TAVAK Tavak kialakulása, víz- és hőháztartása, a tavak pusztulása
A tó fogalma Forel, 1901: olyan stagnáló víztömeg, amely a talajnak a tengerrel közvetlen kapcsolatban nem álló, minden oldalról zárt mélyedését tölti ki (elkülönítés a tengertıl) Borsy, 1993: átfolyás esetén akkor beszélünk tóról, ha annak sebessége nem elég a tó teljes turbulens átkeveréséhez, és ha hatását a szél és a sőrőségkülönbségek által kiváltott vízmozgások mértéke felülmúlja (elkülönítés a folyóktól) Padisák, 2005: olyan állóvíz, melyben a nyílt vízfelület dominál, a szegélynövényzet, illetve a hinaras állományok kizárólag egy keskeny part menti részre korlátozódnak (elkülönítés a fertı-, mocsár-, láptól) A földfelszín mélyedéseiben tartósan megmaradó állóvíz, mely nincs állóvízi összeköttetésben a Világtengerrel
Tavak a Földön Kb. 5 millió tó, 2,5 millió km 2 összkiterjedésben földrajzi koncentráció figyelhetı meg édesvízkészletük kb. 100 ezer km 3, 10 %-át a Bajkál-tó adja, további 30 %-át 5 tó (Felsı-, Huron-, Michigan-, Viktória-, Tanganyika-tó) rövid életőek, általában max. néhány 10.000 év (de pl. Bajkál-tó 80 millió éves)
Kialakulásuk feltételei víz tározására alkalmas mélyedés (tómedence) kimélyítéssel vagy elgátolással pozitív vízháztartás Főbb kialakító tényezők: endogén erők exogén erők kozmikus hatás antropogén hatás
Endogén erők 1. Kéregmozgások tektonikus árkokban, epirogén süllyedékekben (Balaton, Fertı-tó, tó, Bajkál-tó, Kaszpi-tenger, stb.) 2. Vulkáni folyamatok krátertavak, kalderatavak, maartavak (Vihorlát, Szt. Anna-tó, Eifel, Fekete-hegy(??)) 3. Egyéb pl. endogén eredető hegyomlások
Exogén erők I. 1. GLACIÁLIS eredető tómedencék belföldi jégtakarók: glinttavak (pl. Ladoga, Onyega), sziklamedencés tavak (szelektív denudáció), túlmélyítéses tavak, morénatavak hegységi gleccserek: kártavak, sziklamedencés tavak, túlmélyítéses tavak, morénatavak, fjordos tavak (pl. Garda-, Comói- Luganoi-tó tó, Lago Maggiore), gleccserek által elzárt tavak (rövid életőek) periglaciális területeken: holtjégtavak, pingótavak, stb.
glaciális eredetű tómedencék
Exogén erők II. 2. Folyóvizek természetes vagy mesterséges úton lefűzött meanderek (morotvatavak, holtágak pl. Mártélyi-holtág) folyóhátak, övzátonyok mögött evorziós üstökben (ritka) 3. Karsztos folyamatok kimélyítéses: dolina-, uvala-, poljetó elgátolásos: mésztufagátak (pl. Plitvice), ponortó (Aggteleki-tó) tó)
http://www.horvatfoto.com http://www.welcometoromania.ro/apuseni
Exogén erők III. 4. Eolikus folyamatok deflációs mélyedések (Kiskunság, félsivatagok) homokformák mögött, között (pl. Fehér-tó) 5. Tengerpartokon turzások, delták épülése kapcsán vízszintcsökkenéskor maradványtavak 6. Tömegmozgások hegyomlások, csuszamlások (Gyilkos-tó, Arlói-tó) barlangok beszakadásával (pl. Macocha) 7. Élıvilág hatása pl. korallgátak, hódgátak
Kozmikus hatás meteoritbecsapódás következtében, pl. Nagy-Rabszolga-tó
Antropogén eredetű tómedencék véletlenszerő, illetve melléktermék : felszíni bányatavak (kavicsbányák, Tengerszem, Apc, Eresztvény), felszínalatti bányák beszakadása, folyószabályozás (holtágak) tudatosan létrehozott tavak: víztározók, horgásztavak, halastavak leggyakoribb célok: energiatermelés, ivó- és öntözıvíz, árvízvédelem de: horgászat, rekreáció, természetvédelem
Tavak vízháztartása I. Bevételi oldal: direkt csapadék (C), felszíni hozzáfolyás (H F ), felszín alatti hozzáfolyás (H A ) Kiadási oldal: párolgás (P), felszíni lefolyás (L F ), felszín alatti lefolyás (L A ) Vízmérleg: V V = C+H F +H A -P-L F -L A ha V V tartósan negatív: a tó kiszárad ha V V tartósan pozitív: a tó túlcsordul A tavaknak kiegyenlítő és késleltető szerepük
Tavak vízháztartása II. ha H F és L F 0-tól különbözik: átfolyó tó ha H F =0, de L F 0-tól különbözik: forrástó ha L F =0: lefolyástalan tó ha emellett H F 0-tól különböző: végtó Kiszáradás leggyakoribb okai: C és P aránya eltolódik H F -et elhasználják (elvezetik, elöntözik Aral-tó) L A megnő (pl. pl. talajvízszintcsökkenés, karsztos megcsapolás)
Tavak hőháztartása: fogalmak epilimnion metalimnion (ugróréteg) hipolimnion A víz 4 0 C-on a legsűrűbb: egyenes és fordított (inverz) hőrétegződés homotermia, homotermikus állapot Tavak befagyása: felülről lefelé indul meg, lassan hízik durrogás, turolás, rianás
Termikus tótípusok Dimiktikus tavak Vizük évente kétszer teljesen átkeveredik a +4 0 C-os hımérséklet átlépésekor (mérsékelt övben jellemzı) Meleg monomiktikus tavak Vizük mindig melegebb +4 0 C-nál, az átkeveredés a lehőlési fázisban következik be (pl. szubtrópusokon) Hideg monomiktikus tavak Vizük mindig hidegebb +4 0 C-nál, az átkeveredés a melegedési fázisban következik be (pl. tundrákon) Meleg polimiktikus tavak Hideg polimiktikus tavak Oligomiktikus tavak Amiktikus tavak Szavannaterületek tavai: a száraz nyarakon vizük naponta átkeveredhet Trópusi magashegységekben a napi (éjszakai) átkeveredés gyakori (pl. Titicaca-tó) Alig van átkeveredés, stabil rétegzıdésőek, az Egyenlítı környékén fordulnak elı Nincs keveredés, pl. állandóan fagyott tavak és sós tavak
Leggyakoribb okok: Tavak pusztulása kiszáradás ( V tartósan negatív, ld. korábban) tómedence megszűnése feltöltődés beömlő folyók hordalékától feltöltődés az élővilág hatására (eutrofizáció) lecsapolás (lefolyási küszöb átvágása) ritkább Mind lehet természetes folyamat is, de az ember általában meggyorsítja
Az eutrofizáció A biológiai aktivitás és a vízminőség kölcsönhatása: oxigén- és tápanyagellátottság, hőmérséklet, ph Harmonikus tavak: oligotróf tavak: kevés tápanyag, sok oxigén átlátszó eutróf tavak: természetes fejlődés következő lépcsője, felfutó szervesanyag-termelés, de romló oxigénellátottság (főleg nyáron) Diszharmonikus tavak: kevés oxigén, kevés élőlény, megcsappant szervesanyag-termelés, alacsony ph, vastag tőzegsár
Organikus fenéküledékek jüttja: oligotróf tavakban aerob körülmények között (planktonból) dy: eutróf tavak még bomló üledéke szapropél: anaerob viszonyok között rothadó üledék tızeg, kotu: kevés oxigén jelenlétében partközeli növényzet humifikálódása forrás: Borsy, 1993
A tópusztulás fázisai Fertı: a tó olyan sekéllyé válik, hogy a vízi növényzet már mindenhol képes megtelepedni Mocsár: a nyílt vízfelszín foltokra tagolódik Láp: csak itt-ott csillog víz Láprét: teljes növényborítottság, elıbb-utóbb az erdı is megjelenik A mocsár- és lápállapot nem feltétlenül tóból jön létre! elsıdleges mocsarak, lápok: pl. magas talajvízszint, feláramlási területek, humid klíma speciális típus: tızegmohaláp (Sphagnum, 10X)
Wetland fogalma vizenyıs terület vizes élıhely, függetlenül a természetes vagy antropogén eredettıl, a víz sótartalmától, a vízborítás állandóságától természetvédelmi jelentıségük óriási (biodiverzitás, vándormadarak, stb.) az 1971-es Ramsari Egyezmény védelme alá tartoznak, Magyarország 1979-ben csatlakozott