2011. január 1. Az ünnepről: újév, más néven karácsony nyolcada, illetve Jézus körülmetélésének és névadásának az ünnepe (Circumcisio Domini). Az óegyházban eredetileg böjti nap volt, az ekkor véget érő napünnepi dorbézolásokkal szembeni protestálásként. Ma elsősorban profán ünnep, keresztyén előjellel azonban lehet Jézus segítségül hívásának az alkalma. Krisztussal a jövőbe Textus: János 14,1 6 1. Amit a textusról tudni kell exegetikai/kortörténeti megértés A János 14,1 6 perikópa Jézus búcsúbeszédeihez (Jn 13 17) tartozik, olyan események után található, mint az utolsó vacsora és lábmosás (13,1 20), Júdás árulásának (13,21 30), illetve Péter tagadásának (13,36 38) bejelentése. Közeledik tehát Jézus kereszthalála, amely a tanítványai számára megrázó esemény lesz. Mivel számukra Isten csak Jézusban volt megtapasztalható, illetve közelségét Jézusban élhették át, további életüket Jézus nélkül úgy élik meg, mint akiket maga az Isten hagyott el jóllehet ez egy félreértett állapot részükről. 1 Mivel Jézus földi személyével való közvetlen fizikai közösség halálával, illetve mennybemenetelével megszakad, kérdéssé válik a jövőbeli kapcsolat, ezért is beszél Jézus a jövőről. 2 1.v. Az előzmények után érthető, hogy a tanítványok érzelmei felkavarodtak, s az (utolsó) vacsora bensőséges atmoszféráját nyugtalanság és zaklatottság váltotta fel. taravssw felkavar, megráz, megzavar, felizgat, nyugtalanít, megrémít. (Ugyanez az ige szerepel a Jn 13,21-ben: Jézus megrendült lelkében, illetve a 14,27-ben s ez utóbbi a 14,1-el keretet ad az egész fejezetnek.) Az újfordítás ne nyugtalankodjék kifejezése kevésbé dinamikus és kifejező, mint amelyet az eredeti szó magában foglal, ezért érdemes figyelembe venni a többi jelentésárnyalatot. Bolyki a ne rendüljön meg, különböző német fordítások pedig az összezavar és megijed, megretten kifejezésekkel szemléltetik a görög szó eredeti intencióját. Tovább segítheti a szó megértését, ha figyelembe vesszük a fosztóképzővel ellátott változatát, az ajtaraxiva-t, ami a sztoikus rendíthetetlenség-ideál kifejezése volt. 3 A tanítványoknak azért is volt szükségük vigasztalásra és lelki megnyugvásra, illetve nyugtatásra, megerősítésre és bátorításra, mert Jézus távozása felkavaróan hatott rájuk, 4 illetve krízisként élték meg azt. 5 Számukra Jézus a mindent, személyes jelenléte pedig a hit sarokpontját jelentette. A nyugtalanságuk okát 1 HAENCHEN: Das Johannesevangelium, 474. 2 SCHNELLE: Das Evangelium nach Johannes, 227. 3 Lásd: BOLYKI: Igaz tanúvallomás, 364. 4 HAENCHEN: Das Johannesevangelium, 474. 5 SCHNELLE: Das Evangelium nach Johannes, 227. 5
Jézus elveszítésének félelme képezte, s vele együtt azt az életet is veszni látták, amely számukra maga Jézus volt. 6 A nyugtalanság és lelki zaklatottság megszüntetésére és orvoslására Jézus kizárólag az Istenben és az Őbenne való hitet látja, s nem az önuralom megőrzését, vagy a sztoikus nyugalomra való törekvést. 7 A Jézusban való hit azonban problematikussá válhat, mert eddig egy látható, addig a jövőben egy távolban lévő Jézusban kell hinniük. 8 2.v. oijkiva ház, háztartás, a görög nyelvben eredetileg különbséget tettek az oijkiva és az oi\ko" között. Az oi\ko" tágabb jelentéskörrel bírt, mint az oijkiva, előbbi egy elhunyt egész vagyonát, hagyatékát jelentette, míg az oijkiva jelentése csak a lakóházra korlátozódott. Mivel az oijkiva az Újszövetségben mindenekelőtt lakóház, illetve átvitt értelemben család és háztartás jelentéssel fordul elő, a Jn 14,2-ben és azt követő veresekben való megjelenése és használata sajátosnak tekinthető. A hj oijkiva tou' patrov" mou kifejezésnél többek között a gnosztikus fény-otthonra kell gondolni. Ahogyan a földi templom menedéket, illetve menedékjogot nyújt az üldözött ember számára, úgy áll Isten háza pihenőhelyként Jézus tanítványainak rendelkezésére, akiknek támadásokban volt részük. Az igehelynek létezik egy apokrif párhuzama az Énók 45,3-ban, ahol ugyanazzal az apokaliptikus tradícióval találkozhatunk, amikor Isten jövőbeli házainak sokaságáról beszél az író, 9 illetve az Énók 39,4-ben az igazak lakóhelyéről és szentek nyugvóhelyéről, a rabbinikus irodalomban pedig az igazak és istentelenek hét-hét hajlékáról olvashatunk. 10 A mennyei ház képe a vallásos üdv metaforája is lehet, melynek lakói a földi bizonytalanságból emeltettek fel, hogy az Atya és Fiú oltalmát és védettségét élvezzék, 11 de létezik olyan felfogás is, amely jelképesnek veszi a kifejezést, és elveti a szó szerinti értelmezést. Így az a Jézus által helyreállított igazi Isten-ember kapcsolatot látja a vers mondanivalójának. 12 3 5.v. paralambavnw magához vesz, magával visz, maga mellé vesz valakit. Passzív formájában a szinoptikus apokalipszis terminusa. Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja, tehát nyilván az üdvösség, üdvözülés az ige végső jelentéstartalma. 13 Itt tehát nem egyfajta spirituális visszajövetelről van szó, hanem parúziáról, azaz, futurisztikus eszkatológiáról. 14 Jézus kijelentése arról, hogy a tanítványok tudják azt az utat, provokációként is értelmezhető. 15 Tamás 6 WILCKENS: Das Evangelium nach Johannes, 221. 7 BOLYKI: Igaz tanúvallomás, 364; BULTMANN: Das Evangelium des Johannes, 463. 8 BOLYKI: Igaz tanúvallomás, 364. 9 MICHEL: oijkiva, ThWNT, 133 135. 10 WILCKENS: Das Evangelium nach Johannes, 222. 11 SCHNELLE: Das Evangelium nach Johannes, 228. 12 HAENCHEN: Das Johannesevangelium, 474. 13 VARGA: Újszövetségi görög magyar szótár, 736. 14 BOLYKI: Igaz tanúvallomás, 365. 15 BOLYKI: Igaz tanúvallomás, 366; SCHNELLE: Das Evangelium nach Johannes, 228.; BULTMANN: Das Evangelium des Johannes, 466. 6
János 14,1 6 (Bultmann szerint balga 16 ) kérdése viszont azt érzékelteti, hogy a tanítványok még nem értették meg Mesterüket. 17 6.v. Jézus válasza egyes vélemények szerint a jánosi teológia magaslata. 18 Az ego eimi mondások a jánosi kinyilatkozatás teológia kulcsszavai, és egyben Jézus önmagáról szóló igehirdetésének centrumát képezik. Ezek által mondja el Jézus, hogy ki ő, mi akar lenni az emberek számára, és hogyan/miként kell őt érteni. Az én vagyok mondások metaforái a közérthetőség kedvéért az emberek által megtapasztalt világból, valóságból származnak, s így teszi János szemléletessé és érthetővé Jézus Messiás voltát. 19 Bultmann szerint az én vagyok kezdetű mondatok az életet kereső kérdésekre adott válaszok, s ezek a válaszok feltételezik, hogy az ember többé-kevésbé nyilvánvalóan tud arról, hogy rá van utalva arra, aki az életet adja. Ugyanakkor Jézus ezzel a vótummal úgy mutatkozik be, hogy ő az, akit a világ vár, aki betölt minden várakozást. 20 Három meghatározást mond itt magáról Jézus, melyből az első az út (konkrétum), a másik kettő az igazság és élet (absztrakt fogalmak), fölé van rendelve. Az út metaforájának hátterében a bölcsességirodalom terminológiáját lehet felfedezni (pl. Péld 4,11 14; 8,22). János úgy alkalmazza ezt, hogy választ adjon az emberi élet értelmét és célját illető kérdésekre, és ugyanakkor Jézust az üdvösséghez vezető egyetlen útként kvalifikálja. 21 A hármas önmeghatározást Bolyki a következőképpen magyarázza: Az, hogy Jézus az út, azt jelenti, hogy egyedül ő vezet az Atyához. Az, hogy ő az igazság, azt jelenti, hogy egyedül ő képes nekünk az Atya valóságát kijelenteni. Az, hogy ő az élet, azt jelenti, hogy a nyilvánvalóvá vált igazság számunkra nem maradt a szemlélet világában, hanem azt ajándékba kaptuk, Jézus által részeseivé váltunk annak, létformánkká vált a közösség isteni élettel. 22 Ugyancsak ő hivatkozik Aquinói Tamásra, aki szerint Jézus embersége alapján az út, istensége szempontjából pedig az igazság és az élet. 23 Jézus úgy út, hogy egyben a cél is. Nem csupán az igazság tudója, hanem ő maga az igazság. 24 A vers és egyben a perikópa üzenetének tömör összefoglalását látom a következő értelmezésben: Nincs más megváltó. Nincs más szabadító. Krisztus nélkülözhetetlen az embernek. 25 2. A perikópa megértése teológiai összefüggések feltárása A perikópa korábban Misericordias Domini (Húsvét utáni 2. vasárnap), illetve Mennybemenetel ünnepére volt kijelölve, s csak az utóbbi évtizedekben került 16 BULTMANN: Das Evangelium des Johannes, 466. 17 SCHNELLE: Das Evangelium nach Johannes, 228. 18 BOLYKI: Igaz tanúvallomás, 366. idézi Schnackenburgot. 19 SCHNELLE: Theologie des Neuen Testaments, 646. 20 BULTMANN: Az Újszövetség teológiája, 305; 336. 21 SCHNELLE: Das Evangelium nach Johannes, 228. 22 BOLYKI: Igaz tanúvallomás, 367. 23 uo. 365. 24 BULTMANN: Das Evangelium des Johannes, 468 469. 25 LENKEYNÉ: János evangéliuma, 40. 7
Újév napjára. Így érdemes a textust ennek az alapvetően nem egyházi ünnepnek a karaktereit figyelembe véve teológiai reflexió alá vetni. 2.1. Lelkigondozói aspektus. Jézus a felkavarodott szívű tanítványokat szólítja meg, akiket sokkhatásként érték a korábbi fejezetben elhangzottak, s ami rájuk vár (a szenvedéstörténet brutális-tragikus eseményei), újabb krízishelyzet elé állítja őket. Jézus lelkigondozása, erősítése azonban figyelmen kívül hagyja az emberi lehetőségeket; nem önuralomról, önbizalomról és önmegvalósításról beszél, hanem hitről. Szavai szerint csakis az őbenne és az Istenben való hit képes arra, hogy az embert a kritikus időszakokon átsegítse. Ez a megvilágítás kritikai fénybe állítja napjaink emberközpontú megoldási javaslatait, amelyek éppen a saját erő és képességek felfedezésében látják a krízisből kivezető utat. Luther magyarázata szerint: Láthatod tehát, hogy mit jelent Istenben hinni, ugyanis egy olyan szívet nyerni, amely nagy és rettenthetetlen minden ellen, amit az ördög és a világ képes okozni, legyen az szegénység, szerencsétlenség, szégyen és bűn. Egy olyan embernek keresztyénnek kell lenni, aki figyelmen kívül tud hagyni mindent, ami a világban van, jót és rosszat egyaránt 26 Ebből egyenesen következik a keresztyén ember kritikai távolságtartása az evilági kategóriákkal szemben, azaz mindent a hit kritikai funkciójával kell szemlélnie. 2.2. Eszkatológiai aspektus. Jézus mennybemenetelekor a tanítványaival való közvetlen kapcsolat véget ért. Ez után mindenek fölött áll, más kategóriákban él írja Török István. 27 Ez egyrészt Jézus lelki jelenlétét jelenti, másrészt a visszajövetel, a parúzia kérdését foglalja magában. János evangéliumában Jézus visszajövetelével kapcsolatosan a visszatérés idői meghatározatlanságáról (14,3), a feltámadott megjelenéséről (16,16) és a vigasztaló (paravklhto") eljöveteléről (14,16; 21,23) van szó. Ez utóbbi ajándékozza a tanítványok számára azt a lehetőséget, hogy Isten Jézusban való kijelentésével fenn tudják tartani a kapcsolatukat (14,18 31; 15,26). 28 A textusban nem csupán Jézus visszajövetelének a motívuma kap hangsúlyt, hanem az a köztes idő, amit Jézus a mennyei Atyánál tölt, illetve annak a célja, a helykészítés és a jövőbeli mennyei közösség előrevetítése. Ravasz László szépen fogalmazza meg ezt az elkövetkezendő valóságot: Istennek van egy otthona. Van egy hely, ahová hazavárnak: végleges és örök otthonod. 29 Érdemes az ideiglenes és végső összefüggésében az utolsó-utolsóelőtti bonhoefferi kategóriáját ezen a ponton emlékezetbe idézni: A keresztyén élet a végsőnek hajnala bennem, Krisztus bennem való élete. Egyben mindig életvitel az utolsóelőttiben, amely a végsőre vár. A keresztyén élet jelentősége a végsőben nyugszik, de az utolsó előttinek is megvan a maga jelentősége... 30 Ha a végső, 26 LUTHER: Evangelien Auslegung, 381. 27 TÖRÖK: Dogmatika, 200. 28 ROWLAND: Parusie, In: RGG 4 6. 964. 29 RAVASZ: Az Újszövetség magyarázata, 305. 30 BONHOEFFER: Etika, 33. 8
János 14,1 6 atyai házra tekintünk, akkor a felől relativizálódik a földi hajlék, a földi egzisztencia is. 2.3. Krisztológiai aspektus. Az, hogy Jézus az út az Atyához, két dolgot hangsúlyoz. Egyrészt azt, hogy Jézus személye megkerülhetetlen, másrészt ebből kifolyólag nincs szükség más útra, vagy más módszerre az Istenhez vezető utat illetően. Kérdéses azonban, hogy ezt a passzust ( senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam ) pl. az ApCsel 4,12-vel együtt lehet-e egyfajta látens keresztyén abszolutizmusigénynek tekinteni, amely objektív ítéletet mond más, nem keresztyén vallások szoteriológiai státusza felett, vagy közvetlen meghívásként kell értelmezni, hogy az ember hitben bízza rá magát Krisztusra? A problémát felvető Hans-Martin Barth az utóbbit preferálja. 31 Fontos, hogy ebben a kijelentésében Jézus nem metaforikusan használja a kifejezéseket magára nézve, hanem identifikálja azokat önmagával. Nem olyan, mint az út, mint az igazság, és mint az élet, nem is nála találhatók, hanem ő maga az út, az igazság és az élet. A krisztológia kiemelésével egyrészt visszatérhet a gondolatmenet a 2.1. pont mondanivalójához, amely kétségessé tette az emberi cselekedeteket, magatartásformákat. Ugyanakkor értelmet ad az emberi egzisztenciának is. Ha Jézus maga az élet, akkor nem válik kérdéssé az emberi élet értelme (nem csak biológiai értelemben, mert itt nem a bioõ, hanem a zoh kifejezés áll), sőt egész sorsunk Jézusban nyerhet értelmet. Az igazság abszolutizálásának veszélyét is el lehet kerülni, amennyiben elfogadjuk, hogy Jézus az abszolút igazság, s innen nézve minden más csak relatív. 3. Prédikációvázlat 3.1. Tegnap és holnap között Alapigénk és a mai nap ellentmondásban állnak egymással. Míg mi köszöntjük az újesztendőt, felolvasott textusunkban Jézus búcsúzik az övéitől. Nem kifejezetten örömre és ünneplésre hívnak Jézus első szavai, mert mögöttük ott van annak a keserűsége, amelyet Júdás árulásának és Péter tagadásának a bejelentése okozott: a döbbenet, a kétkedés, a negatív meglepődés. De ott áll még a tanítványok előtt Jézus szenvedésének, halálának a tragédiája, brutalitása. Így érthető a tanítványok lelkiállapota, amelyet Jézus nyugtalannak, háborgónak, megrettentnek nevez. Ellentétes érzések uralkodhatnak bennük. Egyrészt ott van a Jézussal eltöltött boldog idők szépségére való visszaemlékezés, másrészt a korábban bejelentett és előrevetített tanítványi kudarc, amely aggodalommal tölti el őket. Újév első napján nem ismerős életérzés ez a mi számunkra is? Hisz míg talán sokan rezignáltan tekintünk vissza az elmúlt esztendő szépségeire, addig félünk és aggódunk a jövendő miatt, s egyáltalán: egy újesztendő kapujában számtalan dolog miatt szoronghatunk és nyugtalankodhatunk. Vagy éppen az elmúlt év keserű tapasztalatai, csalódásai tesznek aggódóvá sokunkat. Minket is jellemezhet tehát a tanítványok lelki állapota: nyugtalan, háborgó szívvel lépjük 31 BARTH: Dogmatik, 63. 9
át sokan az év küszöbét. Szeretnénk megélni és körülöttünk megvalósulni látni Himnuszunk sorait: megbűnhődte már e nép a múltat és jövendőt. Menynyire megnyugtató volna, ha nem kellene állandóan számolni. Nem számolni a félelemmel, s mindazzal, ami félelmet okoz. Ugyanakkor, nem számolni a lehetőségeinket s azoknak végességét. 3.2. Ember és Isten között De mi lehet az orvosság, az ellenszer erre a mára már kortünetté, civilizációs betegséggé vált félelemmel és szorongással szemben? Természetgyógyászok hirdetik homeopátiás nyugtatóikat; pszichológusok és pszichiáterek magánkezeléseket ajánlanak; jósok és jövendőmondók tudni vélik azt, ami ránk vár; lelki és mentális trénerek az önmegvalósításra és önbizalomra késztetnek. Ez majd segít felszabadulni a szorongás alól hirdetteti magát számos praktika. De Jézus mást mond. Ajánlata egyszerű és jól ismert: higgyetek Istenben és higgyetek énbennem! A tanítványok talán mást vártak volna a Mestertől. Ne aggódjatok, minden rendben lesz. Én majd csodát teszek ismét, és látványosan megmenekülök én is, ti is valami ilyen kampánybeszéd közelebb állhatott volna a tizenkettő elvárásaihoz. Hiszen ők szerették volna elkerülni a bukást, önmaguk kudarcát, az árulást, a tagadást, az elfutamodást, a hitetlenséget és a kétkedést, és magát Jézus halálát is. Ha élt bennük (is) Jézusról olyan képe, amely a politikai Messiást tükrözte, akkor ők talán hősök szerettek volna lenni mellette. De Jézus annyira nem emberi módon viselkedik, beszél és cselekszik ebben az egész történetben. Annyira érződik, hogy itt a testté lett Ige szólal meg, és nem az ember. A sorsomat és a sorsotokat nem lehet elkerülni. De a bennem és az Atyában való hit megőriz titeket mondhatta volna Jézus. Mi is sok mindent el akarunk kerülni az új évben. Nem akar senki sem negatív változást, visszalépést, sem kevesebbet, kisebbet És ott van az igény bennünk a nagy ígéretekre, amelyek biztosítják a számunkra: jobb és szebb lesz majdnem minden körülöttünk, mint ami eddig volt. Magával az Istennel is így vagyunk, éppen ezért oly sokan elvárjuk áldásainak bőségét, gondviselésének láthatóságát és megtapasztalhatóságát, vezetésének világosságát és célba irányító voltát. Nem lélekmelengető szavakra van elsősorban a ma emberének szüksége, hanem kézzelfogható bizonyítékokra. Annyira akarjuk érezni, látni, és megtapasztalni az Isten áldását rajtunk ebben a világban, hogy közben teljesen elfelejtünk hinni abban a világban, ahonnan Jézus jött, ahová készül, ahol helyet készít a számunkra, s ahová tartunk mi is. 3.3. Átmeneti és örökkévaló között Jézus szavai egyértelművé teszik mind a tanítványok, mind a mi számunkra: e világi létünk, egzisztenciánk, sikereink és kudarcaink csak átmenetiek. Nem tartanak örökké. S mi sem bizonyítja jobban ezt, mint hogy az esztendő fordulóján búcsút mondunk oly sok mindennek. Múlttá válik mindaz, ami még tegnap oly annyira foglalkoztatott bennünket. Átlépünk és túllépünk sok mindenen. Mintha 10
János 14,1 6 a tanítványok későbbi karrierje is ezt igazolná, lehet még a tagadó Péterből jó, Jézus nyáját legeltető pásztor. Jézus szavai mögött az is ott van: ne várjatok sokat ettől az élettől és ettől a világtól. Nem ámít, és nem ígér felelőtlenül. Talán a sok szentimentális és közhelyszerű újévi beszédek helyett jó volna nekünk is magunkévá tenni Jézus szavait: ne várjatok sokat ettől az évtől. Nem feltétlenül lesz jobb vagy szebb, mint az előző. S ennek is vége lesz. Aki Jézus tanításait megérti, az tisztában van azzal: itt ebben a létben minden csak ideiglenes és átmeneti. Egy biztos pont van ebben a létben: az maga Jézus. 3.4. Út és tévút között Hétköznapi és vallásos szótárunk kedvelt szava, allegorikus értelemben és metaforaként is az út. Mindenkinek van útja kinek színesebb, kinek kalandosabb, kinek kínnal, s kinek boldogsággal teli. Van, aki egyedül, van, aki társsal, van, aki Jézussal, s van, aki Isten nélkül járja végig. De Jézus meglepően mást mond. Nem azt mondja: én veled leszek az úton hanem azt: én vagyok az út S van ebben a kijelentésben valami radikális és elementáris. Nem ad más lehetőséget. Jézust nem lehet megkerülni, nem lehet helyettesíteni, nem lehet pótolni mással. És ebben ott van a vigasztalás is. Ha Jézus az út, akkor van jövőnk, van értelme a mi életutunknak. Ha Jézus a sorsunk, akkor nem élünk sorstalanságban. Új esztendő első napján elkerülhetetlen a kérdés: hogyan és merre tovább? Jó volt úgy és arra, ahogy és amerre az elmúlt évben mentünk, jártunk? Nos, Jézus nem akarja feltétlenül megválaszolni gazdasági, politikai, magánéleti kérdéseinket. Ő egy alternatívát kínál: önmagát, mint a hitünk tárgyát, alanyát és állítmányát; mint az örökkévalót; s mint az utat, amely az Atyához vezet. Lehet-e ennél jobb újévi fogadalom, mint az, hogy ezen induljunk el?! 4. További szempontok az istentisztelet alakításához Lekció: 1Móz 17,1 8; Zsolt 8 Énekek: RÉ 282; 294; 265. Imádság: Édesatyám, reménységgel van tele a szívem. Új terveket dédelgetek benne. Köszönöm, hogy megszülethettek bennem ezek a vágyak, és köszönöm, hogy eléd hozhatom őket. Te jól tudod azt is, hogy az örömteli várakozás mellett kételyek is megfogalmazódnak bennem. Vajon el tudom majd érni mindazt, amit célul tűztem ki magam elé? Lesz elég erőm, bölcsességem hozzá? Istenem, kérlek, te segíts az ismeretlen ösvényeken engem! Adj alázatos szívet nekem, hogy ne a magam feje után menjek, hanem észrevegyem, hogy merre vezeted lépteimet! Bátoríts, ha elcsüggedek, és légy velem 11
akkor is, ha szárnyalok! Hiszen nélküled minden terv kudarcba fullad, és minden ösvény a semmibe vész. 32 5. Felhasznált és ajánlott irodalom BARTH, HANS-MARTIN: Dogmatik, Evangelischer Glaube im Kontext der Weltreligionen, Gütersloh, Gütersloher Verlagshaus, 2002. BOLYKI JÁNOS: Igaz tanúvallomás. Kommentár János evangéliumához, Budapest, Osiris Kiadó, 2001. BONHOEFFER, DIETRICH: Etika, Szentendre, 1999. BULTMANN, RUDOLF: Az Újszövetség teológiája, Budapest, Osiris Kiadó, 1998. BULTMANN, RUDOLF: Das Evangelium des Johannes, Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1956. HAENCHEN, ERNST: Das Johannesevangelium, Tübingen, J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), 1980. LENKEYNÉ SEMSEY KLÁRA: János evangéliuma, Debrecen, DRHE, 2001. LUTHER, MARTIN: Evangelien Auslegung 4., Johannes Kapitel 1 17, Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1961. MICHEL, OTTO: oijkiva, In: GERHARD, FRIEDRICH (Szerk.): Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament, V. Suttgart, Kohlhammer, 1954. RAVASZ LÁSZLÓ: Az Újszövetség magyarázata I., Budapest, Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1991. ROWLAND, CHRISTOPHER: Parusie, In: RGG 4 6. Tübingen, J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), 1998 2005. SCHNELLE, UDO: Das Evangelium nach Johannes, Leipzig, Evangelische Verlagsanstalt, 1998. SCHNELLE, UDO: Theologie des Neuen Testaments, Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 2007. SZABÓ LAJOS (Szerk.): Jelzőtűz, Budapest, Luther Kiadó, 2007. TÖRÖK ISTVÁN: Dogmatika, Kolozsvár, Protestáns Teológiai Intézet, 2006. VARGA ZSIGMOND: Újszövetségi görög magyar szótár, Budapest, Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1992. WILCKENS, ULRICH: Das Evangelium nach Johannes, Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1998. Kovács Krisztián (Debrecen) 32 GYŐRI VIRÁG: Új tervekkel lépek tovább, in: Jelzőtűz. 12