassan megkerüli az autót, beszél. Csak akkor ül be, amikor mindent elmondott. Ebben az évben rengeteg dologról szoktam le. Eh, a káros szenvedélyek: közismert élethelyzet. Serge becsukja az ajtót, a kamera felemelkedik. A forgalom megindul.

Családi háttér

Serge kényelmetlenül elegáns, egy munkaközvetítő irodában ül. Az asztal másik oldalán kissé halvány alak; hangja szintetikus, opálos, meghatározhatatlan színű fényt áraszt magából. Serge feszengve védi magát az el nem hangzott vádak ellen. lény lény lény lény Fiatal, lázadó alkatú férfi, kissé rendezetlen megjelenés, papírjai nem nagyon vannak, dokumentumszerűen semmihez sem ért, egzisztencia kilátástalan, két szabálysértés, kilenc munkahely. Anyja munkanélküli, apja kamionsofőr. Tehergépkocsi-vezető! Apja tehergépkocsi-vezető. Bátyját két éve halálra ítélték, sorozatos gyilkosságok vádjával. Elmebetegségére való tekintettel felmentették az ítélet végrehajtása alól. A bátyám volt az egyetlen... Két év konzervatórium, elbocsátás. Három év gimnázium, elbocsátás. Másfél év egyéb középiskolákban, mindenhonnan elbocsátva. Én másképp emlékszem. Ez rám nem tartozik. Nem hiszem, hogy egykönnyen munkát talál. Nem is áll szándékomban dolgozni. Vagyis azt akarom csinálni, ami kedvemre való. Aktuálisan. Miért olyan nagy baj ez? Serge feláll, indulni készül. Az Anya állítja meg: mintha üvegfalba ütközne. anya Ki mondta, hogy baj? Serge az Anya forrását keresi, bizonytalanul topog a nagy, üres teremben. Végre meglát egy alakot: hunyorogva próbálja kivenni az arcát, de az alak hátfényben áll.

Anya? Közelebb lép az alakhoz. Egy középkorú asszony az, megfakult, egyszerű ruhában. Valaha szép lehetett. Serge hátrafordul, a Lénynek magyaráz. Anya mindig ezt mondta. Az Anya Serge-hez lép, meleg mosollyal megsimogatja az arcát. Serge hangján beszél: Semmi sem lesz belőled, fiam. Serge szorosan megöleli. Lassan felnéz az Anya válla fölött, aki kihull a karjaiból.

Tisztázatlan viszonyok

A háttér hálószobává változik. Az ablakok tökéletesen elfedve sötét függönyökkel, mindenütt füstölők, üvegcsék, injekciós tűk. Egy kicsi asztalon kopott, antik kávéskancsó, körülötte használt kávéscsészék. Serge (még mindig öltönyben) az asztalkához lép, megállapítja, hogy a kancsó üres. Vízért indul. Marco, aki eddig békésen aludt az ágyban felébred a zörgésre. Serge bosszankodva ránéz, majd elmosolyodik. Marco visszabújik a takaró alá. Serge a fürdőszobába megy, meggyújtja a kád és a mosdó szélére tapasztott gyertyákat, majd atlétára és alsónadrágra vetkőzik. Ruháit lehajigálja maga köré. A lehajtott WCülőkén elszórt három szál cigaretta közül elvesz egyet, így a megmaradt két szál keresztet formáz. Rágyújt egy gyertyáról. Viharos tengert látunk, rajta egy törékeny vitorlással. Villámok csapkodnak, zuhog az eső. A hajó fedélzetén a tengerész Serge próbálja megtartani az egyensúlyát. A hajó nagyon dülöngél és Serge egyszerre csúszni kezd a korlát felé. Elesik, átbukik a korláton és tehetetlenül ordítva a tengerbe zuhan. A kancsót látjuk a mosdóban, ahogy kizubog belőle a forró víz. Serge rémült arccal nézi, majd lassan észhez tér. Megmasszírozza a homlokát, elzárja a vizet és a kancsóval visszamegy a szobába. Serge bekapcsolja a szoba közepén heverő magnót és az asztalkához lép, hogy kávét készítsen. Marco hirtelen felül. marco Mit csináljunk ma? Serge egykedvűen tölti a vizet, majd kötelességtudóan az ágyhoz viszi a két csészét. Közben:

Semmit. Nem szoktunk csinálni semmit, ami nem adja magát azonnal. Miért tennénk ma másképp? Marco a kávé felé nyúl. marco Mert ma... Serge hirtelen visszahúzza a csészét. Szorongva kérdezi: Mi van ma? Marco feltérdel, kiveszi a csészét Serge kezéből. Unottan: marco Mit tudom én! Iszik. Ma van ma és kész. Serge meggyújt egy cigarettát és odaadja Marco-nak, majd visszamegy a fürdőszobába. Fogat mos, közben halkan a tükörhöz beszél. Hát ez az. Mindennap ez van. Ezek mennek. Csinálj egy kávét, aztán idd meg, mielőtt megissza más. Kiköpi a fogkrémet, majd kissé hátrafordulva bekiabál a szobába. Átjáróházban élünk. Észrevetted? Marco visszakiabál, közben Serge kiöblíti a száját. marco Persze, hogy észrevettem. Túlságosan zseniálisak vagyunk a világnak. Serge kiköp. Mindenki a közelünkben akar lenni. De hát miért baj ez?

A tükörben megjelenik az Anya arca. anya Ki mondta, hogy baj? Serge megmerevedik, szeme könnybe lábad. Én. Marco megjelenik a fürdőszobaajtóban. Én csak veled akarok lenni. marco Mi tart vissza? Serge kissé zavarba jön attól, hogy Marco hallotta az utolsó mondatát. Elhúzódik, mielőtt Marco hozzáérhetne. Figyeld meg, amint hozzád bújok, azonnal csöngetni fognak. Marco vállat von. marco Hát ne bújj hozzám. Visszamegy a szobába. Halljuk, amint bekapcsolja a tévét. A zene közben tovább szól. Serge mélyen belenéz a tükörbe (az Anya arca már eltűnt), mélyet lélegzik, majd Marco után megy. Megáll a szoba közepén, a tévé és az ismét az ágyon ülő Marco között. Menjünk el innen. Marco nyűgösen ránéz. marco Nem lehet. Azonnal visszahozna a rendőrség. Kiskorúak vagyunk.

Igazságszolgáltatás

Serge dolgozósarka: Bess ugyanabban a pózban ül a szétesett fotelban, mint az első képben, Serge hátradől a székén. A képernyő ki van kapcsolva. Miért van az, Bess elővesz egy rúzst és egy kis tükröt. Kirúzsozza magát. hogy a törvény pont azokat az embereket tartja vissza, akik tudnának mit kezdeni magukkal meg egymással? Bess a száját nézegeti, majd visszaejti a rúzst a retikülbe, és púdert vesz elő. Miközben púderoz, mintegy mellékesen megemlíti: bess Kirúgott a pasim. Egy szőke muff miatt. Most tudtam meg. Serge ránéz, gyengéden megfogja a térdét. Szeretném, ha néha megcsonkíthatnék rokonszenves testeket. Bess kedvesen rámosolyog, és tovább piperéz. Nem fájna nekik, mert szeretettel csinálnám. Bess visszaejti a púdert és a tükröt, a retikült a háta mögé rakja és az ölébe teszi a kezét. Mélyen belenéz Serge szemébe. bess Persze. Megigazítja a haját, a háta mögé nyúl a retikülért. Túl jó voltam neki. Feláll és arrébb tolja Serge-t, székestül, hogy kiférjen. Fognék egy nagy, antik kést, és énekelnék, miközben kiszabadítanám a vért a bőr alatt forrongó erekből.

Bess Serge fölé hajol, s rúzstalan csókot lehel a homlokára, majd határozottan kimegy. Serge a felsőtestével utána fordul, s egyre hangosabban folytatja, hogy Bess akkor is hallja, amikor már kiment. Aztán persze bekötözném őket, nehogy komolyabb bajuk essék. De persze akkor jönne a RENDŐRSÉG, és lecsuknának azért, mert kielégítettem az esztétikai szükségleteimet. A romantikáról nem is beszélve. Ismét a hálószobát látjuk. Sötét van, valószínűleg éjszaka. Az egyetlen fényforrás a tévé, melyet Marco néz hipnotikusan. Serge mellette alszik. Marco elgondolkodva beszél a tévéhez: marco Már azért is lecsukhatnának minket, mert egy ágyban alszunk. Habár lehet, hogy jobb volna, mint a megjegyzéseket hallgatni naphosszat. Minden olyan értelmetlen. Serge anélkül, hogy kinyitná a szemét, félálomban mormolja: Hát persze. Különben nem csinálnánk.

Erotika

Még mindig Serge felsőtestét látjuk, ahogyan az oldalára fordulva alszik. A háttér kivilágosodik. A szoba kissé megváltozott: az ablakokon csipkefüggöny, mindenhol rend és tisztaság. A kamera végigköveti a szobát, és mire visszatér az ágyhoz, Lilyt látjuk csipkehálóingben, amint az alvó Serge mellett ül, a körmét reszeli (újságpapír fölött) és közben telefonál. lily Minden áldott reggel. Minden áldott nap. Ugyanazok a viharvert gondolatfoszlányok. De hát miért? Bess kiskosztümben vonul a reggeli utcán. Megáll, egy kirakatban megnézi magát, megigazít valamit a ruháján. A tükörképéhez beszél: bess Persze nem látszik rajtam; mitől is látszana? Szép vagyok, sikeres, isteni szeretők, faunok rajongnak körül. Még pénzem is van. Lily abbahagyja a körömreszelést, és miközben beszél, ellenőrzi, hogy Serge alszik-e. Sokkal halkabban folytatja: lily Férjhez mentem, mert azt hittem, hogy ez az út vezet a tökéletes különbözőséghez. Hogy pont én megyek férjhez! És pont őhozzá. Bess a kirakat-tükörben meglát egy fiatal, szőke bombázót (abszolút miniben), aki kényeskedve nyávog a mobiltelefonjába. bess Nem értem. Bess megfordul, végigméri a nőt, és félhangosan folytatja: Nem hiszem, hogy beleszeretett egy közönséges kis picsába. A nő észreveszi, beint és arrébmegy. Lily reggelit készít a konyhában. Uborkát szeletel, majd leereszti a kést.

lily Mindenki elámult, még a férjem is. Azt hitte a szerencsétlen, hogy mindezt azért tettem, mert ő olyan vonzó. Kuncogva folytatja a szeletelést. Bess egy jósda mellett halad el. A feliratokat olvassa: bess Jóslás, bájitalkészítés, horoszkóp, szelleműzés, átokelhárítás... Meg kéne átkoznom... Továbbmegy. Nem, azt azért mégsem... És ha átoksújtottan kapom vissza? Mit kezdek vele? Lily tálcára rakja az ételt és a kávét. lily Aztán észrevétlen minden nap hétköznappá lett. Másfél év alatt hervadtam el. Kihullott belőlem az erotika. Bess egy presszó kerhelyisége mellett megy el. Az egyik asztalnál Marco ül, és nekünk háttal egy másik fiú. A kép Marco-n marad, amint épp Serge fényképét mutatja a fiúnak. marco Ma fogom elhagyni. Nem, mintha nem szeretném. De túl gyámoltalanok vagyunk még ehhez. Percek alatt megölnénk egymást akkor meg mi értelme? A fiú (továbbra is háttal) visszaadja a fényképet. Marco szórakozottan elveszi, s miközben tovább beszél, lassan négy darabra tépi. Még egyikünk sem sérült. Nem tudjuk, hogyan éljük túl. Lily tálcával a kezében bemegy a szobába. lily Huszonhét éves vagyok. Nem szültem gyereket. Nem is áll szándékomban.

Megáll az ágy mellett, hosszan nézi Serge arcát. Az csak megnehezítené. Marco az asztalra könyököl, egészen közel hajolva a fiúhoz. marco Szabad belehalni a szerelembe? Lily leteszi a tálcát az ágyra, leül Serge mellé és megérinti a férfi nyakát. lily Minek? Ha ölhetünk.

Specialitások

Serge egy csendes kis téren üldögél, újságot olvas. Mögötte kedves kis kápolna. Szép, napfényes délután van, a téren néhány kutya futkároz. Serge farmert, sportos inget és bőrmellényt visel, mellette pőrén három szál vörös rózsa. Bess áll meg előtte, lezser, de elegáns. Serge felnéz és elmosolyodik. Bess, határozottan és kedvesen: bess A hirdető? Serge leteszi az újságot, feláll és átnyújtja a rózsákat. Igen. Bess biccent és belékarol. Ön bizonyára... Elindulnak, mögöttük a kápolna ajtakán egy pap lép ki és kíséri őket a tekintetével. A kamera a párt követi, de a kép középpontjában folyton látjuk a papot. bess bess Pontosan. Nem találkoztunk mi már valahol? Nem tudom. Egyszer már mindenkivel találkoztunk, tudta? Persze. Ezt nevezik öröklétnek. A pap keresztet vet. Szükséges beszélnünk előtte? Bess megáll, szembefordul Serge-zsel és megsimítja a fejét. bess Azt hiszem, nem. Mindketten tudjuk, miért vagyunk itt. Akkor jó. A kápolna ajtaja hangtalanul becsukódik.

Marco Lilyvel szeretkezik a hálószobában. marco A kannibalizmus nem perverzió, s nem is beteges cselekedet. Rajtam sokszor úrrá lesz a vágy, hogy egyenek belőlem. Hogy olyan hétköznapi dolog legyek, mint egy pizza vagy egy korsó sör. Fenntartások nélkül fordulnának felém. Leplezetlenül szemlélnének, s ha tetszem: hamm! Lily harapdálni kezdi. lily marco lily Ha étel lennél, az étlapon a különlegességek rovatba sorolnának be, és csak nagyon kevés vendég tudna megfizetni. De miért ne lehetnék teljesen egyszerű? Mert az akarsz lenni. Serge és Bess bemennek egy étterembe. Az étterem teljesen üres, sem vendéget, sem személyzetet nem látni. Én tulajdonképpen nem is akarok magával kefélni. Serge odavezeti Bess-t egy gazdagon megterített, gyertyafényes asztalhoz, alátolja a széket. bess Isteni. Akkor hívjon meg vacsorázni. Serge leül. bess Tudja, már nem vonz az ön neme. Meg tudom érteni. Én manapság kizárólag tenyészbikákkal... Bess előveszi a cigarettatárcáját és rágyújt. Sajnos, egyre nehezebb hozzájuk jutni. Az emberekben új igényszintek alakulnak ki. Pontosabban: elterjed az igényesség, mint szociális jelenség.

bess Hát, ettől talán jobban beleillünk majd a képbe. Bár valószínűbb, hogy minél divatosabb igényesnek lenni, annál igénytelenebbnek fogunk tűnni. Persze, ez az igényesség felsőbb szintje lesz. Marco (mint pincér) megáll az asztal mellett, és néma alázattal átnyújt egy étlapot Bess-nek. Serge közben hosszan nézi a fiút. Marco különös mosollyal Serge-nek is ad egy étlapot. Serge visszafordul Bess-hez. Mit szeretne enni? Valami különlegeset? Marco az asztal mellett áll és magában mosolyog.

Férfiak

Serge, a dolgozósarokban. Hallucinogén hatása alatt áll, erősen izzad, alsó ajka lefittyed, szemei a távolba merednek. Lassan elfordítja a fejét. A képbe bekúszik Serge, tiszta atlétában és alsóban, nyakában az olvasószemüveggel, ezúttal borotváltan, amint a hálószobai asztalkánál ül Sergio-val (valójában ő Serge 16 évesen), aki Serge-zsel azonos ruhában van, az olvasószemüveget kivéve. Sergio feje fölött jól láthatóan egy falióra lóg a falon, hangosan ketyeg. Sört isznak. sergio sergio De akkor miből fogok élni? Abból, hogy én vagyok a világ közepe. Én? A belőtt Serge a számítógép előtt: Én. A tiszta Serge és Sergio. Serge épp iszik. sergio sergio sergio És az jól fizet? Mindenesetre ellát lehetőségekkel; olyan lehetőségekkel, amilyeneket mások nem kapnak. Mint például? Olyan munkákat kapok, amikhez nem, hogy képesítésem nincs, de bevallottan el sem tudom őket végezni, mert nem értek hozzájuk. Mégis, ösztönösen engem választanak a jól képzett munkaerő helyett, pusztán azért, mert nem hiszik el, hogy nem tudom megcsinálni. S mivel ők hisznek bennem, én képessé válok akármire. De ez ellenkezik minden eddig elfogadott törvénnyel! Úgy érted, ha valaki most komolyan nem hiszi el, hogy nem tu-

dom megjavítani a kocsimat, akkor megjavítom, anélkül, hogy tudnám, mit csinálok? Pontosan erről van szó. Hiszen én vagyok a világ közepe. A belőtt Serge illumináltan vigyorog. sergio Akkor nekem most szerencsém van. A tiszta Serge és Sergio. Bizony. Nagy szerencséd. A belőtt Serge a másik irányba fordul. A képbe beúszik a Lény: lény A rendszer csak abban az esetben működik kifogástalanul, ha elfogadjuk és betartjuk a szabályokat. A renitenseket el kell különíteni, s a rendszeren kívül helyezni őket. A természet rendje nem tűrheti a kívülállókat. A körök mindig bezárulnak. Be kell zárulniuk. Nem lehetnek kivételek! A belőtt Serge nagyokat pislog, hogy elűzze a látomást. Marco-t látjuk, amint egy csempefal előtt áll meztelenül, szemérmét kezével takarja. A padlón körös-körül különböző méretű és fajú halak vívják haláltusájukat. marco Három hete hagytam el. Még mindig nem hevertem ki teljesen. Igaz, azóta csak nőkkel folytatok viszonyokat de ez egyáltalán nem azért van, mert megundorodtam a férfiaktól, szó sincs róla! Csak ez túl szép volt. Az emlék nem törhet össze. Sergio az asztalkánál, egyedül. A két sörösüveggel játszik. sergio Még sohasem voltam férfival, kicsit félek is a dologtól. Pedig azt mondják, nem fáj. Eddig kétszer voltam szerelmes.

Először, azt hiszem, a bátyámba. Belemosolyog a kamerába: Tudják, a bátyám nagyon szép. Marco, ugyanabban a pózban. marco Kár volt megismerkednem vele. Szörnyűek ezek a férfiak. A belőtt Serge, maga elé motyog: Szörnyűek ezek a férfiak. Marco, ugyanabban a pózban. marco A nők is szörnyűek. Amint túllépnek a harmincon, azt hiszik, vén banyákká változtak és soha többé nem hajlandóak törődni magukkal. Ápolatlanokká, igénytelenekké lesznek és csodálkoznak, hogy ember nem keféli meg őket. Ráadásul a szociológusok erre kitalálják, hogy a péniszirigység népbetegség. Hát most őszintén ki lehet irigy Elveszi a kezét, mutatja: erre? Sergio az asztalkánál. Iszik. sergio A bátyámmal igazán sohasem jöttem össze bár azt hiszem, neki aztán nem lett volna kifogása ez ellen A tiszta Serge bejön a képbe, két újabb sörrel. de hát az embernek sajnos vannak szülei. A belőtt Serge arca fájdalmasan megrándul. A tiszta Serge és Sergio. Serge kinyitja a söröket.

Másodszorra hát Annie Lennox-ba szerettem bele. Ő legalább bármikor szeretgethető, és a korlátolt barmok egyáltalán nem veszik észre, Sergio az egyik üres üveget simogatja. hogy az orruk előtt bálványimádás folyik. Megcsókolja az üveget. A tiszta Serge, feltűnően vidáman: Aztán, amikor már nem voltak szüleim... A tiszta Serge és Sergio összenéznek, majd ránéznek a belőtt Serge-re. A belőtt Serge hangosan felnevet. Hirtelen rengeteg vér fröccsen az arcába. Marco obszcén módon a péniszét mutogatja. Közben: marco Szörnyű, de egyszerűen képtelen vagyok zavarba jönni. Lehet, hogy emiatt vagyok alkalmatlan a haza szolgálatára? Tudomásom szerint más bajom nincs. Márpedig amiről nem tudok, az nem is létezik. Sergio az asztalkánál, a tiszta Serge-nek: sergio Azért remélem, van még esélyem. Egyenesen a kamerába: A bátyám még ma is nagyon szép, tudják? Lily a konyhában. Mosogat, sorra töri össze a tányérokat. Sír. lily Miért nem végzik már ki?

Marco a csempepadlón fekszik, magzatpózban. Nagyon nyugodt. A halak már nem mozognak. A csempék közötti résekből virágok nőnek, lehetetlenül gyorsan. marco Néha magamról sem tudok. Olyankor valószínűleg megáll az idő. Mostanában azt próbálom megfejteni, hogy hogyan és mitől indul újra, amikor magamhoz térek. Most például, azt hiszem, nem vagyok magamnál. A szín virágos rétté változik Marco körül, a csempék és a halak eltűnnek. Homályosan rémlik, hogy amit éppen most művelek, az botrányos. De nem tehetek róla. Kívül vagyok a világon. És eszemben sincs visszatérni.

Magányosok Klubja

Bess egy ajtóra mutat, amelyen a Magányosok Klubja felirat függ. A pénztáros Lily-hez, aki sötét köpenyt visel, s van egy kis hasa: bess Drágám, a Magányosok Klubjába jöttem. Jó helyen járok? Lily mogorva és elgyötört: lily bess lily Hogyne. Az ajtón túl kizárólag igen magányos személyek találhatók. Úgy érti, hogy aki idejön, az már magányos is marad? Persze, miért, mire számított? Agresszíven mutogat a feliratra: Ez a Magányosok Klubja, nem pedig a Ragasztott Szívek Társkereső Iroda. Na mi lesz, bemegy, vagy nem? Kedves, mintha mi sem történt volna: bess Nos, azt hiszem, igen, érdekel. Adjon egy jegyet. Pénzt ad Lily-nek, az elveszi, visszaad, majd Bess kezébe nyom egy jegyet és megnyom egy csengőt. Kisvártatva az ajtó halk kattanással kinyílik. Bess bekukkant, majd belép. Gazdagon berendezett, viktoriánus szalonba megy be, ahol minden ülő- és fekvőalkalmatosságon fürdőruhás emberek napoznak (bár ablakot és természetes fényt sehol sem látni), teljes csendben. Bess lassan körülsétálja a bútorokat, végigmustrálja az embereket. Aki észreveszi, az sértődötten elfordul vagy testhelyzetet változtat. Bess egy idő után láthatóan megunja, és arrébb löki a szőke bombázót (anélkül, hogy felismerné), aki egy kanapén terpeszkedik, és a karját kenegeti napolajjal. Bess beszorítja magát a karfához, rágyújt, mélyet sóhajtva kifújja a füstöt, majd hirtelen teljes erőből sikít egyet.

A napozók összeráncolják a homlokukat és befogják a fülüket. Gyilkos tekinteteket vetnek Bess-re. Lily ront be a szobába, idegesen: lily Csak nem történt valami baj? Az Anya (a napozók egyike, akit csak most ismerünk fel), kinyitja a szemét, és körbenéz: anya Ki mondta, hogy baj? Bess kissé zavartan elmosolyodik, majd int Lilynek: bess Nem, dehogy. Csak bemutatkoztam, drága. Az Anya felhúzza a szemöldökét, majd becsukja a szemét. Lily dühösen távozik. Bess ülve mustrálja tovább a többieket. Azok észre sem veszik. Az ajtó kattan, Bess felnéz. Serge lép be, szakadt térdnadrágban, kinyúlt pólóban. Dohányzik. Bess észrevétlenül megigazítja a szoknyáját. Serge körülnéz, megakad a szeme Bess-en, határozott mozdulattal odalép hozzá, megfogja a kezét, felállítja, majd mélyen a szemébe néz: Ne haragudj, hogy megszólítalak, de igazán rokonszenves vagy nekem, nem csókolnál meg? Megérinti Bess tarkóját, és szenvedélyesen megcsókolja. Némán táncolni kezdenek, közben időről időre megcsókolják egymást. Az egyik kanapén Sergio ül, előtte a bátyja, Silvaine áll, neki háttal. Sergio keze lassan elindul Silvaine combja felé.

Bess és Serge az ajtó felé táncolnak. Az ajtóban Lily áll és ökölbe szorult kézzel nézi a táncolókat. Sergio keze feljebb csúszik Silvaine combján. Silvaine élvezi. Serge benyúl Bess szoknyája alá. Sergio arcát látjuk, amint áhítattal néz fel Silvaine-re. A háttér fürdőszobává változik: Sergio a kád szélén ül. Silvaine fogkrémet nyom egy fogkefére. Sergio keze a lába közé nyúl. Silvaine hirtelen megfordul. Serge letépi Bess-ről a blúzt. Silvaine megfogja Sergio kezét, ami már behatolt az úszónadrágjába, és lassan, de határozottan kihúzza és Sergio ölébe teszi, majd mosni kezdi Sergio fogát. sergio Anyáék? Hogy vannak? Serge a meztelen Bess-en fekszik, a nyelvével ingerli a melleit. silvaine sergio Meghaltak. Megölted őket? Silvaine megint leszedi magáról Sergio kezét, és mosolyogva mossa tovább Sergio fogát. silvaine sergio Nem. Elvitte őket az ördög. ÉLJEN A VÉRFERTŐZÉS! Serge kirántja maga alól Bess-t és teljes erejéből ellöki. Az arcába temeti a kezét. Közben Sergio hangját halljuk: ÉLJEN A VÉRFERTŐZÉS! ÉLJEN A VÉRFERTŐZÉS!

Silvaine leguggol Sergio elé. Sergio megcsókolja Silvaine-t.

Kezelés

Serge a dolgozósarokban telefonál. Józan. Isteni, egyszerűen varázslatos. Bátyuska bassza öcsikét. Vagy fordítva. Ez tetszik nekem. De komolyan! Lily a hálószobában ül, csipkés hálóingben. Sír, az arcán folyik a szemfesték. Kiabál a telefonba: lily Nem jössz haza? Nem jössz haza? Nem jössz haza? Serge eltartja a hallgatót, onnan halljuk: Akkor elhagylak, te szemét strici! Serge megfog egy ollót és elvágja a telefonzsinórt. A kagylóra néz és gúnyolódik: Ó, nem! Serge zajt hall az üveges ajtó mögül. Felemelkedik, átnéz az üvegen. Marco áll a másik oldalon, kórházi köntösben, beesett arccal. Mosolyog, de nem néz Serge-re. A háttér (fal, tele képekkel, cetlikkel) színei hirtelen összemosódnak, mintha sokféle festéket öntöttek volna össze. A színek lassan kavarognak. marco Jól nézel ki. Gyere ide. Marco erőtlenül megkerüli az ajtót, majd az oldalának támaszkodik. marco Megpróbáltam normálisan élni. Kórházba kerültem. Megszöktem. Visszavittek. Újra megszöktem. Rámtaláltak. Öngyilkos lettem.

Serge lassan feláll, kezében az ollóval. Visszahoztak. Megőrültem. Elengedtek. Serge végigsimítja Marco nyakát az olló élével, majd levágja róla a köntöst. Közben: Zavart és céltalan az élet, amelybe most belépsz. Vibrálni kezd a fény. Értelmét csak századok múlva fejtik meg. marco A lét érzékelhetősége mindennél többet ér. Serge és Marco egymás vállára borulnak, a karjaik a testük mellett lógnak. Sergio és az Anya hangját halljuk. sergio anya ÉLJEN A VÉRFERTŐZÉS! Ki mondta, hogy baj?

Gyermekáldás

A kápolna előtti téren egy bűbájos kislány áll, kezében félig széttépett baba. Toporzékol, és közben hisztérikusan sikít: kislány MAMA! MAMA! MAMA! Serge kijön a kápolnából, fekete öltönyt visel, fekete inggel. Úgy magyaráz, mint egy műsorvezető a Beyond 2000 -ből. kislány Tehát, mint már mondottam volt, ebben az évben meglehetősen sok dologról szoktam le. Például a nőkről. Mindenféle területen. MAMA! MAMA! MAMA! Ez azért bonyolultabb eljárást igényelt, mint elhagyni a cigarettát: először is be kellett szereznem a szükséges eszközöket, amelyek elengedhetetlenek a koncoláshoz. Serge a Kislány felé indul, de nem ránéz, hanem folytatja a narratálást. No meg a későbbi boncoláshoz. kislány MAMA! MAMA! MAMA! Serge megáll, háta mögött a kápolna, előtte a Kislány. A kislányhoz fordul: Gyere csak ide, kislány! Milyen anyád van neked? A Kislány egy pillanatig sem hagyja abba a sikoltozást, miközben odamegy Serge-hez. Megáll előtte és teljes erőből a lába közé rúg. kislány MAMA! MAMA! MAMA! Serge nem reagál. A kamerához fordul: Szörnyűek ezek a nők.

Aztán a szakadatlanul hisztériázó kislányhoz: Adj, király, katonát! A Kislány a fejét rázza, közben üvölt: kislány MAMA! MAMA! MAMA! Akkor szakítok! Serge megfogja a Kislány nyakát, és egyetlen mozdulattal letépi a fejét. A Kislány feje elrepül a játszótér felett, áthalad a kápolna keresztje előtt. Serge verítékben úszva felébred a székén a dolgozósarokban. Marco az asztalkánál ül, dohányzik. Serge-nek: marco Rólam is leszoktál. Serge lassan megnyugszik, feláll, nyújtózkodik. Közben: Rossz szokásommá lettél. Nem hibáztathatsz. Kimegy a szobából. Bess és Serge az étteremben ülnek. A vacsora maradványai fölött beszélgetnek. A gyertya a felére csökkent. bess Félek a szokatlan dolgoktól. Az emberek mégis folyton szokatlan dolgokat mondanak nekem. Például, hogy Olyan szokatlanul viselkedtél, meg ilyeneket. Marco az asztalkánál. marco Szeretnék átlépni azon a vonalon, amin túl nem látszom többé. Ha én visszanézek, látom, ami mögöttem van, de a mö-

göttesek nem látnak engem. Azt hiszem, úgy hívják ezt, hogy eseményhorizont. Lassan feláll, követi a visszatérő Serge-t a szemével, közben: Néha azt sem tudom, hol vagyok. Olyankor megállni látszik az idő. Az óra megáll Marco mögött a falon. Marco a kamera felé indul, elhalad a mozdulatlanná merevedett Serge mellett. Amikor oldalról látjuk, hirtelen, mintha egy láthatatlan ajtón lépne át, eltűnik a szemünk elől.

Lily terhes

Az éttermet látjuk, új nézőpontból. Innen (Serge és Bess asztala mellől az étterem hatalmas kirakata a háttér. Este van, a kirakat forgalmas útra néz. Az autók mozgása olyan gyors, hogy fényszóróikkal hosszú, színes csíkokat húznak a levegőbe. Serge és Bess pezsgőznek. Lily lép oda az asztalhoz, a hasából ítélve a nyolcadik-kilencedik hónapban lehet. Az arca elgyötört, a haja ápolatlan. lily Terhes vagyok. Serge nem vesz róla tudomást. Cseveg: A feleségem mindig azt mondta, hogy nem akar gyereket. Lily, kicsit hangosabban: lily Terhes vagyok. Bess iszik, láthatólag ő sem veszi észre Lily-t. Nem is baj, vannak emberek, akiket nem kell reprodukálni. Lily elkapja Serge gallérját és felrántja. lily Nem érted? TERHES VAGYOK! Bess meglepetésében majdnem megfullad a pezsgőtől. bess Gyereket akar nevelni? Ebben a világban? Serge némán küzd Lily-vel, majd lekever neki egy hatalmas pofont. Lily elesik. Serge torkát köszörülve megigazítja a gallérját és visszaül a helyére. Kortyol. Ön szerint nem vagyok rá alkalmas?

Bess döbbenten néz Serge-re, a földön fekvő Lily-re, majd újra Serge-re. Elrakja a cigarettatárcát. bess Elegem van a döntésképtelen férfiakból. Marco odalép Bess széke mögé, és ahogy az föláll, kihúzza alóla a széket. Bess Marco mellé lép, végigméri, ahogy az a helyére rakja a széket. bess Ne haragudj, de igazán rokonszenves vagy nekem, nem csókolnál meg? Lily a földön fetreng és a hasát fogja. Nyöszörög: lily Terhes vagyok. Marco belenéz Bess szemébe, komolyan: marco Nem. Bess idegesen elmosolyodik, és sietősen távozik. Serge rágyújt és Lily-hez fordul. Halkan: Vetesd el, baszd meg, vetesd el! Serge visszafordul az asztalhoz, a szája elé kapja a kezét és felzokog. Lily felnyög, döbbenten a lába közé nyúl. Ömleni kezd belőle a vér. Rángatózik a fájdalomtól. A vértócsa egyre nagyobb lesz, mígnem beborítja az egész képet. Benne egy galaxis tűnik fel, lassan forog, egyre közelebbről látjuk. Serge megtörli a szemét, felnéz. Silvaine ül az asztalánál, kibomlott kényszerzubbonyban, kórházi, hátul kötős köpenyben. Serge felé nyújtja a kezét: