A paleolit táplálkozás, mint a dinamikusan fejlôdô evolúciós orvostudományi szemlélet alaptétele és módszere [Dr. Tóth Csaba 1 Dr. Séllei Lajos 2 Dr. Clemens Zsófia 3 ] 1 Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Családorvosi Intézet és Rendelô 2 III. sz. Családorvosi Rendelô, Tamási 3 Pécsi Tudományegyetem Neurológiai Klinika Az evolúciós orvoslás alapelvként fogadja el, hogy életfolyamatainkat tekintve stabil belsô szabályozási utakkal rendelkezünk. Ide tartoznak a felépítô és le - bontó folyamataink és kivétel nélkül minden bioké - miai rendszerünk. Ezek egymásra épülése és kölcsön - hatásai teszik lehetôvé fiziológiás folyamatainkat, min dennapi életünket. Úgy alakultak ki, hogy év milli - ók alatt az evolúció rostáján elképesztôen töké lese - dett szervezetünk, a külvilághoz és a változó életfelté - telekhez alkalmazkodva. A pozitív hatású változáso - kat szervezetünkben mindig megôriztük. Az evolúció genetikailag megszilárdította ezeket a változásokat. Az ember nem más, mint az alkalmazkodás és ter - mészetes szelekció darwini elméletének valós meg - tes tesülése. Annak idején ezek a tanok képesek vol - tak egységesíteni a biológiát, új, roppant dinami kus irányt szabva az addig nem magyarázható jelenségek vizsgálatának és kutatásának. Valami hasonló kialaku - lását láthatjuk jelenleg az evolúciós orvostudomány kutatási eredményeit számba véve. Az evolúciós or - vos lás, úgy tûnik, képes hidakat verni a különbözô gyógyító szakmák közé, egyesíteni a válaszokat egyes eddig nem magyarázható kórképek eseteiben. Ilyen lehet például a különbözô autoimmun és allergiás betegségek hátterében lévô Áteresztô Bél Szindróma (ÁBSZ), mely úgy tûnik, sok kórkép közös mechaniz - musa. Az evolúciós orvostudományt abszolút érte - lemben nevezhetjük interdiszciplináris tudomány - nak. Az eddigi tapasztalatok szerint nem csak az orvostudományt, hanem más tudományágakat is ké - pes összekapcsolni. Egészséges létünkhöz csakis élettani szükség lete - ink kielégítésére és lelki egyensúlyunk biztosítására van szükség. Mindannak, ami e szükségleteinken túl fizikai és kémiai kapcsolatba kerül velünk, torzító hatása lehet normál élettani folyamatainkra. Örök - lôdô genetikai betegségeinknek alapja a születéskori genetikai kódok tökéletlensége, mely betegségekhez vezet. Ezeket a betegségeket viszonylag korán leírták, a DNS felfedezése és a genetika fejlôdése pedig egyér - telmû ismeretekkel szolgált. Ma viszont egyértel mû - en nem a genetikai eredetû betegségek jelentik a kihívást az orvostudománynak. A pácienseink döntô többsége civilizációs betegségben szenved, melyek krónikus belgyógyászati betegségek. Mindenképpen elgondolkodtató ezen betegségek számának drámai emelkedése, az orvosok igyekezete, és a kutatásokra fordított források ellenére. A krónikus civilizációs betegségek számának drasztikus emelkedése nem magyarázható genetikai kóreredettel. Néhány illusztratív adat: Magyarországon a 7 év alatti gyermek cukorbetegek aránya 25 év alatt 470%- os emelkedést mutat (KSH adat). A teljes lakosság 40%-a valamilyen allergiás betegségben szenved (KSH összesített adat). Az USA-ban becslések szerint ötven millió immunbeteg él, ami a daganatos betegek kilenc - milliós számához képest megdöbbentô (AARDA adat). A civilizációs betegségek statisztikai számaiból kitûnik, bármilyen adatbázist is vizsgálunk, hogy a múlt század 80-as éveit terhelték meg ezek a felisme - rések és éppen ez adott lendületet az evolú ciós orvos - lás fejlôdésének. Az addigi magyarázatok, melyek zöm mel a genetikai eredetre támaszkodtak és/vagy tüneti megoldást javasoltak, többé nem elé gítették ki a kutatók és gyakorló orvosok egyes cso port jait. Az USA valamint az akkor még Német Szövet ségi Köztár - saság állami egészségügyének intéz mé nyei sem értet - ték e jelenségek hátterét. Idôközben Staffan Linde - berg, aki jelenleg a svédországi Lund Orvostudományi Egyetemen dolgozik, elkészítette az úgynevezett Ki - tava vizsgálatot, amelyben felmérte ennek a paleolitközeli táplálkozást folytató nép cso portnak az egészsé - gi állapotát (Lindeberg, 2009). Ezt számos olyan vizs - gálat követte, amely más természeti népeket vizs gált és írt le orvosi szempontból. A vizs gálatok ered mé - nyei minden tekintetben elgondol kodtatóak. [MEDICUS UNIVERSALIS XLVI/2013] 1
Természeti A 20. század népek embere Mai ember Halálokok baleset, baleset, gyulladásos, fertôzés, fertôzés, degeneratív, öregség öregség tumoros betegségek Szívbetegség 0% 1 2% 30% Daganatos halálozás 0 0,1% 0 1% 25 30% Elhízás, túlsúly 0% 0,5% 30 60% (Forrás: Cordain, 2002) Az 1. táblázatból kitûnik, hogy a vizsgált természeti népcsoportok között ismeretlenek a civilizációsnak nevezett krónikus belgyógyászati betegségek. Meg - jegyzendô, hogy ez egyáltalán nem jár alacsonyabb átlagos életkorral, ha a statisztikából kihagyjuk a tor - zító, csecsemôhalálozást és baleseti adatokat (Gurven és mtsai. 2007). Ilyen mérvû különbség a részletek megismerésére késztetett több kutatót, köztük Loren Cordaint is. Dr. Cordain az evolúciós táplálkozás, paleolit étrend elméletének megalkotója (Cordain, 2002). Maga az elmélet régebbre nyúlik vissza: 1975-ben megjelent könyvében Voegtlin az állati zsír és fehérje alapú (ketogénnek mondható) étrendet tekinti az egészsé - ges táplálkozás alapjának (Voegtlin, 1975). Cordain ezt az elméletet vette alapul, de sok tekintetben elnézôbb volt, és a koleszterinelmélethez is részben ragaszkodott. Cordain és Lindeberg feltételezték, hogy a természeti népek étrendje lehet az egészséges táplálkozás, és ideje a gyakorlatban is kipróbálni, milyen hatása van szervezetünkre a paleolit korszak feltételezett étrendjének (Jönsson és mtsai. 2009). Kezdeményezésüket nem volt könnyû elfogadtatni, hiszen a hivatalos étrendi ajánlásokkal összeha son - lítva homlokegyenest különbözô étrendrôl van szó. Azonban a hazai gyakorlatban is azt tapasztaljuk, hogy bár elsôre látszólagos paradoxonokat tartalmaz, ugyanakkor logikus alapokon nyugszik és a gyakor - latban megbízhatóan és következetesen mûködik a belgyógyászati betegségek rehabilitációjában. Két - ség telen, hogy a paleolit táplálkozás ajánlásakor szük - séges tisztázni néhány alapproblémának minôsülô orvosbiológiai kérdést. Lássunk ezekbôl néhányat a teljesség igénye nélkül: 1. Közismert, hogy az élettani folyamataink zavar - talan mûködéséhez háromféle makro táp anyag ra van szükségünk: fehérjékre, zsírokra és szén hid - rátokra. Az viszont kevéssé tudott, hogy ahhoz, hogy a szerveztünk ezeket megkapja, a táplálékkal mindössze fehérjét és zsírt kell bevinnünk, szén - hidrátot nem (Westman, 2002). Glükózra egyrészt csak a vörös vér test jeinknek van szüksége, mivel ezeknek más sejtekkel ellentétben nincsenek mito kondriu maik. Biokémiai és élettani ismere - teink birto kában számos szerzôhöz csatlakozva kijelent hetô, hogy sem a gyermekek fejlôdéséhez, sem a felnôtt szervezet mûködéséhez nincs szük - ség szénhidrátok fogyasztására, mivel glükoneo - genezis révén fehérjébôl és zsírból mindig kép - zôdik szükséges mennyiségû glükóz az emberi szervezetben (Westman, 2002). Az evolúciós or - vos lás keretében folytatott vizsgá latok és gyakor - lati megfigyelések tehát a paleo-ketogén étrendet, mint szükségleteket kielé gítô étrendet, látszanak igazolni. Téves az az orvosi felfogás, hogy bevitt szénhidrátok nélkül nem mûködik és fejlôdik jól a szervezetünk. 2. Az állati zsírok és a koleszterin megbetegítô szere - pét hangsúlyozó tanulmányok, alapos értékelése - kor azok hiányosságai figyelhetôk meg (De Lorgeril, 2009). A koleszterin meg betegítô szere - pét egyértelmûen nem tudták igazolni a sztatinok alkalmazásának évtizedei (Anderson és mtsai., 1987; Ronald és mtsai., 2003; Horwich, 2009). A koleszterin csök ken tés hasznosságát a koleszterin - csökkentôkkel kapcsolatos, nagy esetszámokon alapuló, meg bízható statisztikai erejû vizsgálatok cáfolják. Ezek és más vizsgálatok számos testi és men tális egészségre káros hatást mutattak ki. (Schatz és mtsai., 2001; Peters és mtsai., 2008). A koleszterinnek a szív- és érrendszeri betegsé gek - ben betöltött szerepével kapcsolatos elmé letet lassan felváltja a szénhidrátelmélet (Brehm és mtsai., 2003). Az evolúciós orvoslás gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy állati zsírok fo - gyasz tása esetén paleolit táplálkozás mellett a bizo nyos kóros folyamatra utaló vér paraméterek (triglicerid, húgysav, CRP) szintje nem nô. (Frassetto, 2011). Vagyis úgy tûnik, tévesek azok a kórélettani magyarázatok, ame lyek a koleszterin megbetegítô szerepébôl indulnak ki. 3. Az ismert biokémiai mechanizmus szerint a fruktóz-anyagcsere során a sejtekben az ATP igen gyors csökkenése figyelhetô meg. Ez az ATP csök - kenés a húgysav fokozott termelô déséhez és a sejtbôl való kiáramlásához, kö vetkezésképpen a plazma húgysav szintjének emelkedéséhez ve zet, amely a sejtekben csök kenti a nitrogén-monoxid termelôdését is. Mivel csökken az ezzel összefüg - gô vasodila tációs hatás ez vérnyomás emelke dé - 2 [MEDICUS UNIVERSALIS XLVI/2013]
séhez ve zet (Abdelmalek és mtsai., 2012). Fehérje és zsír, azaz húsok és tojás fogyasztása esetén, fizio lógiás vesemûködés mellett soha nem emel - ke dik a plazma húgysav szintje (Biró, 2011). Vagyis nem a fehérje, hanem a fruktóz fogyasztása okozza a húgysavszint kóros emel kedését a vér - plazmában. A három fent említett problémacsoport, illetve az ezekkel kapcsolatos téves elméletek hibás követ - keztetésekhez vezettek és tévútra vitték a terápiás módszereket. Ezek, és még néhány hasonlóan téves paradigma helyén kezelése elengedhetetlen a pale - olit étrend hatásainak megértéséhez. A fent említett folyamatoknak az evolúciós orvoslás szempontjai szerinti helyreállítása sok esetben kitûnô megoldást jelent egyszerû, korábban csekély eredménnyel ke - csegtetô háziorvosi probléma esetén. Ilyen lehet például a napi gyakorlatban oly sokszor látott húgy - savszint-emelkedés és a magas vérnyomás bizonyos esetei. A betegnél a fruktóz jelentôs csökkentése a táplálkozásban akár önmagában képes lehet meg - szün tetni a hipertóniát és a magas húgysavszintet, ami a hagyományos orvosi vélekedéssel is össz - hangban csökkenti a kardiológiai kockázatot. De ez nem a laborértékek csökkenése miatt következik be, hanem azért mert a húgysavszintet csökkentô paleolit táplálkozás következtében nem emelkednek a gyulladásos faktorok a szervezetben. Tekintsük, át milyen kórélettani folyamatokat tu - dunk befolyásolni az evolúciós étrenddel, miért lehet hatásos a jelenlegi étrendi ajánlásokat figyelmen kívül hagyó, viszont a gyakorlatban kiválóan mûködô táp - lálkozás. Három olyan fô hatáspontot találunk, ame - lyeken keresztül befolyásolhatók a többféle beteg ség - nek megágyazó kóros élettani folyamatok. Ezek a következôk: 1. Az ÁBSZ megszüntetése Az autoimmun folyamatok kialakulását magyarázó elméletek már régóta összefüggésbe hozták a bél fokozott áteresztését a kóros élettani folyama - tokkal, mint például az allergiás és az autoimmun betegségek (Fasano és Shea-Donohue 2005). Egye sek az ezzel szintén kapcsolatba hozható szervezetszintû gyulla dást (low-grade systemic inflammation) látják a pszichiátriai betegségek meg jelenésének a hátteré ben is (Kraft és West - man, 2009). Számos megfigyelés utal arra, hogy a paranoid és skizofrén tünetek jelen tôsen csök - kennek az alacsony-szénhidrát diéták hatására. Ami biztos, egyre több adatot látunk, amely igazol - ja, hogy bizonyos, eddig ártatlannak tûnô élel mi anyagok, mint például a gabonafélék és a tej ter - mékek emelik a gyulladásos faktorok szintjét és közvetlenül, vagy közvetve tüneteket és beteg sé - geket okozhatnak. 2. A szervezet élettanilag nem tolerálható szén - hidrát-terhelésének megszüntetése Míg az ÁBSZ esetén az immunrendszer kóros mûködése vezet a gyulladásos faktorok szintjének emelke - déséhez, a szénhidrát-terhelés az inzulin szabá - lyozó folyamataiba avatkozik bele, aminek követ - kezményeképpen megemelkedik a CRP, a kóros interleukinek, a tumor nekrózis faktor és más gyulladásfaktorok szintje. Ez az együttállás több krónikus belgyógyászati betegség (pl. különbözô degeneratív betegségek, az epithelialis daganatok, PCOS) kiindulópontja. Ez összhangban áll azzal, hogy a magas CRP szint statisztikai értelemben is legjobb korai elôrejelzôje a szív- és érrendszeri betegségeknek (Albert és mtsai., 2002). Vagyis a túlzott szénhidrát fogyasztás krónikus belgyó gyá - szati betegségeket generál túl az elhízás proble - matikáján! 3. Az evolúciós étrenddel megelôzhetô olyan mesterséges anyagok szervezetbe kerülése, mint például a különbözô adalékanyagok, színezékek, mesterséges cukrok Ezek az anyagok hozzájárulnak, bizonyos tünetek és betegségcsoportok kialakulásához, mint pél - dául az epilepszia, a hiperaktivitás, allergiák vala - mint egyes szívritmus-zavarok (Schab és Trinh, 2004). Az evolúciós orvoslás gondolatmenetének fontos eleme a tapasztalati orvoslás, vagyis a gyógyító orvos saját megfigyeléseinek integrálása. Olyan terápiás lépések elôtérbe helyezése, melyek a betegek szá má - ra javulást, gyógyulást, az orvos szempontjából pedig ellenôrizhetô, konzekvens és kiszámítható jelensé - geket eredményeznek. Hangsúlyozni szeretném a konzekvens és kiszámítható hatást. Ez konkrét ese - tek ben azt jelenti, ha a beteg táplálkozását bizonyos módon megváltoztatom, akkor mindig hasonló ered - ményeket tapasztalok. Ennek magyarázatára saját praxisomból a 2-es típusú diabetes mellitus (2TDM) eseteit szeretném kiemelni. A per os gyógyszerelés vagy az inzulin beállítás elôtt a C peptid értékek alap - ján is egyértelmûen 2TDM esetében felajánlottam betegeimnek a paleolit étrendet, mint lehetséges alternatívát. Azokban az esetekben, amikor a beteg megvalósította az evolúciós étrendet, tudhattam elôre, hogy minden esetben csökkenni fog a plazma [MEDICUS UNIVERSALIS XLVI/2013] 3
vércukor szintje, fogyás indul el, valamint a fruktóz kivonása az étrendbôl akár jelentôs vérnyomás csök - kenést eredményez. Nincs kivétel, minden esetben ugyanazok a regenerációs mechanizmusok indulnak el. Ezt alapul véve, a betegek biztonsággal felkészíthe - tôek az eredményekre. A konzekvens hatások jelen - tô sen javítják a beteg együttmûködését és az orvos lehetôségeit megbízhatóan egészítik ki. Ez a követ - kezetes hatás, ami megkülönbözteti az evolúciós étrendet más dietetikai és terápiás alternatíváktól. A gyakorlati tapasztalás fontos ismérve az orvos tevé - kenységének. A tapasztalati tényeket kiválóan lehet használni, fôleg ha veszélytelen módszerekrôl van szó. A paleolit étrend rövidtávú hatásai a mindennapi gyógyítás során gyorsan megtapasztalhatóak. Kocká - zat nem látszik, mint említettem konzekvens és koherens eredményeket hoz a tünetek és panaszok csökkentésében vagy megszüntetésében. A 2TDM eseteiben a Frasetto vizsgálat úgy fogalmaz, hogy a betegek a paleolit táplálkozás hatására kikerülnek a WHO diabetes mellitus diagnózisának kategóriájából (Frassetto, 2011). Ha evolúciós orvoslásról beszélünk Magyaror szá - gon, akkor két fontos szempontot tisztán kell látnunk. Az egyik, hogy hazánkban egyedülálló gya korlati ta - pasztalat gyûlt össze az evolúciós orvostani szemlé - lettel, paleolit és paleo-ketogén étrenddel kap csolat - ban, igaz még csak kevés orvos kezében. Ezen változ - tatni az eddigi pozitív visszajelzések alapján azonban könnyû lesz. Jómagam is egyre több szakmai elôadásra és képzésre kapok meghívást, ami jelzi az érdeklôdést. A nemzetközi színtérre kitekintve, a gya korlati tapas - ztalatok terén messze vezetjük a képze letbeli listát. Bár az Egyesült Államokban és Svédor szágban sokkal ko - ráb ban indult az evolúciós orvoslás elméleti alapjainak megfogalmazása, a Magyaror szá gon összegyûlt ta pasz - ta latok messze meghaladják a külföldieket, ami nem utolsósorban Szendi elméleti munkásságának köszön - hetô. Kár lenne kihasználat la nul hagyni ezt a már megszerzett elônyünket. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a paleolit étrend populáris ága, mely hazánk - ban igen elterjed, nem minden esetben az orvostu do - mány csapásain halad. A legfontosabb, hogy gyógyító orvosként, letisztult és minden esetben jól mûködô modellt válasszunk, ha a paleolit étrendet alkalmazzuk. Ebben az esetben érhetôk el a fent említett konzek - vens eredmények a terápiában. A következô évek során, amikor várhatóan megje - lennek majd a célzott kutatási eredmények, illetve még több orvos tapasztalata, ezek ki fogják jelölni azt az utat, amelyet bátran követhetünk és minden beteg - nek ajánlhatunk. Fontos dolognak tartom az evolú - ciós medicina mindennapi alkalmazásában, annak valódi interdiszciplináris jellegét. Ennek szemlélte - tésére hadd hívjam megint segítségül a húgysavat és a diabetes mellitus kórképét. Mai orvosi gyakorla - tunkban a magas húgysav- és vércukorszint a napi rutinban a háziorvosnak azt jelenti, hogy a különféle protokollok számbavétele után belekezdünk e két paraméter normalizálásába. Figyelembe véve a kardi - o lógia, a diabetológia valamint a stroke kockázat miatt a neurológia irányadó javaslatait, a betegnek életmód-változtatást és gyógyszeres kezelést java - solunk. Mivel tudjuk, hogy életmódváltással kevés esélyünk van a hosszú távú eredményre, és ezt nem is várjuk, azonnal elindítjuk a gyógyszerelést is, ha - csak a beteg ezt nem ellenzi. A következô ábra illuszt - rálja, hogy mi történik ilyenkor az evolúciós orvoslás szemszögébôl és milyen eredményre számíthatunk a gyakorlatban. Az ábrán látható az a háziorvoslásban mindennapi tapasztalat, hogy hiába csökkentjük a vércukor- és húgysavszintet a plazmában, ez nem eredményez prevenciót a késôbbi szövôdmények tekintetében. Ez azért van így, mert a diabetes késôbbi szövôd mé - nyeit (pl. a szív- és érrendszeri betegségeket) a gyul - ladásos faktorok okozzák és nem pedig a magas vér - cukor és húgysav szint. Vagyis haszontalan azok csök - kentése a gyökeres életmódváltás nélkül. Ha viszont a paleo-ketogén étrendet választjuk, akkor már nincs szükség például gyógyszeres húgysav-csökkentésre. Ennek gyakorlati visszaigazolása a ren delôinkben vizsgált és ellátott betegek nagy száma, akiknek hiába állítottuk be a vércukor értékeit, hiába csökkentettük a plazma húgysavszintjét gyógyszerekkel a fiziológiás értékekre, késôbb mégis hipertonia, kardiális és re - nális elégtelenség jelenik meg. Másrészrôl pedig az evolúciós orvoslás módszereivel rövid idôn belül képesek vagyunk a gyulladásos faktorok szintjét is 4 [MEDICUS UNIVERSALIS XLVI/2013]
csökkenteni, amelyek valódi kórokai a civilizációs betegségeknek. Az evolúciós orvoslás alaptéziseit szem elôtt tartva, ugyanakkor egységes kórokot lát - hatunk a kardiológiai, diabetológiai és neurológiai problémákra, melyek megoldása ilyen módon nem nehéz. Ez az interdiszciplináris jelleg az, ami minden bizonnyal komoly lehetôségeket rejt ennek a fiatal, de rendkívül erôteljesen építkezô orvostudományi ágnak a gyakorlásában. Szándékunk szerint olyan tudományos jellegû, de nem túlságosan konkretizáló cikket szerettünk volna írni, mely felkeltheti a gyógyító orvos figyelmét. Reményeink szerint a Medicis Universalis hasábjain késôbbiekben alkalmunk lesz konkrét esettanul má - nyokat és részletes tudományos cikkeket is meg je - lentetni. Arra bátorítom Önöket, hogy tudományos érdek - lôdéssel, nyitott hozzáállással minél több elméleti és gyakorlati tudásra tegyenek szert. Szerezzenek ta - pasz talatokat, amelynek révén rálátnak az evolúciós medicinában rejlô lehetôségekre. Hivatkozások Abdelmalek MF, Lazo M, Horska A, Bonekamp S, Lipkin EW, Balasubramanyam A, BantleJP, Johnson RJ, Diehl AM, Clark JM. Fatty liver subgroup of look AHEAD researchgroup. Higher dietary fructose is associated with impaired hepatic adenosine triphosphate homeostasis in obese individuals with type 2 diabetes. Hepatology. 2012;56:952. Albert CM, Ma J, Rifai N, Stampfer MJ, Ridker PM. Prospective study of C-reactive protein, homocysteine, and plasma lipid levels as predictors of sudden cardiac death. Circulation. 2002;105:2595-9. Brehm BJ, Seeley RJ, Daniels SR, D'Alessio DA. A randomized trial comparing a very low carbohydrate diet and a calorie-restricted low fat diet on body weight and cardiovascular risk factors in healthy women. J Clin Endocrinol Metab. 2003;88:1617-23. Cordain L. The paleo diet: lose weight and get healthy by eating the food you were designed to eat. 2002 New York: Wiley De Lorgeril M. Disappointing recent cholesterol-lowering drug trials: is it not time for a full reappraisal of the cholesterol theory? World Rev Nutr Diet. 2009;100: 80-9. Schab DW, Trinh NH. Do artificial food colors promote hyperactivity in children with hyperactive syndromes? A meta-analysis of double-blind placebo-controlled trials. J Dev Behav Pediatr. 2004, 25:423-34. Fasano A. Leaky gut and autoimmune diseases. Clin Rev Allergy Immunol. 2012;42:71-8. Fasano A, és Shea-Donohue T, Mechanisms of Disease: the role of intestinal barrier function in the pathogenesis of gastrointestinal autoimmune diseases Nature Clinical Practice Gastroenterology & Hepatology. 2005; 2:416-422. Frassetto L. Should everyone eat a paleo diet? 2011 Ancestral Health Society Symposium Gurven, M. and Kaplan, H., Longevity Among Hunter- Gatherers: A Cross-Cultural Examination. Population and Development Review, 2007;33: 321 365. Horwich T. Low-density lipoprotein in the setting of congestive heart failure: is lower really better? Curr Atheroscler Rep. 2009;11:343-349. Jonsson T, Granfeldt Y, Ahren B, Branell UC, Palsson G, Hansson A, Soderstrom M, Lindeberg S. Beneficial effects of a Paleolithic diet on cardiovascular risk factors in type 2 diabetes: a randomized cross-over pilot study. Cardiovasc Diabetol 2009;8:35. Kraft BD, Westman EC. Schizophrenia, gluten, and low-carbohydrate, ketogenic diets: a case report and review of the literature. Nutr Metab (Lond). 2009;26;6:10. Lindeberg S. Food and Western Disease: Health and nutrition from an evolutionary perspective. 2009 Wiley-Blackwell Peters JT, Garwood CL, Lepczyk M. Behavioral changes with paranoia in an elderly woman taking atorvastatin. Am J Geriatr Pharmacother. 2008;6:28-32. Ronald PM, L Zock P,DM Kester A,B Katan M.Effects of dietary fatty acids and carbohydrates on the ratio of serum total to HDL cholesterol and on serum lipids and apolipoproteins: a meta-analysis of 60 controlled trials Amer J Clin Nutr. 2003;77; 1146-1155. Voegtlin, Walter L. The stone age diet: Based on in-depth studies of human ecology and the diet of man. 1975 Vantage Press. Westman EC. Is dietary carbohydrate essential for human nutrition? Am J Clin Nutr. 2002;75:951-3. [MEDICUS UNIVERSALIS XLVI/2013] 5