Romantikus regények Eloisa James BOLOND SZERELEM General Press Kiadó ALAPÍTVA 1988-BAN
A mű eredeti címe Fool for Love Copyright 2003 by Eloisa James Hungarian translation Beck Anita GENERAL PRESS KIADÓ Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is. Fordította BECK ANITA Szerkesztette ÁRKOS ESZTER A borítótervet ZELENYIÁNSZKI ZOLTÁN készítette ISSN 1586-6777 ISBN 978 963 643 336 9 Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ 1138 Budapest, Viza utca 9-11. fszt. 2. Telefon: 359-1241, 270-9201 Fax: 359-2026 www.generalpress.hu generalpress@generalpress.hu Felelős kiadó LANTOS KÁLMÁNNÉ Művészeti vezető LANTOS KÁLMÁN Irodalmi vezető SZALA BOGLÁRKA Felelős szerkesztő BÁRDI ERZSÉBET Készült 20 nyomdai ív terjedelemben Kiadói munkaszám 3298-11 ELOISA JAMES 2 BOLOND SZERELEM
Köszönetnyilvánítás Nagyon hálás vagyok minden segítségért, amit a Bolond szerelem megírásához kaptam. Frances Drouin és Melissa Lynn Jones megválaszolta valamennyi, történelemmel kapcsolatos kérdésemet. Pete Dennett és a Hanneford Családi Cirkusz, valamint Tony Usher és a knutsfordi Ornitológiai Társaság különösen segítőkészek voltak minden speciális kérdésemet illetően. ELOISA JAMES 3 BOLOND SZERELEM
Első fejezet, amelyben Simon Darby nemkívánatos híreket kap Park Lane 28. London Vannak férfiak, akik rozmárrá változnak, amikor dühösek: fújtatnak, és minden szőrük égnek áll. Mások inkább disznókra hasonlítanak, puffadt arcukkal és apró szemeikkel. Simon Darbyból ilyenkor előjött a kozák. A szeme elferdült, kiugró arccsontja, amely generációk óta a Darbyk sajátja, addig nem látott szögletes és ijesztő formát öltött. Gerard Bunge szerint Darby ilyenkor kifejezetten egy vademberre hasonlított. A nagyra becsült Gerard Bunge, amennyire képes volt visszaemlékezni, legutóbb akkor érzett ilyen dühöt, amikor az orvosa közölte vele, hogy elkapta a himlőt. Már a pillanatra való emlékezés is émelygéssel töltötte el mintha valamiféle büntetést kapott volna, nem beszélve a rá következő kellemetlen kezelésekről. Ha azonban ő értesülne arról, hogy eltűnt az öröksége, bizonyára még az imént felidézett állapotnál is rosszabbul érezné magát. Elvégre a betegségek ahogy jönnek, el is múlnak, az élet azonban túlságosan drága. Manapság még egy zsebkendő ára is szinte megfizethetetlen. Darby szemmel láthatóan sokkos állapotban volt, ezért Bunge megismételte: Teljesen egyértelmű. A nagynénje állapotos. Miután Darby továbbra sem válaszolt, Bunge odalépett a kandallópárkányon sorakozó porcelánkutyákhoz, majd újra végiggondolta, mi a jobb: a szegénység vagy a himlő. A szifilisz talán még elviselhetőbb. Mind mondottam, Lady Rawlings gyermeket vár. Mondhatnám úgy is, hogy Trent grófnő meglátogatta őt vidéki otthonában, és elmondása szerint a lady már csak döcögni tud a hasa miatt. Hall engem, Darby? Talán még Norfolkban is hallják, amit mondott. Néma csönd. Bunge ki nem állhatta a csöndet, bár nem fordult elő mindennap, hogy az ember elől egy meg nem született kisbaba elhappolja az örökségét. Mandzsettagombos ingujját feltűrte, és szépen eligazgatta a porcelánkutyákat. Talán úgy tizennégy-tizenöt darab lehetett a rikító színekre festett kis figurákból. Gondolom, ezek valamelyik húgához tartoznak szólt hátra a válla felett. Darby testvéreinek gondolatára Bunge-ot kényelmetlen érzés járta át, mert ha történetesen Esme Rawlings születendő gyermeke fiú, akkor a Darby lányok hozománya is odaveszett. Nem, azok a nevelőanyám szobrocskái voltak jegyezte meg Darby. A Darby családban elég magas a halálozási arány, gondolta Bunge: apa, nevelőanya és nagybácsi, valamennyien egy év leforgása alatt mentek el. Az ördögbe is, bár ne lenne állapotos a nagynénje! kiáltott fel, ritka nagylelkűségről téve tanúbizonyságot. Közben magában elnyomott egy szitkozódást, mert a keményített lenvászon ing gallérja megszúrta a nyakát. Nem szabad ilyen gyorsan forgatni a fejét. Ezek az újfajta magas gallérok ELOISA JAMES 4 BOLOND SZERELEM
nagyon kényelmetlenek. Nem hiszem, hogy ön tehetne róla. A bácsikám halála előtt a nagynénémmel váratlanul kibékültek. Hát, bizony engem nagyon meglepett a hír, hogy a nagynénje hálószobájában érte a halál folytatta Bunge. Nem mintha Lady Rawlings csúnya nő lenne. De a nagybátyja évek óta nem élt vele együtt. Amikor utoljára láttam, Lady Childe szoknyája körül legyeskedett. Úgy hittem, Rawlings és a felesége már nincsenek beszélő viszonyban. Ahogy én tudom, alig beszéltek egymással. Feltételezem, hogy az örököst is néma csendben nemzették. Tudja, azt is rebesgetik, hogy az a gyerek nem is Rawlingstól van. Mivel a bácsikám a felesége hálószobájában halt meg, nagy a valószínűsége, hogy közösen hozták össze a gyereket. Ezért nagyon örülnék, ha elcsitítaná ezeket a pletykákat. Darby arcára kiült a tőle megszokott unott kifejezés. Meg kell nősülnie! közölte Bunge. Persze, nem lesz nehéz egy gazdag lányt találni magának. Úgy hallottam, egy gyapjúkereskedő lánya az idei szezonban piacra kerül állítólag ő a leggyapjasabb. Saját megjegyzésére hahotázó nevetésben tört ki. Darby tekintete azonban megkeményedett az undortól. Nem túl étvágygerjesztő lehetőség. A férfi most enyhén meghajolt. Bármennyire is élvezem a társaságát, Bunge, ma délután találkozóm van. Micsoda hidegvérű alak, gondolta Bunge, miközben hagyta, hogy kitessékeljék az ajtón. Ön fogja közölni a mostohahúgaival? Természetesen. Az ő nagyra becsült nagynénjük gyermeket fog szülni. Josephine repesni fog a boldogságtól. Azt is tudja, hogy az a gyermek kitúrja őt a hozományából? Nem értem, az ilyen örökösödési kérdések miért érdekelnének egy óvodáskorú kislányt. Ki tudja, talán Lady Rawlingsnak lánya lesz. A jelen körülmények között ez egy kellemes gondolat. Ön aztán remekül fogadta a hírt. Én nem is tudom, mit tennék, ha lenne két eladósorban lévő húgom, és Bizonyára csodálatosan viselkedne. Darby csengetett, mire az inasa, Fanning jelent meg Bunge kabátjával, kalapjával és sétabotjával. Darby arcáról azonban eltűnt az iménti közömbös szórakozottság, miközben visszasétált a dolgozószobájába. Ez előtt a cicomázott piperkőc előtt még visszafogta haragját, aki olyan boldogan sietett közölni vele a nagynénje terhességének hírét. A torkát azonban egyre szorította a düh. Átkozott szajha! dünnyögte a bajsza alá, és a szavak szinte égették a száját. Bármit tett is a nagybátyja abban a hálószobában, egész biztos, hogy nem hált együtt a feleségével. Rawlings tavaly júliusban elmondta Darbynak, hogy az orvosa kifejezetten eltiltotta a házastársi feladatoktól, és még azt is megsúgta neki, hogy ebbe Lady Childe is beleegyezett. A feleségét meg sem említette, mert nem volt szükséges. Lady Childe volt az egyetlen személy, akit egyáltalán érdekelhetett, hogy Miles mire képes a hálószobában. Mégis, valamivel egy hétre rá Esme Rawlings hálószobájában érte a halál. A felesége szobájában kapott szívinfarktust. Az asszony pedig most állapotos méghozzá előrehaladott állapotban? Az a gyermek mindig bizonnyal korábban fog megszületni. A vidéki parti, amelyen megfogant, tavaly júliusban volt. Ha a gyerek Milesé, akkor a felesége mindössze a hatodik hónapban járna. De ha az elegánsan karcsú Lady Rawlings már döcög, akkor valószínűleg nincs már hátra három hosszú hónapja a szülésig. Az az átkozott hazug nőszemély! Darby egyetlen percig sem hitte, hogy Miles együtt hált vele. Az a gyerek minden bizonnyal egy másik férfitól fogant, az asszony pedig utána a szobájába csábította Milest, hogy ráfogja az apaságot. Miles sokkal jobbat érdemelt volna ennél a cafkánál. Ő azonban kitartott mellette, és szemrebbenés nélkül eltűrte, amikor Esme Rawlings botrányosan viselkedett. A válást még csak fontolóra sem ELOISA JAMES 5 BOLOND SZERELEM
vette. Akadtak emberek Londonban, akik Darbyt tárgyilagos és érzelemmentes embernek tartották. Csodálták különc és elegáns öltözködését és azt a könnyedséget, amellyel az előkelő társaságban mozgott. Meg persze a sok összetört szívért, ami a nyomában maradt. Hírhedt volt kicsapongó életviteléről és elfajzott barátairól. Állítólag a hiúságon kívül semmilyen más érzelmet nem volt képes kifejezni. Simon Darby azonban a pletykákkal ellentétben most olyan indulattal meredt a kandallópárkányon sorakozó szobrokra, hogy kész csoda volt, hogy a kutyák nem törtek ezer apró darabra. A dolgozószoba ajtaján belépő férfi mindebből semmit nem észlelt, miközben belezökkent a kandalló előtt álló karosszékbe. Olajbarna bőrű, széles vállú, nagydarab ember volt, akinek arisztokrata származásáról csupán gyűrött nyaksálja és finom bőrcsizmája árulkodott. Darby a válla felett nézett rá. Nem óhajtok társaságot. Ugyan, ugyan! felelte Rees Holland gróf, és elfogadott egy pohár madeirát az inastól, miközben arcára kiült egy mosolynak álcázott grimasz, majd hirtelen erős köhögés kezdte rázni. Az ördög vigye ezt az erős bort! Honnan vetted? Most nincs kedvem háztartási beszerzésekről csevegni. Darby hangjában volt valami, ami elgondolkoztatta Reest. Szóval már te is tudod mondta. Hogy a nagynéném állapotos? Gerard Bunge nemrég itt járt. Azt javasolta, vegyem el a gyapjas örökösnőt, avagy a gyapjútenyésztést magát. Az az átkozott pletykafészek! Bunge azt mondja, a nagynéném alig döcög. Afelől nem lehet kétség, hogy a gyerek még a nagybátyám életében fogant, sőt talán valóban tőle van. Rees kutatva nézte legjobb barátját. Nem volt erőssége a vigasztalás, és mivel Darbyt gyermekkora óta ismerte, ez tovább nehezítette a dolgot. Pontosan tudta, hogy barátja gyűlölte, ha sajnálják. Darby a kandalló előtt állva a tűzre meredt, magas, izmos testén megfeszült a finom szövetből készült ruha. Külsőre épp olyan volt, amilyennek egy vérbeli lordnak lennie kell: kócos barna hajától kezdve egészen a fényesre lakkozott csizmáig. És ha a nagybátyja nemesi címét és vagyonát ő örökölné, vérbeli lord lenne. Vagyon nélkül azonban Darbynak nem maradt más, mint az, amit a csipkeimportból keresett, s az Rees számításai szerint nem túl sok. Darbynak két mostohatestvére volt, akiket el kellett tartania. De ezek után talán még a háza is arra a kis porontyra fog szállni, aki Lady Rawlings hasában növekszik. És bár Rees egy csődtömegnek tartotta magát, három-négy házzal azért ő is rendelkezett, a pénzét pedig azt sem tudta, hová tegye. Darby hirtelen megfordult. Olyan arca volt, amitől elalélt minden nő: határozott arcél, amely kiemelte mélyen ülő szemeit és szép vonalú állkapcsát. Külseje minden ízében egy arisztokrata férfi benyomását keltette. A legfontosabb, hogy Esme Rawlings nem a nagybátyám gyermekét hordja. Nos, kétlem, hogy a fogantatás körülményei világosak. Csakhogy ember legyen a talpán, aki bebizonyítja, hogy az a gyerek törvénytelen. Ez esetben egy házasságon kívüli fattyú fogja örökölni a nagybátyám vagyonát. Az ördög tudja, ki lehet az apja. Tudtad, hogy Miles, a nagybátyám mennyire vágyott egy örökösre? tört elő belőle a kérdés. Rees a fejét rázta. Sohasem beszéltünk ilyesmiről. Ez volt minden vágya: egy örökös. Arra azonban nem volt képes, hogy megtagadja a feleségét. Miles túlságosan jószívű volt. Még egy szemtelen koldussal sem bírt szembeszegülni, hát még a saját feleségével! Aki mellesleg gyönyörű nő tette hozzá Rees. Annyit ismerjünk el, hogy Lady Rawlings igen bájos teremtés. Soha nem értettem, hogy lehet a feleségem egyik legbizalmasabb barátnője, hiszen ELOISA JAMES 6 BOLOND SZERELEM
szöges ellentétek. A te feleséged hozzá képest egy szent. A feleségem bárkihez képest egy szent helyesbített Rees. Nagy kár, hogy a szentekkel pokoli együtt élni. Emlékszem, egyszer mondtam is Milesnak, tegye ki Esme szűrét, ahogy én is tettem Helene-nel, és ne engedje, hogy megtartsa a házát. Miles sohasem tett volna ilyet a nagynénémmel magyarázta Darby. Soha. Nem akart elválni tőle. És van ötleted, ki lehet a gyerek apja? Darby a fejét rázta. Miles halálának időpontjában a nagynéném Lady Troubridge vidéki házában volt. Bárki lehetett, aki akkor szintén ott tartózkodott. Troubridge? Az a nő East Cliffben, aki műértőnek képzeli magát, és csupa dilettáns színészt hív meg az otthonába? Engem is megpróbált egyszer rávenni, hogy menjek el hozzá, mindenféle operaénekest emlegetve. Azok a partik hírhedtek a botrányokról, kész csoda, ha valakit a saját felesége szobájában találnak jegyezte meg Darby. Mit gondolsz, miért esett teherbe Esme Rawlings? Rees kis papírt vett elő a mellényzsebéből, és ráfirkantott valamit. Nem nézett fel. Én úgy tudom, nagyon akart egy gyereket. Az ördögbe is, Rees! De miért akart éppen most gyereket? Előtte tíz évig ő volt Londonban a társaság középpontja. Miért esett éppen most teherbe, amikor mindenki tudta, hogy a nagybátyám szívbeteg? Gondolod, hogy a vagyont akarta megszerezni? Mi van akkor, ha igen? Nehéz megmondani. Be kell bizonyítani a törvénytelenséget, ami gyakorlatilag lehetetlen. Inkább imádkozz, hogy lány legyen. Rees újra írogatni kezdett, talán valami dallamot jegyzett le, ami az eszébe jutott. Úgy gondolod, hogy ő végzett a nagybátyáddal? kérdezte csak úgy, félvállról. Micsoda? Befektette az ágyába, csak hogy alibit szerezzen a terhességére? Nem hiszem felelte Darby egy pillanat múlva. Igaz, hogy a nagynéném könnyűvérű nő. De ekkora gazságot nem tudok róla feltételezni. Rees sebesen jegyzetelt valamit a lapra, Darby pedig látta, hogy már nem is figyel arra, amit mond. Ha egyszer Reesnek az eszébe jutott egy dallam, addig nem lehetett beszélni vele, amíg le nem írta. Esme Rawlings biztos, hogy nem akarta megölni a férjét. Mert bár nem feddhetetlen erkölcsű, de mégis előkelő asszony volt. Meg aztán, furcsa módon Milesszal egész jól kijöttek. Esme sohasem veszekedett Miles szeretői miatt már hogy is tehette volna? aki cserébe szemet hunyt felesége hűtlenkedései felett. Esme voltaképpen mintha még szerette is volna a férjét. A vagyonról azonban talán mégsem akart lemondani. Mindenki tudta, hogy Miles szíve már nem bírja sokáig. Elképzelhető, hogy miután elfoglalta özvegyi örökségét, és elvonult a külvilág elől, csak kitalálta ezt a terhességet. Talán nem is volt állapotos. Ez sok mindent megmagyarázna, például azt is, hogy miért vonult vissza Esme a temetés után vidékre. Hiszen előtte alig hagyta el Londont. Mégis mit keresett most egy eldugott birtokon Wiltshire-ben? A válasz egyértelmű: egy párnával a ruhája alatt sétálgat ott. És eközben elhiteti a környékbeliekkel, hogy Miles örökösét várja. Mi van, ha nem is állapotos, Rees? A barátja nem válaszolt. Rees! Az éles hangra Rees kezében megrándult a toll, és csúnya tintapacát hagyott a papíron. A fenébe! dörmögte, ingujjával felitatva a tintát. ELOISA JAMES 7 BOLOND SZERELEM
Darby figyelte, ahogy Rees fehér mandzsettája beszívja a fekete tintafoltokat. Hogy mossa ki az inasod ezeket a foltokat? Jelenleg nincs inasom. Néhány hónapja felmondott, mert dühös lett rám, és azóta nem fogadtam fel mást. Majd a házvezetőnőm vesz néhány új inget. Befejezte a dallamsor leírását, amelyen pecsétet hagyott a kifolyt tinta, majd legyezni kezdte a papírt, hogy megszáradjon. De mi volt a kiabálás tárgya? Mi van akkor, ha Esme Rawlings nem is állapotos? Ha csak színlelni akarja a szülést, és keres egy kisbabát Wiltshire-ben? Pénzért könnyedén vehet magának egyet. Aztán hazaviszi, és úgy állítja be, mintha Miles örököse lenne. Rees vastag szemöldöke ugyanolyan színű volt, mint a fejét fedő sűrű haj. A szemöldökét sokszor összevonta, most azonban inkább szkeptikusan felhúzta. Ez is egy lehetőség dörmögte. Mégis mi másért vonult volna vissza vidékre? erősködött Darby. A nagynéném egy vérbeli londoni dáma, igazi botrányhősnő. Már azt is nehéz elképzelni, hogy nélkülözni tudja a női szabóját. Miért senyvedne ott vidéken, hacsak nem mesterkedik valamiben? Darby meg sem várta Rees válaszát, hanem átviharzott a szoba másik végébe. Én soha nem hittem el azt a történetet Milesról, aki a szobájában halt meg. Nem te mondtad, hogy a nagybátyád szeretett volna örököst? kérdezett vissza Rees. Miért olyan hihetetlen, hogy a saját feleségétől akarta, főleg, ha az asszony is beleegyezett? Nem kell ahhoz feltétlenül együtt élni, ha valaki örököst akar! Miles nem vállalt volna ekkora kockázatot. Dr. Rathborne világosan megmondta neki, hogy kerülje el a hálószobát, mert a szíve felmondhatja a szolgálatot. Hát Nem! szakította félbe Darby, és egyenesen a barátja szemébe nézett. Esme Rawlings meg akarja szerezni a nagybátyám vagyonát. Kétszáz fontot teszek rá, hogy egy tollal kitömött párnát rejteget a ruhája alatt. Rees kutatva nézte barátját, majd így szólt: Akkor fogadj fel valakit, aki kideríti! Én magam megyek Wiltshire-be villant fel Darby szemében az összes indulat, amelyet Gerard Bunge látogatása óta magába fojtott. Majd én kiszedem belőle az igazságot. Ha az a nő valóban terhes, akkor tudni akarom, ki az apa. Ha nem is tudom bizonyítani, tudni akarom. És mivel magyarázod majd hirtelen felbukkanásodat? Néhány héttel ezelőtt kaptam tőle egy levelet, amelyben a londoni levegőről írt, és annak káros hatásairól a gyermekekre. Josie és Anabel szerintem nem szenvednek semmitől, ezért nem foglalkoztam a dologgal. De most mindannyian meg fogjuk őt látogatni vidéki otthonában. A gyerekekkel nem olyan egyszerű az utazás jegyezte meg Rees. Kezdjük ott, hogy rengeteg szolgát kell vinni melléjük, nem beszélve a sok ruháról és játékról. Darby vállat vont. Majd veszek még egy kocsit, és abban szállíttatom a lányokat meg a nevelőnőjüket. Mi sem egyszerűbb! Rees felállt, és visszagyűrte a papírlapokat a zsebébe. Talán még feleséget is találok magamnak Wiltshire erdeiben jegyezte meg tréfásan Darby. Nem nevelhetem a lányokat örökre egyedül. Nem értem, mi olyan nehéz a gyereknevelésben. Vegyél fel mindkettő mellé egy-egy dajkát. Fölösleges ezért megnősülnöd. A lányoknak anyára van szükségük. A szolgák nem bírnak Josie-val. Rees felvonta szemöldökét. Hát, az én anyám nem sokat tett értem. Sőt, a te anyádra sem mondhatom, hogy nagyban hozzájárult volna a neveltetésedhez. Jól van, akkor helyesbítek: egy jó anyára van szükségük felelte Darby türelmetlenül. Ez még mindig nem elég ok arra, hogy megnősülj közölte Rees, és indulni készült. Mindenesetre, sok szerencsét a nagynénéddel! Hogy is szokták hívni? A rossz hírű Esme? Majd miután végeztem vele, akkor lesz csak igazán rossz hírű felelte Darby keserűen. ELOISA JAMES 8 BOLOND SZERELEM
Második fejezet Cukor és só és minden, mi jó High Street Limpley Stoke, Wiltshire Ilyen szép kisbabát még soha életében nem látott! A szeme vidáman csillogott, amikor mosolygott. Henrietta szíve repesni kezdett a boldogságtól, és olyan vágyakozás fogta el, amilyen még soha. Da-da gügyögte a baba. Nagyon szép kisfiú vagy hajolt oda hozzá Henrietta. Van már fogacskád? Mutasd csak érintette meg finoman egyik ujjával a baba állát. A baba gőgicsélő nevetésben tört ki, és egy lépést tett a lány felé. Mi mondtál? kérdezte nevetve Henrietta. Da-da! kiáltott vissza a baba. Ekkor egy kislány fogta kézen a gyermeket, és elhúzta. Azt akarja mondani, hogy anya magyarázta komoly arccal. És Anabel kislány, nem kisfiú. És egyáltalán nem szép. Nem látja, hogy alig van haja? A kislány, aki így ráförmedt Henriettára, úgy négy-öt év körüli lehetett. Kis bundája nem volt begombolva, és nem viselt kesztyűt sem, ami most nem is volt akkora baj. Januárhoz képest szokatlanul meleg volt az idő, és Henrietta a saját bundáját is a kocsin hagyta. A kisbaba ruhája piszkos volt, amely reggel még halvány rózsaszínű lehetett, de nyilvánvalóan többször feltörölte már vele az utcát. A gyermek homlokán bűzös trágyacsík nyoma éktelenkedett, mintha most mászott volna ki egy trágyakupacból. A kislány el akarta húzni onnan a gyermeket, és elindult vele, Henrietta azonban szelíden az útját állta, majd rámosolygott, mintha csak véletlenül botlott volna beléjük. Most aztán alaposan rászedtél! Igazad van: szinte semmit sem tudok a gyerekekről. De annyit azért látok, hogy te kisfiú vagy. Nem vagyok fiú! vágta rá a kislány még hangosabban. Ne viccelj! Biztos vagy benne, hogy nem tévedsz? Én úgy tudom, a négyéves kisfiúk idén rózsaszínű masnikat viselnek. Szinte biztos vagyok ebben. Nem vagyok kisfiú, és ötéves vagyok. És kérem, álljon arrébb, mert elállja az utat. A kislány komolysága láttán Henrietta abbahagyta a viccelődést, lehajolt a gyermekhez, és megkérdezte: Mi a neved, drágaságom? És hol a dajkád? Egy pillanatig úgy tűnt, a kislány egyáltalán nem fog válaszolni, mintha csak tovább akart volna rohanni az utcán, maga után hurcolva kishúgát. A nevem Josie szólalt meg végül, majd hozzátette: Miss Josephine Darby. Ő pedig itt a kishúgom, Anabel. Da-da! kiáltotta el magát Anabel. Nagyon tetszett neki, hogy Henrietta újra lehajol hozzá, így egy magasságba került az arcuk. Értem kacsintott a kisbabára Henrietta. Az én nevem Lady Henrietta Maclellan. És nagyon örvendek a találkozásnak. Josie, elvesztettétek valahol a dajkátokat? Nem, ott van mutatott hátra Josie, csökönyösen összeszorítva száját. De oda nem megyek vissza! Nem fogok újra felülni arra a kocsira! Tekintetét végigjártatta a főutcát szegélyező, osztott ablakokon. Elszöktünk, és soha nem megyünk oda vissza. Keresünk egy boltot, ahol árulnak fagylaltot, és utána elmegyünk világgá. És nem gondolod, hogy a dajka aggódni fog értetek? kérdezte Henrietta. Nem. Most éppen a reggeli teáját issza. De attól még aggódhat. Az Aranyszarvasban teázik? ELOISA JAMES 9 BOLOND SZERELEM
Nem is fogja észrevenni, hogy eljöttünk mondta Josie. Ma reggel megint hisztirohama volt. Gyűlöli az utazást. De ha a dajka nem veszi észre, akkor talán a szüleid hiányolni fognak, és nagyon aggódnak majd, hogy eltűntél a testvéreddel együtt. Az anyukám meghalt jelentette ki Josie, és olyan pillantást vetett Henriettára, mintha ez magától értetődő lett volna. Ó szívem! nyögte ki Henrietta sajnálattal. De gyorsan összeszedte magát: Akkor mit szólnál hozzá, ha visszasétálnék veletek a kocsihoz? Josie nem válaszolt, de elengedte Anabel kezét. Henrietta kinyújtotta felé a karját, a kis Anabel pedig egyenesen beletotyogott. Gömbölyded volt, pirospozsgás, és a haja édesen puha. A kislány arca hirtelen felragyogott. Megpaskolta Henrietta arcát, és azt kérdezte: Anya? Henrietta szíve összeszorult a vágyakozástól. Ó, istenem! Milyen aranyos vagy! A dajka azt mondja, mindenkinek elcsavarja a fejét súgta oda Josie fojtott hangon. Nos felelte Henrietta, miközben a babával a karján felállt, attól tartok, egyet kell értsek a dajkáddal. Anabel nagyon barátságos ahhoz képest, hogy életében először lát. Persze, egy idősebb hölgy ilyesmit nem tenne, igaz? mosolygott Josie-ra, majd lassan elindult az Aranyszarvas fogadó felé, magában azon imádkozva, hogy gyenge csípője bírja a rá nehezedő súlyt. Anabel nehezebb volt, mint amilyennek képzelte. Anabel sok olyasmit tesz, amit én nem tennék jegyezte meg Josie. Azt el tudom képzelni felelte Henrietta. Közben odafigyelt lépteire a kövön, hiszen szörnyű lett volna, ha megbotlik, és elejti a babát. Én például sohasem bukizok. Hát persze hogy nem. Henrietta észrevette, hogy egy egyenetlen, jeges útszakaszhoz érnek, ezért még szorosabban fogta a gyermeket. De egyszer kihánytam a vacsorát. Tavaly húsvétkor, és Peeves, a dajkánk azt mondta, túl sok cukrozott szilvát ettem. Ami persze nem igaz, mert csak hét darabot ettem. És szerintem az nem sok. Te mit gondolsz? Egyáltalán nem sok. Anabel viszont Néhány másodperc múlva azonban Anabel nyilvánvaló jelét adta, hogy böfizni fog. Henriettának sikerült átjutni vele a göröngyös járdaszakaszon, és éppen elengedett egy kocsit, mielőtt átmentek volna a másik oldalra az Aranyszarvas fogadóhoz, amikor Anabelből kijött az étel. Vigyázzon! figyelmeztette Josie, Henrietta szoknyájába kapaszkodva. Henrietta zavartan nézett le rá. Semmi baj kezdte volna, s ekkor Anabel visszabukott étele beterítette a hátát. Henrietta érezte, ahogy a hátán végigfolyik a langyos folyadék, majd a ruhája azonnal beszívja az egészet. A folyadék néhány másodperc múlva jéghideg lett. Henrietta ösztönösen eltartotta magától Anabelt, ami óriási hiba volt, mert a kislány gyomra még nem ürült ki teljesen, és ezúttal Henrietta mellkasát borította be enyhén alvadt tejjel. Henriettát kirázta a hideg, de a kisbabát továbbra is gyengéden tartotta. Homályosan felrémlett előtte, hogy Josie valamit kiabál. Anabel arca eltorzult, és bömbölni kezdett. Jaj, kicsikém! kiáltotta Henrietta, ösztönösen magához ölelve a gyermeket. Nincs semmi baj, ne sírj! Fáj a pocakod? Kérlek, ne sírj! Simogatni kezdte a baba hátát, amíg az abba nem hagyta a sírást, és a fejét Henrietta vállára hajtotta. Henriettát hihetetlen vágyakozás fogta el, ahogy lepillantott a pelyhes, puha babafejre, amelyből csak egy rózsaszínű fülecskét látott. Tennem kell valamit, gondolta magában. Ha már egy olyan kisbabáért is epekedő vágyakozás fog el, aki épp most tette tönkre a legszebb ruhámat, az már minden bizonnyal az őrület első foka. Josie előttük ugrabugrált. Anabel nagyon sajnálja! kiabálta szinte hisztérikus hangon. Nagyon sajnálja! Én is mosolygott rá Henrietta. Még szerencse, hogy nem vagyok cukorból, és nem olvadok el. ELOISA JAMES 10 BOLOND SZERELEM
Josie arca már nem tűnt olyan aggodalmasnak. Tönkretette a szép ruhádat állapította meg, és közelebb lépve megérintette Henrietta halványbézs ruháját. A dajka szerint Anabelnek most már nem lenne szabad buknia. Már majdnem egyéves, és tud pohárból inni. De mégsem tud leszokni róla. Szerintem nem is akar. Biztosan igazad van felelte Henrietta, s babusgatva magához szorította a nedves kisbabát. Talán jobb, ha megkeressük azt a dajkát, mert Anabelt át kell öltöztetni. Josie azonban a fejét rázta. Nem, még nem szabad átöltöztetni! Peeves dadus azt mondja, addig rajta kell hagyni a nedves ruhát, amíg meg nem szárad. Mert különben soha nem fog leszokni a bukizásról. Henrietta szeme összeszűkült. Micsoda? Josie megismételte, majd még hozzátette: Kérlek, csak üljünk le, és várjuk meg, amíg megszárad a ruhája, jó? Mert akkor a dada nem fogja tudni, mi történt, és nem fogja megpofozni Anabelt. Micsoda, jól hallottam? döbbent meg Henrietta. Ne félj, nem fogom hagyni, hogy a dajka megüsse Anabelt, és azonnal át fogom öltöztetni. Azután elbeszélgetek azzal a dadával. És az édesapáddal. Kinyújtotta Josie felé szabad kezét, a kislány pedig habozás nélkül elfogadta, majd mindhárman átkeltek az úton, és beléptek a fogadóba. Az Aranyszarvas ajtajában egy kövérkés férfi sietett eléjük: Lady Henrietta! Annyira örülök, hogy látom! Jó napot, uram! Hogy vannak Mrs. Gyfforddal? Köszönjük, jól, Lady Henrietta, a feleségem is jól van. De mi történt? biccentett fejével a gyermekek felé. Nem túl nehéz önnek az a gyerek? Kinek a gyerekeit hozta el? Könnyen elbírom a kisbabát, Mr. Gyfford hazudta Henrietta, miközben érezte, hogy a lábát már alig bírja húzni. Ha nem teszi le hamarosan Anabelt, egyszerűen el fog dőlni az egyik oldalára, mint egy süllyedő hajó. Még szorosabban fogta a babát. Én azt reméltem, majd ön megmondja, kié ez a két gyerek. A főutcán találtam rájuk. Josie Gyffordnak azonban felderült az arca, amint meglátta Josie-t. Ő Mr. Darby egyik kislánya. Nálunk béreltek privát lakosztályt. Hogy szöktek meg a fogadóból, kisasszonyka? Szeretnék beszélni ezzel a Mr. Darbyval közölte határozott hangon Henrietta. A kék lakosztályt adta ki neki, Mr. Gyfford? A kislányok dajkájával is beszélni akarok. A fogadós előrement, és mutatta az utat egy boltíves nyíláson át, amely egyenesen a fogadóba vezetett. Ami a dajkát illeti, nemrég távozott. Távozott? torpant meg Henrietta a szűk folyosón. Nos, ez megmagyarázza, mit keresett ez a két kislány egyedül az utcán. Mr. Gyfford bólintott, majd kinyitotta a kék lakosztály ajtaját. Nemrég távozott egy nagy csomaggal, méghozzá egyetlen szó nélkül. Korábban azt mondta, nem arra szerződtették, hogy elhagyja Londont, és nem szeret utazni. Itt zokogott, hogy nem bír ezzel a két gyerekkel, és őt mindenki csak bántja. Henrietta a Josie által mondottak alapján inkább azt szűrte le, hogy az a gonosz dajka bánt mindenkit, aki hagyja, hogy egy kisbabára rászáradjon a nedves ruha. A kis Anabel kimerültén szunyókált a vállán, és így szerencsére nem zavarta a nedves ruha. De akár tüdőgyulladást is kaphatott volna. Henrietta tudomása szerint létezett egy könyv, amely a dajkák megfelelő kiválasztásáról íródott, hiszen ez a választás döntő befolyással bír egy gyermek életére. Anabel apja rendkívül elővigyázatlanul alkalmazott egy ilyen megvetésre méltó nőszemélyt a gyerekek mellé. Menjen csak be, Lady Henrietta. Hozok önnek egy csésze teát. Biztosan elfáradt, ahogy azt a gyereket végigcipelte az utcán. Nagyon köszönöm, Mr. Gyfford felelte Henrietta a szobába lépve. De egy pohár víz is elég lesz. A szoba üres volt. A kék szőnyeggel borított helyiség ablakai a térre néztek. Henrietta megfordult, hogy rákérdezzen, merre találja a gyerekek apját, ám Mr. Gyfford éppen meghajolt a belépő férfi előtt. ELOISA JAMES 11 BOLOND SZERELEM
Harmadik fejezet A gyász gyermeki megnyilvánulása Henrietta első benyomása az volt, hogy a férfi olyan, mint valami görög istenség az intelligensebb fajtából, nem pedig a kicsapongók vagy a mogorvák közül való. De ha valóban görög isten, akkor bizonyára a szabászok istene, mert nála elegánsabb férfit még sohasem látott. Ez a férfi nem sötétbarnát viselt, amit a férfiak nagy része utazáskor szokott, hanem egy kétsoros gombolású úti kabátot világosbarna hajtókákkal és halványsárga nadrággal. Csizmái tökéletesre fényesítve, a száruk ízlésesen díszítve. A férfi nyaksálát finom csipke szegélyezte, és bonyolult csomóban kötötte meg a nyaka körül. A férfi tekintete megvillant Henrietta gyűrött ruhája láttán, sőt mintha még az orrát is elfintorította volna. Persze, minden bizonnyal bűzlött a kisbaba hányásától. Neki is felfordult a szagtól a gyomra. Henrietta azonban nem szólt semmit, mert figyelmét most Josie-ra irányította, akinek haragos arcocskája az apja tükörképe volt, ugyanolyan árnyalatú aranybarna haj és ugyanaz az ívelt szemöldök. Az apát látszólag nem zavarta, hogy a kislány mintha a földön hempergett volna, olyan piszkos volt, csupán csak érdeklődő hangon megkérdezte: Az udvaron játszottatok, Josie? Attól lettél ilyen piszkos? Henrietta addig elnyomott haragja most szavakat öltött. Nehéz elhinnem, uram, hogy ön ennyire elhanyagolja a gyermekeit, mint ahogyan azt ma tette. A két kislány nem az udvaron játszott, hanem messzire elsétált a főutcán, két forgalmas utat is keresztezve. És mivel Limpley Stoke-ban ma piac van, a főúton ilyenkor sokszor még én sem érzem magam biztonságban. A férfi javára legyen mondva, ezúttal döbbenet ült ki az arcára. Ez esetben az adósa vagyok, hölgyem hajolt meg a lány előtt. Ám a következő kérdésével újra lejáratta magát Henrietta előtt. Akkor feltételezem, az ott Anabel, akit a karjában tart jegyezte meg. Henrietta haragosan összevonta a szemöldökét. Túl sok lenne azt remélnem, hogy felismeri a saját gyermekét? Nem kell túlzottan erőlködnie felelte a férfi. A kislányt körülvevő szagfelhőből azonnal felismerem. Gyfford, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar talál új dajkát, még ha kissé lassan elmosolyodott túlontúl izgatottnak is tűnik. Biztosra veszem, kisasszony, hogy önnek sikerülni fog kordában tartania ezeket a kölyköket. De megkérdezhetem, hol dolgozott korábban? Gyfford és Henrietta ugyanabban a pillanatban szólaltak meg. Én nem Ő nem közölte Gyfford elszörnyedve dajka! Engedje meg, hogy bemutassam önnek Lady Henrietta Maclellant, Mr. Darby. A kisasszony Holkham gróf lánya. Henrietta összehúzta a szemét, miközben Mr. Darby elegáns nemtörődömséggel meghajolt. Semmi kedve nem volt tovább beszélgetni egy ilyen piperkőc pojácával, aki a saját gyerekeit sem ismeri fel. Ez a kikent-kifent férfiimitátor éppolyan tökéletlen, mint az összes többi társa. A férfinak szemlátomást fogalma sem volt önnön romlottságáról. Úgy látom, Anabel a tőle megszokott eleganciával okádta ki az ebédjét jegyezte meg, formás orrát enyhén összeráncolva. Őszintén sajnálom, Lady Henrietta, és itt már szinte őszinte érzelmet mutatott, hálás vagyok, amiért megmentette ezt a két kis csavargót. A dajkájuk ma reggel teljesen kiborult, és gondolom, akkor szökhettek meg, amikor éppen hisztérikus rohamot kapott. Ekkor elbűvölő mosollyal Gyffordhoz fordult, és meghajolt. Tudna nélkülözni egy cselédet, aki elkísér bennünket a nagynéném házáig? Gyfford annyira sietett, hogy teljesítse Mr. Darby kívánságát, hogy be sem csukta az ajtót, így Darby maga tette meg. Mozdulataiban volt valami hanyag elegancia, mintha egy hatalmas ELOISA JAMES 12 BOLOND SZERELEM
vadmacska lenne, amit Henrietta a vándorcirkuszban látott. A lányt enyhe bosszúság fogta el. Milyen könnyű lehet ilyen tökéletes testtel születni, ilyen hosszú végtagokkal és hosszú szempillákkal. Ekkor döbbent rá, hogy az ő haja kócosan verdesi a hátát, és a ruhája csupa folt. Ami azt illeti, soha nem festett még ilyen szörnyen. Ám a kezében tartott kisbaba eszébe juttatta, mi a fontos. Ez az ember rendkívül hanyag szülő. És most őrajta a sor, hogy rámutasson erre a tényre. Nagy szerencséjére, amióta megnyitotta a faluban működő iskolát, elolvasott minden gyerekneveléssel kapcsolatos könyvet. Nem hiszem, hogy egy cseléd alkalmas lenne a feladatra közölte. Megfelelő személyt kell találnia gyermekei ellátására. Darby most szembefordult vele. Elnézést, mondott valamit? Úgy tűnik, maga bárkire rábízná a gyerekeit, aki az útjába akad. Lehet, hogy ez a bizonyos cseléd éppolyan hanyag lesz, mint a dajka. Tudott arról, hogy az a nő a kis Anabelt azzal büntette a hányás miatt, hogy rajta hagyta a szennyes ruhát? Tudott ön erről, uram? A férfi arcán őszinte meglepődés tükröződött. Nem, nem tudtam. És egyetértek azzal, hogy ez a módszer nem fogja megoldani a problémát. A gyermekekkel minden körülmények között kedvesen kell bánni jelentette ki Henrietta, kedvenc sorát idézve az egyik gyereknevelésről szóló könyvből. És emellett a jól ismert gyermekpszichológus, Mr. Batt azt is mondja, hogy Mr. Darby egyáltalán nem figyelt rá. Josie, kérlek, ne dőlj a lábamnak. Nagyon mérges leszek, ha a nadrágomra kened a piszkot. Ha Henrietta jól látta, Josie arcán pajkos csibészség villant. A kislány minden bizonnyal szándékosan kente az arcát apja halványsárga nadrágjába. A férfi pedig, ahogy várható volt, éles hangon reagált. Josephine Darby, ezt most azonnal hagyd abba! Henrietta magában a fejét csóválta. Mr. Batt azt is írja, hogy a gyerekekkel tisztelettel kell bánni. Ha az ember túl szigorúan kezeli őket, az csak olaj a tűzre. Josie tökéletesen igazolta Mr. Batt elméletét. Látszott, hogy korábban többször is összeszidták, és ennek eredményeképp egyre pimaszabb lett. Most hátralépett, és csípőre tette a kezét, apjára lövellve villámló tekintetét. Te fölemelted a hangodat! És föl is fogom, valahányszor rosszul viselkedsz. Nem szabad velem kiabálnod. Én egy anyátlan kislány vagyok! Az isten szerelmére, ne kezd most ezt! felelte a férfi szenvtelenül. Pontosan tudom, hogy nincs anyád. De ha nem hagyod abba, odaadlak egy cselédnek. Szívtelen! Teljesen szívtelen, gondolta Henrietta. Josie is bizonyára egyetértett vele, mert a földre vetette magát, majd hangos kiabálásba és rúgkapálásba kezdett. Mr. Darby fájdalmas arcot vágott, de nem tűnt meglepettnek. És semmi jelét nem adta, hogy megoldja a helyzetet. Csináljon már valamit! sziszegte Henrietta. Darby felvonta az egyik szemöldökét. Van esetleg valami ötlete? tette fel a kérdést fennhangon, igyekezve túlkiabálni Josie üvöltését. Vegye fel! És azzal mit érek el? Hisztizik. Mit gondol, miért hagyott itt a dajka? Ez körülbelül a tizennegyedik alkalom, amióta három napja elindultunk Londonból. Henrietta lábába hirtelen éles fájdalom nyilallt. Anabel olyan nehéz volt, hogy egyensúlyát áttette egyik oldalról a másikra. De gyenge csípője egyszerűen nem bírta a fizikai megerőltetést. Tessék, fogja meg! adta át a babát az apjának. A férfi arcán szinte komikus meglepetés futott át. Henriettában egy pillanatra felmerült, hogy talán most először tartja a gyereket a karjában. ELOISA JAMES 13 BOLOND SZERELEM
És most mondja meg folytatta a lány, mert Josie hisztérikus üvöltése legnagyobb meglepetésére, még őt is irritálta mit szokott tenni ilyen helyzetben? Megvárom, amíg abbahagyja felelte Darby engedelmes hangon. Mivel ez életem első és utolsó utazása a gyerekekkel, meglehetősen korlátozott tapasztalattal rendelkezem ilyen helyzetekre. Henrietta kissé felemelte a hangját. Azt akarja mondani, hogy Josie csak azóta viselkedik így, amióta elhagyták Londont? Nem, a dajkától tudom, hogy rendszeresen vannak ilyen rohamai. És ehhez még hozzájön Anabel gyenge emésztőrendszere, amit már a dajka sem bírt elviselni. Én pedig nem csodálkozom ezen. Ez szemmel láthatóan a kislány mély gyászának gyermeki megnyilvánulása állapította meg Henrietta a földön fetrengő kislány láttán. Hirtelen együttérzés fogta el, amelyet eltompított az indulat. Volt valami végtelenül idegesítő Josie kiabálásában. Ez a viselkedés minden bizonnyal az apa közönyéből táplálkozott. Talán ha többre értékelné a gyerekeit, és kevesebbre az öltözködését, tudná tette hozzá, megvető pillantással végigmérve Darby bársonyhajtókáját. A férfi a homlokát ráncolta. Ha a ruháimat én is Limpley Stoke-ban vásárolnám, akkor bizonyára így tennék. Anabel éppen a sálját rágicsálja jegyezte meg Henrietta némi elégedettséggel. A férfi arcára őszinte rémület ült ki. Úgy tűnik, észre sem vette, hogy a kisbaba felébredt, és arcát boldogan temeti a szépen kikeményített csipkesálba, amely már nem is tűnt kikeményítettnek, és gyűrötten lógott a férfi nyaka körül. Milyen kár érte! jegyezte meg Henrietta negédes hangon. Ezt az öltözéket már úgyis felajánlottam volna az ördögnek felelte a férfi, tetőtől talpig végigmérve a lányt. És csak javasolni tudom, ön is tegyen hasonlóan a magáéval. Henrietta kinyitotta a száját, hogy reagáljon, amiért ez a piperkőc londoni kritizálni meri az öltözékét, de Josie kiabálása annyira bosszantotta, hogy egyetlen pillanatra sem bírt megfeledkezni róla. Ügyet sem vetve a csípőjébe nyilalló fájdalomról, lehajolt a kislányhoz, és a csuklóját megragadva határozottan felhúzta. A kislány talpra állva is tovább kiabált. Henrietta egy pillanatra megfogta a két vállánál fogva, de a kislány nem hagyta abba. Josie parancsolt rá. Most azonnal hagyd abba a kiabálást! Nem hagyom! üvöltött Josie. És nem megyek árvaházba! Nem fogok kenyeret enni vízzel! És nem megyek el a cseléddel! Én egy szerencsétlen, anyátlan kislány vagyok! Úgy sorolta ezeket, mintha már több százszor elmondta volna életében. Hátrafordult, és nagyot rúgott az apja lábába. Fájdalmas rúgásnak tűnt, de a férfi arca inkább azért rándult meg, mert a rúgás foltot hagyott a csizmáján. Elég ebből a butaságból! kiabálta túl Henrietta a kislányt. Josie erre még hangosabban kezdett üvölteni. Henrietta érezte, ahogy egyre jobban elfogja az indulat. Lehajolt Josie-hoz, és egyenesen a szemébe nézett, majd így szólt: Ha nem hallgatsz el, kénytelen leszek valami kellemetlen dolgot tenni! Úgysem fogsz! kiabált vissza a kislány teli torokból. Én Maradj nyugton! szólt rá Henrietta, elővéve legfenyegetőbb hangját. Josie megpróbált kiszabadulni Henrietta szorításából, és kicsavarta a lány csuklóját. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Henrietta nem engedte el a kezét, de fogott egy pohár vizet, amit Gyfford az imént behozott neki, és Josie fejére öntötte. Szinte komikus csend következett, amelyet csupán a kis Anabel szuszogása tört meg, aki időközben elaludt az apja karjaiban. Josephine tátott szájjal nézett fel Henriettára, hajából csöpögött a víz. Darby nevetésben tört ki. Hát, ez megtette a kellő hatást! Engedje meg, hogy gratuláljak, Lady Henrietta. Úgy tűnik, teljesen alulbecsültem önt. Magát aztán nem lehet beskatulyázni a kényeskedő hölgyikék kategóriájába. ELOISA JAMES 14 BOLOND SZERELEM
Henrietta gyomra reszketett az idegességtől. Bocsásson meg, Mr. Darby! Nem is tudom, mi ütött belém magyarázta elfúló hangon. Amit az előbb tettem, minden általam ismert gyermeknevelési módszerrel ellentétes. Enyhített Josie csuklójának szorításán, aki most az apja felé hátrált, de még mindig mereven Henriettát nézte. Darby intőén felemelte kezét. Josie, ha most belém mered törölni a vizes hajad, akkor olyat teszek, ami még a víznél is kellemetlenebb. És most kérj bocsánatot Lady Henriettától! Josie szutykos rózsaszín ruhájából csörgött a víz. Haja nedves fürtökben csüngött az arca körül. Most valóban úgy festett, mint egy árva, anyátlan kislány. Henrietta szíve összeszorult a sajnálkozástól. Hogy tudta így elveszíteni az önuralmát? De ez a hölgy vizet öntött rám jegyezte meg Josie tárgyilagosan. A hangjában inkább érdeklődés, mint harag csengett. Megérdemelted felelte keményen az apja. Nekem kellett volna megtennem. Mr. Darby, nem tudok elégszer bocsánatot kérni az iménti viselkedésemért szakította félbe Henrietta. A hangja remegett a szégyentől. Az az igazság folytatta őszintén, hogy könnyen elvesztem a fejemet. Engedje meg, hogy helyrehozzam. A férfi felvonta a szemöldökét. Helyrehozni? ismételte meg. Fátyolos bariton hangjából enyhe irónia csengett. Keresek önnek egy megfelelő dajkát. Ez a legkevesebb, amit tehetek. Ha még itt marad a fogadóban egy-két napot, kapcsolatba lépek egy munkaerő-közvetítő irodával Bathban, és ideküldök néhány jelöltet. Biztosíthatom, bár a viselkedésem időnként szörnyű, képes leszek megfelelő dajkát találni maguknak. A falusi iskolába is én találtam igazgatónőt, és nagyon jól bevált. Josie ráncigálni kezdte Darby nadrágját, mintha csengetne az inasnak. Pisilnem kell! Mr. Darby nem vett róla tudomást, továbbra is Henriettát nézte, és azon gondolkozott, mi mással tudná helyrehozni a viselkedését. Az arcára kiülő mosolyból ítélve, vicces megoldások jutottak eszébe. Lady Henrietta, szeretném megismételni, hogy milyen kellemesen csalódtam magában. Josie hangosabban megismételte: Pisilnem kell! Ha nem mehetek most azonnal, akkor be fogok pisilni. Szerencsére Mr. Gyfford abban a pillanatban lépett be az ajtón, és meglepetten mérte végig a víztől csöpögő Josie-t, majd még meglepettebb képet vágott, amikor észrevette Anabelt Mr. Darby kezében. Idehoztam Bessie-t a konyháról magyarázta. Ő a hat gyerekem közül a legidősebb, és nagy gyakorlata van a kicsik gondozásában. Gyfford és Bessie néhány pillanattal később már mindkét gyereket kivezették a szobából. Henrietta még hallotta, ahogy Josie fennhangon magyarázza odakint, hogy őt, a szegény anyátlan gyermeket leöntötték vízzel, mert Henrietta megremegett. Mindig is könnyen dühbe gurult, de még soha életében nem vezette le indulatát egy gyermeken. Persze, még soha nem volt ilyen közel egy gyerekhez, annak ellenére, hogy Batt könyvét kívülről fújta. Talán jobb is, hogy neki soha nem lehet saját gyermeke. Negyedik fejezet Az otthoni titkok ritkán kellemesek ELOISA JAMES 15 BOLOND SZERELEM
Darby becsukta az ajtót Anabel és Josie mögött, és szemmel láthatóan megkönnyebbült. Amióta csak elindultak Londonból, pokol volt az élete. Josie bekönyörögte magát az ő kocsijába, mivel Anabel folyton hányt, és egy idő után a gyerekek kocsijában elviselhetetlenné vált a bűz. Josie társasága azonban nem volt túl kellemes. Sőt, egyáltalán nem volt az. Amikor éppen nem nyafogott, a kocsi padlóján fekve bömbölt. Lady Henrietta még mindig zavartnak tűnt. Biztosan bűntudata van, gondolta a férfi elégedetten. Amikor először megpillantotta őt Anabellel a kezében, megszólalt benne egy figyelmeztető hang: egy ilyen csinos dajka csak bajt hoz a házra. Henriettának gyönyörű arca volt, de olyan esetlennek tűnt, mint aki nincs tisztában saját nőiességével. Az öltözete még hagyján, de teljesen egyértelmű, hogy egy olyan nőszemély, akinek túlságosan is felvágták a nyelvét. Nem csoda, hogy még nincs férjnél. Kérem, fogadja elnézésemet Josie nevében szólalt meg a férfi. Mindkét gyermekem megbocsáthatatlanul goromba volt önnel. A nőszemély az ajkába harapott, amely figyelemreméltóan puhának és rózsaszínnek tűnt. Attól tartok, a gyerekek rossz viselkedése az ön figyelmetlenségének eredménye közölte a lány kertelés nélkül. Ha egy gyerekkel szeretettel és tisztelettel bánnak, akkor kedves és engedelmes lesz. Nem kellett magyaráznia, hogy Josie-ra ez a leírás egyáltalán nem illik. Darby még sohasem beszélgetett senkivel a gyereknevelésről, és ezúttal sem állt szándékában így tenni. Azért kicsit sértődötten így felelt: Nem helyes következtetéseket levonnia, lévén, hogy alig ismer engem vagy Josie-t. Majd felveszek egy dajkát mellé, aki megadja neki a szükséges szeretetet. Habár kicsit sajnálom az illetőt. Egy dajka nem helyettesítheti az édesanyát felelte Henrietta szárazon. Talán attól ilyen felcsattanós természetű, mert kicsi, gondolta Darby. De ehhez a pici termethez gyönyörű kebleket adott az ég ennek a hárpiának, aki mellesleg megmentette a gyerekeket. És mivel a ruha még mindig nedves volt, úgy tapadt a testéhez, hogy minden idomát kidomborította. Más nők ezt vagy fitogtatnák, vagy leplezni próbálnák. Lady Henrietta azonban mintha észre sem vette volna. Én nem dicsekednék azzal, hogy a lányom alig ismer, uram! Josie nem a lányom, hanem a mostohahúgom vágott vissza Darby nyersen. Talán úgy háromnégy alkalommal találkoztam vele, mielőtt váratlanul a gyámja lettem, az után, hogy az apám és a mostohaanyám egy balesetben meghaltak. A mostohaanyám karácsonyra mindig hazarendelte a kislányokat, hogy láthassa őket, és én is ott voltam, de nem emlékszem pontosan, hányszor. Amióta Darby elérte a felnőttkort, a karácsonyokat úgy töltötte el családja körében, hogy alig várta a végét. Henrietta zavartan pislogott. Tehát Josie a mostohahúga? És Anabel is? Igen. És ezt miért nem mondta el azonnal? A férfi vállat vont. Ha Josie előtt beszélek az elhunyt szülőkről, azonnal zokogni kezd. A viselkedésével valószínűleg az anyja váratlan halálát gyászolja. Valóban gyászolna? Szerintem Josie dühkitörései a személyiségéből erednek. A dajkája bizonyosan így gondolta, és az a nő sokkal jobban ismerte őt, mint én. Látta Lady Henrietta kétkedő tekintetében, hogy nincs meggyőződve arról, miszerint Josie egy kis házisárkány. Pedig valójában házisárkány édesanyjának kicsinyített mása. Régen meghalt az anyja? Alig több mint nyolc hónapja felelte Darby. De biztosíthatom, Lady Henrietta, hogy a dajkát sokkal körültekintőbben fogom kiválasztani ezúttal. A nagynéném, Lady Rawlings a Shantillházban lakik, közel Limpley Stoke-hoz, és minden bizonnyal segít majd egy megfelelő személy kiválasztásában. Azzal elindult az ajtó felé. Henrietta követte, és búcsúzásra nyújtotta a kezét. ELOISA JAMES 16 BOLOND SZERELEM
Ez esetben valószínű, hogy még találkozunk, Mr. Darby. A nagynénje ma este vacsorát rendez az otthonában, amelyre a családomat is meghívta. A férfi Henrietta szeme láttára változott igazi úriemberré. Olyan mélyen meghajolt előtte, ahogy egy király előtt szoktak. Aztán megragadta a kezét, és finoman megcsókolta kesztyűs ujjai hegyét. Nagy örömömre szolgálna mondta, és fátyolos hangjában vágyakozás csengett. Henriettának nevethetnékje támadt, de összeszedte magát. Ön minden bizonnyal egész életét Londonban töltötte jegyezte meg érdeklődve. Volt valami határozottan nyugtalanító abban a meleg, barna szempárban. Ritkán látogatok el vidékre felelte. Attól tartok, nem vonzanak túlságosan a falusi örömök. Ezt Henrietta is el tudta képzelni. Még így, Anabeltől piszkosan is úgy festett, mint egy partra vetett hal Limpley Stoke-ban. És hosszú látogatást tervez itt? Az attól függ felelte, tekintetét a lányra szegezve. Mármint a vidék nyújtotta örömöktől. És azt kell mondanom, ez idáig, kellemesen csalódtam Henrietta kis híján elnevette magát, de végül csak egy kacajt eresztett meg. Egy ilyen divatos pojácát nem szerencsés vérig sérteni, különösen, amikor éppen udvariaskodik az emberrel. Mert persze arról fogalma sincs, hogy hiábavaló az udvariassága. Miközben Henrietta jobb lábát kicsit húzva végigsétált a főutcán, Imogen, a húga ugrott elé a selyemkereskedő boltjából. Hát itt vagy, Henrietta! kiáltott rá. Mindenütt téged kerestelek. Hirtelen megtorpant. Veled meg mi történt? Borzalmas a szagod! Semmi különös felelte Henrietta, fellépve a kocsira. Csak a ruhám lett kissé kellemetlen szagú. Kesztyűs kezével masszírozni kezdte sajgó csípőjét, amely úgy lüktetett a fájdalomtól, hogy még egy-két napig biztosan sántikálni fog tőle. Rosszul érzed magad? aggodalmaskodott Imogen. Fáj a csípőd? Csak kicsit fáradt vagyok. Találkoztam egy kisbabával, aki lebukta a ruhám. Az legalább kigyógyít a kisbabák iránti rajongásodból felelte Imogen vidáman. Te tényleg bűzlesz, Henrietta! Henrietta felsóhajtott, Imogen a tizenhatodik születésnapját mérföldkőnek tartotta, és úgy gondolta, ezek után már bátran tehet felnőttes megjegyzéseket. Pihenned kell folytatta Imogen. Habár ez a kis kiruccanás talán még jót is tett, mert a szokásosnál kevésbé sápadt az arcod. Henrietta pontosan tudta, hogy rendszerint olyan fakó az arcszíne, akár egy kísértetnek, Imogennek nem kellett erre emlékeztetnie. De annak legalább nem volt köze fizikai gyengeségéhez. Az apja mindig azt mondogatta, hogy külsőjét az anyjától örökölte. Amikor Henrietta kislány volt, órákon át nézegette annak a nőnek a miniatűr képét, aki meghalt, miután őt világra hozta, és eltűnődött, vajon az ő vonásainak furcsa keverékéből is olyan kifinomult arc válik-e majd, mint az anyjáé. A gond csak az volt, hogy bár Henrietta szép nővé érett, már nem érdekelte az egész. Mert a sántaság és az a tény, hogy képtelen volt férjet találni magának, örökre megbélyegezte. Amióta öntudatra ébredt, a csípőproblémájával is tisztában volt. Nem is a fájdalom érdekelte annyira, hiszen ha nem tett hosszabb sétákat, vagy nem emelt nagyobb súlyokat, a fájdalom elhanyagolható maradt. Az anyjának azonban ugyanilyen csípője volt, és belehalt a szülésbe. Henrietta ezt a tényt évek óta tudta. Ha ő is gyereket szülne, hasonlóan végezné, mint az édesanyja. Amikor először döbbent rá erre az igazságra, órákon át csak zokogott. Az apja egyszer így talált rá, és megkérdezte, mi baja. Amikor a kislány végül kibökte, az apja a karjába zárta, és megígérte neki, hogy soha nem fogja hagyni, hogy legyőzze ez a gyengeség, sőt, nem is kell férjhez mennie. Majd itthon maradsz velem. Ugyan mi szükség van egy férjre? mondta az apja határozottan, a kilencéves Henrietta pedig beleegyezett. Soha nem foglak elhagyni, papa ígérte az apjának. Nem bizony felelte gyöngéden az apja, és homlokon csókolta. ELOISA JAMES 17 BOLOND SZERELEM
Henrietta közben huszonhárom éves lett. Az apja két éve meghalt, és az udvarlók valahogy nem akartak kopogtatni az ajtón. Ez a fájdalmas igazság. És bár az apja világossá tette, hogy sohasem akarja férjhez adni, a férfiak nem is foglalkoztak vele, miután tudomást szereztek testi hibájáról. Elvégre ki akarna olyan feleséget, aki belehal a szülésbe, és talán még a gyermeket is magával viszi a halálba? Az a hír járta, hogy maga Henrietta is csak valami csoda folytán maradt életben. Ha nagyon fáradt vagy, talán kihagyhatnád a ma esti vacsorát javasolta Imogen, megigazítva hajfürtjeit egy kis tükörben. Henrietta általában habozás nélkül így is tett volna. Hanem a mai meghívás Lady Rawlings házába szólt, ahol ott lesz Mr. Darby is. Nem mintha a férfi bármiféle érdeklődést mutatott volna Henrietta iránt. De mindenesetre szórakoztató lesz végignézni, ahogy Darby affektálva előadja magát a szomszédok előtt. Érdemes lesz az első sorból végigélvezni, amint rájönnek, kivel is van dolguk. Ötödik fejezet Shantill-ház Limpley Stoke A rossz hírű Esme Lady Esme Rawlings nem volt túl jó bőrben. Tekintete a lábára tévedt. Egész életében büszke volt vékony bokáira. Amikor először bevezették a társaságba, élvezettel nyugtázta, hogy a férfiak mind megbámulják légiesen karcsú alakját. Majd miután az első francia nő betette a lábát a Britszigetekre olyan szoknyában, amely látni engedte bokáit, Esme rövid időn belül követte a divatot. Most azonban a bokája puffadt és csúnya. Halk nyögéssel előrehajolt, és ujjával megbökte azt a helyet, ahol valaha az említett testrészt tudta. Az ujjak belemélyedtek a duzzadt bőrbe. Milyen hihetetlen, gondolta nem mintha sokat számítana. Hiszen testének egyetlen része, amely iránt bárki is érdeklődést mutatott, a hasa volt, ahogyan azt az oly gyakran hallott megjegyzés is bizonyította: Ó, asszonyom, látom, szépen gyarapodik az a hasacska. Mielőtt Esme teherbe esett, soha senki nem beszélt a hasáról. Mert normál körülmények között a hölgyek hasáról nem illett diskurálni. Esme nagyot sóhajtva hátradőlt a kanapén, két kezét hasára tette. Amikor a hátán feküdt, úgy magaslott ki a pocak, akár egy folyóból kiálló sziget. Behunyt szemére halvány januári napsugár vetette fényét. A keze alatt enyhe kapirgálást érzett. Látod, Miles, mosolygott magában, a te kisbabád. Talán A távolból hallotta, ahogy Helene szólítja. Neki azonban nem volt kedve válaszolni, így tovább feküdt, ujjaival finoman simogatva a kisbabája kuckóját, azon tűnődve, vajon hányan lehetnek odabent. A faluban lakó tejesasszony előszeretettel jósolt neki ikreket. A gondolat pedig nagyon is lehetségesnek tűnt, lévén hogy Esme hasa óriási volt. És sok nővel ellentétben Esme majdnem pontosan ismerte a fogantatás időpontját: két, egymást követő éjszaka. Ez pedig annyit jelentett, hogy hat hónapos terhes, egyetlen nappal se több, se kevesebb. Mégis mintha pillanatról pillanatra nagyobbra nőtt volna. A hasa már olyan nagynak tűnt, mintha közvetlenül szülés előtt állna pedig a baba még három hónapig nem fog megérkezni. Az ikrek gondolatától kissé megrémült. Hogyan lehetséges? Milyen lehet, amikor az ember ikreket szül? Egy kisfiú és egy kislány, gondolta. Vagy két kislány. Vagy két kisfiú. Ezek a gondolatok jártak a ELOISA JAMES 18 BOLOND SZERELEM
fejében, behunyt szemhéja mögött ott látta a masnis köténykében táncoló, loknis hajú kislányokat és a kócos hajú kisfiúkat Nem! A fiúkat véletlenül szőke hajjal álmodta meg. Nektek nem szőke a hajatok, figyelmeztette a gyerekeket némán. Ti Miles szép barna haját fogjátok örökölni. Egy ideig legalábbis, mert az apátoknak alig néhány hajszála maradt, mire megvénült. Esme újrarendezte gondolatait. Most szép, kerek képű kisfiúkat látott, a tarkójukon már enyhén ritkuló, kócos barna hajjal, pedig még alig múltak egyévesek. Jobb is így, mélázott Esme. Ha barna a hajatok, akkor Miles fiai vagytok. Hirtelen hűvös hang zavarta meg álmodozását. A barátnője, Helene szólította, akit a világ inkább Godwin grófnő néven ismert. Látogatóid érkeztek, Esme! Látogatóim? kérdezte Esme meglepetten, igyekezve ellenállni a késztetésnek, hogy visszatérjen reggeli álmodozásához. Az unokafivéred keresett fel váratlanul. Helene hangjában figyelmeztetés csengett, amire már Esme is felkapta a fejét, és nehézkesen felült. Darby van itt? Darby? Komolyan? Egy kocsin érkezett két mostohahúgával. Úgy tűnik, mintha napok óta úton lennének. De mégis mi az ördögöt keres itt? Azt mondja, levegőváltozásra volt szüksége a gyerekeknek. Esme Helene segítségével felállt. Esme! szólalt meg Helene. Hát nem érted, miért jött ide Darby? Én írtam neki nemrég, hogy a londoni levegő ártalmas lehet a gyerekeknek. Először ellenezte a dolgot, de talán meggondolta magát. Közben elindult a házhoz vezető lejtős úton. De miért? erősködött tovább Helene. Miért gondolta meg magát, miért jött mégis el? Talán mert a londoni levegő valóban egészségtelen felelte Esme kissé zavartan. A terhesség mintha puha tollal bélelte volna ki a fejét. Úgy érezte magát, mint az egyik unokatestvére, akit az anyja csak szalonnaagyúnak hívott. Használd már a fejedet! Biztosan gyanakszik valamire a gyerekkel kapcsolatban. Darby Miles örököse volt, igaz? Még mindig az felelte Esme. Nos, ha fiút szülsz, akkor már nem. Esme megtorpant, és barátnőjére meredt. Helene rózsaszínű gyapjúruhát viselt, hozzá passzoló kabátkával és kesztyűvel. Tökéletes téli vidéki öltözék. Haja bonyolult fonásokban a fejére tűzve, amely kiemelte hosszú nyakát, és úgy festett, mint egy elegáns hattyú. Nem tűnt olyan keménynek, mint amilyen valójában volt. Ezt már megbeszéltük szögezte le Esme. Darby még mindig Miles örököse. Nem tartok igényt a vagyonra. Badarság! mondta Helene. Helene szájából ez szitokszónak tűnt, így Esme érezte, hogy tényleg nyugtalanítja a dolog. Ha fiút szülsz, Esme, akkor Miles vagyonát az a fiú fogja örökölni. Ezt a házat is, meg azt is, amelyben most Darby lakik Londonban, ha nem tévedek. És a saját fiadat nem fogod kitagadni a vagyonából. Sőt, ha a törvényeket jól ismerem, úgy tudom, ezt nem is teheted meg. Esme két kezét összefonta a hasán, szinte önkéntelenül védelmezve gyermekét attól, amit most mondani fog. Lehet, hogy nem értetted jól, Helene, de ez a gyerek nem biztos, hogy Milesé. Ezt nem tudhatod csattant fel Helene. Úgy ismersz, hogy képes lennék elhitetni mindenkivel, hogy a gyerek Milesé, ha nem az? Kitagadnád Miles fiát az örökségéből? Természetesen nem! És mégis honnan fogod tudni? kérdezte felháborodva Helene. Egyszerűen tudni fogom felelte Esme, és érezte, hogy a szeme égni kezd. Ez volt a legrosszabb dolog a terhességben. Ő, aki azóta nem sírt, amióta hozzáadták egy idegenhez, most naponta ötször ELOISA JAMES 19 BOLOND SZERELEM
sírta el magát. Bár én nem sokat tudok a gyerekekről, annyit azért igen, hogy lehetetlenség biztosra megállapítani egy gyermek igazi apját magyarázta Helene. Emlékszel, amikor tavaly Northumberland gróf azt állította, hogy elsőszülött fia nem is az övé, csak mert a fiút négyszer is kicsapták Oxfordból? Northumberland egy idióta! dünnyögte Esme. Nem hiszem. A felesége ugyanabban az évben volt elsőbálozó, amikor én, és nem én vagyok az egyetlen, aki emlékszik egy bizonyos katonára, akiért szívből rajongott. Az apja akkor villámgyorsan férjhez adta, hogy elkerülje a botrányt, vagy legalábbis így mondták akkor. A gyerek pedig alig kilenc hónappal az esküvő után megszületett, így elképzelhető, hogy más oka is volt a villámházasságnak. Esme dühös pillantással nézett rá. Nem hiszem el, hogy ilyen buta pletykákkal traktálsz, Helene! Annyira méltatlan hozzád! Én csak megpróbállak kicsit észhez téríteni jegyezte meg Helene fanyar hangon. Senki nem tudja biztosan, kinek a gyermekét hordod. Neked fekete a hajad, Sebastian Bonningtoné szőke, a férjedé pedig barna volt. Még ha a gyerek barna lesz, akkor is lehetséges, hogy csupán a te hajad és Bonningtoné kereszteződött. Esme elsápadt. Helene érezte, hogy előnybe került, ezért tovább erősködött: Nem tennél jó szolgálatot Milesnak, ha a saját fiát kitagadnád az örökségből. A gyerek apjában pedig nem vagy egészen biztos. Talán mégis lány lesz jegyezte meg Esme erőtlenül. Az lenne a legjobb. Különösen Darbynak. Esme újra elindult a ház felé. El is feledkeztem Darbyról meg a gyerekekről. Hol fogjuk őket elszállásolni? A kislányok a gyerekszobában vannak, mert Darby dajka nélkül érkezett. Még szerencse, hogy a te dajkád, aki majd segít a baba megszületése után, már itt lakik a házban. Nagyon örült neki, hogy kapott feladatot. Darbyt pedig a kék szobában szállásoljuk el, a folyosó végén. Jaj, csak oda ne! ellenkezett Esme. Abban a szobában nem füstöl a kandalló? Neki az is megfelel felelte Helene kissé gúnyosan. Mondjuk ki egyenesen: azért utazott ide Londonból, hogy megbizonyosodjék róla, törvénytelen gyermeket vársz. Esme elkedvetlenedett. Jobb, ha megmondom neki az igazat. Helene hirtelen megtorpant, és karon ragadta barátnőjét. Ha egyetlen percre is elismered, hogy a baba nem biztosan Milesé, akkor nemcsak a férjed emlékét gyalázod meg, hanem a fiad jövőjét is megpecsételed, aki talán valóban az övé. Ezt pedig nem akarhatod. Esme Helene-re meredt, aki mindig mindenre tudott megoldást. Esme számára ez az egész olyan homályosnak tűnt. És most szedd össze magad! tanácsolta Helene. Mert mintha megfeledkeztél volna arról, hogy ma este vacsorát adsz. Néhány óra múlva a fél megye itt lesz a házadban, te pedig itt heverészel. Te jó ég! szisszent fel Esme. Teljesen megfeledkeztem a ma estéről! Pedig mindenki más emlékszik rá állapította meg Helene. Még mindig nem értem, miért kellett magadra haragítani a környékbelieket azzal, hogy vendégeket fogadsz, miközben gyászban állsz. Ez csak egy kisebb összejövetel ellenkezett Esme erőtlenül. Helene az alsó ajkába harapott, Esme pedig rögtön látta, hogy barátnőjének van még más közölnivalója is: Mit akarsz még mondani? kérdezte, felkészülve a rossz hírekre. Mit szólnál hozzá, ha rövid látogatást tennék a nagynénémnél Salisburyben? Természetesen csak a vacsorád után indulnék. Helene nagynénje nem lakott messze tőlük. ELOISA JAMES 20 BOLOND SZERELEM