»t^d?1^j^^!^öí-'ll^^il'^iril^4íf leirtó M^-* Z E N T fe A V I D KIRÁLYNAK p» ÉS feg II PRÓFÉTÁNAK ff ífl SZJZÖTVE N tm 8hA* A' Frant&iai Nóták 's Versek ízerénj f l iwíi^yííí' Versekre fordíttattak 's,^» rendeltettek ^ S Z E N T Z I mf«íüi MOLNÁR ALBERT 5Í!'v- 5& által. W. l 8-8- IS IS- 18- fsoltari,s DEBRECZENBEN, 8MM- Í8- í g $^H - Nyomtt: MARGIT A! JÁNOS által, & '^»
liöiíiiiíiiiiiiéiiiiíiléíliii ^ $ - #'$^ ^ '?^^^f >^S^l,^^%?^ ^%? WW l f ^f"#'l í^ REMUS GYÖRGY Deák Verseinek Magyarra va. ló fordíttatása, cs MOLNÁR TjjAvid Király naj^ másfél- fzáz *-^ Sz»nt LÍl"\ által íratott Gyönyörűséges Nótájr't Versekre ALBERTRE való alkalmaztatása. 'SÓLTARI Ene{it, Ketten fzerzettél^ Frantziai Nyelvre, ötvenét C L E M N s MAROTH fordította > is a többit a THEODORUS BEZA. Ezeket ofzum Nemetek, Olafzok, Spaniolok, Belgák, és az, Ánglusok: 6 Nyelveién ko-jettéí^ a 1 Lengyelek; A Lengyel^ után a y tifztes Tsehek : Ki{ Dávid* 'S ó L T A R I T, egymást levetvén > Egyenlő Nótáival énekjil^ fzép;n» Hogy pedig még nem volna Deál^ Nyelven, SPETHA ANDRÁS Dtákíd fzerzé ép:n. Mellyn?/^ az, 0 gyonyorh ekés voltát Még Orfetis fem győzné-meg Nótáját. Midőn ezt jól látná a MOLNÁR ALBERT* [:A* {i fo{ Orfzágot látott és Tengert:] Hogy ennyi fol^ Kerefztyén Nemzet kozznl Tsal^ Magyar Nép volna e* Verselj néll^tl, Hafználni akarván 0 Nemzetének, Segedelméből a ^'gyes ISTENne-k A 1 'S ó L T Á R T Magyar Verselje formálta, ts a* Frantziai Nótákra fzabta : Kit tőle v'gy jó néven Hív Olvasó! Hogy istentól néked adasséj^ fol[ jó. Irta Nassovia Tartományában, Sigena Várossában, larfysfalvi fiíitzk' J' imi > Thcologus Deák, J607. Elztcndöben.
í. II. ni. ív. K E G T E S O L V J S O! vedd efz.ed&c imez.el^t: A* 'Sóltárok felett a' C. M. Clemens Mctrothus nevét; a' T. B. Thsodorus Béz.áét jegyzik. Minden 'Sókárnak Summája avagy Tzélfa rövideden eleibe van írva. A' hofzfzu 'Sóltárokban a* Vers előtt iv«wnak> az-az me ízunésnek jele ímez: Jf. A* 'Sókárok > mellyek egyenlő Nótájúak, ímezek: ^ 64. 14 & 55. 17 63. éí 18- «I44. 24. 62. 9^. 28. «109. 30. 76. és és 71. 3 1 ' 33. 36. és 46. & *f 67. 68. 82. Az. 51. és 69. 60. és io8«7-65*. «72. 66. 98. /Í 118. IU. 74. és 116. 77. ft 86. 139-! 78. t* 90. loo. 131. és I42. I17. ^J 127. 140. fc «' Tiz Pa* rantsolar. V. Az Időknek és Dolgoknak alkafmatossági ízerént így énekeld a* 'Sóltárokat, vagy azoknak némclly Verseit: fyggd az : 5. 17. 19. 30. 36. 57. 63. 65. 77. 90. 92. 104. 119: ír. 74. 127. 130. Effve? 3. 4. 16. 23. 34. 42. 91. i2i. 132. 139. 141. 147. J/e/ e/ó/f: 8-67. 144, 147. ttel után: 22. 23. 103. III. 138. 145. I46. 147. Advent: 14. 50. 53, 96. Karcsont 2. 8. 45. 49. 50. 82. 89. 93-95- 96. 98. 100. t7- vr I0S ; I0, 6, Io8 ' "* "7- J 3 2 - u; /;./: 65. 67. 72. 81. 95-97. 103. 104. 122. dm árum \\% % Hagy lvnte{: 6. 16. 22. 35. 38. 40. 41. 42. 43. 5* 69. Húsvét 70-88. 109. 118. Jí'ldoz.b 16. ai. 27. 40. 43. 45. 49. 68: #. 10. no. 116. 118. 2.». 20. 21. 24. 45. 47-68. 97-99- Ho. 113. 132. 150. 19-29. 33. 4S. 46. 48. 51. 60. 65. 72. 84. 87-0íf 108. 133. 139. I43. ' A 2 j/ ;.
Ténitenizia- tartó: 6. 32. 38. $í. 102. 130. 145. Meg - térés után: 15. 25. 103. 131. l/ Vatsorájakpr : 22. 32. 34. 51. 86. 116. 122. 130. m- 14*; UJ^ Vatsorája után: 23. 53. I03. 107. in. 138. 147. 149. TEkléfia helységéért: 74. 80. 102. 122. 129. Magyijlrátusohért: 20. 21. 6r. 75. 82. 101. Kísértetei^ ellen: 37. 39. 73. 77 f $6. Betegségkor: 6. 13. 31. 38. 39. 41. 42. 88. 90, Gyógyulás után : 30. 86. Il6. Szükségnél^ idején : 33. 34. 86. Bőségnél^ id-jén: 4. 65. 72. 81. I04. 112.' 114. Közönséges ellenség ellen: 12. 17. 56. 62. 64. 83. Meg - térhetetlen ellenség ellen: 35*. 36. 52. 137. Meg-[zabádulásért: 12. 13. 59. 70. 94. I23. 142. Szabadulás után: 7. 9. 18. 48. 57-66. 68-8$. 124. 126. Vár 'x Város meg-fzáh : Io. 17. 27. 46. 59. 125. Ellenségtol való m g- verettetéshgr: 44. 74. 79. Győzedelem után r 46. 76. Méltatlan [zenvedésfar : 7. 17. 26. 37. 43. 54. 5$. $4, 71. Rágalmazás ellen : 42. 43. 52. 57. 58. 64. 120. 140. fíázasíílásra: 127. 128* Meddőké: 68. 113. I27. Dog-balálfyr : 91. Temetésfar; 6. 38. 39. 40. 49. 88. 90. I02. 143.
JZ ELS Q 'SOLTÁR, C.M. A& Embernek lleg-fövebb java: a& Ifterjfélőknek és az. iftenteienefyel^ kulbmboz.o áuapatjol^ ki nem jár hitlenek' tanátsán, Es meg-nem áll a' bűnösök' űtárt, A' tsúfolóknak nem ül ö fzékekben; De gyönyörködik az UR' törvényében, És arra gondja mind éjjel nappal", "Ez iíly ember nagy-bóldog bizonnyal" 2. Mert ö ollyan, mint a1 jó termő fa, Melly a' viz mellett vagyon plántálva, Ő idejében meg-hozza gyűmőltsét, Es el.nem fzokta hullatni levelét: Ekképen a' mit az ember végez, Minden dolgában mégyen jó-véghez, 3. De nem ígyen vágynak a* gonofzak ; Hanem mint az apró por és polyvák, Mellyek a ízéitől A 3 izél-
i II. 'S O L T J R. fzéllyel ragadtatnak: Így az ítéletben meg-nem állhatnak A' gonofzak 3 és kik bűnben élnek, Az igazak köztt helyet nem lelnek. 4. Mert az ISTEN esméri utókat Az igazaknak érti dolgokat 5 Azért mind őrökké ok meg-maradnak. De a' kik tsak a' gonofzságban járnak, Azoknak nyilván mind el-véíz útok, Mert IsTENnek nem kell az ő dolgok. II. 'S O L T Á R. T. S. Jövendöl ct Kriftus* f&emélyéröl V orf&ágárőh Mit forgatnak 6 bolond elméjekben?
n. _'s o L r A R L j És az ő Kriftusára támadnak. 2. Nagy-fennyen mondják: Mit késünk ezzel? Jer fzaggassuk-el ezeknek kotelit, És minden igájokat rontsuk-el, Ne viseljünk többé rajtunk effélit. De az UR ISTEN a' magas mennyekben Tsak neveti dolgokat azoknak, Tsúfolja ókét ülvén fzent fzékiben, Kinek ezek fcmmit nem árthatnak. 9. És végre hogy meg-indűl haragja, Kemény befzéddel kezd fzólní azoknak, Rettenetesképen megriafztja: Ki miatt tellyességgel el-bádjadnak. Hogy mertek, űgy-mond, ez ellen zűgódni? A' kit én kentem a Királyságra, És Kírályi-páltzát én adtam néki Az én fzent hegyemre a' Sionra. 5 4. Mond e' Királyság: lm' ki-hirdetem Az 6 tanátsát és fzent dékrétomat; A'Felséges UR monda énnékem: Én fijam vagy, ma fzúítelek fijamat. Kérjed én tőlem a' fok Pogányokat, Kiket órökfégül néked adok, Fold' kerekségén fok tartományokat Mindenütt én tenéked ajánlok.?. Rontsd-meg őket te nagy hatalmaddal, Mint a' földből égetett tserép edént, És a' te királyi vas páltzáddal Verd-öfzve, és törd apró pozdorjánként. Azért Fejedelmek, Birák, Királyok, Ezekböl tanúságot vegyetek, És magatokat jól meggondoljátok, Kik e' földön regnáltok, ítéltek. 6. Szolgáljatok ez hatalmas URnak Igaz félelemmel,
4 III. 'S O L T J R. mel, jámbor élettel, Örvendezzetek 6 nagy-vóltának, De ezek-is légyenek rettegéssel. Tsókoljátok e' néktek küldött Fiat, Hogy erősen meg-ne haragudjék, El-ne múlassátok parantsolatját, Mert ízórnyuképen el-kell veíznetek, 7- Mert gyakorta hogy ingyen fem vélnéd, Mint a'febes tűz fel-gerjed haragjaj Te azért tellyes fzívvel el-hiddjed ; Boldog a' ki magát ez URra bízza. III. 'S O L T Á R. C. M. Könyörgése Dávidnak Jbsólon ellen* 2. Mert te én IsTENem Paisom vagy nékem, Ki é'etenv meg-mcntcd, Es nagy tiíztességre Fejem' ditsöségr'e Idóvel fcl-emeled. Te hozzád, UR IS TEN*
ív. j s o L. r A R. TEN, Kiáltok, fzüntelen, Es te meg-vidámítafz, Meg-hallgatfz kedvedből, Sión' fzent hegyéről Nagy fegedelmet nyújtafz. 3. Ha ágyamban nyűgfzom, Tsendesen alufzom, Nintsen femmi félelmem: Midőn fel-íerkenek, Semmin nem kesergek $ Mert ISTEN óriz engem'. Ha fzáz-ezer népek Mind kornyul-vennének Jobb és bal kezem felől, Ha rám űtnének-is, Nem rettegnék még-is Semmi vefzedelemtől. 4. Kelj-fel, URam, tarts-meg, Ellenségim vondmeg, Meg-tőrvén ó fogókat: Mind óízve-paskolod És artzúl tsapdosod Az Iften-útálókat. Tsak te vagy az ISTEN, Ki minden fzükségben Megtudíz fzabadítani, Ki a' te fereged' Meg-tartod, fzereted, Es meg-ízoktad áldani, IV. 'SOLTÁR, C. M Ddvid?7ak könyörgése Saul ellc?i. T
6 ív. \y o L r A R. Ez illy hívsásban míg maradtok? Hazudozásra mit vágyódtok? Míg gyönyörködtök ezekben? 2. De vegyétek jól efzetekbc, Hogy az UR IS TEN engemet Bé-vett kedvébe kegyelmébe, ü adta királyi tifztemet, És meg-hallja kérésemet. Rettegjétek hát, és lássátok, Hogy ellene ne vétsetek, Magatokat meg-gondoljátok, Az ágyas-házban ha nyágoíztok, Hogy lehessen tsendességtek. 3. Igazságnak áldozatjával Áldozzatok az ISTENnek, Jó élettel és igazsággal, Es az IsTENben bátorsággal Bízzatok és örvendjetek. De fokán mondják azt minékünk: Ki' vezéri minket VL jóra? Azért téged', UR ISTEN, kérünk, Matasd kegyes ortzádat nékiink, Jöjjön-el az áldott óra! 4. Mellyel inkább vígafztalfz engem', És örvendez-
V. J S O L T J R. 7 deztetfz fzívemben; Hogy-nem kiknek fok muftjok terem, Búzájokkal rakva fok verem, Kikkel élnek bőségesen. Azért élek jó békeségben. Fekízem 's aluízom kedvemre, Uralkodván lakom földemben Bátorságos őrvendezésbenj Mert azllr vigyáz éltemre* V. 'S O L T Á R. C. M. Kcnyorgése Dávidnak kergetei ellen. U"'ÍTIST^ ~ ~~ Kérlek vegyed füleidben, És hallgass-meg kérésemben, Én IsTENem, és én Királyom, Értsd-meg mondásom'. 2. Tekíntsed-meg esedezésem', És halld-meg kiáltásomat ; Midőn hívlak Királyomat, Meg-hallgatod én könyörgésem', Bizonnyal hifzem. 3. Jó-reggel meg-hallgatfz engemet, URam, még virradta előtt, Idején, a' Nap hogy fel-jött, Elődbe ízámlálom ügyemet, Várván kegyelmet. 4. Mert te egyedül vagy olly ISTEN, Kinek a' gonoízság nem kell: És a' ki gonofz bűnben él, Nem mehet hozzád femmiképen, Míg él vétekben. 5*. A' kábák és az elztelenck Nem állhatnak fzíned előtt: Gyülölfz minden gonofztévöt, És tőled távol űzettetnek Az illyetének. B 2 5 6".
8 VI. 'S 0 L T J R. 5 6. A kik tsak t hazugságot fzólnak, Szörnyen el-vefzted azokat, És meg-átkozfz gyilkosokat5 Kik embert hamisan meg-tsalnak, Mind meg-rontatnak. 7. Én pedig nagy-jó reménységgel Bé-megyek fzent Templomodban, És imádlak ízent Házadban, Nagy jóvóltodért félelemmel Szolgállak fzívvel. 8. Vezérlj, URam, igazságodban Ellenségimnek láttokra, Kik igyekeznek káromra: Oktass, hogy a' te útaidban Járhassak jobban. 9. Mert fzájokban nintsen igaz fzó, Szívek tellyes nyavalyával, ü nyelvek fzól álnoksággal, Torkok oíly, mint a' nyíltt koporsó, Hol nints femmi jó. 10. Bántesd-meg, URam ISTEN, okét, Tedd femmivé tanátsokat, Rontsd-el 6 találmányokat, Verdmeg veled ellenkezőket, A' pártütőket. 11. És hogy azok mind örüljenek, A' kik bíznak tsak te benned, És ízívböl fzeretik Neved': Engedd, hogy vígan Felségednek Énekeljenek. 12. Mert az igazat te meg-áldod, Te nagy irgalmasságoddal KJ>rnyal-véf/,ecí, mint naissal, Minden gonoíz ellen meg-tartod, És oltalmazod. VI. 'S O L T Á R. a M. Dávid meg-gyógyúlasért könyörög. wj- Ram tenagy haragodban Ki miatt vagyok babán, Enge-
VI. " S O L T A R. Szűnjék-meg febessége, Kiben ne bántess-meg. 2. Nékem, URam, légy irgalmas, Mert vagy ok nagy fájdalmas 5 Ne hagyj, URam, kérlek, Gyógyíts J-megférelmimet, El-rettenttetemimet Ujítsd-meg, hogy éljek. 3. Lelkem igen háborodik, Inségiben bánkódik, Kesergek fzívemben: URam, meddig hagyíz engem' Ekképen vefzekednem E' nagy gyötrelemben? 4. Térj, URam, kegyesen hozzám, Mert jaj! el-fogyatkozám: Te nagy irgalmadból Szánj-meg nyavalyáimban, És ne hagyj kínaimban, Ments-meg a' haláltól. 5. Mert ha mindnyájan meg-halunk, E' Világból ki-műlunk, Nints emlékezeted Senkinél a'halálban, Fekvén a 1 koporsóban Ki' ditsérne téged'? 6. El-fáradtam bánátimban, Egéfz éjjel {irtomban : Könnyhúllatásimmal Nedvesítem ágyamat, Áztatom nyofzolyámat Saru Jiralmimmal. 7. Én fok bofzfzűságim miatt Az én ortzám el-hervadt, Szemem homályosult: Ezt fzerzik ellenségim, Vígadnak gyalölóim, Kin fzívem eubűsűlt. 8. Azért tőlem el-menjetek > Kik goiiofzságban éltek, Távozzatok innen! Mert az UR kiáltásom' Meg-hallgatá lírásom', És bc-vón kedvében. 9. Könyörgésem' meg-hallgatja Az UR, és elfogadja En imádságomat j És a mit tőle kérek, B 3 Min-
io VII. 's 0 L <T 2 R. Minden jókat meg-nyerek, Ugy kívánja jómat. io. Azért minden ellenségim És én háborgatóim Pironkodjatok-ei! Már mind hátra-térjetek, Es meg-fzégyenuljetek Nagy-hirtelenséggel. VII. 'S O L T Á R. C. M. Könyörög dlenségitöl való f&aíadúlásért. V^/ H én URarn, és cn ISTENem! Te benned vagyon reménységem, wmemmmmmmwmmmméwmm Segedelmemre légy jelen, Hogy engemet el-ne ragadjon, Midőn nintsen fegítségem, 2. Hogyha én ezt tettem UR ISTEN, Avagy hamisság van kezemben: Hogyha gonoízt tettem ennek, Ki örült békeségcmnek: Hogyha valaki abban
VIL 'S 0 L T A R. ii ban meg-ért, Hogy gonofzt fizettem a' jóért 5 Sót ha jól nem tettem azzal, Ki nékem volt bofzfzúsággal. 3. Ámbár kergessen- ellenségem, És bátor meg-ragadjon engem\ Életemet fóidhoz verje, Ditsöségem porrá tegye- Kelj-fel azért nagy haragodban, Ellenségim ellen támadván, Add-meg az elébbi tifztem\ Kit rendeltél, URam, nékem. 4. Nagy féreggel ofztán a' népek Hozzád gyűlnek, és környul-véfznek} Azért, UR ISTEN* támadjfel, Magas helyre közttók állj-fel. És ottan ítéljed a' népet, Ki jól rendelhetfz mindeneket, És engem' hívségem fzerént ítélj igazságod fzerént. 5 5. Verd-meg az iftenteleneket, És védelmezd-mcg híveidet: Mert mindeneknek titkait Látod, URam, fzívét lelkét. Te vagy paisom, igaz ISTEN, Esnem hagyíz-el veízedelmemben, Ki a'híveket meg-tartod, Gonofz ellen takargatod. 6. Igazán ítéli az ISTEN AZ ártatlan embert ügyében; De keményen fenyegeti, Kinek hamisságát érti: Hogyha pedig ó meg-nem térénd, Sok bűnének véget nem veténd; Eló-kéfzíti fegy«. vérit, Idegbe veti nyilait. 7. Végre mintegy hadi eróben Halálos fegyvert fog kezében, Nyílait-is rántja eló, Kiket ellenségimre ló, Kinek fzándéka vefzedelmes, Szíve nagy gonoízsággal terhes, Kiből idétlen fiat fzűl, Mert fz/ándéka meg-fzégyenul. 8. Szór-
12 VIIL 'S 0 % r A R. 8. Szorgalmatoson árkot vájott, Más ember alá vermetásott: Kikben midőn törekedik, Onnőn-maga beleélik. A'gonofza'mitnékemkíván, Q tulajdon fejére rohan, Mindennemű tsalárdsága, Nyakára ízáll álnoksága. 9. Azért IsTENnek adok hálát, Hirdetem 6 fzent igazfágát, Es Felséges ízent Nevének Ditséreteket éneklek, VIIL 'SOLTÁR, C. M. T'suddlkozvan ditséri Ddvid á Teremtőnek a teremtett Kiterjed és fel-hat az egekre. 2. Ditsérnek téged' még a 1 tsets-ízopók-is, Szájokban viselik Nevedet ök-is: Kik álcal ellenséget megejtefz, És boízfo aállót meg-ízégyenítefo. 3. Nagy-voltát ha meg-nczem dolgaidnak, Mellyeket a' te ujjaid formáltak, Az Eget, Hóidat, a' fényes Napot, Es ízép renddel a' fok Tsillagokot} 4. Tsudálván mondom : Mitsoda az ember, Ki te tőled ennyi ditsóséget nyer? De mitsoda az embernek fija, Kiről Felségednek van illy gondja? Sy.Az
IX. ' S O L T J R. T3 5 5. Az Angyaloknál noha egy-kevéssé Kisebbé tód 5 de nagy ditsöségessé Teremted ótet, és magafztalád, Nagy ditsőségre fel-koronázád. 6. Kezed' munkáin ótet URrá tévéd, Hogy azokkal bírna, néki engeded j Valamit e' Világra teremtél, Mindeneket lába alá vetél. 7. Juhot, ökröt, és egyéb állatokat, A' hegyen és völgyön éló vadakat, Kik az erdőkön fzéllyel legelnek, Avagy a' sík-mezökön tengenek. 8. Es a' repeső égi madarakat, Kik hangitsálnak fzép melódiákat: És fok halait a' nagy tengernek Birtokába adád az embernek. 9. Oh Felséges ISTEN, kegyelmes URunk, Melly tsudálatos a' te Neved nálunk! Felségednek melly' nagy ditsösége, Mellyel tellyes e' föld' kereksége. IX. 'SOLTÁ R. C. A4. J& Izrael népe Hálaadása V Könyörgése. És áldlak tellyes ízívemben, És a'te tsuda-tételidet, Hirdetem jö-téteményidet. 2. Te benned, IIRam, vígadok, Naqy örömemben tombolok, És a' te Felséges Nevednek Szép dicséreteket énekkk. C o. Mert
íj IX. 'S O L T A R. 3. Mert az én ellenségimet Meg-téríted, vered okét: Kik rettegvén hátra-esének, Színed elól mind el-vefzének. 4. Én ügyemet meg-tekíntéd; És kegyelmesen felvévéd, Ülvén tórvény-tévó fzékedben, Meg-mentél igaz ítéletben.?. A' Pogányokat meg-feddéd, A 1 gonoízokat elvefztéd, Semmivé tőd az ö neveket, Tellyességgel el-tórlád okét. 3 6. Te ellenség azt alítád Hogy te könnyen elronthatnád E'városokat! El rontád-é? Még híreket-is el-tórléd-é? 7. Nem lehete, mert az ISTEN Meg-marad ditsoségében, Ü tőrvény-ízékit kéfzítteti, Az ítéletre le-téteti. 8. Dolgában tart igazságot, Eló-hívja e' Világot, És igazsággal mindeneket Meg-ítél minden nemzeteket. 9. Ü a' fzegénynek oltalma, Órzöje minden jutalma, A' ki lzükségének idején Hozzád óhajt kőiyőrgésében. 10. Azért bíznak tsak te benned, A' kik esmérik fzent Neved': Kik tőled várnak fegítséget, UR IS TEN, nem hagyod-el őket. 5 n. Énekeljetek az URnak A' Sión hegyin lakónak: Soksájác tselekedecinek Hirdessétek minden népeknek., 12. A
IX. 9 S O L T A K. ÍT 12* A* ki nyilván meg-keresi Az igaz vért nem felejti: És a' ízegényeket nem hagyja, Kiknek kiáltásokat hallja, 13. URam, légy kegyelmes nékem, És tekíntsdmeg naoy ínségem': Az ellenség életem' győtri $ A' halál' kapuiból végy-ki. 14. Hogy ditsérhesselek vígan, A' Sionnak kapuiban, És örvendezhessek fzívemben, Hogy e^gem' meg-tartál kegyesen. 15". A' Pogányok pedig fzörnyen Eftek az őnnőn vermekben: A'melly hálót ók másnak hánytak, Önnön lábok abba akadtak. 5 16". Innen az UR esmértetik, Szent ítéleti megtetfzik, Hogy a' gonofz ó fzándékában, ünnönmagát ejti hálóban, 17. A' gonofz népek hirtelen Bé-dulnek a nagy mélységben5 A' Pogányok-is mind el-veíznek, Kik IsTENről el-felejtkeznek. 18. A'fzegényt el-nem felejti, De mindenkor megtekinti ; A' nyomorultnak kőnyórgésit, Meg-hallja, 's meg-adja kérésit. 19. Kelj-fel URam, és légy jelen, Hogy ember erőt ne végyen: A' Pogányokat hívd elődben, Itéld-meg erős tőrvényedben. 20. Szívekben URam, rettentsd-meg, Hogy magokat gondolják-meg, És esmérjék a' Pogány népek, Hogy ök-is halandó emberek. C 2 X.
16 X. 'S O L T Á R. C. M. dz, Izrael népének fzabadúlásért való Könyörgése. Ire távozol tolunk UR ISTEN lm' az iftentelen kevélységgel Az önnön nyakába essék hálója.' 2. Mert ez iftentelen ditsekedik,. És gyönyörködik kívánságában;.7: Ditséri a' fösvényt hízelkedik, Is- TENt káromlja fel-fuvalkodván, A kit meg-útál nagy hivságában $ Sót kevélységében így gondolkodik, Hogy nintsen ISTEN, azzal tsűfolódik. 3. ü bolondságában űgy el-mégyen, Erős ítéletedet nem féli,.7; És kevélységében fzól nagy-fennyen, Ellenségit-is femininek véli. Könnyen el-fűhatja, azt ítíli 5 Végre mond : Bátran lakom és tsendesen, Soha nem esem fzerents;tlenségben. 4» Árokkal, fzitokkal rakva fzája, Szól a7 ö nyelve tsak álnokságot, :/: Ez nyelvét fzoktatta tsalárdfajra, Kivel fzerez fok bat és bánatot 5 Tolvaj módra
X. 9 S.0 L T J R. 77 módra meg-áli barlangokot, Les-helyból a' fzegényre ólálkodik, Hogy azt meg-kapbassa azonn forgódik. 5 5. Barlangban magát meg-vonja titkon, Hogy az ártatlant meg-ragadhassa ;.7; Mint az orofzlán vigyáz a' likon, Hogy a' fzegényt hálóba hozhassa. És ó torkába azt bé-falhassa: Abban forog őnéki minden gondja, Hogy a' ízegényt meg-ejtse, és meg-fogja. 6. Még azt-is mondja az o fzívében, Hogy ISTEN ezzel femmit nem gondol 5 :l: Ortzáját el-rejti ezek ellen, Szemét bé-hunyja, másuvá fordul. Kérlek, URam, c dolgon meg-indúlj, Nyújtsd-ki kezed', a'fzegényt ne felejtsd-el, És a'nyomorultnak légy fegítséggel. 7. Miért mívelné a'gonoíz ember, Hogy káromlja 'stsúfolja az IsTENt?;/; Szívében mond: Számot ISTEN nem kér 7 De te, URam, érteíz és látíz mindent: Azért a' ízegény tsak reád teként, A' nyomorult árva te benned bízik, És tőled kegyesen meg-segíttetik. 8. Törd-meg az istentelennek karját, Hívd elődbe és idézd törvényben, :/: Visgáld és ítéld-meg gonofzságát, Ekképcn nem mér joni elődben: És így őrökké regnál az ISTEN, E' Világot igazsággal vezérli, A' Pogányokat földről mind el-tórli. 9. URam tekíntsd-meg a'nyomorultat, A 1 fzdídeket kegyesen tartsd-meg, ;/: Vedd füleidbe kiál ásókat, Erősítsd fzíveket, vígafztald-meg, A'fzegcny árvákat védclmezd-meg, Zabolázd-meg az erőfzaktévőket, Gonofzoktól e' fsldőn ójd népedet. C 3 XI.
i8 XI. 'S O L T Á R. C. M> Dávidnak panaf&a Saul ellen* 2. De véghez nem vihetik ók e' dolgot, Meg-romlanak igyekezetekben: Mert a' ha ember vallyon 's kinek ártott? Az IsTENiiek temploma mennyekben, Ottfen vagyon fzent ízéki, mellyböl fzéllyel Szemei mindent néznek élesen, Földi népet-is meg-nézéll ésízemlél. 3. Az ISTEN mcg-próbálja az igazat, És gyűlöli az eröízaktévöt 5 A' káromlókra zápor-essöt botsát, Rajok dűjt tüzet, kénköves essöt, Az iftentelenekre háborút ejt, És nagy fzélvéfzízel itatja ökőt, Fejekre ízörnyű forgó-ízelet borít. 4- Mert
XII. 'S 0 L T J R._ 19 4. Mert ó igaz és igazságot fzeret, És kedves ortzát mutat azoknak * Kik igazságban rendelik élteket. XII. *S O L T Á R. CM. Dávidnak Saul úkn való panaf&olkodasa. i3 Zabadíts-meg, és tarts-meg URam ISTEN, Mert fzentid el-fogytak, nints jó-tév6, Es e' főidőn már Tok a' tőkéííetlen, Nints emberek kóztt igaz befzédő* 2. Ezek egymásnak fzólnak tsak hívságot, Dolgokat feftik fzép befzédekkel: Hízelkedvén mutatnak nyájasságot 5 De nyelvek nem egyez ó fzívekkel. g, Tsalárd aj kokat el-vefzti az ISTEN, El-tórli hízelkedő nyelveket, Kik kevélységekben fzólnak nagy-fennycn, És tsak tsúfolják az egyűgyűket. 4. És azt mondják: Jer tégyűk azt nyelvűnkkel, Hogy minket minden nagyra betsüljen ; Miénk fzájunk, ajkunk, bírunk ezekkel: Kit uraljunk? velünk ki' pereljen? 5. Azért mond ISTEN : Imé a' fzegények El-hagyatnak, öletnek, pufztúlnak; Azért őket meg-fzánom, és fel-kelek, És ki-mentem kezekből azoknak. 6. 5". Az IsTENnek mondási o!ly igazak, Mint a drága ezaft, kit a' tűzben Az otvősok konok-
2o XIII. 'S 0 L T J R. ban tííztítottak, s hétfzcr meg-erefztettek fzépen. 7. Tartsd-meg azért népedet kegyelmesen, Kérünk, jóvóltodból reánk tekénts, Őrizz-meg örökké e' nemzet ellen, Hozzánk mindenkor jó-kedvet jelents. 8. Mert a' gonofzak na^y-fennyen forgódnak, Udvaroltatnuk na^y kevélységben, Midőn a' rofzízak íel-magaíztaltatnak, És a'jó ember nints betsuletben. XIII. 'S O L T Á R. C. M. Dávidnak f&abadúlásért való Könyörgése. 2. Míg tanátskozzam ízi vemben, Míg keseregjek elmémben, Még nappal-is tsak gondolkodván? Ellenségem reám míg rohan, Míg uralkodik fejemen? 3. Tekints reám kegyes URarn, Szánjad-meg az én nyavalyám', Szemeimet világosítsd-meg, Hogy életemben vídúljak-meg, Halálban el-ne aludjam. 4. Hogy ellenségem ne mondja: Imé erőt vettem rajta! És azonn ok örvendezzenek, Ha engemet el-ejthetnének, És nem ái Ihatnék lábamra. y* Mert én bízom jó-kedvedben, Ki meg-vígaíztalfz
XIV. ' S O L T A R. 21 talíz ízívemben 3 Örvendez azért az én lelkem, Hogy az ISTEN én fegedelmem : Kiért ditsérem énekben, XIV. 'SOLTÁR. C. M. Panafz?olkodása Dávidnak Saul ellen* d\ Bolond így fzól az ó fzívében: 3. De azt jól látja ditsöségében, Hogy a' jó útról eltértek mindenek, Mindnyájan fertelmes bűnben hevernek, A' ki az ISTENÍ tjíztelné híven, Tsak egy íintsen. 4. De a' hamisak meg-nem gondolják, Hogy népemet, mint a' kényért, megbízik, Meg-nem térnek 5 s6t magokat cwiiízik, Az ISTENÍ fegítségul nem hívják, Sem uralják. ^. Itt azért erősen meg-rémülnck, Midőn eízekbc-véfzik, hoey az ISTEN AZ Ö híveit meg-tartja kegyesen : Mert ö mellé áll a' jó nemzetnek, Mint híveknek, D 6. De
22 XV. *S O L T J R. 6. De néktek femmi gondotok erre5 Hanem ti tsak tsifo Íjatok a' fzegényt, A' ki tifzta fzívböl féli az Is- TENt, Es tsak ótct hívja fe^ítsé^re, Es mentségre. 7. A' Sionról vallyon 's ki' jovénd-el, Ki a' fzent Izraelt meg-fzabadítja? Ha ISTEN fogságból népét 1$^ hozza, Örvend a' Jákob és az Izrael Tellyes fzívvelt XV. 9 S O L T Á R. C. M. Ijlcni félelemről és jó életről való ta?iúság. Ram kf léf/.en lakója A'te Felséged' sátorán-ik? Jelentsd-meg, és vidd tudtomra, Kf léfzenörök lakosa Szent hegyednek és hajlékodnak? 2. A' ki jár igaz életben, Szól és fzolgáltat igazfágot, Igazán forog mindenben, Es hűséges 6 ízívében, Es fzereti a' jámborságot. 3. Ki az 6 felebarátját ü nyelvével nem rágalmazza 5 Kárral nem bántja fzomízédját; Nem rátolja attyafiját, És tifztességét nem gyalázza. 4. Az iftentelent utálja3 Az Iftenfélőket fzereti, ükét tifztességben tartjaj Eskü vesét meg-gondolja, Ha kárt vall-is azt meg-nem fzegi. 5. A' ki pénzével él híven, Költsön ád, de nem kér usorát; Az ártatlan ember ellen Ajándékot ó nem véfzen: A' ki így téfzen az mcg-állhat. hy h XVI.
XVI. 'S O L T Á R. CM. 23 Jövendölés a Kriftusnak f&envedúsiról', ba/áláró/, és fel- támadásáról. Arts-meg engemet óh én IsTENem! Mert remcnységem' vetem tsak te benned 5 Az^rt az URnak mondjad ezt lelkem: Én LIRam vagy te, örvendek tenéked; E' kivül nem kérkedhetem íemmiveí, Hogy nfked hafználhatnék jótétemmel. 2. A' ízentekkel e' földön jól tcfzek, És fegítek jámbor Iftenfélóket. De azoknak léfzen nagy férelmek, Kik követnek idegen literieket: Ö véres áldozatjokat nem nézem, Es neveket ajakimra fem véfzem. 3. Az UR ISTEN az én örökségem, Melly nékem kiváltképen réízeltetett, És ö meg-tart ja híven azt nékem, Az én forsom a' leg-jobb réfzre esett, Hogy az örökség linórral ofztatott, Azzal a' leg-fzebbik réíz nékem jutott. 4. Ditséretet mondok én az URnak, Ki engem' tanácsával jól vezérel 5 Még veséim-is erre tanít nak, És az ágyban-is megintenek éjjel. Az URat feiintelen előttem tartom, Ki velem lévén nem lehet ártásom. D 2 5. Őre-
24 XVII. ' S O L T J R. 7. Qrömevagyonfzívemnekexenn, Ditsöségemőru!, mcg-nyugfzik teftem, Noha a' firben fekvése léízen: De azt fzívemben nyilván én el-hifzern, Nem hagyod a'koporsóban Szentedet5 De rotliadás ellen meg-mentedötet. 6. Az életre nékem utat mutat, Melly életben vagyon örök' boldogság, Hol fzent Izínednek gyönyörű voltát Láttatod $ melly nagy öröm és vígaság. Jobb-kezednek ereje, ditsösége. Örökké meg-marad, foha nints vége. XVII. 'S O L T Á R. CM. 63.70. Könyörgése Dávidnak a me<r-fszabadulásért. Mert én álnoksággal nem járok. 2. Szívem" éjjel meg-próbáltad, És meg-visgáltad telly^'s-
XVII. " S O L T J R. 2? tellyességgel, Láttad, hogy egyez én nyelvemmel, Tsalárdság nélkül találtad. A'mit ember íz ól, avagy mivel 5 Én ajakid' beízédire Gondot tartok fzent Igédre, Nem járok a' gonofz-tévövel. 3. Vezérljed én járásomat, És tarts-meg a' te ósvényiden, Másuvá fenki ne térítsen, Erősítsed Iábaimat. Téged 1 hívlak én fegítségre, URam, lássmeg ízúkségemben, Kérésem' vedd füleidben, És légy figyelmes bcfzédemre. 4. Te vagy bizonyos óltalmok, A' kik te benned reménylenek, M'itasd jóvóltodat ezeknek, Hogy lássák a' rád támadók. Mint a te ízemeidnek fényét, Uvy meg-örizz URam engem', Szárnyad' árnyékaban fejem' Takargasd, őrizvén ösvényét. y. Oltalmazz ellcnségimtöl, A' kik veízedelmemre járnak, És mindenannen környul-fognak, Mentsmeg engemet ezek tol. Kövér nyákok tsak fel-nem pattan, Kevélyen fzólnak ellenem, Lesnek, kergetnek, hogy engem' Meg-tapodjanak a' fold' hátán. 6. Ollyak, mint a'vad orofzlán, Ki a'lesből a' prédára ízok'. És mint az éh orofzlán kölyök, Ólálkodik a' barlangban. URam, jövel! vegyed eleit, Verd földhöz éles tőröddel, Lelkem' mentsd-meg fegyvereddel, Rontsd-meg ellenségim' erejit. 7. Ments-meg kezeddel ezektől, A' kik élnek tsak e' Világnak, És tsak ö hasoknak fzolgálnak, Ez gondjok tcllyes fzívekböl: Mert cleget^adfz 6 J D 3 teíkk-
2ÍÍ XVIÍI. *s o i r 2 R. térteknek, Kikkel tmthctik hasokat, Hizlalhatják magzatjukat, Még unokáik-is eutelnek. 8. Én pedig az igazságban Színét meg-látom Felfegednek, És ha álmomból fel-serkenek, Megclégízem jóvóltodban. XVIII. 'S O L T A R. CM. 144. Hálaadása Dávidnak a fzabaditásért. H én URam, ki erőt adfz énnékem! En erős IsTENem és bizodalmom, Szeretlek téged', míg léfzen életem, Idvesség^mnek fzarva, én paisom: Én magas kőízálam, óh én URam! Midőn ez URat ditsérvén kérem, Erős báftyám és erős kőváram, :/: Ellersémimtől ő meg-tart engem'. Halál' fajdalmi hogy környűl-vennének, Béíiál' fijai rettegtetnének, Pokol' kötele vala környülem, Tsak-
xviii. \y o L r A R. 27 Tsak-nem a' halál' tőribe esem. 2. Illy ínségemben az tirhoz k.'áiték, Nagy fzűkfegemben IsTENnek könyőrgék, Szózatom Templomába fel-hata, Kiáltásom füleibe juta 5 ;/: Leg-ottan a' fold fzörnyen meg-indűla, A' hegyek' fundamentuma mozdala, Rengedeznek, reízketnek ízértelen: Mert haragra indult az UR ISTEN. Nagy-sűrű fűft mégyen-fel az ö orrán, Rettenetes tűz fzájából ki-rohan, Ki miatt az ég fzéllyel villámik: Mert az 6 febes haragja látízik. 3. Le-hajlatá az eget, és le-jőve, Lábai alatt homály fetétsége, Alá-fzálla Kérubimon úlvén, És a'ízéinek fzárnyain repülvén:.7: Nagy-fetét kódben magát befedezte, Kiben mint fátorban magát rejtette; De a* fényesség, ki nála vala, A' sűrű kódokét el-ofzlatá. Nagy kó-essök hullnak, tűz-láng villámék, Az UR' mennydörgése égen hallaták, Rettenetes fzó adaték tőle, Kö-essöt, villámást földre lóve. 5 4. EUzéllefzté azokat nyilaival, És el-rcttenté ó villámásival: Meg-látfzának a vizek' mélységi, Felnyilának a' földnek fenéki :/; A' te feddésednek fúllyosfágátől, És haragos orrodnak fúvásától, Onnan-fellyűl kezeit le-nyújtá, És engem' a' vizekből ki-vona; Meg-ízabadíta én ellenségimtöl, Meg-mente hatalmas gyűlölőimtől, Kik rám rohannak én ínségemben 3 De gyámolom lón nékem az ISTEN. 5. Tér-
2^ XVTIl [S O L T A R. f. Tér-helyre hoza, *s ki-mente engemet, És én hozzám míítata nagy ízerelmet : Meg-fizete igazságom ízerént, Kezeimnek tiíztaságok ízerént: :/; Mert az URnak útáról nem tértem-el, Az én IsTENemtől nem ízakadtam-el, ítéletire ízúntelen néztem, És ízent törvényit meg-nem vetettem 5 De mindenkor híven előtte jártam, Gonofz-tételtől magamat mee-őjtam : Afegfizete igazságom ízerént, Kezeimnek tiíztaságokízerént. 6. Szent vagy, és jó-tévo a' jó-tévőkkel, Es igazat* tííih igazán élőkkel: Tiízta vagy azokhoz, a' kik tiíztákj El-fotdűlíz tolok, a'kik gonoízak. :/: A' nyomorult ízegényeket íeeíted; A' kevély-ízeműkct meg-ízégyeníted: Nékem,URam,ízővétneketgyűjtafz, És a' íetétben világot nyújtafz. Te általad ellenségim' feregin Által-futok, el-ízőköm kerétésin. Tökélletes az IsTENnek űta, Tifzta és próbáltt az ö mondása. 7. A' benne bízóknak erős paisa: Ez IsTENnek de ki' lehetne mássá? De holott volna olly erős köfzál Mint az ISTEN, a' ki minket táplál ;/; Az ISTEN erejébe íel-öltőztet, És útaimban jól vezéri engemet', Lábam' gyorsítja mint a' f/arvasnak, Hogy magas hegyimre fel-hághassak* Ó tanítja kezemet hadakozni, És az atzél kéz-ívet el-rontani: Jdvességednek paisát nékem Adod, és jobb-kezed meg-tart engem 1. 8. A' te ízelíd és engedelmes voltod Öregbít engem', erősít jóvóltod: Es a' hol járok, helyt adíz lábamnak, Hogy bokáim ne botránkozzanak 5 ;/; Ellenségimet azért
XVIII. \9 0 L T A R. 2 9 azért meg~kergetem, És meg-nem fzűnöm míg-nem mind elverem, Minden erőmmel addig paskolom, Míg-nem ókét lábam alá hajtom. A' hartzra nékem erős fegyvert adtál, A' földhöz vered, ki én ellenem áll, Meg-futamt; ( itod ellenségimet? Széllyelkergeted gyűlölőimet, 9. Kiáltanak, de fenki meg-nem tartja, Az ISTENhez-is, de meg-nem hallgatja 5 Én ókét mind fzéliporrá rontom, Az útfzákon tf farba morsolom. A' népeknek ó patvarkodásoktól, Meg-fzabadítafz tusakodásoktól 5 A' Pogányokon fóyé téfzfz engem', Nem esmértt nép-is fzolgál énnékem. Sok idegenek, kik híremet hallják, Hízelkedvén magokat alám adják : Erős helyeken idegen népek Az én hatalmasfágomtól félnek, 10. Éí az ISTEN, kinek légyen dkséret, Áldom én Idvezító IsTENemet, Ki énnékem e hatalmat adta, Ellenségimet meg-hódoltatta. :/; Meg-öriz engemet ellenségimtül, Kiken engem' emelt Fejedelemül 5 Az eróf/ak-tévöktöl oltalmaz,.ki mindenkor halálomra vigyáz. Azért dítséretet mondok tenéked, A' Pogányok köztt magafztaliak téged', Szent Nevednek éneklek fziintelen, Hogy te Királyodat Felségesen. 11. Meg-fegítéd, véle töl kegyességet, És néki jc lentél illy idvcsséget, E' meg-kenett Dávidnak főképen És maradékinak mind örökkén, -ti* j\ij\»