Fekete Oszkár és Szege Sándor hadiemlék-frize. Fries eines Kriegerdenkmals. O. Fekete und A. Szege. KŐSZEGI LÁSZLÓ: AZ IPAR- MŰVÉSZET MÉLYEBB MEGERTESE ÉS A HÁBORÜ mióta őszintébb iparművészetet művelünk, egész hitvallásunk alakult ki e művészetről. Élvezésébe sokféle anyagi és szellemi szükségletünk kielégítésének vágyával merülünk. Hogy az ember egy eszköz használatának is örüljön, de egyúttal találjon örömet ez eszköz anyagában, megformálásában és díszében is, sőt az egész eszközben mint dísztárgyban is: ez legyen az iparművész kettős gondja. Hiszen a használat nem is oly prózai dolog. Vannak nemes örömei s van eszményi használat is : egy szép vázáé, egy szentségtartóé, akárcsak egy szép templomé... A használhatóság szépségében sok minden rejlik benn : a fejlődés, az eszmény felé való közeledés, a lét java... S mindez nem a szépnek legbensőbb terülele-e már? S a szépség nem légüres térben lebeg. Még a pusztán díszítményi műalkotás is összefügg az élettel : azonkívül, hogy szemünknek élvezetét és lelkünknek valami homályos elragadtatását szolgálja, mindig a maga megfelelő helyén kell hogy legyen s egy oly tárgy szolgálatában, mely bennünket szolgál. Az élettől nem lehet szabadulni. De minden efféle hitvallásunk mellett is nem oly megállapodott még a modern iparművészet; alakulásában még nincs meg az egyensúly. Sokszor szeretnénk odakiáltani a modern iparművésznek, hogy az anyag hozzá még a mai technika mellett nagyon hajlítható ám, tehát nem diktálhat reánk akármilyen formátlan formát. S ha mégis nagyon extrává kellett hogy váljék a forma, akkor a művész valahogy jobban láttassa is ennek okát. Az is igaz ugyan, hogy a régi iparművészetben sok fölösleges forma támadt az építészet túltengő hatása folytán, például támlásszéken görögternplom-homlokzat ; s ha azt a munkát, melyet a régi iparművészet haszontalan, sőt sokszor nem is díszítő díszre fordított, praktikus dolgokra fordította volna, akkor tökéletesen be volnánk már mindenre rendezkedve, még talán a legszegényebbek is. Ámde ha ma nem uralkodik már úgy a cifrítás, mégsem mondhatjuk, hogy a díszítő ízlés mindig biztosan működik. Csak Oscar Bie Der Tanz" című könyvének címlapját rántom ide példának: két sötétes piramisfolt között egy krinolingombóc. A táncot, az anyagnak a szellemiségig finomult e mozgását a vaskos formátlanság merevségével jelezni! Mintha a krinolinos táncban fejeződött volna ki a legjobban a tánc géniusza!... A modern" könyvdísz pedig, ha nem is általában, de sokszor úgy kiabál, hogy eltemeti a szöveg hangját; éles foltjai, kemény ákombákomai szinte el akarják kergetni a könyv géniuszát... Hát még a stilizált betűk! Addig stilizálgatják őket, míg hatszorta éktelenebbek lesznek a tulajdonképpeni betűknél ; kín-keserves vonalmókák, bántó-nehezen olvashatók. Akárcsak az ember szemét akarnák tetoválni... Pedig mily szépek az egyszerű latin betűk ; az olvashatóság nemes átlátszósága díszíti finom fénnyel az ő biztos, elegáns J 273 Magyar Iparművészet. 1
formáikat... Sa könyvről, a szellem ruhájáról, eszünkbe juthat testi ruhánk is. Mikor lesz már ez utóbbiból igazán második bőrünk, mely méltó lenne az elsőhöz s azt okosan s finoman védné s egyáltalán a test életét, mozgását, kényelmét és szépségét ügyesen s ízlésesen szolgálná? Mikor lesznek az orvosok meg a szobrászok és festők a vezetők a szabászatban a sok hígvelejű és perverz divatcsináló" mesterember s üzletember helyett?... És harmadik bőrünkből, a lakásból, mit csinálnak sokszor hipermodern felszabadítói! Elernyedt összhangulat" vagy ellenszenvesen vonagló bútorszörnyek, melyek épp oly gyűlöletesek, mint a régi szegletes bútor, mely állandó ellensége volt oldalunknak és kis gyermekeink halántékának. Rakoncátlan erő és beteges bágyadtság közt hullámozva találta az iparművészetet a háború. Vájjon a harcok szörnyű, vad erőkifejtése és a vérvesztő kimerülés bágyadtsága között nem kell-e még inkább féltenünk e két véglet megszokásától minden cselekvésünket s így velük az iparművészet művelését is? De hátha a nagy rázkódás éppen az egyensúly felé lendít bennünket? Mert nem csupán vadabbak és fáradtabbak lehetünk a háborútól. Csodálatosan megtelt lélekkel lendült a magyar és német katona harcba ; nemes érdekeiért szörnyű az erőkifejtése, de erőforrása oly nemes erkölcsi helyekről ered, hogy e forrásban minden kimerültségét is lefürdi és csak mint nagyobb ember kerül ki a próbából s majd pihenése is egészségesebb lesz. Megvédett otthonának, egész élet-berendezésének szeretete épp úgy fog nőni, mint annak az ipari erőkifejtésnek megbecsülése, mellyel hősi erejét oly sikeresen támogathatta. Az erő ily további hathatósabb kultuszával az iparművészet is még őszintébb lesz; a békének, a jól megszolgált és majd olyan jóleső békének hathatósabb szeretetével pedig a fényűzési kedv is föléled és üdébbé s összhangosabbá válik. Még a fényűzés legfelületesebb eleme, a divat is, melyet szinte az ízlés időjárásának mondhatnánk, még ez is értékes éltető eret fog nyerni. Mert ez a véna a nemzeti stílus erőforrásából fog táplálkozni. Ugyanis az a kiábrándulás és keserű méltatlankodás, melyet azon érzünk, hogy az entente kultúrabb" nemzetei közönségünket és műveltségi jogos önérzetünket a háború kitörése óta annyiszor és oly embertelenül bántalmazták, magunkba lök bennünket, vissza saját erőnkhöz, és csodálatosan megerősíti önállósági kedvünket. Sőt mikor azt látjuk, hogy a bántalmak még a papiroson való megsemmisítésünkig, lángelméink megtagadásáig rugaszkodnak el, akkor annyira nevetségesekké válnak előttünk ellenségeink kiket még ráadásul fegyvereink is alaposan levertek, hogy elszégyeljük magunkat, hogy kiket is majmoltunk eddig oly sokszor... így még a divat is meg fog nemesülni ; mert az önállóan kifejtett iparművészeti cselekvéssel könnyebben jár együtt az önálló önkritika, mintsem a majmolással. S felütődik még a versengés gondolata s az a kedv is, hogy mutassuk meg, mennyivel szebbet tudunk alkotni, mint lekicsinylőink. S a szépség ily gondja mellett meg fogja kapni duzzadó erőnk a dísznek tökéletesebb köntösét ; sőt nemcsak köntöse lesz az erőnek a dísz, hanem bennrejlő lendülete és bája, összhangja is... Közelebb visz tehát nagy küzdelmünk bennünket a művészet és élet szorosabb egyesüléséhez, s a győzők legszebb jutalma az élet megszépítése lesz.
WILDNER ÖDÖN: A MŰEMLÉKEK GONDOZÁSA ÉS A HÁBORÚ udvalévő, hogy a háború rongál és rombol meglévő nagy értékeket, kezdve a legnagyobb értéktől : az embertől a vetésig, haszonállatig, épületekig. Rongál és rombol sokszor merőben vandalizmusból, y de legtöbbször kényszerűségből, a hadműve-» letek simább keresztülvitele érdekében, úgy a támadás, mint a védelem során. Közben fi persze néha nem kímélik az olyan értékeket y sem, amelyek pótolhatatlanok. Ilyenek a mű- V vészeti emlékek, amelyek unikumok. A kultúrértékek ilyen pusztítását fermészefi tesen a hadviselő nemzetek folyton egymás y szemére hányják mint barbárságuk bizonyí- tékáit. A megtámadott nemzet azután véde- kezik ; ha lehet, pozitív bizonyítékokkal. M Különösen sokat kellett hallaniok a maguk y ősi" vandalizmusáról a németeknek, annál az egyszerű oknál fogva, mert hadszínterük nagy része olyan területekre esett és esik fi (Belgium, Északfranciaország), amelyeken lépy ten-nyomon követik egymást a művészeti V emlékekben bővelkedő városok. Ezek egyikeid másika egészében valóságos művészeti múfi zeum, ahol minden lecsapódó gránát egy-egy y műremeket veszélyeztethetett. A németek azonban a támadásokat kellő értékükre redukálták, még pedig a náluk megfi szokott alapossággal. Kevéssel Belgium megy szállása után a német igazgatás azonnal meg- bízta lovag Falke berlini professzort, hogy gondosan vizsgálja végig és állapítsa meg az M okkupált területeken volt műemlékek háborúy okozta kárait. Hasonló feladatra hívta meg a hadvezetőség a megszállva tartott francia területekre nézve dr. Clemen titkos tanácsos, M tanárt. De az ellenszámláról is gondoskodni y kellett, t. i. annak a megállapításáról, mit pusztított az ellenség a központi hatalmak területén. Erészf elsősorban az oroszról van fi szó, aki bizonyára kevésbbé fog tudni védey kezni az oktalan vandalizmus vádja ellen, amelynek szomorú bizonyítékai Keletporosz- országban, Galíciában és hazánk egyes északi M részeiben láthatók. Galíciára nézve a bűny lajstrom összeírásával a műemlékek galíciai országos konzervátorát bízta meg a hadfi vezetőség, míg Keletporoszországra nézve a fi porosz Heimatschutz-szövefség elnöke végezte y a károk összeírását. Hazánkban a Műemlé- kek Országos Bizottsága az orosz betörések V n következtében történt műemlékpusztítások és rongálások megállapítására Divald Kornélt küldte ki. Mindenképp aktuális volt tehát a műemlékek gondozására összehívott hadi gyűlés (Kriegstagung für Denkmalpflege), amelyet augusztus 28. és 29. napjaiban jellemzőieg Brüsszelben tartottak meg a németek monarchiánk és Svájc képviselőinek részvételével, báró Bissing tábornokezredes, Belgium német kormányzója protektorátusa alatt és jelenlétében. A tárgyalásokból, amelyek különben nemcsak a műemlékekkel, hanem városépítési, újraépítési problémákkal is foglalkoztak, érdekesnek tartjuk följegyezni a következőket: Dr. Clemen titkos tanácsos több mint két óráig tartó előadásában visszautasította Maeterlinck, Verhaeren és társainak az ententesajtóban felhozott ismeretes támadásait, s igazolni iparkodott, hogy a német hadvezetőség nem sértette meg a hágai konvenciót (27..). Egyenesen belekényszerítették ellenben a német hadvezetőséget Reims, Soissons, Ypres lövetésébe, amely városokat várszerű- Ieg megerősítettek, sőt éppen kathedrálisaikat és egyéb műemlékeiket tették hadműveleteik alapjává. Hasonló esetben hasonlóképp jártak el angolok, franciák is (Oudinot Róma ellen 1849, az angolok Delhi ellen 1857, Villeroy Brüsszel ellen 1695), de ebben a háborúban is (Dixmuiden elpusztítása az angolok által). Különben már békés időben a francia egyházpolitika és szekularizáció is sok művészi templomot kiszolgáltatott a romlásnak, amint ezt maga Maurice Barrés eléggé megvilágította. Megállapította Clemen, hogy a németek az elfoglalt helységek túlnyomó részét, különösen a művészeti nagy centrumokat, úgyszólván teljesen megkímélték, mert erre a hadviselés menete módot adott (Liège, Namur, Antwerpen, Möns). Evvel kapcsolatban Falke titkos kormánytanácsos, referens jelentette, hogy az okozott rongálásokat két kivétellel teljesen helyre lehet állítani. Így a louvaini híres St. Pierreszékesegyháznak csak a fedele égett le s két boltozata szakadt be, ugyancsak könnyen helyrehozható Dinant, Lier, Malines, Dendermonde, Walcourt művészi egyházainak károsodása. Érdekes, hogy a nehéz ütegek lövegeinek légnyomása is messze területre nagy károkat tett a templomok Uvegfestésű ablakaiban, mint pl. Malines- és Lierben. Pótolhatatlan veszteség azonban a louvaini egye- = 275 í*
2761. terni könyvtár és a dendermondei reneszánsz városház elpusztulása, de az utóbbit a belgák gránátjai gyújtották föl. Nagy veszteség a brüsszeli festőiskolának a beyghemi egyházban bennégett négy híres festménye. De semmit sem raboltak el, semmi sem veszett el bűnös úton az ötvösség, szobrászat vagy festészet ezer és ezer remekéből ; hála részben a belga, részben a német hatóságok előrelátó gondoskodásának. A német hatóságok eddig természetesen a szolgálatot tevő belga közegek őrizetében hagyták a pincékbe stb. elraktározott műremekeket és újra való Y I tf iíütwilí». Zutt A. R. : Meghívó. kiállításukat sehol sem követelték. A helyreállítási munkákat a németek már több helyen megindították, egyebütt ideiglenes védelmi intézkedéseket tettek (ideiglenes befedés stb.). A franciaországi károkról dr. Clemen kiküldött titkos kormánytanácsos számolt be. A front mögött súlyosan szenvedett Longwy, Longuyon, Rethel ; ellenben a műremekekben hasonlíthatatlanul gazdagabb Douai, Cambrai, Vallenciennes, St. Quentin, Laon, Noyon csaknem semmit. Lille vasúti negyede, St. Mihiel öreg apátsága és némely magánházai erősen megrongálódtak, nagyrészt francia gránátoktól, de a rekonstrukció könnyű. Magán a harci fronton, amely 5 10 km széles övet jelent, a helységek persze nagy pusztulásnak vannak kitéve, de ez is javult a hadtápvonalak biztosabb kialakulásával. A megszállott francia területeken a németek nincsenek abban a kedvező helyzetben, mint Belgiumban, ahol a műemlékek rendszeres védelmét már szervezték, annál az egyszerű oknál fogva, hogy itt nem rendezkedhettek még be általános polgári igazgatásra, mint Belgiumban. De a katonai igazgatás maga is tesz óvóintézkedéseket, pl. Metz és a Côte Lorraine közt a legbecsesebb ingó műemlékeket őrizetbe adták a legközelebbi múzeumoknak vagy francia polgármesteri hivataloknak. A st. mihieli Sí. Étienne-székesegyház Ligier Richier 13 életnagyságú alakjaival ékesített híres sírbatétel-műemlékét, amelyet a francia gránátok már kikezdtek, homokzsákokkal s kitömött deszkafalakkal védték körül a németek. JR'VSN tu-s-'-mmu- i-vlííd. «fuchsr'stbeten- M(TTwe< K pen -fr rn"flr2.-i>7 fzcm ABCNf-í'SElN^. lipoid ni 7UH FÇ,. F?.B.z.i/Tr.' H g: i & s.m uu-sr R. A. Zutt: Einladung. A kastélyok és nyárilakok az első időben, amikor szaporán váltották föl egymást a helységek bírásában francia, angol, német csapatok, ott ahol őrizetlen órákban martalócok is garázdálkodtak, sok kárt vallottak, de amióta a hadtápparancsnokságoknak, lazaretteknek, üdülőknek állandóbb székhelyei, kellő kíméletben részesülnek. A francia múzeumok, a lilleit kivéve, sértetlenek, az itt okozott kisebb károkat pl. a szétrepedt felülvilágítókat könnyű helyreállítani. Ellenben a múzeum pompás festményei s a világhírű viaszszobor: a lillei leányzó" az ottani igazgató gondoskodása folytán épen vannak elraktározva.* Ellenképül szolgált még dr. Lindner mérnöknek, a Heimatschutz-szövetség ügyvezetőjének jelentése arról, hogy Poroszországban az oroszok 24 várost, csaknem 600 falut, 300 jószágot és több mint 30,000 épületet dúltak fel, körülbelől 100,000 háztartás berendezését pusztították vagy rabolták el. Csak az épületek helyreállítása több mint 300 millió márkát igényel. Az osztrák műemlékek védelméről lovag Förster-Streffleur miniszteri tanácsos számolt be. Nevezetes intézkedés a biztosító elraktározáson kívül az, hogy a hadviseléstől fenyegetett területek nevezetesebb építészeti emlékeinek jegyzékét a hadparancsnokság átadta az egyes csapattesteknek azzal, hogy lehetőleg kíméljék meg beszállásolástól s óvják a pusztulástól, különösen a templomok szentélyeit, sekrestyéit zárják le a parancsnokok és a kulcsot vegyék magukhoz. Ezt az intézkedést a gyűlésen résztvett németek is követendőnek találták s petícióban kérték a kormányt életbeléptetésére. Ugyancsak a kormányhoz terjesztette a konferencia a hágai egyezmény 27. ~a kiépítésére vonatkozó javaslatait. Ehelyütt megemlítjük, hogy a galíciai pusz- * Mindezeket részletesebben vázolja a Diirerbund" 152. röpirata Clemen tollából. A ftizet tartalmazza még szerzőnek A. Bartholoméhoz írt nyilt levelét és a német hivatalos jelentést a franciák és az angolok által a nyugati fronton okozott rombolásokról, véglil Reims székesegyház kárainak legutóbbi fölvételéről. «H M II II M II I II II II M II II II II Í! M H H H H H H H H H H H H H H M II II «I! II II II II II Ii II II M H íí II II II II II II II II II M II II II II II II II «II II II II Í! M jj I
tításokról, amennyire 1915 áprilisig, tehát a gorlicei áttörést s az új sikeres hontisztító munkát megelőzőleg megállapítani lehetett, a Mitteilungen der k. k. Zentralkommission für Denkmalpflege" ez évi 4 5. számában dr. Tadeusz Szydlowsky számol be. Kiterjeszkedik fényképfelvételekben is : Grabie templomának (XVIII. század), Staniatki benedekrendi klasfromának (XIII XVII. század), Wielicka és a bochniai Uscie Solne több, évszázados épületének, Szczepanow 1470-ben épült templomának stb. megrongálásáról. A beszámoló azonban csak később lesz teljes ; s csak most, hogy az oroszok majdnem teljesen kitakarodtak monarchiánk területéről, készülhet el a pontosabb fölvétel. Hazánk műemlék-kárairól értesülésünk szerint Divald Kornél eddig a következőket jelentette be: I. Zemplén megye : sztropkói római kath. templom, a XVII. századbeli laborezrévi bazilita monostor (Krasznibrod), amely különösen pazar belső felszerelésénél fogva volt nevezetes, továbbá a nagypolányi gör. kath. templom, a nagycsertépi és laborezfői fatemplom s Homonna épületei sorában néhány érdekes XVIII XIX. századbeli lakóház. II. Sáros megye : zborói Rákóczi-kastély és a kastély temploma ; a hutási, felsőodori, kishollósi, mészégetői, mérgesvágási, peszternyei, alsópagonyi, felsőpagonyi, váradkai, kiskurimai fatemplomok a Makoviczában, a szorocsényi kőtemplom, bányavölgyi róm. kath. templom. Ezeken kívül még az orsovai koronakápolna őrházának sérüléseiről is kapott a M. O. B. értesítést. A jelzett műemlékek közül csak a sztropkói templom, a laborezrévi monostor és a zborói Rákóczi-kastély nagyobb jelentőségű, ú. n. elsőrendű műemlék, a többi másodrendű. A sztropkói templom helyreállítására dr. Lux Kálmán műegy. m.-tanár, műépítész, kapott megbízást és annak restaurálási munkálatai folyamatban is vannak már. A többire nézve még nem történt intézkedés s egyelőre csak arra ügyelnek, hogy a restaurálások ne történhessenek meg a M. O. B. közbejötte nélkül. A bizottság egyébként a háború színhelyéül szolgált öszszes határszéli megyék közigazgatási hatóságait is megkereste, hogy a sérült műemlékekről jelentést tegyenek. Külön bizottság vette kezébe gr. Khuen- EX LIBRIS 0900SF09000CBO0000 09 0000COO Coecoe«e$oeoo <>oooce90oo«oo ERPEY AIBDAR Helbing F.: Ex libris. Héderváry Károly elnöklete alatt az elpusztult felsőmagyarországi háztűzhelyek, falvak stb. újraépítését. Visszatérve a brüsszeli konferenciára: a belgiumi rekonstrukció nagy munkájáról érdekesen értekezett Kari Rehorst, ezelőtt Köln város tanácsosa, most a belgiumi német kormányzat városépítési előadója. Szerinte a német igazgatásra a helységek rekonstrukciójában egészen más feladat vár, mint Keletporoszországban. Ez utóbbi helyen ugyanis a birodalom a közjótékonyság stb. pénzforrásaiból hatalmas eszközökkel rendelkezik máris, úgy hogy a munkák hatósági végrehajtását legközelebb meg is kezdhetik, de Belgiumra nézve állami segélyeket még nem folyósítottak, itt tehát az a kérdés áll előtérben, mennyire lehet a köz- és különösen a magánépítőtevékenységef olcsó építési hitelekkel stb. elősegíteni. Keletporoszországban továbbá a gyors intézkedés minden törvényes alapja megvan (városépítési, közegészségügyi szabályok, a helyi jelleg védelméről [Heimafschutz] szóló rendelkezések). Rendelkezésre áll az egész német birodalom modern városépítő gárdája stb. Belgiumban ellenben a polgárság rendszabályiszonya igen nagy.épífésrendészet, egészségügyi rendészet meglehetősen írott malaszt ott. Az 1844. évi városszabályozási (az ú. n. útrendészeti) törvényt csak kevéssel a háború kitörése előtt módosították s ennek alapján kell most a községeket megfelelő helyi szabályrendeletek meghozatalára és életbeléptetésére szorítani. Nagy munka az új városépítési és szabályozási tervek kidolgozása. A háború sok helyt éppen a városok régi zegzugos centrumát, magvát pusztította el s így az ágyú sok oly területből csinált tabula rasa"-t, amely amúgy is a csákányra volt szánva, úgy hogy a városarchitektusok új munkateret nyertek. A rekonstrukcióra s kivált a megsérült vagy elpusztult építészeti műemlékek helyreállítására Rehorst a következő F. Helbing : Ex libris. elveket állította föl: 1. Művészeti vagy történeti értékű közvagy magánépületeket, amelyek megsérültek vagy csak lényegtelen részükben pusztultak el, a régi formájukban kell helyreállítani. 2. Ugyanilyen jellegű régi épületeket, amelyek egészben vagy lényeges részeikben elpusztultak, semmi esetre sem kell régi formájukban felépíteni. 3. Az elpusztultak helyére emelendő minden új építkezés legyen archifektónikus szempontból tisztességes, for- i 277
278L Wigand Ede: Felvidéki parasztház terve.,re.wiotki pon-m E. Wigand : Entwurf für ein Bauern haus in den Karpathen. manyelvében engedje fölismerni keletkezése korát és csatlakozzék már amennyire csak lehetséges a helyi építési modor általános jellegéhez. 4. Középületek környékének szabaddá tételétől elvileg tartózkodni kell. Óva intett Rehorst attól a doktrinérizmustól, hogy elvileg megállapítsák egyenes vagy görbe utcáknak a városépítési tervekbe való iktatását. Elég ehelyett szem előtt tartani, hogy az utcák feleljenek meg a konkrét forgalmi igénynek, s hogy a köztük maradó építési tömbök tisztességes és gyakorlatias alaprajzokra adjanak lehetőséget, amit a speciális városépítési betegség, a még egyre Wigand Ede : Felvidéki parasztház alaprajza (a szabványos terv alapján és a kiszabott anyagok felhasználásával). E. Wigand : Orundriss des Bauernhauses in den Karpathen. grasszáló: diagonalitis" sokszor gátol. Emellett az utcavezetéseknél, térkiképzésnél a szép városképhatásra is kell törekedni. Mindezeket tudvalévőleg úgy egyenes, mint görbe utcákkal el lehet érni. A rekonstruált építkezéseknél persze nagy nehézségekkel fog járni az új építkezés befolyásolása. A belga Commission royale des monuments et des sites" álláspontja, amelyet Belgiumban sok szakember oszt, erősen odahajlott, hogy elpusztult, műtörténeti becsű épületeket régi metszetek, fényképek és épületmaradványok szerint le kell másolni, kópiában újra megépíteni. Az ilyen hamis régieskedést Németországban, számos balfogáson okulva, már félretették, s építészeik értik a módját, hogy a régi városképek szépségét megóvják, de ennek keretében modern formanyelvet beszélő épületekkel. A belga építészet azonban pillanatnyilag a forrongás zavaros állapotában leledzik. Egyrészt ragaszkodik még a francia bárokhoz és a Louis seize-hez, másrészt a Jugendstil legőrültebb capriole-jait építi meg. Egy-két dicséretes kivétel van csak, kivált az előkelőbb városházi építkezés terén. Az építési tervek hatósági befolyásolása lesz Rehorst szerint a német igazgatás nevezetes feladata. Másik feladat a bútorzatok rekonstrukciója, amelynél a régi és hagyományos mesterségeknek és népművészetnek kell a főszerepet juttatni. A vita során, melyet Rehorst előadása keltett, kialakult az a nézet, hogy a régi épületek rabszolgai utánzása csakugyan elvetendő, ellenben a régi formák továbbfejlesztése kívánatos. Hasonló értelemben szólott ehhez a tárgyhoz Bissing főkormányzó, aki az egész építkezési közigazgatásra vonatkozólagis tett programmszerű nyilatkozatokat. Hangsúlyozta ő is, hogy a belgák teljes gyámkodás alá helyezését nem tartja jónak és keresztülvihetőnek, ámbár érdekes ez a megállapítása : a belga ember lélektani rejtély ; rajong a szabadságért egész az önhatalmaskodásig, de ha belátta, hogy jó volna valamit cselekedni is, örül, ha a helyes utat megparancsoljuk neki". Különben maguk a belgák már Charles Buis, a híres brüsszeli városren-
dező polgármester reformtörekvéseivel századokkal megelőzőleg megadták a klasszikus példáját az építkezések hatósági befolyásolásának. Brüsszel tanácsa az 1695-iki bombázás után 1697-ben kiadta a következő érdekes rendeletet : Tekintettel arra, hogy nem lehet tűrni, hogy a városnak nagy piacát deformálják épületekkel és tetőkkel, amelyek túlságosan különböznek egymástól, mert erészt amenynyire csak lehet, meg kell őrizni a harmóniát: a tanács Brüsszel minden háztulajdonosának és mesteremberének megtiltja, hogy a nevezett piacon bármely tetőt vagy házat megépítsen, mielőtt a modelljét a tanács nem vizsgálta át és nem hagyta jóvá, ellenesetben úgy a tulajdonos, mint a mesterember 100 bataconf fizessen régi jog szerint. Ezenkívül minden ezzel a rendelettel ellenkező épület az illető költségére le fog bontatni." E bölcs rendelet eredménye lett a Grand' Place pompás kiképzése. -P^TEM/ZOB'-J- Wigand Ede : Felvidéki parasztház belseje. E. Wigand : Das innere des Bauernhauses. A gyűlés állást foglalt még a természet kínos elcsúfítása ellen, ami Belgiumban különösen a reklámtáblák használatával történik. NAGY VIRGIL: A FELDÚLT TŰZHELYEK ÚJRATEREMTÉSE Imikor a háború forgatagába belesodródott felsőmagyarországi népünk, a magyarság szoruló szívvel tekintett ez északi bástyájára, és bizonyos, hogy a saját otthona féltése mellett nyomban kiváltotta a lelkekben a részvétet az áldozatul mélységes testvéri esett északi népünk iránt, amely szegényes javait veszítve, szenvedett hajléktalan, étlen, s nagy tömegében minden szenvedése mellett hü maradt a hazához, az ősi röghöz, vallásához, tervszerű és kecsegtető csábító kísértések ellenére; mint hajdan Rákóczi népe, - nyelvében nem, de ragaszkodásában, összetartozandósági érzésében magyarnak, s pajzsként szerepelt a mögötte élő testvéreinek. A háború borzalmai közepette, a sötétség, ború és bú mellől az egész világot besugárzó magasztos fénykévékként sugároznak harcoló ifjaink hősi erényei ; és itthon, az igazaknak sfoikus kitartása és gondoskodása a nemzetnek a küzdelemhez további erőt ad, amelyet a sötétségben bujkáló - még ily időkben is önző igaztalanoknak aljassága sem képes gyengíteni. A legszebb megnyilatkozása emez erényeknek az az országszerte szinte magából sarjadt és melegét a legszélesebb rétegekbe terjesztő érzés, szeretettel felkarolni a kárvallott népünk ügyét, otthont visszaadni a hajléktalannak, jobbat és szebbet mint volt; segítséget nyújtani a tekintetben, hogy szerény életét az igényeit kielégítő új alapokra fektetve, a boldogabb, a jobb jövő kilátásával újból kezdhesse, a múltnál is bensőségesebb kapcsolatban a mögötte támaszként sorakozó magyar testvéreivel. A mozgalom, amely ezt elérni akarja, elsősorban megnyilatkozott a kormány intézkedéseiben, amellyel a földmívelésügyi minisztert bízta meg, hogy a feldúlt házak újraépítéséhez építőanyagtermeléssel és szolgáltatással, általános irányítással és szervezéssel, munkaalkalom' nyújtásával segítségére siessen a hajléktalanoknak ;
2801 támogatva a közigazgatás, nevezetesen az azok élén álló főispánok lelkes munkásságával ez a segítés gyorsan és erélyesen indult meg egységes háztípus tervezésével, az azok felépítéséhez szükséges anyag termelésével és munkaerő (hadifoglyok) kirendelésével ; továbbá a falvak felmérésével, azok telkeinek és útjainak rendezése céljából. Az egységes, internacionális háztípus gondolata a munka gyorsaságának és egyszerűsítésének biztosítására mindenesetre közelfekvőnek mutatkozik ; más tekintetekből azonban, bár jobbat is ad az elpusztultnál, nem kielégítő, mert tömegekben felépítve sivárságával kiirtja a falu egyszerű, de jellegzetes varázsát, idegenszerűségével kirí a megmaradt házak környezetéből, gyökereiben megtámadja a bármilyen szegényes népművészeti tradíciót és a megszokott otthon melegét nem támasztja. Mi, akik építészettel és művészettel általában foglalkozunk és értékeljük a népművészetnek legszerényebb megnyilatkozásait is, abban a vélekedésben vagyunk, hogy az újonnan építendő házak felépítésénél biztosítandó a legegyszerűbb eszközökkel és a legmesszebbmenő takarékosság mellett is annak a lehetősége, hogy a falu képének falusi jellege megmaradjon, hogy a lassúbb és nem sablonos keletkezéséből kiadódott apró változatosságainak zamatja újból is érvényesüljön, és hogy az új ház ne legyen merő idegen, kapcsolódjék bele a népies építkezés hagyományaiba, legyen a régi típusnak fejlettebb, egészségesebb, kultúrabb ivadéka. Simuljon az új otthon a népnek a rögből nőtt szokásaihoz, de elégítse ki tökéletesebben szerény igényeit ; jelentsen jó egy lépést előre, de nem ugrást az idegenbe. Az e tekintetben az építésztársadalom tagjaitól tett javaslatok az intéző köröknél megértésre II találtak és van kilátás arra, hogy az egy II cél gondolatában munkálkodók összeműködése eredményes lesz. A simulás a hagyo- II mányhoz csak felismerés alapján biztosítható. Az első lépést e tekintetben megtette az építésztársadalom azzal, hogy felajánlotta önzetlen szolgálatkészségét mind az állami, mind a társadalmi mozgalomnak és hogy néhány tagja tájékoztató tanulmányutat tett a feldúlt területeken.* Ez a tájékoztató út a házak tervezéséhez megadja ugyan a legszükségesebb támasztópontokat, de tágabb célok biztosítására a felismerés kiszélesítendő. E célból a Khuen-Héderváry gróf elnöklete alatt megalakult országos bizottság kimerítő kutató tanulmányutat rendez szakavatott egyé- * Lásd : Dr. Lechner Jenő cikkét az Építő ipar Építőművészet" szept. 19-i számában. nek megbízásával, amelynek célja a kárvallott területeknek néprajzi és népművészeti felismerése ; felvételi és tárgyi anyag összegyűjtése templomokról, házakról, bútorokról, házifelszerelésekről és eszközökről, gazdasági szerekről, ruházati cikkekről, szóval mindenről, ami tanulságos lehet e tekintetben, ami következetesen felhasználható lehet az újonnan felépítendő házak tervezésénél, az új otthonoknak megfelelő bútorokkal és eszközökkel leendő felszerelésénél, gazdasági eszközeinek pótlásánál. Ennek a tanulmányútnak egyéb céljai : a néprajzi tudománynak újabb anyagot biztosítani, a szerény használati és népművészeti tárgyakat a pusztulástól megóvni, ahol pedig a nép kénytelen tőlük megválni, megszerezni azokat múzeumok és gyűjtők számára ; mert máris járnak a kárvallott vidékeken műkereskedők ügynökei és más egyének, akik a szűkölködő nép szerény kincseit csekély összegért megvásárolni iparkodnak. Ha a felvidéken lakó népünk művészete a nép anyagi és kulturális szegénységéből kifolyólag nem is olyan ragyogó mint egyebütt e hazában, mégis bármily szegényes és fejletlen legyen, megvédésre érdemes a teljes jellegtelenség tengerébe való elsülyedéstől, vagy legalább is megőrzésre. Ha pedig a boldogabb jövőben az államhatalom és a közigazgatás fokozottabb politikai, közgazdasági és kulturális gondoskodásban, a társadalom pedig továbbra is szerető támogatásban fogja részesíteni e népünket, akkor megerősödve még becsesebb tagja lesz a magyar hazának s ha a hagyománynak gyökerei nem pusztulnak el teljesen, népművészete hátha talán új virágokat még hajthat? Ez pedig erkölcsi értéket is jelent, mert a szép kultusza, bármily szerény legyen is, lelket jelent, életkedvet biztosít, haladást eredményez. Ha a tanulmányút gyűjtési eredménye elégkiadós lesz, kilátásba vehető az anyagnak kiállításban való bemutatása és képes füzetben való ismertetése, ami megint közelebb hozná e népünket a nagy magyar társadalomhoz, amely szívének melegét oly megható mértékben tárta fel a szűkölködők felé. Minden gyakorlati gondolat, amely ezt a mozgalmat szolgálhatja, értékes és támogatásraméltó. m m fn Még a legolcsóbb árúk is elég drágák, ha hasznavehetetlenek. cato. Jobb, ha az emberek kérdezik, hogy miért hiányzik valahol egy szobor, mintha azt kérdik, hogy miért van ott. cato.
284 284. Maróti Géza: Ráth György síremléke a kerepesiúti temetőben. 284. G. Maróti : Grabdenkmal des Kunstmäzen~Georg Ráth im Budapester Kerepescher Friedhofe. Magyar Iparművészet.
285 282 A budapesti kerepesi temetőből. 285. Csukássy József síremlékének részlete. Zala Györgytől. 286. Vuk Gyula családi síremléke, Horvai Jánostól. Grabdenkmäler im Budapester Kerepescher Friedhofe von Georg Zala 285. und 286. J. Horvai.
A budapesti kerepesi temetőből. 287. Az Eisele-csaiád síremléke, Ligeti Miklóstól. 288. Tahy Emil síremléke, Badnai Rezsőtől. Grabdenkmäler im Budapester Kerepescher Friedhofe von N. Ligeti 287. und ß. ßadnai 288. 283 2*
284 A budapesti kerepesi temetőből. 289. A Kéler-Bielekcsalád sírboltja Schulek Jánostól. 290. Munkácsy Mihály síremléke Teles Edétől. Grabdenkmäler im Budapester Kerepescher Friedhofe von J. Schulek 289. und E. Telcs 290.
A budapesti kerepesi temetőből. 291. A Kilián-család sírboltja, Ligeti Miklóstól. 292. Kákosi Jenőné síremléke, Horvai Jánostól. Grabdenkmäler im Budapester Kerepescher Friedhofe von N. Ligeti 291. und J. Horvai 292. 285
g» g f Hffr- FLFCS M li'jb^.^ v-tii'"«'. '../^tq'» ^QE j 'fc/' >Sk. ' i ihflh \ v 286 H H H H H H I 5f 294 295 y il T, II t, y 293. Drauth testvérek városbírák (f 1627, 1664, 1693) emlék- 293. Gedenksteine der drei Brilder Drauth (f 1627, 1664,» " táblája a brassói ág. ev. templomban. 294. Saureger 1693); 294. des königl. Richters M. Saureger in der n n Mátyás kir. bíró sírköve a nagyszebeni ág. ev. templom- evangelischen Kirche zu Nagyszeben und 295. des Johann n * ban. 295. Hutter János (+ 1638) sírköve Nagydisznódon. Hutter (f 1658) zu Nagydisznód.
l - ^^ÊKÊIBÊÊÊ^mmMm^ ^8Ë fflèêèêëê, >1 MVSCONSVI VfCEClMV.sí cmmm' (OK A srr: PEFVNCTIK TIDEMQKTÊ R^Çi ATQVEPVE:..:' -'-it 0. *': il 296. A régi soproni ág. ev. temető részlete. 297. Zamár Simon sírköve Medgyesen 1717-ből. 298. Kendeffy Gáborné szili. Vargyasi Daniel Barbara sírköve a vingárdi templomban (1695). 296. Teil des Soproner alten evang. Friedhofes. 297. Grabstein des Simon Zamár in Medgyes. (1717.) 298. Grabstein der Gabriele v. Kendeffy geb. Barbara Daniel in der Kirche zu Vingard (1693).
«SA ^vru&mîsr F. K 288 :=? 300. Síremlékek a régi soproni kath. temetőből, a XIX. 299 300. Grabdenkmäler im alten Soproner kath. Friedszázad eleiéről. hofe. Anfang des XIX. Jahrhunderts. V il H
n n n Mária Terézia-rendi lovagnak síf- XIX. század eleje. 301. Grabdenkmal des Maria-Theresiaordenritters Paul v. Davidovics in Komárom. Anfang des XIX. Jahrhunderts. ===; 2 8 9 Magyar Iparművészet. 3
IN; DEI I SCHWERE! I KAI ÍPFEI I OSTEPREICH;-HI!<3AM 191,4 UND 19113 FA WD El I V'OI! DEI! MITGLIEDER I I UNSEPÉP ß.EIHEINDE DEI! H ELD El ITQDÍ 302 H 290 L, 303 302 303. Hadiemléktáblák. Szemelvények a Soldaten- 302 303. Gedenktafel für gefallene Krieger. Entnommen gräber und Kriegsdenkmäler című műből. dem Werke Soldatengräber und Kriegsdenkmäler. S H
5*
i n ï 3u6 307 292 306 307. Hadiemlékművek. Szemelvények a Soldatengräber und Kriegsdenkmäler című műből. 306 307. Kriegsdenkmäler. Entnommen dem Werke Soldatengräber und Kriegsdenkmäler.