Gáspár Zselyke: A boszniai piramisok völgye 2012 1
Tartalomjegyzék 1: Alapvető tudnivalók 1.1: Bevezető 1.2: Bosznia- Hercegovina 1.3: Visoko 1.4: Semir Osmanagic 2: A Föld piramisai 2.1: Egyiptom 2.2: Mexikó 2.3: Tenerife 2.4: Kína 2.5: Peru 2.6: Más lelőhelyek 3: A boszniai piramisok völgye 3.1: Sajtópárbaj, szakértői beszámolók 3.2: Látogatásunk Boszniába 4. Tapasztalatok 4.1: A munka lezárása, köszönetnyilvánítás 4.2: Forrásjegyzék 2
1.2: Bevezetés Először is, mielőtt munkámba belefogok, mindenképpen szeretném elmondani, hogy mindaddig nem nevezhetünk egy objektumot piramisnak, amíg végleg be nem bizonyosodik, hogy teljes mértékben ember által készített objektum. Ha mégis ezt teszem, akkor téves információkat közlök emberekkel, melyek ha szájról szájra terjednek, talán még tévesebbek lesznek később. A Bosznia- Hercegovina szívében található völgyben tett felfedezés jelenleg még valóban csak felfedezés szintjén létezik, egyenlőre számos külső ok miatt nem tudott bebizonyosodni az állításnak sem a hitelessége, sem annak cáfolata. Mindaddig tehát, amíg be nem bizonyosodik, hogy mi a valóság, nem említhetjük a Visocicát sem a környező hegyeket piramisként. Fentebb említettem, hogy sok álinformációt indítanánk szabadjára ezzel: így történt az is, amikor Magyarországon "Világszenzáció!" címmel söpört végig egy bizonyos blogbejegyzés, melyben egy önjelölt piramiskutató, az életben valószínűleg jóval unalmasabb munkát végző úr hatalmas piramisok felfedezését hírdeti, melyben ősi magyar írást találtak, bizonyítván ezzel ősi eredetünket, és elődeink magas kultúráját. Ez a munka (félreértés ne essék!) nem annak az anyagnak a cáfolata, hanem sokkal inkább a pontosítása. Egyfajta oknyomozás: Bizton állíthatom, hogy annyit kutakodtam a témában, és annyi szakemberrel beszéltem vele kapcsolatban, hogy pontos képet tudok mutatni a kutatás állásáról, egészen 2005- től kezdve, a külföldi és a magyar média, sajtó átvizsgálásával is. Helyszínen tett látogatásom engem megerősített abban, amit egyébként is hittem a dologról. Azt, hogy mit gondolok erről, bárkinek szívesen elmondom: de elsősorban az a célom, hogy egyáltalán ismertessem az emberekkel a témát és a körülötte folyó botrányt, ezáltal ők saját véleményt tudjanak alkotni. Remélem, élvezni fogják munkám olvasását, és át tudom adni mindazt, amit tudok róla. A hozzá tartozó dokumentumfilmet inkább fiatalosra és szórakoztatóra terveztem, természetesen nem mellőzve a hiteles információk átadását. Kellemes olvasást, filmnézést! 3
1.1: Bosznia- Hercegovina Az ország, ami eddig szinte a legnagyobb hatással volt rám egész életem során, a Balkán- félsziget Észak- Nyugati részén található, hazánktól csupán Horvátország választja el. Mindössze két éjszakát volt szerencsém Szarajevóban tölteni, és mégis, elképzelhetetlen számomra, hogy ne térjek vissza oda a közeljövőben. Változatossága, tájai, lakói mind- mind a szívembe lopták magukat. És nem csak nekem: Így vagyunk ezzel mind az öten, akiknek volt szerencséje odalátogatni. Az ország két területre osztható. A boszniai terület a hozzánk közelebb eső. Hatalmas hegyeivel, gyorsvizű, zuhatagos folyóival rendkívül vadregényesen fest, és ehhez a képhez hozzájárulnak a kocsiút mentén ácsorgó, kezükben ablakmosó felszerelést szorongató árvák, szegények. A falvak, melyek mellett elhaladtunk, egyszerű, dombok közé, folyópartra épített szegényes települések, házaik közül itt- ott minaretek csúcsai meredeznek ki. A másik terület, Szarajevótól a tenger felé haladva helyezkedik el. Ez az ország mediterrán része. Területét elsőként az újkőkorszakban már lakták Illír törzsek. Őket a kelta vándorlás során nagyrészt kiűzték, a végső csapást azonban a római hódítás mérte rájuk. A rómaiak és az illírek közti harcok már ie. 200 körül elkezdődtek, de az egész régiót csaknem két évszázaddal később sikerült elfoglalniuk. Az utolsó forrás, amely az Illír nyelvet említi, a VII. századból való. Állítólag hun és alán kézen is volt, mai lakói, a szlávok pedig az avarokkal együtt Ukrajna felől érkeztek, a VII. százdban. A középkorban északi területei Magyarországhoz tartoztak. Később ezt Bizánc elcsatolja, a vidék mégis magyar befolyás alatt marad. A XV. században teljesen török uralom alá kerül; hiába a magyar végvárak. Ezután csaknem négy évszázad telt el, mire kiűzték a törököket. Ebben az időszakban ragadt rájuk az ország legmeghatározóbb vallása. A berlini kongresszus döntése értelmében ezután az Osztrák- Magyar monarchiához csatolták őket. Az 1900- as évek elején Bosznia lakói egy egységes délszláv államról kezdtek ábrándozni, ezt az álmot pedig nemsokára a független Szerbia is álmodni, tervezni, terjeszteni kezdte. Amikor az Osztrák- Magyar monarchia kormányzata 1908- ban Bosznia- Hercegovina teljes beolvasztása mellett döntött, tökéletes ürügyet biztosított 4
arra a délszláv nacionalistáknak, hogy fellázadjanak. A forráspontra akkor került sor, mikor Szarajevóban, 1914- ben Gavrilo Princip rálőtt az autóban utazó Ferenc Ferdinándra. Merénylete sikeres volt; formálisan ő robbantotta ki tehát az I. világháborút. A háború után az ország a szerb- horvát- szlovén királyság tagja lett. Ezeknek az államoknak az egységét nevezték át Jugoszláviára. Ennek megalakításakor bánságokat alakítottak meg, melyeknek határai egybeesett az etnikai határokkal, így elkerülve az esetleges konfliktusokat. A II. világháború alatt a területen élő zsidókat és megközelítőleg 700 000 szerbet szinte teljesen kiírtottak. Ellenlépésként számos szerb csatlakozott a csetnikekhez, amely egy jugoszlávokból álló, királypárti, nacionalista mozgalom volt a nácik és kommunisták ellen. kép forrása: bosnievolimte.blogspot.com A 90- es évek elején a bosnyákok népszavazáson döntöttek függetlenségükről. Ezt a helyi szerbek sértőnek érezték - úgy gondolták, hogy hiába szenvedték el ők a legnagyobb veszteséget a II. világháború alatt, mégis őket próbálják kiszorítani. Így már másnap meghatározták és kikiáltották a Bosznia északi, nyugati és keleti területeit magába foglaló Szerb Köztársaságot. Nem sokkal később már lőni kezdték a nem szerb lakosságot, hamarosan pedig háromoldalú, szerb- bosnyák- horvát háború alakult ki. 5
Egyfajta "etnikai tisztogatás "alakult ki, több száz ezer ember halt meg pusztán hovatartozása miatt. A háború legborzasztóbb eseménye a srebrenicai mészárlás volt, ahol 8700 muzulmán férfit és kisfiút végeztek ki, a bosnyákoknak, mint népcsoportnak a teljes megsemmisítése céljából. A mészárlás felelősét, Ratko Mladićot 2011. májusbán fogták csak el. A tragédia után néhány hónappal, 1995 novemberében Bosznia, Szerbia és Horvátország békeszerződést köt. Egy évvel később A Koszovói Felszabadítási Hadsereg támadni kezdi a koszovói szerb lakosságot, mire Milošević szerb elnök felmentősereget küldd a helyszínre. 1999- ben a NATO bombázni kezdi Jugoszláviát. Koszovóba ENSZ békefenntartó csapatok vonulnak, majd fokozatosan átveszik az irányítást. Azóta is több lázadás tört ki, és a feszültség rettenetesen erős. A lakosok szerint, amennyiben kivonulnának az ENSZ erők, perceken belül ismét kitörne a háború - sokuk nagy örömére. Bosznia- Hercegovinában tehát a leggyakrabban három nációval találkozhatunk: bosnyákokkal, szerbekkel és horvátokkal. Ennek köszönhető a vallási sokszínűség is: Szarajevó például az egyetlen város, ahol 400 m²-en belül található számos mecset, zsinagóga, orthodox és katolikus templom is; de az itt lakók nagyrésze muzulmán. Mind területi, mind lakossági szempontból kb. Magyarország fele. Ottjárva ez mégis elképzelhetetlen volt: egymást érték a települések, és rengetegen voltak. Mintha Bosznia minden lakosát láttam volna! Nagyrészük rendkívül szegény. Szarajevóba érve megdöbbentő látvány fogadott minket. A Milijacka folyó két partján elterülő várost mintha egyszerűen mindenféle területrendezés nélkül építették volna rá a hegyekre. A város külterületein nem láttunk mást, mint benzinkutakat, kínai ruhaboltokat és rengeteg autót, melyeknek vezetői mit sem törődnek a közlekedési szabályokkal. Beljebb vezetve forgalmas, modern városrészre értünk (ez teszi ki Szarajevó oroszlánrészét), amelyben még egy valódi felhőkarcoló is felbukkant. Még beljebb érve pedig az óváros elvarázsolt világában találtuk magunkat, mindenhol ívelt hidakkal, miniatűr házakkal, macskakővel, mecsetekkel, pöttyös villamosokkal. Elképesztő éjszakai élet: éjfél után is nyitva az összes helyi ételt, például csevapot áruló gyorsbüfé, balkáni dallamokat hordozó partizenék hallatszanak ki minden nyíló ajtó mögül. A boltok mindenhol nyitva: ezeknek mindegyikében, valamint az összes büfében, utazási irodán, étteremben, pékségben megengedett a dohányzás. Ez láthatólag senkit sem zavar. Az emberek mindannyian nagyon kedvesek, és annak ellenére is, hogy nem érted őket, boldogan beszélgetnek veled akár hosszú perceken keresztül is bosnyákul. 6
Kevesen beszélik az angolt, de aki igen, az szívesen teszi. Általában Budapestről kérdeztek minket, meg Puskás Öcsiről. A mecsetekből pedig folyton felzendülnek a müezzinek által énekelt imák, az egész várost valami furcsa, spirituális hangulattal burkolva magába. Ettől az elvarázsolt, makettszerű várostól 36 km- re található Visoko, a város, amiért tulajdonképpen idelátogattunk. 1.3 Visoko Visoko lakosainak száma kb. 17 000 fő. Területén 1355- ben hozta létre I. Kotromanić Tvrotko bosnyák király az ország fővárosát. A jelenlegi város alapjait Ajas bég a török hódoltság idein hozta létre, az Osztrák- Magyar monarchia idején pedig keleti stílusban építették újjá. Jugoszlávia részeként nem nagyon fejlődött, a II. világháború alatt pedig nem szenvedett sok károsodást. A boszniai háború alatt számos katonai egység állomásozott itt. Nevét Visokiról, a Visoćica hegy (későbbiekben Nap piramis) tetején található várról kapta, mely középpontja volt az egykor méltán hírás Bosnyák királyságnak. A Podvisoki, Mile (mai Arnautovići), Biskupići és Moštre hegyek remek védelmet biztosítottak a várnak - e hegyek együttesét 2005- ig mindenki Visoko völgyként ismerte. Ekkor érkezett a helyszínre Semir Osmanagić, az önmagát "Bosnyák Indiana Jones"- nak becéző, amatőr régész. (kép forrása: wikipedia.hu) 7
1.4: Semir Osmanagic 1960-ban született Zenicán. Nagyapja Visegradról (megjegyzés: nem a magyar, hanem a bosnyák város) a két világháború között költözött Szarajevóba, ahol a Marhamet Bank igazgatójaként és a Jugoszláv királyság parlamenti tagjaként tevékenykedett. Semir édesapja, prof. dr. Muris Omanagić szintén államférfi volt, továbbá számos könyv és tudományos cikk szerzője, és nem utolsósorban az egyik legmagasabb tudományos díj, a PhD (Philosophiæ Doctor = a filozófia doktora) első bosnyák tulajdonosa, melyet bányászati feltárásaiért érdemelt ki. Semir Szarajevóban végezte el az általános iskolát, ahogyan kitűnő tanulóként a gimnáziumot is. Szociológiát, közgazdaságtant és politológiát tanult, immár a PhD fokozat tulajdonosa, melyet a maja civilizációról írt munkájával nyert el. Üzleti karrierje a 80'- as évek közepén kezdődött meg, az UNIS (United Metal Industry of Sarajevo = Egyesült Szarajevói Fémüzem) stratégiai tervezőjeként. 1989- ben elindította saját kereskedelmi és építőipari vállalkozását Szarajevóban és Splitben, a Meteorit és a Meteorit 2 elnevezésű cégek tulajdonosaként. Ezek után Houstonba költözött, és mindmáig itt él feleségével és fiával. Egy évet töltött el Közép - és Dél Amerikában a maja városok kutatása végett, melyket Mexikóban, El Salvadorban, Guatemalában és Hondurasban is végzett. Régészeti körökben nem lett túl népszerű azzal a kijelentésével, hogy a maják az Atlantiszról származnak, ahova is a Fiastyúk csillagkép valamely, esetleg összes bolygójáról érkeztek. Munkáját ezután Európában folytatta, a titokzatos kőgolyókkal kapcsolatban. Ezért utazott először Visokoba. Ez már önmagában mutatott a hegyek egyedülálló formájára: Ugyanis a Közép- Amerikában talált piramisok közelében is számtalan ilyen, csaknem ezekkel megegyező 0,5-1,5 m átmérőjű, szinte tökéletes kör alakú, simára csiszolt felüleletű kőgolyóra bukkantak, melynek elkészítésének módját és célját mind a mai napig nem tudják meghatározni. Ezután, mikor először Visokoban járt, feltűnt neki a hegyek különleges, geometrikus alakja. Mivel már jelentős tapasztalata volt piramisok terén, úgy döntött, megvizsgálja a hegyeket, és felfedezte, hogy a hegyek oldalai tökéletesen egyeznek az 8
égtájakkal. Osmanagić tudta, hogy minden piramisnak alapfeltétele az égtájak szerinti tájolás; ráadásul a Visoćica dölésszöge is mindössze másfél szöggel tért el az egyiptomi Kheopsz piramisétól. Még abban az évben próbaásatásokat végzett, ami rendkívül eredményes volt. A völgyben körös-körül emberkéz alkotta kőlapokat és egyéb struktúrákat talált. Számos további kutatás, melyről a későbbiekben rengeteg szó fog még esni, bebizonyította, hogy a völgyben Alapítványt hozott létre Archeológia Park: A Boszniai Nap piramis néven, és megkezdődött a feltárás. Osmanagić mindössze két hónapot töltött a helyszínen a hétből, hiszen nem hagyhatta magára a munkáját, melynek bevételéből egymaga fizette az ásatásokat. Úgy véli, rá csak a kutatás elejénél van szükség, és ha a project sínre kerül, vissza szeretne térni amerikai kutatásaihoz. forrás: semirosmanagic.com 9
2.0: A Föld piramisai "Több mint száz éven keresztül, a történelemtanárok ezt tanították a diákjaiknak: "Piramisokat egyiptomban találtak, melyeket fáraók építtettek a rabszolgáikkal, hogy sírként szolgáljon - ilyeneket találtak Mexikóban is, de ezek csak ünnepélyes áldozatbemutatásokra szolgáltak." Nos, rosszul tanítottak bennünket." Dr. Semir Osmanagic A valóságban, ahogy azt Osmanogic is leírja "Piramisok a világ körül" című könyvében, nem csupán Egyiptomban és Mexikóban találtak piramisokat. Ahogy azt az egyiptológus szakemberek is elismerik, sokkal de sokkal több ilyen építmény található például Núbiában (mai Észak- Szudán), összesen 224 darab, még ha méretben nem is előzik meg egyiptomi rokonaikat. Sőt, mi több: piramisokat találtak még Guatemalában, Hondurason, Salvadornál és Belizben Közép- Amerikában. Több száz piramis épült Peruban és Boliviában is, szintén több mint száz lelhető fel Kínában és Kambodzsában, de elszórtan megtalálhatóak a Kanári- szigeteken és Mauritiuson is. Fontos leszögeznünk, hogy mit is nevezünk piramisnak. Csak az az építmény számít annak, melynek négy oldala a négy égtáj felé van tájolva, és négyszög alapon gúla alakú. Abban, hogy hány helyen vannak ilyen építmények, semmi meglepő sincs, és több mint valószínű, hogy párhuzam sincs köztük. Ugyanis a gúla a legstabilabb geometriai forma, remekül ellenáll a legszélsőségesebb természeti viszonyoknak is. Nem csoda hát, hogy szinte minden kultúrában kialakult ez a fajta építkezés, ahol jó építészek dolgoztak. 10
2.1: Egyiptom A piramisokat területenként más- más célokra használták. Egyiptomban például valóban használták őket temetkezésre, de nem az első generációk során, csak jóval később. Az első piramisok a tumuluszokból, azaz dombsírokból alakultak ki. Ezeket úgy készítették el, hogy a sírkamrára (a kezdetekben még sírkamra sem volt, de ezekre az időkre nem térek ki) egy egyszerű homokból készült dombot hordtak, arra pedig egy szentélyt emeltek. Ebből alakult ki később a masztaba (ez egy arab szó, padot jelent), amely ugyanaz, mint a tumulus, csak már maga a domb is kőből épült. Az első igazi piramis jellegű építményt Dzsószer fáraó kezdte el építeni. Ez a Lépcsős, avagy Dzsószer Piramis. Először ezt is egy masztabának kezdte, de terveit legalább háromszor megváltoztatta (az egyiptomiak minden valószínűség szerint tervrajzok nélkül dolgoztak). Így elmondhatjuk, hogy a klasszikus piramis forma Egyiptomban innen számítható, az alapötlet Dzsószer és építésze, a Múmia c. filmből is ismert Imhotep fejéből pattant ki. Ezek az első épületek tehát tömörek, a sírkamrák és más járatok alattuk helyezkednek el. Az ezt követő, monumentális épületekkel kívánta bebizonyítani a fáraó az istenek felé, hogy alkalmas az uralkodásra. A piramisokat a közhiedelemmel ellentétben nem rabszolgák készítették el. Az építkezések akkor folytak, mikor a Nílus áradt, és nem tudtak dolgozni a földjeiken. A munkásokat munkacsoportokra osztották, mindenkinek megvolt a saját feladata, ezért tudtak ilyen eredménesen dolgozni. Hogy milyen indíttatásból? Egyrészt a fáraó - és az istenkultusz annyira hatalmas volt, hogy hitték, fáradozásaik nem hiábavalóak, és az uralkodójuk és ezáltal a saját méltóságuknak bizonyítéka. Másrészt munkájukért cserébe ételt és teljes ellátást kaptak, hiszen az építkezés idején felépítettek egy egész piramis- várost, amelyben szállást nyújtottak neki, fizetés híján pedig szolgáltattak nekik 11
ruhákat és más javakat. Az egyik legfontosabb szempont azonban a piramisok gazdasági haszna. Hogy ápolják a királykultuszt, a papoknak és közembereknek feladatként adják ki hogy vigyenek oda ételt áldozatként, cserébe pedig birtokot biztosítanak nekik. Dzsószer és a lépcsős piramisok után időrendi sorrendben Sznofu következett, aki három piramist is építtetett, a kezdeti kudarcok után. Az egyik ugyanis teljesen félresikerült, így abbahagyta. Ennek először építettek egy kőből készült magot, amit pedig körülötte láthatunk, az pedig a borítás amit abbahagytak. A második piramis sem sikerült teljesen úgy ahogyan elképzelték, mert az építkezés során rájöttek, hogyha abban a szögben folytatják ahogy elkezdték, össze fog omlani. Ezért félúton szöget váltottak, és így épült fel a Tört Piramis. A harmadik építmény, az Északi Piramis már elnyerte a végleges piramis- formát, melyet meg is tartottak a későbbi építkezések során. Lassan a sírkamrák bekerülnek magába a piramisba, az abból kiinduló szellőzőnyílások pedig csillagképek felé mutatnak, hogy "irányba állítsák" a fáraó lelkét. Központi figura még a kultuszszobor, amely a halotti templomba található, általában a fáraót ábrázolja és nap mint nap áldoznak neki. Méreteiben embernagyságúnál egy kicsit nagyobb, de ez is személyenként változik. A későbbi időkben már a nemesek is építenek maguknak piramisokat, a kultúra pedig átterjed Núbiába. Ezek az építmények sokkal kisebbek és kicsit keskenyebbek, mint gízai rokonaik, és megrendelőik státusszimbóluma. Érdekesség lehet még az egyiptomi piramisokkal és az őket körülölelő kultúrával kapcsolatban, hogy minden ki volt festve, így a piramisok is, csak nem állták ki az idő vasfogát. források: Király Attila, egyiptológus 12
2.2: Mexikó, közép- amerikai kultúra A különböző népcsoportok fejlődési tempója alapvetően a környezeti adottságoktól függ. Így lehetséges az, hogy például az amerikai civilizációknál nem alakult ki a kerék használata (s ezáltal a fejlődés más irányt vett), mert nem voltak olyan állatok, amelyek azt el tudták volna húzni (a kereket tulajdonképpen feltalálták, mert találtak Mexikóban kerekes gyermekjátékokat, de feleslegesnek tartották nagyobban is létrehozni). A folyamatosan egymásra hatással lévő és a másikra építkező amerikai kultúrák egyik kiemelkedő birodalma a teotihuacani volt. Fővárosuk, Teotihuacan virágkorában (150-450) több mint 30 négyzetkilométeres volt, a lakosság száma pedig elérte a 250.000 főt is. Ez is, mint minden későbbi amerikai kultúra nagy súlyt fektetett a katonaságra. Így elmondhatjuk, hogy meglehetősen agresszív társadalommal állunk szemben, s részben ez is okozta a vesztüket. Most, félreértés ne essék, nem csak a teothuacaniakról fogok írni, hanem a közép- amerikai piramisépítő kultúrákról általában. A másik, ami miatt összeomolhattak, a korlátozott lehetőségek a földművelésben. Kevés őshonos növénnyel rendelkeztek: bab, paradicsom, tök, kukorica. Nagyjából mindent kukoricából készítettek el, amivel alapvetően nincs is probléma, hogyha az esős évszak a megszokott időben érkezik. Ha viszont nem, akkor felborul a rendszer, az élelmiszer elfogy, a népek lázadozni kezdenek: sok régész állítja, hogy Teotihuacant ellenséges törzsek gyújtották fel, de mára már tudjuk, hogy vesztét belső lázadás okozta. A helyiek csontozatából megállapítható, hogy rendkívül alultápláltak voltak, tehát éhinség volt. Nem csak akkor van gond, ha kimarad az esős évszak, hanem akkor is, amikor elhúzódik. Ilyenkor a körülmények nem tették lehetővé, hogy sok ideig tárolják a termést, és ezzel tartalékokat hozzanak létre az esős évszak végéig. Mivel tehát életük kulcsát az időjárás jelentette, egyik főistenüket is az időjárás képében képzelték el. Tlaloc, az Esőisten minden élő növény ura. Általában jóságos isten, de sújthatja a népet árvízzel, viharra, forgószéllel, stb. Általában csecsemőket áldoztak neki. A közhiedelemmel ellentétben a másik főisten nem feltétlenül a Tollaskígyó (későbbi közép- amerikai kultúrákban Quetzacoatl, ejtsd: keccakoatl), a tudás istene volt. Tagadhatatlan, hogy az egyik legszámottevőbb isten, az emberiség teremtője. A legenda szerint csodatéteményei miatt a többi isten keletnek űzte, de ő megígérte az embereknek, hogy vissza fog térni. Ezért is nem támadták meg szó nélkül a spanyol hódítókat a későbbi aztékok és inkák: babonás félelemmel hitték, hogy a Tollaskígyó tért vissza. Mindezt jelentősen elősegítette, hogy valami furcsa véletlen folytán Quetzacoatl- t sokszor fehérbőrű, szakállas emberként ábrázolták. Gyakorta tartottak állat vagy ember áldozatokat: a jaguárokat, ragadozómadarakat, kígyókat rendszerint élve temették el, az emberáldozatokat, akiket rendszerint az épp ellenséges törzsből ejtették foglyul. Hitték, hogyha megeszik az áldozat még dobogó szívét, akkor az ereje beléjük száll (tehát ha testi erőről van szó harcosok, vadászok, stb., semmiképpen sem nők vagy gyerekek. Őket a jó termés, eső ügyében áldozták fe), de áldozhattak a város jólétéért is. Ilyenkor a vér főistenüket, Huitzilopochtlit illette meg. Ő volt a háború, a Nap, és a halál istene. 13
Ezen információk birtokában elmodnhatnánk, hogy barbár népcsoporttal van dolgunk. Ez azonban korántsem igaz. Nagyon fejlett építészetük volt, hihetetlenül kifinomult írással és művészettel. Csillagászatuk is rendkívül kiemelkedő. 365 napos naptárat használtak, ehhez igazították a vetést- aratást is. Habár papjaik inkább voltak sámánok, mint papok, a társadalom felsőbb kasztját ők képezték. Az erdők minden növényét ismerték, azok tudatmódosító hatásait is. Ezek segítségével a papok, uralkodók "utaztak", tartották a kapcsolatot a szellemvilággal: ugyanis az isteneken kívül az erdő és a természet összes lakóját saját szemmeliséggel ruházták fel. Ezt animizmusnak nevezzük. Élőnek tekintették a csillagokat, hegyeket, folyókat, köveket. A fákat, állatokat lélekkel ruházták fel. Egyes kutatók szerint matematikai és csillagászati tudások olyan magas volt, hogy űrhajót is építettek. Ezt az elméletüket egy Pakalról, egy maja királyról készült korabeli rajzzal próbálják bizonyítani: állításuk szerint a véseten Pakalt egy űrhajóban ábrázolják. Ha jobban megnézzük a rajzot és nagyon szentimentálisak vagyunk, valóban fedezhetünk fel hasonlóságot a háttér és az űrhajók között. Természetesen ha hihetünk a hitelesebb régészeknek, szó sincs utazásról, legalábbis űrutazásról nem. A kép valójában a fent említett szerek hatása alatt, látomásokat tapasztaló királyt ábrázolja. Feltételezések szerint éppen az az utazása, amikor a halott király átjut a túlvilágra, és az életfán felkapaszkodva megtapasztalja azt a fajta valóságot. Ezeket a szereket sokszor áldozatoknak is beadták: elterjedt áldozati módszer volt az is, mely során egy ember önszántából vállalta azt a kínt, amíg elevenen kivágják a szívét egy obszidián késsel. Ezzel biztosították ugyanis azokat a túlvilági előjogokat, melyek alapértelmezett esetben csak papoknak, vagy uralkodóknak adatott meg. Ezeket az áldozatokat rendszerint a piramisaikon mutatták be, tehát ezek is, mind mindegyik szakrális szerepet töltenek be a társadalomban. Ezeket a piramisokat mészkőből építették fel: ezért sajnos folyamatosan ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, tehát folyamatosan romlik az állapotuk. Az egyiptomiaktól eltérően ezek az építmények lépcsőzetesek. Akad olyan, amelyiknél 365 lépcsőfok vezet a tetején kialakított oltárig, de rendelkezik egy kis lakóépítménnyel is a tetején: ezt sokszor használták papok, királyok. Egy- egy romvárosban többtíz piramis található, amennyiben 14
beleszámoljuk a templomokat is: ezek szintén lépcsőzetes építmények. Ezen kultúrák által létrehozott építményeket (melyeknek számos titka ma is megfejtetlen - az írásuk lefordításával sincsenek még teljesen készen a kutatók) több középamerikai országban is találtak, mindegyik romváros. kép forrása: okorivarosok.repeta.hu 2.3: Tenerife A Kanári- szigetek az Atlanti Óceánon helyezkednek el, Spanyolországtól 1100 km- re. Vulkáni eredetűek, mivel egy hotspot felett felett keletkeztek, így csak vulkáni kőből állnak, mindegyik közepén egy- egy vulkánnal. Éghajlatát a széljárás határozza meg, a helyik éppen ezért különböztetnek meg egymástól 11 féle szelet. Ebben a szigetcsoportban bújik meg Tenerife, a túristaparadicsom. A sziget északi részén, egy völgyben található Güimar városa, ahol 6 piramisra bukkantak. Feltételezések és a helyiek mendemondája szerint a szigeten régen 9 piramis is állt, de hármat elhordtak építőanyagnak. Azt is állítják, hogy az építmények nem is annyira a távoli múltban kerültek oda, mégpedig a földművesek hordák halomba a munka közben talált köveket, parcelláik szélén mezőgazdasági teraszokat létrehozva. 15
1991- ben Thor Heyerdahl norvég utazó és kutató kezdett foglalkozni velük, és megállapította, hogy azok nem találomra összehányt kőhalmok. Sarokköveik egyérteműen megmunkáltak, a talajt pedig elegyengették készítésük előtt. Tervek és számítások alapján készülhettek, ezt bizonyítja csillagászati tájolásuk: a legnagyobb piramis tetejéről a nyári napfogyatkozás napján dupla naplemente figyelhető meg: A Nap lebukik egy hegycsúcs mögé, áthalad mögötte, egy kicsit felemelkedik majd újra lemegy. Minden kutatásának dacára nem sikerült megállapítania a struktúrák korát, sem a készítőit. Idősebb Pilnius, római utazó az I. századból arról számol be, hogy Hanno, a navigátor idejében a sziget lakatlan volt, de óriás építmények romjairól is ír. Heyerdahl elmélete szerint az út hajózható Tenerifétől Amerikába, és hogy ezt bizonyítsa, ősi módszerekkel és eszközökkel épített egy hajót, és megtette az utat. Azt kívánta ezzel alátámasztani, hogy esetleg a piramis építői kapcsolatban álltak a majákkal. Állításait sosem sikerült bebizonyítania. A piramisok köré építettek egy parkmúzeumot, melyet évente többszázezer túrista látogat meg. források: Semir Osmanagic - Pyramids Around the World wikipedia 16
2.4: Kína A kínai piramisok talán a legrejtélyesebbek mind közült, már csak azért is mert a kínai kormány teljes hírzárlattal kezeli őket. Több mint száz földből és agyagból készült piramist tartanak számon, de kutatásukat és feltárásukat nem engedélyezték, sőt, védett körzettel vették őket körül. Először II. világháborús fényképeken bukkanak fel. Akkor a New York Times kezdett cikkezni róla, de a hadsereg által készített képeket csak 45 évvel később jelentették meg. A nyugati világ legközelebb Hartwig Hausdorf német írótól értesülhetett róluk, aki bejutott a körzetbe és megírta Fehér Piramis c. művét. A könyv címét egy kínai legendából merítette, mely egy fehér piramist ír körül, de ennek létezésében mindaddig nem hittek. Mind az interneten, mind a szakirodalomban nagyon kevés forrás található meg róluk, egy városi legende szerint azonban egy unatkozó, Google Earth- öt böngésző fiatal felfedezte pontos helyüket, és publikálta a koordinátákat. Két piramisról készítettem fényképet a Google Maps segítségével: 17
2.5: Peru Peruban néhány éve egyáltalán nem tűnik újdonságnak a piramisfelfedezés. Egyrészt már régebben is találtak ilyeneket, a Nasca vonalaktól nem messze. Ezekre a mostaniakra Piura tartományban bukkant néhány építőmunkás ilyen jellegű struktúrákra, melyeket nemsokára szakértők vizsgáltak meg és bizonyították: Több ilyen építmény található egy 3,2 km hosszú és 1,6 km széles területen, mely minden bizonnyal a Vicús- kultúrához tartozott, és vallási vagy temetkezési célokat szolgált. Ezt a kultúrát eddig csak néhány, kb 15 m mély sír alapján próbálták megismerni, melyekben pazar kézművességre utaló kerámiákat és ötvösmunkákat találtak. Készítőik kb. időszámításunk előtt 300-100 körül éltek. Sajnos ennél több nem is nagyon fogunk megtudni róluk, mert a régészeti lelőhelyekre többen már a régészek előtt rábukkantak és kifosztották, megrongálták azokat. Az egyik legnagyobb piramis mellett egy nyitott teret is találtak, mely 25x30 m- es lehetett, és feltételezések szerint szertartásokat bonyolítottak le itt. Egy másik piramisban több tárgyat és koponyadarabkákat találtak. A kutatók szerint nagyon sokáig tart mire elég mélyre tudnak ásni a sírkamrákhoz, de rendületlenül dolgoznak, hiszen gyanújuk szerint odabennt/lennt nemesek földi maradványait fogják megtalálni. Az odebennt található kerámiák festése erősen hasonlít egy másik, Peruból ismert kultúrához (Mocse), ami a helyszínen dolgozó régészek szerint arra enged következtetni, hogy a két civilizáció erős kapcsolatban állt egymással. Nem sokkal később egy új távérzékelési módszert használva fésülték át Peru vidékeit, mely a felszín alá tud látni. A Nazca folyó mentén a földek alatt elváltozásokat észleltek, ezért algoritmusok segítségével optimalizálták a fotókat. Ezeken a felvételeken tisztán kirajzolódott rögtön 4 piramis. A tudósok már nem lepődtek meg különösebben a felfedezés láttán, hiszen már 40 közeli dombról sejtették, hogy valamilyen épületet rejt magában. A Nazca cilizáció időszámításunk előtt 100 és időszámításunk közt 400 körül érte a virágkorát. Számos környékbeli ásatásról kiderül, hogy a papok ceremóniák során emberáldozatokat mutattak be. A harmadik század környékén hatalmas katasztrófasorozat érte a területet, elsőként földrengések rázták meg Perut, amit 18
áradások követtek. Az ittlakók távozásuk előtt épületeiket betemették hogy megvédjék a viszontagságoktól, de már soha többet nem költöztek vissza ide. A régészek már teljesen feltártak egy asszimmetrikus piramist, és a hírek szerint egy teraszos templom és egy kisebb piramis feltárása is előrehaladott állapotban van. A "piramisok" itt egyébként valószínűleg nem is piramisokként működtek, hanem ezek a kultúrák mesterséges hegyeket emeltek, hogy ezzel megfelelő lakhelyet tudjanak nekik kialakítani a Földön. 2.6: Más lelőhelyek Hasonló építményekre bukkantak még a Kanári- szigeteken, Szicíliában, Bolíviában, Cuicuilcoban, Monte Albanban, Tulaban, Görögországban, az ókori római területeken, Szardínia szigetén, Mezopotámiában, Cahokia- ban, hasonló felépítésű templomokat Indiában, kőpiramisokat Indonéziában és Kambodzsában, Koreában, El Salvadorban és Belizben, Tauhaliban és Tahitin. 19
3.0: Piramisok Boszniában? A kutatók már régóta feltételezik, hogy Közép-Európa területén is kell lenniük piramisoknak, hiszen a világ minden táján találtak már hasonló képződményeket, épp csak itt nem. Amikor 2005-ben Semir Osmanogic közzétette a hírt, az egész világ felkapta rá a fejét. Szakács Gábor szerint (akinek a neve még sokszor fel fog merülni), kész zarándokút indult el a Visocicához. Semir a piramis adatainak a következőket adja meg. Az Állami Földmérési intézet alapján a piramishegy fekvése tökéletesen Észak irányába mutat: még pontosabban, mint a gízai piramisok. Magassága 220 m, dőlésszöge pontosan 45 fok. Német geofizikusok 2007- ben geo-radar eszközökkel kezdték vizsgálni a hegyet, és megállapították belső folyosók létezését; három évvel később pedig horvát fizikusok érzékelték a piramishegy csúcsából kiáramló, 4,5 méter sugarú energiasugarat: innen ered a hegy legnépszerűbb fantáziaképe is, melyen a hegyet a fent említett, csúcsán kiáradó sugárral ábrázolják. Egy évvel később, olasz és finn kutatók csoportja ultrahang jelenséget is érzékelt. A Szövetségi Talajtankutató Intézet a rajta található humusz és földréteget 12.000 évesnek állapította meg: azaz csaknem 8000 évvel idősebbnek, mint az egyiptomi piramisokat. (forrás: piramidasunca.ba) 20