i vizsgákhoz A Maastrichti Szerződés (Római Szerződés) Előzmények : 1971 elején a Werner-terv alapján a gazdasági és monetáris unió terve a Bretton Woods-i pénzügyi rendszer összeomlása, az 1973 74. évi olajválság, német és francia érdekek és felfogások közötti koncepcionális ellentétek miatt meghiúsult. Következő lépések : * az Európai Unióról szóló 1983. június 19-i ünnepélyes nyilatkozat, * az Európai Parlamentnek az Európai Unió létrehozásáról szóló, 1984. február 14-i szerződéstervezete, * 1987. július 1-jén hatályba lépett Egységes Európai Okmány. * Európai Tanács az 1988. évi Hannover (bizottság, a gazdasági és monetáris unió lehetséges menetrendjének kidolgozására.) * Európai Tanács 1989. június Madrid (a fenti bizottság jelentésének stratégiaként való elfogadása.) * Európai Tanács 1990. június Dublin (döntés az IGC-ről) (német újraegyesítés, a Közép- és Kelet-Európában történő alapvető fordulatok, az EK-beli tagság iráni fokozott érdeklődést, az EK aggáyai, hogy az esetleges bővítés az integráció mélyülésének rovására történik) A Maastrichti Szerződést két kormányközi konferencia készítette elő: az egyik a gazdasági és monetáris unió (GMU) létrehozásával foglalkozott, az ún. Delors-jelentés alapján a másik a politika unió kérdéseit vizsgálta meg, (Kohl és Mitterrand 1990 áprilisában tett közös kezdeményezése) A két IGC-t : 1990 decemberében 14 15-én nyitották meg Rómában 1
Céljuk : az integráció mélyítését, a gazdasági és monetáris unió megvalósítása Az Európai Unióról szóló Szerződés (Maastrichti Szerződés) 1991. decemberben fogadták el, 1992. február 7-én írták alá és az 1993. november 1. lépett hatályba. Referendumok: Írország, Franciaország, Dánia Az ír referendum nagy, a francia kisebb többséggel fogadta el a Maastrichti Szerződést. A dán referendumon a szerződés először megbukott, majd másodszor az edinburgh-i csúcstalálkozó eredményeire tekintettel elfogadták. Németországban alkotmánymódosítás volt szükséges a szerződés elfogadásához. A szerződés tartalma Preambulum +VII : címben a tartalom + Jegyzőkönyvek és nyilatkozatok Az Európai Unióról szóló szerződéshez 17 jegyzőkönyv, 33 nyilatkozat, valamint az Európai Tanács 1992. december 11 12.-i ülésén, Edinburgh-ban elfogadott részletes elnöki konklúziók tartoznak. Maastrichti Szerződés : A Magas Szerződő Felek a jelen Szerződéssel egymás között Európai Uniót hoznak létre (a továbbiakban "Unió"). Jelen Szerződéssel új szakasz kezdődik abban a folyamatban, amely Európa népei között egyre szorosabb egyesülést hoz létre, ahol a döntéshozatal az állampolgárokhoz a nyilvánosság elvének tiszteletben tartásával és a lehető legközelebbi szinten történik. Az Unió az Európai Közösségeken alapul, amelyet a jelen szerződéssel megalkotott politikákkal és együttműködési formákkal egészítenek ki. Az Unió feladata, hogy következetesen és a szolidaritás talaján kiépítse a tagállamok és népeik kapcsolatát.» 2
«Az "Európai Gazdasági Közösség" kifejezés helyébe az "Európai Közösség" kifejezés lép.» A szerződés három pillért hozott létre : I. Pillér : a korábbi EGK-t létrehozó szerződés, amely kibővült a gazdasági és monetáris unió létrehozásával, további közösségi politikákkal vagy már meglévők megerősítésével (szociálpolitika, szakképzés, ifjúsági politika, kultúra, egészségügy, fogyasztóvédelem, transz-európai hálózatok, iparpolitika, gazdasági és szociális kohézió, kutatás és technológiafejlesztés, környezetvédelem), ill. ezekben való integrációs lépésekkel, valamint egy új integrációs elemmel, az ún. uniós állampolgárság intézményével. (Az ESZAK, illetve az Euratom szerződéseket is módosították; céljuk az intézményi, döntéshozatali elvek egységesítése volt.) II. Pillér : az EU közös kül- és biztonságpolitikájára vonatkozik, amely a szerződésben megjelölt célokat szolgáló közösségi akciókra irányul. III. Pillér. A bel- és igazságügyi együttműködésről szól, pl. a menekültügyi és bevándorlási politikában, a kábítószerek és a terrorizmus elleni harcban való rendőrségi együttműködésről). A szerződés tartalma: A preambulum : az európai integráció új fokra emelése, az integrációs szervek munkájában a hatékonyság és a demokrácia erősítése, a nemzetgazdaságok erősítése és konvergenciájának elérése, az egységes stabil valutát is magában foglaló gazdasági és monetáris unió létrehozása, a belső piac megvalósítása, a gazdasági és szociális kohézió és a környezetvédelem erősítése, - az uniós állampolgárság létrehozása, 3
- közös kül- és biztonságpolitika létrehozása (a későbbiekben közös védelmi politika is), - az állampolgárok szabad mozgása, biztonságuk egyidejű garantálása mellett. A Maastrichti Szerződés VII. címet tartalmaz: I. Közös rendelkezések II. Rendelkezések az EGK módosításáról III. Rendelkezések az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés módosításáról IV. Rendelkezések az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó szerződés módosításáról V. Rendelkezések a közös kül- és biztonságpolitikáról VI. Rendelkezések a bel- és igazságügyi együttműködésről VII. cím: Záró rendelkezések I. Cím: Közös rendelkezések «Az Unió célként tűzi maga elé, hogy:- előmozdítsa a gazdasági és társadalmi fejlődést, a magas szintű foglalkoztatottságot valamint a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődést különösen egy belső határok nélküli térség létrehozásával, a gazdasági és társadalmi kohézió erősítésével, valamint a gazdasági és monetáris unió létrehozása által, amely végül a jelen Szerződés rendelkezéseinek megfelelően közös pénz kialakításával jár; - nemzetközi színtéren megerősítse önazonosságát, különösen a közös kül- és biztonságpolitika megvalósításával, ideértve egy közös védelmi politika fokozatos meghatározását, amely a 17. cikk rendelkezéseinek megfelelően közös védelemhez vezethet, - az uniós állampolgárság létrehozásával erősítse az uniós tagállamok állampolgárai jogainak és érdekeinek védelmét; - fenntartsa és fejlessze az Uniót, mint a szabadság, a biztonság és az igazságosság térségét, ahol a személyek szabad mozgása biztosított, összhangban a 4
külső határok ellenőrzésére, a menedékjogra, a bevándorlásra valamint a bűnelkövetés megelőzésére és leküzdésére vonatkozó megfelelő intézkedésekkel; - teljes egészében fenntartsa és továbbfejlessze az acquis communautaire-t azzal a céllal, hogy megvizsgálja, milyen mértékben kellene módosítani a jelen Szerződés által létrehozott politikákat és együttműködési formákat a közösségi mechanizmusok és intézmények hatékonyságának biztosítása érdekében. Az Unió célkitűzéseit a jelen Szerződés rendelkezéseinek megfelelően kell elérni, az itt meghatározott feltételek és időrend szerint, tiszteletben tartva a szubszidiaritás alapelvét, az Európai Közösség Alapító Szerződésének 5. cikke által meghatározott értelemben. «(2.cikk.) Az uniós állampolgárság : Egy uniós állampolgárság kerül kialakításra. Az Unió állampolgára minden olyan személy, aki egy tagállam állampolgára. Az uniós állampolgárság kiegészíti a tagállami állampolgárságot, és nem helyettesíti azt. (2) Az Unió állampolgárait a jelen Szerződés által meghatározott jogok illetik meg, és kötelezettségek terhelik. (1) Az Unió minden állampolgárának joga van arra, hogy a tagállamok területén szabadon mozogjon, és ott tartózkodjon 1, a jelen Szerződésben 1 «A Közösségen belül biztosított a munkavállalók szabad mozgása. (2) Ez magában foglalja a tagállamok munkavállalói között az állampolgárságon alapuló mindenfajta hátrányos megkülönböztetés eltörlését a foglalkoztatás, a bérezés és más munkafeltételek tekintetében. (3) A szabad mozgás magában foglalja azt a jogot, hogy a munkavállaló a közrend, a közbiztonság és a közegészség által indokolt korlátozások fenntartásával: a) a tényleges állásajánlatokra jelentkezzen, b) ebből a célból a tagállamok területén szabadon mozogjon, c) valamely tagállam területén tartózkodhasson abból a célból, hogy ott munkát végezzen az adott tagállam állampolgárainak foglalkoztatására vonatkozó törvényeknek, rendeleteknek és közigazgatási előírásoknak megfelelően, d) a foglalkoztatás megszűnését követően, annak a tagállamnak a területén maradjon, ahol foglalkoztatták, a Bizottság végrehajtási rendeletében meghatározott feltételek szerint. (4) A jelen cikk rendelkezései a közigazgatásban való foglalkoztatásra nem alkalmazhatók.» «Az alábbi rendelkezéseknek megfelelően minden olyan korlátozás tilos, amely egy tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén való letelepedésére vonatkozik. Ez a tilalom kiterjed azon korlátozásokra is, amelyek valamely tagállamnak egy másik tagállam területén letelepedett állampolgára által alapított képviselet, fióktelep vagy leányvállalat létrehozására vonatkoznak. A letelepedési szabadság magában foglalja a vállalkozói tevékenység megkezdését és gyakorlását, valamint vállalatok, különösen a 48. cikk (2) bekezdése szerinti társaságok alapítását és irányítását, az alapítás helyén a saját 5
meghatározott korlátozások és feltételek, valamint az azok végrehajtására hozott rendelkezések fenntartásával. (2) A Tanács - kivéve, ha a jelen Szerződés másképpen nem rendelkezik - a 251. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően rendelkezéseket fogadhat el az (1) bekezdésben előírt jogok gyakorlásának megkönnyítésére. A Tanács az egész eljárás folyamán egyhangúsággal határoz. (1) Az Unió minden állampolgárának, aki egy olyan tagállamban rendelkezik lakóhellyel, amelynek nem állampolgára, joga van arra, hogy szavazzon és jelöltesse magát a helyhatósági választásokon abban a tagállamban, amelyben lakóhellyel rendelkezik, ugyanolyan feltételek mellett, mint ezen állam állampolgárai. E jog a Tanács által - a Bizottság javaslatára és az Európai Parlamenttel való konzultáció után - egyhangúsággal meghozott eljárási szabályok fenntartásával gyakorolható. Ezen eljárási szabályoktól el lehet térni, ha ezt egy tagállam sajátos problémái indokolják. (2) A 190. cikk (4) bekezdés rendelkezései, valamint az azok végrehajtására hozott rendelkezések sérelme nélkül, az Unió minden állampolgárának, aki egy olyan tagállamban rendelkezik lakóhellyel, amelynek nem állampolgára, joga van arra, hogy abban a tagállamban, amelyben tartózkodik, szavazzon és jelöltesse magát az Európai Parlament választásain ugyanazon feltételek mellett, mint ezen állam állampolgárai. E jog a Tanács által - a Bizottság javaslatára és az Európai Parlamenttel való konzultáció után - egyhangúsággal meghozott eljárási szabályok fenntartásával gyakorolható. Ezen eljárási szabályoktól el lehet térni, ha ezt egy tagállam sajátos problémái indokolják. Olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgársága szerinti tagállam nincs képviselve, az Unió minden állampolgára ugyanolyan feltételek mellett jogosult bármelyik tagállam diplomáciai és konzuli hatóságainak védelmére, mint állampolgárokra vonatkozó jogszabályokban meghatározott feltételek között, a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseinek fenntartásával. 6
ezen állam állampolgárai. A tagállamok megalkotják egymás között a szükséges szabályokat, és megkezdik e védelem biztosítása érdekében megkívánt nemzetközi tárgyalásokat. Az Unió minden állampolgárának joga van a 194. cikk rendelkezéseinek megfelelően petíciót intézni az Európai Parlamenthez. Az Unió minden állampolgára az állampolgári jogok biztosához fordulhat, amelyet a 195. cikk rendelkezéseinek megfelelően intézményesítenek. Az Unió minden állampolgárának joga van a jelen cikkben, vagy a 7. cikkben felsorolt bármely intézménynek, vagy szervnek a 314. cikkben említett nyelvek egyikén írni, és ugyanazon a nyelven választ kapni. A Bizottság minden harmadik évben jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak jelen rész rendelkezéseinek végrehajtásáról. Ez a jelentés figyelembe veszi az Unió fejlődését. Ennek alapján és a jelen Szerződés egyéb rendelkezéseinek fenntartásával, a Tanács - a Bizottság javaslatára és az Európai Parlamenttel való konzultáció után - egyhangúsággal rendelkezéseket hozhat, amelyek a jelen részben meghatározott jogok erősítésére és kiegészítésére irányulnak, és amelyeket a tagállamoknak alkotmányjogi előírásaiknak megfelelő elfogadásra javasol Az Európai Tanács: 1960-as évek vége óta rendszeresen ülésezik. «Az Európai Tanács biztosítja az Unió fejlődéséhez szükséges ösztönző erőt, és meghatározza ennek általános politikai irányvonalát. Az Európai Tanács a tagállamok állam- vagy kormányfőiből, valamint a Bizottság elnökéből áll. Munkájukban a tagállamok külügyminiszterei és a Bizottság egy tagja segíti őket. Az Európai Tanács legalább évente kétszer összeül azon tagállam állam- vagy kormányfőjének elnökletével, amely a Tanács elnöki tisztét betölti. 7
Az Európai Tanács minden ülését követően jelentést, valamint évi írásos jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek az Unió által megvalósított fejlődésről.» Az Európai Tanács gyakorlatilag az Unió legfőbb döntéshozó szerve, de jogilag nincs beillesztve a döntéshozatali struktúrába. II. cím: Rendelkezések az EGK-t létrehozó szerződés módosításáról a gazdasági és monetáris unió második és harmadik szakaszának jellemzői és feltételei a GMU második szakasza 1994. január 1-jén lépett hatályba. Létrejött az Európai Monetáris Intézet, amelynek feladata volt, hogy javaslatot dolgozzon ki az Európai Központi Bankok Rendszerének a GMU harmadik szakaszában való működésére, és erről készítsen előterjesztést az Európai Központi Bank 2 felállításakor. A szerződés előirányozta, hogy a nemzeti központi bankok 1997. január 1.- ig a kormányoktól függetlenné válnak. A valuták árfolyamát visszafordíthatatlanul az ECU-kosár szerint határozzák meg. A GMU harmadik szakaszára való áttérés feltételeit a szerződés 109/j. cikke jelöli meg, és 5. és 6. jegyzőkönyve konkretizálja, pontos konvergencia kritériumokat határozva meg. Maastrichti konvergencia kritériumok A költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át, az államadósság, pedig a GDP 60%-át. Árstabilitásnak kell érvényesülnie olyan módon, hogy a vizsgálatot megelőző évben az adott ország inflációs rátája legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg annak vagy annak a legfeljebb három országnak az inflációs rátáját, 2 Az Európai Központi Bank politikailag kormányoktól és társadalmi szervezetektől független, hattagú igazgatóságát nyolc évre választják,. Az eurótérség kibővítése után rotációs rendszert fognak alkalmazni. Nem minden jegybankelnöknek lesz állandó szavazati joga az EKB Kormányzó Tanácsában (2003. február.) 8
amely vagy amelyek az árstabilitás tekintetében a legjobbak (fogyasztói árindexek alapján mérve az inflációt). Az adott országban az árfolyam-ingadozás az Európai Monetáris Rendszer (EMS) által előírt sávok között maradjon a vizsgálatot megelőző legalább két évben, bilaterális árfolyamát pedig nem értékelhetik le az említett időszakban. A hosszú lejáratú hitelek átlagos kamatlába nem haladhatja meg 2 százalékpontnál többel a vizsgálatot megelőző egy évben annak vagy annak a legfeljebb három tagállamnak a mutatóját, amelyek az árstabilitásban a legjobb eredményt érték el. A Maastrichti Szerződés részletesen tartalmazta a felkészülés teendőit a Közösség intézményei és a tagállamok részére egyaránt. A Tanácsnak ellenőriznie kell a kritériumok teljesítését : A tagállamok konvergencia-terveket terjesztenek a Tanács elé. A szerződés lehetőséget ad a szankcionálásra, ha a tagországok nem teljesítik az elfogadott előirányzatot a költségvetési hiány csökkentésére. A szerződés előirányozta, hogy ha 1997 végéig nem döntenek a harmadik szakaszra való áttérés időpontjáról, akkor az 1999. január 1-jén megkezdődik, és az Európai Tanácsnak megfelelő összetételű tanácsnak kell 1998. július 1-jéig döntenie arról, hogy mely tagállamok vesznek ebben részt. A kimaradó tagállamokra kivételes szabályozást alkalmaznak! Legalább kétévente, de egy derogációval (kivételes szabályozással) rendelkező tagállam kérésére a Tanács ennél gyakrabban is felülvizsgálja a kritériumok teljesülését, és pozitív döntés esetén a tagállam csatlakozik a GMU harmadik szakaszához, átvéve az addigi «acquis communautaire». A politikái kibővültek: *kulturális politikával, * az egészségüggyel, *a fogyasztóvédelemmel, *a transz-európai hálózatok létrehozásával és fejlesztésével, *az iparpolitikával, * az általános és szakmai képzéssel, * az ifjúságpolitikával, * a kutatás és a technológiai fejlesztés terén való belső együttműködéssel. 9
A szerződés megerősítette a gazdasági és szociális kohéziót. Létre hozta az ún. Kohéziós Alapot : a környezetvédelem, valamint a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére, a transz-európai hálózatok létrehozására. Az alapból való részesedést két feltételhez kötötte: az adott ország mutatója kevesebb legyen, mint a közösségi átlagos egy főre jutó GNP 90%-a (vásárlóerő-paritáson számítva), rendelkezzék a gazdasági konvergencia teljesítését eredményező programmal, a szerződés 104.c cikkének megfelelően. (Fő haszonélvezői : Spanyolország, Portugália, Írország és Görögország) Intézményi változások : Régiók Bizottsága (tanácsadó segédszervezet) A Maastrichti Szerződés értelmében, az Európai Parlament szerepe a döntéshozatali folyamatban megerősödött. Döntéshozatal A Római Szerződésben az EP szerepe a döntéshozatalban az ún. konzultációs mechanizmuson keresztül érvényesült. (A Parlament véleményét a Tanács meghallgatja, de a döntésében nem köteles figyelembe venni.) Eredetileg egy kivétel volt: a Közösségek zárszámadásának jóváhagyása, amely teljességgel a Parlament hatáskörébe tartozik.) Az Egységes Európai Okmány bevezette az ún. együttműködési eljárást a Parlament meghatározott időtartamon belül javasolhat módosítást a végső fázisban, az esetek többségében, a Tanács minősített többséggel dönt). Az Egységes Okmány új eljárásként meghatározott esetekben a Tanács döntésének előfeltételeként előírta az EP egyetértését. A Maastrichti Szerződés bevezette az Európai Parlament és a Tanács közös döntéshozatali eljárását /codecision/ pl. a dolgozók szabad áramlása, a letelepedési jog és a szolgáltatások egyes kérdései terén, a nem gazdasági 10
természetű új politikák körében, valamint az ún. információs döntéshozatali mechanizmustis beiktatta a meglévő eljárások közé (meghatározott esetekben atanács döntése előtt a Parlamentet tájékoztatni kell). Együttdöntési eljárás : «Amikor a jelen Szerződés egy aktus elfogadásához a jelen cikkre hivatkozik, a következő eljárás alkalmazandó. (2) A Bizottság javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Tanács - az Európai Parlament állásfoglalása után - minősített többséggel: - meghozhatja az így módosított jogi aktust, ha az Európai Parlament véleményében foglalt minden módosítást jóváhagy; - a javasolt jogi aktust hozza meg, ha az Európai Parlament egyetlen módosítást sem javasol; - egyéb esetekben, közös álláspontot határoz meg és azt átadja az Európai Parlamentnek. A Tanács részletesen tájékoztatja az Európai Parlamentet azokról az indokokról, amelyek alapján meghozta a közös álláspontot. A Bizottság álláspontjáról részletesen tájékoztatja az Európai Parlamentet. Ha az Európai Parlament az átadástól számított három hónapon belül: a) jóváhagyja a közös álláspontot vagy nem nyilatkozik, ezen közös álláspontnak megfelelően tekintendő elfogadottnak, b) tagjainak abszolút többségével elveti a közös álláspontot, a javasolt jogi aktus elutasítottnak tekintendő, c) tagjainak abszolút többségével javasolja a közös álláspont módosítását, az így módosított szöveget átadja a Tanácsnak és a Bizottságnak, mely szervek véleményt bocsátanak ki ezen módosításokról. (3) Ha az Európai Parlament módosításainak átvételétől számított három hónapon belül a Tanács minősített többséggel az összes módosítást jóváhagyja, az érintett aktus az így módosított közös álláspont formájában elfogadottnak 11
tekintendő, mindazonáltal a Tanács egyhangúsággal dönt azokról a módosításokról, amelyeket a Bizottság nem támogatott. Ha a Tanács nem hagyja jóvá az összes módosítást, a Tanács elnöke az Európai Parlament elnökével egyetértésben hat-hetes határidőn belül összehívja az Egyeztető Bizottságot. (4) A Tanács tagjaiból vagy azok képviselőiből és az Európai Parlament azonos számú képviselőjéből álló Egyeztető Bizottság feladata, hogy a Tanács tagjainak vagy azok képviselőinek minősített többségével és az Európai Parlament képviselőinek többségével egy közös tervezetre vonatkozóan egyetértésre jusson. A Bizottság részt vesz az Egyeztető Bizottság munkájában és megtesz minden szükséges kezdeményezést az Európai Parlament és a Tanács álláspontjának egyeztetése érdekében. Feladata teljesítése érdekében, az Egyeztető Bizottság a közös álláspontot az Európai Parlament által javasolt módosítások alapján vizsgálja meg. (5) Ha az összehívást követő hat héten belül az Egyeztető Bizottság egy közös tervezetet hagy jóvá, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e jóváhagyástól számított hat hét áll rendelkezésére, hogy - az Európai Parlament esetében a leadott szavazatok abszolút többségével, a Tanács esetében minősített többséggel - a közös tervezetnek megfelelően elfogadja a kérdéses jogi aktust. Ha az előírt határidőn belül a két intézmény egyike vagy másika azt nem hagyja jóvá, az aktus elutasítottnak tekintendő. (6) Amennyiben az Egyeztető Bizottság nem hagy jóvá egy közös tervezetet, a javasolt jogi aktus elutasítottnak tekintendő. (7) A jelen cikkben megszabott három hónapos és hathetes határidők, az Európai Parlament vagy a Tanács javaslatára legfeljebb egy hónappal, illetve két héttel meghosszabbíthatók.» 12
Együttműködési eljárás: «Ha a jelen Szerződés egy aktus elfogadásához a jelen cikkre hivatkozik, akkor a következő eljárás alkalmazandó: a) a Tanács - a Bizottság javaslatára és az Európai Parlament véleménye után - minősített többséggel közös álláspontot fogad el b) a Tanács átadja közös álláspontját az Európai Parlamentnek. A Tanács és a Bizottság részletesen tájékoztatja az Európai Parlamentet azokról az indokokról, amelyek a Tanács közös álláspontjának, valamint a Bizottság álláspontjának elfogadásához vezettek. Ha az Európai Parlament a közös álláspontot annak átadásától számított három hónapon belül jóváhagyja vagy ezen határidőn belül nem nyilatkozik, a Tanács az érintett aktust a közös álláspontnak megfelelően véglegesen elfogadja c) az Európai Parlament a b) pontban előírt három hónapos határidőn belül tagjainak abszolút többségével javasolhatja a Tanács közös álláspontjának módosítását. Ugyanilyen többséggel az Európai Parlament elutasíthatja a Tanács közös álláspontját. Az eljárás eredményét átadják a Tanácsnak és a Bizottságnak. Ha az Európai Parlament elutasította a Tanács közös álláspontját, a Tanács a második olvasatban csak egyhangúsággal dönthet; d) a Bizottság egy hónapos határidőn belül - az Európai Parlament által javasolt módosítások figyelembevételével - felülvizsgálja azt a javaslatot, amely alapján a Tanács közös álláspontját kialakította. A Bizottság felülvizsgált javaslatával egy időben átadja a Tanácsnak az Európai Parlament általa el nem fogadott módosításait, azokról egyben véleményt nyilvánítva. A Tanács ezeket a módosításokat egyhangúsággal fogadhatja el; e) a Tanács a Bizottság felülvizsgált javaslatát minősített többséggel fogadja el. A Tanács a Bizottság felülvizsgált javaslatát csak egyhangúsággal módosíthatja; 13
f) a c), d) és e) pontokban előírt esetekben a Tanács három hónapon belül köteles dönteni. Ha ezen határidőn belül nem születik döntés, a Bizottság javaslata elutasítottnak tekintendő; g) a b) és f) pontokban előírt határidőket a Tanács és az Európai Parlament közös megegyezéssel legfeljebb egy hónappal meghosszabbíthatja;» Külkapcsolatok : «A Közösség egy vagy több állammal vagy nemzetközi szervezettel megállapodásokat köthet, amelyek kölcsönös jogokkal és kötelezettségekkel, közös cselekvésekkel és különleges eljárással járó társulást hoznak létre.» A harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel létrehozandó nemzetközi szerződések kötésének rendje : a közös kereskedelempolitikát érintően a Tanács minősített többségű döntése (113. és 228. cikkek), a társulás létrehozása a Tanács egyhangú határozatával, a Parlament tagjainak abszolút többséggel hozott egyetértő véleménye alapján (238. cikk ), általános felhatalmazás alapján (a 235. cikk) - ha a Közösség tevékenysége szükséges annak érdekében, hogy a Közös Piac keretében egyik célja megvalósuljon, és erre a hatáskör a jelen szerződésben nincs meg - történő nemzetközi kötelezettségvállalásról a Parlamenttel való konzultáció után a Tanács rendelkezik; a szerződéskötéshez egyhangú döntés szükséges. A Közösséget érintő nemzetközi szerződések megkötéséről minden esetben a Tanács dönt. A Parlament egyetértésére, jóváhagyására olyan megállapodásoknál van szükség, amelyek külön intézményi keretet hoznak létre, jelentős pénzügyi hatással járnak a Közösségre nézve, illetve olyan jogi dokumentum megváltoztatását igénylik, 14
amely az Európai Unióról szóló szerződéssel bevezetett ún. közös döntéshozatali eljárással jött létre. Az N cikk : a módosítási eljárás feltételei, valamint előirányozta 1996-ra a szerződés meghatározott céljaival összefüggésben kijelölt «felülvizsgálati» konferencia összehívását. «Minden tagállam kormánya vagy a Bizottság tervezeteket terjeszthet be a Tanácshoz, amelyek az Unió alapító szerződéseinek felülvizsgálatát célozzák. Ha a Tanács - az Európai Parlamenttel és adott esetben a Bizottsággal való konzultáció után kiadott állásfoglalásában - pozitív véleményt bocsát ki a tagállamok kormányainak képviselőiből álló konferencia összehívásához, a Tanács elnöke összehívja a konferenciát a fent említett Szerződésekre vonatkozó módosítások közös egyetértésben történő meghozatala céljából. A monetáris területre vonatkozó intézményi módosítások esetében az Európai Központi Bank Tanácsával szintén konzultálnak. A módosítások azután lépnek hatályba, miután azokat valamennyi tagállam saját alkotmányjogi előírásainak megfelelően ratifikálta.» Szubszidiaritás: A Közösség a jelen Szerződés által ráruházott hatáskörök, és az abban meghatározott célok keretei között jár el. Azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, a Közösség a szubszidiaritás alapelvének megfelelően csak akkor és abban a mértékben avatkozik be, ha a tervezett tevékenység célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért ezek a célkitűzések a tervezett tevékenység nagyságrendje vagy hatásai miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatóak. A Közösség tevékenysége nem léphet túl azon, ami a jelen Szerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges. (arányosság, szükségszerűség, hatékonyság) 15
Közösségi hűség(rsz): A tagállamok minden megfelelő általános és egyedi intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy biztosítsák azon kötelezettségeknek a teljesítését, amelyek a jelen Szerződésből fakadnak, vagy amelyeket közösségi szervek tevékenységei eredményeznek. A tagállamok megkönnyítik a Közösség feladatainak teljesítését. A tagállamok minden olyan intézkedéstől tartózkodnak, amely a jelen Szerződésben előírt célok megvalósítását veszélyeztetheti. Egyenlő elbánás elve(rsz): A jelen Szerződés alkalmazási területein - és az abban foglalt különleges rendelkezéseket fenntartva - tilos az állampolgárságon alapuló bármilyen hátrányos megkülönböztetés. A Tanács a 251. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően szabályokat hozhat az ilyen hátrányos megkülönböztetés megtiltására. A jelen Szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, és azon hatáskörök keretei között, amelyeket jelen Szerződés a Közösségre ruház, a Tanács - a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel való konzultáció után - egyhangúsággal olyan intézkedéseket hozhat, amelyek a nemre, fajra vagy etnikai hovatartozásra, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, korra vagy szexuális irányultságra alapított mindenfajta megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében szükségesek. Jogharmonizáció (RSZ): A Tanács - a Bizottság javaslatára, az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal való konzultáció után - egyhangúsággal irányelveket bocsát ki a tagállamok azon törvényeinek, rendeleteinek és közigazgatási előírásainak 16
közelítésére, amelyek közvetlen hatással vannak a közös piac létrehozására vagy működésére. Az Európai Parlament a Tanáccsal közösen, valamint a Tanács és a Bizottság feladataik ellátása céljából és a jelen Szerződésben meghatározott feltételek mellett rendeleteket és irányelveket adnak ki, határozatokat hoznak és ajánlásokat vagy véleményeket fogalmaznak meg. A rendelet általános hatályú. Minden elemében kötelező és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó. Az irányelv az elérendő célt tekintve valamennyi címzett tagállamot kötelez, de átengedi a nemzeti hatóságoknak a módszerek és az eszközök megválasztásának hatáskörét. A határozat címzettjeire nézve minden elemében kötelező. Az ajánlások és vélemények nem kötelezőek. Az Európai Parlament és a Tanács által közösen elfogadott rendeleteknek, irányelveknek és határozatoknak, valamint a Tanács vagy a Bizottság által elfogadott fenti aktusoknak indokolást kell tartalmazniuk és kötelezően utalniuk kell azokra a javaslatokra vagy véleményekre, amelyeket a jelen Szerződés alapján be kellett szerezni. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállam megszegte a jelen Szerződésből fakadó valamely kötelezettségét, akkor erre vonatkozóan indokolt véleményt bocsát ki, miután ezen állam számára lehetőséget adott arra, hogy megtegye észrevételeit. Ha az érintett állam a Bizottság által megszabott határidőn belül a véleményben foglaltaknak nem tesz eleget, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. Bármely tagállam a Bírósághoz fordulhat, ha úgy ítéli meg, hogy egy másik tagállam megszegte a jelen Szerződésből fakadó valamely kötelezettségét. Mielőtt egy tagállam a jelen Szerződésből fakadó valamely kötelezettség állítólagos megszegéséért egy másik tagállam ellen keresetet indítana, a Bizottsághoz kell fordulnia. 17
A Bizottság indokolt véleményt bocsát ki, miután az érdekelt államok számára lehetőséget adott az írásbeli és szóbeli észrevételeik megtételére, kontradiktórius eljárás keretében. Ha a Bizottság - a kérelemtől számított három hónapon belül - nem bocsátott ki véleményt, ez nem akadályozza meg azt, hogy az ügyben a Bírósághoz forduljanak. (1) Ha a Bíróság megállapítja, hogy egy tagállam megszegte a jelen Szerződésből fakadó valamely kötelezettségét, akkor ez az állam köteles a Bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket megtenni. (2) Ha a Bizottság úgy véli, hogy az érintett tagállam nem hozta meg ezeket az intézkedéseket, akkor - miután lehetőséget adott az állam számára észrevételei megtételére - indokolt véleményt bocsát ki, amelyben megjelöli azokat a pontokat, amelyekben az érintett tagállam nem tett eleget a Bíróság ítéletének. Ha az érintett tagállam a Bizottság által megszabott határidőn belül nem hozta meg a Bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. A Bizottság megjelöli, hogy a tagállam részéről milyen összegű pénzbírság vagy átalányösszeg megfizetését tartaná a körülményekhez képest szükségesnek. Ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy az érintett tagállam nem hajtotta végre az ítéletét, úgy pénzbírság vagy meghatározott átalányösszeg fizetését szabhatja ki a tagállamra.(ez az eljárás nem érinti a 227. cikket.) A jelen Szerződés rendelkezései értelmében, az Európai Parlament és a Tanács által együttesen, valamint a Tanács által meghozott rendeletek korlátlan bírói hatáskörrel ruházhatják fel a Bíróságot az ezekben a rendeletekben meghatározott szankciókat illetően.» A Közösség jogképessége (RSZ): A Közösség valamennyi tagállamban rendelkezik azzal a legszélesebb jogképességgel, amellyel a jogi személyek az adott tagállam jogszabályai szerint 18
rendelkezhetnek így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és elidegeníthet, bíróság előtt felléphet. Ilyen esetekben a Közösséget a Bizottság képviseli 177.(RSZ)/234. cikk/ A Bíróság előzetes döntést hozhat: a) a jelen Szerződés értelmezéséről, b) a Közösség intézményei és az EKB által hozott aktusok érvényességéről és értelmezéséről, c) a Tanács által létrehozott szervek alapszabályainak értelmezéséről, ha ezek az alapszabályok így rendelkeznek. Ha ilyen kérdés merül föl egy tagállami bírósági szerve előtt folyó ügyben, és ha ez a bíróság úgy véli, hogy ítélete meghozatalához e kérdésben való döntésre van szükség, akkor ezt a kérdést a Bíróság elé terjesztheti döntéshozatal céljából. Ha egy ilyen kérdés olyan nemzeti bírói szerv előtt folyó eljárás során merül fel, amelynek döntése ellen nincs helye belső jogorvoslatnak, akkor ez a bírói szerv köteles a Bírósághoz fordulni. Amszterdami Szerződés erre vonatkozó részei:/ A büntetőügyekben való rendőrségi és igazságügyi együttműködésről szóló rendelkezések/ (1) Az Európai Közösségek Bíróságának - a jelen cikkben foglalt feltételek keretei között - hatáskörébe tartozik olyan előzetes döntések meghozatala, amelyek a kerethatározatok és határozatok érvényességére és értelmezésére, a jelen cikk értelmében megalkotott egyezmények értelmezésére, valamint az azok végrehajtásáról rendelkező intézkedések érvényességére és értelmezésére vonatkoznak. (2) Az Amszterdami Szerződés aláírásakor vagy azt követően bármikor egy erre vonatkozó nyilatkozattal bármely tagállam elfogadhatja a Bíróság - (1) bekezdésben meghatározott feltételek melletti - előzetes döntéshozatali hatáskörét. (3) A (2) bekezdés értelmében nyilatkozatot tevő tagállam megjelöli, hogy: 19
a) vagy államának minden olyan bírósága, melynek döntései ellen nincs helye belső jogorvoslatnak, egy előtte folyamatban levő és az (1) bekezdésben felsorolt valamely aktus érvényességét vagy értelmezését érintő ügyben felmerült kérdésben kérheti a Bíróság előzetes döntését, amennyiben úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához e kérdés eldöntése szükséges. b) vagy államának minden bírósága egy előtte folyamatban levő és az (1) bekezdésben felsorolt valamely aktus érvényességét vagy értelmezését érintő ügyben felmerült kérdésben kérheti a Bíróság előzetes döntését, amennyiben úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához e kérdés eldöntése szükséges. (4) Minden tagállam - függetlenül attól, hogy a (2) bekezdés értelmében tett-e nyilatkozatot vagy sem - jogosult az esetre vonatkozó nyilatkozatok és írásbeli észrevételek Bíróság elé terjesztésére azokban az ügyekben, amelyekben az az (1) bekezdés értelmében jár el. (5) A Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel annak vizsgálatára, hogy egy tagállam rendőrsége vagy egyéb rendfenntartó szerve által végzett tevékenységek érvényesek vagy arányosak-e, sem arra, hogy a tagállamoknak a közrend fenntartására és a belső biztonság védelmére vonatkozó kötelezettségei gyakorlásáról döntsön. (6) A Bíróság hatáskörébe tartozik a kerethatározatok és határozatok jogszerűségének ellenőrzése, amikor egy tagállam vagy a Bizottság keresetet nyújt be hatáskör hiánya, lényeges eljárási követelmény megsértése, a jelen Szerződés vagy annak alkalmazására vonatkozó bármely jogszabály megsértése, illetve a hatáskörrel való visszaélés alapján. A jelen bekezdésben előírt eljárásokat az intézkedés közzétételét követő két hónapon belül kell megindítani. (7) A Bíróság hatáskörébe tartozik a tagállamok közötti bármilyen, a 34. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott aktusok értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó vita eldöntése, amennyiben a Tanács valamely tagja által történt beterjesztést követő hat hónapon belül egy ilyen vitát a Tanács nem tud eldönteni. 20