A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség belső információs kiadványa

15. évfolyam 2. szám 2008.június VÍZMINŐSÉGI TÁJÉKOZTATÓ A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség belső információs kiadványa Víízmiinőségii állllapottérrttékellés 2007.. A víz, közös felelősségünk. Hazánk vízgazdálkodási feladatainak megoldása összetett, tekintettel arra, hogy számos országhatárt átszelő folyónk van, melyeknek vízminőségi szabályozása most már többnyire uniós tagországok együttműködésén múlik. A vízgazdálkodás kérdéskörében elsősorban nemzeti jellegű a határon belüli szennyvíztisztítás és elvezetés megoldása. Erre vonatkozóan az Európai Unióhoz való csatlakozás során vállaltuk a 2000 lakosegyenérték fölötti településeken keletkező szennyvizek megfelelő tisztítását elhelyezését, melynek megvalósítását több Kormányrendelet is biztosítja. A Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és tisztítási Megvalósulási Program végrehajtását a módosított 25-27. /2002.(II.27.) Kormányrendelet tartalmazza. A 25./2002.(II.27.) Kormányrendelet maga a programot,- a 26./2002.(II.27.) Kormányrendelet a szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról, míg a 27./2002.(II.27.) Kormányrendelet a végrehajtással összefüggő nyilvántartásról és jelentési kötelezettségről szól. A három rendelet 2002. évi változatában csak a 2000 lakos egyenérték (Leé) fölötti települések szennyvízelvezetését és szennyvíztisztítását foglalta magában, a 30/2006.(II.8.) Kormányrendelettel történt módosítása kiterjed az érzékeny területeken lévő 2000 Leé alatti településekre, településcsoportokra is. A Nemzeti Program költségkímélő megvalósítását elősegítendő jelent meg a közműves szennyvízelvezető és tisztító művel gazdaságosan el nem látható területekre vonatkozó Egyedi Szennyvízkezelési Nemzeti Megvalósulási Programról szóló 174/2003.(X.28.) Kormányrendelet, mely azon településrészek szennyvíztisztítását és elhelyezését hívatott megoldani ahol a szennyvízkibocsátás nem eléggé koncentrált ahhoz, hogy a közműves ellátás gazdaságos legyen. A Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program értelmében a kijelölt szennyvíz-elvezetési agglomerációk területén a települési szennyvizek közműves szennyvíz-elvezetését és a szennyvizek biológiai szennyvíztisztítását, illetőleg a települési szennyvizek ártalommentes elhelyezését meg kell valósítani, legkésőbb a) 2008. december 31-ig a 10 000 lakosegyenértéknél (kb. = lakos létszám) nagyobb terhelést meghaladó szennyvíz-kibocsátású, külön jogszabály által kijelölt érzékeny területeken, a nitrogén- és foszforeltávolítás egyidejű biztosításával; b) 2010. december 31-ig a 15 000 lakosegyenérték terhelést meghaladó szennyvíz-kibocsátású szennyvízelvezetési agglomerációk területén; c) 2015. december 31-ig a 10 000-15 000 lakosegyenérték terheléssel jellemezhető szennyvíz-kibocsátású szennyvíz-elvezetési agglomerációk területén; d) 2015. december 31-ig a 2000-10 000 lakosegyenérték terheléssel jellemezhető szennyvíz-kibocsátású A SZÁM TARTALMÁBÓL 1 Bevezető 2 A Nemzeti Program a KÖTI-KTVF területén 3 Szennyvízkibocsátók ellenőrzése 4 Felszíni vizeink minősége Tisza folyó Zagyva folyó Belvízcsatornák Holtágak szennyvíz-elvezetési agglomerációk területén. A Megvalósulási program végrehajtása a 2002. évi kihirdetését és a 2015. évi befejezési időpontját figyelembe véve a megvalósítási időszak közepén tart. A program végrehajtása során számos kérdés merült fel az esetlegesen túlméretezett kapacitások-, vagy az igen szigorúnak vélt, kibocsátási paraméterek vonatkozásában, melyek mind gazdaságossági kérdéseket vetnek fel. 1

A Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és tisztítási Megvalósulási Program végrehajtás illetékességi területünkön A Felügyelőség illetékességi területén lévő települések esetében a szennyvízelvezetési és tisztítási program jó ütemben halad, mint azt az alábbi táblázat is mutatja. A táblázatból kitűnik, hogy 65%-a a településeknek rendelkezik önálló szennyvíztisztító teleppel, vagy csatlakozik egy regionális rendszerhez. A 36 ellátatlan település közül 12 település lakos létszáma meghaladja a 2000 főt, vagyis a Nemzeti szennyvíz-elvezetési program értelmében ezeken a településeken a szennyvíztisztítást-, elvezetést 2015. év végéig meg kell oldani. Pest megyében Jászkarajenö, Tápiószölös, Újszilvás és Kocsér települések tartoznak ebben a kategóriába, Jász Nagykun Szolnok megyében Jászladány, Kengyel, Jászjákóhalma, Jánoshida, Tiszapüspöki Tiszaszentimre, míg Heves Jász Megye Nagykun Illetékességi területen lévő település szám Szennyvíztisztítóval ellátva településszám- Önálló teleppel Regionális teleppel Ellátatlan település szám Összesen 2000 leé fölött Ellátott település szám (db/%) Szolnok 78 22 31 25 6 53 70% Pest 16 5 6 5 4 11 69% Heves 11 2 3 6 2 5 45% Összesen: 105 29 40 36 12 69 65% megyében Erdőtelek és Kömlő. Ellátott településeken lévő lakos létszám szerint az ellátottsági arány jobb, tekintettel arra, hogy a Nemzeti program a kiépítés szempontjából a nagyobb létszámú településeket részesíti előnyben. Az alábbi táblázatban összesítettük a lakos létszám szerinti ellátottságot: Megye Illetékességi területen lévő lakos szám Szennyvíztisztítóval ellátva fő- Önálló telep Regionális telep Ellátatlan lakos szám fő % Ellátott lakos szám (%) Jász Nagykun Szolnok 420523 201827 177985 40711 10% 90% Pest 129837 89083 28309 12445 10% 90% Heves 28910 13087 6034 9789 34% 66% Összesen: 579270 303997 212328 62945 - - Az ellátottság statisztikai szempontból Jász Nagykun Szolnok megyében a legjobb, az összes település 70%-án többé-kevésbé megoldott a szennyvízelvezetés. Lakos létszámra vetítve ez 90%-os ellátottságot jelent, vagyis csupán 10%-a a lakosságnak él olyan településen ahol a szennyvíztisztításban nem történt előrelépés. A megépített rendszerek sajátossága, hogy többnyire 60-90% közötti csatornaellátottság valósult meg a településeken, a rendszerre történő csatlakozási arány csupán a lakosság ez irányú hajlandóságán múlik. A Nemzeti szennyvíz-elvezetési és tisztítási program meghatároz agglomerációkat, melyek figyelembe vételével történik a rendszerek kiépítése. Ez gyakorlatilag bizonyos műszaki és gazdaságossági szempontok figyelembe vételével a közeli települések regionális rendszerbe történő tömörítését jelenti. Ennek megfelelően jöttek létre kettő, vagy több települést összefogó rendszerek, melyek közül a legnagyobb a szolnoki, mely 14 települést lát el 119.507 lakossal. Kiépített kapacitás kihasználtsága szempontjából az adatok nem túl biztatóak, annak ellenére, hogy az új telepek esetében a minimális elvárás a 60%-os rácsatlakozás. 2

Megye Kiépített kapacitás m 3 /nap- Összesen Regionális rendszerben Tisztított szennyvíz mennyiség m 3 /nap- Összesen % Regionális rendszerben Jász Nagykun Szolnok 66406 44075 41011 61,7 24563 55,7 Pest 23670 3070 8745 37 1715 59 Heves 3020 1300 1877 62 870 67 Összesen: 93096 48445 51533 55,4 27148 57 A rendelkezésre álló kapacitásoknak mindössze az 55,4%-a van leterhelve. Ez a mutató a regionális rendszerekben kedvezőbb (57%) ami arra utal, hogy a regionális rendszerben a rácsatlakozási ösztönzés hatékonyabb és ennek megfelelően feltehetően az üzemeltetési költségek is alacsonyabbak. Az önálló szennyvíztisztító teleppel a rendelkező települések telepeinek kihasználtsága összesített adatok alapján 54,6% ami szintén alacsonynak mondható. Az alacsony kihasználtságnak két hátránya lehet, részben a fokozottabb talajvízszennyezés, illetve a telepek alulterheltsége, mely a telep rossz hatásfokához vezet és ezzel a felszíni vizek nem kívánatos szennyezőanyag terheléséhez. Mindez mellett az alulterhelés gazdasági következményei sem elhanyagolhatóak. A települési szennyvíztisztító telepekre vezetett szennyvíz mennyiség összesen 19236 em 3 /év, vagyis 51533 m 3 /nap. A kibocsátott szennyvíz 69 településről származik, ahol összesen 379812 lakos található. Szennyvízkibocsátó telepek ellenőrzése A kibocsátott szennyvíz minőségének ellenőrzése a felszíni vizek minősége védelméről szóló 220/2004. (VII.21.) Korm. rendelet értelmében önellenőrzési rendszerben történik, vagyis a jogszabályban meghatározott gyakorisággal az önellenőrzési tervben meghatározott laboratórium szennyvízmintát vesz és azt az üzemeltetési engedélyben előírt kibocsátási paraméterekre bevizsgálja. A mérési eredmények megbízhatóságának meghatározása érdekében a Felügyelőség szúrópróbaszerűen egy-egy kibocsátó esetébe helyszíni szemlével egybekötött mintavételt tarthat. Nyilvántartásunkban 127 kibocsátót tartunk számon, melyek többnyire önellenőrzésre kötelezettek és rendszereses adatközlésük alapján rátekintésünk van a kibocsátott szennyvíz mennyiségére és minőségére. A kibocsátók közül 20 db közvetlenül a Tisza folyóba-, 7 db a Zagyvába, mind állandó vízhozammal rendelkező vízfolyásokba vezetik a szennyvizüket. A szigorúbb határértékekkel szabályozott időszakos vízfolyásba 65 db kibocsátó vezeti a tisztított szennyvizeit, valamint 28 egyéb befogadóba, mely lehet saját tározó tó, vagy öntözés, nyárfás elhelyezés stb. A kibocsátók jellege szerint 38 települési szennyvíztisztító telepet-, 21 strandot-, 47 ipari szennyvíz kibocsátót, (ebből 10 élelmiszeripari) és 12 egyéb szállítás, szociális ellátás vagy turizmushoz kapcsolódó kibocsátót tartunk nyilván. A 2007. évi adatok alapján megállapítható, hogy a kibocsátók közel fele okoz káros szennyvíz bevezetést, szennyezi határértéket meghaladóan a befogadót. A hazai vízminőség szabályozás részét képezi a felszíni vizek védelme, különös tekintettel a keletkező szennyvizek tisztítására és elhelyezésére vonatkozóan, melyet a felszíni vizek minősége védelméről szóló 220/2004. (VII.21.) Korm. rendelet szabályoz. A jogszabály és hozzá kapcsolódó használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szóló 27/2005.(XII.6.) KvVM rendelet, és vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló 28/2004.(XII.25.) KvVM rendelet tartalmazza a szennyvízkibocsátók kötelezettségeit, a hatósági intézkedések körét és a szankciókat. Tárgyhoz kapcsolódóan, a legfontosabb előírás a 28/2004.(XII.25.) KvVM rendeletben foglalt kibocsátási határértékekre vonatkozik, melyek lehetnek általános jellegűek, vagy adott technológiához kapcsolódóak, bevezetési pontra, keletkezési helyre, vagy elkeveredés előtti pontra előírtak. Az általános jellegű és a közcsatornára előírt kibocsátási határértékek, küszöbértékek további alkategóriája a területi kategóriákra történő megbontás. A Közép-Tisza vidék esetében meghatározó az általános védettségi kategóriára és az időszakos vízfolyás befogadó területi kategóriára való bontás, ugyanis míg előbbiben a Tisza folyó bizonyos szakaszai és a Zagyva folyó tartozik, utóbbi kategória magába foglalja az összes belvízcsatornát. Határérték vonatkozásában a két befogadói kategória közti különbség a szerves szennyező anyagok-, illetve a veszélyes és mérgező anyagok vonatkozásában van, valamint az időszakos vízfolyás esetében bevezetett összes só és nátrium egyenérték tartalom. A szerves szennyező anyagok tekintetében a belvízelvezetők esetében a szigorítás mintegy 25%- 30%, % 3

esetenként 50%. A nyilvántartásunkban lévő 127 kibocsátó közül 27 db vezeti szennyvizeit a Tiszába vagy a Zagyvába és 93 kibocsátó befogadója egy belvízcsatorna vagy egyéb befogadó. Mindez azt jelenti, hogy az Alföldi települések többsége, szennyvíz tisztítás, használtvíz kibocsátás vonatkozásában egy szigorúbb határérték rendszernek kell megfeleljen. Közismert, hogy a káros szennyezőanyag kibocsátás szankció kiszabását vonja maga után. Ennek eszköze a vízszennyezési bírság, melyet minden kibocsátó köteles megfizetni a befogadóba vezetett határérték fölötti szennyezőanyag mennyisége után. A 220/2004. (VII.21.) Korm. rendelet értelmében meglévő létesítmények esetében a kibocsátási határértékeket legkésőbb 2010. december 31-ig kell teljesíteni, mindaddig a jogszabály türelmi időt állapít meg, mely időszak alatt a bírság összeg meghatározásánál csökkentő szorzó tényező alkalmazható. A türelmi idő települési szennyvíztisztító telepek esetében változó, lakos egyenértékfüggően (legkésőbbi határidő, 15.000 Leé alatti településeknél 2015. dec. 31.). A 2007. évi szennyvíz-kibocsátási adatok alapján 62 esetben került összeállításra bírságjavaslat, melyből 18 db kisösszegű (50.000 Ft alatti), nem kerül kiszabásra. A bírságolt kibocsátók közül 30 települési szennyvíztisztító van, 12 strand, 13 ipari kibocsátó és 7 egyéb létesítmény. A települési szennyvíztisztító telepek többnyire a türelmi idő harmadik évében az összes bírság 3-5%-ának megfizetésére kötelezettek. Aggasztónak mondható, hogy a legtöbb települési szennyvíztisztító telep, egyidejűleg több jelentős komponens (KOIk, BOI5, nitrogénformák, összes foszfor, esetenként lebegőanyag tartalom) vonatkozásában lépi túl az előírt határértéket, vagyis jelentős (költséges) módosítással érhető el a határértékeknek való megfelelés. A határértéket túllépő kibocsátók a szennyezőanyag kibocsátásának csökkentésére intézkedési tervet kell készítsenek, melynek végrehajtása eredményeként, a teljesítési határidő leteltével az engedélybe előírt határértékeknek teljesülni e kell. Ellenkező esetben a türelmi idő leteltével, vagy az intézkedési tervben meghatározott határidő eredménytelen eltelte esetén a bírság teljes összege kerül kivetésre, mely a jelenlegi összeg 20-30 szorosa is lehet. Felszíni vizeink minősége A törzshálózati mintavételi pontok, illetve a vízmintavétel és vizsgált komponensek vonatkozásában bekövetkezett változás, úgymond felborította a rendet, megszűntek a hosszú évekre visszanyúló adatsorok folytonossága. A mintavételi szelvények a Tisza-, és a Zagyva folyó esetében megmaradtak, de a mintavétel gyakorisága és a mutatók vonatkozásában változás állt be. Jelentős változás történt a holtágak esetében ahol egy szélesebb kör vizsgálatára került sor, megnövelt mintavételi gyakorisággal és komponenskörrel. A szolnoki labor megszűnésével, illetve a feladat a miskolci felügyelőségre történő áthelyezésével az adat keletkezésében és feldolgozásban szintén változás történt. Visszalépésként értékelhető, hogy a vizsgálati eredmények fogadására és feldolgozására nem áll rendelkezésre informatikai rendszer, az adatokat értékelése kézi feldolgozással történik. További nehezítő körülmény, hogy az MSz 12749-es szabvány alkalmazása megszűnt, de helyette új minősítő rendszer nem került még bevezetésre. Az új rendszer kialakítása a vízkeretirányelvhez kapcsolódik, melynek kapcsán egyes vízfolyások esetében kerül meghatározásra a jó vízminőségi állapot és azt jellemző kémiai és biológiai mutatók, melyhez viszonyíthatók lesznek a vizsgált vízfolyás szakasz vizsgálati eredményei. Tekintettel erre az átmeneti időszakra a 2007. évi adatok feldolgozását továbbra is a fent hivatkozott szabvány alapján végezzük az új rend bevezetéséig. 4

A Tisza folyó vízminősége szerves szennyezőanyag szempontjából kiváló vízminőséget találunk. A Tisza folyó esetében a vizsgált folyószakaszon minden komponens a II.-III. osztálynak megfelelő értéktartományban található. Korábbi gyakorlatnak megfelelően a szerves szennyezőanyagok esetében figyelmen kívül hagytuk az összes szerves széntartalmat, tekintettel arra, ez a komponens minden esetben a IV- V. osztálynak megfelelő és így torzítja a minősítést. Az MSz 12749-es szabvány szerint összeállított fenti színes ábra alapján a Tisza folyó vízminősége jó víz és tűrhető víz minősítés közé helyezhető. Az illetékességi területünkre belépő víz (Tiszafüred) minősége az E csoport kivételével III. osztályú, mely azonos a tiszaugi, területünket elhagyó víz minőségével. A tűrhető vízminősítési kategóriába történő besorolást az oxigénháztartás mutatói közül a szerves szennyezőanyagok és az eseti magas oxigén telítettség határozza meg, míg a tápanyag esetében a 0,02-0,1 mg/l közötti nitrit-nitrogén tartalom. Szervetlen mikroszennyezők meghatározására két alkalommal a Szolnok fölötti szelvényben került sor. Minden vizsgált komponens az I. osztálynál kedvezőbb vízminőségről tanúskodott. A kőolaj és származékai komponenst az új rendszer szerint felváltotta az extrahálható alifás szénhidrogén komponens (EPH), melynek értéke 33 µg/l. Osztályba sorolására nincs meghatározott határérték. Komponens-csoportonként elemezve az alábbiakat állapíthatjuk meg: Oxigénház-tartás jellemzői alapján a Tisza vízminősége a III. osztályba sorolható. A besorolást többnyire a 22-32 mg/l dikrómátos kémiai oxigénigénnyel jellemzett szerves anyag tartalom határozza meg, de esetenként a magasabb oxigén telítettség is megerősíti a besorolást. A csoport alapvető komponensei mint az oldott oxigén, illetve az oxigén telítettség jó minőségű vízre utal, míg a 110 105 100 95 90 85 80 75 70 65 60 A Tisza folyó oxigén telítettsége 2004-2007 időszakban havi átlagértékek alapján % Szolnok fölötti szelvény 91,5 90,55 91,85 92,2 90,2 91,05 88,6 90 87 86,7 87,7 78,5 96 89 86,63 75,6 77,08 77 95,23 94 90,5 92,4 93 90 85,41 87,4 89,4 88,9 87,23 89,1 88,28 88,57 91,46 87 83,2 84,2 82 81 76,4 77 2007 jan febr márc ápr máj jún júl aug szept okt nov dec Az oldott oxigéntartalom éves viszonylatban elég széles skálán mozog. Amint az alábbi diagram is szemlélteti, a legmagasabb értékek (12,40 mg/l) és a nyári alacsony értékek (6,40-6,80 mg/l) között 6 mg/l van. A legkritikusabb időszak általában július-augusztus, mely egyben a legalacsonyabb vízhozamok időszaka is. Tárgyi évben tekintettel az alacsony nyári vízhozamokra, az oldott oxigén tartalom 7,0 mg/l érték alá süllyedt. Tápanyag háztartás vonatkozásában a vízfolyás a vizsgált szakaszon mindvégig III. osztálynak megfelelő. A vizsgált komponensek közül a tiszafüredi, szelvényben a nitrogén és foszforformák az ammónia kivételével mind III. osztálynak megfelelő értéknek megfelelő tartományban voltak, míg a szolnoki és a tiszaugi szelvényben csak a nitrit-nitrogén tartalom volt III. osztály szintjén. A Tisza folyó vízminőségére jellemző a 0,02-0,15 mg/l ammónium-n tartalom, a 0,050-0,210 mg/l összes foszfor, illetve a 4,1-4,5 µg/l körüli klorofill tartalom. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy az áprilisi és a novemberi minimum értékek 2004 91 egybe esnek a Tisza folyón 2005 85 levonuló magasabb vízhozamok 2006 időszakával. Átlag Mikrobiológiai paraméterek vizsgálatára ebben az évben nem 5

került sor. A szerves- és szervetlen mikroszennyezők meghatározására a Szolnok fölötti szelvényben került sor egy szélesebb komponenskörre: higany, kadmium, nikkel, cink, ólom, króm, réz, alumínium, arzén, bór, szelén és bárium. Minden komponens a kimutathatósági érték alatt volt, vagy az I. osztálynak megfelelő érték alatti tartományban. Az egyéb paraméterek II. osztályba történő besorolását a kissé megemelkedett ph érték (II. o.) és a magasabb oldott anyag tartalom határozza meg. Az oldott vas és mangán mindvégig az I. osztálynak megfelelő értéktartományban található. A sokéves átlag adatok alapján megállapítható, hogy a Tisza folyó vízminőségében a 2007-as év jelentős változást nem okozott. A rendelkezésre álló adatok alapján kimutatható, hogy a vízfolyás vízminősége 1995 óta kismértékben kedvezően változott vagy stagnál. Példaként a Szolnok fölötti szelvény oxigénháztartás mutatóinak 1990-2005. időszakra vonatkozó adatait véve megállapítható, hogy a szerves terhelést szemléltető KOIk a 11-12 mg/l érték körül változik, az oldott oxigén a 10 mg/l érték körül található, míg az oxigén telítettségben kedvezőbb növekvő trend figyelhető meg. A Tisza folyó szerves szennyezőanyag terhelését illetékességi területünkön a közvetlen szennyvíz bevezetések (51533 m 3 /nap), ezen belül is Szolnok település területéről, illetve a regionális szennyvíztisztító telepéről bevezetett szennyvíz mennyiség (22266 m 3 /nap) szennyezőanyag tartalma határozza meg. A közvetett bevezetéseket összegző 14 belvízcsatornába vezetett szennyvíz mennyiség 2007. évben 29084 m 3 /nap volt. Terhelés Komponens Mértékegység szempontjából a 200 km-es folyószakaszon megoszló belvízcsatornák vize nem okoz kimutatható változást. Összességében megállapítható, hogy a Tisza folyó illetékességi területünkön terhelésöntisztulás összefüggésben egyensúlyban van, a bevezetett szennyezőanyagok hatására a Tiszafüred-Tiszaugi szakaszon vízminőség romlás nem mutatható ki. A Zagyva folyó vízminősége A Zagyva folyó vízminőségének meghatározására a szentlőrinckátai, jásztelki és a Tarna jászdózsai szelvényében 2-2 mintavételre került sor, míg az ujszászi szelvényben 7 minta vétel történt. A szabvány minősítési szabálya szerint a vízminőség jellemzése a 12 mintaszámnál kevesebb minta esetében a legkedvezőtlenebb érték alapján történt. Ezt a szabályt alkalmazva a Zagyva vízminősége szennyezett, erősen szennyezett -nek mondható. Ez esetben a besorolás egyértelmübb, mint a Tisza folyó esetében, tekintettel arra, hogy az osztályba sorolást 2-3 komponens együttesen határozza meg. Az éves átlag értékek alapján szintén megállapítható, hogy a felső szentlőrinckátai szelvény minősége a legkedvezőbb, míg a vízfolyás alsó szakaszán szennyezettebb minőségű vizet találunk. A felső vízfolyás szakasz jobb minősége a Tarnán érkező víz kedvezőbb minőségének is tulajdonítható, ugyanis a Tarna vízminősége egy osztállyal jobb, mint a felső vízfolyás-szakaszról érkező Zagyva vízminősége. Korábbi években az általános vízminőségi kép fordított volt, a felső vízfolyás szakaszról érkező vízminőség volt kedvezőtlenebb mint a torkolat közeli vízminőség. A változás oka feltehetően a szennyezőanyag terhelést okozó bevezetett szennyvízmennyiségek csökkenő trendje, illetve azok minőségében bekövetkezett kedvezőbb minőségi változás. A tendencia egyértelműségét, még az elkövetkező évek adatai is meg kell Zagyva Szentlőrinckáta Tarna Jászdózsa Zagyva Jásztelek Zagyva Újszász Oldott oxigén mg/l 10,30 12,1 13,7 13,4 Oxigén tel. % 87,0 115,0 117,0 116,0 BOI 5 mg/l 4,20 2,9 3,9 11,9 KOI p mg/l 6,80 3,8 5,3 6,0 KOI d mg/l 25,00 16,0 21,0 25,0 Össz. szerv. szén mg/l - - - - Ammónium-N mg/l 0,20 0,1 0,05 0,30 Nitrit-N mg/l 0,10 0,02 0,02 0,10 Nitrát-N mg/l 5,75 3,5 3,57 4,60 Ortofoszfát-P µg/l 326,0 202,1 273,84 1155,3 Összes foszfor µg/l 450,0 510,0 610,0 1390,0 6

erősítsék. Oxigénháztartás szempontjából a vízfolyás minősítése tűrhető vagyis a III. osztálynak megfelelő. Az osztályba sorolást majdnem minden esetben a szerves anyag tartalom határozza meg. A harmad osztálynak megfelelő minőségi tartományba tartozó komponensek mellett IV. osztályba sorolt komponenst is találunk, mely magas biológiailag is bontható szerves anyagra, illetve szerves széntartalomra utal. Ez elsősorban jellemző az újszászi szelvényre. A Tarna oxigénháztartás mutatói kedvezőek, a szerves szén (V. o.) kivételével az I.-II. osztálynak megfelelő értéktartományban találhatóak. Tápanyagháztartás szempontjából az V. osztályba sorolást az ortofoszfát tartalom határozza meg. A foszfor és ortofoszfát értékek igen széles skálán mozognak. Az összes foszfor tartalom szentlőrinckátai szelvényben mért szélső értéke 450 µg/l, az alsó újszászi szelvényekben ez az érték igen magas 1390,0 µg/l értékkel van jelen. Az augusztus 30-i vízmintában mért kiugró eredmény nem tekinthető jellemzőnek, ugyanis az év többi időszakában a jellemző érték 300-880 µg/l között váltakozott. A nitrogénháztartás mutatói szempontjából a vízfolyás az I-III. osztálynak megfelelő értéktartományban található minden vizsgált komponens, kimagasló értékeket a mérési eredmények nem mutatnak. A Tarna tápanyag háztartás szempontjából minden komponens tekintetében egy osztállyal kedvezőbb minőséget képvisel a Zagyva Jásztelek alatti szakaszán tapasztaltakkal szemben. Minden vizsgált komponens I-II. osztálynak megfelelő szinten található, kivéve az összes foszfort és az ortofoszfátot, melyek IV. osztálynak megfelelő szinten vannak jelen. Az egyéb paraméterek közül a meghatározó minden szelvényben a vezetőképesség, illetve az oldott mangán taralom. A hosszú távú trend vonatkozásában az eredmények a különböző komponenscsoportok esetében ellentétes tendenciákat mutatnak. Így például, megfigyelhető a szerves anyag terhelés fokozatos csökkenése, mely 1996-1997-ig tartott, majd ezt követte egy enyhe növekvési trend, míg a foszfor és az ortofoszfát 1993-ig növekvő trendet mutatott, majd ezt erőteljes csökkenés követte. Összességében megállapítható, hogy a Zagyva vízminőségében az utóbbi időszakban jelentős változási trend nem mutatható ki, és ez a közeljövőben nem is valószínűsíthető. Továbbra is igen magas a tápanyagtartalom, az összes sótartalom, kedvezőtlen a nyári oxigénháztartás, melyek korlátozzák a víz hasznosítását, elősegítik az algásodást. A vízfolyás vízminőségének javításához szükséges intézkedések meghatározásához az új vizes jogszabályokban megfogalmazott egyedi vízgyűjtő területi határértékek bevezetése jelenthetné a megoldást, mely feltételezi a vízgyűjtő szennyvízkibocsátóinak egységes feltérképezését és a célértékek meghatározása mellett az egyedi kibocsátási határértékek meghatározását. Belvízcsatornák vízminősége A belvízcsatornák vízminőségének meghatározása céljából történő mintázásra évi 1-5 alkalommal kerül sor. A vizsgált belvízcsatornákat két kategóriába lehet sorolni, annak függvényében, hogy települési szennyvíz befogadóként funkcionálnak-e vagy nem, kritérium mely egyben eltérő vízminőséget is jelent. A nagyobb települések szennyvizeinek befogadó szerepet is betöltő csatornák vízminősége általában az erősen szennyezett kategóriába tartozik. Ilyen párosítás a Cegléd Közös főcsatorna (Gerje-Perje); Karcag Karcag I-es csatorna; Heves Sajfoki csatorna, valamint a Törökszentmiklós Szajoli főcsatorna. Ezek közül a legszennyezettebb a Karcag I-es, a főcsatorna, mely esetében kevés kivétellel minden komponenscsoport az V. osztályba van sorolva. A belvízcsatornák vízhozama az augusztusi kisvizes időszakban általában a nullához közelít, így ebben az időszakban rendszerint csak szennyvízelvezető szerepük van, vagyis a csatornák időszakos vízfolyásnak minősülnek. Minőségüket a bevezetett nagymennyiségű szennyvíz mellett nagymértékben befolyásolja a kiülepedett szennyvíz iszap is, mely jelentős szerves- és tápanyagforrást képez. A belvízcsatornákba vezetett szennyvizek jelentik a fő befogadó Tisza folyó közvetett szennyvíz bevezetéseit, melyek igen jelentős mennyiségű szennyvizet szállítanak. Minőség szempontjából a szélsőséget a Villogó főcsatorna és a Karcag I.-es csatornák jelentik. A Villogó főcsatornába nincs szennyvízbevezetés, jelentős öntözővizet szállít, vízhozama is állandónak tekinthető. A Karcag főcsatornára jellemző az időszakosság, az eutrofizációs hajlam, és a folyamatos szennyvízterhelés. Ennek okán a Villogó főcsatorna vízminősége az I-III. osztályba sorolható, vagyis jó-tűrhető minőségű, míg a Karcag I. főcsatorna vize többnyire szennyezett, erősen szennyezett. Szemléltetésként az alábbi táblázatban összesítettük a fontosabb vízminőségi 7

paramétereket, és a hozzá tartozó osztályba sorolást: Komponens Mértékegység Holtágak vízminősége Karcag I. fcs. Mért érték Osztályba sorolás Oldott oxigén mg/l 12,1 I. 10,5 I. Oxigén tel. % 98 I. 84 I. BOI 5 mg/l 2,7 I. 1,9 I. KOI p mg/l 12,5 III. 3,9 I. KOI d mg/l 52 IV. 24 III. Össz. szerv. szén mg/l 18,87 IV. 8,90 III. Ammónium-N mg/l 1,09 IV. 0,23 II. Nitrit-N mg/l 0,12 IV. 0,02 II. Nitrát-N mg/l 4,23 III. 0,39 I. Ortofoszfát-P µg/l 2777,52 V. 42,38 I. Összes foszfor µg/l 3250,0 V. 90,0 I. A holtágak vízminőségének meghatározására a 2007. évi vizsgálatok kiemelt figyelmet fordítottak. A vizsgálatok gyakorisága 4-11 minta/holtág között változik a legtöbb vizsgálat a Halásztelki HK esetében történt. A vizsgált komponenskör az oxigénháztartás, tápanyag és egyéb komponensek mellett kiterjed a szervetlen mikroszennyezőkre, mely korábbi időszakokban nem volt jellemző. Az alábbi táblázatban összesítettük a holtágak vízminőségének osztályba sorolását: A holtágak vízminősége szennyezettnek tekinthető, mely többnyire a holtágak elöregedésére, a sekély vízmélységek és Villogó fcs. nagymértékű vízinövény borítottságból adódó Mért érték Osztályba kedvezőtlen hatásokra sorolás vezethető vissza. A kedvezőtlen oxigénháztartás kritikusnak mondható a Fegyverneki HT és a Cserközi HT esetében. Utóbbinál esetenként az oldott oxigén tartalom a kimutathatósági határérték alatt volt (<0,2 mg/l 2007. 07.05-én). Szerves anyag-, illetve tápanyag tartalom okozza a III.-IV. vagy esetenként az V. osztályba sorolást a Cibaki-, Szajoli-, Cserközi-, Peresi holtágak esetében. Előfordul a 150-170%-os oxigén telítettség, de ennek ellenkezője is a 0%-os a Csereközi HT esetében. Az Alcsi Holt-Tisza vízminősége kedvezőbb, itt jellemző a III. osztályba történő besorolás, vagyis a víz minősége tűrhetőnek mondható, míg a II. osztályba történő besorolásban az oldott oxigén- a telítettség, a foszfor és az ortofoszfát tartalom határozza meg. Az Alcsi Holt-Tisza, mint kiemelt fontosságú holtág (horgászat, rekreációs funkció, ivóvízbázis) a nagyobb figyelem mellett vízpótlás szempontjából is kedvezőbb helyzetben van. A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség belső információs kiadványa Szerkesztőség: Szolnok, Ságvári krt. 4. Tel.: (56) 423-422 7363 mell. Felelős szerkesztő: Petráss András Felelős kiadó: Dr. Háfra István 2008-06-11. Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 5000 Szolnok, Ságvári krt. 4 Címzett Város : Utca, házszám : Irányítószám : 8