Rosta Gábor versei
2 Rosta Gábor:
versei Tartalomjegyzék ELŐSZÓ... 5 VERSEK KELETKEZÉSI IDEJE... 7 TERMÉSZETVERSEK... 9 VERSEKKEL A VILÁG KÖRÜL... 11 A TRÓPUSI ÉGHAJLATI ÖVEZET... 13 Az esőerdő... 14 A szavanna... 15 A sivatag... 16 A MÉRSÉKELT ÉGHAJLATI ÖVEZET... 19 A mediterrán területek... 20 A FÜVES PUSZTA... 21 A LOMBHULLATÓ ERDŐ... 22 A TAJGA... 23 A HIDEG ÉGHAJLATI ÖVEZET... 25 A tundra... 26 A SARKVIDÉK... 27 AZ ÉGHAJLATI ÖVEZETTŐL NEM FÜGGŐ ÉGHAJLATOK... 29 A magashegységek... 30 Az óceánok és a tengerek... 31 EGYÉB... 33 MÉG SÜT A NAP... 34 BALLAGOK HAZAFELÉ... 35 TAVASZ... 36 ÉLETRŐL, VAGY ANNAK EGY ESEMÉNYÉRŐL SZÓLÓ VERSEK... 39 SZÜLINAPRA... 40 AZ ÉLET... 41 A TÁNC... 42 JANKÓ VADÁSZNI INDULT... 43 ANYÁK NAPJÁRA... 44 KARÁCSONY... 45 ÚJRA SZÜLETÉSNAPRA... 46 BARÁTSÁG... 47 ESZPERENTE MESÉM... 48 MIKULÁSI AJÁNDÉKOZÁSRA... 49 JÓ ÉJT!... 50 3
4 Rosta Gábor:
versei Előszó Ezeket a verseket fiam, Gábor írta. Úgy gondolom, hogy megpróbálta írásaiban mindenkivel megismertetni a földünk különböző területein élő állatok, növények milyenségét. Természetversei fiatal kora ellenére nagyon érthetőek és különösen színesen ábrázolja az éppen bemutatott tájat. Vannak más témájú versei is, ezek az életről, vagy annak egy eseményéről szólnak. Remélem, hogy ezt a kedves tudományt tovább folytatja és mindig komolyabb és mélyrehatóbb verseket fog írni, ezzel nagy örömet szerezve szüleinek, ismerőseinek és minden olyan embernek, akit érdekelnek korunk fiatal írói. Sok sikert kívánok: Édesanyád 5
6 Rosta Gábor:
versei Versek keletkezési ideje Természetversek Versekkel a világ körül: A trópusi éghajlati övezet... 2014. április 11. Az esőerdő... 2012. október A szavanna... 2012. október A sivatag... 2014. április 1. A mérsékelt éghajlati övezet... 2014. április 11. A mediterrán területek... 2014. április 3. A füves puszta... 2014. április 9. A lombhullató erdő... 2014. április 11 és 23 között A tajga... 2014. április 24. A hideg éghajlati övezet... 2014. április 11. A tundra... 2014. április 25. A sarkvidék... 2014. április 25. A magashegységek... 2014. április 27. Az óceánok és a tengerek... 2014. május 2. Egyéb Még süt a nap... 2014. február 11. Ballagok hazafelé... 2014. február Tavasz... 2014. március utolsó hete Életről, vagy annak egy eseményéről szóló versek Szülinapra... 2011. április 13. Az élet... 2012. július A tánc... 2013. február 10. Jankó vadászni indult... 2013. február-március Anyák napjára... 2014. április 29. Karácsony... 2014. december Újra születésnapra... 2015. április 12. Barátság... 2015. november 17. Eszperente mesém... 2015. november 18. Mikulási ajándékozásra... 2015. december 1. Jó éjt!... 2015. december 10. 7
8 Rosta Gábor:
versei Természetversek 9
10 Rosta Gábor:
versei Versekkel a világ körül 11
12 Rosta Gábor:
versei A trópusi éghajlati övezet A térítők között nagy a meleg, A csapadék majdnem mindenhol, annál kevesebb. Három éghajlat van erre, Lássuk csak merre! 13
Rosta Gábor: Az esőerdő Az esőerdőben van rengeteg fajta fa, Erős, vastag liánok csavarodnak rajta. Kapaszkodik a fán örökké fölfelé, Növekedik a napfényes ég felé. Más fajta növények is éldegélnek rajta, Orchidea a tápanyagját szívogatja. Léggyökerével kevés vizet szív, Az Orchidea életéért vív. Lakik még a magas, lombos fákon, Sokféle madárcsalád az ágon. Színes kolibri madárkák, A virágport szívogatják. Az arapapagáj a fák jó tornásza, Lábaikkal kapaszkodnak minden ágra. Étlapjukon sok gyümölcs és mag van, Tarka, színes tolluk, s fejdíszük van. Jaguárok félhomályban élnek alatta, Az anakonda nappal csavarodik rajta. Barna színű bőgőmajom a lomb lakója, Közönséges madárpók hálóját javítja. 14
versei A szavanna A ráktérítő, baktérítő fele, Itt van a szavanna örökös helye. Növényzete nagyon változatos, Több fajta szavanna általános. Kettő évszak van mindig emitt, Eső, szárazság uralkodik itt. Fás, füves szavannán sok az eső, Füves szavannán nem elegendő. Vastag a törzse, magányos fa, Nem más, mint a majomkenyérfa. A szárazságot nagyon bírja, Ágait vízszintesen tartja. A zebrák nagyon bámulatosak, Társasan legelésző rokon lovak. Páratlan ujjú, patás alkat, Az éberségük sosem lankad. Az állatok királya, az oroszlán ragadozó, A nílusi krokodil melegebb folyó-lakó. A csimpánzok majdnem olyanok, mint az ember, Minden antilop a zebrával együtt legel. 15
Rosta Gábor: A sivatag Ráktérítő, baktérítő mentén, Nem sok állat él. Mert itt van a sivatag, A szárazság nagyon nagy. Az óriáskaktusznak itt a helye, Szárazság ellen van fegyvere, Sok vizet tárol a szárában, Így él élete minden napjában. A teve a sivatag hajója, Mivel a homokvihart jól bírja, Szemeit, orrát becsukja, A homok útja elzárva. Nem süllyed el a homokban, A megoldás ott van a lábában, Nagy lábain eloszlik a súlya, Púpjában vízét elraktározza. A sivatagi róka itt él, Vele a sivatagi ugróegér megfér. A sivatagban oázis is lehet, Tava partján megpihenhetek. 16
versei 17
18 Rosta Gábor:
versei A mérsékelt éghajlati övezet A térítőktől a sarkok irányában, Csökken a hőmérséklet a napsütéses idő irányában. Négy éghajlat van erre, Lássuk csak merre! 19
Rosta Gábor: A mediterrán területek Elhagyva a sivatagot, Elérve a tengerpartot, A Földközi-tenger partján: Itt van a mediterrán nyár. Kevés az eső nyáron, Mégis sok növény van e tájon. Ellenben esős a tél, A paratölgy itt él. A növények alkalmazkodtak, Keveset párologtatnak. A talaj a fakivágások miatt lepusztult, A helyén macchia növekedésnek indult. A kaméleonnak ez a táj a hazája, Máshol ne keresd! Hiába. Rejtő színével beolvad a környezetbe, Semmi más csak rovar az eledele. 20
versei A füves puszta Nagy a szárazság a pusztán, Nem esett régóta már. Hideg van télen, Kevés állat él e vidéken. Lehet préri vagy pampa, Vagyis amerikai füves puszta. Magyarországon is találunk e táj párját, Nézd az Alföld pár táját. Fűfélék ez éghajlat urai, Sok állatnak friss táplálékai. Termesztenek itt sok gabonát, Megtalálod e tájon az árpát. Egerészölyvnek ez a lakhelye, Fürge gyík, vakond az eledele. Vakond eszik lárvát, Fürge gyík pedig sáskát. 21
Rosta Gábor: A lombhullató erdő A csapadék eloszlása itt egyenletes, Minden hónap egy kicsit vizes. Nincsen nagy forróság, De kellemes az időjárás. A fák ősszel a leveleket lehullatják, A nyarat így siratják. Tavasszal virágba borulnak, Új életre támadnak. Az erdők 5 szintre tagozódnak, Így több élőhelyet alkotnak: A lombkoronaszint a fák lombja, Füles bagoly is a lakója. A cserjeszint ritka bokrai között A keresztes pók egy rovarlárvát megkötözött. A gyepszinten kevesebb a fény, Éti csiga, vöröshangya itt megél. A mohaszinten sok a gomba, És itt van nagyon sok rovar otthona. A talajszinten élnek a rovarlárvák, És a gyökerekkel együtt élő gombák. 22
versei A tajga A tél hosszú, s hideg a tajgán, Kevés csapadék esik ez idő tájt. Viszont meleg a nyár, Több eső esik ilyenkor már. A téli hideg, nyári meleg miatt, A hő ingás nagyon nagy. A tajga fenyőőserdő, Nyírfa tarkítja az erdőt. Leggyakoribb a lucfenyő, Szinte ebből áll az erdő. Hosszúak a tobozai, Nyitvatermők a virágai. A siketfajd tápláléka a fenyő tűlevele, A fajdoknak rovarokkal tarkítva az eledele. Tyúk nagyságú és tömzsi, Rövidek és hosszúak a lábai. A hiúz erőteljes és fürge, Szőrpamaccsal díszeleg a füle. Egy állat sincs tőle biztonságban, Ha kell fákról ugrik áldozatára. 23
24 Rosta Gábor:
versei A hideg éghajlati övezet A sarkoknál nagy a hideg, Nem tudsz ott inni egy pohár vizet. Kettő éghajlat van erre, Lássuk csak merre! 25
Rosta Gábor: A tundra A tundra hideg, s fagyos, Nem találsz itt sok állatot. Nagyon kevés a tundrán a növény, De moha és zuzmó itt megél. A száraz részeket szereti a moha, A nedves részek a zuzmók otthona. A zuzmó nem csak egy növény, Gomba és moszat együtt él. A rénszarvasnak ez az otthona, Neki rénszarvaszuzmó a vacsora. Hasonlít az őzéhez a teste, Csak vastagabb a szőrzete. 26
versei A sarkvidék A sarkvidék a leghidegebb táj, Itt sosincsen nyár. Néhány emlős itt él, Moszaton egy darabig elél. A jegesmedvének ez a hazája, Lehet rénszarvas a vacsorája. Téli álmot nem alszik, Így egyfolytában vadászik. 27
28 Rosta Gábor:
versei Az éghajlati övezettől nem függő éghajlatok 29
Rosta Gábor: A magashegységek Magashegység lehet bárhol, Lehet közel és távol. Európában és Ázsiában, Meg persze Amerikában. Európában 500 méterig tölgy él, 1000 méter körül bükk is megél. 2000 méter felett már nincs erdő, Ez alatt él pár törpefenyő. Az erdőhatár felett, Sziklahavasok telepedtek meg. 2700 méter felett húzódik a hóhatár, Ott a hó soha nem olvad el már. A havasi mormota Erős, rövid lábú koma. Üregrendszer az otthona, Havasi növény a vacsora. 30
versei Az óceánok és a tengerek Földünk nagy része víz, Ez számunkra az örök kincs. Itt is élnek növények, állatok, Bemutatom őket, lássátok! Itt élnek a planktonok, Nagyon apró, szemmel alig látható növények, állatok. Ez a helye a szivacsnak, medúzának, Akárcsak a nagytestű cápának. A cápa a meleg vizű tengerek lakója, Nagyon fejlett az úszója. A kék cápának hering a vacsorája, Az óriáscápának pedig plankton az uzsonnája. A hideg tengerek lakója a bálna, Tüdővel lélegzik, nincs gondja másra. Az emlősök osztályába tartozik, Planktonnal vagy némelyik faj apró halakkal táplálkozik. 31
32 Rosta Gábor:
versei Egyéb 33
Rosta Gábor: Még süt a nap Még süt a nap, de már alkonyodik, Mindenkitől a nap búcsúzkodik. Lilák már a felhők, mint az ibolya, Szép csendesen szállnak ide s tova. Sárgállik az ég, Mindjárt itt a sötétség. A nap még mosolygott egyet, Eltűnt ezután, mert már mennie kellett. Sütnie kell még messze, máshol, De ígérte, hogy nem lesz sokáig távol. Kigyulladt mellettem egy utcai lámpa, Mint aki csendes naplementét várta. Itt van már az este. Mindenki elfelejtette, Azt a csillagot, azt a fényt, Mely vándorol az ég tengerén. 34
versei Ballagok hazafelé Ballagok hazafelé, szemembe süt az utolsó fénysugár, Alkonyodik már. Megcsillan a sugár a tornyon, olyannak látszik, mint egy horgony. Pillanatok csak s beköszönt az este, Nő az árnyékom, itt a naplemente. Lilában úsznak a felhők,s már sárgállik az ég, Elköszön a fény. Vége van már e napnak, a felhők is alusznak. És lehet még az égbolton látni, Egy felhőt a naptól elbúcsúzni. 35
Rosta Gábor: Tavasz Én úgy vártam azt az évszakot, Amikor méhek porozzák be a virágot. Nincsen ilyenkor csend, A határ méhek zümmögésétől zeng. Nyílik már az ibolya. Virágja apró, sötétlila, Illatát fújja a szél tova. Itt van a melegebb tavasz, A hóból semmi sem maradt. Én úgy vártam azt az évszakot, Amikor méhek porozzák be a virágot. 36
versei 37
38 Rosta Gábor:
versei Életről, vagy annak egy eseményéről szóló versek 39
Rosta Gábor: Szülinapra Siet a naptár, Halad az idő. Ma 43 éves lettél, Több, mint négy évtizede születtél. Még rengeteg évet élhetsz, Remélem megéled egészségben a 10. évtizedet. Az író leteszi este a tollat, Ezt a verset írta, a Te fiad. 40
versei Az élet Az élet, mint a homokóra, Ezernyi élmény halmozója. Irányítja a végtelen, Pereg benne a végzetem. A homokóra egyszer megfordul, S az életed új eséllyel indul. Éveid száma, annyiszor fordult, S a homok újra-újra elindult. Az élet, mint egy saját könyv, Írója te vagy örökkön. Pecsétje az igaz szíved, Lelke a megírt életed. Ha a könyv betelik, Új élet kezdődik. Éveiddel telik a könyv, Nyolcvannyolc év nyolcvannyolc könyv. Az élet, mint a folyó, Új tájakat elhozó. Hömpölyög a saját útján, S hol fog zuhanni alább? A folyó zuhanása, Éveink gyors múlása. Repkednek az évek, Mulatnak a népek. 41
Rosta Gábor: A tánc Tánc nélkül az élet mit sem ér, Nélküle minden csak szürkeség. Táncolásnál nagyobb öröm nincsen, Ez számomra az én örök kincsem. Táncolni olyan, mint az égen szállni, A szelek szárnyán örökké csak szállni. A tánc teljesen felüdíti a lelket, Újjászülethetsz tánckor lélekben, testben. 42
versei Jankó vadászni indult Réges-régen, erdő mélyen, Élt egy király nagy bőségben. Szerette egyetlen fiát, Ezért vele gyakran vadászni járt. Egyszer aztán a kis királyfi, Apja nélkül ment vadászni. A fiú neve Jankó, Volt egy kutyája: Tacskó. Vasárnap délután indultak el vadászni, Lovon, hátul Ő maga ment, a királyfi. Kutyája mellette szaladgált, Errefele már oly régen járt. Egyszer csak eltévedt a királyfi, Ő egyedül már nem megy vadászni. Kutyája egy bokornál csaholt, Valakit itt biztos megszagolt. "Akárki vagy, gyere elő!" "Kérlek, királyom meg ne lőj!" Előjött egy kisember: "A nevem Tűzmester." "Mit keresel te itt?" "Gombát szedtem emitt, Ez lesz a vacsorám, Gyere velem szaporán. A hídon átérve nagy baj akadt, A hidat tartó kötél elszakadt. "Jaj, mi lesz most velem?" "Más út is van, emlékszem." Mentek tovább kanyargós utakon, Útközben átmentek három kispatakon. Kora este elérték Tűzmester házát, Jankó lova már alig emelte lábát. Megláttak egy kis fényt az erdei tisztáson, Megérkeztünk, - mondta Jankó én úgy látom. Tarisznyából a gombát gyorsan elővették, S mindenki jóízűen megette a részét. Vacsora után: Tele hassal sötétben menni, Ma este mégis itt fogunk aludni! Reggel ébredés után elindultak, Merre menjünk, jobb, ha útbaigazítasz. A híd előtt kanyarodj balra, A kastély mögött érsz ki az útra. Elindult hát búcsúzás után Jankó, Mellette szaladgált kiskutyája, Tacskó. Gyorsan mentek a tó mentén, Kanyarodtak jobbra-balra fürgén. Meglátták a kastély magasló tornyát, De jó itthon vagyunk édesapámnál! Gyere el a házamba, Vendégül látlak vacsorára. Messze lakom, által a hegyen, Erdőn, mezőn, túl a ligeten." "Köszönöm a kedvességed, Meg fogom hálálni Néked." "Nem kell semmit meghálálni, Hanem időben el kell indulni." Elindultak Tűzmester háza felé, Nemsokára elértek egy szakadék elé. Egy régi hídnál Tűzmester megállt: "Lassan, a híd több mint száz éve már állt! Így írunk mi országos versíró pályázat 10. helyezettje. 43
Rosta Gábor: Anyák napjára Anya! Neked köszönhetem az életem, Köszönöm, hogy vagy nekem. Köszönöm, hogy felneveltél, Köszönöm, hogy amit nem tudtam, Abban nékem segítettél. Köszönöm, hogy te vagy az Anyukám, Köszöntelek Anyák napján Édesanyám. 44
versei Karácsony Karácsonykor együtt a család, Ünnepel az egész világ. Karácsony a szeretet ünnepe Mikor Jézus leszállt a földre. Isten nekünk adta szeretett fiát, Ezért mi emberek megajándékozzuk egymást. Jobb adni, mint kapni, Az örömöt az arcotokon látni. Karácsonykor együtt a család, Énekel a fák körül az egész világ. 45
Rosta Gábor: Újra születésnapra Már négy éve annak, Hogy első versemet megírva, Köszöntöttelek fel Apám, S mondtam minden jót Mit csak tud a szám! Az idő nem áll meg, S mi együtt öregedtünk veled. Kívánunk még sok-sok Boldog Évet Neked! 46
versei Barátság Még helyette ember mit ér, hogy él? Ez pont segít, bajokban egy társ sokat tesz, többet ér, mint összes nagy kincs, mi véle nincs földön béke. 47
Rosta Gábor: Eszperente mesém Mesélt ez eszperente mesét, regélt egy ember nékem, négyezer év és esett ez véle, elregélte nékem, de én nem regélem néked. 48
versei Mikulási ajándékozásra Kondizni, s erősíteni jár sokat, Ott éri utol hősünket az alkonyat. Siet haza, hol a fúvósban játszik, S hogy jól tudja a zenét, az meg is látszik, Megtelik miatta az egész terem Egyszer én is hallgatni fogom, remélem. Őt az egész városkája szereti, Ha megy az utcán mindenki felismeri. Hősünk vezetékneve pedig Orbán, Tudom ki ő, s remélem te is tudod már. 49
Rosta Gábor: Jó éjt! Elnyomna engem már az álom, Elköszönök inkább barátom, De mint utolsó lendületem: Jó éjszakát kívánok Neked! Őrizzen téged este a hold, Vigyázzon rád, bárhol is alszol. Angyalok is őrzik álmodat, Kívánok velük szép álmokat! 50