CSILLAGOK VONZALMA. Kenéz Heka Etelka válogatott költeményei

CSILLAGOK VONZALMA Kenéz Heka Etelka válogatott költeményei

CSILLAGOK VONZALMA Kenéz Heka Etelka válogatott költeményei részben saját illusztrációival Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 963 460 849 3 2

ELŐSZÓ Az égbolt kifürkészhetetlen ismeretlensége a ősidőktől vonzotta az emberi tekintetet. A számtalan csillag, a belőlük kirajzolódó ábrák és alakzatok, a periodikus és váratlan jelenségek felbukkanása már a kezdetektől fogva azt a képzetet keltette, hogy nemcsak hasonlóság és párhuzam van az égbolt történései és a földi események között, hanem a fönti dolgok hatással vannak ránk emberekre, sorsunk cselekedeteink már meghatároztattak, vagy legalábbis az égi jelek hatással vannak rá. Ezen elképzelés jelei felbukkannak a keresztény Szentírásban is. És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg odaérvén megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala. (Máté 2,9). A betlehemi csillag közismert képétől az 1917-es fatimai napcsodáig csodás vagy annak vélt égi jelek, események kísérték végig az emberiség történetét, miközben mindmáig tartja magát a csillagok sorsformáló hatásába vetett hit. Kenéz Heka Etelka verseiben is az égi utak sokszínűsége, gyakran kifürkészhetetlensége sejlik föl. Sokrétű gondolatvilágával, szerteágazó témaválasztásával verseiben alkalmat ad a kikapcsolódásra és az elmélyülésre egyaránt. Kohári Nándor Őnkormányzati Képviselő Szeged 3

4

Arany Aranyból van a nap ollója. Az Isten áldása szálljon rája beragyog mindenki házába fény legyen az ember javára. Ősi magyar templom Lovagi gondolat Az igehirdető borítson magára Cifra szűrt. Így hirdesse az Igét A templomba arany tükör kerüljön középre az oltárra. Isten fia javára engedjük a napot házába ős magyar Igricek, Táltosok bús hagyománya az ős öntudat tápláló feltámadásával. Magyarok Istenében a hitünk kegyelmet új összetartásra örömödre hitet viszünk és a világosultságban győzünk. Tükör a nap Képmása. Isten segéljen minket oltalmazására. Magyar ima Egy magyar legyen nevéhez tiszta befogadó de ne hamis árulkodó. Tükörben vizsgálja meg minden nap az arcát, Legyen lelke szennymentes, tisztánlátó, Szabadságot. Zengjen a dicsszó Isten bennünk a léleklakó! 5

Hold Vonzó, titokzatos, csábos a Telihold. Testén ruhát sose hord, az éjben a Vénusz körül kóborolt. Esték Elhagyott estéken a bánat a vendégem a szobámba betéved vegyem tőle erénynek szeret engem úgy érzem nem hagy magamra bár hogyan is kérem árnyékként követ engem hűséget esküdött énnékem. Fogyó idő Rohan az idő nem vár, oly idegesítő. Rohanok el tőle, gúny van a szemében. Kúszom össze-vissza, őtet kijátszva Nehogy utolérjen; mennyen a fenébe. Bujdosom el tőle, akár a szenvedésbe Távoli vidékre, Havasok hegyére megtalál engem majd a nagy végtelenségben. Üldöző időre gondolni Megáll a szívnek verése. 6

Vízió Vízió látomások az égen felhőt látok gyönyörű emberi alakot benne. Netán a Teremtő, látnok a hősöknek emelt felhőszobrot? Vérét ontott vitézek, lovagok, elfelejtett földi Apostolok, ők lettek a mennyei felhőszobrok? Ők az ábrázoló magyar üstökös csillagok. Madár és az élet A lélek száll, mint a madár suhan, repdes, de újra visszatalál az élet ha egyszer elszáll vissza sose jön már bárhogy is fáj. India A hegytetőn Indiában áll a szelek palotája a szél fúvása a fenséges Királya. Titkokat rejt a szobája. Sokan félnek tőle Indiában. 7

Teremtő Egyedül élek, járok, kelek. Teremtő, bennem vagy ne hagyj el, legyek veled ne legyek kitaszított gyermeked szánalmas sok embersereg rossz alkotás, rossz a műved bármerre nézel mind kesereg agyat adtál, gyorsan pereg halálos az Ítéleted. Sáros gödör, ilyen a végzet párna helyett csigafészek olyan szépek megfelelnek a hajamba gyöngyös dísznek lehet, hogy Teremtő Teneked boldogító cselekedet az embernek megvetendő rettenet vigasztalj meg bennünket. Vár Duna menti Homokvár eső cseppje elmosta már gyermekkori emlék oda száll. Homokban a lábnyom nem vár De gondolatim ott jár! 8

Árnyék Árnyak, netán arany színű Angyaltollak szállnak Szerelmi mámorba mártva Lelkemre szállnak. Idő Fut az idő, előre szalad Nem veszem észre milyen gyorsan halad egy napon felkap a hátára mint egy nagy batyut, s szalad s ezen a világon csak a hűlt helyem marad. Sátán Ordítva szalad a sátán elvinne a pokolba a hátán, meggondolja magát Fehér lepedőbe, kivisz a Temetőbe. Isten Bennem keresem az Istent, hisz tőle kapok amim van mindent most úgy érzem elhagyott bennem csalatkozott? 9

Pillangó Gyermek voltam pillangókat fogtam örömömben ugrándoztam, őket meg-megsimogattam eltűntek a tarka álmú lepkék elrepültek más vidékre, akár a fecskék bárcsak én is szárnyra kelnék más világra elreppennék. Szellem Szerelemnek szelleme mit hoztál a lelkembe, elfásuló érzelmet. Nekem az ilyen nem élet. Miért hagytál el engemet S nem adsz szívemnek üdvözítő érzelmet, Esdekelve kérjelek milyen a te szellemed. Eldugod a szemedet mást nem tudok rólad, csak a nevedet. Hamis lehet a te szellemed: Trón Magas lett a félelem trónja mintha a hitet elásták volna az ember hada szerződést kötött a gonoszsággal. Innen veszi észre, hogy a mátkája a Pusztító gonosz leánya s ki bele folytja saját magába. 10

Költők Írók, költők nekik a versírás boldogító szárnyaló epedő lelkükben Titkos szerető s feltárja a világnak ő, milyen szomorú szívében a költő. Kertifű Ülök a kertben, a fűben néz reám sok apró vadvirág. Hirdetik lelkemnek, s meleget ád Körülöttem levő harmóniát. Fa Kertünkben magányosan áll egy fa, lesi a szellőt unatkozva nincsen párja ezt súgja a szélnek muzsikája, elköltözne más határra. Baranyai dombok Gyermekkoromban Baranyában éltem. Dimbes-dombos hegyvidéken jártam-keltem, játszottam a szélben, s a végtelen hegyeket néztem ha megéheztem epret eszegettem, forrásvizet ittam. Tőle felüdültem. Tükör helyett magamat a forrásvízben néztem. 11

Cédrus Hulla csönd a cédrusfára ágaival ide-oda kalimpálva elrepülne mint a páva sűrű erdő tájékára ne vergődjön egymagába kertek alján, mint egy árva. Gondolat Hajnali tájon szál felettem az álom, az égen búcsúzkodnak a csillagok. Hamarosan a napsugár felragyog! Fény Nem csillog rég a szememben a fény. Kialudt benne a tűz, a bánat magához fűz. Könnyet nevelő, ha nincsen szerető. Átkozott szerelem Mint hoztál énnekem. Bánatot, zűrzavart, bennem mindent felkavart. Nézem az októberi szélben az elmúlandó avart. 12

Színek Varázslatos színek Szárnyaljatok bennem Tőle megújul a Lelkem Belőle lesz a Versem. Szeretet a színem. Belőle származik sok minden a hétszínű szivárvány az égen csodálatos színes fényben. Virágok, tarka lepkék a réten Érzelemkeltő az ember szívében. Nékem zenében a színária, Lelkemnek szimfónia. Hold Csöndben a holdsugár a fejem fölött jár árnyékok képződnek éjféltájt lidérces álomkép reám száll, majd csak elviszi a titokzatos holdsugár. 13

Lovag óda Én és nevem, érdemrendben részesül. Belovagolhatom az eget is ha meghívnak vendégül. Lovagolhatunk a pokolba is de ott gyorsan elévül. Lovagok maradjunk a földön, nemcsak nevéül méltón hozzá tisztességhez maradjon ez a Lovag Ima jeléül. Erdő Erdőben a fák egymást lesvén szomszédját nem ismervén sűrű erdő végtelenjén ölelkező lombjuk végén összeborulva a napnak fényén. Szomszédságban megbékélvén csüng a levél a fa tetején, mint a gyermek anyja keblén. Menetelés Szeretnék nagyon messze elmenni a lidérces fáradalmat kipihenni lélekben felüdülni, a bánatot elfeledni gondolatban újra gyermek lenni. 14

Napraforgó Napimádó Napraforgó nincs hozzád hasonló Bárhol is nevelnek Benned van a bölcselet a fényes napot követed ha valakit, téged biztos a jó Isten szeret. Virág Utazás közben száguldok az autóban előttem virágok csüngenek össze-vissza egymáson. Rengeteg gyönyörűség e tájon Varázsos álom a rövid életük ezen a világon. Balaton Sötét lett a vized Tán valami nyomja lelkedet mélységben a Titkod elrejted felszínre nem engeded Így a bánat marja érzelmed egy napon ha nem bírod Titkod elrejteni búbánatod habjaidnak elmeséled. 15

Tanyák Hej múltban szóló tanyavilág Kifosztotta lelketek a mulandóság Elmúlt idő némaság vasfoga rág Rajtatok száll az ábrándos szomorúság Lakótok a Kitagadott árvaság. Élet Reám szállt a melankolikus Világ gondolatim elenyésző sivár Bánatosan szárnyra kelek mint őszkor a vadlibák, hallom árnyak sóhaját. Adósom az élet majd lerója a másvilág. Pillanat Egy fényes pillanat a sötét ég alatt úgy érzed nem vagy magad és az utad szabad De egy eltévedt mozdulat S a lelked ott marad A Csillag kő alatt. 16

Álom Gyermekkori álom Kint a Duna tájon A zöld végtelen, azt súgta nekem Vigyázok reád gyermekem. A nap betakart melegen A holdsugár éji szerelmem a csillagok játszottak Velem Tiszta érzelem- repül boldog Fehér álmok a virágos akácok. Férjemnek Lidérces gyertyafénynél Írom neked a megható verset öt év után kitettem a szűrödet Bánatában az én szívem majdnem megrepedt Ruháid a szekrényben Itt maradtak emlékben Velük éltem velük kéltem most a házban, odébb tettem, Nem múlik a lelki sebem Úgy érzem hogy Itt vagy vélem, Ha ruháid nézegetem saját magam elégetem. 17

Isten Keresem az Istent lelkem hajlékában agyam úton rohan felfedni a gondolatvilágban. Elfut az égre, körbe kerekségre Keresem kutatom Szellemi igékben lehet hogy bennem a Temetése. Bölcs gondolat szállj reám az igaz magvetésre Ne gondolj azonnal A Teremtő Temetésre. Holt Tisza Holt Tisza ág nagy rajt a szomorúság örökkön-örökké és nem veszi észre egy helyben áll, a folyó hogy sírdogál amíg a fő folyó folydogál az ő sóhaja messzi száll előbb-utóbb majdcsak megnyugszik már. Szem A szemmezőn nem jön felém szemezőn Kiürült a Horizont Van valahol harci front? A szerelem Harca megront. 18

Lélek A lélek ha nem száll, Itt marad vakon nem lát ki a fekete ablakon érkezik felé netán a szánalom a szeretet meg átoson. Jobb lesz így ha elbujdosom! Vonzalmas vágy Milyen jó lenne újra veled Fognám csendben a kezed nem beszél szád csak a szened: Így egyedül vak vagyok nélküled nem hallom a szót mint a süket gondolatim nálad a föld alatt, de Veled vagy az égen Kereslek: de én egyedül vagyok a föld felett. Medrek Medrek Pereme ringatja a vizet Boldogságtól nevet álmodik szépeket! 19

Elmenés Majd ha egyszer elmegyek Testem helyett árnyékom leszek Így majd mindenhova elmehetek árnyékok az éjben kísértenek engem már régóta lesnek legalább lelkileg nem szenvedek. Péter Páli Fohász Kint a Pusztán meleg van a levegő meg rekkent hűvös Templomokban Imádkoznak Papok szerzetesek, Péter Páli ünnepélyre Szentelik a Kenyeret Azt mondják mindenki úgy arat ahogyan vetett de most a Kánikula: elvitte a Kenyeret Kiszáradt a Búzakalász Nem segít már rajta a fohász adj Uram búzát, Békességet jövő évig eleséget 20

Törvény Szeretnék ott élni Hol nincsenek Törvények előírják a Tisztességet! az emberben él a becsület velem született kiírtani nem lehet Hol van olyan ország Hol tisztelik az erényeket Hisz a nagy Törvény csak büntet De úgy lenne igaza ha a jóságért megdicsér és Kitüntet Hol van az a föld, hol a lelki Törvényemért Istenien kitüntetnek a Földi Istenek. Igazság Elásták az igazságot mélyen rég a neve is elásott mindenkori hatalom uralkodik a Polgáron az ember, ha nem bírja a járomot Kijátssza a reája szabott hamis Igazságot. 21

Csúnya és szépség Szépség- és a csúnya elem mindkettő a szívében élő szerelem a szépség: báj, kéjelgés tükörben a csúnya önmagával perel a rút fájdalmas förtelem mindkettő egy ugyanazon kebelen szépség és csúnya elem. Egyszerre: égető tüze féktelen És Dermesztő jégverem. Mindkét Indulat egy ágon Terem. Atom Született egy új Teremtő úgy hívják a Tudósok, hogy Atom játszadoznak vele vakon mint gyerekek a szénaboglyákon Nem veszik észre egy napon megfordul a kocsi rúdja a Talajon így már az embert uralja Az atom Nem marad meg virág se réten Sem ablakon! 22

Szivárvány Berobbantál szívembe annak is a kellős közepébe egy csokor vsirággal azóta is szememben a Hét színű szivárvány van mire magamra eszméltem eltűnt a szivárvány a színekben pillanatnyi föllobbanás olyan mint az áramkimaradás szappanbuborékos álmodozás. Nyoma vesztő kápráztatás. Tükör A szívemet darabokra Törtem nézegettem hosszan magam a Tükörben nem látok semmi szépet benne. Ne fénylik a szemem fénye Ha nézem a csoda tükörben Olyan gyakran magamat nem nézem összetöröm a Tükrömet mielőtt összetör még engem. 23

Menni Valahova mennék De maradok mint az árnyék Keresem az utat de nem látszik Igaz útra mennék Újat, jobbat felfedeznék az út hosszúnak látszik keserű időm kitart-e odáig. Csönd Szobámban ülök Uralkodik a néma csönd Hozzám idejében jött mert odakint mindenség fölött háborog az ősi csönd, hogy a földön minden dübörög Zakatol zörög mint az ördögök Nyugalomra vágynak a Nagy Természet körök bánatában az elő világ csak nyöszörög szobámban ülök s a fejem fölött csöndben eloszlatom a ködöt. Öröm Nem tudom mikor örültem mintha elköltözött volna Tőlem öröm jöjj vissza a szívembe Te lennél a Tenger gyöngyszeme eldugnálak a Tenger mélyében maradj meg az életemben. 24

Élet Lesz éltünk a földön túl, Kitől kérdezhetjük, ki az Úr? ha elmegyünk egyszer oda túl minden a mélységbe fúl vagy hulló csillaként lehull hivatja az ördög vagy az Úr, Elmennék bárhova, Hátizsákostul nincs hova az óperencián túl Kitoltak velünk Konokul ki az Úr! Ég Rég levettem már a fekete gyászt de lelkemben a gyász reám vigyáz feketeségbe mint a sár mint iszapos latyakos mocsár Nem érdekli semmi senki se vár: Mit tettél ég! hogy a súlya a Terhemnek nehézkes s feketék boldog is lehetnék ha Reám mosolyogna az ég! 25

Virág Lelkem tiszta virága Reá hullott az Isteni oltárra mielőtt elhervad a Szentek házában elnyeri az üdvét Tömények Illatával Teremtő áldásával Erdők Tévelyegve járok erdő rengetegében száll az éj nesztelen nagyon eltévedtem borongásra leltem a felhők feketében Villámok az égen Szikrázóan fénnyel Istenem a viharból jussak ki az éjjel! Tűnődés Hova Tűnt a szenvedély a mosoly arcomról mert a lélek csak üresen Vándorol. A mosoly csak átoson Mert a szívem haldokol. 26

Eukaliptusz Tenger vidéki óriások Eukaliptusz magas fák a Szerető-honuk Ritkák a meleget imádják megszerette őket a világ gyógyír Testre lélekre ők netán érzik de nem mutatják. Bánat Bánatim Tengere nem akar apadni, öröm gyöngye elakar száradni, Tengernyi bánatban be akar fulladni. Tenger Bölcs hegyek lábánál A Tenger torkolata Tajtékzik habzik a víznek partja így van előírva dolgozik, éjjel, nappal, álmában szellemi erők segítő gondolatában az idő homályos útján segít lassan a Természet ártatlanságában. 27

Kép Szem előtt a falon egy Természet csoda kép Tavas erdős hegyvidék a folyam vize üde zöld a fa lombját mint a ruhát magára ölt, Terebélyes ősfák érzed a kisugárzás nyugalmát alatta lehetne élni egy életen át. Nap Öregebb lett a nap erőtlenebbek a sugarak gondolja: jó ez a vénasszonyoknak Pihentetem jó magamat, S hazafele elinduljak! 28

Ház Egykor benned lakott szeretett napsugár Sopron tómalmi ház múlt emléket őrző szomorú ábrándos merengő mit lát? ablakaid az ürességben Tekintő, Remény nélkül áll, sóhajai messzi száll az elmúlt boldogság nem jön vissza soha már céltalanul a gazdára vár ki őt elhagyta már hűtlenség ellene a vád ki a házának már szeretetet nem ád megfásult a szíve s közömbös lett mindenki Iránt, ember, ház, fa, virág Ilyen kegyetlen a világ? Égbolt Nézem a szépséges eget olyan kedves hozzám, adja az áradó meleget. simogat, ölelget. Tekinget, olyan mint egy szerető anya, megvéd, dédelget alábújok, hogy a Fiastyúkja legyek. 29

Melankolikus lett újra az érzelmi világ Hiába nyílik odakint a sok gyönyörű virág felém hiába Int nincs ki szívemre reá tekint így a virágot nem figyeli szemem de az Illattól hull könnyem. Melankólia Költő Író költő nekik a vers boldogító táperő lelkükben Titkos szerető Ha a világnak feltárják megtudják mily boldogtalan ő. Csillag Vakító tüzes fényben Hulló csillag fut az égen a jó Istent arra kérem mielőtt lehull a lelke a mennyekbe érjen. Lovag Szent György Lovag lettem az énem: érdemben részesülő belovagolhatom az eget is ha meghívnak vendégül. 30

Sugár Lázasan jön fel a napsugár Aranyfuvatként lelkemre száll bejárja a fényáradat szívem bíborát ábrándos mámor simogatja szellemem varázsát. Szép gondolat ne hagyd el A Fantáziám Világát. Arany kendő Ráborult a Tájra a nap mint egy arany kendő Boldog tőle víz, fa, virág, mező. olyan, mint egy szerelmes szerető szívet, lelket, szemet melengető Könnyeimnek arannyal Díszített fekete keszkenő. Balatoni látomás Balaton vize, visszaveri a nap sugarát lassan, kecsesen libegnek a vitorlák olyan érzés, mintha látnám a Holtjuk tavát: kékes színe, opálos látványokat hoz létre mintha a Vizitündérek Karneválja lenne! Utazás közben a Hegytetőről nézve. 31

Ábránd Ne tudom mit akarok Lehet hogy rossz vagyok ábrándos pillanatok reám szállnak, olyanok mint síron a virágcsokrok Bánattól a vérük bugyog Időtől megkopott rongyok. Vásárhelyi ének Különösen ível a vásárhelyi címer Közepén a Korona két oldalán Leveles ág őrzi simogatja lejjebb a napban egy ábrándos magyar asszony arca néz mosolyogva, jobbra az új hold sarlója emlékeztet az arca az ég titokzatra legalul a kar, melyet abroncs takar, kezében 3 nyíllal, a múltból titokra vall. 32

Reggel régóta már Egyedül élek egyedül fekszem kelek szépek tudnak lenni egyedül is a reggelek Hosszan kávézom s merengek gondolatimban, járok kelek nyugalmasan ébredezek Hallom a madár ahogyan csicsereg Írom a lelkemből jövő verseket Lassan szépen a világba vissza Térek. Hisz odakint hív a kikelet Szépek is tudnak lenni az egyedüli ábrándos reggelek. Este Estéim hasonlóak, mint a reggelek Írom a verseket, vagy énekelek, Olvasok, hallgatom a híreket Nem kell szórakoztatni örökké Hisz az Isten magányosan Teremtett engemet, azért jól esik egy kis szeretet Ilyen egyszerűen szeretem az életet. Idő Fut az idő előre szalad nem veszem észre milyen gyorsan halad egy napon felkap hátára mint egy batyut s csak a hűlt helyem marad. 33

Térkép Minden ember arca egy Térkép Bánatot örömet nem Tud elrejteni akár egy rejtvényt meg lehet fejteni. Ősállapot Amíg a föld és ég egyben élt egyszer csak a Köd özönve özönt, majd jött a láva gőz mely, mindent elönt, utána a Tűz Tenger, mely lassan, lehűlt és Óceánná vált: Háborgó Fékezhetetlen Hullámhegyek Tomboltak, s lesték a jövő szelek játékát. Lecsitult a Tenger, s elnyerte az ős nyugalmát, az ember örökös álmát. Kerti fű Ülök a kertben a fűben sok apró vadvirág lelkemnek hirdetik a körülöttem lévő harmóniát. 34

Temető Netán a sírban fekvő holté a szégyen? Ha körülötte a szeméthegyek a magasba néznek, csodálkoznak az égi testek hogy a holtak mit vétettek meggyalázva fekhelyük szenny, mocsok van mindenütt számon kérni nem lehet a Vétkesek, majd elszámolnak Istennek. Kincsős temető Temető kapuja befagyott jajveszékelve csikorog kellene egy kis ír hisz a halott is a fekhelyén sír Lim-lom, öreg koszorúk kupaca könnyet csorgat szétfolyt gyertyák Tébolya Hulladékgyűjtő Temető mi vár reánk Ó Teremtő! Tengerpart Hívogató Tengerparti napsütés oly nagy irántad az emberekben az epedés az életnek útjain nagyon sok a szenvedés Hiányzik bennünk az egymás iránti szeretés 35

Akácok fehéren csüngenek, Tisztaság van bennük és szeretet szomorúan érzik az elmúlást, magukra vonják a figyelmünket hirdeti erősen az illatát Ez az elmúlandó Valóság! Hárs Megyek az utcán elkábít a hársvirág ha akarom ha nem észreveteti magát büszkén Illatozva a magasban jár mert holnap már Illatával együtt az ideje is lejár. Gyöngyvirág Egyik reggel kertemben kinyílott a gyöngyvirág bódítóan szórta felém Illatát vegyem észre Illatával reám kiabált büszkélkedve képviselik a Tavaszi virágok hadát hisz a virágoknak gyöngyszeme a kicsiny gyöngyvirág. 36

Lélek Már rég megújulni készül a lelkem Nem is tudom merre kéne mennem elszállni a magas fellegekben felüdülni_ a gyémánt esőben... a csillogó villogó szépségben. Titokzatos barát S.L. Van egy barátom ki ha szól hozzám könny lesz a szememben, mert Isten tisztaságát juttatja eszembe Végtelen szerénység él benne, ez az Ő szívének a Titokzatos gyöngye. Az ég Ha nézem a Szépséges eget s hogy ha hozzám kedvesek az emberek olyan az szívemnek mint egy gyönyörű öltözet Testemnek. Könny Göncölszekérre egy csuporba rakom könnyeim majd a fényben reád hull esőként s beborítja lelked az az ezüst csillogó könny özöne. 37

Élet Csak reménységből élek keresve-kutatva nézek úgy érzem e világnak nem kellek Lehet hogyha elmegyek hiányozni fogok az embereknek. Álom Olyan vagy mint elmúló szép álom benned van a fájdalmas zokogásom Falevél Esőben a falevél suhanva száll évek múltán arcom fakuló árny akadozik a fátyolos élet fonál mehetek bárhova az elmúlás rongyos ideje reám talál. Félelem Magas lett a félelem Trónja mintha a hitet elásták Volna az ember hada a gonoszsággal nem veszi észre önmagát pusztítja. 38

Rács Átnézek az égi rácson onnan kiabálom, élet van a Túlvilágon! Gondolat Rám szőtt téged a gondolatvilág nincsen perc hogy ne gondoljak reád az idő mint pillangó száll arcomon a szürkület fátyola jár Az estcsillag odafent reám vár! Kert Ülök a kertben csendesen a virág s a fű növését figyelem ültette őket a két kezem s Tűnődve: körülöttem a zöld végtelen s arra gondolok, olykor szép az életem. Lélek Kinek már nincsen álma rádöbben a valóságra szél és víz árban lelke nem repül, mert eltört a szárnya így belefullad Testestül a sáróceánba. 39

Életem Az életem ezután netán már olyan mint a rongyfoszlány Darabokra Tépve száguld a szélbe S míg végül eltűnik a semmiségbe. Éjszaka Hogyha nincs fény Hát eljön a sötét éj. Titokzatot sejtő Vonzalmakat rejtő Szerelem hálóba ejtő Félelmet keltő Titkos érzelem keltő Végül az éj egy nagy kerítő alatta minden megtörténhető eltitkolja azt is ami nem feledő. Vonat Rózsaszirom lábam alatt Mint a gyorsvonat, az idő Fejem fölött cinkosan elhaladt. 40

Életem és férjem A szemem előtt a Koporsóba vittek Láttam amint a fekete földbe Tettek és bennem ennyi év után míg Téged el se temettek mert a Isten nekem Teremtett. Hold Hozzád a csillagokhoz ki vezet, elfogy a lét, s nem nyújt senki kezet a Holdsugár árnyán tehozzád megyek Itt a földön átadom másnak a helyet, már nem hiányzom senkinek. Telihold Telihold az éjjel megtelt világító fénnyel olyan volt mint egy hatalmas tűzgolyó álmaimnak nem volt jó le se hunytam a szememet fényével a szobámba belesett három óra lehetett mikor elcsendesülni engedett nem hiszik az emberek hogy a hold ilyen misztikus lehet aludni nem engedett hát így az éjjel megírtam versemet. 41

Föld Gondolatban a naprendszerben bolyongva szenvedek kereslek s mégis a földet Itt hagyni sötétben lenni félek. Szabadban Ülök a szabadban s csendesen figyelem a fű növését az életemnek lemenését, Kertem teli cédrusfával őriznek engem zöld ruhában fenyő águk nékem angyalok szárnya Körülöttem szálldogálva. Nem vagyok nékik idegen ültette őket a két kezem Nézem a sok zöld végtelent arra gondolok Velük milyen szép az életem. Vers és könny Ma mutatom be a Verses könyvem Elsíratott sok-sok Könnyem Ettől lesz a lelkem könnyebb Ha elsírhatom a világnak hogy a versek szívből jönnek! 42

A nap fiai A háztartásban az energiafogyasztás a legnagyobb kiadás ha télen nagyon melegszünk a gázszámlával kiürül a zsebünk az árammal ha nem takarékoskodunk a véráramlás elborítja agyunk ha a vízzel nem spórolunk a vízkészletei a földnek hamarosan elapadnak és mi is víz nélkül leszünk marad egyedül a napenergia: melynek ingyen van a melegsugara: Ne higgyük, mert az ember igyekszik tönkretenni, beszennyezni ő az egyetlen legdrágább energiánk, ő szeret bennünket mint gyermek a fiát mi pusztító gyermekei nem viseljük gondját így nem sokáig szórja az energiát 43

Tavaszi égbolt Nézem a szépséges eget olyan kedves hozzám Küldi az áradó meleget ölelget, simogat, tekintget olyan mint egy szerető anya megvéd s dédelget alábújok hogy a fiastyúkja legyek. Édes párom Itt vagy vélem kint a szélben hideg télben nem fázom ha benne vagy a képben! Őszi fák Megállt a csönd bús őszi fák hulló levele köszönt megvan számolva idejük órájuk minden levél már csak pillanatnyi Vendég a fa szomorúan nézi a levél leestét Jön a hideg tél nem takarja már semmisem a Testét. Így alig várja mindennap az estet, hogy eltakarja meztelen szégyenét Jövő évig siratja a levelét. 44

Nappal Repülnek a nappalok hosszabbak az esték gyorsan jönnek a hajnalok mindegy mikor hol vagyok érzelmeimben mindig egyedül vagyok. Nem hagy bennem senki nyomot pedig a szívem önmagával Sokszor viaskodott Úgy érzem némelykor hogy a lelkem régóta halott Nem vettem észre oly lassan Távozott elosonva halkan egy éjjel bánatában Itthagyott. Vár Eső cseppje elmosta már s nem vár rám a gyermekkori homokvár Fellegvár szerelmem elvitte már Könnyem fénysugár az éjben rád talál. Az életem kártyavár reám már senkise vár nélküled összedőlt már De a beteg lelkem mindig Vár. 45

A Nap A nap fölszárítja a harmatot nélküled én is elszáradok szívem könnyel telt pohár úgy érzem az elmúlás vár az élet semmit sem ád mindegy nékem ez a cudar világ ha nem nyílik számomra többé virág. Virág Virágos rétek rajtad a Viharos szelek szépen zenélnek Virágok nyílnak álmomban tehozzád hívnak Hiába várom: becsapott az álom! benne a szorongó Zokogásom ébren élem e bolond világom látom a könny az orcámon. Alkony Alkonyat vagy virradat hiába keresem arcodat Ha feljön a nap a fényben nem hiszem holtadat Nekem alkonyatkor búcsút intett a nap utoljára akkor láttalak. 46

Lombok Fának ága Lombos szárnya beborít az éjszakában megvigasztal a szomorúságban eltitkolja ő is én is Elítéltek az árvaságra Hull a levél könnycsepp bánatában szívemre hull gyöngy formában mint jó barátra mindig számíthatok a Lombos fára. Félek Félek hogy kialszik lelkemből a fény pislákol mint mécses az asztal közepén engem már meg sem ismervén az érzelem benne túlságosan mély bilincsbe zárva mindenkitől fél érzelmek szárnyán szerelem szállj reá mielőtt kialszik a fény. Kezem Ki fogja majd a kezem ha az utat nem látom s nem lelem, botlok elesem az utat keresem a Sötétben elkeveredem Nincs aki segít s fogja a kezem pedig már öregszem, S kopogtat a félelem. 47

Árny Fekete árnyak a légbe szállnak az erdő felett, keresik a falevelet félnek a Sejtelmes sötétségek lomb nélkül ők is Halálra Ítéltek árnyak, melyek lehetnek szellem szárnyak. Élet Senki nem érti, meg sem kérdi mindenki magát védi Egyedül élni magamat belülről nézni szívem figyelni esőben állni, ordítva kiabálni Földön Tiporják egymást emberek milliói sokaknak álmai csak a pénzhajsza vágyai Tudva és látni, a magasztos hatalom urai a földnek hóhérai. 48

Eperfa Reggel az utcasarkon eperfa köszönt Kora hajnalon Veszek belőle, az íze ajkamon eszembe jut a gyermekkorom Boldog lesz tőle az egész napom gondolatban gyermekkorom eperfája elkísér késői utamon. A sors keze Nem hiszem hogy más lenne beleszól az életembe a sors keze bár mit teszek ő dönt felette szeretném már kijátszani nem lehet megfogja a kezemet Ítéletet hozott a fejemre megmondja a szemembe: Neked nem jut már szerelem Túl boldog voltál életedben. 49

Balatoni emlék Déli Partján Vagy Nyugaton jön a víz az ajtón-ablakon Kezem karom a válladon úgy érzem hogy ébren álmodom Homokban a lábnyomom a vitorlákat bámulom a napokat számolom szemeidet meddig láthatom az emlékeid lelkemben ápolom. Isten veled Balaton. Élet Az élet Viharában lángoló tűz, mely sodródva magához fűz. Gyorsan ellobban, Rövid idő alatt s csak az ember hamva marad. Ilyen egyszerű e világi feladat. Ház Sopron mellett Tómalom benned van a Vonzalom kiáradó nyugalom elhagyott a galambom elszállott a nyugalom beköltözött a fájdalom mindenestől eladom. 50

Várak Várak kastélyok Köztetek sétálok a múltra gondolok Leigázó uralom Kezetekben Volt a hatalom Királyi udvarok Bűnök szelleme rajtatok Kincs fosztogató Barlangok Népeket leigázó zsarnokok Kínokat szenvedő ember romok Koldusbotra jutottatok Bennetek a véres Titkos Nyomok a Föld Urai Voltatok Idegen Nemzeteken Uralkodtatok Átok szelleme ül rajtatok! 51

Madár Szeretnék madárrá válni messzi elszállni, csöndben suhanva járni csendes Imává Válni Szenvedélytől búcsút venni mássá válni, Gyémántesőben megtisztulni. Igaz világban élni s nem csak vendég lenni mint a bolygók bolyongani Szárnyalni s elrepülni Kristálytóból életvizet inni forrás alját megérezni, Tiszta víztől megújulni. Bilincseim mind levetni s madárszárnnyal mint égi sikló elröppenni. Trón Magas lett a félelem trónja mintha a hitet elásták volna az ember hada vérszerződést kötött a gonoszsággal, S nem veszi észre azt hogy a mátkája a Pusztító gonosz leánya, aki bele fullasztja saját magába. 52

Az Ember Majd eljön azon percek végtére és majd elér a kínok végére és az esti szellő lágy melege szárnyán, átrepül a lelke a Tenger partján S az ég Tengerén békésen leszáll és az ítéletre vár. Csönd Engem megnyugtat a csönd eloszlatja felettem a közönyt. gondolatok, s az érzelem elönt Vágyak sóhaja mélán köszönt az Úr is Láthatatlan nyugalmat árasztó csönd Idő Rohanó Idő Elkeserítő! előre gyorsan halad mint egy futár Szalad életem folyama mint vízen a vitor4la Ide-oda ingadozva a hullámokkal harcolva s mint alattam az élet vize egyre-egyre kiapadva, lassan-lassan kiszáradna. 53

Bölcselet Közöny sötét éjjel a mosolyod, dalolva sötétben Bűnt ne cserkésszünk szívünkbe A mosoly szemünkben. Sugározzon a Tisztaság lényedben Biztos egy hullámon vagy Istennel. Szenvedély érzékileg ámít Nem vigyázol el is csábít lelkesítsen a szeretet benne csalódni nem lehet. Indulás Elvándorlok Innen Nem bírom az élet nélküled csak fájdalom elhagyott az örömöm és mosolyom bánatom nem szűnik. Itthagyom. lelkemen a sírhalom. Mulandó Elmúlik a Nyár a Tavasz jön a másik de ez már nem ugyan az, jöhet az ősz is sírhat a fa is, levele lehullik az ágról, csupa múló álom minden ezen a világon. 54

Remény Remények hajnalán a hitemet fel kell nevelni mely még zsenge egyedül nem lehet útjára engedni. Az ember nem menekül a múltjától: a Sötét, a bánat és kudarcból lesz a hajtóanyag az erő a Vereségből diadal a Tragédia, a kitartás a reménynek növelő atyja. Aki erős csak az kap kihívást A gyengének a könnyű élet a jutalma. 55

Lovag Ima Legyünk Lovagiasak a lelkünkben Töltődjünk fel a Teremtővel Horgonykötelet bocsát szívünkbe s megmenti a csüggedéstől a hited: Vessük el a magot majd terem, Lelkünkben ne a félelem szökkenjen, Segítsük az elesetteket S a Szeretet az szabaddá tesz bennünket. Isten gazdagsága Ha a szeretetünk egymásban ez az igaz kereszténység vállalása. benne van Isten áldása Ilyen legyen a lovagok Imája. Ábránd Nem tudom mit akarok lehet hogy rossz vagyok Ábrándos Pillanatok reám szállnak olyanok mint a Síron a virgácsokrok bánattól a vérük bugyog. az időtől meg kopott rongyok. 56