AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE A foglalkoztatottak társadalmi csoportok szerinti összetétele 2001-ben a foglalkoztatott férfiak 23, a nők 26 százaléka tartozott a vezetők és az értelmiségiek, szakértők, hivatalnokok közé. A réteg belső tagolódását illetően is lényegesek a nemek közötti különbségek. Amíg a férfiak között magasabb 10 százalékos a felső és középvezetők, a nagy- és középvállalkozók, illetve a magasan képzett értelmiségiek, a magas beosztású hivatalnokok, szakértők aránya, addig a nőknél csaknem háromszoros a különbség az alsó szintű vezetők, értelmiségiek, hivatalnokok javára. Ennél is nagyobbak a differenciák a szakképzett irodai, technikusi, kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúakat tekintve: a foglalkoztatott férfiak 11,5, a nők 37 százalékát találhatjuk ebben a csoportban. A férfiak és a nők közötti aránykülönbségek a fizikai foglalkozásúak esetében is megmutatkoznak. Összességében a foglalkoztatott férfiak fele tartozik valamilyen munkásrétegbe, a nőknek csak 28 százalékáról mondhatjuk el ugyanezt. Részleteiben: a férfiak csaknem egyötöde szakképzett munkás vagy közvetlen termelésirányító és 32 százalékuk végez szakképzetlen munkát; a nőknél a szakképesítéssel rendelkezőkhöz viszonyítva jóval magasabb több mint négyszeres a betanított vagy az egyszerű (szakképzetlen) foglalkozásokban dolgozók részaránya. A foglalkoztatottak társadalmi rétegek és nemek szerint Összesen Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók 3,4 4,2 2,4 Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 5,3 5,6 4,9 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 15,6 12,9 18,9 foglalkozásúak 23,1 11,5 36,9 Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 10,8 13,1 8,1 Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 1,9 2,7 1,0 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 12,1 18,1 5,1 Betanított munkát végzők 21,1 27,0 14,0 Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 6,7 5,0 8,7 Összesen 100,0 100,0 100,0 Az 1990-es években ugrásszerűen megnőtt az önfoglalkoztatók, a vállalkozók és a különböző nagyságú munkaadók aránya. Ezt támasztja alá, hogy 2001-ben a foglalkoztatott férfiak majdnem egyötöde, a nők 11 százaléka tartozott ebbe a társadalmi csoportba. Hasonlóan az alkalmazottakhoz, itt is lényeges a réteg belső tagolódása. A férfiaknál 5 százalékos a foglalkoztatók részaránya, akiknek a többsége legfeljebb 10 alkalmazottal dolgozik. A foglalkoztatott nőknek mindössze 2,6 százaléka tartozik a munkaadók közé. Alacsonyabb a nők aránya az értelmiségi, a szakértő vállalkozók között is (1,7, szemben a férfiak 2,4 százalékával), csakúgy, mint az iparban, a kereskedelemben és a különböző típusú szolgáltatásokban dolgozóknál (6 százalék, míg a férfiaknál 9). Ami a mezőgazdasági önállókat illeti, itt alig-alig fordulnak elő nők. A foglalkoztatottak társadalmi rétegződését illetően a nemek szerinti különbségek mellett lényegesek a korcsoportos differenciák is. Minél idősebb foglalkoztatotti csoportot vizsgálunk, annál magasabb a felső és középvezetők, a magasan képzett értelmiségiek, szakértők aránya; csakúgy, mint az alsó vezetők és az alsó szintű értelmiségiek, hivatalnokok hányada. E tendencia mögött alapvetően kétféle magyarázatot sejthetünk. Egyrészt, ezek a pozíciók sok esetben az életpálya későbbi szakaszaiban tipikusak, amikor a megfelelő munkaerő-piaci tapasztalat, a felhalmozott anyagi és emberi tőke lehetővé teszi elérésüket. Másrészt annak köszönhető, hogy az 1990-es években elsősorban a rosszabb foglalkozási helyzetűek kerültek ki a munkaerőpiacról (lettek rokkantnyugdíjasok, egyéb inaktívak stb.), így az idősebb foglalkoztatottak között megnövekedett a kedvezőbb társadalmi státusúak aránya. 1

A foglalkoztatók és az önálló vállalkozók foglalkoztatottak közötti aránya nemek szerint Foglalkoztatók 5,2 2,6 nagy- és középvállalkozók 1,3 0,4 nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók 3,8 2,1 mezőgazdasági kisfoglalkoztatók 0,1 0,0 Értelmiségiek, szakértők 2,4 1,7 szabadfoglalkozású magasan képzett értelmiségiek 1,3 0,9 szabadfoglalkozású alsó szintű értelmiségiek és magasan képzett technikusi foglalkozású önállók 1,1 0,8 Nem mezőgazdasági egyéni vállalkozók 9,3 6,0 Mezőgazdasági egyéni vállalkozók 2,6 0,9 Összesen 19,4 11,2 Hasonló okokra vezethető vissza az is, hogy a kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók hányada magasabb az idősebbek között, mint a fiatalabbaknál. A harminc év alatti foglalkoztatott férfiaknak csak az egytizede tartozik ebbe a társadalmi csoportba, a 40 49 éveseknek viszont már csaknem az egyötöde. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint emelkedett a képzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai, technikusi más szóval, a kiszolgálói, az asszisztensi jellegű tevékenységeket végzők aránya. E réteg esetében jelentkeznek legmarkánsabban a korcsoportos különbségek, főleg a férfiaknál. Amíg a 15 29 éves foglalkoztatott férfiak 17 százalékát találjuk ebben a csoportban, addig az ötven éven felülieknél csak 7 százalékos az előfordulási arány. De a nők esetében is markánsak az életkori differenciák: a harminc éven aluliaknak majdnem a fele, az ötven éven felülieknek csak a 31 százaléka tartozott ide 2001-ben. A foglalkoztatottak társadalmi rétegek, korcsoport és nemek szerint 15 29 30 39 40 49 50 X Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók, magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 4,8 8,9 10,6 17,0 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 11,4 12,9 12,5 15,5 foglalkozásúak 17,4 12,2 7,9 6,9 Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 9,6 17,2 19,2 18,2 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 19,6 17,6 18,6 15,7 Betanított vagy szakképzetlen munkát végzők 37,1 31,1 31,2 26,7 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók, magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 4,8 6,8 7,7 11,0 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 16,7 20,3 19,2 19,3 foglalkozásúak 47,0 37,3 32,5 30,9 Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 6,1 9,5 10,1 10,5 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 6,1 5,1 5,0 3,6 Betanított vagy szakképzetlen munkát végzők 19,3 20,9 25,5 24,7 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 2

20 15 10 5 0 A betanított és szakképzetlen szolgáltatási munkát végzők foglalkoztatottak közötti aránya korcsoportok szerint 15 29 30 39 40 49 50 X éves A szakképzett ipari foglalkozásúak, a közvetlen munkairányítók előfordulása már korántsem mutat ilyen mértékű életkori variabilitást. A betanított vagy képzetlen foglalkozásúaknál viszont figyelemre méltóak a korcsoportok szerinti különbségek, leginkább azért, mert másként jelentkeznek a férfiaknál és másként a nőknél. Amíg a foglalkoztatott férfiak között az életkor emelkedésével visszaesik a betanított és a szakképzetlen foglalkozásúak hányada, addig a nőknél éppen fordított a helyzet. Mindez leginkább a szolgáltatási munkát végzők részarányváltozásával függ össze. A harminc éven aluli foglalkoztatott férfiak 11 százaléka volt betanított vagy képzetlen szolgáltatási foglalkozású 2001-ben, az ötven éven felülieknél viszont csak 6 százalékos volt ez az arány. A nők esetében egyrészt ennél markánsabbak a korcsoportos különbségek; másrészt az idősebbeknél nagyobb az előfordulási gyakoriság: az ötven éven felüli munkavállalók 16 százalékát találjuk ebben a társadalmi csoportban, míg a harminc éven aluliaknak mindössze 5 százaléka végez ilyen jellegű munkát. A munkanélküliek és az inaktív keresők társadalmi csoportok szerinti összetétele A mára kialakult feltételek mellett az aktív keresők a népességen belül kisebbségben vannak. Ez a tény előtérbe állítja az inaktívak és a munkanélküliek rétegződésének problémáját. A munkanélküliekre, a nyugdíjasokra, a rokkant nyugdíjasokra, és az egyéb inaktívakra, illetve eltartottakra kiterjedő adatok ebbe engednek betekintést. A munkaerőpiacról kiszorult rokkantnyugdíjasok több mint 40 százaléka korábban betanított vagy szakképzetlen munkásként dolgozott, azaz viszonylag nagy hányaduk már aktív idejében is periferikus, kevés előrelépési lehetőséget kínáló pozícióban volt. Ugyanakkor a férfiaknál nem jelentéktelen a szakmunkás státusból rokkanttá válók aránya (23 százalék) sem, a rokkant nyugdíjas nők egynegyede pedig korábban szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási vagy irodai foglalkozású volt. Az is figyelemre méltó, hogy ebben az aktivitási csoportban viszonylag magas a kisfoglalkoztatók, az önálló vállalkozók hányada: a férfiak 14, a nők 11 százaléka tartozott ide az utolsó foglalkozási státusa szerint. Az öregségi és a hozzátartozói nyugdíjban részesülők társadalmi-foglalkozási helyzet szerinti összetétele ennél valamivel kedvezőbb képet mutat. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy a férfiak 21, a nők 11 százaléka nyugdíjazása előtt valamilyen vezetői vagy értelmiségi, hivatalnoki, szakértői pozíciót töltött be, és a rokkant nyugdíjasokénál alacsonyabb azok aránya, akik a munkaerőpiacról való kivonulást megelőzően betanított vagy szakképzetlen munkásként dolgoztak. Azonban nyilvánvaló életkori különbségek vannak az öregségi és egyéb saját jogú nyugdíjban részesülők foglalkozási kompozíciójában. A szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai, technikusi rétegbe tartozók részaránya a fiatal, 50 54 éves, nyugdíjasok között a legmagasabb, és az életkor előrehaladásával visszaesik. Ez feltehetően a foglalkozási struktúra időbeli változásával függ össze: a fiatalabb nyugdíjasok között többen vannak olyanok, akik nyugdíjazásuk előtt modernebb foglalkozási pozíciókban dolgoztak, mint az idősebbek között. Azok aránya viszont, akik a nyugdíjba vonulásuk előtt vállalkozók, illetve a férfiak esetében szakképzetlen munkások voltak az életkor előrehaladásával növekszik. Figyelemre méltó életkori eltérések vannak a vezetők, értelmiségiek, hivatalnokok előfordulási gyakoriságában is. Ezen társadalmi réteg súlya a legfiatalabb nyugdíjasoknál a legkisebb; majd a férfiaknál fokozatosan, a nőknél hirtelen megnövekszik, aztán a legidősebbeknél visszaesik. Ennek az életkori profilnak a hátterében többféle magyarázat is meghúzódhat. Az első szerint az ötven éven aluli nyugdíjasok nagy hányada özvegyi jogon kapja az ellátást, és az özvegyek aránya a kedvező társadalmi-foglalkozási státusúak között viszonylag alacsony. A második szerint a korai a hivatalos korhatár előtti nyugdíjba vonulás kevéssé 3

jellemző a vezetőkre, értelmiségiekre, hivatalnokokra, ezért alacsonyabb a részarányuk a nagyon fiatal nyugdíjasok között. A legidősebbek között pedig azért fordulnak elő a vezetők, az értelmiségiek kisebb arányban, mert nagy részük évtizedekkel korábban, egy hagyományosabb a fizikai foglalkozások dominanciáját mutató foglalkozásszerkezet idején vonult nyugdíjba. A népesség társadalmi rétegek, gazdasági aktivitás és nemek szerint Munkanélküli Rokkantsági nyugdíjas Saját jogú öregségi és hozzátartozói nyugdíjas Egyéb inaktív kereső Egyéb eltartott Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók, magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 0,4 1,4 5,4 0,8 0,4 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 2,3 6,9 15,3 3,3 2,0 foglalkozásúak 5,2 6,6 8,5 5,9 5,1 Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 4,3 14,3 14,6 9,4 7,0 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 13,7 22,7 17,3 17,1 11,2 Betanított vagy szakképzetlen munkát végzők 29,2 41,3 37,8 36,2 22,8 A munkaerőpiacról kiszakadók 44,3 1,4 0,3 23,1 43,5 tartósan munka nélkül lévők 31,6 1,4 0,3 16,1 11,7 nem tanuló fiatalok, akik még soha nem dolgoztak 12,7 7,1 31,8 Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak 0,6 5,3 0,8 4,2 8,0 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók, magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 0,5 0,9 1,9 0,8 0,7 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 4,0 6,7 9,5 5,1 3,8 foglalkozásúak 20,8 25,0 22,1 23,5 16,8 Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 3,6 11,2 12,9 6,5 6,7 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 4,1 7,8 6,3 5,8 4,5 Betanított vagy szakképzetlen munkát végzők 21,6 40,7 36,7 32,1 19,9 A munkaerőpiacról kiszakadók 44,3 1,3 0,3 19,1 22,3 tartósan munka nélkül lévők 32,1 1,3 0,3 12,5 6,5 nem tanuló fiatalok, akik még soha nem dolgoztak 12,2 6,6 15,8 Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak 1,1 6,5 10,2 7,1 25,4 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 4

Egyes társadalmi rétegekbe tartozó nők aránya az öregségi és hozzátartozói nyugdíjasok körében, korcsoport szerint 32% 28% 24% 20% 16% 12% 8% 4% 0% 49 50 54 55 59 60 64 65 69 70 74 75 79 80 84 85 X éves Vezető, értelmiségi, hivatalnok Szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási, irodai foglalkozású Kisfoglalkoztatók, vállalkozók Szakképzetlen fizikai foglalkozású Egyes társadalmi rétegekbe tartozó férfiak aránya az öregségi és hozzátartozói nyugdíjasok körében, korcsoport szerint 32% 28% 24% 20% 16% 12% 8% 4% 0% 49 50 54 55 59 60 64 65 69 70 74 75 79 80 84 85 X éves Vezető, értelmiségi, hivatalnok Szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási, irodai foglalkozású Kisfoglalkoztatók, vállalkozók Szakképzetlen fizikai foglalkozású A munkanélküliek 32 százalékának legalább 12 hónapja nem volt állása a népszámlálási kérdezés idején, 12,5 százalékuk pedig olyan fiatal, aki már nem tanult, de még nem is volt egyetlen munkahelye sem a vizsgálat idejéig. A rövidebb ideje munka nélkül lévő férfiak 29, a nők 22 százaléka az állása elvesztése előtt betanított vagy szakképzetlen munkát végzett. A munkanélküli nők között viszonylag magas 21 százalékos azok hányada, akik korábban szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási, irodai státusokban dolgoztak. Az önmagukat az egyéb inaktív keresők közé soroló férfiak 16, a nők 12,5 százaléka volt tartósan (legalább 12 hónapja) munka nélkül a felmérés időpontjában; és 7 százalékuk tartozott a nem tanuló/nem dolgozó fiatalok közé. Ez utóbbi csoport részaránya egyébként az egyéb eltartottak 1) között a legmagasabb. 2001-ben a 15 74 éves népesség 5 százaléka volt munkaerő-piaci szempontból rendkívül hátrányos helyzetűnek tekinthető. Ide tartoznak a tartósan munka nélkül lévők éppúgy, mint az iskolapadból kikerülő, de elhelyezkedni nem tudó fiatalok. Ez utóbbiak aránya különösen a 20 24 évesek között magas, de a 25 29 éves nők között is több mint 6 százalékos. A tartósan legalább 12 hónapja munka nélkül lévők részaránya viszont a középgenerációban a 30 49 évesek között a legmagasabb. A 15 19 évesek többsége, mintegy 80 százaléka, még tanul; a 20 24 évesek egyötödéről mondható el ugyanez. 1) A tanulókat ez a kategória nem tartalmazza. 5

A munkaerőpiacról kiszakadók, valamint az inaktívak és eltartottak a 15 74 éves népességben korcsoport szerint A megfelelő korúak százalékában 15 19 20 24 25 29 30 39 40 49 50 59 60 74 A munkaerőpiacról kiszakadók 8,7 12,0 7,8 5,1 5,1 3,6 0,5 Ebből: tartósan munka nélkül lévők 0,3 2,5 4,1 5,1 5,1 3,6 0,5 nem tanuló fiatalok, akik még soha nem dolgoztak 8,4 9,5 3,7 Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak 79,5 20,4 2,9 1,9 1,1 0,9 1,2 Ebből: tanuló 79,2 19,6 2,1 0,2 0,1 0,0 0,2 A munkaerőpiacról kiszakadók 8,4 13,2 8,8 3,9 3,9 2,2 0,4 Ebből: tartósan munka nélkül lévők 0,2 1,2 2,4 3,9 3,9 2,2 0,4 nem tanuló fiatalok, akik még soha nem dolgoztak 8,2 11,9 6,4 Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak 82,7 23,5 2,7 3,7 2,1 2,7 9,1 Ebből: tanuló 82,5 22,9 2,2 0,3 0,1 0,0 0,1 A tanulókat eltartójuk társadalmi-foglalkozási réteg-hovatartozása szerint csoportosítva jellegzetes életkori különbségek adódnak. Az idősebb az iskolarendszer magasabb szintjein tanulók között nagyobb arányban fordulnak elő a felső és középvezetők, a magasan képzett értelmiségi, hivatalnokok gyermekei, mint a fiatalabbaknál, az általános iskolai, illetve középfokú tanulmányaikat végzőknél. Ami a betanított, illetve szakképzetlen foglalkozású szülők gyermekeit illeti, az életkori trend éppen fordított. Mindez azzal függ össze, hogy minél magasabb iskolai szinteket tekintünk, annál szelektívebb az ott tanulók köre származási szempontból is. A 30 évesnél fiatalabb tanulók eltartójuk társadalmi rétege és korcsoport szerint 35% 30% 25% 20% 15% Felső és középvezetők, magasan képzett értelmiségiek, hivatalnokok Betanított és szakképzetlen munkát végzők 10% 5% 0% 0 9 10 14 15 19 20 24 25 29 éves Képzettségi szempontok A társadalmi-foglalkozási réteghelyzet természetes módon függ össze az iskolázottsággal, a képzettséggel. A felső és középvezetők, a nagy- és középvállalkozók több mint 90 százaléka legalább érettségizett, és a férfiak 60, a nők 55,5 százalékának diplomája is van. Már a kategória megnevezéséből is adódik, hogy a magas beosztású hivatalnokok, szakértők szinte mindegyike diplomás; mindössze 5 százalékos azok aránya, akik nem szereztek valamilyen felsőfokú végzettséget. Az alsó szintű vezetők, alacsonyabb beosztású hivatalnokok, a magasabb szintű technikusi, irányítói státusokban dolgozók képzettségi térképe már heterogénebb képet mutat, főleg a férfiaknál. Az ide tartozó foglalkoztatott férfiak között kisebbségben vannak a diplomások (47 százalék), 42 százalékuknak 6

van érettségije, és több mint egytizedük a középiskola elvégzéséig sem jutott el. A nőknél valamelyest nagyobb a képzettség és a foglalkozási pozíció közötti megfelelés: a szóban forgó réteghez tartozók 57 százaléka diplomás, és a férfiakénál valamivel alacsonyabb (8 százalék) az érettségivel sem rendelkezők aránya. Ami a szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási, irodai, alacsonyabb szintű technikusi foglalkozásúakat illeti, a nők esetében jobban megfigyelhető a képzettség szerinti polarizálódás, mint a férfiak vonatkozásában. Ezt támasztja alá, hogy ugyan a nők 67 százalékának van legalább érettségije (szemben a férfiak 59 százalékával), de 14 százalékuk legfeljebb az általános iskola elvégzéséig jutott el (szemben a férfiak egytizedével). Az is markáns különbség férfiak és nők között, hogy amíg az előbbiek 31 százaléka érettségi nélkül, szakmai oklevéllel 2) került ebbe a rétegbe, addig az utóbbiaknál nagyobb az érettségizettek dominanciája. A foglalkoztatottak társadalmi rétegek és legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint Összesen Általános iskola 8. évfolyam Általános iskola 8. évfolyamnál alacsonyabb Középiskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel Középiskola érettségivel Főiskola, egyetem stb. Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók 100,0 0,1 2,3 7,2 30,3 60,1 Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 100,0 0,0 0,2 0,3 5,4 94,1 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 100,0 0,0 2,7 8,3 42,4 46,7 Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak 100,0 0,2 9,6 31,0 50,6 8,7 Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 100,0 0,4 13,0 41,4 34,5 10,7 Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 100,0 2,6 32,0 39,4 20,1 5,8 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 100,0 0,3 15,9 65,0 18,1 0,7 Betanított munkát végzők 100,0 1,1 30,6 48,5 18,5 1,3 Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 100,0 7,0 53,2 30,1 9,0 0,7 Összesen 100,0 0,9 17,9 37,8 26,6 16,8 Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók 100,0 0,1 3,2 4,9 36,3 55,5 Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 100,0 0,0 0,1 0,1 4,6 95,1 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 100,0 0,0 3,6 4,7 35,1 56,6 Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak 100,0 0,1 13,6 19,0 61,2 6,0 Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 100,0 0,5 15,1 22,9 50,5 11,0 Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 100,0 3,3 46,3 20,7 25,8 3,8 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 100,0 0,6 33,4 43,3 21,8 0,9 Betanított munkát végzők 100,0 1,5 48,0 29,3 20,1 1,1 Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 100,0 3,9 65,7 20,9 9,1 0,3 Összesen 100,0 0,7 21,6 18,2 39,4 20,1 2) A továbbiakban az érettségi nélkül, szakmai oklevéllel kategóriával azonos értelemben használjuk a szakmunkás/szakiskolai végzettségű megnevezést. 7

A nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, vállalkozók, önfoglalkoztatók egytizede diplomás; a nők fele, a férfiak 35 százaléka pedig érettségizett. A szakképzettséggel nem rendelkezők (legfeljebb 8 általánost végzettek) aránya 13 14 százalékos. A mezőgazdasági vállalkozók között viszont jóval magasabb az alacsony iskolázottságúak hányada: a férfiak 35, a nők 50 százaléka csak az általános iskola befejezéséig jutott el, ugyanakkor az utóbbiak mintegy 30 százaléka, az előbbiek több mint egynegyede legalább érettségizett. A szakképzettséget igénylő ipari foglalkozásúak iskolázottsági megoszlásában jelentősek a nemek közötti különbségek. A férfiak többsége (65 százaléka) szakmunkás/szakiskolai végzettségű, és mindössze 16 százalékuknak nincs iskolarendszerű képzés keretében megszerzett képesítése. A nőknél ez utóbbiak részaránya jóval magasabb, 34 százalék. A betanított és a szakképzetlen munkát végző nők ugyancsak iskolázatlanabbak férfi kollégáiknál. Amíg az egyszerű szakképzettséget nem igénylő foglalkozási pozíciókban dolgozó nők 70 százalékának nincs semmilyen képzettsége (legfeljebb általános iskolát végeztek), addig a férfiak 30 százaléka szakmunkás/szakiskolai végzettségű. Az azonban mind a férfiakra, mind a nőkre igaz, hogy a szakképzetlen munkát végzők egytizedének van legalább érettségije. A magasabb iskolázottság elsősorban a szolgáltatási foglalkozásúakat jellemzi, legalábbis a férfiaknál: a szakképzetlen szolgáltatási, kereskedelmi munkát végző férfiak 16 százaléka legalább érettségizett (szemben az ipari és a mezőgazdasági foglalkozásúak 6, illetve 7 százalékával). Néhány társadalmi réteg esetében megvizsgáltuk azt is, hogy a különböző életkorú foglalkoztatottaknál mekkora a legalább érettségizettek aránya. A szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi foglalkozásúaknál az életkor előrehaladásával ha kismértékben is növekszik a középiskolai végzettséggel vagy diplomával rendelkezők hányada. Ugyanezt mondhatjuk el a nem mezőgazdasági vállalkozókról, kisfoglalkoztatókról is. Ez arra utal, hogy a fiataloknál az iskolázottság és a társadalmi-foglalkozási réteghelyzet közötti kapcsolat nem olyan erős, mint az idősebbeknél. A fiatalok közül egyre több alacsonyabb iskolázottságú kerül a szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi foglalkozásúak, illetve a vállalkozók (az esetek nagy részében az önfoglalkoztatók) közé. A betanított és szakképzetlen foglalkozásúaknál egy U alakú életkori trend figyelhető meg: a 20 24 éves betanított munkát végzők egynegyede legalább érettségizett, majd a középgenerációkban visszaesik az arányuk, az ötven évesnél idősebb foglalkoztatottaknál viszont ismét megemelkedik. Ehhez hasonló mintázat adódik az egyszerű szakképzetlen foglalkozásúaknál is. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a viszonylag jól képzett fiatalok nem elhanyagolható hányada kezdi karrierjét a foglalkozási hierarchia alján. A legalább érettségizettek aránya a különböző társadalmi rétegekhez tartozó foglalkoztatottak körében, korcsoportonként A megfelelő korúak százalékában 20 24 25 29 30 39 40 49 50 X Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak 63,1 63,7 64,7 66,9 75,2 Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 42,8 46,0 50,3 51,6 63,0 Betanított munkát végzők 24,5 19,3 20,4 18,5 22,0 Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 12,6 8,9 9,3 8,3 12,0 Az eddigiekben azt elemeztük, hogy milyen az egyes társadalmi csoporthoz tartozók iskolázottság szerinti összetétele. A következőkben arra koncentrálunk, vajon a különböző iskolázottságúak milyen társadalmi-foglalkozási csoportokba kerülnek. Az általános iskolát befejezni nem tudó foglalkoztatott férfiak 40 százaléka, a nők csaknem fele szakképzetlen munkásként dolgozik. Az ebbe a képzettségi kategóriába tartozó férfiak 35, a nők 30 százalékát betanított munkás státusban találjuk. Azok, akik eljutottak az általános iskola befejezéséig, előnyösebb társadalmi-foglalkozási pozícióban vannak: a férfiak mintegy fele betanított munkát végez, 16 százalékuk szakképzettséget igénylő ipari munkásként tevékenykedik, és csaknem egytizedüknek van valamilyen nem mezőgazdasági jellegű vállalkozása. Az általános iskolát végzett nők számára a kereskedelmi, szolgáltatási, rutin jellegű szellemi munka kínál elhelyezkedési lehetőséget: csaknem egynegyedüket ilyen munkakörben találjuk. 8

A szakmunkásképzőt, szakiskolát végzett férfiak több mint egyharmadából ha el tud helyezkedni szakképzett ipari munkás lesz, a nők 39 százaléka pedig a szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai foglalkozásúak közé kerül. Lényeges a két nem közötti különbség a betanított munkát végzők arányát illetően is: a szakmunkás (szakiskolai) végzettségű foglalkoztatott férfiak 35 százalékát ebben a rétegben találjuk, a nőknek csak valamivel több mint az egyötödéről mondhatjuk el ugyanezt. Az utóbbiak között viszont magasabb az egyszerű képzetlen munkát végzők részaránya. Az ebbe a végzettségi csoportba tartozó férfiak 14, a nők 10 százaléka önálló vállalkozóként, kisfoglalkoztatóként dolgozik. Az érettségizett foglalkoztatott nők döntő többsége (csaknem 60 százaléka) valamilyen szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai munkát végez, a férfiaknál jóval kisebb, 22 százalékos ez az arány. Ez utóbbiak több mint egynegyede a vezetők, értelmiségiek, hivatalnokok elsősorban az alacsonyabb beosztásúak között található; a nők egyötödéről mondható el ugyanez. Figyelemre méltó, hogy a középiskolai végzettségű foglalkoztatott férfiaknak is a 20, a nőknek 9 százaléka betanított vagy képzetlen munkát végez. Az érettségizettekből lesznek a leggyakrabban vállalkozók: a férfiak 19, a nők 11 százaléka tartozik a kisfoglalkoztatók, egyéni vállalkozók közé. A foglalkoztatottak társadalmi rétegek és legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerinti Általános iskola 8. évfolyam Általános iskola 8. évfolyamnál alacsonyabb Középiskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel Középiskola érettségivel Főiskola, egyetem stb. Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók 0,3 0,5 0,8 4,7 14,8 Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 0,0 0,1 0,0 1,1 31,2 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 0,3 1,9 2,8 20,5 35,7 foglalkozásúak 2,4 6,1 9,4 21,9 5,9 Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 6,6 9,5 14,3 16,9 8,3 Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 8,2 4,9 2,8 2,1 0,9 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 7,0 16,1 31,1 12,3 0,7 Betanított munkát végzők 35,2 46,2 34,7 18,8 2,1 Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 40,0 14,8 4,0 1,7 0,2 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók 0,2 0,4 0,7 2,2 6,7 Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 0,0 0,0 0,0 0,6 23,2 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 0,4 3,1 4,8 16,8 53,2 foglalkozásúak 6,9 23,2 38,6 57,4 11,1 Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 5,6 5,7 10,1 10,4 4,4 Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 4,6 2,1 1,1 0,6 0,2 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 4,5 7,8 12,1 2,8 0,2 Betanított munkát végzők 29,7 31,1 22,5 7,1 0,8 Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 48,1 26,6 10,0 2,0 0,1 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A főiskolai, egyetemi végzettségű foglalkoztatottak több mint 80 százaléka valamilyen vezetői, szakértői, hivatalnoki munkakört tölt be. A férfiak többségét a felső és középvezetők, a magas beosztású értelmiségiek között találjuk, míg a nőknél az alacsonyabb beosztásokban dolgozók aránya a nagyobb. A diplomás nők több mint egytizede 9

szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai munkakörökben található, a férfiaknak a 6 százalékáról mondható el ugyanez. A következő táblák korcsoportonként mutatják be a különböző iskolai végzettségű foglalkoztatottak társadalmifoglalkozási rétegek szerinti megoszlását. Ahogyan a fentebbiekben láttuk, a legfeljebb általános iskolai végzettségűek nagy hányada betanított munkásként dolgozik. Ez az arány a tizenéves foglalkoztatottaknál a legmagasabb, az életkor emelkedésével visszaesik. A szakképzetlen foglalkozásúaknál azonban már nem lineáris a trend: a 15 19 évesek egyötöde tartozik ebbe a rétegbe, majd 16 százalékra visszaesik az előfordulási arányszám, az idősebbeknél azután ismét feljebb kúszik. Figyelemre méltó a vállalkozók rétegének a gyarapodása: amíg a képzetlen fiataloknak csak a 3 5 százaléka tevékenykedik önállóként, addig az ötven évesnél idősebbeknek már a 16 százaléka. A legfeljebb az általános iskola 8. évfolyamát végzett foglalkoztatottak társadalmi rétegek szerint, korcsoportonként 15 19 20 24 25 29 30 39 40 49 50 X Vezetők, értelmiségiek, hivatalnokok, technikusok, képzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak 17,9 19,6 17,7 16,2 17,7 16,4 Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 3,3 5,8 8,2 10,3 10,8 15,9 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 10,5 14,1 13,6 12,2 10,4 11,4 Betanított munkát végzők 47,7 44,2 42,8 41,1 37,3 32,7 Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 20,6 16,4 17,7 20,2 23,7 23,7 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A szakmunkás (szakiskolai) végzettségűeknél szintén markáns életkori különbségek adódnak. A 20 24 éveseknek az egynegyedét a szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai foglalkozásúak között találjuk, míg az ötven évesnél idősebbeknek még az egytizedéről sem mondhatjuk el ugyanezt. Ez feltehetően leginkább a foglalkozásszerkezet modernizálódásából következik: az utóbbi évtizedben ezen foglalkozási réteg esetében volt az egyik legdinamikusabb az aránynövekedés, ami természetszerűen elsősorban a fiatalok elhelyezkedési lehetőségeit érintette. Azt is lényeges még kiemelni, hogy minél fiatalabb korosztályt tekintünk, annál magasabb a szakmunkás (szakiskolai) végzettségűek között a betanított munkát végzők aránya. A szakképzetlen foglalkozásúaknál viszont éppen fordított a helyzet. Csakúgy, mint a legfeljebb általános iskolát végzetteknél, az önálló vállalkozók részaránya ez esetben is az idősebb munkavállalóknál a legmagasabb. A középiskolai érettségi nélkül, szakmai oklevéllel rendelkező foglalkoztatottak társadalmi rétegek szerint, korcsoportonként 20 24 25 29 30 39 40 49 50 X Vezetők, értelmiségiek, hivatalnokok, magas beosztású technikusok, irányítók 3,1 3,9 4,1 4,9 5,3 foglalkozásúak 25,2 22,1 18,6 12,7 9,3 Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 7,5 13,0 17,0 19,1 19,3 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 26,0 25,1 23,8 26,1 30,2 Betanított munkát végzők 34,0 31,5 30,8 30,4 28,4 Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 4,3 4,4 5,7 6,8 7,5 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 10

A 20 24 éves érettségizett foglalkoztatottaknak a fele a szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai, technikusi foglalkozásúak csoportjába tartozik, és minél idősebb munkavállalóról van szó, annál alacsonyabb ez az arányszám. Figyelemre méltó a betanított és a szakképzetlen munkát végzőknek az életkori csoportok szerinti arányváltozása. Amíg a 20 24 évesek 18 százaléka csak ilyen jellegű munkát tudott találni, addig a legidősebbeknek csak a 13 százaléka kényszerül képzetlen foglalkozási pozícióba. Ez arra utal, hogy a viszonylag jól képzett fiatalok között egyre többen lehetnek olyanok, akik a munkapiaci karrierjüket kénytelenek alacsonyabb szintű foglalkozási státusokban kezdeni; a képzettség és a foglalkozási helyzet közötti meg nem felelés azonban az életút folyamán az egyének egy részénél feltehetően korrigálódik. Az is nagyrészt az ún. életúthatásnak köszönhető, hogy az életkor emelkedésével egyre többen tartoznak a vezetők, értelmiségiek, hivatalnokok közé. A 20 24 éveseknél még 20 százalék alatt van ez az arány, az ötven évnél idősebbeknek viszont már csaknem a 30 százaléka tölt be ilyen jellegű társadalmi-foglalkozási státust. A középiskolai érettségivel rendelkező foglalkoztatottak társadalmi rétegek szerint, korcsoportonként 20 24 25 29 30 39 40 49 50 X Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók, magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 1,6 3,0 3,7 4,9 6,6 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 16,8 18,4 16,9 18,3 22,3 foglalkozásúak 50,3 47,0 41,7 39,3 34,4 Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 6,2 11,8 16,5 17,1 16,7 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 7,4 6,6 6,9 7,1 7,1 Betanított és szakképzetlen munkát végzők 17,7 13,2 14,2 13,3 12,9 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Összességében nincs jelentős életkori különbség abban, hogy a diplomások mekkora hányada tartozik a vezetők, hivatalnokok, szakértők közé; azonban abban már igen, hogy milyen szintű státusokat töltenek be. A fiataloknak a 28, az ötven éven felülieknek a 33 százalékát találjuk a magasan képzett szakértők, magas beosztású hivatalnokok között. Ennél látványosabbak a korcsoportonkénti eltérések a felső és középvezetők, a nagy- és középvállalkozók tekintetében: a 25 29 éves foglalkoztatottaknak csak a 4,5 százaléka tartozik ide, a legidősebbeknek viszont a 16 százaléka sorolható ehhez a társadalmi réteghez. A főiskolai, egyetemi végzettségű foglalkoztatottak társadalmi rétegek szerint, korcsoportonként 25 29 30 39 40 49 50 X Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók 4,5 8,7 12,8 15,7 Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 27,9 25,1 25,1 33,0 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 48,2 49,1 45,1 35,4 foglalkozásúak 13,3 8,8 6,7 5,6 Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 3,6 6,6 8,4 8,2 Szakképzett ipari, betanított és szakképzetlen munkát végzők 2,5 1,7 1,8 2,1 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 11

Az előbbiek ellentettjeként viszont a fiatalabbaknál magasabb az alsó vezetői, az alacsonyabb beosztású hivatalnoki, az alacsonyabb képzettséget kívánó értelmiségi foglalkozásokban tevékenykedők aránya. Figyelemre méltó az is, hogy a diplomás 25 29 évesek 16 százaléka felsőfokú képzettséget nem kívánó foglalkozási csoportokban dolgozik (szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai munkát végez, illetve szakképzett vagy szakképzetlen ipari foglalkozásokban tevékenykedik). Az iskolai végzettség, a képzettség nemcsak azt befolyásolja, hogy ki, milyen foglalkozási pozícióban helyezkedik el, hanem azt is, hogy egyáltalán el tud-e helyezkedni. 2001-ben az általános iskolát befejezni nem tudó 15 74 évesek 6 százaléka volt tartósan munka nélkül, illetve tartozott azok közé a fiatalok közé, akik már kikerültek az iskolapadból, de még nem volt rendszeres munkájuk. Természetszerűen a harminc év alattiak között a legmagasabb az arányuk: a legfeljebb az általános iskola 7. osztályát elvégző férfiak egynegyede, a nők 40 százaléka tartozik a munkaerő-piaci szempontból rendkívül hátrányos helyzetűek közé. Az idősebbeknél ugyan alacsonyabb a munkapiacról kiszakadók hányada (már csak azért is, mert náluk értelemszerűen eltűnik a nem tanuló/nem dolgozó fiatalok kategóriája), de az általános iskolai végzettséggel sem rendelkező 30 39 éves férfiak 14,5, a nők 9,3; a 40 49 évesek mintegy egytizede képtelen megkapaszkodni a munkaerőpiacon. Az iskolai végzettség emelkedésével csökken a munkapiacról kiszakadók hányada, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy még a fiatal diplomás férfiaknak is az 5, a nőknek pedig a 7 százaléka tartozott ebbe a csoportba 2001-ben. A 15 74 éves, munkaerőpiacról kiszakadók legmagasabb befejezett iskolai végzettség és korcsoport szerint Korcsoport Általános iskola 8. évfolyamnál alacsonyabb Általános iskola 8. évfolyam Középiskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel Középiskola érettségivel Főiskola, egyetem stb. 15 29 24,9 11,0 9,1 7,0 5,4 30 39 14,5 10,6 5,0 2,4 0,7 40 49 12,0 8,9 5,1 3,1 1,1 50 X 1,4 2,1 4,2 1,9 1,0 15 29 39,5 11,9 9,0 7,6 6,8 30 39 9,3 6,6 4,5 2,9 0,7 40 49 10,1 5,4 4,0 3,1 0,9 50 X 0,6 1,2 2,8 1,6 0,8 Az iskolai végzettség mellett a munkaerő-piaci esélyeket más típusú tudások, szakképesítések megléte, illetve hiánya is befolyásolja; ezek közül az egyik legfontosabb a nyelvtudás. A foglalkoztatottak 24 százaléka beszél legalább egy idegen nyelven, és ez az arány különösen is magas a szellemi foglalkozásúaknál. A magas beosztású értelmiségiek, szakértők 70 százaléka tárgyalóképes valamilyen idegen nyelven, 32 százalékuk pedig legalább két nyelven beszél. A nagy- és középvállalkozóknál, a vezetőknél, az alsó szintű hivatalnokoknál alacsonyabb (mintegy 45 százalék) ez az arány. Ennél is kevesebben beszélnek nyelveket a szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási, irodai foglalkozásúak, illetve a nem mezőgazdasági vállalkozók között (kb. egynegyedük). A különböző fizikai foglalkozási rétegekbe tartozók idegennyelvtudásában alig-alig vannak különbségek; talán a szakképzetlen munkát végzőket emelhetjük ki mint olyan csoportot, ahol különösen is alacsony a nyelvet beszélők hányada (6 százalék). Figyelemre méltó, hogy a munkaerőpiacról kiszakadók (a tartósan munka nélkül lévők és a nem tanuló, nem dolgozó fiatalok) 5 százaléka nemcsak egy nyelven beszél; a tanulóknak pedig több mint egyötödéről mondhatjuk el ugyanezt. 12

A különböző társadalmi csoportokhoz tartozók idegennyelv-ismeret szerint Összesen Nem beszél nyelvet Egy Kettő vagy több nyelvet beszél Foglalkoztatott Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók 100,0 53,9 29,0 17,1 Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 100,0 29,8 38,5 31,7 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 100,0 55,9 28,2 15,8 foglalkozásúak 100,0 74,4 18,7 6,8 Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 100,0 76,7 17,0 6,3 Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 100,0 92,7 5,9 1,4 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 100,0 90,3 8,2 1,5 Betanított munkát végzők 100,0 90,3 7,8 1,9 Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 100,0 94,2 4,8 1,0 Foglalkoztatott összesen 100,0 75,7 16,7 7,6 15 74 éves Munkaerőpiacról kiszakadók 100,0 82,9 11,9 5,2 Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak 100,0 54,3 27,6 18,1 Ebből: tanulók 100,0 45,0 33,0 22,0 A munkavégzés különböző szempontjai A következő tábla a különböző társadalmi rétegekhez tartozók nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlását mutatja. A felső és középvezető, a nagy- és középvállalkozó férfiak 36 százaléka az iparban, egynegyede a kereskedelemben, a vendéglátóiparban, illetve a szállítmányozás, a közlekedés területén dolgozik, egytizedük pedig a pénzügyi és a gazdasági szolgáltatások területén fejti ki a tevékenységét. A magasan képzett értelmiségiek, hivatalnokok többsége a közigazgatásban, az egészségügyben, illetve az oktatásban dolgozik, különösen igaz ez a nőkre (63 százalékukat találjuk itt), de az átlagosnál többen tevékenykednek a gazdasági szolgáltatások területén is. Az alsó szintű vezetők, az alacsonyabb beosztású hivatalnokok jelentős hányada szintén olyan munkahellyel rendelkezik, amely a közszférához tartozik, ez ebben az esetben is leginkább a nőkre igaz. A szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási, irodai foglalkozásúak nagy részének nyilvánvalóan a vendéglátás, a szállítmányozás, a kereskedelem területén van a munkahelye, emellett a foglalkoztatott nők 33, a férfiak egynegyede a közigazgatásban, illetve az oktatásban, egészségügyben dolgozik. A nem mezőgazdasági vállalkozók csaknem fele szintén a kereskedelemben, illetve a vendéglátásban tevékenykedik, de a nők között az átlagosnál többen dolgoznak a pénzügyi és a gazdasági szolgáltatásokban, illetve végeznek különböző típusú személyi szolgáltatásokat. A vállalkozó férfiak 37 százaléka viszont az iparhoz kötődik. Magától értetődő, hogy a közvetlen munkairányítók és a szakképzett ipari foglalkozásúak több mint háromnegyede az ipari ágazatokban dolgozik. Ugyanez igaz a betanított munkásokra is, csak az előfordulási arányok kisebbek. A szakképzetlen fizikai foglalkozásúak esetében jelentősek a két nem közötti különbségek: amíg a férfiak 42 százaléka szintén az iparban dolgozik, addig a nőknek csak az egyötödéről mondhatjuk el ezt. A képzetlen munkás nők legnagyobb hányada (46 százaléka) a közszféra alkalmazottja. 13

14 A foglalkoztatottak társadalmi rétegek, a munkáltató ágazata és nemek szerint Ipar Összesen Mezőgazdaság Kereskedelem, vendéglátóipar, szállítás, távközlés Pénzügyi és gazdasági szolgáltatás Közigazgatás, oktatás, egészségügy Egyéb személyi és közösségi szolgáltatás Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók 100,0 6,3 36,3 26,2 11,8 14,5 5,0 Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 100,0 2,4 20,2 7,4 21,8 41,2 7,1 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 100,0 2,3 31,0 18,5 14,5 26,8 6,8 Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak 100,0 1,1 16,0 48,7 7,4 24,5 2,3 Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 100,0 4,3 36,9 44,2 11,2 0,5 2,9 Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 100,0 91,3 1,1 6,9 0,5 0,0 0,2 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 100,0 2,2 74,1 16,2 2,3 3,8 1,4 Betanított munkát végzők 100,0 10,7 40,9 25,1 9,8 10,4 2,9 Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 100,0 10,9 42,3 16,9 5,8 17,6 6,4 Összesen 100,0 7,7 39,9 26,0 9,3 13,6 3,5 Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók 100,0 1,7 16,2 25,6 11,3 39,0 6,2 Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 100,0 0,6 8,8 7,1 15,7 63,1 4,8 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 100,0 0,7 15,8 12,9 9,4 55,6 5,6 Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak 100,0 1,4 13,1 38,6 10,9 32,7 3,3 Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 100,0 3,5 14,3 48,1 16,0 1,9 16,3 Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 100,0 97,1 0,7 1,5 0,4 0,0 0,2 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 100,0 1,2 81,7 9,1 1,7 4,9 1,4 Betanított munkát végzők 100,0 4,9 62,7 11,5 4,4 14,4 2,0 Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 100,0 2,7 20,2 15,9 9,6 46,1 5,5 Összesen 100,0 2,9 24,5 25,0 9,7 33,1 4,8 A következő tábla a munkaidő-flexibilitás előfordulásáról tudósít a különböző társadalmi rétegekben. A foglalkoztatott férfiak nem egészen 3 százaléka dolgozik hetente legfeljebb 35 órát munkahelyén; a nőknél magasabb, mintegy 9 százalékos ez az arány. Az átlagosnál többeknek van rövidebb munkaidejük a magasan képzett értelmiségiek, szakértők, valamint az alsó szintű vezetők, alacsonyabb beosztású hivatalnokok között. De a szakképzetlen munkás nők 13 százaléka is olyan munkarendben dolgozik, amelyben a szokásos heti munkaidő nem haladja meg a 35 órát. Nyilvánvaló, hogy a kötetlen munkarend leginkább a vállalkozókra jellemző: a mezőgazdaságban tevékenykedők mintegy fele nyilatkozott úgy, hogy nincsenek munkaidő-kötöttségei; a nem mezőgazdasági önállóknál kisebb ez az arányszám (a férfiaknál 38, a nőknél 28 százalék). Figyelemre méltó, hogy a felső és középvezető,

illetve nagy- és középvállalkozó férfiak egyötöde, a magasan képzett értelmiségiek, szakértők 17 százaléka definiálta a munkarendjét kötetlennek. A hasonló társadalmi-foglalkozási rétegekbe tartozó nőknél ugyan alacsonyabbak ezek az arányok, de még így is csaknem kétszeresei a nők átlagának (ami 6 százalék). A kötetlen munkaidő legkevésbé a szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási, irodai foglalkozásúaknál, a szakképzett ipari munkásoknál, közvetlen munkairányítóknál, valamint a betanított munkát végzőknél fordul elő. A szakképzetlen fizikai foglalkozásúak esetében jellegzetesek a két nem közötti különbségek: amíg a nőknél itt az egyik legalacsonyabb a kötetlen munkarendben dolgozók részaránya, addig a férfiaknál csaknem az átlaggal megegyező azok aránya, akik nem egy pontosan meghatározott időkeretben végzik munkájukat. A hetente legfeljebb 35 órát és a kötetlen munkarendben dolgozók aránya a foglalkoztatottakon belül társadalmi rétegek és nemek szerint legfeljebb 35 órát kötetlen munkarendben legfeljebb 35 órát kötetlen munkarendben Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók 1,1 20,9 2,5 11,1 Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 6,5 16,8 14,2 10,1 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 4,3 11,2 13,9 5,2 foglalkozásúak 3,3 6,8 6,8 2,3 Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 2,6 38,1 7,4 27,7 Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 2,5 48,8 4,9 52,2 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 1,5 4,6 4,7 1,8 Betanított munkát végzők 2,1 7,1 5,3 2,3 Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 5,4 12,1 12,9 2,2 Összesen 2,8 13,7 8,6 5,9 A foglalkoztatott férfiak 35, a nők 24 százaléka napi ingázó. Arányuk különösen magas a szakképzett ipari foglalkozásúak és a betanított munkát végzők között. Magától értetődően a mezőgazdasági vállalkozóknál a legalacsonyabb azok hányada, akiknek a munkahelye/telephelye nem a lakóhelyükön van. Az átlagosnál alacsonyabb a napi ingázók aránya a magasan képzett értelmiségieknél, hivatalnokoknál, csakúgy, mint a felső és középvezetőknél, a nagy- és középvállalkozóknál. A napi ingázók aránya a foglalkoztatottak között társadalmi rétegek és nemek szerint Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók 27,8 20,7 Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 21,6 16,4 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 30,8 22,0 foglalkozásúak 33,2 24,0 Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 28,8 14,0 Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 7,8 5,2 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 46,0 32,7 Betanított munkát végzők 38,7 35,5 Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 33,8 24,1 Összesen 34,6 24,2 15

Az alkalmi munkát végzők aránya a különböző társadalmi rétegekhez tartozóknál nemek szerint Foglalkoztatott Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók 2,7 2,3 Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 4,1 3,5 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 3,9 3,3 foglalkozásúak 3,7 2,6 Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 3,2 2,5 Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 10,5 13,6 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 4,9 2,7 Betanított munkát végzők 5,5 3,2 Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 14,5 4,5 Foglalkoztatott összesen 5,1 3,1 15 74 éves összesen 7,0 3,7 ebből: A munkaerőpiacról kiszakadók 22,4 8,6 Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak 7,8 5,6 Figyelemre méltó rétegkülönbségek vannak az alkalmi, a kiegészítő munkavégzés előfordulásában is. A munkaerőpiacról kiszakadó férfiak (a tartósan munka nélkül lévők, azok a nem tanuló fiatalok, akiknek még nem volt állásuk) több mint egyötöde végzett a kérdezést megelőző egy évben valamilyen alkalmi munkát; a nőknél ez az arány még a 10 százalékot sem éri el. A foglalkoztatottak átlagát jóval meghaladó a mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók részvétele az ilyen jellegű tevékenységekben: a nők 14, a férfiak 10,5 százaléka tett említést valamilyen kiegészítő jövedelemszerző munkáról. A férfiak esetében még a szakképzetlen munkát végzőket kell kiemelnünk, mint olyan csoportot, ahol csaknem a foglalkoztatotti átlag háromszorosa az alkalmi munkákat végzők hányada. A felső és középvezetők, a nagy- és középvállalkozók között vannak a legkevesebben az alkalomszerű, megbízásos munkát végzők. A mezőgazdasági munkát végzők aránya a nem mezőgazdasági rétegekbe tartozók között, társadalmi rétegek és nemek szerint 16 Foglalkoztatott Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók 17,5 14,7 Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 12,7 8,8 Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak 16,9 16,7 foglalkozásúak 15,4 16,3 Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 16,5 14,5 Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak 20,2 20,0 Betanított munkát végzők 23,3 23,8 Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 21,8 25,3 Foglalkoztatott összesen 19,0 17,8 15 74 éves összesen 19,7 18,0 ebből: A munkaerőpiacról kiszakadók 18,3 15,4 Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak 10,4 11,7

A nem mezőgazdasági rétegekbe tartozó foglalkoztatott férfiak mintegy egyötöde, a nők 18 százaléka végzett a felvételt megelőző évben valamilyen mezőgazdasági jellegű munkát is. Különösen magas ez az arány a betanított és a szakképzetlen fizikai foglalkozásúaknál. De figyelemre méltó, hogy a jó társadalmi pozícióban lévő felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozó férfiak 17,5 százaléka is végez ilyen jellegű munkát. Demográfiai szempontok A családi kapcsolatokat illetően két jellemzőt emelünk ki: az élettársi kapcsolatban élők és az elváltak arányát. Mindkét vonatkozásban lényeges rétegkülönbségek mutathatók ki. Az élettársi kapcsolatban élők aránya néhány társadalmi rétegben a 15 74 évesek között, nemek szerint Munkaerőpiacról kiszakadók Szakképzetlen munkát végzők Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Szakképzett kereskedelmi szolgáltatási foglalkozásúak Magasan képzett értelmiségiek, szakértők Mezőgazdasági vállalkozók 0% 2% 4% 6% 8% 10% 12% 14% 16% 18% Legtöbben a munkaerőpiacról kiszakadók (a tartósan munka nélkül lévők és a már nem tanuló, de még nem dolgozó fiatalok) közül élnek élettársi kapcsolatban: a nők 16, a férfiak 12 százaléka. Általánosságban elmondható, hogy minél feljebb haladunk a társadalmi ranglétrán, annál alacsonyabb a nem hivatalos párkapcsolatban élők részaránya. Ez alól csak a mezőgazdasági vállalkozók képeznek kivételt, ahol a férfiaknak 6, a nőknek 3 százaléka él élettársi kapcsolatban. A házasságkötés nélküli együttélések előfordulásában megmutatkozó rétegkülönbségek több okra is visszavezethetők. Az egyik kétség kívül az eltérő korszerkezet. A munkaerőpiacról kiszakadók jelentős hányada a fiatal korosztályokhoz tartozik, akik között az elmúlt évtizedben megnövekedett a házasság előtti együttélések aránya; míg a mezőgazdasági önállóak nagy része idősebb, vagy legalábbis a középgeneráció tagja. Ezen túlmenően az is feltételezhető, hogy a munkaerő-piaci és ebből következően egzisztenciális szempontból hátrányos helyzetűek, éppen a megfelelő anyagi források híján, inkább kénytelenek a kisebb elkötelezettséget, felelősségvállalást megkövetelő élettársi kapcsolatot választani, mint a házasságot. Különösen igaz ez a fiatalok első párkapcsolat-teremtésére. Az elváltak arányát illetően a férfiaknál az élettársi kapcsolatok előfordulásához hasonló rétegkülönbségek adódnak. Azaz a kedvezőtlenebb társadalmi pozícióban lévőknél nagyobb az elváltak aránya, mint a kedvezőbb státusúaknál; és a mezőgazdasági önállók jelentik azt a réteget, ahol a legkevesebb elvált férfit találjuk. Ez az utóbbi megállapítás ugyan a nőkre is igaz, egyébként azonban náluk a foglalkozási státus és a kapcsolatfelbomlás kockázata között gyengébb az összefüggés. A magasan képzett értelmiségieknek, szakértőknek, hivatalnokoknak éppúgy valamivel több mint a 12 százaléka vált el, mint a szakképzetlen munkás nőknek. Ezek a tendenciák azt jelzik, hogy a férfiaknál a jó munkaerő-piaci foglalkozási pozíciónak házasságmegóvó szerepe van, míg a nőknél a karrierlehetőségeket kínáló, magas társadalmi státus és a kedvezőtlenebb jövedelmi lehetőségeket kínáló szakképzetlen foglalkozási pozíció is magában hordozza a családfelbomlás veszélyét. 17